a)

úgy véli, hogy a megállapodás elfogadásához vezető eljárásnak nincs demokratikus legitimációja, mivel semmilyen szinten nem jelenik meg a demokratikus ellenőrzés, illetve a parlamenti jóváhagyás; megállapítja, hogy a Tanács rendszeresen alkalmazza ezt az eljárást az európai polgárok alapvető jogait érintő nemzetközi megállapodások aláírásnál;

b)

rámutat, hogy ismételt kérése ellenére, a Parlament nem kapott tájékoztatást és nem folytattak vele konzultációt a megbízatás elfogadása, a tárgyalások menete, illetve a megállapodás megkötése ügyében; ennek megfelelően úgy ítéli meg, hogy a Tanács által folytatott eljárás nem áll összhangban a lojális együttműködés elvével;

c)

rámutat, hogy a 27 tagállamból mindössze hétben van szükség a parlament jóváhagyására, és nincs mód módosító javaslatokra; ezt az eljárást teljességgel helytelennel ítéli; megjegyzi, hogy a megállapodás feltételeinek jövőbeli módosításai a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül fognak megtörténni;

d)

fenntartja kétségeit a Tanács által egy olyan nemzetközi megállapodásra választott jogalapot illetően, amely kizárólag egy harmadik ország biztonsági igényeire koncentrál, és amelynek nincs plusz értéke az Európai Unió, vagy tagállamai, illetve az európai polgárok biztonsága szempontjából; fenntartja tehát a beavatkozás jogát az Európai Bíróságnál, amennyiben harmadik félnél felmerül e megállapodás legitimitása;

e)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket teljes mértékben vonják be a tárgyalási megbízatás elfogadásába, valamint bármely, a személyes adatok átadására vonatkozó jövőbeli megállapodás megkötésébe, különösen a PNR-adatokról Dél-Koreával jelenleg folytatott tárgyalásokba;

f)

rámutat, hogy a megállapodás szövegben sok cél említésre kerül, és különböző kifejezések egymás mellett szerepelnek:

g)

úgy ítéli meg tehát, hogy a célok korlátozása teljességgel alkalmatlan, mivel lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy az intézkedések jogosak és arányosak-e; ennek eredményeképpen pedig a megállapodás esetlegesen nem felel meg az uniós vagy nemzetközi adatvédelmi normáknak, és nem áll összhangban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (ECHR) 8. cikkével, amely megköveteli a célok korlátozását; úgy ítéli meg, hogy ezért a megállapodás jogi szempontból támadható lehet;

h)

üdvözli a tényt, hogy az ausztrál adatvédelmi törvény teljes mértékben vonatkozni fog az európai uniós állampolgárokra, azonban aggodalmát fejezi ki bármely kivétel és mentesség miatt, amelyből fakadóan az európai uniós polgárok jogi védelme hiányos lehet; úgy véli, hogy a megállapodásnak nem csak az ausztrál, hanem az uniós adatvédelmi jogszabályoknak is meg kell felelnie, sőt elsősorban azoknak; hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak való puszta megfelelés nem helyettesítheti a hivatalos megfelelőségi határozatot, és az sem elegendő, hogy a uniós és ausztrál adatvédelmi jogszabályok közös alapokon nyugszanak;

i)

üdvözli az arra vonatkozó döntést, hogy tömeges adatokat csak anonim formában lehessen átadni;

j)

rámutat, hogy az érintettek jogainak tekintetében a megállapodás rendelkezik arról, hogy Ausztráliának olyan rendszert kell garantálnia, amelyet a magánszemélyek nemzetiségtől és lakhelytől függetlenül is elérhetnek jogaik gyakorlása érdekében; az utasok tájékoztatása érdekében a nyilvánosság üdvözölné az Ausztrál Vámszolgálat a PNR-adatok feldolgozására vonatkozó tájékoztatásra vonatkozó hajlandóságát;

k)

megjegyzi, hogy az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodástól (6) (a 2007. évi PNR-megállapodástól) eltérően az ausztrál megállapodás esetében, ha vitás helyzet alakul ki a felek között, létezik egy rendezési mechanizmus, és az EU adatvédelmi szervei élhetnek az adatok közlésének felfüggesztésére irányuló jogukkal egyes személyek tekintetében, olyan esetekben, amikor egyértelműen sérül a megállapodás rendelkezéseinek betartása;

l)

üdvözli, hogy az adatvédelmi hatóságok részt vesznek a közös felülvizsgálatban, de sajnálja, hogy a felülvizsgálat nem határidőhöz kötött; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy legkésőbb 2010 júniusáig kérjék a felülvizsgálat eredményeit, és ezeket mutassák be a Parlamentnek is;

m)

az adatok továbbadásával kapcsolatban üdvözli azt a tényt, hogy ennek lehetősége korlátozott, különösen mivel az adatok továbbadása csak eseti alapon történik, és az Ausztrál Vámszolgálat feljegyzést vezet minden átadásról;

n)

rámutat, hogy a 2. cikk (2) bekezdése értelmében adatot nem szabad tárolni, viszont a melléklet 12. pontjában megemlíti az 5 és fél éves megőrzési időt; bár ez az 5 és fél év rövidebb, mint az USA-val kötött megállapodásban, nem állapítható meg a megőrzési idő arányossága, mivel az utasnyilvántartási adatok megőrzésének célja nem megfelelően meghatározott;

o)

rámutat, hogy az adatok érzékenységére vonatkozóan az Ausztrál Vámszolgálat kifejezetten kijelentette, hogy nem kérnek és nincs szükségük érzékeny adatokra, nem úgy, mint Kanadának vagy az USA-nak, és biztosítottak arról, hogy az Ausztrál Vámszolgálat tulajdonképpen minden érzékeny adatot kiszűr és törölni fog nyilvántartásából; mindazonáltal az, hogy az EU-ból származó adatok szűrésével kapcsolatos felelősség az adatok címzettjére, azaz az Ausztrál Vámszolgálat hárul, megfelel az elfogadott adatvédelmi normáknak, így az 1981. január 28-i 108. számú Európa tanácsi egyezménynek (7), illetve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8);

p)

megismétli, hogy a diplomáciai jegyzékváltás nem elfogadható mód a PNR-adatokhoz esetlegesen hozzáférő hivatalok és ügynökségek jegyzékének módosítására;

q)

figyelembe véve az Ausztrál Vámszolgálathoz továbbított adatok minőségét, sajnálatosnak tartja, hogy a kért adatok ugyanolyan kategóriába tartoznak, mint a 2007-es Egyesült Államokkal történő megállapodásban szereplő adatok (a 34 adatmezőt 19 kategóriába osztották, azt a benyomást keltve, hogy a továbbított adatok mennyisége jelentősen csökkent, pedig valójában nem ez volt a helyzet); az ilyen széles körű adatgyűjtés nem indokolt, ezért aránytalannak kell tekinteni;