1. MELLÉKLET

1. RÉSZ

2. RÉSZ

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSEI

A minta

(Lásd ezen előírás 4.4. szakaszát)

1. ábra

A járművön elhelyezett, az 1. ábrán látható jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott közúti járműtípust a 100. sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4), a 022492 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 02. módosítássorozattal módosított 100. sz. előírás alapján adták meg.

2. ábra

A REESS rendszeren elhelyezett, a 2. ábrán látható jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott REESS rendszertípust („ES”) a 100. sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4), a 022492 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 02. módosítássorozattal módosított 100. sz. előírás alapján adták meg.

B minta

(Lásd ezen előírás 4.5. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott közúti járműtípust a 100. és a 42. sz. előírás (1) alapján Hollandiában (E4) hagyták jóvá. A jóváhagyási számok azt mutatják, hogy amikor a vonatkozó jóváhagyásokat megadták, a 100. sz. előírás tartalmazta a 02. módosítássorozatot, a 42. sz. előírás pedig még eredeti, változatlan formájában volt.

(1)  Az utóbbi szám csak példaként szolgál.

3. MELLÉKLET

FESZÜLTSÉG ALATT ÁLLÓ ALKATRÉSZEK KÖZVETLEN ÉRINTÉSE ELLENI VÉDELEM

1.   HOZZÁFÉRÉST VIZSGÁLÓ SZONDÁK

A táblázat tartalmazza azokat a hozzáférést vizsgáló szondákat, amelyekkel ellenőrzik a személyeknek a feszültség alatt álló alkatrészekhez való hozzáférés elleni védelmét.

2.   VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK

A hozzáférést vizsgáló szondát a táblázatban előírt erővel be kell nyomni a burkolat nyílásaiba. Ha a szonda részben vagy teljesen behatol, akkor ki kell próbálni minden lehetséges helyzetét, de az ütközőfelület nem hatolhat át teljesen a nyíláson.

A belső elválasztók a burkolat részeinek tekintendők.

Szükség esetén egy alkalmas lámpával sorba kötött (legalább 40 V-os, de legfeljebb 50 V-os) kisfeszültségű áramforrást kell bekötni a szonda és az elválasztón, illetve a burkolaton belüli, feszültség alatt álló alkatrészek közé.

Nagyfeszültségű berendezés feszültség alatt álló, mozgó részeinél is a próbalámpás módszert kell használni.

A belső mozgó alkatrészeket lassan is lehet mozgatni, ha ez megvalósítható.

3.   ELFOGADHATÓSÁGI FELTÉTELEK

A hozzáférést vizsgáló szonda nem érhet hozzá feszültség alatt álló alkatrészhez.

Ha ezt a követelményt a szonda és a feszültség alatt álló alkatrészek próbalámpás vizsgálatával ellenőrzik, a lámpa nem világíthat.

Az IPXXB vizsgálatban az ízelt ujjutánzat 80 mm-es hosszban behatolhat, de az ütközőfelülete (50 mm × 20 mm) nem mehet át a nyíláson. A kinyújtott állásból kiindulva az ízelt ujjutánzat mindkét ujjpercét egymás után be kell hajlítani a szomszédos ujjperc tengelyéhez viszonyítva 90°-ig, és minden lehetséges helyzetét ki kell próbálni.

Az IPXXD vizsgálatban a hozzáférést vizsgáló szonda teljes hosszában behatolhat, de az ütközőfelület nem hatolhat át teljesen a nyíláson.

Hozzáférést vizsgáló szondák a veszélyes részek személyek általi érintése elleni védelem ellenőrzéséhez

Ízelt ujjutánzat

Anyag: fém, ha másként nincs megadva

Hosszméretek milliméterben megadva

Mérettűrések (ha nincs külön tűrés megadva):

Mindkét ízületnek képesnek kell lennie ugyanabban a síkban és ugyanabban az irányban 90°-os szögben hajolnia, 0-tól + 10°-ig terjedő tűréssel.

4A. MELLÉKLET

A SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE JÁRMŰALAPÚ VIZSGÁLATOKHOZ

1.   ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

A jármű nagyfeszültségű sínjeinek szigetelési ellenállását méréssel vagy – a nagyfeszültségű sín egyes részeinek vagy összetevőinek mért értékeit felhasználó – számítással kell meghatározni (a továbbiakban: osztott mérés).

2.   MÉRÉSI MÓDSZER

A szigetelési ellenállás mérését az e melléklet 2.1. és 2.2. szakaszában felsorolt módszerek közül a legmegfelelőbbel kell elvégezni, a feszültség alatt álló alkatrészek elektromos töltésének vagy a szigetelési ellenállásnak stb. függvényében.

A mérendő áramkör kiterjedését kapcsolási rajzok stb. segítségével előre meg kell határozni.

A szigetelési ellenállás méréséhez szükséges módosítások, mint pl. a fedél eltávolítása annak érdekében, hogy a feszültség alatt álló alkatrészek hozzáférhetők legyenek, mérővonalak húzása, szoftvermódosítások stb. megengedettek.

Ha a mért értékek nem maradnak stabil szinten a fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer stb. működése alatt, a mérés elvégzéséhez szükséges módosításokat, mint pl. az érintett berendezés kikapcsolása vagy eltávolítása, el lehet végezni. A berendezés eltávolítása esetén rajzok stb. segítségével igazolni kell, hogy a feszültség alatt álló alkatrészek és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás nem fog változni.

Mivel ennek megerősítése a nagyfeszültségű áramkörön végzett közvetlen beavatkozásokat igényel, roppant körültekintőnek kell lenni a rövidzárlatok, áramütések stb. megelőzése érdekében.

2.1.   A járművön kívüli forrásból származó feszültséget felhasználó mérési módszer

2.1.1.   Mérőműszer

Olyan szigetelésiellenállás-mérő műszert kell használni, amely a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségét meghaladó egyenáramú feszültségen képes működni.

2.1.2.   Mérési módszer

A feszültség alatt álló alkatrészek és a testelőváz közé szigetelésiellenállás-mérő műszert kell csatlakoztatni. Ezt követően meg kell mérni a szigetelési ellenállást a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségének legalább 50 %-át kitevő egyenfeszültség alkalmazásával.

Ha egy galvanikus kapcsolatban lévő áramkörben a rendszernek több feszültségtartománya van (pl. egy feszültségnövelő átalakítónak köszönhetően), és egyes összetevői nem bírják el a teljes áramkör üzemi feszültségét, az ezen összetevők és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást külön-külön is meg lehet mérni: a saját üzemi feszültségük legalább felével úgy, hogy az említett összetevők le vannak választva az áramkörről.

2.2.   A jármű saját REESS-ét egyenfeszültség-forrásként felhasználó mérési módszer

2.2.1.   A vizsgált járműre vonatkozó körülmények

A nagyfeszültségű sínt a jármű saját REESS-éből és/vagy energiaátalakító rendszeréből kell feszültség alá helyezni. A REESS és/vagy energiaátalakító rendszer feszültségszintjének a vizsgálat alatt mindvégig el kell érnie legalább a járműgyártó által megadott névleges üzemi feszültséget.

2.2.2.   Mérőműszer

Az ehhez a vizsgálathoz használt voltmérőnek egyenáramú értékeket kell mérnie, és legalább 10 ΜΩ belső ellenállással kell rendelkeznie.

2.2.3.   Mérési módszer

2.2.3.1.   Első lépés

A nagyfeszültségű sín feszültségét (Vb) az 1. ábra szerint meg kell mérni és fel kell jegyezni. A Vb érték legyen nagyobb vagy egyenlő, mint a REESS-nek és/vagy az energiaátalakító rendszernek a gyártó által megadott, névleges üzemi feszültsége.

1. ábra

Vb, V1 és V2 mérése

2.2.3.2.   Második lépés

Mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát).

2.2.3.3.   Harmadik lépés

Mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát).

2.2.3.4.   Negyedik lépés

Ha V1 nagyobb vagy egyenlő, mint V2, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (Ro) a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közé. Ha az Ro-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1′), és jegyezzük fel (lásd a 2. ábrát).

Az elektromos ellenállást (Ri) a következő képlet segítségével számoljuk ki:

Ri = Ro*(Vb/V1′ – Vb/V1) vagy Ri = Ro*Vb*(1/V1′ – 1/V1)

2. ábra

V1′ mérése

Ha V2 nagyobb, mint V1, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (Ro) a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közé. Ha az Ro-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2′), és jegyezzük fel (lásd a 3. ábrát). Az elektromos ellenállást (Ri) a megadott képlet segítségével számoljuk ki. Osszuk el az elektromos szigetelési ellenállás értékét (Ω) a nagyfeszültségű sín névleges üzemi feszültségével (V).

Az elektromos ellenállást (Ri) a következő képlet segítségével számoljuk ki:

Ri = Ro*(Vb/V2′ – Vb/V2) vagy Ri = Ro*Vb*(1/V2′ – 1/V2)

3. ábra

V2′ mérése

2.2.3.5.   Ötödik lépés

A szigetelési ellenállás értékét (mértékegysége Ω/V) úgy kapjuk meg, hogy az Ri elektromos szigetelés értékét (Ω) elosztjuk a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségével (V).

Megjegyzés: Ro, az ismert ellenállás értéke (Ω) legyen megközelítőleg a megkívánt legkisebb szigetelési ellenállásnak (Ω/V) és a jármű üzemi feszültségének (V) szorzata (a megengedett eltérés ± 20 %). Nem szükséges, hogy az Ro értéke pontosan egyenlő legyen a szorzattal, mivel a képletek bármely Ro-ra érvényesek. A megadott tartományba eső Ro azonban jó felbontást kell hogy eredményezzen a feszültségmérések során.

4B. MELLÉKLET

A SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE REESS-NEK ALKATRÉSZALAPÚ VIZSGÁLATAIHOZ

1.   MÉRÉSI MÓDSZER

A szigetelési ellenállás mérését az e melléklet 1.1. és 1.2. szakaszában felsorolt módszerek közül a legmegfelelőbbel kell elvégezni, a feszültség alatt álló alkatrészek elektromos töltésének vagy a szigetelési ellenállásnak stb. függvényében.

Ha a vizsgált berendezés üzemi feszültsége (Vb, 1. ábra) nem mérhető (pl. azért, mert a főkapcsoló vagy a biztosíték szétkapcsolja az elektromos áramkört), a belső feszültség mérése érdekében a vizsgálat elvégezhető a vizsgált berendezés módosítása után (a főkapcsolók előtt).

Ezek a módosítások nem befolyásolhatják a vizsgálat eredményét.

A mérendő áramkör kiterjedését kapcsolási rajzok stb. segítségével előre meg kell határozni. Ha a nagyfeszültségű síneket galvanikusan elkülönítik egymástól, valamennyi elektromos áramkör szigetelési ellenállását meg kell mérni.

A szigetelési ellenállás méréséhez szükséges módosítások, mint pl. a fedél eltávolítása annak érdekében, hogy a feszültség alatt álló alkatrészek hozzáférhetők legyenek, mérővonalak húzása, szoftvermódosítások stb. megengedettek.

Ha a mért értékek nem maradnak stabil szinten a szigetelésiellenállás-figyelő rendszer stb. működése alatt, a mérés elvégzéséhez szükséges módosításokat, mint pl. az érintett berendezés kikapcsolása vagy eltávolítása, el lehet végezni. A berendezés eltávolítása esetén rajzok stb. segítségével igazolni kell, hogy a feszültség alatt álló alkatrészek és – amennyiben földelő csatlakozó van felszerelve a járműre – a gyártó által a testelővázhoz csatlakoztatandó pontként megadott földelő csatlakozó közötti szigetelési ellenállás nem fog változni.

Mivel ennek megerősítése a nagyfeszültségű áramkörön végzett közvetlen beavatkozásokat igényel, roppant körültekintőnek kell lenni a rövidzárlatok, áramütések stb. megelőzése érdekében.

1.1.   Külső forrásból származó feszültséget felhasználó mérési módszer

1.1.1.   Mérőműszer

Olyan szigetelésiellenállás-mérő műszert kell használni, amely a vizsgált berendezés névleges feszültségét meghaladó egyenáramú feszültségen képes működni.

1.1.2.   Mérési módszer

A feszültség alatt álló alkatrészek és a földelő csatlakozó közé csatlakoztatni kell a szigetelésiellenállás-mérő műszert. Ezután meg kell mérni a szigetelési ellenállást.

Ha egy galvanikus kapcsolatban lévő áramkörben a rendszernek több feszültségtartománya van (pl. egy feszültségnövelő átalakítónak köszönhetően), és egyes összetevői nem bírják el a teljes áramkör üzemi feszültségét, az ezen összetevők és a földelő csatlakozó közötti szigetelési ellenállást külön-külön is meg lehet mérni: a saját üzemi feszültségük legalább felével úgy, hogy az említett összetevők le vannak választva az áramkörről.

1.2.   A vizsgált berendezést egyenfeszültség-forrásként felhasználó mérési módszer

1.2.1.   Vizsgálati körülmények

A vizsgált berendezés feszültségének a vizsgálat alatt mindvégig el kell érnie legalább a vizsgált berendezés névleges üzemi feszültségét.

1.2.2.   Mérőműszer

Az ehhez a vizsgálathoz használt voltmérőnek egyenáramú értékeket kell mérnie, és legalább 10 ΜΩ belső ellenállással kell rendelkeznie.

1.2.3.   Mérési módszer

1.2.3.1.   Első lépés

A vizsgált berendezés üzemi feszültségét (Vb) az 1. ábra szerint meg kell mérni és fel kell jegyezni. A Vb érték legyen nagyobb vagy egyenlő, mint a vizsgált berendezés névleges üzemi feszültsége.

1. ábra

1.2.3.2.   Második lépés

Mérjük meg a vizsgált berendezés negatív pólusa és a földelő csatlakozó közötti feszültséget (V1), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát).

1.2.3.3.   Harmadik lépés

Mérjük meg a vizsgált berendezés pozitív pólusa és a földelő csatlakozó közötti feszültséget (V2), és jegyezzük fel (lásd az 1. ábrát).

1.2.3.4.   Negyedik lépés

Ha V1 nagyobb vagy egyenlő, mint V2, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (Ro) a vizsgált berendezés negatív pólusa és a földelő csatlakozó közé. Ha az Ro-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a vizsgált berendezés negatív pólusa és a földelő csatlakozó közötti feszültséget (V1′) (lásd a 2. ábrát).

Az elektromos ellenállást (Ri) a következő képlet segítségével számoljuk ki:

Ri = Ro*(Vb/V1′ – Vb/V1) vagy Ri = Ro*Vb*(1/V1′ – 1/V1)

2. ábra

Ha V2 nagyobb, mint V1, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (Ro) a vizsgált berendezés pozitív pólusa és a földelő csatlakozó közé. Ha az Ro-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a vizsgált berendezés pozitív pólusa és a földelő csatlakozó közötti feszültséget (V2′) (lásd a 3. ábrát).

Az elektromos ellenállást (Ri) a következő képlet segítségével számoljuk ki:

Ri = Ro*(Vb/V2′ – Vb/V2) vagy Ri = Ro*Vb*(1/V2′ – 1/V2)

3. ábra

1.2.3.5.   Ötödik lépés

A szigetelési ellenállás értékét (mértékegysége Ω/V) úgy kapjuk meg, hogy az Ri elektromos szigetelés értékét (Ω) elosztjuk a vizsgált berendezés névleges feszültségével (V).

1. megjegyzés: Ro, az ismert ellenállás értéke (Ω) legyen megközelítőleg a megkívánt legkisebb szigetelési ellenállásnak (Ω/V) és a vizsgált berendezés névleges feszültségének (V) szorzata (a megengedett eltérés ± 20 %). Nem szükséges, hogy az Ro értéke pontosan egyenlő legyen a szorzattal, mivel a képletek bármely Ro-ra érvényesek. A megadott tartományba eső Ro azonban jó felbontást kell hogy eredményezzen a feszültségmérések során.

5. MELLÉKLET

VISSZAJELZÉS A FEDÉLZETI SZIGETELÉSIELLENÁLLÁS-FIGYELŐ RENDSZER MŰKÖDÉSÉRŐL

A fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer működéséről a következőképpen kell meggyőződni:

Illesszünk be egy olyan ellenállást az áramkörbe, amely nem csökkenti a vizsgált kapocs és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást a szigetelési ellenállás legkisebb előírt értéke alá. A figyelmeztető jelzésnek be kell kapcsolódnia.

6. MELLÉKLET

1. RÉSZ

A közúti járművek és rendszerek meghatározó jellemzői

1.   Általános információk

2.   Elektromos motor (hajtómotor)

3.   REESS

4.   Tüzelőanyag-cella (ha van):

5.   Biztosíték és/vagy áramkör-megszakító

6.   Erőátviteli kábelköteg

7.   Áramütés elleni védelem

8.   További adatok

2. RÉSZ

A REESS meghatározó jellemzői

1.   REESS

3. RÉSZ

Olyan közúti járművek és rendszerek meghatározó jellemzői, amelyeknek az alváza az elektromos áramkörökhöz van csatlakoztatva

1.   Általános információk

2.   REESS

3.   További adatok

7. MELLÉKLET

A REESS TÖLTÉSE ALATT BEKÖVETKEZŐ HIDROGÉNKIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA

1.   BEVEZETÉS

Ez a melléklet írja le valamennyi közúti jármű REESS rendszerének töltése alatti hidrogénkibocsátásnak az ezen előírás 5.4. szakasza szerinti meghatározására szolgáló eljárást.

2.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A hidrogénkibocsátás vizsgálata (lásd e melléklet 7.1. ábráját) a REESS rendszer töltővel történő töltése miatti hidrogénkibocsátásának meghatározásához szükséges. A vizsgálat a következő lépésekből áll:

3.   VIZSGÁLATOK

3.1.   Járműalapú vizsgálat

3.1.1.   A járműnek jó műszaki állapotban kell lennie, és azzal a vizsgálat előtti hét napban legalább 300 km-t meg kell tenni. Ez idő alatt a járműben annak a REESS-nek kell lennie, melynek hidrogénkibocsátását vizsgálják.

3.1.2.   Ha a REESS-t a környezeti hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten használják, akkor az üzemeltetőnek a gyártó előírásait követve gondoskodnia kell arról, hogy a REESS hőmérséklete a szokásos üzemi tartományban legyen.

A gyártó képviselőjének tudnia kell igazolni, hogy a REESS hőmérséklet-szabályozó rendszere nem sérült, és nem mutat kapacitáshibát sem.

3.2.   Alkatrészalapú vizsgálat

3.2.1.   A REESS-nek jó műszaki állapotban kell lennie, és a vizsgálat előtt legalább 5 normál ciklust el kell rajta végezni (a 8. melléklet 1. függelékében meghatározott módon).

3.2.2.   Ha a REESS-t a környezeti hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten használják, akkor az üzemeltetőnek a gyártó előírásait követve gondoskodnia kell arról, hogy a REESS hőmérséklete a szokásos üzemi tartományban legyen.

A gyártó képviselőjének tudnia kell igazolni, hogy a REESS hőmérséklet-szabályozó rendszere nem sérült, és nem mutat kapacitáshibát sem.

A REESS töltése alatt bekövetkező hidrogénkibocsátás meghatározása

4.   HIDROGÉNKIBOCSÁTÁS VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT BERENDEZÉSEK

4.1.   Fékpad

A fékpadnak meg kell felelnie a 06. módosítássorozattal módosított 83. sz. előírás követelményeinek.

4.2.   Mérőkamra hidrogénkibocsátás méréséhez

A hidrogénkibocsátást mérő kamrának olyan légmentesen zárt kamrának kell lennie, amelyben elfér a vizsgált jármű/REESS. A járműnek minden oldalról megközelíthetőnek, a mérőkamrának pedig lezárt állapotban légmentesnek kell lennie e melléklet 1. függelékének megfelelően. A mérőkamra belső felülete nem eresztheti át a hidrogént, és nem léphet vele reakcióba. A hőmérséklet-szabályozó rendszernek képesnek kell lennie úgy szabályozni a mérőkamra belső léghőmérsékletét, hogy az a vizsgálat alatt mindvégig ± 2 K tűréssel az előírt értéken legyen.

A mérőkamrán belüli hidrogénkibocsátás következtében fellépő térfogatváltozások kezeléséhez vagy változó térfogatú mérőkamra, vagy másik vizsgálati berendezés használható. A változó térfogatú mérőkamra kitágul és összehúzódik a mérőkamrában történő hidrogénkibocsátás hatására. A belső térfogatváltozás kezelésének egyik lehetséges eszköze mozgófalak használata, a másik pedig harmonikák alkalmazása, amelyekben a külső atmoszférával kapcsolatban álló gázzáró zsákok tágulnak ki és húzódnak össze, hogy felvegyék a mérőkamra belső nyomásváltozásait. A térfogatváltozás kezelésére alkalmazott megoldás nem ronthatja a mérőkamrának az e melléklet 1. függelékében meghatározott épségét.

Bármelyik megoldást alkalmazzák is a térfogatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a mérőkamra belső nyomása nem térhet el ± 5 hPa-nál nagyobb mértékben a légköri nyomástól.

A mérőkamra kialakításának olyannak kell lennie, hogy állandó térfogatúra is be lehessen állítani. A változó térfogatú mérőkamrának tudnia kell kezelni a „névleges térfogatától” való eltéréseket (lásd a 7. melléklet 1. függelékének 2.1.1. szakaszát), figyelembe véve a vizsgálat alatti hidrogénkibocsátást.

4.3.   Elemzőrendszerek

4.3.1.   Hidrogénelemző

4.3.1.1.   A mérőkamrán belüli atmoszférát elektrokémiai detektort használó hidrogénelemzővel vagy hővezető képességen alapuló detektort használó kromatográffal kell elemezni. A gázmintát az egyik oldalfal középső pontjából vagy a kamra tetejéről kell venni, és minden mellékáramot vissza kell vezetni a kamrába, lehetőleg közvetlenül a keverő ventilátor mellett az áramlás irányába eső pontban.

4.3.1.2.   A hidrogénelemző válaszidejének a végérték 90 százalékára 10 másodpercnél rövidebbnek kell lennie. Stabilitásának a nullapontnál és a teljes skála 80 ± 20 százalékánál 15 percen keresztül mérve, minden üzemi tartományban jobbnak kell lennie, mint a teljes skálaérték 2 %-a.

4.3.1.3.   Az elemzőre vonatkozó, szórásban kifejezett ismételhetőségnek a nullapontnál jobbnak kell lennie, mint a teljes skála 1 %-a, a teljes skála 80 %-án pedig jobbnak kell lennie, mint a teljes skála ± 20 %-a.

4.3.1.4.   Az elemző készülék üzemi tartományait úgy kell megválasztani, hogy az a legpontosabb eredményeket adja a mérési, kalibrálási és szivárgás-ellenőrzési eljárások alatt.

4.3.2.   A hidrogénelemző adatrögzítő rendszere

A hidrogénelemzőt olyan adatrögzítő készülékkel kell felszerelni, amely legalább egyperces gyakorisággal rögzíti az elektromos kimenő jeleket. Az adatrögzítő rendszernek legalább a rögzítendő jellel egyenértékű üzemi jellemzőkkel kell rendelkeznie, és tartós módon kell az eredményeket rögzítenie. Az adatrögzítő rendszernek világosan jeleznie kell az üzemszerű töltés alatti mérés, illetve a hibás töltés alatti mérés kezdetét és végét.

4.4.   A hőmérséklet-értékek rögzítése

4.4.1.   A kamra hőmérsékletét két ponton kell rögzíteni olyan hőmérséklet-érzékelők segítségével, amelyek úgy vannak csatlakoztatva, hogy a középértéket mutassák. A mérési pontoknak a két oldalfal függőleges középvonalától mintegy 0,1 m-re kell benyúlniuk a kamrába 0,9 ± 0,2 m magasságban.

4.4.2.   A cellák közelében mérhető hőmérsékletet érzékelők segítségével kell rögzíteni.

4.4.3.   A hőmérsékleteket a hidrogénkibocsátási mérések alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.

4.4.4.   A hőmérséklet-értékeket rögzítő rendszer pontosságának ± 1,0 K-en belül kell lennie, és az értékeket ± 0,1 K pontossággal fel kell tudnia bontani.

4.4.5.   A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercesnek kell lennie.

4.5.   A nyomásértékek rögzítése

4.5.1.   A mérőhely légköri nyomása és a mérőkamra belső nyomása közötti Dp nyomáskülönbséget a hidrogénkibocsátási mérések alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.

4.5.2.   A nyomásértékeket rögzítő rendszer pontosságának ± 2 hPa-on belül kell lennie, és az értékeket ± 0,2 hPa pontossággal fel kell tudnia bontani.

4.5.3.   A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercesnek kell lennie.

4.6.   A feszültség és áramerősség értékeinek rögzítése

4.6.1.   A töltő feszültségét és áramerősségét (akkumulátor) a hidrogénkibocsátási mérések alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.

4.6.2.   A feszültségértékeket rögzítő rendszer pontosságának ± 1 V-on belül kell lennie, és az értékeket ± 0,1 V pontossággal fel kell tudnia bontani.

4.6.3.   Az áramerősség-értékeket rögzítő rendszer pontosságának ± 0,5 A-en belül kell lennie, és az értékeket ± 0,05 A pontossággal fel kell tudnia bontani.

4.6.4.   A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercesnek kell lennie.

4.7.   Ventilátorok

A kamrát egy vagy több 0,1–0,5 m3/s szállítókapacitású ventilátorral vagy befúvóval kell felszerelni a mérőkamra atmoszférájának alapos átkeverése céljából. A mérések alatt a mérőkamrában homogén hőmérsékletet és hidrogénkoncentrációt kell elérni. A mérőkamrában lévő járművet nem szabad kitenni a ventilátorok vagy befúvók közvetlen légáramának.

4.8.   Gázok

4.8.1.   A következő tiszta gázokat kell rendelkezésre bocsátani kalibráláshoz és üzemeltetéshez:

4.8.2.   A kalibráló és mérőtartomány-beállító gázok hidrogén (H2) és tisztított szintetikus levegő keverékéből állnak. A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának ± 2 százalék tűréssel a névleges értéknek kell lennie. Gázmegosztó használata esetén a hígított gázok koncentrációjának ± 2 százalék tűréssel a névleges értéknek kell lennie. Az 1. függelékben meghatározott koncentrációk is előállíthatók gázmegosztóval, hígító gázként szintetikus levegőt használva.

5.   A VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

A vizsgálat a következő öt lépésből áll:

Ha a járművet/REESS-t két lépés között mozgatni kell, akkor a következő mérőhelyhez oda kell tolni.

5.1.   Járműalapú vizsgálat

5.1.1.   A jármű előkészítése

Ellenőrizni kell a REESS állapotát, hogy a jármű valóban megtett-e legalább 300 km-t a mérést megelőző hét napban. Ez alatt a hét nap alatt a járműben annak a REESS-nek kell lennie, amelynek hidrogénkibocsátását vizsgálni fogjuk. Ha ezt nem lehet megállapítani, akkor a következő eljárást kell alkalmazni:

5.1.1.1.   A REESS kisütése és kiindulási töltése

Az eljárás a jármű REESS-ének kisütésével kezdődik úgy, hogy a járművet vizsgálópályán vagy fékpadon harminc percig a legnagyobb sebessége 70 ± 5 százalékának megfelelő állandó sebességgel járatják.

A kisütést le kell állítani:

5.1.1.2.   A REESS kiindulási töltése

A töltést

A művelet során semmilyen külső töltő nem használható.

A REESS töltésének végét meghatározó feltételeknek azonosaknak kell lenniük azokkal, amelyek alapján a töltő automatikusan leállítja a töltést.

Ez a művelet magában foglal minden olyan speciális töltéstípust, amely automatikusan vagy kézzel indítható, mint például a kiegyenlítő töltés vagy a feljavító töltés.

5.1.1.3.   Az 5.1.1.1. és 5.1.1.2. szakaszban leírt eljárást kétszer meg kell ismételni.

5.1.2.   A REESS kisütése

A REESS kisütése vizsgálópályán vagy fékpadon történik úgy, hogy a járművet a harmincperces legnagyobb sebessége 70 ± 5 százalékának megfelelő állandó sebességgel járatják.

A kisütést le kell állítani:

5.1.3.   Kondicionálás

A járművet az akkumulátornak az 5.2. szakasz szerint elvégzett kisütése után 15 percen belül le kell állítani a kondicionálási területen. A járművet a REESS kisütésének vége és az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás mérésének megkezdése között legalább 12 órára és legfeljebb 36 órára leállítják. Ez alatt az idő alatt a járművet 293 ± 2 K hőmérsékleten kondicionálni kell.

5.1.4.   Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálata

5.1.4.1.   A kondicionálás befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül szellőztetni kell, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. A kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátor(oka)t is be kell kapcsolni.

5.1.4.2.   Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.1.4.3.   A kondicionálás végén a vizsgált járművet leállított motorral, valamint az ablakokat és a csomagtartót kinyitva át kell vinni a mérőkamrába.

5.1.4.4.   A járművet csatlakoztatni kell a hálózathoz. A REESS-t el kell kezdeni tölteni az alábbi 5.1.4.7. szakasz szerinti szokásos töltési eljárással.

5.1.4.5.   Az üzemszerű töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a mérőkamra ajtajait.

5.1.4.6.   Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket az üzemszerű töltés alatti vizsgálathoz.

Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (lásd e melléklet 6. szakaszát). Az üzemszerű töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.

5.1.4.7.   Az üzemszerű töltés folyamata

Az üzemszerű töltés a töltővel történik, és a következő lépésekből áll:

A REESS töltésének végét meghatározó feltételeknek azonosaknak kell lenniük azokkal, amelyek alapján a töltő automatikusan leállítja a töltést t1 + t2 időnél. Ez a töltési idő legfeljebb t1 + 5 óra lehet, még akkor is, ha a járművezető egyértelmű jelzést kap a járműbe szokásosan beépített műszertől, hogy az akkumulátor még nem töltődött fel teljesen.

5.1.4.8.   Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.1.4.9.   A kibocsátás-mintavételi idő a kiindulási mintavételnek az e melléklet 5.1.4.6. szakasza szerinti megkezdése után t1 + t2 vagy t1 + 5 óra elteltével ér véget. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg az üzemszerű töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket az e melléklet 6. szakasza szerinti számításokhoz használni kell.

5.1.5.   Meghibásodott töltővel való töltés alatti hidrogénkibocsátás mérése

5.1.5.1.   Az előző vizsgálat befejezése után legfeljebb hét napon belül el kell kezdeni a műveletet a jármű REESS-ének az e melléklet 5.1.2. szakasza szerint kisütésével.

5.1.5.2.   Az 5.1.3. szakasz lépéseit meg kell ismételni.

5.1.5.3.   A kondicionálás befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül szellőztetni kell, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. A kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátor(oka)t is be kell kapcsolni.

5.1.5.4.   Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.1.5.5.   A kondicionálás végén a vizsgált járművet leállított motorral, valamint az ablakokat és a csomagtartót kinyitva át kell vinni a mérőkamrába.

5.1.5.6.   A járművet csatlakoztatni kell a hálózathoz. A REESS-t el kell kezdeni tölteni az alábbi 5.1.5.9. szakasz szerinti meghibásodásos töltési eljárással.

5.1.5.7.   A meghibásodásos töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a mérőkamra ajtajait.

5.1.5.8.   A meghibásodásos töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket a meghibásodásos töltés alatti vizsgálathoz.

Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (lásd e melléklet 6. szakaszát). A meghibásodásos töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.

5.1.5.9.   A meghibásodásos töltés folyamata

A meghibásodásos töltés megfelelő töltővel történik, és a következő lépésekből áll:

5.1.5.10.   Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.1.5.11.   A vizsgálati idő a kiindulási mintavételnek a fenti 5.1.5.8. szakasz szerinti megkezdése után t′1 + 30 perc elteltével ér véget. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a meghibásodásos töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket az e melléklet 6. szakasza szerinti számításokhoz használni kell.

5.2.   Alkatrészalapú vizsgálat

5.2.1.   A REESS előkészítése

Ellenőrizni kell a REESS állapotát annak megerősítése érdekében, hogy a REESS-en valóban elvégeztek legalább 5 normál ciklust (a 8. melléklet 1. függelékében meghatározott módon).

5.2.2.   A REESS kisütése

A REESS kisütése a rendszer névleges teljesítményének 70 ± 5 százalékán történik.

A kisütés akkor áll le, amikor a töltöttségi szint a gyártó által meghatározott minimális szintre süllyed.

5.2.3.   Kondicionálás

A REESS-t a fenti 5.2.2. szakasz szerint elvégzett kisütése után 15 percen belül és a hidrogénkibocsátás mérésének megkezdése előtt legalább 12 óráig és legfeljebb 36 óráig 293 ± 2 K hőmérsékleten kondicionálni kell.

5.2.4.   Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálata

5.2.4.1.   A REESS kondicionálásának befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül szellőztetni kell, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. A kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátor(oka)t is be kell kapcsolni.

5.2.4.2.   Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.2.4.3.   A kondicionálás végén a REESS-t át kell vinni a mérőkamrába.

5.2.4.4.   A REESS-t el kell kezdeni tölteni az alábbi 5.2.4.7. szakasz szerinti üzemszerű töltési eljárással.

5.2.4.5.   Az üzemszerű töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a kamrát.

5.2.4.6.   Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket az üzemszerű töltés alatti vizsgálathoz.

Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (lásd e melléklet 6. szakaszát). Az üzemszerű töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.

5.2.4.7.   Az üzemszerű töltés folyamata

Az üzemszerű töltés megfelelő töltővel történik, és a következő lépésekből áll:

A REESS töltésének végét meghatározó feltételeknek azonosaknak kell lenniük azokkal, amelyek alapján a töltő automatikusan leállítja a töltést t1 + t2 időnél. Ez a töltési idő legfeljebb t1 + 5 óra lehet, még akkor is, ha egy megfelelő műszer egyértelműen jelzi, hogy a REESS még nem töltődött fel teljesen.

5.2.4.8.   Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.2.4.9.   A kibocsátás-mintavételi idő a kiindulási mintavételnek a fenti 5.2.4.6. szakasz szerinti megkezdése után t1 + t2 vagy t1 + 5 óra elteltével ér véget. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg az üzemszerű töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket az e melléklet 6. szakasza szerinti számításokhoz használni kell.

5.2.5.   Meghibásodott töltővel való töltés alatti hidrogénkibocsátás mérése

5.2.5.1.   A vizsgálati eljárást a fenti 5.2.4. szakaszban leírt vizsgálat befejezésétől számított legfeljebb hét napon belül el kell kezdeni; az eljárást a jármű REESS-ének a fenti 5.2.2. szakasz szerint elvégzett kisütésével kell kezdeni.

5.2.5.2.   A fenti 5.2.3. szakasz lépéseit meg kell ismételni.

5.2.5.3.   A kondicionálás befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül szellőztetni kell, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. A kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátor(oka)t is be kell kapcsolni.

5.2.5.4.   Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.2.5.5.   A kondicionálás végén a REESS-t át kell vinni a mérőkamrába.

5.2.5.6.   A REESS-t el kell kezdeni tölteni az alábbi 5.2.5.9. szakasz szerinti meghibásodásos töltési eljárással.

5.2.5.7.   A meghibásodásos töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a kamrát.

5.2.5.8.   A meghibásodásos töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket a meghibásodásos töltés alatti vizsgálathoz.

Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (lásd e melléklet 6. szakaszát). A meghibásodásos töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.

5.2.5.9.   A meghibásodásos töltés folyamata

A meghibásodásos töltés megfelelő töltővel történik, és a következő lépésekből áll:

5.2.5.10.   Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.

5.2.5.11.   A vizsgálati idő a kiindulási mintavételnek a fenti 5.2.5.8. szakasz szerinti megkezdése után t′1 + 30 perc elteltével ér véget. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a meghibásodásos töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket az alábbi 6. szakasz szerinti számításokhoz használni kell.

6.   SZÁMÍTÁS

A hidrogénkibocsátásnak a fenti 5. szakaszban leírt mérése lehetővé teszi az üzemszerű töltés alatti és a meghibásodott töltővel történő töltés alatti hidrogénkibocsátás kiszámítását. A hidrogénkibocsátást mindkét esetben a mérőkamrában mért hidrogénkoncentráció, hőmérséklet és nyomás kiindulási értékeiből és végértékeiből kell kiszámítani, figyelembe véve a mérőkamra nettó térfogatát.

A számításokhoz az alábbi képletet kell alkalmazni:

ahol:

6.1.   A vizsgálat eredménye

A REESS által kibocsátott hidrogén tömege a következőképpen tevődik össze:

8. MELLÉKLET

A REESS VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULÓ ELJÁRÁSOK

8A. MELLÉKLET

RÁZKÓDÁSVIZSGÁLAT

1.   CÉL

E vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a REESS mennyire biztonságos rázkódás esetén, amely a jármű rendes működése közben nagy valószínűséggel tapasztalható lesz.

2.   ELRENDEZÉS

2.1.   Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől.

2.2.   A vizsgált készüléket szilárdan a rázógép felületére kell rögzíteni olyan módon, hogy az biztosan átadja a rázást közvetlenül a vizsgált készüléknek.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgált készülékre az alábbi feltételek vonatkoznak:

3.2.   Vizsgálati eljárások

A vizsgált készülékeket 15 perc alatt 7 Hz-ről 50 Hz-re emelkedő, majd vissza 7 Hz-re csökkenő frekvenciájú, szinuszhullám alakú logaritmikus rezgésnek kell kitenni. Ezt a ciklust összesen 3 órán át 12-szer kell megismételni a REESS beszerelési helyzetéhez viszonyítva függőleges irányban, a gyártó által megadott módon.

A frekvencia és a gyorsulás közötti összefüggést az 1. táblázat tartalmazza:

Frekvencia és gyorsítás

A gyártó kérésére nagyobb mértékű gyorsulás és nagyobb maximális frekvencia is alkalmazható.

A gyártó kérésére a járműgyártó által meghatározott, az adott járműalkalmazáshoz való megfelelés szempontjából ellenőrzött és a műszaki szolgálat által jóváhagyott rázkódásvizsgálati profil is alkalmazható az 1. számú frekvencia–gyorsulás korrelációs táblázat helyett. Egy e feltétel szerint vizsgált REESS jóváhagyásának az adott járműtípusra vonatkozó jóváhagyásokra kell korlátozódnia.

A rázkódásvizsgálat után végre kell hajtani egy, a 8. melléklet 1. függelékében leírt normál ciklust, amennyiben ezt a vizsgált készülék nem gátolja.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8B. MELLÉKLET

LÖKÉSSZERŰ ÉS CIKLIKUS HŐHATÁSVIZSGÁLAT

1.   CÉL

E vizsgálat célja a REESS hirtelen hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenállásának ellenőrzése. A REESS-t meghatározott számú hőmérsékleti ciklusnak kell alávetni; a ciklusok környezeti hőmérsékleten indulnak, amelyet hol magas, hol alacsony hőmérsékletű szakaszok követnek. Ez a környezeti hőmérséklet gyors változtatását szimulálja, amelynek a REESS valószínűleg ki lesz téve az életciklusa során.

2.   ELRENDEZÉS

Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgált készülékre az alábbi feltételek vonatkoznak a vizsgálat elején:

3.2.   A vizsgálati eljárás

A vizsgált készüléket legalább hat órán keresztül 60 ± 2 °C vizsgálati hőmérsékleten vagy a gyártó kérésére annál magasabb hőmérsékleten kell tárolni; ezt követően pedig legalább hat órán keresztül – 40 ± 2 °C vizsgálati hőmérsékleten vagy a gyártó kérésére annál alacsonyabb hőmérsékleten kell tárolni. A vizsgálati hőmérsékleti szélsőértékek között legfeljebb 30 perc telhet el. Ezt az eljárást addig kell ismételni, amíg legalább 5 teljes ciklus le nem zajlik, majd a vizsgált készüléket 24 órán át 20 ± 10 °C környezeti hőmérsékleten kell tárolni.

A 24 órás tárolás után végre kell hajtani egy, a 8. melléklet 1. függelékében leírt normál ciklust, amennyiben ezt a vizsgált készülék nem gátolja.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8C. MELLÉKLET

MECHANIKAI ÜTÉS

1.   CÉL

E vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a REESS mennyire biztonságos tehetetlenségi terhelés mellett, amely a jármű ütközése esetén léphet fel.

2.   ELRENDEZÉS

2.1.   Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől.

2.2.   A vizsgált készüléket kizárólag a REESS-nek vagy a REESS alrendszernek a járműhöz való rögzítéséhez biztosított, erre a célra szolgáló szerelvényekkel lehet a vizsgálati állványhoz csatlakoztatni.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények és követelmények

A vizsgálatra az alábbi feltételek vonatkoznak:

3.2.   A vizsgálati eljárás

A vizsgált készüléket lassítani vagy – a kérelmező választása szerint – gyorsítani kell az 1–3. táblázatban megadott gyorsulási tartományok szerint. A műszaki szolgálat a gyártóval egyeztetve határoz arról, hogy a vizsgálatokat a pozitív, a negatív vagy mindkét irányban el kell végezni.

Minden egyes meghatározott vizsgálóimpulzus esetében külön vizsgált készüléket lehet használni.

A vizsgálóimpulzusnak az 1–3. táblázatban megadott legkisebb és legnagyobb értékek közé kell esnie. A vizsgált készülékre az 1–3. táblázatban megadott legnagyobb értéknél nagyobb ütést és/vagy hosszabb ideig is lehet mérni, amennyiben a gyártó ezt ajánlja.

A vizsgálóimpulzusok általános leírása

Az 1. táblázat az M1 és N1 kategóriájú járművekre vonatkozik:

A 2. táblázat az M2 és N2 kategóriájú járművekre vonatkozik:

A 3. táblázat az M3 és N3 kategóriájú járművekre vonatkozik:

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8D. MELLÉKLET

MECHANIKAI ÉPSÉG

1.   CÉL

E vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a REESS mennyire biztonságos kontaktterhelés mellett, amely a jármű ütközése esetén léphet fel.

2.   ELRENDEZÉS

2.1.   Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől.

2.2.   A vizsgált készüléket a gyártó ajánlásainak megfelelően kell a vizsgálati állványhoz csatlakoztatni.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgálatra az alábbi feltételek és követelmények vonatkoznak:

3.2.   Törővizsgálat

3.2.1.   Törőerő

A vizsgált készüléket az 1. ábrán bemutatott módon egy ellenállás és egy nyomólemez között, ezen előírás 6.4.2. szakaszának megfelelő eltérő rendelkezés hiányában legalább 100 kN, de legfeljebb 105 kN nagyságú erővel, 3 percnél rövidebb felfutási idővel és legalább 100 ms, de legfeljebb 10 s ideig tartva kell összenyomni.

A gyártó kérésére nagyobb törőerőt, hosszabb felfutási időt, hosszabb tartási időt vagy ezek kombinációját is lehet alkalmazni.

Az erő alkalmazásáról a gyártó a műszaki szolgálattal együtt határoz, a REESS-nek a járműbe való beépítési helyzetéhez viszonyított haladási irányát is figyelembe véve. Az erőt a REESS haladási irányára merőlegesen, vízszintesen kell kifejteni.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8E. MELLÉKLET

TŰZÁLLÓSÁG

1.   CÉL

E vizsgálat célja a REESS járművön kívülről származó, például járműből (akár az adott járműből, akár egy közelben lévő másik járműből) kiömlő tüzelőanyagból eredő tűzveszélynek való ellenállásának ellenőrzése. Ilyen helyzetben a vezetőnek és az utasoknak elegendő idejüknek kell maradnia arra, hogy elhagyják a járművet.

2.   ELRENDEZÉS

2.1.   Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől. Amennyiben a vonatkozó REESS-alrendszerek eloszlanak a jármű egészében, a vizsgálat minden egyes vonatkozó REESS-alrendszeren elvégezhető.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgálatra az alábbi követelmények és feltételek vonatkoznak:

3.2.   A vizsgálati eljárás

A gyártó megítélése szerint járművön vagy alkatrészen kell a vizsgálatot végezni:

3.2.1.   Járműalapú vizsgálat

A vizsgált készüléket egy olyan vizsgálati állványra kell szerelni, amely a lehető legjobban megfelel a tényleges beszerelési körülményeknek; ehhez a REESS részét képező anyagok kivételével nem használható éghető anyag. A vizsgált készülék állványra történő rögzítésének módja meg kell hogy feleljen a járműbe való beszerelésére vonatkozó előírásoknak. Meghatározott járműben való felhasználásra tervezett REESS esetében azokat a járműrészeket, amelyek bármilyen módon befolyásolják a tűz terjedését, figyelembe kell venni.

3.2.2.   Alkatrészalapú vizsgálat

A vizsgált készüléket egy rácsos állványra, az edény fölé kell helyezni a gyártó által tervezett célnak megfelelő irányban.

A rácsos állványnak egymástól 4–6 cm-re elhelyezkedő, 6-10 mm átmérőjű acélrudakból kell állnia. Az acélrudakat szükség esetén lapos acélrészek támaszthatják alá.

3.3.   A lángot, amelynek a vizsgált készülékre gyakorolt hatását vizsgálják, külső gyújtású motorhoz használatos kereskedelmi tüzelőanyag (a továbbiakban: tüzelőanyag) edényben történő égetésével kell előidézni. A tüzelőanyag mennyiségének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a vizsgálati eljárás teljes ideje alatt biztosítsa a láng szabad égését.

A tűznek az edény teljes felületén égnie kell a tűznek való kitettség teljes ideje alatt. Az edény méretét úgy kell meghatározni, hogy a vizsgált készülék oldalai ki legyenek téve a láng hatásának. Az edény hosszúsága és szélessége ezért legalább 20 cm-rel, de legfeljebb 50 cm-rel meg kell hogy haladja a vizsgált készülék kiterjedését a vízszintes síkban. A vizsgálat megkezdésekor az edény oldalfalai 8 cm-nél nagyobb mértékben nem nyúlhatnak a tüzelőanyag szintje fölé.

3.4.   A tüzelőanyaggal töltött edényt a vizsgált készülék alá kell helyezni úgy, hogy az edényben lévő tüzelőanyag szintje és a vizsgált készülék alja közötti távolság megfeleljen a fenti 3.2.1. szakasz alkalmazása esetén a menetkész tömegű járműbe beszerelt vizsgált készülék útfelület feletti tervezett magasságának vagy a fenti 3.2.2. szakasz alkalmazása esetén hozzávetőleg 50 cm-nek. Az edénynek, a vizsgálóállványnak vagy mindkettőnek szabadon mozgathatónak kell lennie

3.5.   A vizsgálat C szakaszában az edényt le kell fedni egy ernyővel. Az ernyőt a tüzelőanyag meggyújtása előtt mért tüzelőanyagszint felett 3 cm ± 1 cm-re kell helyezni. Az ernyőnek tűzálló anyagból kell készülnie a 8E. melléklet 1. függelékében leírtak szerint. A téglák között nem lehet rés, és az edény felett úgy kell alátámasztani, hogy a téglák nyílásai ne záródjanak el. A keret hosszúságának és szélességének 2–4 cm-rel kisebbnek kell lennie az edény belső méreteinél, mégpedig úgy, hogy a szellőzés biztosítása érdekében 1–2 cm rés legyen a keret és az edény fala között. Mielőtt a vizsgálat elkezdődik, az ernyőt legalább környezeti hőmérsékleten kell tartani. A tűzálló téglákat a vizsgálati feltételek megismételhetősége érdekében meg lehet nedvesíteni.

3.6.   Ha a vizsgálatokat szabad levegőn végzik, megfelelő védelmet kell biztosítani a szél ellen, és a szélsebesség az edény szintjén nem haladhatja meg a 2,5 km/h-t.

3.7.   Ha a tüzelőanyag hőmérséklete legalább 20 °C, a vizsgálatnak a B–D szakaszból kell állnia. Ellenkező esetben a vizsgálatnak az A–D szakaszból kell állnia.

3.7.1.   A szakasz: Előmelegítés (1. ábra)

Az edényben levő tüzelőanyagot a vizsgált készüléktől legalább 3 méter távolságra meg kell gyújtani. 60 másodperces előmelegítés után az edényt a vizsgált készülék alá kell helyezni. Ha az edény túl nagy ahhoz, hogy a folyadék kiömlésének stb. kockázata nélkül lehessen mozgatni, akkor inkább a vizsgált készüléket és a vizsgálati állványt lehet az edény fölé helyezni.

1. ábra

A szakasz: Előmelegítés

3.7.2.   B szakasz: Lángnak való közvetlen expozíció (2. ábra)

A vizsgált készüléket 70 másodpercig ki kell tenni a szabadon égő tüzelőanyag lángjának.

2. ábra

B szakasz: Lángnak való közvetlen expozíció

3.7.3.   C szakasz: Lángnak való közvetett expozíció (3. ábra)

A B szakasz befejezése után az ernyőt az égő edény és a vizsgált készülék közé kell helyezni. A vizsgált készüléket további 60 másodpercre az így csökkentett láng hatásának kell kitenni.

A vizsgálat C szakasza helyett – a gyártó döntése alapján – a B szakaszt is folytatható további 60 másodpercig.

Ez azonban csak akkor megengedett, ha a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően igazolható, hogy a vizsgálat ugyanolyan szigorú marad.

3. ábra

C szakasz: Lángnak való közvetett expozíció

3.7.4.   D szakasz: A vizsgálat befejezése (4. ábra)

Az ernyővel lefedett égő edényt vissza kell helyezni az A szakaszban leírt helyzetbe. A vizsgált készüléket nem kell eloltani. Az edény eltávolítása után a vizsgált készüléket mindaddig meg kell figyelni, amíg a vizsgált készülék felszíni hőmérséklete a környezeti hőmérsékletre nem csökken, vagy legalább 3 órán át nem csökken.

4. ábra

D szakasz: A vizsgálat befejezése

8F. MELLÉKLET

RÖVIDZÁRLAT ELLENI KÜLSŐ VÉDELEM

1.   CÉL

E vizsgálat célja a rövidzárlat elleni védelem működésének ellenőrzése. Ez a funkció – ha megvalósul – megszakítja vagy korlátozza a rövidzárlati áramot annak megelőzése érdekében, hogy a rövidzárlati áram bármilyen további, a REESS-t sújtó súlyos eseményt okozzon.

2.   ELRENDEZÉS

Ezt a vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. Ha a REESS rendszer elektronikus vezérlőegysége nincs beépítve a cellákat befoglaló házba, akkor a gyártó kérésére el lehet tekinteni az elektronikus vezérlőegységnek a vizsgált készülékre való felszerelésétől.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgálatra az alábbi feltételek vonatkoznak:

3.2.   Rövidzárlat

A vizsgálat elején a töltés és a kisütés szempontjából lényeges valamennyi főkapcsolónak lekapcsolt állapotban kell lennie, a menetkész üzemmódnak és a külső töltést lehetővé tevő üzemmódnak megfelelően. Ha ezt egy vizsgálatban nem lehet elvégezni, akkor két vagy több vizsgálatot kell végezni.

A vizsgált készülék pozitív és negatív kapcsát csatlakoztatva rövidzárlatot kell előidézni. Az erre a célra használt csatlakozás ellenállása nem lehet nagyobb, mint 5 mΩ.

A rövidzárlatot addig kell fenntartani, amíg megerősítést nem nyer a REESS azon védelmi funkciójának működése, amely megszakítja vagy korlátozza a rövidzárlati áramot, vagy legalább egy órán át az után, hogy a vizsgált készülék házán mért hőmérséklet stabilizálódott annyira, hogy a hőmérséklet 4 °C-nál kisebb gradienssel változzon 1 óra alatt.

3.3.   Normál ciklus és megfigyelési időtartam

Közvetlenül a rövidzárlat után végre kell hajtani egy, a 8. melléklet 1. függelékében leírt normál ciklust, amennyiben ezt a vizsgált készülék nem gátolja.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8G. MELLÉKLET

TÚLTÖLTÉS ELLENI VÉDELEM

1.   CÉL

E vizsgálat célja a túltöltés elleni védelem működésének ellenőrzése.

2.   ELRENDEZÉS

Ezt a vizsgálatot rendes üzemi feltételek mellett a teljes REESS rendszerrel (ez egy teljes jármű is lehet) vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét.

A gyártó és a műszaki szolgálat megállapodása alapján a vizsgálatot módosított vizsgálati járművel is el lehet végezni. Ezek a módosítások nem befolyásolhatják a vizsgálat eredményét.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgálatra az alábbi követelmények és feltételek vonatkoznak:

3.2.   Töltés

Az elején a töltés szempontjából lényeges valamennyi főkapcsolónak lekapcsolt állapotban kell lennie.

A vizsgálati berendezés töltéskorlátozását ki kell kapcsolni.

A vizsgált készüléket legalább 1/3C mértékű, de a gyártó által a rendes üzemi tartományra megadott legnagyobb áramerősséget meg nem haladó töltőárammal kell tölteni.

A töltést addig kell folytatni, amíg a vizsgált készülék (automatikusan) meg nem szakítja vagy nem korlátozza a töltést. Amennyiben az automatikus megszakító funkció nem működik vagy nincs ilyen funkció, a töltésnek addig kell folytatódnia, amíg a vizsgált készülék a névleges töltési kapacitásának kétszeresére nem töltődik.

3.3.   Normál ciklus és megfigyelési időtartam

Közvetlenül a töltés befejezése után végre kell hajtani egy, a 8. melléklet 1. függelékében leírt normál ciklust, amennyiben ezt a vizsgált készülék nem gátolja.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8H. MELLÉKLET

TÚLZOTT KISÜTÉS ELLENI VÉDELEM

1.   CÉL

E vizsgálat célja a túlzott kisütés elleni védelem működésének ellenőrzése. Ez a funkció – ha megvalósul – megszakítja vagy korlátozza a kisütő áramot annak megelőzése érdekében, hogy a gyártó által meghatározott túl alacsony töltöttségi szint bármilyen súlyos eseményt okozzon a REESS rendszernél.

2.   ELRENDEZÉS

Ezt a vizsgálatot rendes üzemi feltételek mellett a teljes REESS rendszerrel (ez teljes jármű is lehet) vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) kell elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét.

A gyártó és a műszaki szolgálat megállapodása alapján a vizsgálatot módosított vizsgálati járművel is el lehet végezni. Ezek a módosítások nem befolyásolhatják a vizsgálat eredményét.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   Általános vizsgálati körülmények

A vizsgálatra az alábbi követelmények és feltételek vonatkoznak:

3.2.   Kisütés

A vizsgálat elején valamennyi lényeges főkapcsolónak lekapcsolt állapotban kell lennie.

A vizsgált készüléket legalább 1/3C mértékű, de a gyártó által a rendes üzemi tartományra megadott legnagyobb áramerősséget meg nem haladó árammal ki kell sütni.

A kisütést addig kell folytatni, amíg a vizsgált készülék (automatikusan) meg nem szakítja vagy nem korlátozza a kisütést. Amennyiben az automatikus megszakító funkció nem működik vagy nincs ilyen funkció, a kisütésnek addig kell folytatódnia, amíg a vizsgált készülék a névleges feszültség 25 százalékára ki nincs sütve.

3.3.   Normál töltés és megfigyelési időtartam

Közvetlenül a kisütés befejezése után a vizsgált készüléket a 8. melléklet 1. függelékében leírt normál töltéssel kell tölteni, amennyiben ezt a vizsgált készülék nem gátolja.

A vizsgálat 1 órás megfigyeléssel zárul környezeti hőmérsékleten, a vizsgálati környezetben.

8I. MELLÉKLET

TÚLMELEGEDÉS ELLENI VÉDELEM

1.   CÉL

E vizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy működik-e a REESS belső túlhevülése elleni védelme, még akkor is, ha elromlik adott esetben a hűtés. Abban az esetben, ha nem szükségesek külön védelmi intézkedések annak megakadályozásához, hogy a REESS belső túlhevülés következtében veszélyessé váljon, a biztonságos működést be kell mutatni.

2.   ELRENDEZÉS

2.1.   A következő vizsgálatot a teljes REESS rendszerrel (ez teljes jármű is lehet) vagy a REESS rendszernek a cellákat és azok elektromos csatlakozásait is magában (magukban) foglaló kapcsolódó alrendszerével (alrendszereivel) is el lehet elvégezni. Ha a gyártó úgy dönt, hogy a vizsgálatot kapcsolódó alrendszerekkel végzi el, akkor igazolnia kell, hogy a vizsgálat eredményei a biztonság tekintetében ésszerű mértékben tükrözik a teljes REESS rendszer azonos feltételek mellett nyújtott teljesítményét. A gyártó és a műszaki szolgálat megállapodása alapján a vizsgálatot módosított vizsgálati járművel is el lehet végezni. Ezek a módosítások nem befolyásolhatják a vizsgálat eredményét.

2.2.   Amennyiben a REESS hűtéssel van ellátva, és a REESS a hűtőrendszer működtetése nélkül is működőképes marad, a hűtőrendszert a vizsgálathoz ki kell kapcsolni.

2.3.   A vizsgálat alatt, a házon belül, a cellák közelében folyamatosan mérni kell a vizsgált készülék hőmérsékletét a hőmérséklet-változások nyomon követése érdekében. Amennyiben van fedélzeti érzékelő, azt is lehet használni. A gyártó és a műszaki szolgálat megállapodnak arról, hogy az alkalmazott hőmérséklet-érzékelő(k) hol legyen(ek) elhelyezve.

3.   ELJÁRÁSOK

3.1.   A vizsgálat elején minden olyan védőberendezésnek működnie kell, amely érinti a vizsgált készülék funkcióit és lényeges a vizsgálat eredménye szempontjából, kivéve a fenti 2.2. szakasznak megfelelően megvalósított rendszer-hatástalanítót.

3.2.   A vizsgálat alatt a vizsgált készüléket folyamatosan tölteni kell és ki kell sütni olyan mértékű állandó áramerősséggel, amely a gyártó által megadott rendes üzemi tartományon belül a lehető leggyorsabban növeli a cellák hőmérsékletét.

3.3.   A vizsgált készüléket konvekciós kemencébe vagy klímakamrába kell helyezni. A kamra vagy kemence hőmérsékletét fokozatosan addig kell növelni, amíg el nem éri az alábbi 3.3.1. vagy adott esetben 3.3.2. szakasz szerint meghatározott hőmérsékletet, majd a vizsgálat végéig ezen vagy ennél magasabb hőmérsékleten kell tartani.

3.3.1.   Amennyiben a REESS belső túlhevülés elleni védelemmel van ellátva, a hőmérsékletet a gyártó által a védelmi funkció bekapcsolásának hőmérsékleti küszöbeként meghatározott hőmérsékletre kell emelni annak érdekében, hogy a vizsgált készülék hőmérséklete a fenti 3.2. szakaszban meghatározott módon emelkedjen.

3.3.2.   Amennyiben a REESS semmilyen belső túlhevülés elleni védelemmel nincs ellátva, a hőmérsékletet a gyártó által meghatározott legnagyobb üzemi hőmérsékletre kell emelni.

3.4.   A vizsgálat vége: a vizsgálatot be kell fejezni, ha az alábbiak bármelyike megfigyelhető: