52006PC0170

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.4.2006

COM(2006) 170 végleges

2006/0059 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

Az Alpesi Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

1. Háttér

Az Alpok védelméről szóló egyezményt, az Alpesi Egyezményt, az Európai Közösség 1991. november 7-én Salzburgban írta alá, és az 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozattal[1] a Közösség ratifikálta az Egyezményt, amely végül 1998. április 4-én lépett hatályba. A többi szerződő fél Ausztria, Franciaország, Liechtenstein, Monaco, Németország, Olaszország, Szlovénia és Svájc.

A tanácsi határozatot alátámasztó indokok még mindig érvényesek. Ezek a következők:

1. az egyezmény megkötése részét képezi az Európai Közösségek ötödik környezetvédelmi cselekvési programjáról (1992) szóló (…)-ban ajánlott, a nemzetközi környezetvédelmi tevékenységben való közösségi részvételnek és

2 . az Alpok védelme jelentős kihívás jelent valamennyi tagállam számára az Alpesi térség gazdasági, társadalmi és ökológiai problémáinak országhatárokon átívelő jellege miatt.

Az Alpesi Egyezmény 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az e célok elérése érdekében megvalósítandó konkrét intézkedéseket különböző jegyzőkönyvekben – mint a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv – állapítják meg. Az Alpesi Egyezmény ratifikálásával az EK vállalta az ezen egyezményben meghatározott kötelezettségek teljesítését.

A jegyzőkönyvek aláírása és ratifikálása beleillik az Európai Közösség mezőgazdasági politikájának, és különösen az EK-Szerződés 36. és 37. cikkének keretébe.

2. A Közösség és a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv

Az Európai Bizottság részt vett a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv tárgyalásaiban, és így arra nagy hatással voltak a közösségi politikák és jogszabályok. A jegyzőkönyvet az Európai Közösség már 1994. december 20-án az Alpesi Egyezmény Chambéryben tartott miniszteri konferenciáján parafálta. A Bizottság részvétele az olyan regionális egyezményekben mint az Alpesi Egyezmény korlátozott volt az elmúlt tíz évben; ez magyarázza a jegyzőkönyv ratifikálására vonatkozó javaslat késlekedését.

A fenntartható fejlődés mindenek felett álló célja értelmében a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv 1. cikkben meghatározott célkitűzése, hogy elősegítse és biztosítsa az alpesi régióban a megfelelő és környezetbarát mezőgazdaságot, amely létfontosságú mértékben hozzájárul a lakott területek fenntartásához és a fenntartható gazdasági tevékenységekhez. Ez jellemzően magában foglalja a kiemelkedő minőségű termények előállítását, a természetes környezet megóvását, a természeti kockázatok elleni védelmet, valamint a táj szépségének és értékének fenntartását. A szerződő feleknek optimalizálniuk kell a hegyvidéki gazdálkodás többfunkciós szerepét.

A hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvben meghatározott intézkedések – mint például a hegyvidéki gazdálkodás ösztönzése és az életkörülmények, a földterület-használat, a természetbarát gazdálkodás javítása, valamint a promóció és a forgalomba hozatal vagy az erdőgazdálkodási intézkedések – összhangban állnak az EU mezőgazdasági jogszabályaival és politikájával, illetve a jelenlegi fejlődési iránnyal is.

Az Agenda 2000 a vidékfejlesztési politikát a közös agrárpolitika második pillérévé tette, és ezért az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1999. május 17-i 1257/1999/EK tanácsi rendelet[2] a politika részévé vált. A rendelet különleges rendelkezéseket biztosít a kevésbé előnyös helyzetben lévő területek számára, valamint agrár-környezetvédelmi intézkedéseket, amelyek a második pillér kulcsfontosságú részévé fejlődtek. Ezek az intézkedések egyfelől a termelési célú földgazdálkodással kapcsolatosak – például a biológiai sokféleség és természeti szempontból különlegesen fontos területeken tett cselekvések, az adott területen élő helyi fajták genetikai sokféleségével kapcsolatos cselekvések, erózió- és tűzmegelőzési cselekvések, a hagyományos tájra jellemző gazdálkodási rendszerek fenntartása, valamint másfelől a nem termelési célú földgazdálkodással kapcsolatos intézkedések – például a vidéki és tájjellegzetességek fenntartása.

A jövő vidékfejlesztési politikája 2007-től az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet[3], valamint a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013 közötti programozási időszak) szóló tanácsi határozat által meghatározott módon három kulcsfontosságú területre összpontosít: az élelmiszer gazdaság, a környezet, valamint a szélesebb körű vidéki gazdaság és népesség. A vidékfejlesztési stratégiák és programok új generációja épül a mezőgazdaság, az élelmiszer és erdőgazdálkodás versenyképességének tengelye, a földgazdálkodás és környezet tengelye, valamint a vidéki területek életminőségének és diverzifikációjának tengelye köré, és fog választ adni a hegyvidéki régiókkal szembenálló gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokra.

