52007DC0374

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 4.7.2007

COM(2007) 374 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az iparpolitika félidős felülvizsgálata Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához {SEC(2007) 917}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 4

2. Gazdasági helyzet és kihívások 4

3. Munkaprogram az iparpolitikáról 6

3.1. Felmérés a haladásról és a jelenlegi helyzet 6

3.2. Tervezés 7

3.3. Építeni a folyamatban lévő munkára és válaszolni az új kihívásokra 8

3.3.1. Horizontális kezdeményezések 8

3.3.2. Ágazati kezdeményezések 13

4. Következtetések 15

1. BEVEZETÉS

2005. évi közleményében[1] a Bizottság első alkalommal határozott meg horizontális és ágazati kezdeményezésekből álló konkrét munkaprogramon alapuló integrált iparpolitikai megközelítést. Ez a politika, amely a lisszaboni stratégia egyik fontos pillére, egybehangzik az EU azon törekvésével, amely a jól működő belső piac[2] és a világban levő nyílt és versenyképes piacok biztosítására, valamint a környezeti kihívásoknak való megfelelésre irányul. A Tanács[3] és az Európai Parlament[4] egyaránt támogatta a megközelítést, és arra kérte a Bizottságot, hogy hajtsa végre a politikai kezdeményezéseket, és 2007-ben az elért haladásról szóló áttekintéssel, illetve új kezdeményezésekkel álljon elő.

E közleménynek három célja van:

- először leírni az EU iparának jelenlegi gazdasági helyzetét és megállapítani azon kulcsfontosságú kihívásokat, amelyekkel jelenleg szembenéz,

- másodszor áttekinteni a 2005. évi iparpolitikai közleményben meghatározott horizontális és ágazati fellépésekkel kapcsolatosan elért haladást,

- harmadszor pedig a jelenlegi számadatokat és kihívásokat, valamint az elért haladást figyelembe véve meghatározni a 2007-2009-es időszakra vonatkozó intézkedéseket.

Az iparpolitika fő szerepe Uniós szinten, hogy proaktívan biztosítsa a vállalatfejlesztés és az innováció helyes keretfeltételeit annak érdekében, hogy az EU-t vonzóvá tegye az ipari befektetés és a munkahelyteremtés számára, figyelembe véve azt, hogy a vállalkozások többsége kis- és középvállalkozás (kkv-k).

Az EU hatékony és működőképes iparpolitikájának nemzeti és európai szinten koherens és összehangolt erőfeszítéseken kell alapulnia, amint az EK-Szerződés 157. cikke felismeri. Az európai ipar versenyképessége fő hatásának sok eleme nemzeti szinten van meghatározva. Mindamellett fontos kihívásokat – mint például nyílt és versenyképes egységes piac megteremtése, illetve az iparpolitika válasza az energia és éghajlatváltozási menetrendre – kizárólag nemzeti szinten nem, vagy csak elégtelenül lehet leküzdeni, és ezért európai szintű fellépést is igényelnek.

2. GAZDASÁGI HELYZET ÉS KIHÍVÁSOK

Bár ágazatonként[5] eltérő a helyzet, általánosságban az ipar egészséges és dinamikus, és a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez a Közösségben jelentősen hozzájárul. Az ipar továbbra is jelentős mozgatórugója az európai gazdaságnak[6]. Közvetlenül az ipar a közösségi kibocsátás megközelítőleg ötödét teszi ki, és az elmúlt két évben átlagosan 2,6 %-kal nőtt. Kulcsfontosságú az innováció számára, amely a magánszektor kutatási és fejlesztési (K+F) kiadásainak 81 %-át adja, és egyre több magas képzettséget igénylő munkahelyet biztosít, ily módon központi szerepet játszva Európa tudásalapú gazdasággá való formálásában. Az elmúlt három évben az ipar területén való foglalkoztatottság viszonylag állandó maradt, a 2000 és 2004 közötti majdnem 5 %-os hanyatlást követően[7]. Közvetetten az ipar felelős több olyan szolgáltatási ágazat dinamizmusásért, amely jelentősen hozzájárul a foglalkoztatottság növekedéséhez. Számos ipari ágazatban – mint például az IKT, az elektromos és mechanikai gépgyártás – hozzáadott érték tartós és egyenletes növekedése volt tapasztalható, ami az elmúlt években fel is gyorsult[8]. 2006-ban a Közösségnek több közvetlen külföldi befektetést sikerült magához vonzani, amely 42 %-kal nőtt, a kiáramlások 35 %-os növekedéséhez képest[9].

Miközben az ipar jelenleg jól teljesít, és teljesen kihasználja a kedvező konjunktúrát, a globalizáció, a technológiai fejlődések és a környezeti kihívások várhatóan fokozódnak az elkövetkező években.

Az EU jól teljesített az árukereskedelemben, amely területen a világkereskedelemből való exportrészesedése 15 % körül stabilizálódott. A globalizáció azonban mégsem kizárólag az árukereskedelemről szól. Újabban növekedett azon tevékenységek sora, amelyekkel a társaságok kereskednek, és amelyeket kihelyeznek, mivel az IKT, a szervezeti innovációk és a növekedő szakértelem Indiában és Kínában lehetővé teszik a társaságok számára az értékláncok feldarabolását és a közbenső inputok és feladatok kihelyezését. Ebben a változó környezetben a versenyelőny a globális értéklánc optimalizálásában rejlik. Eközben a társaságoknak ellenőrizniük kell az értéklánc fontos részeit – például az innovációt és a testreszabott termékeket – néha olyan csoportosulások által, amelyek megalapozzák az innovációs kapacitást Európában. A társaságok ezen kívül egyre inkább integrált megoldásokat biztosítanak, amelyek szolgáltatások és gyártási tevékenységek együtteséből állnak.

