52008DC0238

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 7.5.2008

COM(2008) 238 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK

A tíz éves GMU – a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai

{SEC(2008) 553}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK

A tíz éves GMU – a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai

TÖRTÉNELMI LÉPÉS

1998 május 2-án az európai vezetők történelmi horderejű döntést hoztak, amely egy egységes valuta, az euro bevezetését eredményezte . A GMU – a gazdasági és monetáris unió – utolsó szakaszának kezdete 1999. január elsején vízválasztót jelentett az európai integráció történetében. Ez az esemény, bár lényegét tekintve gazdasági jellegű volt, igen jelentős politikai üzenetet hordozott az európai polgárok és az egész világ számára: azt mutatta, hogy Európa képes nagy horderejű döntéseket hozni annak érdekében, hogy biztosítsa e sok háborút és gazdasági-politikai válságot megtapasztalt földrész közös, virágzó jövőjét. A GMU elindítása – a legjelentősebb monetáris reform a Bretton Woods-i megállapodás óta – Európa újkori gazdaság- és a politikatörténetében példa nélkül álló merész lépés volt, amely megváltoztatta a globális gazdasági helyzetet.

A tíz éve létező euro egyértelmű siker. A közös valuta Európa jelképévé vált, amelyet az euro-övezet polgárai – az európai béke és az Unión belüli szabad mozgás megvalósítása mellett – az európai integráció legpozitívabb eredményei közé sorolnak. Az euro-övezetben az emberek fele azt vallja hogy számukra az Unió az egységes valutát jelenti. A GMU biztosította a makrogazdasági stabilitást, és fellendítette a határokon átnyúló kereskedelmet, pénzügyi integrációt és befektetéseket. Az eurót használó országok száma az eredeti tizenegyről 2008 elején tizenötre emelkedett, és további növekedése várható. A GMU stratégiai jelentőségű vívmány az Unió számára, sőt, az egész világnak is, amelyben Európa a makrogazdasági stabilitás egyik oszlopává vált. Ez utóbbi különösen örvendetes napjaink pénzügyi zavarai idején.

Amellett, hogy az euro sikere egyértelmű, még mindig nem felel meg teljes mértékben a kezdeti elvárásoknak . A termelés, és különösen a termelékenység növekedése más fejlett gazdaságokhoz képest alulmarad, és fokozódtak a jövedelmek és javak elosztásának méltányosságával kapcsolatos aggodalmak. Emellett mára sürgetőbbé vált több olyan komoly kihívás, amely a GMU kialakításakor még nem jelentkezett, illetve még csak körvonalazódott. A globalizáció folyamata rohamos léptekkel halad előre, a természeti források pedig egyre szűkösebbé válnak. Az éghajlatváltozás és a népesség elöregedéséből származó hatások tovább terhelik az európai gazdaságok növekedési képességét. Továbbá az elszabaduló globális egyensúlyhiány nyomást gyakorol az euro árfolyamára és pénzügyi rendszereink működésére. Ugyanakkor az euro-övezet fokozatos bővítése amellett, hogy gazdaságát dinamikusabbá teszi, az övezetben fennálló különbségeket is erősíti, és ezáltal fokozottan igénybe veszi majd a GMU alkalmazkodóképességét.

E közlemény és a hozzá tartozó jelentés[1] értékeli a GMU első évtizedének tapasztalatait, megállapítja az euro-övezet előtt álló célokat és kihívásokat, valamint politikai ütemtervet terjeszt elő , amely a GMU elkövetkező évtizedben való sikeres működésére irányul.

AZ ELSő TÍZ ÉV LEGKIEMELKEDőBB SIKEREI

Az euro bevezetése a makrogazdasági környezet radikális átalakulását jelentette a részvevő tagállamok és az egész Unió számára. Az egységes monetáris politika és a nemzeti, ám összehangolt költségvetési politikák együttes alkalmazása elősegítette a makrogazdasági stabilitást. Megszűntek az európai gazdaságokat korábban időről időre megrázó valutaárfolyam-változások. Az euro-övezet monetáris politikájáért felelős Európai Központi Bank (EKB) gyorsan hitelessé vált. Számottevően javult a költségvetési fegyelem, amelyet a stabilitási és növekedési paktum (SNP) is megerősített. Az euro-övezet gyorsabban haladt előre a gazdasági és pénzügyi integráció útján, mint az Unió többi országa, és külső megrázkódtatásokkal szembeni ellenállóképessége erősebbé vált. Összességében számos területen valósult meg előrelépés, mint ezt a következő kiemelkedő eredmények is jelzik.

A monetáris politika rögzítette a hosszú távú inflációs várakozásokat , megközelítve az árstabilitás EKB által meghatározott szintjét. Az infláció átlagos értéke a hetvenes és nyolcvanas évekre jellemző 8-10 százalékot, valamint a kilencvenes években jellemző 3 százalékot követően a GMU első évtizedében alig haladta meg a 2 százalékot. Az euro bevezetése óta a nyolcvanas években 12%, illetve a kilencvenes években 9% körül mozgó nominális kamatlábak 5% körüli átlagos értékre csökkentek. Reálértéken számítva a GMU-ban a kamatlábak évtizedek óta nem tapasztalt szintre csökkentek, még azokban az országokban is, amelyeket az euro bevezetése előtt a legnagyobb fokú stabilitás jellemzett. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben nőtt az infláció, elsősorban az olaj és más nyersanyagok árának gyors emelkedése miatt, miközben a pénzügyi piacok zavarainak következtében a háztartások és vállalkozások számára megszigorodtak a hitelfeltételek. Ugyanakkor a külső nyomás csökkenésével az alacsony inflációhoz és az elfogadhatóbb hitelfeltételekhez való visszatérés várható, még akkor is, ha a gyorsan fejlődő országok által gerjesztett magas kereslet miatt továbbra is az olaj és más nyersanyagok árának emelkedése valószínűsíthető.

A költségvetési politikák erősítették makrogazdasági stabilitást a GMU-ban. Az elmúlt évek során figyelemreméltó fejlődés mutatkozott a költségvetési konszolidáció terén, aminek köszönhetően 2007-ben az euro-övezet több évtizedre visszamenőleg egyik legjobb eredményét érte el, a GDP-nek csupán 0,6 %-át kitevő hiányt mutatva fel (a nyolcvanas és a kilencvenes években jelentkező 4 %-os átlag után). Az SNP 2005-ös reformja – a nagyobb fegyelem elősegítése mellett – az egyszeri intézkedések alkalmazásának ellenzésével a túlzott hiány kiigazításának fenntarthatóbb formáit támogatta. Az euro bevezetése óta a ciklikus költségvetési politikák elterjedtsége csökkent (még ha nem is tűntek el teljesen). Ennek eredményeként – és az elmúlt évek kiemelkedően magas adóbevételeinek köszönhetően – 2007-ben a hiány az euro-övezet egyetlen országában sem haladta meg a 3 %-ot, és az euro-övezetre jellemző átlagos hiány (amely 2007-ben 0,6 % volt) több évtizedre visszamenőleg a legalacsonyabb szinten van. Sőt, az euro-övezet tizenöt tagállama közül tíz ország költségvetését 2007-ben vagy költségvetési többlet, vagy egyensúlyhoz közeli pozíció jellemezte.

