52008PC0538

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.9.2008

COM(2008) 538 végleges

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

a joghatósági megállapodásokról szóló egyezmény Európai Közösség általi aláírásáról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2008) 2389}{SEC(2008) 2390}

INDOKOLÁS

Célkitűzés

1. A joghatósági megállapodásokról szóló egyezményt 2005. június 30-án írták alá a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében. Az egyezmény célja, hogy a vállalkozások közötti megállapodásokban és nemzetközi jogvitákban érintett felek számára nagyobb fokú biztonságot és kiszámíthatóságot biztosítson azáltal, hogy a jelenleg is létező választottbírósági rendszer alternatívájaként világszintű, szabadon választható igazságszolgáltatási alternatívát teremt.

2. Ha a Közösség megkötné az egyezményt, ez csökkentené az Unión kívül kereskedelmet folytató uniós vállalatok számára a jogbiztonság hiányát, mivel biztosítva látnák, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződéseikben foglalt joghatósági megállapodásokat tiszteletben tartják, és hogy a megállapodásokban megjelölt bíróságok ítéletét az egyezmény többi szerződő fele is elismeri.

3. Az egyezményről az Európai Közösség nevében – tanácsi határozat alapján – az Európai Bizottság tárgyalt, és a tárgyalások eredményeképpen létrejött egyezmény megfelel a Tanács által adott tárgyalási iránymutatásnak.

Közös igazságügyi térség kialakítása a Közösségen belül

4. Az Európai Közösség a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló, valódi igazságügyi térség létrehozását tűzte ki maga elé célul.

5. A Közösség az egyezmény megkötésével nagymértékben elősegítené az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó, meglévő közösségi szabályok – különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (I. Brüsszeli Rendelet) – alapját képező célok megvalósítását, mivel így a Közösségen belül harmonizált szabályrendszer jönne létre az egyezményt szerződő félként a jövőben aláíró harmadik országok tekintetében.

A 2005. évi joghatósági megállapodásokról szóló egyezmény

6. Az egyezmény célja a nemzetközi kereskedelem és befektetési tevékenység támogatása megerősített igazságügyi együttműködés keretében, amelyet kizárólagos joghatósági megállapodásokon és a szerződő államok kiválasztott bíróságai által hozott ítéletek elfogadásán és végrehajtásán alapuló, egységes joghatósági szabályok bevezetésével valósít meg. Az egyezmény javítani kívánja a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos határozatok végrehajtása terén.

7. Az egyezmény két igény között kíván egyensúlyt teremteni: i. a szerződő felek számára garantálni kell, hogy csak az általuk választott bíróság tárgyalja ügyüket, és hogy a meghozott ítéletet külföldön is elismerjék és végrehajtják; ii. az államok számára lehetővé kell tenni, hogy érvényesíthessék közrendjük bizonyos szempontjait, különösen a gyengébb felek védelmét, a súlyos méltánytalanság elleni védelmet különleges esetekben, valamint biztosítani, hogy tiszteletben tartsák az államok kizárólagos joghatóságának bizonyos indokait.

8. Az egyezményben lefektetett szabályok, illetve a meglévő és jövőbeli közösségi szabályok közötti kapcsolatról az egyezmény 26. cikkének (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az egyezmény nem érinti az egyezményhez csatlakozó regionális gazdasági integrációs szervezetek szabályainak alkalmazását, függetlenül attól, hogy e szabályokat az egyezményt megelőzően vagy azt követően fogadták el,

a) amennyiben a felek egyike sem rendelkezik lakóhellyel (székhellyel) olyan Szerződő Államban, amely nem tagja a regionális gazdasági integrációs szervezetnek;

b) az ítéletek elismerése vagy végrehajtása tekintetében a regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamai közötti viszonylatban.”

9. Az egyezmény következésképpen – az elismerésre és végrehajtásra az egyezményben meghatározott szabályok kivételével – az Brüsszel I. rendelet alkalmazását érinti, ha legalább a felek egyike az egyezmény szerződő államában rendelkezik lakóhellyel (székhellyel).

10. Az egyezmény biztosítja minden regionális gazdasági integrációs szervezet számára a lehetőséget, hogy tagállamaival együtt (29. cikk) vagy egyedül kösse meg az egyezményt, ami azzal a következménnyel jár, hogy az egyezmény tagállamaira nézve is kötelező (30. cikk).

A Bizottság javaslatai

11. Az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata[1] szerint a nemzetközi joghatósággal és az ítéletek elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos ügyek harmadik országok viszonylatában a Közösség kizárólagos külső hatáskörébe tartoznak. Ebből következően az egyezményt az Európai Közösség köti meg az egyezmény 30. cikkének alkalmazásával.

12. Az egyezmény 30. cikke lehetővé teszi az Európai Közösség számára, hogy az aláírással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg nyilatkozzon, miszerint az egyezmény által szabályozott valamennyi ügyben hatáskörrel rendelkezik, és bár tagállamai nem aláíró felek, az egyezmény mégis kötelező rájuk nézve. Mivel az egyezmény Közösség általi aláírása a harmadik országok szempontjából igen nagy politikai jelentőséggel bír, tanácsos lenne az aláírással egyidejűleg megtenni a fenti nyilatkozatot annak tisztázása érdekében, hogy miért nem írják alá az egyezményt az Európai Közösség azon tagállamai, amelyek hatáskörüket az Európai Közösségre ruházták.

13. A Bizottság az egyezmény Európai Közösség általi aláírásáról hatásvizsgálatot készített, amelyet a javaslathoz mellékletben csatoltunk. A hatásvizsgálat megállapítja, hogy az egyezmény megkötése a harmadik országokkal üzleti kapcsolatban álló európai vállalkozások számára előnyökkel járhat a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elősegítése szempontjából.