A versenyképességi tengely értelmében számos intézkedés fogja megcélozni a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdőgazdálkodási ágazatokban rejlő emberi és fizikai tőkét (a tudásátadás és innováció elősegítése révén), valamint a minőségi termelést. A földgazdálkodási-környezeti tengely olyan intézkedéseket biztosít, amelyek védik és növelik a természeti erőforrásokat, valamint megőrzik Európa vidéki területeinek nagy természeti értéket képviselő gazdálkodási és erdőgazdálkodási rendszereit és kulturális jelentőségű tájait.

Ezért – és az Európai Tanács lisszaboni és göteborgi üléseinek következtetéseivel összhangban – a közös agrárpolitika jövőbeni fejlődésének „hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődés megvalósításához, nagyobb hangsúlyt helyezve az egészséges, jó minőségű termékek előállítására és a környezeti szempontból fenntartható termelési módszerekre, beleértve a biogazdálkodást, a megújuló nyersanyagokat és a biológiai sokféleség védelmét is”.

3. Következtetések

Az alpesi régióra jellemző a természeti erőforrások bősége – beleértve a vízi erőforrásokat – a mezőgazdasági potenciál, a történelmi és kulturális jelentőség, az életminőségi, valamint gazdasági és szabadidős tevékenységi érték, amely nemcsak a helyi, de egyéb népességek számára is fennáll. Azonban az alpesi régióra jellemzőek a gazdálkodási tekintetben jelentkező, a geomorfológiai és éghajlati körülményekből következő nehéz élet- és termelési körülmények is.

Az Alpesi Egyezmény a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvvel együtt olyan eszköz, amely lehetővé teszi az Európai Közösség számára, hogy e rendkívül érzékeny, határokon átnyúló területhez igazított környezetbarát hegyvidéki gazdálkodást folytasson, valamint közvetve, hogy egyedülálló természeti és kulturális hagyatékot és minőségi élelmiszertermelést tartson fenn. Mindez egységes keretet biztosít egy határokon átnyúló megközelítés kialakításához, amely az alpesi régió különös problémáinak megoldását célzó közös célkitűzéseket és cselekvéseket integrál. Az Európai Közösség elkötelezte magát az egyezmény, valamint a már parafált jegyzőkönyv célkitűzései mellett. Az egyezmény ratifikálása megerősítené az EK elkötelezettségét, határozott politikai jelzés lenne, továbbá erősítené az egész régióban folyó ökológiai folyamatot, ami rendkívüli értéket jelent Európa számára. Ezért az Európai Közösségnek meg kell kötnie a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvet. A Tanácsot felkérik, hogy a csatolt határozatjavaslat elfogadásával hagyja jóvá a jegyzőkönyvet.

2006/0059 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

Az Alpesi Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen 36. és 37. cikkére, annak 300. cikke (2) bekezdése első albekezdése első mondatával és 300. cikke (3) bekezdése első albekezdésével összefüggésben,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[4],

mivel:

1. Az alpesi régióra jellemző a természeti erőforrások bősége – beleértve a vízi erőforrásokat – a mezőgazdasági potenciál, a történelmi és kulturális jelentőség, az életminőségi, valamint gazdasági és szabadidős tevékenységi érték, amely nemcsak a helyi, de egyéb népességek számára is fennáll. Azonban az alpesi régióra jellemzőek a gazdálkodási tekintetben jelentkező, a geomorfológiai és éghajlati körülményekből következő nehéz élet- és termelési körülmények is.

2. Az Alpesi Egyezményt az Európai Közösség nevében 1991. november 7-én írták alá, az 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozattal[5] ratifikálták, és 1998. április 4-én lépett hatályba. Az Alpesi Egyezmény 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az e célok elérése érdekében megvalósítandó konkrét intézkedéseket különböző jegyzőkönyvekben – mint a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv – állapítják meg.

3. Az Európai Bizottság részt vett a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv tárgyalásaiban, és így arra nagy hatással voltak a közösségi politikák és jogszabályok. Az Alpesi Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvét az Európai Közösség 1994. december 20-án Chambéryben parafálta.

4. A fenntartható fejlődés mindenek felett álló célja értelmében a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv 1. cikkben meghatározott célkitűzése az, hogy az alpesi régióban olyan mezőgazdaság létrejöttét segítse elő és biztosítsa, amely alkalmazkodik a helyi körülményekhez és összeegyeztethető a környezettel, valamint létfontosságú mértékben hozzájárul a lakott területek fenntartásához és a fenntartható gazdasági tevékenységekhez. Ez jellemzően magában foglalja a kiemelkedő minőségű termények előállítását, a természetes környezet megóvását, a természeti kockázatok elleni védelmet, valamint a táj szépségének és értékének fenntartását. A szerződő feleknek optimalizálniuk kell a hegyvidéki gazdálkodás többfunkciós szerepét.

5. A hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvben meghatározott intézkedések – mint például a hegyvidéki gazdálkodás ösztönzése és az életkörülmények, a földterület-használat, a természetbarát gazdálkodás javítása, valamint a promóció és a forgalomba hozatal vagy az erdőgazdálkodási intézkedések – összhangban állnak az EU mezőgazdasági jogszabályaival és politikájával, és különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelettel[6].

6. A jegyzőkönyv egységes keretet biztosít egy határokon átnyúló megközelítés kialakításához, amely az alpesi régió sajátos problémáinak megoldását célzó közös célkitűzéseket és cselekvéseket integrál.

7. Az Alpesi Egyezmény és a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv 19 millió ha területen élő 13 millió lakost és közel 6 000 közösséget érint. Az Alpok a más régiók lakói számára is nagy jelentőséggel bír.

8. Az Alpesi Egyezmény az azt végrehajtó jegyzőkönyvekkel együtt – beleértve a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvet – világszerte az első nemzetközi, hegyvidéki régióra vonatkozó megállapodás, amely modellként szolgál egyéb régiók számára.

9. A hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv ratifikálása megerősítené az EK elkötelezettségét, határozott politikai jelzés lenne, továbbá erősítené az egész régióban folyó ökológiai folyamatot, ami rendkívüli értéket jelent Európa számára.

10. Ezért helyénvaló a jegyzőkönyv Közösség nevében történő jóváhagyása,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Alpesi Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvét, amit 1994. december 20-án Chambéryben parafáltak, a Közösség nevében a Tanács jóváhagyja.

A jegyzőkönyv szövege e határozat I. mellékletében szerepel.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap arra, hogy kijelölje azt a személyt, vagy személyeket, akik a jegyzőkönyv 24. cikkével összhangban az Európai Közösség nevében jogosultak a jóváhagyó okirat, valamint a csatolt nyilatkozat letétbe helyezésére.

3. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

I. MELLÉKLET

JEGYZőKÖNYV AZ 1991-ES ALPESI EGYEZMÉNY HEGYVIDÉKI MEZőGAZDASÁG TERÜLETÉN TÖRTÉNő ALKALMAZÁSÁRÓL "HEGYVIDÉKI MEZőGAZDASÁG" JEGYZőKÖNYV

Preambulum

A Francia Köztársaság,

A Német Szövetségi Köztársaság,

Az Olasz Köztársaság,

Az Osztrák Köztársaság,

A Liechtensteini Hercegség,

A Monacói Hercegség,

A Szlovén Köztársaság,

A Svájci Államszövetség

és

az Európai Közösség,

megfelelve az Alpok védelméről szóló, 1991. november 7-i egyezményből (Alpesi Egyezmény) eredő feladatuknak, hogy átfogó politika keretében biztosítsák az alpesi térség védelmét és fenntartható fejlődését,

alkalmazva az Alpesi Egyezmény 2. cikke (2) és (3) bekezdése szerint rájuk háruló általános kötelezettségeket,

tudatában azon feladatuknak, hogy a köz érdekében a vidék hagyományos gazdálkodási formáit, valamint a tájhoz igazított és a környezettel összhangban lévő mezőgazdaságot megőrizzék, fenntartsák és elősegítsék, az alpesi környezet kedvezőtlenebb gazdasági feltételeit is figyelembe véve,

felismerve, hogy az alpesi térség gazdag természeti erőforrásai, vízkészletei, mezőgazdasági potenciálja, történelmi és kulturális jelentősége miatt, az európai népek életének kereteként valamint az ott folyó gazdasági és szabadidős tevékenységnek és a rajta áthaladó fontos közlekedési útvonalaknak köszönhetően létfontosságú szerepet tölt be elsősorban az ott élő népesség, de ezen túlmenően az Alpokon kívül eső régiók életében is,

meggyőződve arról, hogy az ott élő népességnek biztosítani kell a lehetőséget, hogy önmaga határozza meg szociális, kulturális és gazdasági fejlődésére irányuló programját és a meglévő intézményi kereteken belül részt vegyen annak végrehajtásában,

meggyőződve a gazdasági érdekek és a környezetvédelmi követelmények a régiók sajátosságaira és a mezőgazdaság központi szerepére tekintettel történő összehangolásának szükségességéről,

figyelemmel a mezőgazdaságnak az alpesi régió mindenkori életében megmutatkozó jelentőségére, valamint e gazdasági szektornak különösen a hegyvidéki régiókban nélkülözhetetlen és létfontosságú szerepére a megfelelő népsűrűség fenntartásában, a népesség élelmiszerellátásában, a régióra jellemző minőségi termékek előállításában, a táj agrárjellegének a turisztikai érték szempontjából történő megőrzésében és ápolásában, valamint a talajnak az erózió, a lavinák és az áradások elleni védelmében,

felismerve, hogy a mezőgazdasági termelés módszerei és intenzitása meghatározó hatással vannak a természetre és a tájra és hogy a külterjes gazdálkodás módszereivel művelt mezőgazdasági tájnak egyúttal az alpesi flóra és fauna élettereként is létfontosságú funkciót kell betöltenie,

