(1)

Az Unió pénzügyi rendszerének pénzmosási, valamint terrorizmusfinanszírozási célú felhasználásának megelőzése tekintetében az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) képezi a fő jogi eszközt. Az említett irányelv átfogó jogi keretet határoz meg, amelyet az (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) tovább erősített a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok kezelésével és a tényleges tulajdonlás átláthatóságának növelésével. Az említett jogi keret eredményei ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok megfelelő csökkentése és a bűnözők azon kísérleteinek hatékony felderítése érdekében, amelyek az Unió pénzügyi rendszerével bűnelkövetési célból való visszaélésre irányulnak, további javításokra van szükség.

(2)

Az (EU) 2015/849 irányelvben a kötelezett szolgáltatókra vonatkozó kötelezettségeket előíró rendelkezések alkalmazása szempontjából az tekinthető a fő kihívásnak, hogy az említett rendelkezésekben meghatározott szabályok nem alkalmazhatók közvetlenül, a megközelítés pedig nemzeti törésvonalak mentén széttagolt. Bár ezek a szabályok három évtizede léteznek és fejlődnek, végrehajtásuk még mindig nem felel meg teljes mértékben az integrált belső piac követelményeinek. Ezért a kívánt egységes alkalmazás érdekében szükséges, hogy a jelenleg az (EU) 2015/849 irányelv hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó, az érintett kötelezett szolgáltatók által közvetlenül alkalmazható szabályokat egy rendelet rögzítse.

(3)

Ez az új eszköz egy átfogó csomag része, amely a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret megerősítésére irányul. Ez a rendelet, valamint az (EU) 2024/1640 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), az (EU) 2023/1113 (7) és az (EU) 2024/1620 (8) európai parlamenti és tanácsi rendelet együttesen alkotja majd a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatban a kötelezett szolgáltatók által teljesítendő követelményeket szabályozó jogi keretet, amely megalapozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós intézményi keretét, többek között a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság (AMLA) létrehozását.

(4)

Pénzmosásra és a terrorizmus finanszírozására gyakran nemzetközi összefüggésekben kerül sor. Az uniós szinten elfogadott intézkedések nemzetközi koordináció és együttműködés nélkül nagyon korlátozott hatással járnának. Ezért az Unió által e téren elfogadott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a nemzetközi szinten tett lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúnak kell lenniük. Az uniós fellépésnek továbbra is különös figyelmet kell fordítania a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: FATF) által megfogalmazott ajánlásokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő más nemzetközi testületek által alkalmazott eszközökre. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem hatékonyságának megerősítése céljából a vonatkozó uniós jogi aktusokat adott esetben össze kell hangolni a pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozása és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló, a FATF által 2012 februárjában elfogadott nemzetközi standardokkal (a továbbiakban: a felülvizsgált FATF-ajánlások), valamint azok későbbi módosításaival.

(5)

Az (EU) 2015/849 irányelv elfogadása óta az uniós büntetőjogi keret közelmúltbeli fejleményei hozzájárultak a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének és az ellenük folytatott küzdelemnek a megerősítéséhez. Az (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) megteremtette a pénzmosás bűncselekménye és alapbűncselekményei egységes értelmezését. Az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) meghatározta az Unió pénzügyi érdekeit érintő pénzügyi bűncselekményeket, amelyeket egyúttal a pénzmosás alapbűncselekményeinek is kell tekinteni. Az (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) egységes értelmezést alakított ki a terrorizmusfinanszírozás bűncselekménye tekintetében. Mivel ezeket a fogalmakat az uniós büntetőjog egyértelművé teszi, a továbbiakban nem szükséges, hogy a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás fogalmát a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályok határozzák meg. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keretnek viszont teljes mértékben összhangban kell állnia az Unió büntetőjogi keretével.

(6)

A büntetőjog érintett területén történő harmonizáció erőteljes és következetes megközelítést tesz lehetővé uniós szinten a pénzmosás és annak alapbűncselekményei – így többek között a korrupció – megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem terén. Egy ilyen megközelítés egyúttal biztosítja azt, hogy azok a tagállamok, amelyek a pénzmosás alapbűncselekményeinek minősülő büntetendő cselekmények fogalommeghatározása tekintetében szélesebb körű megközelítést fogadtak el, továbbra is alkalmazzák az említett megközelítést. Ezen oknál fogva – az (EU) 2018/1673 irányelvvel összhangban – a nemzeti jognak megfelelően büntetni rendelt pénzmosás alapbűncselekmény elkövetésében való bármely büntetendő részvételt az említett irányelv és e rendelet alkalmazásában egyaránt büntetendő cselekménynek kell tekinteni.

(7)

A technológia folyamatos fejlődése lehetőséget kínál a magánszektornak arra, hogy új termékeket és rendszereket fejlesszen ki pénzeszköz- vagy értékcsere céljából. Bár ez pozitív jelenség, új pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat eredményezhet, mivel a bűnözők folyamatosan módot találnak a sebezhetőségek kihasználására annak érdekében, hogy világszerte elrejtsék és mozgassák a jogellenes tevékenységből származó pénzeszközöket. A kriptoeszköz-szolgáltatók és a közösségi finanszírozási platformok ki vannak téve az új csatornákkal történő, a jogellenes tevékenységből származó pénzeszközök mozgatása céljából végzett visszaélésnek, ugyanakkor megfelelő helyzetben vannak az ilyen pénzmozgatások felderítéséhez és a kockázatok csökkentéséhez. Az uniós jogszabályok hatályát ezért a kriptoeszközökkel kapcsolatos FATF-standardokkal összhangban ki kell terjeszteni az ilyen jogi szolgáltatókra és platformokra. Ezzel egyidejűleg az innováció terén tett előrelépések – így például a metaverzum kifejlődése – új módokat biztosítanak a bűncselekmények elkövetésére, valamint az azokból származó jövedelmek tisztára mosására. Ennélfogva fontos éberséget tanúsítani az innovatív termékek, illetve szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kockázatok tekintetében, akár uniós, akár nemzeti szinten, akár pedig a kötelezett szolgáltatók szintjén.

(8)

Az e rendelet hatálya alá tartozó intézmények és személyek alapvető szerepet játszanak az Unió pénzügyi rendszerének kapuőreként, ezért meg kell hozniuk az e rendeletben foglalt követelmények végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést annak megakadályozása érdekében, hogy a bűnözők tisztára mossák az illegális tevékenységeikből származó jövedelmet, vagy terrorizmust finanszírozzanak. Intézkedéseket kell hozni a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával vagy kijátszásával összefüggő kockázatok csökkentése érdekében is.

(9)

A biztosításközvetítő (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szerinti fogalommeghatározása a biztosítási értékesítési tevékenységet megkezdő vagy folytató természetes, illetve jogi személyek széles körére kiterjed. Egyes biztosításközvetítők biztosítók vagy közvetítők teljes körű felelősségvállalása mellett kezdenek biztosítási értékesítési tevékenységeket, e tevékenységeket pedig azok szabályzatai és eljárásai szerint végezhetik. Amennyiben az említett közvetítők nem szednek be díjakat vagy olyan összegeket, amelyek szándékolt jogosultja az ügyfél, a szerződő, vagy a biztosítási kötvény kedvezményezettje, nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemi átvilágítást végezzenek, illetve észleljék és jelentsék a gyanús ügyleteket. Tekintettel az említett korlátozott szerepkörre, valamint arra, hogy az említett közvetítők esetében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények teljes körű alkalmazását azok a biztosítók vagy közvetítők szavatolják, akik felelősséggel tartoznak a szolgáltatásoknak az említett közvetítők általi nyújtásáért, azokat a közvetítőket, akik nem kezelnek az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 4. cikkének 25. pontjában meghatározott pénzt, e rendelet alkalmazásában nem kell kötelezett szolgáltatóknak tekinteni.

(10)

Az olyan vegyes tevékenységet folytató holdingtársaságokat, amelyeknek legalább egy leányvállalata kötelezett szolgáltatónak minősül, kötelezett szolgáltatókként e rendelet hatálya alá kell vonni. A pénzügyi felügyeletek általi következetes felügyelet biztosítása érdekében, amennyiben egy vegyes tevékenységű holdingtársaság leányvállalatai között legalább egy hitelintézet vagy pénzügyi intézmény található, akkor magának a holdingtársaságnak is pénzügyi intézménynek kell minősülnie.

(11)

Pénzügyi tranzakciók adott csoporton belül, annak pénzügyei kezelése keretében is lebonyolíthatók. Az ilyen ügyleteket azonban nem ügyfelek viszonylatában hajtják végre, így ezek esetében nem szükséges a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések alkalmazása. A jogbiztonság garantálása érdekében el kell ismerni, hogy ez a rendelet nem alkalmazandó azokra a pénzügyi tevékenységekre vagy egyéb pénzügyi szolgáltatásokra, amelyeket egy csoport tagjai nyújtanak az adott csoport más tagjainak.

(12)

Indokolt, hogy e rendelet hatálya kiterjedjen a független jogi szakemberekre, ha azok pénzügyi vagy társasági ügyletekben vesznek részt, ideértve az adótanácsadást is, mivel ezekben az esetekben fennáll a kockázata annak, hogy az említett jogi szakemberek által nyújtott szolgáltatásokkal visszaélnek a büntetendő cselekményből származó jövedelem tisztára mosása vagy a terrorizmus finanszírozása céljából. Mentességet kell azonban nyújtani a bírósági eljárás előtt, az eljárás folyamán és azt követően, vagy az ügyfél jogi helyzetének tisztázása során szerzett információkra vonatkozó bejelentési kötelezettség alól, mivel az ilyen információk esetében érvényesül az ügyvédi titoktartási kötelezettség. A jogi tanácsadásra ezért továbbra is vonatkoznia kell a szakmai titoktartási kötelezettségnek, kivéve, ha a jogi szakember pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási tevékenységekben vesz részt, ha a jogi tanácsadás nyújtása pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára történik, vagy ha a jogi szakember tudatában van annak, hogy az ügyfél a jogi tanácsot pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás érdekében kéri. Az ilyen tudomásra és a célra objektív, ténybeli körülményekből lehet következtetni. Mivel jogi tanácsért már a jövedelmet hozó bűnözői tevékenység elkövetésének szakaszában is folyamodhatnak, fontos, hogy az ügyvédi titoktartásból kizárt ügyek az olyan helyzetekre is kiterjedjenek, amelyekben alapbűncselekményekkel összefüggésben nyújtanak jogi tanácsot. A valamely folyamatban lévő bírósági eljárással kapcsolatban kért jogi tanácsot nem lehet pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából kért jogi tanácsnak tekinteni.

(13)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) garantált jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében egyes tagállamokban az ügyfelet bírósági eljárásokban védeni vagy képviselni, illetve az ügyfél jogi helyzetét tisztázni jogosult könyvvizsgálók, külső könyvelők és adótanácsadók esetében az általuk e feladatok ellátása során szerzett információknak nem kell bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozniuk. Ugyanakkor a közjegyzőkre és az ügyvédekre vonatkozó kivételek szintúgy alkalmazandók azokra a szakemberekre is, akik valamely ügyfél védelemhez való jogának gyakorlása vagy az ügyfél jogi helyzetének tisztázása keretében járnak el.

(14)

Az (EU) 2018/843 irányelv volt az első jogi eszköz, amely az Unióban a kriptoeszközök jelentette pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok kezelésére irányult. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret hatályát a kriptoeszköz-szolgáltatók két típusára terjesztette ki: a virtuális fizetőeszközök és a belső érték nélküli pénzek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra, valamint a letétkezelő pénztárca-szolgáltatókra. A gyors technológiai fejlődés és a FATF-standardok fejleményei miatt szükség van az említett megközelítés felülvizsgálatára. Az uniós jogi keret kiegészítésében és naprakésszé tételében az első lépést az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) jelentette, amely követelményeket határoz meg azon kriptoeszköz-szolgáltatók számára, amelyek engedélyt kívánnak kérni szolgáltatásaik belső piacon történő nyújtására. A kriptoeszközök és a kriptoeszköz-szolgáltatók fogalmának olyan meghatározását is bevezette, amely a tevékenységek szélesebb körét öleli fel. Emellett, az (EU) 2023/1113 rendelet kiszélesítette a (EU) 2023/1114 rendelet hatálya alá tartozó kriptoeszköz-szolgáltatók általi kriptoeszköz-átruházásokra vonatkozó nyomonkövethetőségi követelményeket, valamint módosította az (EU) 2015/849 irányelvet, annak előírása érdekében, hogy a tagállamok a kriptoeszköz-szolgáltatókat kötelezett szolgáltatóknak tekintsék. Az említett kriptoeszköz-szolgáltatókra e rendelet hatályának is ki kell terjednie a kriptoeszközökkel pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából való visszaélés kockázatának csökkentése érdekében.

(15)

Az egyedi és nem helyettesíthető kriptoeszközök piacainak létrejötte még közelmúltbeli fejleménynek tekinthető, amely nem vezetett a működésüket szabályozó jogszabályok bevezetéséhez. E piacok alakulását figyelemmel kísérik, és fontos, hogy annak következtében ne jöjjenek létre olyan új pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok, amelyek nem lennének megfelelően csökkentve. A Bizottságnak 2024. december 30-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kriptoeszközökkel kapcsolatos legújabb fejleményekről, beleértve az egyedi és nem helyettesíthető kriptoeszközök piacai fejlődésének értékelését, az ilyen kriptoeszközök megfelelő szabályozási szempontú kezelését, beleértve az egyedi és nem helyettesíthető kriptoeszközök szolgáltatói szabályozása szükségességének és megvalósíthatóságának értékelését. A Bizottság adott esetben az említett jelentéshez jogalkotási javaslatot csatol.

(16)

A közösségi finanszírozási platformok pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal szembeni sebezhetősége általános, és a belső piac egészét érinti. Az eddigiek során tagállamonként széttartó megközelítések alakultak ki e kockázatok kezelését illetően. Bár az (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) uniós szinten harmonizálja az üzleti befektetésekre és a hitelalapú közösségi finanszírozási platformokra vonatkozó szabályozási megközelítést, és több biztosítékot is bevezet a potenciális pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok kezelésére vonatkozóan – például a projektgazdák tekintetében és az engedélyezési eljárások keretében a közösségi finanszírozási platformok átvilágítási kötelezettségét – a közösségi finanszírozási platformokra vonatkozóan a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem tekintetében szilárd kötelezettségeket előíró, harmonizált jogi keret hiánya hiányosságokhoz vezet, valamint gyengíti a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós biztosítékokat. Ezért biztosítani kell, hogy az összes közösségi finanszírozási platformra, köztük az (EU) 2020/1503 rendelet alapján már engedélyezett közösségi finanszírozási platformokra is vonatkozzanak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós jogszabályok.

(17)

A közösségi finanszírozási közvetítők, amelyek digitális platformot működtetnek azzal a céllal, hogy kapcsolatba hozzák a finanszírozókat a projektgazdákkal (például a finanszírozást kereső egyesületekkel vagy magánszemélyekkel), illetve megkönnyítsék kapcsolatfelvételüket, ki vannak téve a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak. Az (EU) 2020/1503 rendelet alapján megadott engedéllyel nem rendelkező vállalkozások jelenleg vagy szabályozatlanok, vagy a tagállamok széttartó szabályozási megközelítései alá tartoznak, többek között a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok kezelésére vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatban. Az ilyen közvetítőkre ezért az e rendeletben foglalt kötelezettségeknek kell vonatkozniuk, különösen annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a bűnözők által jogellenes célokra gyűjtött – az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározottak szerinti – pénz, illetve kriptoeszközök eltérítése. Az ilyen kockázatok csökkentése érdekében az említett kötelezettségek a projektek széles körére kiterjednek, ideértve többek között az oktatási, illetve kulturális projekteket, valamint az általánosabb ügyek támogatására – például a humanitárius területen –, illetve családi vagy társadalmi események szervezésére vagy megünneplésére történő pénz- vagy kriptoeszközgyűjtést is.

(18)

Az (EU) 2015/849 irányelv azáltal csökkentette volna a nagy összegű készpénzfizetésekből eredő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, hogy a kötelezett szolgáltatók között szerepeltette azokat az árukkal kereskedő személyeket is, akik 10 000 EUR-t meghaladó összegű készpénzfizetést kezdeményeznek vagy fogadnak, ugyanakkor lehetővé tette a tagállamok számára, hogy szigorúbb intézkedéseket vezessenek be. Ez a megközelítés hatástalannak bizonyult a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények nem megfelelő értelmezése és alkalmazása, a felügyelet hiánya és a pénzügyi információs egységnek bejelentett gyanús ügyletek korlátozott száma miatt. A nagy összegű készpénzzel való visszaélésből eredő kockázatok megfelelő csökkentése érdekében uniós szintű korlátozást szükséges megállapítani a 10 000 EUR-t meghaladó nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozóan. Következésképpen a továbbiakban nem szükséges, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek az árukkal kereskedő személyekre is vonatkozzanak, kivéve a nemesfémekkel, drágakövekkel, valamint egyéb nagy értékű árukkal és kulturális javakkal kereskedő személyeket.

(19)

Az árukkal kereskedő személyek egyes kategóriái különösen ki vannak téve a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak, mivel a gyakran kis méretű, szállítható áruk, amelyekkel kereskednek, nagy értéket képviselnek. Ezért a nemesfémekkel és drágakövekkel, valamint egyéb nagy értékű árukkal kereskedő személyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá kell tartozniuk, amennyiben az ilyen kereskedés rendszeres vagy fő szakmai tevékenység.

(20)

A magasabb piaci szegmensekbe tartozó gépjárművek, vízi járművek és légi járművek nagy értékük és szállítóhatóságuk miatt ki vannak téve a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljából történő visszaélés kockázatának. Az ilyen árukkal kereskedő személyekre ezért vonatkozniuk kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek. Az említett áruk szállíthatósága különösen vonzó a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás szempontjából, tekintettel arra, hogy az ilyen áruk könnyen szállíthatók az uniós határokon keresztül vagy azokon kívülre, valamint arra, hogy amennyiben harmadik országban lettek nyilvántartásba véve, a rájuk vonatkozó információkhoz az illetékes hatóságok adott esetben nem könnyen férhetnek hozzá. Azon kockázat csökkentése, hogy az unióbeli nagy értékű termékekkel bűnelkövetési célból esetleg visszaélnek, és az ilyen áruk tulajdoni viszonyainak láthatósága érdekében elő kell írni a nagy értékű árukkal kereskedő személyek számára a gépjárművek, vízi járművek és légi járművek értékesítésével összefüggő ügyletek bejelentését. A hitelintézetek és a pénzügyi intézmények olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek elengedhetetlenek az ilyen áruk értékesítésének vagy tulajdonjoga átruházásának lebonyolításához, és számukra szintén elő kell írni, hogy az érintett ügyleteket bejelentsék a pénzügyi információs egységnek. Bár a kizárólag kereskedelmi tevékenységek folytatására szánt áruk nem kell, hogy ilyen tájékoztatási kötelezettség tárgyát képezzék, a magánjellegű, nem kereskedelmi célú értékesítés nem korlátozódhat azokra az esetekre, amelyekben az ügyfél természetes személy, hanem jogi személyek és konstrukciók számára történő értékesítésekre is kell vonatkoznia, különösen akkor, ha azokat a tényleges tulajdonosuk vagyonának a kezelése céljából létesítették.

(21)

A befektetői migrációt segítő gazdasági szereplők olyan magánvállalkozások, szervek vagy személyek, amelyek (akik) harmadik országbeli állampolgárok nevében közvetlenül eljárnak a tartózkodási jog megadására illetékességgel rendelkező nemzeti hatóságoknál vagy azokkal kapcsolatba lépnek, vagy közvetítői szolgáltatásokat nyújtanak olyan harmadik országbeli állampolgároknak, akik befektetés – tőketranszfer, ingatlanvásárlás vagy -bérlés, államkötvénybe való befektetés, gazdasági társaságokba való befektetés, adományozás vagy alapítványtevés a közjót szolgáló tevékenységgel összefüggésben, vagy az állami költségvetéshez való hozzájárulás – fejében tartózkodási jogot kívánnak szerezni valamely tagállamban. A befektetői letelepedési programok kockázatot és sebezhetőséget hordoznak magukban a pénzmosással, a korrupcióval és az adókijátszással kapcsolatban. Ezeket a kockázatokat súlyosbítják a valamely tagállamban való tartózkodáshoz kapcsolódó, határokon átnyúló jogok. Ezért szükséges, hogy a befektetői migrációt segítő gazdasági szereplők a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek hatálya alá tartozzanak. E rendeletet nem kell alkalmazni a befektetői állampolgársági programokra, amelyek keretében befektetés fejében állampolgárság szerezhető, mert az ilyen programokat úgy kell tekinteni, mint amelyek aláássák az uniós polgárság alapvető jogállását és a tagállamok közötti lojális együttműködést.

(22)

Bár a jelzáloghitelezők és a fogyasztói hitelek nyújtói jellemzően hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények, vannak olyan fogyasztóihitel- és jelzáloghitel-közvetítők, amelyek nem minősülnek hitelintézetnek vagy pénzügyi intézménynek, és az eddigiek során uniós szinten nem tartoztak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá, azonban egyes tagállamokban vonatkoztak rájuk ilyen kötelezettségek a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak való kitettségük miatt. Üzleti modelljüktől függően az ilyen fogyasztóihitel- és jelzáloghitel-közvetítők jelentős pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak lehetnek kitéve. Fontos biztosítani azt, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények vonatkozzanak az ilyen kockázatoknak kitett, hasonló tevékenységeket végző szervezetekre, függetlenül attól, hogy hitelintézetnek vagy pénzügyi intézménynek minősülnek-e. Ezért indokolt a szabályozott körbe bevonni azokat a fogyasztóihitel- és jelzáloghitel-közvetítőket, amelyek nem hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények, de tevékenységükből adódóan pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak vannak kitéve. Számos esetben azonban a hitelközvetítő a hitelt nyújtó és elbíráló hitelintézet vagy pénzügyi intézmény nevében jár el. Ezekben az esetekben a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket a fogyasztóihitel- és jelzáloghitel-közvetítőkre nem, hanem csak a hitelintézetekre vagy a pénzügyi intézményekre kell alkalmazni.

(23)

A következetes megközelítés biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a befektetési ágazatban mely jogi személyekre vonatkoznak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények. Bár a kollektív befektetési formák eddig is az (EU) 2015/849 irányelv hatálya alá tartoztak, a vonatkozó terminológiát össze kell hangolni a befektetési alapokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályokkal, nevezetesen a 2009/65/EK (16) és a 2011/61/EU (17) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel. Mivel alapok jogi személyiség nélkül is létrejöhetnek, szükség van kezelőik e rendelet hatálya alá vonására is. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket attól függetlenül kell alkalmazni, hogy egy alap befektetési jegyeit vagy részvényeit milyen formában bocsátják megvételre az Unióban, ideértve azt az esetet is, amikor a befektetési jegyeket vagy részvényeket közvetlenül vagy közvetve az Unióban letelepedett befektetőknek kínálják, vagy az ilyen befektetőknél helyezik el az alapkezelő kezdeményezésére vagy az alapkezelő nevében. Mivel mind az alapok, mind az alapkezelők a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá tartoznak, helyénvaló egyértelművé tenni azt, hogy el kell kerülni az erőfeszítések megkettőzését. Ennek érdekében az alap szintjén és az alap kezelője szintjén hozott, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések nem lehetnek azonosak, hanem tükrözniük kell az alap és az alap kezelője közötti feladatmegosztást.

(24)

A hivatásos labdarúgóklubok és játékosközvetítők tevékenységei több olyan tényező miatt is ki vannak téve a pénzmosás és annak alapbűncselekményei kockázatának, amelyek a labdarúgó-ágazat velejárói, mint például a labdarúgás globális népszerűsége, az azzal összefüggő tekintélyes pénzösszegek, pénzáramlások és pénzügyi érdekeltségek, a határokon átnyúló ügyletek túlsúlya, és az olykor homályos tulajdonosi struktúrák. Mindezen tényezők a bűnözők általi, a jogellenes tevékenységből származó pénzeszközök tisztára mosását célzó lehetséges visszaéléseknek teszik ki a labdarúgást, így pedig sebezhetővé teszik a sportot a pénzmosással és annak alapbűncselekményeivel szemben. A kulcsfontosságú kockázati területek közé tartoznak például a befektetőkkel és a szponzorokkal – többek között a hirdetőkkel – folytatott ügyletek, valamint a játékosok átigazolása. A hivatásos labdarúgókluboknak és játékosközvetítőknek ezért erőteljes pénzmosás elleni intézkedéseket kell bevezetniük, ideértve a befektetők és szponzorok – köztük a hirdetők –, valamint azon egyéb partnerek és felek tekintetében elvégzendő ügyfél-átvilágítást, akikkel ügyleteket bonyolítanak. Annak érdekében, hogy a bűnelkövetési célú visszaélések kockázatának kevésbé kitett, kisebb klubokra ne nehezedjenek aránytalan terhek, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – a pénzmosás és annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás bizonyítottan alacsonyabb kockázata alapján – egyes hivatásos labdarúgóklubokat teljes egészében vagy részben mentesíthessenek az e rendeletben foglalt követelmények alól.

(25)

A nemzeti labdarúgó-bajnokságaik legmagasabb osztályaiban versenyző hivatásos labdarúgóklubok a tevékenységeik miatt nagyobb mértékben ki vannak téve a pénzmosás és annak alapbűncselekményei magasabb kockázatának, összehasonlítva azokkal a labdarúgóklubokkal, amelyek az alsóbb osztályokban versenyeznek. A legmagasabb osztályú labdarúgóklubok például jelentősebb pénzügyi tranzakciókban – így például nagy értékű játékosátigazolásokban és szponzorálási ügyletekben – vesznek részt, és összetettebb, több tulajdonosi réteggel bíró vállalati struktúrával rendelkezhetnek, továbbá nagyobb valószínűséggel vesznek részt határokon átnyúló ügyletekben. Az említett tényezők az említett, legmagasabb osztályú klubokat vonzóbbá teszik a bűnözők számára, valamint több lehetőséget biztosítanak a jogellenes tevékenységből származó pénzeszközök elrejtésére. A tagállamok számára ezért azt kell lehetővé tenni, hogy a legmagasabb osztályban részt vevő hivatásos labdarúgókluboknak csak abban az esetben adhassanak mentességet, ha a kockázat bizonyítottan alacsony, valamint ha az ilyen klubok árbevétele a megelőző 2 év mindegyikében kevesebb volt, mint 5 000 000 EUR vagy azzal egyenértékű, hazai pénznemben kifejezett összeg. Mindazonáltal a pénzmosás kockázatát nem kizárólag az határozza meg, hogy egy labdarúgóklub melyik osztályban versenyez. Az alacsonyabb osztályba tartozó klubok szintén jelentős kockázatoknak lehetnek kitéve a pénzmosás és annak alapbűncselekményei tekintetében. A tagállamok számára ezért csak az alacsonyabb osztályokba tartozó olyan labdarúgóklubok mentesítését szabad lehetővé tenni az e rendeletben foglalt követelmények alól, amely klubok esetében bizonyítottan alacsony a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, illetve a terrorizmusfinanszírozás kockázata.

(26)

Ez a rendelet uniós szinten harmonizálja a pénzmosás, annak alapbűncselekményei, valamint a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében bevezetendő intézkedéseket. Ezzel egyidejűleg – a kockázatalapú megközelítéssel összhangban – a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további követelményeket írjanak elő olyan, korlátozott esetekben, amelyekben sajátos kockázatokkal szembesülnek. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kockázatokat megfelelően csökkentsék, azon kötelezett szolgáltatóknak, amelyek központi irodája egy másik tagállamban található, alkalmazniuk kell az ilyen további követelményeket, függetlenül attól, hogy abban a másik tagállamban a letelepedés szabadsága vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működnek-e, feltéve, hogy rendelkeznek infrastruktúrával az adott másik tagállamban. Ezen túlmenően az említett belső piaci szabadságok közötti kapcsolat egyértelműsítése érdekében fontos annak tisztázása, hogy mely tevékenységek minősülnek letelepedésnek.

(27)

Az Európai Unió Bírósásága ítélkezési gyakorlatával összhangban – kivéve, ha ágazati jogszabályok kifejezetten rendelkeznek erről – a letelepedéshez nem szükséges leányvállalat, fióktelep vagy képviselet megléte, hanem az megvalósulhat egy olyan iroda révén is, amelyet a kötelezett szolgáltató saját személyzete vagy olyan személy vezet, aki független, ugyanakkor állandó jelleggel jogosult eljárni a kötelezett szolgáltató érdekében. E fogalommeghatározás értelmében – amely előírja, hogy a szolgáltató letelepedésének helyén ténylegesen gazdasági tevékenységet kell végezni – postafiók megléte önmagában nem tekinthető letelepedésnek. Ugyanilyen módon, a támogató tevékenységekhez – például a pusztán háttérirodai műveletekhez, a kötelezett szolgáltatók által üzemeltetett informatikai központokhoz vagy adatközpontokhoz – használt irodák vagy egyéb infrastruktúrák nem tekinthetők letelepedésnek. Ellenben az olyan tevékenységek, mint például kriptoeszköz-szolgáltatások ATM-eken keresztül történő nyújtása, letelepedésnek minősülnek, tekintettel arra, hogy az ügyfeleiket főként az interneten keresztül kiszolgáló gazdasági szereplőknek korlátozott mértékű fizikai berendezésekre van szükségük, ami igaz a kriptoeszköz-szolgáltatókra is.

(28)

Fontos, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket arányos módon alkalmazzák, és hogy bármely követelmény előírása arányos legyen azzal a szereppel, amelyet a kötelezett szolgáltatók a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésében játszhatnak. E célból lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy e rendelet kockázatalapú megközelítésével összhangban bizonyos gazdasági szereplőket mentesítsenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények alól, amennyiben az általuk végzett tevékenységek alacsony pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot jelentenek, és ha a tevékenységek jellegüket tekintve korlátozottak. Az ilyen mentességek uniós szinten átlátható és következetes alkalmazása érdekében létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy ellenőrizze a megadni kívánt mentességek szükségességét. A Bizottságnak ezenkívül a nyújtott mentességeket évente közzé kell tennie az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(29)

A belső rendszerekre és kontrollmechanizmusokra vonatkozó, a belső piacon működő valamennyi kötelezett szolgáltatóra alkalmazandó következetes szabályrendszer meg fogja erősíteni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó követelményeknek való megfelelést, és hatékonyabbá fogja tenni a felügyeletet. A pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok, valamint a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtása vagy kijátszása kockázatának megfelelő csökkentése érdekében a kötelezett szolgáltatóknak kockázatalapú szabályzatokból, eljárásokból és kontrollmechanizmusokból álló belső ellenőrzési keretrendszerrel kell rendelkezniük, emellett a szervezet egészében egyértelműen meg kell osztaniuk a felelősségi köröket. E rendelet kockázatalapú megközelítésével összhangban ezeknek a szabályzatoknak, eljárásoknak és kontrollmechanizmusoknak arányosnak kell lenniük a kötelezett szolgáltató üzleti tevékenységének jellegével, ideértve annak kockázatait és összetettségét is, valamint a méretével, és azokra a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra kell reagálniuk, amelyekkel a szolgáltató szembesül, a kriptoeszköz-szolgáltatók esetében ideértve a nem letétkezelő tárcákkal végzett ügyleteket is.

(30)

A megfelelő kockázatalapú megközelítés megköveteli a kötelezett szolgáltatóktól, hogy a hatékony kockázatcsökkentés érdekében azonosítsák a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás azon eredendő kockázatait, valamint a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával vagy kijátszásával összefüggő kockázatokat, amelyekkel üzleti tevékenységük révén szembesülnek, és hogy szabályzataik, eljárásaik és belső kontrollmechanizmusaik megfelelőek legyenek ezen eredendő kockázatok kezeléséhez. Ennek során a kötelezett szolgáltatóknak figyelembe kell venniük ügyfeleik, a kínált termékek, szolgáltatások vagy ügyletek jellemzőit, a kriptoeszköz-szolgáltatók esetében ideértve a nem letétkezelő tárcákkal végzett ügyleteket is, az érintett országokat vagy földrajzi területeket, valamint az igénybe vett forgalmazási láncokat. A kockázatok változó jellegére tekintettel ezt a kockázatértékelést rendszeresen frissíteni kell.

(31)

A kötelezett szolgáltatók általi, az üzleti tevékenységeiket érintő kockázatok azonosítására vonatkozó következetes és hatékony megközelítés elősegítése érdekében az AMLA-nak iránymutatásokat kell kiadnia az egész vállalkozásra kiterjedő kockázatértékelés tartalmára vonatkozó minimumkövetelményekről, valamint a figyelembe veendő további információforrásokról. E források magukba foglalhatnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem nemzetközi standardalkotóitól származó információkat – például az FATF kölcsönös értékelési jelentéseit – és más olyan hiteles és megbízható forrásokat, amelyek információkat szolgáltatnak a tipológiákról, a felmerülő kockázatokról és a büntetendő cselekményekről, többek között a korrupcióról, mint például a civil társadalmi szervezetek, a média és a tudományos körök jelentései és beszámolói.

(32)

Helyénvaló figyelembe venni a kisebb méretű kötelezett szolgáltatók jellemzőit és szükségleteit, és olyan elbánást kell biztosítani velük szemben, amely megfelel a konkrét igényeiknek és üzleti tevékenységük jellegének. Ez magában foglalhatja egyes kötelezett szolgáltatóknak a kockázatértékelés elvégzése alóli mentesítését, amennyiben jól ismertek az abban az ágazatban rejlő kockázatok, amelyben a szolgáltató tevékenykedik.

(33)

A FATF standardokat dolgozott ki, amelyek alapján a joghatóságoknak azonosítaniuk és értékelniük kell a proliferációfinanszírozáshoz kapcsolódó célzott pénzügyi szankciók esetleges végre nem hajtásának vagy kijátszásának kockázatát, és intézkedéseket kell hozniuk e kockázatok csökkentésére. A FATF által bevezetett új standardok nem helyettesítik és nem gyengítik azokat a meglévő, szigorú követelményeket, amelyek szerint az országoknak célzott pénzügyi szankciókat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy megfeleljenek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: az ENSZ BT) vonatkozó, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének és finanszírozásának megelőzéséről, visszaszorításáról és megzavarásáról szóló határozatainak. E jelenleg hatályos, uniós szinten a 2010/413/KKBP (18) és a (KKBP) 2016/849 (19) tanácsi határozattal, valamint a 267/2012/EU (20) és az (EU) 2017/1509 (21) tanácsi rendelettel végrehajtott kötelezettségek továbbra is szigorú szabályalapú kötelezettségek maradnak, amelyek az Unión belül valamennyi természetes és jogi személyre nézve kötelező erejűek. Figyelemmel azokra a konkrét kockázatokra, amelyeknek az Unió a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtása vagy kijátszása tekintetében ki van téve, a kockázatértékelést helyénvaló kiterjeszteni oly módon, hogy az az uniós szinten elfogadott valamennyi célzott pénzügyi szankcióra kiterjedjen. A célzott pénzügyi szankciókhoz kapcsolódó pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések kockázatérzékeny jellege nem szünteti meg azt az Unióban valamennyi természetes vagy jogi személyre háruló, szabályalapú kötelezettséget, hogy a jegyzékbe vett személyek, illetve szervezetek pénzeszközeit és egyéb vagyoni eszközeit be kell fagyasztani, valamint hogy sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem szabad a rendelkezésükre bocsátani ilyen eszközöket.

(34)

A célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtása vagy kijátszása kockázatának megfelelő csökkentése érdekében fontos meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyek végrehajtását elő kell írni a kötelezett szolgáltatók számára, ideértve azon intézkedéseket is, amelyek értelmében a kötelezett szolgáltatóknak ügyfélkörüket össze kell vetniük a célzott pénzügyi szankciók keretében jegyzékbe vett személyek, illetve szervezetek jegyzékeivel. Az e rendelet alapján a kötelezett szolgáltatókra vonatkozó követelmények nem szüntetik meg azt az Unióban valamennyi természetes vagy jogi személyre háruló szabályalapú kötelezettséget, hogy a célzott pénzügyi szankciók hatálya alá tartozó személyek, illetve szervezetek pénzeszközeit és egyéb vagyoni eszközeit be kell fagyasztani, valamint hogy sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem szabad a rendelkezésükre bocsátani ilyen eszközöket. Továbbá az a rendeletben foglalt követelményekkel nem cél az egyéb uniós jogi aktusok vagy a nemzeti jog szerinti célzott pénzügyi szankciók végrehajtása céljából történő ügyfél-átvilágításra vonatkozó kötelezettségek kiváltása.

(35)

A legújabb nemzetközi fejlemények figyelembevétele érdekében e rendeletnek olyan követelményt kell bevezetnie, amely szerint a kötelezett szolgáltatók szintjén kell azonosítani, értelmezni, kezelni és csökkenteni a célzott pénzügyi szankciók végre nem hajtásával vagy kijátszásával összefüggő kockázatokat.

(36)

A személyeknek, illetve szervezeteknek az ENSZ BT, illetve az ENSZ szankcióbizottsága általi jegyzékbe vételeit az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 29. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott határozatok és rendeletek révén épülnek be az uniós jogba, amelyek célzott pénzügyi szankciókat szabnak ki az ilyen személyekre és szervezetekre. Az ilyen jogi aktusok uniós szintű elfogadásának folyamata megköveteli annak ellenőrzését, hogy a jegyzékbe vételek tiszteletben tartják-e a Charta által biztosított alapvető jogokat. Az ENSZ általi közzététel időpontja és az ENSZ jegyzékbe vételeit átültető uniós jogi aktusok alkalmazása kezdőidőpontja közötti időben – a célzott pénzügyi szankciók hatékony alkalmazásának lehetővé tétele érdekében – a kötelezett szolgáltatóknak nyilvántartást kell vezetniük az általuk az ENSZ pénzügyi szankcióinak keretében jegyzékbe vett ügyfelek számára, illetve a jegyzékbe vett személyek vagy szervezetek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló ügyfelek számára őrzött pénzeszközökről, illetve egyéb vagyoni eszközökről, valamint – például az ügyfél alapvető szükségleteinek a kielégítése érdekében – az ügyfél részére végrehajtott ügyletekről, beleértve a megkísérelt ügyleteket is.

(37)

Annak értékelésekor, hogy egy olyan ügyfél, amely jogi személy, célzott pénzügyi szankciók keretében jegyzékbe vett személy(ek) tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll-e, a kötelezett szolgáltatóknak figyelembe kell venniük az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretében hozott korlátozó intézkedések (szankciók) végrehajtására és értékelésére vonatkozó tanácsi iránymutatásokat, valamint a korlátozó intézkedések hatékony végrehajtására vonatkozó legjobb uniós gyakorlatokat.

(38)

Fontos, hogy a kötelezett szolgáltatók a vezetésük szintjén minden intézkedést megtegyenek a belső szabályzatok, eljárások és kontrollmechanizmusok végrehajtása, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében. A kötelezett szolgáltató belső szabályzatainak, eljárásainak és kontrollmechanizmusainak végrehajtásáért felelős személyként a vezető testület egy tagját kell kijelölni, ugyanakkor helyénvaló, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelés felelőssége végső soron a jogi személy vezető testületét terhelje. Az említett felelősségtulajdonítás nem érinti a vezető testületek együttes polgári jogi vagy büntetőjogi felelősségére vonatkozó nemzeti rendelkezéseket. A kötelezett szolgáltató pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó belső szabályzatainak, eljárásainak és kontrollmechanizmusainak napi szintű végrehajtásával kapcsolatos feladatokkal a megfelelési tisztviselőt kell megbízni.

(39)

Minden tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogában előírja, hogy a megfelelési tisztviselő vagy a belső ellenőrzési funkció vezetőjének kinevezését előíró prudenciális szabályok hatálya alá tartozó kötelezett szolgáltatók megbízhatják az említett személyeket a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó megfelelési tisztviselő és belső ellenőrzési funkció funkcióival és felelősségi köreivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem céljából. Magasabb kockázatok esetén, vagy ha a kötelezett szolgáltató mérete ezt indokolja, lehetővé kell tenni, hogy a kötelezett szolgáltató pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályzataival és eljárásaival kapcsolatos megfelelés-ellenőrzési feladatokat és az azokkal kapcsolatos napi szintű működési feladatokat két különböző személyre lehessen bízni.

(40)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések hatékony végrehajtásához az is létfontosságú, hogy a kötelezett szolgáltatók azon alkalmazottai, ügynökei és forgalmazói, akik szerepet játszanak a végrehajtásban, megértsék a szolgáltatónál meglévő követelményeket, belső szabályzatokat, eljárásokat és kontrollmechanizmusokat. A kötelezett szolgáltatóknak e célból intézkedéseket – többek között képzési programokat – kell bevezetniük. Szükség esetén a kötelezett szolgáltatóknak alapképzést kell nyújtaniuk a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedésekről mindazok számára, akik szerepet játszanak az ilyen intézkedések végrehajtásában. Ebbe a körbe nem csupán a kötelezett szolgáltatók alkalmazottai tartoznak bele, hanem az ügynökeik és forgalmazóik is.

(41)

A kötelezett szolgáltatóknál a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfeleléssel összefüggő feladatokkal megbízott személyek esetében értékelni kell a készségeiket, tudásukat, szakértelmüket, feddhetetlenségüket és magatartásukat. Ha a kötelezett szolgáltatónál a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretnek való megfeleléssel kapcsolatos feladatokat olyan alkalmazottak látják el, akik az érintett ügyfelekkel szoros magánjellegű vagy szakmai kapcsolatban állnak, az összeférhetetlenséghez vezethet, továbbá alááshatja a rendszer integritását. Ilyen jellegű kapcsolatok az üzleti kapcsolat létesítésének időpontjában is fennállhatnak, de később is kialakulhatnak. A kötelezett szolgáltatóknak ezért rendelkezniük kell az összeférhetetlenségek kezelésére és megszüntetésére irányuló eljárásokkal. Az említett eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett alkalmazottak ezen ügyfelekkel összefüggésben ne láthassanak el a kötelezett szolgáltató pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretnek való megfelelésével kapcsolatos feladatokat.

(42)

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben a kötelezett szolgáltatónak minősülő magánszemélyek „házon belül” nyújtják szolgáltatásaikat olyan vállalkozások számára, amelyek tevékenységei nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Mivel az említett vállalkozások nem az Unió pénzügyi rendszerének kapuőreiként járnak el, fontos egyértelművé tenni, hogy az ilyen alkalmazottakra – például a vállalati jogászokra – nem vonatkoznak az e rendeletben foglalt követelmények. Hasonlóképpen, az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeket végző magánszemélyeket saját jogukon nem kell kötelezett szolgáltatónak tekinteni, amennyiben e tevékenységeket valamely kötelezett szolgáltatónál való foglalkoztatásuk keretében végzik, így például egy jogi vagy könyvelő cégnél foglalkoztatott jogászok, illetve könyvelők esetében.

(43)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó csoportszintű szabályzatok és eljárások következetes végrehajtása kulcsfontosságú a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok csoporton belüli megbízható és hatékony kezeléséhez. E célból az anyavállalatnak csoportszintű szabályzatokat, eljárásokat és kontrollmechanizmusokat kell elfogadnia és végrehajtania. A csoporthoz tartozó jogalanyok számára elő kell írni az információcserét, amennyiben az releváns a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése szempontjából. Az információmegosztás során a titoktartás, az adatvédelem és az információk felhasználása tekintetében elégséges garanciáknak kell érvényesülniük. Az AMLA számára feladatként elő kell írni, hogy szabályozási standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek meghatározzák a csoportszintű eljárások és szabályzatok minimumkövetelményeit, beleértve a csoporton belüli információmegosztás minimumszabályait, valamint az azon csoportok anyavállalatának azonosítására vonatkozó kritériumokat, amelyek központi irodája az Unión kívül található.

(44)

Annak érdekében, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket hatékonyan alkalmazzák a különböző, de egymáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó kötelezett szolgáltatókra, amelyek gazdálkodó egységek csoportját alkotják vagy ilyen csoport részét képezik, meg kell fontolni a csoport fogalmának lehető legszélesebb körű meghatározását. E célból a kötelezett szolgáltatóknak az alkalmazandó számviteli szabályokat kell követniük, amelyek lehetővé teszik a különböző típusú gazdasági kapcsolatokkal bíró struktúrák csoportnak minősítését. Míg egy hagyományos csoport egy anyavállalatot és annak leányvállalatait foglalja magában, az egyéb típusú csoportstruktúrák éppúgy relevánsak, így például azon csoportstruktúrák, amelyek esetében több anyavállalat a tulajdonosa egyetlen leányvállalatnak – amelyekre az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 10. cikke központi szervhez tartósan kapcsolt szervezetekként hivatkozik -, vagy az ugyanazon, az említett rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében említett intézményvédelmi rendszer tagjainak minősülő pénzügyi intézmények. A számviteli szabályok szerint az említett struktúrák mindegyike csoportnak minősül, ezért e rendelet alkalmazásában csoportnak kell tekinteni őket.

(45)

A csoportokon kívül más struktúrák is léteznek, például hálózatok vagy partnerségek, amelyekben a kötelezett szolgáltatókra közös tulajdonosi, irányítási és megfelelési kontrollmechanizmusok vonatkozhatnak. Az ágazaton belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása és az említett ágazatok túlterhelésének elkerülése érdekében az AMLA-nak – az arányosság elvének figyelembevételével – azonosítania kell azokat a helyzeteket, amelyekben hasonló csoportszintű szabályzatoknak kell vonatkozniuk ezekre a struktúrákra.

(46)

Vannak olyan körülmények, amikor a kötelezett szolgáltatók fióktelepei és leányvállalatai olyan harmadik országokban találhatók, ahol a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos minimumkövetelmények – ideértve az adatvédelmi kötelezettségeket is – kevésbé szigorúak, mint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó uniós keret. Ilyen helyzetekben, továbbá az Unió pénzügyi rendszerének pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználása teljes körű megakadályozása, valamint az uniós polgárok személyes adatai tekintetében a legmagasabb szintű védelem biztosítása érdekében ezeknek a fióktelepeknek és leányvállalatoknak meg kell felelniük a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos, uniós szinten megállapított követelményeknek. Amennyiben egy harmadik ország joga nem teszi lehetővé az említett követelményeknek való megfelelést, például azért, mert a harmadik országban az adatvédelemre vagy a banktitokra vonatkozó jog elégtelen szintje miatt a csoport csak korlátozott mértékben képes az információkhoz való hozzáférésre, illetve azok kezelésére vagy cseréjére, a kötelezett szolgáltatóknak kiegészítő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az adott országban található fióktelepek és leányvállalatok hatékonyan kezeljék a kockázatokat. Az AMLA számára feladatként elő kell írni, hogy – az arányosság elvének figyelembevételével – dolgozza ki az ilyen kiegészítő intézkedések típusát meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket.

(47)

A kötelezett szolgáltatók kiszervezhetik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos bizonyos követelmények teljesítésével kapcsolatos feladatokat szolgáltatókhoz. A kötelezett szolgáltatók és a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények hatálya alá nem tartozó szolgáltatók között fennálló, szerződésen alapuló kiszervezési kapcsolat esetében a szolgáltatás nyújtójára vonatkozó bármely, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel összefüggő kötelezettség kizárólag a felek közötti szerződésen alapul, nem pedig ezen a rendeleten. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények teljesítésével kapcsolatos felelősségnek ezért továbbra is teljes mértékben a kötelezett szolgáltatót kell terhelnie. A kötelezett szolgáltatónak biztosítania kell különösen azt, hogy a kockázatalapú megközelítés érvényesüljön, ha a távoli ügyfél-azonosítás céljából szolgáltatót vesz igénybe. Az e rendelet szerinti valamely követelmény teljesítéséhez hozzájáruló olyan folyamatok vagy intézkedések, amelyek esetében azonban magának a követelménynek a teljesítését nem a szolgáltató végzi, így például harmadik személytől származó szoftver használata vagy beszerzése, illetve adatbázisokhoz vagy átvilágítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés a kötelezett szolgáltató által, nem minősülnek kiszervezésnek.

