52006DC0490

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.9.2006

COM(2006) 490 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A hat európai koordinátor éves jelentése a transzeurópai közlekedési hálózat bizonyos projektjeinek előrehaladásáról

INDOKOLÁS

A transzeurópai közlekedési hálózat nagy projektjeinek megvalósítása a jelentős pénzügyi befektetésen kívül azt is igényli – tekintettel a projektek transznacionális jellegére –, hogy a projektekben érintett tagállamok között folyamatos legyen a koordinálás.

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 2004. április 29-i európai parlamenti és tanácsi határozat[1] új mechanizmust vezetett be, hogy az ilyesfajta koordinálást lehetővé tegye, és hogy kiküszöbölje a beruházási eljárásoknak és döntéseknek a tagállamok közötti széttagoltságát. Ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy a Bizottság európai koordinátorokat jelöljön ki annak megkönnyítésére, hogy egyes projekteket a tagállamok összehangoltan valósítsanak meg.

A Bizottság 2005. július 20-án – miután konzultált az európai parlamenttel és megszerezte az érintett tagállamok beleegyezését – a következő hat európai koordinátort nevezte ki[2]: Loyola de Palacio, Karel Van Miert, Etienne Davignon, Balázs Péter, Pavel Telicka és Karel Vinck.

Határozatában a Bizottság pontosan kijelölte, hogy a koordinátorok megbízatása milyen tevékenységekre terjed ki és milyen feladatokból áll (lásd: 1. melléklet). Ennek keretében a koordinátorok teendői közé sorolták, hogy „ a projekt[ek] megvalósításában elért eredményekről ” évente jelentést készítsenek, majd azt a Bizottság, az Európai Parlament és az érintett tagállamok elé tárják. Ezen túlmenően a koordinátorok megbízólevele szerint „ a Bizottság az [ő] segítség[ük]re kíván támaszkodni a közösségi pénzügyi támogatások ütemezésében a pénzügyi terv 2007–2013-as időszakára ”.

Ez a közlemény azokat az észrevételeket és elemzéseket gyűjti egybe, amelyeket a koordinátorok fogalmaztak meg éves tevékenységi jelentésükben (a továbbiakban: a jelentés), a rájuk bízott projektek vonatkozásában.

1. AZ ELSő HELYZETJELENTÉS FONTOSSÁGA

A koordinátorok megbízatásának 2005 júliusától 2006 júniusáig tartó szakaszában éppen olyan időszakot éltünk, amelyben viszonylag bizonytalan volt, hogy a Közösség 2006 után milyen pénzügyi hozzájárulást adhat ezekhez a nagy projektekhez, mivel az Unió pénzügyi keretéről szóló intézményközi megállapodást csak 2006 május 17-én véglegesítették.

A koordinátorok elemzéséből viszont az derül ki, hogy ezek a projektek/közlekedési folyosók nagyban függenek a közösségi hozzájárulástól, tekintettel arra, hogy bizonyos szakaszok elsősorban közösségi érdeket szolgálnak . A határkeresztező szakaszok esetében különösen meghatározó a közösségi hozzájárulás, mivel azok olyan pénzügyi terhet jelentenek, amelyet az érintett tagállamok bajosan tudnának magukra vállalni a mostani költségvetési megszorítások közepette. A jelentés ezenkívül azt is kiemeli, hogy azoknál a projekteknél, amelyek két, sőt három többéves pénzügyi tervbe érnek bele, a 2013 utáni közösségi hozzájárulás bizonytalanságával is számolni kell.

A koordinátorok megbízatása többek között azt is kidomborította – a pénzügyi szempontoktól függetlenül –, hogy a projektek sikeres végrehajtásához mennyire fontos a tagállamok közötti fokozott koordinálás. Az adott projekt vagy közlekedési folyosó átfogó tanulmányozásának lehetősége révén az érintett hatóságok könnyebben belátták, hogy szükség van közös tervezési vagy igazgatási struktúrák létrehozására. Egyes struktúrák már korábban léteztek, másokat a koordinátorok ajánlásai alapján hoztak létre vagy fognak hamarosan létrehozni, ami önmagában is nagy haladást jelent a közlekedési folyosók számára. Az olyan projekteknél, amelyek még nem eléggé kiforrottak, inkább az volt cél, hogy közös megvalósíthatósági tanulmányok készüljenek, ezáltal a munkálatok kezdetéről legkésőbb 2010-ig döntés születhessen.

A koordinátorok tevékenysége lehetővé tette, hogy teljesebb képet alkossunk a projektekről, hogy az illetékes hatóságok felfigyeljenek a többi tagállambeli társhatóságokkal való fokozottabb koordináció szükségességére , és hogy középtávon és hosszú távon ne csak az infrastruktúra fejlesztésére legyen gondunk, hanem a szóban forgó közlekedési folyosók mentén nyújtandó szolgáltatások kialakítására is. Ennek kapcsán elsődleges szempont a hálózatok interoperabilitásának feltétlen biztosítása és a közigazgatási eljárások harmonizálása. Ez azt látszik alátámasztani, hogy e nagy közlekedési folyosók megvalósítása nem önmagáért való cél , hanem a transzeurópai közlekedési hálózat egyik alapvető alkotórésze . Ha hiányzik egy fontos láncszem, ez a transzeurópai közlekedési hálózat egészének működését kedvezőtlenül befolyásolhatja és csökkentheti a belföldi hálózatok hatékonyságát. E közlekedési folyosók mögött tehát koherens közlekedéspolitikának kell állnia. Tegyük hozzá: ha a transzeurópai közlekedési hálózatok nem valósulnának meg teljes egészükben, az európai gazdaság ezért magas árat fizetne a gazdasági versenyképesség csökkenése miatt.

A koordinátorok észrevételeinek nagy fontosságot kell adnunk ezzel összefüggésben, mert arra emlékeztetnek, hogy integrált hálózatpolitika kidolgozására van szükség . Ez utóbbinak nem (csak) a „nagyberuházás” rövid távú célkitűzéseit kell szem előtt tartania, hanem kulcsfontosságú alkotórészének kell lennie egy hosszabb távú célokat szolgáló, fenntartható közlekedéspolitikának .

2. BÍZTATÓ KEZDETI EREDMÉNYEK

Ki kell emelni, hogy az európai koordinátor léte az összes érintett közlekedési folyosó esetében kedvezett a különböző érdekelt felek közötti párbeszéd javulásának. A koordinátorok összességükben nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a szempontnak, és fogékony tárgyalópartnerekre leltek a szóban forgó hatóságokban.

Ennek keretében minden koordinátor igyekezett a lehető legtárgyilagosabb képet alkotni a közlekedési folyosó előrehaladottságáról, a nehézségekről, amelyek bizonyos szakaszait jellemzik, valamint a közösségi pénzügyi támogatásról, amelyet maga szükségesnek tart. A közleményhez csatolt jelentések számolnak be az elmúlt évben megtett lépésekről és az egyelőre még eldöntetlen kérdésekről. A koordinátorok ez utóbbiaknak különös figyelmet fognak szentelni a következő néhány hónapban.

A Bizottságnak mára sokkal pontosabbak lettek a nagy közlekedési folyosók összességéről szóló értesülései, mint korábban, amikor a projekteket egyenként, egymástól függetlenül kezelték, amikor tehát a Bizottság még csak töredékes képet alkothatott arról, hogy a projektek kapcsán mi forog kockán és melyek a nehézségek. A mostani hozzáállással jobban felmérhető egy adott közlekedési folyosó „transzeurópai” értelemben vett hozzáadott értéke, míg korábban legjobb esetben is csak az egyes szakaszok „belföldi” hozzáadott értékét összegezhettük. A szóban forgó jelentések közvetetten arra engednek következtetni, hogy e nagy közlekedési tengelyek „meg nem valósítása” vagy részleges megvalósítása komolyan aláásná a transzeurópai hálózatokat, sőt az egész Közösséget, hiszen hiányozna egy, a belső piac zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen alkotóelem, ami egyenesen a gazdaság versenyképességének romlásához vezetne.