A tudomány és a technológia gyors fejlődése lehetőséget teremt a gyártók számára új technikai lehetőségek alkalmazására és hasznosítására. Az EU-s gyártás azonban továbbra is a közepes technológiaigényű ágazatokra specializálódik, nem élt bizonyos csúcstechnológiás ágazatok gyors növekedésének lehetőségével, és nem használta ki teljesen a IKT terjedésének lehetőségét sem. Az erőteljes termékszabályozás bizonyos piacokon hajlamos megakadályozni az ipar szükséges korszerűsítését. A szabványok, szellemi tulajdonjogok és beszerzési gyakorlatok is támogathatnák jobban az innovatív iparágakat. Míg a kereslet fokozása fontos az ipar innovatív kapacitásához, néhány iparágat a kedvezőtlen piaci struktúrák visszatartanak. A nagy, egységes védelmi piac hiánya megakadályozza, hogy az ágazat elérje teljes innovációs és gazdasági potenciálját. Bizonyos mértékig ez a gyógyszerészetre is érvényes.

Az EU nagyratörő környezetvédelmi célokat tűzött ki az energiahatékonyság növelésére és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 2020-ig legalább 20 %-kal való csökkentésére , valamint a megújuló energiaforrások[10] előmozdítására. Az európai ipar az energia hatékonyságának javításában már jelentős haladást ért el. Kedvező helyzetben van a környezetvédelmi iparágak felemelkedésével járó lehetőségek megragadásához is. Az európai környezetvédelmi iparágak a globális élvonalban vannak a technológiák terén, az EU GDP-jének megközelítőleg 2,2 %-os forgalmát alkotják, és 3,4 millió embert foglalkoztatnak. A szabályozásbeli és egyéb akadályok leküzdésére, amelyek azonban meggátolhatják az új piaci lehetőségek teljes kiaknázását, politikai eszközök sorára – beleértve a piaci alapú eszközöket – és jól kigondolt szabályozásra lesz szükség. E politikai eszközök megvalósításakor megfelelően figyelembe kell venni azon nagy energiafogyasztású iparágak versenyképes helyzetét, amelyek nemzetközi versenynek vannak kitéve.

3. MUNKAPROGRAM AZ IPARPOLITIKÁRÓL

3.1. Felmérés a haladásról és a jelenlegi helyzet

A 2005. évi közlemény számos horizontális és ágazati politikai kezdeményezést hirdetett, melyek nagy részének esetében jelentős haladás könyvelhető el[11]. A konzultáció minden esetben fontos szerepet játszott.

Azok a kezdeményezések, amelyek már eredményekkel szolgáltak észlelhető hatással voltak a fejlesztéspolitikára. Segítették összehívni olykor a magas szintű munkacsoportokon keresztül, az iparpolitika keretét alkotó különböző politikai területekért felelős érdekelt felek széles skáláját, és konszenzust alakítani ki a kulcsfontosságú ügyekben és az előrehaladás útjával kapcsolatosan.

- Ez különösen a versenyképességgel, energiaüggyel és környezetvédelemmel foglalkozó magas szintű munkacsoportra vonatkozik, amely segített egyesíteni a három különböző politikai szakterületet, és jelentős mértékben hozzájárult például a Bizottság energia- és éghajlat-változási csomagjáról szóló vitákhoz és a fenntartható iparpolitika fejlesztéséhez.

- Ez a CARS21 kezdeményezésre is vonatkozik, amely ajánlásai az autóipari szabályozási keretről szóló bizottsági közlemény alapját képezték, és jelentős jogalkotási javaslatokhoz vezettek például a teljes járművekre vonatkozó EK-típusjóváhagyási rendszer kiterjesztésére és az egyszerűsítésre vonatkozóan.

- A textillel foglalkozó magas szintű munkacsoport nagyban hozzájárult a politikai prioritások meghatározásához és gyakorlati szinten az egész iparágat átölelő kutatási és fejlesztési platform létrehozásához.

- A gépiparral kapcsolatos EnginEurope kezdeményezés és az IKT-versenyképességgel foglalkozó munkacsoport jelentéseket készített, amelyek segítettek iparpolitikánk kialakításában.

- A LeaderSHIP 2015 magas szintű munkacsoport kidolgozott egy nagyszabású ajánláscsomagot, amely segített, hogy azok az európai tengerészeti iparágak, amelyek működésüket tekintve erősen függtek az állami támogatásoktól olyan lendületes és versenyképes iparággá váljanak, amelynek hajógyárai csak innovációs támogatásban részesülnek, amelynek keretében a támogatási összegek úgy vannak kialakítva, hogy tükrözzék és méltányolják az átgondolt kockázatvállalást, valamint elősegítsék a technológiai fejlődést.

- Egyéb csoportok, amelyek még fejlődésben vannak, mint például a gyógyszeripari fórum és a védelmi ipari fórum részleges eredményekkel szolgáltak. A vegyi anyagokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport hamarosan megkezdi munkáját.

- A szellemi tulajdonjogokkal és képzettségekkel kapcsolatos kezdeményezések[12] egyaránt megmutatták, hogy ezek a politikák az ipari versenyképességre vonatkozó stratégia alapvető összetevői. Az előbbi számos cselekvéshez vezetett, beleértve egy szellemi tulajdonjogokra és hamisításra vonatkozó közös EU/USA cselekvési stratégiát, valamint párbeszédeket a szellemi tulajdonjogokról a szellemi tulajdonjog végrehajtása szempontjából kiemelt országokkal. Az utóbbi számos cselekvés által próbálja orvosolni az iparban levő szakértelemhiányt és hibás társításokat.

A kohéziós politika is jelentősen hozzájárult az ipari versenyképesség javításához. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó közösségi kohéziós stratégiai iránymutatásokkal összhangban a tagállamok az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap befektetéseire összpontosítanak a növekedési és munkahelyteremtési menetrendhez szorosan kapcsolódó területeken, különösen a humántőke korszerűsítésére, a kutatásra, az innovációra, a vállakozási tevékenységre és a kkv-k támogatására vonatkozóan.

A Bizottság továbbá teljesen önálló stratégiát[13] határozott meg az EU-ipar külső versenyképessége tekintetében, a globalizáció előnyeinek kihasználása, illetve az EU-társaságok számára kedvezőbb nemzetközi környezet biztosítása érdekében.

A 2005. évi közleményben leírt horizontális és ágazati kezdeményezések többsége hosszú távú projekt, amely a 2007-2009 közötti időszakban is folytatódni fog.

Összefoglalva, a jelenlegi gazdasági fejlődések, valamint a 2005. évi ipari politika kulcs pilléreire vonatkozó tapasztalatok és visszajelzések azt mutatják, hogy ebben a politikában nincs szükség jelentős változásra.

3.2. Tervezés

A Bizottság a jelenlegi helyzet értékelése alapján és a 2005 óta elért eredményekre építve a folyamatban lévő kezdeményezések némelyikének megerősítését és az új kihívásokra válaszolva néhány új kezdeményezés elindítását tervezi.

Az 1. melléklet részletes áttekintést nyújt a horizontális és ágazati kezdeményezésekről, és feltünteti, hogy ágazatonként mely kihívásoknak tulajdonítják a legnagyobb prioritást. A végrehajtást adott esetben hatásvizsgálat előzi meg. Friss információkból merítve az áttekintés frissíti a 2005. évi közlemény áttekintését, amely a tagállamok és az érdekelt felek közötti széleskörű konzultációra épült.

Az ipari versenyképességet előmozdító politikai cselekvéseket részben közösségi és részben tagállami szinten hajtják végre, de az EU iparpolitikája és a nemzeti politikai cselekvések közötti kapcsolat gyenge marad. A megújult lisszaboni stratégia jó lehetőséget biztosít e kölcsönhatások megerősítésére, különösen mivel a Tanács által elfogadott integrált iránymutatások egy az iparpolitikára vonatkozó iránymutatást is tartalmaznak. A tagállamoknak éves haladási jelentésükben jelenteniük kell az ipari versenyképességgel kapcsolatos politikai cselekvéseket, amelyek a tagállamok kulcskihívásaihoz kapcsolódnak. A Bizottság bizonyos ügyekben együtt dolgozna a tagállamokkal, a bevált gyakorlatok meghatározása és terjesztése céljából. Ez azt is lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy jobban integrálja a politikai döntéshozatal nemzeti dimenzióit az e közleményben meghirdetett horizontális és ágazati kezdeményezésekbe.

3.3. Építeni a folyamatban lévő munkára és válaszolni az új kihívásokra

Bár az iparpolitika 2005. évi általános terve továbbra is megfelelőnek tűnik, maradt néhány kihívás, néhánynak pedig nőtt a jelentősége. A globalizáció, a technológiai és az éghajlati változás egyaránt versenynyomást gyakorol gazdaságunkra, amelyet ki kell egyenlíteni: egy ahhoz vezető folyamatot, hogy a források ott legyenek felhasználva, ahol a legtöbb értéket adják.

3.3.1. Horizontális kezdeményezések

1. A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása, valamint a vállalatokra háruló adminisztratív teher csökkentése különleges prioritás marad a Bizottság számára, csakúgy mint annak biztosítása, hogy a szabályozást a „gazdasági innováció” előmozdítására és a fenntarthatóbb fogyasztás és termelési minták előmozdítására szánják. A Bizottság erőfeszítései fokozódnak a jövőben, és különleges figyelmet fordítanak egyes területekre, mint például építkezés, vállalkozási statisztika, egészségvédelem és biztonság, munkakapcsolatok, közlekedés, és költségvetési kérdések/héa. A Bizottság elkötelezett a közigazgatási költségek mérésének és az adminsztratív terhek csökkentésének folytatására is.

Konkrét példa arra, hogyan lehet ezt egy bizonyos ágazatban alkalmazni, a CARS21 kezdeményezés nyomon követése, amely által a Bizottság a gépkocsiipar szabályozási keretének egyszerűsítésére törekszik jobb szabályozási elvek állandó alkalmazása által. A Bizottság fő prioritásai: 2007-től kezdve számos EK-irányelv nemzetközi szabályozásokkal való helyettesítése; automatikus és virtuális vizsgálat bevezetése egyes területeken; jogszabályok kidolgozása a kibocsátás nagyratörő szabványainak elérésére, beleértve a 120g/Km CO2 kibocsátás intergrált megközelítés[14] révén való elérését 2012-ig; biztonsággal kapcsolatos fejlesztések – például az elektronikus stabilitás szabályozó (2008) – bevezetése a járműgyártásban.

Ez a megközelítés példát állíthat más ágazatok számára, és különleges jelentőséggel bír a kkv-k számára. A kkv-k, egyszerű szerkezetük és a környezetükkel történő kölcsönhatásra való természetes képességük révén jól felszereltek ahhoz, hogy innovatív megoldásokkal szolgáljanak, és a kihívásokat üzleti lehetőségekké alakítsák át. Ezen kívül az alább említett üzleti csoportosulások alapvető részét képezik. Ugyanakkor kevésbé jól felszereltek a szabályozással és a közigazgatási akadályokkal való küzdelemhez, amelyek gyakran olyan költségekkel járnak, amelyek nem függnek össze közvetlenül a vállakozás méretével. Arányaiban pedig jobban érinti őket minden olyan intézkedés, amely állandó befektetéseket követel, vagyis amely az eljárásokra vagy a végtermékekre vonatkozó igényesebb környezeti szabványok bevezetésével hozható kapcsolatba.