14. Emellett a hatásvizsgálat rámutat arra is, hogy a Közösségnek esetleg az egyezmény 21. cikke szerinti nyilatkozatot is tennie kell és ki kell zárnia ezáltal az egyezmény hatálya alól azokat a biztosítási szerződésekkel kapcsolatos ügyeket, amelyek esetében a biztosított az EU területén rendelkezik lakóhellyel (székhellyel), és a kockázat vagy biztosítási esemény, a biztosított vagyontárgy vagy tulajdon kizárólag az Unióhoz kapcsolódik, valamint a szerzői jogokat és kapcsolódó jogokat érintő ügyeket, amennyiben ezen jogok érvényessége valamely tagállamhoz kapcsolódik.

15. Az egyezmény 21. cikke szerinti nyilatkozatokat bármikor meg lehet tenni. Javasoljuk, hogy a nyilatkozatokat az egyezmény Közösség általi megkötésével egyidejűleg tegyék meg, mivel az ilyen kizárások megvalósíthatóságát és terjedelmét további vizsgálatok tárgyává kell tenni. A folyamat szempontjából hasznos tájékoztatást nyújtanak majd a Brüsszel I. rendelet alkalmazásáról készülő bizottsági jelentés nyomon követéséről folytatott megbeszélések is.

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

a joghatósági megállapodásokról szóló egyezmény Európai Közösség általi aláírásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikkének c) pontjára és 300. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

mivel:

(1) Az Európai Közösség a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló, közös igazságügyi térség létrehozásán munkálkodik.

(2) A joghatósági megállapodásokról a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében 2005. június 30-án megkötött egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) jelentékenyen hozzájárul a felek nemzetközi kereskedelmi ügyletekben élvezett autonómiájának elősegítéséhez és az ilyen ügyletek bírósági elintézése kiszámíthatóságának növeléséhez.

(3) Az egyezmény a felek választásán alapuló joghatóságra és az ennek eredményeképpen hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó másodlagos közösségi jogszabályokat, különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet[3] érinti.

(4) A Közösség az egyezményben szabályozott valamennyi kérdésben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

(5) Az egyezmény 30. cikke lehetővé teszi a Közösség számára, hogy az egyezményt aláírja, elfogadja, jóváhagyja, illetve csatlakozzon hozzá.

(6) [Az Egyesült Királyság és Írország részt vesz e határozat elfogadásában és alkalmazásában.]

(7) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, ezért a határozat nem kötelező, illetve nem alkalmazható rá,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A Tanács a joghatósági megállapodásokról Hágában 2005. június 30-án megkötött egyezmény aláírását – esetleges későbbi elfogadására is figyelemmel – a Közösség nevében jóváhagyja. A Tanács elnöke felhatalmazást kap annak (azoknak) a személy(ek)nek a kijelölésére, aki(k) a joghatósági megállapodásokról Hágában 2005. június 30-án aláírt egyezményt a 2. cikkben előírt feltételek mellett jogosult(ak) aláírni az Európai Közösség nevében.

Az egyezmény szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

Az egyezmény aláírásakor a Közösség – az egyezmény 30. cikkének megfelelően – az alábbi nyilatkozatot teszi:

„Az Európai Közösség az egyezmény 30. cikkének megfelelően nyilatkozik, hogy az egyezmény által szabályozott valamennyi kérdésben hatáskörrel rendelkezik. Tagállamai az egyezményt nem írják alá, nem erősítik meg, nem fogadják el és nem hagyják jóvá, de mivel az Európai Közösség megköti az egyezményt, az ennélfogva rájuk nézve is kötelező.

E nyilatkozat alkalmazásában az „Európai Közösség” kifejezés az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében nem foglalja magában Dániát [illetve az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikke értelmében az Egyesült Királyságot és Írországot]”.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

…

MELLÉKLET

EGYEZMÉNY A JOGHATÓSÁGI MEGÁLLAPODÁSOKRÓL

Ezen egyezmény Részes Felei,

Azzal az óhajjal, hogy megerősített igazságszolgáltatási együttműködés révén elősegítsék a nemzetközi kereskedelmet és a beruházásokat,

Azzal a meggyőződéssel, hogy az ilyen együttműködést erősíthetik a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságra és a külföldön hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó egységes szabályok,

Azzal a meggyőződéssel, hogy a megerősített együttműködéshez szükség van különösen olyan nemzetközi jogi szabályozásra, amely jogbiztonságot nyújt, garantálja a kereskedelmi ügyleteket kötő felek közötti kizárólagos joghatósági megállapodások eredményességét, és irányadó az ilyen egyezmények alapján folytatott eljárások alapján hozott ítéletek elismerésére és végrehajtására,

Úgy határoztak, hogy megkötik ezt az egyezményt, és az alábbi rendelkezésekről állapodtak meg:

I. FEJEZET – HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk Hatály

(1) Ezt az egyezményt nemzetközi ügyekben, a polgári vagy kereskedelmi ügyekben kötött kizárólagos joghatósági megállapodásokra kell alkalmazni.

(2) A II. fejezet alkalmazásában csak akkor nem kell egy ügyet nemzetközinek tekinteni, ha a felek ugyanabban a Szerződő Államban rendelkeznek lakóhellyel (székhellyel), és ha – függetlenül attól, hogy a választott bíróság székhelye hol található – a Felek kapcsolata a jogvita szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi tényállási elemmel együtt kizárólag ehhez az államhoz kapcsolódik.

