19.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 279/30

—

tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról” című közleményére (COM(2007)0575 – SEC(2007)1283),

—

tekintettel a Bizottságnak „Az Európai tengerpolitikáról folytatott konzultáció konklúziói” című közleményére (COM(2007)0574),

—

tekintettel a Bizottságnak „a tengerek európai napja” megrendezéséről szóló háromoldalú közös nyilatkozatra irányuló javaslatára (SEC(2007)1631),

—

tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” (COM(2006)0275) című zöld könyvére és a Parlament 2007. július 12-i állásfoglalására (1)

—

tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i elnökségi következtetéseire az „Európai tanácsi cselekvési terv (2007–2009) – európai energiapolitika” című dokumentum elfogadására vonatkozóan az Európai Tanács részéről;

—

tekintettel a Bizottságnak a „2020-ra 20–20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című közleményére (COM(2008)0030),

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 2006. február 23-án elfogadott 2006. évi, a tengerészeti munka normáiról szóló egyezményben meghatározott rendelkezésekre, mint az ILO által 1919 óta elfogadott tengerészeti munkaügyi egyezményeket összefoglaló és alkalmazó egységes dokumentumra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A6-0163/2008),

A.

mivel az óceánok és tengerek az Európai Unió számára mind gazdasági, mind ökológiai szempontból jelentőséggel bírnak; mivel az Unió parti menti régiói és legkülső régiói révén 320 000 km hosszú tengerparttal rendelkezik, ahol Európa lakosságának egyharmada lakik;

B.

mivel a tengerészeti ipar és szolgáltatások, valamint a part menti régiók összességében 40%-kal járulnak hozzá az uniós bruttó hazai termékhez;

C.

mivel az éghajlatváltozás minden politika számára a legnagyobb kihívást jelenti a XXI. században; tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás következtében a part menti régiókat a tengerszint emelkedése fenyegeti, amely hatalmas mértékű lehet és drasztikus következményekkel járhat a lakosok számára;

D.

mivel egyrészről az EU tengerparti régiói, különösen legkülső régiói fontos szerepet töltenek be a bűnözés, például az illegális bevándorlás, a terrorizmus, valamint a csempészet elleni védekezés és biztonság terén, és másrészről sajátos környezeti katasztrófáknak is ki vannak téve;

E.

mivel az elmúlt évben a közösségi halászat, illetve a kereskedelmi és személyszállító hajók elleni erőszakos bűncselekmények száma és gyakorisága az afrikai partok menti nemzetközi vizeken megnőtt, amely súlyos veszélybe sodorja a legénység életét és jelentős negatív hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre;

1.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a fent említett közleményeket, valamint a fent említett belső munkadokumentumban szereplő cselekvési tervet;

2.

megerősíti 2007. július 12-i állásfoglalását, és üdvözli, hogy a Bizottság legalább részben átvette az Európai Parlament követeléseinek jelentős hányadát;

3.

rámutat arra, hogy partszakaszai és legkülső régiói révén az EU kivételes tengerparti dimenziója egyedülálló lehetőségeket kínál az innováció, a kutatás, a környezetvédelem és a biológiai sokféleség vonatkozásában, és ezeket az integrált uniós tengerpolitikának okvetlenül figyelembe kell venni, továbbá a legkülső régiók kiváló, közlekedési és biztonsági célokat szolgáló összeköttetési pontokat biztosítanak uniós és globális szinten is;

4.

kifejezetten támogatja a Bizottság szándékát, hogy jobban kihasználják az Európai Unió tagállamai között a rövid távú tengeri, valamint a belvízi szállításban rejlő lehetőségeket, és a rövid távú tengeri szállítást gyorsan a belső piacba integrálják, üdvözli továbbá a Bizottság szándékát, hogy felgyorsítja a tengeri szállítás közös térségére, valamint a 2008–2018-as időszakra érvényes átfogó közlekedési stratégiára vonatkozó javaslatait;

5.

ösztönzi a tagállamokat az egymás közötti, és a szomszédos országokkal való együttműködés megerősítésére a TEN-T és más európai finanszírozási mechanizmusok (mint például a Marco Polo) megfelelő alkalmazása céljából annak érdekében, hogy elkészüljenek a tengeri autópályák és megvalósuljanak a rövid távú tengeri hajózási projektek;

6.

üdvözli a Bizottság szándékát, hogy javítsa a tengeri felügyelettel foglalkozó európai ügynökségek koordinációját, kiemelve különösen az illegális cselekmények (ember- és kábítószer-kereskedelem, illegális bevándorlás és terrorfenyegetés) megelőzését, elsősorban a nemzetközi vizekre összpontosítva;

7.

üdvözli az európai tengeri felügyeleti hálózat létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést és támogatja a tagállami parti őrségek közötti fokozott együttműködést; felhívja a Bizottságot az európai parti őrség megvalósíthatóságáról szóló tanulmány eredményeinek bemutatására, amelyet 2006 végéig kellett volna közzétennie és bemutatnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak;

8.

úgy véli, hogy a tengeri csoportosulások különösen jó helyzete lehetővé teszi számukra az integrált tengerpolitika megvalósításához való hozzájárulást; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítsa el a tengeri csoportosulások európai hálózatára vonatkozó projektet;

9.

támogatja a „tengerek európai napjának” éves – május 20-i – megrendezésére irányuló javaslatot; véleménye szerint az akciónapot fel kellene használni annak érdekében, hogy a tengerpolitika jelentőségét az érintett szakmán túl is tudatosítsák egyszerű állampolgárok, iskolák, egyetemek és nem kormányzati szervezetek részvételével; a legjobb gyakorlatok népszerűsítésének egyik módjaként emlékezteti a Bizottságot a példamutató tengeri régiónak adományozható díjról szóló javaslatára;

10.

összességében mégis úgy ítéli meg, hogy a cselekvési terv túl kevés gyakorlati intézkedést tartalmaz, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a jövőben nagyra törőbben használja a szerződésekben részére biztosított eszközöket;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a cselekvési terv az éghajlatváltozás kihívásaival a legcsekélyebb kötelezettségvállalás nélkül foglalkozik; megerősíti véleményét, hogy az európai tengerpolitika egyik feladatának az éghajlatváltozás következményeire való felkészülésnek és az azokhoz való alkalmazkodásnak, valamint a helyzet sürgősségéből adódóan a szükséges kiigazító rendelkezések kidolgozásának kell lennie, különös tekintettel a gleccserek olvadása következtében emelkedő tengerszintre, valamint a kikötőket és a part menti régiókat fenyegető fokozott árvízveszélyre, és ehhez minden lényeges politika, különösen a kutatási politika hozzájárulását kéri;

12.

emlékeztet arra, hogy a gleccserek olvadása nem csupán a tengerszint emelkedését eredményezi, hanem az emberek, állatok és növények életében is helyreállíthatatlan károkat okoz, ezért üdvözli a Bizottságnak a sarkvidéki kezdeményezés előterjesztésére irányuló szándékát, és felhívja a tudományos közösséget és a döntéshozókat, hogy továbbra is vizsgálják a sarkvidéki jégtakarók megóvásának lehetőségeit;

13.

fenntartja, hogy a tengerek gondos kezelése megköveteli a part menti területek megfelelő kezelését, valamint azt, hogy az EU partjai mentén kivitelezett építési projektek minden esetben számoljanak az éghajlatváltozás következményeivel és a tengerszint abból következő megemelkedésével, a homokdűnék eróziójával valamint a viharok gyakoriságának és intenzitásának növekedésével;

14.

támogatja az Európai Tanács 2007 márciusában megfogalmazott célját, amely szerint 2050-ig felére kell csökkenteni az üveghatást okozó gázok kibocsátását, és újra megerősíti, hogy a tengerpolitikának jelentős mértékben hozzá kell járulnia e gázok csökkentéséhez; többek között be kell vonni a hajózást a kibocsátás-kereskedelembe, valamint fokozni kell egyrészt a tengerek mint megújuló energiaforrások kihasználására irányuló, másrészt a tisztább üzemű, új hajómeghajtási technológiák kifejlesztését célzó kutatási erőfeszítéseket; úgy ítéli meg, hogy Európának az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött úttörő szerepe erősítheti és kiépítheti vezető szerepét a környezetvédelmi technológia és a kutatás területén;

15.

kifejezetten felkéri a Bizottságot, hogy nagyobb ambícióval járjon el a hajók kén- és nitrogén-oxid-kibocsátása, továbbá szilárdanyag-kibocsátása elleni küzdelemben; ebben az összefüggésben megismétli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO) való szorosabb együttműködés szükségességét, és különösen a következőkre szólít fel:

16.

üdvözli az egyes hajók által végzett ellenőrizetlen rakodás műholdas nyomon követését engedélyező intézkedéseket; ugyanakkor olyan intézkedések meghozatalát kéri, amelyek kötelezővé teszik a hajók számára olyan fekete dobozhoz hasonló készülékek használatát, amelyek tartalma nem változtatható meg (egyes modelleket már szabadalmaztattak), és amelyek lehetővé tennék, hogy a hajó üzemanyagtartályába vagy a hajófenékbe pumpált, illetve onnan kiszivattyúzott folyadék mennyiségét rövid időközönként rögzíteni lehessen; úgy ítéli meg, hogy a fenti eszközökkel rögzített adatok vizsgálata kimutatná, hogy a hivatalos ellenőrzést elkerülve – és így illegálisan – engedtek e szennyező olajüledéket a tengerbe;

17.

megismétli a tagállamokhoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, amelyben a parti városokat és régiókat sújtó légszennyezettségre tekintettel a kikötőkben horgonyzó hajók szárazföldről történő villamos energia ellátásának lényegesen jobb ösztönzését kérte; ezért az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) módosítására vonatkozó javaslatot kér, amely révén azoknak a tagállamoknak, amelyek ezen irányelv 14. cikke alapján adómentességet alkalmaznak a bunkerolajra, a szárazföldi villamos energia szolgáltatásra is ugyanilyen mértékű adómentességet kellene alkalmazniuk; rámutat, hogy a villamos energiára és a bunkerolajra vonatkozó azonos adózási követelmények jelentősen ösztönöznék a kikötőket és a hajótulajdonosokat a parti városok légszennyezettségének csökkentésére azáltal, hogy a kikötőben horgonyzó hajók villamos energiával való ellátásába fektetnének be;

18.

ismételten felhívja a figyelmet a tényre, hogy tengerek szárazföldről történő szennyezésének jelentős az aránya a tengerek teljes szennyezésén belül, és hogy a Bizottság ezt a témát eddig nem karolta fel; ezért ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet e szennyezés csökkentésére vonatkozóan, és hangsúlyozza követelését a tagállamokkal szemben, hogy az erre vonatkozó jogszabályokat, mint például a vízügyi keretirányelvet (3), késedelem nélkül ültessék át nemzeti jogrendszerükbe; hangsúlyozza, hogy a vízügyi keretirányelv átültetéséhez hozzátartozik az Északi-tengerben és a Balti-tengerben a korábbi háborúkból visszamaradt lőszerek azonosítására és eltávolítására vonatkozó cselekvési terv is;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be tervet a hajótörést szenvedett hajók és az elsüllyedt régészeti lelőhelyek kutatására és feltérképezésére – mivel ezek is részét képezik a Közösség történelmi és kulturális örökségének – így segítse elő e lelőhelyek megismerését és tanulmányozását, valamint járuljon hozzá e területek kifosztásának megelőzéséhez, lehetővé téve így megfelelő megőrzésüket;

20.

sürgeti az érintett intézményeket, hogy a lehető leghamarabb fogadják el az Erika III tengeri biztonsági csomagot, és felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül kezdjék meg a csomag végrehajtását a tengeri régiók fejlődésére nézve katasztrofális következményekkel járó, az Erika és a Prestige baleseteihez hasonló balesetek és incidensek megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges jogi eszközök rendelkezésre bocsátása érdekében;

21.

úgy ítéli meg, hogy a tengeri stratégiai keretirányelvnek (4) kell lennie az uniós integrált tengerpolitika környezetvédelmi alapkövének; megjegyzi, hogy az irányelv szerint azon régiókban, ahol a tenger állapota kritikus, a jó környezeti állapot elérése érdekében gyorsabban kellene intézkedéseket hozni és végrehajtani; hangsúlyozza, hogy e régiókban különösen fontos, hogy a Bizottság a különböző ágazatokat, programokat és stratégiákat koordinálja és gondoskodjon a megfelelő pénzügyi támogatásról; rámutat, hogy az integrált tengerpolitika megvalósítása érdekében szükséges a szárazföldi tevékenységek, mint például a mezőgazdaság, a szennyvízgazdálkodás, a közlekedés és az energiatermelés bevonása is; úgy véli, hogy e régiók a valódi és teljes mértékben integrált tengerpolitika kipróbálására alkalmas területek lehetnek;

22.

üdvözli, hogy a Bizottság felmérte, mely területeken nem vonatkoznak a halászokra és a tengerészekre az európai szociális és munkavédelmi jogszabályok (például a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelv (5), a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelméről szóló 2001/23/EK irányelv (6), a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló 2002/14/EK irányelv (7), valamint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv) (8); javasolja, hogy ezeket az irányelveket a szociális partnerekkel szoros együttműködésben vizsgálják felül;

23.

sürgeti, hogy azon tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, mielőbb ratifikálják a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményt, amelyet abból a célból fogadtak el, hogy valamennyi hatályos nemzetközi munkaügyi szabvány aktualizálásával és törvénybe iktatásával javuljanak a tengerészek élet és munkakörülményei, és hogy elkerülhető legyen a hajóipari ágazatban a tisztességtelen verseny;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy aktualizálja a tengerészek munkaidejéről szóló 1999/95/EK irányelvet (9), illetve a Bizottság hatáskörébe tartozó olyan kérdésekkel kapcsolatos jogszabályokat, amelyek ugyanakkor közösségi szinten nincsenek vagy csak részben vannak szabályozva, például az ideiglenes toborzó ügynökségekről vagy a dolgozók aláírt munkaszerződéshez való jogáról szóló szabályokat;

25.

úgy ítéli meg, hogy a tengerpolitika sikeres végrehajtása érdekében létfontosságú a regionális és helyi partnerek bevonása; ezért továbbra is úgy véli, hogy az európai part menti régióknak szorosabb együttműködésben kell tevékenykedniük és nagyobb mértékben kell kapcsolódniuk egymáshoz, amit a fejlesztés és versenyképesség ösztönzését célzó összehangolt stratégiák előmozdítása és a kormányzat különböző szintjeinek hatékonyabb együttműködése révén kell megvalósítani;

26.

ismételten felhív az EU integrált tengerpolitikájára vonatkozó megközelítés folytatására, és felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg ennek politikai kereteit, valamint az európai szárazföldhöz kapcsolatot biztosító területi, szociális és gazdasági kohéziót és az ezeket alkotó politikákat; arra ösztönöz, hogy kétéves időközönként tegyenek közzé jelentést az európai tengerpolitikáról, és folytassanak minden érdekelt féllel rendszeres nyilvános véleménycserét; felhívja a Tanács jövőbeni elnökségeit arra, hogy munkaprogramjaikban térjenek ki a tengerpolitikára; ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen jelölje meg az összes, uniós eszközökkel támogatott tengeri vonatkozású projektet;

27.

üdvözli a tengerek megosztásának jobb irányítását célul kitűző, harmadik országokkal zajló tárgyalások elősegítésére vonatkozó bizottsági kezdeményezést, és kiemelten támogatja a szomszédos országokkal való fokozott együttműködést a nemzeti joghatóságon kívüli tengerek védelme érdekében;

28.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ és az IMO keretében aktívan támogassák a légi és tengeri üldözés part menti államok vizeire történő kiterjesztésére irányuló, több tagállam által támogatott kezdeményezést, feltéve, hogy az érintett tagállamok egyetértenek, valamint hogy a tengeri kalózkodás ellen hozzanak létre kölcsönös segítségnyújtási mechanizmust;

29.

felkéri a Bizottságot, hogy az új integrált tengerpolitika keretében a lehető legsürgősebben hozza létre az összehangolás és kölcsönös segítségnyújtás közösségi eszközét, amely lehetővé tenné egy tagállam lobogója alatt nemzetközi vizeken közlekedő tengeri hajó számára, hogy más tagállamok halász- és kereskedelmi hajóit megvédje;

30.

úgy véli, hogy a tengeri és tengerészeti kutatások európai stratégiája kiemelkedő fontosságú és megfelelően finanszírozni kell a 7. kutatási keretprogramon belül, illetve a jövőbeli programokban is;

31.

síkra száll amellett, hogy 2013 után a tengerpolitikát megfelelő módon vegyék figyelembe az EU költségvetésében és eszközeiben, felhív továbbá arra, hogy ez kerüljön bele az európai tengerpolitikáról szóló rendszeres jelentésekbe;

32.

üdvözli továbbá az Európai Tanács 2007. december 14-i ajánlását is, melynek értelmében a tengerpolitikának igazodnia kell a tagállamok és tengeri régiók – köztük a part menti régiók, szigeteket és legkülső régiók – különböző sajátosságaihoz;

33.

tudomásul veszi a tagállamok erre vonatkozó hatáskörét, ugyanakkor érdeklődve várja, hogy a Bizottság közzétegyen egy olyan útitervet, amely a tengeri területfejlesztéshez kínál támpontokat a tagállamok számára; rámutat a gazdasági, társadalmi, területi és környezeti szempontok kiegyensúlyozott érvényesítésének szükségességére;

34.

rámutat, hogy a part menti régiók, szigetek és legkülső régiók révén az Európai Unió kivételes tengeri dimenziója különleges lehetőségeket kínál az innováció, a kutatás, a környezet, a biológiai sokféleség, az innovatív, tengeren alapú technológiák és egyéb területek számára, valamint arra, hogy a jövőbeli integrált európai tengerpolitikának ki kell használnia e lehetőségeket; felismeri a kiválósági központok létrehozásának szükségességét és javasolja a már meglévő, part menti területeken működő egyetemi kutatási központok ösztönzését és támogatását;

35.

rámutat a hullámenergiának mint alternatív tiszta energiaforrásnak a fontosságára, és felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli cselekvési terveiben vegye figyelembe ezt az energiaforrást;

36.

úgy véli, hogy a halászati ágazatban az Európai Unió integrált tengerpolitikája legfőbb céljaként az EU-ban mindenütt az ágazat modernizációját és fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos fejlődésének elősegítését kell kitűzni, megőrizve társadalmi–gazdasági életképességét és a források fenntarthatóságát, valamint biztosítva az élelmiszer-önrendelkezést és az élelmiszer-biztonságot, a lakosság hallal való ellátását, a halászok foglalkoztatását és életszínvonaluk növelését;

37.

úgy ítéli meg, hogy mostanáig sem a tengeri erőforrások fenntarthatóságát, sem a halászflották és az Unió part menti közösségeinek gazdasági életképességét nem szolgálta megfelelő módon a közös halászati politika, ennélfogva az Unió integrált tengerpolitikájának kidolgozásakor el kell kerülni a közös halászati politika hiányosságait, például a túlzott központosítást vagy azt, hogy nem volt képes az uniós vizek regionális sokféleségének figyelembevételére;

38.

úgy véli, hogy a tengerhez kapcsolódó, nevezetesen a halászati ágazatban létrejövő munkahelyek számának növekedése és minőségének javulása attól is függ, hogy az ágazatban dolgozók számára biztosítják-e a méltányos és megfelelő jövedelmet, a tisztességes munkavégzési körülményeket (többek között egészséges és biztonságos körülményeket) és a képzéshez való hozzáférést;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy kölcsönösen ismerjék el a halászhajó-kormányosi és halászhajó-gépészi középfokú szakképzettséget igazoló okleveleket;

40.

emlékeztet a halállomány helyreállítását vagy az ökoszisztémák védelmét célzó intézkedések társadalmi–gazdasági következményei által érintett halászok számára nyújtott kompenzáció vagy támogatás kiutalására létrehozott mechanizmusok szükségességére, különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban és közösségekben, illetve a legkülső régiókban;

41.

megerősíti, hogy – különösen a hetedik kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs keretprogram révén – növelni kell a tagállamok által a halászati ágazatban folytatott tudományos kutatások támogatását;

42.

közösségi támogatást kér a legénység evakuálásához, segítéséhez és mentéséhez szükséges eszközök biztosítását szolgáló hatékony intézkedések végrehajtásához;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.