9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/76

—

olyan keretprogram előkészítésére kéri az Európai Bizottságot, amely valamennyi érintett hivatal között megkönnyíti az összehangolt együttműködést, és amely irányvonalakat fektet le a klaszterek létrehozásával, összekapcsolásával és transznacionalitásával kapcsolatban. A klaszterek közötti együttműködés az európai innovációs képesség fokozásának és a nemzetközi befektetők és innovációs szakemberek megnyerésének ígéretes eszköze, ezért a klasztereket alkotó szervezetek közötti transznacionális együttműködés nem korlátozódhat kizárólag az uniós tagállamokra: világméretben kell gondolkodni, oly módon, hogy a végső cél az úgynevezett „világméretű klaszterek” (world level clusters) létrehozása legyen;

—

véleménye szerint hiányzik a globális stratégiai keret, amely egyesítené a különböző érintett felek – közhivatalok, egyetemek, kutatóközpontok és vállalatok – nézőpontjait, és összehangolt módon lehetővé tenné a korábban ismertetett három folyamat végrehajtását:

—

ezzel kapcsolatban a stratégiai keret létrehozása felé tett első lépésként egy magas szintű szakértői csoport felállítását javasolja, amely megvizsgálná a kérdést, és iránymutatásokat javasolna a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak a kritériumok integrációjával és harmonizációjával kapcsolatban.

Előadó

:

Antonio González Terol (ES/EPP), a Madridi Autonóm Közösség európai ügyekért felelős főigazgatója

1.

arra kéri a következő elnökséget, azaz Franciaországot, hogy továbbra is támogassa a klaszterekkel kapcsolatos beszámolókat, tanulmányokat és politikai vitákat, illetve hogy térképezzen fel új, az Európai Bizottság által kidolgozás alatt álló klaszterpolitikai stratégia keretében meghozandó intézkedéseket;

2.

klaszter alatt az ugyanarra az ágazatra szakosodott olyan vállalatok földrajzi koncentrációját érti, amelyek szakosodott szolgáltatókkal, illetve kapcsolt iparágak más olyan cégeivel állnak kapcsolatban, amelyek egymás versenytársai, ugyanakkor együtt is működnek egymással. Az ilyen ágazat több iparágra, a szakmák és tevékenységek kölcsönös serkentésére is kiterjed. A klaszterek tulajdonképpen akkor érik el fejlettségük csúcsát, amikor egymást kiegészítő tevékenységek végzésének érdekében képesek a kölcsönös függőségükből hasznot húzni, és így olyan szinergiákat teremtenek, amelyek a klaszter valamennyi résztvevője számára haszonnal járó, közös növekedést eredményeznek az adott ágazatban. Ebben az értelemben beszélhetünk a vállalati stratégiának számító coopetition-ről, amely az együttműködés (cooperation) és a verseny (competition) fogalmainak ötvözése, egyben a klaszterek jellemzője, valamint a maximális versenyképesség katalizátora. A klaszter tagjai kölcsönös bizalommal kell hogy legyenek egymás iránt, néhány közös célkitűzéssel és prioritással kell hogy rendelkezzenek, hogy a különböző szintek sokrétűségében elérhessék a teljes összehangoltságot;

3.

elismeri, hogy az EU nem túl sikeres az ötletek új termékek és szolgáltatások formájában történő gyakorlati megvalósításában, és hogy olyan új közpolitikákat kell elfogadni, amelyek megkönnyítik az ismeretek kifejlesztésében, közvetítésében és felhasználásában érintett különböző szociális partnerek közötti kapcsolatok kiépítését. A közhivatalok, egyetemek, kutatóközpontok és vállalatok közötti kapcsolatok újszerű kialakítására van tehát szükség;

4.

úgy véli, hogy bár kizárólagos befektetésekre van szükség a kutatás-fejlesztés területén, ez egyelőre nem elegendő. Az európai innováció ösztönzéséhez egyesíteni kell az erre irányuló erőfeszítéseket, a befektetéseket pedig célirányosan a kutatás stratégiai területei felé kell irányítani;

5.

hangsúlyozza, hogy a vállalatok területi koncentrációja önmagában még nem jelent garanciát sem a klaszterek kialakulására, sem pedig a hálózati gazdaságok fejlődésére, a szinergiák létrejöttére, illetve a versenyképesség javulására. Ehhez el kell érni egy kritikus mennyiséget, a termelés elegendő mértékét, amely alatt még nem beszélhetünk klaszterekről. Természetesen figyelmet kell szentelni a minőségi szempontoknak és a külső feltételeknek is, különös tekintettel a fenntarthatóságon is alapuló közös fellépések megvalósításához szükséges kölcsönös bizalomra és a vállalatok közötti, szilárd alapokon nyugvó kapcsolatokra;

6.

úgy véli, hogy a statisztikai adatok nem elegendőek a fenti két szempont felméréséhez, és azt javasolja, hogy az Európai Klasztermegfigyelő Központ dolgozzon ki egy tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy mikor adottak azok a feltételek, amelyek ennek a két, a klaszterek kialakulását meghatározó szempontnak a figyelembevételéhez szükségesek. Tapasztalatát és a régiókkal ápolt szoros kapcsolatát kamatoztatandó, egyben felajánlja segítségét is;

7.

egyetért azzal, hogy a klaszterek az innováció fontos motorjaiként és katalizátoraként szolgálnak, hozzájárulnak az ipar és a szolgáltatások versenyképességéhez és fenntartható fejlődéséhez, jólét és munkalehetőségek teremtése révén erősítik a régiók gazdasági fejlődését, így hozzájárulnak a területi kohézió célkitűzéséhez is, amelyet a Lisszaboni Szerződés már az Unió céljai közt említ;

8.

úgy véli, hogy számos esetben szükség van arra, hogy a közhivatalok és a magánszféra szereplői részt vegyenek a klaszterek létrehozásának ösztönzésében és az adott szektorok élvonalában levők megtartásának támogatásában;

9.

Az állami szektor szintén fontos szerepet játszhat a klaszterkezdeményezések előtt álló kihívások kezelésében a következők révén:

10.

úgy véli továbbá, hogy a közszféra feladata kell hogy legyen a klaszterek fejlődéséhez szükséges keretfeltételek megteremtése, azaz:

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a közhivataloknak el kell kerülniük két jelentős tévedést, azaz:

11.

megerősíti, hogy a nemzetközi versenyképesség érdekében a klasztereknek erős hálózatot kell kiépíteniük a vállalatok, egyetemek és a közhivatalok között, illetve állandó innovációs folyamatot kell biztosítaniuk, amely folyamatosan lehetővé teszi számukra az új szinergiák megteremtését. Csak így garantálható a klaszterek jövőbeli életképessége. Már előre utalni kell arra, hogy a klaszterek általános kiválósága ellenére figyelembe kell venni azt a tényt, hogy nem minden klaszter képes eljutni ugyanarra a fejlettségi szintre, illetve szert tenni ugyanarra a nemzetközi jelentőségre. Az ilyen értelemben vett kiválóság hosszú távon, lassan alakul ki olyan speciális pénzügyi forrásoknak, helyes kormányzásnak és piacorientált szerkezeti reformoknak köszönhetően, amelyek lehetővé teszik a tényezők (kockázati tőke és kutatók) szükséges mobilitását;

12.

úgy véli, hogy a piacok jelenlegi globalizációja kapcsán a klaszterek révén létrejövő globális értékláncok nagyon fontosak a vállalatok közötti koordináció javítása, illetve gyakorlatilag az egész versenyképesség szempontjából. Bár az innováció a klaszterek egyik alapjellemzője, hangsúlyozandó, hogy a klaszterek nem csupán a nagy technológiaigényű ágazatokban fejlődnek ki, hanem a közepes és alacsony technológiai szintű ágazatokban is előfordulhatnak;

13.

kiemeli, hogy a klaszterek különösen fontosak a kkv-k számára, hiszen olyan környezetet biztosítanak részükre, amely kedvezően hat az egyetemekkel, nagyvállalatokkal fenntartott kapcsolataikra, illetve hozzáférést biztosít számukra a nemzetközi kereskedelmi hálózatokhoz is;

14.

ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy egyes országokban és régiókban néha túlságosan is a kkv-kra összpontosítanak, elfeledkezve arról, hogy a nagyvállalatok csekély jelenléte korlátozhatja a klaszterek gazdasági hatását;

15.

úgy véli, hogy jelenleg a gazdasági tényezők szabad mozgása és a fejlett gazdaságok megnövekedett költségei kedveznek a termelésáthelyezési folyamatoknak, amelyeket úgy kell megfékezni, hogy a termelési rendszereket a nagyobb hozzáadott értéket adó, elsősorban nagy KFI-igényű tevékenységek felé orientálják;

16.

úgy véli, hogy a globalizáció okozta új kihívásokkal való szembenézésre készült a lisszaboni menetrend, melynek céljai: az EU-ban található humántőke felértékelése, koherencia biztosítása az innovációs politikákban, az innovációt elősegítő jogi keret megteremtése, az innovatív vállalatok alapításának és növekedésének támogatása, az innovációs rendszeren belüli kapcsolódási pontok javítása. Ezeknek a céloknak az elérése lehetővé teszi az innovációra és a tudásra nyitott társadalom kialakítását, amely ennek következtében – ha költségekben nem is, de a hozzáadott érték megteremtésének szempontjából mindenképpen – versenyképes;

17.

hangsúlyozza, hogy a régiók versenyképességének növeléséhez erősíteni kell azokat a tőkeintenzív szektorokat, amelyekre a humánerőforrás magas fokú szakosodása és markáns innováció jellemző;

18.

emlékeztet arra, hogy Európának jelentős deficitje van a magán K+F-kiadások területén. Ezért úgy véli, hogy nem ér semmit, ha csupán az állami K+F-kiadásokat növeljük, maguk a vállalatok azonban nem tekintik ezt saját célkitűzésüknek, és nem vállalnak vezető szerepet a szükséges intézkedések terén. Fontos azonban, hogy nemzeti szinten a K+F-re szánt állami eszközök olyan mértékűek legyenek, hogy kifejthessék hatásukat. Ez az egyetlen módja annak, hogy ezek a beruházások a kutatás és az innováció révén eljussanak a piachoz. Az állami K+F-beruházásoknak kell serkenteniük a magán-KFI-t úgy, hogy számottevően nőjön a KFI-tevékenységnek az európai régiók GDP-jében betöltött részaránya. Ehhez négy alapvető intézkedési irányvonalat kell ötvözni:

19.

üdvözli azokat az előrelépéseket, amelyeket számos programjával és hálózatával az Európai Bizottság támogatott, jelentős eredményeket elérve a klaszterek kialakításában, meghatározásában, illetve lehetővé téve a tapasztalatcserét;

20.

nem vonja kétségbe az Európai Bizottság által az új és jobb nemzeti vagy regionális klaszterek kialakításához nyújtott segítséget, ugyanakkor jelentős igény mutatkozik a bevált gyakorlatok beazonosításával és fejlesztésével kapcsolatos tájékoztatás, illetve a módszeresen összegyűjthető és felhasználható eszközök feltérképezésére szolgáló központok iránt. Az ilyen eszközöket egyszerű módon kell bemutatni az érintetteknek, és könnyen hozzáférhetővé is kell tenni őket számukra. Utal ebben az összefüggésben arra, hogy az RB jelenleg tanulmány kidolgozásába kezd a következő tárgyban: Klaszterek és klaszterpolitika: útmutató a regionális és helyi politikai döntéshozók számára;

21.

mindazonáltal olyan keretprogram előkészítésére kéri az Európai Bizottságot, amely valamennyi érintett hivatal között megkönnyíti az összehangolt együttműködést, és amely irányvonalakat fektet le a klaszterek létrehozásával, összekapcsolásával és transznacionalitásával kapcsolatban. A klaszterek közötti együttműködés az európai innovációs képesség fokozásának és a nemzetközi befektetők és innovációs szakemberek megnyerésének ígéretes eszközeként fogható fel, ezért a klasztereket alkotó szervezetek közötti transznacionális együttműködés nem korlátozódhat kizárólag az uniós tagállamokra: világméretben kell gondolkodni, oly módon, hogy a végső cél az úgynevezett „világméretű klaszterek” (world level clusters) létrehozása legyen;

22.

úgy véli, hogy a klaszterek közötti együttműködés a kkv-k alapvető érdeke, mivel elősegíti a rendkívül fontos információcserét, a műszaki ismeretek megosztását, valamint lehetőséget teremt a kutatási infrastruktúrák és a termelési eszközök megosztott használatára;

23.

megjegyzi, hogy egyértelmű ellentmondás fedezhető fel aközött, ahogy sok klaszter fejleszteni szeretné üzleti tevékenységeit saját régiójában vagy országában, illetve a más államok szomszédos klasztereivel történő információ- és tapasztalatcserében rejlő mérhetetlen lehetőségek között;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy számoljon fel minden olyan akadályt, amely az európai kereskedelem és beruházások útjában áll. A belső piac megvalósítása alapvető eszköz arra, hogy megnyissuk a piacot a verseny előtt;

25.

emlékeztet arra, hogy a jelenlegi kereskedelmi korlátozások, valamint a különböző jogszabályok, szociális védelmi rendszerek, illetve adminisztratív és adórendszerek nagymértékben hátráltathatják a transznacionális együttműködést. Végezetül a nyelvi korlátok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a klaszterek csupán saját országukon belül, az adott területen fejtsék ki tevékenységüket, korlátozva ezzel nemzetközi kapcsolataikat;

26.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy hidalja át az EU által a klaszterek fejlesztésére szánt intézkedési irányvonalak elaprózódottságát. Úgy véli, hogy egy speciális intézkedési irányvonalban kell egyesíteni a klaszterek támogatását és a klaszterek közötti együttműködés elősegítését;

27.

mivel az Európai Bizottság egyre nagyobb szerepet ruház a regionális önkormányzatokra a klaszterkezdeményezések előmozdításában, összehangolásában és kihasználásában, az RB úgy véli, hogy ennek szükséges támogatásául az Európai Bizottságnak az általa közvetlenül irányított kutatási és innovációs kezdeményezésekről (elsősorban a 7. kutatási keretprogramról, valamint a versenyképességi és innovációs keretprogramról) is részletesebben tájékoztatnia kellene a régiókat. Hasonlóképpen arra is külön figyelmet kell fordítani, hogy biztosítva legyen a megfelelő interakció az Európai Bizottság által a kutatás és az innováció területén létrehozott önálló ügynökségekkel és a közös technológiai kezdeményezésekkel.

28.

a klaszterek létrehozásának ösztönzésére szolgáló kritériumok európai szintű integrációját és harmonizálását kéri, amit rendkívül fontosnak tart az egyes szinteken meglévő jelenlegi együttműködési politikák kiegészítéséhez, azaz egységes intézkedési szemlélet kialakításához, szemben azzal a klaszterekkel kapcsolatos különböző európai kezdeményezésekre épülő, részleges megközelítési móddal, amely jelenleg számos területen megfigyelhető (K+F, régióközi együttműködési politikák, technológiai versenyfelügyelet, projektfinanszírozási támogatások stb.);

29.

hangsúlyozza, hogy a fenti integratív megközelítés jegyében született intézkedéseknek a növekedés és a versenyképesség céljaira és olyan kiemelt intézkedési területekre kell összpontosítaniuk, amelyeknek túl kell mutatniuk a puszta tapasztalat- és információcserén, ki kell terjedniük projektekre, közös fellépésekre, az egyes projektek között a személyzet és a kedvezményezettek körének cseréjére, hálózatépítésre, a közösségi intézmények fejlesztésére stb.;

Ehhez az alábbiakat javasolja: