52007DC0803(05)

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 11.12.2007

COM(2007) 803 véglegesI. RÉSZ

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI TANÁCSNAK

Stratégiai jelentés a növekedést és foglalkoztatást célzó megújult lisszaboni stratégiáról: új ciklus indítása (2008-2010) A reformok ütemének fenntartása

A REFORMOK ÜTEMÉNEK FENNTARTÁSA

A lisszaboni stratégia 2005. évi újbóli elindításával, és hangsúlyainak a növekedésre és foglalkoztatásra történt áthelyezésével Európa hosszú utat tett meg. Az Unió működése jelentős mértékben és tartósan megváltozott: a tagállamok és a Bizottság közötti szoros partnerség és a felelősségek világos elhatárolása nagy előrelépést tett lehetővé.

Az eredmények már láthatóak. A gazdaság jobban működik, mint 2005-ben. A növekedési mutatók erőteljesek. Az elmúlt két évben mintegy 6,5 millió új munkahely jött létre. A várakozások szerint 2009-ig további 5 millió munkahely jön majd létre. E számok mögött európaiak milliói állnak, akik kikerültek a munkanélküliségből és akiknek az élete jobbra fordult.

Természetesen a jelenlegi fellendülést részben a konjunktúraciklus magyarázza. Az utóbbi évek során a tagállamok és az Unió által a lisszaboni stratégia keretében végrehajtott strukturális reformok döntő szerepet játszottak és a legjobb védelmet nyújtják a gazdasági recesszió ellen.

A lisszaboni stratégia az EU azon eszköze, mellyel a változásokat kíséri. Ez az Unió globalizációra adott válaszának alapvető fontosságú részévé teszi, mely segíti az európaiakat az új kihívások és lehetőségek egész sorának alakításában.

A reformok gyakran nehezek és népszerűtlenek. Azonban napjainkban a reform az egyetlen út, sőt megoldás. Az eddig elért sikereinkre építve további erőfeszítéseket kell tennünk a stratégia következő ciklusában.

Ez azt jelenti, hogy fenn kell tartani a reformok ütemét. Továbbra is túl sok a munkanélküli európai polgár. Még mindig nem biztosítjuk a legjobb környezetet a vállalkozások növekedéséhez. Európa az innováció és a kutatás-fejlesztés tekintetében továbbra sem egységes; a magánszektor hozzájárulása továbbra sem elegendő. Csak most kezdtük meg az EU átalakítását alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá. Tekintettel a növekedés globális lelassulásának veszélyére, alapvető fontosságú a reformokkal való előrelépés és gazdaságaink rugalmasabbá tétele.

A lisszaboni stratégia határozott irányítást követel. Ha Európa képes ilyen irányítást nyújtani, az eredmények nem fognak elmaradni. A 2006. évi tavaszi Európai Tanács keretében megállapított kiemelt intézkedések valódi impulzusokat képeztek. A legtöbb tagállamban most már sokkal könnyebb és gyorsabb a vállalkozásalapítás. Közös elvek születtek a rugalmas biztonságra irányulóan. Ez szilárd alapokat biztosít a friss politikai impulzusok számára.

Ezekre az impulzusokra kell építenünk és meg kell állapodnunk az ambiciózus új intézkedéseket összefoglaló listáról. Néhány példa az előttünk álló feladatokra:

- csökkenteni az iskolából kimaradók számát, hogy senki se maradjon le a globalizáció korszakában

- Európának „ötödik szabadságot” adni, a tudás szabad mozgását, hogy Európa kamatoztathassa kreatív potenciálját;

- nagysebességű internethálózat kiépítése az innováció serkentésére hogy Európa megőrizhesse vezető szerepét az internet korszakában;

- a kis- és középvállalkozások ösztönzése európai kisvállalkozói törvényen keresztül;

- épületeink energiahatékonyságának jelentős javítása, melynek során felhasználjuk jelentős közbeszerzési költségvetésünket a változások előidézésére;

- az oktatás-kutatás-innováció háromszög megerősítése, nevezetesen az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) és a Közös Technológiai Kezdeményezések (JTI) létrehozásával és működtetésével.

Európa egyszeri lehetőség előtt áll, hogy kreatív, modern, innovációbarát, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá alakuljon, mely dinamikus vállalkozói környezetet, magasan képzett munkaerőt és minőségi oktatást kínál, erős szociális modellre épülve. A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia hozzájárul ahhoz, hogy az európaiak olyan társadalomban élhessenek, mely számukra hozzáférést, lehetőségeket és szolidaritást kínál: ennek segítségével részesülhetünk a világ iránti nyitottságunkból fakadó előnyökből és aktívan részt vehetünk a globalizáció európai értékeket tükröző alakításában.

José Manuel Durão Barroso

Brüsszel, 2007. december 11.

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 5

2. Az első lisszaboni ciklus alatt végrehajtott strukturális reformok (2005-2008) 6

3. A lisszaboni stratégia elmélyítése a következő lisszaboni ciklusban 7

3.1. Előrehaladás a reformokkal nemzeti szinten 8

3.2. A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése 8

3.3. Közösségi szinten szükséges reformok, ideértve a Közösség lisszaboni programját 9

3.4. A külkapcsolati napirend alakítása 10

3.5. A nemzeti, közösségi és nemzetközi fellépések integrálása hatékony politikai válasszá 11

4. Cselekvések a négy kiemelt területen 11

4.1. Befektetés a humántőkébe és a munkaerőpiacok modernizálása 11

4.2. A vállalkozási potenciál felszabadítása, különösen a KKV-k körében 13

4.3. Befektetés a tudásba és az innovációba 14

4.4. Energia és éghajlatváltozás 17

5. Az Európai Tanács 2008 tavaszi ülésének nyomonkövetése 18

1. BEVEZETÉS

A lisszaboni stratégia 2005. évi újraindításával az Európai Unió és a tagállamai elkötelezték magukat a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést célzó új partnerség mellett.

Majdnem három évvel később tisztán láthatók e partnerség eredményei. A gazdasági növekedés a 2005. évi 1,8%-ról növekedésnek indult és 2007-ben várhatóan eléri a 2,9%-ot, 2008-ban pedig a 2,4%-ot. Miközben a legutóbbi fellendülés nagy mértékben a konjunktúraciklusnak tudható be, a növekedéshez a tagállamok strukturális reformjai is hozzájárultak. Az elmúlt két évben majdnem 6,5 millió új munkahely jött létre. 2009-ig további 5 millió munkahely jön létre a várakozások szerint. A munkanélküliségi ráta várhatóan 7% alá esik, ami a nyolcvanas évek közepe óta a legalacsonyabb. A foglakoztatási ráta, mely jelenleg 66%, egyre jobban közelíti a 70%-os lisszaboni célt. Tíz év után először jár együtt a foglalkoztatás és a termelékenység erőteljes növekedése. Az új EU-tagállamokban szemmel láthatóan növekszik az életszínvonal.

