6.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/38

A.

mivel a makrogazdasági stabilitást számos gazdaságpolitika szilárd összessége biztosítja; mivel a stabilitást veszélyeztető kihívásokat nem csak makrogazdasági intézkedések révén, hanem az áru-, a munka- és a tőkepiac strukturális reformjainak végrehajtása révén is kezelni kellene;

B.

mivel közép- és hosszú távon is sok tennivalója van még az Európai Uniónak és a tagállamoknak a globalizációra való felkészülés és a gazdasági siker, valamint a nagyobb társadalmi kohézió megalapozása tekintetében;

C.

mivel lehetőség van az Európai Unió bővítéséből és további integrációjából eredő páratlan versenyelőny „mindenki számára történő tőkésítésére”;

D.

mivel a közös fizetőeszköz és a közös monetáris politika olyan extra dimenziót biztosít a gazdaságok integrálása és a politikai stratégiák koordinációja számára, amely az egész Európai Unió számára megerősítheti az euróövezet növekedésben és munkahelyteremtésben betöltött szerepét;

E.

mivel egy középtávú hároméves időszakra a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló uniós makrogazdasági politikák központi eszközét képezik az integrált iránymutatások;

F.

mivel az Európai Uniónak és a tagállamoknak olyan makro- és mikrogazdaság-politikákat kell folytatniuk, amelyek által Európa vonzóvá válik a befektetők és munkavállalók számára, és amelyek serkentik a növekedést szolgáló tudást és innovációt;

G.

mivel az Európai Tanács 2007 tavaszán megtartott ülésén az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ig az üvegházhatású gázok csökkentésére mennyiségi célokat ér el, és növeli a megújuló energiaforrások részarányát;

H.

mivel a pénzügyi szolgáltatások különösen fontosak, hiszen ez az ágazat kulcsszerepet játszik abban, hogy lehetővé váljon a fejlesztés a gazdasági tevékenységek oly sok területén;

I.

mivel a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia középpontjában az olyan politikák állnak, amelyek célja a tudásba és az emberi erőforrásokba történő befektetés, valamint az innovációs kapacitás erősítése az EU gazdaságában;

J.

mivel az emberek kreatív energiáit innovatív gazdasági eredményekké (pl. új ötletekké, csúcstechnológiai üzletekké és regionális fejlesztéssé) alakító gazdasági feltételek még nem elég fejlettek és továbbra is szétdaraboltak;

K.

mivel a felgyorsult globalizáció következtében a jogszabályi rendelkezések nemzetközi összefüggéseinek javítása – ideértve a magas környezetvédelmi és szociális normák melletti elkötelezettséget – döntő fontosságú;

L.

mivel az Európai Unió stabilitása és a belé vetett bizalom csak a valóságot ténylegesen tükröző jogszabályok és szabályok azonos értelmezésén keresztül biztosítható;

M.

mivel az EU valamennyi polgárának aktív bevonása nélkül lehetetlen érdemi haladást elérni a tudás vezérelte társadalom létrehozásában;

1.

üdvözli a Bizottság stratégiai jelentését, amely a megújult lisszaboni stratégia növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos végrehajtását elemzi, beleértve az új integrált iránymutatásokat is; támogatja a Tanács nézetét, miszerint a megújult stratégiának közösségi szinten többletértéket kell biztosítania a reformok koherenciájának javításához és a továbbgyűrűző pozitív hatások maximalizálásához, valamint ahhoz, hogy a lisszaboni reformtervek ténylegesen több és jobb munkahelyet teremtenek az Európai Unióban mindenütt;

2.

ismételten aláhúzza a lisszaboni stratégia és integrált iránymutatásai határozott végrehajtásának fontosságát, hangsúlyozva a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés egymásra utaltságát a dinamikus és innovatív, fenntartható gazdaság megteremtésében;

3.

úgy ítéli meg, hogy a növekvő egyensúlyhiány, a keresletnövekedés és a globális inflációs nyomás jelentős kihívássá válhat a monetáris politika számára, tekintve a pénzügyi piacokon elhúzódó bizonytalanságot; hangsúlyozza, hogy egy egészséges és stabil makrogazdasági környezet magas színvonalú államháztartást követel meg még inkább konszolidált költségvetésekkel, valamint intelligens magán- és közberuházási politikát igényel, amely előretekintő, és a jövő piacai felé nyitó infrastruktúrát hoz létre; összehangolt lépésekre szólít fel az EU-gazdaság rugalmasságának fokozása érdekében;

4.