(3) A III. fejezet alkalmazásában nemzetközinek kell tekinteni azokat az ügyeket, amelyekben külföldön hozott ítélet elismerését vagy végrehajtását kérik.

2. cikk Hatály alóli kivételek

(1) Az egyezményt nem lehet alkalmazni az olyan kizárólagos joghatósági megállapodásokra,

a) amelyben elsősorban személyét, családját vagy háztartását érintő céllal eljáró természetes személy (fogyasztó) félként vesz részt;

b) amelyek munkaszerződésekkel kapcsolatosak, ideértve a kollektív szerződéseket is.

(2) Az egyezmény nem alkalmazható az alábbi kérdésekben:

a) természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége;

b) a tartási kötelezettség;

c) egyéb családjogi ügyek, ideértve a házassági vagyonjogi szabályokat és a házasságból vagy hasonló kapcsolatból eredő egyéb jogokat és kötelezettségeket;

d) végrendelettel és örökléssel kapcsolatos ügyek;

e) fizetésképtelenség, csődegyezség és hasonló ügyek;

f) személy- és áruszállítás;

g) tengerszennyezés, felelősség korlátozása tengeri követelések esetén, közös hajókár, valamint vészvontatás és mentés;

h) antitröszt (versennyel kapcsolatos) ügyek;

i) atomkárért viselt felelősség;

j) természetes személyek által vagy nevében indított, testi épség megsértése vagy erkölcsi kár címén támasztott igények;

k) vagyontárgyakban jogellenesen okozott, nem szerződéses jogviszonyból származó, deliktuális felelősségen alapuló kárigények;

l) ingatlannal kapcsolatos dologi jogok, valamint ingatlan bérbeadása;

m) jogi személyek érvényessége, semmissége vagy megszűnése, valamint szerveik határozatainak érvényessége;

n) a szellemi tulajdonjogok érvényessége, a szerzői jogok és kapcsolódó jogok kivételével;

o) a szerzői jogok és kapcsolódó jogok kivételével a szellemi tulajdonjogok megsértése, kivéve ha a felek ezekkel a jogokkal kapcsolatban szerződésszegésért eljárást indítanak vagy indíthattak volna;

p) közhitelű nyilvántartásban szereplő bejegyzés érvényessége.

(3) A (2) bekezdéstől eltérve, az eljárás nem zárható ki az egyezmény hatálya alól, amennyiben a (2) bekezdés értelmében kizárt ügy csupán előzetes kérdésként, nem pedig az eljárás tárgyaként merül fel. Különösen nem zárható ki az eljárás az egyezmény hatálya alól csupán azon az alapon, hogy a (2) bekezdés értelmében kizárt ügy védekezés címén merül fel, ha az adott ügy nem az eljárás tárgyát képezi.

(4) Ez az egyezmény nem alkalmazandó választottbírósági és kapcsolódó eljárásokra.

(5) Nem zárható ki az eljárás az egyezmény hatálya alól csupán azon az alapon, hogy valamely állam – ideértve a kormányt, valamely kormányhivatalt vagy az állam nevében eljáró bármely személyt – félként vesz benne részt.

(6) Az egyezmény semmilyen formában nem érinti az államok vagy nemzetközi szervezetek saját magukkal és tulajdonukkal kapcsolatos kiváltságait és mentességeit.

3. cikk Kizárólagos joghatósági megállapodások

Ezen egyezmény alkalmazásában:

a) „kizárólagos joghatósági megállapodás”: két vagy több, a c) pontban meghatározott követelményeknek eleget tevő fél közötti megállapodás, amely egy konkrét jogviszonyból keletkezett vagy esetleg keletkező jogvita eldöntése céljából kiköti az egyik Szerződő Állam bíróságait, illetve az egyik Szerződő Állam egy vagy több meghatározott bíróságát, és ezzel kizárja minden más bíróság joghatóságát;

b) az egyik Szerződő Állam bíróságainak, illetve az egyik Szerződő Állam egy vagy több meghatározott bíróságának joghatóságát kikötő joghatósági megállapodásokat – amennyiben a felek kifejezetten másképp nem rendelkeznek – kizárólagosnak kell tekinteni;

c) a kizárólagos joghatósági megállapodások megkötése vagy dokumentálása történhet

i. írásban vagy

ii. bármilyen más kommunikációs eszköz segítségével, amely a későbbi hivatkozás számára elérhetővé teszi az információkat;

d) a szerződések részét képező kizárólagos joghatósági megállapodásokat a szerződés többi feltételétől független megállapodásként kell kezelni. A kizárólagos joghatósági megállapodások érvényességét nem lehet csupán azon az alapon vitatni, hogy a szerződés érvénytelen.

4. cikk Egyéb fogalommeghatározások

(1) Ebben az egyezményben az „ítélet”: elnevezésétől függetlenül bíróság által az ügy érdemében hozott bármely határozat, ideértve a végzéseket és az eljárási költségek bíróság (bírósági titkár) általi meghatározását is, amennyiben ez utóbbi az egyezmény értelmében elismerhető és végrehajtható, az ügy érdemében hozott határozattal kapcsolatos. Nem minősülnek ítéletnek az ideiglenes jogvédelmi intézkedések.

(2) Ezen egyezmény alkalmazásában a nem természetes személyek abban az államban tekintendők székhellyel rendelkezőnek,

a) amelyben létesítő okirat szerinti székhelyük található;

b) amelynek joga szerint bejegyezték vagy megalakították;

c) amelyben központi ügyvezetése található; illetve

d) amelyben üzleti tevékenységének fő helye található.

II. FEJEZET – JOGHATÓSÁG

5. cikk A választott bíróság joghatósága

(1) A kizárólagos joghatósági megállapodásokban kikötött bíróság (bíróságok) hatáskörrel rendelkezik (rendelkeznek) a megállapodás hatálya alá tartozó jogviták rendezésére, amennyiben a megállapodás az adott állam joga értelmében nem semmis.

(2) Az (1) bekezdés szerint hatáskörrel rendelkező bíróság nem tagadhatja meg hatáskörének gyakorlását azon az alapon, hogy a jogvitáról más állam bíróságának kellene határozni.

(3) Az ezt megelőző bekezdések nem érintik az alábbiakra vonatkozó szabályokat:

a) az igény tárgyával vagy értékével kapcsolatos hatáskör;

b) a hatáskörök megosztása a Szerződő Állam bíróságai között. Ha viszont a választott bíróságnak mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy áttegyen-e egy ügyet, a felek választását megfelelőképpen figyelembe kell venni.

6. cikk A nem választott bíróságok kötelezettségei

A Szerződő Államok nem választott bíróságai felfüggesztik vagy megszüntetik a kizárólagos joghatósági megállapodás hatálya alá eső eljárásokat, kivéve azokban az esetekben, ha

a) a megállapodás a választott bíróság államának joga szerint semmis;

b) valamelyik fél az eljáró bíróság szerinti állam joga értelmében nem rendelkezett a megállapodás megkötéséhez szükséges jogképességgel;

c) a megállapodás hatályba léptetése nyilvánvaló igazságtalansághoz vezetne vagy nyilvánvalóan ellentétes volna az eljáró bíróság szerinti állam közrendjével.

d) a megállapodást a feleknek fel nem róható kivételes okok miatt nem lehet ésszerűen végrehajtani; illetve

e) a választott bíróság úgy döntött, hogy nem illetékes az ügyben.

7. cikk – Ideiglenes jogvédelmi intézkedések

Az ideiglenes jogvédelmi intézkedésekre ez az egyezmény nem irányadó. Az egyezmény nem írja elő és nem is zárja ki, hogy a Szerződő Államok bíróságai ideiglenes jogvédelmi intézkedéseket rendeljenek el, tagadjanak meg vagy szüntessenek meg, és nem érinti sem a felek arra vonatkozó jogát, hogy ilyen intézkedések elrendelését, megtagadását vagy megszüntetését kérjék, sem a bíróságok lehetőségét, hogy ezt megtegyék.

III. FEJEZET – ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

8. cikk Elismerés és végrehajtás

(1) A Szerződő Államok kizárólagos joghatósági megállapodásokban kikötött bíróságai által hozott ítéleteket e fejezetnek megfelelően a többi Szerződő Államban is elismerik és végrehajtják. Az elismerést és a végrehajtást kizárólag az ebben az egyezményben meghatározott indokok alapján lehet megtagadni.

(2) A fejezet rendelkezéseinek alkalmazása céljából esetlegesen szükségessé váló felülvizsgálatok sérelme nélkül az eredetileg eljáró bíróság ítéletét érdemben felülvizsgálni nem lehet. A mulasztási ítéletek kivételével a megkeresett bíróságot kötik azok a ténymegállapítások, amelyekre az eredetileg eljáró bíróság joghatóságát alapozta.

(3) Csak az eredeti eljárás szerinti államban hatályos, illetve végrehajtható ítéleteket ismerik el, illetve hajtják végre.

(4) Az elismerést vagy végrehajtást el lehet halasztani vagy meg lehet tagadni abban az esetben, ha a az ítélet az eredeti eljárás szerinti államban jogorvoslati eljárás tárgyát képezi, vagy ha még nem járt le a rendes jogorvoslati határidő. A megtagadás nem vonja magával, hogy a későbbiekben ne lehetne az ítélet elismerését vagy végrehajtását kérelmezni.

(5) Ezt a cikk alkalmazandó a Szerződő Államok bíróságainak azon ítéleteire is, amelyeket azt követően hoztak, hogy a Szerződő Államban található választott bíróság az 5. cikk (3) bekezdése által lehetővé tett módon áttette az ügyet. Abban az esetben viszont, ha a választott bíróságnak mérlegelési jogköre volt a tekintetben, hogy az ügyet áttegye-e másik bírósághoz, az ítélet elismerését vagy végrehajtását meg lehet tagadni azon felek vonatkozásában, akik az áttétel ellen az eredeti eljárás szerinti államban időben kifogást emeletek.

9. cikk Az elismerés vagy végrehajtás megtagadása

Az elismerés vagy végrehajtás megtagadható, ha

a) a megállapodás a választott bíróság államának joga szerint semmis, kivéve abban az esetben, ha a választott bíróság megállapítja a megállapodás érvényességét;

b) valamelyik fél az elismerés vagy végrehajtás céljából megkeresett állam joga értelmében nem rendelkezett a megállapodás megkötéséhez szükséges jogképességgel;

c) a keresetlevélről vagy azzal egyenértékű – az igény lényegi elemeit tartalmazó –dokumentumról,

i. nem értesítették az alperest megfelelő időben és módon ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve abban az esetben, ha az alperes megjelent és védekezését az eredetileg eljáró bíróság előtt az értesítés vitatása nélkül adta elő, pedig az eredeti eljárás szerinti állam joga lehetővé tette volna az értesítést vitatását; illetve

ii) olyan módon értesítették az alperest a megkeresett államban, amely ellentétes a megkeresett államnak a dokumentumok kézbesítésére vonatkozó alapvető elveivel;

d) az ítélet az eljárással kapcsolatos csalás eredményeként született;

e) az elismerés vagy végrehajtás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne a megkeresett állam közrendjével, ideértve azokat a helyzeteket is, amikor az ítélethez vezető konkrét eljárások összeegyeztethetetlenek a tisztességes eljárásra az adott államban irányadó alapvető elvekkel.

f) az ítélet összeegyeztethetetlen a megkeresett államban ugyanezen felek közötti jogvitában hozott valamely más ítélettel; illetve

g) az ítélet összeegyeztethetetlen valamely korábbi, azonos tárgyban és jogalapon, azonos felek közötti eljárásban hozott ítélettel, amennyiben a korábbi ítélet megfelel az elismerés feltételeinek a megkeresett tagállamban.

10. cikk Előzetes kérdések

(1) Amennyiben a 2. cikk (2) bekezdése vagy a 21. cikk értelmében kizárt ügy előzetes kérdésként merült fel, az adott kérdésben hozott ítéletet ezen egyezmény alapján nem ismerik el vagy hajtják végre.

(2) Az ítélet elismerését vagy végrehajtását meg lehet tagadni abban az esetben és olyan mértékben, amennyiben az ítélet a 2. cikk (2) bekezdése értelmében kizárt ügyben hozott döntésen alapul.

(3) Ha azonban – a szerzői jogok és kapcsolódó jogok kivételével – szellemi tulajdonjogok érvényességéről hozott döntésről van szó, az ítélet elismerését vagy végrehajtását az előző bekezdés alapján csak akkor lehet megtagadni vagy elhalasztani, ha

a) a szóban forgó döntés összeegyeztethetetlen annak az államnak valamely hatáskörrel rendelkező hatósága által az ügyben hozott ítéletével vagy határozatával, amelynek jogából a szellemi tulajdonjog származik; illetve

b) az említett államban eljárás van folyamatban a szellemi tulajdonjog érvényességét illetően.

(4) Az ítélet elismerését vagy végrehajtását meg lehet tagadni abban az esetben és olyan mértékben, amennyiben az ítéletet a megkeresett állam által a 21. cikk szerint tett nyilatkozat értelmében kizárt ügyben hozott döntésen alapul.

11. cikk Kártérítés

(1) Az ítélet elismerését vagy végrehajtását meg lehet tagadni abban az esetben és olyan mértékben, amennyiben az ítélet olyan – többek között elrettentő vagy megtorló – kártérítést ítél meg, amely nem valamelyik felet kárpótolja az általa elszenvedett tényleges veszteségért vagy kárért.

(2) A megkeresett bíróság mérlegeli, hogy az eredetileg eljáró bíróság által megítélt kártérítés az eljárási költségek fedezésére szolgál-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. 12. cikk Perbeli egyezségek

A Szerződő Államok kizárólagos joghatósági megállapodásokban kikötött bíróságai által jóváhagyott – vagy ezen bíróságok előtt folyó eljárásban megkötött – és az eredeti eljárás szerinti államban az ítéletekhez hasonlóan végrehajtható perbeli egyezségeket ezen egyezmény értelmében is ugyanúgy végrehajtják, mint az ítéleteket.

13. cikk Bemutatandó dokumentumok

(1) Az elismerést vagy végrehajtást kérő fél a következő dokumentumokat mutatja be:

a) az ítélet teljes, hiteles másolata;

b) a kizárólagos joghatósági megállapodás, annak hiteles másolata vagy egyéb, létezését alátámasztó bizonyíték;

c) ha az ítéletet az alperes távollétében hozták, annak a dokumentumnak eredeti példánya vagy másolata, amely megállapítja, hogy a keresetlevelet vagy azzal egyenértékű dokumentumot nem kézbesítették a megjelenést elmulasztó félnek;

d) minden olyan dokumentumot, amely szükséges annak megállapításához, hogy az ítélet hatályos, illetve adott esetben végrehajtható az eredeti eljárás szerinti államban;

e) a 12. cikkben említett esetben az eredeti eljárás szerinti állam bíróságának tanúsítványa, miszerint a perbeli egyezség vagy annak egy része az eredeti eljárás szerinti államban ugyanúgy végrehajtható, mint az ítéletek.

(2) Ha az ítélet szövege nem teszi lehetővé a megkeresett bíróság számára, hogy ellenőrizze az ebben a fejezetben foglalt feltételek teljesülését, a bíróság kérheti bármilyen, ehhez szükséges dokumentum bemutatását.

(3) Az elismerés vagy végrehajtás iránti kérelmet kísérheti az eredetileg eljáró tagállam egyik bírósága (bírósági titkár) által kiadott, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által javasolt és közzétett formátumú dokumentum is.

(4) Ha az ebben a cikkben említett dokumentum nem a megkeresett állam hivatalos nyelvén íródott, amennyiben a megkeresett állam joga másképpen nem rendelkezik mellékelni kell hozzá a dokumentum hiteles fordítását az állam hivatalos nyelvén.

14. cikk Eljárás

Amennyiben az egyezmény másként nem rendelkezik, az ítélet elismerésére, illetve annak végrehajtására – vagy nyilvántartásba vételére és foganatosítására – vonatkozó eljárást a megkeresett állam joga szabályozza. A megkeresett bíróság gyorsan jár el.

15. cikk – Részleges elismerés vagy végrehajtás

El kell ismerni és végre kell hajtani az ítéletek egy elválasztható részét is, ha csak ennek az adott résznek az elismerését vagy végrehajtását kérik, illetve ha az egyezmény értelmében csak az ítélet egy része elismerhető vagy végrehajtható.

IV. FEJEZET – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

16. cikk Átmeneti rendelkezések

(1) Ezt az egyezményt azokra a kizárólagos joghatósági megállapodásokra alkalmazandó, amelyeket az egyezménynek a választott bíróság szerinti államban való hatálybalépése után kötnek.

(2) Ezt az egyezményt nem lehet alkalmazni azokra az eljárásokra, amelyeket az egyezménynek a megkeresett bíróság szerinti államban való hatálybalépése előtt indítottak.

17. cikk Biztosítási és viszontbiztosítási szerződések

(1) A biztosítási és viszontbiztosítási szerződések értelmében folytatott eljárásokat nem lehet kizárni az egyezmény hatálya alól azon azzal az indokkal, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés az egyezmény hatályán kívül eső üggyel kapcsolatos.

(2) A biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések szerinti felelősség tárgyában hozott ítéletek elismerését és végrehajtását nem lehet korlátozni vagy megtagadni azzal az indokkal, hogy az adott szerződés szerinti felelősség magában foglalja a biztosított vagy viszontbiztosított kártalanítását az alábbiak tekintetében:

a) az egyezmény hatályán kívül eső ügyek; illetve

b) az esetlegesen a 11. cikk hatálya alá tartozó kártérítés megítélése.

18. cikk Hitelesítés alóli mentesség

Az egyezmény értelmében továbbított vagy kézbesített valamennyi dokumentum mentesül a hitelesítés vagy az ezzel egyenértékű alaki követelmények alól, ideértve a külföldön felhasználásra kerülő közokiratokról az okirat származási helye szerinti illetékes hatóság által kiállított tanúsítványt („Apostille”) is.

19. cikk Joghatóságot korlátozó nyilatkozatok

Bármely állam nyilatkozatot tehet, hogy bíróságai megtagadják a döntéshozatalt a kizárólagos joghatósági megállapodások hatálya alá tartozó jogvitákban, ha – a választott bíróság székhelyét kivéve – nincs kapcsolat az adott állam és a felek vagy a jogvita között.

20. cikk Az elismerést és végrehajtást korlátozó nyilatkozatok

Bármely állam nyilatkozatot tehet, hogy bíróságai megtagadják a más Szerződő Államok bírósága által hozott ítéletek elismerését vagy végrehajtását, ha a felek lakóhelye (székhelye) a megkeresett államban található, és a felek kapcsolata és a jogvita szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi tényállási elem – a választott bíróság székhelyét kivéve – kizárólag a megkeresett államhoz kapcsolódott.

21. cikk Konkrét ügyekre vonatkozó nyilatkozatok

(1) Ha valamelyik államnak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy az egyezményt egy konkrét ügyben ne alkalmazza, nyilatkozatot tehet, hogy a kérdéses ügyben nem alkalmazza az egyezményt. Az ilyen értelemben nyilatkozó állam biztosítja, hogy a nyilatkozat hatálya ne legyen a szükségesnél szélesebb, és hogy a kizárt konkrét ügy fogalma egyértelműen és pontosan meg legyen határozva.

(2) Az így kizárt ügyek tekintetében az egyezményt nem lehet alkalmazni

a) a nyilatkozatot tevő Szerződő Államban;

b) más Szerződő Államokban, amennyiben a kizárólagos joghatósági megállapodás a nyilatkozatot tevő állam bíróságainak, illetve egy vagy több meghatározott bíróságának joghatóságát köti ki.

22. cikk Viszonossági nyilatkozatok nem kizárólagos joghatósági megállapodásokról

(1) A Szerződő Államok nyilatkozatot tehetnek, hogy bíróságaik elismerik és végrehajtják a két vagy több fél által megkötött és a 3. cikk c) pontjában foglalt követelményeknek eleget tevő joghatósági megállapodásokban kikötött, más Szerződő Államokban található bíróságok által hozott ítéleteket, valamint az egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban keletkező vagy esetlegesen keletkező jogviták eldöntésére kiköthetik egy vagy több Szerződő Állam bíróságát vagy bíróságait (nem kizárólagos joghatósági megállapodás).

(2) Ha ilyen nyilatkozatott tett Szerződő Államban hozott ítélet elismerését vagy végrehajtását kérik egy másik, szintén ilyen nyilatkozatot tett Szerződő Államban, az egyezmény értelmében az ítéletet elismerik és végrehajtják, amennyiben

a) az eredetileg eljáró bíróságot nem kizárólagos joghatósági megállapodásban kötötték ki;

b) egyetlen olyan bíróság sem hozott ítéletet, amely a nem kizárólagos joghatósági megállapodás értelmében eljárhatna, és egyéb hasonló bíróság előtt sincs folyamatban azonos tárgyban és jogalapon indított azonos felek közötti eljárás ; valamint

c) az eredetileg eljáró bíróság azonos az elsőként megkeresett bírósággal.

23. Egységes értelmezés

Az egyezmény értelmezésében tekintetbe kell venni nemzetközi jellegét és annak szükségességét, hogy elősegítsék egységes alkalmazását.

24. cikk Az egyezmény működésének felülvizsgálata

A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia főtitkára rendszeres időközönként intézkedik annak érdekében, hogy

a) az egyezmény – ideértve a nyilatkozatokat is – működését felülvizsgálják; valamint

b) megfontolják, kívánatos-e az egyezményt bármilyen szempontból módosítani.

25. cikk Nem egységes jogrendszerek

(1) Azon Szerződő Államok esetében, amelyek különböző területi egységeiben az egyezmény hatálya alá tartozó bármely kérdést illetően két vagy több jogrendszer is hatályban van,

a) az állam jogára vagy eljárására történő bármely hivatkozást – adott esetben – úgy kell értelmezni, hogy az az érintett területi egység hatályos jogára vagy eljárására vonatkozik;

b) az államban található lakóhelyre (székhelyre) történő utalásokat – adott esetben – úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egységben található lakóhelyre (székhelyre) vonatkoznak;

c) az állam bíróságára vagy bíróságaira történő utalásokat – adott esetben – úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egység bíróságára vagy bíróságaira vonatkoznak;

d) az államhoz kapcsolódásra történő utalásokat – adott esetben – úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egységhez kapcsolódásra vonatkoznak;

(2) Az előző bekezdéstől függetlenül a két vagy több, különböző jogrendszereket alkalmazó területi egységből álló Szerződő Államok nem kötelesek az egyezményt alkalmazni olyan helyzetekben, amelyek egyedül az ilyen különböző területi egységeket érintik.

