52006PC0168

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 26.4.2006

COM(2006) 168 final

2005/0127 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

A JAVASLAT INDOKOLÁSA

Ezen irányelvjavaslat módosítja a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (2005/0127 COD). E javaslat végrehajtja a Bíróság által (a C-176/03 sz. Bizottság kontra Tanács ügyben) 2005. szeptember 13-án hozott ítélet következményeiről szóló, 2005. november 23-i bizottsági közleményt (COM(2005) 583 végleges). A fenti ítéletből következik, hogy a közösségi jog hatékony végrehajtásához szükséges büntetőjogi rendelkezések az EKSz. hatálya alá tartoznak. A közlemény pontosítja, hogy a függőben lévő javaslatok esetén a Bizottság szükség esetén elvégzi javaslatain a szükséges módosításokat. A közlemény kifejezetten megemlíti a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot, valamint a szellemi tulajdonjogokat érő sérelmek visszaszorítására kidolgozott büntetőkeret megerősítéséről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot (COM(2005) 276 végleges). Következésképpen a Bizottság a kerethatározatra irányuló javaslatot visszavonja, és a büntetőjogi intézkedésekről szóló irányelvjavaslatra pedig módosító javaslatot dolgozott ki.

A kerethatározatra irányuló javaslatban szereplő, a büntetések szintjével és a kiterjesztett elkobzási hatáskörökkel kapcsolatos rendelkezéseket immár belefoglalták az új irányelvre irányuló javaslatba.

Az új tervezet csupán a kerethatározat 5. cikkében szereplő, a joghatósággal és a büntetőeljárások összehangolásával kapcsolatos rendelkezéseket nem vette át. A Bizottság a büntetőeljárásokban előforduló joghatósági összeütközésekről és a ne bis in idem elvéről szóló, 2005. december 23-án elfogadott zöld könyve [1] keretében ugyanis horizontális megközelítést tervez e kérdésben. Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy nem feltétlenül kell a szellemi tulajdon védelmére külön szabályozást bevezetni.

A hamisítás és a kalózkodás, illetve a szellemi tulajdont érő általánosságban tekintett sérelem manapság nemzetközi dimenziót öltő, egyre növekvő jelenség, és komoly veszélyt jelent a nemzeti gazdaságokra és az államokra nézve. A szankciók nemzeti szabályozása között fennálló különbségek – azon túl, hogy veszélyeztetik a belső piac zavartalan működését – megnehezítik a hamisítás és a kalózkodás elleni hatékony küzdelmet. Az általuk okozott gazdasági és társadalmi következményeken túlmenően a hamisítás és a kalózkodás a fogyasztóvédelem terén is problémákat okoz, főleg akkor, amikor az egészséget és a biztonságot veszélyezteti. Az internethasználat fejlődése a kalóztermékek azonnali és globális terjesztését teszi lehetővé. Végül pedig e jelenség egyre inkább kapcsolódik a szervezett bűnözéshez. A fentiek alapján a Közösségre nézve kulcsfontosságú a küzdelem e jelenség ellen. A hamisítás és a kalózkodás ugyanolyan vonzó tevékenységgé vált, mint a szervezett bűnözés egyéb olyan kiterjedt tevékenységei, mint például a tiltott kábítószer-kereskedelem. E tevékenységekből ugyanis potenciálisan magas hasznot lehet húzni anélkül, hogy azok érdemi jogi szankciókat vonnának maguk után. A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK irányelvet ezért ki kell egészíteni a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem megerősítésére és fejlesztésére irányuló büntetőjogi rendelkezésekkel. A 2004/48/EK irányelvben foglalt polgári és közigazgatási jogi intézkedéseken, eljárásokon és jogorvoslatokon felül megfelelő esetben a büntetőjogi jogkövetkezmények is a szellemi tulajdonjogok érvényesítési eszközének minősülnek[2].

A harmonizáció a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásainak érvényesítési eszközeivel kapcsolatos minimális rendelkezéseket előíró TRIPS-megállapodás hatálybalépésével kezdődött. Ezen eszközök büntetőeljárások és büntetőjogi jogkövetkezmények végrehajtását foglalják magukban, de a Közösségben fennálló jogi helyzet továbbra is olyan jelentős eltéréseket mutat, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjai a Közösség egész területén egyenlő szintű védelmet élvezzenek. A büntetőjogi jogkövetkezmények tekintetében jelentős eltérések léteznek, főleg a büntetések nemzeti jogszabályok által előírt szintjét illetően.

Az alapvető jogokra gyakorolt hatás tekintetében hangsúlyozandó, hogy e kezdeményezés közvetlen célja az alapjogi charta 17. cikke (2) bekezdésének végrehajtása, amely kimondja, hogy „a szellemi tulajdon védelmet élvez”; ezt a védelmet a jogszabályok közelítésével valósítják meg, a tagállamok különféle hagyományainak és jogi rendszereinek, valamint a charta által elismert egyéb alapvető jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartásával. A büntetések szintjét a különböző elítélendő magatartások súlyossága alapján választják meg, a Charta 49. cikke (3) bekezdése alkalmazásával, amely szerint a büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményekhez mérten.

Mivel a kitűzött célt közösségi szinten jobban meg lehet valósítani, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiariás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat.

A Javaslat tartalma

1. cikk

E cikk az irányelv tárgyát és hatályát határozza meg, vagyis megállapítja a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséhez szükséges büntetőjogi intézkedéseket. A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvhez hasonlóan a „szellemi tulajdonjogok” kifejezés a szellemi tulajdonjogok összességét felöleli. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan, amelynek értelmében „a szellemi tulajdon védelmet élvez”, a büntetőjogi védelem hatálya horizontális.

E jogszabályt a szellemi tulajdonjogok közösségi jogszabályok, mint például a 2004/48/EK irányelv és/vagy a tagállamok nemzeti jogszabályai szerinti bárminemű megsértésére alkalmazni kell. A 2004/48/EK irányelv 2. cikkéről szóló, 2005/295/EK bizottsági nyilatkozat[3] megállapítja azon jogok listáját, melyek célja, hogy az irányelv alkalmazási körét illetően nagyobb jogbiztonságot biztosítsanak. Az irányelv a tagállamok által meghatározott szigorúbb rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó.

2. cikk

Ez a cikk az irányelv által említett jogi személy fogalmát határozza meg.

3. cikk

E cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy a szellemi tulajdonjogok bárminemű szándékos megsértését bűncselekménynek minősítsék, amennyiben azt üzletszerűen követték el. A jogi aktus kiterjed továbbá a bűncselekmények elkövetésének kísérletére, a bűnsegélyre és a felbujtásra. A kereskedelmi nagyságrend (üzletszerűség) kritériumát a Kereskedelmi Világszervezet valamennyi tagját kötő, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1994. árpilis 15-én kötött megállapodás (TRIPS-megállapodás) 61. cikkéből kölcsönözték. A TRIPS-megállapodás 61. cikke előírja, hogy "tagok alkossanak büntetőeljárási és büntetési jogszabályokat, éspedig minimálisan a szándékos védjegyhamisítás és a kereskedelmi nagyságrendű (üzletszerű) szerzői jogi kalózkodás esetére. A szankciók között szerepeljen a szabadságvesztés és az elrettentéshez (visszatartáshoz) elegendő összegű pénzbüntetés; ezek legyenek összhangban a hasonló súlyú bűncselekményekkel kapcsolatban alkalmazott büntetéssel. Adott esetben a szankciók között szerepeljen a jogsértést megvalósító termék lefoglalása, elkobzása és megsemmisítése; ugyanez vonatkozzék a bűncselekmény elkövetésénél döntő szerepet játszott anyagokra, eszközökre. A tagok a szellemi tulajdonjogok megsértésének egyéb eseteire is létrehozhatnak büntetőeljárási és büntetési szabályokat, különösen, ha a bűncselekményt szándékosan és kereskedelmi méretekben (üzletszerűen) követik el.”