Azonban nem minden tagállam hajtotta végre reformjait ugyanazzal a határozottsággal. Elmaradás figyelhető meg az olyan területeket célzó reformok tekintetében, mint a piacok megnyitása és a munkaerőpiac széttagoltsága elleni fellépés. Ugyanakkor a gazdaság globális lelassulása, a nyugtalan pénzügyi piacok és a magasabb nyersanyag-árak eredményeként a fellépések környezete kevésbé kedvezően alakul.

A 2007. októberi, Lisszabonban tartott informális Európai Tanács keretében az állam- és kormányfők megvitatták a globalizációra adandó európai választ[1]. Megerősítették a megújult lisszaboni stratégia kiemelt jelentőséget és felszólítottak annak elmélyítésére a következő ciklus során. Hangsúlyozták továbbá, hogy az EU használja fel a stratégiát a globalizáció saját értékeinek és érdekeinek megfelelő alakítása során. Az Unió fejlesztési modellje, mely összekapcsolja a versenyképességet a szolidaritással és a fenntarthatósággal, valamint az unió gazdasági integráció terén szerzett több évtizedes tapasztalata jelentős ütőkártyák a globalizáció korszakában. A lisszaboni szerződés aláírásával az EU új szakaszba lép. A kulcsfontosságú intézményi kérdések megoldását követően az EU olyan kérdésekre összpontosíthat, melyek közvetlenül érintik polgárai mindennapi életét.

A 2008. évi tavaszi Európai Tanácsnak címzett jelen közlemény első része ismerteti a stratégia előrevitelére irányuló bizottsági javaslatokat. A makrogazdasági stabilitás jelentőségének kiemelése mellett azt is hangsúlyozza, hogy szükség van a még hátralevő reformok végrehajtására a szilárd, jövőbeni gazdasági növekedés alapjainak és az EU globális gazdaságban mutatkozó hátrányokkal szembeni megerősítése érdekében.

A második rész az egyes tagállamok (és az euro övezet) nemzeti reformprogramjában és a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásai[2] terén elért haladást értékeli. A harmadik rész egy kísérő dokumentum, mely szakpolitikai területenként tartalmaz részletes értékelést[3]. A lisszaboni csomag további részei: (1) az országspecifikus ajánlások és a „figyelemmel kísérendő pontok” aktualizálását célzó tanácsi ajánlásról szóló javaslat; (2) A növekedést és foglalkoztatást célzó integrált iránymutatás megerősítésére irányuló tanácsi ajánlásról szóló javaslat; (3) új közösségi lisszaboni program; és (4) a strukturális alapok forrásainak növekedéshez és foglalkoztatáshoz igazodó átcsoportosítása.

2. Az első lisszaboni ciklus alatt végrehajtott strukturális reformok (2005-2008)

Bár széles körű az egyetértés a szükséges intézkedéseket illetően, a megvalósítás eltérő gyorsasággal történik. 2005 óta valamennyi tagállam végrehajtott jelentős reformokat, azonban néhányan sokkal határozottabban válaszoltak a kihívásokra. Az utóbbi tizenkét hónapban megfigyelhető a „reformfásultság” néhány jele.

A pozitív oldalon megemlítendő, hogy a költségvetési hiányok, melyek 2005-ben a GDP 2,5%-át tették ki, 2007-ben az előrejelzések szerint 1,1%-ra csökkentek, miközben a 2005. év 62,7%-os államadóssága 2007-ben 60% alá esett. Ennek ellenére az államok – elsősorban az euro övezetben – nem használták ki teljes mértékben a viszonylag erős növekedést a strukturális hiány csökkentésére.

Néhány tagállamban a növekedés javuló feltételeit fokozatosan kialakuló, jelentős folyó fizetésimérleg-hiányok által jelzett egyensúlytalanságok kísérték, melyhez a túlfűtöttség jelei, a versenyképesség elvesztése, a háztartások növekvő eladósodása és a gyorsan növekvő ingatlanárak társultak.

Az euro a stabilitás horgonyának bizonyult. Elősegítette az egységes piac euro övezetet és az EU egészét szolgáló működését. Az euro övezetben a GDP potenciális becsült növekedési rátája 2005. óta 0,2 százalékponttal növekedett 2,25%-ra, ami részben a strukturális reformok hatásainak tudható be.

2006-ban a termelékenység növekedése elérte az 1,5%-ot, szemben a 2000 és 2005 közötti éves 1,2%-os növekedési rátával. Európa azonban továbbra is más vezető gazdaságok mögött áll mind az információs és kommunikációs technológiákra (IKT) fordított beruházások, mind azok termelékenység növelésére történő felhasználása terén. Lassan haladt a hálózatos iparágak és a szolgáltatások verseny előtti megnyitása, emellett továbbra is fennállnak a piacralépést korlátozó jelentős akadályok. Néhány tagállam lemaradt a belső piaci irányelvek végrehajtása terén. Ehhez hasonlóan, a szellemi és ipari tulajdonjogokról szóló keretrendszer javítására és a szabványosítás felgyorsítására tett erőfeszítések nem jártak eredményekkel.

Az EU Jobb Szabályozás programját fokozatosan ültetik át, bár több tagállamban is szükség van a szükséges eszközök bevezetésére, ideértve a hatásvizsgálatokat és az adminisztratív terhek mérésére és csökkentésére szolgáló módszereket.

A legtöbb tagállamban ma már sokkal könnyebb és olcsóbb a vállalkozásalapítás. Európa egészét tekintve azonban megállapítható, hogy még nem rendelkezik dinamikus vállalkozói kultúrával. A vállalkozói környezet javítására irányuló erőfeszítések túl gyakran túl szűk területekre irányulnak, ahelyett, hogy a KKV-k növekedését célzó integrált megközelítés részét képeznék. Miközben a tagállamok célokat határoznak meg a K+F befektetések jelentős növelésére, melyekkel az EU 2010-re elérné a GDP 3%-ában meghatározott célt, a tények azonban még nem igazolják ezt a törekvést.

A foglakoztatás növekedése látványos volt, bár ebből néhány régió és csoport kevésbé részesült. Több tagállamban megkezdődött a nyugdíj- és a korengedményes nyugdíjrendszerek reformja. Ez hozzájárult az idősebb dolgozók foglalkoztatási rátájának jelentős és tartós növekedéséhez, bár az 50%-os célt továbbra sem érték el. A nők foglalkoztatási rátája jelentősen növekedett (57,2%, ami közelít a 60%-os célhoz), habár a tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk a munkaerőpiacon a nemek közötti egyenlőség érdekében.

A tagállamok fele már kifejlesztette – vagy éppen most fejleszti – a rugalmas biztonságra épülő szakpolitikákat. A szakpolitikai válaszok azonban nem mutatnak egységes képet. Folyamatban van a passzív munkaerő-piaci politikáról aktív munkaerő-piaci politikára történő tartós váltás. A tagállamokban folyamatban van a szociális biztonsági rendszerek reformja, különösen az adó és a juttatási rendszerek átalakításával, melyek a jogok és a kötelezettségek közötti egyensúly megteremtését célozzák. A munkavállalók bizonyos kategóriái (pl. újonnan belépők) számára ugyan rugalmasabb munkaszerződéseket dolgoztak ki, ezeket azonban nem kísérték elégséges mértékben új készségek elsajátítását célzó lehetőségek, melyek elősegítik az emberek fejlődését a munkaerőpiacon. Kevés figyelmet szenteltek annak a bonyolultabb feladatnak, amit a más szerződéstípusokra vonatkozó szabályok reformja jelent. Ennek eredményeként több munkaerőpiac továbbra is széttagolt: a bennfenteseket jól védik, a kívülállók helyzete bizonytalan, szerződéseik kimenetele kétséges.

Az egész életen át tartó tanulás támogatása elmarad a megkívánt mértéktől, különösen az arra leginkább rászoruló alacsony képzettségűek körében. Az oktatási és a képzési rendszerek még nem igazodnak megfelelően a munkaerőpiac igényeihez.

Az EU megtette az első lépéseket, hogy alacsony szén-dioxid kibocsátású társadalommá alakuljon. Előrelépés figyelhető meg az EU kiotói általános célkitűzése tekintetében, ezen kívül az EU a 2007. évi tavaszi Európai Tanács keretében ambiciózus célok mellett kötelezte el magát az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentése és a megújuló energiaforrások 2020-ra történő fokozottabb felhasználása terén.

A tagállami szinten elért haladás részletes ismertetése e közlemény II. részében található.

3. A lisszaboni stratégia elmélyítése a következő lisszaboni ciklusban

Bár a gazdaság 2005-höz képest jobb helyzetben van, az EU lassuló globális növekedés, valamint a nyugtalan pénzügyi piacokra visszavezethető kockázatok, és emelkedő olaj- és nyersanyagárak mellett lép be az új lisszaboni ciklusba. Emiatt elérkezett az idő a stratégia végrehajtásának elmélyítésére, mely növeli a bizalmat és megerősíti a lehetséges gazdasági recessziók leküzdéséhez szükséges gazdasági alapokat.

3.1. Előrehaladás a reformokkal nemzeti szinten

A következő ciklusban a tagállamok számára a legfőbb kihívást a még hátralevő reformok végrehajtása jelenti, különösen azokon a területeken, melyeket az országspecifikus ajánlásokban és a „figyelemmel kísérendő pontok” alatt ismertetnek.

Tekintettel arra, hogy a reformok végrehajtása időigényes és az eredmények nem azonnal jelentkeznek, a Bizottság azt javasolja, hogy a jelenlegi ajánlásokon nem kell változtatni, azonban a 2007. évi tavaszi elfogadásuk óta tett előrelépés fényében azokat ki kell igazítani.

A növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásuk maximalizálása érdekében az EU új generációs kohézióspolitikai programjaiban az összegek[4] több mint 60%-át kell elkülöníteni a nemzeti reformprogramok (NRP) támogatására. 2007-2013 között kohéziós célokra 347 milliárd euro áll rendelkezésre. Ezt kb. 160 milliárd eurónyi nemzeti állami és magán társfinanszírozás egészíti ki. 2013-ig évente összesen 70 milliárd eurót vesznek igénybe, elsősorban az NRP-k támogatására. Mivel a programozási szakasz lezárult, fontos biztosítani, hogy a kiadások tükrözzék a kötelezettségvállalásokat és ne kerüljenek ezt követően átcsoportosításra kisebb jelentőségű területekre.

A helyi és a regionális hatóságok már aktívan részt vesznek a megújult lisszaboni stratégiában a kijelölt kohéziós programok programozásán és végrehajtásán keresztül. További erőfeszítésekre van szükség az érintettek szélesebb körű bevonására, a tapasztalatok, az ötletek és a legjobb gyakorlatok cseréjének fokozására, ami már most a stratégia legnagyobb erőssége. E tekintetben a Bizottság üdvözli, hogy az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és különösen a Régiók Bizottsága részéről fokozott érdeklődés mutatkozik a stratégiában érintettek bevonásának nyomonkövetése iránt.

3.2. A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése

A tagállamok gazdaságai nagy mértékben függenek egymástól. Jelentős haszonból részesülhetünk, ha mindenki egy irányba mozdul el és a reformokat időben összehangolják. A lisszaboni stratégia új irányítása, amely az EU és a tagállamok közötti partnerségre helyezi a hangsúlyt, bevált. Az integrált iránymutatás a megújult stratégia szerinti szorosabb gazdaságpolitikai koordináció kulcsfontosságú eszköze. Általános keretet nyújt, melyen belül a különböző fejlettségi szintű, különböző szociális rendszerekkel és intézményi keretekkel rendelkező tagállamok végrehajthatják saját nemzeti reformprogramjaikat, emellett elégségesen tág mozgásteret kínál a politikai környezetben bekövetkezett változásoknak megfelelő kiigazításokhoz. A tagállamok és az érintettek körében széleskörű a megegyezés a tekintetben, hogy az iránymutatáson nem kell változtatni és hogy a végrehajtásra kell összpontosítani[5].

Ezen okokból a Bizottság javasolja a jelenlegi iránymutatások megerősítését a következő ciklusra, az indokolás aktualizálása mellett, mely ismerteti az iránymutatások végrehajtásának környezetét. Így például nagyobb hangsúlyt kell fektetni a humántőkébe történő befektetések növelését, valamint a munkaerőpiac modernizálását célzó intézkedésekre. A tagállamoknak felül kell vizsgálniuk nemzeti reformprogramjaikat és biztosítaniuk kell, hogy felkészültek az új ciklusra és folytatniuk kell az érintettek széles körének bevonását a programok kidolgozásába és végrehajtásába.

