5.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/91

1.

újólag biztosítja támogatásáról a lisszaboni stratégiát, amelynek megvalósítása az Európai Unió elsődleges politikai prioritása a 2010-ig terjedő időszakban;

2.

megelégedéssel fogadja, hogy a lisszaboni stratégia megfelelő helyet kapott az Európai Bizottság 2005-2009-es időszakra vonatkozó ötéves prioritásai között;

3.

megismétli, hogy a lisszaboni célkitűzések megvalósítása (4) olyan – minden tagállamot bevonó –globális stratégiát igényel, amelynek célja a gazdasági növekedés gyorsítása és új munkahelyek teremtése, nevezetesen a verseny- és innovációs képességet erősítő strukturális reformok felgyorsítása és a belső piac kiépítése révén; ehhez szükség van az európai szociális modell korszerűsítésére az emberi erőforrásokba történő beruházások és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem révén; meg kell teremteni a gazdaság egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket, valamint – a makrogazdasági politikák célszerű alkalmazásával – a növekedési perspektívákat; szükséges a tudásalapú gazdaságnak az információs társadalom és a K+F szükségleteinek jobban megfelelő politikák révén történő fejlesztése; s szükség van a regionális kohézió erősítésére is (5);

4.

hangsúlyozza, hogy ezen a területen csak akkor lehetnek sikeresek a javaslatok, ha aktív és stratégiai erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a nők az élet minden területén a férfiakkal azonos jogokat és esélyegyenlőséget élvezzenek;

5.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy javaslatokat terjeszt elő a jövendő kohéziós politika céljai és eszközei tekintetében, amelyek garantálni fogják az összhangot a lisszaboni stratégiával, ugyanakkor továbbra is meggyőződése, hogy ez a kötelezettségvállalás csak akkor válik valóságossá, ha az Európai Unió ehhez a megfelelő forrásokkal is rendelkezik;

6.

csatlakozik az Európai Bizottság felhívásához, amelyben felszólítja az európai helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a strukturális alapokkal kapcsolatos politika keretében vegyenek részt olyan projektek kidolgozásában, amelyek elősegítik e politika és a lisszaboni stratégia összehangolását (6)

7.

úgy véli, hogy a közösségi strukturális politikák nagyon jó példáit adják annak, hogy az EU-modell milyen hozzáadott értékeket nyújthat. Az EU feladatvállalása a kutatás és fejlesztés, a határokon átnyúló cserekapcsolatok és az infrastrukturális projektek területén az olyan típusú partnerségi kapcsolat irányába mutat, amely a növekedés, a konvergencia, a versenyképesség és a fenntartható fejlődés erősítését célzó lisszaboni stratégiában is szerepel.

8.

felhívja az európai intézményeket, hogy összpontosítsanak a meglevő határozatok hatékony végrehajtására és kerüljék el újabb folyamatok beindítását vagy újabb célok meghatározását. A lisszaboni stratégiát nem szabad bármiféle újabb közösségi jogalkotási kezdeményezés legitimálására felhasználni, ami azt jelenti, hogy az nem ment fel a szerződésekben megtalálható jogi alap tisztázásának és a felelősségteljes kormányzás szabályai betartásának szükségessége alól;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság megközelítése a központi hatóságok és a tagállamok közötti kizárólagos kapcsolatokat helyezi előtérbe, és a helyi és regionális hatóságok részvétele közvetlen érintkezés révén nem valósulhat meg európai szinten. A nemzeti cselekvési tervek megvalósítása és levezénylése szinte teljes egészében a tagállamok kezében marad; mivel a lisszaboni program megvalósításában jelentkező késedelem egyik oka a valóban decentralizált megközelítés hiányában keresendő, ismét kéri, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítása intenzívebben és decentralizáltabban történjék, azaz a lisszaboni Európai Tanács következtetéseinek szellemében, amelyek kimondják, hogy „az elfogadott megközelítés (a lisszaboni stratégia megvalósítása) teljes egészében decentralizált, a szubszidiaritás elvének megfelelő lesz; az Unió, a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom különböző partnerségi kapcsolatokban megvalósuló tevékeny együttműködése révén” (7);

10.

úgy véli, hogy az egységes piac létrejöttét kísérő – a lisszaboni célkitűzések megvalósulásához szükséges – strukturális reformokat nem szabad a szociális kohézió kárára megvalósítani, és ezért jelentős gazdasági, szociális és oktatási beruházásokra van szükség;

11.

hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzései csak akkor valósíthatók meg, ha a meghozandó intézkedések lehetővé teszik Európa polgárainak lehető legmagasabb fokú részvételét az európai gazdaságban, és ajánlja, hogy a gazdaságpolitikák legfontosabb politikai alapelve az aktív polgári részvétel előmozdítása, illetve a gazdaság területén az ezt akadályozó gátak lebontása legyen;

12.

emlékeztet arra, hogy az európai szociális modell korszerűsítése az emberi erőforrásokba történő beruházások és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem révén a lisszaboni stratégia megvalósításának alapját képezi. A Régiók Bizottsága kifejezi aggodalmát amiatt, hogy az Európai Bizottság közleményében nincs utalás a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem figyelemmel kísérésére;

13.

úgy véli, hogy a jövendő szociális programterveket a lisszaboni stratégia újjáélesztési programjának részeként kell kezelni: a tagállami erőfeszítéseket új munkahelyek teremtésére, illetve azon akadályok leküzdésére kell összpontosítani, amelyek aránytalan módon sújtják a nőket, az idősebb korú vagy szakképzettség nélküli dolgozókat, valamint a bevándoroltakat. Ezenkívül – a több és jobb munkahely érdekében – további előrelépések szükségesek az európai munkaerőpiac teljes körű mobilitásának irányában;

14.

ajánlja, hogy a környezetvédelmi megfontolások a politikák mindegyikében kapjanak szerepet.

15.

újfent kiáll amellett, hogy a lisszaboni stratégia mindhárom pillére – a gazdaság, a szociális szféra és a környezetvédelem – azonos figyelmet kapjon, és az életminőség követelménye kerüljön a középpontba;

16.

hangsúlyozza a vállalkozási szellem és az innováció alapvető jelentőségét. Felhívja a figyelmet a bürokrácia csökkentésének szükségességére a vállalkozási szellem erősítése érdekében, illetve olyan tájékoztató kampányok szervezésére, amelyek népszerűsítik a vállalkozó alakját, küzdenek a kudarc bélyege ellen és támogatják a vállalkozási szellemet;

17.

úgy véli, hogy Lisszabon fő hiányossága a megvalósításban érhető tetten, különösen a tagállamok részéről. A helyzet javítása érdekében a lisszaboni folyamatot célzottabbá, átláthatóbbá és demokratikusabbá kell tenni. A Régiók Bizottsága ezért támogatja azt a követelést (8), hogy európai szintű tájékoztató kampány induljon az európai polgárok tájékoztatására a lisszaboni stratégia, illetve a mindennapokra gyakorolt hatás megismertetése érdekében;

18.

amennyiben a Tanács az Európai Bizottság javaslatát megfogadva, új közigazgatási struktúrák létrehozása nélkül, nemzeti szinten kinevez egy-egy „Lisszabon urat/asszonyt”, az RB felhívja az utóbbit, hogy szorosan működjék együtt a regionális és helyi hatóságokkal;

19.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem irányoz elő értékelési és rangsoroló listákat, ami megnehezíti a tagállamok reformokra irányuló erőfeszítéseinek értékelését és összehasonlíthatóságát. A rangsorolási listák összeállítása, valamint a meglévő erősségek és fogyatékosságok elemzése nemzeti – és ha szükséges, regionális – szinten fokozná a versenyt, és fokozná a reformok lényegesen hatékonyabb megvalósítására irányuló nyomást;

20.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mely szerint az évi jelentések jelenlegi özönét egy Évi Stratégiai Jelentéssel váltja fel. Felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiai terveik elkészítésébe vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat, annak érdekében, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítása során a helyi és regionális sajátosságokat és prioritásokat is figyelembe vegyék;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság stratégiája révén nem sikerült bevonni a helyi és regionális hatóságokat, és az e módszerre épülő együttműködés lényegében kormányközi szinten maradt. A Régiók Bizottsága ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy – a felelősségteljes kormányzásról szóló Fehér Könyv szellemének megfelelően – konzultáljon vele, mielőtt e cikk alapján véleményt alkot;

22.

ezenkívül emlékeztet az Európai Bizottság „A jobb jogalkotásért” kezdeményezés keretében tett kötelezettségvállalására, mely szerint elemzési eszközt dolgoz ki a jogalkotási javaslatok társadalmi-gazdasági és környezeti hatásának mérésére, valamint hogy a jövőben minden egyes javaslatához szubszidiaritási hatásvizsgálatot csatol. A Régiók Bizottsága nagy érdeklődéssel várja ezek megvalósulását;

23.

fenntartja, hogy az EU nem fogja elérni azt a növekedési, foglalkoztatottsági és szociális kohéziós szintet, amelyre szüksége van, ha a maguk részéről a tagállami makrogazdasági keretek nem kerülnek összhangba a lisszaboni stratégiával, és ha nem javul a Közösség gazdasági eszközeinek a koherenciája;

24.

egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy a stabilitási és növekedési paktum – az EK-Szerződés rendelkezéseinek betartása mellett – hosszabb távon jobban vegye tekintetbe a gazdasági konjunktúra hatásait és a költségvetési helyzet fenntarthatóságát, valamint úgy véli, hogy az „átfogó értékelést”, amelyre az EK-Szerződés 104(6). cikkében utalás történik, pontosítani kellene a lisszaboni stratégia megvalósításához kötődő hatósági beruházások időtartamának figyelembevételével. Azt javasolja, hogy módosítsák a stabilitási és növekedési paktumot, hogy rugalmasabb legyen, és vegye tekintetbe az uniós tagállamok eltérő gazdasági helyzetét, de ez nem ronthatja a paktumban szereplő kritériumok betartásával kapcsolatos fegyelmet, és nem mentesíthet bizonyos fajta kiadásokat a költségvetési deficit kiszámítása alól;

25.

egyébként egyetért az Európai Bizottság javaslatával, melynek célja a transzeurópai hálózatok fejlesztésére szánt pénzforrások összegének emelése, az intermodalitást és a fenntartható közlekedési módok igénybe vételét előtérbe helyező transznacionális projektek elsőbbségének külön elismerésével, mivel ezek hozzájárulnak a növekvő forgalom kezelhetőségéhez és irányításához;

26.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szolgáltatásokról szóló irányelvtervezetében (9) elismeri a – nevezetesen a Régiók Bizottsága által hangoztatott (10) – aggodalmak jogosságát a származási ország elvének alkalmazásával kapcsolatban;

27.

sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság az általános érdekű szolgáltatásokról szóló Fehér Könyvvel (11) kapcsolatban nem jelöli meg, milyen konkrét utánkövetésre kerül majd sor;

28.

szükségesnek tartja, hogy figyelmet kapjanak az olyan horizontális célkitűzések, amelyek figyelembe veszik a területi önkormányzatok olyan érdekeit, mint a foglalkoztatottság, a regionális fejlesztés, a környezetvédelem, a képzés és a kutatás, nevezetesen az innovatív kis- és középvállalkozások támogatása révén. Az EU-nak egyébként nagyobb mozgásteret kellene hagynia a régiók és a városok önkormányzatai számára, ha közpénzből nyújtott támogatásokról van;

29.

emellett támogatja olyan hatásvizsgálatok megvalósítását, amelyeknek célja annak jobb meghatározása, hogy mely állami támogatások gyakorolnak mérsékelt hatást az uniós versenyre és kereskedelemre, de ugyanakkor képesek kiküszöbölni a piac valódi hiányosságait, hozzájárulva a lemaradt régiók felzárkóztatásához és a vállalkozási szellem fejlesztéséhez. Végül a Régiók Bizottsága támogatja, hogy az Európai Bizottság tegyen további erőfeszítéseket azért, hogy a helyi és területi önkormányzatok számára garantálja a nagyobb jogbiztonságot és átláthatóságot az általános érdekű szolgáltatások finanszírozása és irányítása terén;

30.

csatlakozik az Európai Bizottság felhívásához, hogy jöjjenek létre olyan helyi és regionális szintű innovációs központok, amelyek hálózatba szervezik az innovatív kis- és középvállalkozásokat, az egyetemeket és a megfelelő pénzügyi és kereskedelmi struktúrákat;

31.

támogatja egy olyan „tudáspaktum” létrejöttét, amelynek célja az Unió és a tagállamok közös elkötelezettségének a megújítása a kutatás, az innováció és az oktatás érdekében. Ennek a „paktumnak” az lenne a célja, hogy egybefogja a különböző tudásközpontú programokat, és – az európai tudáspolitikák szereplőinek bevonásával – kialakítsa a számszerűsített célkitűzések rövid listáját. Javasolja, hogy a tagállamok a jövőben GDP-jük 3 %-át fordítsák kutatási célra. Felszólítja a különböző kormányzati köröket, hogy sürgősen fogadjanak el intézkedéseket a hallgatók kutatói pályára irányítása érdekében;

32.

hangsúlyozza a helyi és területi hatóságok rendkívüli fontos szerepét az élethosszig tartó oktatás és tanulás integrált koncepciójának megvalósításában és a tudásalapú társadalom létrehozására való törekvésben. Úgy az innovatív munkaerkölcs, mint az idegen nyelvek tanulása – mely a mobilitás alapfeltétele – alapvető fontosságú alkotóelemei ennek a koncepciónak;

33.

kinyilvánítja, hogy a lisszaboni stratégiának lényeges eleme az adónemek sokfélesége, és felszólítja a tagállamokat, alakítsanak ki versenyképes adókedvezményeket, növelendő a magánszektorból érkező beruházások mértékét a kutatás területén is;

34.

támogatja egy – a munkanélküliséggel és a társadalmi-szakmai beilleszkedéssel kapcsolatos nehézségekre összpontosító – európai ifjúsági paktum létrehozását;

35.

felhív egy európai program beindítására az elöregedés területén, az elöregedő Európa tudásának és szakmai tapasztalatának hasznosítása érdekében;

36.

úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia csak akkor vezethet sikerre, ha az Európai Unió a nemzetközi szervezetekben fellép a globalizáció – a versenyre, a szociális jogokra, a környezetvédelemre és a szellemi tulajdonra vonatkozó hatékonyabb és méltányosabb szabályozás révén történő – korlátok között tartása érdekében;

37.

véleménye szerint a nem uniós országokból érkező bevándorlók esélyt jelenthetnek az európai gazdaság további dinamizálása és új gondolatokkal történő gazdagítása szempontjából, s üdvözli az Európai Bizottság kötelezettségvállalását, mely szerint javaslatot nyújt be a törvényes bevándorlás fejlettebb megközelítése érdekében;

38.

felhatalmazza az elnököt, hogy jelen állásfoglalást nyújtsa át az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint a luxemburgi és a brit elnökségnek.