A bűncselekménynek szándékosnak, vagyis előre megfontoltnak kell lennie, legyen szó a szellemi tulajdon megsértéséről, kísérletről, bűnsegélyről vagy felbujtásról. Ez nem érinti az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv[4] 12-15. cikkében foglalt, az internetszolgáltatók sajátos felelősségének szabályaiként megállapított egyedi felelősségek szabályozását.

4. cikk

Ez a cikk a szankciókkal jellegével foglalkozik: a természetes személyek szabadságvesztéssel történő büntetése mellett a jogi aktus egy sor olyan büntetést ír elő, amelyek a természetes és jogi személyekre egyaránt alkalmazhatók: pénzbüntetések, illetve az elítélt személy tulajdonában álló vagyontárgyak elkobzása, akár jogsértő áruról, akár elsősorban ezen áruk előállítása vagy terjesztése során használt anyagokról, eszközökről vagy segédeszközökről legyen szó. Adott esetekre egyéb szankciókat is előírtak: a jogsértő áruk, valamint az elsősorban ezen áruk előállítása során használt tárgyak megsemmisítése, a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmény teljes vagy részleges, végleges vagy ideiglenes bezárása. Ugyancsak kilátásba helyezték az üzleti tevékenységek folytatásának állandó vagy ideiglenes betiltását, a bírósági felügyelet alá helyezést vagy a bíróság által elrendelt felszámolást, valamint az állami segélyekhez és támogatásokhoz való hozzáférés tilalmát, végül pedig a bírósági határozatok közzétételét. Ez utóbbi az elrettentés eszköze lehet, valamint információként szolgál a jogosultak és általában véve a nyilvánosság számára.

5. cikk

E cikk a büntetések szintjét érinti: a bűncselekményeket maximálisan legalább 4 év szabadságvesztéssel lehet büntetni, amennyiben azokat szervezett bűnözés keretében követték el. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha e jogsértések mások egészségének és biztonságának veszélyeztetését vonják maguk után. A szabadságvesztés négy éves küszöbértékét azért tartották meg, mert általában megfelel a súlyos bűncselekmények minősítésére fenntartott kritériumoknak. E küszöbértéket alkalmazzák a 98/733/IB közös fellépésre, a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló kerethatározatra irányuló javaslatban [COM(2005) 6 végleges], valamint az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményében. A 3. cikkben említett bűncselekmények elkövetéséért felelős természetes és jogi személyekre szankcióként – a legsúlyosabb bűncselekményektől eltekintve – maximálisan legalább 100 000 euro összegű, a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményekre, valamint a személyek egészségét és biztonságát veszélyeztető bűncselekményekre maximálisan legalább 300 000 euro összegű pénzbüntetést vagy nem büntetőjogi jellegű pénzbírságot vethetnek ki. Utóbbi tényezőt akkor is figyelembe kell venni, ha a veszély csak felmerült, de a veszélyes termék még nem okozott kárt.

A személyek egészségének és biztonságának veszélyeztetése arra az esetre utal, amikor a piaci forgalomba helyezett hamisított termék közvetlen betegség vagy baleset veszélyének tesz ki másokat.

6. cikk

Ez a cikk előírja a 5. cikkben említett körülmények között elkövetett bűncselekményekért elítélt személy tulajdonában álló vagyon akár egészben, akár részben való elkobzását. A cikk szövegezése visszautal a bűncselekményekből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB kerethatározat [5] 3. cikkének rendelkezéseire.

7. cikk

A 2002. június 13-i kerethatározat biztosítja a közös nyomozócsoportok létrehozásához szükséges keretet. A szellemi tulajdonjog megsértésével kapcsolatos bűnügyi nyomozások megkönnyítése érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy a szellemi tulajdonjog érintett jogosultjai, vagy megbízottjaik, illetve a szakértők támogathassák a közös nyomozócsoportok által végzett nyomozásokat. Valójában e téren nagyon nehéz nyomozásokat folytatni, és a tényfeltáráshoz, valamint annak megállapításához, hogy a termékek hamisítottak-e gyakran nélkülözhetetlen az áldozatok, a szellemi tulajdonjog jogosultja megbízottjainak vagy szakértők aktív bevonása. Így amennyiben kétség merül fel, a sértettek vagy képviselőik gyorsan jelezhetik, hogy a nyomozás során talált termékek valóban hamisítottak-e. Közös nyomozócsoportok keretében igyekeznek megkönnyíteni a szellemi tulajdont érő sérelmek bizonyítékainak felkutatását. A tagállamok e tekintetben elég széles mozgástérrel rendelkeznek.

8. cikk

E cikk előírja, hogy a kalózkodást és hamisítást magában foglaló bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy büntetőeljárás megindítása ne a bűncselekmény sértettjének feljelentésétől vagy bejelentésétől függjön, legalábbis akkor, ha a cselekményt a tagállam területén követték el. Egy ilyen intézkedés azért szükséges, hogy a szellemi tulajdonjog megsértéseivel kapcsolatban végzett nyomozásokat megfelelő körülmények között végezhessék. Gyakran megesik, hogy a hamisítással gyanúsított termékek készleteit fedezik fel, ugyanakkor nehéz felvenni a kapcsolatot, sőt egyáltalán gyorsan beazonosítani a tulajdonjog jogosultját a belső piacon. A sértett vállalatok a Közösség bármely területén lehetnek, esetleg kis- és középvállalkozásokról van szó, és nem csupán az ismert termékeket értékesítő nagyvállalatokról. A vizsgálatokra nézve hátrányos lenne a sértettől előzetes feljelentést követelni. A szellemi tulajdonjogokat érő sérelmeket gyakran a jogosult tudtán kívül követik el, és a feljelentés hiánya e téren nem jelent mulasztást a sértett részéről.

9. cikk

Ez a cikk az irányelvnek a tagállamok nemzeti jogába történő átültetésével kapcsolatos intézkedésekre vonatkozik. A 18 hónapos átültetési határidőt az egyéb irányelvekben foglaltakból merítették.

10. cikk

E cikk előírja, hogy az irányelv – az EK-szerződés 254. cikke (1) bekezdésének megfelelően – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

11. cikk

E cikk előírja, hogy ezen irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

2005/0127(COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[6],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[7],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[8],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[9],

(1) A Bizottság által 1998. október 15-én előterjesztett, a közös piaci hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemről szóló zöld könyv megállapította, hogy a hamisítás és kalózkodás olyan világméretű jelenséggé vált, amely gazdasági és szociális téren, valamint a fogyasztók védelme tekintetében, különösen az egészséget és a közbiztonságot illetően, komoly következményekkel jár. A zöld könyv nyomon követésének részeként munkatervet dolgoztak ki, és azt a Bizottság ugyanezen témában, 2000. november 30-án, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményébe foglalták.

(2) A 2003. március 20-21. között Brüsszelben tartott Európai Tanács következtetéseiben arra szólította fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hamisítás és a kalózkodás ellen hozott intézkedésekkel fokozzák a szellemi tulajdonjogok teljes körű érvényesítését.

(3)(1) Nemzetközi szinten a tagállamokat és a Közösséget – a hatáskörébe tartozó kérdésekben – kötelezi a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezet keretében, a 94/800/EK határozat által elfogadott, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás)[10]. A TRIPS-megállapodás főként olyan büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemzetközi szinten közös alkalmazandó szabályokat képeznek, de a tagállamok közötti eltérések továbbra is túlságosan jelentősek, és nem teszik lehetővé a szellemi tulajdont érő sérelmekkel, főként azok legsúlyosabb megnyilvánulásaival szembeni hatékony küzdelmet. Ez a gazdaságban aláássa a belső piacba vetett bizalmat, következésképpen csökkenti az innovációra és szellemi alkotásra szánt beruházásokat.

(4) A Bizottság 2004 novemberében elfogadott egy másik, a szellemi tulajdonjogok harmadik országok felé történő érvényesítésére irányuló stratégiát.

(5)(2) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[11] polgári és közigazgatási jogi intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat ír elő. Ezt az irányelvet kellően visszatartó erejű és a Közösség egész területén alkalmazandó büntetőjogi rendelkezésekkel kell kiegészíteni. A belső piacon belüli hamisítás és kalózkodás elleni hatékony küzdelem érdekében egyes büntetőjogi rendelkezések közelítésére van szükség. A közösségi jogalkotó határkörrel rendelkezik a szellemi tulajdon védelme terén általa elrendelt szabályok teljes hatékonyságának biztosításához szükséges büntetőjogi intézkedések meghozatalára.

(6) A hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás legújabb fejleményeire adandó vámhatósági válaszlépésekről szóló, 2005 októberében elfogadott bizottsági közleményből [12] kiindulva a Tanács 2006. március 13-án állásfoglalást fogadott el, amelyben hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzései „csak a jól működő belső piac által, a tudásalapú gazdaságba irányuló befektetéseket ösztönző megfelelő intézkedésekkel érhetők el, és felismeri azt a veszélyt, amelyet a hamisítás és szerzői jogi kalózkodás komoly növekedése jelent az Unió tudásalapú gazdaságára, és különösen az egészségre és a biztonságra (…)”.

(7) Közelíteni kell a büntetések szintjét a bűncselekményeket elkövető vagy azokért felelős természetes és jogi személyekkel szemben. E közelítésnek ki kell terjednie a szabadságvesztéssel járó büntetésekre, a pénzbírságokra és az elkobzásra.

(8) Olyan rendelkezéseket kell előírni, amelyek célja a bűnügyi nyomozások megkönnyítése. A tagállamoknak előírják, hogy a szellemi tulajdonjogok érintett jogosultjai, vagy megbízottjaik, illetve a szakértők támogathatják a közös nyomozócsoportok által végzett nyomozásokat.

(9) A szellemi tulajdont sértő bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások megkönnyítése érdekében ez utóbbiakat nem lehet a bűncselekmény sértettjének feljelentésétől függővé tenni.

(10)(3) Ez az irányelv nem érinti az elektronikus kereskedelemről szóló, 2000/31/EK irányelv[13] 12-15.-ig terjedő cikkében előírt, az internetszolgáltatók felelősségére vonatkozó szabályokat.

(11)(4) Mivel a tervezett intézkedés célkitűzését a tagállamok önmagukban nem tudják kielégítően megvalósítani, és azok közösségi szinten jobban elérhetők, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem haladja meg az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(12)(5) Ezen irányelv tiszteletben tartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. Ennek az irányelvnek a célja különösen az, hogy az említett Charta 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően biztosítsa a szellemi tulajdon teljes mértékű tiszteletben tartását,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és hatály

Ezen irányelv megállapítja a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges büntetőjogi intézkedéseket.

Ezek az intézkedések a közösségi és/vagy a tagállamok nemzeti jogszabályai által biztosított szellemi tulajdonjogokra alkalmazandók.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Ezen irányelv alkalmazásában „jogi személy” valamennyi, az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e jogállással rendelkező jogalany – az államok, a közhatósági előjoguk gyakorlása keretében eljáró valamennyi egyéb szervezet, valamint a nemzetközi közszervek kivételével.

3. cikk

Bűncselekmények

A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog bármilyen, üzletszerűen elkövetett szándékos megsértését vagy arra irányuló kísérletet, bűnsegélyt és felbujtást bűncselekménynek minősítenek.

4. cikk

A szankciók jellege

1. A 3. cikkben említett bűncselekményekre a tagállamok az alábbi szankciókat írják elő:

a) természetes személyek esetében szabadságvesztéssel járó büntetések;

b) természetes és jogi személyek esetében:

i. pénzbüntetések;

ii. a bűncselekményekből származó tárgyak és termékek, az elkövetéshez használt eszközök, vagy e termékek értékével azonos vagyontárgyak elkobzása.

2. A 3. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozóan a tagállamok előírják, hogy megfelelő esetben az alábbi szankciók is alkalmazhatók:

(a) a szellemi tulajdonjogot sértő vagyontárgyak megsemmisítése;

b) az elsősorban a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmény teljes vagy részleges, végleges vagy ideiglenes bezárása;

c) üzleti tevékenységek folytatásának állandó vagy ideiglenes megtiltása;

d) bírósági felügyelet alá helyezés;

e) bíróság által elrendelt felszámolás;

f) az állami segélyekhez és támogatásokhoz való hozzáférés tilalma;

g) bírósági határozatok közzététele.

5. cikk

A büntetések szintje

3. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményekért felelős természetes személyeket maximálisan legalább 4 év szabadságvesztés-büntetéssel sújthassák, amennyiben e bűncselekményeket a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló … kerethatározat értelmében vett bűnszervezet keretében követték el, valamint amennyiben e bűncselekmények személyek egészségét és biztonságát veszélyeztetik.

4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményekért felelős természetes vagy jogi személyekre hatékony, arányos és visszatartó szankciókat szabjanak ki. E büntetéseknek büntetőjogi vagy nem büntetőjogi jellegű pénzbírságokban kell testet ölteniük:

(a) a legsúlyosabb esetektől eltérő esetekre maximálisan legalább 100 000 euro;

b) az (1) bekezdésben említett esetekben maximálisan legalább 300 000 euro.

6. cikk

Kiterjesztett elkobzási hatáskörök

A tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy képesek legyenek a bűncselekményekből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB kerethatározat 3. cikkében előírt rendelkezéseknek megfelelően elítélt természetes vagy jogi személy tulajdonában álló vagyon akár egészben, akár részben való elkobzására, legalább akkor, ha a bűncselekményeket a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, … kerethatározat értelmében vett szervezett bűnözés keretében követték el, valamint amennyiben e bűncselekmények mások egészségét és biztonságát veszélyeztetik.

7. cikk

Közös nyomozócsoportok

A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjogok érintett jogosultjai vagy megbízottjaik, illetve a szakértők segíthessék a közös nyomozócsoportok által a 3. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatban végzett nyomozásokat.

8. cikk

A büntetőeljárás elindítása

A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy büntetőeljárás megindítása ne függjön a bűncselekmény sértettjének feljelentésétől, legalábbis akkor, ha a bűncselekményt a tagállam területén követték el.

59. cikk Átültető rendelkezések

5. A tagállamok legkésőbb …-ig …….[ezen irányelv elfogadásától számított 18 hónapon belül] meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint megküldenek számára egy megfelelési táblázatot az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelésről.Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

6. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

610. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

711. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] COM(2005) 696 végleges.

[2] A 2004. április 29-i 2004/48/EK irányelv (28) preambulum-bekezdése kimondja, hogy „Az ebben az irányelvben foglalt polgári és közigazgatási jogi intézkedéseken, eljárásokon és jogorvoslatokon felül a büntetőjogi jogkövetkezmény is megfelelő esetben a szellem tulajdonjogok érvényesítési eszközének minősülnek”.

[3] HL L 94., 2005.4.13., 37. o.

[4] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

[5] HL L 68., 2005.3.15., 49. o.

[6] HL C […]., […].,[…]. o.

[7] HL C […]., […].,[…]. o.

[8] HL C […]., […].,[…]. o.

[9] HL C […]., […].,[…]. o.

[10] HL L 336., 1994.12.23., 1. o.

[11] HL L 195., 2004.6.2., 16. o.

[12] COM (2005) 479 végleges, 2005.10.11.

[13] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.