úgy véli, hogy egy helyes gazdaságpolitika segíthet a bizalom megerősítésében és a jelenlegi pénzügyi zavarok közepette a bizonytalanság csökkentésében; úgy ítéli meg, hogy 2008-ban az Európai Uniónak bővítenie kell növekedési potenciálját a munkahelyteremtéshez, különös tekintettel a 27 tagállamra történt bővítésre;

5.

rámutat, hogy a makrogazdasági stabilitás érdekében a termelékenység javulásának együtt kell járnia a növekedésből származó előnyök igazságosabb elosztásával, és a társadalmi kohézió erősödésével; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra az igényre, hogy a jövedelmek növekedése tartson lépést a termelékenység középtávú javulásával;

6.

hangsúlyozza, hogy a növekvő pénzügyi egyenlőtlenségek, a túlzott árfolyam-ingadozás, a hitelmegszorítás, valamint a pénzpiacok elhúzódó bizonytalansága jelentős kihívást jelentenek a makrogazdasági politika döntéshozói, és különösen a monetáris politika számára;

7.

rámutat, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a költségvetési politika, a bérek és a termelékenység növekedése közötti szinergiák javítására, szem előtt tartva a költségvetési politika makrogazdasági fejleményekre kifejtett hatásait is;

8.

aggodalmát fejezi ki az európai gazdaság versenyképességét rontó erős euróárfolyam-szint miatt, valamint azért, mert ilyen magas árfolyamszint mellett csökken a monetáris politika mozgástere; támogatja az Európai Központi Bank függetlenségét a monetáris politika meghatározása tekintetében, és hangsúlyozza, hogy az euró árfolyamának felértékelődése a harmadik országokban növekvő egyensúlyhiány, illetve az euróövezet belső kereslethiányának következménye;

9.

hangsúlyozza, hogy minden tagállamban a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés előfeltétele egy, a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban álló stabil költségvetési politika, amely az Európai Unió közös felelőssége; hangsúlyozza az államháztartás hatékonyságának rendkívüli fontosságát, és úgy ítéli meg, hogy a legtöbb országban az államháztartás konszolidációja segíthetne a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságának megőrzésében; hangsúlyozza a közigazgatás modernizálásának fontosságát, hiszen ezzel az eszközzel lehet fokozni az államháztartás eredményességét és hatékonyságát;

10.

rámutat, hogy különösen az euróövezetben egy jól integrált pénzügyi rendszer fokozhatja a monetáris politika eredményességét; úgy véli, hogy a pénzügyi piacok alapvetően hozzájárulhatnak a makrogazdasági és fiskális stabilitáshoz; javasolja konkrét pénzügyi piaci iránymutatások vizsgálatát, összekapcsolva azt a lehetséges további pénzügyi válságok mélyebb megértésével, és a befektetők, a piacok és a szabályozó hatóságok számára a jobb átláthatósággal, nagyobb felelősséggel és felügyelettel;

11.

megjegyzi, hogy a tőkemegfelelésre vonatkozó kockázatalapú megközelítés megkönnyíti a határokon átnyúló, a nagy pénzügyi csoportok bizonyos vállalati stratégiái által vezetett tőkeáramlást, és makrogazdasági kihívást képez a kisebb tagállamok számára; szilárd meggyőződése, hogy a hatékony pénzügyi felügyelet és az átláthatóság elengedhetetlen a makrogazdasági egyensúlyhiány leküzdésében;

12.

hangsúlyozza a tagállamok gazdasági egymásra utaltságát, különösen az euróövezetben; úgy ítéli meg, hogy az integrált iránymutatásokban olyan széles keretet kellene meghatározni, amely a nemzeti szintű reformprogramok összeegyeztetése érdekében lehetővé teszi a szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt; javasolja, hogy mindemellett a közös EU-projekt széles körű támogatásának megerősítése érdekében ki kell alakítani egy, a gazdasági sokszínűséget és eltérő hagyományokat tükröző, finomabb konvergencia-megközelítést;

13.

úgy véli, hogy – a pénzügyi konszolidáció tiszteletben tartása mellett – a magánberuházások támogatása és a magán- és állami szféra együttműködése terén tett közös kezdeményezések révén jelentős szinergiák jöhetnek létre, és Európa eredményesebben kezelheti a tudomány, a kutatás, a közlekedés, a kommunikáció, az energia és a környezeti fenntarthatóság terén jelentkező kihívásokat, és támogatja a források hatékony elosztását Európában;

14.

kiemeli, hogy egy liberalizált globális pénzügyi rendszer túlmutat az EU-politikák befolyásán és magában rejti a pénzügyi bizonytalanság veszélyét; hangsúlyozza, hogy a kockázat határokon átnyúló terjedésének ellensúlyozásához elengedhetetlenül szükséges a szabályozók és jogalkotók részéről történő homogén és koherens megközelítés; úgy véli, hogy újra kell értékelni az üzleti modell hatását és a multinacionális pénzügyi csoportok által a globális pénzügyi piacokon játszott szerepet;

15.

rámutat, hogy az Európai Unió és a tagállamok közös felelőssége foglalkozni azokkal a kihívásokkal, lehetőségekkel és bizonytalanságokkal, amelyekkel a polgárok a globalizáció miatt szembesülnek; meggyőződése, hogy az európai versenyképesség globalizált világban történő támogatása érdekében fejleszteni kell a belső piac külső dimenzióját; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió nemcsak passzívan kíván a globalizációhoz alkalmazkodni, hanem ellenkezőleg, maga is alakítani kívánja azt; kiemeli a nemzetközi szintű – különösen a transzatlanti kapcsolatok keretében történő – megerősített stratégiai együttműködés és a megerősített multilaterális szervezetekkel történő együttműködés fontosságát, támogatva az EU tartóoszlopát képező olyan alapelveket, mint a szolidaritás, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása;

16.

felhív az Európai Unión belüli és kívüli protekcionizmus elleni intézkedések meghozatalára; hangsúlyozza, hogy protekcionizmus, ahelyett hogy védené, aláássa a fogyasztók és a polgárok jogait;

17.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak a különféle nemzetközi tárgyalások – mint például a WTO multilaterális tárgyalási fordulói – során demonstrálnia kellene azt a közös nézetet, amely valóban tükrözi minden egyes tagállam közös érdekeit;

18.

ösztönzi a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki következetes integrált politikát a fenntartható fejlődés érdekében; úgy véli, hogy az erőforrások fenntartható használata és a környezetvédelem, a növekedés és az innovációs teljesítmény növelése közötti szinergiák a fejlesztés és a környezetbarát technológiák támogatása, illetve a közbeszerezések „zöldebbé” tétele révén érhetők el, különös figyelmet fordítva a kis- és középvállalkozásokra;

19.

hangsúlyozza az Európai Tanács 2007 tavaszán kitűzött céljának, Európa energiahatékony és megújuló gazdasággá alakításának megvalósításában a piaci alapú eszközök (MBI) szerepét; úgy véli, hogy az energiaárak folyamatos emelkedése és az éghajlatot érintő felhalmozott fenyegetések miatt fontos az energiahatékonyság javításának a növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez történő hozzájárulásként történő ösztönzése; rámutat arra, hogy az EU-s vállalatok a világelsők között szerepelnek a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiai fejlesztések területén;

20.

üdvözli a Bizottság javaslatát, amely az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke mozgásának négy szabadságát kiegészítő „ötödik szabadság”, a kutatás és innováció – a tudás szabadsága – létrehozására irányul;

21.

