10.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/7

1.1

örömmel fogadja a közleményt és a javasolt cselekvési tervet. A közlemény részletes leírást ad a jelenlegi helyzetről és megnevezi a 2010-es célkitűzés elérését segítő intézkedéseket. Az Európai Bizottság elemzése helyes, a Régiók Bizottsága azonban sajnálatát fejezi ki a megjelentetés késlekedése miatt;

1.2

úgy véli, hogy a biodiverzitás nagymértékben meghatározza a régiók identitását; hangsúlyozza, hogy a biodiverzitás lényeges alapja az életminőségnek, az egészségnek, a rekreációnak, a turizmusnak, valamint a régióra jellemző termékek előállításának és szolgáltatások nyújtásának;

1.3

utal arra, hogy az Európai Unió tíz új tagjának érkezésével megnőtt a fajok, illetve az értékes ökoszisztémák száma;

1.4

örömének ad hangot a Tanács 2006. március 23-24-i következtetései miatt, amelyek a 2010-es céloknak a lisszaboni menetrendben meghatározott politikákba való integrálására szólítanak fel. A számos régióban megvalósított vidékfejlesztési tervekből úgy tűnik, feloldható a gazdaság és a biodiverzitás közötti ellentét;

1.5

utal arra, hogy a biodiverzitás általánosan elismert eszmei értékével szemben gazdasági értékét alábecsülik. A biodiverzitás hosszú távon nélkülözhetetlen feltétele az egészségnek, a magas életszínvonalnak és a foglalkoztatottságnak;

1.6

sürgeti az összes érintett közötti, modern együttműködési kapcsolatok létrehozását, hogy a polgárok (elsősorban a gyermekek), a kormányok és a gazdasági szereplők számára tudatosabbá váljon a biodiverzitás fontossága, hogy együtt törekedjenek a biodiverzitás és a fenntartható ökoszisztémák megőrzésére;

1.7

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok politikai ígéretei ellenére messze van még a 2010-es cél, és követeli, hogy a biodiverzitás minden kormányzati szinten előkelő helyet kapjon a politikai programban;

1.8

örömét fejezi ki amiatt, hogy helyi és regionális szinten számos példa mutatja, hogy a biodiverzitás csökkenése megállítható, az élőhelyek pedig visszaállíthatók (ld. melléklet – CdR 159/2006 melléklet);

2.1

sajnálja, hogy a 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv nem elegendő uniós pénzeszközt irányoz elő a 2010-es célkitűzések finanszírozására, mindenekelőtt a Natura-2000 kezdeményezésre és a vidékfejlesztésre; amellett foglal ezért állást, hogy a tagállamok biztosítsanak eszközt régióiknak és településeiknek az adott területek biodiverzitásának védelmére és helyreállítására, valamint pl. a Natura-2000 területek megóvására, és követeli, hogy a strukturális és a kohéziós alapokból több pénz jusson olyan projektekre, amelyek kedvezően hatnak a biodiverzitásra;

2.2

utal arra, hogy az ökológiai hálózat, a Natura-2000 optimális megvalósítása és fenntartása érdekében a „felülről lefelé” megközelítés és a hálózat létrehozásához szükséges rugalmasság közötti jó egyensúly megtalálása nagy fontosságú a régiók számára. A Natura hálózat minden tagjára egységesen érvényes igazgatási kritériumokat kell elfogadni;

2.3

hangsúlyozza, hogy nagy fontosságú a még sűrűbb hálózat – a tengeri környezet és a fenntartható ökoszisztémák számára is, valamint örömét fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozásnak az élőhelyekre és a fajokra gyakorolt hatásai fényében nagy hangsúlyt kapott ez a sűrű hálózat; ezen túlmenően kéri, hogy különös figyelmet fordítsanak a hálózat tagjainak életképességét biztosító pufferzónák és ökológiai folyosók megőrzésére irányuló intézkedések alkalmazására;

2.4

megállapítja, hogy az EU által létrehozott politikai keret és joganyag tekintélyes mértékben ellátja a biodiverzitás védelmét, azonban végrehajtása, alkalmazása és ellenőrzése számos tagállamban akadozik, és a biodiverzitás védelmét szolgáló új területek kialakítása során nem fordítanak elegendő figyelmet az ökoszisztéma harmonikus fejlődéséhez szükséges körülményekre;

2.5

azt ajánlja, hogy a biodiverzitással kapcsolatos terveket európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egyeztessék;

2.6

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szóló cselekvési program ilyen nagy számú intézkedését nem lehet hatékonyan végrehajtani a regionális és helyi önkormányzatok segítsége és részvétele nélkül, a helyi és regionális önkormányzatok képviselőit aktívan be kell vonni a (biodiverzitás)politika mindenkori kialakításába, és el kell látni a szükséges erőforrásokkal;

2.7

tudatában van annak, hogy az EU-ban a mezőgazdaság nagymértékben befolyásolja a biodiverzitást. A föld kezelésétől függően a mezőgazdaság vagy rendkívül jó hatással van a biodiverzitásra és biztonságot nyújt rengeteg különböző faj számára, vagy pedig komoly károkat okoz a biodiverzitásban azzal, hogy élőhelyeket pusztít el és szennyezi a környezetet; megjegyzi, hogy az EU-költségvetés legnagyobb részét jelenleg is a mezőgazdaságra fordítják, és hogy ezáltal az EU lényeges eszközzel rendelkezik a mezőgazdasági szektor földhasználatának befolyásolására, valamint amellett foglal állást, hogy a 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv 2008-as felülvizsgálata során az eszközök jelentős részét irányítsák át a fenntartható mezőgazdaságra és a tájmegőrzésre;

2.8

amellett foglal állást, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak értékelniük kell a jelenlegi támogatások biodiverzitásra gyakorolt hatását, és ki kell küszöbölniük a biodiverzitásra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra nézve kedvezőtlen hatással járó tényezőket. Ösztönözni kell a biodiverzitás védelmére irányuló gazdasági eszközök alkalmazását;

2.9

kívánatosnak tartja, hogy a biodiverzitás ne csak a környezetvédelem keretében kapjon figyelmet, hanem más európai és nemzeti politikák – különösen a közlekedés-, az energia-, az ipar-, a mezőgazdasági, a halászati, a regionális, az idegenforgalmi és a kutatási politika – témája is legyen;

2.10

teljes mértékben tudatában van a tenger és a part menti vizek fontosságának, mivel ezek az európai biodiverzitás csaknem felét adják, és síkra száll azért, hogy a kormányok és az érintettek körében tudatosabbá váljon a tengeri biodiverzitás politikája; ezért utal arra, hogy fontos a természetes élőhelyek védelméről szóló irányelv gyorsított végrehajtása a tengeri környezet esetében, a túlzott mértékű halászat megállítása az európai és nem európai vizeken, valamint a biodiverzitás teljes integrálása a kialakítandó európai tengerészeti politikába;

2.11

megjegyzi, hogy az európai szintű területrendezés-politikai intézkedések lehetősége korlátozott, mivel a területrendezés – a biodiverzitás fenntartásáért és helyreállításáért leginkább felelős politikaterület – tagállami hatáskör; követeli, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten a biodiverzitás aspektusa jelentős szerepet kapjon a területrendezés terén hozandó döntésekben, elsősorban a stratégiai környezeti vizsgálat (SEA, Strategic Environmental Assessment) révén;

2.12

meg van győződve arról, hogy az invazív idegen fajok elleni politika kialakítása és végrehajtása esetében a jelenlegi szabályozást hatékonyabban kell alkalmazni és végrehajtani, valamint a régiók nagyobb mértékű bevonására szólít fel;

2.13

üdvözli az invazív idegen fajokkal foglalkozó, átfogó EU-stratégia kialakításának tervét, beleértve a korai előrejelző rendszer létrehozását; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy – tekintettel a pénzügyi és humán erőforrások szűkösségére – ennek nem szabad újabb adminisztratív terhek kialakulásához vezetnie;

2.14

továbbá alapjogszabályok kidolgozását javasolja, melyek az idegen fajokról összeállított listákból kiindulva, európai szintű összehangolt közös fellépés keretében meghatározzák az ezeknek a fajoknak a behozatalára, kereskedelmére és tartására vonatkozó betartandó intézkedéseket; valamint hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy a környezeti hatások kiértékelésének keretén belül vizsgálják meg a potenciálisan invazív idegen fajok bevezetésével vagy felhasználásával kapcsolatos projektek hatásait.

2.15

emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség és különösen a növény- és állatfajok megőrzése nem jelenti azt, hogy ne lehetne azokat kellő szabályozottság és ellenőrzés, valamint a fenntarthatóság biztosítása mellett felhasználni vagy gazdálkodás alá vonni;

2.16

azt ajánlja, hogy az elővigyázatosság elvét szigorúan alkalmazzák a GMO-k engedélyezése és bevezetése esetében is;

3.1

megjegyzi, hogy a biológiai sokféleségről szóló egyezményt aláíró felek 2006 márciusában a brazíliai Curitibában megtartott 8. konferenciáján a biodiverzitást érintően hozott döntések fontos előrelépést jelentenek; tudva, hogy a 9. konferenciára német elnöklettel 2008 elején Bonnban fog sor kerülni, amellett foglal állást, hogy az EU és a tagállamok használják ki az alkalmat arra, hogy ismertessék a biodiverzitásról szóló bizottsági közlemény értékelését, valamint előkészítenek egy másik találkozót, ahol a regionális és helyi önkormányzatok erőteljesebb bevonása is megvalósul, nemzeti önkormányzati szövetségeken keresztül is;

3.2

üdvözli olyan régiók jó példáját, amelyek a fejlesztési segély nyújtása során a biodiverzitással kapcsolatos kérdésekben szerzett tapasztalataikat átadták partnerrégióiknak és segítik őket a biodiverzitás támogatására irányuló intézkedések esetében (ld. melléklet);

3.3

megjegyzi, hogy az EU a világ biológiai sokféleségének fenntartásáért is felelős; tudatában van ennek, és azt ajánlja, hogy az EU nagyobb figyelmet fordítson erre kereskedelmi és fejlesztési politikájában is;

4.1

elismeri, hogy a biodiverzitás megőrzésére irányuló politika valóban csak akkor lehet sikeres, ha világszerte tesznek ambiciózus politikai intézkedéseket az éghajlatváltozás megállítása érdekében; fontosnak tartja, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem tesznek eleget a Kiotói Jegyzőkönyvben lefektetett kötelezettségeiknek, pótolják a lemaradást; kívánatosnak tartja egy ambiciózus, az egész világra kiterjedő egyezmény megkötését az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, minden fontos termelő ország és gyártási szektor részvételével;

4.2

az éghajlatváltozás hatásainak regionális vizsgálatát ajánlja;

4.3

hozzáfűzi, hogy bár a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika kialakítása fontos lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, hatékony csak akkor lehet, ha a teljes üzemanyag-fogyasztás jelentős csökkentésére irányuló intézkedésekkel jár együtt, és ha csak olyan alapanyagokat, technológiákat és növényeket használnak fel, amelyek nemzeti és nemzetközi szinten nincsenek negatív hatással a biodiverzitásra nézve, és nem járnak azzal a következménnyel, hogy a mezőgazdasági területeket a biológiailag értékes ökoszisztémák rovására terjesztik ki;

5.1

utal arra, hogy az Európa és a világ biológiai sokféleségének megőrzésével és fenntartható felhasználásával kapcsolatos tudás elérhetősége és növelése alapvető fontosságú. Ide tartozik a bevált gyakorlatokról szóló tapasztalatcsere is a tagállamok és a régiók között (ld. melléklet), illetve az, hogy a helyi és regionális adatok figyelembevételével, valamint a térinformatikai rendszerek (GIS) és a területi adatok infrastruktúrájának (IDE) felhasználásával erősíteni kell a biológiai sokféleségre vonatkozó különböző szintű adatok interoperabilitását;

5.2

hangsúlyozza, hogy főként a tengeri környezet esetében nem kielégítőek a biodiverzitással kapcsolatos ismeretek, és ezek gyarapítását ajánlja;

5.3

hozzáfűzi, hogy az Európai Bizottság által említett tudás mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az adott területek lakóinak tudására és ismereteire is, és azt ajánlja, hogy az önkéntesek ismereteit ötvözzék a tudományos ismeretekkel; szorgalmazza, hogy mindebbe a gyermekeket is vonják be;

5.4

javasolja továbbá olyan kommunikációs stratégiák kidolgozását, amelyek a biológiai sokféleség védelme és megőrzése tárgyában minden szinten és minden területen erősítik a polgárok tudatosságát és felelősségérzetét, valamint a tudományos közösség és a közigazgatás közötti információcserét;

6.1

megállapítja, hogy úgy tűnik, a LIFE+ és a kutatási költségvetés révén kevés pénz áll rendelkezésre a biodiverzitásra, valamint fennáll a veszély, hogy a tagállamok nem veszik megfelelően figyelembe a biodiverzitás érdekeit a jelenlegi strukturális alapok esetében;

6.2

feszültséget észlel a közlemény ambiciózus céljai és az ambíciókat megvalósítani hivatott eszközök között;

6.3

egyetért azokkal az elgondolásokkal, amelyeket a biodiverzitás európai döntéshozatalban való képviseletének a megerősítésére mutattak be; azt ajánlja, hogy a biodiverzitás integrálása más politikaterületekbe ne önkéntes alapon történjen; támogatja a cselekvési terv gondolatát, amely szerint a tagállamok mellett a régiókat is be kell vonni ebbe;

6.4

bízik abban, hogy az EU-ban az együttműködési kapcsolatok létrehozását ösztönözni fogják. A régiók kiválóan alkalmasak a támogató szerep betöltésére; utal az EU-programok keretében való sikeres együttműködésre és annak eredményeire (melléklet);

6.5

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása érdekében – például együttműködési megállapodások kötése révén – be kell vonni a magánterületek tulajdonosait;

6.6

hangsúlyozza a polgárok nagyobb érintettségének fontosságát: ha a polgárok nem látják be a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások fontosságát, akkor a projekteknek kevesebb esélyük van a sikerre; valamint uniós és nemzeti pénzeszközök rendelkezésre bocsátását javasolja a polgári kezdeményezések számára;

6.7

a Countdown 2010 („Visszaszámlálás 2010-ig”) és a Beautiful Europe („Csodálatos Európa”) kezdeményezésekhez szorosan kapcsolódva kommunikációs stratégia kidolgozását ajánlja a tagállamok, civil szervezetek, regionális és helyi önkormányzatok számára a 2010-re kitűzött célok népszerűsítése érdekében;

7.1

támogatja a tagállamok és a magánszektor közötti együttműködést, és hangsúlyozza, hogy számos polgár és önkéntes egész Európában jelentős szerepet vállal a biodiverzitás nyomon követésében;

7.2

amellett foglal állást, hogy a tagállamokat ösztönözni kell politikájuk eredményeinek bemutatására, olyan módon, amely megszólítja a polgárokat és ismerős számukra, és amelyben a régiók szerepe felismerhető;

7.3

utal arra, hogy a regionális monitoring kell, hogy alapot adjon a nemzeti és nemzetközi szintű nyomon követésnek és értékelésnek. E célból mutatókon és rendszeres jelentéseken alapuló hatékony monitoringrendszereket kell létrehozni;

8.1

örömmel fogadja az európai biodiverzitást illető uniós szintű jövőkép kialakítására tett javaslatot, és hangsúlyozza a régiók bevonásának nagy jelentőségét;

8.2

a biodiverzitás megújult, a 2010-es éven is túlmutató megközelítése mellett foglal állást, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások pozitív hozzájárulást jelentsenek a környezetre (a tájra) nézve.