2. A horizontális kezdeményezések egy további sorozata onnan származik, hogy az innováció és a gyorsan fejlődő technológiákra való válaszadás nem serkenthető kizárólag a szabályozási kerettel. A közösségi finanszírozási programok[15], valamint a jelenlegi és tervezett európai technológiai platformok és a közös technológiai kezdeményezések nyílt partnerségeket építenek, és előmozdítják az innovációt, de szükség van a proaktív válasz más formáira is.

A globális kiterjedésű sikeres innováció számos versenyképességi előnyt hoz létre a „vezető piac” számára, mint például a befektetések gyorsabb megtérülését, így a további K+F-be való magánbefektetésre történő erősebb ösztönzést, a K+F valamint a gyártási felszerelések elhelyezkedési előnyeit, nagyobb termelékenységet és exportot vagy nagyobb növekedést és foglalkoztatást.

A vezető piaci kezdeményezés célja, hogy hozzájáruljon az innovatív termékek és szolgáltatások piaci potenciáljának felszabadításához azon akadályok megszüntetése által, amelyek gátolják az új piacok fejlődését, a szabályozási és egyéb politikai eszközök előretekintő, összehangolt és összpontosított megközelítése által a technológiák és az innovatív üzleti minták változatos sorának lehetővé tételére, hogy gyorsan megfeleljenek a globális perspektívájú igénynek. Az eszközök magukban foglalják a jogi és szabályozási keretet, a nyílt innovációs mechanizmusok előmozdítását, a szabványokat, a közbeszerzési gyakorlatokat, a szellemi tulajdon védelmét vagy a kockázati tőke elérhetőségét. A Bizottság később az év folyamán egy politikai dokumentumot készít, amelyben a vezető piaci megközelítés végrehajtását javasolja.

3. Az innovációs folyamat felgyorsításának további eszköze – amint azt a Lahti dokumentum[16] javasolja – a szabványok használatában rejlik, amelyek nem csak megkönnyítik az innovatív termékek, szolgáltatások és eljárások piacaira való bejutást, hanem a K+F-ben létrehozott tudás nagy részének terjesztési mechanizmusa gyanánt is szolgálnak. Továbbá az új termékek minőségében és biztonságában, illetve a szolgáltatások nyújtásában való összhang biztosításával a szabványok biztosabb és fenntarthatóbb fogyasztási mintákat támogatnak, a növekedés nagyobb megtérülésével.

A szabvány kezdeményezés azt célozza, hogy a K+F eredményei számára könnyebbé tegye, hogy utat találjanak a piacra, és megkönnyítse például új szénszegény és energiatakarékos technológiák felvételét. A technológiai változás sebessége és a technológiák konvergenciája azonban megköveteli, hogy az európai szabványügyi szervezetek alkalmazkodjanak egymás eljárásaihoz, hogy időben adhassák át a megfelelő termékeket. Folytatniuk kell a globális szabványok kidolgozását is. Az összes előny azonban csak akkor használható ki, ha minden érdekelt felet bevonnak a szabványok létrehozásának folyamatába, és a szabványokat is széles körűen alkalmazzák. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a kkv-k és a kutatási közösség bevonása terén is. E célból a Bizottság 2007 végén közleményt terjeszt elő a szabványosítás innovációhoz való hozzájárulásának növeléséről, és intézkedéseket javasol a fent említett kérdések megoldására.

4. A globalizáció szerkezeti átalakuláshoz vezet. Ez új és erős, határokon átnyúló kapcsolatok és szövetségek létrehozását kívánja. Kollaboratív hálózatok – mint például innovációs központok és kutatásorientált csoportosulások – a regionális gazdasági fejlődés erős mozgatói és az innováció vezérlői lehetnek. Ez együtt jár a kutatás és a technológiai fejlesztés regionális szakosodása fokozásának szükségével a globálisan versenyképes Európai Kutatási Térségben. Az Európai Technológiai Intézet kezdeményezése transznacionális innovációs központokat és csoportosulásokat épít ki, illetve újakat hoz létre. Küldetése az, hogy összegyűjtse az oktatás, kutatás és az innováció legjobb európai szakembereit, hogy konkrét megoldásokat találjanak a legfőbb szociális, gazdasági és környezetvédelmi kihívásokra.

A „Csoportosulások” kezdeményezés felméri, hogy a tagállamok és a Bizottság együttes cselekvései, támogatva a csoportosulásokat és azok együttműködését hogyan tudják segíteni az európai tudásalapú térséget abban, hogy fokozatosan a versenyképes világszínvonalú klaszterek erőteljes hálózatává struktúrálja magát, amely előmozdítja az ipar és a szolgáltatások versenyképességét.

5. Az európai ipar helyzete kiváló ahhoz, hogy kiépítse erős pozicióját a környezetvédelmi technológiákon alapuló új termékek, szolgáltatások és folyamatok piacán. Továbbá az európai társaságok egyre fogékonyabbak a környezetvédelmi teljesítményre, amely részét képezi a vállalati szociális felelősség megközelítésüknek.

Ezen erősségek felépítéséhez és az ipar abban való segítéséhez, hogy hasznot húzzon a környezetvédelmi technológiákkal kapcsolatos új piacok felbukkanásából, új kezdeményezést vettek tervbe a fenntartható iparpolitikáról . A fő cél, hogy a potenciális kihívásokat lehetőséggé változtassák az EU ipara számára, hogy az átmenetet egy szénszegény és energiatakarékos gazdaság felé vezessék. Ez ily módon hozzájárul az Európai Tanács 2007 márciusában elfogadott energia- és éghajlat-változási csomag célkitűzéseinek eléréséhez.

A Bizottság kiegészítő cselekvési tervet is kidolgoz az EU-ban való fenntartható termelés és fogyasztás előmozdítása céljából. E cselekvési terv válasz az EU megújult fenntartható fejlődési stratégiájában a Bizottsághoz intézett kérelemre.

A fenntartható iparpolitika három alapelve, amelyeket 2008 elején cselekvési terv követ, a következő:

A szénszegény és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztésének és forgalomba hozatalának serkentése , például a vezető piacok előmozdítása és az élvonalbeliek számára ösztönzések létrehozása által. Ez megfelelő finanszírozási eszközöket kívánhat, és olyan piaci alapú eszközök feljesztését igényelheti, amelyek előmozdítják a környezeti szempontból barátságosabb termékek és szolgáltatások felvételét, beleértve a környezeti költségek jobb internalizálása általit, az állami segítségnyújtási szabályok sérelme nélkül.

Dinamikus belső piac létrehozása : A belső piaci jogszabályok folyamatban levő felülvizsgálatának mérlegelése szerint a Bizottság erőteljes termékpolitikát fog kidolgozni, és megszünteti a belső piacot hátráltató akadályokat. Ez magában foglalja a valóságos és egyre nagyratörőbb minimális követelményeket, amelyeket – amennyiben helyénvaló – önkéntes „vezetési” szabványok és ösztönzések egészítenek ki – mint például a címkézés – a teljesítmény felfelé irányítására. A megközelítés sarokköve a legjellegzetesebb termékek „öko-tervezésének” előmozdítása céljából egy kiterjesztett EuP-irányelv (Energy Using Products – energiafelhasználó termékek) lesz. Vállalkozások és háztartások számára a környezetgazdálkodási rendszereket és energiaszolgáltatásokat előmozdítják és támogatják egy egyszerű, felhasználóbarát keret által.

A szénszegény és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások globális piacainak létrehozása: A környezeti technológiák gyorsabb felvétele és a fenntarthatóbb technológiák, termékek és szolgáltatások szabványai az EU-ban a nemzetközi szabványok fejlesztésének útját egyengetheti, mely szabványok – életciklus megközelítéssel élve – jobban magukban foglalják a környezeti szempontokat. Ez „első indítványozói” előnyöket adhat az európai vállalatoknak a globális versenyben. A nagy energiafogyasztású iparágakra vonatkozó nemzetközi ágazati megegyezések jelentős potenciált nyújtanak az energia- és forrásfelhasználási hatékonyság globális referenciaértékeinek meghatározására, és serkentik az e referenciaértékeket teljesítő technológiákat. Az ilyen ágazati megállapodásoknak – amelyeknek meg kell felelniük a versenyre vonatkozó szabályoknak és a környezeti célkitűzéseknek – segíteniük kell a kiviteli piacok létrehozását a vezető európai technológiák, szolgáltatások és termékek számára. A környezeti technológiák terjesztésére és használatára vonatkozó nemzetközi vagy kétoldalú megállapodások kiegészíthetik őket a kyotói rugalmas eszközök használatának megkönnyítésével, valamint a kereskedelmi és fejlesztési politika által.

6. A nagy energiafogyasztású iparágak különleges figyelmet követelnek, amint azt az Európai Tanács[17] felismerte. Az ilyen európai iparágak versenyképességének és környezeti hatásának javításához egyaránt költséghatékonysági intézkedésekre van szükség. A Bizottság ősszel politikai dokumentumot tesz közzé, amely meghatározza e cél legjobb elérésének lehetséges módjait.

7. Továbbá, a természeti erőforrásokhoz és a nyersanyagokhoz való hozzáférés alapvető az európai ipar számára. Fenntartható és biztonságos hozzáférés biztosítását elősegítő intézkedéseket kell kidolgozni, beleértve a forráshatékonyság és a helyi nyersanyagokhoz való hozzáférés javítását az EU piac megújuló nyersanyagok számára való megnyitásával, a kitermelési technológiák fejlesztésének támogatásával és a szakképzett alkalmazottak elérhetőségének biztosításával. Továbbá többoldalú és kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak kell biztosítaniuk, hogy a harmadik országok támogatják a nyílt és torzulásmentes piacokat, és biztosítják a nyersanyagellátások biztonságát és sokféleségét, figyelembe véve a Bizottság természeti erőforrások fenntartható felhasználásával kapcsolatos tematikus stratégiáját. Aktívan nyomon követik majd a 2007. május 21-i Versenyképességi Tanács Bizottság felé irányuló azon kérését, hogy koherens politikai megközelítést dolgozzanak ki az ipar számára való nyersanyagellátásra, felölelve az összes vonatkozó belső és külső közösségi politikát.

A Bizottság törekszik külső energiapolitikájának használatára a nemzetközi kapcsolatokban, kereskedelmi politikájának, illetve ipari és környezeti politikájának párbeszédére, és amennyiben helyénvaló, azok végrehajtásának segítésére műszaki segítségnyújtás révén, a fenntartható energia és éghajlati változási politikák ösztönzésére a partner nemzeteknél.

8. Általánosabban a versenyképesség külső aspektusai és a piachoz való hozzáférés döntő fontosságú az EU ipari teljesítményére nézve.