úgy véli, összefüggésben az állandónak és nem ciklikusnak tűnő élelmiszerár-emelkedésekkel, hogy a közös agrárpolitika (KAP) kínálatot korlátozó mechanizmusait felül kell vizsgálni; úgy véli, hogy a KAP kulcsfontosságú szerepet játszhat az élelmiszerárak stabilizálásában;

22.

ismételten hangsúlyozza azt a nézetét, hogy az adóteher áthelyezése a munkáról a környezetkárosításra hatékony módja a környezeti és a foglalkoztatási problémák kezelésének, és úgy véli, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell a munkahelyteremtés és a feketegazdaság elleni fellépés érdekében;

23.

rámutat, hogy a belső piac teljes létrehozásának kudarca következtében az EU termelékenysége elmarad a lehetségestől, ami miatt képtelen a globális piac adta lehetőségek teljes kihasználásra; úgy ítéli meg, hogy míg a belső árupiac viszonylag jól integrált, addig a szolgáltatások piaca, ideértve a pénzügyi szolgáltatásokat is, továbbra is inkább megosztott; felszólít a szolgáltatások piacának a megállapodással létrehozott szabályok következetes és koherens végrehajtása és alkalmazása, valamint a versenyt és a piacra jutást akadályozó tényezők eltávolítása révén történő fokozott integrációjára; megjegyzi, hogy az általános gazdasági érdekű, hatékony szolgáltatások megfizethető áron történő nyújtása fontos szerepet játszik egy versenyképes és dinamikus gazdaságban;

24.

hangsúlyozza, hogy a négy szabadságnak az EU teljes területén azonos módon és azonos mértékben kell megvalósulnia, és működését folyamatosan figyelemmel kell kísérni;

25.

hangsúlyozza a hálózati iparágak a verseny előtt egyenlő feltételek és hatékony verseny biztosításával történő megnyitásának szükségességét az integrált európai piacokon; ebben az értelemben úgy véli, hogy a villamosenergia- és gázpiacokon az állami tulajdon az európai szintű torzulásokhoz vezető egyik fő elem, és ezeken a piacokon a versenyre való ösztönzést tovább kell fejleszteni; meggyőződése, hogy az európai infrastruktúra bővítése, fejlesztése és összeköttetéseinek javítása, különösen a határokon átnyúló projektek, valamint a régi és új Európa közötti interakciók segítenek a közlekedési, energia és IKT ágazatok termelékenységének lényegi javításához szükséges feltételek kialakításában;

26.

tudomásul veszi a koordinált fiskális keret szükségességét, amelynek a vállalatok, különösen a kkv-k számára előnyösnek kell lennie és a növekedés ismételt fellendítését és a munkahelyteremtést kell szolgálnia;

27.

rámutat arra, hogy az állami finanszírozást illetően az Európai Uniónak adózási megoldásokat kell előmozdítania az új vállalkozások létrehozásának és a technológiai innovációnak az ösztönzése érdekében; megjegyzi, hogy ez többek között azon adók csökkentését jelentheti, amelyek aláássák a hatékonyságot és a munkahelyteremtést, különösen meghatározott társadalmi csoportok, mint a nők, a hosszú távon munkanélküliek és az idősebb korcsoportok esetében;

28.

meggyőződése, hogy a vállalkozói kultúra támogatása és egy, a kkv-k számára kedvező környezet megteremtése érdekében létfontosságú az innovációs folyamatot minden szakaszban – az ötlet kidolgozásától annak vállalkozói szinten történő megvalósításáig – finanszírozó hatékony finanszírozási rendszerrel alátámasztott intézményi innovációs keret irányítását szolgáló rendszer; rámutat arra, hogy a strukturális politikát olyan rugalmassággal kell kialakítani, amely teret enged az önkifejezésnek és megkönnyíti a kreatív ötletek jövedelmező hasznosíthatóságát;

29.

határozottan úgy véli, hogy a jobb szabályozás és az új EU-s szabályozásból eredő terhek enyhítését szolgáló ambiciózus célok elérése hozzájárul a versenyképesebb üzleti környezet kialakulásához és ösztönzi a magánkezdeményezéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy tűzzenek ki ugyanilyen ambiciózus célokat a nemzeti szabályozás minden szintjével kapcsolatban; rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a tagállamok intézményi és adminisztratív kapacitási hatékonyságának javítására;

30.

