52005PC0646

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.12.2005

COM(2005) 646 végleges

2005/0260 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról

(előterjesztő: a Bizottság){SEC(2005) 1625}{SEC(2005) 1626}

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE |

110 | A javaslat indokolása és célkitűzései Az európai televíziós szolgáltatások piaca a technológiák és a piacok konvergenciája következtében drámai változásokon ment keresztül. A „hagyományos” televíziós műsorszolgáltatás szabályozása továbbra is a nyolcvanas és kilencvenes évek szabályozási koncepciói alapján történik. Bár ez a koncepció sikeresnek bizonyult, mert lehetővé tette az európai uniós audiovizuális piac látványos fejlődését, ma már nem igazodik a digitális kor audiovizuális szolgáltatásainak fogyasztója számára rendelkezésre álló választási lehetőségek egyre szélesebb skálájához. A műsorszolgáltatóknak ugyanakkor egyre kiélezettebb versenyt kell folytatniuk egyrészt a más platformokon elérhető más lineáris szolgáltatásokkal, másrészt a nemlineáris (lekérhető) szolgáltatásokkal, amelyek azonos vagy hasonló audiovizuális médiatartalmat kínálnak eltérő szabályozási környezetben. Ez a tartalom fogyasztókhoz való eljuttatása szempontjából egyenlőtlen versenyfeltételeket jelent. A „jobb szabályozás” elveivel összhangban ezért friss szemléletmódot kell érvényesíteni. |

120 | Általános összefüggések A technológiai és a piaci változások fényében, az európai ipar versenyképességének az információs és kommunikációs technológiák és a média területén való további javítása érdekében a Bizottság úgy döntött, hogy megindítja a televíziós műsorszolgáltatás jelenlegi keretszabályozásának felülvizsgálatát. Az audiovizuális médiaszolgáltatások egységes piacán a jogi keret korszerűsítése szervesen illeszkedik a Bizottság jobb szabályozás mellett tett elkötelezettségéhez. Egyúttal hozzájárul a lisszaboni napirend megvalósításához is, és alapvető alkotóelemét képezi a Bizottság által júniusban elfogadott új i2010 politikai stratégiának. Összhangban van továbbá az analógról a digitális műsorszórásra történő áttérés felgyorsításáról szóló, májusban elfogadott bizottsági közleménnyel is. A „határok nélküli televíziózásról” szóló 89/552/EGK irányelv alkalmazásáról szóló negyedik jelentéshez[1] csatolt munkaprogrammal a Bizottság 2003-ban útjára indította a 97/36/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv („a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv”, „HNTI”) felülvizsgálatát célzó első konzultációs fordulót, amelynek keretében közmeghallgatásra és írásos konzultációra került sor. Ezen első konzultáció következtetéseit a Bizottság az európai audiovizuális politika szabályozásának jövőjéről szóló közleményben[2] vonta le. E közleményt követően fókuszcsoportok alakultak, amelyekben lehetőség nyílt egyes kérdéseket szakértők bevonásával, részletesebben is megvitatni. A fókuszcsoportok munkájának eredményeit a tagállamok egy május 30–31-én, Luxembourgban megtartott konferencián ismerhették meg, összefoglaló jelleggel pedig a Bizottság 2005 júliusában, „vitadokumentumok” formájában tette őket közzé. A Bizottság ebben a második konzultációs fordulóban több mint 200 érdekelttől kapott hozzászólást valamennyi ágazatból, ideértve a civil társadalom és az iparág képviselőit is. A „vitadokumentumok” és a hozzászólások képezték az alapját egy nagyobb, az audiovizuális politika kérdéseiről Liverpoolban, 2005. szeptemberében megtartott, a brit elnökséggel közösen szervezett konferenciának. Ez az esemény összefoglalta a vitát, és lezárta a konzultációs folyamatot. A vita legfontosabb tanulsága az volt, hogy ha a „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv jelenlegi formájában marad hatályban, akkor tovább mélyülnek az azonos vagy hasonló médiatartalom különböző terjesztési formáinak szabályozásában fennálló, egyre indokolatlanabb különbségek, és mindezek miatt, a jogbiztonság fokozása és az ágazat versenyképessége szempontjából legjobb feltételek biztosítása érdekében európai uniós szintű fellépés szükséges. E javaslat célja biztosítani, hogy a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat az egyes tagállamokban nyújtó szolgáltatók a „származási ország szabályoz” elv alapján teljes mértékben élvezhessék a belső piac előnyeit. Ezáltal az EU-ban működő valamennyi audiovizuális médiaszolgáltató számára javul a jogbiztonság. Mindez összhangban áll a technológiasemlegesség elvével is. Valóban, az audiovizuális politika korszerű szabályai nem tehetnek különbséget sem az azonos tartalmat szolgáltató különböző platformok között, sem azokon belül, és olyan egyenlő feltételeket kell teremteniük, amelyek mellett tisztességes és kiélezett verseny folyhat az egyes üzemeltetők között, miközben új szolgáltatások bontakozhatnak ki. Figyelembe véve ugyanakkor a technológia fejlődését, a piac és a felhasználók viselkedését (a több választási lehetőséget és a nagyobb felelősséget) és azt az igényt, hogy a fellépés a közérdekű célokkal arányos maradjon, a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások szabályozásában, különösen a reklámok tekintetében nagyobb rugalmasságot kell biztosítani. A Bizottság javaslatának célja tehát összességében az, hogy korszerűbbé tegye és egyszerűsítse a műsorszolgáltatást (a lineáris szolgáltatásokat) szabályozó jogi keretet, és minimális szabályokat állapítson meg a nemlineáris audiovizuális médiaszolgáltatások területén. |

130 | Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen A 97/36/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv a „televíziós műsorszolgáltatást” szabályozza. Ez a javaslat módosítja a HNTI-t oly módon, hogy korszerűbb és rugalmasabb keretet hoz létre a televíziós műsorszolgáltatás területén, ideértve más lineáris (kötött műsorrenden alapuló) audiovizuális médiaszolgáltatásokat is, és minimumszabályokat állapít meg a nemlineáris (lekérhető) audiovizuális médiaszolgáltatások területén. |

140 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat kiegészíti a meglévő európai uniós jogszabályokat, különösen az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvet, amely ugyancsak szabályozza a lekérhető szolgáltatásokat. A 2000/31/EK irányelv lehetővé teszi, hogy bizonyos közpolitikai megfontolások alapján a tagállamok eltérjenek a származási ország elvétől. Ennek az a következménye, hogy a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra különböző tagállamokban különböző szabályozás vonatkozhat (lásd a 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdését). A 2000/31/EK irányelv nem foglalkozik továbbá olyan közpolitikai kérdésekkel, mint a kiskorúak védelme vagy az emberi méltóság tiszteletben tartása, míg az audiovizuális médiaszolgáltatások körében ez a javaslat minimális összehangolást ír elő ezeken a területeken. A 2005/29/EK irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal, például a megtévesztő és az agresszív gyakorlattal minden médiumra kiterjedően foglalkozik, míg a most javasolt irányelv az audiovizuális médiaszolgáltatások keretei között folytatott kereskedelmi kommunikációra ír elő konkrét szabályokat. A 2003/33/EK irányelv a sajtótermékekre és más nyomtatott kiadványokra, a rádióra és az információs társadalom szolgáltatásaira nézve megtiltja a cigarettára és más dohánytermékekre vonatkozó reklámot. Megtiltja továbbá azt is, hogy a dohányvállalatok rádióműsorokat és határokon átnyúló dimenzióval rendelkező rendezvényeket szponzoráljanak. A 2003/33/EK irányelv (14) preambulumbekezdése világossá teszi továbbá, hogy a HNTI a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozóan megtiltja a cigarettára és más dohánytermékekre vonatkozó közvetlen és közvetett audiovizuális kereskedelmi kommunikáció valamennyi formáját, ami a most javasolt irányelv elfogadásával minden audiovizuális médiaszolgáltatásra kiterjedne. Ez a javaslat teljes mértékben figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak 11. cikkében elismert alapjogokat és alapelveket. Ebben a tekintetben a javaslat semmilyen módon nem akadályozza a tagállamokat a sajtószabadságra és a médiában történő véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezéseik alkalmazásában. |