3. FőBB AJÁNLÁSOK

A koordinátorok az alábbi ajánlásokat teszik, hogy a Bizottságot segítsék azon kritériumok megállapításában, amelyek szerint rögzíteni fogják a különböző támogatható projektek közösségi finanszírozásának mértékét a 2007—2013-as költségvetési időszakra:

1. a Közösség szempontjából magas hozzáadott értéket képviselő szakaszokra és egyes főbb szűk keresztmetszetekre kívánatos összpontosítani a rendelkezésre álló pénzforrásokat, ezzel is elősegítve, hogy minél hamarabb valóságos, tehát összefüggő és interoperábilis transzeurópai hálózat jöjjön létre ;

2. elengedhetetlen, hogy az interoperabilitással kapcsolatos szempontokat már a projektek kidolgozási szakaszában figyelembe vegyék;

3. a támogatás mértéke legyen ösztönző hatású , hogy megkezdődhessenek a munkálatok a határkeresztező szakaszokon és a szűk keresztmetszeteknél. 2006 május 24-i javaslatában a Bizottság arra tett javaslatot, hogy a támogatás a kiemelt projektek összköltségének 20 %-át, az ilyen projektek határkeresztező szakaszaira eső költségeknek pedig akár 30 %-át fedezze. Az ERTMS-rendszer kialakítására irányuló projektek esetében a támogatás javasolt mértéke 50 %[3].

A koordinátorok ennek kapcsán úgy ítélik meg, hogy csak a különböző közösségi beavatkozások optimális összehangolásával mozdítható elő, hogy a TEN-T-iránymutatásokra vonatkozó határozatban megállapított határidőn belül megvalósuljanak az említett kiemelt projektek.

A kiemelt szakaszoknak ezzel összefüggésben különös figyelmet kellene kapniuk többek között a tagállamok azon közösségi stratégiai kereteiben, amelyek a strukturális alapok és a kohéziós alap előkészítés alatt álló 2007–2013-as programozására vonatkoznak, és amelyek alkalmazási szabályai kedvezőbbek, mint a TEN-költségvetése esetében jelenleg hatályosak. Ezenkívül szükségesnek tűnik – az erre alkalmasnak mutatkozó projektek esetében – újszerű módokat kifejleszteni a PPP-jellegű (a köz- és a magánszféra partnerségén alapuló) finanszírozásra.A „transzeurópai hálózatok irányítócsoportja”[4] a koordinátori tisztséggel egy időben jött létre és jelenleg ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. 2006 végéig jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz. E csoport keretében a koordinátorok mind meghallgatást nyertek. Ily módon alkalmuk nyílt arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot az egyes projektek állásáról, továbbá arra vonatkozó okfejtéseikről, hogy milyen kezdeményezésekkel lehetne vonzóbbá tenni ezeknek a súlyos infrastruktúráknak a finanszírozását és jobban összehangolni a különböző pénzforrásokból származó közösségi hozzájárulást.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

Bíztató, dinamikát hozó fejleménynek bizonyult, hogy koordinátorokat neveztek ki a kiemelt közlekedési folyosók öt projektje és az ERTMS-re vonatkozó horizontális projekt élére. Ennek köszönhetően e projektek mindegyike konkrét személyhez, az európai koordinátorhoz köthető, akihez szükség esetén fordulni lehet. A koordinátorok szerepét kedvezően ítélik meg a projektek országos és helyi szintű résztvevői egyaránt.A koordinátorok tevékenységére továbbá nagymértékű átláthatóság volt jellemző, többek között az Európai Parlament viszonylatában. A koordinátorok ugyanis 2006. január és május között kivétel nélkül megjelentek az Európai Parlament közlekedési és idegenforgalmi bizottsága előtt, hogy meghallgatás keretében számoljanak be a kezdeményezett lépésekről.

Noha ez még csak az első a jelentések közül, sorsfordító évről szól. A 2006 végéig hátralevő néhány hónap valószínűleg a legfontosabb időszak lesz e nagy projektek közül többnek a tervezése és a pénzügyi konstrukciója szempontjából.

A tagállamok annak függvényében fognak dönteni többek között a határkeresztező szakaszok további sorsáról, hogy a közösség milyen összegű hozzájárulást tud rájuk fordítani. Nincs kizárva, hogy abban az esetben, ha a közösségi hozzájárulás túl csekély arányú, bizonyos projektek egyelőre nem, vagy csak késéssel valósulnak meg. Ezért a koordinátorok szerint a TEN-költségvetésből fedezett hozzájárulást inkább összpontosítva érdemes felhasználni, hogy mozgatóerőként minél hatásosabb legyen. A Bizottság azonban arra is emlékeztet, hogy a pénzügyi szükségletek, amelyeket az egyes koordinátorok a rájuk bízott projekteknek tulajdonítanak, bele kell illeszkedniük a transzeurópai közlekedési hálózatokhoz szükséges pénzforrások átfogó elemzésébe, a 2004. április 29-i európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti harminc kiemelt projektre vonatkozó 2007–2013-as többéves programozás egészének keretében.

A koordinátorok különböző hozzászólásaiból az is kiderül, hogy olyan egységes szemléletmódra van szükség, amelyben az infrastruktúra nem válik külön későbbi hasznosításának módjától. Ezért tartoznak a koordinátorok tevékenységi körébe azok a kérdések is, amelyek az ERTMS-rendszer kiépítésével, bizonyos kulcsfontosságú közlekedési folyosók interoperabilitásának fejlesztésével és az infrastruktúradíjjal kapcsolatosak. A „közlekedési folyosó” szemléletmódja azt is lehetővé tette, hogy pontos képet alkossunk ezekről a kiemelt tengelyekről és az elmúlt év jelentős előrelépéseiről.

A koordinátorok hozzájárulása nem mérhető le pontosan, de nem is pusztán elméleti szintű. Az eddigi eredmények világosan megmutatták, hogy a koordinátorok tevékenysége meghatározó volt bizonyos megállapodások megkötésében, sőt abban is, hogy bizonyos érintett tagállamok nyíltan elkötelezték magukat a tanulmányok elkészítése vagy a munkálatok megkezdése mellett; néhány hónapja még gondolni sem lehetett ilyen döntésekre. Az is a koordinátorok tevékenységének tudható be, hogy bizonyos közlekedési folyosóknál fény derült a fennálló – néhol jelentős – nehézségekre. A közlekedési folyosók állapotfelmérésének átláthatósága révén a Bizottság még biztosabb lehet abban, hogy a körülmények teljes ismeretében dönt, amikor bizonyos munkálatok mellett pénzügyileg elkötelezi magát.

A Bizottság az európai koordinátoroknak köszönetet mond tevékenységük első évében végzett, küldetésüknek megfelelő munkájukért. Jelentős eredményeket sikerült elérni. A Bizottság felkéri a koordinátorokat, hogy ezután is megbízólevelükhöz híven lássák el tisztségüket.

Azokat az információkat, amelyeket a koordinátorok a következő hat hónapban fognak benyújtani, más elemekkel együtt a Bizottság arra fogja felhasználni, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok 2007–2013-as átfogó pénzügyi programozását előkészítse. A koordinátorok további munkája során lehetőség szerint el kell érni, hogy a kiemelt projektekben érintett tagállamok biztosítékokkal alátámasszák pénzügyi kötelezettségvállalásaikat.

I. melléklet A koordinátorok felsorolása.

- Karel Van Miert, az 1. számú kiemelt projekt (a Berlin–Verona/Milánó–Bologna–Nápoly–Messina–Palermo vasúti tengely) koordinátora

- Etienne Davignon, a 3. számú kiemelt projekt (a délnyugat-európai nagysebességű vasúti tengely) koordinátora

- Loyola de Palacio, a 6. számú kiemelt projekt (a Lyon–Trieszt–Divača/Koper–Divača–Ljubljana–Budapest–ukrán határ vasúti tengely) koordinátora

- Balázs Péter, a 17. számú kiemelt projekt (a Párizs–Strasbourg–Stuttgart–Bécs–Pozsony vasúti tengely) koordinátora

- Pavel Telicka, a 27. számú kiemelt projekt (a Varsó–Kaunas–Riga–Tallinn–Helsinki vasúti tengely, más néven „balti vasút”) koordinátora

- Karel Vinck, az ERTMS-projekt koordinátora

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 884/2004/EK határozata (HL L 167., 2004.4.30., 1. o.)

[2] A Bizottság 2005. július 20-i C (2005) 2754 határozata.

[3] COM (2006) 245 végleges

[4] A csoport elnöke a közlekedésügyi elnökhelyettes, tagjai: az információs társadalomért és a médiáért felelős elnökhelyettes, a regionális politikáért felelős biztos, a pénzügyi programozásért és a költségvetésért felelős biztos, a környezetvédelmi biztos, a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos és az energiaügyi biztos.