52006DC0211

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.5.2006

COM(2006) 211 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI TANÁCSNAK

POLGÁRKÖZPONTÚ PROGRAM EREDMÉNYEKET EURÓPÁNAK

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI TANÁCSNAK

POLGÁRKÖZPONTÚ PROGRAM

EREDMÉNYEKET EURÓPÁNAK

BEVEZETÉS

Globalizált világunkban nagyobb szükség van az Európai Unióra, mint valaha, létét azonban talán soha nem övezte annyi kérdőjel, mint napjainkban. Erre az ellentmondásra kell Európa valamennyi vezetőjének – az EU tagállamaiban és intézményeiben egyaránt – megoldást találnia.

Az Európai Unió fejlődése rendkívüli sikertörténet, példátlan jólétet, békét és stabilitást eredményezett, polgárait pedig lengéscsillapító módjára védte a külső változásoktól. Az EU céljai és értékei nem változtak – a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, a tolerancia, a szolidaritás és a békés együttműködésen keresztül történő előrehaladás ma ugyanúgy érvényesek, mint a Római Szerződés aláírásakor. Ugyanez elmondható a kulturális vagyon és a sokszínűség Európa identitásában betöltött központi szerepéről. Az Unió 50 éves története során azonban a világ megváltozott. Az EU-nak változó környezetben és a sokszínűség fokozódása mellett kell előmozdítania a magáénak vallott értékeket. A múlt októberi Hampton Court-i találkozó megmutatta, hogy politikai szinten egyetértés van e kihívások természetének és az EU azon alapvető szerepének tekintetében, hogy a modernizáción és a reformokon keresztül megoldja az említett kihívásokat. A Hampton Court-i találkozón elhatározott, a tudásalapú gazdaság fejlesztését is érintő menetrend elengedhetetlen a növekedés fellendítéséhez és a munkahelyteremtéshez.

Az elmúlt 50 évben megnőttek a polgárok elvárásai. Ez jelzi az EU megnövekedett jelentőségét, de ugyanakkor kihívást is jelent Európa valamennyi vezetője számára. Az EU polgárai jobban meg szeretnék érteni és több befolyást szeretnének gyakorolni arra, mit és hogyan csinál az EU. Az EU ugyan lényeges számukra, de távolinak találják.

Az alkotmányszerződésnek az a célja, hogy segítse ezt a szakadékot áthidalni. A Bizottság továbbra is támogatja a szerződés alapelveit és értékeit, valamint azokat a jobbításokat, amelyeket az EU eredményességének, nyitottságának és elszámoltathatóságának terén eredményezne. Tizenöt tagállam már megerősítette az alkotmányszerződést, az elkövetkező hónapokban pedig valószínűleg más tagállamok is megerősítik majd. Két tagállam szavazói azonban „nem”-mel szavaztak a népszavazásokon. A további lépéseket illetően jelenleg még nem alakult ki egyetértés.

A polgárok azonban azt várják, hogy az EU már most hatékonyan működjön. A D-terv (a demokráciáért, a párbeszédért és a vitáért) keretében folytatott viták során kiderült, hogy Európa polgárai azt szeretnék, hogy az EU több területen és fokozottabban tevékenykedjen: ilyen a munkahelyteremtés, a globalizáció kezelése, a terrorizmus és a szervezett bűnözés leküzdése, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a szolidaritás.

Ezen igények teljesítésre az EU számos jelentős lépést tett előre annak ellenére, hogy az alkotmányszerződés illetően nincsen egyetértés: megállapodás a hétéves költségvetési keretről, az átdolgozott lisszaboni stratégia szerinti növekedés-serkentési és munkahely-teremtési menetrend újbóli lendületbe hozása, új szociális program, a Stabilitási és Növekedési Paktum megreformálása, cselekvési terv a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség erősítésére az EU-ban, a hivatalos fejlesztési segélyek megduplázása 2010-ig, valamint politikai megállapodás olyan érzékeny kérdésekben, mint a szolgáltatásokról és a vegyi anyagokról szóló jogszabályok, megegyezés az új energiapolitika körvonalairól. Az EU-nak ténylegesen ki kell aknáznia az ezen eredményekből származó előnyöket.

Az Uniónak azonban tovább kell lépnie: szakpolitika-vezérelt menetrendre van szükség, amely az EU-polgárok elvárásaival foglalkozik, és arra sarkalja őket, hogy jobban elkötelezzék magukat Európa építése mellett. E menetrendnek a jólétre, a szolidaritásra és a biztonságra, mint elfogadott prioritásokra, valamint a növekedés-serkentésre és a munkahelyteremtésre kell építenie. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok ismét bízzanak Európában. A polgárok támogatását olyan projektekkel is lehet ösztönözni, mint az Erasmus, a Galileo, az Európai Technológiai Intézet vagy az európai polgári védelmi képesség. A szakpolitikákat és a projekteket azonban egyaránt koherens politikai menetrendbe kell ágyazni. Ezeket fokozatos megközelítéssel kell kiegészíteni az alkotmányszerződést övező jelenlegi nehézségek megoldására. E két nyomvonalas megközelítésnek az a feladata, hogy idővel az intézményi kérdések rendezéséhez vezessen, amely erősíti azt az átfogó politikai törekvést, hogy az EU életre szóló közös projektté váljon.

E megközelítéshez azonban mindenképpen az kell, hogy Európában mindenütt meglegyen a politikai akarat, a tagállamokban és a régiókban egyaránt. A hatékony intézmények elengedhetetlenek az EU működéséhez, az európai projekt politikai természetét testesítik meg. Az EU intézmények azonban önmagukban nem képesek arra, hogy lendületbe hozzák Európát. Sőt, ez nem is a feladatuk, hiszen Európának demokratikusnak, nem pedig adminisztratív jellegűnek kell lennie. Az együttes, közös felelősségvállalás elengedhetetlen. Az intézmények első lépése ezért egy olyan politikai nyilatkozat lehetne, amelyet a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament jövőre, a Római Szerződés aláírása után 50 évvel fogadnának el, és amely az európai értékek és törekvések ismertetése mellett azok közös kötelezettségvállalás keretében történő megvalósítására is kitérne. E dokumentum irányultságát és gondolkodásmódját illetően a messzinai nyilatkozatból lehetne inspirációt meríteni, amely szintén egy intézményi kudarc nyomán és egy szerződés előfutáraként keletkezett: ez a szerződés pedig a Római Szerződés volt.

SZAKPOLITIKAI MENETREND: AZ EREDMÉNYEK EURÓPÁJA

Az új európai polgárközpontú programnak új, globalizált környezetben békét, jólétet és szolidaritást kell biztosítania. A programnak meg kell valósítania a nyitott és teljes mértékben működő egységes piacot, hatékonyan át kell ültetnie a gyakorlatba a négy szabadságjogot; elő kell mozdítania a szolidaritást, a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférést és a fenntarthatóságot, lehetőségeket kell teremtenie és fokoznia kell a biztonságot. A menetrend Európa valamennyi polgára javát szolgálja, az eddig elért eredményekre épül a már kijelölt útvonalat követve, és külön hangsúlyt fektet a munkahelyteremtés és a növekedésserkentés célkitűzéseire.

A gazdasági integráció elmélyülése; egységes piac a 21. században

Az európai gazdaság a 21. században új kihívásokkal és lehetőségekkel szembesül. Az eredményes versenypolitika mentén haladva az egységes piac rendkívül sok előnyt hozott Európa polgárainak, új lehetőségeket és alternatívákat teremtett számukra olyan korábban zártnak minősülő ágazatokban is, mint például a távközlés és a légi közlekedés. Előkészítette a terepet az euró bevezetéséhez, amely pedig további lendületet adott az egységes piacnak, valamint megszilárdította a pénzügyi és gazdasági integrációt, erősítve így az EU globális pozícióját. Végezetül, az átdolgozott lisszaboni stratégia megteremtette a gazdasági modernizáció alapját, hogy valamennyi polgár kivehesse a részét a növekedésserkentésből és a munkahelyteremtésből.

Ideje szemügyre venni a gazdasági integrációt és különösen az egységes piacot, és ideje a jövőbe tekinteni a következő kérdések érintésén keresztül.

- Hogyan tudunk tovább építeni azokra az eredményekre, amelyeket már elértünk?

- Vannak-e még hiányosságok? Az egységes piac még nem teljes, szükség van az energia-és pénzügyi piacok jobb integrációjára és a munkaerő szabad áramlása útjában álló akadályok elhárítására. Ezek olyan kérdések, amelyek közvetlen hatással vannak a polgárokra; például az energiaárakra, a mobiltelefonálók roaming díjaira, a banki díjakra. Egyéb területeken a fogyasztók még nem élvezik teljes mértékben az előnyöket: például miért olyan nehéz még mindig egy adott tagállam polgára számára egy másik tagállamban biztosítást kötni? Hogyan fejlesszük tovább a közösségi szabadalmat?

- Hogyan tehetünk eleget a jövő kihívásainak? Az EU gazdaságpolitikájának elő kell segítenie az európai gazdaságok integrációját és konvergenciáját. Az EU-nak folytatnia kell a lisszaboni stratégiát; elő kell segítenie a gazdasági és monetáris unió teljessé tételét és zökkenőmentes működését, valamint teljessé kell tennie az egységes piacot; Az EU gazdaságpolitikájának teljes mértékben figyelembe kell vennie a – például a versenyképességre gyakorolt – külső nyomásokat, valamint a globalizáció kínálta – befektetési és export-– lehetőségeket. Az egységes piacot egy dinamikus folyamat részeként, nem pedig egy egyszeri vívmány formájában kell megvalósítani. A globalizáció jelentette kihívásra adott európai válasz elsősorban egy erős, nyitott és versenyképes egységes piac lehetne.

- Rendelkezünk-e az egységes piac kialakításához szükséges leghatékonyabb mechanizmusokkal? A gazdasági integráció előmozdításának eszközei fejlődtek az elmúlt húsz évben, a vállalkozói szellem és az innováció serkentésére pedig új módszerek állnak rendelkezésre. A Bizottság új technológiákat is felhasználva kész megújult partnerszellemben együttműködni a tagállamokkal és azok irányító szerveivel, hogy működőképessé tegye a rendszert és segítse őket a felelősségvállalásban, valamint abban, hogy érdekeltté váljanak mindebben.

A Bizottság kötelezettséget vállal az egységes piac útjában álló még meglévő akadályok elhárítására, hogy Európa polgárai és a vállalkozók az EU összes előnyét élvezhessék A Bizottság e célból az egységes piac tüzetes felülvizsgálatát javasolja annak megállapítására, hogy mit és milyen formában kell még tenni. Egységes piac a 21. században címmel jövőre jelentést készít a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amely a jövőbeni fellépésekre nézve konkrét javaslatokat tartalmaz majd. A Bizottság a lisszaboni stratégiát, valamint a gazdasági és monetáris unió teljessé tételének és jó működésének célkitűzését is tovább folytatja .

Lehetőségek, hozzáférés a szociális védelmi rendszerekhez, szolidaritás

A mélyebb és szélesebb körű gazdasági integrációra való törekvéssel párhuzamosan még inkább elő kell mozdítani Európa leginkább egységbe kovácsoló és legalapvetőbb értékeinek egyikét: a szolidaritást.

A demográfiai változások fényében a közfinanszírozású egészségügyi ellátás, szociális védelem és nyugdíjrendszerek fenntartása érdekében, valamint hogy az EU polgárai sikeresen alkalmazkodhassanak a változásokhoz, a szakpolitikáknak új feltételekhez kell alkalmazkodniuk: megnőtt a várható élettartam, a hagyományos családminták példátlan változásokon mentek át, javul a nemek közötti egyenlőség, alkalmazkodni kell a migráció és a sokszínűség új formáihoz, a hátrányos helyzetben lévőknél pedig továbbra is tartós a szegénység. Az Európai Uniónak meg kell vizsgálnia a társadalomban zajló radikális változásokat, és minden szinten fenntartható megoldásokra kell törekednie, hogy hozzáigazíthassa munkáját az európai gazdaság előtt álló kihívásokhoz.

A munkahelyi jogok és biztosítékok erősítését a munkahelyteremtéssel egy időben kell elvégezni. Emiatt elengedhetetlen, hogy a tagállamok hangsúlyt fektessenek az aktív munkaerőpiaci politikákra, hogy leküzdjék az európai munkanélküliséget, különösen a fiatalkori munkanélküliséget, amely számos tagállamban továbbra is elfogadhatatlanul magas. Ahogy az Európai Tanács a lisszaboni stratégia életre hívásakor fogalmazott: „a társadalmi kirekesztéssel szemben a munka a legjobb biztosíték”.

Az európai szolidaritási politikáknak és programoknak elő kell mozdítaniuk a jobb életminőséget, a társadalmi kohéziót és több lehetőséget kell teremteniük az Unió polgárai számára, amelynek során gyakorlatias megközelítés mellett együtt kell működni a nemzeti, regionális és egyéb szervekkel, de a társadalmi párbeszéd előmozdításán és a civil társadalom meghallgatásán keresztül be kell vonni a szociális partnereket is. Ez azt jelenti, hogy a szolidaritás fenntartására szolgáló politikáink folytatása mellett eredményesebb eszközökkel kell biztosítani a polgárok meglévő jogait Európa egész területén, azaz a munkavállaláshoz, az oktatáshoz, a szociális szolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és a szociális védelem egyéb formáihoz való hozzáférés jogát.

A szolidaritásnak ki kell terjednie az eljövendő generációkra is: az EU-nak ennek elérése érdekében eredményesen kell kezelnie nem csak a demográfiai, hanem a környezeti változásokat is. Az Uniónak továbbra is vezető szerepet kell játszania az éghajlatváltozással és a biodiverzitás csökkenésével szembeni küzdelemben, amelynek a következők lehetnek az eszközei: lépések a kiotói kötelezettségvállalások költséghatékony módon történő teljesítésére, globális fellépés a kibocsátás további csökkentésére a 2012-őt követő időszakban, valamint cselekvési terv a biodiverzitási célok 2010-ig történő teljesítésére.

Az egységes piac vizsgálatával párhuzamosan, valamint azzal szoros összefüggésben a Bizottság jövőre alaposan fel fogja mérni az európai társadalom jelenlegi állapotát, és összeállítja a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés, valamint a szolidaritás menetrendjét (szociális dimenzió). Meg fogja vizsgálni egy ún. „jogosultsági kártya” bevezetésének lehetőségét, amely lehetővé tenné minden európai polgár számára, hogy teljes mértékben alkalmazhassák meglévő jogaikat. A kártya egyben emlékeztetné is őket erre a tényre. A Bizottság folytatni fogja a fenntartható fejlődési menetrend megvalósítását.

Szabadság, biztonság és jog

Az EU-nak meg kell nyugtatnia polgárait afelől, hogy léteznek olyan intézkedések, amelyek Európát kellemes és biztonságos lakóhellyé teszik, ahol garantált a biztonság, a szabadság és az egyéni szabadságjogok gyakorlása, ami az európai polgárok számára igen fontos.

Az EU-nak tovább kell lépnie. Szükség van például a következőkre:

- az összes polgárt megillető alapvető jogok tiszteletben tartásának és előmozdításának középpontba helyezése , valamint az EU-polgárság fogalmának meghatározza;

- szigorúbb terrorizmusellenes politika , a bűnüldöző hatóságok és az igazságügyi szervek közötti együttműködés fokozásával az információ-megosztás és az információhoz való hozzáférés akadályainak elhárításán keresztül, a magánélet és az adatok védelmének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

- a külső határok fokozottabb védelme a külsőhatár-kezelő rendszerek magasabb fokú integrációján keresztül, idővel pedig olyan határőrségek létrehozása, amely közös európai szabályok és eljárások szerint működik;

- 2010-ig hatékonyabb közös európai menekültügyi rendszer létrehozása , amelyben jobban összehangolják a kritériumokat és az eljárásokat;

- összehangoltabb közös migrációs politika , amely az illegális bevándorlás és a csempészbandák visszaszorítása mellett elismeri a bevándorlók hatékonyabb integrációjának előnyeit;

- a kölcsönös elismerésen alapuló fokozottabb rendőrségi és igazságügyi együttműködés , hogy a nemzeti szinten hozott ítéletek és határozatok az EU egész területén végrehajthatók legyenek azok vonatkozásában, akik az EU-ban élnek, dolgoznak, lakóhelyet változtatnak;

- a polgárok biztonságára leselkedő veszélyek elhárítását szolgáló meglévő mechanizmusok teljes mértékű kihasználása egy sor területen, mint például az élelmiszerügy, az egészségügy és a bioterrorizmus;

- több együttműködés a konzuli ügyekben , a harmadik országokban tartózkodó EU-polgárok jobb védelmének érdekében.

A jelenlegi döntéshozatali szabályok akadályozzák a cselekvést és az elszámoltathatóságot a szakpolitikák kialakításának egyes területein, ami zsákutcába, valamint a megfelelő demokratikus ellenőrzés hiányához vezet. A Szerződés meglévő rendelkezései (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződés 67. cikkének (2) bekezdése) lehetővé teszik a Bíróság szerepének megerősítését valamint az előbb említett szabályok módosításait, ami javítaná a döntéshozatali eljárást a Tanácsban és lehetővé tenné az Európai Parlament általi megfelelő demokratikus ellenőrzést.

A Bizottság a meglévő szerződések szerinti lehetőségek igénybe vételével kezdeményezést fog előterjeszteni a döntéshozatal és az elszámoltathatóság javítására olyan területeken, mint a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, valamint a legális bevándorlás.

Bővítés

Az EU mai formáját több bővítésen keresztül nyerte el: az EU a béke, a demokrácia és a jólét terjesztésének, valamint az európai értékek, érdekek és befolyás világviszonylatban történő érvényesítésének jelentős hajtóereje. Az Európai Unió a bővítésen keresztül támogatta a korábbi önkényuralmi rendszerek átalakulását, és ez valamennyi tagállam előnyére vált. Kételyek minden egyes bővítéskor voltak, de az EU minden egyes alkalommal bebizonyította, hogy rendelkezik az új tagok felvételéhez szükséges intézményi, pénzügyi és politikai kapacitásokkal.

A legutóbbi 2004. évi bővítés politikai szempontból történelmi és stratégiai jelentőségű volt, hiszen újra egyesítette Európát. Egyúttal azonban gazdasági sikernek is számít: a több befektetésnek és az intenzívebb kereskedelemnek köszönhetően felpezsdült az európai gazdaság, fellendült a növekedés és új munkahelyek jöttek létre[1].

Bár a legtöbben üdvözlik a bővítést, egyes polgárok megkérdőjelezik annak ütemét és terjedelmét. Az Uniónak teljesítenie kell a meglévő kötelezettségvállalásokat. Ezzel egy időben megalapozott vitára van szükség a jövőbeni bővítésekre, valamint azoknak az Unió egészére gyakorolt hatására vonatkozóan.

Nem új az a kérdés, hogy az EU hogyan készülhet fel új tagok felvételére a fő célkitűzések egyidejű teljesítése mellett: az 1993-as koppenhágai Európai Tanács már beszélt a tagfelvevő-képességről, az „Agenda 2000” pedig intézményi, szakpolitikai és költségvetési reformcsomagot javasolt, amely előkészítette a terepet a 2004. májusi sikeres csatlakozásokhoz.

Az EU bebizonyította, hogy képes egyszerre új tagokat felvenni és eredményes maradni. Annak bemutatására, hogy ezt képes még egyszer megtenni, gondoskodnia kell arról, hogy a bővítés előreviszi a közös európai projektet.

A Bizottság továbbviszi az Unió új tagok felvételére való képességéről és a bővítés hozzáadott értékéről szóló vitát. Ez év során később jelentést készít az EU bővítési stratégiájáról, az Európai Tanács decemberi ülését megelőzően.

Az EU szerepe a világban

A hatékony Európa iránti igény szinte még sosem volt ilyen sürgető a nemzetközi politikai szintéren. A globális szintű egymásrautaltság újabb lehetőségeket kínál az európai értékek és érdekek érvényesítésére, és megerősítette a közös külpolitikai fellépés polgári támogatottságát.

Az intézményi kérdések rendezésének hiánya nem szabad hogy megakadályozza a Uniót nemzetközi szerepe kiteljesítésében. Törekednünk kell arra, hogy a rendelkezésünkre álló jelentős közös kapacitásokat a lehető leghatékonyabban használjuk fel, például a védelmi politika, a működési források mobilizálása, a kutatás és a közbeszerzés terén. A Bizottság kész támogatni a tagállamokat e téren tett erőfeszítéseikben.

Ahhoz, hogy Európa több lehessen, mint részei összessége, a tagállamoknak és az intézményeknek együtt kell működniük abban, hogy eredményeket tudjanak felmutatni a következő területeken:

- Célok és következmények. Mivel az EU külpolitikai feladatainak és külső partnereinek köre egyre szélesebb, fontos a prioritások tisztázása; fontos továbbá, hogy az EU érthetően tájékoztassa a közvéleményt arról, hogy mit kíván elérni. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az európai szomszédsági politika továbbfejlesztésére, melynek célja az unióval szomszédos országok stabilitásának és jólétének előmozdítása.

- Koherencia. Az EU-nak olyan egyedülálló külpolitikai eszközei vannak, melyek jóval túlmutatnak a hagyományos külpolitikai eszközökön. Ide sorolható a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés, a humanitárius segélyek és a politikai párbeszéd. Az olyan területeken kitűzött célok továbbá, mint a környezetvédelem, közlekedés, energia, bevándorlás és a biztonság, csak oly módon teljesíthetők teljes mértékben, ha Európa határain túllépve cselekszünk. A bel és külpolitika egyeztetése alapvető fontosságú. Ez év folyamán a Bizottság új megközelítést fog javasolni a külső versenyképesség tekintetében, mely keretében olyan kérdéseket vizsgál meg, mint a tengerentúli piacokhoz való hozzáférés előmozdítása, új prioritások a kereskedelemi kapcsolatok terén, befektetési lehetőségek előmozdítása, illetve a szellemi tulajdon védelme. E tekintetben az Uniónak folytatnia kell a magas szintű versenypolitikai, szociális és környezetvédelmi szabványok világméretű terjesztését.

- Koordináció. A hatékonyabb külpolitikai fellépés biztosítása érdekében megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az intézmények, valamint maguk az intézmények között. A külpolitika szükségszerű velejárója, hogy sok szereplő vesz részt benne. A szereplőknek arra kell koncentrálniuk, hogy mit szeretnének közös erővel elérni és nem arra, hogy ki mit csinál; olyan esetekben például, amikor hatékony segítségnyújtásra és polgári védelemre van szükség külső krízishelyzetek kapcsán.

A Hampton Court-i, Európának a világban betöltött szerepéről folytatott megbeszéléseket követően a Bizottság vitadokumentumot fog előterjeszteni a külkapcsolatok tekintetében, amely konkrét elképzeléseket tartalmaz e kihívások kezelésére a meglévő szerződések keretén belül különös tekintettel arra, hogy hogyan lehetne javítani a Bizottság és a többi európai intézmény, illetve a Bizottság és a tagállamok fellépései közötti koherenciát és koordinációt. |

A MENETREND VÉGREHAJTÁSÁRA SZÁNT KÖLTSÉGVETÉS

A költségvetés az Unió politikai célkitűzéseinek az egyik legfontosabb gyakorlati megnyilvánulása. A polgárközpontú program végrehajtásának egyik legfontosabb feltétele egy mind a kiadási, mind a forrás oldal tekintetében megreformált költségvetés. Több fontos lépés is történt a legutóbbi pénzügyi keretről hozott megállapodásban e tekintetben: ide sorolható az olyan új politikai területek, mint a biztonság, az innováció és kutatás kiadásainak növelése, továbbá az uniós kohéziós politika reformja a növekedésserkentési és munkahelyteremtési program teljesítése érdekében oly módon, hogy eközben megőrizze központi szerepét az Unión átszelő szolidaritás ösztönzésében.

Vannak azonban még további teendők. Az Unió forrásaival és kiadásaival kapcsolatos döntésekhez az szükséges, hogy egyetértés legyen az Unió jövőbeli politikai irányvonalait, az Unió és a tagállamok közötti feladatmegosztást, valamint az Unió prioritásainak teljesítéséhez szükséges pénzeszközök forrását és általános szintjét illetően. Ez az oka annak, hogy a Bizottság 2008-2009-ben újból fel fogja vetni a költségvetés átfogó reformjának kérdését oly módon, hogy az egy új politikai menetrend révén hozzájáruljon a jólét, a szolidaritás és a biztonság elveinek megteremtéséhez.

EURÓPAI PARTNERSÉG: SZUBSZIDIARITÁS, HATÉKONYABB SZABÁLYOZÁS, NYITOTTSÁG

Az új politikai menetrend teljesítése új partnerséget igényel. Az EU összetett, egyedi szervezet, amely célkitűzések egész sorát kívánja megvalósítani. Munkáját csak úgy végezheti, ha a hatalmat és a felelősséget egyaránt megosztja, és kitart a elszámoltathatóság, átláthatóság, kölcsönös bizalom demokratikus elvei mellett. Az EU-nak:

- tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét, azaz csak szükséges esetben szabad fellépnie közösségi szinten. A Bizottság kötelezettséget vállal a tekintetben, hogy együttműködik a tagállamokkal, a tagállami parlamentekkel, régiókkal, városokkal, a helyi önkormányzatokkal, szociális partnerekkel és a civil társadalommal annak biztosítása érdekében, hogy a jólétből mindenki részesedhessen.

- csökkentenie kell a bürokráciát. A Bizottság a meglévő jogszabályok egyszerűsítésén és a hatásvizsgálatok elmélyítésén keresztül irányadó volt e tekintetben. Ennek azonban közös törekvésnek kell lennie, a többi intézményeknek, a nemzeti és regionális szerveknek többet kell tenniük annak érdekében, hogy megkönnyítsék az üzleti szféra és a polgárok dolgát. 2006 folyamán a Bizottság további javaslatokkal áll majd elő, azzal a céllal, hogy az EU-ban hatékonyabb szabályozás valósuljon meg.

- növelnie kell a nyitottságot és az elszámoltathatóságot. Mind a Bizottság, mind a Tanács fontos lépéseket tesz annak érdekében, hogy növeljék az átláthatóságot. Azonban további lépésekre van szükség minden intézményben. A Bizottság az Európai Átláthatósági Kezdeményezésre alapozva fog cselekedni és, fel fogja gyorsítani például a dokumentumokhoz történő hozzáférés biztosítását célzó munkálatokat.

A partnerség azt jelenti, hogy az európai intézményeknek hatékonyan kell együttműködniük – a feladataik mentén meghúzódó válaszvonalak nem lehetnek fontosabbak, mint az a tény, hogy mind közös célok megvalósításán fáradoznak. Az intézményeknek a kommunikációs politika azon kulcsfontosságú célkitűzését sem szabad szem elől téveszteniük, miszerint az információkat a polgárokhoz is el kell juttatniuk[2].

Az európai intézményeknek kulcsfontosságú partnereikkel is szorosabban együtt kell működniük. A tagállami kormányoknak kiemelt szerepük van abban, hogy ez Uniót hatékonyabb működésre serkentsék. Sőt az uniós politikák bármilyen szintű megvalósítási fokáról is legyen szó – kidolgozásuk előtti konzultációs szakasz, konkrét javaslatok megvitatása, avagy végrehajtás –, azok nem működhetnek az összes szereplő teljes körű bevonása nélkül.

Különösen a nemzeti parlamenteket kell még inkább bevonni az európai politikák meghatározásnak és végrehajtásának folyamatába. A nemzeti parlamentek nagyobb mértékű bevonása segíthet abban hogy az európai szakpolitikák még inkább igazodjanak a körülményekhez, illetve, hogy azokat még hatékonyabban hajtsák végre.

A Bizottságnak szándékában áll, hogy minden új javaslatot és konzultációs dokumentumot közvetlenül eljuttasson a nemzeti parlamenteknek, felkérve őket arra, hogy megtegyék észrevételeiket annak érdekében, hogy a politikák meghatározásának folyamata még hatékonyabb legyen.

AZ INTÉZMÉNYI KÉRDÉSEK RENDEZÉSE

Az EU-nak biztosítania kell, hogy intézményei képesek legyenek az új európai polgárközpontú program teljesítésére.

A 2001-es laekeni nyilatkozat egy közérthető, nyitott, hatékony és demokratikus ellenőrzés alá vont közösségi megközelítést javasolt, mely egy olyan Európa felé mutat, mely meg tudná mutatni a világ számára a követendő utat. Ez képezte később az alkotmányszerződésen munkálkodó Európai Konvent és kormányközi konferencia munkájának alapját. Öt évvel a laekeni nyilatkozatot követően, az ott kitűzött célok még mindig érvényesek.

2005 júniusában, az állam-és kormányfők megállapodtak abban, hogy 2006 első felében felülvizsgálják a tagállami vitákat és megállapodnak abban, hogyan folytassák tovább a már megkezdett folyamatot. A Bizottság a D-tervről és az útkeresési időszakról szóló közleményében elemzi a viták során felmerült kérdéseket[3]. Összefoglalásképpen, a polgárok felismerték azt a tényt, hogy mind az Európán belül észlelt problémákat, mind a határain túl felmerülő problémákat közösségi szinten kell kezelni. A polgárok számára fontos a foglalkoztatás és a biztonság kérdése és közösségi szintű választ szeretnének a globalizáció kihívásaira. Világosabb választ keresnek abban a tekintetben, hogy Európa merre tart, például a bővítés kérdése kapcsán. Általános az a vélemény, hogy Európának a szakpolitikák megvalósítására kellene összpontosítania erőforrásait.

Általánosabban, több megoldásjavaslat is felmerült az alkotmányszerződés kapcsán. Az a tény, hogy az alkotmányszerződés megerősítése még mindig folyamatban van, azt mutatja, hogy a tagállamok elkötelezték magukat az alkotmányszerződés mellett. Az alkotmányszerződéshez csatolt melléklettel összhangban, amennyiben a tagállamok négyötöde megerősíti az alkotmányszerződést, az az Európai Tanács elé kerül. Jelenleg azonban még nincs konszenzus azt illetően, hogy mi történik azután.

Az Unióba vetett hit és bizalom visszaállítása, illetve az Unió polgárközelebbivé tétele azáltal, hogy konkrét példákon keresztül bizonyítjuk, hogy az Unió képes választ adni polgárai igényeire és törekvéseire, a pozitív eredmény felé vezető út első lépései lehetnek.

A Bizottság ezért a következőket javasolja: - Ideje tovább lépni, eljött annak az ideje, hogy az útkeresési időszak következtetéseit az eredményeket elérése szolgálatába állítsuk. Az EU-nak az új polgárközpontú programra kell összpontosítania, mely folyamatos dialógust teremt a polgárokkal többek között a D-terv megvalósítása által. - Amint a jelenlegi dokumentum megállapítja, az EU-nak hatékonyabban kell használnia a már meglévő szerződéseket, mindezt anélkül, hogy elébe vágna az alkotmányszerződésnek. - Ezzel egy időben, az Európai Tanácsnak júniusban döntenie kell egy olyan fokozatos megközelítést alkalmazó és az eljövendő elnökségek által majd továbbviendő programról, melynek célja az intézményi kérdés jövőbeni rendezése feltételeinek megteremtése. - Az intézményi kérdés rendezése érdekében tett következő nagy lépésként, az unió vezető politikusainak egy olyan politikai nyilatkozatot kel elfogadniuk, mely nem csak az európai értékeket és törekvéseket sorolja fel, hanem melynek keretében a vezetők megosztott felelősséget vállalnak azok megvalósítása iránt. E nyilatkozat megtételére alkalmas időpont lenne a jövő év, mely egyben a Római Szerződés aláírásának ötvenedik évfordulója is. Az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak szintén alá kellene írnia e nyilatkozatot. - Következő lépésként, ez az ünnepélyes nyilatkozat alapul szolgálhatna az Európai Tanács jövő évi azon határozataihoz, amelyek megindítják azon folyamatot, melynek feladata a jövőbeni elnökségek által kidolgozandó intézményi kérdések rendezése Szükség esetén a Bizottság kész segítséget nyújtani mindebben. |

KÖVETKEZTETÉS

Az EU fennállása folyamán oly mértékű békét, jólétet és biztonságot teremtett, mely elképzelhetetlen volt megalakítása idején. Képes rá, sőt feladata, hogy továbbra is választ adjon az európai polgárok új generációinak igényeire és kívánságaira.

Az EU-nak ezért meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy létrehozzon egy polgárközpontú programot, A programnak olyan javaslatokat kellene tartalmaznia, amelyek további előnyöket nyújtanak a polgároknak. A javaslatoknak olyan lehetőségek és biztosítékok nyújtására kell törekedniük, amelyek a nyitottságon és a szolidaritáson alapuló Európából következnek. A programnak további biztosítékokat kell nyújtania a biztonság és szabadság témakörben. Ezzel egy időben arra is szükség van, hogy az EU világviszonylatban hatékonyabban legyen jelen.

E program megvalósítása érdekében az Uniónak együtt kell működnie partnereivel. E kihívás nagyságrendje nem csak az uniós intézményektől kíván meg teljes elkötelezettséget, de minden olyan szereplőtől, akinek érdekei fűződnek Európa sikeréhez. Az Európai Unióba – mint a jólét, a szolidaritás és a biztonság európai és azon kívüli letéteményesébe – vetett megújult bizalom megfelelő közeget teremthet az intézményi kérdések rendezéséhez.

„Európa népeinek jövőjét csakis az egységesülés jelentheti"

Jean Monnet

[1] COM(2006) 200, 2006.5.3.

[2] COM(2006) 35, 2006.2.1.

[3] COM(2006) 212, 2006.5.10.