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT |

Konzultáció az érdekelt felekkel |

211 | A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános bemutatása Az első nyilvános konzultációra 2003-ban került sor. A Bizottság vitaindító cikkeket tett közzé internetes honlapján, és felkérte az érdekelteket, hogy 2003. július 15-ig, írásban tegyenek észrevételeket. A Bizottsághoz több mint 150 írásos észrevétel érkezett be (mintegy 1 350 oldal terjedelemben) az érintettektől (közszolgálati és magántulajdonú műsorszolgáltatóktól, szabályozóktól, műsorkészítőktől, jogbirtokosoktól) és a legtöbb tagállamtól. Ezt követően több közmeghallgatásra került sor. Az európai audiovizuális politika szabályozásának jövőjéről szóló bizottsági közlemény [COM(2003) 784, 2003. december 15.] levonta a konzultáció első fordulójának következtetéseit, és három fókuszcsoportot hozott létre szakértők bevonásával a következő kérdések megvitatására: (i) a majdani szabályozás tárgyi hatálya; (ii) a televíziós reklámok alkalmas szabályozása; (iii) a tájékozódás szabadsága és a rövid híradások. A fókuszcsoportokban lefolytatott vita eredményeit a 2005 júliusában az audiovizuális politika kérdéseiről a brit elnökséggel közösen szervezett konferenciára közzétett „vitadokumentumok” foglalták össze. A konzultáció e második fordulójában több mint 200 észrevétel érkezett a Bizottsághoz az érintettektől, ezen belül IKT-vállalatoktól, telekommunikációs és internetes szolgáltatóktól. A konzultáció nyomán széles körű vita alakult ki, amelybe valamennyi nagyobb érdekelt fél bekapcsolódott, és amely a 2005-ös liverpooli konferencián érte el csúcspontját. A 2005-ös nyílt konzultációra az internet felhasználásával, 2005. július 11. és szeptember 5. között került sor. A Bizottsághoz 206 érdekelt küldte meg észrevételeit. Mindkét konzultáció eredményei elolvashatók a Bizottság weblapjain: http://europa.eu.int/comm/avpolicy/regul/review-twf2003/contribution.htm http://europa.eu.int/comm/avpolicy/revision-tvwf2005/2005-contribution.htm |

212 | A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja A majdani szabályozás tárgyi hatálya A vitákból egyértelműen kiderült, hogy fontos elv a technológiasemlegesség. A tagállamok, a fogyasztói szervezetek és a közszolgálati műsorszolgáltatók a mellett foglaltak állást, hogy a televíziózás tartalmi szabályozását az összes audiovizuális médiaszolgáltatásra kiterjedő, átfogó keretszabályozás részeként kell felülvizsgálni. Minden fél egyetértett ugyanakkor abban is, hogy a tartalom horizontális megközelítése csak akkor működik, ha a lineáris és a nemlineáris szolgáltatásokra kétszintű szabályozás érvényesül. A konzultáció során az a többségi vélemény alakult ki, hogy a lineáris és nemlineáris szolgáltatások közötti különbségtétel használható, jövőorientált alapot adhat a jogi szabályozásnak. Reklámok A mennyiségi szabályokkal kapcsolatban felmerült a reklámok elhelyezésére és a napi reklámidőre vonatkozó szabályok lazítása. Az ötletet az ágazat széles körben támogatta, és bizonyos mértékig a közszolgálati műsorszolgáltatók, valamint néhány tagállam is egyetértett. Számos érdekelt kiemelte a társ- és az önszabályozás hasznosságát a reklámozás területén. A kiskorúak és az emberi méltóság védelme A kiskorúak védelme és a gyűlöletkeltés terén meglehetősen széles konszenzus mutatkozik a HNTI-ben jelenleg kialakított egyensúly mellett. A tagállamok, a közszolgálati műsorszolgáltatók, a vallásos szervezetek, valamint a fogyasztói és a nézői szervezetek egyaránt annak a véleménynek adtak hangot, hogy ezeknek az értékeknek a hagyományos televíziózás mellett a nemlineáris szolgáltatásokban is érvényesülniük kell. Kulturális sokszínűség Miközben általános az egyetértés az európai kultúra sokféleségét tükröző, élénk európai audiovizuális műsorkészítési ágazat fenntartásának célkitűzésében, nyilvánvaló az is, hogy a lekérhető szolgáltatások világában nincs lehetőség műsoridőkvóták érvényesítésére. Másrészt az érdekeltek azt is felismerték, hogy a nemlineáris szolgáltatások belső piaci szabad áramlását az irányelvben átfogó módon kell lehetővé tenni, és egyáltalán, foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. A tájékozódás joga és a rövid kivonatok A tájékozódáshoz és a rövid kivonatokhoz fűződő jog kérdését az érdekeltek eltérően közelítik meg. Egyesek azzal érvelnek, hogy a különböző keretszabályokat nem szükséges európai szinten harmonizálni, miközben ugyanakkor a közszolgálati műsorszolgáltatók úgy vélik, hogy a jelenlegi tárgyalási feltételek nem segítik elő a rövid kivonatokhoz való hozzáférést, ezért az irányelv e tárgyú rendelkezése sokat segítene. |

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása |

221 | Érintett tudomány- és szakterületek – összehasonlító vizsgálat az ellenőrzési intézkedések hatásairól az Európai Unió tagállamainak televíziós reklámpiacán (Carat); – vizsgálat a televíziós műsorszámok terjesztésének és készítésének elősegítését célzó intézkedések hatásairól közösségi és nemzeti szinten (David Graham and Associated Ltd.); – tanulmány a médiaszektor társszabályozási intézkedéseiről (Hans Bredow Institut); – tanulmány a televíziós reklám, a szponzorálás és a távértékesítés szabályainak alkalmazásáról (Audimetrie); – hatásvizsgálat (Rand). |

222 | Alkalmazott módszer Teljesítményértékelés, statisztikai felmérések, kvalitatív interjúk, irodalomkutatás, tény- és adatgyűjtés gazdasági paraméterek és technológiai tényezők figyelembevételével. |

223 | A megkérdezett legfontosabb szervezetek/szakértők Focus Groups, Carat, RAND, David Graham and Associated Ltd., Hans Bredow Institut, S.A., Audimetrie és valamennyi érdekelt fél két konzultáció keretében. |

2249 | A beérkezett és felhasznált javaslatok összefoglalása Nem merült fel olyan súlyos kockázat lehetősége, amely visszafordíthatatlan következményekkel járhatna. |

225 | – A televíziós műsorszámok terjesztésének és készítésének elősegítését célzó intézkedések hatásaival foglalkozó tanulmány megerősíti, hogy a HNTI 4. és 5. cikke kielégítő és stabil keretnek bizonyult az európai és a független készítésű műsorszámok, illetőleg a kulturális sokszínűség elősegítésében. Ezek a rendelkezések hatálybalépésük óta jelentős pozitív hatással voltak nemcsak az európai készítésű alkotások európai televíziókban történő gyakoribb műsorra tűzése tekintetében, hanem kulturális és gazdasági szempontból is. – A szabályozás hatása a televíziós reklámpiacokra (a HNTI 10–20. cikke): a műsorszolgáltatók a túl bonyolultnak tartott 11. cikk egyszerűsítését, vagy akár teljes eltörlését sürgetik. A műsormegszakítások száma kisebb azokban az országokban, ahol a szabályozás szigorú, és nagyobb ott, ahol a piac deregulált. Az elemzés azt mutatja, hogy a 18. cikkben előírt korlátozások kedvező egyensúlyt teremtenek a nézők védelme és a piac igényei között. Ami a termékmegjelenítést illeti: ha a közvélemény pontos tájékoztatást kap a hirdető termékeinek egy adott programban való megjelenítéséről, azzal elkerülhető, hogy a termékmegjelenítés burkolt reklámnak minősüljön. |

226 | A szakértői vélemények nyilvános hozzáférhetőségének biztosítása Az Információstársadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság internetes honlapján: http://europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/studi_en.htm |

230 | Hatásvizsgálat A HNTI felülvizsgálata során öt lehetőség adódik: (1) Az irányelv hatályon kívül helyezése Az audiovizuális szolgáltatások belső piaca, a kiskorúak és az emberi méltóság védelme, a fogyasztók és a közrend, valamint a kulturális sokszínűség elősegítése szempontjából az irányelv hatályon kívül helyezése azt jelentené, hogy csak a nemzeti szabályokat kellene alkalmazni, és a származási ország elve elveszne valamennyi műsorszolgáltató számára. (2) Az irányelv megtartása módosítás nélkül Minden hatásvizsgálatban számba kell venni azt a lehetőséget is, hogy minden marad a régiben (status quo). Az egyes lehetőségek értékelése során ehhez az állapothoz lehet viszonyítani a hatásokat. (3) Összpontosított módosítások és a szöveg világosabbá tétele Az irányelv felülvizsgálata során a fogalommeghatározásokat hozzá kell igazítani az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatához, és egyértelművé kell tenni, hogy a televíziózáshoz hasonló valamennyi lineáris szolgáltatás az irányelv hatálya alá tartozik. Az irányelv nem foglalkozna a nemlineáris szolgáltatásokkal. (4) Átfogó keretszabályozás a lineáris és a nemlineáris szolgáltatások megkülönböztetésével Az irányelv átfogó keretszabályozást adna az audiovizuális tartalom fogyasztókhoz való eljuttatásának minden formájára, de a különböző típusú szolgáltatásokat (különösen a lineáris és a nemlineáris szolgáltatásokat) eltérően szabályozná. Az irányelv a nemlineáris szolgáltatásokra csak alapvető szabályokat adna. (5) Teljes harmonizáció a lineáris és a nemlineáris szolgáltatásokra azonos módon Ez egy, az audiovizuális tartalomszolgáltatásokat szabályozó irányelv bevezetését igényelné, amely egyformán kezelne valamennyi szolgáltatástípust. Az irányelv minden rendelkezése – a származási ország elvétől az európai és a független gyártású műsorszámokra vonatkozó követelményekig – valamennyi lineáris és nemlineáris szolgáltatóra egyaránt vonatkozna. A hatásvizsgálat során részletesen a 2., 3. és 4. lehetőséget vizsgáltuk meg. Az irányelv hatályon kívül helyezése (1. lehetőség) sem a szolgáltatóknak nem lenne jó, mert többé nem élvezhetnék az összehangolt és nyitott páneurópai audiovizuális piac nyújtotta előnyöket, sem pedig a fogyasztóknak, akik lemondhatnának arról, hogy biztonsággal igénybe vehetnek nagyszámú olyan audiovizuális szolgáltatást, amely a származási országtól függetlenül megfelel bizonyos minimális minőségi előírásoknak. Az 1. fejezetben ismertetett széles körű nyilvános konzultáció során voltaképpen egyetlen érdekelt fél sem tett ebben az irányban javaslatot. Az 1. lehetőség tehát nem tekinthető reálisnak, ezért a hatásvizsgálat sem foglalkozott vele. Az 5. lehetőség az audiovizuális szolgáltatások ágazatának egészére kiterjedő, teljes körű harmonizációt igényelne. A hatásvizsgálat erre sem terjedt ki, mert ez a megoldás a jelen körülmények között (különösen sokszínű, gyorsan alakuló ágazat, amelyre gazdasági, politikai és szociokulturális érdekek folyamatosan változó együttese fejti ki hatását) a közeljövőre nézve lehetetlennek tűnik. Egyetlen érdekelt fél sem tett javaslatot ebben az irányban sem. A vizsgálat kilenc érdekeltcsoportot, a tagállamok közigazgatási rendszerét és a Bizottságot tekintette a HNTI-n vagy felülvizsgálatán alapuló szabályozás végrehajtásában közvetlenül vagy közvetett módon érdekelt félnek. Ezekre az érdekelt felekre nézve a részletes hatásvizsgálat eredményeit a három fent leírt lehetőség figyelembevételével, a nyilvános konzultáció során megvitatott legfontosabb kérdések vonatkozásában a melléklet táblázatai foglalják össze. A vizsgálat kimutatta, hogy a status quo lehetősége (2. lehetőség) az érdekeltek legtöbbjére negatív hatást gyakorolna. Csak néhány érdekelt számára volna egyértelműen előnyös, ha az irányelv jelenlegi formájában maradna hatályban. A vizsgálat eredményei szerint a 3. lehetőség korlátozott hatóköre miatt kevesebb érdekelt felet befolyásolna, a kockázatok és az előnyök mérlegelése ez esetben is csupán néhány érdekelt fél esetében mutat kedvező irányú elmozdulást. Néhányuk számára ez a lehetőség nem jelentené az alapvető feltételek jelentős megváltozását, míg egy szűkebb körben pozitív hatással járna. A lineáris és a nemlineáris szolgáltatásokat több szinten kezelő, átfogó jogi keret csaknem a status quo lehetőség ellentétét eredményezi azon érdekeltek számát tekintve, akik jól, illetve rosszul járnának az irányelv átfogó felülvizsgálata folytán. Míg az érdekeltek relatív többsége nem észlelné a feltételek megváltozását, ez a lehetőség nagyszámú érdekelt számára különösen nagy előnyökkel járna. Feltételezve, hogy bizonyos hipotézisek teljesülnek, csak néhány esetben következne be a feltételek jelentős romlása. |

231 | A Bizottság a hatásvizsgálatot a munkaprogrammal összhangban hajtotta végre. Az erről készült jelentés a jogalkotási javaslat mellékletét képezi, és hamarosan az Információstársadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság internetes honlapján is olvasható lesz: http://europa.eu.int/comm/avpolicy/stat/studi_en.htm. |

A JAVASLAT JOGI ELEMEI |

305 | A javaslat összefoglalása – Az irányelv módosítása. – Közös minimumszabályok minden audiovizuális médiaszolgáltatásra (a nemlineáris szolgáltatásokra is). – A reklámra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele és korszerűsítése a fogyasztók védelmével és általános közpolitikai célok megvalósításával párhuzamosan. |

310 | Jogalap Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 47. cikkének (2) bekezdése és 55. cikke. |

329 | A szubszidiaritás elve A fejlődőben lévő lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatban egyre erősödik az az aggodalom, hogy az irányadó nemzeti szabályok gátolják a belső piaci versenyt. A HNTI felülvizsgálata során megoldást kell találni arra az elvárásra, hogy a belső piac létrejöttének és működésének feltételei oly módon javuljanak, hogy megszűnjenek azok, az új (lekérhető) szolgáltatásokra irányadó nemzeti szabályok következtében vagy a piaci versenynek e szabályok különbözőségeiből fakadó torzulása következtében kialakuló (meglévő vagy valószínűsített) akadályok, amelyek gátolják a szolgáltatásnyújtás mint alapszabadság gyakorlását. Valós a kockázata a jogbiztonság hiányának, ha a lekérhető audiovizuális szolgáltatások kialakulásával párhuzamosan a tagállamok közpolitikai okokra hivatkozva eltérést engedélyeznek a származási ország elvétől, és ennek következtében a lekérhető audiovizuális szolgáltatásokra az egyes tagállamokban nem harmonizált szabályok érvényesülnek. Ugyanakkor, mint a nemrégiben a Bizottság által a HNTI kapcsolattartó bizottsághoz kiküldött kérdőívek tanúsítják, a legtöbb tagállam a legfontosabb kérdések tekintetében máris szabályozza a nemlineáris (lekérhető) szolgáltatásokat. A lekérhető audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozó tagállami rendelkezések valóban eltérőek, és a legtöbb tárgyban a 25 tagállam közül 23-ban van szabályozás. Harmonizált európai megközelítésmód nélkül a páneurópai szolgáltatások számára bizonytalan jogi helyzet alakulna ki, ezért fennáll a veszély, hogy a kérdéses szolgáltatók kivonulnak az EU-ból, és ezzel középtávon kárt okoznak a tagállamok gazdaságának. |

Az arányosság elve |

331 | A tervezet csak olyan minimális harmonizációt javasol, amely biztosítja az audiovizuális médiaszolgáltatások belső piaci szabad mozgását. A végrehajtást illetően a társ- és önszabályozásra hagyatkozik. |

332 | A javaslat jelentős mértékben egyszerűsíti a televíziós reklámra vonatkozó szabályok ellenőrzését. Mivel a nemlineáris audiovizuális szolgáltatásokra irányadó minimumszabályok a legtöbb esetben nem vezetnek be új kötelezettségeket az üzemeltetők számára, csupán a származási ország elvének érvényesítése érdekében európai szintű harmonizációt valósítanak meg, ezért a javasolt intézkedések az elérendő céllal arányosnak tűnnek. |

A jogi eszközök megválasztása |

341 | Javasolt eszközök: irányelv, társszabályozás, önszabályozás. |

342 | A tervezet számos eszközt javasol: az alapjogok tekintetében szabályozás szükséges. A kiskorúak védelme érdekében máris széles körben használatos a társszabályozás, és a javaslat további, az irányelvben összehangolt területeken is bátorítja a társszabályozást. A társszabályozás rendszerét a legfontosabb érdekelteknek széles körben el kell fogadniuk, és gondoskodniuk kell a szabályok hatékony betartatásáról. |

KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK |

409 | A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére. |

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK |

Szimuláció, kísérleti szakasz és átmeneti időszak |

507 | A javaslat átmeneti időszakot ír elő. |

510 | Egyszerűsítés |

511 | A javaslat egyszerűsíti a szabályozást. |

512 | A televíziós reklámra a jelenlegi HNTI-ben irányadó szabályok jelentős mértékben egyszerűsödnek. Megszűnik a napi időkorlát, egyszerűbbek lesznek a reklámkategóriák, és világosabbá, rugalmasabbá válnak a reklámok elhelyezésére vonatkozó szabályok. |

517 | A javaslatot a Bizottság munka- és jogalkotási programja 2005/INFSO/032 szám alatt tartalmazza. |

Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési rendelkezés |

531 | A javaslat felülvizsgálati rendelkezést tartalmaz. |

550 | Megfelelési táblázat A tagállamok kötelesek eljuttatni a Bizottsághoz az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a nemzeti rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot. |

560 | Európai Gazdasági Térség A javasolt jogi aktus érinti az EGT-t, ezért a teljes EGT-ben hatályosnak kell lennie. |

570 | A javaslat rövid magyarázata A felülvizsgálat célja platformsemleges szabályok megállapítása az audiovizuális médiaszolgáltatások területén, ami azt jelenti, hogy az azonos jellegű szolgáltatásokra azonos szabályoknak kell vonatkozniuk. Az alkalmazandó szabályok köre ezentúl nem a szolgáltatás által igénybe vett technológiától, hanem a szolgáltatás természetétől függ. Az új szabályozás lineáris vagy „műsorszolgáltató” szolgáltatások, amelyekbe az internetes televíziózás különböző változatai (IPTV, streaming, web-casting) is beletartoznak, illetőleg nemlineáris szolgáltatások (amilyen például a lekérés alapján videofilmet sugárzó szolgáltatás) között tesz különbséget. A módosító irányelv az irányelv 1. cikkében új meghatározásokat vezet be az „audiovizuális médiaszolgáltatások” fogalomkörében. Az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatás tájékoztató, szórakoztató és nevelő funkcióját öleli fel, de nem terjed ki a magánlevelezés különböző formáira, például a korlátozott számban szétküldött elektronikus levelekre. A fogalommeghatározás kizárja azokat a szolgáltatásokat is, amelyek elsődleges célja nem az audiovizuális tartalom fogyasztókhoz való eljuttatása, még ha a kérdéses szolgáltatás tartalmaz is audiovizuális elemeket. Nem tartalmazza tehát azokat a szolgáltatásokat, amelyekben az audiovizuális tartalom nem a szolgáltatás elsődleges célja, hanem más szolgáltatást kísérve jelenik meg. Az új 3c–3h. cikkek tartalmazzák a valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásra irányadó alapvető szabályokat. Ennek folytán néhány, a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó különös szabály (7. cikk, 12. cikk és 22a. cikk) elhagyható. A nemlineáris (lekérhető) szolgáltatásokra a javaslat csak minimumként szolgáló alapelveket határoz meg a következő kérdésekben: • a kiskorúak védelme; • a gyűlöletkeltés tilalma; • a médiaszolgáltató nevének megadása; • a kereskedelmi kommunikáció megjelölése; • a kereskedelmi kommunikáció kvalitatív korlátai (például az alkoholtartalmú italok reklámja vagy a kiskorúaknak szánt reklám esetén). Az új 3b. cikk a lineáris szolgáltatások körében bevezeti a rövid híradáshoz való jog diszkriminációmentes alkalmazásának szabályát. A televíziós reklámról szóló IV. fejezetben a legfontosabb változtatások rugalmasabb szabályokat vezetnek be a reklámok elhelyezésére (módosított 11. cikk), világos szabályokat állapítanak meg a termékmegjelenítésre, eltörlik a televíziós reklámok napi mennyiségére megállapított korlátot (régi 18. cikk), és megszüntetik a távértékesítésre előírt mennyiségi korlátozásokat (régi 18a. cikk). A reklámra eddig előírt napi háromórás korlát elavultnak tekinthető és a gyakorlatban sem alkalmazzák, ezért kimarad a szabályozásból. A reklámok elhelyezésére vonatkozó szabályok egyszerűbbek és rugalmasabbak lesznek. A műsorszolgáltatóknak – a jelenlegi szabályozással szemben – ezentúl nem kell 20 percet hagyniuk a reklámblokkok között, hanem szabadon választhatják meg a legalkalmasabb pillanatot, amikor műsorba iktathatják a reklámot. A televízió céljára készült filmek, a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások, a gyermekműsorok és a hírműsorok közvetítése azonban reklámmal minden egyes 35 perc hosszúságú időszakban legfeljebb egyszer szakítható csak meg. |

1. 2005/0260 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikkének (2) bekezdésére és 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,[3]

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,[4]

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,[5]

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,[6]

mivel:

(1) A 89/552/EGK irányelv összehangolja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseit. Az audiovizuális médiaszolgáltatások fogyasztókhoz való eljuttatása terén azonban új technológiák jelentek meg, amelyek a strukturális változásoknak és a technológiai fejlődésnek az üzleti modellekre, különösen a kereskedelmi műsorszolgáltatás finanszírozására kifejtett hatásának figyelembevétele, valamint az európai információs technológiák, médiaágazatok és -szolgáltatások versenyképességéhez szükséges optimális feltételek biztosítása érdekében szükségessé teszik a szabályozás módosítását.

(2) A televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozóan a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket a 89/552/EGK irányelv máris összehangolja, a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra és egyéb hasonló jellegű tevékenységformákra irányadó szabályok azonban eltéréseket mutatnak, és néhány esetben akadályozhatják e szolgáltatások Európai Unión belüli szabad mozgását és torzíthatják a közös piaci versenyt. A 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik különösen, hogy a tagállamok bizonyos közpolitikai megfontolások alapján eltérhetnek a származási ország elvétől.

(3) Az audiovizuális médiapiacok társadalmi, demokratikus és kulturális jelentősége indokolttá teszi e szolgáltatások külön szabályozását.

(4) A hagyományos audiovizuális médiaszolgáltatások és a fejlődőben lévő lekérhető szolgáltatások a Közösség szempontjából a foglalkoztatás jelentős lehetőségeit hordozzák magukban különösen a kis- és középvállalkozások körében, és serkentik a gazdasági növekedést és a beruházásokat.

(5) Az audiovizuális médiaszolgáltatásokat kínáló európai vállalatok a fejlődőben lévő lekérhető szolgáltatások szabályozása tekintetében bizonytalan jogi környezetben és egyenlőtlen versenyfeltételek között működnek, ezért mind a versenytorzulások felszámolása, mind a jogbiztonság növelése érdekében legalább alapvető szinten minden audiovizuális médiaszolgáltatásra összehangolt szabályokat kell előírni.

(6) A Bizottság elfogadott egy közleményt az európai audiovizuális politika szabályozásának jövőjéről,[7] és ebben rámutatott, hogy az ágazat szakpolitikai szintű szabályozásában mind jelenleg, mind a jövőre nézve védelmet kell biztosítani bizonyos közérdekeknek, például a kulturális sokszínűségnek, a tájékozódáshoz való jognak, a kiskorúak védelmének és a fogyasztóvédelemnek.

(7) A Bizottság az információs társadalommal és a médiával összefüggő ágazatokban a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása érdekében elfogadta az „i2010: európai információs társadalom” című kezdeményezést.[8] Az i2010 olyan átfogó stratégia, amelynek célja az információs és médiaszolgáltatások, hálózatok és eszközök konvergenciájának talaján, az összes európai uniós politikai eszköz: a szabályozási eszközök, a kutatás és az ipari partnerségek korszerűsítésével és felhasználásával kialakítani a digitális gazdaságot. A Bizottság elkötelezte magát az információs társadalommal és a médiával összefüggő ágazatok következetes belső piaci szabályozásának az audiovizuális szolgáltatások jogi szabályozása korszerűsítésén keresztül történő kialakítása mellett, és vállalta, hogy ennek első lépéseként 2005-ben javaslatot tesz a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv korszerűsítésére.

(8) 2005. szeptember 6-án az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a 97/36/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkének a 2001 és 2002 közötti időszakban történő alkalmazásáról (Weber-jelentés).[9] Az állásfoglalás szorgalmazza a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv jelenleg hatályos formájának hozzáigazítását a strukturális változásokhoz és a technológiai fejlődéshez az alapelvek teljes körű tiszteletben tartása mellett, mert azok továbbra is érvényesek. Emellett elvben támogatja azt az elvet, hogy valamennyi audiovizuális szolgáltatásra alapvető szabályokat, a lineáris („műsorszolgáltató”) szolgáltatásokra pedig emellett különös szabályokat is elő kell írni.

(9) Ez az irányelv elősegíti az alapjogok tiszteletben tartását, és teljes mértékben összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak 11. cikkében elismert alapelvekkel. Ebben a tekintetben az irányelv semmilyen módon nem akadályozza a tagállamokat a sajtószabadságra és a médiában történő véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezéseik alkalmazásában

(10) A 3c–3h. cikkekben előírt harmonizált minimumszabályok bevezetése következtében a tagállamok a kiskorúak védelmére, a fajon, nemen, valláson vagy nemzeti hovatartozáson alapuló gyűlöletkeltés vagy konkrét személyek emberi méltóságának megsértése elleni küzdelemre, illetve a fogyasztóvédelemre hivatkozva az irányelv által összehangolt területeken többé nem térhetnek el a származási ország elvétől a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[10] 3. cikkének (4) bekezdése alapján.

(11) A 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[11] az 1. cikk (3) bekezdése szerint nem sérti a közösségi, illetve nemzeti szinten hozott, az általános érdekű célkitűzések elérésére irányuló intézkedéseket, különösen a tartalom szabályozásával és az audiovizuális politikával kapcsolatos intézkedéseket.

(12) Az irányelv egyetlen rendelkezése egyetlen médiatípus tekintetében sem írja elő vagy bátorítja a tagállamokat új engedélyezési vagy közigazgatási jogosultsági rendszerek bevezetésére.

(13) Az audiovizuális médiaszolgáltatások fogalma valamennyi tömegkommunikációs médiaszolgáltatást magában foglalja, a kötött műsorrendűeket és a lekérhetőket egyaránt. Az irányelv hatálya azonban csak a Szerződésben meghatározott szolgáltatásokra terjed ki, tehát a gazdasági tevékenység minden formájára, ezen belül a közszolgálati vállalkozások tevékenységére is, de nem terjed ki a nem gazdasági jellegű tevékenységekre, mint például a kizárólag magáncélú weblapok fenntartására.

(14) Az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatás tájékoztató, szórakoztató és nevelő funkcióját öleli fel, de nem terjed ki a magánlevelezés különböző formáira, például a korlátozott számban szétküldött elektronikus levelekre. A fogalommeghatározás kizárja továbbá a nem audiovizuális tartalom terjesztésére szánt szolgáltatásokat, tehát azokat is, amelyekhez kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. Ilyen szolgáltatás például olyan weblapok fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak audiovizuális elemeket (grafikus animációt, kisebb terjedelmű klasszikus reklámot, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást).

(15) Az irányelv hatálya nem terjed ki a hírlapok és a folyóiratok elektronikus változataira.

(16) Az „audiovizuális” kifejezés a hangos vagy néma mozgóképre utal, így a némafilmeket is magában foglalja, de nem terjed ki a hangátviteli vagy rádiós szolgáltatásokra.

(17) A médiaszolgáltató, így az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalmának meghatározása szempontjából alapvető fontosságú a szerkesztői felelősség kérdése. Ez az irányelv nem sérti a 2000/31/EK irányelvben megállapított felelősségi mentességeket.

(18) A reklám és a távértékesítés fogalma mellett az irányelv bevezeti az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció szélesebb fogalmát. Ez olyan hangos vagy néma mozgóképeket jelent, amelyek audiovizuális médiaszolgáltatást kísérnek, és céljuk gazdasági tevékenységet folytató természetes személy vagy egyéb jogalany árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése; nem terjed tehát ki az ellenszolgáltatás nélkül sugárzott közérdekű bejelentésekre és jótékonysági felhívásokra.

(19) Továbbra is központi helyet foglal el az irányelvben a származási ország elve, mert ez alapvető fontosságú a belső piac létrehozása szempontjából. Ezt az elvet tehát, amely az új üzleti modellek és a kérdéses szolgáltatások nyújtásának szükséges alapját képezi, a médiaszolgáltatók jogbiztonságának biztosítása érdekében minden audiovizuális médiaszolgáltatásra alkalmazni kell. Az elv az információ és az audiovizuális műsorok belső piaci szabad áramlása szempontjából is alapvetően fontos.

(20) A különösen a digitális műholdas programok területén tapasztalható műszaki fejlődésnek megfelelően az irányadó különös kritériumokat oly módon kell kiigazítani, hogy a szabályozás megfelelő és hatékonyan végrehajtható legyen, és lehetővé tegye az érdekeltek számára az audiovizuális tartalomszolgáltatásokban megjelenő tartalom tényleges befolyásolását.

(21) Mivel ez az irányelv az Európai Unió lakosai számára nyújtott szolgáltatásokat szabályozza, csak azokra az audiovizuális médiaszolgáltatásokra kell alkalmazni, amelyeket a lakosság egy vagy több tagállamban a szokásos fogyasztói eszközökkel közvetlenül vagy közvetett módon igénybe tud venni. A „szokásos fogyasztói eszközök” fogalmának meghatározása a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladata.

(22) A Szerződés 43–48. cikke lefekteti a letelepedés szabadságának alapjogát. Ennek megfelelően az audiovizuális médiaszolgáltatók általában szabadon választhatják meg, mely tagállamban telepednek le. Az Európai Bíróság is rámutatott, hogy „a Szerződés valójában nem tiltja meg egy vállalkozás számára, hogy gyakorolja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, amennyiben nem kínálja szolgáltatását abban a tagállamban, amelyikben az letelepedett”.[12]

(23) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az irányelvvel összehangolt területeken a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra szigorúbb szabályokat alkalmazhassanak. Annak érdekében, hogy ezeket a szabályokat ne lehessen megkerülni, egy hatékonyabb eljárási keret kialakítása mellett célszerű jogszabályba foglalni az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát,[13] mert ennek révén alkalmas módon figyelembe vehetők a tagállamok aggályai anélkül, hogy megkérdőjeleződne a származási ország elvének alkalmazása.

(24) Az irányelv értelmében a származási ország elvének ellenében a tagállamok továbbra is hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a szabad mozgást a televíziós műsorszórás területén, de csak a 2a. cikkben felsorolt feltételekkel és az ezen irányelvben előírt eljárás szerint. Az Európai Bíróság ugyanakkor következetesen érvényesíti ítélkezési gyakorlatában azt az elvet, hogy a szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó bárminemű korlátozást, hasonlóképpen a Szerződésben lefektetett alapelvektől történő bárminemű eltéréshez, megszorítóan kell értelmezni.[14]

(25) „Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményében[15] a Bizottság hangsúlyozta, hogy a szabályozás alkalmas módját gondos elemzés alapján kell meghatározni, és meg kell vizsgálni különösen, hogy az adott ágazatban és problémakörben a jogalkotás vagy más alternatív módszer, például a társszabályozás vagy az önszabályozás jelenti-e a legjobb megoldást. A társszabályozás és az önszabályozás területén a jogalkotás javításáról szóló intézményközi megállapodás[16] közös megegyezésen alapuló fogalommeghatározásokat, kritériumokat és eljárásokat állít fel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok eltérő jogi hagyományainak megfelelően alkalmazott társ- és önszabályozási eszközök fontos szerepet játszhatnak a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításában.

(26) A közérdeklődésre számot tartó rendezvényekre vonatkozóan a műsorszolgáltatók kizárólagos szórakoztatási jogot szerezhetnek. A hírműsorok készítésében és műsorra tűzésében ugyanakkor az Európai Unió teljes területén elő kell segíteni a pluralizmust, és tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében elismert alapelveket.

(27) A tájékozódás alapszabadságának biztosítása és az európai uniós közönség érdekeinek teljes körű és megfelelő védelme érdekében ezért a közérdeklődésre számot tartó rendezvényre vonatkozó kizárólagos jogok gyakorlói számára elő kell írni, hogy más műsorszolgáltatóknak és a műsorszolgáltatók nevében eljáró közvetítőknek tisztességes, méltányos és diszkriminációmentes feltételekkel, de a kizárólagos jogok kellő tiszteletben tartásával jogot biztosítsanak rövid kivonatok általános híradásokban való felhasználására. Ezeket a feltételeket a közérdeklődésre számot tartó esemény előtt időben közzé kell tenni úgy, hogy az érdekelteknek megfelelő idő álljon rendelkezésére joguk gyakorlásához. Általános szabályként a rövid kivonatok legfeljebb 90 másodperc hosszúságúak lehetnek.

(28) A nemlineáris szolgáltatások egyrészről a felhasználó számára rendelkezésre álló választási és befolyásolási lehetőségekben, másrészről a társadalomra gyakorolt hatásban térnek el a lineáris szolgáltatásoktól.[17] Ez indokolja a nemlineáris szolgáltatásokra előírt kevésbé szigorú szabályokat: e szolgáltatásoknak csak a 3c–3h. cikkben foglalt alapvető szabályoknak kell megfelelniük.

(29) Az audiovizuális médiaszolgáltatások egyedi jellege miatt, különösen pedig mivel ezek a szolgáltatások befolyásolják a lakosság véleményalkotását, alapvető fontosságú, hogy a felhasználók tudják, pontosan ki felelős e szolgáltatások tartalmáért. Ezért lényeges, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a médiaszolgáltatók könnyen, közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetővé tegyék azokat az információkat, amelyek alapján megállapítható, ki viseli a tartalom tekintetében a szerkesztői felelősséget. A közösségi jog irányadó rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok feladata annak eldöntése, hogy ez a célkitűzés milyen gyakorlati megoldásokkal érhető el.

(30) Az arányosság elvével összhangban az irányelvben előírt intézkedések szigorúan a belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges minimumra korlátozódnak. Az audiovizuális médiaszolgáltatások szempontjából valóban belső határok nélküli térség kialakítása érdekében a közösségi szintű fellépést igénylő területeken az irányelvnek gondoskodnia kell a közérdekű célkitűzések, különösen a kiskorúak és az emberi méltóság védelmére irányuló célkitűzés magas szintű védelméről.

(31) A jogalkotók, az ipar és a szülők továbbra is aggódnak az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő káros tartalomtól és viselkedésformáktól. Új problémákat is meg kell majd oldani, különösen az új platformokkal és az új termékekkel kapcsolatban. Ezért be kell vezetni olyan szabályokat, amelyek valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban és az audiovizuális kereskedelmi kommunikációban védik a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését, valamint az emberi méltóságot.

(32) A kiskorúak és az emberi méltóság védelmében meghozott intézkedéseket gondosan egyensúlyban kell tartani a véleménynyilvánításnak az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett alapjogával. A kérdéses intézkedések céljaként tehát azt kell kitűzni, hogy különösen a nemlineáris szolgáltatások tekintetében gondoskodjanak a kiskorúak kellő szintű védelméről, nem pedig azt, hogy teljes egészében betiltsák a felnőtteknek szánt tartalmat.

(33) Az irányelv egyetlen, a kiskorúak vagy a közrend védelmét célzó rendelkezése sem igényli szükségképpen, hogy a kérdéses intézkedést a tagállam az audiovizuális médiaszolgáltatások előzetes ellenőrzése révén valósítsa meg.

(34) A Szerződés 151. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Közösségnek a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat.

(35) A nemlineáris audiovizuális médiaszolgáltatások potenciálisan részben a lineáris szolgáltatások helyére léphetnek. Ennek megfelelően lehetőség szerint támogatniuk kell az európai alkotások terjesztését és készítését, és ennek révén aktívan hozzá kell járulniuk a kulturális sokszínűség előmozdításához. Fontos, hogy az európai alkotások audiovizuális médiaszolgáltatásokban való népszerűsítésére vonatkozó előírások alkalmazása rendszeres értékelés tárgyát képezze. A 3f. cikk (3) bekezdésében előírt jelentésekben a tagállamoknak figyelembe kell venniük továbbá különösen e szolgáltatások pénzbeni hozzájárulását az európai alkotások készítéséhez és jogainak megszerzéséhez; az európai alkotásoknak az audiovizuális médiaszolgáltatások kínálatán belül képviselt részarányát; valamint az ilyen szolgáltatások által kínált európai alkotások felhasználók általi tényleges fogyasztását.

(36) A módosított 89/552/EGK irányelv 4. cikkében foglalt rendelkezések végrehajtása során a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a műsorszolgáltatók kellő teret adjanak a koprodukcióban készített és a nem az adott országban készített európai alkotásoknak.

(37) Biztosítani kell, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatók a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotásokat a jogosultakkal kötött megállapodásban megjelölt időszakban sugározzák.

(38) A nemlineáris szolgáltatások növelik a fogyasztók választási lehetőségeit. Ezért a nemlineáris szolgáltatásokban megjelenő audiovizuális kereskedelmi kommunikációt indokolatlan és műszaki szempontból értelmetlen részletesen szabályozni. Ugyanakkor egyértelmű közpolitikai célok elérése érdekében minden audiovizuális kereskedelmi kommunikációnak a megjelölésre vonatkozó szabályok mellett tiszteletben kell tartania bizonyos alapvető kvalitatív szabályokat is.

(39) Amint a „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv reklámra vonatkozó rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásairól szóló bizottsági értelmező közlemény[18] rámutatott, néhány új reklámtechnika és marketingmódszer megjelenésével a hagyományos műsorszolgáltatás keretei között megvalósuló kereskedelmi kommunikációban olyan új és hatékony lehetőségek jöttek létre, amelyek a hagyományos műsorszolgáltatás számára potenciálisan kedvezőbb versenypozíciót biztosítanak a lekérhető szolgáltatásokkal folytatott versenyben. Ez az értelmező közlemény annyiban marad érvényben, amennyiben az irányelvnek a módosító irányelvvel nem érintett rendelkezéseire vonatkozik.

(40) A kereskedelem és a technológiák fejlődése több választási lehetőséget kínál, és nagyobb felelősséget vár el a felhasználótól az audiovizuális médiaszolgáltatások igénybevételében. Annak érdekében, hogy a szabályozás arányos maradjon az elérendő közérdekű célokkal, a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokban bizonyos fokú rugalmasságot kell lehetővé tenni: az elkülönítés elvét a reklámra és a távértékesítésre kell korlátozni, míg bizonyos feltételek megléte esetén engedélyezni kell a termékmegjelenítést, és néhány mennyiségi korlátozást el kell törölni. A burkolt termékmegjelenítést azonban tiltani kell. Az elkülönítés elvével nem szabad megakadályozni új reklámtechnikák alkalmazását.

(41) A jelen irányelvben szabályozott kereskedelmi gyakorlat körén kívül az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő tisztességtelen, például megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatra a 2005/29/EK irányelvet kell alkalmazni. Ezen túlmenően, mivel a cigaretta és más dohánytermékek nyomtatott sajtóban, információs társadalmi szolgáltatásokban és rádiós műsorszolgáltatásokban történő reklámozását megtiltó 2003/33/EK irányelv nem sérti a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit, az audiovizuális szolgáltatások különleges jellegére tekintettel a 2003/33/EK irányelv és a 89/552/EGK irányelv közötti viszonynak a jelen irányelv hatálybalépését követően is változatlannak kell maradnia. Mivel továbbá a 2001/83/EK irányelv[19] egyes gyógyszerkészítmények nyilvános reklámozását megtiltó 88. cikkének (1) bekezdése ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében nem sérti a 89/552/EGK irányelv 14. cikkének rendelkezéseit, a 2001/83/EK irányelv és a 89/552/EGK irányelv közötti viszonynak a jelen irányelv hatálybalépését követően is változatlannak kell maradnia.

(42) Mivel az új szolgáltatások számának növekedése következtében nagyobb választék áll a nézők rendelkezésére, többé nem indokoltak a klasszikus reklámra vonatkozó, a nézők védelmét célzó részletes szabályok. Miközben az irányelv nem növeli a reklámra fordítható műsoridő hosszát, nagyobb rugalmasságot biztosít a műsorszolgáltató számára azzal a megkötéssel, hogy a reklám nem bonthatja meg indokolatlanul a műsorok egységét.

(43) Az irányelv célul tűzi ki az európai televíziózás különleges jellegének megőrzését, ezért korlátozásokat ír elő a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a televízió céljára készült filmek, valamint egyes, továbbra is védendő műsorkategóriák lehetséges megszakításaira.

(44) A reklámra fordított napi műsoridő korlátozása eddig is inkább csak elméleti jelentőségű volt. Az óránkénti korlátozás fontosabb, mert főműsoridőben is kifejti hatását. Ezért a napi korlátot el kell törölni, az óránkénti korlátot pedig a klasszikus reklám és a távértékesítési célú bejátszások tekintetében fenn kell tartani; a fogyasztók rendelkezésére álló nagyobb választék miatt ugyancsak indokolatlannak tűnik a távértékesítésre vagy hirdetésre szakosodott csatornákra előírt időkorlátozás fenntartása. Az óránkénti 20 %-os reklámidő-korlátozás ugyanakkor érvényben marad azzal, hogy nem vonatkozik a reklám időigényesebb formáira, például a televíziós promóciós műsorokra és a távértékesítési műsorokra, amelyek jellegüknél és alkalmazott módszereiknél fogva több időt vesznek igénybe.[20]

(45) Az irányelv tiltja a burkolt reklámot, mert az negatív hatással van a fogyasztókra. Az irányelv alkalmazásában nem minősül burkolt reklámnak a jogos termékmegjelenítés.

(46) A termékmegjelenítés a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a televízió céljára készült filmek körében valós gyakorlatnak számít, de a tagállamok eltérően szabályozzák. A versenyegyenlőség biztosítása és ezáltal az európai médiaipar versenyképességének fokozása érdekében meg kell állapítani a termékmegjelenítés szabályait. A termékmegjelenítés fogalma minden olyan audiovizuális kereskedelmi kommunikációt felölel, amely terméket, szolgáltatást, ezek védjegyét vagy mindezekre való utalást tartalmaz oly módon, hogy – általában fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében – műsorban jelenik meg. A termékmegjelenítésre ugyanazok a mennyiségi szabályok és korlátozások alkalmazandók, mint a reklámra.

(47) Annak érdekében, hogy tevékenységüket részrehajlástól mentesen és átlátható módon végezhessék és hozzájáruljanak a pluralizmushoz, a szabályozóknak függetlennek kell lenniük a nemzeti kormányoktól és az audiovizuális médiaszolgáltatóktól. Az irányelv helyes alkalmazása érdekében elengedhetetlen a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti szoros együttműködés,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 89/552/EGK irányelv[21] a következőképpen módosul:

(1) A cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az Európai Parlament és a Tanács .../.../... irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)”.

(2) A 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 1. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

2. „audiovizuális médiaszolgáltatás”: a Szerződés 49. és 50. cikkének értelmében vett olyan szolgáltatás, amelynek elsődleges célja hangos vagy néma mozgóképeknek tájékoztatás, szórakoztatás vagy nevelés céljából a közönséghez történő eljuttatása a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[22] 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózaton keresztül;

3. „médiaszolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerkesztői felelősséget vállal az audiovizuális médiaszolgáltatás audiovizuális tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak elrendezését;

4. „televíziós műsorszolgáltatás”: olyan lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató alakítja ki a műsorrendet és határozza meg, mely műsor mely időpontban kerül közvetítésre;

5. „műsorszolgáltató”: a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás szolgáltatója;

6. „nemlineáris szolgáltatás”: olyan audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által kínált tartalomválaszték alapján a felhasználó határozza meg, mely műsor mikor kerül közvetítésre;

7. „audiovizuális kereskedelmi kommunikáció”: olyan hangos vagy néma mozgóképek, amelyek audiovizuális médiaszolgáltatást kísérnek, és céljuk gazdasági tevékenységet folytató természetes személy vagy egyéb jogalany árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése;

8. „televíziós reklám”: bármilyen formájú közlemény, amelyet köz- vagy magánvállalkozás fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében vagy önreklámozás céljából egy szakma, üzlet, foglalkozás vagy hivatás tekintetében közvetít annak érdekében, hogy fizetés ellenében előmozdítsa áruk vagy szolgáltatások értékesítését, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és a kötelezettségeket is;

9. „burkolt reklám”: áruk, szolgáltatások, illetve valamely áru gyártója vagy szolgáltatás szolgáltatója nevének, védjegyének vagy tevékenységének szavakban vagy képekben megfogalmazott, műsorban történő bemutatása, ha ez a bemutatás a műsorszolgáltató szándéka szerint hirdetési célokat szolgál, és természetét tekintve félrevezetheti a közönséget. Az ilyen jellegű bemutatást szándékosnak kell tekinteni különösen akkor, ha fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében nyújtják;

10. „szponzorálás”: olyan hozzájárulás, amelyet audiovizuális médiaszolgáltatás nyújtásával vagy audiovizuális alkotások készítésével nem foglalkozó köz- vagy magánvállalkozás nyújt audiovizuális médiaszolgáltatások finanszírozására azzal a céllal, hogy népszerűsítse nevét, védjegyét, arculatát, tevékenységét vagy termékeit;

11. „távértékesítés”: olyan közvetlen ajánlatok, amelyeket fizetés ellenében közvetítenek a közönségnek áruk vagy szolgáltatások értékesítése céljából, beleértve az ingatlanokat, a jogokat és a kötelezettségeket is;

12. „termékmegjelenítés”: az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció bármely olyan formája, amely terméket, szolgáltatást, ezek védjegyét vagy mindezekre való utalást tartalmaz oly módon, hogy – általában fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében – audiovizuális médiaszolgáltatásban jelenik meg.

(3) A 2. cikk a következőképpen módosul:

13. Az (1) bekezdésben a „műsorszolgáltatók által közvetített összes televíziós adás” szövegrész helyébe a „médiaszolgáltatók által közvetített összes audiovizuális médiaszolgáltatás” szöveg, az „adásokra” szó helyébe pedig az „audiovizuális médiaszolgáltatásokra” szöveg lép.

14. A (2) bekezdésben a „műsorszolgáltatók” szó helyébe a „médiaszolgáltatók” szó lép.

15. A (3) bekezdésben a „műsorszolgáltató”, illetve a „műsorszolgáltatót” szó helyébe a „médiaszolgáltató”, illetve a „médiaszolgáltatót” szó; az „a műsorrenddel kapcsolatos szerkesztői döntéseket” szövegrész helyébe az „az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos szerkesztői döntéseket” szöveg; az „a televíziós műsorszolgáltató tevékenység” szövegrész helyébe az „az audiovizuális médiaszolgáltatási tevékenység” szöveg; az „ahol elsőként megkezdte műsorszolgáltatását” szövegrész helyébe az „ahol elsőként megkezdte tevékenységét” szöveg; az „a műsorrenddel kapcsolatos döntéseket” szövegrész helyébe pedig az „az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos döntéseket” szöveg lép.

16. A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:„(4) Azokat a médiaszolgáltatókat, amelyekre a (3) bekezdés előírásai nem alkalmazhatók, egy tagállam joghatósága alá tartozónak kell tekinteni a következő esetekben:

17. az adott tagállamban végeznek sugárnyaláb-fellövést;

18. bár nem végeznek az adott tagállamban sugárnyaláb-fellövést, az adott tagállamhoz tartozó műholdkapacitást használják.”

19. Az (5) bekezdésben a „műsorszolgáltatók” szó helyébe a „médiaszolgáltatók” szó, az „52. és további cikkeinek” szövegrész helyébe pedig a „43. és további cikkeinek” szöveg lép.

20. A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:„(6) Ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan, kizárólag harmadik országokban történő vételre szánt audiovizuális médiaszolgáltatásokra, amelyek szokásos fogyasztói eszközökkel közvetlenül vagy közvetve nem foghatóak egy vagy több tagállamban.”

21. A cikk a következő (7), (8), (9) és (10) bekezdéssel egészül ki:„7. Valamely tagállam a visszaélések és a csalás megelőzése érdekében megfelelő intézkedéseket hozhat olyan, másik tagállamban letelepedett médiaszolgáltatóval szemben, amely tevékenysége teljes egészét vagy java részét az előbbi tagállam területe felé irányítja. E körülmények fennállását az előbbi tagállamnak eseti alapon kell bizonyítania.(8) A tagállam a (7) bekezdés alapján csak akkor hozhat intézkedéseket, ha valamennyi alábbi feltétel teljesül:

22. a fogadó tagállam kéri azt a tagállamot, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett, hogy hozzon intézkedéseket;

23. ez utóbbi tagállam nem hozza meg a kért intézkedéseket;

24. az előbbi tagállam a kérdéses intézkedések meghozatalára irányuló szándékáról értesíti a Bizottságot és azt a tagállamot, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett;

25. a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedések összeegyeztethetők a közösségi joggal.

(9) A (7) bekezdés alapján meghozott minden intézkedésnek objektív szempontból szükségesnek kell lennie, azt diszkriminációmentes módon kell alkalmazni, alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt célra, és nem lépheti túl a kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket.

(10) A Bizottság a (8) bekezdésben említett értesítéstől számítva három hónapon belül határoz. Ha a Bizottság határozata szerint az intézkedések összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal, a kérdéses tagállam tartózkodni köteles a javasolt intézkedések meghozatalától.”

(4) A 2a. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:„(1) A tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, és nem korlátozhatják a területükön azok továbbközvetítését olyan okoknál fogva, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekre tartoznak.”b) A (2) bekezdésben a „22a. cikkeket” szövegrész helyébe az „a 3e. cikket” szöveg lép.

(5) A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 3. cikk

1. A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg.

2. A tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják jogrendszerük keretei között, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók ténylegesen megfeleljenek ezen irányelv rendelkezéseinek.

3. A tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó területeken bátorítják a társszabályozási rendszereket. Ezeket a rendszereket a legfontosabb érdekelteknek széles körben el kell fogadniuk, és gondoskodniuk kell a szabályok tényleges betartatásáról.”

(6) Az irányelv a következő 3b–3h. cikkekkel egészül ki:

„ 3b. cikk

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a más tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatók rövid híradás céljából ne akadályoztassanak meg az adott tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató által közvetített, nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez való méltányos, ésszerű és diszkriminációmentes hozzáférésben.

2. A rövid híradást a műsorszolgáltató szabadon választhatja ki a közvetítő műsorszolgáltató jeléből, és köteles legalább a forrást megjelölni.

3c. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók egyszerűen, közvetlenül és folyamatosan hozzáférhető formában a szolgáltatás igénybe vevői rendelkezésére bocsássák legalább:

26. a médiaszolgáltató nevét;

27. a médiaszolgáltató letelepedési helyének földrajzi címét;

28. a médiaszolgáltatóra vonatkozóan olyan részletes adatokat, amelyek révén közvetlenül és hatékonyan fel lehet velük venni a kapcsolatot, ezen belül különösen a médiaszolgáltató elektronikus postacímét vagy honlapjának címét;

29. szükség szerint az illetékes szabályozó hatóság megjelölését.

3d. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatások ne valósulhassanak meg olyan formában, amely súlyosan veszélyeztetné a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését.

3e. cikk

A tagállamok alkalmas eszközökkel biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó szolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások és audiovizuális kereskedelmi kommunikáció nem tartalmaz nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló gyűlöletkeltést.

3f. cikk

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az erre alkalmas eszközökkel és körben elősegítik a 6. cikk értelmében vett európai alkotások előállítását és az ilyen alkotásokhoz való hozzáférést.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotást ne közvetítsenek a jogosulttal létrejött megállapodásban kikötött időszakon kívül.

3. A tagállamok legkésőbb az irányelv elfogadásától számított negyedik év végén, ezt követően pedig háromévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (1) bekezdésben előírt intézkedés végrehajtásáról.

4. A Bizottság a tagállamok által benyújtott információk alapján jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára az (1) bekezdés alkalmazásáról, és ebben figyelembe veszi a piaci és a technológiai fejlődést.

3g. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó szolgáltatók által folytatott audiovizuális kereskedelmi kommunikáció megfeleljen a következő követelményeknek:

30. az audiovizuális kereskedelmi kommunikációról e minősége egyértelműen megállapítható legyen. Tilos a burkolt audiovizuális kereskedelmi kommunikáció;

31. az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció nem alkalmazhat tudatosan nem észlelhető technikákat;

32. az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció:i). nem tartalmazhat fajon, nemen vagy nemzetiségi hovatartozáson alapuló megkülönböztetést;ii). nem sérthet vallásos vagy politikai meggyőződést;iii). nem bátoríthat egészségi vagy biztonsági szempontból ártalmas magatartásra;iv). nem bátoríthat környezetvédelmi szempontból káros magatartásra;

33. tilos a cigarettára és más dohánytermékekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi kommunikáció és távértékesítés bármely formája;

34. az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi kommunikáció nem célozhat kiskorúakat, és nem bátoríthat a kérdéses italok mértéktelen fogyasztására;

35. az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció nem okozhatja kiskorúak erkölcsi vagy fizikai romlását. Ennek megfelelően közvetlenül nem buzdíthat kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával, közvetlenül nem bátoríthat kiskorúakat arra, hogy rávegyék szüleiket vagy másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatja ki a kiskorúak szüleik, tanáraik és más személyek iránt érzett különleges bizalmát, és nem ábrázolhatnak indokolatlanul kiskorút veszélyes helyzetben.

3h. cikk

1. A szponzorált vagy termékmegjelenítést tartalmazó audiovizuális médiaszolgáltatásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:

36. az audiovizuális médiaszolgáltatások időbeosztása (ha értelmezhető) és tartalma semmilyen körülmények között nem befolyásolható oly módon, hogy ez hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére vagy szerkesztői függetlenségére;

37. nem bátoríthat közvetlenül áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére, és nem tartalmazhat különösen árukat vagy szolgáltatásokat konkrét formában népszerűsítő utalásokat;

38. a nézőket egyértelműen tájékoztatni kell a szponzorálási megállapodás létéről és/vagy a termékmegjelenítés tényéről. A szponzorált műsort a szponzor neve, logója és/vagy egyéb, a szponzorra utaló jelzés, például egy vagy több termékére vagy szolgáltatására való utalás vagy ezek megkülönböztető jele feltüntetésével, műsortól függően alkalmas módon a műsor elején, folyamán és/vagy végén egyértelműen meg kell jelölni. A termékmegjelenítést tartalmazó műsort a nézői tévedések elkerülése végett a műsor elején alkalmas módon meg kell jelölni.

2. Audiovizuális médiaszolgáltatást nem szponzorálhat olyan vállalkozás, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék gyártása vagy értékesítése. Az audiovizuális médiaszolgáltatások nem tartalmazhatnak továbbá cigarettát vagy más dohányterméket tartalmazó termékmegjelenítést, és nem tartalmazhatnak termékmegjelenítést olyan vállalkozástól, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék gyártása vagy értékesítése.

3. A gyógyszerkészítmények gyártásával vagy értékesítésével, valamint a gyógykezeléssel foglalkozó vállalkozás által szponzorált audiovizuális médiaszolgáltatás népszerűsítheti a vállalkozás nevét vagy arculatát, de nem népszerűsíthet olyan konkrét gyógyszerkészítményeket vagy gyógykezeléseket, amelyek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, csak vény ellenében vehetők igénybe.

4. A hírműsorok és az aktuális témákkal foglalkozó műsorok nem szponzorálhatók és nem tartalmazhatnak termékmegjelenítést. A gyermekeknek szánt audiovizuális médiaszolgáltatások és a dokumentumműsorok nem tartalmazhatnak termékmegjelenítést.”

(7) A 6. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:„az Európai Közösség és harmadik országok között az audiovizuális ágazatra vonatkozóan létrejött megállapodások keretében, koprodukcióban elkészített olyan alkotások, amelyek megfelelnek a vonatkozó megállapodás feltételeinek.”

b) A (3) bekezdést el kell hagyni.

c) A (4) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik.

d) Az (5) bekezdést el kell hagyni.

(8) A 7. cikket el kell hagyni.

(9) A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 10. cikk

1. A televíziós reklámnak és a távértékesítésnek azonnal felismerhetőnek kell lennie, és képi vagy hangeszközökkel kellően elkülönítve kell megjelennie a műsor többi részétől.

2. Kivételt képeznek e szabály alól a nem sportműsorban megjelenő, elkülönülő reklám- és távértékesítési bejátszások.”

(10) A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 11. cikk

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a műsorban elhelyezett reklám vagy távértékesítés ne sértse a műsor egységét vagy a jogosultak jogait.

2. A televízió céljára készült filmek (a sorozatok, a könnyű szórakoztató műsorok és a dokumentumműsorok kivételével), a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások, a gyermekműsorok és a hírműsorok közvetítése reklámmal és/vagy távértékesítéssel minden egyes 35 perc hosszúságú időszakban legfeljebb egyszer szakítható meg.A vallási szertartások nem szakíthatók meg reklámmal vagy távértékesítéssel.”

(11) A 12. és a 13. cikket el kell hagyni.

(12) A 16. és a 17. cikket el kell hagyni.

(13) A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 18. cikk

1. Egy adott egyórás időszakban a reklám rövid formáira, mint például a klasszikus reklámra és a távértékesítési célú bejátszásokra fordított időtartam részaránya nem haladhatja meg a 20 %-ot.

2. Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a műsorszolgáltató által saját műsorairól vagy a közvetlenül ezekből a műsorokból származó termékekről tett bejelentésekre, a szponzorálásra vonatkozó bejelentésekre és a termékmegjelenítésre.”

(14) A 18a. cikket el kell hagyni.

(15) A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 19. cikk

Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések a kizárólag reklámnak és távértékesítésnek szentelt televíziós műsorszolgáltatásra, valamint a kizárólag önreklámnak szentelt televíziós műsorszolgáltatásra értelemszerűen alkalmazandók. Ezekre az adásokra nem alkalmazandó a 3. fejezet, valamint a 11. cikk (a reklámok elhelyezésének szabályai) és a 18. cikk (a reklám és a távértékesítés időtartama).”

(16) A 19a. cikket el kell hagyni.

(17) A 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 20. cikk

A 3. cikk sérelme nélkül a tagállamok a közösségi jog kellő figyelembevétele mellett a 11. cikk (2) bekezdésében és a 18. cikkben foglalt feltételektől eltérő feltételeket határozhatnak meg azon műsorszolgáltatásokra vonatkozóan, amelyeket csak az adott tagállam területére szánnak és amelyeket a közönség más tagállamokban sem közvetlenül, sem közvetett módon nem képes fogni, továbbá azon műsorszolgáltatásokra vonatkozóan, amelyek a nézőszám szempontjából jelentéktelen hatásúak.”

(18) A 22a. és a 22b. cikket el kell hagyni.

(19) A 23a. cikk a következőképpen módosul:

A (2) bekezdés e) pontjában az „a televíziós műsorszolgáltatás” szövegrész helyébe az „az audiovizuális médiaszolgáltatások” szöveg lép.

(20) Az irányelv a következő 23b. cikkel egészül ki:

„ 23b. cikk

1. A tagállamok szavatolják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, és biztosítják, hogy ezek a hatóságok hatáskörüket részrehajlás nélkül és átlátható módon gyakorolják.

2. A nemzeti szabályozó hatóságok egymás és a Bizottság rendelkezésére bocsátják mindazokat az információkat, amelyek ezen irányelv előírásainak alkalmazásához szükségesek.”

(21) A 25. és a 25a. cikket el kell hagyni.

(22) A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 26. cikk

Legkésőbb [...]-án/-én, majd azt követően kétévente a Bizottság jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a módosított irányelv alkalmazásáról, és szükség esetén, különösen a jelentést megelőző időszakban bekövetkezett technológiai fejlődés és az ágazat versenyképessége fényében további javaslatokat tesz az irányelvnek az audiovizuális médiaszolgáltatások területén tapasztalt fejlődéshez való hozzáigazítására.”

2. cikk

A 2006/2004/EK rendelet[23] a következőképpen módosul:

„A 3. cikk a) pontjának hatálya alá tartozó irányelvek és rendeletek listája” című melléklet helyébe a következő szöveg lép:

„4. A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv: 3g–3h. cikk[24] és 10–20. cikk.[25] A legutóbb a .../.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[26] módosított irányelv.”

3. cikk

1. A tagállamok legkésőbb […]-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, és ehhez mellékelnek egy táblázatot a kérdéses rendelkezések és az irányelv közötti megfelelésről.

A tagállamok a kérdéses rendelkezések elfogadásakor gondoskodnak arról, hogy azok tartalmazzanak hivatkozást erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozás kíséretében jelenjenek meg. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseiről, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] COM(2002) 778.

[2] COM(2003) 784.

[3] HL C […]., […]., […] o.

[4] HL C […]., […]., […] o.

[5] HL C […]., […]., […] o.

[6] HL C […]., […]., […] o.

[7] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai audiovizuális politika szabályozásának jövőjéről, COM(2003) 784, 2003. december 15.

[8] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért”, COM(2005) 229, 2005. június 1.

[9] Az Európai Parlament állásfoglalása a „Határok nélküli televíziózásról” szóló, 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkeinek alkalmazásáról, ahogy az irányelvet a 97/36/EK irányelv a 2001–2002 időszakra módosította, A6-2002/2005.

[10] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

[11] HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

[12] C-56/96. sz. VT4-ügy, 22. bekezdés; C-212/97 sz. Centros kontra Erhvervs-og Selskabsstyrelsen ügy; lásd még: C-11/95. sz. Bizottság kontra Belga Királyság ügy és C-14/96 sz., Paul Deniut-ügy.

[13] C-212/97. sz. Centros kontra Erhvervs-og Selskabsstyrelsen ügy; C-33/74. sz., Van Binsbergen kontra Bestuur van de Bedrijfsvereniging ügy; C-23/93. sz. TV 10 kontra Commissariaat voor de Media ügy, 21. bekezdés.

[14] C-355/98. sz. Bizottság kontra Belgium ügy, EBHT 2000., I-1221. o., 28. bekezdés; C-348/96. sz. Calfa-ügy, EBHT 1999., I-0011. o., 23. bekezdés.

[15] COM(2005) 97.

[16] OJ C 321., 31.12.2003., 1. o.

[17] Lásd például a C-89/04 sz., Mediakabel-ügyet.

[18] OJ C 102, 28.4.2004, 2 o..

[19] A legutóbb az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 136., 2004.4.30., 34. o.) módosított irányelv.

[20] C-320/94. sz., Reti Televisive Italiane SpA (RTI)-ügy; C-328/94. sz., Radio Torre-ügy; C-329/94. sz., Rete A Srl-ügy; C-337/94. sz., Vallau Italiana Promomarket Srl-ügy; C-338/94. sz., Radio Italia Solo Musica Srl és társai ügy és C-339/94. sz. GETE Srl kontra Ministero delle Poste e Telecomunicazioni ügy, EBHT I-06471

[21] HL L 298., 1989.10.17., 23. o. A legutóbb a 97/36/EK irányelvvel (HL L 202., 1997.7.30., 60. o.) módosított irányelv.

[22] HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

[23] HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

[24] HL L [...]., [...], [...]. o.

[25] HL L 298., 1989.10.17., 23. o.

[26] HL L [...]., [...], [...]. o.