52005PC0586

Brüsszel, 2005.11.23.

COM(2005) 586 végleges

2005/0236 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről

(a Bizottság előterjesztése){SEC(2005) 1497}

INDOKLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE |

110 | A javaslat indokai és célkitűzései A Bizottság javaslata illeszkedik a folyamatosan alakuló nemzetközi és európai háttérbe. Általános gondolatmenetet tükröz arra a felelősségre vonatkozóan, amely az államokat az általuk megerősített, hatályba lépett nemzetközi egyezmények végrehajtása során terheli. Figyelembe veszi a hatályos szabályok és megfelelő alkalmazásuk elmélyítésének fokozatosan növekvő szükségességét is, azáltal, hogy megszünteti az észlelt hiányosságokat, bevezeti az államok közötti kellő mértékű kölcsönös segítségnyújtást és együttműködést, és lehetővé teszi számukra a tapasztalataik és a know-how cseréjét. Tekintetbe veszi a Bizottság azon kötelezettségét, amely a lobogó szerinti államok megfelelőségi követelményeiről már rendelkező 94/57/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének gyakorlati megvalósítására vonatkozik. Tehát nem új korlátozásokat tartalmazó új szabályok elfogadásáról van szó, hanem annak biztosításáról, hogy a hatályos szabályok ténylegesen támogatják a tengeri biztonsággal, a tengerek és a környezet védelmével kapcsolatos általánosabb fellépést. Abszurd helyzet, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 164 tagállama általi megerősítés, valamint a tengeri biztonsággal foglalkozó egyezmények alkalmazásáért és a hajók okozta szennyezés megelőzéséért e tagállamok által vállalt kötelezettségek ellenére a biztonság és a hajók okozta szennyezés megelőzésének szintje a lobogóktól függően jelentős eltéréseket mutat. Ennélfogva azok a követelményeket nem teljesítő hajók, amelyek továbbra is közlekednek világszerte, állandó kockázatot jelentenek az európai partokra, és tisztességtelen versenyt eredményeznek a tengeri közlekedési vállalkozások között. Ezt a szomorú valóságot 2003-ban a tengerhajózási ipar (Shipping Industry Guidelines on Flag State performance, Marisec 2003) és főként a csendes-óceáni és atlanti-óceáni térség 34 államának miniszterei hangsúlyozták 2004 végén Vancouverben tartott értekezletükön (a kikötő szerinti illetékes államok általi ellenőrzésről szóló párizsi és tokiói egyetértési memorandumok második közös miniszteri konferenciája, „A felelősségi kör megerősítése”, a követelményeket nem teljesítő hajók üzemeltetésének felszámolására irányuló régiók közötti fellépés, Brit Columbia (Kanada), 2004. november 2-3.). Az ipar a maga részéről a lobogó kiválasztására vonatkozó – kereskedelmi hajókat birtokló vagy üzemeltető tengerhajózási vállalkozásokhoz címzett – ajánlásaiban a lobogó szerinti államok közötti eltéréseket emelte ki. Vancouveri együttes nyilatkozatukban a miniszterek hangsúlyozzák, hogy „egyes régiókban továbbra is üzemeltetnek a követelményeket nem teljesítő hajókat. További intézkedésekre van tehát szükség az olyan hajótulajdonosok és hajóüzemeltetők elleni küzdelemben, akik továbbra is felelőtlenül, a nemzetközi szabályok és biztonsági gyakorlatok figyelmen kívül hagyásával folytatják tevékenységüket. Az első, 1998. márciusi konferencia óta történtek más olyan aggasztó tengeri balesetek és rendkívüli események, amelyek emberi áldozatot követeltek és az óceánok szennyezésével jártak. Ezek a tengeri balesetek és rendkívüli események súlyos gazdasági veszteségeket, környezeti károkat okoztak, továbbá nyugtalanságot keltettek a lakosság körében, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy kiegészítő intézkedések alkalmazására van szükség a biztonság és a szennyezésmegelőzés javítása érdekében (…). Leginkább olyanok üzemeltetnek a követelményeket nem teljesítő hajókat, akik kereskedelmi előnyre kívánnak szert tenni a hajók nemzetközi előírásoknak nem megfelelő üzemeltetéséből (…). A lobogó szerinti államok egyes hatóságai nem mindig veszik figyelembe azt a legfőbb kötelezettségüket, hogy felügyeljék a lobogójuk viselésére engedélyezett hajók nemzetközi egyezményeknek való megfelelőségét. A lobogó szerinti államok egyes hatóságai elmulasztják hatékonyan ellenőrizni és felügyelni azokat a szerveket, amelyekre hatásköröket ruháznak át, és amelyeknek a teljesítménye nem biztosít mindre kiterjedő és hatékony értékelési, ellenőrzési és tanúsítási tevékenységet (…). A hajók folyamatos elvesztése, továbbá ezzel járó következményként az emberi áldozatok és a szennyezés a tengeri közlekedés általános biztonságának javítását és a tengeri környezet szennyezésének megelőzését célzó további intézkedések meghozatalát teszi szükségessé.” Az Európai Unió szintjén ez a nyilvánvaló különbség a hajók felvont lobogók szerinti visszatartási arányainak lényeges eltéréseiben mutatkozik meg. A párizsi memorandum kikötő szerinti illetékes államok általi ellenőrzésre vonatkozó adatai alátámasztják ezt a jelenséget. A 2002–2004 közötti időszakban a lobogójuk alatt számottevő flottával rendelkező tagállamokban a hajók visszatartási aránya 1,1% és 7,3% között változik. El kell ismerni, hogy az Európai Közösség bővítését követően Európában jelentős mértékben megnőtt a visszatartott hajók aránya. A 2002–2004 közötti időszakban a 25 tagállam hajóinak összességét tekintve ez 4,6% volt, míg a korábbi 15 tagállamra nézve az átlag 2,9%. A Bizottság számára – statisztikákra támaszkodva – a lobogó szerinti államok kötelezettségei továbbra is a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó szabályozás hiányzó láncszemét jelentik. A gyakorlatban a Bizottság javaslata az IMO két fő gyengeségén kíván segíteni, leszámítva azt, amelyik az általa hozott szabályok alkalmazása területén az ellenőrzési hatáskör hiányát jelenti: a szerződő felek fokozott mérlegelési jogköre az egyezmények alapszabályai alóli mentességekre vagy az azoktól való eltérésekre jogosultsághoz, az IMO-határozat formájában elfogadott, és az említett kötelezettségek hatékony alkalmazásához mégis elengedhetetlennek tartott kísérő intézkedések nem kötelező jellege. Ezek a gyengeségek nagyjából megmagyarázzák a lobogók minőségének különbségét és csökkentik az országok jogképességét a követelményeket nem teljesítő hajókkal szembeni fellépésben (kikötő szerinti államok általi ellenőrzés). Ezért ennek a javaslatnak az a célja, hogy közösségi irányelvben sorolja fel a tagállamokra lobogó szerinti államként háruló kötelezettségeket, miközben figyelembe veszi az IMO pontosításait. A tengeri biztonság tárgyú nemzetközi egyezményekben foglalt szabályoknak való megfelelési kötelezettség elve már a 94/57/EK irányelv 3. cikkében is szerepel, amely feltételezi, hogy a tagállamok végrehajtják az IMO-jogeszközök alkalmazása során a lobogó szerinti államok segítését célzó iránymutatásokról szóló A.847 (20) számú IMO-határozatot. Ezzel a kevésbé részletes és helyenként pontatlan határozattal szemben az IMO vállalta, hogy iránymutatásait a kötelező jogi eszközök végrehajtására vonatkozó szabályzat formájában dolgozza át. Az eredeti határozathoz hasonlóan ez a szabályzat az IMO tagjai számára nem lesz kötelező érvényű. Ezzel párhuzamosan az IMO az állami hatóságok auditálási rendszerével szándékozott kiegészíteni a szabályzatot. Az IMO auditálási rendszerének nem az a célja, hogy szankcionálja az olyan államokat, amelyek nem teljesítik, vagy csak részben teljesítik kötelezettségeiket az IMO-egyezmények szerződő feleiként, hanem az, hogy segítse azokat teljesítményük javításában a szabályzatban felsorolt egyezmények végrehajtása során. A szabályzat és az auditálási rendszer az IMO 2005. novemberi közgyűlése alkalmával kerül elfogadásra. A Bizottság haladéktalanul megragadta a nemzetközi tevékenységekből közösségi szinten levonható tanulságokat, mivel a Tanács a maga részéről már kifejtette a követendő cselekvési vonalat illető álláspontját. A Prestige hajótörése miatt követendő intézkedésekről szóló, 2002. december 6-i következtetéseiben ugyanis a Tanács már nyilatkozott az IMO tevékenységeihez nyújtott támogatásáról, a lobogó szerinti állam szabályzatának és egy olyan kötelező auditálási rendszernek a kidolgozása érdekében, amelynek célja annak biztosítása, hogy a lobogó szerinti államok teljesítik a nemzetközi egyezmények értelmében őket terhelő kötelezettségeket. A Tanácsnak ez a politikai kötelezettségvállalása ad magyarázatot arra, hogy az Egyesült Királyság, Ciprus és Franciaország miért vállalták önként már 2004-ben, hogy a lobogójukat ellenőrzés alá vessék. Az IMO új iránymutatásait figyelembe véve a Bizottságnak az a célja, hogy átültesse a közösségi jogba a szabályzatnak azt a részét, amelyik a lobogó szerinti államoknak szól, továbbá az, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok nemzetközi kötelezettségeiket hatékonyan és összehangolt módon teljesítsék. Az irányelvre vonatkozó javaslatában a Bizottság a Közösség részéről ösztönzni kívánja a tengeri biztonságra és a szennyezés megelőzésére jelentős hatással lévő egyes nemzetközi egyezmények megerősítését. Javasolja egy olyan mechanizmus felállítását is, amelynek feladata – a bizottsági eljárásnak megfelelően – szükség esetén a tagállamok belátására bízott előírások és rendelkezések összehangolt alkalmazásának biztosítása lesz. A Bizottság végső célkitűzése, hogy a tagállamok lobogóját vonzóbbá tegye az európai flotta minőségi flottává válása érdekében, a harmadik országokkal szembeni versenykörnyezet fenntartása mellett. Ez a hasonló minőségi rendszereket biztosító harmadik országok számára annak lehetőségén alapul, hogy megállapodásokat köthetnek az Európai Közösség tagállamaival ugyanazokért az előnyökért cserébe, amelyek a tagállamokat illetik meg. |

120 | Általános háttér Hangsúlyozni kell, hogy a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzata konkretizálja és kiegészíti az IMO-jogeszközök alkalmazása során a lobogó szerinti államok segítését célzó iránymutatásokról szóló A.847 (20) számú IMO-határozatot, továbbá emlékeztetni kell főként arra, hogy jelenleg a tagállamok hajózási hatóságai a 94/57/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében már kötelesek a hajóik kivizsgálási és bizonyítvány-kibocsátási eljárása keretében e határozat melléklete és függeléke vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárni. A lobogó szerinti államok felelőssége területén az, hogy egyes tagállamoknak hiányosságai vannak a nemzetközi jogi eszközök alkalmazása és betartása terén, különböző jellegű torzulásokat eredményez: gazdasági torzulás: azok között az államok között, amelyek magasabb szinten biztosítják a hajók felügyeletét a lobogójuk odaítélésekor, mint azok, amelyek kevésbé szigorúan teszik. A szabályok betartásának mértéke hatással van a hajó állapotfenntartásának költségeire is. szociális torzulás: a lobogó szerinti államok részéről a nemzetközi kötelezettségek betartásának hiánya kevésbé képzett, és következésképp kevésbé költséges legénység alkalmazásával jár, és számottevő szociális dömpinget képvisel, amely a képzett személyzet munkahelyvesztését eredményezi. Ráadásul egyre kevésbé teszi vonzóvá a tengerészeti pályákat egy olyan időszakban, amikor a tengeri biztonsággal foglalkozó közösségi jog előírja a fedélzeti biztonsági rendszerek képzett személyek általi üzemeltetését, a tengerészek képesítéseinek elismerését, valamint a bizonyítványok ellenőrzését (2001/25/EK irányelv). végezetül ezek a gazdasági és szociális kérdések közvetlenül hatással vannak a környezetvédelemre, amennyiben az alulképzett legénységgel felszerelt, a követelményeket nem teljesítő hajók használata növeli a halálos áldozatokat követelő balesetek kockázatát a tengeren, a környezeti károkat és az azokból származó helyreállítási költségeket. |

130 | A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések Az IMO A.847(20) számú határozatára konkrét utalás történik a 94/57/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében, amely előírja ennek az állásfoglalásnak a végrehajtását. |

140 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat jelenti a tengeri biztonsággal kapcsolatos egyéb jogalkotási eszközökkel összekötő hiányzó láncszemet. A javaslat tükrözi a tagállamok arra vonatkozó szándékát, hogy be kell vezetni az általuk aláírt nemzetközi jogi eszközökből következő kötelezettségeik közösségi ellenőrzési rendszerét, nevezetesen a lobogó szerinti államok hatásköreinek végrehajtásáról szóló szabályzat és az auditálási rendszer közösségi jogba történő átültetésével. Ezek a tényezők együttesen járulnak hozzá az Európai Unió nemzetközi színtéren betöltött szerepének megerősítéséhez. |

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT |

Konzultáció az érdekelt felekkel |

211 | A konzultáció során használt módszerek, a főbb célterületek, valamint a válaszadók általános jellemzése A Bizottság 2004 májusában, majd 2005 februárjában konzultációt folytatott a tagállamok és a tengerészeti ágazat képviselőivel, a bizottsági szolgálatok azon munkadokumentumai alapján, amelyek a tervezett projektek részletes kérdéseit tartalmazták. A Bizottság továbbá a megkérdezett résztvevőket részletes észrevételeik írásban történő eljuttatására kérte. A tengerhajózási ipar részéről a megkérdezett ágazatok a hajótulajdonosok, a szállítmányozók, az olajipari vállalkozások, a kikötői hatóságok, a hajóosztályozó társaságok, a biztosítótársaságok, a hajóépítő társaságok, a révkalauzok és a tengerészek képviselőinek az érdekeit képviselik. Általában európai, és néha nemzetközi szintű szakmai szövetségekről van szó. A tagállamok szerint a lobogó szerinti államok kötelezettségei tekintetében az előírások betartása közvetlen (képzett ellenőrök, adminisztrációs rendszerek bevezetése, képzett auditorok) és közvetett költségeket (egyes államok az ellenőrzéseket és a bizonyítvány-kibocsátást a hajóosztályozó társaságokra bízzák) eredményez az államok számára. Azonban azok a tagállamok, amelyek már életbe léptették ezeket az előírásokat, egyetértenek abban, hogy a befektetési költségeket tevékenységeik ésszerűsítése és idővel a nagyságrendi megtakarítás jelentős mértékben kompenzálja. A konzultációk és különböző tanulmányok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egy irányelv útján kell bevezetni a lobogó szerinti államokhoz címzett, kötelező IMO-jogeszközök végrehajtására vonatkozó szabályzatot. A tervezett lehetőségekre és a jogi aktus kiválasztására vonatkozó részletes információk a hatásvizsgálatban szerepelnek (SEC(2005) 1497). Ez a javasolt szabályozás lehetősége mellett foglalt állást. |

212 | A beérkezett válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja Az ipar képviselői kedvezően fogadták a Bizottság kezdeményezését, azonban némi elővigyázatosságot javasoltak egy olyan kezdeményezéssel szemben, amely csak az Európai Unió tagállamainak lobogóit támogatná. Ezen túlmenően az ipar arra kérte a Bizottságot, hogy a lehető leghitelesebb módon ültesse át az IMO e témával kapcsolatos munkáit. Ezeket az általános vagy sajátos jellegű kéréseket a Bizottság megfelelően figyelembe vette. Így az IMO szövegei az irányelvjavaslat mellékletében találhatók, és a Bizottság azt javasolta, hogy ezeknek egyes rendelkezéseit kötelezővé kell tenni a tagállamok számára. Ezen túlmenően az európai lobogó alatt lajstromozott hajók számára ösztönzőket biztosítottak, amelyeknek később abban kellene megnyilvánulniuk, hogy a kikötő szerinti állam enyhíti az ellenőrzéseket a kötelezettségeiket teljesítő európai lobogók esetében. A harmadik államok – külső megállapodások kötésének feltétele mellett – akkor részesülhetnek ugyanezekből az előnyökből, ha ugyanolyan minőségi eredményeket érnek el. Végül, az olyan tagállamok számára, amelyek igénylik, a Bizottság támogatást biztosít az ellenőrzéshez (az ellenőrzés előkészítése és lefolytatása). |

Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása |

221 | Az érintett tudományos/szakterületek. A tengeri közlekedés biztonsága, az emberi élet megóvása és környezetvédelem. |

222 | Alkalmazott módszerek Az alkalmazott módszerek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által a lobogó szerinti államok teljesítményeinek önértékelése során követett módszerek. A tagállamok elfogadták, hogy lobogóik önértékelései kiegészítő kritériumok tárgyát képezzék és európai szinten mélyrehatóbb elemzéshez legyenek kötve. |

223 | A megkérdezett főbb szervezetek/szakértők Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség szakvéleményének kikérésére sor került. |

2244 | A beérkezett és felhasznált vélemények összefoglalása A potenciálisan súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járó kockázatok fennállása említésre került. Az ilyen kockázatok fennállásával kapcsolatban egyetértés volt. |

225 | A kapott vélemények szerepelnek az Európai Parlament MARE bizottságának jelentésében is, amely a következő címen érhető el: http://www.europarl.eu.int/tempcom/mare/default_en.htm |

226 | A szakértői vélemény eredményeinek nyilvánosságra hozatalához használt eszközök Az ügynökség internetes oldala: http://www.emsa.eu.int/end802.html |

230 | Hatásvizsgálat Két lehetőség mérlegelésére került sor: a tagállamok egyedi fellépése és a lobogó szerinti államok megfelelőségi követelményeiről szóló irányelvre vonatkozó javaslat. Az első lehetőségnél a gazdasági, társadalmi és környezeti hatások elemzése a következő végkövetkeztetéshez vezetett: a tagállamok bármely – akár szigorú, akár egymástól eltérő – egyedi fellépése (és méginkább a fellépés hiánya) nem járul hozzá a célkitűzések megvalósításához a Közösség egész területén, és nem eredményez olyan hozzáadott értéket, amilyet egy közösségi fellépés eredményezhet az IMO által létrehozott nemzetközi szabályozási keret Unión belüli egységes alkalmazásához. Egy egyedi fellépés esetén továbbá fennáll annak a kockázata, hogy a lobogó szerinti államoktól függően változik a biztonság és a védelem szintje, és gazdasági torzulás kockázata is felmerülhet. A második lehetőségnél az elemzés ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy az IMO szabályzatának a közösségi jogba történő átültetése nem keletkeztet újabb kötelezettségeket a tagállamok számára, amennyiben azok tengerhajózási hatóságai betartják a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket. E fellépés eredményeképpen tehát nem keletkeznének kiegészítő költségvetési terhek, ugyanakkor kifejezetten előnyös lenne a tengeri biztonság, és következésképp a környezet, valamint a tengerészek szociális körülményei szempontjából. |

231 | A Bizottság elvégezte a jogalkotási és munkaprogramjában szereplő hatásvizsgálatot, az erről szóló jelentés a Bizottság internetes oldalán található: http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/impact/index_en.htm |

A JAVASLAT JOGI ELEMEI |

305 | A javasolt intézkedések összefoglalása A javaslat a tengeri biztonság, a tengerészek és a környezet védelmének javítására irányul, nagyobb felelősséggel ruházza fel a lobogó szerinti államokat a nemzetközi szinten vállalt kötelezettségeik tekintetében. Ezt a felelősséget a lobogójuk odaítélése előtt és után kell gyakorolniuk. Konkrétabban arról van szó, hogy a lobogó szerinti államokra vonatkozó kötelező IMO-jogeszközök alkalmazásáról szóló szabályzat rendelkezéseit kötelezővé kell tenni, továbbá be kell vezetni a lobogó szerinti államok auditálási rendszerét. |

310 | Jogalap A javaslat a Szerződés 80. cikkének (2) bekezdésén és a 94/57/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésén alapul. |

320 | A szubszidiaritás elve A szubszidiaritás elve annyiban érvényesül, amennyiben a javaslat nem érint a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó területet. |

A javaslat célkitűzései a tagállamok fellépésével a következő okok miatt nem valósíthatók meg kielégítő módon: |

321 | Ugyan a lobogó odaítélése az államok szuverén joga marad, a lobogó odaítélésének és fenntartásának feltételeit a tagállamok által ratifikált nemzetközi egyezmények határozzák meg. Az odaítélési és fenntartási szabályok összehangolt alkalmazása mindaddig a Közösség hatáskörébe tartozik, amíg nem létezik nemzetközi ellenőrzési rendszer. Egyetlen tagállam fellépése nem elegendő a célkitűzések eléréséhez, mivel a tengeri közlekedés jellegéből adódóan nemzetközi, és mivel a nemzetközi jogi eszközökből következő, és többek között az olcsó lobogók elleni küzdelmet célzó kötelezettségeknek nem lenne hatása akkor, ha a tagállamok egyenként lépnének fel. |

323 | A tagállamok egyedi fellépése ütközne a 94/57/EK irányelvvel, amely a szóban forgó javaslat alapjául szolgáló A.847 (20) számú IMO-határozat közösségi szintű végrehajtását irányozza elő. |

A javaslat célkitűzései a következő okok miatt valósíthatók meg hatékonyabban közösségi fellépéssel: |

324 | A tagállamok által az aláírt nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó tagállami önértékelések (Self Assessment Form) vizsgálata során tagállamonként számos, a hajózás biztonságát érintő eltérésre derült fény. Ezek az eltérések többek között a hajóosztályozó társaságoknál végzett ellenőrzésekhez, a tengerhajózási hatóságok felépítésével és egy minőségirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatosak. Ezért szükséges az Európai Unió fellépése, különösen módszertani és gyakorlati okokból. |

325 | Az irányelvre vonatkozó javaslat a nemzetközi egyezmények megerősítésére ösztönzi a tagállamokat, amit a tagállamok hatékonyabban meg tudnak valósítani, mint a Közösség, amennyiben az nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel az ezen egyezményekben meghatározott területeken. A javaslat a nemzeti tengerhajózási hatóságok minőségirányítási rendszerének bevezetését irányozza elő minőségi célkitűzések meghatározásával, továbbá – a célkitűzések elérése érdekében – lehetővé teszi a tagállamok számára vagy az ISO 90001:2000 szabvány, vagy az azzal egyenértékű szabványok választását. Csak a tagállamok vezethetik be ezeket a rendszereket a saját tengerhajózási hatóságaik számára leginkább megfelelő szabványok függvényében, ha a kitűzött célokat elérték. |

327 | A javaslat a tagállamok lobogóinak ellenőrzését is előirányozza, és a tagállamokra bízza az ellenőrzés időpontjának és a bizottsági támogatás lehetőségének kiválasztását. |

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. |

Az arányosság elve A javaslat a következő okok miatt felel meg az arányosság elvének. |

331 | A tagállamok kötelezettséget vállaltak a lobogó szerinti államok hatásköreire vonatkozó IMO-rendelkezések végrehajtására és a lobogójuk IMO általi ellenőrzésére. A Bizottság válasza tehát arányos a tagállamok elvárásával. |

332 | Ezen túlmenően a javasolt irányelv végrehajtása a tagállamok számára nem keletkeztet további költségeket, mivel az éppen a tengerhajózási hatóságok költségeinek racionalizálására irányul. A Szerződésben meghatározott eszközök alkalmazása a lobogó szerinti államokra az Európai Unió tagállamaiként háruló kötelezettségek végrehajtása tekintetében a minőség és a harmonizáció záloga. |

Az eszközök megválasztása |

341 | Javasolt eszköz(ök): irányelv. |

342 | Más eszközök az alább részletezett okok miatt nem lettek volna megfelelőek. Az IMO-kötelezettségek közösségi jogba történő átültetésének szükségessége két tényezőn alapul: egyrészt az ellenőrzési mechanizmusok és a szankciók hiánya a nemzetközi tengerjogban, másrészt az európai lobogók között tapasztalt jelentős minőségbeli eltérések. Az IMO-egyezményekből származó kötelezettségek alapján – amely egyezményekhez valamennyi tagállam csatlakozott – vélhetően minden tagállam átülteti vagy átültette nemzeti jogszabályaiba a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazására vonatkozó szabályzatot. Az irányelv választása annyiban kötelező, amennyiben a Bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy adott esetben ratifikálják a szabályzatban említett egyezményeket és vezessenek be egy minőségellenőrzési rendszert. Más eszközök nem lennének megfelelőek. A tagállamok közötti egyszerű együttműködés nem lenne elegendő. Ez utóbbiak ugyanis már ratifikálták a kötelező IMO-jogeszközök végrehajtására vonatkozó szabályzatban említett egyezményeket. Következésképp egy minőségi lépést kell tenni e kötelező nemzetközi jogi aktusok végrehajtásának összehangolása és ellenőrzése felé. Továbbá nemzetközi szinten, és különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél nincs olyan eszköz, amely biztosítaná a nemzetközi egyezmények végrehajtását és adott esetben szankcionálná a mulasztásokat. A Bizottság mindenképpen hangsúlyozza, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek nemzeti jogszabályaikon keresztül biztosítják az egyezményekben vállalt kötelezettségeik hatékony végrehajtását lobogó szerinti államként, nem kell új jogszabályt elfogadniuk. Ezeknek a tagállamoknak ennélfogva az irányelv 19. cikkéből következő kötelezettségeik keretében elegendő tájékoztatni a Bizottságot a meglévő jogszabályaikról és azokról egy másolatot eljuttatni a Bizottsághoz. |

KÖLTSÉGVETÉSI KIHATÁS |

409 | A javaslatnak nincs hatása a Közösség költségvetésére. |

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK |

Szimuláció, kísérleti szakasz és átmeneti időszak |

507 | A javaslatra átmeneti időszakot kellett, illetve kell majd alkalmazni. |

Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési záradék |

532 | A javaslat módosító záradékot tartalmaz. |

550 | Megfelelési táblázat A tagállamok kötelesek eljuttatni a Bizottsághoz az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot. |

560 | Európai Gazdasági Térség Ez a jogszabálytervezet az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó területet érint, és ezért ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre. |

570 | A javaslat részletes magyarázata, fejezetenként vagy cikkenként A 1. cikk a célkitűzéseket határozza meg: annak biztosítása, hogy a tagállami szabályozás megfelel az IMO-egyezményeknek, a tagállamok lobogója alatt közlekedő hajó biztonságosságának fokozása és az általa okozott szennyezés megelőzése. A 2. cikk az irányelvre vonatkozó javaslatban használt kifejezések, fogalmak és hivatkozások meghatározásának felsorolását tartalmazza. A 3. cikk célja a lobogó szerinti államok IMO-egyezmények szerinti kötelezettségeit szabályozó nemzetközi keret végrehajtásának biztosítása, továbbá felkéri a tagállamokat arra, hogy csatlakozzanak ezekhez a nemzetközi egyezményekhez. A 4. cikk megismétli a lobogó szerinti államok hatóságaira háruló azon kötelezettségeket, hogy megfelelő erőforrásokkal és eljárásokkal támogatott igazgatási szervvel kell rendelkezniük. Az 5. cikk – az IMO vonatkozó iránymutatásaival összhangban – az Európai Unió valamely tagállamának lobogója alatti hajólajstromozás előtt és során teljesítendő kötelezettségeket és követendő eljárásokat pontosítja. A 6. cikk a szabályzat kötelező rendelkezéseit tartalmazza annak érdekében, hogy biztosítható legyen a hajók vizsgálatának és a bizonyítványok kiállításának harmonizálása az IMO vonatkozó szabályaira alapozva. A 7. cikk egyértelművé teszi a lobogó szerinti államok kötelezettségeit azon elismert szervezetek hatékony ellenőrzése tekintetében, amelyekre – a hajóik vizsgálatával és a hajóbizonyítványok kiállításával kapcsolatos – jogszabály szerinti feladatokat bíztak. A 8. cikk meghatározza az államok azon kötelezettségeit, amelyeket a biztonsággal, a szennyezés megelőzésével és a személyzet tagjai közötti kapcsolatokkal összefüggő munkák irányításában érintett személyzettel szemben kell teljesíteniük. A 9. cikk bevezeti a tengeri balesetet vagy szennyezési eseményt követő kivizsgálási kötelezettséget. A 10. cikk előírja a tagállamok számára, hogy hajóikon megfelelő és magasan képzett személyzetet alkalmazzanak, továbbá kötelezővé teszi a biztonsági személyzet létszámának meghatározásakor betartandó elvekről szóló A.890 (21) számú IMO-határozatot. A 11. cikk számos kísérő intézkedést sorol fel. Az 12. cikk előírja a tagállamok számára, hogy évente értékeljék és vizsgálják meg lobogójuk teljesítményét. A 13. cikk a lobogó szerinti állam hatóságától független ellenőrzés bevezetését irányozza elő, továbbá elismeri az IMO által kifejlesztett auditálási rendszert. A 14. cikk előírja a tagállamok számára, hogy tengerhajózási hatóságukat ISO tanúsítási rendszer alá helyezzék a minőséget igazoló címke megszerzése érdekében. A 15. cikk együttműködési megállapodások kötésének lehetőségét javasolja a harmadik országokkal. A 16. cikk azoknak az alapvető adatoknak a Bizottságnak történő bejelentését irányozza elő, amelyek lehetővé teszik számára az irányelv alkalmazásának értékelését és a jelentés kidolgozását. A 17. cikk bevezeti a Bizottság számára az irányelv módosításának lehetőségét az IMO és az ILO által hozott határozatok fényében. A 18. cikk a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottságot (COSS) bízza meg az irányelv különböző cikkeiben meghatározott végrehajtási feladatokkal. A 19. és 20. cikk megállapítja az irányelv rendelkezéseinek átültetésére és hatályba léptetésére vonatkozó határidőket. |

1. 2005/0236 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

a Szerződés[4] 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva,

mivel:

2. Az európai uniós hajózás és az azt igénybe vevő uniós polgárok biztonságát, valamint a környezet védelmét indokolt mindenkor fenntartani;

3. Azáltal, hogy több egyezményt is elfogadtak, amelynek az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a letéteményese, a nemzetközi hajózás vonatkozásában létrejött egy átfogó keret, amely a tengeri biztonságot és a tengeri környezetnek a hajózásból eredő szennyezéstől való megóvását szolgálja;

4. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és azon egyezményeknek a rendelkezései alapján, amelyeknek a IMO a letéteményese, az említett jogeszközökben részes szerződő államok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és környezetvédelem szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve;

5. Kellő figyelemmel kell kísérni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelenlegi törekvését, hogy a tengeren végzett munkát érintő jogeszközök rendszerét egységes szerkezetbe foglalva egyetlen, a lobogó szerinti állam kötelezettségeire is kitérő jogeszközt hozzon létre, amely egy későbbi szakaszban beépülne ezen irányelvbe;

6. Azért, hogy az IMO-egyezmények valóban kifejtsék hatásukat az Európai Unióban, minthogy valamennyi tagállamnak az IMO-egyezmények szerződő felének kell lennie és teljesítenie kell az említett egyezményekben előírt, a lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozó kötelezettségeket, az említett egyezmények kötelező rendelkezéseit indokolt beépíteni a közösségi jogszabályokba;

7. Ezeket a kötelező rendelkezéseket azokkal a közösségi jogszabályokkal együtt célszerű bevezetni, amelyek a hajóknak és azok legénységének, utasainak és rakományának a biztonságát, a hajózásból eredő szennyezés elkerülését és a tengerészek munkaidejét érintik;

8. A szerződő féllé válás folyamatának lezárására kell ösztönözni néhány olyan tagállamot, amely még nem ért a folyamat végére bizonyos IMO-egyezményeket illetően, így az 1988. évi SOLAS- és merülésvonal-egyezményt, a MARPOL-egyezmény IV. és VI. mellékletét és a közösségi jogszabályokban egyértelműen megnevezett más IMO-egyezmények némelyikét illetően sem.

9. A [hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i …/…/EK tanácsi irányelv[5]] értelmében a tagállamoknak – a lobogó szerinti államokat az IMO-jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847(20) IMO-határozat szerint eljárva – a hatáskörrel rendelkező hatóságaikat alkalmassá kell tenniük arra, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit végrehajtassák, különös tekintettel a hajók vizsgálatára és felmérésére, valamint a bizonyítványok és a mentesítési bizonyítványok kiadására.

10. Az A.847 (20) IMO-határozatot visszavonták az IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatáról szóló A.973 (24) IMO-határozattal, amelyben szerepelnek a lobogó szerinti állam által alkalmazandó kötelező rendelkezések.

11. Az IMO-egyezményekkel összhangban és az A.973 (24) IMO-határozatra is figyelemmel minden tagállamnak ténylegesen és következetesen teljesítenie kell a lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeket;

12. Az IMO-egyezmények feljogosítják a lobogó szerinti államokat arra, hogy az IMO-egyezményekben meghatározott, a lobogó szerinti államra vonatkozó alapvető szabályok alkalmazása alól mentesítsenek hajókat, és hogy egyenértékű rendelkezéseket alkalmazzanak, ezenkívül számos követelmény mérlegelését a hatóságokra bízzák. Ha a mérlegelés joga egyedül és kizárólagosan az egyes hatóságokat illeti meg, előfordulhat, hogy a biztonság tagállamonként más és más mértékben jut érvényre, ami torzíthatja a lobogók közötti versenyt;

13. A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv[6] 12. cikkében a Közösség vállalkozott annak kezdeményezésére, hogy összehangolják a nemzetközi forgalomban közlekedő személyhajókra vonatkozó műszaki biztonsági követelmények értelmezését. Az IMO-egyezmény alá tartozó másfajta hajókkal kapcsolatos hasonló rendelkezéseknél is célszerű szükség esetén eszerint eljárni, az IMO által elfogadott összehangolt értelmezések sérelme nélkül;

14. Indokolt, hogy a lobogó szerinti állammal szembeni kötelezettségek teljesítéséhez minden tagállam tengerhajózási hatósága megfelelő erőforrások felett rendelkezhessen, amelyek arányban állnak a flotta méretével és jellegével, és amelyeket aszerint állapítanak meg, hogy az IMO által támasztott mely kötelezettségek jönnek számításba.

15. A tagállamok gyakorlati tapasztalata alapján minimumfeltételeket indokolt meghatározni ezekre a forrásokra.

16. Az IMO által ajánlott eljárásokat, amelyek a hajók államok közötti átlajstromozásáról szóló, 2004. december 20-i 1140. tengerészeti biztonsági bizottsági és 424. tengerikörnyezet-védelmi bizottsági körlevélben szerepelnek, indokolt a tengeri biztonság érdekében kötelezővé tenni, hogy az IMO-egyezményekben és az uniós tengeri biztonsági jogszabályokban foglalt, lobogóváltást érintő rendelkezések jobban érvényesüljenek, a lobogó szerinti államok közötti viszonyok pedig átláthatóbbá váljanak;

17. Fontos, hogy a tagállamok harmonizált felmérési és tanúsítási követelményeket alkalmazzanak a lobogójuk alatt közlekedő hajókra, a harmonizált vizsgálati és minősítési rendszer szerinti vizsgálati iránymutatásokról szóló A.948(23) IMO közgyűlési határozathoz csatolt vonatkozó eljárásoknak és iránymutatásoknak megfelelően;

18. Az uniós lobogók általános színvonalának emelése érdekében szigorú és alapos, a tagállamok flottájának méretéhez és jellegéhez igazodó felügyeletnek indokolt alávetni azokat az elismert szervezeteket, amelyek a tagállamok nevében látnak el lobogó szerinti államokra háruló feladatokat;

19. A lobogó szerinti államok felmérői által teljesítendő minimumfeltételeknek köszönhetően a tengerhajózási hatóságok körében egyenlő feltételek fognak érvényesülni, ami az uniós lobogók színvonalának javára válik;

20. A lobogó szerinti állam jogán a tagállamoknak kötelezettségeik vannak a hajóikat érintő balesetek és rendkívüli események kivizsgálásában;

21. A(z) (.../.../EK) irányelv határozza meg azokat a szabályokat, amelyeket a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálása során kell a tagállamoknak követniük.

22. Az uniós lobogók színvonalának emelése érdekében célszerű kötelezővé tenni a hajók biztonságához szükséges legénység IMO által képviselt elvének alkalmazását.

23. Annak érdekében, hogy a flották minőségi erőfeszítései nyilvánvalóbbá váljanak, a lobogó szerinti államok kötelezettségeinek felügyelete javuljon, a tengerhajózási hatóságok pedig egyenlő feltételekkel induljanak, indokolt olyan adatbázist kifejleszteni, amelyből a tagállamok lobogója alatt közlekedő és az azok lajstromából kikerülő hajókról megtudhatók az alapvető adatok;

24. Indokolt értékelni és felülvizsgálni a lobogó szerinti államok teljesítményét, továbbá szükség esetén korrekciós intézkedéseket hozni, hogy az összes uniós tagállam rajta legyen a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum fehér listáján.

25. A tagállamok vállalták, hogy az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén elfogadott, az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszerről szóló. A 974 (24) határozatban előírt módon igazolják, hogy a kötelező érvényű IMO-jogeszközöknek megfelelnek.

26. Az önkéntes IMO-tagállami auditálási rendszer a szabványos minőségirányítás közelítésmódját követi, annak alapelveivel, kritériumaival, ellenőrzési területeivel, valamint ellenőrzési folyamataival és eljárásaival együtt, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy a tagállamok mennyire teljesítik, illetőleg juttatják érvényre az általuk aláírt IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeket és feladatokat. Ezért ez az auditálási folyamat máris beépíthető a tengerhajózási biztonság közösségi szabályozásába;

27. Indokolt a közigazgatási eljárásokat ISO-, vagy azzal egyenértékű szabványoknak megfelelően tanúsítani, hogy a tengerhajózási hatóságok egyenlő feltételekkel induljanak;

28. Annak érdekében, hogy a hajótulajdonosok egyenlő feltételekkel induljanak, akár valamely tagállam lobogója alatt, akár más lobogó alatt közlekedik a hajójuk, indokolt, hogy összefogjanak a lobogó szerinti tagállamok közül azok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2005. december 1-i közgyűlésén az A.973 (24) határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatának, és beleegyeznek, hogy az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén elfogadott A.974 (24) határozat rendelkezései szerint auditálják őket;

29. A Bizottságnak célszerű támogatnia, hogy a lobogó szerinti államok közötti összefogásról egyetértési memorandum készüljön;

30. Indokolt, hogy az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[7] létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) a szükséges támogatással hozzájáruljon ezen irányelv végrehajtásához.

31. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[8] összhangban kell elfogadni;

32. Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a megfelelő tengerhajózási politikai intézkedések bevezetését és végrehajtását – a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, és mivel így e cékitűzéseket – az irányelv európai léptéke miatt – közösségi szinten jobban el lehet érni, a Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritási elvvel összhangban a Közösség intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanazon cikkben meghatározott arányossági elvvel összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket;

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk Tárgy

1. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy

a) az IMO-egyezményeknek megfelelően a tagállamok hatékonyan és következetesen teljesítsék a lobogó szerinti államként rájuk háruló kötelezettségeket,

b) a nemzetközi kereskedelemben a tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók biztonságosabbak legyenek és ne szennyezzenek,

c) az IMO-egyezményekben szereplő, azok Szerződő Feleinek a mérlegelésére bízott intézkedések harmonizált értelmezésére szolgáló mechanizmus jöjjön létre.

2. Ez az irányelv nem érinti sem a 2099/2002/EK rendelet[9] 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolással meghatározott közösségi tengerhajózási jogszabályokat, sem az 1999/63/EK irányelvet[10].

2. cik k Fogalommeghatározások

1. Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „IMO-egyezmények”: jelentik az alább felsorolt egyezményeket, azok jegyzőkönyveivel és módosításaival együtt, a mindenkori hatályos változatukban, valamint a hozzájuk kapcsolódó, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretében elfogadott, kötelező érvényű szabályzatokat:

(i) az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);

(ii) a merülésvonalakról szóló 1966. évi módosított egyezmény (LL 66);

(iii) a hajók köbözéséről szóló, 1969. évi módosított egyezmény (Tonnage 69);

(iv) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény;

(v) a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, 1978. évi módosított nemzetközi egyezmény (STCW 78);

(vi) a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályairól szóló, 1972. évi módosított egyezmény (COLREG 72),

b) „különleges IMO-egyezmények”: a halászhajók biztonságáról szóló, 1977. évi Torremolinos-i nemzetközi egyezményhez kapcsolódó, 1993. évi Torremolinos-i jegyzőkönyv, a hajókon használt ártalmas algásodásgátló rendszerek korlátozásáról szóló, 2001. évi nemzetközi egyezmény;

c) „lobogó szerinti államok szabályzata (FSC)”: a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2005. december 1-i A 973 (24) közgyűlési határozatával elfogadott szabályzat 1. és 2. része;

d) „hajók”: azok a hajók és más vízi járművek, amelyek egy vagy több IMO-egyezmény hatálya alá esnek;

e) „hatóságok”: a lobogó szerinti tagállam azon tengerhajózási hatóságai, amelyeknek a lobogója alatt közlekedhet az adott hajó vagy vízi jármű;

f) „a lobogó szerinti állam hiteles felmérője”: olyan közalkalmazott vagy egyéb személy, akit az illetékes tagállami hatóság megbízott a bizonyítványokkal összefüggő felmérési és vizsgálati tevékenységekkel, és aki megfelel a szakképesítés és a függetlenség II. mellékletben meghatározott kritériumainak;

g) „elismert szervezet”: a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a [(tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló), …-i …/…/EK irányelv alapján elismert szervezet];

h) „bizonyítványok”: az IMO-egyezmények szerint kiállított bizonyítványok.

2. Új egyezményekre és rendelkezésekre való tekintettel módosítani lehet az a)-c) pontok meghatározásait, a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárások szerint meghozott intézkedésekkel.

3. cikkA nemzetközi keret végrehajtása

1. A tagállamoknak az IMO-egyezmények és a különleges IMO-egyezmények szerződő feleivé kell válniuk. Ezen kötelezettségük azonban csak az egyezmények azon változatára vonatkozik, amely ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor hatályos.

2. Azon tagállamoknak, amelyek ezen irányelv hatálybalépésekor még nem szerződő felei az IMO-egyezmények vagy a különleges IMO-egyezmények valamelyikének, eljárást kell indítaniuk, hogy nemzeti joguknak megfelelően az említett egyezményt megerősítsék vagy ahhoz csatlakozzanak. E tagállamok az irányelv hatálybalépése után kilencven napon belül értesítik a Bizottságot, hogy várhatóan mely napon terjesztik a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkára elé az említett egyezmény megerősítéséről vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot.

3. Minden tagállam a hatóságain belül egyértelműen kiosztja a feladatokat, amelyek az IMO-egyezmények alapján lobogó szerinti álllamként rá háruló kötelezettségek teljesítésére irányuló politikák kialakításával és megvalósításával kapcsolatosak, és hatóságait képessé teszi arra, hogy kellőképpen részt vegyenek a nemzeti szabályozás bevezetésében és iránymutatást adjanak annak alkalmazásához és érvényre juttatásához.

4. A nemzetközi hajózás tekintetében a tagállamoknak alkalmazniuk kell – az előírt feltételeknek és az adott hajónak megfelelően – az IMO-egyezmények összes olyan rendelkezését, amely a lobogó szerinti államra nézve kötelező érvényű, továbbá kellő figyelemmel kell lenniük az I. mellékletben foglalt rendelkezésekre is.

5. A tagállamok folyamatosan tesznek azért, hogy az IMO-egyezmények érvényesülése érdekében meghozott intézkedések minél célravezetőbbek legyenek. Ezt úgy érik el, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.

6. A 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket lehet elfogadni azzal a céllal, hogy

a) harmonizált eljárásokat alakítsanak ki az IMO-egyezmények szerinti mentességek és egyenértékűségek alkalmazására,

b) harmonizált értelmezést vezessenek be azokban a kérdésekben, amelyeket az IMO-egyezmények a hatóságok mérlegelésére bíznak,

c) egységesen értelmezzék az egyezményekben előírt rendelkezéseket.

4. cikkA biztonsági és szennyezésmegelőzési követelményekhez kapcsolodó igazgatási erőforrások és eljárások

1. A tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy a hatóságaik megfelelő erőforrások felett rendelkeznek, amelyek arányban állnak flottájuk méretével és jellegével. Ezen erőforrásoknak lehetővé kell tenniük, illetve tartalmazniuk kell az alábbiakat:

a) az IMO-egyezményekben előírt követelményeket betartatását;

b) a baleseteket kivizsgálását és a hiányosságokat mutató hajók helyzetét mielőbbi rendezését; valamint

c) iránymutatások kidolgozását, írásbeli rögzítését és benyújtását arra nézve, hogy az IMO-egyezményekben előírt vonatkozó követelmények hogyan teljesíthetők a hatóságok elvárásainak megfelelően.

d) az IMO-egyezményeket végrehajtó nemzeti jogszabályok alkalmazásához és érvényre juttatásához elegendő számú képzett alkalmazottat, ideértve a kivizsgálásokkal és felmérésekkel megbízott alkalmazottakat is;

e) elegendő számú képzett alkalmazottat, hogy a lobogó szerinti állam kivizsgálhasson minden olyan esetet, amikor lobogóját jogosan viselő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok; valamint

f) elegendő számú képzett alkalmazottat, hogy a lobogó szerinti állam kivizsgálhassa az olyan eseteket, amikor a hatóságai által kiadott bizonyítványt vagy záradékot felmutató személyeknél a bizonyítvány, záradék vagy képesítés érvényét kétségbe vonják kikötő szerinti államok.

2. A lobogó szerinti tagállam felmérőinél és vizsgálóbiztosainál az adott tagállam gondoskodik a képzésről és a tevékenységek felügyeletéről.

3. A tagállamok a flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodó tervezésfelülvizsgálati és műszaki döntéshozatali berendezkedést alakítanak ki és tartanak fenn.

4. Az (1) és a (2) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésének minimumfeltételeit meghatározó rendelkezéseket a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni.

5. cikkHajók tagállami lobogó alatti lajstromozása

1. Lajstromozás előtt a tagállamnak ellenőriznie kell a hajó azonosságát, így a hajó IMO-azonosítószámát is, ha van ilyen, valamint a hajó egyéb adatait, hogy a hajó ne közlekedhessen egyszerre két vagy több állam lobogója alatt. Ha a hajó korábban más állam lobogóját viselte, előbb bizonyítást kell nyernie, hogy a hajót törölték a másik állam lajstromából, vagy hogy ott engedélyezték a hajó átlajstromozását.

2. Amint lajstromukba vettek egy hajót, a tagállamoknak mindent meg kell tenniük, hogy a hajó megfeleljen a vonatkozó nemzetközi szabályoknak és előírásoknak. Ha szükséges, érintkezésbe léphetnek a hajó korábbi lobogója szerinti állammal.

3. Ha a hajó lobogója szerinti állam tájékoztatást kér attól a tagállamtól, amelynek a lajstromában a hajó korábban szerepelt, ez utóbbi tagállam késlekedés nélkül részletesen közli, hogy mikor milyen hiányosságok és szabálytalanságok merültek fel és megad minden egyéb, biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást a másik államnak.

4. Az (1)–(3) bekezdéseket a 789/2004/EK rendelet[11] 3. cikkének sérelme nékül kell alkalmazni.

6. cikkTagállam lobogója alatt közlekedő hajók biztonsága

1. A tagállamok minden intézkedést megtesznek, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók betartsák a nemzetközi szabályokat és szabványokat. Intézkedéseikkel többek között:

a) a lobogójukat jogosan viselő hajóknak megtiltják a közlekedést mindaddig, amíg azokat nem lehet a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban a tengerre bocsátani;

b) a lobogójukat jogosan viselő hajóknál rendszeres vizsgálattal ellenőrzik, hogy a hajó és legénysége mindenkor a kiállított bizonyítványnak megfelelő állapotú;

c) gondoskodnak róla, hogy a b) pontban említett rendszeres vizsgálat során a felmérő ellenőrizze, hogy a hajón szolgáló tengerészek jól ismerik saját feladatkörüket és a hajó kialakítását, berendezéseit, felszerelését és működési rendjét;

d) gondoskodnak róla, hogy a hajó teljes legénysége összehangoltan tudjon cselekedni vészhelyzetben, vagy amikor a művelet végrehajtásától függ a hajó biztonsága vagy a szennyezés elkerülésének vagy csökkentésének sikere.

e) a nemzeti jogszabályokban előírt kellően súlyos büntetések révén elrettentik a lobogójukat jogosan viselő hajókat a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől;

f) a lobogójukat jogosan viselő, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő hajókat – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonják, tekintet nélkül a jogsértés helyére;

g) a nemzeti jogszabályokban előírt kellően súlyos büntetések révén elrettentik a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyeket a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől; valamint

h) a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő személyeket – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonják, tekintet nélkül a jogsértés helyére.

2. A tagállamok megfelelő ellenőrzési és felügyeleti programot dolgoznak ki és vezetnek be, hogy azonnal reagálni tudjanak, ha hiányosságokról vagy állítólagosan bekövetkezett szennyezésről tesznek jelentést kikötő szerinti vagy parti államok.

3. A tagállamok vagy a nevükben eljáró elismert szervezetek csak azután állítják ki vagy záradékolják egy hajó bizonyítványát, miután a hajóról megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

4. A tagállamok csak azután állítják ki vagy záradékolják valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapították, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

5. A tagállamoknak meg kell győződniük arról, hogy hajóik felmérése a harmonizált felmérési és tanúsítási rendszer eljárásai és iránymutatásai szerint történt, ahogy azok az A.948 (23) IMO közgyűlési határozat mellékletének mindenkori hatályos változatában szerepelnek.

6. A tagállamoknak a III. mellékletben leírt iránymutatás szerint kell eljárniuk, ha lobogójuk alatt közlekedő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok.

7. Annak érdekében, hogy a jelenlegi megállapodások alkalmazásában szerzett tapasztalatok alapján javítani lehessen az iránymutatáson, a III. melléklet módosítható, a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

7. cikk

Egyezmény szerinti feladatok átruházása

1. Azok a tagállamok, amelyek hajóik bizonyítványát elismert szervezetekkel állíttatják ki, flottájuk méretéhez és jellegéhez igazodva kialakítják vagy fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy – a 94/57/EK irányelv vagy a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i …/…/EK irányelv sérelme nélkül – állandóan nyomon kövessék a folyamatot.

Ennek során a nevükben eljáró elismert szervezetek elvégzik a felmérést és kiállítják a bizonyítványt és gondoskodnak róla, hogy a hatóságok és az elismert szervezetek között közvetlen internetes kapcsolat létesüljön, az elismert szervezetek nyomon követésében részt vevő személyzet pedig jól ismerje e szervezetek és a lobogó szerinti állam előírásait és terepszemlére is ténylegesen bevethető legyen az elismert szervezeteknél.

2. Az (1) bekezdés alá eső tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajók mindegyikénél legfeljebb 12 hónapos időközönként kiegészítő felméréssel is meggyőződnek az IMO-egyezmények és a nemzeti követelmények teljesüléséről.

3. A (2) bekezdésben említett kiegészítő felmérés nem kötelező, ha a hajót:

a) kevesebb mint két éve vették a tagállam lajstromába,

b) az elmúlt 12 hónapban legalább egyszer megvizsgálták a 95/21/EK irányelvnek[12] vagy a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, …/…/EK, európai parlamenti és tanácsi irányelvnek[13] megfelelően, és

c) az elmúlt 12 hónapban nem tartották vissza a 95/21/EK irányelv vagy [˙(a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló) …/…/EK irányelv] rendelkezései alapján.

4. A [(kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló (.../.../EK) irányelv] 5. cikkének (2) bekezdésében említett rendelkezések hatálybalépésétől fogva a (2) bekezdés szerinti kiegészítő felmérés nem kötelező, ha a hajóhoz amennyiben az említett irányelv szerint a legutóbbi felülvizsgálat során alacsony kockázati profilt rendeltek.

5. Az (1) bekezdés alá eső tagállamok továbbá:

(a) elismert szervezeteiket részletes utasításokkal látják el arról, hogy mi a teendő olyan hajó esetében, amely tengeri hajózásra alkalmatlan, mert maga a hajó vagy a rajta tartózkodó emberek kerülnének veszélybe, vagy amelynél elfogadhatatlan mértékű a tengeri környezet károsításának kockázata; valamint

(b) elismert szervezeteikkel közlik, hogy mely nemzeti jogeszközök és azoknak mely értelmezései alkalmasak az egyezményekben foglalt rendelkezések érvényre juttatására, és jelzik, ha a hatóságok bármely vonatkozásban az egyezményekben foglalt követelmények túlteljesítését várják el.

6. A kiegészítő vizsgálatokra vonatkozó eljárásokat és iránymutatásokat, valamint a kiegészítő felméréseket végző felmérőkre és vizsgálókra érvényes minimumfeltételeket a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott rendelkezésekkel kell felállítani.

8. cikkLobogó szerinti államok felmérői

1. A tagállamok meghatározzák és írásban rögzítik, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a lobogó szerinti államnak azon alkalmazottai, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.

2. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a felmérésekért felelős vagy azokat végrehajtó személyzet – a hajókon és a hajózási társaságoknál végzett járulékos felmérések és auditálások személyzete is – teljesítse a II. mellékletben előírt minimumfeltételeket.

3. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogó szerinti állam kötelezettségeinek teljesítésében közreműködő azon személyzetre, amelyre nem vonatkozik a (2) bekezdés, a rá bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatás, képzés és felügyelet jusson.

4. A tagállamok dokumentált rendszer bevezetésével érik el, hogy a személyzet képzett legyen és mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott feladatok elvégzése megkíván.

5. A tagállamok személyazonosító okmányokat állítanak ki minden felmérőnek, aki hajókon a nevükben lát el feladatokat.

6. A (3) bekezdésben említett személyzet képzettségére vonatkozóan minimális követelményeket lehet előírni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott rendelkezések révén.

9. cikkLobogó szerinti állam általi kivizsgálás

Anélkül, hogy ezzel sérülne a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló, az IMO A. 849(20) határozatával elfogadott szabályzatnak az A 884(21) IMO közgyűlési allásfoglaláshoz csatolt mindenkori hatályos változatából eredő felelősségük, a tagállamoknak kivizsgálást kell végezniük, ha a bekövetkezett tengeri baleset vagy szennyezés lobogójuk alatt közlekedő hajót érint. A balesetek efféle kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelően képzett vizsgálóbiztosoknak kell végzeniük. Erre a célra a tagállamoknak szakképzett vizsgálóbiztosokat kell rendelkezésre bocsátaniuk, tekintet nélkül a baleset vagy rendkívüli esemény helyszínére.

10. cikkA biztonsághoz szükséges legénység

A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók a tengeri életbiztonság szempontjából megfelelő legénységgel rendelkezzenek és betartsák a biztonsághoz elegendő legénység elveit, ahogy azok a biztonsághoz elegendő legénység elvéről szóló A 890 (21) IMO közgyűlési határozat mindenkori hatályos változatában szerepelnek, figyelemmel az említett határozathoz csatolt vonatkozó iránymutatásokra is.

11. cikkKapcsolódó intézkedések

1. A tagállamoknak hajóik főbb műszaki adatairól és a (2) bekezdésben felsorolt információkról flottanyilvántartási adatbázist kell készíteniük, illetőleg fenntartaniuk, vagy gondoskodniuk kell arról, hogy közvetlenül hozzáférhessenek egy hasonló adatokat szolgáltató adatbázishoz. A tagállamok a Bizottságnak jogosultságot adnak az említett adatbázishoz való hozzáférésre.

2. Az adatbázisnak tartalmaznia kell a következő információkat:

a) A hajó alapadatai (név, IMO-szám stb.)

b) A felmérések és az auditálások időpontja, beleértve a járulékos és a kiegészítő felmérésekét is,

c) A hajó minősítésében és osztályozásában részt vevő elismert szervezetek azonosítása,

d) A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés keretében elrendelt vizsgálatok időpontja és az azokat végző szervezet azonosítása,

e) A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés vizsgálatainak kimenetele (voltak-e hiányosságok, a hajót feltartóztatták-e),

f) Balesetekre vonatkozó információk,

g) A hajózásból eredő szennyezésről és az azokért kiszabható büntetésekről szóló 2005/35/EK, európai parlamenti és tanácsi irányelvbe[14] és a MARPOL-egyezménybe ütköző jogsértések adatai,

h) A lajstromból az elmúlt 12 hónapban kikerült hajók azonosítása.

3. Az információk (2) bekezdésbeli jegyzéke a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban módosítható az új adatbázisokkal kapcsolatos fejlesztéseknek megfelelően.

A 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban harmonizált formátumokat lehet bevezetni az adatközlésben.

12. cikkA lobogó szerinti államok teljesítményének felmérése és felülvizsgálata

1. Ezen irányelv rendelkezései vonatkozásában a tagállamok évente felmérik teljesítményüket.

2. A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett vizsgálatok eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és közigazgatási eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.

3. A lobogó szerinti államok teljesítményének felmérésére közös módszert lehet bevezetni, a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghozott rendelkezések révén.

4. Azon tagállamoknak, amelyek az adott év július 1-jén szerepelnek a kikötő szerinti államok által végzett ellenőrzésről szóló párizsi egyetértési memorandum éves jelentésében megjelent fekete vagy szürke listán, rossz teljesítményükről szeptember 1-jéig részletes jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. A jelentésben azonosítani és elemezni kell a rossz teljesítmény főbb okait és körül kell határolni, hogy a hajók mely kategóriái felelősek ezen eredményért. A jelentésben tervnek is kell szerepelnie a hiányosságok orvoslására irányuló intézkedésekről, szükség esetén akár olyan kiegészítő felmérésekről, amelyeket az első adandó alkalommal elvégeznek.

13. cikkEljárás a lobogó szerinti állam auditálására

1. A tagállamok gondoskodnak az ezen irányelvnek való megfelelésük független auditálásáról az ezen irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül, azután pedig rendszeres időközönként.

2. Az (1) bekezdésben előírt auditálás kereteit és eljárásait a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

Az IMO közgyűlése által 2005. december 1-én elfogadott A.974 (24) határozat rendelkezéseivel összhangban végzett auditálásokat azonban elfogadják (1) bekezdés szerinti ellenőrzésként, ha teljesültek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek. Ha a közösségi tengerhajózási jogszabályok betartásának ellenőrzésére a Bizottság további vizsgálatokat végez vagy rendel el, a már elfogadott ellenőrzések ezeket nem sértik.

3. Az auditált tagállam gondoskodik róla, hogy:

a) auditálják az ezen irányelv rendelkezéseinek a teljesülését is,

b) a Bizottság megfigyelőként részt vegyen az IMO auditálási eljárásában,

c) a Bizottság rögtön hozzáférhessen a jelentéshez és a későbbi intézkedésekről szóló információhoz.

4. A 18. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően:

a) az (1) bekezdésben említett auditálások megvalósítására ütemtervet kell készíteni,

b) meg kell határozni, hogy milyen feltételekkel hozzák nyilvánosságra az auditálások eredményeit.

5. A Közösség szükség esetén intézkedéseket ajánlhat és javaslatokat tehet, hogy a (2) bekezdésben említett IMO auditálási rendszer hatékonyabbá váljék.

14. cikkMinőségtanúsítás

1. Hatóságaiknál a tagállamok minőségirányítási rendszert fejlesztenek ki, vezetnek be és tartanak fenn. A minőségirányítási rendszer tanúsítása az ISO 9001:2000 szabvány szerint, vagy az ISO 9001:2000 szabvány minden szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabvány szerint történik, auditálása pedig az ISO 10011:1991 szabványnak, vagy az ISO 10011:1991 valamennyi szempontjára kitérő, vele egyenértékű szabványnak az iránymutatásai szerint. Az említett egyenértékű szabványokra a 98/34/EK irányelvben[15] meghatározottak az irányadók.

2. A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után három éven belül létre kell hozni.

3. A minőségirányítási rendszert ezen irányelv hatálybalépése után négy éven belül tanúsíttatni kell.

4. Az 1. szakaszban az ISO-szabványokra tett hivatkozások a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint aktualizálhatók.

15. cikkEgyüttműködési megállapodások

A Bizottság a [2007.] év végéig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé annak megvalósíthatóságáról, hogy a lobogó szerinti államok ellenőrzési kötelezettségeiről szóló egyetértési memorandum jöjjön létre azzal a céllal, hogy egyenlő feltételekkel induljanak azok a lobogó szerinti államok, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelnek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 2005. december 1-i közgyűlésén az A.973 (24) határozattal elfogadott, a kötelező IMO-jogeszközökre vonatkozó alkalmazási szabályzatnak, és beleegyeznek, hogy az IMO 2005. december 1-i közgyűlésén elfogadott A.974 (24) határozat rendelkezései szerint auditálják őket.

16. cikk Információátadás és jelentéstétel

1. A tagállamok átadják az IMO-nak az IMO-egyezmények rendelkezései alapján tőlük megkövetelt információkat.

2. A tagállamok évente értesítik a Bizottságot:

a) a lobogó szerinti tagállamként általuk végzett vizsgálatok és auditálások számáról,

b) a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 7. cikk (1) bekezdésében említett teendők elvégzésére szánt erőforrásokról,

c) a 6.-11. cikkben, a 12. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikkben előírtak betartása érdekében tett intézkedéseikről.

3. A Bizottság a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban harmonizált mintát vezethet be, amelyet követni kell a (2) bekezdésben előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítésekor.

4. A Bizottság a tagállami jelentések kézhezvételétől számított hat hónapon belül összefoglaló jelentést készít ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentés címzettjei az Európai Parlament és a Tanács.

17. cikkMódosítások

Más egyértelmű rendelkezés hiányában ezt az irányelvet a 2. cikk (2) bekezdésében, 6. cikk (7) bekezdésében és a 11. cikk (3) bekezdésben említett eljárással összhangban lehet annak érdekében módosítani, hogy tekintetbe vétessenek a lobogó szerinti államokkal kapcsolatos új különös rendelkezések, továbbá a nemzetközi szinten, különösen az IMO és az ILO körében létrejövő kötelezettségvállalások.

Az IMO-egyezményeket és a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatát érintő módosítások a 2099/2002/EK rendelet 5. cikk (2) bekezdése értelmében kivonhatók ezen irányelv hatálya alól.

18. cikkBizottság

1. A Bizottság munkáját a 2099/2002/EK rendelet 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

2. Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdése szerinti határidő itt két hónapos.

3. A Bizottság elfogadja saját ügyrendjét.

19. cikkÁtültetés

1. A tagállamok legkésőbb [...]-ig hatályba léptetik az ezen irányelv előírásainak betartásához szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét és táblázatot juttatnak el hozzá az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelésről.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek szövegükben hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük, amikor hivatalosan kihirdetik őket. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. Ha a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területre vonatkozó jelentős nemzeti jogi rendelkezéseket fogadnak el, azok szövegét a Bizottság elé tárják.

20. cikkHatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én

Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről

az elnök az elnök

[…] […]

I. MELLÉKLET

LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK SZABÁLYZAT

A KÖTELEZŐ IMO-JOGESZKÖZÖK ALKALMAZÁSI SZABÁLYZAT-TERVEZETÉNEK 1. ÉS 2. RÉSZE

1. RÉSZ – KÖZÖS TERÜLETEK

Célkitűzés

1. E szabályzat kitűzött célja, hogy növelje a globális tengeri biztonságot és védelmébe keljen a tengeri környezetnek.

2. A különféle hatóságok a maguk helyzete szerint veszik tudomásul ezt a szabályzatot és a 6. cikkben említett jogeszközök közül csak azokat kötelesek alkalmazni, amelyeknek szerződő kormányként vagy félként részesei. A földrajzi adottságok és egyéb körülmények úgy hozhatják, hogy bizonyos hatóságok inkább lobogó szerinti államként, míg mások inkább kikötő szerinti vagy parti államként jutnak jelentősebb szerephez. Az ilyesféle aránytalanságok semmiképpen nem csökkentik a lobogó szerinti államként, illetőleg kikötő szerinti vagy parti államként rájuk háruló feladatokat.

Stratégia

3. Annak érdekében, hogy valamely állam elérje e szabályzat célkitűzéseit, célszerű az alábbi tárgykörökre kiterjedő stratégiát kidolgoznia:

1) a vonatkozó kötelező nemzetközi jogeszközök végrehajtása és betartatása;

2) adott esetben a nemzetközi ajánlások követése;

3) annak folyamatos felülvizsgálata és ellenőrzése, hogy az állam eredményesen teljesíti-e nemzetközi kötelezettségeit; valamint

4) általában a szervezés hatékonyságára és a szervezőkészségre való törekvés, ezek fenntartása és tökéletesítése.

Az iménti stratégia végrehajtása során indokolt követni az ebben a szabályzatban foglalt iránymutatást.

Általánosságok

4. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogról szóló 1982. évi egyezményének (UNCLOS) és az IMO-egyezményeknek a rendelkezései alapján a hatóságok feladata, hogy meghozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, és megtegyék azokat a lépéseket, amelyek az említett jogeszközök maradéktalan érvényre jutásához szükségesek, ezáltal elérjék, hogy a hajók a tengeri életbiztonság és a tengeri környezet védelme szempontjából megfeleljenek a rendeltetésüknek és hozzáértő tengerészlegénységgel legyenek felszerelve;

5. A tengeri környezet szennyezésének elkerülésére, csökkentésére és féken tartására hozott intézkedéseik során a tagállamok arra törekszenek, hogy sem közvetlenül, sem közvetetten ne helyezzenek át egyik területről a másikra károkat vagy kockázatokat, és ne is alakítsanak szennyezést másfajta szennyezéssé. (UNCLOS, 195. cikk).

Hatály

6. Az e szabályzatban említett kötelező IMO-jogeszközök a következők:

(1) az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS 74);

(2) az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1978);

(3) az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi módosított nemzetközi egyezmény (SOLAS PROT 1988);

(4) az 1978. évi jegyzőkönyvével módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény (MARPOL 73/78);

(5) A hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményt módosító 1997. évi jegyzőkönyv, az erre vonatkozó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosítva (MARPOL PROT 1997).

(6) a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi módosított nemzetközi egyezmény (SCTW 78)

(7) a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL 66)

(8) az 1988. évi jegyzőkönyvével módosított, a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény (LL PROT 1988);

(9) a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény (ITC 69), valamint

(10) a tengeren való összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályzatról szóló 1972. évi egyezmény (COLREG 72)

valamint azok a jogeszközök, amelyeket a felsorolt egyezmények és jegyzőkönyvek kötelezővé tesznek. Az említett kötelező jogeszközökből eredő kötelezettségek kivonatos felsorolását az 1–4. mellékletek tartalmazzák. Az ide vonatkozó jogeszközök jegyzéke az 6. mellékletben található1.

Kezdeti intézkedések

7. Valahányszor egy államban új vagy módosított IMO-jogeszköz lép hatályba, az érintett állam kormányának módjában kell állnia, hogy megfelelő nemzeti jogszabályokkal annak rendelkezéseit végrehajtsa és azokat betartassa, és hogy a végrehajtáshoz és a betartatáshoz megfelelő hátteret nyújtson. Ennek értelmében az állam kormányának:

(1) ki kell tudnia hirdetni azokat a törvényeket, amelyek hatékony igazságszolgáltatást és ellenőrzést tesznek lehetővé a lobogója alatt közlekedő hajókat érintő hatósági, műszaki és szociális kérdésekben és főként amelyek alkalmasak arra, hogy jogalapjául szolgáljanak a lajstromozással kapcsolatos általános követelményeknek, a hajók vizsgálatának, a hajókra vonatkozó, a biztonságot és a szennyezés megelőzését érintő törvénykezésnek és a kapcsolódó rendeletek meghozatalának;

(2) nemzeti törvényeinek és rendeleteinek betartatásához elegendő jogalappal kell rendelkeznie, beleértve a nyomozati és büntetőjogi eljárásokat is; valamint

(3) kellő számban kell rendelkeznie a tengerészetben jártas alkalmazottakkal, akik részt vesznek a szükséges nemzeti törvények előkészítésében, és akik elvállalják az állam felelősségi körébe tartozó teendőket, beleértve a különböző egyezményekben előírt jelentéstételt is.

8. A vonatkozó IMO-jogeszközök rendelkezéseinek érvényt szerző nemzeti jogszabályok egyik lehetséges kerete megtalálható az ENSZ által kiadott Tengerhajózási jogi iránymutatásokban2.

Információátadás

9. Az állam minden érdekelt féllel közli a (3) bekezdésben említett stratégiáját, beleértve a nemzeti jogszabályaival kapcsolatos információkat.

Feljegyzések

10. Feljegyzéseket kell készíteni és azokat meg kell őrizni annak bizonyítékául, hogy az állam megfelelt a követelményeknek és teendőit ellátta. A feljegyzéseknek olvashatóknak, könnyen azonosíthatóknak és hozzáférhetőknek kell maradniuk. Írásban rögzített eljárást kell megállapítani, amely meghatározza, hogy mely ellenőrzéseket igényel a feljegyzések azonosítása, tárolása, védelme, előkeresése, megőrzési időszaka és megsemmisítése.

Fejlesztés

11. Az államoknak célszerű folyamatosan feljeszeniük azon intézkedéseiket, amelyek az általuk elfogadott egyezményeknek és jegyzőkönyveknek hivatottak érvényt szerezni. Ezt célszerű úgy elérniük, hogy kellő szigorral és hatékonysággal alkalmazzák és tartatják be a nemzeti jogszabályokat, és folyamatosan figyelemmel kísérik a jogkövetést.

12. Az államnak célszerű szorgalmaznia, hogy olyan hagyomány teremtődjék, amely alkalmat ad a tengeri biztonság és környezetvédelem terén kifejtett tevékenységek teljesítményének növelésére.

13. Hogy kiderüljenek és megszűnjenek az okok, amelyek előírásoktól való eltérésekhez vezettek, így ezek ne ismétlődjenek meg, az államoknak célszerű intézkedéseket hozniuk, beleértve az alábbiakat:

(1) az eltérések felülvizsgálata és elemzése;

(2) a szükséges korrekciós intézkedések meghozatala; valamint

(3) a megtett korrekciós intézkedések felülvizsgálata.

14. Indokolt, hogy az állam intézkedéseket határozzon meg azon okoknak a megszűntetésére, amelyek eltérésekhez vezethetnek, ezáltal az eltéréseknek elejét vegye.

2. RÉSZ – LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK

Végrehajtás

15. Annak érdekében, hogy ténylegesen betöltsék felelősségi körüket és teljesítsék kötelezettségeiket, a lobogó szerinti tagállamoknak indokolt:

(1) politikai cselekvésük részeként nemzeti jogszabályokat hozni, továbbá az általuk aláírt összes, a biztonságra és a szennyezés megelőzésére vonatkozó egyezményben és jegyzőkönyvben meghatározott követelmények teljesítését és betartatását előmozdító iránymutatást adni; valamint

(2) hatóságaikon belül kijelölni a vonatkozó jóváhagyott politikák aktualizálásának és változtatásainak szerepét.

16. Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti államok a biztonsági és környezetvédelmi program igazgatására alkalmas erőforrásokat és eljárásokat mutassanak fel, éspedig legalább az alábbiakat:

(1) hivatalos utasítások a vonatkozó nemzetközi szabályok és előírások végrehajtására, valamint az azok értelmezéséhez szükségesnek bizonyuló nemzeti rendelkezések kidolgozására és terjesztésére;

(2) ahhoz elegendő erőforrás, hogy a (6) bekezdésben felsorolt IMO-jogeszközök követelményei teljesüljenek, méghozzá olyan auditálási és vizsgálati program révén, amely független az előírt bizonyítványok és a vonatkozó dokumentációk kiadásával foglalkozó közigazgatási szervektől és/vagy az előírt tanúsítványok és a vonatkozó dokumentációk kiadására a lobogó szerinti államok által felhatalmazott bármely egyéb jogi személytől;

(3) a módosított 1978 STCW egyezmény követelményeinek teljesítéséhez elegendő erőforrás. Ide tartoznak azok az erőforrások, amelyekkel elérhető, hogy:

3.1 a tengerészeknél az egyezményekkel összhangban történjék a képzés, a képesítés felmérése és a tanúsítás;

3.2 az STCW szerinti bizonyítványok és záradékok pontosan tükrözzék a tengerészek képesítését, továbbá szóhasználatuk megegyezzék a megfelelő STCW terminológiával és a hajónak kiállított, a biztonsághoz elegendő legénység meglétét igazoló okmányokban használt kifejezésekkel.

3.3 pártatlanul kivizsgálhassanak minden bejelentett hiányosságot, amely a tengeren közvetlen veszélyt jelent az életbiztonságra, a vagyonra vagy a tengeri környezetre nézve, és amely az adott szerződő féltől származó bizonyítvány vagy záradék birtokosainak cselekedetéből vagy mulasztásából ered.

3.4 indokolt esetben, vagy ha csalás megelőzéséhez szükséges, a lobogó szerinti államtól származó bizonyítványok és záradékok visszavonhatók, felfüggeszthetők vagy érvényteleníthetők legyenek; valamint

3.5 a közigazgatási megállapodások – beleértve azokat, amelyek más állam hatósága alatt végzett képzési, felmérési és tanúsítási tevékenységekkel kapcsolatosak – oly módon legyenek kialakítva, hogy a lobogó szerinti állam felelősséget vállaljon a lobogóját viselő hajókon szolgáló kapitányok, tisztek és más tengerészek képzettségéért3;

(4) a balesetek kivizsgálásához és a hiányosságokat mutató hajók helyzetének mielőbbi rendezéséhez elegendő erőforrás; valamint

(5) iránymutatás kidolgozása, írásos rögzítése és nyújtása a vonatkozó IMO-jogeszközökben fellelhető, a hatóságok által elvárt követelményekről

17. A lobogó szerinti államok gondoskodnak arról, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók megfelelő számú és hatékonyságú legénységgel rendelkeznek, tekintettel a biztonsághoz szükséges legénység elvére, amelyet az IMO elfogadott.

Felhatalmazás

18. Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek felhatalmaznak elismert szervezeteket, hogy a nevükben felméréseket és kivizsgálásokat végezzenek, tanúsítványokat és iratokat adjanak ki, hajókat jelzéssel lássanak el és egyéb, az IMO-egyezményekben előírt feladatokat végezzenek, a SOLAS-egyezmény XI. fejezete 1. szabályának (1) bekezdése értelmében az ilyen felhatalmazásokat szabályozniuk kell, hogy:

(1) megállapítsák az elismert szervezetről, hogy műszaki, igazgatási és kutatási képességeit tekintve a feladköre ellátásához elegendő erőforrással rendelkezik, a hatóságok nevében eljáró elismert szervezetekkel szembeni minimális elvárásokkal összhangban, amint azok a vonatkozó IMO-határozatban4 szerepelnek;

(2) a felhatalmazás a hatóságok és az elismert szervezet közötti hivatalos írásos megállapodáson alapuljon, amelyben szerepelnek legalább a vonatkozó IMO-határozatban5 rögzített elemek, vagy azokkal egyenértékű jogi kikötések, és amelynek kiindulóponjául szolgálhat a hatóságok nevében eljáró elismert szervezetek felhatalmazásáról szóló szerződésminta6;

(3) részletes utasításokkal adjanak arról, hogy mi a teendő olyan hajó esetében, amely tengeri hajózásra alkalmatlan, mert maga a hajó vagy a rajta tartózkodó emberek kerülnének veszélybe, vagy amelynél elfogadhatatlan mértékű a tengeri környezet károsításának kockázata;

(4) az elismert szervezetetel közöljék, hogy mely nemzeti jogeszközök és azoknak mely értelmezései alkalmasak az egyezményekben foglalt rendelkezések érvényre juttatására, és jelezzék nekik, ha a hatóságok bármely vonatkozásban az egyezményekben foglalt követelmények túlteljesítését várják el. valamint

(5) megköveteljék az elismert szervezettől, hogy feljegyzéseket vezessen, ahonnan a hatóságok adatokat nyerhetnek az egyezményekben foglalt szabályok értelmezéséhez.

19. Azon lobogó szerinti államoknak, amelyek a nevükben végrehajtandó felmérések és kivizsgálások céljára felmérőket neveznek ki, az ilyen kinevezéseket szabályozniuk kell, a (18) bekezdésben, és különösen annak 3. és 4. albekezdésében adott iránymutatással összhangban.

20. Nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalan teljesítéséhez a lobogó szerinti államnak olyan felügyeleti program kezdeményezőjének vagy résztvevőjének kell lennie, amely rendelkezik az elismert szervezetek figyelemmel kíséréséhez és a velük való kapcsolattartáshoz szükséges erőforrások felett, miáltal az állam:

(1) élhet azon jogával, hogy kiegészítő felmérésekkel győződjék meg a lobogóját jogosan viselő hajóknál a kötelező IMO-jogeszközök betartásáról;

(2) ha szükségesnek tartja, kiegészítő felmérésekkel győződhet meg arról, hogy a lobogóját jogosan viselő hajók teljesítik az IMO-egyezményekben előírt követelményeken túlmenő nemzeti követelményeket; valamint

(3) olyan személyzetről tud gondoskodni, amely a lobogó szerinti államra és az elismert szervezetekre vonatkozó szabályokat és előírásokat jól ismeri, és amely terepszemlére ténylegesen bevethető az elismert szervezeteknél.

Betartatás

21. A lobogó szerinti államok minden intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy a lobogójukat jogosan viselő hajók és a joghatóságuk alá tartozó jogi és természetes személyek eleget tegyenek a nemzetközi szabályoknak és szabványoknak, hogy így az államok nemzetközi kötelezettségeinek teljesülése biztosítva legyen. Ezen intézkedéseken belül többek között indokolt:

(1) a lobogójukat jogosan viselő hajóknak megtiltaniuk a közlekedést mindaddig, amíg azokat nem lehet a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban a tengerre bocsátani;

(2) a lobogójukat jogosan viselő hajóknál rendszeres kivizsgálással ellenőrizniük, hogy a hajó és legénysége mindenkor a kiállított bizonyítványnak megfelelő állapotú;

(3) a felmérővel ellenőriztetniük a .2 albekezdésben említett rendszeres kivizsgálás során, hogy a hajón szolgáló tengerészek jól ismerik:

3.1 saját feladatkörüket; valamint

3.2 a hajó kialakítását, berendezéseit, felszerelését és működési rendjét.

(4) gondoskodniuk róla, hogy a hajó teljes legénysége összehangoltan tudjon cselekedni vészhelyzetben, vagy amikor a művelet végrehajtásától függ a hajó biztonsága vagy a szennyezés elkerülésének vagy csökkentésének sikere.

(5) a lobogójukat jogosan viselő hajókat a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől elrettenteniük, a nemzeti törvényekben és rendeletekben előírt kellően súlyos büntetésekkel;

(6) a lobogójukat jogosan viselő, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő hajókat – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonniuk, tekintet nélkül a jogsértés helyére;

(7) a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyeket a nemzetközi szabályok és szabványok megszegésétől elrettenteniük, a nemzeti törvényekben és rendeletekben előírt kellően súlyos büntetésekkel; valamint

(8) a hatóságaiktól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott, a nemzetközi szabályokat és szabványokat megszegő személyeket – a kivizsgálás végeztével – intézményesített eljárás alá vonniuk, tekintet nélkül a jogsértés helyére.

22. Indokolt, hogy a lobogó szerinti államok mérlegeljék egy ellenőrző és felügyeleti program szükség szerinti kialakítását és bevezetését, hogy:

(1) gyorsan és alaposan tudjanak baleseteket kivizsgálni, és adott esetben az IMO-nak erről jelentést tenni;

(2) statisztikai adatokat gyűjthessenek, így a tendenciák elemzésével a problémás területeket megtalálhassák; valamint

(3) a kikötő szerinti vagy parti államok által bejelentett hiányosságokra és állítólagosan bekövetkezett szennyezésekre mielőbb reagálhassanak.

23. Indokolt továbbá, hogy a lobogó szerinti állam:

(1) nemzeti jogszabályaival gondoskodjék a vonatkozó IMO-jogeszközök betartásáról;

(2) a (15) bekezdés 1. albekezdésében említett nemzeti jogszabályok alkalmazásához és érvényre juttatásához elegendő számú képzett alkalmazottat biztosítson, ideértve a kivizsgálásokkal és a felmérésekkel megbízott alkalmazottakat is; valamint

(3) elegendő számú képzett alkalmazottról gondoskodjék, hogy kivizsgálhasson minden olyan esetet, amikor a lobogóját jogosan viselő hajókat tartóztatnak fel kikötő szerinti államok;

(4) elegendő számú képzett alkalmazottról gondoskodjék, hogy kivizsgálhassa az olyan eseteket, amikor a hatóságaitól származó bizonyítványt vagy záradékot felmutató személyeknél a bizonyítvány, záradék vagy képesítés érvényességét kétségbe vonják kikötő szerinti államok; valamint

(5) felmérőinél és vizsgálóbiztosainál gondoskodjék a képzésről és a tevékenységek felügyeletéről.

24. Ha egy állam arról értesül, hogy lobogóját jogosan viselő hajót tartóztat fel kikötő szerinti állam, a lobogó szerinti államra tartozik, hogy általa felügyelt megfelelő korrekciós intézkedések eredményeképpen a szóban forgó hajó azonnal összhangba kerüljön a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel.

25. Helyénvaló, hogy lobogó szerinti állam vagy annak nevében eljáró elismert szervezet csak azután állítson ki hajónak nemzetközi bizonyítványt, vagy záradékoljon ilyet, miután a hajóról megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

26. Indokolt, hogy lobogó szerinti állam csak azután állítsa ki vagy záradékolja valakinek a képesítési bizonyítványát, miután az illetőről megállapította, hogy megfelel az összes vonatkozó követelménynek.

A lobogó szerinti állam felmérői

27. A lobogó szerinti államnak helyénvaló meghatároznia és írásban rögzítenie, hogy miért felelősek, mire kapnak felhatalmazást és hogyan kapcsolódnak egymáshoz mindazon alkalmazottak, akiknek a szervező, végrehajtó és ellenőrző munkája a biztonsággal és a szennyezés megelőzésével függ össze és ezeket befolyásolja.

28. Legalább a következőkkel kell rendelkezniük a személyzet azon tagjainak, akik a vonatkozó IMO-jogeszközök alá tartozó hajókon és hajózási társaságoknál végzett vizsgálatokért, kivizsgálásokért és auditálásokért felelősek vagy azokat végrehajtják:

(1) tengerészeti vagy tengerhajózási intézménytől származó megfelelő képesítés, okleveles tengerésztisztként letöltött jelentős tengeri szolgálat, továbbá az STCW-egyezmény II. fejezetének 2. szabálya vagy III. fejezetének 2. szabálya szerinti, jelenleg vagy egykor érvényes képesítési bizonyítvány, amelynek megszerzése óta a hajókról és azok üzemeltetéséről szóló ismereteket karbantartották; vagy

(2) megfelelő műszaki vagy tudományos területen szerzett, államilag elismert diploma vagy felsőfokú oktatási intézménytől származó, azzal egyenértékű igazolás.

29. A (28) bekezdés (1) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három év letöltött tengeri fedélzeti vagy gépészeti szolgálatot.

30. A (28) bekezdés (2) albekezdése szerinti képzettségű alkalmazottaktól indokolt megkövetelni legalább három éves hasznosítható munkatapasztalatot.

31. Indokolt továbbá, hogy az ilyen alkalmazottak – dokumentált képzési programok révén – kellő elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek a hajókról, azok üzemeltetéséről, valamint a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogeszközök rendelkezéseiről, hogy elláthassák a lobogó szerinti államok felmérőire háruló teendőket.

32. Indokolt, hogy az ilyen munkavégzésben közreműködő egyéb alkalmazottak a rájuk bízott feladatokhoz mérten elegendő oktatást, képzést és felügyeletet kapjanak.

33. Helyénvaló, hogy a szakvéleményezésben korábban szerzett hasznosítható tapasztalat előnyt jelentsen; ha ilyen tapasztalat nem volt, indokolt, hogy a hatóságok a terepen biztosítsanak megfelelő képzést.

34. A tagállamok úgy is akkreditálhatnak felmérőket, hogy formaszerű, részleteiben kidolgozott képzési program révén adják át nekik a (29)–(32) bekezdésekben előírttal azonos szintű ismereteket és készségeket.

35. A tagállamnak célszerű előzetesen olyan rendszert bevezetnie és dokumentálnia, amellyel megoldható, hogy a személyzet képzett legyen és mindig rendelkezzen azon naprakész ismeretekkel, amelyeket a rá bízott feladatok elvégzése megkíván.

36. Az ellátandó feladat(ok)tól függően indokolt, hogy a képesítés magában foglalja:

(1) a hajókra, a hajózási társaságokra, a legénységre, a rakományra és az üzemeltetésre alkalmazandó nemzetközi és nemzeti szabályok és előírások ismeretét;

(2) a hajókra, a hajózási társaságokra, a legénységre, a rakományra és az üzemeltetésre alkalmazandó nemzetközi és nemzeti szabályok és előírások ismeretét;

(3) a tengeri biztonsággal és környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi és nemzeti jogeszközöket, valamint az ezekkel kapcsolatos programokat vezérlő célok és célkitűzések megértését;

(4) a tengeren és szárazföldön követendő belső és külső eljárások megértését;

(5) az adott feladatok eredményes és hatékony végrehajtásához szükséges szakértelmet;

(6) teljes mértékű biztonságtudatosságot minden körülmények között, az illető saját biztonságára vonatkozóan is; valamint

(7) a különféle végrehajtandó teendőkben és – lehetőség szerint – az értékelendő feladatkörökben szerzett jártasság és tapasztalat.

37. Helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam a feladatait ellátó felmérőt személyazonosító okmánnyal lássa el.

Lobogó szerinti állam általi kivizsgálás

38. Tengeri baleset vagy szennyezési esemény bekövetkezte után indokolt kivizsgálásokat végezni. A balesetek kivizsgálását balesetek ügyében jártas, megfelelő képesítésű vizsgálóbiztosoknak indokolt végezniük. A lobogó szerinti államnak helyénvaló felkészülnie arra, hogy képesített vizsgálóbiztosokat biztosítson e célra, tekintet nélkül a baleset vagy esemény helyére.

39. A lobogó szerinti államnak helyénvaló gondoskodnia arról, hogy az egyes vizsgálóbiztosok jártasak és gyakorlottak legyenek a szokásos feladataikhoz kapcsolódó tárgykörökben. Ezenkívül a rendes feladatkörükön kívüli teendőket ellátó vizsgálóbiztosokat azzal kívánatos a lobogó szerinti államnak segítenie, hogy szaktudással látja el őket az alábbi területeken:

(1) a tengerhajózás és az ütközések elleni szabályozás;

(2) a képesítési bizonyítványok szabályozása a lobogó szerinti államban;

(3) a tengeri szennyezés okai

(4) tárgyalási technikák;

(5) bizonyítékgyűjtés; valamint

(6) az emberi tényező hatásainak vizsgálata.

40. Minden személyi sérüléssel járó balesetet, amely legalább három napos munkaképtelenséget okoz, és minden halálesetet, amelynek oka foglalkozási baleset vagy a lobogó szerinti állam hajóit érő baleset, indokolt kivizsgálni, a kivizsgálás eredményeit pedig a nyilvánosság elé tárni.

41. A hajóbaleseteket helyénvaló kivizsgálni és bejelenteni, a vonatkozó IMO-egyezményekkel és az IMO által kidolgozott iránymutatásokkal7 összhangban. A kivizsgálásról szóló jelentést helyénvaló a lobogó szerinti állam észrevételeivel együtt az IMO elé tárni, az említett iránymutatásoknak megfelelően.

Értékelés és felülvizsgálat

42. A lobogó szerinti államoknak indokolt rendszeresen felmérniük, hogy milyen teljesítménnyel alkalmazzák azokat a közigazgatási folyamatokat, eljárásokat és erőforrásokat, amelyek az általuk aláírt egyezményekben előírt kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek.

43. A lobogó szerinti állam teljesítményének felmérésére tett intézkedések kitérhetnek többek között a kikötő szerinti államok általi ellenőrzések során feltartóztatott hajók arányára, a lobogó szerinti állam által végzett kivizsgálások eredményeire, a baleseti statisztikákra, a kommunikációs és adatközlési eljárásokra, a káresetek éves statisztikáira (nem számítva a teljesnek minősülő káreseteket), valamint más teljesítménymutatókra, így állapítva meg, hogy ilyen személyzettel, erőforrásokkal és hatósági eljárásokkal teljesíthetők-e a lobogó szerinti állam kötelezettségei.

44. Az intézkedések magukban foglalhatják annak rendszeres felülvizsgálatát, hogy:

(1) a flottánál milyen a hajóveszteség aránya és a baleseti arány, és ebből milyen tendenciákra lehet következtetni meghatározott időszakokra nézve;

(2) a flotta méretéhez képest hány megerősített eset volt hajó feltartóztatására;

(3) az adott állam hatóságaitól származó bizonyítvánnyal vagy záradékkal ellátott személyek hány megerősített esetben bizonyultak alkalmatlannak vagy követtek el jogsértést;

(4) miként reagáltak a kikötő szerinti államok hiányosságai miatti jelentésekre vagy beavatkozásokra;

(5) súlyos baleseteket hogyan vizsgáltak ki, és milyen tanulságot vontak le belőlük;

(6) milyen pénzügyi, műszaki és egyéb erőforrásokat irányoztak elő;

(7) milyen eredménnyel zárultak a flotta hajóin végrehajtott vizsgálatok, felmérések és ellenőrzések

(8) foglalkozási baleseteket hogyan vizsgáltak ki;

(9) a módosított MARPOL 73/78 egyezmény értelmében hány rendkívüli esemény és hány jogsértés volt; valamint

(10) hányszor függesztettek fel vagy vontak vissza bizonyítványt, záradékot, elismerést stb.

II. MELLÉKLET

LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAMOK FELMÉRőIVEL SZEMBENI MINIMUMFELTÉTELEK

(a 8. cikk értelmében)

1. A felmérők csak a tagállamok illetékes hatóságától származó felhatalmazás birtokában végezhetnek e jogszabály szerinti felméréseket.

2. A felmérőknek a hajókról, azok üzemeltetéséről és az előírt, vonatkozó nemzeti és nemzetközi követelményekről megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük. Az említett ismereteket és tapasztalatot dokumentált képzési program útján kell megszerezni.

3. A felmérőknek rendelkezniük kell legalább az alábbiak egyikével:

(1) tengerészeti vagy tengerhajózási intézménytől származó megfelelő képesítés, okleveles tengerésztisztként letöltött jelentős tengeri szolgálat, továbbá az STCW-egyezmény II. fejezetének 2. szabálya vagy III. fejezetének 2. szabálya szerinti, jelenleg vagy egykor érvényes képesítési bizonyítvány; vagy

(2) az illetékes hatóságok által elismert, sikeres hajóépítészi, gépészmérnöki vagy tengerészmérnöki vizsga, továbbá legalább ötéves, ilyen irányú munkatapasztalat; vagy

(3) megfelelő tárgyú egyetemi diploma vagy azzal egyenértékű oklevél, továbbá a felmérőknek fenntartott képzési intézményben szerzett képzettség és képesítés, valamint a tagállam illetékes hatóságánál letöltött, legalább kétéves szolgálat, mint a lobogó szerinti állam felügyelőgyakornoka.

4. A (3) bekezdés (1) albekezdése szerinti képzettségű felmérőknek előzőleg legalább öt évet a tengeren kell tölteniük fedélzeti, illetőleg gépészeti szolgálatban.

5. A (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérők csak akkor felelnek meg, ha a hajókkal és azok üzemeltetésével kapcsolatos ismereteiket karbantartották képesítési bizonyítványuk vagy egyéb képesítésük megszerzése óta.

6. A (3) bekezdés (3) albekezdése szerinti képesítésű felmérőknek a (3) bekezdés (1) és (2) albekezdése szerinti felmérőkkel azonos szintű ismeretekkel és képességekkel kell rendelkezniük.

7. A felmérőknek tudniuk kell a tengeren leggyakrabban beszélt nyelven szóban és írásban érintkezni a tengerészekkel.

8. A felmérőket nem fűzheti gazdasági érdek a hajóhoz, amelyet felmérnek, tilos nekik továbbá egyezmény szerinti vagy osztályozó felméréseket végző vagy hajóknak bizonyítványokat kiállító nem kormányzati szervezeteknél alkalmazásban állniuk vagy ilyenek nevében munkát végezniük.

9. A felmérő akkor is megfelel, ha nem teljesíti a fenti feltételeket, de ezen irányelv elfogadásakor olyan hatóság alkalmazásában állt, amely az egyezmény szerinti felmérésekben vagy a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzés vizsgálataiban illetékes.

III. MELLÉKLET

IRÁNYMUTATÁS KIKÖTő SZERINTI ÁLLAM ÁLTAL FELTARTÓZTATOTT HAJÓ MIATTI UTÓINTÉZKEDÉSEKHEZ

(a 6. cikk értelmében)

1. KIKÖTő SZERINTI ÁLLAM ÁLTALI FELTARTÓZTATÁS

1. Ha egy tagállam (a továbbiakban: lobogó szerinti állam) arról értesül, hogy lobogója alatt közlekedő hajót tartóztat fel kikötő szerinti állam, indokolt, hogy a felügyelete alatt végzett megfelelő korrekciós intézkedések révén a hajót összhangba hozza a vonatkozó jogszabáyokkal és nemzetközi egyezményekkel. Helyénvaló, hogy az intézkedések tartalmazzák a következőket.

2. AZONNALI INTÉZKEDÉSEK

1. Amint a lobogó szerinti állam értesül a feltartóztatásról, indokolt kapcsolatba lépnie a társasággal (az ISM-szabályzat szerinti társasággal) és a kikötő szerinti állammal, hogy – amennyire lehetséges – a feltartóztatás összes körülményére fényt derítsen.

2. Ezen információk alapján indokolt azután meghatároznia azokat az azonnali intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hajó teljesítse a követelményeket. Bizonyos hiányosságokról úgy ítelheti meg, hogy a kikötő szerinti állam könnyedén kijavíthatja őket, majd erről visszaigazolást adhat (például ha egy mentőtutajt kell megszerelni). Ilyenkor a lobogó szerinti államnak indokolt a kikötő szerinti államtól visszaigazolást kérnie arról, hogy a hiányosságokat kijavították.

3. Indokolt, hogy a lobogó szerinti állam a súlyosabb hiányosságokat – különösen akkor, ha szerkezeti jellegűek vagy olyan bizonyítvánnyal ellentétesek, amelyet elismert szervezet (ESz) állított ki a lobogó szerinti állam nevében – saját felmérővel vagy az ESz egy általa felhatalmazott felmérőjével kivizsgáltassa. Kezdetben a vizsgálatnak azokra a területekre célszerű összpontosulnia, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat talált. Ha a lobogó szerinti állam vagy az ESz szükségesnek tartja, ez a későbbiekben azon területek teljes újbóli felmérésévé bővíthető, amelyek a vonatkozó, egyezmény szerinti bizonyítványok alá tartoznak.

4. Ha a 2.3. pont szerinti vizsgálatot az ESz végezte, indokolt, hogy annak felmérője a megtett intézkedésekről és a hajónak a vizsgálat utáni állapotáról jelentést tegyen a lobogó szerinti államnál, hogy az meghatározhassa az esetlegesen szükséges további intézkedéseket.

5. Ha [a módosított 95/21/EK irányelv 9. cikkének (4) bekezdése vagy a (kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló) .../.../EK irányelv 13. cikkének (5) bekezdése értelmében] a kikötő szerinti állam által végzett vizsgálatot is felfüggesztették, a lobogó szerinti államnak indokolt gondoskodnia arról, hogy a hajót ismételt felmérésnek vessék alá az olyan területekre vonatkozó bizonyítványokat illetően, ahol a kikötő szerinti állam hiányosságokat mutatott ki, vagy ahol a későbbiekben hiányosságokra derült fény. Vagy a lobogó szerinti állam maga végzi el az említett felmérést, vagy az ESz felmérőjétől teljes jelentést kér, valamint – indokolt esetben – visszaigazolást arról, hogy a felmérés sikeresen lezárult és minden hiányosságot megszüntettek. A lobogó szerinti állam, ha mindent megfelelőnek talál, a kikötő szerinti államnak visszaigazolja, hogy a hajó teljesíti a vonatkozó jogszabályokban és nemzetközi egyezményekben előírt követelményeket.

6. A jogszabályok és a nemzetközi egyezmények rendkívül súlyos megszegése esetén indokolt, hogy a lobogó szerinti állam a 2.3.–2.5. pont szerinti vizsgálatokat és felméréseket mindig saját felmérővel, nem pedig az ESz felmérőjével végeztesse, illetőleg felügyeltesse.

7. A 2.10. pont alkalmazásának esetét kivéve a lobogó szerinti államnak meg kell követelnie a társaságtól, hogy korrekciós intézkedéseket téve (túl azokon, amelyeket a kikötő szerinti állam követel meg) a hajót hozza összhangba a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel, mielőtt az elhagyhatná a kikötőt, ahol feltartóztatják. Az említett korrekciós intézkedések hiányában a vonatkozó bizonyítványokat helyénvaló bevonni.

8. A lobogó szerinti államnak indokolt megállapítania, hogy a hiányosságok, amelyeket részint a kikötő szerinti állam talált, részint a lobogó szerinti állam által készített vizsgálat/felmérés mutatott ki, mennyiben utalnak a hajó és a társaság biztonsági rendszerének hibájára. Szükség esetén a lobogó szerinti állam megszervezi a hajó és/vagy a társaság ismételt auditálását, és a kikötő szerinti állammal kapcsolatba lépve meghatározza, hogy az ellenőrzést még azelőtt ismételjék-e meg, hogy a hajó elhagyná a kikötőt, ahol feltartóztatják.

9. A lobogó szerinti államnak helyénvaló mindenkor kapcsolatban maradnia és együttműködnie a kikötő szerinti állammal, hogy elősegítse a tapasztalt hiányosságok kijavítását, és hogy mihamarabb reagálhasson, ha a kikötő szerinti állam pontosítást kér.

10. Ha a hiányosságokat nem lehet a kikötőben kijavítani, és a kikötő szerinti állam a [95/21/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében vagy a (kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló) …/…/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése] engedélyezi, hogy a hajó elérjen egy hajójavító üzemet, a lobogó szerinti állam kapcsolatba lép a kikötő szerinti állammal az út feltételeinek megállapítása és írásbeli megerősítése céljából.

11. Ha a hajó nem teljesíti a 2.10. pontban említett feltételeket, vagy nem jelenik meg a megállapodás szerinti hajójavító üzemben, a lobogó szerinti államnak indokolt azonnal magyarázatot kérnie a társaságtól és megfontolnia a hajó bizonyítványainak bevonását. Indokolt az is, hogy a lobogó szerinti állam az első adandó alkalommal járulékos felmérést végezzen.

12. Ha a rendelkezésre álló információk alapján a lobogó szerinti állam úgy találja, hogy a feltartóztatás indokolatlan, fenntartásait a kikötő szerinti állam elé tárja és a társasággal kapcsolatba lépve mérlegeli, hogy éljen-e a kikötő szerinti állam adta jogorvoslati eljárással.

3. KÉSőBBI INTÉZKEDÉSEK

1. Attól függően, hogy mennyire súlyos hiányosságokat találtak és milyen válaszintézkedéseket tettek azután közvetlenül, a lobogó szerinti államnak indokolt azt is mérlegelnie, hogy a feltartóztatás alól feloldott hajót járulékos felmérésnek vesse alá. E járulékos felmérés részeként indokolt a biztonsági rendszer hatásosságát is értékelni. Iránymutatásul: a lobogó szerinti államnak célszerű a hajó feltartóztatásáról való értesülése után [3] hónapon belül elvégeznie a járulékos felmérést. A járulékos felmérés költségeit a társaság állja. Ha a lobogó szerinti állam egyezmény szerinti felmérést tervezett három hónapon belül, megítélésére van bízva, hogy a járulékos felméréssel is vár-e addig.

2. Ezenkívül a lobogó szerinti államnak azt is indokolt mérlegelnie, hogy az érintett társaságot vegye-e ismételt auditálás alá. A lobogó szerinti államnak célszerű utánanéznie, hogy milyen előzmények voltak más hajóknál, amelyekért ugyanez a társaság felelős, mert így kiderülhet, hogy a társaság flottája mutatott-e visszatérő hiányosságokat.

3. Ha a hajót egynél többször tartották vissza indokoltan az elmúlt két évben, indokolt, hogy a válaszintézkedéseket hamarabb megtegyék, a lobogó szerinti állam pedig a járulékos felmérést a feltartóztatásról való értesülése után [négy] héten belül mindenképpen elvégezze.

4. Ha a feltartóztatás folytán a hajót [az 95/21/EK irányelv 7. cikk (b) bekezdése vagy a (kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló) .../.../EK irányelv 10 cikke alapján] ki is tiltják, a lobogó szerinti államnak járulékos felmérést kell végeznie és minden szükséges lépést meg kell tennie, hogy a társaság a hajót összhangba hozza az összes vonatozó egyezménnyel és jogszabállyal. Ha a lobogó szerinti állam mindent megfelelőnek talál, ezt a társaságnak írásba adja.

5. A lobogó szerinti államnak minden esetben indokolt mérlegelnie, hogy a társaság ellen milyen jogi lépéseket tehet, beleértve bírság kivetését is. Ha egy hajó tartósan nem felel meg a vonatkozó jogszabályok és nemzetközi egyezmények követelményeinek, a lobogó szerinti államnak indokolt mérlegelnie, hogy szükséges-e további szankciókat hozni, beleértve a hajó törlését az állam lajstromából.

6. Ha minden korrekciós intézkedést megtettek, hogy a hajó összhangba kerüljön a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi egyezményekkel, helyénvaló, hogy a lobogó szerinti állam a módosított SOLAS 74 egyezmény I. fejezetének 19(d) szabályával és a módosított A.787 (19) IMO-határozat 5.2 bekezdésével összhangban jelentést tegyen az IMO-nak.

4. JÁRULÉKOS FELMÉRÉS

1. Az előbbiekben említett járulékos felméréshez hozzátartozik az alábbi területekre kiterjedő vizsgálat, amelynek elég alaposnak kell lennie ahhoz, hogy a lobogó szerinti állam felmérője meggyőződhessen arról, hogy a hajó, valamint annak felszerelése és személyzete megfelel a rá vonatkozó összes jogszabálynak és nemzetközi egyezménynek:

- Bizonyítványok és iratok

- Hajótest szerkezete és kialakítása

- Merülésvonal kijelölésének feltételei

- Főbb gépészeti elemek és rendszerek

- Géptér tisztasága

- Életmentő felszerelések

- Tűzbiztonság

- Navigációs berendezések

- Berakodás és raktér kialakítása

- Rádióberendezések

- Elektromos berendezések

- Szennyezés megelőzése

- Élet- és munkakörülmények

- Legénység

- Személyzet tanúsítása

- Utasok biztonsága

- Működési követelmények, beleértve a személyzeti kapcsolattartást, a gyakorlatokat, a képzést, valamint a parancsnoki hídi és géptermi teendőket és biztonságot.

2. Hozzátartoznak még, de nem kizárólagosan, a kiterjesztett ellenőrzésnek azon vonatkozó részei, amelyek [a 95/21/EK tanácsi irányelv V. mellékletének C. részében vagy a (kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló) .../.../EK irányelv VIII. mellékletében] szerepelnek. A lobogó szerinti állam felmérőinek attól sem kell tartózkodniuk, hogy például a túlélési járműveket és azok vízre bocsátását, a fő- és segédgépeket, a raktárfedeleket, a fő áramellátó rendszert vagy a fenékvízrendszert működési próbának vessék alá, ha szükségesnek ítélik.

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1. A JAVASLAT CÍME:

Az európai parlament és a tanács irányelve a lobogó szerinti állammal szembeni követelmények teljesítéséről

2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ GAZDÁLKODÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET

Szakpolitikai terület: Energiaügy és közlekedés

Tevékenységek: Tengeri és folyami közlekedés, intermodalitás.

3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK

3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek (korábban: BA-tételek)), beleértve a következő megnevezéseket: Nem alkalmazható

3.2. A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama: Nem alkalmazható.

3.3. Költségvetési jellemzők (a táblázat szükség szerint további sorokkal bővíthető): Nem alkalmazható.

Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Tagjelölt országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete |

Kötelező/nem kötelező | diff. [16]/nem diff.[17] | IGEN / NEM | IGEN / NEM | IGEN / NEM | […]. számú |

Kötelező/nem kötelező | diff./nem diff. | IGEN / NEM | IGEN / NEM | IGEN / NEM | […]. számú |

4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE

4.1. Pénzügyi források

4.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése

millió EUR (három tizedesjgeyig)

Kiadás típusa | Szakasz száma | n. év | n +1 | n + 2 | n +3 | n +4 | n+5 és később | Összesen |

Működési kiadások[18] |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1 | a | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | – |

Kifizetési előirányzatok | b | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | – |

A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[19] |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDE) | 8.2.4 | c | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | – |

TELJES REFERENCIAÖSSZEG |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | – |

Kifizetési előirányzatok | b+c | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | – |

A referenciaösszegbe nem beletartozó igazgatási kiadások[20] |

Személyi és kapcsolódó kiadások (NDE) | 8.2.5 | d | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.324 |

A referenciaösszegen kívüli, személyi és kapcsolódó költségektől eltérő igazgatási költségek (NDE) | 8.2.6 | e | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

A fellépés indikatív összköltsége

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.324 |

TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.324 |

A társfinanszírozás részletezése

A jogalkotási javaslat nem irányoz elő tagállami társfinanszírozást.

millió EUR (három tizedesjegyig)

Társfinanszírozó szerv | n. év | n + 1 | n + 2 | n + 3 | n + 4 | n+5 és később | Összesen |

…………………… | f | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT beleértve a társfinanszírozást | a+c+d+e+f | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség

A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással.

( A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[21] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi terv módosítására).

4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás

A javaslatnak nincs kihatása a bevételre

( A javaslatnak van pénzügyi kihatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

N.B.: a bevételre gyakorolt hatás számítási módszerével kapcsolatos minden részletet és észrevételt külön mellékletben kell ismertetni.

millió EUR (három tizedesjegyig)

A fellépést megelőzően [n-1. év] | A fellépés után |

A személyi állomány teljes létszáma | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 |

5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

5.1. A megvalósításra rövid vagy hosszú távon van-e szükség

Az A.847 (20) számú IMO-határozat a lobogó szerinti államokra a nemzetközi egyezmények alapján háruló kötelezettségek hatékony teljesítésének előmozdítását és az államok támogatását irányozza elő ezen egyezmények alkalmazása során. Mivel azonban ez a határozat nem kellőképpen részletes, az IMO vállalta, hogy az államok számára szabályzat formájában átdolgozza azokra az esetekre, amikor lobogó szerinti állam, parti állam vagy kikötő szerinti állam minőségükben járnak el.

Az IMO-szabályzat a lobogó szerinti államok ellenőrzési rendszerével együtt 2005 novemberében az IMO következő közgyűlésén kerül hivatalos elfogadásra. A szabályzat és az ellenőrzési rendszer az IMO kimagasló szaktudással rendelkező szakértői által megkezdett elméleti munkának az eredménye, amely annak szükségességéből indult ki, hogy a nemzetközi tengerhajózási egyezményekhez csatlakozott államoknak intézkedéseket kell előírniuk az egyezmények végrehajtására.

A javasolt fellépés célja, hogy az Európai Közösségnek olyan új jogszabályt biztosítson, amellyel kötelezővé tehető a szabályzat és az ellenőrzési rendszer az egyezmények tagállami végrehajtási módszereinek harmonizálása érdekében.

5.2. A közösségi részvétel által képviselt hozzáadott érték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

A javaslat jelenti a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos egyéb jogalkotási eszközökkel összekötő hiányzó láncszemet.

Ezen túlmenően a javaslat azt a szándékot tükrözi, amelyet a tagállamok a 2002. decemberi koppenhágai Európai Tanács ülésén fejeztek ki az általuk aláírt nemzetközi jogeszközökből következő kötelezettségeik közösségi ellenőrzési rendszerének bevezetésére vonatkozóan, nevezetesen a lobogó szerinti államok hatásköreinek végrehajtásáról szóló szabályzat és az ellenőrzési rendszer közösségi jogba történő átültetésével.

Végezetül a javaslat hozzájárul a környezeti károk megelőzéséhez. E tényezők együttesen járulnak hozzá az Európai Unió nemzetközi színtéren betöltött szerepének megerősítéséhez.

5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, illetve az azzal összefüggő mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében

Az alábbi bekeretezett rész a javaslat célkitűzéseit összegzi:

A tengeri közlekedés biztonsága, a tengerészek és a környezet védelmének javítása A színvonalas lobogók előmozdítása A tagállamok ösztönzése a nemzetközi egyezmények megerősítésére Hatékony és színvonalas hajózási hatóságok létrehozása A lobogó szerinti államok hatékony ellenőrzési rendszerének előírása |

- 5.4. Végrehajtási módszer (indikatív)

( Központosított irányítás

( közvetlenül a Bizottság által

( közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

( végrehajtó hivatalok,

( a Közösségek által létrehozott szervek a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek,

( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek.

( Megosztott vagy decentralizált irányítás

( a tagállamokkal

( harmadik országokkal

( Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Megjegyzések:

6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS

Az irányelvjavaslat tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely előírja a tagállamok számára, hogy tájékoztatniuk kell a Bizottságot azokról az elfogadandó nemzeti végrehajtási intézkedésekről, amelyek az irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetéséhez szükségesek.

A nemzeti végrehajtási intézkedések közlésének elmulasztása (valamint azoknak csak részleges közlése) automatikusan a Szerződés 226. cikke szerinti jogsértési eljárás megindítását vonja maga után.

A tagállamok kivizsgáló szerveinek és tengerhajózási hatóságainak a tevékenységét a Tengerbiztonsági Ügynökség felügyeli.

6.1. Értékelés

6.1.1. Előzetes értékelés

A szabályzat közösségi jogba történő átültetése nem jelent további költségvetési terheket a tagállamok számára.

A szabályzatot a tagállamok már részlegesen hatályba léptették a 94/57/EK irányelv szerinti felügyelet és bizonyítvány-kiállítás tekintetében. Az említett egyezmények közül gyakorlatilag mindegyik tagállami megerősítés tárgyát képezte és hatályba lépett.

A minőségi közlekedés bevezetése (ISO9001/2000 szabvány) azonban a tengerhajózási hatóságok számára beruházási és működési költségekkel jár. Ezek a költségek hatással vannak a a tengerészeti ágazatra, a környezetre és a foglalkoztatásra.

Tengerhajózási hatóságok

Három tagállam (Dánia, Luxemburg és az Egyesült Királyság) már alkalmazzák ezt a szabványt. Az érintett tagállamok által továbbított információk alapján a hatásvizsgálatban említett költségek összehasonlíthatósága nem egyszerű, de mennyiségi eligazítást adnak.

Negatív hatás : A fellépés megkezdésére és a rendszer végrehajtására vonatkozóan egyes tagállamok esetében jelentős beruházási költségekkel kell számolni. Azonban azoknak a tagállamoknak, amelyek a javaslatban említett egyezmények közül majdnem mindegyiket megerősítették és már bevezették a végrehajtásuk ellenőrzéséhez szükséges eszközöket, csak csekély mértékben lesznek kiegészítő működési költségei.

Pozitív hatás : alacsony működési költség, a beruházás gyors megtérülése, a lobogó szerinti államok hatékonyabb teljesítménye, a teljesítmények közzététele, a költségvetés ellenőrzésének és kiadásainak racionalizálása, a fellépések jobb nyomon követhetősége, időbeli megtakarítás, a lobogó szerinti államok hatóságainak külső megítélésében bekövetkező javulás, a tengeri közlekedés biztonságával foglalkozó politika egyéb területeivel való kapcsolat megerősítése.

6.1.2. Az időközi/utólagos értékelés után hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága)

Nem alkalmazható

6.1.3. A jövőbeli értékelések feltételei és gyakorisága

A Bizottság a tagállamok havi jelentésein alapuló beszámolót készít.

7. Csalás elleni intézkedések

Nem alkalmazható

8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE

8.1 A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei: Nem alkalmazható.

Kötelezettségvállalási előirányzatok millió euróban (három tizedesjegyig)

n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év |

Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak9 (06 01 01) | A*/adminisztrátor | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 |

B*,C*/asszisztens | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

Az XX 01 02 jogcímcsoportból finanszírozott állomány10 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

Az XX 01 04/05 jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány11 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

ÖSSZESEN | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 | 0.5 |

8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása: feladatok

Az irányelv tagállamok általi nyomon követéséhez és végrehajtásához kapcsolódó feladatok; esetleges koordinációs feladatok a Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az e területen működő nemzetközi szervezetek tevékenységének nyomon követése.

8.2.3. A – jogszabályban meghatározott– állomány származási helye

( A cserére vagy meghosszabbításra kerülő program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek

( Az n. évi éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek

( A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának a keretében igénylendő álláshelyek

Az érintett szolgálaton belül meglévő állomány felhasználásával átcsoportosítandó álláshelyek (belső áthelyezés)

( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben az adott évre nem előirányzott álláshelyek

8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05 – Igazgatási kiadások)

millió EUR (három tizedesjegyig)

Költségvetési tétel (szám és megnevezés) | n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és később | ÖSSZESEN |

1. Technikai és igazgatási segítségnyújtás (beleértve a kapcsolódó személyi költségeket) | 0 |

Végrehajtó hivatalok12 | 0 |

Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás | 0 |

- belső | 0 |

- külső | 0 |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás összesen | 0 |

.

8.2.5. A referenciaösszegbe nem beletartozó személyi és kapcsolódó költségek

millió EUR (három tizedesjegyig)

A személyi állomány típusa | n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és később |

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (06 01 01) | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 |

A(z)z XX 01 02 jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (adja meg a költségvetési tételt) | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

Személyi és kapcsolódó – a referenciaösszegbe NEM beletartozó – költségek összesen | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 | 0.054 |

Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak

(0.5 x 108 000 € =54 000 €)

Számítás – Az XX 01 02 jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány

-

8.2.6. A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások

millió EUR (három tizedesjegyig)

n. év | n+1. év | n+2. év | n+3. év | n+4. év | n+5. év és később | ÖSSZESEN |

XX 01 02 11 01 – Kiküldetések | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0* |

XX 01 02 11 02 – Ülések és konferenciák | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

XX 01 02 11 03 - Bizottságok113 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

XX 01 02 11 04 – Tanulmányok és konzultációk | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

XX 01 02 11 05 – Információs rendszerek | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

2. Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11) | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe NEM beletartozó – igazgatási kiadások összesen | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

*a kiküldetések jelenlegi költségvetésére nem gyakorol hatást

Számítás – A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások

Nem alkalmazható

[1] HL C […]., [ …]., […]. o.

[2] HL C […]., [ …]., […]. o.

[3] HL C […]., [ …]., […]. o.

[4] HL C […]., [ …]., […]. o.

[5] HL L […]., [ …]., […]. o.

[6] HL L 144., 1998.5.15., 1. o., A legutóbb a 2003/75/EK irányelvvel (HL L 190., 2004.7.30. 6. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb a 724/2004/EK rendelettel (HL L 129., 2004.4.29., 1. o.) módosított rendelet.

[8] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[9] HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

[10] HL L 167., 1999.2.7., 33. o.

[11] HL L 138., 2004.4.30., 19. o.

[12] HL L 157., 1995.7.7., 1. o.

[13] HL L […], […], […]. O.

[14] HL L 255, 2005.9.30., 11.o.

[15] HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

1 Ezeket a mellékleteket az MSC 80 (2005. május) alkalmával töltik ki. Csak az 1., a 2. és az 5. melléklet vonatkozik a lobogó szerinti állam kotelezettségeire.

2 ST/ESCAP/1076.

3 A módosított 1978 STCW-egyezmény I. fejezetének 2., 9., 10. és 11. szabálya.

4 A hatóságok nevében eljáró szervezetek felhatalmazására vonatkozó irányelvek címmel elfogadott A.739(18) határozat 1. függeléke

5 A hatóságok nevében eljáró szervezetek felhatalmazására vonatkozó iránymutatások címmel elfogadott A.739(18) határozat 2. függeléke

6 (MSC/710. körlevél – MEPC/ 307. körlevél).

7 Lásd a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló szabályzatot, amelyet az IMO az A.849(20) határozattal fogadott el, és az A.884(20) határozattal módosított.

[16] Differenciált előirányzatok

[17] Nem differenciált előirányzatok, a továbbiakban: NDE

[18] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx. cím xx 01. alcíme alá.

[19] A(z) xx cím xx 01 04. jogcímcsoportja alá tartozó kiadások.

[20] A(z) xx 01. alcím alá tartozó, a(z) xx 01 04. és a(z) xx 01 05. jogcímcsoportokon kívüli kiadások.

[21] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[22] Szükség esetén, ha a fellépés időtartama hat évnél hosszabb, a táblázat további oszlopokkal bővíthető.

8 Az 5.3. szakaszban leírtak szerint.

9 Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

10 Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

11 Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg.

12 Hivatkozni kell az érintett végrehajtó hivatal(ok)ra vonatkozó jogalkotási pénzügyi kimutatásra.

13 Nevezze meg a bizottság típusát, és azt a csoportot, amelyhez tartozik.