20.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 231/50

1)

mivel a tanulmány megállapítja, hogy „A jogszerű és jogszerűtlen migrációs folyamatok között létezik kapcsolat, ez a kapcsolat azonban túlságosan összetett, és […] természetesen közvetlen kapcsolat nem állapítható meg”;

2)

mivel a tanulmány felvázol számos, a közös migrációs politika fejlesztésére vonatkozó politikai kezdeményezést;

3)

mivel a tanulmány hangsúlyozza a megbízhatóbb és összehasonlíthatóbb EU-szintű statisztikák szükségességét;

4)

mivel a népesség öregedése és a munkaképes korú népesség csökkenése munkaerőhiányhoz fog vezetni az EU munkaerőpiacain, és állandósítja az EU-ba irányuló migráció szükségességét;

5)

mivel a 2004. novemberi Európai Tanács ülésén elfogadott hágai program a közös migrációs politika fejlesztését célzó munkaprogramot vázol fel;

1.1

üdvözli az Európai Bizottság tanulmányát a jogszerű és a jogszerűtlen bevándorlás közötti kapcsolatról, és úgy véli, hogy a dokumentum értékes hozzájárulás az EU bevándorlási politikájának fejlesztéséhez, különös tekintettel a tanulmányban található politikai kezdeményezések vázlataira;

1.2

tekintettel a regionális és helyi hatóságoknak a bevándorlók fogadásában, letelepítésében és integrációjában játszott jelentős szerepére, érdeklődéssel fordul a tanulmány felé. A helyi és regionális hatóságok meghatározó szerepet játszanak a bevándorlók számára nyújtott közszolgáltatások ellátásában, mint a lakásszolgáltatás, oktatás, egészségügy és foglalkoztatási szolgáltatások;

1.3

a tanulmányt az EU migrációs és menekültügyi politikájának összefüggésében kívánja szemlélni, különös tekintettel az 1999. októberi tamperei Európai Tanácson vállalt kötelezettségekre, valamint az Európai Tanács által 2004. novemberében elfogadott, a migrációs politika fontosságát hangsúlyozó hágai programra;

1.4

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanács lassan halad a tamperei Tanács következtetésein alapuló EU migrációs politika kialakításában;

1.5

megjegyzi, hogy a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy „a jogszerű és jogszerűtlen migrációs folyamatok között létezik kapcsolat, ez a kapcsolat azonban túlságosan összetett, és mivel különböző befolyásoló tényezők széles választékát kell figyelembe venni, természetesen közvetlen kapcsolat nem állapítható meg”; hangsúlyozza azonban, hogy a jogszerűtlen migráció komoly probléma az EU-ban, mivel alááshatja a rendezett bevándorlás elősegítését célzó politikákat, és ellenségességet gerjeszthet a fogadó közösségekben. Éppen ezért a jogszerűtlen bevándorlás megelőzése elsődleges fontosságú az EU belső biztonsága érdekében. Ezenkívül a jogszerűtlen bevándorlók személyes veszélybe is kerülhetnek, és a kizsákmányolás kockázatával kell szembenézniük. A fentieket figyelembe véve, a jogszerűtlen migráció visszaszorítására irányuló intézkedésekkel társuló, az egyenletes szintű rendezett migrációt biztosító kiegyensúlyozott politika elengedhetetlen;

1.6

kihangsúlyozza, hogy aggódik a „jogszerűtlen migráció” kifejezés használata miatt, különösen mivel sok, az ebbe a kategóriába tartozó migráns nem áll büntetőjogi eljárás alatt, ezért helyette a „rendezetlen migráció” kifejezés használatát javasolja;

1.7

megjegyzi, hogy a tanulmány rámutat a kutatás számos hiányosságára, és kéri az Európai Bizottságot, hogy állítson össze egy kutatási programot a hiányosságok kiküszöbölésére, és ezáltal gyakoroljon hatást a politikaalkotásra;

1.8

megjegyzi, hogy a tanulmány más, a bevándorlókat érintő EU-politikákra is hivatkozik, mint például a fejlesztéspolitikára és az európai foglalkoztatási stratégiára, ezenkívül tudatában van, hogy számos más EU-politika is kihatással van a migrációs politikára, különösen a szociál- és gazdaságpolitika terén, és kéri, hogy az Európai Bizottság a főigazgatóságok közreműködésével hozzon létre egy csoportot a migránsokat érintő tevékenységek koordinálására.

1.9

egyetért a tanulmány következtetéseivel abban, hogy EU-szinten nem állnak rendelkezésre megbízható és összehasonlítható adatok, és úgy véli, hogy az Európai Bizottság bevándorlással kapcsolatos közösségi statisztikákra vonatkozó cselekvési terve (COM(2003) 179 final), valamint az első, migrációról és beilleszkedésről szóló éves jelentés (COM(2004) 508 final) megkezdi a probléma feltárását;

1.10

hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok jelentős szerepét az adatgyűjtésben és a statisztikák összeállításában, és kéri a helyi és regionális hatóságok teljes bevonását a megbízható és összehasonlítható adatok Európai Unió-szerte történő bevezetéséről folyó konzultációkba az összehasonlítható adatok begyűjtése után;

1.11

támogatja a tanulmányban foglalt, „a konzultációk és információcserék nagyobb intenzitású és céltudatosabb alkalmazására” irányuló felhívást és üdvözli a Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság néven ismert szakértői csoport, valamint az integrációs nemzeti kapcsolattartók hálózatának létrehozását;

1.12

egyetért az európai migrációs hálózat és az Európai migrációs megfigyelőközpont felállításával, és úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságoknak meghatározó szerepük van ebben a hálózatban, mivel konkrét közvetlen tapasztalatokkal és a legjobb gyakorlattal tudnak hozzájárulni tevékenységéhez;

1.13

úgy véli, hogy nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a tapasztalatcserére és a legjobb gyakorlat megosztására, például olyan tevékenységek segítségével, mint a szakértői csoportok értékelése a bevándorlási politika vonatkozásában, ezenkívül megjegyzi, hogy ennek egyik módja a nyílt koordinációs módszer alkalmazása az EU bevándorlási politikájának fejlesztésében, és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy fogadja el az Európai Bizottság e téren benyújtott javaslatait;

1.14

egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, mely szerint a népesség csökkenésének és öregedésének következtében harmadik országok állampolgárainak munkaerőpiacra történő toborzása és az EU-ba irányuló bevándorlás valószínűleg folytatódni és fokozódni fog. Ez a téma felmerül a Kok-jelentésben is, amely kimondja, hogy „a népesség öregedése folytán fokozódni fog a nyugdíj- és az egészségügyi ellátás iránti igény, ugyanakkor csökken az ehhez szükséges javakat megtermelő munkaképes korú lakosok száma.” (6) Ezt kiegészítve, Kok emlékeztet az Európai Bizottság előrejelzéseire, amelyek „becslései szerint a népesség öregedésének világos következménye, hogy a potenciális növekedési ráta a jelenlegi 2-2,25 %-ról kb. 1,2 %-ra fog csökkenni 2040-re; (7) ezenkívül a bevándorlás kontextusához tartozó egyéb pozitív gazdasági és társadalmi külső hatásra is fel kell hívni a figyelmet, mint a humán tőke, a szakosodás és a személyes gyarapodás”;

1.15

hangsúlyozza az EU bevándorlási és integrációs politikájának sarkalatos regionális dimenzióit, és úgy véli, hogy ez a vita egyik jelentős területét alkotja. A regionális dimenzió azért elsőrendű fontosságú, mert néhány EU-régiónak fogy a népessége, és komoly munkaerőhiánnyal kell megküzdenie, míg más régiók népessége gyors ütemben növekszik, ami nyomást gyakorol a helyi szolgáltatásokra és az elérhető lakásszolgáltatásra; úgy véli, hogy sok még a teendő a migráció helyi és regionális dimenzióinak fejlesztése, különösen a beilleszkedés terén. Jelenleg ez kidolgozás alatt áll az INTI (Támogatási lehetőségek a harmadik világból érkezők beilleszkedésének elősegítésére) program keretében. 2004-ben a program számára 6 millió eurót osztottak ki, de 158 segélykérelem érkezett, melynek teljesítéséhez összesen 42,58 millió euróra lett volna szükség. Az RB azt kéri, hogy jelentős mértékben növeljék ennek a programnak a finanszírozását a 2007–2013-as időszak vonatkozásában.

1.16

üdvözli az Európai Bizottság migráns munkavállalók befogadásával kapcsolatos átfogó konzultációra irányuló tervét („A gazdasági integráció kezelésének EU-s megközelítéséről” szóló zöld könyv (COM(2004) 811 final) 2005-ben jelent meg), és úgy véli, hogy figyelembe véve a migráció regionális és helyi munkaerőpiacra gyakorolt hatásait és a helyi és regionális hatóságok által nyújtott szolgáltatásokat, az RB részvétele a konzultációs folyamatban elengedhetetlen;

1.17

egyetért a tanulmánnyal abban, hogy a tagállamokban törvényesen letelepedett harmadik országbeli állampolgárok integrációjának megerősítése „az EU bevándorlási politikájának kiemelten fontos célkitűzése”, és megvalósításához munkaerő-piaci integráció, a harmadik országbeli állampolgárok EU-n belüli mobilitásának megkönnyítése és a harmadik országbeli állampolgárok képesítéseinek elismerése szükséges;

1.18

üdvözli a mobilitás elvét, melyet a hosszabb távra letelepedett polgárok jogállásáról szóló irányelv fogalmazott meg (2003. november). Ez mobilitási jogokat vezetett be az EU-ban már legalább öt éve letelepedett polgárok számára, és a 1408/71 sz. rendelet kiterjesztése megkönnyítette a harmadik országbeli állampolgárok mobilitását; egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság külföldi diákok és kutatók beutazásáról szóló javaslatában található bizonyos mértékű mobilitás;

1.19

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU több kutatót foglalkoztasson, ezáltal is elősegítve a lisszaboni célkitűzések megvalósítását. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a munkaerő-felvétel ezen területe az EU migrációs politika fejlesztésének és a munkaerőhiány betöltésére vonatkozó képességének komoly próbája lesz. A Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, Harmadik országok állampolgárainak beutazása tudományos kutatásban való részvétel céljából (COM (2004) 178 final) című közleménye szerint, az Európai Bizottság becslései alapján mintegy 700 000 további kutatóra van szükség 2010-ig, ha az EU teljesíteni akarja a lisszaboni célkitűzéseket;

1.20

megjegyzi, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács 2004 novemberében jóváhagyta az Irányelvre vonatkozó általános megközelítést. Míg ez a megközelítés tartalmazza a képesítések elismerését, a munkakörülményeket és az adókedvezményeket, nem ejt szót a rövid távú kutatás céljából beutazók családjára vonatkozó belépési feltételek enyhítéséről. Az RB úgy érzi, hogy ez meghatározó tényező a kutatók toborzásában, és egyúttal összhangba hozná az EU tagállamait más országokkal, mint például az USA és Kanada;

1.21

hangsúlyozza az Európai Foglalkoztatási Stratégia és az Európai Szociális Alap jelentőségét a képzési és foglalkoztatási szakértelem biztosításában, melyek nélkülözhetetlenek a nemrég bevándorolt személyek integrációjához. A hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációja képviseli az Európai Foglalkoztatási Stratégia egyik központi témáját, amely megoldást nyújthat a munkaerő-kínálat fenntartására, az alkalmazkodóképesség maximalizálására, valamint a szektorális és regionális munkaerőhiány leküzdésére. Az új EU foglalkoztatási iránymutatások célja a foglalkoztatás arányában mutatkozó rés megszüntetése az EU-polgárok és nem EU-polgárok között, mely különbség 2002-ben 11,7 % volt. A tanulmány nem tesz említést az Európai Szociális Alap keretében folytatott tevékenységekről, melyek célja a bevándorlók munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, sem pedig a helyi és regionális kormányzatok által e téren végzett innovatív munkáról;

1.22

tudomásul veszi a tanulmány következtetéseit a szabályozói intézkedések hatékonyságával kapcsolatban, mind a migránsok, mind pedig a tagállamok szemszögéből, és úgy véli, hogy a nagy léptékű szabályozási intézkedések meghozatala általában nem a legmegfelelőbb mód a rendezetlen migráció problémájának megoldására. Az eseti szabályozás lehetősége ennek ellenére hasznos lehet, ha a rendezetlen migráció számos példájával állunk szemben.

1.23

egyetért a tanulmánynak azzal a megállapításával, amely hogy a tanulmány „súlyt helyez arra a szemléletre, hogy a jogszerűsítő intézkedéseket nem szabad a migrációs áramlások kezelésére alkalmas megoldásnak tekinteni, mivel valójában negatív hatásokat fejtenek ki a migrációs politikára más területeken.” Eseti alapon szabályozásra lehet azonban szükség annak érdekében, hogy a helyi közösségekbe beágyazódott bevándorlók kikerüljenek a rejtett gazdaságból, valamint az adózási bevételek fokozása és a szociális kohézió elősegítése végett. A Lordok Háza jelentésében található megjegyzések igen érdekesek ebben az összefüggésben; (8)

1.24

egyetért a Lordok Háza-jelentéssel, amely kimondja, hogy „a régóta jogszerűtlenül bevándorolt személyekre vonatkozó szabályozás valamely formája elkerülhetetlen, ha meg kívánjuk előzni egy rendellenes helyzetben lévő, a kizsákmányolás veszélyének kitett egyre növekvő alsóbb néposztály kialakulását”. A Lordok Háza jelentése hangsúlyozza a szabályozásból eredő „vonzó” tényezők minimalizálásának szükségességét, és azt állítja, hogy ez javarészt megoldható, ha nagyszabású amnesztia helyett inkább az egyedi esetek vizsgálata alapján születik döntés. Végül, a Lordok Háza úgy véli, hogy az amnesztia „ritka lehetőséggel szolgál az jogszerűtlenül bevándorolt népesség méretére és jellegére vonatkozó megbízható információszerzés tekintetében”; (9)

1.25

tudatában van a jogszerűtlen migráció számos típusának, és az ezen a területen végzett kutatás nehézségeinek. Azonban úgy véli, hogy a hatékonyabb politikaalkotás érdekében további kutatásokra van szükség az jogszerűtlen bevándorlók különböző típusaival kapcsolatban. Ebben a tekintetben fontos lehet megkülönböztetni:

1.26

támogatja a tanulmányban kifejtett álláspontot, mely szerint egy közösségi szintű kitoloncolási politika kidolgozása, a származási országokkal folytatott kulcsfontosságú együttműködések kialakítása, valamint a feketemunka szabályos foglalkoztatássá történő átalakítása elengedhetetlen elemei a rendezetlen bevándorlás elleni harcnak;

1.27

üdvözli a tanulmány közösségi szintű kitoloncolási politika létrehozására vonatkozó javaslatát. A 2002. novemberi Európai Tanács javaslatot fogadott el kitoloncolási cselekvési program létrehozásáról, és most ennek végrehajtása terén van szükség gyorsabb előrelépésre;

1.28

egyetért a tanulmánnyal abban, hogy „a jogszerűtlen migrációs áramlások csökkentésének az eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a harmadik országok együttműködése”, valamint az Európai Tanács nemrégiben levont következtetéseivel, melyek „kihangsúlyozták a migrációs folyamatok kezelésében az emberi jogokat, valamint a származás szerinti és tranzitországok és régiók politikai és fejlődési problémáit érintő átfogó megközelítés alkalmazásának a szükségességét”;

1.29

ugyancsak helyesli a tanulmányban vázolt összefüggést a migrációs és fejlesztéspolitikák között, valamint úgy véli, hogy a fejlesztéspolitika javíthatja a harmadik országokban fennálló gazdasági és szociális feltételeket, ezáltal lecsökkentve az EU-ba irányuló migrációt kiváltó „kényszerítő” tényezőket.

1.30

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió aktívan támogassa a szomszédos országokkal kialakított közös kezdeményezéseket olyan eszközök segítségével, mint például az Új Szomszédsági Eszköz, a Tacis, a Meda, az Encas és az INTERREG. Fontos, hogy „baráti kör” jöjjön létre annak érdekében, hogy a békét és szolidaritást ki lehessen terjeszteni a legutóbbi bővítést követően az EU-val határossá vált országokra. Az Európai Uniónak partneri kapcsolatban kell együttműködnie ezekkel az országokkal gazdasági és szociális helyzetük javítása érdekében, ezáltal csökkentve a „kényszerítő” tényezőket, mint amilyen a magas munkanélküliségi arány, az alacsony bérek, a demokrácia hiánya vagy a szervezett bűnözés. Az együttműködés egyik legfontosabb területe a migráció kezelése. Néhány szomszédos ország kifejezetten a rendezetlen migrációt megcélzó cselekvési terveket dolgozott ki, és az EU készen áll ezek végrehajtásának támogatására, valamint a rendezetlen migráció elleni akciók támogatására is azon országokban, amelyek ilyen terveket fognak készíteni;

1.31

hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok Tacis, Meda, Encas, INTERREG és az ezeket felváltó programokban játszott meghatározó szerepét, és emlékezteti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy elengedhetetlen a helyi és regionális hatóságok bevonása a soron következő programok kidolgozásába;

1.32

örömmel fogadja az Új Szomszédsági Eszközre vonatkozó javaslatokat, de csalódását fejezi ki, hogy az Eszköz (melyről egyébként a Régiók Bizottsága külön véleményt fogalmazott meg) nem biztosít nagyobb szerepet a helyi és regionális kormányzatok számára, különösen, mivel az Eszköz által érintett számos politikai terület a helyi és regionális kormányzatok hatáskörébe tartozik;

1.33

egyetért a tanulmánnyal, amikor az hangsúlyozza a nem szabályozott munkaerőpiac és az árnyékgazdaság kezelésének fontosságát, megállapítva, hogy „az árnyékgazdaság becsült nagyságrendje a GDP 7-16 %-át teszi ki, jóllehet ezen a területen semmi esetre sem kizárólag jogszerűtlen migránsok tevékenykednek”. A feketemunkát szabályos foglalkoztatássá kell alakítani, ahogyan ez a 2003-as foglalkoztatási iránymutatások tíz prioritása között is helyet kapott. 2003-as nemzeti foglalkoztatási cselekvési tervében számos tagállam hozott különleges intézkedéseket a külföldi munkavállalók és a jogilag rendezetlen helyzetű migránsok vonatkozásában, és az RB üdvözli a hágai program tagállamokhoz intézett felhívását, hogy érjék el az Európai Foglalkoztatási Stratégiában foglalt, a nem szabályozott munkaerőpiac csökkentésére vonatkozó célokat.

1.34

hangsúlyozza a határ menti régióknak nyújtott támogatás növelésének szükségességét, mivel más régiókkal összehasonlítva ezekre a régiókra nagyobb hatást gyakorol a jogilag rendezetlen belépés, és támogatja egy európai határőr alakulat felállítását a korai előrejelző rendszerrel együtt, mivel az Európai Unió külső határainak hatékony közös védelmét el kell érni, emellett az igazságügyi együttműködést és a rendőrségi testületek közötti együttműködést mind központi, mind pedig regionális és helyi szinten tovább kell fokozni.

2.1

emlékezteti az EU intézményeket a helyi és regionális hatóságok a bevándorlók integrációjában játszott meghatározó szerepére, és ennek a szerepnek a tükrében hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok részvételének kulcsfontosságát a tanulmány által felvázolt számos kezdeményezésben. Ez magában foglalja az integrációs intézkedésekre vonatkozó tapasztalatcserét, az Új Szomszédsági Eszközhöz hasonló programok és a Tacis és INTERREG programokat felváltó programok kidolgozását stb., és éppen ezért javasolja a helyi és regionális kormányzatok teljes bevonását ezekbe a programokba;

2.2

kiáll amellett, hogy nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a tapasztalatcserére és a legjobb gyakorlat megosztására, például olyan tevékenységek segítségével, mint a szakértői csoportok értékelése a bevándorlási politika vonatkozásában, ezenkívül megjegyzi, hogy ennek egyik módja a nyílt koordinációs módszer alkalmazása az EU bevándorlási politikájának fejlesztésében, és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy fogadja el az Európai Bizottság e téren benyújtott javaslatait;

2.3

felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy csoportot azon főigazgatóságok részvételével, melyek politikái és intézkedései kihatással vannak harmadik országok állampolgáraira, annak érdekében, hogy a jelenlegi tevékenységet még hatékonyabban lehessen integrálni és koordinálni;

2.4

felkéri az Európai Bizottságot, hogy adjon ki egy kutatási programot, melynek segítségével pótolhatók a tanulmány által említett kutatási hiányosságok;

2.5

kéri, hogy jelentős mértékben bővítsék ki az INTI programot, hogy a helyi és regionális önkormányzatok több, az EU által finanszírozott, a migránsok beilleszkedésével foglalkozó transznacionális projektben vehessenek részt;

2.6

hangsúlyozza a migráció fontos szerepét a munkaerőhiány betöltésében, és felkéri az Európai Tanácsot, hogy dolgozzon ki hatékony politikai kezdeményezéseket ezen a területen, ideértve harmadik országbeli állampolgárok toborzását tudományos kutatás folytatása céljából;

2.7

hangsúlyozza, hogy lehetőség van megfelelő fejlesztési politikák megvalósítására a harmadik országokban. Az is fontos, hogy a migrációs kutatások figyelembe vegyék a migrációs áramlások azon legújabb sajátosságait – pl. az elnőiesedést –, amelyek hatással lehetnek a bevándorlási politikák megfogalmazására, kidolgozására és alkalmazására;

2.8

kéri a helyi és regionális kormányzatok teljes bevonását a megbízható és összehasonlítható EU-szintű statisztikák kidolgozásába;

2.9

üdvözli az Európai Bizottságnak „A gazdasági integráció kezelésének EU-s megközelítéséről” szóló zöld könyvre (COM(2004) 811 final) vonatkozó átfogó konzultációs folyamat elindítására irányuló tervét, és emlékezteti az Európai Bizottságot a Régiók Bizottságával, valamint a helyi és regionális kormányzatokkal e folyamat keretében folytatott teljes körű konzultáció szükségességére;

2.10

úgy véli, hogy sürgős lépésekre van szükség az európai migrációs hálózat és megfigyelőközpont továbbfejlesztéséhez, megint csak a helyi és regionális kormányok teljes részvételével;

2.11

aggodalmát fejezi ki az Európai Tanács késlekedése miatt az 1999-es tamperei Európai Tanács következtetésein alapuló EU bevándorlási politika és ezzel kapcsolatos intézkedések kidolgozásában. A fenti aggályokra tekintettel hangsúlyozza a hágai programban meghatározott kérdésekben hozott azonnali döntések szükségességét.