52007PC0639

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 18.10.2007

COM(2007) 639 végleges

2005/0260 (COD)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a Tanácsnak

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EK tanácsi irányelvet (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat elfogadására vonatkozó álláspontjáról

2005/0260 (COD)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a Tanácsnak

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EK tanácsi irányelvet (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat elfogadására vonatkozó álláspontjáról

1. Előzmények

A javaslat Európai Parlamenthez és Tanácshoz történő továbbításának időpontja (COM(2005) 646 -2005/0260(COD) dokumentum): | 2005. december 15. |

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: | 2006. szeptember 13. [CESC 1178/2006] |

Az Európai Parlament első olvasatban kialakított véleményének időpontja: | 2006. december 13. |

A módosított javaslat továbbításának időpontja: | 2007. március 29. |

A közös álláspont elfogadása: | 2007.10.15 |

2. A BIZOTTSÁG JAVASLATÁNAK CÉLJA

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv célja a letelepedési ország elvének alapján a belső piac elmélyítése a nem-lineáris/lekérhető audiovizuális szolgáltatások területén (minimális harmonizáció a kiskorúak védelme, a gyűlöletbeszéd, a kereskedelmi tájékoztatás tekintetében), illetve – különösen a reklámszabályok területén – a lineáris/műsorszóró szolgáltatásokra vonatkozó szabályok modernizálása.

3. A KÖZÖS ÁLLÁSPONTTAL KAPCSOLATOS MEGJEGYZÉSEK

3.1 Általános megjegyzések a közös állásponthoz

A közös álláspontról szóló politikai megállapodás alapvetően és szélesebb értelemben véve összhangban van a Bizottság javaslatával, ezért teljes mértékben támogatható. Ez különösen igaz az alkalmazási kör, a kereskedelmi tájékoztatás, a termékelhelyezés, a rövid jelentések, a médiapluralizmus, a médiaismeretek és a társszabályozás szabályaira.

3.2 Megállapodás a közös álláspont szakaszában

A közös álláspont intenzív intézményközi tárgyalások eredménye. A CULT Bizottság elnöke, Nikolaos Sifunakis úr Dr. P. Wittnek, a COREPER elnökének írt 2007. május 21-i levelében megerősítette a megállapodást.

A május 24-i tanácsi ülésen a Bizottság örömmel nyugtázta, hogy a társjogalkotók úgy döntöttek, nem módosítják a médiaszolgáltatók letelepedési helyét meghatározó szabályokat (2. cikk), és megerősítették a műsorszóró azon jogát, hogy belső piaci szolgáltatását az általa választott letelepedési országból biztosíthassa. Ami a szigorúbb nemzeti szabályokat érinti (3. cikk), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv új eljárást ír elő azon műsorszórók vonatkozásában, akik megkerülhetik egy, a közösségi jognak megfelelő, szigorúbb szabályok elfogadásával élő tagállam e szabályait.

A Bizottság bízik abban, hogy a folyamat első szakasza – az érintett tagállamok közötti együttműködés a felek igyekezetének köszönhetően – lehetővé teszi, hogy a legtöbb nehézség hamarosan megoldódjon. A nem kötelező érvényű együttműködés sikertelensége esetén hivatalos szakasz veszi kezdetét: az Európai Bizottság az új eljárás szerinti szerepét fogja betölteni, vagyis megvizsgálja a tagállamok javasolt intézkedéseinek megfelelését a közösségi joggal. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a javasolt intézkedések nem felelnek meg a közösségi jognak, az illetékes tagállamnak tartózkodnia kell elfogadásuktól. A Bizottság meglátása szerint ezen eljárási rendelkezdések óvják a letelepedési ország elvét.

Az általános aktualitással kapcsolatos rövid riportok tekintetében a kompromisszumos megoldás elfogadható a Bizottság számára. A visszatérítéssel kapcsolatosan a szöveg a következőképpen szól: „Ha visszatérítés jár, annak összege nem haladhatja meg a hozzáférés biztosításánál felmerült közvetlen többletköltségeket.” Ez a megfogalmazás annak biztosítására készült, hogy a rövid riporthoz való jogot ne lehetessen olyan kötelező belépőkártya, amely szélesebb jogokat biztosít a fogadó műsorszolgáltatónak. A megoldással mind az érdekelt felek, mind a műsorszórók, mind pedig a tulajdonosok széles körben egyetértettek.

Az audiovizuális kereskedelmi tájékoztatásban a diszkrimináció tiltásával kapcsolatosan (a közös álláspont 3d. cikke (1) bekezdésének c) pontja) a Tanács a Parlament kérésére elfogadta, hogy a kompromisszumos szöveg utaljon a Szerződés 13. cikkében említett összes megkülönböztetési kategóriára és úgy legyen olvasandó, mint: „nem térhet ki és nem mozdíthat elő…” Ez elfogadható a Bizottság számára.

A szabályozó hatóságok függetlensége tekintetében az elnökség preambulumbekezdésbeli hivatkozást javasolt, amely a tagállamok azon lehetőségére utal, hogy független nemzeti szabályozó szervet hozzanak létre. Ezeknek mind a nemzeti kormánytól, mind a szolgáltatóktól függetlennek kell lenniük. Az EP és a Bizottság szerint szükséges, hogy az ilyen szervre való hivatkozás az irányelv rendelkező részében legyen olvasható. A 23b. cikknek a Bizottság számára elfogadható kompromisszumos szövege a következő: „A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy nevezetesen az illetékes független szabályozó szervükön keresztül biztosítsák egymás és a Bizottság számára az ezen irányelv rendelkezéseinek – és különösen a 2., 2a. és 3. cikkének – alkalmazásához szükséges információt.” [1]

4. KÖVETKEZTETÉS

A közös álláspont megegyezik a Bizottság első és a módosított javaslatainak céljával. A Bizottság ezért támogatja a közös álláspontot.

[1] Az eredeti bizottsági javaslat (23b. cikk):“1. A tagállamok szavatolják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, és biztosítják, hogy ezek a hatóságok hatáskörüket részrehajlás nélkül és átlátható módon gyakorolják. 2. A nemzeti szabályozó hatóságok egymás és a Bizottság rendelkezésére bocsátják mindazokat az információkat, amelyek ezen irányelv előírásainak alkalmazásához szükségesek.”