A GMU elősegítette a gazdasági és a piaci integrációt . Az árfolyamkockázat eltűnése és a határokon átnyúló ügyletek alacsonyabb költségei hozzájárultak az egységes piac fejlődéséhez és a termékpiacok integrációjához. Az euro-övezeten belüli kereskedelmi forgalom jelenleg az euro-övezet GDP-jének egyharmadát teszi ki (a tíz évvel ezelőtti egynegyed helyett), és a rendelkezésre álló becslések szerint az árfolyam-ingadozás megszűnésére vezethető vissza a növekedés közel fele. Ráadásul az euro-övezeten belüli közvetlen külföldi beruházások jelenleg a GDP egyharmadát teszik ki, a korábbi egyötödhöz képest. Becslések szerint e növekedés közel kétharmada közvetlenül köthető az egységes valuta létrejöttéhez. Ezek a fejlemények jelentős méretgazdaságossági előnyöket eredményeztek, serkentették a versenyt, és érzékelhetően hatottak a termelékenységi hatékonyságra. Emellett a tőkeköltségekbe foglalt kockázati prémiumok csökkenése elősegítette a tőkefelhalmozást, amely most a GDP 22 százalékát megközelítő értéket ért el, amire a kilencvenes évek eleje óta nem volt példa. Összességében nézve mindezek együttes hatásának tulajdoníthatóan az euro bevezetése óta az egységes valuta becslések szerint a munkaerő egy munkaórára eső termelékenységében teljes 5 százalékos emelkedést is eredményezett.

Az euro erőteljes katalizáló szerepet töltött be a pénzügyi piacok integrációjában . Az euro-övezeten belül teljes mértékben integrálódtak a bankközi pénzpiacok, a határokon átnyúló bankközi ügyletek pedig 1999 óta folyamatosan növekednek. Felgyorsult a bankok határokon átnyúló konszolidációja, amelynek eredményeképpen a tizenhat legnagyobb bankcsoport tulajdonában levő, az Unió területén belüli eszközök több, mint 25%-a nem a székhelyük szerinti tagállamban található. Komoly piac jött létre az euróban denominált magánszektori értékpapírok vonatkozásában, amelyek 1 billió eurót meghaladó éves bruttó kibocsátási értékükkel jelentősen felülmúlják az állami szektor kibocsátásai által kitett kb. 800 milliárd eurót. A részvénypiacok integrációja szintén gyorsabban haladt, mint másutt; az euro-övezet más országaiban birtokolt részvények aránya 20%-ról 40%-ra emelkedett. Fejlődött a pénzügyi piacok infrastruktúrája, és előrelépés történt a határokon átívelő nagykereskedelmi pénzügyi szolgáltatások terén, az egységes eurofizetési térség pedig a határokon átnyúló és az országon belüli, euróban történő kiskereskedelmi fizetések közötti különbségek felszámolását tűzi ki céljául. Ezzel párhuzamosan a pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terv végrehajtása és a Lámfalussy-bizottságok működése révén bizonyos fokú szabályozási és felügyeleti konvergenciát sikerült megvalósítani.

A GMU javította az euro-övezet ellenállóképességét a kedvezőtlen külső folyamatokkal szemben . Az első évtized során az euro-övezetet számos, a globális üzleti ciklusokhoz kötődő külső sokkhatás érte, amelyek közül kiemelendő a dot.com piac hirtelen összeomlása és az ezt követő gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban a 2000-es évek elején. Ugyanakkor az évtized elején az euro-övezetben emiatt jelentkező hanyatlás jóval visszafogottabb volt, mint a közös valuta bevezetését megelőző hasonló időszakokban. A jelek szerint az euro-övezet jelenleg is védettséget élvez az aktuális pénzügyi zavarok legsúlyosabb hatásaival szemben. E fokozott ellenállóképességben része van az inflációs várakozások rögzítésének, akárcsak a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia alapján végrehajtott reformoknak, valamint az SPN reformját követő fokozott költségvetési fegyelemnek.

A GMU jelentős előnyöket biztosított a felzárkózási folyamatban érintett tagállamai számára . Az alacsony kamatlábakkal és makrogazdasági stabilitással jellemezhető környezet, valamint a kohéziós politika és az ezt szolgáló Kohéziós Alap és strukturális alapok együttesen megteremtették a gyors felzárkózás feltételeit, a nemzeti pénzügyi piacok fejlődése és az euro-övezet más piacaival valói integrációja pedig felerősítette a helyes gazdaságpolitikák pozitív hatásait . Így nem meglepő, hogy a GMU-ban való részvétel igen vonzó az Unióhoz 2004 óta csatlakozott tizenkét tagállam számára; közülük három már sikeresen csatlakozott az euro-övezethez, Szlovákia pedig készen áll a 2009-es belépésre.

Az euro egyértelműen a világ második legfontosabb nemzetközi fizetőeszközévé vált . Az euróban denominált, hitelviszonyt megtestesítő nemzetközi értékpapírok értéke 2004-ben felülmúlta az USA-dollárban kibocsátottakét, míg az euro-övezet bankjai által az euro-övezeten kívüli kölcsönfelvevőknek nyújtott kölcsönök 36%-a euróban denominált (az USA-dollárban nyújtottak 45%-ával szemben). Az euro a világ devizapiacain a második leggyakrabban forgalmazott pénznem, és a devizapiaci ügyletek több mint egyharmadában használatos. Növekedett az euro hivatalos felhasználása is: az euróban denominált devizatartalékok aránya világviszonylatban az 1999. évi 18%-ról 2007-re 25% fölé emelkedett. Szintén erősödött az euro számlázási vagy fizetési pénznemként betöltött kereskedelmi szerepe, amely az euro-övezet kifelé irányuló kereskedelmében 50% fölötti hányadot ért el. Emellett az euro számos harmadik országban is komoly jelentőségre tett szert, különösen az euro-övezet tagjelölt országaiban és az övezettel szomszédos országokban, amelyek kereskedelmének jelenleg kb. 60%-át euróban számlázzák.

Az euro-övezet az európai és a világgazdasági stabilitás egyik oszlopává vált . Az euro növekvő nemzetközi jelentőségének és az euro-övezet gazdasága méretének köszönhetően a GMU gazdaságpolitikái egyre inkább globális hatással bírnak. A külső fizetési mérleg egyensúlya, a megbízható makrogazdasági keret és a stabil pénzügyi rendszer jóvoltából az euro-övezet hozzájárult a globális gazdaság kiszámítható fejlődéséhez, még az elmúlt hónapok viharos időszakában is.