felismerve a tényt, hogy az alpesi táj felszíni adottságai és a hegyvidéki éghajlat következtében a mezőgazdasági termelőknek kedvezőtlenebb élet- és munkakörülményekkel kell szembenézniük,

meggyőződve arról, hogy bizonyos problémák csak országhatárokon átnyúló együttműködés keretében oldhatók meg és az alpesi térség államai részéről közös intézkedéseket igényelnek, valamint arról, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten meg kell hozni a megfelelő korrekciós és segítő gazdasági és szociális intézkedéseket annak érdekében, hogy a pusztán gazdasági természetű kritériumok alkalmazása a hegyvidéki régiókban ne veszélyeztesse a mezőgazdasági termelők és gazdaságaik jövőjét,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODOTT MEG:

I FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Célkitűzések

1. Ez a jegyzőkönyv a tájhoz igazított és a környezettel összhangban lévő hegyvidéki mezőgazdaság megőrzése és elősegítése érdekében hozott nemzetközi szintű intézkedéseket rögzíti; e jegyzőkönyv célja annak a létfontosságú szerepnek az elismerése és tartós megőrzése, melyet a hegyvidéki mezőgazdaság a népesség fennmaradásában, a vidék fenntartható – különösen a régióra jellemző minőségi termékek előállítására irányuló – gazdasági tevékenységében, az élet természetes kereteinek megőrzésében, a természeti csapások megelőzésében, a természetes és mezőgazdasági táj szépségének és pihenésre alkalmas adottságainak megóvásában illetve az alpesi régió kulturális életében betölt.

2. E jegyzőkönyv végrehajtása során a szerződő felek a hegyvidéki mezőgazdaság valamennyi funkciójának optimalizálását tartják szem előtt.

2. cikk A célkitűzések figyelembe vétele az egyéb politikákban

A szerződő felek vállalják, hogy e jegyzőkönyv célkitűzéseit az alpesi régióra irányuló egyéb politikáikban is tekintetbe veszik.

3. cikk Az általános gazdasági kontextusból következő alapvető kötelezettségek

A szerződő felek megállapodnak annak szükségességében, hogy mezőgazdasági politikájukat minden szinten és a globális gazdaságpolitikával összhangban a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődés követelményéhez igazítsák annak érdekében, hogy a meglévő pénzügyi kereteken belül lehetővé tegyék:

a) a környezettel összhangban a mezőgazdaság támogatását illetve a mezőgazdaság e jegyzőkönyv 7. cikke szerinti általános érdekű funkcióinak elősegítését, különösen a hegyvidéki régiókban,

b) a hegyvidéki régiók elnéptelenedése elleni hatékony fellépést és a vonzó életkörülmények biztosítását, megfelelő mezőgazdasági és környezetvédelmi politikával kísért szociális és strukturális intézkedések révén.

4. cikk A mezőgazdasági termelők szerepe

A szerződő felek egyetértenek abban, hogy a hegyvidéki régiókban a mezőgazdaság az évszázadok során a tájkép alakításában játszott kiemelt szerepének köszönhetően történelmi jelleget és kulturális értéket hordoz. Következésképpen helyénvaló elismerni a sokrétű funkciókat ellátó mezőgazdasági termelőknek a természetes és mezőgazdasági táj megőrzésében mindenkor betöltött szerepét, és bevonni őket a hegyvidéki régiókra vonatkozó döntések és intézkedések meghozatalába.

5. cikk A területi testületek részvétele a döntéshozatalban

1. Mindegyik szerződő fél vállalja, hogy a meglévő intézményi kereteken belül meghatározza az intézmények és a közvetlenül érintett területi testületek közötti egyeztetés és együttműködés leghatékonyabb szintjét, a közös felelősségvállalás elősegítése érdekében, a hegyvidéki mezőgazdasággal kapcsolatos politika alkalmazása illetve az ehhez kapcsolódó intézkedések végrehajtása terén való együttműködés erősítésére és fejlesztésére törekedve.

2. A közvetlenül érintett területi testületek hatásköreik tiszteletben tartásával és a meglévő intézményi kereteken belül részt vesznek e politikák és intézkedések előkészítésének és végrehajtásának minden egyes fázisában.

6. cikk Nemzetközi együttműködés

A szerződő felek a következőkben állapodnak meg:

a) e jegyzőkönyv végrehajtása érdekében rendszeresen közösen értékelik a mezőgazdasági politika alakulását, illetve minden egyes, a mezőgazdasági politika terén tervezett fontos döntés elfogadása előtt lehetőséget biztosítanak a felek közötti kölcsönös konzultációra,

b) valamennyi illetékes hatóság határokon átnyúló együttműködése révén biztosítják az e jegyzőkönyv keretében meghatározott célkitűzések és intézkedések végrehajtását, különös tekintettel a regionális közigazgatásra és a területi testületekre,

c) a kutatási és képzési intézmények, mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetek valamint a médiák közötti nemzetközi együttműködés révén támogatják az ismeret- és tapasztalatcserét, illetve a közös kezdeményezéseket.

