52005PC0661

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.12.2005

COM(2005) 661 végleges

2005/0254 (ACC)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről {SEC(2005) 1657}

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

2003 decemberében a Bizottság az egyes tagállamok és ágazatok által mutatott újult érdeklődés hatására a 133. cikk alapján létrehozott tanácsi bizottságnak munkadokumentumot nyújtott be egy esetleges uniós eredetmegjelölési rendszerről. A kérdéses tagállamok és ágazatok növekvő aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy egyre többször fordul elő megtévesztő vagy hamis eredetjel az importált árukon. Ezért olyan szabályok megállapítását kérték, amelyek előírják az importált és/vagy az EU-ban előállított termékeken az eredetjel meglétét.

2004 első felében a Bizottság konzultációs eljárást indított e kérdésben, amelybe valamennyi érdekelt felet – ipar, szakszervezetek, fogyasztók és más intézmények – bevonták; a konzultációs eljárás eredményei 2004 júliusában kerültek megvitatásra a 133. cikk alapján létrehozott bizottságban. A 133. cikk alapján létrehozott bizottság felkérte a Bizottságot, hogy folytasson további konzultációt a kiválasztott importkategóriák esetében alkalmazandó eredetmegjelölési rendszer megvalósíthatóságáról, illetve az egyéb lehetőségekről, valamint hogy nyújtsa be következtetéseit és ajánlását a Tanács számára. Ennek megfelelően 2004 szeptemberétől 2005 áprilisáig további konzultációkat tartottak.

Figyelembe véve a fenti konzultációs eljárás eredményeit, a mellékelt rendelettervezet kötelező, csak importált árukra vonatkozó eredetmegjelölési rendszer bevezetését javasolja számos olyan ágazatban, amelyek hasznosnak vélik a kezdeményezést (lásd a mellékletet). Ez az a megoldás, amely mindent összevetve a leghatékonyabban veszi figyelembe a legtöbb érdekelt fél érdekeit (ipar, szakszervezetek, valamint a fogyasztói mozgalom egy része), mérsékli más érdekelt felek (az EU olyan gazdasági ágazatai, amelyek áthelyezték termelésüket, kereskedők) esetleges költségeit vagy az őket érő kedvezőtlen hatásokat, és amely ugyanakkor a kezdeményezés szakpolitikai célkitűzéseit tekintve kedvező hatást biztosít.

Az Európai Közösségben jelenleg nincsenek az ipari termékek eredetmegjölésének („made in”) használatáról szóló jogszabályok. Egy nemrég elfogadott irányelv, amelynek célja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok piaci ellenőrzésének összehangolása, szintén foglalkozik az eredetjelzések megtévesztő használatával. Ez az irányelv azonban nem határozza meg a „made in” fogalmát, és a vámhatóságok általi ellenőrzéseket sem teszi lehetővé. Az eredetjel önkéntes használatára vonatkozó, néhány tagállamban meglévő szabályok szintén különböznek egymástól.

Jelenleg az EK kedvezőtlen helyzetben van azon kereskedelmi partnereivel szemben, akik a behozatalok esetében eredetmegjelölést írnak elő. Ez a helyzet megfosztja az eredetérzékeny fogyasztási cikkek közösségi termelőit attól, hogy az Európai Közösség területén történő termelésből származó előnyöket élvezhessenek, és ezzel nincs meg a lehetőség arra, hogy hatékonyabban lehessen megakadályozni a hamis/megtévesztő eredetnyilatkozatokat. Az EK következésképpen elmulasztja a lehetőséget, hogy elősegítse a fogyasztók tájékozódását egyes termékek származásáról, holott az hasznosnak bizonyulhatna a fent említett irányelv végrehajtása szempontjából. E rendelettervezet az említett hiányosságokat kívánja kiküszöbölni.

Az EK fő kereskedelmi partnerei, mint Kanada, Kína, Japán és az Egyesült Államok, már előírják az importált áruk eredetmegjelölését. Az EK exportőreinek meg kell felelniük ezeknek az előírásoknak, és termékeiket jelöléssel kell ellátniuk. E javaslat így az EK-t egyenlő helyzetbe hozza kereskedelmi partnerivel azáltal, hogy az egyenértékű jogszabályokat vezet be.

Az a tény, hogy nincs meghatározva az eredet fogalma az eredetmegjelölés szempontjából, hogy nincsenek a megjelölésnek szabályai, és nincsenek az ellenőrzésnek közös szabályai, nemcsak a fogyasztókat érinti, akik megtévesztésnek eshetnek áldozatul a vásárolt áru eredetével kapcsolatban, vagy esetleg nem kapnak információt az importált áruk eredetéről, hanem a közösségi gazdasági ágazat versenyképességét is.

Az eredetmegjelölés abban is segít, hogy megakadályozza a közösségi gazdasági ágazat jó hírének a pontatlan vagy egyértelműen megtévesztő eredetnyilatokozatok általi csorbítását.

Az eredetmegjelölés megkönnyíti a fogyasztó számára a választást, és hozzájárul a megtévesztő eredetnyilatkozatok számának csökkentéséhez. A jobb átláthatóság és a fogyasztó tájékoztatása az áruk eredetéről hozzájárul a lisszaboni menetrend azon célkitűzéséhez is, hogy megerősödjön az európai termékek versenyképessége, amelyek helyzete a jelenlegi tisztességtelen piaci verseny hatására kedvezőtlen.

A rendelet a származási országnak az EK nem preferenciális származási szabályai szerinti meghatározását választja, ahogyan azt a vámkezelés céljaira is alkalmazzák. Az EK nem preferenciális származási szabályainak alkalmazása eredetmegjölési célból összhangban van az EK-nak a származási szabályokról szóló WTO-megállapodásokból eredő kötelezettségeivel.

Az új rendszer okozta teher lehető leghatékonyabb mérséklése érdekében a rendelet arra a minimumra korlátozza a termékjelölési követelményeket és feltételeket, amely szükséges annak biztosításához, hogy a fogyasztó az eredetjelet könnyen megtalálja és megértse, de ugyanakkor az eredetjel ne legyen könnyen kicserélhető vagy hamisítható. A nyelvi változatot illetően a rendelet választási lehetőséget nyújt: vagy a „made in” kifejezés, vagy hasonló, az Európai Közösség bármely hivatalos, a fogyasztó számára érthető nyelvén megadott kifejezések használhatók.

Felismerve, hogy az eredetjel rögzítésének konkrét módja a termék típusától függ, a rendelet felhatalmazza a Bizottságot ezen aspektus további szabályozására. Figyelembe véve, hogy más ágazatok is érdekeltek lehetnek az eredetmegjelölési rendszerhez való csatlakozásban, illetve hogy megint más ágazatok számára az eredetmegjelölés esetleg kevésbé releváns, a rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy a rendszerbe bevegyen vagy abból kihagyjon egyes ágazatokat.

2005/0254 (ACC)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

mivel:

(1) E rendeletet importált ipari termékekre kell alkalmazni, kivéve a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendelet[2] 1. cikkében meghatározott halászati és akvakultúra-termékeket, valamint az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[3] 2. cikkében meghatározott élelmiszereket.

(2) A közösségi szabályok hiánya és a tagállamokban hatályban lévő rendszerek közötti különbségek a származási országnak egyes termékeken történő feltüntetését illetően olyan helyzetet teremtettek, hogy számos ágazatban a harmadik országból importált és a Közösségben terjesztett áruk nagy része nem ad információt, illetve megtévesztő információt ad származási országáról.

(3) Az eredetmegjelölés gazdasági jelentőségét a fogyasztói döntés és a kereskedelem terén elismeri azon más jelentős kereskedelmi partnerek gyakorlata, akik kötelező eredetmegjelölési követelményeket vezettek be. A közösségi exportőröknek meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek, és meg kell jelölniük azon termékek származását, amelyeket ezekre a piacokra kívánnak exportálni.

(4) Az Európai Közösségek és kereskedelmi partnerei között azonos feltételeket kell teremteni azáltal, hogy egyenértékű jogszabályokat alkotunk, amelyek hozzájárulnak az egyes importált árukra vonatkozó hamis vagy megtévesztő eredetnyilatkozatokat megakadályozásához is.

(5) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[4] szerint a fogyasztók kereskedelmi értéket tulajdoníthatnak az áru földrajzi eredetére vonatkozó információnak. Az említett irányelv szerint, ha a fogyasztó a földrajzi eredetre vonatkozó hamis vagy megtévesztő információ hatására veszi meg a terméket, amelyet egyébként nem vásárolt volna meg, ez tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet. Ez az irányelv nem rendelkezik úgy, hogy a termékek földrajzi eredetére vonatkozó információt meg kell adni, és az eredet fogalmát sem határozza meg.

(6) A megjelölési célú eredetnek, a megjelölési szabályoknak, valamint az ellenőrzés közös szabályainak közös fogalommeghatározását megalkotása azonos feltételeket teremtene, elősegítené a fogyasztói választást az érintett ágazatokban, és hozzájárulna ahhoz, hogy csökkenjen a megtévesztő eredetnyilatkozatok száma.

(7) Az eredetmegjelölés bevezetése hozzájárulhat ahhoz, hogy a szigorú közösségi előírások a közösségi gazdasági ágazat hasznára váljanak, különösen a kis-és középvállalkozások esetében. Ez abban is segít, hogy megakadályozza a közösségi gazdasági ágazat jó hírének a pontatlan eredetnyilatokozatok általi csorbítását. A jobb átláthatóság és a fogyasztó tájékoztatása a termék eredetéről így hozzájárul a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek megvalósításához.

(8) Az 1994. évi Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) IX. cikke szerint a WTO tagjai elfogadhatnak és végrehajthatnak a behozatalok eredetjelére vonatkozó törvényeket és szabályozásokat, hogy megvédjék a fogyasztókat a hamis vagy megtévesztő jelölésektől.

(9) Az Európai Közösség és Bulgária, Románia, Törökország, valamint az EGT-megállapodás szerződő felei közötti megállapodás szerint az ezekből az országokból származó termékeket ki kell vonni e rendelet hatálya alól.

(10) Az Európai Közösség nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet[5] határozza meg, végrehajtási rendelkezéseit pedig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet[6] tartalmazza. Célszerű ezekre a származási szabályokra támaszkodni az importált áruk eredetének a rendelet céljából történő meghatározásához. Egy olyan fogalom használata, amely a kereskedelem résztvevői és a hatóságok számára jól ismert, megkönnyíti annak bevezetését és használatát. A nem preferenciális származási szabályokat valamennyi nem preferenciális kereskedelempolitikai célra alkalmazni kell. A nyilatkozatok és dokumentációk megkettőzését el kell kerülni.

(11) Az iparra, kereskedelemre és a közigazgatásra nehezedő teher csökkentése érdekében az eredetmegjelölést kötelezővé kell tenni az olyan ágazatokban, amelyek esetében a Bizottság előzetes konzultáció alapján megállapította a hozzáadott érték meglétét. Rendelkezést kell hozni azért, hogy e rendelet ágazati hatálya könnyen alkalmazható legyen. Rendelkezést kell hozni meghatározott termékek technikai vagy gazdasági okokból történő mentességére, vagy abban arra az esetre, ha az eredetmegjelölés e rendelet alkalmazásában egyébként felesleges. Ez különösen abban az esetben történhet meg, ha az eredetmegjelölés kárt okozna az érintett termékben, vagy ha bizonyos nyersanyagokról van szó.

(12) Rendelkezni kell arról, hogy a termék eredetére vonatkozó, az illetékes hatóságok által folytatott ellenőrzések során keletkezett és/vagy ellenőrzött adatok kicserélhetők legyenek többek között olyan hatóságok, egyéb személyek és szervezetek között, amelyeket a tagállamok a 2005/29/EK irányelv szerint végrehajtói szerepkörrel ruházzák fel. Figyelembe kell venni a személyes adatok, az üzleti és ipari titok védelmét, valamint a szakmai és igazgatási titoktartást.

(13) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi rendelettel[7] összhangban kell elfogadni.

(14) Az utasok személyi poggyászában szállított áruk mentesülnek e rendelet alkalmazása alól a vámmentességre vonatkozó keretek között, és amennyiben semmi sem jelzi, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek. Rendelkezni kell arról, hogy a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó egyéb esetek szintén kikerüljenek e rendelet hatálya alól a végrehajtási rendelkezések által,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

1. Ez a rendelet ipari termékekre vonatkozik, kivéve a halászati és akvakultúra-termékeket a 104/2000/EK rendelet 1. cikkében meghatározottak szerint, és az élelmiszereket a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének meghatározása szerint.

2. Azokat az árukat kell megjelöléssel ellátni, amelyeket e rendelet melléklete tartalmaz, és amelyeket harmadik országból importálnak; kivételt képeznek az Európai Közösségekből, Bulgáriából, Romániából, Törökországból és az EGT-megállapodás szerződő feleinek területéről származó áruk.

Ha technikai vagy kereskedelmi okok miatt nem lehetséges az árut megjelölni, az mentesül az eredetmegjelölés alól.

3. Az „eredet” és „származó” meghatározás nem preferenciális származásra utal a Közösségi Vámkódex 22-26. cikkével összhangban.

4. A „forgalomba hozatal” a végfelhasználásra szánt egyes termék forgalomba hozatala a közösségi piacon forgalmazás és/vagy felhasználás céljából, térítéssel vagy térítésmentesen.

5. Az „illetékes hatóságok” azok a hatóságok, amelyek érintettek az áruk ellenőrzésében az áru behozatalakor vagy forgalomba hozatala idején.

6. Ez a rendelet nem vonatkozik a nem kereskedelmi jellegű árukra, amelyek utasok személyi poggyászában találhatók, a vámmentességre vonatkozó keretek között, és amennyiben nincs érdemi jele annak, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek.

Ha a 918/83/EGK rendelet [8] szerint az importált áruk vámmentességet kaphatnak, és nincs annak érdemi jele, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek, ezek az áruk e rendelet hatálya alól is kikerülhetnek.

A Bizottság elfogadhat végrehajtási intézkedéseket a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban azon konkrét árukategóriák meghatározása érdekében, amelyekre a (6) bekezdés vonatkozik.

2. cikk

Az áruk behozatala és forgalomba hozatala az e rendeletben meghatározott feltételek szerinti eredetmegjelöléshez kötött.

3. cikk

1. Az áru származási országát fel kell tüntetni ezeken az árukon. Ha az áru csomagolt, a jelölés külön, a csomagra kerül.

A Bizottság elfogadhat végrehajtási intézkedéseket a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, hogy meghatározza azon eseteket, amikor a csomagoláson található jelölés elfogadható az árun lévő jelölés helyett. Ez különösen abban az esetben igaz, amikor az áruk rendesen szokásos csomagolásukban jutnak el a végső fogyasztóhoz vagy felhasználóhoz.

2. A „made in” („készült”) kifejezés az ország nevével együtt jelzi az áru eredetét. A megjelölés az Európai Közösségek bármelyik olyan hivatalos nyelvén történhet, amely a fogyasztó számára könnyen érthető abban a tagállamban, amelyben az áru forgalmazásra kerül.

3. Az eredetmegjelölést világosan olvasható és kitörölhetetlen betűkkel kell feltüntetni, amely az áru rendes kezelése során jól látható, világosan elkülönül más információktól, és olyan módon jelenik meg, amely nem megtévesztő, és nem is adhat lehetőséget a termék eredetére vonatkozó hamis benyomás keltésére.

4. Az előírt megjelölésnek a behozatal során az árun kell lennie. Az 5. cikk (3) bekezdése nyomán hozott intézkedések sérelme nélkül a megjelölést nem lehet eltávolítani vagy megváltoztatni addig, amíg az árukat a fogyasztó számára nem értékesítették.

4. cikk

A Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogadhat el a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, különösen a következő célból:

- Az eredetmegjelölés részletes formájának és módjainak meghatározása.

- Azon kifejezések listájának összeállítása a Közösség minden nyelvén, amelyek világosan kifejezik, hogy az áruk a jelölésben megadott országból származnak.

- Azon esetek meghatározása, amelyekben a gyakran használt rövidítések félreérthetetlenül jelzik a származási országot, és ezen rendelet alkalmazásában alkalmazhatók.

- Azon esetek meghatározása, amelyekben az árukat technikai vagy gazdasági okok következtében nem lehet vagy nem szükséges megjelölni.

- Egyéb olyan szabályok meghatározása, amelyek szükségesek lehetnek abban az esetben, ha az áruk nem felelnek meg e rendeletnek.

- E rendelet mellékletének aktualizálása, ha megváltozott a megítélése annak, hogy egy meghatározott ágazatban szükséges-e az eredetmegjelölés.

5. cikk

1. Az áruk nem felelnek meg e rendeletnek a következő esetekben:

- Nincs rajtuk feltüntetve az eredetmegjelölés.

- Az eredetmegjelölés nem felel meg az áruk eredetének.

- Az eredetmegjelölést megváltoztatták, eltávolították vagy bármi más módon változást idéztek elő rajta, kivéve abban az esetben, ha e cikk (3) bekezdése értelmében helyreigazítás volt szükséges.

2. A Bizottság további végrehajtási intézkedéseket fogadhat el a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban azon nyilatkozatok és igazoló dokumentumok vonatkozásában, amelyekkel igazolható az e rendeletnek való megfelelést.

3. A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankciókra vonatkozóan követelmény a hatékonyság, az arányosság és a visszatartó erő. A tagállamok legkésőbb e rendelet hatályba lépésétől számított 9 hónapon belül értesítik ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot, és haladéktalanul bejelentenek valamennyi későbbi, ezeket érintő módosítást.

4. Arra az esetre, ha az áruk nem felelnek meg e rendeletnek, a tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az áruk tulajdonosát vagy az azokért felelős bármely más személyt felszólíthassák az érintett termék saját költségen történő megjelölésére e rendelettel összhangban.

5. Ha e rendelet hatékony alkalmazásához szükséges, az illetékes hatóságok kicserélhetik az e rendeletnek való megfelelés ellenőrzése során kapott adatokat többek között olyan hatóságokkal, egyéb személyekkel vagy szervezetekkel, amelyeket a tagállamok a 2005/29/EK irányelv 11. cikke szerint erre felhatalmaztak. .

6. cikk

1. A Bizottságot az Eredetmegjelöléssel Foglalkozó Bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti.

2. Az e bekezdésre történő utalások esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időtartam egy hónapban határozandó meg.

3. A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

7. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A 2., 3. és 5. cikk 12 hónappal e rendelet hatályba lépését követően alkalmazandó. A 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság meghosszabbíthatja ezt az időszakot azzal az idővel, amelyre a piaci szereplőknek szükségük van ahhoz, hogy a végrehajtási rendelkezésekben előírt eredetmegjelölő követelményeknek megfeleljenek; ez a hosszabbítás azonban semmiképpen sem lehet kevesebb mint hat hónap.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

A termékeket, amelyekre e rendelet alkalmazandó, KN-kódjuk azonosítja.

KN-kód | Megnevezés |

4104 41 / 4104 49 / 4105 30 / 4106 22 / 4106 32 / 4106 40 / 4106 92 / 4107-től 4114-ig / 4302 13 / ex4302 19 (35, 80) | Crust & Finished Leather |

4008 21 / 4008 11 / 4005 99 / 4204 / 4302 30 (25, 31) 8308 10(00) / 8308 90(00) / 9401 90 / 9403 90 | Sarok, talp, szalagok, darabok, szintetikus anyagok, más |

4201 / 4202 / 4203 / 4204/ 4205 / 4206 | Nyerges-és szíjgyártóáruk, utazási cikkek, kézitáskák és hasonló tartók, bélből készült áruk (a selyemhernyóbélből készült áruk kivételével) |

4303 / 4304 | Ruházati cikkek, kellékek és tartozékok, szőrméből, műszőrméből és ezekből készült áruk |

50- 63. árucsoport | Textilipari alapanyagok és textiláruk |

6401 / 6402 / 6403 / 6404 / 6405 / 6406 | Lábbeli, lábszárvédő és hasonló áruk |

6907 / 6908 / 6911 / 6912 / 6913 / 691490100 | Kerámiacikkek |

7013 21 11 / 7013 21 19 / 7013 21 91 / 7013 21 99 / 7013 31 10 / 7013 31 90 / 7013 91 10 / 7013 91 90 | Asztali, konyhai, tisztálkodási, irodai, lakásdíszítési vagy hasonló célra szolgáló üvegáru (a 7010 vagy a 7018 vtsz. alá tartozók kivételével) ólomkristályból. |

7113/7114/7115/7116 | Ékszer és részei nemesfémből vagy nemesfémmel plattírozott fémből, Arany-és ezüstműves áru, ennek részei nemesfémből vagy nemesfémmel plattírozott fémből, Más áru nemesfémből vagy nemesfémmale plattírozott fémből, Természetes vagy tenyésztett gyöngyből, drágakőből vagy féldrágakőből (természetes, szintetikus vagy rekonstruált) készült áru |

94. árucsoport | Bútor, ágyfelszerelés, matracok, párnák, lámpák és világítófelszerelések, megvilágított jelzések és hasonlók, előre gyártott épületek. |

9603 | Seprű, kefe és ecset (gép-, készülék- vagy járműalkatrészt képező kefe is), kézi működtetésű, mechanikus padlóseprő motor nélkül, nyeles felmosó-, mosogatóruha és tollseprű; kefe, seprű vagy ecset előállításához előkészített csomó és nyaláb; szobafestő párna és henger; gumibetétes törlő (a gumihengeres kivételével) |

[1] HL C […]., [ …]., […]. o.

[2] HL L 17., 2000.1.21, 22.o.

[3] HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

[4] HL L 149., 2005.6.11., 22.o.

[5] HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított rendelet.

[6] HL L 253., 1993.10.11., 1. o. A legutóbb a 837/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 139., 2005.6.2., 1. o.) módosított rendelet.

[7] HL L 184., 1999.7.17., 23.o.

[8] HL L 105., 1983.4.23., 1.o. A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított rendelet.