Az euro-övezet stabil gazdaságirányítási szerkezetet alakított ki . Amellett, hogy a fő gazdaságpolitikák továbbra is nemzeti hatáskörben vannak, a GMU tagjai között egyetértés jött létre arra vonatkozóan, hogy a GMU hatékony működéséhez elengedhetetlen a költségvetési egyensúly, valamint a rugalmas és integrált termék-, munkaerő- és pénzpiacok megvalósítása. A stabilitási és növekedési paktum 2005-ös reformja fokozta a nemzeti kormányok felelősségvállalását a költségvetés-irányítás keretszabályaiért. Továbbá az uniós gazdaságpolitikák összehangolásának legfőbb eszköze, a növekedést és foglalkoztatást célzó felülvizsgált lisszaboni stratégia 6. iránymutatásában kimondja, hogy a tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük „a dinamikus és jól működő GMU-hoz való hozzájárulás érdekében”. Az euro-övezet pénzügyminiszterei számára a Szerződésen alapuló felügyeleti és összehangolási feladatokon túlmutatóan az egységes valutával kapcsolatos kérdések vonatkozásában a legfontosabb fórummá az euro-csoport vált . Mivel informális jellege nyílt és őszinte vitákat tesz lehetővé, az euro-csoport alkalmas arra, hogy az euro-övezetre vonatkozó makrogazdasági kérdések tekintetében közös nézőpontot és egyértelmű állásfoglalást alakítson ki. Az idő során ismertsége és jelentősége egyre fokozódott, különösen azóta, hogy 2005 januárjában kinevezte első állandó elnökét. A nemzetközi színtéren az euro-övezet által tett közös fellépések nagyobb külső befolyást eredményeztek, amelyet jelez az euro-csoport trojkájának – az euro-csoport elnökének, az EKB elnökének és az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztosának – szerepvállalása a Kínával és más országokkal folytatott kétoldalú tárgyalásokban, valamint a globális egyensúlyhiányról az IMF vezetésével tavaly végrehajtott többoldalú konzultációkban.

Mindezen pozitív fejlemények betetőzéseként a GMU első évtizede során – minden korábbi eredményt felülmúlva – 16 millió munkahely jött létre az euro-övezetben. Az egységes valuta bevezetése óta közel 15 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság, a munkanélküliség pedig a gazdaságilag aktív népességet nézve kb. 7 százalékra esett vissza, amely tizenöt évre visszamenőleg a legalacsonyabb érték. Kiemelendő, hogy a foglalkoztatás növekedése gyorsabb volt, mint más fejlett gazdaságokban, beleértve az Egyesült Államokat is. Ezek az eredmények nagyrészt a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia alapján a munkaerőpiacra és a társadalombiztosítási rendszerekre vonatkozóan végrehajtott reformokkal hozhatók kapcsolatba, valamint a bérnövekedés mérséklődésével, amely az euro-övezet legtöbb országát jellemezte. Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy az európai munkaerő meg tud felelni az új kihívásoknak és képes a változásra, ami a jövőben a foglalkoztatás további emelkedéséhez és nagyobb gazdasági növekedéshez vezethet.

A TOVÁBBRA IS A GMU ELŐTT ÁLLÓ KIHÍVÁSOK, AMELYEKET AZ ÚJ GLOBÁLIS TENDENCIÁK MÉG SÜRGETŐBBÉ TESZNEK

A GMU első évtizede tehát összességében igen kedvező képet mutat. Azonban nem minden várakozás teljesült.

Továbbra is túl alacsony a gazdasági potenciál növekedése (évi kb. 2%). A foglalkoztatás gyors növekedése és az egységes valuta pozitív hatása ellenére folytatódott a termelékenységnövekedés lassulása, az évtized során a kilencvenes éveket jellemző 1,5%-ról 1% alá esve. Ennek következtében az euro-övezet egy főre jutó jövedelme csupán 70%-át érte el Egyesült Államokénak. Bár az euro-övezet kisebb tagállamainak nagy része kivételesen jó teljesítményt nyújtott, a legnagyobb tagállamok közül egyesektől a potenciál lényegesen nagyobb növekedése lett volna elvárható.

Ezenfelül a tagállamok között jelentős mértékű és tartós különbségek állnak fenn az infláció és a fajlagos bérköltségek tekintetében egyaránt. Az euro-övezet tagállamai között fennálló tartós eltérések részben az árak és bérek rugalmasságának hiányára vezethetők vissza: ez utóbbiak nem igazodtak egymáshoz megfelelően valamennyi ágazat, régió és foglalkozás esetében. Ennek következményeként a versenyképesség halmozott mértékben csökkent és a külső egyensúlyhiány nőtt, ami a GMU-ban hosszú alkalmazkodási időszakot tesz szükségessé. Lényegében ez a hosszúra nyúló alkalmazkodás azt tükrözi, hogy a strukturális reformok kevésbé voltak ambiciózusak, mint az euro bevezetését közvetlenül megelőző fázisban. Az euro-övezeten belül – akárcsak az Unió egészében – a termékpiacok integrációja egyelőre csak részlegesen valósult meg,, és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás sem eléggé fejlett még.

Az euro nemzetközi valutaként nagy előnyt jelent az euro-övezet minden tagja, és általában véve az Unió számára. Ugyanakkor az egyre inkább globalizálódó világban költségeket okoz az euro-övezet számára a világos nemzetközi stratégia hiánya , valamint az, hogy nemzetközi fórumokon nem tud határozottan fellépni. Lassanként jelentkeznek az 1990-es évek közepe óta fokozódó globális gazdasági egyenlőtlenségek negatív hatásai, ami az árfolyamok szélsőséges ingadozásával és pénzügyi stabilitási intézkedésekre nehezedő erős nyomással jár. A feltörekvő gazdaságok által a szűkös energiaforrások és más nyersanyagok iránt támasztott kereslet gyors növekedése ellátási korlátokba ütközik, ami az olaj és más nyersanyagok, valamint az élelmiszerek árának magasba szökését eredményezi. E zavarokkal terhes környezetben az egységes valuta védelmet jelent, ami egyedülálló lehetőséget biztosíthat az euro-övezetnek arra, hogy döntő szerepet vállaljon a nemzetközi politika színterén a kapcsolódó veszélyek elhárításában. Ez a lehetőség azonban nincs kellőképpen kihasználva, mivel az euro-övezet sem pontosan meghatározott nemzetközi stratégiával, sem hatékony nemzetközi képviselettel nem rendelkezik.

Végül, az euróról alkotott általános kép nem türközi teljes mértékben a GMU sikeres gazdasági teljesítményét . Gyakran az eurót kiáltják ki bűnbaknak a gyenge gazdasági teljesítményért, amely valójában a nemzeti szintű gazdaságpolitikák hiányosságaiból ered Továbbá egyes országok polgárai úgy vélik, hogy az euro jelentős áremelkedést idézett elő. Tény, hogy bár az összinflációra elhanyagolható hatást gyakorolt az átállás, egyes ágazatokban és országokban elszórtan jelentkező, a helyzettel visszaélő áremelések sokat rontottak az euro közmegítélésén, és máig hatással vannak rá. Ugyanakkor a GMU gazdasági szárnyának pénzügyi szárnyához képest hiányos fejlesztése szintén alátámasztotta azt az aggodalmat, hogy az euro-övezet képtelen megbirkózni az előtte álló főbb kihívásokkal, tovább rontva ezáltal a róla alkotott általános képet. Világos, hogy fontos tennivalók állnak még előttünk. Ám a kezdeti elvárások teljesítésén túl a GMU elkövetkező évtizedére irányuló politikai ütemtervet az új globális kihívások jelentkezése határozza meg, amelyek a GMU előbb említett gyengeségeit még inkább felerősítik.

