52006SC0107

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 1.2.2006

SEC(2006) 107 végleges

Ajánlás

A TANÁCS VÉLEMÉNYE

az 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban Ausztria aktualizált, a 2005–2008. közötti időszakra szóló stabilitási programjáról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

Háttér

Az 1998. július 1-jén hatályba lépett Stabilitási és Növekedési Paktum a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul, amely erősíti a munkahelyteremtést elősegítő árstabilitás és erős fenntartható fejlődés feltételeit. A paktum 2005-ben első ízben módosításra került. A reform elismerte a paktum hasznosságát a költségvetési fegyelem biztosítása során, de ugyanakkor arra törekedett, hogy erősítse a paktum hatékonyságát és közgazdasági alátámasztottságát, és hogy védje az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

A költségvetési egyenleg felügyeletének, valamint a gazdaságpolitikák felügyeletének és összehangolásnak megerősítéséről szóló, 1466/97/EK[1] tanácsi rendelet, amely a paktum részét képezi, előírja a tagállamoknak, hogy stabilitási és konvergenciaprogramokat, illetve azok évente aktualizált változatait nyújtsák be a Tanácsnak és a Bizottságnak ((aktualizált) stabilitási programokat nyújtanak be azok a tagállamok, amelyek már bevezették a közös valutát, (aktualizált) konvergenciaprogramokat nyújtanak be azok a tagállamok, amelyek még nem vezették azt be). Ausztria első ízben 1998 novemberében nyújtott be stabilitási programot. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően 1999. január 18-án a Tanács az említett rendelettel összhangban véleményt fogalmazott meg a Bizottság ajánlása alapján. Az aktualizált stabilitási és konvergenciaprogramokat ugyanezzel az eljárással összhangban a Bizottság értékeli és Gazdasági és Pénzügyi Bizottság vizsgálja, a Tanács pedig megvizsgálhatja őket.

A tagállamoknak ezekben a programokban meg kell határozniuk a költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzéseiket, és ismertetniük kell az ennek elérését és fenntartását szolgáló szakpolitikai intézkedéseket, valamint az ezekhez használt gazdasági feltételezéseket. A Paktum reformja óta a középtávú célkitűzést tagállamonként egyedileg kell meghatározni, az Unióban meglévő költségvetési és gazdasági különbözőségek – ideértve a fenntarthatóság költségvetési kockázatát is – figyelembe vételével. A reform további eleme az, hogy a költségvetési politikában – a gazdaságilag kedvezőbb időszakokban alkalmazott fokozottabb költségvetési fegyelmen keresztül – szimmetrikusabb megközelítést kell megvalósítani a ciklus során, míg a középtávú célkitűzéstől vagy az oda vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérés a hosszú távú fenntarthatóságot érezhetően befolyásoló „nagyobb horderejű szerkezeti reformok” esetén jöhet szóba.

Figyelembe véve a Bizottság szolgálatainak 2005. őszi előrejelzéseit, a magatartási kódexet[2], a várható kibocsátás és a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg becslésére közösen megállapított módszertant és a 2005–2008. közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatásokban szereplő átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat, a Bizottság megvizsgálta Ausztria nemrégiben benyújtott aktualizált stabilitási programját, és az alább ismertetett értékelés alapján ajánlást fogadott el a programról szóló tanácsi véleményre.

Értékelés

1. Ausztria 2005. november 30-án nyújtotta be a stabilitási program legfrissebb aktualizálását, amely a 2005–2008. közötti időszakot öleli fel. A program nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát és adatszolgáltatási követelményeket[3].

2. A stabilitási program – 2004–2008. közötti időszakot felölelő – megelőző aktualizálásáról szóló, 2005. január 18-i véleményében a Tanács felkérte Ausztriát, hogy ütemezzen több intézkedést az átfogó költségvetés-konszolidációs pálya első szakaszára, és hogy ismertesse még részletesebben azokat a konkrét intézkedéseket, amelyekkel a program utolsó két évében jelentős költségvetés-konszolidációt lehet megvalósítani.

