52005PC0391

Brüsszel, 1.9.2005

COM(2005) 391 végleges

2005/0167 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2005) 1057}

INDOKOLÁS

1) A JAVASLAT HÁTTERE

Az illegális bevándorlásról szóló 2001. november 15-i közleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy a visszatérési politika az illegális bevándorlás elleni harc nélkülözhetetlen és döntő fontosságú eleme. A visszatérési politikát három pillérre kell helyezni: közös elvek, közös normák és közös intézkedések. A közösségi visszatérési politikájáról szóló, 2002. április 10-i zöld könyv részletesen kifejtette, hogy a visszatérés kérdése, nélkülözhetetlen része az átfogó közösségi bevándorlás- és menekültpolitikának. Kiemelte a visszatérés kérdésében a tagállamok közötti közelítés és jobb együttműködés szükségességét, és előterjesztette egy közös normákra vonatkozó jövőbeni jogalkotási javaslat számos lehetséges elemét azzal a céllal, hogy széleskörű vitát kezdeményezzen az érdekelt felek között.

Az illegálisan tartózkodókra vonatkozó közösségi visszatérési politikáról szóló 2002. október 14-i következő bizottsági közlemény figyelembe vette a nyilvános konzultációs folyamat eredményeit, és felvázolt egy konkrét programot a további intézkedésekre vonatkozóan, kifejezetten kiemelve a holisztikus megközelítést. Kifejtette, hogy: „…annak érdekében, hogy a visszatérésre vonatkozó közösségi intézkedés teljes mértékben hatékony legyen, zökkenésmentesen be kell illeszkednie a migrációs kérdések hiteles kezelésébe, megkövetelve a legális bevándorlási csatornák és a törvényes bevándorlók helyzetének kristálytiszta megszilárdítását, gyors a rászorultak számára valódi védelmet kínáló – eljárásokra alapozott, hatékony és nagyvonalú menekültügyi rendszer kialakítását, valamint a migrációval való foglalkozás során partnerként a jövőben egyre gyakrabban meghívott harmadik országokkal zajló párbeszédek támogatását.” Ezen közlemény alapján a Tanács elfogadta a 2002 november 28-i Visszatérési Cselekvési Programot, amelyben felszólította a tagállamokat az egymás közti jobb együttműködésre, a harmadik országokkal való fokozottabb együttműködésre és közös normák létrehozására a visszatérés elősegítése céljából.

Végül az Európai Tanács 2004. november 4-5-i brüsszeli ülésén elfogadott Hágai Program tovább tárgyalta ezt a kérdést, és határozottan kérte közös normák létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza. Felkérte a Bizottságot, hogy 2005. elején nyújtson be javaslatot.

Ezen javaslat célja az, hogy eleget tegyen ennek a felkérésnek és az érintett személyek emberi jogainak és alapvető szabadságainak teljes figyelembevételével érthető, átlátható és igazságos közös szabályokat biztosítson a visszatérés, a kitoloncolás, a kényszerítő intézkedések használata, az ideiglenes őrizet és az ismételt belépés vonatkozásában.

A tagállamok közötti együttműködés nagy valószínűséggel sikeres lesz, amennyiben a kulcskérdésekben közös megegyezésen alapul. Következésképpen a közös normákat oly módon kell meghatározni, hogy segítsék az érintett hatóságok munkáját és teret adjanak a tagállamok közötti fokozott együttműködésnek. Hosszú távon az ilyen normák biztosítani fogják a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgáraival való megfelelő és azonos elbánás alapjait, függetlenül attól, melyik tagország hajtja végre a kiutasítási eljárást.

- A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések

Számos jogszabály és egyéb intézkedés született a 2002 novemberi visszatérési cselekvési terv[1] nyomán. A visszatérés területén történő együttműködéssel összefüggésben a légi úton történő kiutasítás céljából történő átszállítás eseteiben biztosított segítségnyújtásról szóló, 2003. november 25-i 2003/110/EK tanácsi irányelv és a kiutasításra szolgáló közös légi járatok szervezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/573/EK tanácsi határozat képviselte az első fontos jogi mérföldkövet.

A harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK tanácsi irányelv és a pénzügyi egyenlőtlenségek kompenzációjára vonatkozó szempontok és gyakorlati intézkedések meghatározásáról szóló 2004/191/EK tanácsi határozat jogi keretet biztosít a kitoloncolásról hozott határozatok kölcsönös elismerésének.

A visszatérés pénzügyi dimenzióira vonatkozóan a Bizottság javasolta az Európai Visszatérési Alap létrehozását a 2008-2013. közötti időszakra a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül (2005. április 6-i COM(2005) 123). A 2005-2007-re vonatkozó előkészítő intézkedések segítenek ezt a tervezett pénzügyi eszközt bevezetni.

2) KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

A közösségi visszatérési politikáról szóló, 2002. évi zöld könyv (COM(2002) 175) széleskörű vitafolyamatot váltott ki, melynek része volt – több mint 200 fő részvételével – egy nyilvános meghallgatás, amely során mintegy 30 szakértő szólalt fel. A meghallgatás lehetőséget adott az érdekelt felek számára, hogy véleményüknek hangot adjanak az ebben a javaslatban tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban. A zöld könyvben meghatározott gondolatok alapján a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésére vonatkozó visszatérési politikák jelenlegi gyakorlata és a jövőbeni közös EU politika került megvitatásra. A meghallgatás teret biztosított az európai intézmények, a tagállamok, a tagjelölt országok, az illegális migrációban érintett származási és tranzit országok, más célországok, nemzetközi szervezetek, regionális és helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és felsőoktatási intézmények képviselői közötti nyílt véleménycserének. A konzultációs folyamat során született írott hozzászólásokat a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették az interneten keresztül.

Ezenkívül 2004 második felében sor került a tagállamok visszatérés területén tevékenykedő szakértőivel való konzultációra a kiutasítási eljárásokról szóló irányelv előzetes tervezetével kapcsolatban.

3) A JAVASLAT JOGI ELEMEI

- A javasolt intézkedés összefoglalása

A hatékony visszatérési politika szükséges eleme a jól szervezett és hiteles migrációs politikának. Ezt az igényt figyelembe véve érthető, átlátható és igazságos közös szabályokban kell megállapodni, amelyek tekintetbe veszik az érintett személyek emberi jogait és alapvető szabadságait. E javaslat a következőképpen szeretné elérni a kitűzött célokat:

1. Szabályként leszögezi, hogy az illegális tartózkodást igazságos és átlátható eljárás során kell megszüntetni.

2. Támogatja az önkéntes hazatelepülés elvét azon általános szabály felállításával, amely szerint rendes körülmények között „távozási időszakot” kell megállapítani.

3. Általános alapelvként egy összehangolt, két lépésből álló eljárást hoz létre, amelynek első lépése egy kiutasítási határozat, és amennyiben szükséges, második lépése a kitoloncolási végzés kiadása, ilyen módon összehangolva a tagállamok jelenleg eltérő rendszereit.

4. Foglalkozik az illegálisan tartózkodó, ám (még) nem kitoloncolható személyek helyzetével.

5. Biztosítja a minimális eljárási biztosítékokat.

6. Korlátozza a kényszerítő intézkedések használatát, kötve ezt az arányosság elvéhez és létrehozva a kényszerű visszatérések végrehajtására vonatkozó minimális biztosítékokat.

7. Az EU egész területére érvényes ismételt belépési tilalom létrehozásával a nemzeti visszatérési intézkedések hatásait európai szintűvé teszi.

8. Megjutalmazza a szabályok tiszteletben tartását (többek között az ismételt belépési tilalom esetleges feloldásával) és bünteti a szabályok megsértését (többek között az ismételt belépési tilalom meghosszabbításával).

9. A nemzet- és közbiztonságot fenyegető súlyos veszély esetében védelmezi a tagállam érdekeit (többek között az ismételt belépési tilalom meghosszabbításával).

10. Korlátozza az ideiglenes őrizet alkalmazását, kötve ezt az arányosság elvéhez.

11. Megállapítja az ideiglenes őrizet végrehajtására vonatkozó minimális biztosítékokat.

12. Foglalkozik azokkal az esetekkel, amikor a harmadik ország az egyik tagállam által kiadott kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzés hatálya alá tartozó állampolgárát egy másik tagállam területén fogják el.

Fontolóra vették azt is, ezen a javaslaton belül szükséges-e foglalkozni a nemzet- és közbiztonsági okokból történő kitoloncolás/kiutasítás kérdésével, különösképpen a feltételezett terroristák kitoloncolására vonatkozóan. A javaslat ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést három okból adódóan:

- A menekültügy és bevándorlás területén elfogadott minden egyes EK irányelv tartalmaz már egy „közrendre” vonatkozó záradékot, amely lehetőséget ad a tagállamoknak a tartózkodási engedélyek visszavonására, és a harmadik országok olyan állampolgárainak kitoloncolására, akik veszélyt jelentenek a közrendre és a közbiztonságra. A Bizottság a „szeptember 11. utáni” 2001 december 5-i COM(2001) 743 munkadokumentumában úgy határozott, hogy: „e záradékok lelkiismeretes alkalmazása úgy tűnik helyesebb módja a biztonság megerősítésének, mint a szóban forgó javaslatok alapos megváltoztatása.”

- Az államnak nem mindig áll érdekében kitoloncolni egy feltételezett terroristát. Bizonyos esetekben kívánatosabb inkább bűnvád alá helyezni az adott személyt, vagy megfigyelés alatt tartani egy tagállamban, mint kitoloncolni őt egy harmadik országba.

- A „közrendi/közbiztonsági okokból történő kitoloncolás” kérdésének további harmonizációja esetében az összehangolást nem az illegális tartózkodás megszüntetésével/visszatéréssel foglalkozó irányelv keretében kell javasolni, hanem inkább a belépés, a tartózkodás, a jogszerű lakóhely/tartózkodás és azok megszüntetésének feltételeit szabályozó irányelvek keretében.

Azonban attól számítva, hogy egy harmadik országbeli állampolgár jogszerű tartózkodását közrendi okokból megszüntetik, ezen irányelv értelmében ez a személy a tagállam területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárrá válik, és ezen irányelv rendelkezéseit alkalmazzák e személyre.

- Jogalap

A Szerződés 63. cikke (3) bekezdésének b) pontja.

- Az alapvető jogok

Ezt a javaslatot tüzetes vizsgálatnak vetették alá azzal a céllal, hogy meggyőződjenek arról, hogy rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők-e a közösségi jog és a nemzetközi jog általános elveiként szereplő alapvető jogokkal, beleértve a menekültek védelmét, és az emberi jogokról szóló európai egyezményből adódó emberi jogi kötelezettségeket. Ennek eredményeként különös hangsúlyt fektettek azokra a rendelkezésekre, amelyek az eljárási biztosítékokkal, a családok együtt maradásával, az ideiglenes őrizettel és a kényszerítő intézkedésekkel foglalkoznak.

- A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve érvényesül, mivel a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a javaslatot illetően. A javaslat célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani a következő okok miatt:

Ezen javaslat célja a közös szabályok biztosítása a visszatérés, a kitoloncolás, a kényszerítő intézkedések használata, az ideiglenes őrizet és az ismételt belépés vonatkozásában. Ezekről a közös szabályokról, amelyek célja az illegálisan tartózkodókkal való megfelelő és azonos elbánás biztosítása az EU egész területén, függetlenül attól, melyik tagállamban lettek elfogva, csak közösségi szinten lehet megállapodni.