- A globalizáció folyamata rohamos léptekkel halad előre , a feltörekvő gazdaságok versenyre kelnek a fejlett gazdaságokkal az alacsonyabb képzettséget igénylő iparágakban, és a magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek területén is egyre inkább. A globalizáció komoly lehetőségeket kínál a piaci növekedésre, miközben a fogyasztóknak alacsonyabb árakat és nagyobb választékot, a termelőknek pedig hatékonyságjavulást nyújt. Ugyanakkor erősen igénybe veszi az euro-övezet tagországainak alkalmazkodási képességét is, mivel új gazdasági tevékenységeknek kell átvenniük a hanyatló iparágak szerepét, valamint a gazdasági dinamizmus előremozdításában egyre jelentősebb szerephez jut a kutatás, az innováció és a humántőke. Ezenfelül a globalizáció még inkább arra kényszeríti az euro-övezetet, hogy hatékony szerepet vállaljon a globális gazdasági és pénzügyi irányításban.

- A globális gazdaság gyors növekedése és a feltörekvő gazdaságok fogyasztási szokásainak átalakulása miatt növekednek az élelmiszer- és energiaárak. Az éghajlatváltozás gazdasági hatása szintén fokozódik. Mindez gátolhatja a gazdasági növekedést, valamint káros hatással lehet a jövedelmek és javak elosztására, mivel épp a legszegényebbeket sújthatja aránytalanul nagy mértékben. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az éghajlatváltozás feltartóztatása, valamint az élelmiszer- és energiaárak visszafogása olyan feladatok, amelyek nem könnyen valósíthatók meg egymással párhuzamosan. E gondok az euro-övezet különböző tagállamait különbözőképpen érinthetik, ami szintén a gazdasági megrázkódtatásokhoz való zökkenőmentes alkalmazkodás javítását teszi szükségessé.

- Mindemellett az euro-övezetre is jellemző a népesség gyors öregedése. Ezért a nyugdíjas lakosság aránya növekedni fog, és ezáltal a gazdaság növekedési potenciálja csökken. Az elkövetkező négy évtized során az előrejelzések szerint a felére csökken a munkaképes korú emberek aránya az idősebbekhez képest, és amennyiben a jelenlegi politikák változatlanok maradnak, az euro-övezet kibocsátási potenciálja a jelenlegi 2 % körüli éves értékről az 1 %-ot alig meghaladó szintre fog esni. A társadalom elöregedése viszonylag nagy terhet fog róni a közkiadásokra is, így a nyugdíjrendszerek és az egészségügyi rendszerek reformjai nélkül az elkövetkező négy évtized során a közkiadások GDP-ből való részesedése hozzávetőlegesen 4 százalékponttal fog nőni. Az öregedő népesség jelentős kihívást jelent az euro-övezet alkalmazkodóképessége szempontjából, valamint veszélyezteti a tagországok államháztartásainak és tágabban véve jóléti rendszereinek fenntarthatóságát.

A hatásukat már most éreztető hosszabb távú tendenciák minden fejlett gazdaság teljesítménye szempontjából kihívást jelentenek a növekedésre, a makrogazdasági stabilitásra, az alkalmazkodóképességre, a társadalombiztosítási rendszerekre, valamint a jövedelmek és javak újraelosztására vonatkozóan. Azonban az általuk támasztott politikai kihívások az euro-övezet számára különösen sürgetőek , figyelembe véve viszonylag alacsony gazdasági növekedési potenciálját és gyengébb alkalmazkodóképességét, valamint gazdaságainak magas államadósságát és egymástól való nagyfokú függését.

A KÖVETKEZŐ ÉVTIZEDRE IRÁNYULÓ POLITIKAI ÜTEMTERV HÁROM PILLÉRE

A GMU első évtizedének tapasztalatai ugyan összességében nézve igen pozitívak, mégis rávilágítanak bizonyos hiányosságokra, amelyekkel foglalkozni kell. Meg kell szilárdítani a sok erőfeszítéssel elért makrogazdasági stabilitást, és ezzel egyidejűleg: a) emelni kell a növekedési potenciált, valamint védeni és javítani kell az euro-övezet polgárainak jólétét; b) biztosítani kell a megfelelő alkalmazkodóképességet a GMU új tagokkal való bővülése során; valamint c) sikeresen védeni kell az euro-övezet érdekeit a globális gazdaságban. Fontos kiemelni, hogy ezekre az erőfeszítésekre olyan globális környezetben kerül sor, amely az euro bevezetéséhez képest jelentősen megváltozott, és sikertelenségük most sokkal súlyosabb következményeket vonna maga után.

E kihívások kezelése érdekében a Bizottság három pillérre épülő ütemtervet javasol .

- A belpolitikai ütemterv célja a költségvetési politikák szorosabb összehangolása és felügyelete, a GMU makrogazdasági felügyeletének a költségvetési politikán túlmutató kiterjesztése, és a strukturális reform jobb beépítése a GMU-n belüli általános politikai koordinációba.

- A külpolitikai ütemterv célja az euro-övezet szerepének növelése a globális gazdasági irányításban.

- Mindkét ütemterv megköveteli a gazdasági irányítás rendszerének hatékonyabbá tételét.

I. A belpolitikai ütemterv: megfelelőbb összehangolás és felügyelet

A felügyelet javítása és szélesebb körűvé tétele

A Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) korrekciós ágát továbbra is szigorúan alkalmazni kell, az SNP prevenciós ága alapján folyó felügyeletet pedig javítani kell . A költségvetési politikák összehangolásának meghatározóbb szerephez kell jutnia a nemzeti költségvetés kialakításában a teljes ciklus során, azaz a gazdaságilag kedvező és kedvezőtlen időszakokban egyaránt. A költségvetési felügyeletet oly módon kell erősíteni, hogy annak részét képezze a következő két terület:

i. a közkiadások fenntarthatóságának biztosítása , ami a jövő nemzedékek érdekeit szolgálja. Nemzeti szinten a középtávú költségvetési keretek elfogadása nagyban hozzájárulhat a stabil és fenntartható államháztartás megvalósításához. Eredményességük érdekében e költségvetési kereteknek megfelelően kialakított kiadási szabályokat is tartalmazniuk kell, amelyek lehetővé teszik az SNP korlátain belül az automatikus stabilizátorok működését, miközben összhangba hozzák a közkiadások összetételét a gazdaság strukturális és ciklikus igényeivel. Az euro-övezet szintjén különös figyelmet kell fordítani az államadósság alakulásának nyomon követésére, míg a középtávú költségvetési célkitűzéseket meg kell erősíteni a rejtett kötelezettségek figyelembe vétele érdekében. Továbbá a társadalom elöregedésének az államháztartásra gyakorolt hatását felmérő hosszú távú költségvetési előrejelzések hozzájárulhatnak a nemzeti fenntarthatósági stratégiák kialakításához, és elősegíthetik a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek reformjaira, valamint a foglalkoztatási ráta növelésére irányuló intézkedéseket.

ii. az államháztartás minőségének javítása . Másképpen kifejezve, a közpénzek költséghatékonyabb elköltésének biztosítása azáltal, hogy a közkiadásokat és az adórendszereket a növekedést segítő és versenyképességet fokozó tevékenységek szolgálatába állítják. A makrogazdasági stabilitást alátámasztó költségvetések biztosítása mellett az államháztartás fenntarthatóságát és minőségét jelentősen elősegítenék a szociális kiadások rendszereinek olyan reformjai is, amelyek – a rugalmas biztonság elve alapján – a megfelelő jövedelem biztosítása mellett erősítik a munkára való ösztönzést.

A költségvetési felügyeleten túlmutatóan azonban egyértelműen szükség van arra is, hogy a felügyeletet kiterjesszük a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére . Nyomon kell követni a tagállamokon belül zajló egyes folyamatokat, például a folyó fizetési mérleg hiányának növekedését, a tartós inflációs divergenciát, illetve a kiegyensúlyozatlan növekedésre mutató tendenciákat, mivel a továbbgyűrűző hatások jelentkezése és az euro-övezet gazdaságainak egymástól való fokozódó függése azzal a következménnyel jár, hogy az ilyen fejlemények nem csupán a szóban forgó ország számára jelentenek problémát, hanem az euro-övezet egésze számára is. A GMU első évtizede arról tanúskodik, hogy bár a piaci integráció (különösen a pénzügyi szolgáltatásoké) általában jótékony hatással van a GMU-ra – mivel kockázatmegosztási lehetőségek biztosítása által és a források átcsoportosításának elősegítése révén hozzájárulhat a makrogazdasági zavarok hatásainak enyhítéséhez –, egyúttal fel is erősítheti a tagállamok között fennálló eltéréseket, amennyiben nem kísérik megfelelő politikák. Bár ezek között az eltérések között pozitív jellegűek is lehetnek (amelyek a felzárkózási folyamattal vagy a megfelelő alkalmazkodással kapcsolatosak), vannak olyanok is, amelyek kártékonyak és az elégtelen alkalmazkodásból adódóak. Ez utóbbi esetben a fokozott felügyelet segítené az érintett országot abban, hogy kellő időben reagálhasson, még mielőtt az eltérések állandósulnának.

Végül, az euro-övezet tagjelölt országainak a jelenlegi tagállamok számára javasolthoz hasonló, szélesebb körű felügyelete döntő szerepet kap abban,. hogy segítsük őket felkészülni az egységes valuta használatával járó kihívásokra. Az euro-övezet számos leendő tagállamában jelentős tőkebeáramlás tapasztalható (amely a gyors jövedelemnövekedés folytatódására vonatkozó várakozásokra utal), valamint a pénzügyi ágazat gyors növekedése – mindkét jelenség a hitelállomány (jellemzően alacsony szintről kiinduló) növekedését és külső egyensúlyhiány jelentkezését idézheti elő. Jelenleg az euro-övezethez való csatlakozásra készülő országok felügyelete a konvergenciaprogamok értékelése keretében történik. Adott ugyanakkor annak lehetősége, hogy határozottabb politikai iránymutatást és a gazdasági folyamatokra vonatkozóan szorosabb felügyeletet biztosítsunk, különösen azon országok számára, amelyek részt vesznek az árfolyam-mechanizmusban (ERM II), amely amellett, hogy az euro bevezetésének egyik feltétele, egyben a fenntartható reál- és nominálkonvergencia elérésére irányuló eszköz is. Ez nem járhat az euro-övezethez való csatlakozásra vonatkozó további korlátok felállításával.

A felügyeletet a meglévő eszközökre kell alapozni. A költségvetési politika felügyeletének és a gazdaságpolitika összehangolásának főbb eszközeit a Szerződés és az SNP egyértelműen rögzíti. Az SNP korrektív ágának végrehajtása továbbra is az egyik legfontosabb visszatartó eszköz a Szerződés megszegésétől. Az SNP a középtávú költségvetési stratégiák meghatározását és értékelését a nemzeti stabilitási programokról alkotott tanácsi vélemények formájában biztosítja. A Szerződés 99. cikke kimondja, hogy „a tagállamok közös érdekű ügynek tekintik” és „összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban”. Az iránymutatás és a felügyelet tekintetében fontos eszközt jelentenek a lisszaboni folyamat euro-övezetre és egyes országokra vonatkozó ajánlásai. Ezeknek az eszközöknek a felhasználási módja azonban még tökéletesíthető. Az első tíz év elemzése megerősíti azt az ECOFIN-Tanács által is képviselt álláspontot[2], amely az SNP preventív ágának erősítését szorgalmazza, annak érdekében, hogy elősegítsük a fenntartható költségvetési politikák megvalósítását, valamint kezelhetőek legyenek olyan általánosabb problémák, amelyek hatással lehetnek egy adott ország makrogazdasági stabilitására és a GMU általános működésére. Ezeket a Szerződésen alapuló eszközöket kiegészíti az eurocsoport által minden év tavaszán végrehajtott középtávú költségvetés-értékelő eljárás. Ez a kölcsönös értékelési mechanizmus eddig a költségvetési felügyeletre összpontosított, most azonban ki kell bővíteni hatáskörét oly módon, hogy hatékonyabbá tegye a Szerződésen alapuló felügyeletet.

A strukturális politikák megfelelőbb beépítése az összehangolási folyamatba

Az euro-övezet különösen érdekelt a strukturális reformok sikerében . A reformok felgyorsítása –bár az Unió egészére nézve is kívánatos –, az euro-övezet számára elengedhetetlen. Kiemelendő, hogy az előremutató piaci intézkedések kettős haszonnal járnak: amellett, hogy hosszú távon gyorsítják az életszínvonal növekedését, egyúttal lehetővé teszik a megrázkódtatásokhoz való jobb alkalmazkodást és elősegítik a makrogazdasági stabilitást is. Elemzésünk empirikus adatai arról tanúskodnak, hogy az egységes valutát használó országokban a strukturális reformok erőteljesebb multiplikátor-hatást fejtenek ki, mint másutt: azaz a strukturális reformokat végrehajtó országok több előnyhöz juthatnak – ugyanakkor a lemaradó országok magasabb árat fizethetnek tétlenségükért. A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia – amely a strukturális reform politikai menetrendbe illesztésének eszköze volt – az euro-övezetről és az euro-övezetre vonatkozó ajánlásokról szóló 6. számú iránymutatása révén alapot biztosít a legsürgetőbb cselekvési területek meghatározásához. A Bizottság és a tagállamok partnerségéből kiinduló lisszaboni stratégia képezi a reformfolyamat irányításának alapját az euro-övezet és az egyes országok tekintetében egyaránt.

A termékpiacok integrációját gátló, még fel nem számolt akadályok megszüntetése alapvető az euro-övezet megfelelő működéséhez . Ugyanakkor annak ellenére, hogy a GMU és az egységes piacra irányuló program hozzájárult a gazdaságok nyitottabbá és versenyképesebbé válásához, a termelékenység alacsony növekedése és a piacralépés akadályai (elsősorban a szolgáltatások területén) még mindig hátráltatják a változó gazdasági körülményekhez való alkalmazkodást az euro-övezetben, és továbbra is nyomást gyakorolnak az árakra. Az euro-övezet tagállamaiban lemaradás mutatkozik az innováció és a technológiaterjesztés területén, amelyek pedig fontos szerepet töltenek be a versenyképesség és a termelékenység fokozásában. E hiányosságok célirányos kezelésére az egységes piac felülvizsgálata által javasolt piacfelügyeleti rendszer alkalmazása ajánlott.

Az euro-övezetben jobban működő munkaerő-piacokra van szükség a globalizált gazdasághoz való alkalmazkodás megalapozásához, valamint ahhoz, hogy az öregedő népesség ellenére emelhető legyen a növekedési potenciál. A bérek nagyobb rugalmassága és ágazatok, szakmák és régiók szerinti differenciálása, valamint a humántőkébe való befektetés a versenyképesség fokozását szolgálja, továbbá lehetővé teszi sokkhatások esetén a források zökkenőmentes átcsoportosítását. A lisszaboni stratégia keretében számos reformra került sor, amely a munkaerő kiaknázásának fokozását tűzte ki célul, és ezek sikeresek is voltak. A fejlődés azonban nem volt minden országban egyenlő mértékű, így e célnak az elkövetkező évtizedre vonatkozó reformstratégiákban is központi szerepet kell betöltenie. A szociális kiadások programjaira vonatkozó reformoknak és az aktív munkaerő-piaci politikáknak egyidejűleg kell törekedniük a jövedelem megfelelőbb védelmének biztosítására és a munkavégzésre irányuló ösztönzők megerősítésére.

Az euro-övezet viszonylag komoly előnyökre tehet szert az Unió pénzügyi integrációjának elősegítése révén. Komoly haladás történt az Unió pénzügyi piacainak integrációja tekintetében, de további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy az euro-övezet pénzügyi piacainak hatékonysága és likviditása fokozható legyen. Ez a kockázatmegosztás által lehetővé tenné a gazdasági alkalmazkodást és elősegítené az egységes monetáris politika egyöntetűbb átvételét az euro-övezetben. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyünk a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló nyújtásának elterjesztésére, a vállalati- és államkötvények finanszírozásának hatékonyabbá tételére, valamint a tevékenységüket több különböző joghatóság illetékességi területén folytató pénzügyi közvetítők szabályozásból és ellenőrzésből adódó költségeinek enyhítésére. Az eurorendszer és a résztvevő tagállamok által az euro-övezet egésze pénzügyi stabilitásának megőrzéséért viselt közös felelősségre való tekintettel a pénzügyi integráció előrehaladásával egyre inkább szükséges a határokon átnyúló szorosabb együttműködés a válságmegelőzésre, -kezelésre és –megoldásra irányuló intézkedések terén. Figyelembe véve ezeket a hatékonyságra és a stabilitásra vonatkozó megfontolásokat, továbbá levonva az aktuális pénzügyi zavarok tanulságait, az euro-övezetnek határozottan ki kell állnia a pénzügyi integráció uniós menetrendje, valamint az unió pénzügyi stabilitásra vonatkozó intézkedései mellett.

A GMU által nyújtott lehetőségek maximális kihasználása érdekében tehát meg kell erősíteni azokat az ösztönzőket, amelyek a reformok végrehajtását támogatják az euro-övezetben. Ezt a strukturális politikák az euro-övezet összehangolási folyamába történő beépítése három módon tudja támogatni: a) A lisszaboni stratégia integrált iránymutatásainak keretében az euro-övezet egészének, valamint az egyes országoknak szóló ajánlások képezik a strukturális reformok összehangolásának fő pillérét: meg kell szerveznünk végrehajtásuk szorosabb nyomon követését. b) Az SNP 2005-ös reformja megteremtette annak lehetőségét, hogy a középtávú költségvetési célok elérésére érdekében megtett haladás értékelésekor számításba lehessen venni a rövid távon a költségvetés számára költséges, ám hosszabb távon a növekedés és a fenntarthatóság tekintetében hasznot hozó strukturális reformokat. Az SNP-ben rögzített kötelezettségvállalások teljesítésének biztosítására kölcsönös értékelési mechanizmust lehetne bevezetni a lisszaboni stratégiának megfelelően kialakított elemzési keretre, valamint a tagállamok által nyújtott ex ante információkra támaszkodva. c) A reformok megfelelőbb sorrendjének megvalósítása érdekében különösen a pénzügyi piacok működésének fejlesztése kell, hogy prioritást élvezzen. Ez nem csupán a növekedésre és az alkalmazkodásra nézve lenne kedvező, hanem elősegítené az ezt követő strukturális reformokat támogató nagyobb ösztönzők rendelkezésre állását, azáltal, hogy felgyorsítaná azok hosszabb távú előnyeinek jelentkezését, valamint lehetővé tenné a tőkebefektetéseket a későbbi strukturális reformok által előidézett új beruházási lehetőségekbe.

II. A külpolitikai ütemterv: az euro nemzetközi szerepének fokozása

Az euro nemzetközi státuszával előnyök, felelősségek és kockázatok járnak. E státusz hozzájárul Európa pénzügyi ágazatának fejlődéséhez, az euro tartalékvalutaként való használatából adódó seigniorage jövedelmet biztosít, és az euróban történő árazás és számlázás terjedésével csökkenti az árfolyam-ingadozásnak való kitettséget. Ugyanakkor pusztán az euro-övezet mérete is azzal a következménnyel jár, hogy a GMU-n belüli politikai döntések és gazdasági folyamatok másutt is éreztetik hatásukat, nem utolsósorban azért, mert a globális pénzügyi piacok e hatások nemzetközi továbbterjedését még inkább felerősítik. Emellett kockázati tényezők is vannak, mivel az euro egyre jelentősebb nemzetközi státuszából adódóan az euro-övezet ki van téve a fontos nemzetközi valutákat és a különböző típusú eszközöket érintő váratlan portfolió-átrendeződések hatásainak. Összegezve, az euro nemzetközi valutaként betöltött szerepének növekedése és az euro-övezet gazdaságának együttes ereje megváltoztatta a játékszabályokat a GMU tagjai és nemzetközi partnereik számára.

Ezért arra van szükség, hogy az euro-övezet olyan nemzetközi stratégiát alakítson ki , amely összhangban áll valutája nemzetközi státuszával. A szomszédos országok számára már most a stabilitást erősítő euro-övezet előtt most – első évtizedének sikereit követően – az a feladat áll, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekben világos és átfogó stratégiát fejlesszen ki. Aktívabb és határozottabb szerepet kell vállalnia többoldalú fórumokon és a stratégiai partnereivel folytatott kétoldalú megbeszéléseken egyaránt. Az összehangolás tökéletesítésére, valamint közös álláspontok és – ahol lehetséges – közös hatáskörök meghatározására van szükség minden ilyen ügyet érintően. Az euro-övezetnek egyhangú véleményt kell képviselnie az árfolyam-politikára vonatkozóan, és felelősséget kell vállalnia a pénzügyi stabilitásért és a makrogazdasági felügyelettel kapcsolatos kérdésekért. E feladatok szükségességét tovább erősíti az a veszély, hogy a globális egyensúlyhiány elszabadulása aránytalanul gyengíti az euro-övezet és tagállamai versenyképességét.

Az euro-övezet úgy tudja politikai befolyását gazdasági súlyával legeredményesebben egyensúlyba hozni, ha közös álláspontokat alakít ki és megszilárdítja képviseletét, azt a célt tűzve ki, hogy közös képviselettel rendelkezzen az érintett nemzetközi pénzügyi szervezetekben és fórumokon. Ez ambiciózus célkitűzés, ugyanakkor a külpolitikai ütemtervben elért haladás mindenekelőtt az euro-övezet hatékonyabb irányítási rendszerétől függ. Bár más országok gyakran azon a véleményen vannak, hogy a nemzetközi szervezetekben az Unió és az euro-övezet túlságosan nagy arányban van jelen (mind a képviseleti helyek, mind a szavazati jogok számát nézve), az euro-övezet mégsem súlyának megfelelően lép fel a nemzetközi fórumokon. Az euro-övezet képviseletének megszilárdítása erősítené nemzetközi tárgyalási pozícióit és mind az euro-övezet, mind partnerei számára csökkentené a nemzetközi összehangolás költségeit. Emellett azt is lehetővé tenné, hogy végre hely szabaduljon fel a nemzetközi pénzügyi szervezetekben a feltörekvő piacok országai számára részvételük megerősítéséhez.

III. A GMU hatékonyabb irányításának elősegítése

A GMU gazdasági irányítási rendszerének meg kell felelnie az euro-övezet előtt álló kihívásoknak . Ezzel együtt a GMU gazdaságpolitikai vezetését irányító intézmények és eszközök között jelenleg fennálló feladatmegosztás összességében nézve megfelelő. Azonban egyértelműen szükséges, hogy az intézményeket és gyakorlatokat alkalmassá tegyük arra, hogy megfeleljenek az új politikai kihívásoknak.

A GMU eredményes működéséhez fontos, hogy minden uniós tagállam tevékenyen részt vegyen az ECOFIN-Tanácsban . Az ECOFIN-Tanács a kezdetektől fogva az uniós gazdaságpolitikai döntések fórumaként működik, és tekintettel arra, hogy az euro-övezet egyre inkább le fogja fedni az Uniót, e fórumnak a GMU gazdasági irányításában továbbra is központi szerepet kell kapnia azáltal, hogy a GMU-val kapcsolatos kérdéseket alaposabban integrálja munkájába. Különösen a következetesebb hozzáállást szorgalmazhatná azokon a területeken, amelyekre hatásköre kiterjed – azaz a makrogazdaság-politika, a pénzügyi piacok és az adózás terén –, hogy ezáltal biztosítsa közöttük a kedvező szinergiákat. Ezekben a kérdésekben a hatályos EK-Szerződés tág teret biztosít az átfogóbb összehangolásra és felügyeletre az egész Unió vonatkozásában. Továbbá amellett, hogy az új Lisszaboni Szerződés ratifikálása után megerősíti majd az euro-övezet pénzügyminisztereinek szerepét a GMU működésére hatást gyakorló kérdésekben, e kérdésekre vonatkozóan minden megbeszélés az ECOFIN-Tanács keretében fog zajlani.

Az eurocsoportnak továbbra is a GMU-n belüli felügyelet és politikai összehangolás mélyítésének és szélesítésének színtereként kell működnie. A pénzügyi felügyelet tekintetében arra kell összpontosítani a költségvetési politika ex ante összehangolását – amely a költségvetések félidős értékelésén keresztül valósul meg –, hogy a költségvetési magatartást a cikluson át kövesse nyomon, hogy így kezelhetőek legyenek az esetleges ciklikus jellegű torzulások. A társadalom elöregedésének kihívása fényében komoly feladat, hogy az ambiciózus középtávú célkitűzések elérésének elősegítése érdekében fokozzuk az SNP preventív ágának eredményességét. Az euro-övezet tagállamai között az egyensúlyhiány fokozódásának és a túlzott eltérések elkerülésének érdekében az eurocsoport eszmecseréket folytat, politikai iránymutatást alakít ki, valamint nyomon követi, hogy a tagállamok betartják-e kötelezettségvállalásaikat az alkalmazkodóképességet és a makrogazdasági stabilitást megalapozó területeken. Nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a „kölcsönös értékelés”(olyan többoldalú megbeszélés, amely egy vagy több országban zajló, releváns folyamatokat tárgyal), hogy arra ösztönözzük ezáltal a pénzügyminisztereket, hogy a nemzeti kérdéseket és politikákat az euro-övezet összefüggéseiben szemléljék. Emellett az eurocsoportnak nagyobb figyelmet kell fordítania az euro-övezetre vonatkozó lisszaboni ajánlások nyomon követésére, hogy strukturális reformok révén fokozzák a növekedési potenciált és erősítsék a versenyképességet.

A Bizottságnak erőteljes támogató szerepet kell játszania a GMU hatékony működésének biztosítása érdekében. Az a feladata, hogy segítse a politikák összehangolását, és ezzel egyidejűleg beépítse politikai javaslataiba a GMU-t érintő vonatkozásokat. Erősítenie kell pénzügyi és makrogazdasági felügyeleti tevékenységeit és elő kell segítenie a további gazdasági és pénzügyi integrációt. Felügyeleti hatáskörében mélyítenie kell az euro-övezetben zajló gazdasági és pénzügyi folyamatok értékelését, különösen a nemzeti politika szintjén hozott intézkedések továbbgyűrűző hatásaira összpontosítva. A tagállamokkal együttműködve továbbra is folytatni kell a ciklikus és strukturális költségvetési mutatók pontosítására irányuló munkát. A nemzetközi politikai menetrendet illetően a Bizottságnak erősítenie kell szerepét a nemzetközi megbeszéléseken és fórumokon. Összegezve, a Bizottságnak támogatnia kell a GMU működését mind belső, mind nemzetközi vetületében, a Szerződésben előírt kötelezettségeinek megfelelően a megfelelő gazdasági politikák őreként lépve fel. E célból igyekeznie kell jobban kihasználni a Szerződés által biztosított eszközöket.

Ratifikálását követően az új Szerződés lehetőséget fog biztosítani a gazdaságpolitikai összehangolás és a felügyelet erősítésére az euro-övezeten belül. Életbe lépése esetén az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikke úgy rendelkezik, hogy [a Tanács] „intézkedéseket fogad el azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro: ezen tagállamokban a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére, gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására ezen tagállamokra vonatkozóan, biztosítva egyúttal ezeknek az Unió egészére vonatkozóan elfogadott iránymutatásokkal való összeegyeztethetőségét és felügyeletét”. Továbbá a Szerződés tovább erősítené a Bizottság független „döntőbírói” szerepét a többoldalú felügyeletben, a 121. cikkben felhatalmazva a Bizottságot arra, hogy figyelmeztetésben részesítse azokat a tagállamokat, amelyek gazdaságpolitikája nem felel meg az átfogó iránymutatásoknak, vagy veszélyeztetheti a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését.

A GMU irányítási rendszerének biztosítania kell az euro-övezet bővítésének zökkenőmentes folytatódását . A következő évtized során a tervek szerint az euro-övezet újonnan csatlakozott uniós tagállamokkal fog bővülni, és e folyamat megfelelő előrehaladásának biztosítása az euro-övezet jövőbeli eredményes működésének lesz biztosítéka. Az ERM II-ben való részvétel során az országoknak ki kell használniuk a fokozott makrogazdasági stabilitást arra, hogy megfelelő makrogazdasági és strukturális politikákat vezessenek be. A Szerződés előírásainak megfelelően a Bizottság a konvergencia folyamatában elért fenntartható fejlődésről rendszeres és pártatlan értékelést biztosít. Az eurocsoport és az ECOFIN pedig különleges felelősséggel rendelkezik arra nézve, hogy megteremtse a bizalmat, tanulmányozza a gazdasági folyamatokat, valamint megfelelő iránymutatást nyújtson az euro-övezet leendő tagországai számára a nominál- és reálkonvergenciájukhoz szükséges politikák és reformok tekintetében.

Szükség van továbbá a GMU-ról szóló párbeszéd javítására az uniós intézmények és a szélesebb nyilvánosság vonatkozásában . A Bizottságnak különösen fejlesztenie kell az Európai Parlamenttel, valamint más európai és nemzeti érdekelt felekkel folytatott párbeszédet és konzultációt. Hasonlóképpen, az euro-csoportnak párbeszédet kell folytatnia az EKB-vel, az Európai Parlamenttel, valamint az euro-övezetben található szociális partnerekkel. A GMU-val kapcsolatos kérdésekről a szélesebb nyilvánosságnak nyújtott tájékoztatás minőségét minden felsorolt intézménynek – és mindenekelőtt a Bizottságnak – tökéletesítenie kell. Különösen fontos, hogy elmagyarázzák az euro számottevő makro- és mikroökonómiai előnyeit (például a közelmúlt pénzügyi zavarai során kifejtett védő szerepét), valamint a GMU gazdaságpolitikájának jelentős pozitív hatásait.

KÖVETKEZTETÉS

A GMU egyértelmű siker. Tíz éves fennállása során biztosította a makrogazdasági stabilitást, – nem utolsó sorban sikeres bővítései révén – ösztönözte Európa gazdasági integrációját, fokozta a kedvezőtlen sokkhatásokkal szembeni ellenállóképességét, valamint a regionális és globális stabilitás egyik oszlopává vált. A jelenlegi időszak különösen bizonyítja az egységes valuta és az azt megalapozó politikai keretrendszer által nyújtott komoly előnyöket. Ugyanakkor még nem aknáztunk ki minden lehetőséget, amit a GMU kínál. Ez a tény, valamint a globalizációból, a természeti erőforrások szűkösségéből, az éghajlatváltozásból, és a társadalom elöregedéséből származó sürgető feladatok a gazdaságpolitikák jobb összehangolását, a strukturális reformok továbbvitelét, az euro erőteljesebb globális szerepét, valamint a tagállamok céljaink elérése melletti szilárd elkötelezettségét teszi szükségessé. A kellő időben tett lépések fontosságát még szembetűnőbbé teszi, hogy e globális tendenciák már éreztetik hatásukat a magas energia-, élelmiszer- és nyersanyagárak, a pénzügyi zavarok és a globális valutaárfolyam-változás formájában.

Az euro-övezet és a globális gazdaság előtt álló kihívásoknak való megfelelést jelentősen előremozdíthatja a kül- és belpolitikai menetrend megvalósítása, valamint az irányítás tökéletesítése, amint azt a fentiekben kifejtettük. Emellett komoly előnyöket fog hozni az összes uniós tagállam számára:

- A GMU továbbra is mérföldkövet jelent az uniós integrációban . Bár célkitűzései és eredményei túlnyomórészt gazdasági jellegűek, a GMU sohasem kizárólagosan gazdasági jellegű vállalkozás volt. A GMU-t kezdettől fogva az uniós integráció folyamatában tett döntő lépésnek szánták. Integrációs szerepe még erősebbé vált, miután 2004 óta az Unió 15-tagúról 27 tagúvá bővült, és az összes újonnan csatlakozott ország az euro bevezetésére kezdett készülni. Az euro-övezethez való csatlakozás kilátása volt ezekben az országokban az uniós életszínvonalhoz való felzárkózás egyik fő előmozdítója.

- A jól működő GMU az Unió egésze számára fontos előnyöket biztosít , nem utolsósorban azért, mert az uniós országok túlnyomó többsége – ha nem mindegyike – előbb-utóbb a GMU tagjává fog válni. Az euro-övezet gazdaságának virágzása az egész Unió gazdagságát és dinamizmusát táplálja, megerősítve az uniós integráció általános támogatottságát az euro-övezeten kívül és belül egyaránt.

- Az erősebbé váló GMU az Unió világgazdaságban betöltött vezető szerepét is elő fogja mozdítani A jól működő euro-övezet alapot biztosít ahhoz, hogy a GMU határozott szerepet vállaljon nemzetközi szinten, a makrogazdasági szférában éppúgy, mint a globális pénzügyi felügyelet és szabályozás terén. Az euro-övezet nemzetközi szerepének megszilárdításában és globális felelősségének megfelelő bizonyításában felmutatott sikerei pozitív hatással lesznek olyan más politikai területekre is, ahol az Unió globális vezető szerepre törekszik, pl. a fenntartható fejlődés, a fejlesztési segély, a kereskedelempolitika, a versenyjog és az emberi jogok területén.

Politikai akarat és elszántság szükséges ahhoz, hogy ezt az átfogó programot megvalósíthassuk. . Épp a GMU sikere bizonyítja, hogy a politikai kezdeményezés és céltudatosság jelentős gazdasági, társadalmi és politikai előnyöket képes létrehozni. De ahhoz, hogy ezek az előnyök teljes mértékben megvalósuljanak, elengedhetetlen az összes érintett fél további együttműködése. A Bizottság ezért 2008 második felében e témákról széles körű megbeszéléseket fog szorgalmazni, és e program főbb elemeit illetően más uniós intézmények és számos más érintett testület és érdekelt fél körében átfogó megállapodás létrejöttét igyekszik elősegíteni. E megbeszélésekre alapozva a Bizottság megfelelő operatív javaslatokat fog előterjeszteni.

[1] SEC(2008) 553 „A tíz éves GMU – a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai”.

[2] COM(2007) 316.