(3) A két vagy több, különböző jogrendszereket alkalmazó területi egységből álló Szerződő Államok területi egységeinek bíróságai nem kötelesek a másik Szerződő Államban hozott ítéleteket elismerni vagy végrehajtani csupán azért, mert az egyezmény ugyanazon Szerződő Államának egy másik területi egysége már elismerte vagy végrehajtotta azokat.

(4) Ez a cikk nem alkalmazandó a regionális gazdásági integrációs szervezetekre.

26. cikk Kapcsolat az egyéb nemzetközi jogi aktusokkal

(1) Ezt az egyezményt – amennyiben lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy összeegyeztethető legyen a Szerződő Államok számára hatályban lévő, akár az egyezményt megelőzően, akár azt követően kötött egyéb szerződésekkel.

(2) Ez az egyezmény nem érinti az akár az egyezményt megelőzően, akár azt követően kötött szerződések valamely Szerződő Állam általi alkalmazását, ha a felek egyikének lakóhelye (székhelye) sem található olyan Szerződő Államban, amely az adott szerződésnek nem részes fele.

(3) Ez az egyezmény nem érinti az egyezménynek valamely Szerződő Államban tekintetében való hatálybalépését megelőzően kötött szerződések adott Szerződő Állam általi alkalmazását, ha az egyezmény alkalmazása összeegyeztethetetlen lenne az említett Szerződő Államnak bármely nem Szerződő Állammal szemben vállalt kötelezettségeivel. Ezt a bekezdést kell alkalmazni azokra a szerződésekre is, amelyek az adott Szerződő Állam tekintetében az egyezmény hatályba lépését megelőzően kötött szerződéseket vizsgálják felül vagy az ilyen szerződések helyébe lépnek, kivéve amennyiben a felülvizsgált vagy az előző helyébe lévő szerződés új összeegyeztethetetlenségeket teremt ezzel az egyezménnyel.

(4) Ez az egyezmény nem érinti az akár az egyezményt megelőzően, akár azt követően kötött szerződés valamely Szerződő Állam általi alkalmazását, ha olyan Szerződő Állam bírósága által hozott ítélet elismerését vagy végrehajtását kérik, amely az adott szerződés részes fele. Nem lehet azonban az ítéletet kisebb mértékben elfogadni vagy végrehajtani, mint ezen egyezmény értelmében.

(5) Ez az egyezmény még abban az esetben sem érinti a konkrét ügyekkel kapcsolatban a joghatóságra vagy az ítéletek elismerésére vagy végrehajtására irányadó szerződések valamely Szerződő Állam általi alkalmazását, ha a szerződést az egyezményt követően kötik meg és valamennyi érintett állam részes fél ebben az egyezményben. Ezt a bekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a Szerződő Állam e bekezdés értelmében nyilatkozatot tesz az adott szerződéssel kapcsolatban. Ilyen nyilatkozat esetén a többi Szerződő Állam – az összeegyeztethetetlenség mértékéig – nem köteles az egyezményt alkalmazni a szóban forgó ügyre, amennyiben kizárólagos joghatósági megállapodásban a nyilatkozatot tevő Szerződő Állam bíróságainak, illetve egy vagy több meghatározott bíróságának joghatóságát kötik ki.

(6) Ez az egyezmény nem érinti az egyezményhez csatlakozó regionális gazdasági integrációs szervezetek szabályainak alkalmazását, függetlenül attól, hogy e szabályokat az egyezményt megelőzően vagy azt követően fogadták el,

a) amennyiben a felek egyike sem rendelkezik lakóhellyel (székhellyel) olyan Szerződő Államban, amely nem tagja a regionális gazdasági integrációs szervezetnek;

b) az ítéletek elismerése vagy végrehajtása tekintetében a regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamai közötti viszonylatban.

V. FEJEZET – ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

27. cikk Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

(1) Ezt az egyezményt valamennyi állam aláírhatja.

(2) Ezt az egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk.

(3) Ehhez az egyezményhez valamennyi állam csatlakozhat.

(4) A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratokat az egyezmény letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumnál helyezik letétbe.

28. cikk Nem egységes jogrendszerekre vonatkozó nyilatkozatok

(1) Ha valamely államban két vagy több olyan területi egység van, amelyben különböző jogrendszer vonatkozik az ebben az egyezményben szabályozott kérdésekre, az állam az aláíráskor, ratifikáláskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor nyilatkozatot tehet, hogy az egyezmény valamennyi területi egységére vagy azok közül csak egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot bármikor módosíthatja másik nyilatkozat tételével.

(2) A letéteményest minden ilyen nyilatkozatról értesíteni kell, és az értesítésben kifejezetten rendelkezni kell azokról a területi egységekről, amelyekre az egyezmény hatálya kiterjed.

(3) Azon államok esetében, amelyek nem tesznek e cikk értelmében nyilatkozatot, az egyezmény hatálya kiterjed minden területi egységükre.

(4) Ez a cikk nem alkalmazandó a regionális gazdásági integrációs szervezetekre.

29. cikk Regionális gazdasági integrációs szervezetek

(1) Azok a regionális gazdásági integrációs szervezetek, amelyek kizárólag szuverén államokból állnak és az egyezmény hatálya alá eső ügyek mindegyikében vagy némelyikében hatáskörrel rendelkeznek, ezt az egyezmény is aláírhatják, elfogadhatják, jóváhagyhatják, illetve csatlakozhatnak hozzá. Ebben az esetben a regionális gazdásági integrációs szervezetet a Szerződő Államokéval megegyező jogok és kötelezettségek vonatkoznak, amennyiben a szervezet az egyezményben szabályozott ügyekben hatáskörrel rendelkezik.

(2) A regionális gazdásági integrációs szervezetek az aláírással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg írásban értesítik a letéteményest azokról az egyezmény hatálya alá tartozó ügyekről, amelyek tekintetében a tagállamok hatáskörüket a szervezetre ruházták. A szervezetek az e bekezdés szerinti, legutóbb megküldött értesítésben meghatározott hatáskört érintő mindennemű változásról haladéktalanul, írásban értesítik a letéteményest.

(3) Ezen egyezmény hatálybalépése céljából a regionális gazdásági integrációs szervezetek által letétbe helyezett okiratokat csak akkor veszik figyelembe, ha a regionális gazdásági integrációs szervezet a 30. cikknek megfelelően nyilatkozatot tesz, hogy tagállamai nem válnak az egyezmény részes feleivé.

(4) Az ebben az egyezményben a „Szerződő Államra” vagy „államra” tett hivatkozások – adott esetben – egyaránt vonatkoznak azokra a regionális gazdásági integrációs szervezetekre is, amelyek az egyezmény részes felei.

30. cikk Regionális gazdásági integrációs szervezet csatlakozása tagállamai nélkül

(1) Az aláírással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg a regionális gazdásági integrációs szervezet nyilatkozhat, hogy az egyezmény által szabályozott valamennyi ügyben hatáskörrel rendelkezik, és bár tagállamai nem részes felek, az egyezménynek a szervezet általi aláírása, elfogadása, jóváhagyása, illetve a szervezetnek az egyezményhez csatlakozása révén az mégis kötelező rájuk nézve.

(2) Amennyiben a regionális gazdásági integrációs szervezet az (1) bekezdésnek megfelelően nyilatkozatot tesz, az ebben az egyezményben a „Szerződő Államra” vagy „államra” tett hivatkozások – adott esetben – egyaránt vonatkoznak a szervezet tagállamaira is.

31. cikk Hatálybalépés

(1) Ez az egyezmény a 27. cikkben említett második megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésétől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.

(2) Ezt követően az egyezmény hatályba lép

a) az egyezményt később megerősítő valamennyi aláíró állam vagy regionális gazdásági integrációs szervezet tekintetében a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésétől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján;

b) azon területi egységek tekintetében, amelyekre az egyezményt a 28. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiterjesztették, a 28. cikkben említett nyilatkozatról való értesítéstől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján.

32. cikk Nyilatkozatok

(1) A 19., 20., 21., 22. és 26. cikkben említett nyilatkozatokat az aláírással, megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg vagy a későbbiekben bármikor meg lehet tenni, és ezeket bármikor lehet módosítani vagy visszavonni.

(2) A nyilatkozatokról, módosításokról és visszavonásokról értesítik a letéteményest.

(3) Az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában tett nyilatkozatok az érintett állam tekintetében az egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg lépnek hatályba.

(4) A későbbiekben tett nyilatkozatok és a nyilatkozatok módosítása vagy visszavonása az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lépnek hatályba.

(5) A 19., 20., 21. és 26. cikk szerinti nyilatkozatokat a hatályba lépésük előtt kötött kizárólagos joghatósági megállapodásokra nem lehet alkalmazni.

33. cikk – Felmondás

(1) Ezt az egyezményt a letéteményes számára megküldött írásos értesítéssel lehet felmondani. A felmondás korlátozódhat az egyezmény hatálya alá tartozó, nem egységes jogrendszer bizonyos területi egységeire.

(2) A felmondás az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított tizenkét hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. Amennyiben az értesítés a felmondás hatályba lépése számára ennél hosszabb időszakot határoz meg, a felmondás az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított e hosszabb időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.

34. cikk A letéteményes által küldött értesítések

A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia tagjait és a 27., 29. és 30. cikknek megfelelően aláíró, megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó többi államot és regionális gazdásági integrációs szervezetet az alábbiakról:

a) a 27., 29. és 30. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások, jóváhagyások és csatlakozások;

b) az egyezmény hatálybalépésének időpontja a 31. cikkel összhangban;

c) a 19., 20., 21., 22., 26., 28., 29. és 30. cikkben említett értesítések, nyilatkozatok, nyilatkozat-módosítások és –visszavonások;

d) a 33. cikkben említett felmondások.

Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt.

Kelt Hágában 2005. június 30-án, egyaránt hiteles angol és francia nyelven, egyetlen példányban, amelyet a Holland Királyság kormányának levéltárában helyeznek letétbe, és amelynek hiteles másolatát diplomáciai úton megküldik a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia azon tagállamainak, amelyek a huszadik ülés idején már tagok voltak, valamint valamennyi olyan államnak, amely ezen az ülésen részt vett.

[1] A Bíróságnak a 22–70. sz., Bizottság kontra Tanács „a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás”-ügyben 1971. március 31-én hozott ítélete; a Bíróság 1/03. sz. véleménye (2006. február 7.) a Közösségnek a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló új luganói egyezmény megkötésére vonatkozó hatásköréről.

[2] HL C , , . o.

[3] HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) rendelettel módosított rendelet.