3. Az elmúlt évtizedben évente átlagosan 2,2 % volt a reál gazdasági növekedés Ausztriában, és ez egyenlő az euró-övezet egészére vonatkozó növekedési ütemmel. Bár a munkahelyteremtés nem volt olyan lendületes, mint az euró-övezetben, Ausztria még mindig egyike azon országoknak az EU-ban, ahol a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Költségvetési szempontból az ország „többlettel vagy egyensúlyhoz közeli egyenleggel” jellemezhető államháztartást valósított meg 2001-ben és 2002-ben. Nemrégiben azonban ismét hiány alakult ki (2003-ban a GDP 1,2 %-a, 2004-ben a GDP 1 %-a).

4. Az aktualizálás szerint a reál-GDP növekedés várhatóan nőni fog: a 2005-ös és 2006-os 1¾ %-ról a 2008-as 2½ %-ra. A korábban feltételezettnél lassabb, és így a negatív kibocsátási rés nyílását eredményező 2005-ös és 2006-os növekedést a magasabb olajárak, valamint a nemzetközi kereskedelem lanyhulása magyarázza. A program utolsó éveiben megélénkül a gazdasági tevékenység, ez várhatóan a befektetési tevékenységek és a magánfogyasztás fokozódásának lesz köszönhető. A rövid- és a középtávú forgatókönyv egyaránt valószínűsíthető növekedési feltételezésekre épül. A foglalkoztatottság növekedésére vonatkozó várakozások azonban némileg optimistának tűnnek. Az infláció a 2005-ös 2,3 %-ról 2008-ra várhatóan 1,5 %-ra csökken, ami valószínűnek tűnik.

5. Az előzetes eredmények szerint az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 1,7 %-a volt, ami 0,2 százalékponttal alacsonyabb a programaktualizálásban tervezettől, és 0,1 százalékponttal alacsonyabb a Bizottság szolgálatai által előrejelzettől. A tervezettnél jobb eredményt a bevételek vártnál kedvezőbb alakulása magyarázza, a jelentős adócsökkentések ellenére. A tervezett kiadásokat szintén túllépték, igaz, csak kisebb mértékben.

6. A programban ismertetett költségvetési stratégia három részre osztható. Először is kiegyensúlyozott költségvetésre törekszik a gazdasági ciklus során. Másodszor, a stratégia úgy tervezi, hogy 2010-re az összes adóteher a GDP 40 %-ára süllyed. Harmadszor, a kutatásba, az oktatásba és az infrastruktúrába történő befektetések előmozdításán keresztül emelni kívánja a potenciális növekedést. Az aktualizálás úgy tervezi, hogy az államháztartási hiány a GDP 1,9 %-ának megfelelő 2005-os értékről 2008-ra 0 %-ra csökken. A kiegyensúlyozott költségvetést célzó költségvetési kiigazítás elsősorban az időszak végére ütemezett, 2006-ban csak csekély javulás várható, amit két, viszonylag jelentősebb lépés követ majd. Az elsődleges többlet ehhez hasonlóan alakul, a GDP 1,1 %-ának megfelelő 2005-ös értékről várhatóan 2,7 %-ra nő az időszak végére. Mivel a bevételek a 2005–2008. közötti időszakban várhatóan a GDP 0,9 százalékpontjával csökkenni fognak, a tervezett konszolidációt kiadáscsökkentéseken keresztül kívánják megvalósítani: ezek szerint a kiadások/GDP arány 2,8 százalékponttal esik vissza. A kiadásoldali megszorítások nagy része az előrejelzések szerint az „egyéb elsődleges kiadások” és a „társadalmi transzferek” kategóriákban fog jelentkezni. A megelőző programhoz képest az új aktualizálás nagyjából megerősíti a tervezett kiigazítást, bár a makrogazdasági szcenárió nem annyira kedvező.

7. A strukturális egyenleg (a ciklikus hatásoktól megtisztított, valamint az egyszeri és átmeneti intézkedéseket figyelmen kívül hagyó egyenleg) a tervek szerint évente átlagosan a GDP kb. 0,5 százalékpontjával javul, míg a kibocsátási rés az időszak során végig negatív marad. A program a költségvetési egyenlegre vonatkozóan a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében középtávú célkitűzést határoz meg: ez a GDP 0 %-ának megfelelő strukturális hiány, amelyet 2008-ra kívánnak megvalósítani. Mivel a program középtávú célkitűzése meghaladja a minimálisan szükséges értéket (a becslések szerint a GDP kb. 1½ %-ának megfelelő hiány), annak megvalósítása biztosítja a szükséges biztonsági sávot a túlzott hiány felmerülésével szemben. Ami a megfelelőséget illeti, a program középtávú célkitűzése a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euró-övezet és az ERM II-ben résztvevő tagállamok vonatkozásában javasolt értéktartományon belülre esik és ez a célkitűzés ambiciózusabb attól az értéktől, amelyet az adóssághányad illetve a hosszú távú átlagos potenciális kibocsátás-növekedés implikál.

8. A költségvetés aktualizálásban előrejelzett alakulása a 2005-ös és 2006-os év esetén valószínűnek tűnik, ekkor ugyanis jogszabályi intézkedések, elsősorban adócsökkentések függvényében alakul. Az aktualizálásban tárgyalt szakpolitikai intézkedések nem tűnnek teljes mértékben alátámasztani a 2007-es és 2008-as konszolidációt. Ezen kívül az előrejelzett javulás hitelessége nagy mértékben az osztrák nemzeti stabilitási paktum hatékonyságától függ. A Paktummal kapcsolatos korábbi tapasztalatok csak kevés támpontot nyújtanak annak megítéléséhez, hogy a célokat be tartják-e majd. Amint az a korábbi aktualizálások értékeléseiben már kiemelésre került, a költségvetési stratégiával kapcsolatban továbbra is az a fő kockázat, hogy a tervezett kiadási célokat nem hajtják végre.

9. E kockázatértékelés fényében a program költségvetési irányvonala lehet, hogy nem elég annak biztosítására, hogy 2008-ra elérjék a program középtávú célkitűzését. A program középtávú célkitűzése azonban – amint az korábban már említésre került – meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírtakat. A költségvetési stratégia – amennyiben azt a programban ismertetetteknek megfelelően hajtják végre – alkalmasnak tűnik a Paktum értelmében megfelelőnek tekinthető strukturális költségvetési egyenleg programidőszak végére történő elérésére. A program költségvetési irányvonala ezen kívül elég széles biztonsági sávot tűnik biztosítani ahhoz, hogy szokásos ciklikus ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott hiány-határértéket a programidőszak során. A program középtávú célkitűzése irányában történő kiigazításnak a program által implikált üteme teljes mértékben megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, amely előírja, hogy az euró-övezetben és az ERM II-ben résztvevő tagállamokban a strukturális egyenleget évente a GDP 0,5 %-ával kell javítani, és a gazdaságilag kedvező időszakokban ennél magasabb, a gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban pedig ennél alacsonyabb kiigazítást kell alkalmazni. Bár a Bizottság szolgálatai a programban előrejelzettnél lassabb kiigazításra számítanak, az még mindig összeegyeztethető lenne a Paktum követelményeivel, ugyanis a kibocsátási rés a programidőszakban végig negatív.

10. Az adóssághányad a becslések szerint 2005-ben elérte a GDP 63,4 %-át volt, amely így kis mértékben meghaladja a Szerződésben a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adóssághányad 3,9 százalékponttal csökken a programidőszak során, így az visszatér a referenciaérték alá. Az elsődleges egyenleg az előrejelzések szerint egyre jelentősebb mértékben fog hozzájárulni az adóssághányad alakulásához a programidőszakban, míg a kamatfizetések és a nominális GDP növekedés hatása a várakozások szerint nagyjából változatlan marad. Az adóssághányad előrejelzett alakulásának kockázatai összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. Egyrészt, a tervezettnél magasabb hiányok veszélyeztethetik a programban ismertetett kiigazítási pálya megtartását. Másrészt, az aktualizálás nem veszi figyelembe a privatizáció lehetőségét Ausztriában. E kockázatértékelés fényében úgy tűnik, hogy az adóssághányad a referenciaérték irányában elegendő mértékben csökken.

11. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Ausztria kismértékű kockázattal szembesül a népességelöregedés becsült költségvetési költségei folytán. A jelenleg a GDP 60 %-át meghaladó adósság szintje az előrejelzések szerint csökkenni fog és egészen 2050-ig a referenciaérték alatt marad, feltéve, hogy végrehajtják a tervezett költségvetési konszolidációt. Ausztria új keletű nyugdíjreformja jelentős mértékben hozzájárul az államháztartási kiadások jövőbeli emelkedéseinek megfékezéséhez. Az államháztartás strukturális hiánya azonban veszélyeztetheti az államháztartás fenntarthatóságát, amennyiben ezt a hiányt nem igazítják ki. Az államháztartás középtávon tervezett konszolidációjának végrehajtása emiatt hozzájárul az államháztartás fenntarthatósága kockázatainak csökkentéséhez.

12. Az államháztartás terén tervezett intézkedések nagyjából összhangban vannak a 2005–2008. közötti időszakra vonatkozó integrált iránymutatásokban szereplő átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal. Az intézkedések összhangban vannak azokkal az iránymutatásokkal, amelyek a gazdasági és költségvetési fenntarthatóság megőrzését, valamint az erőforrások hatékony allokációját ajánlják a magasabb növekedés és foglalkoztatottság előmozdítására. A költségvetés kedvezőtlenebb jövőbeli alakulásának kockázata azonban megnehezítheti az ország középtávú célkitűzésének elérését.

13. Ausztria 2005. október 19-én – a növekedést és foglalkoztatást szolgáló megújult lisszaboni stratégiával összefüggésben – benyújtott nemzeti reformprogramja a fenntartható államháztartás megvalósítását azonosítja az ország egyik kulcsfontosságú célkitűzéseként. A program nem nevez azonban meg jövőbeni intézkedéseket e kihívás teljesítésére. A stabilitási program e tekintetben részletesebb, és információkkal szolgál egyes olyan intézkedésekről, amelyek az államháztartás konszolidációjához hivatottak hozzájárulni. A stabilitási program költségvetési előrejelzései nagyjából figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott mikroökonómiai és foglalkoztatási intézkedések költségvetési kihatásait. A stabilitási program ismerteti az államigazgatás és a közegészségügyi rendszer hatékonyságának növelésére irányuló intézkedéseket, amelyeket kiegészít az államháztartás intézményi jellemzőinek változtatására irányuló javaslatokkal, nevezetesen az osztrák költségvetési eljárást szabályozó jogszabályok két olyan átfogó reformjával, amely 2007-től kezdve középtávú költségvetési keret bevezetését tervezi, valamint 2011-től kezdve meg kívánja valósítani az input-vezérelt költségvetésről a célok által vezérelt költségvetésekre való áttérést.Ezek az intézkedések összhangban vannak a nemzeti reformprogramban ismertetett prioritásokkal.

A fenti értékelésre tekintettel a programidőszakra tervezett ambiciózus strukturális kiigazítást örvendetesnek lehet tekinteni. Ausztriának azonban közelebbről meg kellene határoznia és végre kellene hajtania a program két utolsó évére tervezett költségvetési konszolidációt támogató intézkedéseket, és ezáltal biztosítania kellene azt, hogy az aktualizálás által felölelt időszak végére megvalósítják a program középtávú célkitűzését.

Ajánlás

A TANÁCS VÉLEMÉNYE

az 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban Ausztria aktualizált, a 2005–2008. közötti időszakra szóló stabilitási programjáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének, valamint a gazdaságpolitikák felügyeletének és összehangolásának megerősítéséről szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[4], és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság ajánlására,

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGALMAZTA MEG:

14. Az elmúlt évtizedben évente átlagosan 2,2 % volt a reál gazdasági növekedés Ausztriában, és ez egyenlő az euró-övezet egészére vonatkozó növekedési ütemmel. Bár a munkahelyteremtés nem volt olyan lendületes, mint az euró-övezetben, Ausztria még mindig egyike azon országoknak az EU-ban, ahol a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Költségvetési szempontból az ország „többlettel vagy egyensúlyhoz közeli egyenleggel” jellemezhető államháztartást valósított meg 2001-ben és 2002-ben. Nemrégiben azonban ismét hiány alakult ki (2003-ban a GDP 1,2 %-a, 2004-ben a GDP 1 %-a).

15. A stabilitási program – 2004–2008. közötti időszakot felölelő – megelőző aktualizálásáról szóló, 2005. január 18-i véleményében a Tanács felkérte Ausztriát, hogy ütemezzen több intézkedést az átfogó költségvetés-konszolidációs pálya első szakaszára, és hogy ismertesse még részletesebben azokat a konkrét intézkedéseket, amelyekkel a program utolsó két évében jelentős költségvetés-konszolidációt lehet megvalósítani.

16. Az előzetes eredmények szerint az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 1,7 %-a volt, ami 0,2 százalékponttal alacsonyabb a programaktualizálásban tervezettől, és 0,1 százalékponttal alacsonyabb a Bizottság szolgálatai által előrejelzettől. A tervezettnél jobb eredményt a bevételek vártnál kedvezőbb alakulása magyarázza, a jelentős adócsökkentések ellenére. A tervezett kiadásokat szintén túllépték, igaz, csak kisebb mértékben.

17. [2006. február 14]-én a Tanács megvizsgálta Ausztria aktualizált stabilitási programját, amely a 2005–2008. közötti időszakra vonatkozik. A program nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát és adatszolgáltatási követelményeket[5].

18. Az aktualizálás szerint a reál GDP növekedés várhatóan nőni fog: a 2005-ös és 2006-os 1¾ %-ról a 2008-as 2½ %-ra. A korábban feltételezettnél lassabb, és így a negatív kibocsátási rés nyílását eredményező 2005-ös és 2006-os növekedést a magasabb olajárak, valamint a nemzetközi kereskedelem lanyhulása magyarázza. A program utolsó éveiben megélénkül a gazdasági tevékenység, ez várhatóan a befektetési tevékenységek és a magánfogyasztás fokozódásának lesz köszönhető. A rövid- és a középtávú forgatókönyv egyaránt valószínűsíthető növekedési feltételezésekre épül. A foglalkoztatottság növekedésére vonatkozó várakozások azonban némileg optimistának tűnnek. Az infláció a 2005-ös 2,3 %-ról 2008-ra várhatóan 1,5 %-ra csökken, ami valószínűnek tűnik.

19. A programban ismertetett költségvetési stratégia három részre osztható. Először is kiegyensúlyozott költségvetésre törekszik a gazdasági ciklus során. Másodszor, a stratégia úgy tervezi, hogy 2010-re az összes adóteher a GDP 40 %-ára süllyed. Harmadszor, a kutatásba, az oktatásba és az infrastruktúrába történő befektetések előmozdításán keresztül emelni kívánja a potenciális növekedést. Az aktualizálás az államháztartási hiány csökkentését (a GDP 1,9 %-ának megfelelő 2005-ös értékről 2008-ra 0 %-ra), valamint az elsődleges többlet növelését (a GDP 1,1 %-áról 2,7 %-ra) tűzi ki célul. Mivel a bevételek a 2005–2008. közötti időszakban várhatóan a GDP 0,9 százalékpontjával csökkenni fognak, a tervezett konszolidáció kiadáscsökkentésekre épít: ezek szerint a kiadások/GDP arány 2,8 százalékponttal esik vissza. A kiadásoldali megszorítások nagy része az „egyéb elsődleges kiadások” és a „társadalmi transzferek” kategóriákban fog jelentkezni. A megelőző programhoz képest az új aktualizálás nagyjából megerősíti a tervezett kiigazítást, kevésbé kedvező makrogazdasági szcenárió mellett.

20. A közösen megállapított módszertan használatával a program adatai alapján számított strukturális egyenleg (a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések figyelmen kívül hagyása után) várhatóan évente átlagosan a GDP kb. 0,5 százalékpontjával javul a programidőszak során. A program a költségvetési egyenlegre vonatkozóan középtávú célkitűzést határoz meg: ez a GDP 0 %-ának megfelelő strukturális hiány, amelyet 2008-ra kívánnak megvalósítani. Ami a megfelelőséget illeti, a program középtávú célkitűzése a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euró-övezet és az ERM II-ben résztvevő tagállamok vonatkozásában javasolt értéktartományon belülre esik és ez a célkitűzés ambiciózusabb attól az értéktől, amelyet az adóssághányad illetve a hosszú távú átlagos potenciális kibocsátás-növekedés implikál.

21. A költségvetés 2005-re és 2006-ra előrejelzett alakulása összességében valószínűnek tűnik, mivel az jogszabályi intézkedéseken, elsősorban adócsökkentéseken alapul. Az aktualizálásban tárgyalt szakpolitikai intézkedések azonban nem tűnnek teljes mértékben alátámasztani a 2007-es és 2008-as konszolidációt. Bár a kiadási megszorítások majdnem fele az „egyéb elsődleges kiadások” kategóriába esik, a program nem tartalmaz információt arra nézve, hogy ezt pontosan hogyan valósítják meg. Ezen kívül az előrejelzett javulás hitelessége nagy mértékben az osztrák nemzeti stabilitási paktum hatékonyságától függ. A paktummal kapcsolatos korábbi tapasztalatok azonban csak kevés támpontot nyújtanak annak megítéléséhez, hogy a célokat be tartják-e majd.

22. E kockázatértékelés fényében a program költségvetési irányvonala lehet, hogy nem elég annak biztosítására, hogy 2008-ra elérjék a program középtávú célkitűzését. A program középtávú célkitűzése azonban – amint az korábban már említésre került – meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírtakat. A költségvetési stratégia – amennyiben azt a programban ismertetetteknek megfelelően hajtják végre – alkalmasnak tűnik a Paktum értelmében megfelelőnek tekinthető strukturális költségvetési egyenleg programidőszak végére történő elérésére. A program költségvetési irányvonala ezen kívül elég széles biztonsági sávot tűnik biztosítani ahhoz, hogy szokásos makrogazdasági ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott hiány-határértéket a programidőszak során. A program középtávú célkitűzése irányában történő kiigazításnak a program által implikált üteme teljes mértékben megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, amely előírja, hogy az euró-övezetben és az ERM II-ben résztvevő tagállamokban a strukturális egyenleget évente a GDP 0,5 %-ával kell javítani, és a gazdaságilag kedvező időszakokban ennél magasabb, a gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban pedig ennél alacsonyabb kiigazítást kell alkalmazni. Bár a Bizottság szolgálatai szerint éves átlagban a programban előrejelzettnél lassabb lesz a kiigazítás, az még mindig összeegyeztethető lenne a Paktum követelményeivel, különösen annak fényében, hogy a kibocsátási rés a programidőszakban végig negatív.

23. Az adóssághányad a becslések szerint 2005-ben elérte a GDP 63,4 %-át volt, amely így kis mértékben meghaladja a Szerződésben a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adóssághányad 3,9 százalékponttal csökken a programidőszak során, így az visszatér a referenciaérték alá. Az adóssághányad előrejelzett alakulásának kockázatai összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. Egyrészt, a tervezettnél magasabb hiányok veszélyeztethetik a programban ismertetett kiigazítási pálya megtartását. Másrészt, az aktualizálás nem veszi figyelembe a potenciális privatizációs bevételeket. E kockázatértékelés fényében úgy tűnik, hogy az adóssághányad a referenciaérték irányában elegendő mértékben csökken.

24. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Ausztria kismértékű kockázattal szembesül a népességelöregedés becsült költségvetési költségei folytán[6]. A jelenleg a GDP 60 %-át meghaladó adósság szintje az előrejelzések szerint csökkenni fog és egészen 2050-ig a referenciaérték alatt marad, feltéve, hogy végrehajtják a tervezett költségvetési konszolidációt. Ausztria új keletű nyugdíjreformja jelentős mértékben hozzájárul az államháztartási kiadások jövőbeli emelkedéseinek megfékezéséhez. Az államháztartás strukturális hiánya azonban veszélyeztetheti az államháztartás fenntarthatóságát, amennyiben ezt a hiányt nem igazítják ki. Az államháztartás középtávon tervezett konszolidációjának végrehajtása emiatt hozzájárul az államháztartás fenntarthatósága kockázatainak csökkentéséhez.

25. Az államháztartás terén tervezett intézkedések nagyjából összhangban vannak a 2005–2008. közötti időszakra vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal. Az intézkedések összhangban vannak azokkal az iránymutatásokkal, amelyek a gazdasági és költségvetési fenntarthatóság megőrzését, valamint az erőforrások hatékony allokációját ajánlják a magasabb növekedés és foglalkoztatottság előmozdítására. A költségvetés kedvezőtlenebb jövőbeli alakulásának kockázata azonban megnehezítheti az ország középtávú célkitűzésének elérését.

26. Ausztria 2005. október 19-én benyújtott nemzeti reformprogramja a fenntartható államháztartás megvalósítását azonosítja az ország egyik kulcsfontosságú célkitűzéseként. A program nem nevez azonban meg olyan jövőbeni intézkedéseket az említett kihívás teljesítésére. A stabilitási program e tekintetben részletesebb, és információkkal szolgál egyes olyan intézkedésekről, amelyek az államháztartás konszolidációjához hivatottak hozzájárulni. A stabilitási program költségvetési előrejelzései nagyjából figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott mikroökonómiai és foglalkoztatási intézkedések költségvetési kihatásait. A stabilitási program ismerteti az államigazgatás és a közegészségügyi rendszer hatékonyságának növelésére irányuló intézkedéseket, amelyeket kiegészít az államháztartás intézményi jellemzőinek változtatására irányuló javaslatokkal, nevezetesen az osztrák költségvetési eljárást szabályozó jogszabályok két olyan átfogó reformjával, amely 2007-től kezdve középtávú költségvetési keret bevezetését tervezi, valamint 2011-től kezdve meg kívánja valósítani az input-vezérelt költségvetésről a célok által vezérelt költségvetésekre való áttérést.Ezek az intézkedések összhangban vannak a nemzeti reformprogramban ismertetett prioritásokkal.

A fenti értékelésre tekintettel a Tanács üdvözli a programidőszakra tervezett ambiciózus strukturális kiigazítást. A Tanács megítélése szerint azonban Ausztriának közelebbről meg kellene határoznia és végre kellene hajtania a program két utolsó évére tervezett költségvetési konszolidációt támogató szükséges intézkedéseket, és ezáltal biztosítania kellene azt, hogy az aktualizálás által felölelt időszak végére megvalósítják a program középtávú célkitűzését.

A kulcsfontosságú makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása

2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 |

Reál GDP (%-os változás) | SP 2005. nov. | 2,4 | 1,7 | 1,8 | 2,4 | 2,5 |

COM 2005. nov. | 2,4 | 1,7 | 1,9 | 2,2 | nincs adat |

SP 2004. nov. | 1,9 | 2,5 | 2,5 | 2,2 | 2,4 |

HICP-infláció (%) | SP 2005. nov. | 2,0 | 2,3 | 2,1 | 1,7 | 1,5 |

COM 2005. nov. | 2,0 | 2,2 | 2,1 | 1,7 | nincs adat |

SP 2004. nov. | 2,1 | 1,8 | 1,4 | 1,5 | 1,6 |

Kibocsátási rés (a potenciális GDP %-ában) | SP 2005. nov.1 | -0,2 | -0,7 | -1,1 | -0,9 | -0,5 |

COM 2005. nov.3 | -0,2 | -0,7 | -1,0 | -0,9 | nincs adat |

SP 2004. nov.1 | -1,3 | -0,8 | -0,4 | -0,1 | 0,2 |

Államháztartási egyenleg (a GDP %-ában) | SP 2005. nov. | -1,0 | -1,9 | -1,7 | -0,8 | 0,0 |

COM 2005. nov.2 | -1,0 | -1,8 | -1,8 | -1,4 | nincs adat |

SP 2004. nov. | -1,3 | -1,9 | -1,7 | -0,8 | 0,0 |

Elsődleges egyenleg (a GDP %-ában) | SP 2005. nov. | 2,1 | 1,1 | 1,2 | 2,0 | 2,7 |

COM 2005. nov. | 1,9 | 1,0 | 1,0 | 1,4 | nincs adat |

SP 2004. nov. | 1,9 | 1,2 | 1,3 | 2,2 | 2,9 |

Ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg = strukturális egyenleg (a GDP %-ában) | SP 2005. nov.1 | -0,9 | -1,6 | -1,2 | -0,4 | 0,2 |

COM 2005. nov. | -0,9 | -1,5 | -1,3 | -1,0 | nincs adat |

SP 2004. nov.1 | -0,9 | -1,7 | -1,6 | -0,8 | -0,1 |

Bruttó államadósság (a GDP %-ában) | SP 2005. nov. | 63,6 | 63,4 | 63,1 | 61,6 | 59,5 |

COM 2005. nov.2 | 63,7 | 63,6 | 63,5 | 62,8 | nincs adat |

SP 2004. nov. | 64,2 | 63,6 | 63,1 | 61,6 | 59,1 |

Megjegyzések: 1 A Bizottság szolgálatainak számításai a program információi alapján. 2 A stabilitási program előrejelzéseivel való összehasonlíthatóság érdekében módosításra került a Bizottság szolgálatainak 2005. őszi előrejelzéseiben tervezett hiányarány és adóssághányad, újraszámításuk az új GDP adatsorok alapján történt. 3 A 2004–2007. közötti időszak lehetséges becsült növekedési értékei alapján (rendre 1,9 %, 2,2 %, 2,2 % és 2,1 %). Forrás: Stabilitási program (SP); a Bizottság szolgálatainak 2005. őszi gazdasági előrejelzései (COM); a Bizottság szolgálatainak számításai. |

[1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az 1055/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 1. o.) módosított rendelet. Az e szövegben említett valamennyi dokumentum megtalálható a következő internetes oldalon: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm

[2] következő dokumentumról: „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásával kapcsolatos pontosítások, valamint iránymutatások a stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmára és formájára vonatkozóan”, amelyet az ECOFIN-Tanács 2005. október 11-én fogadott el.

[3] Biztosítja a magatartási kódexben előírt valamennyi kötelező adatot, valamint a legtöbb opcionális adatot. A 2. táblázatból hiányzik az adóteher számítása, de ez csak csekély hiányosság.

[4] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az 1055/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 1. o.) módosított rendelet. Az e szövegben említett dokumentumok megtalálhatók a következő internetes oldalon: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm

[5] Biztosítja a magatartási kódexben előírt valamennyi kötelező adatot, valamint a legtöbb opcionális adatot. A 2. táblázatból hiányzik az adóteher számítása, de ez csak csekély hiányosság.

[6] A hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatos részletek a program Bizottság szolgálatai által végzett technikai értékelésében találhatók:

(http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm).