52007SC0870

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.7.2007

SEC(2007) 870

A BIZOTTSÁG SZOLGÁLATAINAK MUNKADOKUMENTUMA Kísérődokumentum Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról

SZOLVENCIA II A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETőI ÖSSZEFOGLALÓJA {COM(2007) 361 végleges}{SEC(2007) 871}

A SZOLVENCIA II. PROJEKT HATÁSVIZSGÁLATÁRÓL SZÓLÓ JELENTÉS

ÖSSZEFOGLALÁS

A Szolvencia II. projektet minden érintettel és érdekelt féllel együttműködve, teljesen átláthatóan dolgozták ki. A hatásvizsgálat céljára több jelentést is készített az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága (CEIOPS), a CEA, az AISAM és ACME[1], az Európai Központi Bank, a FIN-USE[2] és a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága. Ezenkívül a CEIOPS elvégzett két mennyiségi hatástanulmányt (QIS), a Bizottság pedig 2006-ban nyilvános meghallgatást tartott.

1. PROBLÉMAMEGHATÁROZÁS

A biztosítás gazdasági és társadalmi jelentősége miatt általában szükségesnek ítélik a hatóságok prudenciális felügyelet formájában megvalósított beavatkozását. A biztosítók nem csak a jövőben esetleg veszteséget okozó eseményekkel szemben nyújtanak védelmet, hanem a pénzügyi piacok és a reálgazdaság felé terelik a háztartási megtakarításokat. Az állami hatóságok intervenciója többnyire olyan intézkedések bevezetésére összpontosít, amelyek a vállalkozások fizetőképességének garantálására, vagy a fizetésképtelenség okozta zavarok és veszteségek minimalizálására irányulnak.

1.1. A jelenlegi uniós rendszer

Az uniós biztosítási jogszabályok mögött az a megfontolás áll, hogy a biztosítási szolgáltatások területén megkönnyítsék az egységes piac létrejöttét, ugyanakkor biztosítsák a megfelelő szintű fogyasztóvédelmet A szükséges jogszabályi keret kidolgozása az 1970-es években kezdődött a biztosítási irányelvek első generációjával[3], de csak az 1990-es évek első felében fejeződött be a biztosítási irányelvek harmadik generációjával. A harmadik generációs biztosítási irányelvek a minimális harmonizáció és a kölcsönös elismerés elvén alapuló „uniós útlevélrendszert” (egységes engedélyt) hoztak létre a biztosítók számára.

1.2. A jelenlegi uniós rendszer gyengeségei

Az irányelvek előírták a Bizottság számára, hogy vizsgálja felül a szavatoló tőkére vonatkozó követelményeket. A felülvizsgálat után 2002-ben jóváhagytak egy korlátozott, de gyorsított reformot[4], Szolvencia I. néven. A Szolvencia I. folyamat során azonban egyértelművé vált, hogy maradtak még gyenge pontok:

- A kockázatérzékenység hiánya: A jelenlegi uniós szabályozás számos kulcsfontosságú kockázatot – beleértve a piaci, hitel- és működési kockázatot – nem fed le megfelelően. A rendszer továbbá nem előretekintő, a kockázatkezelés és irányítás tekintetében nagyon kevés minőségi követelményt tartalmaz, és nem követeli meg a felügyelőktől e minőségi szempontok rendszeres felülvizsgálatát. A kockázatérzékenység hiánya nem ösztönzi a biztosítókat kockázataik megfelelő kezelésére, sem a kockázatkezelés fejlesztésére és az abba történő beruházásra. A jelenlegi rendszer nem biztosítja a felügyeletek pontos és megfelelő időben történő beavatkozását, és az optimális tőkeallokációt sem könnyíti meg. Ennek eredményeképp az uniós szabályozás nem védi meg kellő mértékben az ügyfeleket.

- Az egységes piac megfelelő működésének korlátai: A jelenlegi uniós keretszabályozás minimumkövetelményeket határoz meg, amelyeket nemzeti szinten további szabályokkal egészíthetnek ki. Ezek a kiegészítő szabályok torzítják és aláássák az egységes biztosítási piac megfelelő működését. Ez megnöveli az uniós biztosítók (és az ügyfelek) költségeit és akadályozza az EU-n belüli versenyt. A felügyeleti ellenőrzés módját tekintve is jelentős különbségek maradnak fenn, ami tovább gyengíti az egységes piacot.

- A csoportok felügyeletének szabályozása nem hatékony: A csoportok felügyeletének jelenlegi megközelítése, amely a jogalanyokra összpontosít, egyre inkább eltávolodott a csoportok tényleges szerkezetének és szervezetének valóságától. Az egész vállalkozásra kiterjedő kockázatkezelési rendszerek bevezetésével és a kulcsfontosságú funkciók összevonásával a csoportok szervezése egyre központosítottabb lett. A csoportok vezetése és felügyelete közti eltérés nem csak a költségeket emeli meg a biztosítói csoportok számára, de megnöveli annak a veszélyét is, hogy egyes kulcsfontosságú csoportszintű kockázatokra nem terjed ki a figyelem.

- A nemzetközi és az ágazatközi konvergencia hiánya: A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége és a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete a szolvenciára vonatkozó új előírások kidolgozása és a biztosítástechnikai tartalékok értékelése terén folytatott munkája során a gazdasági kockázatokon alapuló megközelítést helyezte előtérbe, ami szélsőségesen eltér a jelenlegi uniós rendszer alapjául szolgáló filozófiától. Eközben a bankok számára a tőkekövetelmény-irányelv[5] kockázatalapú szolvenciarendszert vezetett be. A nemzetközi és az ágazatközi konvergencia hiánya aláássa az uniós biztosítók versenyképességét. Az ágazatközi következetesség hiánya megnöveli a szabályozói önkény lehetőségét is.

1.3. Szükséges-e az uniós szintű fellépés?

Bár elvileg a tagállamoknak lehetőségük van a jelenlegi rendszer gyengeségeire összpontosító, hasonló szabályozási rendszerek bevezetésére, a felügyeleti hatóságoknak pedig felügyeleti tevékenységeik jobb koordinálására, elhárítva így az egységes piac megfelelő működése elől az akadályokat, ennek a gyakorlatban nem sok jele van. A jelenlegi tapasztalat inkább azt sugallja, hogy pont ellenkező a helyzet. A változás elősegítése érdekében intézkedéseket kell hozni, és a harmonizáció fokozása érdekében az intézkedéseket uniós szinten kell meghozni.

2. A SZOLVENCIA II. PROJEKT CÉLKITűZÉSEI

A jelenlegi uniós rendszer gyengeségeire tekintettel a Szolvencia II. projekt általános célkitűzései a következők:

- az uniós biztosítási piac integrációjának elmélyítése;

- az ügyfelek és a kedvezményezettek védelmének fokozása;

- az uniós biztosítók és viszontbiztosítók nemzetközi versenyképességének javítása;

- jobb szabályozás ösztönzése.

A különféle szakpolitikai lehetőségek hatékonyságának és eredményességének értékelése céljából a fenti általános célkitűzések vonatkozásában számos egyedi és működési célkitűzést határoztak meg.

3. SZAKPOLITIKAI LEHETőSÉGEK, HATÁSVIZSGÁLAT ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS

A különféle szakpolitikai lehetőségeket a projekt céljából szétválasztották magas szintű és alacsony szintű politikai alternatívákra:

- A magas szintű szakpolitikai lehetőségek a Szolvencia II. általános kialakítására vonatkoznak, többek között arra, hogy van-e szükség változtatásra, és ha igen, milyen jogalkotási eljárást kell követni. Egyéb vizsgált kulcsfontosságú kérdések a következők: milyen mértékben lehet tanulni a Bázel II. és a tőkekövetelmény-irányelv tapasztalataiból; hogyan kellene felügyelni a biztosítói csoportokat; hogyan kell kezelni a kis- és közepes méretű biztosítókat; össze kell-e hangolni a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítását; milyen megközelítést kellene alkalmazni a tőkeszükséglet kiszámításával kapcsolatban (lásd az 1. táblázatot).

- Alacsony szintű szakpolitikai lehetőségekhez tartoznak a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításának módszerei; a tőkeszükségletek kalibrálási szintje; és az, hogy hogyan kell meghatározni a tőkeszükségleteket. Ezenkívül a befektetések kezelésére vonatkozóan is figyelembe vettek különféle alternatívákat (lásd a 2. táblázatot).

4. A SZOLVENCIA II. ÁLTALÁNOSAN VÁRT HATÁSA

A különféle politikai opciók vonatkozásában az érintettektől és az érdekelt felektől kapott visszajelzés és az elvégzett elemzés azt mutatja, hogy a Szolvencia II. projekt általános célkitűzéseinek eléréséhez a leghatékonyabb és legeredményesebb módszer egy új, gazdasági kockázaton alapuló szolvenciarendszer bevezetése, a Lámfalussy-eljárás teljes körű alkalmazásával.