II FEJEZET EGYEDI INTÉZKEDÉSEK

7. cikk A hegyvidéki mezőgazdaság ösztönzése

1. A szerződő felek törekednek arra, hogy mezőgazdasági politikájukat a régiók eltérő körülményeihez igazodva minden szinten differenciálják és a kedvezőtlen helyi körülményekre való tekintettel, ösztönözzék a hegyvidéki mezőgazdaságot. A szerződő felek különös figyelmet szentelnek a szélsőséges körülményeket nyújtó területeken minimális mezőgazdasági tevékenységet biztosító gazdaságok támogatásának.

2. A hegyvidéki mezőgazdaság a természetes és mezőgazdasági táj megőrzésében és ápolásában illetve a természeti csapások megelőzésében betöltött szerepére való tekintettel és a köz érdekében megfelelő, az általános kötelezettségeken túlmenő kompenzációban részesülhet, mely meghatározott projektekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződéses megállapodások keretében nyújtható.

8. cikk Területrendezés és mezőgazdasági táj

1. A szerződő felek vállalják, hogy a területrendezés, a területhasználat, a telekviszonyok kialakítása illetve a talajjavító intézkedések során tiszteletben tartják a természetes és mezőgazdasági táj jellegét, és tekintetbe veszik a hegyvidéki régiók sajátságos viszonyait.

2. Ahhoz, hogy sokrétű feladatait sikeresen elláthassa, a hegyvidéki mezőgazdaság számára elsősorban a tájhoz igazított és a környezettel összhangban lévő mezőgazdasági termeléshez szükséges földterületeket kell biztosítani.

3. A fentiekre való tekintettel gondoskodni kell a mezőgazdasági táj hagyományos elemeinek (ligetek, erdőszélek, sövények, cserjések, nedves, száraz és sovány rétek, havasi legelők) megóvásáról vagy helyreállításáról illetve kihasználásáról.

4. Ezen túlmenően egyedi intézkedéseket kell hozni a gazdasági épületek és a mezőgazdasági építkezés hagyományos elemeinek megőrzése, valamint a jellegzetes építkezési módok és anyagok használatának fenntartása érdekében is.

9. cikk Természetkímélő termelési módok. Jellemző termékek

A szerződő felek vállalják, hogy meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a hegyvidéki régiókban közös kritériumok alkalmazásával előnyben részesítsék a külterjes, természettel összhangban lévő és a régióra sajátosan jellemző termelési módok használatát és terjesztését, valamint biztosítsák a jellemző alpesi termékek rangját, melyek előállítási módja régióhoz kötött, egyedi és a természettel összhangban van.

10. cikk A tájhoz igazított állattenyésztés és a genetikai örökség változatossága

1. A szerződő felek egyetértenek abban, hogy a tájhoz igazított és a rendelkezésre álló felületekhez kötődő állattenyésztés mind jövedelemforrásként, mind a helyi táj és a kultúra identitásának meghatározó elemeként létfontosságú alkotóeleme a hegyvidéki mezőgazdaságnak. Mindezek alapján helyénvaló támogatni az állattenyésztés fenntartását, beleértve a hagyományos háziállatokat is, a jellegzetes fajok változatosságával és a jellemző termékekkel; az állattenyésztésnek igazodnia kell a tájhoz, a meglévő felületeket kell használnia, és összhangban kell lennie a természettel.

2. E cél érdekében törekedni kell a szükséges mezőgazdasági, legelő- és erdőgazdálkodási struktúrák megőrzésére, a legelőfelületek és az állatállomány helyi viszonyokhoz alkalmazott egyensúlyának tiszteletben tartásával, megfelelő külterjes legelőgazdálkodás keretei között.

3. Mindezen túlmenően helyénvaló meghozni a szükséges intézkedéseket a haszonállatok és haszonnövények változatos genetikai örökségének megőrzése érdekében, nevezetesen a kutatás illetve a mezőgazdasági tanácsadás területén.

11. cikk Értékesítésösztönzés

1. A szerződő felek lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a hegyvidéki mezőgazdasági termékek kereskedelmi forgalmazása számára kedvező piaci feltételeket biztosítsanak, ösztönözve helyi értékesítésüket illetve növelve versenyképességüket a nemzeti és nemzetközi piacon.

2. Az értékesítésösztönzést egyebek között új bejegyzett eredetmegjelölésű márkák és minőséggaranciák bevezetése biztosítja, melyek a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt védelmet nyújtanak.

12. cikk Termeléskorlátozás

A mezőgazdasági termelés korlátozása esetén a szerződő felek törekednek a hegyvidéki régiókban megmutatkozó sajátos igények valamint a tájhoz igazított és a természettel összhangban lévő termelési módok tekintetbe vételére.

13. cikk A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás egymást kiegészítő jellege

A szerződő felek kölcsönösen elismerik a tényt, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás kiegészítő jellege és egymástól való kölcsönös függése miatt a hegyvidéki régiókban e két területet együtt kell vizsgálni. Következésképpen támogatják:

a) a természettel összhangban az erdőgazdálkodást, egyrészről, mint a gazdaságok kiegészítő jövedelemforrását, másrészről mint a mezőgazdasági szektorban alkalmazott munkaerők kiegészítő tevékenységét,

b) az erdők védő, produktív és szabadidős, valamint ökológiai és biogenetikai funkciójának tekintetbe vételét, az erdők mezőgazdasági felületekhez való aránya illetve a helyi sajátosságok valamint a tájhoz való igazodás követelményének figyelembe vételével,

c) a legelőgazdálkodás és a vadállomány szabályozását, az erdők és a megművelt területek tűrhetetlen károsodásának elkerülése érdekében.

14. cikk Kiegészítő jövedelemforrások

Elismerve a családi gazdaságok hagyományos jelentőségét a hegyvidéki mezőgazdaságban és azok – elsődleges, kiegészítő vagy járulékos – gazdasági tevékenység formájában történő ösztönzése érdekében a szerződő felek támogatják a kiegészítő jövedelemforrások létesítését és fejlesztését a hegyvidéki régióban, különös tekintettel az ott élő népesség saját kezdeményezéseire a mezőgazdasághoz kapcsolódó szektorokban, nevezetesen az erdőgazdálkodás, a turizmus és a kézműipar területén, a természetes és mezőgazdasági tájjal összhangban.

15. cikk Az élet- és munkakörülmények javítása

A szerződő felek ösztönzik a hegyvidéki régiók mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szektorában foglalkoztatott munkavállalók számára a kedvezőtlen körülmények miatt nélkülözhetetlen szolgáltatások minőségének megőrzését és javítását; a cél az, hogy a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítása egyúttal az alpesi térség más területeinek és szektorainak gazdasági és szociális fejlődését is magával vonja. Az erre irányuló döntéseknek nem csak a tisztán gazdasági természetű kritériumokat kell érvényesíteniük. Ez az elv elsősorban a mezőgazdasági lakó- és gazdasági épületek összeköttetéseire, építésére illetve átalakítására valamint a technikai felszerelések és berendezések vásárlására és karbantartására vonatkozik.

16. cikk Kiegészítő jellegű intézkedések

A szerződő felek a hegyvidéki mezőgazdaság területén további, az e jegyzőkönyv keretében tervezett intézkedéseket, kiegészítő intézkedéseket hozhatnak.

III FEJEZET KUTATÁS, OKTATÁS ÉS TÁJÉKOZTATÁS

17. cikk Kutatás és megfigyelés

1. A szerződő felek ösztönzik, és szorosan együttműködve összehangolják mindazon kutatási és rendszeres megfigyelési tevékenységeket, melyek e jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérése szempontjából hasznosnak bizonyulnak.

2. A szerződő felek kiemelten ösztönzik a hegyvidéki mezőgazdaság sajátos problémáival foglalkozó mezőgazdasági kutatásokat; e kutatási tevékenységet egyrészről fejleszteni kell, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a konkrét helyi viszonyoknak, másrészről integrálni kell a mezőgazdasági politika célkitűzéseire és intézkedéseire irányuló döntéshozatali és értékelési folyamatokba, tekintettek arra, hogy a kutatások eredményei a mezőgazdasági képzésben illetve technikai segítségnyújtásban is alkalmazásra kerülnek.

3. A szerződő felek felügyelik a nemzeti szintű kutatások és rendszeres megfigyelés eredményeinek integrálását egy közös, állandó megfigyelési és tájékoztatási rendszerbe, valamint az eredményekhez való nyilvános hozzáférést a meglévő intézményi kereteken belül.

4. A szerződő felek a különböző hegyvidéki régiók helyzetének felmérése érdekében és figyelemmel a jegyzőkönyvben rögzített célkitűzésekre, összehangolt tevékenységi jelentést készítenek a hegyvidéki mezőgazdaság gazdasági és szociális helyzetéről.

5. A fenti jelentést rendszeresen meg kell újítani; e jelentésnek jeleznie kell azokat a témákat, illetve térségeket, melyek egyedi problémákat vetnek fel, valamint értékelnie kell az eddigiek során hozott illetve a jövőben tervezett intézkedések hatékonyságát. Az adatgyűjtés során prioritást élveznek a demográfiai, szociális és gazdasági fejlődés illetve az egyes területek különféle földrajzi, ökológiai és infrastrukturális mutatói közötti összefüggésekre vonatkozó adatok, valamint az Alpesi Egyezmény és e jegyzőkönyv szerinti fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődés előbbiekhez kapcsolódó kritériumainak meghatározása.

6. A fentieken túlmenően a mellékletben felsorolt témák minősülnek prioritást élvezőnek.

18. cikk Képzés és tájékoztatás

1. A szerződő felek elősegítik a szakmai alapképzést és továbbképzést, illetve a közvélemény tájékoztatását minden, e jegyzőkönyv célkitűzéseihez, intézkedésihez és végrehajtásához kapcsolódó területen.

2. A szerződő felek ösztönzik:

a) a szakmai alapképzés illetve továbbképzés fejlesztését, a mezőgazdasági területen történő technikai segítségnyújtást, a vállalkozás illetve kereskedelmi tevékenység működtetéséhez történő segítségnyújtást, nem veszítve szem elől a természet- és környezetvédelem szempontjait sem. A képzési lehetőségek struktúrájában általában a mezőgazdasághoz kapcsolódó szektorok résztvevőinek alternatív illetve kiegészítő tevékenységekre való orientálását illetve felkészítését kell előtérbe helyezni;

b) a széles körű és objektív tájékoztatást, mely nem korlátozódik a közvetlenül érintett intézmények és közigazgatási szervek dolgozóira, hanem – nevezetesen a médián keresztül – az alpesi területeken belül és kívül egyaránt eljut a legszélesebb közvéleményhez, megfelelő tájékoztatást nyújtva a hegyvidéki mezőgazdaság funkciójáról és felkeltve a közvélemény érdeklődését a téma iránt.

3. A fentieken túlmenően a mellékletben felsorolt témák minősülnek prioritást élvezőnek.

IV FEJEZET VÉGREHAJTÁS, ELLENőRZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

19. cikk Végrehajtás

A szerződő felek vállalják, hogy felügyelik e jegyzőkönyv végrehajtását és a meglévő intézményi kereteken belül meghoznak minden megfelelő intézkedést ennek érdekében.

20. cikk A kötelezettségek betartásának ellenőrzése

1. A szerződő felek rendszeresen jelentést tesznek az állandó bizottságnak az e jegyzőkönyv értelmében hozott intézkedésekről. A jelentésnek ki kell térnie a meghozott intézkedések hatékonyságának kérdésére is. A jelentések időszakosságát az Alpesi konferencia határozza meg.

2. Az állandó bizottság megvizsgálja e jelentéseket, hogy ellenőrizze, a szerződő felek eleget tettek-e az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek. A bizottság e célból kiegészítő információkat kérhet az érintett szerződő felektől, illetve más információforrásokat is igénybe vehet.

3. Az állandó bizottság jelentést készít az Alpesi konferenciának arról, hogy a szerződő felek mennyiben tettek eleget az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek.

4. Az Alpesi konferencia megismerkedik e jelentéssel. Amennyiben a kötelezettségek elmulasztását állapítja meg, a konferencia elfogadhat erre vonatkozó ajánlásokat.

21. cikk A rendelkezések hatékonyságának értékelése

1. A szerződő felek rendszeresen megvizsgálják és értékelik e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatékonyságát. Amennyiben a célkitűzések elérése érdekében szükségesnek mutatkozik, a szerződő felek előkészítik a jegyzőkönyv megfelelő módosításainak elfogadását.

2. A rendelkezések értékelésében a meglévő intézményi kereteken belül a területi testületek is részt vesznek. A szerződő felek kikérhetik az érintett területeken működő nem kormányzati szervezetek véleményét is.

V FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk Az Alpesi Egyezmény és a jegyzőkönyv kapcsolata

1. Ez a jegyzőkönyv az Alpesi Egyezménynek az egyezmény 2. cikke és további vonatkozó cikkei szerinti jegyzőkönyve.

2. E jegyzőkönyv szerződő felévé kizárólag olyanok válhatnak, akik az Alpesi Egyezménynek is szerződő felei. Az Alpesi Egyezmény felmondása egyúttal e jegyzőkönyv felmondását is jelenti.

3. Az Alpesi konferencia e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben hozott döntései alkalmával kizárólag e jegyzőkönyv szerződő felei vehetnek részt a szavazásban.

23. cikk Aláírás és megerősítés

1. Ez a jegyzőkönyv 1994. december 20-án áll nyitva aláírásra az Alpesi Egyezményt aláíró államok és az Európai Közösség tagállamai előtt, 1995. január 15-től pedig a letéteményes Osztrák Köztársaságban áll nyitva aláírásra.

2. Ez a jegyzőkönyv a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát kifejező valamennyi szerződő félre vonatkozólag hónappal azt követően lép hatályba, hogy három állam letétbe helyezte megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát.

3. Minden olyan aláíró állam tekintetében, amely később fejezi ki a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát, a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép hatályba, hogy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot letétbe helyezték. A jegyzőkönyv valamely módosításának hatályba lépését követően a jegyzőkönyv minden újabb szerződő fele a módosított formájú jegyzőkönyv szerződő felévé válik.