Az utóbbi három év tapasztalata azt mutatja, hogy még jobban meg kell erősíteni a reformok koordinációját. A Bizottság emiatt javasolja a tagállamoknak, hogy vitassák meg a Tanácsban az országspecifikus ajánlásokra és a „figyelemmel kísérendő pontokra” adott szakpolitikai válaszaikat a többoldalú felügyeleti folyamat részeként. A vita tartalmi strukturálása érdekében felkérjük a tagállamokat, hogy a végrehajtási jelentés részeként küldjenek meg cselekvési tervet is, mely ismerteti az ajánlások és/vagy a „figyelemmel kísérendő pontok” nyomonkövetésére hozott intézkedéseket.

Emellett az euro övezetben még inkább indokolt a reformok koordinálása. Az euro övezeten belüli hatékonyabb együttműködést és irányítást célzó javaslatokat a gazdasági és monetáris unió működésének tizedik évfordulója alkalmából készítendő jelentés tartalmazza, melyet a Bizottság 2008. nyara előtt mutat be.

3.3. Közösségi szinten szükséges reformok, ideértve a Közösség lisszaboni programját

Az új közösségi lisszaboni program (CLP) a Közösség hozzájárulása a megújult lisszaboni stratégiához. A program a nemzeti reformprogramok megfelelőjének tekintendő, mely meghatározza a tagállamok által hozott reformintézkedéseket legnagyobb mértékben alátámasztó, és a növekedésre és foglalkoztatásra a legnagyobb hatást gyakorló közösségi fellépéseket. Míg néhány CLP-intézkedést kizárólag a Bizottság fogad el, a legtöbb intézkedést, prioritási alapon, a Tanácsnak és a Parlamentnek is el kell fogadnia. Szükség van valamennyi uniós intézmény összehangolt politikai akaratára, hogy megegyezés születhessen ezekről az intézkedésekről, melyek az új ciklusban a növekedés és a foglalkoztatás élénkítését szolgálják. A CLP teljes szövegét külön közlemény tartalmazza.

Közösségi szinten fontos az egységes piacon – különösen a szolgáltatások terén – még meglévő hézagok bezárása, amivel biztosítható, hogy a nemzeti reformok a legnagyobb haszonnal járjanak. A Bizottság nemrég mutatta be a 21. század egységes piacára vonatkozó elképzeléseit[6]. A javasolt intézkedések közül néhányat a CLP keretében valósítanak meg. Az intézkedések a következőket célozzák: a fogyasztók és a kisvállalkozások megerősítése, az egységes piac szabályai végrehajtásának és alkalmazásának javítása, például nemzeti szinten „egységes piac központokon” keresztül, valamint a fogyasztási cikkek áralakulásának rendszeres figyelemmel kísérése. A fogyasztókat célzó jogszabályok végrehajtása segíti a fogyasztókat abban, hogy kiválaszthassák a megfelelő termelőt, ami ösztönzi a versenyképességet.

3.4. A külkapcsolati napirend alakítása

Bár az Uniónak meg kell védenie polgárait, érdekeit és értékeit, a protekcionizmus nem jelenthet megoldást. A világ vezető kereskedőjeként és befektetőjeként nyitottságunk alacsonyabb költségű termelési tényezőket tesz lehetővé az ipar, alacsonyabb árakat és szélesebb választékot a fogyasztók, versenypiaci ösztönzőt a vállalkozások számára, emellett új beruházásokra ösztönöz.

A globalizáció a lisszaboni stratégia működésének kontextusa, melyet a végrehajtásába fokozottabban kell bevonni. Ez többféleképpen is lehetséges.

- az EU-nak valamennyi eszköze segítségével biztosítania kell, hogy megőrzi nyitottságát, amit a másik oldalon a vállalatai számára a harmadik országbeli piacokhoz való könnyebb hozzáféréssel viszonoznak:

A többoldalú tárgyalások, különösen a dohai kereskedelmi forduló sikeres lezárása, valamint a hatályos kétoldalú kereskedelmi megállapodások az új piaci lehetőségek megnyitásának, valamint a vámok és más kereskedelmi akadályok megszüntetésének eszközei[7]. Egyszersmind alkalmat adnak a szociális jogok és a környzetvédelem magas szintű normáinak szabályozás útján történő védelmére. A jövőben a Bizottság a piaci hozzáférésről évente jelentést fogad el, amely meghatározza azokat az országokat és ágazatokat, amelyekben jelentős akadályok maradtak fenn. Ez rendszerint az érintett országokkal folytatott konzultációhoz vezet. Amennyiben a problémákat nem sikerül megoldani, fontolóra kell venni a Közösség kereskedelmi eszközeit és/vagy a WTO intézkedését. Különös figyelmet szentelnek a beszerzési piacokhoz való hozzáférés javításának, a szellemi tulajdonjogok végrehajtásának, a tisztességes versenynek, valamint a KKV-k piacra jutásának.

- az EU-nak fokoznia kell a kulcsfontosságú harmadik országokkal folytatott stratégiai párbeszédeit a mindkét fél számára előnyös megoldások, a magasabb szintű normák elősegítése és nagyobb mértékű szabályozási konvergencia elérése érdekében:

Az egységes piacon szerzett tapasztalatainak köszönhetően az EU különleges szaktudást tud nyújtani (pl. a piaci integráció, a szociális védelem, a foglalkoztatás és a munkavállalók jogai, az egészségügy, a környezetvédelem, a versenyszabályok, a vámok területén), melyek a kiemelt partnerei számára előnyökkel bírnak. A párbeszédek olyan területeken is eredményezhetnek megoldásokat, melyekhez az EU-nak stratégiai érdekei fűződnek (pl. piacrajutás, energia, éghajlatváltozás, a migráció kezelése, méltányos munka, technológiai szabványok és szellemi tulajdonjogok, KKV-politika). A nemrég elindított Transzatlanti Gazdasági Tanács mintájára új megközelítéseket kell kidolgozni, melyek figyelembe veszik a partnerek jellemzőit. Különös figyelmet kell szentelni az Unió szomszédságának.

3.5. A nemzeti, közösségi és nemzetközi fellépések integrálása hatékony politikai válasszá

A 2006. tavaszi Európai Tanács négy kiemelt területet határozott meg a megújult stratégia pilléreiként (tudás és innováció, a vállalkozási potenciál felszabadítása, befektetés a humántőkébe és a munkaerőpiacok modernizálása, energia/éghajlatváltozás). Ezek a területek egymással összefüggenek; a négy területen párhuzamosan folytatott fellépés integrált szakpolitikai megközelítést képez.

A 2006 tavaszi Európai Tanács e négy terület mindegyikére korlátozott számú, specifikus és konkrét intézkedéseket határozott meg, melyeket az első ciklus végéig kell végrehajtani. Az intézkedések végrehajtási sikeraránya magas. Például, most már majdnem minden tagállamban lehetséges az egy héten belüli vállalkozásalapítás egyablakos rendszeren keresztül. Megállapodás született a rugalmas biztonság elveinek egész soráról. Az adminisztratív terhek csökkentésének érzékelhető lendületet adott az Európai Tanács 25%-os célt megállapító határozata. Ezek a példák azt jelzik, hogy a megújult lisszaboni stratégia segítségével közvetlen és kézzelfogható eredmények érhetők el a vállalkozások és a polgárok javára. Az Európai Tanács számára mindez szilárd kiindulási alapot jelent ahhoz, hogy további impulzust nyújthasson a stratégia végrehajtásához azáltal, hogy meghatározza a 2010-ig végrehajtandó további intézkedések sorát.

A megújult stratégia a partnerség alapelvére épül, ami elismeri, hogy a közös kihívások kezelésében minden egyes szintnek teljes mértékben részt kell vennie. A különböző szintek a négy kiemelt területen találkoznak. A tagállamok által végrehajtásra kerülő intézkedéseket a nemzeti reformprogramokba kell belefoglalni; a közösségi szintű fellépést igénylő intézkedéseket a CLP keretében kell végrehajtani. Az intézkedések közül sok csak úgy valósítható meg, ha azokat proaktív külső politika kíséri, melynek célja elősegíteni az EU-t a globalizáció alakításában és hogy javára fordítsa a globalizáció kínálta lehetőségeket.

4. Cselekvések a négy kiemelt területen

4.1. Befektetés a humántőkébe és a munkaerőpiacok modernizálása

A „rugalmas biztonság” egyensúlyba hozza a munkaerőpiacon a rugalmasságot és a biztonságot. Célja annak biztosítása, hogy minden polgár élvezhesse a nagyfokú munkahelyi biztonságot, vagyis hogy aktív életük minden szakaszában könnyen találjanak jó munkát. A munkavállalókat és a munkáltatókat egyaránt segíti abban, hogy élhessenek a globalizáció nyújtotta lehetőségekkel. Miután megszületett az egyetértés a szociális partnerek között, felkérjük az Európai Tanácsot, hogy fogadja el a „rugalmas biztonság” közös alapelveiről szóló bizottsági javaslatot[8]. Elérkezett az idő, hogy a tagállamok végrehajtsák ezeket az elveket, és azokat specifikus helyzeteiknek megfelelően alakítsák.

Alapvető fontosságúak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, a társadalom szélére szorultak integrációjára irányuló erőfeszítések megerősítése, különösen a társadalmi befogadást célzó aktív politikákon keresztül. A szegénység csökkentése a megújult lisszaboni stratégia központi eleme, mivel hangsúlyozza a növekedést és a foglalkoztatást, valamint a végrehajtásra irányuló olyan intézkedéseket, melyek fejlesztik a polgárok képességeit, valamint egyenlő esélyeket, megfelelő szintű szociális védelmet és minőségi munkahelyeket teremtenek. Fokozottan kell támogatni az alacsony képzettségű munkavállalókat, a bevándorlókat és a fogyatékkal élőket, különösen a készségeik fejlesztésén keresztül.

Az oktatásba és a készségek fejlesztésébe irányuló befektetések növelése nemcsak abból a szempontból döntő fontosságú, hogy Európa sikeresen szerepeljen a globalizáció korszakában, hanem egyben az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja. A gyermekek már nagyon korán kifejlesztik a tanulás képességét, melyet egész életük során alkalmaznak. Később, az általános és a középiskolai oktatásban az olvasási készségek a további fejlődés előfeltételét képezik. Európában a 15 évesek körében minden ötödik fiatal nem tud rendesen olvasni. A 18-24 évesek körében minden hatodik fiatal alacsony szintű középiskolai végzettséggel hagyja el az iskolát. Ez rendkívül megnehezíti számukra a munkaerőpiacra való belépést és a további fejlődést. Sokan tartósan munkanélkülivé válnak. Európa az erre a területre meghatározott célok tekintetében még nem ért el jelentős haladást. Határozott erőfeszítésekre van szükség a fiatalok alapkészségeinek fejlesztésére és a korai iskolaelhagyás jelentős csökkentésére. A tényleges változás előidézéséhez az erőforrások néhány éven át tartó, erre a területre történő koncentrálására van szükség.

A külföldön tanulás fontos impulzusokat szolgáltathat a személyes fejlődés és a nyelvi készségek kibontakozására. Az Erasmus program majdnem két millió európai fiatal számára tette lehetővé a külföldi tanulmányokat. A programból még több fiatalnak kell részesülnie, így idővel a külföldön tanulás az egyetemi oktatás standard részévé válik.

A munkahelyen szerzett képesítések Európa egész területén történő biztosítása nagy mértékben fogja ösztönözni a polgárokat arra, hogy aktív éveik alatt új készségeket sajátítsanak el. A nemrég elfogadott európai képesítési keretrendszer elősegíti az említett célok elérését, feltéve, hogy a tagállamok gyorsan reagálnak és ennek megfelelően alakítják nemzeti képesítési rendszereiket és keretrendszereiket.

A készségek fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatja a „rugalmas biztonságra” épülő szakpolitikákat a rugalmasság, a munkahelyi biztonság és a munkahelyi mobilitás fokozásán keresztül. Határozottabb és a célokra jobban összpontosító szakképzési politikákat kell kidolgozni az aktív öregedés jelentette kihívások kezelése, valamint a termelékenység és a foglalkoztathatóság növelése érdekében. Az Európai Szociális Alap jelentős hozzájárulást nyújthat ezekhez az erőfeszítésekhez.

Többet kell tenni a készségek iránt jövőben támasztott igények előrejelzése és figyelemmel kísérése terén. Mivel egyre több ágazatban tapasztalható a munkaerő és a készségek hiánya, Európának javítania kell a munkaerő regionális és nemzeti mobilitásán, és emellett szabályozott bevándorlási politikát kell meghatároznia. Az ilyen szakpolitikát a bevándorlók gazdasági és társadalmi integrációját javító intézkedéseknek kell kísérniük.

Az egységes piacról szóló jelentéssel párhuzamosan a Bizottság ismertette a hozzáférésről, a lehetőségekről és a szolidaritásról szóló menetrenddel kapcsolatos elképzeléseit és nyilvános konzultációt indított el, hogy megismerje az említett döntő kérdésekkel kapcsolatos véleményeket. A 2008. közepén elfogadásra kerülő megújult szociális menetrend figyelembe fogja venni ezeket a véleményeket.

A humántőkébe történő befektetések növelése a foglalkoztatás és az oktatás terén alkalmazott életciklus-orientált megközelítésen keresztül, a munkaerőpiacok modernizálása és a társadalmi befogadás megerősítése :

Közösségi fellépés:

- a Bizottság 2008. közepére megújult, a lehetőségekre, a hozzáférésre és a szolidaritásra épülő szociális menetrend re tesz javaslatot, mely figyelembe veszi Európa új szociális realitásait és olyan kérdésekre terjed ki, mint az ifjúság, oktatás, migráció és demográfia;

- a Bizottság javaslatokat tesz a hiányzó készségek kezelésére, a készségek iránt jövőben támasztott igények előrejelzésének és figyelemmel kísérésének javításán keresztül;

- a Bizottság 2008-ban javaslatokat tesz a közös bevándorlási politikára.

A tagállamoknak:

- 2008 végéig végre kell hajtaniuk a „ rugalmas biztonság ” közös elveit azáltal, hogy nemzeti reformprogramjaikban nemzeti intézkedéseket határoznak meg;

- növelniük kell a megfizethető minőségi gyermekgondozáshoz való hozzáférést, összhangban a nemzeti és a közösségi célokkal;

- cselekvési terveket kell kidolgozniuk és célokat kell kitűzniük a korai iskolaelhagyás visszaszorítására és az alapvető olvasási készségek javítására ;

- gondoskodniuk kell a nemzeti és regionális programok Erasmus programmal történő összekapcsolásáról a nemzetközi csereprogramokban résztvevő hallgatók számának növelése érdekében;

- 2010-ig az európai keretrendszerhez igazított nemzeti képesítési keretrendszereket kell felállítaniuk.

4.2. A vállalkozási potenciál felszabadítása, különösen a KKV-k körében

Azáltal, hogy a tagállamok végrehajtották a 2006. tavaszi Európai Tanács egyablakos rendszerek bevezetését és a vállalkozás alapításhoz szükséges idő maximum egy hétre való csökkentését célzó határozatait, Európában javult a vállalkozói környezet. Az EU-nak ennél tovább kell mennie és integrált szakpolitikai megközelítésről kell megegyeznie, mely kezeli a KKV-k valamennyi fejlődési szakaszában jelentkező nehézségeket és egyre több kisvállalkozás számára teszi lehetővé, hogy nagyobb, a globális piacon sikeresen versenyző vállalatokká váljanak. Ez a megközelítés szerepelhetne a kisvállalkozói törvényben, mely meghatározná a KKV-k teljes életciklusán keresztüli támogatásának irányelveit és konkrét intézkedéseit.

Az Unió számára egyértelmű prioritást jelent az egységes piacon – különösen a szolgáltatások terén – még meglévő hézagok bezárása, amivel biztosítható, hogy a nemzeti reformok a legnagyobb haszonnal járjanak. A szolgáltatási irányelv teljes és időben történő végrehajtása nemcsak a szolgáltatások egységes piac teremti meg, hanem egyben lehetőséget nyújt az eljárások ésszerűsítésére, a felesleges bürokrácia leépítésére, a piacrajutás megkönnyítésére és az interoperábilis e-kormányzati alkalmazások bevezetésének felgyorsítására.

Európa Jobb Szabályozás programja most kezd eredményeket hozni, uniós szinten 25%-kal kell csökkenteni az adminisztratív terheket. A tagállamok egyformán ambiciózus nemzeti szintű célok mellett kötelezték el magukat. A közigazgatások modernizálása – nevezetesen az interoperábilis IKT alkalmazása – egyrészt a KKV-k vállalkozói környezete javításának fontos része, másrészt az innováció alulbecsült forrása. A Jobb Szabályozás program részeként egyre több hivatal igazodik a növekvő elvárásokhoz; a vállalkozásokat és a polgárokat ügyfélként kezelik, új technológiákat használnak, elősegítik a szociális innovációt és szervezeti változásokat hajtanak végre, hogy át- és kiszámítható szolgáltatásokat és hatékony jogorvoslati lehetőségeket nyújthassanak. A Bizottság támogatni fogja a bevált gyakorlatok cseréjét.

A vállalkozási potenciál felszabadítása:

Közösségi fellépés:

- európai kisvállalkozói törvény elfogadása, mely integrált szakpolitikai megközelítést határoz meg a növekedési potenciál felszabadítására a KKV -k egész életciklusában;

- haladás az EU adminisztratív terheinek 2012-re 25%-kal történő csökkentése felé és ambiciózus egyszerűsítési program végrehajtása;

- az egységes piac megerősítése, a verseny növelése a szolgáltatások terén, és további lépések a pénzügyi szolgáltatások piacainak integrálása érdekében.

A tagállamoknak:

- tartós és következetes erőfeszítéseket kell tenniük a szolgáltatási irányelv 2009 végére történő végrehajtása érdekében; 2008 vége előtt be kell fejezniük a nemzeti jogszabályok átvilágítását és értékelését, ezzel párhuzamosan fel kell állítaniuk egységes kapcsolattartási pontokat és elektronikus eljárásokat, és be kell vezetniük a határokon átnyúló közigazgatási együttműködés hatékony rendszerét;

- még a 2008. tavaszi Európai Tanács összehívása előtt meg kell határozniuk és be kell jelenteniük az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló nemzeti célokat;

- teljes mértékben ki kell használniuk a szolgáltatási irányelv átültetése és a Jobb Szabályozás program által nyújtott lehetőségeket a közigazgatás modernizálásának folytatása érdekében.

4.3. Befektetés a tudásba és az innovációba

A 2006 tavaszi Európai Tanács határozatait követően a tagállamok meghatározták céljaikat és lépéseket tettek a kutatás-fejlesztésbe irányuló befektetések növelésére. A Bizottság javaslatai alapján megkezdte működését az Európai Kutatási Tanács és több közös technológiai kezdeményezés. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) várhatóan 2009-ben kezdi meg működését. Az új kohéziós politikai programok keretében több mint 85 milliárd euro áll majd rendelkezésre a tudásba és az innovációba irányuló befektetésekhez.

Ezek biztató első lépések, azonban ahhoz, hogy Európa elérje céljait, ennél sokkal többet kell tenni. A tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk, hogy megvalósítsák a K+F befektetésekre 2010-re meghatározott céljaikat. Ez különösen sürgető, mivel az EU K+F rátája 2006-ban enyhén visszaesett, mert a K+F beruházások nem tartottak lépést a GDP erősebb növekedésével.

A globalizáció miatt egyre nagyobb mértékben helyezik ki a K+F tevékenységeket a világ más részeibe. Európában továbbra is túl magasak az innováció védelméhez és a védelmi jogok végrehajtásához kapcsolódó költségek. A tartalomterjesztési jogok továbbra is nemzeti alapokra épülnek. Az interoperábilis szabványokat meghatározó eljárások túlságosan lassúak. A frekvenciagazdálkodást továbbra sem országokon átnyúlóan folytatják, ami fékezi az új high-tech termékek és a határokon átnyúló szolgáltatások fejlesztését. Túl sok korlát, ideértve a jogi korlátokat is, akadályozza az egyetemek, a kutatóintézetek, a vállalatok és a kutatók közötti együttműködést. Ez visszatartja Európa egyik hagyományos erősségét jelentő tényezőt: az emberek kreativitását és találékonyságát.

E trend csak úgy fordítható meg, ha Európa megteremti az „ötödik szabadságot” – a tudás szabadságát –, mely kiegészíti a négy szabadságot: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgását. Az „ötödik szabadság” hivatott felgyorsítani az EU átalakulását innovatív, kreatív és tudásalapú gazdasággá:

- Ennek egyik dimenziója valódi európai kutatási térség megteremtése, melyben nemcsak keretfeltételeken keresztül ösztönzik és jutalmazzák az innovációt, hanem ahol az EU és a nemzeti K+F programok kiegészítik egymást; ahol a forrásokat versenyalapon és a kiválóság támogatására osztják el, ahol megkönnyítik az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködést, ahol teljes mértékben elismerik a végzettségeket és a hallgatók, a felsőoktatás tanárai, a kutatók és a szakképzési szakértők szabadon mozoghatnak és könnyen együttműködhetnek a világ tudományos közösségével;

- Európának a jövőben egyesítenie kell forrásait újgenerációs kutatólétesítmények, laboratóriumok létrehozására és eszközök beszerzésére, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Európa a következő évtizedekben a kutatás élvonalában maradhasson. Megállapodás született egy közös menetrendről, mely meghatározza a kiemelt, lézerektől, teleszkópoktól és a tengerkutatástól kezdődően rákkutatási adatbázisokig terjedő kutatási projekteket. Az ismertetett projektek elindításához szükséges források meghaladják a tagállamok képességet, ezért nemzeti döntéseket kell hozni az erők egyesítésére;

- A nagysebességű internetre épülő információs és kommunikációs technológiák kulcsfontosságú szerepet töltenek be Európában a termelékenység növelése és az innováció ösztönzése terén. Túl magas azon kisvállalkozások és polgárok száma, akik még nem rendelkeznek nagysebességű internet-hozzáféréssel, ami gátat szab fejlődésüknek és innovációs potenciáljuknak. A telekommunikációs piacokon megfigyelhető növekvő verseny mellett szükség van olyan nemzeti tervekre, melyek biztosítják, hogy 2010-re az európai lakosság 30%-a nagysebességű internetet használjon.

Az „ötödik szabadság”, a tudás szabad mozgásának megvalósítása:

Közösségi fellépés:

- az innováció keretfeltételeinek javítása integrált szabadalomvédelmi rendszeren és egységes, megfizethető szabadalmon keresztül; a jelenleg nem egységes szellemi tulajdonjog-védelmi szabályok harmonizálása, különösen a tartalomterjesztés megkönnyítése érdekében; az interoperábilis szabványok meghatározásának gyorsítása és a közös frekvenciagazdálkodás előmozdítása; a kockázati tőkéhez való hozzáférés javítása;

- a kutatók határokon átnyúló mobilitását akadályozó tényezők felszámolása európai „kutatói útlevél” segítségével;

- az EU és a tagállamok K+F-re szánt forrásainak egyesítése, mellyel biztosítható azok hatékonyabb felhasználása , a közös programok tárgyát képező területek 2008 végéig történő meghatározásán és 2010 végéig történő közös pályázati felhívásokon keresztül;

- újgenerációs, világszínvonalú kutatólétesítmények elindítása, 35 közösen meghatározott projekt elindítását célzó útitervek[9] 2009 végéig történő kidolgozásán keresztül. A globális jelentőségű projektek esetében az érdekelt nemzetközi partnerekkel folytatott párbeszéd elindítása 2008 folyamán;

- a verseny javítása a nagysebességű internet területén a telekommunikációs jelentés 2009 májusig történő elfogadásával.

A tagállamoknak:

- jobban kell koordinálniuk az innováció keretfeltételeinek javítására tett erőfeszítéseket;

- jelezniük kell, hogy hogyan kívánják megvalósítani a 2010-re meghatározott nemzeti K+F beruházásokra meghatározott célokat és ismertetniük kell, hogy a K+F stratégiáik hogyan járulnak hozzá az európai kutatási térség megvalósításához;

- fel kell számolniuk a kutatók állami és a magán kutatóközpontok közötti mobilitását akadályozó tényezőket;

- 2008 végéig nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk, melyek kijelölik azokat az újgenerációs, világszínvonalú kutatólétesítményeket , melyekben részt kívánnak venni;

- nemzeti reformprogramjaik részeként nemzeti célokat kell meghatározniuk a nagysebességű internet használatára [10], mely 2010-ig az EU-lakosság körében 30%-os internetpenetrációt és internethozzáférést céloz meg az összes iskola számára.

4.4. Energia és éghajlatváltozás

A 2007 tavaszi Európai Tanács elkötelezte magát Európa alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasággá alakítása mellett, mely biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátásra épül. Megegyezés született ambiciózus, 2020-ig megvalósítandó célokról, melyek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiaforrások használatának fokozására irányulnak. A következő ciklusban a kihívást a keretrendszer és az eszközök létrehozása jelenti, melyek az említett célokat elérést szolgálják, valamint a világ többi országával történő, hasonlóan ambiciózus célokról való megegyezésre irányuló együttműködés az ENSZ keretein belül.

Ennek érdekében a gazdaságnak teljes egészében hozzá kell járulnia a messzemenő célok megvalósításához. A piacalapú eszközök, mint a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) ösztönzőket nyújtanak a gazdasági szereplők számára, hogy kibocsátásaikat a legköltséghatékonyabb módon csökkentsék. Az ETS megerősítését olyan intézkedéseknek kell kísérniük, melyek jogilag kötelező nemzeti célokat állapítanak meg az üvegházhatást okozó gázokra és a megújuló energiaforrásokra: ez célirányos szabályozások kombinációjából, a gazdasági eszközök hatékony alkalmazásából (mint pl. támogatások, adókedvezmények és közbeszerzés), valamint az átláthatóságot növelő lépésekből (pl. címkézés és ökológiai könyvvitel) áll. A leghamarabb az energiahatékonyság terén érhetők el eredmények, ahol a kormányok úttörő szerepet tölthetnek be. Ezeket az erőfeszítéseket a kutatás-fejlesztésbe irányuló tartós befektetéseknek, valamint az új technológiák aktív alkalmazásának kell kísérniük, melyet a Bizottság nemrég az európai stratégiai energiatechnológiai tervre irányuló javaslatában[11] mutatott be.

