25.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 294/21

1.1

Az Európai Tanács 2002. júniusi sevillai ülésén felkérte az Európai Bizottságot, hogy készítsen átfogó és összefüggő tanulmányt ezen régiók helyzetének sajátosságairól és a lehetséges megoldási lehetőségekről. Az Európai Bizottság erre válaszul 2004. május 26-án elfogadta a „Szorosabb partnerség a legkülső régiókkal” (1). című közleményt.

1.2

Az Európai Tanács felkérése a bővítés előestéjén és a világban végbemenő változások keretében nagy jelentőségű kezdeményezés volt a legkülső régiók fejlesztését célzó átfogó stratégia meghatározásához, amely a Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének elmélyítésén alapul.

1.3

Röviddel a Tanács sevillai ülése előtt, 2002. május 29-én fogadta el az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Stratégia az Európai Unió legkülső régióinak jövőjéért” (2) című saját kezdeményezésű véleményét, amelyben átfogó, az alapelveket, a célkitűzéseket és a rendelkezésre álló eszközöket meghatározó, valamint a végrehajtandó intézkedések menetrendjét is tartalmazó stratégia kidolgozását javasolja ezen régiók számára.

1.4

Annak érdekében, hogy átfogó és koherens politikát teremtsenek a legkülső régiók számára, a regionális önkormányzatok és az érintett tagállamok 2003 júniusában kiadtak egy-egy nyilatkozatot, amelyben hangsúlyozták a legkülső régiókat a többi európai régiótól megkülönböztető jellegzetességek fontosságát.

1.5

Az Alkotmányszerződés a III-424. cikkben és a IV-440. cikk (2) bekezdésében megerősíti a legkülső régiók különleges jogi helyzetét, és a gazdasági és társadalmi kohézió mellé felveszi a területi kohéziós célkitűzéseket is.

2.1

Az Európai Bizottság azt javasolja, meg kell erősíteni az Unió legkülső régióival fennálló kapcsolatokat. Az új stratégia beleilleszkedik a 2007–2013-as időszakra vonatkozó európai kohéziós politika reformjába. A közlemény három fő tengely köré szerveződik:

2.2

Az Európai Bizottság két konkrét megoldást kínál a legkülső régiók teljes körű fejlesztésére:

3.1

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az alkotmánytervezet III-424. cikke és a IV-440. cikk (2) bekezdése a legmagasabb jogszabályi szinten megerősíti a legkülső régiók különleges jogi helyzetét, mivel elismeri egyedi jellegzetességeiket és olyan szükséges jogszabályokat és rendelkezéseket fogad el, amelyek segítségével rugalmasan lehet alkalmazni a közös politikákat ezen régiókban.

3.2

Az EGSZB megelégedéssel állapítja meg, hogy az Unió képes megfelelni a speciális regionális igényeknek, és különösen azt, hogy elismeri a legkülső régiók különleges helyzetét az Unión belül, továbbá, hogy helyzetük eltér a többi földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő térségtől is.

3.3

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kedvezően fogadta a „Stratégia az Európai Unió legkülső régióinak jövőjéért” c. véleményében tett javaslatát, mely szerint meg kell erősíteni a legkülső régiókkal foglalkozó hivatalközi csoportot azáltal, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóságon belül különleges egység létrehozása révén bővebb humán erőforrásokat biztosít számára, és reméli, hogy a szervezeti egységek közötti koordináció is akadályok nélkül folyhat tovább.

3.4

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a közleményében elismeri, hogy a legkülső régiók különleges jogállása az egyenlőség és az arányosság elvein alapul. Ennek révén e régiók speciális helyzetét kiemelten lehet kezelni annak érdekében, hogy az ott élő európai polgárok a többiekével azonos lehetőségeket élvezhessenek.

3.5

Az EGSZB kifejezetten üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismerte, hogy a legkülső régiók állandó feltételrendszere általában is, de elsősorban a helyi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékeket érintően energiaellátási többletköltségeket eredményez, ami többek között a következő hátrányokhoz köthető:

3.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a legkülső régiókat be kell vonni a lisszaboni és a göteborgi stratégiába azzal a céllal, hogy növekedjen a foglalkoztatás, megerősödjenek a gazdasági reformok és a társadalmi kohézió, és ezért kiáll amellett, hogy ki kell használni azokban rejlő lehetőségeket a tudásalapú társadalom terén.

3.7

Az EGSZB becslése szerint az idegenforgalmi ágazat gyors növekedése jelentős hozzáadott értéket képvisel, amely hozzájárul a legkülső régiók gazdaságai versenyképességének javításához. Nem szabad azonban hagyni, hogy túl gyorsan növekedjen az ágazat, egyrészt mert az egyensúly felborulásához vezethet, másrészt pedig károsan hathat a régiók környezeti fenntarthatóságára.

4.1

Az EGSZB örömmel látta viszont a közleményben a saját kezdeményezésű véleményében (3) megfogalmazott egyes ajánlásokat, sajnálja viszont, hogy másokat nem vettek kellő mértékben figyelembe.

4.2

Az EGSZB jelezni szeretné, hogy a legkülső régióknak, valamint az érintett tagállamoknak a régiókra vonatkozó, a jövőbeni kohéziós politikai szabályokat illető közös álláspontja szerint az lenne a legjobb módja a régiók különleges helyzetének megoldására, ha a régi 1. célkitűzés - a jelenlegi konvergencia-célkitűzés - alatt automatikusan jogosultságot nyernének, és ezáltal garantáltan azonos elbánásban és pénzügyi támogatásban részesülnének, amelynek segítségével leküzdhetik állandó hátrányaikat.

4.3

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság más javaslatot tett, mely szerint a kohéziós politika általános szabályait kellene alkalmazni a legkülső régiókra, miközben két különleges eszközt hoznának létre: a legkülső régiók egyedi hátrányait kompenzáló programot és a tágabb szomszédság cselekvési tervet.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy nem történt egyértelmű utalás az uniós alkotmánytervezet új III-424. cikkének (4).jogi hatáskörére.

4.5

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság által a legkülső régiók számára tervezett stratégiában központi és majdnem kizárólagos szerepe van a kohéziós politikának, ugyanakkor szinte teljesen hiányoznak a többi ágazati kérdéskörre vonatkozó javaslatok.

4.6

Az EGSZB reméli, hogy e régiók jellegzetességeinek feltérképezésében, valamint bizonyos ágazati politikák alkalmatlanságának megállapításában elért eredményekből majd megszületik a legkülső régiókra vonatkozó horizontális stratégia, amely figyelembe veszi a Közösség területén fellelhető egyedi és különleges helyzetek létezését.

4.7

Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a többi közösségi politika befolyásának szentelt kevés figyelem miatt, szigorúan véve nem lehet olyan valódi, a legkülső régiók érdekében létrehozott átfogó és koherens stratégiáról beszélni, amilyenre az Európai Tanács a sevillai ülésen felkérést adott.

4.8

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ilyen hiányosságok vannak a közlemény tartalmában, főleg az mezőgazdaságról szóló fejezetben, mivel így nem ad választ a gyors megoldásban reménykedő legkülső régiók által feltett számos kérdésre.

4.9

Az EGSZB ugyanakkor azt is sajnálja, hogy hiányoznak a bevándorlási politikával kapcsolatos rendelkezések is, melyeknek célja, hogy megoldást kínáljanak egyes legkülső régiók számára állandó problémát jelentő sürgető kérdésekre, és kéri, hogy a jövőbeli bevándorlási politika kialakításakor vegyék figyelembe a legkülső régiók különleges helyzetét.

4.10

Az EGSZB nincs meggyőződve arról, hogy helyénvaló és megfelelő az, hogy a kohéziós politika szerinti jogosultság általános szabályai vonatkoznak a legkülső régiókra, és úgy véli, hogy a legkülső régiók alapvető infrastrukturális hiányosságokkal küzdenek, és nincsenek meg a lisszaboni és a göteborgi stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges versenyképességi feltételeik sem.

4.11

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által a legkülső régiók számára javasolt stratégia szinte kizárólag két különleges eszközre alapul: az állandó hátrányokat kompenzáló programra és a „tágabb szomszédság” cselekvési tervre (5).

4.12

Örömmel fogadja, hogy az ERFA új 3. célkitűzése, az „Európai területi együttműködés” keretében a legkülső régiók részt vehetnének nem csak a transznacionális, hanem a határokon átívelő együttműködésben is, mivel véleménye szerint ez alapvető ahhoz, hogy ezeket a régiókat integráljuk saját földrajzi környezetükbe.

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak átfogó stratégiát kell kidolgoznia a legkülső régiók számára, amelyben biztosítaná annak végrehajtásához és a 2000. márciusi jelentésében foglalt és a Tanács 2002. júniusi sevillai ülésének következtetéseiben megfogalmazott elkötelezettségek betartásához szükséges eszközöket. Ehhez le kell szögezni, hogy a Szerződés jelenlegi 299. cikkének (2) bekezdése (az alkotmány majdani III-424 cikke) szolgáltatja az egyetlen és közös jogi alapot a legkülső régiókat célzó összes intézkedéshez, akár magától a Szerződéstől való eltérésre, akár a másodlagos joganyag módosítására vagy átültetésére vonatkoznak.

5.2

Ezek ismeretében az EGSZB úgy véli, hogy olyan ajánlásokat szükséges és célszerű megfogalmazni, amelyek az Európai Bizottságot a következő célok felé irányítják:

5.2.1

fontolja meg, hogy a legkülső régiókra ne vonatkozzanak a kohéziós politika általános rendelkezései – ez a legjobb módja annak, hogy leküzdjék állandó hátrányaikat, biztosítva ugyanakkor, hogy továbbra is egyenlő elbánásban részesülnek;

5.2.2

a javasolt két különleges eszközhöz rendeljen hozzá elegendő mennyiségű pénzügyi erőforrást annak érdekében, hogy az összes legkülső régiók szükségleteinek megfeleljenek, és megoldást nyújthassanak a problémáikra;

5.2.3

mindent tegyen meg azért, hogy a „tágabb szomszédság” cselekvési tervet megtöltse tartalommal azáltal, hogy hatékonyan és összefüggően koordinálja azt az EU fejlesztési politikájával és különösen a Cotonou Megállapodással, a MEDA programmal (dél-mediterrán térség és a Közel-Kelet), az ALA-val (Latin-Amerika és Ázsia), valamint egyéb közösségi jellegű, a világ különböző régióival közösen indított majdani programokkal és kezdeményezésekkel;

5.2.4

védje meg az egész közösségi banánágazat közös érdekeit, a banán közös piaci szervezete keretében várható módosítások fényében, a jelenlegi piaci egyensúly javítása segítségével annak érdekében, hogy összehangolja a legkevésbé fejlett országok termelőinek hozzáférését a közösségi piachoz és a világpiachoz és a közösségi termesztők bevételének és a foglalkoztatottsági szintnek a fenntartását azáltal, hogy megfelelően magas vámtarifát szab ki ahhoz, hogy biztosítható legyen a közösségi banánágazat jövője;

5.2.5

vegye fontolóra a WTO keretében az egységes vámtarifa megállapításáról folytatott tárgyalások végeredményét úgy, hogy amennyiben szükséges, megfelelő intézkedéseket javasoljon a foglalkoztatottság és a közösségi banántermesztők bevételeinek garantálásához. Ezekkel az intézkedésekkel javíthatók lennének a belső támogatási rendszer mechanizmusai is;

5.2.6

a mezőgazdasági POSEI programok módosításakor gondoskodjon arról, hogy azokat teljes mértékben kiaknázzák, ez eddig, elsősorban némelyik intézkedés újdonsága miatt nem mindig történt meg. A meghatározott plafonértékeket be kell tartani, és a kitűzött célok eléréséhez elegendő pénzforrást kell biztosítani a programok számára;

5.2.7

vegye figyelembe a legkülső régiók különleges igényeit a vidékfejlesztési politika kidolgozásakor, azaz: törölje azokat a rendelkezéseket, amelyek korlátozzák vagy megakadályozzák a strukturális támogatásokhoz való hozzáférést; kompenzálja a növénytermesztőket és az állattenyésztőket a többletköltségek miatt; szabjon meg a régiók szükségleteihez illő támogatási szinteket, és bővítse ki a közösségi lefedettséget kísérő intézkedésekkel többek között a következő területeken: speciális termelési rendszerek – megfelelő gépesítés -, agrárbiztosítási rendszer, a társulások ösztönzése és a programok a kártevők elleni védekezéshez;

5.2.8

hozzon olyan új intézkedéseket, amelyek kedveznek az olyan mezőgazdasági termények versenyképességének, mint a paradicsom és egyéb gyümölcsök, növények és virágok, amelyeknek olyan más országok hasonló termékeivel kell versenyezniük a piacon, amelyek társulási megállapodást kötöttek az EU-val, mint pl. Marokkó, vagy preferenciális rendszer kedvezményezettjei, mint az AKCS-országok;

5.2.9

hozza meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy minden legkülső régiót továbbra is a jelenlegi támogatási szinten lehessen támogatni mind a majdani vidékfejlesztési alapból, mind pedig az új Európai Halászati Alapból;

5.2.10

a legkülső régiókban erősítse meg az Európai Szociális Alap szerepét elsősorban az e régiók nagy részében különösen magas munkanélküliségi ráta csökkentése, valamint az ottani lakosság és a többi uniós polgár esélyegyenlőségének biztosítása érdekében;

5.2.11

támogassa a gazdasági és szociális tanácsok felállítását, illetve megerősítését annak érdekében, hogy rajtuk keresztül jobban megismerhesse a gazdasági és szociális partnerek, valamint általában a civil társadalmi szerezetek véleményét;

5.2.12

az alkotmánytervezet rendelkezéseinek figyelembe vételével gondolja át az állami támogatásokkal kapcsolatos javaslatait, tartsa fenn és erősítse meg a legkülső régiók különleges helyzetét az agrár- és a halászati, valamint az áruszállítási ágazatban nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban;

5.2.13

hozzon megfelelő intézkedéseket azért, hogy a legkülső régiók hatékonyan részt tudjanak venni a közös közlekedési politika azon eszközeinek felhasználásában, amelyek befolyásolhatják a fejlődésüket, és vegyék figyelembe e régiók különleges helyzetét a közszolgáltatási kötelezettségek ellátásáról szóló közösségi jogszabályok meghozatalakor, hogy a lakosság igényeinek megfelelő minőség- és árszint biztosítható legyen;

5.2.14

teljesítse ki és fejlessze a tengeri és a légi közlekedési ágazatok versenyszabályait, a legkülső és különösen a „kettős szigetjelleg” problémájával küzdő régiók esetében;

5.2.15

alkalmazza a gyakorlatban is a 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramra vonatkozó javaslatában a legkülső régiókra való konkrét utalásokat azáltal, hogy megkönnyíti a legkülső régiók részvételét a közösségi K+F tevékenységekben, többek között az alábbi területeken: éghajlattan, vulkanológia, oceanográfia, biodiverzitás és természeti kockázatok;

5.2.16

vegye figyelembe a legkülső régiók különleges helyzetét a belső gáz- és árampiac liberalizációjával kapcsolatban azért, hogy ne érje hátrány ezen régiók lakosait a szolgáltatás rendszerességét, minőségét és a kiszabott árakat illetően. Ez többek között azt jelenti, hogy rugalmasan kell meghatározni a közszolgáltatási kötelezettségeket és az állami támogatások szabályait is;

5.2.17

sürgősen fogadjon el a legkülső régiók fenntartható fejlődését elsősorban a biodiverzitás megőrzése, a Natura 2000 hálózat és a hulladékkezelés területén biztosító intézkedéseket;

5.2.18

a legkülső régiók számára szánt különleges mechanizmusok és folyamatok kidolgozásakor találjon fantáziadús megoldásokat, oly módon, hogy ne maradjanak le a nagy méretű belső piac nyújtotta előnyökről, például a megújuló energiaforrások használatának vagy a széles sávú hálózatokba való bekapcsolásnak az ösztönzése révén;

5.2.19

garantálja, hogy a legkülső régiók továbbra is különleges adórendszert alkalmazhatnak, mivel ez elengedhetetlen e régiók gazdasági fejlődéséhez;

5.2.20

fontolja meg a legkülső régiók aktív közreműködését az AKSZ-országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA) szóló tárgyalásokban, ezzel állandó és akadálymentes párbeszéd-csatorna nyílna meg a regionális önkormányzatok – és/vagy az illetékes nemzeti hatóságok – és a regionális szervezetek között, amelyekkel az EU tárgyalásokat folytathat az EPA-król a megállapodások hatékonyabbá, összeegyeztethetőbbé és koherensebbé tétele érdekében.