52004PC0635

Brüsszel, 6.10.2004

COM(2004) 635 végleges

2004/0232 (CNS)

.

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvének az Európai Közösség részéről történő aláírásáról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

1. A SZENNYEZőANYAG-KIBOCSÁTÁSI ÉS SZÁLLÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSOKRÓL (PRTR) SZÓLÓ JEGYZőKÖNYV

A szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvet az Egyezményhez csatlakozott felek 2003. május 21-én írták alá egy rendkívüli ülésen. Az ülést 2003. május 21–23. között tartották Kijevben a „Környezet Európáért” miniszteri konferencia keretében.

A jegyzőkönyv az első jogilag kötelező erejű többoldalú megállapodás az EU határain túl a szennyezőanyag-kibocsátás és szállítási nyilvántartásokról. Célja „javítani a nyilvános hozzáférést az információkhoz összefüggő országos szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások (PRTR-ek) létrehozása révén…” Bár a jegyzőkönyv a szennyezésre vonatkozó közvetlen szabályozás helyett a szennyezésre vonatkozó információkat szabályozza, azt várják tőle, hogy jelentős nyomást gyakorol a szennyezés szintjének csökkentése érdekében.

Az összefüggő szennyezési jegyzékek vagy nyilvántartások létrehozása egy strukturált, számítógépesített és nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban, amelyet szabványosított jelentések alapján állítanak össze, a környezetvédelmi ügyek Aarhusi Egyezménnyel kapcsolatos információ-hozzáférési, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételi, és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési kötelezettségek egyike (lásd az 5. cikk 9. bekezdését). A jegyzőkönyvet egy munkacsoport állította össze az Egyezmény fennhatósága alatt, és nyolc ülést tartott 2001 februárja és 2003 januárja között. Az Aláírók Ülése által létrehozott Munkacsoport („Task Force”) kétszer gyűlt össze, és – többek között – összegyűjtötte és megvitatta a PRTR-ekkel kapcsolatos nemzeti tapasztalatokat, valamint a PRTR-ekkel kapcsolatos további munkálatokra vonatkozó javaslatokat az Egyezmény égisze alatt, ami a Munkacsoport létrehozásához vezetett.

A jegyzőkönyv megköveteli, hogy minden egyes fél létrehozzon egy PRTR-t,

- amely nyilvánosan és díjmentesen hozzáférhető az Interneten keresztül,

- amelyben külön paraméterek szerint keresések végezhetők (létesítmény, szennyezőanyag, hely, közeg stb.);

- amely felépítését tekintve felhasználóbarát és kapcsolatokat biztosít más idevágó nyilvántartásokhoz;

- amely szabványosított, időszerű adatokat nyújt egy strukturált, számítógépesített adatbázisban;

- amely az Egyezmény által lefedett legalább 86 szennyezőanyag kibocsátását és átadását lefedi, többek között az üvegházhatást okozó gázokét, a savas esővel kapcsolatos szennyezőanyagokét, az ózonréteget károsító anyagokét, a nehézfémekét, és bizonyos rákkeltő anyagokét, mint például a dioxinokét;

- amely lefedi a bizonyos nagyobb forrástípusokból származó kibocsátásokat és átadásokat (pl. hőerőművek, bányaipar és fémfeldolgozó ipar, vegyi üzemek, hulladék- és hulladékvíz feldolgozó üzemek, papír- és faipar);

- amely befogadja a kibocsátásokról különböző forrásokból rendelkezésre álló adatokat (pl. közlekedés és mezőgazdaság);

- amely korlátozott titkossági rendelkezésekkel bír;

- amely lehetővé teszi a nyilvánosság részvételét fejlesztésében és módosításában.

Egy adott PRTR-t olyan jelentési sémára kell alapozni, amely

- kötelező,

- éves szintű,

- több közegre vonatkozik (levegő, víz, szárazföld),

- létesítmény-specifikus,

- szennyezőanyag-specifikus a kibocsátásokat illetően,

- szennyezőanyag-specifikus vagy hulladék-specifikus az átadások tekintetében.

Minden állam aláírhatja és ratifikálhatja a Jegyzőkönyvet – azokat is beleértve, amelyek nem ratifikálták az Egyezményt, és amelyek nem tagjai az Európai Gazdasági Bizottságnak – ez által a Jegyzőkönyv globális jegyzőkönyvnek tekinthető.

A Jegyzőkönyv 20. cikke különleges eljárásokat állapít meg a jegyzőkönyv mellékleteinek módosítására. Ezek a mellékletek felsorolják a lefedett tevékenységeket, ideértve a küszöbértékeket (I. melléklet), a jelentendő szennyezőanyagokat (II. melléklet), és a jelentések formátumát (III. melléklet).

Bármilyen módosítást – legyen ez magának a Jegyzőkönyvnek vagy a mellékleteknek a módosítása – a felek által tartott ülésen hozott határozat alapján lehet csak elvégezni. Magának a jegyzőkönyvnek a módosítása alá van vetve a rendes ratifikációs eljárásnak.

Egy melléklet módosításával kapcsolatban a Jegyzőkönyv 20. cikkének (8) és (9) bekezdése a következőképpen rendelkezik: ha „…valamelyik fél nem fogad el egy ilyen módosítást, akkor a (félnek) írásban értesítenie kell a Letéteményest attól a naptól számított tizenkét hónapon belül, amikor a Letéteményes közreadta. A Letéteményesnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az összes felet arról, hogy ilyen értesítést kapott. Egy fél bármikor visszavonhatja korábbi, az el nem fogadásról szóló értesítését, minek folytán a melléklet módosítása hatályba lép ennek a félnek a vonatkozásában. Tizenkét hónap elteltével azt követően, hogy a Letéteményes közzétette egy melléklet módosítását, a módosítás hatályba lép azoknak a feleknek a vonatkozásában, amelyek nem küldtek értesítést a Letéteményesnek …, feltéve, hogy akkor azoknak a feleknek az aránya nem haladja meg az egyharmadot, amelyek a módosítás elfogadásakor felek voltak, és ilyen értesítést küldtek.”

Ez egy „gyors megközelítési módot” hoz létre, amely azt eredményezi, hogy egy melléklet módosítása automatikusan hatályba lép bármelyik olyan fél vonatkozásában, amely bármilyen oknál fogva nem tudott megfelelően reagálni egy ilyen módosítás el nem fogadása esetén.

Ennél fogva helyénvalónak tűnik a Közösség döntéshozatali folyamatában előre gondoskodni arról, hogy megfelelő intézkedések tegyék lehetővé a zökkenőmentes és időbeni reagálást. A Javaslat ezért egy olyan rendelkezést tartalmaz, amely általános felhatalmazást ad a Bizottságnak arra nézve, hogy a Közösség nevében részt vehessen a mellékletek módosításának vitájában, valamint arra az esetre, amikor a Közösségnek el nem fogadásról kell értesítést küldenie.

2. KÖZÖSSÉGI TÖRVÉNYHOZÁS

2000. július 17-én a Bizottság elfogadott egy határozatot a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról[1]. A nyilvántartás 2004 februárjában kezdte meg működését. A Jegyzőkönyv sok lényeges elemét már kialakította: összehangolt jelentési szabályokat, nyilvános hozzáférést elektronikus úton, a források (ipari létesítmények) és szennyező anyagok széles körű lefedettségét. A Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek túlmutatnak az EPER hatókörén, elsősorban a lefedett létesítmények, jelentendő anyagok, helyszínen kívüli hulladék-átadások és a jelentések rendszeressége vonatkozásában.

Ahhoz, hogy a Jegyzőkönyvnek való teljes megfelelést biztosítani lehessen, a Bizottság benyújtott egy javaslatot az európai szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartás (E-PRTR) kialakításáról szóló rendeletre (COM (2004) xxx végleges). Ezt a közösségi jogi aktust egyúttal úgy alakították ki, hogy biztosítsa a teljes megfelelést az Aarhusi Egyezmény 5. cikkének (9) bekezdésével.

Érdemes megjegyezni, hogy a Közösség aláírta az Aarhusi Egyezményt, és éppen az utóbbi időben fogadott el egy javaslatot annak jóváhagyására (COM (2003)625 végleges (2003.10.24.)). Néhány más jogi aktust már elfogadtak, vagy legalábbis javasoltak, hogy biztosítani lehessen a Közösség megfelelését az Egyezmény rendelkezéseinek[2].

3. A KÖZÖSSÉG ILLETÉKESSÉGE

A Közösség, az adott időpontban összes tagállamával, valamint (Málta és Szlovákia kivételével) a tagjelölt országokkal 2003. májusában aláírta az Egyezményt.

Az Európai Közösség, a Szerződésnek, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésének megfelelően, illetékes a nemzetközi megállapodások megkötésére, és az azokból származó kötelezettségek teljesítésére, amelyek olyan kötelezettségek, amelyek hozzájárulnak az EK-Szerződés 174. cikke (1) bekezdésében felsorolt célkitűzések eléréséhez.

Ennek a cikknek megfelelően a Szerződés a következőképpen tűzi ki a közösségi környezetpolitika céljait: a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása, az emberi egészség védelme, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása, a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

Az információkhoz történő nyilvános hozzáférés javítása a PRTR révén alapvető fontosságú eszköz ahhoz, hogy a nyilvánosság tudomást szerezhessen a környezettel kapcsolatos kérdésekről és támogatja a környezetvédelmi törvények jobb végrehajtását. A PRTR maguknak a politikacsinálóknak is erőteljes információs eszköze. Ezáltal hozzájárul a fent említett célkitűzések szem előtt tartásával létrehozott környezetvédelmi politika hatásosságának erősítéséhez.

Az Aarhusi Egyezménynek és az ENSZ-EGB PRTR Jegyzőkönyvének aláírásával az Európai Közösség elvállalta, hogy bevezeti a szükséges intézkedéseket a két többoldalú környezetvédelmi megállapodáshoz való igazodáshoz. A Bizottság megfelelő jogi javaslatokat nyújtott be erre vonatkozóan. Ezen kívül a Közösség illetékességét már gyakorolták ezen a területen azáltal, hogy létrehozták az egész Közösségre kiterjedő európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartást.

4. KÖVETKEZTETÉS

A Közösségnek ezért alá kellene írnia a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásról szóló ENSZ-EGB jegyzőkönyvet. A Tanácsot felkérjük, hogy hagyja jóvá a Jegyzőkönyvet a határozatra vonatkozó csatolt javaslat elfogadásával.

2004/0232 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvének az Európai Közösség részéről történő aláírásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, annak 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével, valamint 300. cikke (4) bekezdésével összhangban,

tekintettel a Bizottság javaslatára[3],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[4],

mivel:

(1) Az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvének (a továbbiakban: a Jegyzőkönyv) célja a nyilvánosság információkhoz történő hozzáférésének javítása a környezeti ügyekben az információhoz történő hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről, és az igazságszolgáltatáshoz történő hozzáférésről szóló ENSZ-EGB egyezménnyel (Aarhusi Egyezménnyel) összhangban.

(2) Az Európai Közösség 1998. június 25-én aláírta az Århusi Egyezményt, és a [xxx/xxx/EK[5]] tanácsi határozattal []-án/-én jóváhagyta.

(3) Az Európai Közösség 2003. május 21-én aláírta a Jegyzőkönyvet.

(4) A Jegyzőkönyv készen áll az aláíró államok és a regionális gazdasági integrációs szervezetek általi ratifikálásra, elfogadásra vagy jóváhagyásra.

(5) A Jegyzőkönyv feltételei szerint egy regionális gazdasági integrációs szervezetnek nyilatkozatot kell tennie ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási eszközeiről, illetékességének mértékéről a Jegyzőkönyv által szabályozott ügyek tekintetében.

(6) Az Európai Parlament és Tanács [xxxx/20xx/EK] az európai szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló []-i rendelete[6] a Jegyzőkönyv rendelkezéseit beépítette a közösségi jogba.

(7) Ezért helyénvaló a Jegyzőkönyv Közösség részéről történő jóváhagyása.

(8) A Jegyzőkönyv – 20. cikkében –egy egyszerűsített és gyorsított eljárást köt ki mellékleteinek módosítására.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvét a Közösség jóváhagyja.

A Jegyzőkönyv szövegét e határozat A. melléklete tartalmazza.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje azt a személyt vagy személyeket, aki vagy akik a jóváhagyási dokumentumnak az Egyesült Nemzetek főtitkáránál letétbe helyezésére felhatalmazást kap vagy kapnak a Jegyzőkönyv 25. cikkének megfelelően.

3. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje azt a személyt vagy személyeket, aki vagy akik az e határozat B. mellékletében közzétett illetékességi nyilatkozatnak a letétbe helyezésére felhatalmazást kap vagy kapnak a Jegyzőkönyv 26. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

4. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap, hogy részt vegyen a Közösség nevében a Jegyzőkönyv mellékletei módosításainak elfogadásával kapcsolatos tárgyalásokban, a Jegyzőkönyv 20. cikke szerint, ebben egy különbizottság segíti, amelyet a Tanács nevez ki.

Abban az esetben, ha a Jegyzőkönyv mellékletei valamely módosításának elfogadását követő tizenegy hónapon belül a [xxxx/20xx/EK] rendelet 18. cikkének rendelkezése értelmében a módosításoknak a Közösségben történő végrehajtásához szükséges törvényhozási intézkedéseket nem teszik meg, akkor a Bizottságnak a Jegyzőkönyv 20. cikke (8) bekezdésének értelmében értesítenie kell a letéteményest, hogy nem fogadta el az illető módosítást. Mihelyt sor kerül a módosítás végrehajtására, a Bizottságnak vissza kell vonnia az el nem fogadásról szóló értesítést.

5. cikk

E határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában .

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

A. MELLÉKLET

JEGYZŐKÖNYV A SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI ÉS SZÁLLÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSOKRÓL

E jegyzőkönyv részes felei,

emlékeztetve az 1998. évi a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (az Aarhusi Egyezmény) 5. cikke, 9. bekezdésére és 10. cikke, 2. bekezdésére,

felismerve, hogy a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások fontos mechanizmust jelentenek a vállalatok felelősségre vonhatóságának fokozása, a szennyezés csökkentése és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából az Aarhusi Egyezmény részes feleinek első találkozóján elfogadott luccai nyilatkozatban megállapítottak szerint,

tekintettel az 1992. évi a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. alapelvére,

tekintettel ugyancsak az Egyesült Nemzetek 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló konferenciáján elfogadott alapelvekre és kötelezettség vállalásokra, különösen az „Agenda 21” 19. fejezetének rendelkezéseire,

tudomásul véve az „Agenda 21” További Alkalmazásának Programját, amely az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének tizenkilencedik rendkívüli ülésén került elfogadásra 1997-ben, és amely felhív – többek között – a nemzeti kapacitások és képességek növelésére az információgyűjtés, feldolgozás és terjesztés tekintetében, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nyilvános hozzáférés a környezeti kérdésekre vonatkozó információkhoz a megfelelő eszközökön keresztül,

tekintettel a 2002. évi Fenntartható Fejlődési Világ-csúcstalálkozó végrehajtási tervére, amely szorgalmazza a koherens, integrált információ kialakítását a kémiai anyagokról, mint például a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokon keresztül,

figyelembe véve a kémiai biztonsággal foglalkozó kormányközi fórum munkáját, különösen a 2000. évi, a kémiai biztonságról szóló bahiai nyilatkozatot, a 2000. év utáni cselekvési prioritásokat és a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartási/emissziós jegyzék akciótervet,

figyelembe véve ugyancsak a kémiai anyagok megfelelő kezelésének szervezetek közötti programja keretében végzett tevékenységeket,

figyelembe véve továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet munkáját, különösen a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások alkalmazásáról szóló tanácsi ajánlását, amelyben a Tanács felhívja a tagországokat, hogy hozzák létre és tegyék nyilvánosan elérhetővé a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási -és szállítási nyilvántartásokat,

azzal a kívánsággal, hogy egy olyan mechanizmust biztosítsanak, amely hozzájárul a jelenlegi és a jövőbeni generációk minden tagjának azon jogához, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, a nyilvánosan hozzáférhető környezeti információs rendszerek kifejlesztésének biztosításán keresztül,

azzal a kívánsággal is, hogy biztosítsák, hogy az ilyen rendszerek kifejlesztésénél figyelembe veszik a fenntartható fejlődéshez hozzájáruló elveket, úgymint az 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 15. alapelvében meghatározott elővigyázatossági megközelítést,

felismerve az összefüggést a megfelelő környezeti információs rendszerek és az Aarhusi Egyezményben foglalt jogok gyakorlása között,

megállapítva az együttműködés szükségességét a szennyező anyagokra és hulladékokra vonatkozó más nemzetközi kezdeményezésekkel, beleértve a 2001. évi, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló stockholmi egyezményt és az 1989. évi, a veszélyes hulladékok határon keresztüli szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezményt,

felismerve, hogy az ipari létesítmények üzemeltetéséből és egyéb forrásokból származó szennyezés és hulladék mennyiségének minimalizálására irányuló integrált megközelítés célkitűzéseinek magas szintű védelmet kell biztosítaniuk a környezet egésze számára, a fenntartható és környezetileg megfelelő fejlődés felé kell vinniük, és védeniük kell a jelenlegi és a jövőbeni generációk egészségét,

meggyőződve a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások – mint a környezeti teljesítmény javítása előmozdítására, és a közösségekbe kibocsátott, valamint az azokba és az azokon keresztül szállított szennyező anyagokra vonatkozó információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítására szolgáló, valamint a kormányzatok által a trendek nyomon követésére, a szennyezés csökkentésében elért előrehaladás bemutatására, bizonyos nemzetközi megállapodásoknak való megfelelés ellenőrzésére, a prioritások meghatározására és a környezeti politikákon és programokon keresztül elért előrehaladás értékelésére használt költséghatékony eszközök – értékéről,

azzal a hittel, hogy a szennyező anyag kibocsátási és szállítási nyilvántartások kézzelfogható előnyöket hozhatnak az ipar számára a szennyező anyagok javított kezelése révén,

megállapítva a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások adatainak az egészségügyi, környezeti, demográfiai, gazdasági és egyéb típusú vonatkozó információkkal kombináltan, a potenciális problémák jobb megértése, a kényes pontok azonosítása, megelőző és kockázat csökkentő intézkedések megtétele, valamint a környezetgazdálkodási prioritások meghatározása céljából történő felhasználásának lehetőségeit,

felismerve az azonosított vagy azonosítható természetes személyek magánélete védelmének jelentőségét a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásoknak bejelentett információk feldolgozása során az adatvédelemmel kapcsolatos vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően,

felismerve ugyancsak a jelentőségét a nemzetközileg kompatibilis szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartási rendszerek kifejlesztésének az adatok összehasonlíthatóságának növelése érdekében,

megállapítva, hogy az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának sok tagállama, az Európai Közösség és az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás részes felei tesznek azért, hogy különböző forrásokból adatokat gyűjtsenek a szennyezőanyag-kibocsátásokról és -szállításokról, és hogy ezeket az adatokat nyilvánosan elérhetővé tegyék, és felismerve különösen, hogy ezen a területen bizonyos országok hosszú és értékes tapasztalattal rendelkeznek,

figyelembe véve a létező emissziónyilvántartásokban alkalmazott eltérő megközelítési módokat és az ismétlések elkerülésének szükségességét, és így felismerve, hogy bizonyos fokú rugalmasságra van szükség,

sürgetve a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások progresszív kialakítását,

sürgetve a kapcsolat megteremtését a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások és a nyilvános érdeklődésre számot tartó egyéb kibocsátásokra vonatkozó információs rendszerek között,

megállapodtak a következőkben:

1. cikk

CÉLKITŰZÉS

E jegyzőkönyv célkitűzése az információkhoz való nyilvános hozzáférés növelése koherens, integrált, országos szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásoknak (PRTR-eknek) az e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően történő létrehozása révén, ami lehetővé teheti a nyilvánosság részvételét a környezeti döntéshozatalban, valamint hozzájárulhat a környezetszennyezés megakadályozásához és csökkentéséhez.

2. cikk

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

1. „fél”: ha a szöveg másként nem jelzi, egy állam vagy egy – a 24. cikkben említett – regionális gazdasági integrációs szervezet, amely a jegyzőkönyvet magára nézve kötelezően elfogadta, és amely esetében a jegyzőkönyv hatályos;

2. „egyezmény”: Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, kelt Aarhusban, Dániában, 1998. június 25-én;

3. „a nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és – a nemzeti jogrenddel vagy joggyakorlattal összhangban – azok társulásai, szervezetei vagy csoportjai;

4. „létesítmény”: ugyanazon a telephelyen vagy szomszédos telephelyeken lévő egy vagy több berendezés, amelyeket ugyanaz a természetes vagy jogi személy birtokol vagy üzemeltet;

5. „illetékes hatóság”: a nemzeti hatóság vagy hatóságok, vagy bármely más – az adott fél által a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartási rendszer kezelésére kijelölt – illetékes szerv vagy szervek;

6. „szennyező anyag”: egy anyag vagy anyagok egy csoportja, amely káros lehet a környezetre vagy az emberi egészségre a tulajdonságai vagy a környezetbe történő kijutása következtében;

7. „kibocsátás”: a szennyező anyagok környezetbe történő kijutása valamilyen emberi tevékenység eredményeképpen, akár szándékosan vagy véletlenszerűen, rutinszerűen vagy nem rutinszerűen – beleértve a kiömlést, kisugárzást, kiürítést, befecskendezést, elhelyezést vagy lerakást – vagy végső szennyvíztisztítással nem rendelkező szennyvízhálózaton keresztül;

8. „elszállítás a telephelyről”: az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt szennyező anyagoknak vagy hulladéknak, és szennyvíztisztításra szánt szennyvízben lévő szennyező anyagoknak a létesítmény határán túlra történő szállítása;

9. „diffúz források”: sok kisebb vagy elszórt forrás, melyekből a szennyező anyagok a talajba, a levegőbe vagy a vízbe kerülhetnek kibocsátásra, mely közegekre gyakorolt együttes hatásuk számottevő lehet, és amelyek esetében nem praktikus a jelentések begyűjtése egyedileg minden egyes forrásból;

10. a „nemzeti” és az „országos” kifejezés – azon felek jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeinek vonatkozásában, amelyek regionális gazdasági integrációs szervezetek – a szóban forgó régióra vonatkozik, hacsak másként nincs jelezve;

11. „hulladék”: anyagok vagy tárgyak, amelyek:

ártalmatlanítva vagy hasznosítva vannak;

ártalmatlanításra vagy hasznosításra vannak szánva; vagy

ártalmatlanítását vagy hasznosítását a nemzeti jogszabályok megkövetelik;

12. „veszélyes hulladék”: a nemzeti jogszabályok által veszélyesként meghatározott hulladék;

13. „egyéb hulladék”: hulladék, amely nem veszélyes hulladék;

14. „szennyvíz”: a nemzeti jog szabályozása alá eső anyagokat vagy tárgyakat tartalmazó elhasznált víz.

3. cikk

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Mindegyik fél megteszi a szükséges jogalkotási, szabályozási és egyéb intézkedéseket, és a megfelelő végrehajtási intézkedéseket, e jegyzőkönyv intézkedései alkalmazása céljából.

2. E jegyzőkönyv rendelkezései nem befolyásolják valamely fél azon jogát, hogy az e jegyzőkönyv által előírtnál átfogóbb vagy a nyilvánosság számára jobban hozzáférhető szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartást tartson fenn vagy vezessen be.

3. Mindegyik fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak megkövetelése érdekében, hogy egy létesítmény alkalmazottait és a nyilvánosság tagjait, akik bejelentik az e jegyzőkönyvet végrehajtó nemzeti jogszabályoknak a létesítmény által történő megszegését a közhatóságoknak, ne sújtsák büntetéssel, ne háborgassák vagy zaklassák a létesítmény vagy a közhatóságok által a jogsértés bejelentésére irányuló cselekedeteik miatt.

4. E jegyzőkönyv végrehajtása során mindegyik fél számára az 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 15. alapelvében meghatározott elővigyázatossági megközelítés az irányadó.

5. A jelentéstétel ismétlődéseinek csökkentése érdekében a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartási rendszereket a keresztülvihető mértékig integrálni lehet a meglévő információforrásokkal, úgymint az engedélyeztetéshez vagy a működési engedélyekhez kapcsolódó jelentéstételi mechanizmusokkal.

6. A felek törekszenek a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások közötti konvergencia elérésére.

4. cikk

A SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI ÉS SZÁLLÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSI RENDSZER ALAPVETŐ ELEMEI

E jegyzőkönyvnek megfelelően mindegyik fél létrehoz és fenntart egy nyilvánosan hozzáférhető nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartást, amely:

létesítmény specifikus a pontszerű forrásokra vonatkozó jelentések tekintetében;

biztosítja a jelentéstételt a diffúz források vonatkozásában;

szennyezőanyag-specifikus vagy hulladék-specifikus, ahogy megfelelő;

több közegre vonatkozik, különbséget téve a levegőbe, a talajba és a vízbe történő kibocsátás között;

tartalmazza a szállítással kapcsolatos információkat;

időszakos, kötelező jelentéstételen alapul;

szabványosított és aktuális adatokat, korlátozott számú szabványosított jelentéstételi küszöböt és korlátozott rendelkezéseket – ha vannak egyáltalán – tartalmaz a bizalmasság érdekében;

koherens, felhasználóbarátra tervezett és nyilvánosan hozzáférhető, beleértve az elektronikus formában történő hozzáférést is;

lehetővé teszi a kialakításában és módosításában való nyilvános részvételt; és

az illetékes hatóság által fenntartott strukturált, számítógépes adatbázis vagy több összekapcsolt adatbázis.

5. cikk

TERVEZÉS ÉS FELÉPÍTÉS

1. Mindegyik fél biztosítja, hogy a 4. cikkben említett nyilvántartásban tárolt adatok összesített és nem összesített formában egyaránt szerepeljenek, annak érdekében, hogy a kibocsátások és a szállítások visszakereshetők és azonosíthatók legyenek az alábbiak szerint:

létesítmény és annak földrajzi elhelyezkedése;

tevékenység;

tulajdonos vagy üzemeltető, és – ahogy megfelelő – vállalat;

szennyező anyag vagy hulladék, ahogy megfelelő;

az egyes környezeti közegek, amelyekbe a szennyező anyag kibocsátásra kerül; és

a 7. cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerint a szállítás célállomása és – amennyiben megfelelő – hulladék esetében az ártalmatlanítási vagy hasznosítási művelet.

2. Mindegyik fél biztosítja azt is, hogy az adatok visszakereshetők és azonosíthatók legyenek a nyilvántartásban szereplő diffúz források szerint.

3. Mindegyik fél a jövőbeni bővítési lehetőségének figyelembevételével tervezi meg a nyilvántartását, valamint úgy, hogy legalább tíz jelentéstételi évre visszamenőleg biztosítva legyen a jelentett adatok nyilvános hozzáférése.

4. A nyilvántartás úgy kerül megtervezésre, hogy a nyilvánosság számára a lehető legkönnyebb legyen ahhoz elektronikus úton – például interneten – keresztül hozzáférni. A tervezésnek lehetővé kell tennie, hogy normál működési feltételek mellett a nyilvántartásban tárolt információk elektronikus úton folyamatosan és azonnal rendelkezésre álljanak.

5. Mindegyik félnek meg kell adnia a nyilvántartásában a vonatkozó, létező, nyilvánosan hozzáférhető, környezetvédelmi tárgyú adatbázisaival való kapcsolatot biztosító hivatkozásokat.

6. Mindegyik fél megadja a nyilvántartásában a jegyzőkönyv más részes felei és – amennyiben kivitelezhető – egyéb országok szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásaival való kapcsolatot biztosító hivatkozásokat.

6. cikk

A NYILVÁNTARTÁS HATÓKÖRE

1. Mindegyik fél biztosítja, hogy nyilvántartása információkat tartalmaz az alábbiakról:

a 7. cikk (2) bekezdése szerint jelentésköteles szennyezőanyag-kibocsátások;

a 7. cikk (2) bekezdése szerint jelentésköteles telephelyről történő elszállítások; és

a 7. cikk (4) bekezdése szerint jelentésköteles szennyezőanyag-kibocsátások diffúz forrásokból.

2. A nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások kialakítása és e jegyzőkönyv alkalmazása során szerzett tapasztalatok felmérése után, és a vonatkozó nemzetközi folyamatok figyelembevételével, a felek találkozója áttekinti az e jegyzőkönyv szerinti jelentéstételi kötelezettségeket, és azok továbbfejlesztése szempontjából mérlegeli az alábbi kérdéseket:

az I. mellékletben meghatározott tevékenységek felülvizsgálata;

a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagok felülvizsgálata;

az I. és II. mellékletben feltüntetett küszöbök felülvizsgálata; és

egyéb vonatkozó szempontok bevonása, mint például a telephelyen belüli szállításokra, tárolásra vonatkozó információk, a diffúz forrásokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek meghatározása vagy a szennyező anyagok e jegyzőkönyvbe történő felvételére vonatkozó kritériumok megállapítása.

7. cikk

JELENTÉSTÉTELI KÖVETELMÉNYEK

1. Mindegyik fél vagy:

megköveteli a joghatósága alá tartozó minden egyes olyan létesítmény tulajdonosától vagy üzemeltetőjétől, amely egy vagy több, az I. mellékletben meghatározott tevékenységet végez az I. melléklet 1. oszlopában meghatározott vonatkozó kapacitásküszöbön felül, és:

i) a II. melléklet 1. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben bocsát ki valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot;

ii) a II. melléklet 2. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben szállít telephelyen kívülre valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot, amennyiben a fél a szállításokra vonatkozóan a szennyezőanyag-specifikus jelentéstételt választotta az (5) bekezdés d) pontja szerint;

iii) évente 2 tonnát meghaladó mennyiségű veszélyes hulladékot vagy 2000 tonnát meghaladó egyéb hulladékot szállít telephelyen kívülre, amennyiben a fél a szállításokra vonatkozóan a hulladék-specifikus jelentéstételt választotta az (5) bekezdés d) pontja szerint; vagy

iv) a II. melléklet 1.b. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben szállít telephelyen kívülre szennyvízkezelésre szánt szennyvízben valamely – a II. mellékletben meghatározott – szennyező anyagot;

hogy eleget tegyen az arra a tulajdonosra vagy üzemeltetőre vonatkozóan a (2) bekezdésnek megfelelően előírt kötelezettségeknek; vagy

megköveteli a joghatósága alá tartozó minden egyes olyan létesítmény tulajdonosától vagy üzemeltetőjétől, amely egy vagy több, az I. mellékletben meghatározott tevékenységet végez az I. melléklet 2. oszlopában meghatározott alkalmazotti létszám-küszöbön vagy afelett, és gyárt, feldolgoz vagy felhasznál valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot a II. melléklet 3. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben, hogy eleget tegyen az arra a tulajdonosra vagy üzemeltetőre vonatkozóan a (2) bekezdésnek megfelelően előírt kötelezettségeknek.

2. Mindegyik fél megköveteli az (1) bekezdésben említett létesítmény tulajdonosától vagy üzemeltetőjétől, hogy benyújtsa az (5) és (6) bekezdésben meghatározott információkat az azokban foglalt követelményeknek megfelelően azon szennyező anyagokra és hulladékokra vonatkozóan, melyek tekintetében a küszöbértékeket túllépték.

3. E jegyzőkönyv célkitűzésének elérése érdekében, az egyes felek eldönthetik, hogy egy adott szennyező anyag vonatkozásában a kibocsátásküszöböt vagy a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöböt alkalmazzák, feltéve, hogy ezzel növelik a kibocsátásokra vagy a szállításokra vonatkozóan a nyilvántartásukban rendelkezésre álló releváns információ mennyiségét.

4. Mindegyik fél biztosítja, hogy a (7) és (8) bekezdésben meghatározott diffúz forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátásokra vonatkozó információkat a nyilvántartásába történő felvételük céljából az illetékes hatósága összegyűjtse, vagy kijelöl egy vagy több közhatóságot vagy illetékes szervet az összegyűjtésükre.

5. Mindegyik fél megköveteli a (2) bekezdés szerint jelentéstételre kötelezett létesítmények tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy megadják és benyújtsák az alábbi információkat az illetékes hatóságának létesítmény-specifikus alapon:

a jelentést tevő létesítmény megnevezése, címe, földrajzi elhelyezkedése és a tevékenysége vagy tevékenységei, és a tulajdonos vagy üzemeltető, és – ahogy megfelelő – a vállalat megnevezése;

mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyag megnevezése és numerikus azonosítója;

mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a létesítményből a környezetbe kibocsátott mennyisége a jelentéstételi évben, mind összesítve, mind lebontva levegőbe, vízbe vagy talajba – beleértve a föld alatti befecskendezést – történő kibocsátásra;

vagy:

i) mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben, megkülönböztetve az ártalmatlanításra és a hasznosításra elszállított mennyiségeket, és a szállítmányokat befogadó létesítmény megnevezése és címe; vagy

ii) a (2) bekezdés szerint jelentésköteles hulladéknak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben, megkülönböztetve a veszélyes hulladékot és az egyéb hulladékot, bármely hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet esetében „H”-val, illetve „Á”-val jelezve, hogy a hulladékot hasznosításra vagy ártalmatlanításra szánják-e a III. mellékletnek megfelelően, valamint veszélyes hulladék határon át történő szállítása esetén a hulladék ártalmatlanítójának vagy hasznosítójának és a szállítmányt befogadó tényleges ártalmatlanítási vagy hasznosítási telephely megnevezése és címe;

mindegyik szennyvízben lévő – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben; és

a c)–e) albekezdésben említett információknak a 9. cikk (2) bekezdése szerint történő beszerzésénél felhasznált módszertan típusa, feltüntetve, hogy az információk mérésekre, számításokra vagy becslésre vannak alapozva.

6. Az (5) bekezdés c)–e) albekezdésében említett információk magukban foglalják a mindennapi tevékenységekből és a rendkívüli eseményekből fakadó kibocsátásokra és szállításokra vonatkozó információkat.

7. Mindegyik fél megjeleníti a nyilvántartásában, megfelelő térbeli bontásban, a diffúz forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátásokra vonatkozó információkat, amelyek esetében az adott fél állapítja meg, hogy az adatokat a vonatkozó hatóságok gyűjtik össze, és azok gyakorlatilag felvehetők a nyilvántartásba. Amennyiben az adott fél azt állapítja meg, hogy ilyen adatok nincsenek, akkor intézkedéseket hoz a vonatkozó szennyező anyagok diffúz forrásokból származó kibocsátásaira vonatkozó jelentéstétel kezdeményezésére a nemzeti prioritásaival összhangban.

8. A (7) bekezdésben említett információk magukban foglalják az információk beszerzésénél felhasznált módszertan típusát.

8. cikk

JELENTÉSTÉTELI CIKLUS

1. Mindegyik fél biztosítja, hogy az információk, amelyeket a nyilvántartásának tartalmaznia kell, nyilvánosan hozzáférhetők, összeállításuk és bemutatásuk a nyilvántartásban naptári évek szerint történik. A jelentéstételi év az a naptári év, amelyre az adott információ vonatkozik. Mindegyik fél esetében az első jelentéstételi év a jegyzőkönyvnek az adott fél esetében történő hatályba lépését követő naptári év. A 7. cikk szerint előírt jelentéstételre évente kerül sor. A második jelentéstételi év azonban lehet az első jelentéstételi évet követő második naptári év.

2. Mindegyik fél, amely nem regionális gazdasági integrációs szervezet, biztosítja, hogy az információk az egyes jelentéstételi évek végétől számított tizenöt hónapon belül bekerüljenek a nyilvántartásába. Az első jelentéstételi évre vonatkozó információk azonban a szóban forgó jelentéstételi év végétől számított két éven belül kerülnek be a nyilvántartásába.

3. Mindegyik fél, amely regionális gazdasági integrációs szervezet, biztosítja, hogy az adott jelentéstételi évre vonatkozó információk bekerüljenek a nyilvántartásába hat hónappal azután, hogy a feleknek, amelyek nem regionális gazdasági integrációs szervezetek, ezt meg kell tenniük.

9. cikk

ADATGYŰJTÉS ÉS NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL

1. Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk jelentéstételi követelményei alá tartozó létesítmények tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy összegyűjtsék – az alábbi (2) bekezdéssel összhangban és megfelelő gyakorisággal – a létesítménynek a 7. cikk szerinti jelentéstétel alá tartozó kibocsátásai és telephelyen kívülre történő szállításai meghatározásához szükséges adatokat, és hogy azon adatok dokumentációját, amelyekből a jelentésben foglalt információk származtak, az illetékes hatóságok számára rendelkezésre tartsák öt éven keresztül, a vonatkozó jelentéstételi év végétől számítva. E dokumentáció leírja az adatgyűjtésnél felhasznált módszertant is.

2. Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk szerinti jelentéstétel alá tartozó létesítmények tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy a rendelkezésre álló legjobb információkat használják fel, melyek magukban foglalhatnak monitoring adatokat, emissziós tényezőket, tömegegyensúly-egyenleteket, közvetett monitoringot vagy egyéb számításokat, műszaki szakvéleményeket és egyéb módszereket. Adott esetben ezt a nemzetközileg elfogadott módszereknek megfelelően kell elvégezni.

10. cikk

MINŐSÉGFELMÉRÉS

1. Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk (1) bekezdése szerinti jelentéstételi követelmények alá tartozó létesítmények tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy biztosítsák az általuk jelentett információk minőségét.

2. Mindegyik fél biztosítja, hogy a nyilvántartásukban szereplő adatok az illetékes hatóság általi minőségfelmérés alá esnek, különös tekintettel a teljességükre, következetességükre és hitelességükre, figyelembe véve minden olyan útmutatást, melyek a felek találkozója által kerülhetnek kidolgozásra.

11. cikk

NYILVÁNOS HOZZÁFÉRÉS AZ INFORMÁCIÓHOZ

1. Mindegyik fél biztosítja a nyilvános hozzáférést a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásában szereplő információkhoz, az érdeklődés kinyilvánításának szükségessége nélkül, és e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően, elsősorban annak biztosítása révén, hogy a nyilvántartása gondoskodik a nyilvános telekommunikációs hálózatokon keresztül történő közvetlen elektronikus hozzáférésről.

2. Amennyiben a nyilvántartásában szereplő információkhoz nyilvánosan nem lehet könnyen hozzáférni közvetlen elektronikus úton, mindegyik fél biztosítja, hogy az illetékes hatósága kérésre kiszolgáltatja az adott információt bármilyen egyéb hatékony módon, a lehető leghamarabb, és legkésőbb a kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.

3. A (4) bekezdésre is figyelemmel, mindegyik fél biztosítja, hogy a nyilvántartásában szereplő információkhoz való térítésmentes hozzáférést.

4. Mindegyik fél engedélyezheti, hogy az illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett specifikus információ reprodukálásáért és postázásáért díjat számoljon fel, de az ilyen díj nem haladja meg az indokolt összeget.

5. Amennyiben a nyilvántartásában szereplő információkhoz nyilvánosan nem lehet könnyen hozzáférni közvetlen elektronikus úton, mindegyik fél lehetővé teszi a nyilvántartásához való elektronikus hozzáférést nyilvánosan hozzáférhető helyszíneken, például közkönyvtárakban, önkormányzatok hivatalaiban vagy egyéb megfelelő helyeken.

12. cikk

BIZALMASSÁG

1. Mindegyik fél felhatalmazhatja az illetékes hatóságot, hogy bizalmasan kezelje a nyilvántartásban szereplő információkat, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala kedvezőtlenül befolyásolná:

a nemzetközi kapcsolatokat, az ország védelmét vagy a közbiztonságot;

az igazságszolgáltatás menetét, valamely személy igazságos tárgyaláshoz való jogát, valamely közhatóság azon jogát, hogy bűnvádi vagy fegyelmi vizsgálatot folytasson le;

a kereskedelmi és ipari információk bizalmasságát, amennyiben az ilyen bizalmasságot törvény védi a jogos gazdasági érdekek védelmezése céljából;

a szellemi tulajdonjogokat; vagy

egy természetes személyre vonatkozó személyes adatok és/vagy akták bizalmasságát, ha az adott személy nem járult hozzá az információk nyilvánosságra hozatalához, amennyiben az ilyen bizalmasság biztosítja a nemzeti jog.

A bizalmasság előbbiekben említett okai korlátozó módon kerülnek értelmezésre, figyelembe véve a nyilvánosságra hozatallal szolgált közérdeket, és hogy az információ a környezetbe történő kibocsátásokra vonatkozik-e.

2. Az (1) bekezdés c) pontja keretében, megfontolás tárgyát képezi a kibocsátásokra vonatkozó minden olyan információnak a nemzeti jog szerinti nyilvánosságra hozatala, amely a környezet védelme szempontjából releváns.

3. Valahányszor bizalmasan kezelnek információkat az (1) bekezdésnek megfelelően, a nyilvántartás jelzi, hogy milyen típusú információt tartottak vissza, például általános kémiai információ szolgáltatásával, ha lehetséges, és hogy milyen okból tartották vissza.

13. cikk

A NYILVÁNOSSÁG RÉSZVÉTELE A NEMZETI SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI ÉS SZÁLLÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSOK KIALAKÍTÁSÁBAN

1. Mindegyik fél megfelelő lehetőségeket biztosít a nyilvánosság részvételére a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartása kialakításában a nemzeti jog keretén belül.

2. Az (1) bekezdés alkalmazásában, mindegyik fél lehetőséget biztosít a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartása kialakítása tekintetében javasolt intézkedésekre vonatkozó információkhoz való szabad nyilvános hozzáférésre és a döntéshozatali folyamat szempontjából releváns megjegyzések, információk, elemzések vagy vélemények benyújtására, valamint a megfelelő hatóság kellő figyelmet fordít az ilyen nyilvános hozzászólásokra.

3. Mindegyik fél biztosítja, hogy amikor döntés születik a nyilvántartása létrehozásáról vagy annak jelentős megváltoztatásáról, a döntésre és az azt megalapozó megfontolásokra vonatkozó információk nyilvánosan rendelkezésre álljanak a kellő időben.

14. cikk

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ JOG BIZTOSÍTÁSA

1. Mindegyik fél – a nemzeti jogrendje keretén belül – biztosítja, hogy az olyan személynek, aki úgy véli, hogy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti információkérelmét figyelmen kívül hagyták, jogtalanul elutasították, nem válaszolták meg – részben vagy teljes egészében – kielégítően, vagy egyéb tekintetben nem kezelték a szóban forgó bekezdésnek megfelelően, lehetősége legyen felülvizsgálati eljárásra bíróság, vagy valamely más, törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt.

2. Az (1) bekezdés követelményei nem sértik a felek azon jogait és kötelezettségeit, melyek az egymás közötti szerződéseik értelmében állnak fenn és érintik e cikk tárgykörét.

15. cikk

KAPACITÁSÉPÍTÉS

1. Mindegyik fél előmozdítja, hogy a nyilvánosság tájékozott legyen a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásával kapcsolatban, valamint biztosítja, hogy segítséget és útmutatást kapjon a nyilvántartáshoz való hozzáférés és az abban szereplő információk felhasználása vonatkozásában.

2. Mindegyik fél megfelelő kapacitásépítést és útmutatást biztosít az illetékes hatóságok és szervek számára annak érdekében, hogy támogassa azokat az e jegyzőkönyv szerinti feladataik elvégzésében.

16. cikk

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. A felek együttműködnek egymással és segítik egymást, ahogy megfelelő:

az e jegyzőkönyv célkitűzéseit támogató nemzetközi tevékenységekben;

az érintett felek közötti kölcsönös megállapodás alapján, a nemzeti rendszerek e jegyzőkönyv szerinti kivitelezésében;

az e jegyzőkönyv szerinti, a határvidékeken történő kibocsátásokra és szállításokra vonatkozó információk megosztásában; és

az e jegyzőkönyv szerinti, a felek közötti szállításokra vonatkozó információk megosztásában.

2. A felek elősegítik az egymás közötti és a vonatkozó nemzetközi szervezetekkel való együttműködést – ahogy megfelelő –, hogy előmozdítsák:

a nyilvánosság tájékozottságát nemzetközi szinten;

a technológia-átadást; és

a szaktanácsadás-nyújtást azon felek esetében, amelyek fejlődő országok, vagy amelyek gazdasága átalakuláson megy keresztül, az e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben.

17. cikk

A FELEK TALÁLKOZÓJA

1. A felek találkozója létrehozásra kerül. Első ülését e jegyzőkönyv hatályba lépésétől számított két éven belül összehívják. Ezt követően a felek találkozójának rendes üléseit az egyezmény részes felei rendes találkozói után vagy azokkal párhuzamosan tartják, hacsak másként nem határoznak e jegyzőkönyv részes felei. A felek találkozója rendkívüli ülést tart, ha erről döntés születik egy rendes ülés során, vagy valamely fél írásbeli kérésére, feltéve, hogy annak az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára által valamennyi féllel történő közlésétől számított hat hónapon belül, a szóban forgó kérést e felek legalább egyharmada támogatja.

2. A felek találkozója folyamatosan felülvizsgálja e jegyzőkönyv végrehajtását és fejlesztését a felek rendszeres jelentései alapján, és ezt a célt szem előtt tartva:

felülvizsgálja a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások kialakítását, és előmozdítja progresszív erősödésüket és konvergenciájukat;

útmutatásokat határoz meg annak lehetővé tétele érdekében, hogy a felek jelentést tegyenek neki, törekedve az e tekintetben kifejtett erőfeszítések átfedésének elkerülésére;

létrehoz egy munkaprogramot;

mérlegeli és – amennyiben helyénvaló – elfogadja a nemzetközi együttműködés erősítését célzó intézkedéseket a 16. cikknek megfelelően;

olyan kisegítő testületeket hoz létre, amelyeket szükségesnek vél;

mérlegeli és elfogadja az e jegyzőkönyvre és annak mellékleteire vonatkozó olyan módosítási javaslatokat, amelyeket szükségesnek vél e jegyzőkönyv céljaira, a 20. cikk rendelkezéseivel összhangban;

első ülésén megvitatja, és konszenzussal elfogadja az üléseire, illetve a kisegítő testületei üléseire vonatkozó eljárási szabályzatot, figyelembe véve az egyezmény részes felei találkozója által elfogadott eljárási szabályzatot;

megfontolja pénzügyi intézkedések konszenzussal történő kialakítását, és szaktanácsadási mechanizmusok létrehozását e jegyzőkönyv végrehajtásának lehetővé tétele érdekében;

igénybe veszi – amennyiben helyénvaló – más releváns nemzetközi testületek szolgáltatásait e jegyzőkönyv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében; és

megfontol és megtesz minden olyan további lépést, amelyre szükség lehet e jegyzőkönyv célkitűzéseinek előmozdítása tekintetében, mint például a végrehajtását elősegítő útmutatások és ajánlások elfogadását.

3. A felek találkozója lehetővé teszi a szállításoknak a szennyezőanyag-specifikus és a hulladék-specifikus megközelítések használatával történő jelentése során szerzett tapasztalatokra vonatkozó információk kicserélését, és áttekinti ezeket a tapasztalatokat annak érdekében, hogy megvizsgálja a két megközelítés közötti konvergencia lehetőségét, figyelembe véve az információk közérdekűségét az 1. cikknek megfelelően és a szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások átfogó hatékonyságát.

4. Az Egyesült Nemzetek, annak szakosodott ügynökségei és a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség, valamint bármely állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet, amely a 24. cikk szerint jogosult e jegyzőkönyv aláírására, de amely nem részes fele annak, és bármely kormányközi szervezet, amely azokon a területeken illetékes, melyekre a jegyzőkönyv vonatkozik, jogosult arra, hogy megfigyelőként részt vegyen a felek találkozójának ülésein. Beengedésükre és részvételükre a felek találkozója által elfogadott eljárási szabályzat vonatkozik.

5. Bármely nem kormányzati szervezet – amely azokon a területeken illetékes, melyekre e jegyzőkönyv vonatkozik –, amely közölte az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárával, hogy képviseltetni kívánja magát a felek találkozója valamely ülésén, jogosult arra, hogy megfigyelőként részt vegyen, hacsak az ülésen résztvevő felek egyharmada kifogást nem emel ez ellen. Beengedésükre és részvételükre a felek találkozója által elfogadott eljárási szabályzat vonatkozik.

18. cikk

SZAVAZATI JOG

1. A (2) bekezdésben előírtak kivételével, e jegyzőkönyv mindegyik részes fele egy szavazattal rendelkezik.

2. A regionális gazdasági integrációs szervezetek, az illetékességi körükbe tartozó ügyekben, a szavazati jogukat a jegyzőkönyv részes felei közé tartozó tagállamaik számával megegyező számú szavazattal gyakorolják. Az ilyen szervezetek nem gyakorolják a szavazati jogukat, amennyiben a tagállamaik gyakorolják a sajátjukat, és fordítva.

19. cikk

MELLÉKLETEK

E jegyzőkönyv mellékletei annak elválaszthatatlan részét képezik, és – hacsak kifejezetten másként nem írják elő – az erre a jegyzőkönyvre történő hivatkozás egyúttal hivatkozás annak mellékleteire is.

20. cikk

MÓDOSÍTÁSOK

1. Bármely fél javasolhatja e jegyzőkönyv módosítását.

2. Az e jegyzőkönyvre vonatkozó módosítási javaslatok a felek találkozójának ülésén kerülnek megvitatásra.

3. Az e jegyzőkönyvre vonatkozó bármely módosítási javaslatot a titkársághoz kell írásos formában benyújtani, amely közli azt – legalább hat hónappal azon ülést megelőzően, melyen elfogadásra javasolják – minden féllel, az egyéb államokkal és regionális gazdasági integrációs szervezetekkel, amelyek a jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezően elfogadták, és amelyek esetében a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba, és az aláírókkal.

4. A feleknek mindent megtesznek annak érdekében, hogy konszenzusos megállapodás szülessen az e jegyzőkönyvre vonatkozó bármely módosítási javaslatról. Ha a konszenzusra irányuló valamennyi erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, és nem született megállapodás, a módosítást – végső megoldásként – az ülésen jelenlévő és szavazó felek szavazatainak háromnegyedes többségével fogadják el.

5. E cikk alkalmazásában, „a jelenlévő és szavazó felek” a jelenlévő és igenlő vagy nemleges szavazatot leadó feleket jelenti.

6. E jegyzőkönyv bármely, a (4) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítását a titkárság közli a letéteményessel, aki eljuttatja azt valamennyi félhez, az egyéb államokhoz és regionális gazdasági integrációs szervezetekhez, amelyek a jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezően elfogadták, és amelyek esetében a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba, és az aláírókhoz.

7. Egy módosítás, amely nem valamely mellékletre vonatkozik, az azt ratifikáló, elfogadó vagy jóváhagyó felek esetében a kilencvenedik napon lép hatályba attól az időponttól számítva, amikor a letéteményes megkapja a ratifikálásra, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó okmányokat azok legalább háromnegyedétől, akik a módosítás elfogadásának idején felek voltak. Ezt követően a módosítás bármely más fél esetében a kilencvenedik napon lép hatályba attól számítva, hogy az adott fél letétbe helyezi a módosítás ratifikálására, elfogadására vagy jóváhagyására vonatkozó okmányát.

8. A valamely mellékletre vonatkozó módosítás esetében, az a fél, amely nem fogadja el az adott módosítást, írásban értesíti erről a letéteményest a módosítás letéteményes általi megküldése időpontjától számított tizenkét hónapon belül. A letéteményes késedelem nélkül tájékoztat minden felet, amennyiben ilyen értesítést kap. Egy fél bármikor visszavonhatja az el nem fogadásra vonatkozó korábbi értesítést, aminek következtében a valamely mellékletre vonatkozó módosítás hatályba lép az adott fél esetében.

9. A letéteményes által a (6) bekezdés rendelkezései szerint történő megküldése időpontjától számított tizenkét hónap leteltével, a valamely mellékletre vonatkozó módosítás hatályba lép azon felek esetében, amelyek nem nyújtottak be értesítést a letéteményeshez a (8) bekezdéssel összhangban, feltéve, hogy ez idő alatt legfeljebb azok egyharmada nyújtott be ilyen értesítést, akik a módosítás elfogadásának idején felek voltak.

10. Amennyiben a valamely mellékletre vonatkozó módosítás közvetlenül összefügg e jegyzőkönyv módosításával, az nem lép hatályba a jegyzőkönyv módosításának hatályba lépéséig.

21. cikk

TITKÁRSÁG

Az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára az alábbi titkári feladatokat végzi e jegyzőkönyv esetében:

a felek találkozója üléseinek előkészítése és kiszolgálása;

e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően kapott jelentések és egyéb információk továbbítása a felekhez;

jelentéstétel a titkárság tevékenységeiről a felek találkozója részére; és

a rendelkezésre álló erőforrások alapján a felek találkozója által meghatározható egyéb feladatok.

22. cikk

A MEGFELELÉS ELLENŐRZÉSE

Első ülésén a felek találkozója konszenzussal nem bírósági, nem szemben álló felekre alapozott és konzultatív jellegű együttműködési eljárásokat és intézményi intézkedéseket hoz létre e jegyzőkönyv rendelkezéseinek való megfelelés felmérésére és előmozdítására, valamint a meg nem felelés kezelésére. Ezen eljárások és intézkedések létrehozása során a felek találkozója többek között mérlegeli, hogy figyelembe vegyék-e a nyilvánosság tagjaitól kapott információkat az e jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyekben.

23. cikk

A VITÁK RENDEZÉSE

1. Ha vita alakul ki két vagy több fél között e jegyzőkönyv értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban, akkor azok tárgyalás vagy a viták rendezésének egyéb – a vitában érintett felek számára elfogadható – békés útján keresik a megoldást.

2. E jegyzőkönyv aláírásakor, ratifikálásakor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor, vagy azt követően bármikor, egy állam írásban kijelentheti a letéteményesnek, hogy egy az (1) bekezdésnek megfelelően nem megoldott vita esetében kötelezőként elfogadja a viták rendezésének alábbi módjai közül az egyiket vagy mindkettőt bármely féllel szemben, amely ugyanezt a kötelezettséget vállalja:

a vita nemzetközi bíróság elé vitele;

választottbíráskodás a IV. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

Valamely regionális gazdasági integrációs szervezet hasonló hatályú nyilatkozatot tehet a választottbíráskodás vonatkozásában a b) albekezdésben említett eljárásoknak megfelelően.

3. Ha a vitában érintett felek elfogadták a viták rendezésének a (2) bekezdésben említett mindkét módját, lehetséges, hogy a vitát csak a nemzetközi bíróság elé vigyék, hacsak a vitában érintett felek másként nem állapodnak meg.

24. cikk

ALÁÍRÁS

E jegyzőkönyv aláírásra készen áll Kijevben (Ukrajnában) 2003. május 21–23. között az ötödik „Környezet Európáért” Miniszteri Konferencia alkalmából, és azt követően az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban 2003. december 31-ig, valamennyi állam számára, amely az Egyesült Nemzetek tagja, valamint azon regionális gazdasági integrációs szervezetek számára, amelyeket olyan szuverén államok alkotnak, melyek az Egyesült Nemzetek tagjai, és amelyekre a tagállamaik átruházták a hatáskört az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyekben, beleértve ezen ügyek vonatkozásában a szerződésre lépés hatáskörét.

25. cikk

LETÉTEMÉNYES

Az Egyesült Nemzetek főtitkára jár el e jegyzőkönyv letéteményeseként.

26. cikk

RATIFIKÁLÁS, ELFOGADÁS, JÓVÁHAGYÁS ÉS CSATLAKOZÁS

1. E jegyzőkönyv a 24. cikkben említett aláíró államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek általi ratifikálás, elfogadás vagy jóváhagyás alá esik.

2. E jegyzőkönyv csatlakozásra készen áll 2004. január 1-jétől a 24. cikkben említett államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek előtt.

3. Bármely a 24. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezet, amelyik úgy válik részes féllé, hogy a tagállamainak egyike sem részes fél, magára vállalja az e jegyzőkönyv szerinti összes kötelezettséget. Ha az ilyen szervezet egy vagy több tagállama részes fél, a szervezet és annak tagállamai meghatározzák a saját feladataikat az e jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeik teljesítésében. Ilyen esetekben a szervezet és a tagállamok nem jogosultak arra, hogy jogaikat egyidejűleg gyakorolják e jegyzőkönyv keretében.

4. A ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányaikban, a 24. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezetek nyilatkoznak a hatáskörük mértékéről az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyek vonatkozásában. Ezek a szervezetek ugyancsak tájékoztatják a letéteményest a hatáskörük mértékének bármely lényeges módosulásáról.

27. cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. E jegyzőkönyv a tizenhatodik ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének időpontjától számított kilencvenedik napon lép hatályba.

2. Az (1) bekezdés alkalmazásában, a regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett valamely okmány nem kerül beszámításra az ilyen szervezet tagállamai által letétbe helyezetteken felül.

3. Minden olyan állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet esetében, amely a tizenhatodik ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése után ratifikálja, fogadja el vagy hagyja jóvá e jegyzőkönyvet, vagy csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv az attól az időponttól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor az ilyen állam vagy szervezet letétbe helyezi a ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányát.

28. cikk

FENNTARTÁSOK

E jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartásokat fűzni.

29. cikk

FELMONDÁS

Három évvel azután az időpont után, hogy e jegyzőkönyv valamely fél vonatkozásában hatályba lépett, az adott fél bármikor felmondhatja a jegyzőkönyvet a letéteményeshez eljuttatott írásbeli értesítés útján. Bármely ilyen felmondás a letéteményes általi átvételének időpontjától számított kilencvenedik napon válik hatályossá.

30. cikk

HITELES SZÖVEGEK

E jegyzőkönyv eredeti példánya, melynek az angol, francia és orosz szövege egyformán hiteles, letétbe kerül az Egyesült Nemzetek főtitkáránál.

A FENTIEK HITELÉÜL az alulírottak, kellő felhatalmazás birtokában, aláírták e jegyzőkönyvet.

KELT Kijevben, kétezerhárom május huszonegyedik napján.

I. MELLÉKLET

TEVÉKENYSÉGEK

+++++ TABLE +++++

Magyarázó jegyzetek:

Az 1. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett kapacitásküszöböket tartalmazza.

A csillag (() azt jelzi, hogy kapacitásküszöböt nem alkalmaznak (valamennyi berendezés jelentésköteles).

A 2. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett alkalmazotti létszám-küszöböt tartalmazza.

A „10 alkalmazott” 10 főállású alkalmazottnak felel meg.

II. MELLÉKLET

SZENNYEZŐ ANYAGOK

+++++ TABLE +++++

Magyarázó jegyzetek:

A szennyező anyag CAS-száma a Chemical Abstracts Service-ben feltüntetett pontos azonosítót jelenti.

Az 1. oszlop a 7. cikk (1) bekezdés a) pontja i) és iv) alpontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben egy adott aloszlopban (levegő, víz vagy talaj) feltüntetett küszöböt túllépik, a kérdéses létesítmény vonatkozásában szükséges a kibocsátások vagy – a szennyvízkezelésre szánt szennyvízben lévő szennyező anyagok esetében – a szóban forgó aloszlopban említett környezeti közegbe történő szállítások jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdése a) pontja szerinti jelentéstételi rendszert választották.

A 2. oszlop a 7. cikk (1) bekezdés a) pontja ii) alpontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben az ebben az oszlopban feltüntetett küszöböt túllépik egy adott szennyező anyagra nézve, a kérdéses létesítmény vonatkozásában szükséges a szóban forgó szennyező anyag telephelyről történő elszállításának jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdés a) pont ii) alpontja szerinti jelentéstételi rendszert választották.

A 3. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben az ebben az oszlopban feltüntetett küszöböt túllépik egy adott szennyező anyagra nézve, a kérdéses létesítmény vonatkozásában szükséges a szóban forgó szennyező anyag telephelyről történő elszállításának jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdése b) pontja szerinti jelentéstételi rendszert választották.

A kötőjel (-) azt jelzi, hogy a kérdéses paraméter nem jár jelentéstételi kötelezettséggel.

A csillag (() azt jelzi, hogy az adott szennyező anyag esetében az 1.a. oszlopban feltüntetett küszöbértéket kell használni, és nem a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöbértéket.

A két csillag (**) azt jelzi, hogy az adott szennyező anyag esetében az 1.b. oszlopban feltüntetett kibocsátási küszöbértéket kell használni, és nem a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöbértéket.

Lábjegyzetek:

a/ Az egyedi szennyező anyagokat jelenteni kell, ha a BTEX küszöböt (a benzol, toluol, etil-benzol, xilol paraméterek eredője) túllépik.

b/ A policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-k) benzo(a)pirénben (50-32-8), benzo(b)fluoranténben (205-99-2), benzo(k)fluoranténben (207-08-9), indeno(1,2,3-cd)pirénben (193-39-5) kell megadni (a nagy kiterjedésű, határokon átnyúló légszennyezésről szóló egyezménynek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló jegyzőkönyvéből átvéve).

c/ Mint szervetlen vegyületek.

III. MELLÉKLET

A. RÉSZ

ÁRTALMATLANÍTÁSI MŰVELETEK („á”)

- Talajban vagy talajon történő elhelyezés (pl. lerakás)

- Talajkezelés (pl. folyékony vagy iszapos hulladék talajban történő biológiai lebontása)

- Mélyinjektálás (pl. szivattyúzható hulladék befecskendezése kutakba, természetben előforduló tároló helyek szikes dombjaiba)

- Felszíni tárolás (pl. folyékony vagy iszapos hulladék elhelyezése gödrökben, tavakban vagy lagúnákban)

- Speciális tervezésű lerakó (pl. bélelt, különálló cellákban történő elhelyezés, amelyek fedettek és elszigeteltek egymástól és a környezettől)

- Víztestbe történő kibocsátás a tengerek/óceánok kivételével

- Tengerekbe/óceánokba történő kibocsátás, beleértve a tengerfenékbe süllyesztést

- Az e mellékletben máshol nem meghatározott biológiai kezelés, amely végtermékként olyan vegyületeket vagy elegyeket eredményez, melyek az ebben a részben meghatározott bármelyik művelettel eltávolíthatók

- Az e mellékletben máshol nem meghatározott fizikai-kémiai kezelés, amely végtermékként olyan vegyületeket vagy elegyeket eredményez, melyek az ebben a részben meghatározott bármelyik művelettel eltávolíthatók (pl. párologtatás, szárítás, kalcinálás, semlegesítés, kicsapatás)

- Szárazföldön történő elégetés

- Tengeren történő elégetés

- Tartós tárolás (pl. tartályok bányában történő elhelyezése)

- Összekeverés vagy elegyítés az ebben a részben meghatározott bármely műveletnek való alávetés előtt

- Átcsomagolás az ebben a részben meghatározott bármely műveletnek való alávetés előtt

- Tárolás az ebben a részben meghatározott valamely művelet elvégzéséig

B. RÉSZ

HASZNOSÍTÁSI MŰVELETEK („H”)

- Üzemanyagként (nem közvetlen elégetéssel) vagy más módon történő felhasználás energiatermelés céljára

- Oldószerek visszanyerése/regenerálása

- Oldószerként nem használt szerves anyagok újrahasznosítása/visszanyerése

- Fémek és fémvegyületek újrahasznosítása/visszanyerése

- Egyéb szervetlen anyagok újrahasznosítása/visszanyerése

- Savak és bázisok regenerálása

- Szennyezés csökkentésére használt összetevők hasznosítása

- Katalizátorokból származó összetevők hasznosítása

- Fáradt olaj újrafinomítása vagy a korábban felhasznált olaj egyéb újrahasznosítása

- Talajkezelés, amely hasznos a mezőgazdaság szempontjából vagy ökológiai javulást eredményez

- Valamely, e részben meghatározott hasznosítási műveletből származó maradékanyag felhasználása

- Hulladékok cseréje valamely, e részben meghatározott hasznosítási műveletnek való alávetés céljára

- Anyagok összegyűjtése valamely, e részben meghatározott művelet céljára

IV. MELLÉKLET

VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS

1. E jegyzőkönyv 23. cikke (2) bekezdése alapján választottbíróság elé utalt vita esetén, a fél vagy felek értesítik a vitában érintett másik felet vagy feleket diplomáciai úton, valamint a titkárságot, a választottbíráskodás tárgyáról, és jelzik – különösen – e jegyzőkönyv azon cikkeit, melyek értelmezése vagy alkalmazása vitatott. A titkárság továbbítja a kapott információkat e jegyzőkönyv valamennyi részes felének.

2. A választottbíróság három főből áll. Mind az igénylő fél vagy felek, mind a vitában érintett másik fél vagy felek kijelöl(nek) egy választottbírót, és az így kijelölt két választottbíró közös megegyezéssel kiválasztja a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság elnöke. Ez utóbbi nem lehet a vitában érintett valamely fél állampolgára, az állandó tartózkodási helye nem lehet ezen felek valamelyikének a területén, nem állhat egyikőjük alkalmazásában sem és korábban semmilyen más minőségében sem foglalkozhatott az üggyel.

3. Ha a választottbíróság elnöke nem került kiválasztásra a második választottbíró kijelölésétől számított két hónapon belül, az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára – a vitában érintett valamelyik fél kérésére – kiválasztja a választottbíróság elnökét egy további kéthónapos időszakon belül.

4. Ha a vitában érintett valamelyik fél nem jelöl ki választóbírót az (1) bekezdésben említett értesítés benyújtásától számított két hónapon belül, a másik fél tájékoztathatja erről az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárát, aki kiválasztja a választottbíróság elnökét egy további kéthónapos időszakon belül. Kiválasztását követően a választott bíróság elnöke felkéri azon felet, amelyik nem jelölt ki választottbírót, hogy ezt két hónapon belül tegye meg. Amennyiben ezen időszak alatt nem sikerül ezt megtennie, az elnök tájékoztatja erről az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárát, aki elvégzi ezt a kijelölést egy további kéthónapos időszakon belül.

5. A választottbíróság a nemzetközi joggal és e jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban hozza meg döntését.

6. Az e mellékletben meghatározott rendelkezések szerint felállított bármely választottbíróság maga alkotja meg eljárási szabályait.

7. A választottbíróság döntéseit – mind az eljárásmódra, mind az eljárás tárgyára vonatkozóan – többségi szavazással hozza meg.

8. A bíróság minden megfelelő intézkedést megtehet a tények megállapítása céljából.

9. A vitában érintett felek elősegítik a választottbíróság munkáját, és – különösen – minden rendelkezésükre álló eszközzel:

ellátják a vonatkozó dokumentumokkal, felszerelésekkel és információkkal;

felhatalmazzák – szükség esetén –, hogy tanúkat vagy szakértőket hívjon, és azoktól bizonyítékokhoz jusson.

10. A felek és a választottbírók védik azon információk bizalmasságát, amelyekhez a választottbíróság eljárásai során bizalmasan jutnak hozzá.

11. A választottbíróság – az egyik fél kérésére – ideiglenes védelmi intézkedéseket javasolhat.

12. Ha a vitában érintett felek egyike nem jelenik meg a választottbíróság előtt, vagy elmulasztja álláspontját megvédeni, a másik fél kérheti a bíróságot, hogy folytassa az eljárást, és hozza meg végső döntését. Valamely fél távolmaradása vagy álláspontja megvédésének elmulasztása nem akadályozza az eljárást. Végső döntésének meghozatala előtt a választottbíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a kereset ténylegesen és jogilag megalapozott.

13. A választottbíróság a vita tárgyából közvetlenül eredő viszontkeresetet meghallgathatja, és arról döntést hozhat.

14. Hacsak a választottbíróság az eset sajátos körülményeire tekintettel másként nem rendelkezik, a bíróság kiadásait – beleértve a tagjainak díjazását – a vitában érintett felek egyenlő arányban viselik. A bíróság a kiadásairól nyilvántartást vezet, és egy végső kimutatást készít a felek részére.

15. E jegyzőkönyv bármely részes fele, amelynek a vita tárgyában jogi természetű érdeke áll fenn, és amelyet érinthet az ügyben hozott döntés, a bíróság egyetértésével szót kaphat az eljárásban.

16. A választottbíróság a létrehozása időpontjától számított öt hónapon belül meghozza döntését, hacsak úgy nem találja, hogy szükséges az időkorlát kiterjesztése, amely nem haladhatja meg az öt hónapot.

17. A választottbíróság döntéséhez indoklást csatol. A döntés végleges, és kötelező érvényű a vitában érintett valamennyi félre nézve. A döntést a választottbíróság eljuttatja a vitában érintett felekhez és a titkársághoz. A titkárság továbbítja a kapott információt e jegyzőkönyv valamennyi részes felének.

18. A felek között a döntés értelmezése vagy végrehajtása vonatkozásában esetlegesen kialakuló vita bármely fél által a döntést meghozó választottbíróság elé, vagy – ha ez utóbbi nem áll rendelkezésre – egy másik, erre a célra az elsővel azonos módon létrehozott, választottbíróság elé utalható.

B. MELLÉKLET

Az Európai Közösség nyilatkozata az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvének 26. cikke (4) bekezdésével összhangban

Az Európai Közösség kijelenti, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésével összhangban, illetékes nemzetközi megállapodások megkötésében és az azokból eredő kötelezettségek végrehajtásában, ami hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

- a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,

- az emberi egészség védelme,

- a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,

- a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

A szennyezőanyag-kibocsátási és szállítási nyilvántartások megfelelő eszközök a környezetvédelmi teljesítmény javításának bátorítására, a kibocsátott szennyezőanyagokkal kapcsolatos információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítására, és az illetékes hatóságok számára a trendek nyomon követésére, a szennyezés csökkentésében elért haladás demonstrálására, a megfelelést figyelő monitoring támogatására és a haladás értékelésére, ezért hozzájárulnak a fent említett célkitűzések megvalósításához.

Az Európai Közösség kijelenti továbbá, hogy már elfogadta azokat a jogi eszközöket, amelyek kötelezik tagállamait, és lefedik az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyeket.

A Közösség illetékességének gyakorlása – természetéből adódóan – folytonos fejlesztésalatt áll.

[1] HL L 192., 2000.7.28., 36. o.

[2] 2003/4/EK irányelv a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről,HL L 41., 2003.2.14, 26. o. ; a nyilvánosság részvételéről rendelkező 2003/35/EK irányelv,HL L 156., 2003.6.25., 17. o. ; irányelvjavaslat az igazságszolgáltatáshoz történő hozzáférésre környezetvédelmi ügyekben, COM(2003) 624 végleges; rendeletjavaslat az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásáról az EK intézményeire és testületeire, COM(2003) 622 végleges

[3] HL C […].,[…], […]. o.

[4] HL C […].,[…], […]. o.

[5] HL C […].,[…], […]. o.

[6] HL C […].,[…], […]. o.