A versenyképességről és a piachoz való hozzáférésről szóló kezdeményezés azokra az ágazatokra és piacokra összpontosítja erőfeszítéseit és erőforrásait, amelyek a versenyképességre nézve a legmagasabb potenciális nyereséget jelentik. A Bizottság többoldalú kereskedelmi tárgyalásokat folytat prioritásként, itt különösen a Doha Fejlesztési Fordulót kell megemlíteni, de újonnan indított kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások kötése is célja, vagy az USÁ-val való transzatlanti ütemterv, illetve a Kínával való partnerség előrevitele, valamint a nem tarifális akadályok leküzdése, amelyek jelentősége nőtt az elmúlt években a vámok fokozatos leépítésének köszönhetően. Ez magában foglal szabályozási kérdéseket, a külföldi közvetlen befektetést, a versenyt, a közbeszerzést, a biztonságot és a védelmet, és a szellemi tulajdonjogok, illetve az egyéb eszmei vagyonrészek védelmét, valamint a hamisítás elleni küzdelmet. Ez azt is jelenti, hogy a hazai protekcionizmus elutasítását nyitott piacok és tisztességes külkereskedelmi feltételek megteremtésére rendelkezésre álló valamennyi eszköz aktív alkalmazásának kell kísérnie.

9. Az ipar versenyképessége attól is függ, hogy képes-e felvállalni strukturális változtatásokat válaszul a globalizáció és a technológiai fejlődések adta kihívásokra. A következmények leküzdéséhez az EU olyan jogszabályokat[18] dolgozott ki, amelyek az átalakítással foglalkoznak, és pénzügyi segítséget nyújt a strukturális alapokon és az Európai Globalizációs Kiigazítási Alapon keresztül. A Bizottság pozitív értékelést végzett az Alap első két felhasználása során, és arra kérte a költségvetési hatóságot, hogy bocsássa rendelkezésére a szükséges előirányzatokat. Ugyanakkor többet kell tenni a strukturális változás irányainak előrelátásáért, az átalakulás jobb előkészítéséért, és a különböző politikai erők közötti együttműködés javításáért minden érdekelt fél bevonásával.

A strukturális változás kezdeményezésével a Bizottság kiterjeszti elemző munkáját, és a leginkább bevált gyakorlatok cseréjét segíti elő. Az első éves szerkezetátalakítási jelentés 2008 közepére várható. A szerkezetátalakításokról és foglalkoztatásról szóló 2005-ös közleményt[19] felülvizsgálják egy európai szintű széleskörű partnerség ösztönzése céljából. Középtávon a kezdeményezés célja minden érintett szereplő jobb tájékoztatása a szerkezetátalakításról, és arról, hogy miként kell kezelni annak következményeit. Arról is kell tanácsot adni, hogy ebben az összefüggésben miként lehet az EU-s alapokat a legjobban felhasználni. A Bizottság kiértékeli, hogy 2009-ig felülvizsgálja-e a megmentésről és az átalakulásról szóló állami segéllyel kapcsolatos iránymutatásait.

10. Az egyik fő strukturális változás a nagyon fejlett gazdaságokban található szolgáltatások felé való eltolódás volt a foglalkoztatásban. Ezt nem szabad azonosnak tekinteni a deindusztrializációval. Ez a munka mélyülő nemzetközi megoszlását tükrözi és a korábban integrált vertikális értékláncok szétválását. Következésképpen az ipar és a szolgáltatások szorosan összekapcsolódnak . Egyes szolgáltatási ágazatok, különösen a tudás-intenzív üzleti szolgáltatások költsége, minősége és termelékenysége hatással vannak az ipar versenyképességére. Például azon szabályozásoknak, amelyek a szakmai és egyéb üzleti szolgáltatások, a finanszírozási szolgáltatások vagy a kiskereskedelmi és disztribúciós ágazat teljesítményét érintik, szintén hatásuk van az iparra. Továbbá a versenyképes hálózati iparágak fokozzák az ipar, mint egész versenyképességét. Ezen kívül az ipar az innovatív technológiákkal és termékekkel kapcsolatos szolgáltatások növekedő skálájának felhasználója és szolgáltatója egyaránt.

Az ipar/szolgáltatások kezdeményezés a szolgáltatási ágazatokról és azoknak az ipari versenyképességre tett hatásáról részletes átvilágítást és versenyképességi elemzés, valamint szükség esetén további ágazati ellenőrzést fog vezetni. Az eredmény a javított versenyképesség előtti összes akadály és a lehetséges piaci bukások megállapítása lesz, amely igazolhatja, hogy a cselekvéseknek az egyes ipari és/vagy szolgáltatási ágazatok speciális problémáit kell célozniuk.

Összhangban a Bizottság modern kkv-politikájával a növekedésért és a foglalkoztatásért[20], a Bizottság folytatja annak biztosítását, hogy iparpolitikai kezdeményezései figyelembe veszik a kkv-k érdekeit, amelyek lényeges szerepet játszanak a fenntartható növekedés és a több és jobb munkahely létrehozásában.

3.3.2. Ágazati kezdeményezések

A horizontális kezdeményezéseken túl az ágazat-specifikus kérdések alapos megfigyelésének stratégiája értékesnek bizonyult. Két új kezdeményezést fognak indítani az élelmiszer-feldolgozás és az elektromos gépgyártás területén, melyek közül mindkettő nagy ágazat, és nagy potenciállal rendelkezik a növekedés és a munkahelyteremtés létrehozására.

Az összes ágazati kezdeményezésnek megfelelően kell alkalmaznia a Kutatási Keretprogram modern eszközeit, nevezetesen a Technológiai Platformokat és a Közös Technológiai kezdeményezéseket és azok ajánlásait.

11. A sikeres KAP-reformokat követően, amelyek megváltoztatták a termékre vonatkozó támogatást a gazdáknak való közvetlen kifizetésekre, illetve a piaci orientációt és versenyképességet helyezték a középpontba, az európai élelmiszeripar a módosítás időszakába lépett. Globális összefüggésben ez a módosítás magas reálárak, a kulcsfontosságú nyersanyagokhoz való hozzájutás korlátozása és a piaci hozzáférésre vonatkozó külkereskedelmi politika kidolgozásának jelenlétében történik. Az alacsony munka-termelékenység, az innováció tartós gyengesége, változó fogyasztói preferenciák és az utóbbi években a fogyasztók egészséggel és környezettel kapcsolatos érdekeltségeinek való megfelelésre felhalmozódott szabályozás – mind hozzájárulnak azokhoz a kihívásokhoz, amelyekkel az ipar szembenéz. Az élelmiszerekre vonatkozó harmonizált EU-jogszabályok azonban továbbra is Unió-szerte hozzájárulnak az élelmiszerbiztonsághoz és a fogyasztói bizalomhoz, valamint az agrár-élelmiszeripari ágazat fejlesztéséhez az EU-ban.

A Bizottság célzott kezdeményezéssel szándékozik megküzdeni a fenti kihívásokkal és az innováció tartós hiányával, tekintettel különösen a kkv-k ágazatban levő nagy arányára. A Bizottság, egy versenyképességi elemzés és az érdekelt felekkel való kiterjedt 2007-es konzultáció alapján, valamint az „Ételt az Életért” technológiai platform munkájára építve 2008-as közleményében egy elindítandó intézkedéscsomagot határoz meg. Ezek magukban foglalhatják a több hozzáadott értékkel rendelkező termékek stratégiáját, a K+F eredmények célzott felvételét, a kkv-k fenntartható innovációs erőfeszítéseit (beleértve a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi kérdéseket) és a nemzetközi dimenzió megerősítését, a harmadik országok számára jobb piaci hozzáférést, és ha indokolt, a közigazgatási akadályok csökkentését. Az intézkedések kiegészítenék az élelmiszerre vonatkozó jogszabályok folyamatban levő felülvizsgálatát és az új élelmiszerek és élelmiszer-címkézés területén levő kezdeményezéseket, ami alapvetően leegyszerűsíti a jogi keretet, és csökkenti az EU-szinten a vállalkozásoknak támasztott akadályt.

12. Az elektromos gépgyártási ágazat jelentős szerepet játszik az EU-gazdaságban közbenső termékek, kész beruházási javak és fogyasztói termékek ellátójaként. Fokozódó versenynyomással néz szembe a neves és a fejlődő gazdaságok részéről egyaránt; a hamisítás és a szellemi tulajdonjogok védelme ezen ágazat számára rendkívüli jelentőségű kérdés.

Az ELECTRA egy közös ipari/Bizottsági kezdeményezés, amely az európai elekromos gépgyártási ágazat fő verseny-kihívásainak meghatározását célozza hosszú távon, és végső fokon ajánlásokat dolgoz ki ezen ágazat globális versenyképességének megerősítésére. A kezdeményezés felderítené a jobb szabályozási elvek alkalmazásának potenciálját, és hozzájárulna az energiatakarékosságról és a vezető piacokról szóló vitához. Ennek eredményére alapozva a Bizottság további cselekvéseket javasolhat 2008-ban.

A folyamatban levő munka továbbá több olyan ágazatban fokozódni fog , amelyek nem csak a gyors technológiai és tudományos fejlődésekre való válaszadás szükségével néznek szembe, hanem akadályok is gátolják a belső piac előnyeinek teljes kiaknázásában.

13. Ami az űripart illeti, az európai űrpolitikát[21] a Bizottság és az ESA (European Space Agency – Európai Űrügynökség) közösen fejlesztette ki. Ezt az európai űrprogram előkészítő elemei kísérik, amelyeket ki kell fejleszteni az összes űrprogram közötti maximális kiegészítő jelleg és átláthatóság elérése céljából, ily módon biztosítva az űriparba való befektetések leghatékonyabb felhasználását Európában.

A Bizottság értékeli egy műholdakról származó információk terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó európai szabályozási keretet szükségét, és felméri, hogy van-e szükség támogató szabványokra. A Bizottság felméri a felhasználásokat is a GALILEO-ról szóló zöld könyv[22] konzultációját követően, és hogy milyen mértékben tudják támogatni az európai illetve a nemzeti jogszabályok az ilyen felhasználások fejlesztését. Továbbá támogatni fogja a frekvenciák kiosztását illetően egy piacalapú megközelítés felé történő elmozdulást, ösztönözni fogja a spektrumhasználat pan-EU megközelítéseit, és tárgyalni fog a tagállamokkal és a nemzetközi partnerekkel, hogyan lehetne ésszerűsíteni az exportellenőrzési szabályozásokat . Az ESA és a Bizottság integrált űralkalmazásokról szóló új kutatási és fejlesztési projekteket fog javasolni, földi rendszerekkel való integrálást is beleértve 2008 végéig. Az ESA 2008-ig elkészíti az űrtudománnyal kapcsolatos hosszú távú terve támogatásához a finanszírozási javaslatoka,t és új kutatási-fejlesztési tevékenységeket javasol. A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) kezdeményezés világűrbe telepített környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújt lehetővé téve az éghajlatváltozás hatásainak nyomon követését és ellenőrzését.

14. A védelmi iparágakra Európában nagyon különböző nemzeti szabályok vonatkoznak, és ez európai szinten lassította azok fejlődését, hátráltatva azokat nemzetközi versenytársaikhoz képest, rossz minőséget nyújtva a biztonságra és a védelemre kiadott pénzért. A Bizottság erősíteni szeretné az európai védelem technológiai és ipari alapjainak versenyképességét az Európai Védelmi Ügynökséggel közös erőfeszítéssel.