Egy versenyképesebb és integrált belső energiapiac jelentős hozzájárulást nyújt az Unió biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátásához. Ez kiterjed az infrastrukturális és hálózatfejlesztést célzó új beruházásokra, a tartalékok hatékonyabb kezelésére, a szolidaritási mechanizmusokra és diverzifikáltabb energia-mixre. Ezzel egyidőben valamennyi szakpolitikának alkalmazkodnia kell az éghajlatváltozás hatásához. Az éghajlatváltozás, miközben határozott, globális méretű fellépéssel bizonyos mértékig korlátok között tartható, mégsem akadályozható meg. A szakpolitikáknak figyelembe kell venniük ezt a realitást és minimálisra kell szorítaniuk a szociális, környezeti és gazdasági hatásokat, miközben felszabadítják az új technológiákban rejlő potenciált, melynek célja növelni az EU iparának versenyképességét.

Európa átalakítása alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá:

Közösségi fellépés:

- jogalkotási javaslatok elfogadása a belső villamosenergia- és gázpiacok kialakítására és az éghajlatváltozási csomagra irányuló működőképes keretrendszer kialakítása érdekében, melynek segítségével 2020-ig legalább 20%-kal csökkenthető az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása és 20%-ra növelhető a megújuló energiaforrások felhasználása;

- fenntarthatóbb termelésre és fogyasztásra irányuló iparpolitika előmozdítása, mely a megújuló energiaforrásokra és alacsony szén-dioxid kibocsátású és erőforrás-hatékony termékekre, szolgáltatásokra és technológiákra összpontosít;

- az energiaadó-irányelv felülvizsgálata annak érdekében, hogy szorosabban kapcsolódjon az EU energia- és környezetpolitikai célkitűzéseihez;

- az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvben szereplő követelmények megerősítése.

A tagállamoknak:

- felül kell vizsgálniuk gazdasági eszközeiket (ideértve az adózást, a támogatásokat, díjakat) azt biztosítandó, hogy költséghatékony módon járulnak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

- sürgetniük kell a szerződéskötő hatóságokat arra, hogy módszeresen foglalják bele az energiahatékonyságot a közbeszerzési szerződések odaítélési kritériumaiba;

- a kormányzati épületek tekintetében kötelező energiacsökkentési célokat kell meghatározniuk;

- javítaniuk kell az energiahálózatok összekapcsolódását .

5. AZ EURÓPAI TANÁCS 2008 TAVASZI ÜLÉSÉNEK NYOMONKÖVETÉSE

Már láthatóak a növekedést és foglalkoztatást célzó megújult lisszaboni stratégia eredményei. Európa most közös integrált menetrenddel, és eszközök egész sorával rendelkezik, melyek lehetővé teszik számára, hogy a közös kihívásokat partnerségre építve kezelje; a tavaszi Európai Tanács évente felülvizsgálja az elért haladást.

Minden feltétel adott arra, hogy a 2008 tavaszi Európai Tanács útnak indíthassa az ambiciózus következő ciklust , a következőkön keresztül:

- a 4. szakaszban meghatározott négy kiemelt területre irányuló intézkedések elfogadása;

- az integrált iránymutatások megerősítése a következő három évre;

- a Bizottság országspecifikus ajánlásokra és „figyelemmel kísérendő pontokra” irányuló javaslatának támogatása;

- a tagállamok felkérése arra, hogy hajtsák végre a nemzeti reformprogram még hátralevő reformjait és annak biztosítása, hogy az új ciklusra vonatkozóan aktualizált nemzeti reformprogramokkal rendelkeznek; a tagállamok felszólítása arra, hogy éves végrehajtási jelentéseik részeként a Tanácsnak és a Bizottságnak konkrét cselekvési terveket mutassanak be, melyekben ismertetik az országspecifikus ajánlások és a „figyelemmel kísérendő pontok” végrehajtását célzó szakpolitikai intézkedéseiket és azok időbeni ütemezését;

- a Közösség lisszaboni programjának támogatása;

- a tagállamok felszólítása arra, hogy a nemzeti és regionális parlamentekkel együttműködve szervezzenek a nemzeti reformprogramok és országspecifikus ajánlások végrehajtásáról szóló éves vitákat;

- a tagállamok felszólítása arra, hogy biztosítsák a kohéziós alap forráselkülönítési rendelkezéseknek megfelelő felhasználását, így maximális hatás gyakorolható a növekedésre és a foglalkoztatásra;

- a lisszaboni stratégia nemzeti koordinátorainak bátorítása arra, hogy folytassák a reformokkal kapcsolatos tapasztalatcserét, különösen a négy kiemelt területre és az érintettek erősebb bevonására vonatkozóan;

- az Európai Parlament felszólítása arra, hogy játsszon aktív szerepet a következő ciklusban, pl. a nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszéden keresztül.

[1] „Európa érdeke: sikeresen helyt állni a globalizáció korában” - COM(2007) 581.

[2] A Tanács 2007. március 27-i 2007/209/EK ajánlása (HL L 92., 2007.4.3).

[3] A foglalkoztatással foglalkozó rész egyben a közös foglalkoztatási jelentés alapját is képezi. Ez a rész a Növekedési Kezdeményezés középtávú értékelésének összefoglalását is tartalmazza.

[4] Az egyes kategóriáknak a konvergencia programok szerint támogatásra jogosult kevésbé fejlett régiókban minimum 60%-ot, a versenyképességi és foglalkoztatási programok szerint támogatásra jogosult viszonylag fejlettebb régiókban 75%-ot kell kitenniük. Ezeket a küszöböket az Unióhoz 2004 májusát követően csatlakozott tagállamok önkéntes alapon alkalmazzák.

[5] A növekedést és foglakoztatást célzó integrált iránymutatás-csomag értékelése, végleges jelentéstervezet, 2007. október, Eureval and Rambøll Management valamint az Ecofin Tanács következtetései (2007.11.13).

[6] „Egységes piac a 21. századi Európa számára” - COM(2007) 724.

[7] „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség - Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” - COM(2006) 567.

[8] „A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül” - COM(2007) 359.

[9] Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI), a kutatási infrastruktúrák európai útiterve, 2006. évi jelentés + a Tanács következtetései (2007.5.21-22.).

[10] A Bizottság nyomonköveti az EU internetgazdaságának fejlődését 2008-tól alkalmazandó szélessáv-index segítségével.

[11] „Európai stratégiai energiatechnológiai terv felé” - COM(2006) 847.