A közösségi szabályok különösen nélkülözhetetlenek azokban az esetekben, amikor egy harmadik ország állampolgárát, aki ellen egy tagállam kiutasítási határozatot, kitoloncolási végzést, és/vagy ismételt belépési tilalmat adott ki, egy másik tagállamban fogják el, illetve abban az esetben, ha egy ilyen személy egy másik tagállamba próbál belépni.

A Hágai Program határozottan felszólította a Bizottságot eme javaslat benyújtására. Ez a felkérés bizonyítja, hogy a tagállamok felismerik azt, hogy a hatékony európai visszatérési politika célját önmaguk nem képesek kielégítő módon elérni, továbbá azt, hogy az EU ilyen helyzetben hatékonyabban tud fellépni.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő okok miatt:

A javasolt irányelv lefekteti az általános alapelveket, de a címzett tagállamokra bízza, hogy megválasszák ezen alapelvek foganatosításának legmegfelelőbb formáját és módszereit a saját nemzeti jogrendszerükben és az általános összefüggésekben.

A javaslat célja a visszatérésre tett hatékony nemzeti erőfeszítések támogatása és a nemzeti erőfeszítések ismétlődésének elkerülése. Elfogadása után így az irányelv az alkalmazásával megbízott hatóságok összes adminisztratív terhének csökkentéséhez vezet.

- Az eszközök megválasztása

Javasolt eszköz: irányelv.

Szükséges volt egy olyan kötelező erejű jogi okmány kiválasztása, amely könnyen beolvasztható a szétágazó nemzeti rendszerekbe. Egy rendelet túl merev lett volna, míg egy soft law típusú jogi aktus (mint például egy ajánlás) nem rendelkezett volna a szükséges kötelező jogi erővel.

- A jogi eszköz alkalmazásában való részvétel

Ezen javaslat jogalapja az EK-Szerződés IV. címében található. Ez a jogalap – amennyiben a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény alapján a belépési feltételeknek nem megfelelő, vagy már nem megfelelő harmadik országok állampolgáraira vonatkozik - a schengeni vívmányok olyan továbbfejlesztését képezi, amelyet az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország álláspontjáról szóló jegyzőkönyvnek, és a Dánia álláspontjáról szóló jegyzőkönyvnek, valamint az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyvnek megfelelve kell javasolni és elfogadni. Az Izlanddal és Norvégiával, valamint Svájccal kötött megállapodásokkal összhangban ez - a fent említett mértékben - a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi.

4) KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK

- A javaslat részletes magyarázata

A következő magyarázatok a javaslat legkritikusabb aspektusaira összpontosítanak. A részletesebb megjegyzéseket lásd a mellékletben.

I. fejezet

A javasolt irányelv alkalmazhatóságának kiinduló pontja az „illegális tartózkodás”. A javaslat –amely a Szerződés 63. cikke (3) bekezdés b) pontja alapján illegális bevándorlásra vonatkozó intézkedés – olyan horizontális szabályok létrehozását célozza meg, amelyek bármelyik illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárra alkalmazhatók, bármi legyen is az illegális tartózkodás oka (például érvényességét vesztett vízum, érvényességét vesztett tartózkodási engedély, a tartózkodási engedély visszavonása, vagy bevonása, a menedékjog iránti kérelem végleges elutasítása, a menekültstátusz visszavonása, illegális belépés). Ez az irányelv javaslat nem foglalkozik a jogszerű lakóhely megszüntetésének okaival vagy eljárásaival.

II. fejezet

Ez a javaslat egy két lépésből álló eljárásról rendelkezik, amely az illegális tartózkodás megszüntetéséhez vezet. Minden illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak kiutasítási határozatot kell kiadni. Az önkéntes hazatelepülés elsőbbséget élvez. Ha a harmadik ország érintett állampolgára nem települ haza önkéntesen, akkor a tagállam köteles kitoloncolási végzés által végrehajtani a visszatérési kötelezettséget. [Előzetes] konzultációk során több tagállam aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a két lépésből álló eljárás késedelemhez vezethet. Ezen aggodalmakra válaszolva a javaslat határozottan tisztázza azt, hogy a tagállamok a kiutasítási határozatot és a kitoloncolási végzést kiadhatják egyetlen határozat vagy jogi aktus keretében. Ezen fejezet érdemi – legfőképpen a kitoloncolás elleni védelemre és az önkéntes hazatelepülésre vonatkozó – rendelkezéseit a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, jóllehet ők döntik el, hogy a kiutasítási határozatot és a kitoloncolási végzést két különálló, vagy egy összevont határozat vagy jogi aktus keretében adják-e ki.

A javaslat rendelkezik a minden tagállam területére való visszatérést megakadályozó „ismételt belépési tilalomról” is, amely a kitoloncolási végzéshez csatolandó. A nemzeti visszatérési intézkedések hatásainak ilyen módon történő európai szintre emelésének célja az, hogy megelőző hatással bírjon és támogassa egy igazán európai visszatérési politika hitelességét. Az ismételt belépési tilalom időtartamát minden egyes eset odavágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni. Rendes körülmények között a tilalom nem lépi túl az 5 éves időtartamot. Csak a közrend és közbiztonság súlyos veszélyeztetése esetén lehet az ismételt belépési tilalmat hosszabb időre kiadni.

III. fejezet

A javaslat rendelkezik a hatékony jogorvoslathoz való jogról a kiutasítási határozat és a kitoloncolási végzés esetében. A jogorvoslatnak vagy felfüggesztő hatályúnak kell lennie, vagy magában kell foglalnia a harmadik ország állampolgárának a jogát a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolási végzés végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelemhez, mely esetben a kiutasítási határozatot vagy a kitoloncolási végzést el kell halasztani addig, amíg azt meg nem erősítik, illetve az többé nem tárgya felfüggesztő hatályú jogorvoslatnak.

IV. fejezet

E fejezet célja az ideiglenes őrizet alkalmazásának korlátozása, és annak az arányosság elvétől való függővé tétele. Az ideiglenes őrizetet csak abban az esetben szabad alkalmazni, amikor az a szökés kockázatának elkerülésére szolgál, valamint ha a kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazása nem bizonyul elég hatékonynak. Egy személy ideiglenes őrizetben tartásának okait az igazságügyi hatóság rendszeresen felülvizsgálja. Az időtartam korlátozása biztosítja, hogy az ideiglenes őrizetet ne lehessen indokolatlanul meghosszabbítani. Az ideiglenes őrizetre vonatkozó nemzeti alapszabályok harmonizálásának további célja az, hogy megelőzze a tagállamok közötti másodlagos mozgást a harmadik országok azon állampolgárai körében, akikre az ennek az irányelvnek alapján hozott intézkedések vonatkoznak.

V. fejezet

Ez a fejezet olyan rugalmas szabályokról rendelkezik, amelyek akkor kerülnek alkalmazásra, ha a harmadik ország az egyik tagállam (a továbbiakban: első tagállam) által kiadott kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzés hatálya alá tartozó állampolgárát egy másik tagállam (a továbbiakban: második tagállam) területén fogják el. A tagállamok különböző lehetőségek közül választhatnak az adott eset körülményeitől függően.

Egyrészt a második tagállam elismerheti az első tagállam által kiadott kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási végzést. Ezekre az esetekre a 2004/191/EK határozatban elfogadott pénzügyi ellentételezés mechanizmusa alkalmazandó.

Illetve a második tagállam kérheti az első tagállamot a harmadik ország illegálisan tartózkodó állampolgárának visszafogadására, vagy saját nemzeti jogszabályai alapján új/önálló kiutasítási eljárás megindításáról határozhat.

Kapcsolódás a Schengeni Információs Rendszerhez:

Az információk megosztása a többi tagállammal létfontosságú a javaslat rendelkezéseinek gyors és hatékony végrehajtása érdekében. Szükséges, hogy a tagállamok gyorsan hozzáférhessenek a többi tagállam által kiadott kiutasítási határozatokkal, kitoloncolási végzésekkel és ismételt beutazási tilalmakkal kapcsolatos információkhoz. Ez az információcsere a második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) létrehozására, működtetésére és használatára vonatkozó szabályokkal összhangban zajlik.

2005/0167 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban,

mivel:

(1) Az Európai Tanács 2004 november 4-5-i brüsszeli ülése sürgette egy közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza.

(2) A jól szervezett migrációs politika elengedhetetlen elemeként átlátható és igazságos közös szabályokat szükséges rögzíteni a hatékony visszatérési politika biztosítása céljából.

(3) Ennek az irányelvnek olyan horizontális szabályokat kell létrehoznia, amelyek alkalmazhatók a harmadik országok minden olyan állampolgárára, aki egy tagállamban való tartózkodás feltételeinek nem, vagy már nem felel meg.

(4) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illegális tartózkodás megszüntetése igazságos és átlátható eljárás során történik.

(5) Általános elvként egy összehangolt, két lépésből álló eljárást kell alkalmazni, amely első lépésként egy kiutasítási határozatot, és amennyiben szükséges, második lépésként egy kitoloncolási végzés kiadását foglalja magában. Azonban a lehetséges eljárási késedelmek elkerülése végett a tagállamoknak lehetőséget kell adni, hogy a kiutasítási határozatot és a kitoloncolási végzést kiadhassák egyetlen határozat vagy jogi aktus keretében.

(6) Abban az esetben, amikor nincs ok azt feltételezni, hogy aláásná a kiutasítási eljárások célját, az önkéntes hazatelepülést előnyben kell részesíteni a kényszerű visszatéréssel szemben, és az önkéntes távozásra egy időszakot kell megállapítani.

(7) Meg kell állapítani a kiutasítási és kitoloncolási határozatokra vonatkozó minimális közös jogi biztosítékokat, amelyek garantálják az érintett személyek érdekeinek hatékony védelmét.

(8) Foglalkozni kell az illegálisan tartózkodó, ám (még) nem kitoloncolható személyek helyzetével. Ezen személyek tartózkodási feltételeinek-minimumszabályait meg kell állapítani utalva a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv[3] rendelkezéseire.

(9) A kényszerítő intézkedéseket határozottan az arányosság elvéhez kell kötni, valamint a kényszerű visszatérések végrehajtására vonatkozó minimális feltételeket meg kell szabni, figyelembe véve a harmadik országok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/573/EK tanácsi határozatot[4].

(10) A nemzeti visszatérési intézkedések hatásait európai szintűvé kell tenni a minden tagállam területére érvényes ismételt belépési tilalom létrehozásával.

Az ismételt belépési tilalom időtartamát minden egyes eset idevágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni, és ez rendes körülmények között nem lépheti túl az 5 évet. A közrend és a közbiztonság súlyos veszélyeztetése esetén a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy az ismételt belépési tilalmat hosszabb időre szabják ki.

(11) Az ideiglenes őrizet alkalmazását korlátozni kell, és azt az arányosság elvétől kell függővé tenni. Az ideiglenes őrizetet csak abban az esetben szabad alkalmazni, amikor az a szökés kockázatának elkerülésére szolgál, valamint ha a kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazása nem bizonyul elég hatékonynak.

(12) Olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek foglalkoznak azokkal az esetekkel, amikor a harmadik ország az egyik tagállam által kiadott kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzés hatálya alá tartozó állampolgárát egy másik tagállam területén fogják el.

(13) Ez az irányelv tartalmazza a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2001/40/EK tanácsi irányelv[5] helyébe lépő kiutasítási határozatok vagy kitoloncolási végzések elismeréséről szóló rendelkezéseket. Az említett irányelvet ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni.

(14) A 2004/191/EK tanácsi határozat[6] felsorolja a kitoloncolási határozatok kölcsönös elismeréséből következő pénzügyi egyenlőtlenségek kompenzációjára vonatkozó azon szempontokat és gyakorlati intézkedéseket, amelyeket értelemszerűen kell alkalmazni, amikor ezen irányelv alapján a kiutasítási határozatokat vagy kitoloncolási végzéseket elismerik.

(15) Szükséges, hogy a tagállamok gyorsan hozzáférhessenek a többi tagállam által kiadott kiutasítási határozatokkal, kitoloncolási végzésekkel és beutazási tilalmakkal kapcsolatos információkhoz. Ez az információcsere [a második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló határozattal/rendelettel][7] összhangban zajlik.

(16) Mivel ezen irányelv célját, vagyis a közös szabályok létrehozását a visszatérés, a kitoloncolás, a kényszerítő intézkedések használata, az ideiglenes őrizet és a visszautazás vonatkozásában, a tagállamok önállóan nem képesek megfelelően megvalósítani, és ezért az intézkedések nagyságrendje és hatásai miatt e célok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség – a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban – intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben megfogalmazott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem mutat túl azon, mint amire szükség van e célkitűzés megvalósításához.

(17) Ezen irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés nélkül kell foganatosítaniuk.

(18) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1989-ben elfogadott gyermekek jogairól szóló egyezményével összhangban az irányelv végrehajtása során a tagállamok elsődleges szempontjának a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie. Összhangban az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel, az irányelv végrehajtása során a tagállamok elsődleges szempontjának a családi élet tiszteletben tartásának kell lennie.

(19) Az irányelvet az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i Genfi egyezményből következő kötelezettségek sérelme nélkül kell alkalmazni.

(20) Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(21) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az nem kötelező rá és nem alkalmazandó rá. Mivel ez az irányelv –amennyiben a Schengeni Megállapodás[8] végrehajtásáról szóló egyezmény alapján a harmadik országok a belépési feltételeknek nem megfelelő, vagy már nem megfelelő állampolgáraira vonatkozik – az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címe rendelkezéseinek hatályába tartozó schengeni vívmányokon alapul, az említett jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dániának – legkésőbb hat hónappal azt követően, hogy a Tanács elfogadta ezt a határozatot – döntenie kell arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e azt.

(22) Ez az irányelv – amennyiben a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény alapján a harmadik országok a belépési feltételeknek nem megfelelő, vagy már nem megfelelő állampolgáraira vonatkozik – a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében, amelyek az ezen megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének C. pontjában[9] említett területekhez tartoznak.

(23) Svájc vonatkozásában ez az irányelv a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között ez utóbbi államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében, amelyek az ezen megállapodás egyes rendelkezéseinek átmeneti alkalmazásáról szóló 2004/860/EK tanácsi határozat[10] 4. cikkének (1) bekezdésében említett területekhez tartoznak.

(24) Ez az irányelv – amennyiben a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény alapján a harmadik országok a belépési feltételeknek nem megfelelő, vagy már nem megfelelő állampolgáraira vonatkozik – a schengeni vívmányokon alapuló jogi aktus, illetve a csatlakozási okmány 3. cikke (2) bekezdése értelmében más tekintetben kapcsolódik hozzá.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Tárgy

Ez az irányelv megállapítja tagállamok által alkalmazandó, a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló közös normákat és eljárásokat, összhangban a közösségi jog és a nemzetközi jog általános elveiként szereplő alapvető jogokkal, beleértve a menekültek védelmét és az emberi jogi kötelezettségeket.

2. cikk Alkalmazási kör

1. Ez az irányelv a harmadik országok egy tagállam területén illegálisan tartózkodó azon állampolgáraira vonatkozik,

1. akik a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 5. cikkében meghatározott belépési feltételeknek nem, vagy már nem felelnek meg, vagy

2. akik más módon illegálisan tartózkodnak egy tagállam területén.

2. A tagállamoknak lehetőségük van úgy határozni, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet a harmadik országok azon állampolgáraira, akiktől egy tagállam tranzit zónájába megtagadták a belépést. Azonban biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok ilyen állampolgáraival való elbánás és a védelmük mértéke ne legyen kedvezőtlenebb, mint ahogy azt a 8., 10., 13. és 15. cikk megállapítja.

3. Ez az irányelv nem alkalmazandó a harmadik országok azon állampolgáraira,

3. akiknek családtagjai az Unió állampolgárai, és akik gyakorolják a közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat, illetve

4. azok, akik egyrészt a Közösség és tagállamai, másrész a saját országuk – amelynek állampolgárai – közötti megállapodások alapján élvezik az Unió állampolgárait megillető szabad mozgáshoz való jogokkal egyenértékű jogokat.

3. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

a) „harmadik ország állampolgára”: minden olyan személy, aki az EK-Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében nem uniós állampolgár;

b) „illegális tartózkodás”: egy harmadik ország minden olyan állampolgárának jelenléte egy tagállam területén, aki abban a tagállamban való tartózkodás feltételeinek nem, vagy már nem felel meg;

c) „visszatérés”: a származási országba, egy tranzit országba, vagy egyéb harmadik országba történő visszatérés folyamata függetlenül attól, önkéntes vagy kényszerű-e;

d) „kiutasítási határozat”: az az igazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely megállapítja vagy kimondja a tartózkodás törvényellenes voltát, és visszatérési kötelezettséget állapít meg;

e) „kitoloncolás”: a visszatérési kötelezettség végrehajtása, mégpedig az országból történő fizikai kiutaztatás;

f) „kitoloncolási végzés”: az az igazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely elrendeli a kitoloncolást;

g) „ismételt belépési tilalom”: az az igazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely egy meghatározott időre megakadályozza a visszatérést a tagállamok területére.

4. cikk Kedvezőbb rendelkezések

1. Ezen irányelv nem érinti az alábbi kedvezőbb közösségi rendelkezéseket:

5. két- vagy többoldalú megállapodások a Közösség, vagy a Közösség és tagállamai és egy vagy több harmadik ország között;

6. két- vagy többoldalú megállapodások egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között.

2. Ez az irányelv nem sérti a menekültügy és bevándorlás területére vonatkozó közösségi jogszabályokban megállapított rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek lehetnek a harmadik országok állampolgárai számára, különösképpen:

7. a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK tanácsi irányelvet[11],

8. a huzamosabb ideig tartózkodó harmadik országok állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK tanácsi irányelvet[12],

9. a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK tanácsi irányelvet[13],

10. a harmadik országok állampolgárai, illetve hontalan személyek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és a védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83/EK tanácsi irányelvet[14],

11. a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló 2004/114/EK tanácsi irányelvet[15],

12. a harmadik országok tudományos kutatást végző állampolgárainak befogadására vonatkozó specifikus eljárásról szóló 2005/XX/EK tanácsi irányelvet[16].

3. Ez az irányelv nem sérti a tagállamok jogait arra, hogy elfogadjanak vagy fenntartsanak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek azokra a személyekre nézve, akikre ezen irányelv vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen rendelkezések összeegyeztethetőek ezzel az irányelvvel.

5. cikk Családi kapcsolatok és a gyermek mindenek felett álló érdeke

Az irányelv végrehajtásakor a tagállamnak megfelelő mértékben figyelembe kell vennie a harmadik ország állampolgára családi kapcsolatainak természetét és szilárdságát, a tartózkodásának hosszát a tagállamban, és a származási országához fűződő családi, kulturális és társadalmi kötelékeit. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1989-ben elfogadott gyermekek jogairól szóló egyezményével összhangban továbbá figyelembe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét.

II. fejezet AZ ILLEGÁLIS TARTÓZKODÁS MEGSZÜNTETÉSE

6. cikk Kiutasítási határozat

1. A tagállamok minden illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára kiutasítási határozatot adnak ki.

2. A kiutasítási határozat egy legfeljebb négy hétig tartó időszakot biztosít az önkéntes távozásra, amennyiben nincs ok azt feltételezni, hogy az adott személy ezalatt megszökhet. Erre az időszakra a szökés kockázatának elkerülését célzó kötelezettségeket lehet kiszabni, úgymint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezésre, anyagi garancia letétbe helyezésére, okmányok benyújtására vagy egy adott helyen való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségeket.

3. A kiutasítási határozatot vagy egy különálló határozat vagy jogi aktus keretében, vagy a kitoloncolási végzéssel együtt kell kiadni.

4. Amennyiben a tagállamokra az alapvető jogokból eredő – különösen az emberi jogokról szóló európai egyezményből adódó – kötelezettségek vonatkoznak, úgymint a visszaküldés tilalmához, az oktatáshoz és a család együtt maradásához való jog, nem lehet kiutasítási határozatot kiadni. Amennyiben már sor került a kiutasítási határozat kiadására, azt vissza kell vonni.

5. A tagállamok bármikor dönthetnek arról, hogy a területükön harmadik ország illegálisan tartózkodó állampolgára számára különleges körülmények által indokolt, humanitárius vagy egyéb okokból tartózkodási engedélyt, vagy tartózkodási jogot adó egyéb felhatalmazást adjanak. Ebben az esetben nem kell kiutasítási határozatot kiadni, illetve amennyiben erre már sor került, azt vissza kell vonni.

6. Ha egy tagállam területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgár egy másik tagállam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, az első tagállamnak tartózkodnia kell a kiutasítási határozat kiadásától, amennyiben ez a személy önkéntesen visszatér a tartózkodási engedélyt kiadó tagállam területére.

7. Ha a harmadik ország a tagállam területén illegálisan tartózkodó állampolgára tartózkodási engedélyének vagy tartózkodási jogot adó egyéb engedélyének megújítási eljárása függőben van, a tagállamnak tartózkodnia kell a kiutasítási határozat kiadásától mindaddig, amíg az eljárás folyamatban van.

8. Ha a harmadik ország a tagállam területén illegálisan tartózkodó állampolgára tartózkodási engedélyének vagy tartózkodási jogot adó egyéb engedélyének odaítélési eljárása függőben van, a tagállamnak tartózkodnia kell a kiutasítási határozat kiadásától mindaddig, amíg az eljárás folyamatban van.

7. cikk Kitoloncolási végzés

1. A tagállamoknak kitoloncolási végzést kell kiadniuk a kiutasítási határozat hatálya alá eső harmadik országbeli állampolgár számára, ha szökés lehetősége áll fenn, illetve ha az adott személy a visszatérési kötelezettségnek nem tett eleget az önkéntes távozásra a 6. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott időszakon belül.

2. A kitoloncolási végzés meghatározza, mennyi időn belül kerül végrehajtásra a kitoloncolás és mi a visszatérési ország.

3. A kitoloncolási végzést vagy egy különálló határozat vagy jogi aktus keretében, vagy a kiutasítási határozattal együtt kell kiadni.

8. cikk Halasztás

1. A tagállamok egy megfelelő időszakra elhalaszthatják a kiutasítási határozat végrehajtását, figyelembe véve az egyes esetek konkrét körülményeit.

2. A tagállamoknak a következő körülmények fennállása esetén el kell halasztaniuk a kitoloncolási végzés végrehajtását mindaddig, amíg ezek a körülmények fennállnak:

13. fizikai állapota vagy beszámíthatósága miatt a harmadik ország állampolgára nem képes utazni, illetve őt nem lehet a visszatérési országba szállítani;

14. technikai okok, úgymint a szállítási kapacitás hiánya, illetve más olyan nehézségek, amelyek lehetetlenné teszik a kitoloncolás végrehajtását emberséges módon, és a harmadik ország állampolgárának emberi jogai és méltósága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

15. nincs biztosítéka annak, hogy a kíséret nélküli kiskorúakat az indulás helyén, illetve a megérkezéskor át tudják adni egy családtagnak, egy egyenértékű képviselőnek, a kiskorú gyámjának vagy a visszatérési ország illetékes hivatalnokának, a kiskorú visszatérése körülményeinek értékelését követően.

3. Ha az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolási végzés végrehajtását elhalasztják, az érintett harmadik országbeli állampolgárra – azzal a céllal, hogy elkerüljék a szökés kockázatát – bizonyos kötelezettségeket lehet kiszabni, úgymint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezés, anyagi garancia letétbe helyezése, vagy egy adott helyen való tartózkodás.

9. cikk Ismételt belépési tilalom

1. A kitoloncolási végzésnek tartalmaznia kell egy legfeljebb 5 évre szóló ismételt belépési tilalmat.

A kiutasítási határozatok tartalmazhatnak ilyen ismételt belépési tilalmat.

2. Az ismételt belépési tilalom időtartamát minden egyes eset idevágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni, figyelembe véve különösen, hogy a harmadik ország érintett állampolgára:

(a) először kap-e kitoloncolási végzést;

(b) már több kitoloncolási végzést kapott-e;

(c) az ismételt belépési tilalom alatt lépett-e a tagállam területére;

(d) veszélyt jelent-e a közrendre és a közbiztonságra.

Az ismételt belépési tilalmat ki lehet szabni 5 évnél hosszabb időre, ha a harmadik ország érintett állampolgára a közrendet és a közbiztonságot súlyosan veszélyezteti.

3. Az ismételt belépési tilalmat vissza lehet vonni, különösen azokban az esetekben, amikor a harmadik ország érintett állampolgára:

(a) először kap kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási végzést;

(b) jelentkezett a tagállam konzulátusi képviseletén;

(c) visszatérítette az előző kiutasítási eljárás összes költségét.

4. Az ismételt belépési tilalmat megfelelő egyedi esetben fel lehet függeszteni kivételes és átmeneti jelleggel.

5. Az (1) –(4) bekezdések a tagállamokban menedék iránti kérelemhez való jog sérelme nélkül kerülnek alkalmazásra.

10. cikk Kitoloncolás

1. Amennyiben a tagállamok kényszerítő intézkedéseket alkalmaznak a harmadik országok visszatérést megtagadó állampolgárai kitoloncolásának végrehajtásakor, az ilyen intézkedéseket arányosan és ésszerű mértékű kényszer alkalmazásával kell végrehajtani. Az intézkedéseket a harmadik ország érintett állampolgára méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett és az alapvető jogokkal összhangban kell kivitelezni.

2. A kitoloncolás végrehajtásakor a tagállamoknak figyelembe kell venni a 2004/573/EK határozathoz csatolt, a légi úton történő közös kiutasításra vonatkozó biztonsági rendelkezésekről szóló iránymutatásokat.

III. fejezet ELJÁRÁSI BIZTOSÍTÉKOK

11. cikk Formanyomtatvány

1. A kiutasítási határozatokat és a kitoloncolási végzéseket írott formában kell kiadni.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a határozatban és/vagy végzésben a tényszerű és jogi okokat meghatározzák, valamint a harmadik ország érintett állampolgárát írásban tájékoztassák a rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

2. A tagállamok kérésre kötelesek biztosítani a kiutasítási határozat és/vagy a kitoloncolási végzés fő elemeinek írott vagy szóbeli fordítását olyan nyelven, amilyen nyelven a harmadik ország állampolgára feltételezhetően ért.

12. cikk Jogorvoslatok

1 A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik ország érintett állampolgárának joga legyen a hatékony jogorvoslathoz a bíróság vagy törvényszék előtt, és fellebbezhessen a kiutasítási határozat és/vagy a kitoloncolási végzés ellen, vagy kérhesse annak felülvizsgálatát.

2. A jogorvoslatnak vagy felfüggesztő hatályúnak kell lennie, vagy magában kell foglalnia a harmadik ország állampolgárának a jogát a kiutasítási határozat vagy a kitoloncolási végzés végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelemhez, mely esetben a kiutasítási határozatot vagy a kitoloncolási végzést el kell halasztani addig, amíg azt meg nem erősítik, illetve az többé nem tárgya felfüggesztő hatályú jogorvoslatnak.

3. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik ország érintett állampolgárának lehetősége van jogi tanácsot kapni, képviseltetve lenni és szükség esetén nyelvi segítséget kapni. Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.

13. cikk Biztosítékok a visszatérés folyamán

1. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok azon állampolgárainak tartózkodási feltételei, akiknek kiutasítási határozatuk végrehajtását elhalasztották, vagy akiket az indítvány 8. cikkében felsorolt okok miatt nem lehet kiutasítani, nem kedvezőtlenebbek a 2003/9/EK tanácsi irányelv 7.-10., 15. és 17.-20. cikkében felsorolt feltételeknél.

2. A tagállamoknak az (1) bekezdésben említett személyek számára írásos igazolást kell átadniuk arról, hogy a kiutasítási határozat végrehajtását meghatározott időre elhalasztották, illetve, hogy a kitoloncolási végzés ideiglenesen nem kerül végrehajtásra.

IV. fejezet KITOLONCOLÁS CÉLJÁBÓL TÖRTÉNŐ IDEIGLENES ŐRIZET

14. cikk Ideiglenes őrizet

1. Amikor alapos ok van azt feltételezni, hogy fennáll a szökés kockázata, és a kevésbé kényszerítő intézkedések – úgymint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezés, anyagi garancia letétbe helyezése, a dokumentumok átadása, egy adott helyen való tartózkodás, vagy egyéb kockázatmegelőző intézkedés – használata nem lenne megfelelő mértékben hatékony, a tagállamoknak ideiglenes őrizet alá kell helyezni a harmadik ország kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzés hatálya alá eső állampolgárát.

2. Az ideiglenes őrizetbe vételről szóló végzéseket igazságügyi hatóságoknak kell kiadniuk. Sürgős esetekben a közigazgatási hatóságok is kiadhatják őket, ilyen esetben az ideiglenes őrizetbe vételről szóló végzést az igazságügyi hatóságoknak az ideiglenes őrizet kezdetétől számított 72 órán belül meg kell erősíteniük.

3. Az ideiglenes őrizetbe vételről szóló végzéseket az igazságügyi hatóságoknak legalább havonta egyszer felül kell vizsgálniuk.

4. Az ideiglenes őrizetet az igazságügyi hatóságok legfeljebb hat hónappal hosszabbíthatják meg.

15. cikk Az ideiglenes őrizet feltételei

1. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok ideiglenes őrizet alatt álló állampolgáraival emberséges és emberi méltóságukat tiszteletbe tartó módon bánjanak alapvető jogaik tiszteletben tartása mellett, a nemzetközi és nemzeti törvényeket betartva. Kérésükre késedelem nélkül biztosítani kell számukra, hogy kapcsolatba léphessenek jogi képviselőkkel, családtagjaikkal és az illetékes konzuli hatóságokkal, valamint a megfelelő nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel.

2. Az ideiglenes őrizetet erre szolgáló speciális létesítményben kell végrehajtani. Ha a tagállam nem tud ideiglenes őrizetre szolgáló speciális létesítményben elhelyezést biztosítani, és kénytelen büntetés-végrehajtási intézetbeli elhelyezéshez folyamodni, gondoskodnia kell arról, hogy a harmadik országok ideiglenes őrizet alatt álló állampolgárait tartósan elkülönítsék a többi fogvatartottól.

3. Külön figyelmet kell fordítani a rászoruló személyek helyzetére. A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a kiskorúak ideiglenes őrizetére ne büntetés- végrehajtási intézetben kerüljön sor. A kíséret nélküli kiskorúakat külön kell választani a felnőttektől, kivéve abban az esetben, ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével.

4. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a nemzetközi és nem kormányzati szervezetek meglátogathassák az ideiglenes őrizetre szolgáló létesítményeket azzal a céllal, hogy felmérjék, megfelelnek-e az ideiglenes őrizet feltételeinek. Az ilyen látogatások engedélyezés tárgyát képezhetik.

V. fejezet LETARTÓZTATÁS MÁS TAGÁLLAMBAN

16. cikk Letartóztatás más tagállamban

Ha a harmadik ország állampolgárát, aki a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 5. cikkében meghatározott belépési feltételeknek nem, vagy már nem felelnek meg, és számára az egyik tagállam (a továbbiakban: első tagállam) kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási végzést adott ki, egy másik tagállam (a továbbiakban: második tagállam) területén fogják el, a második tagállam a következő lépéseket teheti:

(a) elismeri az első tagállam által kiadott kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási végzést és végrehajtja a kitoloncolást, mely esetben a tagállamoknak kártalanítaniuk kell egymást az okozott pénzügyi egyenlőtlenségek miatt a 2004/191/EK tanácsi határozat értelemszerű alkalmazásával;

(b) kéri az első tagállamot a harmadik ország érintett állampolgárának késedelem nélküli visszafogadására, mely esetben az első tagállam köteles a kérésnek eleget tenni kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy az érintett személy elhagyta a tagállamok területét az első tagállam által kiadott kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzést követően;

(c) megindítja a kiutasítási eljárást a saját nemzeti jogszabályai alapján;

d) tartózkodási engedélyt, vagy tartózkodási jogot adó egyéb felhatalmazást ad ki, vagy annak érvényességét meghosszabbítja védelemmel kapcsolatos, különleges körülmények által indokolt, humanitárius vagy egyéb okokból, az első tagállammal a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 25. cikkével összhangban történő konzultáció után.

VI. fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk Jelentés

A Bizottság köteles rendszeresen tájékoztatni az Európai Parlamentet és a Tanácsot ezen határozat alkalmazásáról a tagállamokban, és amennyiben helyénvaló, módosítási javaslatokat tenni.

A Bizottság az első jelentését legkésőbb a 18. cikk (1) bekezdésében említett időpontot követő négy éven belül köteles megtenni.

18. cikk Átültetés

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb (az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő 24 hónapon belül) megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegét és a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz nemzeti joguk azon legfontosabb rendelkezéseit, amelyeket a jelen irányelv hatálya alá tartozó területen jóváhagynak.

19. cikk Kapcsolat a Schengeni Egyezménnyel

Ez az irányelv a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikke helyébe lép.

20. cikk Hatályon kívül helyezés

A 2001/40/EK irányelv hatályát veszti.

21. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk Címzettek

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel összhangban.

Kelt Brüsszelben,

az elnökaz Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] Ezen intézkedések kimerítő listáját a Bizottság 2004. október 25-i „Az illegális bevándorlásra, az emberkereskedelemre, az embercsempészetre, a külső határokra és az illegálisan tartózkodók visszatérésére vonatkozó közös politikák továbbfejlesztéséről szóló éves jelentés” személyzeti munkadokumentuma tartalmazza, SEC(2004) 1349.

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] HL L 31, 2003.2.6., 18. o.

[4] HL L 261., 2004.8.6., 28. o.

[5] HL L 149., 2001.6.2., 34. o.

[6] HL L 60., 2004.2.27., 55. o.

[7]

[8] HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

[9] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

[10] HL L 370., 2004.12.17., 78. o.

[11] HL L 251., 2003.10.3., 12. o.

[12] HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

[13] HL L 261., 2004.8.6., 19. o.

[14] HL L 304., 2004.9.30., 12. o.

[15] HL L 375., 2004.12.23., 12. o.

[16] HL L XX.