úgy ítéli meg, hogy az aktív munkaügyi politikáknak kombinálniuk kellene a „rugalmas biztonság” központú politikákat a biztonság új formáival, ideértve az aktív munkakeresés ösztönzését, valamint a jobb előrelátást és a változások pozitív kezelését, ideértve a gazdasági átszervezést, a társadalmi kirekesztés minimalizálása és az alkalmazkodás megkönnyítése érdekében; meggyőződése, hogy különleges figyelemben kell részesíteni azon módszereket, amelyek révén az állampolgárokat hatékonyabban el lehet érni, és elvárásaiknak és szükségleteiknek meg lehet felelni;

31.

úgy ítéli meg, hogy az életciklus-megközelítést oly módon kell kialakítani, hogy az megfeleljen a demográfiai kihívásoknak, ideértve a nyugdíjrendszerek modernizációját is, valamint biztosítsa a pénzügyi, gazdasági és szociális fenntarthatóságot;

32.

úgy véli, hogy az oktatás a hosszú távú növekedési lehetőségek egyik kulcsfontosságú meghatározója és egyben a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem hatékony eszköze, amely lehetővé teszi az életszínvonal emelését; ajánlja, hogy az Európai Unió és a tagállamok hatékonyabb intézkedéseket hozzanak az oktatásba történő befektetések fokozására, valamint az oktatás és képzés mindenki számára hozzáférhetővé tételének javítása érdekében;

33.

az a véleménye, hogy – a főként alacsony képzettségű és idősebb munkavállalók esetében – az életciklust átfogó, folyamatos munkahelyi képzésben történő fokozott részvétel, tehát a hatékony élethosszig tartó tanulási stratégiák kiegyensúlyozhatják az EU elöregedő munkaerejének negatív hatásait; úgy ítéli meg azonban, hogy határozott erőfeszítést kell tenni a fiatalok alapkészségeinek fejlesztésére, a korai iskolaelhagyás és az általános alulképzettség jelentős visszaszorítására, valamint meg kell erősíteni a migránsok és fogyatékkal élők társadalmi és munkaerő-piaci integrációját, különösen a készségfejlesztés támogatásával;

34.

határozott meggyőződése, hogy a képzett munkaerő hiánya és a munkapiaci követelmények fényében fontolóra kell venni egy hatékony bevándorlási politika létrehozását; úgy véli, hogy egy átfogó, a tagállamok politikáit kiegészítő európai migrációs politika létrehozása továbbra is alapvető prioritás marad azon kihívások megválaszolása és azon lehetőségek kihasználása érdekében, amelyeket a migráció képvisel a globalizáció új korszakában;

35.

úgy ítéli meg, hogy a növekedés előmozdítása és a harmadik országokkal történő együttműködés, valamint az Európai Unió gazdasági nyitottsága továbbra is létfontosságú marad a jól kezelt migrációs hullámok és az illegális bevándorlást kiváltó és előmozdító okok és tényezők elleni küzdelemben; beismeri, hogy az EU-nak sürgősen szüksége van a legális – többek között gazdasági – migrációra vonatkozó átfogó politikára;

36.

üdvözli a Bizottság által készített országjelentéseket; azonban szisztematikusabb megközelítésre hív fel, amely rávilágít a sikerekre éppen úgy, mint a hiányosságokra; támogatja a Bizottság „figyelendő pontok” bevezetésére irányuló javaslatát a többoldalú felügyelet részként, valamint a nemzeti politikai reagálások javításának lehetőségét; elismeri, hogy a regionális szintnek nagyobb szerepet kell kapnia a növekedés és a munkahelyteremtés megvalósításában, amint azt a 2007–2013-as időszakra vonatkozó kohéziós politika új generációs programjai felismerik;

37.

sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a lisszaboni stratégia sok tagállam nemzeti politikájában még mindig alig ismerhető fel; azt a nézetet képviseli, hogy valamennyi gazdaságilag érdekelt fél mobilizálására szükség van a stratégia hatékony végrehajtásához; különösen úgy véli, hogy a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek, a regionális és a helyi hatóságok valamint a civil társadalom fokozottabb bevonása javítja a lisszaboni stratégia eredményeit, és elmélyíti a helyénvaló reformokról folytatott nyilvános vitát; támogatja a Bizottság tagállamokhoz intézett javaslatát, hogy mélyítsék el a nemzeti és a regionális parlamentekkel folytatott együttműködést, miközben biztosítsák az NRP-jaik végrehajtásának éves vitáit;

38.

felhívja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.