52005DC0352

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 28.7.2005

COM(2005) 352 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a harmadik országok illegális bevándorlás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletének és értékelésének mechanizmusáról

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a harmadik országok illegális bevándorlás elleni küzdelemmel kapcsolatos felügyeletének és értékelésének mechanizmusáról

FELÜGYELETI ÉS ÉRTÉKELő JELENTÉS (KÍSÉRLET 2004.)

Bevezetés

Az Európai Tanács szándéka szerint a harmadik országokkal a migrációról folytatott uniós párbeszéd és a kapcsolódó fellépés egy széles körűen integrált, átfogó és kiegyensúlyozott megközelítés része kell, hogy legyen. 2003 júniusában a Tanács kiemelte, hogy a harmadik országokkal meglevő kapcsolatok értékelő mechanizmusának kidolgozása is fontos. A 2003 decemberében elfogadott következtetések szerint a mechanizmus célja az érintett harmadik országok migrációs helyzetének felügyelete, beleértve a menekültügy és a migráció kezelésére szolgáló igazgatási és intézményi kapacitást, valamint az illegális bevándorlás leküzdésére tett intézkedéseket. Ennek megfelelően a Bizottság felkérést kapott egy meghatározott harmadik országokról szóló éves jelentés előterjesztésére. Az első éves jelentés egy kísérleti jelentés a harmadik országok illegális bevándorlással kapcsolatos együttműködésének felügyeletéről és értékeléséről. A jelentésbe korlátozott számban bevont országok[1] a következők: Albánia, Kína Líbia, Marokkó, Oroszország, Szerbia és Montenegró, Tunézia, valamint Ukrajna.

A jelentés rövid áttekintést ad arról a vizsgálatról, amelyet a Bizottság minden egyes ország jelenlegi migrációs viszonyairól készített, valamint politikai ajánlásokat tesz a Tanács felkérése alapján. Ezek olyan együttműködési lehetőségeket sorolnak fel, amelyek révén az EU és a tagállamok az adott országot a migráció kezelésében támogathatják . Mivel ez az első jelentés, a mechanizmus tökéletesítésére irányuló technikai javaslatok is helyet kaptak benne. A melléklet az EU és az érintett harmadik országok együttműködésének további vizsgálatát tartalmazza és minden egyes országról részletes információkat nyújt a Tanács által meghatározott érintett területeken. Az e jelentésben és mellékleteiben található információkat a Bizottság szolgálatai és az érintett harmadik országbeli képviseletei gyűjtötték. A jelentés tagállamok által szolgáltatott és/vagy – esetenként a tagállamok, nemzetközi szervezetek és regionális képviselők közreműködésével – közvetlenül az érintett országokban gyűjtött információkat használ fel, továbbá a harmadik országok hatóságaival való közvetlen kapcsolat révén szerzett információkat tartalmaz. A jelentés célja a 2004. december 20-ig lezajlott legfontosabb fejlemények bemutatása.

A Közösséggel való együttműködés tekintetében az országok meglehetősen különböznek egymástól. A kiválasztott országok listája a Közösséggel hivatalos kapcsolatot nem ápoló országoktól az igen szorosan együttműködő és a migrációs ügyeket rendszeresen felügyelő országokig terjed. Ennek megfelelően nemcsak a rendelkezésre álló információk, hanem a következtetések és az együttműködést javító lehetőségek is igen különbözőek. A remények szerint ez a jelentés a Tanács segítségére lesz az illegális bevándorlás terén az egyes országokkal folytatott együttműködés szintjének a 2002-es sevillai Tanács következtetéseinek megfelelő felmérésében.

ALBÁNIA

Áttekintés

Az EU szerteágazó kapcsolatokat ápol az albán kormányzattal, amelyeket adott esetben a migrációs ügyek tárgyalására is hasznosít[2]. A jövőbeni stabilizációs és társulási megállapodás alapján a migrációs ügyeket egyik albizottságának keretében tárgyalják meg. A szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel (FSJ) összefüggő ügyeket adott esetben szintén az Albániának nyújtott közösségi támogatási programok végrehajtásának keretében tárgyalják meg.[3] Albánia előrehaladást ért el az Adriai/Ión-tengeren át az EU-ba irányuló illegális migráció/emberkereskedelem ellenőrzésében, de további erőfeszítésekre van szükség. A migráció és a menekültügy terén szükséges keretjogszabályokat elfogadták, de az ezek alkalmazásához szükséges egyes másodlagos jogszabályok még mindig hiányoznak. Albánia előrehaladását a korlátozott igazgatási és pénzügyi kapacitása akadályozza, ami a létező jogszabályok hiányos végrehajtását eredményezi. A közösségi szintű visszafogadási megállapodás (amelynek 2005-ben kell hatályba lépnie) sikeres megkötése kedvező fejlemény Albánia migrációs politikájában, amely azt jelzi, hogy Albánia nemzetközi szinten is hajlandó felelősséget vállalni.

Ajánlások

Albánia migrációs ügyekben jó együttműködés tanúsított a Bizottság felé.

Albániát ösztönözni kell, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket az érvényben levő migrációs, menekültügyi és egyéb kapcsolódó keretjogszabályok (például a szervezett bűnözés és az emberkereskedelem elleni büntetőjogi szabályok) végrehajtásának és alkalmazásának biztosítására.

Arra is ösztönözni és adott esetben diplomáciailag támogatni kell Albániát, hogy a visszafogadási megállapodásokat ne csak regionális szomszédaival, hanem az Albánián átkelő migránsok származási országaival is kösse meg.

Végül a migrációs ügyeknek a fejlesztési politikába történő beemelésével kapcsolatban ki kell egészíteni a Közösség eddigi erőfeszítéseit, mégpedig – az Albánia makroökonómiai stabilitásában jelenleg létfontosságú – átutalások könnyítési lehetőségeinek jövőbeni vizsgálata révén. Ez az albán pénzügyi ágazat továbbfejlesztésével és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködés elősegítésével valósítható meg, nemcsak az átutalások megkönnyítésének érdekében, hanem azért is, hogy segítsék az országban forgalomban levő készpénzmennyiség növekvő ütemű csökkentését, és így korlátozzák a pénzmosás és az adóelkerülés lehetőségét.

KÍNA

Áttekintés

Az 1980-as évek kereskedelmi és gazdasági együttműködéséből kinőve 1994-ben levélváltással erősítették meg a széleskörű EU-Kína politikai párbeszédet. A migrációról folytatott konkrét párbeszéd Kínával azonban csak a 2000. júniusi, 58 illegális bevándorló életét követelő doveri tragédia után kezdődött meg, amióta 5 magas szintű EU-Kína konzultációt tartottak az illegális migrációról és emberkereskedelemről.

A közösségi költségvetésen belül 2002-ben 10 millió EUR-t különítettek el az illegális migráció elleni Kínával való együttműködési program kiépítésére. Sajnos a projekt a kínai hatóságokkal együttműködésben történő kidolgozása lehetetlennek bizonyult. A magas szintű konzultációk azonban kétségkívül megkönnyítették a közös érdekű ügyekről folytatott építő párbeszédet.[4] 2004 februárjában Kína és az EK aláírta a jóváhagyott célország státusmegállapodást, amely lehetővé teszi a kínai turistacsoportok számára az EU területére történő beutazást és a kínai kormányzatot kötelezi a tartózkodási időt túllépő turisták visszafogadására. Nemrégiben bevezető tárgyalások kezdődtek az EK és Kína közötti visszafogadási megállapodásról. Ebben az összefüggésben és a mindkét részről kifejezett érdeklődés fényében az EU hozzájárult a bizonyos kategóriába tartozó kínai munkavállalók vízumkönnyítésével kapcsolatos ügyek megvitatásához. A 2004. decemberi csúcstalálkozón közzétett együttes nyilatkozat kifejezte az ezen ügyekben folytatott tárgyalások – technikailag és jogilag a lehető leghamarabb történő – mielőbbi megnyitására vonatkozó reményét.

Ajánlások

Üdvözölni kell az EU és Kína közötti, a migráció kezeléséről folytatott párbeszéd fejlődését. Emellett el kell ismerni a legális migráció jelentőségét Kína szempontjából (tekintve azon szakemberek és diákok számát, akik munka vagy tanulás céljából az EU-ba készülnek). Az EU nyílt vitát kezdeményezhetne a kétirányú migrációról, és javasolhatná a magas szintű konzultációk kereteinek e célból történő kibővítését.

Kína illegális migráció csökkentésére irányuló elkötelezettségét továbbra is fent kell tartani, tekintve az illegális migrációval járó, gyakran magas humanitárius kiadásokat. A csökkentés elérhető a Kína és a tagállamok kormányzatai közötti hatékonyabb együttműködés és tapasztalatcsere elősegítése révén, beleértve az Aeneas program kínálta lehetőségek kihasználását. A Bizottság az EU-Kína csúcstalálkozó eredményeit különösen az Európai Közösség és Kína közötti jövőbeli kétoldalú visszafogadási megállapodásról szóló tárgyalások kezdeményezésében, és az ezzel párhuzamosan a Kínával folytatott, bizonyos kategóriába tartozó munkavállalók vízumkönnyítéséről szóló megbeszélésekben hasznosítja.

LÍBIA

Áttekintés

Az EU-nak nincsenek hivatalos kapcsolatai Líbiával, Líbia nem tagja a barcelonai folyamatnak. Ennek megfelelően jelenleg nincs mód a migráció kezeléséről folytatott hivatalos EU-Líbia párbeszédre. Líbia azonban, amint az Általános Ügyek tanácsa 2004. október 11-én feljegyezte, jelentős lépéseket tett a nemzetközi közösségbe történő visszaintegrálódás felé.

A 2003. májusi líbiai bevezető kiküldetést követően 2004. november 27. és december 6. között Líbiában egy illegális bevándorlással foglalkozó, a Bizottság által vezetett technikai kiküldetést hajtottak végre a tagállamok szakértőinek részvételével. Megállapították, hogy a Líbiára nehezedő migrációs nyomás várhatóan növekedni fog. Líbiát kijelölték a 2004-2006 közötti időszakban az Aeneas program szerinti bizottsági támogatás és beavatkozás lehetséges prioritásának. A Tanács azonban a technikai kiküldetés megállapításainak alapján fogja eldönteni, hogy Líbia hozzájut-e az illegális bevándorlás elleni küzdelem céljából közösségi támogatáshoz, és milyen formában – közvetlenül vagy regionális politikák révén. A Líbiáról szóló kiküldetési jelentést 2005 áprilisában terjesztették a COREPER elé és a júniusi Tanács vitatja meg.

Ajánlások

A Bizottság azt ajánlja, hogy Líbiát ösztönözni kell az EU kötelezettségvállalási politikájának kedvező fogadására, ugyanakkor megismétli, hogy az együttműködés végső célja Líbia teljes integrálása a barcelonai folyamatba. Az egyes területeken (intézmények kiépítése, képzési tevékenységek, és a menekültügyet kezelő rendszer létrehozása) Líbiával folytatott párbeszédhez és együttműködéshez az EU és a tagállamok hosszú távú kötelezettségvállalására van szükség. A Bizottság megállapította, hogy a tartós megoldások eléréséhez figyelembe kell venni a Líbia és más afrikai országok előtt álló migrációs kihívások regionális jellegét. A Bizottság megvizsgálja az afrikai regionális szervezetekkel a migrációs ügyekről folytatott párbeszéd erősítésének lehetőségeit.

MAROKKÓ

Áttekintés

Az EK-Marokkó társulási megállapodás 2000. március 1-jei hatályba lépése óta jelentős előrehaladás történt az EU és Marokkó közötti bizalomépítés terén. A migrációs és szociális ügyek munkacsoportjának létrehozása jelentős előnnyel jár csakúgy, mint az európai szomszédsági politika (ENP) cselekvési terve[5]. Marokkó a szomszédos Spanyolországgal is együttműködik a tengeri úton zajló illegális migrációs áramlat és a velejáró humanitárius problémák megszüntetésében. Marokkó harmadik országokkal is együttműködésre törekszik, különösen Nigériával.

Noha több tárgyalás is lezajlott, az EK még nem tudott megállapodni Marokkóval a visszafogadási megállapodás szövegében. A legtöbb vitatott pont csekély jelentőségű, de közülük néhány, például az állampolgársággal nem rendelkező személyek visszafogadása vagy a benyújtandó bizonyítékok formája továbbra is problémát okoz.

A MEDA program költségvetési keretében megkezdődött a Marokkó migrációkezelési képességének fejlesztését célzó projektekkel kapcsolatos konkrét együttműködés. Marokkó a Maghreb régió[6] részeként az Aeneas programnak is támogatási célpontja a 2004–2006 közötti időszakban.

Ajánlások

Marokkó kedvező hozzáállást tanúsít az EU-val folytatott tárgyalások alatt. Meg kell állapítani, hogy Marokkó a mai napig jelentős előrehaladást ért el a migráció kezelésének javításában, és el kell ismerni nyílt hozzáállását a regionális együttműködés terén.

Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a Földközi-tengeren át zajló illegális migrációs áramlat és a velejáró humanitárius problémák megszüntetésére további erőfeszítések szükségesek. E célból Marokkónak szorosan együtt kell működnie az EU-val az európai szomszédsági politika cselekvési tervének végrehajtásában, valamint a közeljövőben el kell érni az EK visszafogadási megállapodás végső formába öntését és elfogadását.

Továbbá ösztönözni kell a párbeszédet nemcsak Marokkó és regionális szomszédai között, hanem a szomszédos déli származási országokkal is annak érdekében, hogy regionális stratégiákat lehessen kialakítani a migrációs áramlatok sikeresebb kezeléséhez.

OROSZORSZÁG

Áttekintés

Az EK-Oroszország kapcsolatok alapja az a partnerségi és együttműködési megállapodás, amely 1997. december 1-jén lépett hatályba[7]. Politikai szinten a szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos ügyeket is rendszeresen megvitatják a hathavonta megrendezett EU-Oroszország csúcstalálkozókon. Gyakorlati szinten az EU konkrét eszközöket hozott létre a szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos együttműködés erősítésére, például a 2000-től működő szervezett bűnözés elleni közös cselekvési tervet, és végrehajtási eszközét, az EU összekötő tisztviselőinek hálózatát.

Az elmúlt néhány évben Oroszország a migránsok származási, tranzit-és célországává vált. Noha Oroszország lépéseket tett kaukázusi határainak fokozott ellenőrzésére, jelezte, hogy erőforrások híján nem tudott jelentős előrehaladást elérni déli és keleti határaival kapcsolatban. A TACIS program keretében annak 1991-es indulása[8] óta több mint 2,6 milliárd EUR-t különítettek el Oroszország számára, emellett a 2004–2006 közötti időszakra 20 millió EUR-t irányoztak elő a nemzeti iránymutató program alapján az orosz menekültügyi rendszer fejlesztésére, a migrációs hatóságok közötti koordináció javítására és az EK-Oroszország visszafogadási megállapodás nyélbe ütésére. Oroszország is azon országok közé tartozik, amelyeket az Aeneas program beavatkozási és támogatási célpontokként jelölt ki.

Ajánlások

A partnerségi és együttműködési megállapodás keretrendszerén belül a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló EK-Oroszország közös térség adja meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó együttműködés fejlesztésének és kibővítésének keretrendszerét. A migrációs politikával kapcsolatos együttműködés Oroszországgal közös érdekű fontos ügy, amely növekvő jelentőséggel bír. Az EU-nak fel kell kérnie Oroszországot, hogy az Állandó Együttműködési Tanács keretében vegyen részt egy olyan párbeszédben, amely az összes migrációs ügyet megvitatja (beleértve a menekültügyet, valamint az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelmet).

Üdvözölni kell az Oroszországgal folytatott vízumkönnyítési és visszafogadási tárgyalásokban történt előrehaladást, és fel kell kérni Oroszországot, hogy 2005-ben egyidejűleg kösse meg mindkét megállapodást. Oroszországot ösztönözni kell, hogy a szomszédos származási országokkal is kösse meg a visszafogadási megállapodást. A szentpétervári csúcstalálkozón az EU és Oroszország megállapodást kötött, hogy megvizsgálja a vízummentes utazás hosszú távú feltételeit. Arra is ösztönözni kell Oroszországot, hogy Észtországgal és Lettországgal hozza tető alá a határok kijelöléséről szóló megállapodásokat, és haladjon előre a Litvániával folytatott tárgyalásokban.

Az EU-nak és Oroszországnak is pozitívan kell kezelnie a biztonsági kérdések, valamint a szabadság és a jogérvényesülés közötti egyensúly jelentette kihívást. A kialakított egyensúlynak biztosítania kell a legális migránsok hatékony integrálódásához szükséges feltételeket, különösen a munkaerő-migráció kezelésére vonatkozó koherens politikák kidolgozása révén.

SZERBIA ÉS MONTENEGRÓ

Áttekintés

A 2002-ban és 2003-ban lezajlott komplex alkotmányos reformok után Szerbia és Montenegró[9] még mindig az államközösség és a két tagköztársaság közötti tényleges hatalommegosztással kapcsolatos egyedi kihívásokkal küzd. Szerbia és Montenegró hatóságai elértek némi előrehaladást a migráció és a menekültügy területén, de további erőfeszítésekre van szükség. Noha Szerbia és Montenegró végrehajtja a tagállamokkal és a regionális szomszédokkal kötött visszafogadási megállapodásokat, az erőforrások hiánya megnehezíti a visszatérők visszaintegrálását.

A CARDS program[10] keretében Szerbia és Montenegróval már nemzeti és regionális szintű gyakorlati együttműködési projektek is kezdődtek. A Bizottság Szerbia és Montenegró számára fő prioritásként (az Aeneas program tekintetében is) a migráció – a két állam hatóságai általi – egységes megközelítésére alapuló nemzeti politikák fejlesztését jelölte ki. A Bizottság azt is javasolta, hogy dolgozzanak ki nemzeti és regionális stratégiákat az emberkereskedelem megelőzésére és a lehetséges migránsoknak az illegális bevándorlás veszélyeiről (és alternatíváiról) való tájékoztatására.

Ajánlások

A Bizottság megállapítja, hogy Szerbia és Montenegró hatóságai kedvező hozzáállást tanúsítanak az Európai Közösséggel és intézményeivel folytatott munkához. Szerbia és Montenegrót azonban fel kell szólítani az államközösség és a két tagköztársaság közötti együttműködés javítására annak érdekében, hogy a megfelelő cselekvési terv révén hatékonyan végre lehessen hajtani az európai partnerséget. E célból Szerbia és Montenegrót ösztönözni lehetne olyan ellenőrző mechanizmusok kialakítására, amelyek az államközösségi szinten kidolgozott politikák két tagköztársaság általi következetes végrehajtását felügyelnék.

Ezenkívül a Tanács kívánatosnak tarthatja a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítését/megkönnyítését annak érdekében, hogy az európai partnerségi tervben meghatározottaknak megfelelően hatékonyabban bonyolítsák le a Koszovóba történő visszatéréseket, és hogy gátat vessenek az illegális migránsok térségbeli átutazásának.

TUNÉZIA

Áttekintés

Az EU és Tunézia közötti kétoldalú kapcsolatokat az 1995-ben aláírt és 1998. március 1-je óta hatályban levő társulási megállapodás szabályozza, amely a migrációs ügyekben történő együttműködést is célul tűzi ki. A szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos ügyek bevonása a Tunéziával való együttműködésbe apránként történik, de kedvező irányú fejlődést jelez. Tunéziát kijelölték az EU-val való migrációs együttműködés prioritásaként. Ennek megfelelően a társulási megállapodás alapján a vízumokra, illegális bevándorlásra és tranzitmigrációra vonatkozó megbízással létrehozott munkacsoport jelentős előrelépésnek számít, amit a szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel foglalkozó átfogó fejezetet tartalmazó európai szomszédsági politika cselekvési terve is megerősít. Az európai szomszédsági politika konzultációi során Tunézia különös érdeklődést mutatott a vízumkönnyítési párbeszéd kezdeményezésére. A migráció terén két gyakorlati kérdésnek kell figyelmet szentelni. Az egyik az illegális migráció (főként a Szaharától délre fekvő régióból és egyéb Maghreb-országokból eredő tranzitmigráció) mértéke, a másik a működőképes menekültügyi rendszer hiánya. Tunéziának jelenleg nincs saját működőképes rendszere a menedékjogra vonatkozó igények megállapítására, és így az egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának segítségére szorul.

Ajánlások

Tunézia már hosszú ideje építő jellegű hozzáállást tanúsít az Európai Közösséggel folytatott párbeszédhez, és ez az együttműködés egy ideje a migráció kezelését is magában foglaló, szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos ügyekre is kiterjed. Üdvözölni kell az európai szomszédsági politika cselekvési tervének nemrégiben történt elfogadását. Tunéziának és az EU-nak azonban erősítenie kell a szociális ügyekről és a migrációról folytatott párbeszédet, valamint a további előrehaladás esélyének felmérése érdekében meg kell vizsgálnia a menekültügy és a vízumkönnyítés kérdését.

A Tunézia területén keresztül zajló migrációs áramlatok regionális jelenségek, ezért támogatni kell Tunéziának a migráció kezelésére regionális stratégiát kereső erőfeszítéseit. A megoldások a következőket ölelhetik fel: regionális együttműködés a határok ellenőrzésében, a származási országok és Tunézia, mint tranzitország közötti együttműködés és párbeszéd elősegítése, a tunéziai kormány támogatása a diaszpóra és az otthoni közösségek közötti kapcsolattartásban és a visszatérők visszaintegrálásának támogatása.

UKRAJNA

Áttekintés

Az EK és Ukrajna közötti kapcsolatok alapja az a partnerségi és együttműködési megállapodás, amely 1998-ban lépett hatályba. 2001 decemberében Ukrajnával megkötötték a bel-és igazságügyi egyedi EU cselekvési tervet. A cselekvési terv végrehajtását egy részletes eredménytábla segítségével felügyelik. Az EU és Ukrajna közötti együttműködés az elmúlt években felerősödött a szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos ügyekben, különösen az EU-Ukrajna bel-és igazságügyi cselekvési terv aláírását követően. Noha Ukrajna jelentős előrehaladást ért el a menekültügy és a migráció, a határellenőrzés, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem egyes területein, sok minden még hátravan. 2004 folyamán konzultációk folytak Ukrajnával az európai szomszédsági politika cselekvési tervéről, amelyet végül az Együttműködési Tanács 2005. februári különleges ülésén fogadtak el.

Ukrajna jelentős TACIS támogatásban részesült, többek között a határellenőrzési, menekültügyi és a migrációs rendszerek fejlesztésére. Eddig megközelítőleg 34 millió EUR-t fordítottak ilyen projektekre, a folyamatban levő projektek összértéke 20,5 millió EUR. Ezen erőfeszítéseket kiegészíti az Aeneas program. E támogató intézkedések hozzá fognak járulni az EK-Ukrajna visszafogadási megállapodás végrehajtásához, annak aláírása és elfogadása után. Ukrajna tevékenyen részt vesz olyan regionális tevékenységekben, mint a söderköpingi vagy a budapesti folyamat.

Ajánlások

A migrációs politikával kapcsolatos együttműködés Ukrajnával közös érdekű ügy, amely növekvő jelentőséggel bír. Az együttműködésen alapuló megközelítés érzékelhető eredményeket hozhat. A Bizottság a szabadsággal, biztonsággal és jogérvényesüléssel kapcsolatos ügyekben jó együttműködést tapasztalt Ukrajna részéről. Üdvözölni kell az EU-Ukrajna európai szomszédsági politika cselekvési tervének nemrégiben történt elfogadását. A cselekvési terv adja meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség ügyeire vonatkozó általános együttműködés fejlesztésének és kibővítésének keretrendszerét.

A Bizottság és Ukrajna az európai szomszédsági politika cselekvési tervének keretében arra készül, hogy építő párbeszédet alakítson ki a vízumkönnyítésről a hivatalos megállapodással kapcsolatos tárgyalások előkészítése céljából, figyelembe véve az EK-Ukrajna visszafogadási megállapodás folyamatban levő tárgyalásainak párhuzamos előrehaladásának szükségességét. Az EK visszafogadási megállapodás mielőbbi megkötése a legnagyobb fontossággal bír. Ukrajna új kormányát ösztönözni kell, hogy folytassa az EU-val az összes migrációs ügyre (közte a menekültügyre, valamint az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelemre) kiterjedő párbeszédet.

ÁLTALÁNOS AJÁNLÁSOK

Politikai ajánlások

Ezen első jelentés erősségei és gyengéi

E jelentés célja, hogy a Tanácsot ellássa az illegális migráció elleni küzdelemmel kapcsolatos, adott országgal való aktuális együttműködési szint értékeléséhez szükséges információkkal. Ezen első jelentés célja leginkább az, hogy olyan referenciával szolgáljon, amelynek segítségével az elkövetkező években könnyebben lehet értékelni az egyes országok együttműködés terén elért előrehaladását. Azonban már most is hasznos információk születtek az érintett országok és az EU jövőbeli kapcsolatára vonatkozóan.

Nincsenek a migrációs áramlatokra és a migráció kezelésére vonatkozó megbízható és széles körű információk. Továbbá a Tanácsnak figyelemmel kell lennie arra, hogy sok harmadik ország az illegális migrációról folytatott megbeszéléseket elválaszthatatlannak tartja a migráció kezelésének a következő tágabb kérdéseitől: vízumkönnyítés/mentesség, a migráció legális módjai, pénzügyi támogatás és határellenőrző berendezések rendelkezésre bocsátása (vagy általában az EU-val való kapcsolatok szorosabbra fűzése).

Következő jelentés – további országok?

A Bizottság felkérést kapott[11], hogy fontolja meg a jelentés azon országokra történő kiterjesztését, amelyekkel közösségi visszafogadási megállapodás megkötését tervezik. Ez Algéria, Hongkong, Makaó, Pakisztán és Srí Lanka következő jelentésbe történő felvételét kívánná meg. A Bizottság támogatja Algéria és Pakisztán felvételét a következő jelentésbe, mivel az őket érintő kihívásokról, valamint az EU-val való együttműködési képességükről szerzett részletesebb információk segíteni tudnák a visszafogadási tárgyalásokat. A Bizottság azt javasolja, hogy a következő éves jelentésben vizsgálják meg Hongkong és Makaó felvételét, mivel ez lehetővé tenné, hogy a közös visszafogadási bizottságok (amelyek Makaóban és Hongkongban is 2004 szeptemberében alakultak, és 2005 tavaszán üléseztek) további előrehaladást érjenek el. Srí Lanka felvételét kellő időben meg kell vizsgálni, amint a szökőár okozta humanitárius katasztrófa jelenlegi hatásai csökkennek.

Meg lehetne fontolni a jelentésnek több, az európai szomszédsági politikában részt vevő országra történő kiterjesztését is.

Technikai ajánlások

A statisztikai információk javítása

Az egyes országok migrációs helyzetére vonatkozó pontos kép kialakítása során felmerült fő nehézségek egyike a pontos és összehasonlítható migrációs információk és statisztikák hiánya volt. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az országok vagy nem készítik el rendszeresen még az alapvető bevándorlási statisztikákat sem, vagy gyűjtenek ugyan adatokat, azonban az EU-ban alkalmazottól nagyon eltérő módszereket alkalmaznak. Égető szükség van arra, hogy minden ország fejlessze adatgyűjtési és –kezelési kapacitásait, ezenkívül ki kell alakítani az ezen információk összehasonlítását és cseréjét lehetővé tevő megfelelő módszereket és csatornákat; a Bizottság tovább folytatja a megfelelő statisztikai alapok kidolgozására irányuló munkát.

A létező jelentési mechanizmusok jobb kihasználása

Az e jelentés és más jelentési formák – például az európai szomszédsági politika[12] vagy a társulási megállapodási bizottságok rendszeres vizsgálatai vagy a hágai programban előírt, az európai szomszédsági politika keretében a menekültüggyel és migrációval kapcsolatos előrehaladásról és eredményekről szóló jelentés (2005) – közötti kapcsolatot tisztázni kell, és a lehetséges átfedéseket meg kell szüntetni. A Bizottság adott esetben a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatával is konzultál a következő években, és felhasználja a harmadik országokra vonatkozó, illegális bevándorlással kapcsolatos rendszeres jelentéseiket.

A jelentési mechanizmus rugalmasságának megóvása

A Bizottság támogatja a harmadik országok illegális bevándorlással kapcsolatos együttműködésének felügyeletére szolgáló éves jelentés elkészítését. és azt javasolja, hogy az egyes jelentések ne több, mint 10 országgal foglalkozzanak. A Bizottság szerint a jelentést az országok előrehaladásának felmérése céljából rendszeres időközönként meg kell ismételni. A Bizottság azonban azt ajánlja, hogy az egyes országokra vonatkozó jelentéseket legfeljebb kétévente készítsék el, mivel így az érintett országoknak elég idejük marad az esetleg szükséges jogszabály-módosításokra vagy igazgatási, illetve végrehajtási kapacitásuk növelésére. Így minden éves jelentés különböző országokat fedhet le.

[1] Ezeket az országokat a 2002. novemberi és 2003. márciusi tanácsi következtetések alapján jelölték ki földrajzi prioritásként. Törökország nem része e kísérleti jelentésnek, mert bár eredetileg a résztvevő országok egyikének javasolták, időközben tagjelölt országgá vált.

[2] Lásd a melléklet 1.2 bekezdését

[3] Lásd a melléklet 1.2 bekezdését

[4] Lásd a melléklet 2.3. bekezdését

[5] Lásd a melléklet 4.2–4.3. bekezdését

[6] Lásd a melléklet 4.4. bekezdését

[7] E megállapodás eredetileg 10 évre szól, de automatikusan meghosszabbodik, ha egyik fél sem kéri ennek ellenkezőjét.

[8] Lásd a melléklet 5.4. bekezdését

[9] Az ENSZ BT 1999. évi 1244. határozata alapján Koszovó még mindig az ENSZ különigazgatása alatt áll, és így nem része e jelentésnek.

[10] Lásd a melléklet 6.4. bekezdését

[11] Tervezet: A Tanács 2004. október 27-i 13758/04 következtetései a közös visszafogadási politika sikeres kidolgozásának prioritásairól

[12] Az európai szomszédsági politika cselekvési terve első szakaszának végrehajtásáról szóló –a menekültügyet és a migrációt is magában foglaló valamennyi ügyre kiterjedő – jelentések 2006 végére várhatók (az elfogadás után 2 évvel).