24. cikk Értesítések

A letéteményes értesíti valamennyi, a preambulumban felsorolt államot és az Európai Közösséget e jegyzőkönyvvel kapcsolatosan:

a) minden aláírásról,

b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről,

c) a jegyzőkönyv hatályba lépésének bármilyen időpontjáról,

d) a szerződő felek illetve aláíró felek bármely nyilatkozatáról,

e) minden felmondásról szóló értesítésről és a felmondás hatálybalépésének dátumáról.

A fentiek hiteléül az alulírott kellően meghatalmazott személyek aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Chambéry-ben, 1994. december 20-án, francia, német, olasz és szlovén nyelven, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles, melyekből egy eredeti példányt az Osztrák Állami Levéltárban helyeznek letétbe. A letéteményes minden egyes aláíró államnak eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

MELLÉKLET

A 17. ÉS 18. CIKK SZERINTI PRIORITÁST ÉLVEZő KUTATÁSI ÉS OKTATÁSI TÉMÁK

Kutatás

A hegyvidéki zónák meghatározása és osztályozása tengerszint feletti magasságuk és a különböző területek éghajlati körülményei, földtani, gazdasági és infrastrukturális sajátosságai alapján.

A különböző politikai döntéshozatali szinteken (EU / KAP, államok, régiók, területi testületek) elfogadott intézkedések hatásának vizsgálata a hegyvidéki mezőgazdaság illetve az ökológiai funkciók szempontjából.

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás gazdasági, ökológiai, szociális és kulturális funkcióinak illetve fejlődési lehetőségeinek felmérése a különböző hegyvidéki területek sajátos helyi körülményeinek kontextusában.

Termelési és gyártási módszerek, a mezőgazdasági termékek minőségének illetve minőségjavításának kritériumai a hegyvidéki területeken.

A haszonállatok és haszonnövények változatos fajainak differenciált, tájhoz igazított és természettel összhangban lévő megőrzésének érdekében folytatott genetikai kutatások és technikai segítségnyújtás.

Képzés

Technikai, tudományos és társadalmi-gazdasági segítségnyújtás és képzési programok a hegyvidéki gazdaságok valamint a termékeik feldolgozásával foglalkozó mezőgazdasági üzemek számára.

Vállalkozásvezetés technikai és gazdasági ismereteire vonatkozó képzés, mely főként a termékkínálat diverzifikációjára illetve a mezőgazdaságban és az e szektoron kívül mutatkozó különféle termelési illetve jövedelemszerzési alternatívákra helyezi a hangsúlyt.

A természetes és a természettel összhangban lévő termelési módok alkalmazásának technikai és pénzügyi feltételei illetve hatásai.

Médiaismeretek, az információknak a közvélemény, a politika és a gazdaság orientációihoz alkalmazott közlése és terjesztése, az alpesi térségen belül és kívül.

II. MELLÉKLETAZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TETT NYILATKOZATOK

Az Európai Közösség nyilatkozata

A HEGYVIDÉKI GAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYV 8. ÉS 9. CIKKÉVEL KAPCSOLATBAN

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ELISMERI AZ EGYÜTT-TERMESZTÉS ALAPELVÉT, MINT A GAZDÁLKODÓK A HAGYOMÁNYOS, AZ ÖKOLÓGIAI ÉS A GÉNTECHNOLÓGIÁVAL MÓDOSÍTOTT NÖVÉNYTERMESZTÉS KÖZÖTTI VÁLASZTÁSÁNAK KÉPESSÉGÉT, A GMO-CÍMKÉZÉSRE ÉS/VAGY A FAJTATISZTASÁGI SZABVÁNYOKRA VONATKOZÓ JOGI KÖTELEZETTSÉGEKKEL ÖSSZHANGBAN. A HEGYVIDÉKI GAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYV VONATKOZÓ CIKKEIT ENNEK FÉNYÉBEN KELL ÉRTELMEZNI.

Az Európai Közösség nyilatkozata

A HEGYVIDÉKI GAZDÁLKODÁSRÓL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYV 7., 9–11., 13., 14. ÉS 16. CIKKÉVEL KAPCSOLATBAN

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ÚGY ÍTÉLI MEG, HOGY AZ EGYES VÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA KEDVEZő ÁLLAMI TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉSEKNEK MEG KELL FELELNIÜK AZ EK-SZERZőDÉS 36. ÉS 87–89. CIKKE ALAPJÁN MEGÁLLAPÍTOTT VERSENYSZABÁLYOKNAK, VALAMINT NEM TORZÍTHATJÁK A VERSENYT, ILLETVE NEM FENYEGETHETNEK ANNAK TORZÍTÁSÁVAL, ÉS NEM SÉRTHETIK A SZERZőDő FELEK KÖZÖTTI KERESKEDELMET.

[1] HL L 61., 1996.3.12., 31. o.

[2] HL L 160., 1999.6.26., 80. o.

[3] HL L 277., 2005.10.21., 1. o.

[4] HL C …, …, …. o.

[5] HL L 61., 1996.3.12., 31. o.

[6] HL L 277., 2005.10.21., 1. o.