4.1. A Szolvencia II-vel kapcsolatban választott megközelítés: gazdasági kockázaton alapuló megközelítés

Egy szilárd gazdasági értékelési elveken alapuló rendszer felfedi a biztosítók valódi pénzügyi helyzetét, megnövelve az egész ágazat átláthatóságát és a beléje vetett bizalmat. A kockázatalapú szabályozási követelmények bevezetése biztosítani fogja, hogy igazságos egyensúly alakuljon ki az erős ügyfélvédelem és a biztosítók ésszerű költségei között.

Különösen a tőkekövetelmények tükrözik majd az egyes biztosítók egyedi kockázati profilját. A kockázataikat jól kezelő biztosítókat – akik szigorú politikát folytatnak, megfelelő kockázatcsökkentési technikákat alkalmaznak, vagy diverzifikálják tevékenységeiket – megjutalmazzák, és lehetővé teszik számukra, hogy kevesebb tőkével rendelkezzenek. Másfelől a rosszul vezetett biztosítókat, vagy a nagyobb kockázatvállalási kedvű biztosítókat nagyobb tőke rendelkezésre tartására szólítják fel annak érdekében, hogy az ügyfelek követeléseit esedékességkor teljesíteni tudják.

A Szolvencia II. eredményeképp sokkal nagyobb hangsúly kerül a helyes kockázatkezelésre és a megbízható belső ellenőrzésekre. A biztosító pénzügyi stabilitásának felelősségét határozottan visszahelyezik a vezetőséghez, ahová tartozik. A biztosítók nagyobb szabadságot kapnak – azaz önkényes szabályok helyett szilárd elveknek kell megfelelniük. Megtörténik a jogszabályi követelmények és az ágazati gyakorlat összehangolása, a szükségleteikhez és az általános kockázati profiljukhoz legjobban illő kockázat- és tőkekezelési rendszerek bevezetéséért pedig jutalmazzák a biztosítókat. Ennek fejében szigorúbb felügyeleti felülvizsgálatnak vetik alá őket.

Az új rendszer az átláthatóságot és a közzétételt is javítja. A legjobb gyakorlatot alkalmazó biztosítók további jutalmazásra számíthatnak a befektetőktől, a piaci résztvevőktől és a fogyasztóktól.

Az új Lámfalussy-eljárás lehetővé teszi, hogy az új rendszer lépést tartson a jövőbeli piaci és technológiai fejlődéssel, valamint a számviteli és biztosítási szabályozás nemzetközi változásaival. Ezenkívül, bár ugyanazok az alapelvek vonatkoznak majd minden biztosítóra, a végrehajtási jogszabályok lehetővé teszik a szabályok kiigazítását, és így az egyes biztosítók jellegével, méretével és összetettségével arányos alkalmazását. Az új Lámfalussy-eljárás a felügyeleti konvergencia és együttműködés előmozdításával a biztosítók Európa-szerte összehangoltabb kezelését eredményezi.

A jobb szabályozásra irányuló programmal összhangban továbbá a joganyag kodifikálása és az új elvek egyetlen dokumentumba történő integrálása az érdekeltek számára egyértelműbbé és hozzáférhetőbbé teszi az európai jogszabályokat.

4.2. Az érintettek számára jelentett előny

Általánosságban számottevő előnyök várhatók a Szolvencia II. projekttől, és az érdekelt felekre gyakorolt várt hatás pozitív.

- Az ágazat : A Szolvencia II. közvetlen kedvezményezettjei a biztosítók. A megbízható kockázatkezelés ösztönzése, a felügyeleti követelmények és a piaci gyakorlat összehangolása és a jól szervezett vállalatok jutalmazása mellett az új rendszer azonos versenyfeltételeket teremt és hozzájárul az uniós biztosítási piac integrációjának mélyüléséhez. A jogszabályi mennyiségi követelmények és a vállalt kockázat valós gazdasági költségének összehangolása révén javul az uniós biztosítók és viszontbiztosítók nemzetközi versenyképessége.

- Felügyeletek : A felügyeletek a jobban időzített és hatékonyabb fellépést lehetővé tevő jobb felügyeleti eszközökhöz jutnak, valamint jogosultak lesznek elvégezni a biztosítók számára jelentett összes kockázat átfogó felülvizsgálatát. Az egyéni és csoportfelügyeletek közti feladatmegosztás biztosítja a biztosítói csoport részét képező jogalanyok jobb megértését és erősíti a felügyeleti együttműködést és konvergenciát.

- Ügyfelek : A Szolvencia II. közvetve leginkább az ügyfeleknek kedvez. Először is, az új rendszer biztosítja az ügyfelek uniószerte egységes és emelt szintű védelmét, csökkentve annak a valószínűségét, hogy az ügyfelek a biztosítónál felmerülő pénzügyi nehézségekből eredően veszteséget szenvedjenek. Másodszor, a gazdaságikockázat-alapú megközelítés bevezetésével nagyobb lesz az ügyfelek bizalma a biztosítók termékei iránt, hiszen a Szolvencia II. a jobb kockázatkezelést, a megbízható árképzést és a megerősített felügyeletet mozdítja elő. Harmadszor, a Szolvencia II. fokozza a versenyt, különösen az ágazat olyan tömeges értékesítési ágaiban, mint a gépjármű- és az ingósági biztosítás, leszorítva sok biztosítás árát, és a termékújítás ösztönzésével megnöveli a választékot.

- A gazdaság egésze : A jogszabályi követelmények és a gazdasági valóság összehangolása a biztosítók nemzetközi versenyképességének fokozása mellett biztosítja a jobb tőkeallokációt vállalati szinten, ágazati szinten és az EU gazdaságán belül. Ennek következtében a biztosítási ágazat intézményi befektetőként játszott szerepe révén a biztosítási ágazatban, és talán az uniós gazdaság egészében csökken a tőkéhez jutás költsége. A gazdaságon belül a kockázat és a tőke hatékonyabb allokációja közép- és hosszú távon a pénzügyi stabilitást is előmozdítja.

4.3. Lehetséges rövid távú mellékhatások

Bár a Szolvencia II. általános hatása minden fél számára pozitív lesz, az elvégzett elemzés felvetett számos lehetséges rövid távú kérdést, amelyekről nem szabad megfeledkezni. Ezek a kérdések elsősorban a biztosítási piacok olyan már létező sajátosságait érintik, amelyek a gazdasági kockázaton alapuló szolvenciarendszer bevezetésével előtérbe kerülnek. Az érintettek reakcióitól függően rövidtávon negatív hatások is felmerülhetnek. Általánosságban elmondható, hogy minél inkább felkészülnek a biztosítók a Szolvencia II. bevezetésére, annál kevésbé valószínű a rövid távú negatív hatások megjelenése.

- Kezdeti végrehajtási költségek: A Szolvencia II. az ágazat és a felügyeletek számára is jelentős kezdeti költségekkel jár, ha még nem vezettek be modern kockázatkezelési rendszereket vagy nem tértek át kockázatalapú felügyeleti rendszerre. Az e jelentés előkészítésekor elvégzett elemzés előfeltevései szerint a Szolvencia II. végrehajtásának kezdeti nettó költsége a teljes uniós biztosítási ágazat számára 2–3 milliárd EUR lesz. Ezeket a költségeket azonban hosszú távon meghaladják a várt előnyök.

- Biztosíthatóság: Mivel a kockázatokat valódi gazdasági költségükkel összhangban szabályozzák, a hosszú távú/magas kockázatú üzletágakhoz szigorúbb mennyiségi követelmények társulnak. Rövid távon bizonyos biztosítási típusok esetében fedezetcsökkenést eredményezhet, bár ha a biztosítási tevékenység általánosságban gazdaságos, a biztosítók kockázatcsökkentési technikák használatával, új, innovatív termékek bevezetésével és az árak kiigazításával hosszú távon továbbra is képesek lesznek ilyen fedezet nyújtására.

- Keresztfinanszírozás: Az átlátható árazás kiemeli a nagy gyakoriságú/alacsony kockázatú üzletágak (pl. gépjármű-biztosítás) és a kis gyakoriságú/magas kockázatú üzletágak (pl. légi biztosítás) közti jelenlegi esetleges keresztfinanszírozást. Nem zárható ki, hogy a biztosítók a keresztfinanszírozás korlátozása mellett döntenek, ami bizonyos területeken áremelkedéshez vezethet.

- Részvénybefektetés: A jelenlegi rendszerrel ellentétben a Szolvencia II. tőkekövetelményeket ír elő a piaci kockázatok tekintetében és az új keretszabályozás így kihatással lehet a biztosítók befektetési stratégiáira. A Szolvencia II. keretében a rögzített hozamú eszközök esetében alacsonyabb a tőkekövetelmény mint a részvények esetében, mivel kevésbé volatilisek. Következésképp a biztosítók dönthetnek úgy, hogy kiegyensúlyozzák portfólióikat az eszközök és a források jobb illeszkedése érdekében, és több kötvényt vásárolnak a részvények rovására, ha megállapítják, hogy a részvények potenciálisan magasabb hozama nem ellensúlyozza több tőke fenntartásának költségét. Ez rövid távon hatással lehet az EU részvénypiacaira.

- Konszolidáció: A diverzifikációs hatások elismerése azt jelenti, hogy a jól diverzifikált intézmények, vagy amelyek biztosítói csoport részét képezik, gyakorlatilag alacsonyabb tőkekövetelményekkel szembesülnek, mint az egyedülálló intézmények, amelyek kevésbé diverzifikáltak. Bár ez teljes mértékben összhangban van a javaslatot alátámasztó gazdasági elvekkel, és nem jelent alacsonyabb szintű védelmet az ügyfelek számára, katalizátorként szolgálhat az uniós biztosítási piacon már létező konszolidációs trend számára, valamint megnövelheti a kis- és közepes méretű biztosítókra már így is nehezedő, verseny okozta nyomást. Számos kkv azonban szakosodott biztosító, amely gondosan figyeli és kezeli a kockázatait, és nagy előnyt jelent számára az ügyfelekhez való közelség. Ahol ez a helyzet áll fenn, ezeket a természetes előnyöket teljes mértékben elismerik és ez alacsonyabb szintű tőkekövetelményeket fog eredményezni ezen kkv-k számára. Ezenkívül a nagyon kis biztosítók továbbra is mentesülnek a Szolvencia II. alól.

4.4. A gazdasági kockázaton alapuló módszer elvetésének veszélyei

Ha a Szolvencia II. révén nem érik el, hogy a biztosítók az általuk vállalt kockázatok gazdasági költségével összhangban rendelkezzenek tőkével, ez alááshatja a Szolvencia II. hatékonyságát és eredményességét. Sőt, fokozhatja némely fent leírt rövid távú potenciális mellékhatás valószínűségét és súlyosságát.

5. VÉGREHAJTÁSI JOGSZABÁLYOK KIDOLGOZÁSA, MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS

A Szolvencia II. irányelv meghatározza az új szolvenciarendszert alátámasztó kulcsfontosságú alapelveket. A rendszer átfogó szerkezete, beleértve a tőkekövetelmények általános kialakítását, az irányelv kulcseleme lesz. Az irányelv elfogadása után komitológia alkalmazásával sor kerül a végrehajtási jogszabályok kidolgozására és bevezetésére.

A Bizottság felkéri a CEIOPS-ot az új rendszer minden területére kiterjedő további mennyiségi hatástanulmányok végzésére. A harmadik mennyiségi hatástanulmány (QIS3) eredményei 2007 második felében esedékesek és időben a Parlament és a Tanács elé kerülnek. A tárgyalások eredményétől függően lehetséges, hogy módosítják a tőkekövetelményeknek a javasolt Szolvencia II. irányelvben meghatározott általános kialakítását.

A negyedik mennyiségi hatástanulmány (QIS4) eredményei képezik majd a fő mennyiségi adatbázist a lehetséges végrehajtási jogszabályokra vonatkozó jövőbeli CEIOPS-tanácsokhoz. A Bizottság nem zárja ki azonban annak a lehetőségét, hogy a QIS4 után újabb mennyiségi hatástanulmányra lesz szükség az új szolvenciarendszer kalibrálásának finomhangolásához, annak hatálybalépése előtt.

1. táblázat: Összefoglaló a magas szintű szakpolitikai lehetőségek összehasonlításáról |

Szakpolitikai lehetőség | A szakpolitikai lehetőségek releváns célkitűzések szerinti értékelésének rangsorolása |

Szempont | Sorszám | Leírás | Eredményesség | Fenntarthatóság | Hatékonyság | Összhang |

Status quo vagy változás? | 1.1 | Nincs változás | 3 | 3 |

1.2 | Meglévő irányelvek aktualizálása | 2 | 3 |

1.3 | Nemzetközi megoldás kivárása | 2 | 2 |

2.2 | A meglévő irányelvek aktualizálása 1. és 2. szintű jogszabályokkal | 2 | 1 |

2.3 | A meglévő irányelvek kodifikálása és aktualizálás csak 1. szintű jogszabályokkal | 3 | 2 |

3.2 | A bázeli 1. és 2. pillér elfogadása | 3 | 1 |

3.3 | A bázeli 1., 2. és 3. pillér elfogadása | 2 | 2 |

Szakpolitikai lehetőség | A szakpolitikai lehetőségek releváns célkitűzések szerinti értékelésének rangsorolása | Koherencia az előnyben részesített magas szintű lehetőségekkel |

Szempont |Sorszám |Leírás |Eredményesség |Hatékonyság |Összhang |Fenntarthatóság | | |Tartalékszámítási módszerek |8.1 |Nem diszkontált legjobb becslés százalékos kockázati ráhagyás számítással |3 |3 |2 |2 |3 | | |8.2 |Diszkontált legjobb becslés százalékos kockázati ráhagyás számítással |2 |2 |1 |2 |2 | | |8.3 |Diszkontált legjobb becslés és tőkeköltség kockázati ráhagyás számítás |1 |1 |1 |1 |1 | |SZTSZ kalibrálás |9.1 |Az SZTSZesetében 0,5%-os csődvalószínűség egy éves időtávon |1 |1 | | |1 | | |9.2 |Az SZTSZ esetében alacsonyabb csődvalószínűség (magasabb tőkeszükséglet) |2 |2 | | |2 | | |9.3 |Az SZTSZ esetében magasabb csődvalószínűség (alacsony tőkeszükséglet) |3 |2 | | |2 | |Kockázati mérőszám kiválasztása |10.1 |Kockáztatott érték (VaR) mérőszám alkalmazása |1 |2 |2 | |2 | | |10.2 |Szélsőséges kockáztatott érték (Tail VaR) mérőszám alkalmazása |2 |3 |3 | |3 | | |10.3 |Kockáztatott érték (VaR) mérőszám alkalmazása kivételekkel |1 |1 |1 | |1 | |SZTSZ képlet meghatározása |11.1 |Forgatókönyv alapú megközelítés alkalmazása minden SZTSZ kockázati modul esetében |2 |3 | | |3 | | |11.2 |Vegyes megközelítés alkalmazása (forgatókönyv- és tényezőalapú megközelítés) |2 |2 | | |2 | | |11.3 |Vegyes megközelítés alkalmazása (forgatókönyv- és tényezőalapú megközelítés), egyszerűsített tényezőalapú megközelítéssel azokban a modulokban, ahol forgatókönyveket alkalmaznak |1 |1 | | |1 | | |11.4 |Tényezőalapú megközelítés alkalmazása minden kockázati modul esetében |2 |2 | | |3 | |MTSZ számítása |12.1 |MTSZ az SZTSZ %-aként számítva |1 |1 | | |1 | | |12.2 |MTSZ az SZTSZ egyszerűsített változatának használatával számítva |1 |1 | | |1 | | |12.3 |MTSZ a jelenlegi szavatoló tőkeszükséglet %-aként számítva |2 |2 | | |2 | |Befektetési szabályok |13.1 |A jelenlegi befektetési szabályok és a tagállami opciók fenntartása |4 |3 | | |3 | | |13.2 |Harmonizált befektetési szabályok bevezetése |3 |2 | | |2 | | |13.3 |A befektetési szabályok megszüntetése, de a prudens személy elvének fenntartása |1 |1 | | |1 | | |13.4 |A befektetési szabályok és prudens személy elvének megszüntetése |2 |1 | | |2 | |

[1] Európai Biztosítók Szövetsége (Comité européen des assurances – CEA), Biztosító Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (Association Internationale des Sociétés d'Assurance Mutuelle - AISAM) és Európai Szövetkezeti és Kölcsönös Biztosítók Szövetsége (Association of European Cooperative and Mutual Insurers - ACME).

[2] A FIN-USE a pénzügyi szolgáltatások területén szakértő felhasználókból álló fórum, amelyet a Bizottság 2004-ben hozott létre.

[3] a 79/267/EGK irányelv; a 73/239/EGK irányelv; és a 73/240/EGK irányelv.

[4] 2002/12/EK és 2002/13/EK irányelv.

[5] A 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv.