52006DC0020

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.1.2006

COM(2006) 20 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Külső fellépés: A környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus program

TARTALOM

1. BEVEZETÉS 3

2. HÁTTÉR 4

2.1. A környezetvédelem, illetve a természetes erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás támogatása az EU határain kívül, ideértve az energiagazdálkodást is 4

2.2. Az EU és az EK környezetvédelmi, illetve a természetes erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos politikái, ideértve az energiagazdálkodást is 5

2.3. Múltbeli tapasztalatok és tanulságok 7

2.3.1. A jelenlegi eszközök áttekintése 7

2.3.2. A szélesebb nemzetközi kontextus tanulságai: a vezetés, a nagyobb összhang, az EU koordinált fellépése és a kötelezettségvállalások végrehajtásának szükségessége 8

2.4. A tematikus megközelítés indokai 9

3. A TEMATIKUS PROGRAM 10

3.1. A program hatóköre 10

3.2. A programozás alapelvei 11

3.3. Célkitűzések 12

4. PRIORITÁSOK 13

4.1. A 7. millenniumi célkitűzés (MDG7) célkitűzés fokozatos végrehajtása: a környezeti fenntarthatóság támogatása 13

4.2. Az EU-kezdeményezések és a nemzetközi szinten megállapított kötelezettségvállalások végrehajtásának támogatása 13

4.3. Hatékonyabb EU-szintű integráció 16

4.4. A környezetvédelmi irányítás és az EU vezető szerepének erősítése 16

4.5. A fenntartható energiaforrások támogatása a partnerországokban és -régiókban 17

Annexes

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Külső fellépés: A környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus program

1. BEVEZETÉS

A Közösség külső fellépéseit szabályozó hatályos jogi keret ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében az Európai Bizottság a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervében hat új eszközt javasolt. Ezek közül három (azaz a humanitárius segítségnyújtási, a stabilitási és a makroszintű pénzügyi támogatási eszköz) horizontális, amelyek speciális igényekre és körülményekre válaszul használhatók fel. A másik három eszköz (előcsatlakozási támogatási eszköz; európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszköz és a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz) egyes stratégiák végrehajtását célozza meghatározott földrajzi területeken. A jövőben ezek az eszközök alkotják majd a külső együttműködési programokkal – ideértve a megfelelő tematikus programokat – kapcsolatos közösségi kiadásokat megalapozó jogi aktusokat, és felváltják többek között a meglévő tematikus rendeleteket.

E javaslatok értelmében a tematikus programok különleges hozzáadott értéket biztosítanak, és kiegészítik a földrajzi programokat, amelyek továbbra is a Közösség harmadik országokkal folytatott együttműködésének elsődleges keretei maradnak[1].

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy megbeszéléseket folytat az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az egyes tematikus programok hatóköréről, célkitűzéseiről és prioritásairól a két intézménynek címzett hivatalos közlemények révén. E folyamat eredményeként alakítják majd ki a szakpolitikai iránymutatásokat a programozás későbbi szakaszaihoz, nevezetesen a fenti eszközök rendelkezéseivel összhangban kidolgozandó, külső tematikus stratégiai dokumentumokat.

A környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal – beleértve az energiát – való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus program a javaslatok értelmében a fejlesztési és egyéb külső politikák környezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik, illetve segít az Európai Unió környezetvédelmi és energetikai politikáinak támogatásában a Közösségen kívül.

Egy konzultációs eljárást követően a civil társadalom számos javaslatát beépítették a tematikus programba.

2. HÁTTÉR

2.1. A környezetvédelem, illetve a természetes erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás támogatása az EU határain kívül, ideértve az energiagazdálkodást is

Az elmúlt 50 évben a világ népessége csaknem megháromszorozódott, és az ember az élelem, ivóvíz, fa, növényi rostok és üzemanyag iránti egyre növekvő igénye által hajtva jelentősen megváltoztatta az ökoszisztémákat. Az emberi jólét és a gazdasági fejlődés szintje jelentős mértékben emelkedett, ugyanakkor az emberi tevékenységek által gyakorolt nyomás következtében Földük legfontosabb ökoszisztémáinak kétharmada elpusztult vagy nem fenntartható módon történő használatnak van kitéve, amely – a nemrég elvégzett millenniumi ökoszisztéma értékelés[2] szerint – akadály jelent a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában.

Mivel 2030-ra az előrejelzések szerint további 2 milliárddal nő a világ népessége, és hosszú távú gazdasági növekedés szükséges a rendkívüli szegénység felszámolásához, 2050-re a világgazdaság akár négyszeresére is nőhet[3]. Elsőrendű fontosságú a természetes erőforrások fenntartható felhasználásának biztosítása, hogy ezáltal a termelési és a fogyasztási struktúrák ne haladják meg a Föld erőforrás-kapacitását, illetve azt a képességét, hogy elnyelje az ilyen szintű gazdasági növekedés által termelt hulladékot és kibocsátást. Ez hatalmas kihívás lesz a nemzetközi közösség, és különösen a felemelkedőben lévő gazdaságok és a fejlődő országok számára az energia kérdését illetően is, ahol – figyelembe véve a meglévő erőforrásokra nehezedő nyomást és a globális energiaellátás biztonságát fenyegető veszélyeket – elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés.

A környezetvédelmi problémák nem tisztelik a politikai határokat, és a globalizációval együtt növekszik az igény az iránt, hogy a környezetet érintő kérdéseket nemzetközi szinten kezeljék. Az európai fenntartható fejlődés megvalósításához elengedhetetlen, hogy szem előtt tartsák a világ más részeinek fenntartható fejlődését, illetve aktív szerepet vállaljanak abban. Az EU a globalizáció társadalmi dimenziójának biztosítása érdekében tett erőfeszítései részeként támogatja a környezetvédelmet és a természetes erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást.

Az EU vezető szerepet tölt be a környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásokról szóló nemzetközi megállapodások létrejöttében, és fokozottan tudatában van annak, hogy támogatni kell a fejlődő országokat kötelezettségeik teljesítésében. Több kötelezettségeket a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világkonferencián elfogadott végrehajtási terv (lásd 1. melléklet) is rögzít.

A környezet különösen a szegénységben élő embereknek számít. A szegények megélhetése közvetlenül függ számos természetes erőforrástól és a környezeti rendszerek által biztosított szolgáltatásoktól, ennélfogva az erőforrásokkal – mint például a víz, energia, termőföld, erdők, vizes élőhelyek, vad- és halállomány – való fenntartható gazdálkodástól, így különösen veszélyeztetettek a környezeti kockázatokkal szemben. A levegő és a víz szennyezése különösen a városi lakosság életét befolyásolja. Megélhetésük javítható a természetes erőforrásokhoz való folyamatos és egyenlő hozzáférés biztosításával (ideértve a fenntartható energiát is) és a környezet pusztulásának megakadályozásával; javítható a közegészségügyi helyzet a jobb levegő- és vízminőség biztosításával, a szennyvíz, a vegyi anyagok és a hulladék biztonságos kezelésével; a kiszolgáltatottság enyhíthető a környezeti kockázatok csökkentésével, az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodással, a fenntartható energiaellátás biztosításával, a szegénységben élők számára nehéz helyzetekben a túlélést jelentő biológiai sokféleség (biodiverzitás) fenntartásával, valamint az erőforrások miatt kialakult konfliktusok megoldásával. Az éghajlati változások negatív hatásai növelik a szegénységben élők kiszolgáltatottságát, ezért e hatásokat be kell építeni a fejlődés tervezésének minden aspektusába. A tematikus program tekintetében leginkább lényeges kihívásokat a 2. mellékletben foglalták össze.

2.2. Az EU és az EK környezetvédelmi, illetve a természetes erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos politikái, ideértve az energiagazdálkodást is

Az EU módosítás alatt álló, fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiájának célja a nagyfokú gazdasági fellendülés, társadalmi egyenlőség és kohézió, valamint környezetvédelem biztosítása, amelynek érdekében a következő kulcsfontosságú nemzetközi célokat határozza meg: a szegénység felszámolása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az egészség javítása, a globalizáció „befogása” a fenntartható fejlődés érdekében, fenntartható termelési és fogyasztási struktúrák megvalósítása, a természetes és környezeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a fenntartható fejlődést szem előtt tartó kormányzás erősítése.

A közelmúltban elfogadott Európai konszenzus a fejlődésről[4] című dokumentum (amelyre a fejlesztéspolitikai nyilatkozat vagy DPS néven is utalnak) értelmében az EU kötelezettséget vállal a több és jobb támogatás biztosítására. Az EU a fejlesztési együttműködés elsődleges és átfogó céljaként a fenntartható fejlődés keretében a szegénység felszámolását, valamint a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására való törekvést határozza meg. A környezeti fenntarthatóság a 7. millenniumi fejlesztési cél, és mind a környezettel való törődés, mind pedig a fenntartható energiaellátás számos más millenniumi fejlesztési cél esetében is kulcsfontosságú. A környezetvédelem és a természetes erőforrásokkal, illetve a vízzel és az energiával való fenntartható gazdálkodás támogatása kettő a közösségi fejlesztési együttműködés kilenc legfontosabb területe közül. Felismerték, hogy a fejlődő országoknak hosszú távú, integrált megközelítésre van szükségük az energiaellátás és az energiai iránti igény tekintetében, amelyben a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fontos szerepet tölt be. A konszenzus hangsúlyozta, hogy erősebb környezetvédelmi mainstreaming tevékenységre van szükség az EK fejlesztési erőfeszítéseiben, illetve támogatni kell a fejlődő országokat abban, hogy fejlesztési stratégiájukba beépítsék a környezetvédelmet. Kiemelték a közösségi támogatásnak a fejlesztési politika és más EU politikák – például a környezetvédelmi politika – közötti összhang megteremtésében betöltött szerepét.

A konszenzus hangsúlyozta az EU azon szándékát, hogy támogassa a fejlődő országokat az ENSZ-konferenciákon, például a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világkonferencián megállapított célok megvalósításában, valamint a többoldalú környezetvédelmi megállapodások (MEA-k) végrehajtásában. Különösen az éghajlati változások által jelentett kihívásra hívja fel a figyelmet a fejlesztési együttműködés keretében. Megemlíti az millenniumi fejlesztési célokhoz kapcsolódó globális kezdeményezések érdekében tett közösségi hozzájárulások hozzáadott értékét, és jóváhagyta ezek eseti alapon történő mérlegelését. A Konszenzusban vállalt lényeges kötelezettségek más fontos új szakpolitikai dokumentumokban is tükröződnek, mint például a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé való haladás felgyorsítására irányuló stratégiában.

2002-ben a fenntartható fejlődésről szóló világkonferencián (WSSD) az EU fontos kezdeményezéseket indított útjára, például a vízügyi kezdeményezést (EUWI), az energiaügyi kezdeményezést (EUEI), a COOPENER-t[5], az „Intelligens energia – Európa” elnevezésű EK-program külső dimenzióit[6], a johannesburgi megújuló energia koalíciót (JREC) és az illegális fakitermelés, illetve az ily módon kitermelt fával való kereskedelem megakadályozására irányuló cselekvési tervet (FLEGT). Mindezek előmozdították az EU koordinációját, ösztönözték a szakpolitikai párbeszédet a fejlődő országokkal és a feltörekvő gazdaságokkal, a civil társadalommal és a magánszférával, továbbá hozzájárultak egy sor programhoz és cselekvéshez.

A közösségi szintű környezetvédelmi politikát a 6. környezetvédelmi cselekvési program[7] tartalmazza, amely négy prioritást állapít meg: az éghajlati változásokkal járó kihívások kezelése, a természet és a biodiverzitás megóvása, hozzájárulás az egészséghez és az életminőséghez, illetve a hulladékgazdálkodás és a természetes erőforrások fenntartható felhasználásának támogatása. Kiemel egy sor stratégiai megközelítést, ideértve a környezetvédelmi politika egyéb közösségi politikákba való beépítését és az érdekelt felek bevonását a döntéshozatalba. E megközelítés segített az EU-nak abban, hogy nemzetközi szinten kezdeményezze a globális környezetvédelmi irányítás erősítését, a MEA-k kérdésében történő megállapodást és a kevésbé hivatalos nemzetközi eljárások létrehozását, ezenkívül világszerte sürgette a kereskedelmi, külkapcsolati, fejlesztési és környezetvédelmi politikák közötti kölcsönös támogatást.

Az Európai Unió energetikai politikájának három fő célkitűzése irányul a fenntartható fejlődés megvalósítására: versenyképes energiaárak biztosítása a fogyasztók számára a verseny növelésével az energiapiacon, az energiaellátás biztonságának biztosítása, illetve az energiarendszer környezeti hatásainak elfogadható szintre történő csökkentése. E célok eléréséhez a következőkre van szükség: (1) fokozott párbeszéd és együttműködés az EU partnerországaival és -régióival; (2) az energiával kapcsolatos megfontolások beépítése a fejlesztésre és a szegénység visszaszorítására irányuló erőfeszítésekbe; és (3) erősebb szakpolitikai koordináció és összhang, illetve az energiaügyi döntéshozók kapacitásfejlesztésének támogatása.

A 2004-es bővítés és az újabb bővítések – beleértve Románia és Bulgária csatlakozását is – komoly hatással voltak, illetve lesznek az EU szomszédos államokkal folytatott környezetvédelmi politikájára és a velük fenntartott energetikai kapcsolatokra. Az európai szomszédsági politika (ENP) keretében a környezetvédelmi és energetikai együttműködés különös fontosságot kap, mivel közös erőforrásokból gazdálkodunk és ökoszisztémáink is azonosak. Az EU minden szomszédos államot arra ösztönöz, hogy vállaljon felelősséget a környezet javításáért, és járuljon hozzá a nemzetközi környezetvédelmi célok megvalósításához.

E tematikus program a siker érdekében megbízható tudományos ismereteken, az új ismeretek alkalmazása és az innováció támogatása érdekében folytatott kapacitásfejlesztésen, valamint a partnerországok, különösen a fejlődő országok tudósainak és intézményeinek bevonásán alapul. Az egymást követő EU kutatási keretprogramok segítettek ezen alap biztosításában, különösen a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködési program (INCO) által.

2.3. Múltbeli tapasztalatok és tanulságok

2.3.1. A jelenlegi eszközök áttekintése

Az EK jelenleg trópusi erdőkkel, a környezettel, nemzetközi környezetvédelmi folyamatokkal és az energiával kapcsolatos programokat finanszíroz különböző módokon.

A 2000–2006 közötti időszakra a fejlődő országok trópusi erdői és környezetvédelme tekintetében egy költségvetési tétel 249 millió eurót biztosított a fenntartható erdőgazdálkodásra, és 93 millió eurót a környezetvédelemre. Támogatást nyújtottak innovatív és stratégiai kísérleti cselekvésekre.

A költségvetési tétel közelmúltban történt értékelése megállapította, hogy a projektek tanulságaival hozzá kell járulni a nemzeti szakpolitikai párbeszédhez, és e tanulságokat alapként kell felhasználni az EK nemzeti és regionális támogatásainak programozásában. Az értékelés emellett hangsúlyozta, hogy további erőfeszítések szükségesek a támogatás szélesebb körű igénybevételéhez. Az értékelés megjegyzi, hogy szükség van egy hosszú távú szakpolitikai párbeszéd kialakítására a kormányokkal annak biztosítására, hogy a környezetvédelem és az erdők kérdését teljes egészében beépítsék a PRSP-kbe és a CSP-kbe[8]. Az értékelés ezenkívül kiemelte, hogy rugalmasságra van szükség az újonnan megjelenő prioritások és az EU szakpolitikai kezdeményezéseinek finanszírozásához, mint például az EU éghajlatváltozásról és a fejlesztésről szóló cselekvési terve, illetve a FLEGT cselekvési terv.

További 53 millió euro összegű támogatást biztosítanak 2000 és 2006 között a LIFE harmadik országoknak nyújtott, környezetvédelmi célú pénzügyi eszközön keresztül, amelynek célja egyrészt kapacitások és igazgatási struktúrák létrehozása, másrészt környezetvédelmi politikák és cselekvési programok támogatása a Földközi-tengerrel és a Balti-tengerrel határos harmadik országokban.

A négyéves (2003–2006) „Intelligens Energia – Európa” programnak létezik egy, az EU energiapolitikai kezdeményezésének részeként létrehozott külső eleme, a „COOPENER”, amelyet egy hatékony szabályozási politika, illetve tervező és intézményi környezet létrehozása érdekében alkalmaztak az energiaellátás biztosítására, a millenniumi fejlesztési célok támogatása részeként. A program előzetes értékelése[9] rámutatott a regionális együttműködés és a multidiszciplináris projektekkel foglalkozó csoportok fontosságára, illetve arra a tényre, hogy az energia által a fejlődésben és a szegénység felszámolásában betöltött kulcsfontosságú szerepet nem vették kellően figyelembe a közelmúlt során.

2.3.2. A szélesebb nemzetközi kontextus tanulságai: a vezetés, a nagyobb összhang, az EU koordinált fellépése és a kötelezettségvállalások végrehajtásának szükségessége

A MEA-k és más nemzetközi környezetvédelmi eljárások tekintetében nyújtott támogatást többek között az évi 8 millió euro összegű nemzetközi környezetvédelmi költségvetési tétel biztosítja. A tagállamok ennél sokkal jelentősebb támogatásával együtt az EK támogatása az alapvető költségeken túl a költségek további 50%-át finanszírozza, az egyezményekkel kapcsolatos további munkák esetében pedig még ennél is nagyobb részt. Tehát az EU támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetközi környezetvédelmi struktúra életbe lépjen. Ez a feladat nagyrészt már befejeződött, bár folyamatos támogatásra lesz szükség az irányítási struktúrákhoz és a globális környezeti értékeléshez.

A végrehajtás került a középpontba, amihez teljesen eltérő mértékben lesz szükség erőforrásra. Az EU továbbra is lényeges szerepet tölt be multilaterális összefüggésben.

Bár előfordulhat, hogy a kevésbé gazdag országok komolyan elkötelezik magukat a nemzetközi szinten megállapított célok mellett, gyakran strukturális akadályok, a piac működésképtelensége, illetve az erőforrások és a kapacitás korlátai akadályozzák a célok nemzeti szintű végrehajtását. Még ha a környezetvédelmi célokat be is építik a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását célzó nemzeti stratégiákba, nem eléggé hangsúlyosak annak biztosításához, hogy szerény beruházásokat hajtsanak végre a magas költséggel járó környezeti pusztulással szembeni biztosítékként. Ezenkívül a környezetvédelemi tevékenységek haszna általában hosszú távon jelentkezik, ezért nehéz összeegyeztetni azokat a szegénység által diktált, rövid távú tervezési célokkal.

Amennyiben az Európai Unió ki akarja terjeszteni nemzetközi vezető szerepét a végrehajtás előmozdítására is, nagyobb mértékben kell hozzájárulnia Európa támogatási költségvetéséhez a környezetvédelem és az erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás érdekében, ideértve az energiagazdálkodást is. A támogatást teljes egészében a tagállamok is biztosíthatják, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az EK igen alkalmas csatornát biztosít erre. Az EU már régen bebizonyította, hogy hatékonyan képes tárgyalni nagyra törő környezetvédelmi és fenntartható erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos célokról a nemzetközi folyamatokban. Mindazonáltal a partnerországokban kisebb volt az összhang a végrehajtás támogatásával kapcsolatban. A tagállamok és a Bizottság szakértelmét nem egyesítették, és nem volt látható jele a hatékony uniós támogatásnak. Bizonyosan szükség van nagyobb uniós koordinációra, az EK jelentősebb pénzügyi részvétele pedig segítene ebben.

Mindez nem jelenti azt, hogy az EK az egyetlen közös csatorna. A Globális Környezetvédelmi Eszközt (GEF) éppen közös kezdeményezésként hozták létre, hogy segítsék a fejlődő országokat a globális hasznot biztosító különbözeti költségek fedezésében. Mindazonáltal a legutóbbi kiegészítő tárgyalások azt mutatták, hogy az EU tagállamai többet akarnak tenni más adományozóknál. Ezenkívül a GEF pontos meghatalmazással rendelkezik, és nem foglalkozik minden lényeges kérdéssel.

Innovatív és rugalmas finanszírozási mechanizmusokra van sürgősen szükség különösen a környezetvédelmi szempontból megfelelő technológiák átadásának előmozdítására. Például érdeklődést mutatnak az állami források és a tengerentúli fejlesztési segély (ODA) akként való felhasználása iránt, hogy több erőforrást vonzzanak a magánszférából, a fejlesztési bankoktól és a pénzügyi intézményektől a magán- és a közszféra közötti partnerségek (PPP) keretében. Az EUEI, a COOPENER és a JREC legfrissebb tapasztalatai azt mutatják, hogy az EU értékes segítséget tud nyújtani a fejlődő országoknak, régióknak és a felemelkedőben lévő gazdaságoknak azáltal, hogy rugalmas pénzügyi támogatási eszközöket hoz létre, amelyek kiegészítik az egyéb adományozók által a korábbi években alkalmazott megközelítéseket. Ez hatékonynak bizonyult abban, hogy az energiát fokozottabban beépítsék a fejlesztési politikákba és stratégiákba, illetve az összhang javításában.

2.4. A tematikus megközelítés indokai

Az országos és regionális programok a harmadik országokkal folytatott együttműködés elsődleges eszközei, amelyek segítségével a környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra vonatkozóan több támogatást tudtak nyújtani. Ez különösen vonatkozik a helyi vagy regionális jellegű kérdésekre.

A tematikus megközelítés azonban elengedhetetlen eszköze az összehangoltabb, következetes és hatékony uniós megközelítésnek, és nagy mozgásteret biztosít ahhoz, hogy kiegészítsék, és további értékkel gazdagítsák a földrajzi eszközöket az alábbiak által:

- A globális prioritásként meghatározott kérdésekre helyezett különleges hangsúly és a globális közjavak, illetve az ellentétes tendenciák elleni küzdelem támogatásának lehetősége, amelyek nehezen megoldhatók a földrajzi programok keretében. Ez magában foglalja a politika ismertségét a hangsúlyos fellépések alátámasztása érdekében.

- Az EU saját politikai prioritásait támogató hatékony, összehangolt eszközök biztosítása azáltal, hogy lehetővé teszik az EU számára a nemzetközi szervezetekben, környezetvédelmi és energetikai kezdeményezésekben, folyamatokban és partnerségekben betöltött szerepének fokozását, továbbá működési támogatás biztosítása a többoldalú környezetvédelmi megállapodások és egyéb szervezetek számára.

- Valamennyi partnerország bevonása, kivéve a csatlakozás előtt álló és a lehetséges tagjelölt országokat, ezzel lehetővé téve a határokon átnyúló, regionális, régiók közötti, régiókon belüli és globális kezdeményezések finanszírozását, valamint a szakpolitikai párbeszéd regionális, régiók közötti és globális szintű támogatását.

- Rugalmas programozási ciklus, amelyben lehetséges az olyan megközelítések elfogadása, illetve az azokhoz való alkalmazkodás, amelyek eltérnek a földrajzi eszközökben általánosan alkalmazottaktól. Ez magában foglalja a rugalmasságot a végrehajtó partner kiválasztásában, lehetővé téve partnerségi viszony kialakítását közösségi alapú szervezetekkel, kutatási szervezetekkel, a civil társadalommal, a magánszférával, valamint nemzetközi fórumokkal és szervezetekkel.

- Annak lehetősége, hogy fokozottabban beépítsék a környezetvédelmet és az energiagazdálkodást a fejlesztési politikákba/stratégiákba és a tervezésbe. Ez magában foglalja az összetett kihívásokra megoldást nyújtó innovatív cselekvések gyakorlásával és e cselekvések arányának növelésével kapcsolatos képesség támogatását, első lépésként az ilyen tevékenységeknek a földrajzi támogatási eszközökbe való beépítése felé.

Végül tematikus megközelítésre van szükség akkor, ha a célkitűzések nem valósíthatók meg az országos és regionális programok keretében, például konfliktus utáni helyzetekben.

A tematikus programnak olyan cselekvéseket kell eredményeznie a partnerországokban és -régiókban, amelyek kiegészítik a földrajzi eszközök által finanszírozott cselekvéseket, és összhangban vannak azokkal. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tematikus programok megléte ne lehessen indok arra, hogy az országos és a regionális stratégiák programozásakor mellőzzék a környezetvédelmet, a természetes erőforrásokat és az energiát. Külön figyelmet kell fordítani annak szükségességére, hogy a földrajzi programokba beépítsék az éghajlati változások hatásainak enyhítését, illetve az azokhoz való alkalmazkodást, továbbá a fenntartható energia lehetőségeit annak érdekében, hogy elősegítsék az EU által biztosított támogatás hosszú távú gazdasági életképességét és környezetvédelmi fenntarthatóságát.

3. A TEMATIKUS PROGRAM

3.1. A program hatóköre

Míg a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz (DCECI) keretében rendelkezésre álló erőforrások nagy része a fejlesztésre irányul, a javasolt új, külső szakpolitikai eszközöket szintén az EU egyéb, külföldön végrehajtott politikáinak támogatására használják. A DCECI-t és az európai szomszédsági és partnerségi eszközt (ENPI) egyaránt felhasználják e tematikus program finanszírozására.

A program a külkapcsolati politika – különösen a fejlesztési politika – környezetvédelmi dimenziójával foglalkozó intézkedéseket támogat, és előmozdítja külföldön az EU környezetvédelmi és fenntartható energiagazdálkodással kapcsolatos politikáját. A program hatókörébe valamennyi földrajzi régió beletartozik, kivéve a csatlakozás előtt álló országokat és a lehetséges tagjelölt országokat. A legfőbb hangsúlyt a szakpolitikai párbeszéden és a koalícióépítésen keresztül a fejlődő országokban végrehajtott globális cselekvésekre és intézkedésekre fektetik, kiegészítve a felemelkedőben lévő gazdaságokban és – nagyon korlátozott mértékben – az iparosodott országokban végrehajtott cselekvésekkel.

A tematikus program szintén támogatja a központi szakpolitikai párbeszédet, a meglévő és az új uniós szakpolitikai kezdeményezések – ideértve az EUWI-t, az EUEI-t, a JREC-t és az FLEGT-t – összehangolását, elemzését és konzultációs feladatait.

Megfontolás tárgyát képezi a tematikus program globális kezdeményezésekbe és a globális közjavakhoz kapcsolódó finanszírozásba való bevonásának lehetősége.

A MEA-k alapvető költségeihez való rendszeres hozzájárulást, amelyeknek az EK szerződő fele, nem finanszírozza a tematikus program, hanem azt továbbra is egy, a külső fellépések költésvetési tételéhez tartozó, külön költségvetési tételből fizetik.

3.2. A programozás alapelvei

A tematikus program keretében végrehajtott intézkedések alapját a következő irányadó elvek képezik:

- Szubszidiaritás és kiegészítő jelleg a földrajzi programokkal, a tematikus program indoklásában megállapítottak szerint. Rendkívül lényeges lesz a tagállamokkal és egyéb adományozókkal folyatott koordináció és közös munka.

- Összhang a belső és külső szinten egyaránt, a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozattal összhangban.

- Partnerség , számos különböző kormányközi, állami és nem állami szereplővel globális, regionális, nemzeti vagy helyi szinten.

- Konzultáció , beleértve a civil társadalmat és a magánszférát is, a többéves programozás folyamatában, és az új fejleményekről és tendenciákról szóló párbeszéden keresztül.

- Innováció és terjesztés , az innovatív politikáknak, stratégiáknak és megközelítéseknek nyújtott támogatással, valamint megfelelő módszerekkel ezek terjesztésére és sokszorosítására.

- Figyelembe veszik a több területet érintő kérdéseket . A környezet pusztulása, a természetes erőforrások nem fenntartható kihasználása és a fenntartható és megfizethető energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya különösen a nőket, a gyermekeket és az őslakos népességet fenyegeti. A demokrácia, az emberi jogok, valamint a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség tiszteletben tartása segíti a környezettudatosság hatékony növelését, míg a felelősségteljes kormányzás előfeltétele a fenntartható fejlődés alapjainak egyensúlyban tartásának.

- Konfliktusmegelőzés és -megoldás. A természetes erőforrások, ezen belül az energiaforrások, egyre gyakoribb forrásai a regionális konfliktusoknak, ami a társadalom és a környezet stabilitását fenyegeti. E konfliktusoknak többek között globális hatásai is lehetnek, mivel befolyásolhatják energiaellátásunkat. A természetes erőforrásokkal kapcsolatos ügyekben figyelembe kell venni, hogy az ezekből származó jövedelem nem okoz-e konfliktust, vagy nem súlyosbítja-e azt, hanem inkább a fenntartható fejlődést támogatja. A kitermelő iparágak átláthatósági kezdeményezései tekintetében nyújtott különleges támogatás segíti a társadalmi és környezeti következmények nyomon követését. A katasztrófahelyzetekre való tudatos felkészülés szintén sikeresen hozzájárul a környezet megóvásához és az energiaellátás biztonságát veszélyeztető negatív hatások elkerüléséhez.

A programot a 2000. évi külső segítségnyújtás irányítási reformjával összhangban kell végrehajtani, amely többek között előírja az irányítási folyamatok decentralizálását a küldöttségek felé, amennyiben ez indokolt.

A négyéves (2007–2010) és az azt követő hároméves (2011–2013) tematikus stratégiai dokumentumról (programozási dokumentumok) a Bizottság határoz a komitológiai eljárásokat követően.

E többéves programozás alapján a Bizottság éves cselekvési programokat dolgoz ki, amelyekben megállapítja a támogatandó kiemelt intézkedéseket, az adott célokat, a várt eredményeket, illetve az indikatív összegeket.

A félidős értékelés tekintetében külső értékelést hajtanak végre az első hároméves időszak (2007–2009) során végrehajtott műveletekre vonatkozóan, amelynek célja az, hogy segítséget nyújtson a második tematikus stratégiai dokumentum (2011–2013) elkészítéséhez. A jelentéseket továbbítják a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek, amelyekkel meg is vitatják azokat.

3.3. Célkitűzések

A program célkitűzései a következők:

- a fejlődő országok támogatása a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában, és főként a környezeti fenntarthatóságáról szóló 7. millenniumi fejlesztési cél érdekében tett lépések terén, az eszközök, bevált gyakorlatok példái és innovatív megközelítések biztosítása által;

- a környezetvédelmi kérdések beépítésének és a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodás előmozdítása az EK valamennyi külső támogatásában;

- az összhang támogatása azon EU-politikákban, amelyek befolyásolják a partnerországokban a globális környezetet és az energiaellátás globális biztonságát;

- lehetővé tenni az Európai Közösség számára, és segíteni az EU-t abban, hogy teljesítse a MEA-k és egyéb folyamatok keretében, nemzetközi szinten vállalt kötelességeit és kötelezettségeit, különös tekintettel a fejlődő országok támogatására;

- a nemzetközi környezetvédelmi irányítás, valamint az EU környezetvédelmi és energetikai politikáinak külföldi támogatása;

- a fenntartható energiagazdálkodás lehetőségeinek támogatása a partnerországokban és -régiókban.

4. PRIORITÁSOK

A tematikus program az alábbi tételek tekintetében nyújt támogatást:

4.1. A 7. millenniumi fejlesztési cél fokozatos végrehajtása: a környezeti fenntarthatóság támogatása

A megoldandó kérdések többek között az alábbiak:

- A környezetvédelmi megfontolásokkal kapcsolatos kapacitásfejlesztés a fejlődő országokban , ideértve az a képességet, hogy beépítsék a környezetvédelmi kérdéseket a regionális és nemzeti fejlesztési stratégiákba, és javítsák a környezetvédelmi politikai elemzést; arra vonatkozó képesség, hogy megkezdjék a kötelességek vagy kötelezettségek végrehajtását a globális vagy regionális környezetvédelmi egyezmények, kezdeményezések és folyamatok értelmében; valamint az a képesség, hogy erősítsék a természetes erőforrásokkal (ideértve az energiát) kapcsolatos kutatásokat, illetve az ezen erőforrásokkal való gazdálkodást.

- A civil társadalom szereplőinek és konzultációs platformjainak támogatása , amelyek fontos szerepet töltenek be a szakpolitikák iránti tudatosság növelésében, illetve a környezetvédelem és a fenntartható erőforrás-felhasználás (ideértve az energiát is) támogatására irányuló cselekvések ösztönzése.

- Környezetvédelmi ellenőrzés és értékelés az adatok és mutatók minőségének javítására, ezzel növelve a tudatosságot és lehetővé téve a pontos információkon alapuló szakpolitika-formálást.

- Innovatív megközelítések kidolgozása, mint például a környezetvédelmi szolgáltatások ellenértékének kifizetése, környezetvédelmi adóreform, a köz- és a magánszféra közötti partnerség (PPP), innovatív piaci szakpolitikai eszközök, tudományos szakpolitikai megközelítések és a környezetvédelmi szempontból előnyös technológiák és mechanizmusok támogatása a technológiák (know-how) fejlődő országok számára történő átadása érdekében.

- Az EU tapasztalatának felhasználása. Az EU által alkalmazott megközelítések terjesztését célzó twinning és egyéb struktúrák felhasználhatók a tapasztalat megosztására és szoros kapcsolatok kialakítására a legfontosabb országokkal.

4.2. Az EU-kezdeményezések és a nemzetközi szinten megállapított kötelezettségvállalások végrehajtásának támogatása

Az EU előnyben részesíti az országok aktív részvételével végrehajtott külső támogatást. Ennek ellenére léteznek olyan strukturális okok, amelyekből kifolyólag partnereink általában kisebb prioritást biztosítanak a fenntartható fejlődés környezetvédelmi dimenziójának, ami befolyásolja a fejlesztési lehetőségek hosszú távú életképességét. A tematikus programon keresztül nyújtott támogatásnak törekednie kell arra, hogy a nemzeti prioritások megállapításakor előmozdítsa és javítsa az általános környezetvédelmi megfontolások hatékonyságát. Környezetvédelmi globális közjavak esetében a fenntartható fejlődés környezetvédelmi dimenziója tekintetében hozott döntések és a nemzetközi szinten megállapított kötelezettségvállalások végrehajtásának mértéke valamennyi országra hatással van. A tematikus támogatásra többek között az alábbiakkal lehet pályázni:

- A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos európai uniós kezdeményezések. A tematikus program kiegészíti a földrajzi támogatást és megerősíti a meglévő uniós kezdeményezéseket, különösen a szakpolitikai párbeszéd, a koordináció, az elemzés és a konzultációs folyamat elősegítésével. A folyamatban lévő kezdeményezések, nevezetesen az EUWI, az EUEI, a JREC és a FLEGT, a kialakulóban lévő szakpolitikai prioritásokkal kapcsolatos lehetséges cselekvésekkel együtt együttműködési kereteket biztosítanak az EU és a partnerországok számára, beleértve a kormányokat, a magánszférát és a civil társadalmat is. Emellett innovatív megközelítéseken keresztül lehetőséget biztosítanak a magántőkéből biztosított támogatás felhasználására.

- Éghajlatváltozás. A fejlesztési együttműködés összefüggésében az éghajlatváltozásról szóló európai uniós cselekvési terv[10] végrehajtása, különösen a cselekvési terv négy stratégiai célkitűzéséhez kapcsolódó, az esélyegyenlőség általános érvényesítését célzó fellépések segítségével. Ezenfelül a „Nyerjük meg a csatát a globális éghajlatváltozás ellen” elnevezésű stratégia[11] végrehajtása, különösen a kapacitásbővítés, a legfontosabb gazdasági ágazatokban az enyhítési és igazodási lehetőségek és szükségletek elemzése és tudatosítása, a fejlődő országok az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére, illetve a tiszta technológiákba való kiegyenlítő beruházásokra irányuló erőfeszítéseinek támogatása, valamint igazodási tervek készítése révén.

- Biodiverzitás. A 2010-re kitűzött cél, azaz a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása tekintetében nyújtott támogatás, különösen a nagy fajgazdagságú területeken. Az intézkedések alapja az EU gazdasági és fejlesztési együttműködésre vonatkozó biodiverzitási cselekvési terve, ideértve a biodiverzitás megőrzésével és fenntartható felhasználásával foglalkozó ügynökségek kapacitásnak fejlesztését. Figyelmet fordítanak a biológiai biztonságossággal kapcsolatos kapacitásfejlesztésre.

- Elsivatagosodás. A kiemelt intézkedéseket az UNCCD keretében állapították meg. Ilyen intézkedés például eszközök biztosítása az egyezmény célkitűzéseinek a fejlesztési stratégiákba történő átfogó beépítése érdekében.

- Erdők. A program támogatja azokat az intervenciókat, amelyek növelik az erdők szerepét a fenntartható fejlődésben, mint például az erdei erőforrásokkal és természetmegőrzési területekkel való közösségi gazdálkodás, és a különböző ágazatokat érintő szakpolitikai reform, beleértve a nemzeti erdőgazdálkodási programok folyamatait is. Ösztönözni kell az olyan innovatív megközelítéseket, amelyek az erdőket összekapcsolják az éghajlatváltozással, a konfliktusmegelőzéssel és az egészséggel.

- Illegális fakitermelés és erdőszabályozás. A gyenge szabályozás, a korrupció és az illegális fakitermelés jelentik a legnagyobb akadályokat a fenntartható és igazságos erdőgazdálkodás, illetve a társadalom és a jövő generációk számára az erdő által nyújtott termékekből és szolgáltatásokból származó haszon előtt. Az EK vállalta, hogy javítja az erdészeti ágazat szabályozását, és az FLEGT segítségével megakadályozza az illegális fakitermelést.

- Halászat és tengeri erőforrások. A program célja, hogy erősítse a halászterületekkel és a tengerrel való gazdálkodást, illetve ezek szabályozását. Különös figyelmet fordít az országhatárokon átnyúló kérdésekre és környezetvédelmi intézkedésekre, amelyek növelik a halászterületek és a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázását, továbbá a korallzátonyok védelmére és a part menti övezetekkel való gazdálkodásra.

- A környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés (a termékek és a termelési eljárások tekintetében). A fejlődő országok termelőinek egyre szigorúbb követelményeknek kell megfelelniük, ideértve a fenntarthatósági paramétereket, ha a fejlett országok exportpiacain kívánják értékesíteni termékeiket. A nemzetközi szintű szabványoknak megfelelő ökocímkék és magán tanúsítási rendszerek egyre komolyabb szerepet töltenek be a fejlett országok exportpiacain. Támogatás nyújtható a fejlődő országok termelői számára annak érdekében, hogy megfeleljenek ezen új követelményeknek.

- Hatékony vegyianyag- és hulladékgazdálkodás. Ez a fejlesztési együttműködések különösen elhanyagolt területe, és új kezdeményezéseken dolgoznak annak érdekében, hogy növeljék ezek kiemelt szerepét. E kezdeményezések például a veszélyes hulladékokról szóló bázeli egyezményre vonatkozó stratégiai terv, a vegyi anyagokról szóló rotterdami és stockholmi egyezmény, valamint az előkészületben lévő, nemzetközi vegyianyag-gazdálkodásra vonatkozó stratégiai megközelítés.

- Levegőszennyezés. Különösen a fejlődő országok nagyvárosaiban a levegőszennyezés az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat. Az EU szakértelmet bocsáthat rendelkezésre ahhoz, hogy segítsen javítani a probléma megértését és az országhatárokon átnyúló levegőszennyezés szabályozását.

- Fenntartható termelés és fogyasztás. A felemelkedőben lévő gazdaságok kiemelkedő érdeklődést tanúsítanak a szakpolitikai megközelítésekkel kapcsolatos uniós tapasztalat, illetve különböző eszközök, például jogszabályok és gazdasági intézkedések alkalmazása iránt annak biztosítására, hogy a gyors növekedés ne vezessen elfogadhatatlan környezeti és energiabiztonsági hatásokhoz.

4.3. Hatékonyabb EU-szintű integráció

- A szegénység és a környezet a támogatás új formái szerint . A költségvetési támogatás és az adományozók összehangolása felé történő elmozdulás azt jelenti, hogy új megközelítésekre van szükség a környezeti hatásokkal kapcsolatos megfontolásoknak a szakpolitika-formálás folyamatába történő beépítésére. Különleges intézkedésekre van szükség a szegénység és a környezet közötti kapcsolatok kezeléséhez, az adományozók összehangolásának javításához, illetve széles körű stratégiai környezeti értékelések végrehajtásához.

- Az EU szakértelmének bővítése és az összhang mélyítése . Az új DPS felhívja a Bizottságot elemzési kapacitásának bővítésére számos fejlesztési kérdés tekintetében, illetve arra, hogy az EU forrásaként működjön, tükrözve a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatban foglaltakat. A bővített kapacitások elősegíthetik az EU szakpolitikái közötti összhangot is, amelyek befolyásolják a globális környezetet vagy a partnerországok környezetét.

- Integráció és decentralizáció . A támogatások kezelésének részeként a küldöttségektől elvárják, hogy szükség esetén szakértői segítség álljon rendelkezésre, és ez indokolttá teszi a tagállamokkal együttműködésben folytatott munkát. A tematikus program segíthet a szükséges szakértelem további erősítésében a környezetvédelemi és energetikai ágazatban egyaránt.

4.4. A környezetvédelmi kormányzás és az EU vezető szerepének erősítése

Az EU-nak elsődleges érdeke az erős nemzetközi környezetvédelmi kormányzás megvalósítása. A hatékonyabb kormányzás valamennyi kormánynak segít a problémák megértésében és kezelésében, és hangsúlyosabbá teszi a fenntarthatósággal kapcsolatos prioritásokat. Ehhez az alábbiakra van szükség:

- Összhang kialakítása a fenntartható fejlődésre irányuló nemzetközi kormányzás környezetvédelmi és egyéb pillérei között. Az EU nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ rendszerében végrehajtott környezetvédelmi tevékenységek egységesebb intézményi keretének. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) az ENSZ környezetvédelmi szervezetévé történő átalakítása által hatékonyabb munka válna lehetővé a szakpolitikák globális szintű összhangjának biztosítása érdekében.

- A regionális és nemzetközi környezetvédelmi szempontú ellenőrzés és értékelés. Támogatásra van szükség a kevésbé gazdag országok tudósainak és szakértőinek hatékony részvétele, valamint az eredmények szakpolitikai döntéshozók felé történő terjesztése érdekében. Ez magában foglalhatja a környezetvédelmi-gazdasági modellezés terén folytatott nemzetközi együttműködést, a környezetvédelmi politika elemzéséhez szükséges kapacitásfejlesztéssel, illetve az űrből történő ellenőrzéshez és a helyi információtechnológiai rendszerekhez kapcsolódó kapacitásfejlesztéssel együtt.

- Kiegészítő támogatás biztosítása a MEA-k titkárságainak a nemzetközi környezetvédelmi irányítás és az EU vezető szerepének erősítése érdekében. A támogatás segítségével a titkárságok további területeken szerezhetnek szakértelmet, és ezáltal felgyorsíthatják munkájukat, és javíthatják az összhangot, ezenkívül a támogatás ösztönözheti a titkárságokat és az UNEP-et arra, hogy hatékonyabban működjenek együtt egymás között, illetve az ENSZ fejlesztési szervezeteivel és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Szükségszerű a fejlődő országok MEA-találkozókon való részvételének támogatása.

- A hatékony megfelelés és a MEA-kra vonatkozó végrehajtási intézkedések támogatása , többek között az ellenőrzés és az érdekérvényesítő csoportok támogatása. A fejlődő országok a megfelelés javítása érdekében alkalmazott büntető intézkedések helyett érthető módon inkább kapacitásfejlesztési támogatást igényelnek.

- Nemzetközi környezetvédelmi és energiaügyi szervezetek, illetve folyamatok támogatása, ideértve az UNEP-et, az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságát, az ENSZ Fórumát az Erdőkért, a nemzetközi vegyianyag-gazdálkodás stratégiai megközelítését, az Erőforrások Fenntartható Kiaknázásának Nemzetközi Tanácsát, az OECD-t, a Nemzetközi Energiaügynökséget, az éghajlatváltozásra, a kereskedelemi és környezetvédelmi folyamatokra irányuló hosszú távú együttműködésről szóló megbeszéléseket és partnerségi kezdeményezéseket.

- A civil társadalom és a környezetvédelmi és energiapolitikai „agytröszt-központok” támogatása. A nemzetközi és regionális civil társadalmi csoportoknak és környezetvédelmi politikával foglalkozó „agytröszt-szervezeteknek” fontos érdekérvényesítő szerepük van, és a helyi szintű kapacitásfejlesztéssel foglalkoznak a fejlődő és a szomszédos országokban a nemzeti partnerek segítségével.

- A nemzetközi tárgyalások hatékonyságának javítása. Hasznos lenne a tárgyalási képességek fejlesztése a fejlődő országokban, illetve az EU azon képességének javítása, hogy távolabbi célokat is elérjen a partnereivel folytatott párbeszéden keresztül.

4.5. A fenntartható energiaforrások támogatása a partnerországokban és -régiókban

Összehangolt megközelítésre van szükség, amely az EU energiapolitikai kezdeményezésének legfontosabb feladatait a korábbi COOPENER cselekvésekre és az EU által támogatott, johannesburgi megújuló energia koalícióra építi. A legfontosabb célkitűzéseknek tartalmazniuk kell a szegénység visszaszorítása érdekében a fenntartható energiaszolgáltatáshoz való hozzáférés javításához kapcsolódó intézményi támogatást a fejlődő országokban és régiókban, illetve a felemelkedőben lévő gazdaságok azon cselekvéseinek támogatását, amelyek célja a globális energiaellátás biztonságának javítása és a globális környezet védelme. A tematikus programokon keresztül biztosított támogatás elsősorban az alábbiakra vonatkozik:

- A fenntartható energiagazdálkodás beépítése a fejlesztési tervekbe és stratégiákba (nevezetesen a szegénység visszaszorítását célzó stratégiák) regionális, nemzeti és helyi szinten.

- Az intézményi támogatás és a technikai segítségnyújtás fejlesztése, illetve a szakpolitika-fejlesztés, szabályozás és energiatervezés képességének erősítése, többek között a twinning kezdeményezések támogatásán keresztül az uniós tapasztalat megosztása és kapcsolatok létrehozása érdekében a legfontosabb országokkal, illetve jól célzott közbeszerzések támogatásával.

- Előnyös jogalkotási és szakpolitikai keret létrehozása annak érdekében, hogy új üzletet és befektetőket vonzzanak a megújuló energia és a hatékony energiatermelés és -felhasználás terén, illetve meg kell teremteni a feltételeket a technológiai újításokhoz e a területeken.

- Az energia szerepének a szegények jövedelemteremtő eszközeként való növelése, és a jövedelemteremtés megóvása/növelése más energia-végfelhasználók számára azáltal, hogy megfelelő létszámú, korszerű ismeretekkel és szakértelemmel rendelkező embert alkalmaznak a magánszférában, különösen az energetikai szolgáltatások és a célzott végfelhasználói ágazatokban.

- Innovatív finanszírozási megközelítések támogatása, ideértve a köz- és/vagy a magánszféra közötti fenntartható energetikai partnerségeket és mechanizmusokat a technológiák átadásának és alkalmazásának ösztönzésére.

- A kormányok, civil szervezetek és a magánszféra között a fent említett területeken folytatott regionális együttműködés ösztönzése és egy regionális, összekapcsolt infrastruktúra előkészítése, amely képes biztosítani a méretgazdaságosságot, különösen a kis országokban, például az EU új Afrika-stratégiájában[12] javasoltak szerint. E prioritás sikeres megvalósításához elengedhetetlen lesz az egyéb adományozókkal és hitelprogramokkal való szoros együttműködés.

Ezeket a kezdeményezéseket szoros együttműködésben kell végrehajtani az EK jövőbeni „Intelligens Energia – Európa”[13] programjával, amely része a 2007–2013 közötti versenyképességi és innovációs keretprogramnak, mivel lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Unió politikáit határain kívül is alkalmazhassák.

ANNEX 1

Annex 1: Important Commitments by the EU and the International Community The European Consensus on Development - Primary and overarching objective of EU development cooperation is the eradication of poverty in the context of sustainable development, including pursuit of the MDGs - Help developing countries to achieve the objectives agreed at the UN conferences. - improving policy coherence for development in order to accelerate progress towards attaining the MDGs, COM (2005)134 final. Climate (Kyoto Protocol) - Developed countries are committed to reducing their collective greenhouse gas emissions by about 5% below 1990 levels in the period 2008 – 2012. The EU 15 target is -8%. Biodiversity and Natural Resources (JPoI) - Achieve, by 2010, a significant reduction in the current rate of loss of biological diversity. - Maintain or restore depleted fish stocks to levels that can produce the maximum sustainable yield by 2015. Forests (EU commitment at WSSD) - FLEGT is a political commitment to improve forest governance and eliminate illegal logging Desertification (JPoI) - Integrate measures to prevent and combat desertification in poverty and sustainable development strategies Chemicals (JPoI) - Aim, by 2020, to use and produce chemicals in ways that do not lead to significant adverse effects on human health and the environment. Water (MDG 7, JPoI and EU commitments at WSSD) - Develop integrated water resources management and water efficiency plans by 2005. - Halve, by 2015, the proportion of people without access to safe drinking water and basic sanitation - The EU Water Initiative is a political commitment by Member States and the Commission to contribute to the achievement of the MDG and WSSD targets for water and sanitation and provides a framework for dialogue with partner countries and stakeholders on sector policies and priorities. Energy (JPoI and EU commitments at WSSD) - Improve access to reliable and affordable energy services for sustainable development, sufficient to facilitate the achievement of the Millennium Development Goals and meet the growing need for energy services in the longer term to achieve sustainable development (JPoI Paras 9 & 20). - The EU Energy Initiative is a long-term political commitment by Member States and the Commission to increase the focus on the role of energy in poverty alleviation and sustainable development, as well as in facilitating the achievement of the MDGs. - The Johannesburg Renewable Energy Coalition. A coalition of 88 governments are cooperating to substantially increase the global share of renewable energy through the market on the basis of ambitious time-bound targets and regular reviews of progress. Sustainable Development (JPoI) - Encourage and promote the development of a 10-year framework of programmes to accelerate the shift towards sustainable consumption and production. Governance (JPoI and the UN Millennium Summit Review) - Adopt new measures to consolidate institutional arrangements for sustainable development at international, regional and national levels. - Agreement to explore the possibility of a more coherent institutional framework to allow more efficient environmental governance within the UN system. Research: the EU Framework Programmes for Research (FP6 and FP7): - The new framework programme for 2007 - 2013 will support relevant research, and provide background for “knowledge based approach”. |

ANNEX 2

A non-exhaustive list of key environment and sustainable natural resource issues, including energy, which are of concern to the EU

In the last 50 years the world’s population has almost trebled and humans have changed eco-systems more extensively that in any similar time period to meet the growing demand for food, fresh water, timber, fibre and fuel. For example, between 1960 and 2000 world food production increased by about 2.5 times, water use doubled, timber production grew by 50% and hydropower capacity doubled[14]. In the same period atmospheric concentrations of carbon dioxide grew by 20% above pre-industrial levels. As a result of these pressures, 15 of the 24 ecosystem services examined by the Millennium Ecosystem Assessment are being degraded or used unsustainably and present an obstacle to achieving the MDGs. These services include provision of capture fisheries, wild food, wood fuel, genetic resources, natural medicines and fresh water, as well as air and water purification, erosion control and the regulation of natural hazards and pests.

Further population growth of 2 billion is predicted by 2030. Combined with the long-term economic growth rate required to pull everyone out of extreme poverty (3.6% per capita p.a. in low income countries), this means the world economy could grow fourfold by 2050[15]. It is essential to ensure that natural resources are used sustainably so that production and consumption patterns do not exceed the earth’s capacity to supply resources or absorb the wastes and emissions generated by such growth. This will be a fundamental challenge for the world community, and especially for the emerging economies and developing countries. Efforts over the next 10 years to make patterns of development more sustainable will be crucial in affecting the long-term outcome.

The main issues are highlighted in more detail in the following paragraphs.

Climate change. During the last century the earth’s average surface temperature rose by around 0.6˚C and is predicted to rise by a further 1.4 to 5.8˚C by 2100[16], with a consequent rise in sea levels of 9 to 88 cm threatening island and coastal communities, and greater frequency and severity of extreme weather events. Predicted temperature rises will have profound consequences for water cycles, agriculture, disease and biodiversity, and the number of environmental refugees is expected to rise to 50 million by 2010 and up to 200 million by 2050 as a result[17]. Addressing climate change requires international cooperation aimed achieving the existing Kyoto Protocol Commitments, but also to develop long-term cooperative action. Mitigation of greenhouse gas emissions is crucial, especially in industrialised countries and emerging economies. Substantial changes are needed in how the world produces and uses energy, as is technological change in all economic sectors. In view of the already unavoidable impact of climate change, in many developing countries cooperation will need to concentrate on adaptation and on reducing vulnerability to climate change but should also stimulate investment in clean technologies.

Biodiversity. Maintaining biodiversity at genetic, species and ecosystem levels offers many local and global benefits. Healthy and fully-functioning ecosystems provide a wide range of essential goods, such as foods, fuels, building materials and medicines. They also provide a variety of services, such as cycling nutrients, creating fertile soils, fixing carbon, purifying air and water, providing genetic material for crops and livestock, pollination, controlling floods and erosion, and checking pests, diseases and alien species. Ecosystems support primary production (agriculture, fisheries, forestry), secondary production (textiles, pharmaceuticals) and service industries (tourism, well-being, recreation). The costs of failing to protect biodiversity are immense – in terms of lost goods and services to these sectors of the economy. Further, restoring degraded ecosystems, or substituting artificially for these biodiversity goods and services where natural systems fail is frequently much more costly than looking after them in the first place. Poor people in developing countries, with little access to markets, are particularly reliant on ecosystem goods and services.

Water. One third of the world’s population live in countries that are water-stressed[18] and this proportion is likely to increase to two thirds by 2025 with implications for peace and security. Over 1.1 billion people have no access to safe drinking water and 2.4 billion lack improved sanitation. Integrated water resources management is essential worldwide if human needs for consumption, agriculture and industry are to be balanced with the water needs of healthy ecosystems. Polluted ecosystems and poor water management have a detrimental effect on economic growth, health and livelihoods. Improving access to safe water and sanitation and improved water resource management are key steps to achieving many of the Millennium Development Goals (MDGs).

Forest management. Natural forests are centres of biodiversity and important stores of carbon and disturbing these ecosystems contributes to biodiversity loss and climate change. An estimated 1.6 billion poor people rely heavily on forests for their livelihoods, including food security (bushmeat, fruits and vegetables), health (medicinal plants), shelter (building materials), and energy (fuelwood and charcoal). Forests also provide environmental services such as watershed protection. Forest-based industries are an important source of employment and export revenues, and are a driver of economic growth. Rapid global deforestation and poor governance jeopardise this valuable resource endowment.

Fisheries and marine resources. Lack of effective governance often results in over-exploitation of the resource base, threatening the nutritional status of major population groups, particularly people from the poorest African and South Asian countries, for whom fish and marine products constitute an essential part of their protein intake. Coral reefs are major centres of biodiversity and important in protecting shorelines, which are often densely inhabited and the basis for considerable economic development through eco-tourism.

Desertification and land degradation lead to the loss of productive land. An estimated 900 million people across the world live in ‘drylands’, which cover about 30% of the earth’s land surface. These drylands, which have low and variable rainfall, are very fragile. Due to their low productivity, they are also often politically and economically marginalised and receive little attention from most governments. Surveys show that nearly 70% of drylands worldwide suffer varying degrees of degradation and desertification.

Use of natural resources in growing economies. The links between growth and natural resource use change depending on the absolute level of development. In poor societies the links between poverty and natural resource degradation often lead to a vicious circle of negative growth, increasing poverty and further over-exploitation of the natural resource base. As economies develop, different patterns set in and positive economic growth brings a new set of environmental pressures. Rich economies such as the EU have an ecological footprint that extends beyond its borders. Indeed, the EU contains 7% of the world’s population but consumes 16% of the products of the earth’s biocapacity[19]. In emerging economies and even in developing countries with significant wealthier sectors of society, the environmental effects of affluence are of growing concern. Natural resources need to be managed sustainably to break the link between economic growth and environmental degradation. This needs to be done by taking into account the full life cycle of resource use, covering their supply, use phase and the final disposal of waste. New EU policies, including the Thematic Strategies on resource use, waste and Integrated Product Policy, build on this logic, aiming to ensure that the negative impacts of resource use and products are reduced without simply shifting them to other countries. These policy developments are of great interest to emerging economies.

Bio-technology promises remarkable advances in medicine, agriculture and other fields and may have the potential to decrease pressure on land use, increase sustainable yields on marginal lands and reduce the use of water and agro-chemicals in agriculture. However, genetic engineering is a very new field and there are potential adverse effects on biological diversity and risks to human health. These could be of particular concern in developing countries which house most of the wild relatives of domesticated crops but lack capacity to assess and manage risks and thus to ensure bio-safety.

Chemicals and pesticides can bring enormous benefits to man and are the products of rapidly growing and globalising industries. However, when badly managed they are also the cause of major health and other problems, especially in developing countries. Uncontrolled transport and storage of hazardous waste and unsound management of all wastes also bring threats to the environment and human health. The costs of unsound chemicals and toxics management are widespread and borne disproportionately by the poor; yet least developed countries are often unaware of the economic burdens posed by poor management.

Energy access. Nearly two billion people do not have access to modern energy services. Developing countries’ supplies of energy are insecure and unreliable: firewood, charcoal, crop residues and animal wastes account for approximately 30% of primary energy use; electricity supplies are limited and often erratic; and net oil importers are particularly vulnerable to high global oil prices. Better access to secure, affordable and sustainable energy services is essential for achieving the MDGs, for the eradication of poverty, and to support the productivity increases and economic growth both in rural and in urban areas.

Secure and affordable energy supplies. The volatility of energy prices (notably oil and gas) brings important economic impacts to all countries and the businesses on which their economies depend, especially those countries with emerging economies. Working together to establish plans, strategies and systems for ensuring secure and sustainable energy services at affordable prices, without causing excessive damage to either the local or the global environment, is therefore an important priority for both the public and private sectors in the EU and for its neighbours and partners worldwide.

Air Pollution is closely related to the burning of fossil fuels, in particular coal, and thus there are clear links between air pollution and policies on energy and climate change. Such pollution is growing rapidly in emerging economies. Tackling air pollution brings major health benefits not only in those economies but even in poorer, biomass-dependent developing countries. Nearly 1.6 million people die each year from the effects of indoor pollution from fuelwood and other solid fuels[20]. Air pollution travels long distances. While emissions from the EU are decreasing there is increasing evidence that the long range transport of air pollution into the EU is increasing. This is one of the reasons why the Commission is co-chairing a “Task Force on Hemispheric Transport of Air Pollution”, which looks at the technical/scientific issues surrounding hemispheric contributions to air pollution. Recently the UNEP has drawn attention to the trans-boundary effects of air pollution from the emerging economies of Asia.

ANNEX 3

Current Funding instruments

Regulations (EC) No 2493/2000 and (EC) No 2494/2000 on the Environment in Developing Countries and Tropical Forests and Other Forests in Developing Countries expire in 2006. These budget lines were first created in 1992 to implement pilot actions and strategic studies and merged in 2001 into budget line 21 02 05. The emphasis is on work in developing countries that fosters sustainable forest management and environmental protection and allocations are made both through calls for proposals aimed at NGOs, among others, and by way of targeted projects undertaken by IGOs in support of EC policy objectives.

Table: funding by different sectors (budget line 21-02-05, 218 M € between 2000-2004)

[pic]

Note: for sectors such as energy, this graph does not reflect the overall share of granted support. In fact, support to energy projects has also been given in the frame of other headings like under “forest”, “sustainable development” and others.

The Life-Third countries part of Regulation (EC) No 1682/2004 expires at the end of 2006. It is active in non-EU countries around the Mediterranean and Baltic seas and helps to establish the capacities and administrative structures needed in the environmental sector and in the development of environmental policy and action programmes. Priority is given to projects that promote cooperation at trans-frontier, trans-national or regional level. The Commission’s International Environment budget line 07 02 01 commits between €6 and 8 million a year, of which an increasing share (currently about €2 million) is needed for regular contributions for the core costs of MEAs. The legal basis for regular contributions is provided by the decisions on EC ratification while the rest of the line is based on the Annual Work Programme of DG Environment. The line supports global and European regional MEAs and other international environmental processes. For example, using the budget line and other resources, the EC pays for preparatory analytical work required for negotiations, helps developing countries to participate in environmental meetings, and holds dialogues with key partners on major issues.

Budget Lines 06.04.02 and 06.01.04.09 “COOPENER” funds initiatives that promote renewable energy sources and energy efficiency in developing countries, and address sustainable energy services for poverty alleviation in the context of the EUEI. €5 million p.a. was committed on these budget lines in 2003-05.

List of Acronyms

DCECI | Development Cooperation and Economic Cooperation Instrument |

DPS | Development Policy Statement adopted by the Council, European Parliament and the Commission on 22 November 2005 |

6th EAP | Sixth Environmental Action Programme, Decision 1600/2002/EC, OJ L242/1 of 10/09/2002 |

EC | European Community |

ENPI | European Neighbourhood Policy Instrument |

EUEI | European Union Energy Initiative |

EUWI | European Union Water Initiative |

EU | European Union |

FLEGT | Forest Law Enforcement, Governance and Trade |

GEF | Global Environment Facility |

FP6 | Framework Programme for Research no 6 |

IEA | International Energy Agency |

IEE | Intelligent Energy - Europe |

IFI | International Financial Institution |

IISD | International Institute for Sustainable Development |

IUCN | World Conservation Union |

IPA | Pre-Accession Instrument |

IPCC | Inter-governmental Panel on Climate Change |

JPoI | Johannesburg Plan of Implementation adopted at WSSD |

JREC | Johannesburg Renewable Energy Coalition |

MEA | Multilateral Environmental Agreement |

MDG | Millennium Development Goals |

PEP | Poverty-Environment Partnership |

PRSP | Poverty Reduction Strategy Paper |

NGO | Non-Governmental Organisation |

SAICM | Strategic Approach to International Chemicals Management |

UNCBD | United Nations Convention on Biological Diversity |

UNCCD | United Nations Convention on Combating Desertification |

UNFCC | United Nations Framework Convention on Climate Change |

UNDP | United Nations Development Program |

UNEP | United Nations Environmental Programme |

UNFF | United Nations Forum on Forests |

UNITAR | United Nations Institute for Training and Research |

WRI | World Resources Institute |

WWF | World Wide Fund for Nature |

WSSD | World Summit for Sustainable Development |

ACP-EU | Africa – Caribbean – Pacific - European Union |

EDF | European Development Fund |

AMCOW | African Ministerial Conference on Water |

FEMA | African Ministers for Water and for Energy |

AFLEG | African Forest Law Enforcement and Governance |

[1] Lásd a Bizottság közleményét a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek „A 2007-2013 közötti időszakra szóló jövőbeli pénzügyi terv tematikus programjai értelmében tett külső fellépésekről” – COM(2005) 324, 2005.8.3.

[2] http://www.millenniumassessment.org/en/index.aspx

[3] Jelentés a világ fejlődéséről, 2003: Fenntartható fejlődés egy dinamikus világban (Világbank).

[4] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2005. november 22-én elfogadott közös nyilatkozat.

[5] 1230/2003/EK határozat.

[6] COM(2002) 408, 2002.7.17.

[7] Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata.

[8] PRSP: a szegénység visszaszorítását célzó stratégiai dokumentumok; CSP: EK országos stratégiai dokumentumok.

[9] „Az energiára vonatkozó, megújított többoldalú közösségi program (2007–2013) előzetes értékelése”, 2004. szeptember.

[10] A Tanács által 2004. november 22-én jóváhagyott, a fejlesztési együttműködés összefüggésében az éghajlatváltozásról szóló európai uniós stratégiát kísérő cselekvési terv (cselekvési terv2004–2008).

[11] A Bizottság 2005. február 9-i COM(2005) 35 „Nyerjük meg a csatát a globális éghajlatváltozás ellen” című közleménye.

[12] COM(2005) 489.

[13] COOPENER II.

[14] Millennium Ecosystem Assessment.

[15] World Development Report 2003: Sustainable Development in a Dynamic World (World Bank).

[16] Intergovernmental Panel on Climate Change, 3rd Assessment Report.

[17] Myers, N. (2005) Environmental refugees: an emergent security issue, 13th Economic Forum, Prague 23-27 May.

[18] Countries using more than 10% of total supply where water shortage is likely to impede development.

[19] The European environment: State and outlook 2005. European Environment Agency - NB: figures quoted include Switzerland.

[20] WHO (2000) Air pollution , WHO Fact sheet 187.