E célból az egyik kezdeményezés az európai védelmieszköz-piacra, a technológiai fejlesztésre, valamint az EU védelmi társaságainak átfogó versenyképességére összpontosít. A Bizottság egy „keret”-közleményt készít, amely ipari és piaci kérdéseket, egy védelmi és biztonsági beszerzésről szóló irányelvet, valamint egy, a termékek Unión belüli szállításáról szóló rendeletet tartalmaz. A 2009-re várt későbbi eredmények a következők: az EU egészére kiterjedő egységes európai védelmi technológiai és ipari alap, európai védelmi szabványosítási kézikönyv.

15. A Bizottság továbbá kezdeményezést folytat a biztonsági kutatás különleges kihívásairól, amely figyelembe veszi a védelemmel kapcsolatos kérdésekhez való szoros kapcsolódásokat, amelyet például a fenti védelmi és biztonsági beszerzésről szóló irányelv tükröz.

Egy Európai Biztonságkutatási és Innovációs Fórum létrehozását veszi tervbe egy Közös Biztonsági Kutatási Menetrend kidolgozása céljából 2009. végére. Ezzel egyidőben fokozza az állami és magánszféra közötti párbeszédet az európai biztonsági kutatás területén, és növeli a folyamatban levő programok és kezdeményezések közötti átláthatóságot és koordinációt.

16. Az európai gyógyszeripari ágazat fenyegetett helyzetben van, mivel a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés az Egyesült Államokba terelődik át, és egyre nagyobb mértékben a Távol-Keletre. Európa erre vonatkozó hatékony válaszát egy hatékony gyógyszeripari egységes piac hiánya gátolja.

Ennek leküzdésére a Bizottság létrehozta az európai jogi keret gyógyszeripari felülvizsgálaton keresztül történő modernizálási kétutas megközelítését, és a folyamatban levő gyógyszeripari fórumot, ahol a versenyképességet érintő kritikus kérdésekkel, mint például az árazással és a visszatérítéssel, a tagállamok és a kulcsfontosságú érdekelt felek közvetlenül foglalkozhatnak. Ezen irányvonalak összegyűjtéséhez a Bizottság egy közleményt fog közzétenni 2007. végén, melyben meghatározza stratégiánkat és nézetünket e kulcsfontosságú ágazat jövőbeni versenyképességére vonatkozóan. Az alap egy nyilvános konzultáció lesz, amelyet 2007 nyarán indít a Bizottság.

17. Az iparpolitikáról szóló 2005-ös közlemény kötelezettségvállalásaira válaszul a Bizottság most két ágazat-specifikus közleményt készít a fém- és faipar versenyképességével kapcsolatosan.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

Jelenleg az ipar egy viszonylag kedvező makroökonómiai klímában működik, de ez nem ok a megelégedettségre.

A 2005-ös jelentésben leírt cselekvések segítettek azon politikánk megformálásában, amely hasznára van az európai iparágaknak, a nagy társaságoknak és a kkv-knak egyaránt. Az integrált megközelítés sikeresnek bizonyult, és a Parlament és a tagállamok támogatását élvezi. A folyamatosság és a meglévő politikai stratégiának való elkötelezettség ezért megkövetelt, és minden érdekelt fél kiegyensúlyozott csoportjának támogatását igényli. Ebben a keretben az a prioritás, hogy helyére tegyük a politikai keretet annak érdekében, hogy az ipar számára lehetséges legyen a lehető legjobban válaszolni a globalizációra és az éghajlatváltozásra.

1. melléklet: Meglévő és előirányzott kezdeményezések

A táblázatban kereszttel jelölték azokat az eseteket, ahol egy politikai kihívást a számos vonatkozó politikai kihívás közül a legmagasabb prioritásúnak tekintenek egy adott ágazatban. Ezért a kereszt hiánya nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az adott kihívás nem fontos az ágazat számára, pusztán arra utal, hogy nem minősül a legmagasabb prioritásúnak

[1] COM(2005) 474

[2] Már megkezdődött egy átfogó belső piaci felülvizsgálat.

[3] A 2006. május 29-30-i versenyképességi tanács és a 2007. május 21-22-i versenyképességi tanács

[4] Az iparpolitikáról szóló állásfoglalás, 2006. július 5.

[5] Az EU ipari struktúrája (Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, 2007)

[6] További információkat az e közleményt kísérő SEC(2007)917 bizottsági szolgálatok munkadokumentumában talál.

[7] Eurostat: Munkaerő-felmérés

[8] Az EU ipari struktúrája (Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, 2007): Az IKT-ban az éves átlagos növekedési ráta 1995 és 2006 között 6 % volt, 2004 és 2006 között 10 %-ra növekedett. Az elektromos és mechanikus gépgyártásra vonatkozó összehasonlítható adatok 2 % és 5 % volt.

[9] Az Eurostat 70/2007 sz. sajtóközleménye – 2007. május 24.

[10] Az „Európai energiapolitika” című COM(2007) 1 bizottsági közlemény mennyiségi célkitűzéseket és célokat határozott meg.

[11] A haladásról összes részlete a SEC(2007)917 dokumentumban található.

[12] A Bizottság úgy tervezi, hogy 2007-ben előterjeszti nézeteit az e-képzettségekről .

[13] COM(2006)567 „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség”

[14] COM(2007) 22

[15] Kutatási keretprogram és versenyképességi és innovációs program

[16] COM(2006) 589

[17] 2007. március 8-9-i következtetések

[18] A Tanács 1994. szeptember 22-i 94/45/EK irányelve az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról, A Tanács 1998. július 20-i 98/59/EK irányelve a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, és az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról

[19] COM(2005) 120

[20] COM(2005)551

[21] COM(2007) 212 végleges

[22] A Galileo rádiónavigációs rendszer helymeghatározási szolgáltatásokat fog biztosítani a 30 műhold keringési pályájának elkövetkező években történő kiépítését követően