(48)

A feladatok szolgáltatókhoz való kiszervezésének lehetősége lehetővé teszi a kötelezett szolgáltatók számára, hogy eldöntsék, miként osszák el erőforrásaikat az e rendeletnek való megfelelés érdekében, ugyanakkor nem mentesíti őket azon kötelezettségük alól, hogy tisztában kell lenniük azzal, hogy az általuk tett intézkedések – ideértve a szolgáltatókhoz kiszervezett intézkedéseket is – csökkentik-e az azonosított pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokat, és hogy az ilyen intézkedések megfelelőek-e. Annak biztosítása érdekében, hogy meglegyen ez a tisztánlátás, a szabályzatok, eljárások és kontrollmechanizmusok végrehajtását érintő intézkedésekre vonatkozó végleges döntéseket mindig a kötelezett szolgáltatónak kell meghoznia.

(49)

A felügyeleteknek a kiszervezési megállapodásokról való értesítése nem jelenti a kiszervezési megállapodások elfogadását. Az ezen értesítésben foglalt információt ugyanakkor – különösen kritikus funkciók kiszervezésekor, vagy ha a kötelezett szolgáltató szisztematikusan kiszervezi a funkcióit – a felügyeletek figyelembe vehetik a kötelezett szolgáltatók rendszereinek és kontrollmechanizmusainak értékelésekor, valamint a fennmaradó kockázati profil meghatározásakor, illetve a vizsgálatok előkészítésekor.

(50)

Annak érdekében, hogy a kiszervezési kapcsolatok hatékonyan működhessenek, további pontosításra van szükség azon feltételeket illetően, amelyek mellett a kiszervezés történik. Az AMLA számára feladatként elő kell írni, hogy iránymutatásokat dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek mellett kerülhet sor kiszervezésre, valamint az érintett felek szerep- és felelősségi körére vonatkozóan. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiszervezéssel kapcsolatos gyakorlatok felügyelte az Unióban mindenütt következetes legyen, az iránymutatásoknak egyértelművé kell tenniük azt is, hogy a felügyeleteknek milyen módon kell figyelembe venniük ezeket a gyakorlatokat, és hogyan kell ellenőrizniük a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelést, amikor a kötelezett szolgáltatók e gyakorlatokhoz folyamodnak.

(51)

Az ügyfél-átvilágítási követelmények elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kötelezett szolgáltatók azonosítsák, ellenőrizzék és nyomon kövessék az ügyfeleikkel fennálló üzleti kapcsolataikat az ügyfelek jelentette pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal összefüggésben. A leendő és a meglévő ügyfelek adatainak pontos azonosítása és ellenőrzése elengedhetetlen az ügyfelekhez kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok megértéséhez, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személyekről van-e szó. A kötelezett szolgáltatóknak továbbá azt is át kell látniuk, hogy kinek a nevében vagy javára hajtanak végre egy ügyletet, például olyan helyzetekben, amikor a hitelintézetek vagy a pénzügyi intézmények jogi szakemberek számára bocsátanak rendelkezésre számlákat azzal a céllal, hogy azok ügyfeleiktől az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározottak szerinti pénzt fogadjanak, illetve ügyfeleik pénzét ilyen számlákon őrizzék. Az ügyfél-átvilágítás összefüggésében az a személy, akinek a javára az ügyletet vagy a tevékenységet végrehajtják, nem a kötelezett szolgáltató által az ügyfele részére végrehajtott ügylet címzettjére vagy kedvezményezettjére utal.

(52)

Egységes és magas színvonalú ügyfél-átvilágítást kell elérni az Unióban, amelynek során támaszkodni kell az ügyfelek azonosítására és személyazonosságuk ellenőrzésére vonatkozó harmonizált követelményekre, valamint csökkenteni kell a nemzeti szintű eltéréseket annak érdekében, hogy a belső piac egészében egyenlő versenyfeltételek alakulhassanak ki, és a rendelkezések az Unió egészében következetesen alkalmazhatók legyenek. Ugyanakkor alapvető fontosságú, hogy a kötelezett szolgáltatók kockázati alapon alkalmazzák az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket. A kockázatalapú megközelítés nem tekinthető olyan alternatívának, amely a kötelezett szolgáltatók számára túlzottan megengedő. Inkább a tényeken alapuló döntéshozatal alkalmazását jelenti az Uniót és az Unióban tevékenykedő szereplőket fenyegető pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok célzottabb kezelése érdekében.

(53)

A harmadik országokban jótékonysági vagy humanitárius munkát végző civil társadalmi szervezetek hozzájárulnak a béke, a stabilitás, a demokrácia és a jólét elérésére irányuló uniós célok megvalósításához. A hitelintézetek és a pénzügyi intézmények fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy az említett szervezetek folytathassák munkájukat, mivel hozzáférést biztosítanak a pénzügyi rendszerhez és olyan, fontos pénzügyi szolgáltatásokhoz, amelyek lehetővé teszik a fejlesztési és humanitárius finanszírozásnak a fejlődő vagy konfliktus sújtotta övezetekbe történő eljuttatását. Bár a kötelezett szolgáltatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a bizonyos joghatóságokban folytatott tevékenységek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás magasabb kockázatának teszik ki őket, a civil társadalmi szervezetek az említett joghatóságokban végzett műveletei önmagukban nem vezethetnek a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának megtagadásához vagy e szolgáltatások nyújtásának megszüntetéséhez, mivel a kockázatalapú megközelítés az egyes üzleti kapcsolatok jelentette kockázatok átfogó értékelését, valamint a konkrét kockázatok csökkentésére irányuló megfelelő intézkedések alkalmazását teszi szükségessé. Bár a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények továbbra is szabadon eldönthetik, hogy kikkel létesítenek szerződéses jogviszonyt, szem előtt kell tartaniuk azon központi szerepüket is, amelyet a nemzetközi pénzügyi rendszer működésében játszanak, valamint amelyet – a civil társadalmi szervezetek által követett fontos fejlesztési és humanitárius célok érdekében – az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározottak szerinti pénz, illetve a kriptoeszközök mozgásának a lehetővé tételében töltenek be. Ennélfogva az ilyen intézményeknek ki kell használniuk a kockázatalapú megközelítés által lehetővé tett rugalmasságot az üzleti kapcsolatokhoz kötődő kockázatok arányos csökkentése érdekében. A leendő vagy meglévő ügyfelekkel kapcsolatos kereskedelmi döntések alátámasztására semmilyen körülmények között nem lehet a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos indokokra hivatkozni.

(54)

A kötelezett szolgáltatóknak megbízható dokumentumok és információforrások felhasználásával ellenőrizniük kell a tényleges tulajdonos személyazonosságát, és ennek érdekében észszerű intézkedéseket kell tenniük. A tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk központi nyilvántartásaiba (a továbbiakban: a központi nyilvántartások) való betekintés lehetővé teszi a kötelezett szolgáltatók számára az ellenőrzési folyamat során szerzett információkkal való összhang biztosítását, az ugyanakkor nem lehet a kötelezett szolgáltató által elvégzendő ellenőrzés elsődleges forrása. Amennyiben a kötelezett szolgáltatók eltéréseket tárnak fel a központi nyilvántartásokban tárolt információk és az ügyfél-átvilágítás során az ügyféltől kapott vagy más megbízható forrásokból szerzett információk között, ezen eltéréseket jelenteniük kell az érintett központi nyilvántartásért felelős szervnek annak érdekében, hogy intézkedéseket lehessen hozni a következetlenségek megszüntetésére. Az említett folyamat – a központi nyilvántartásokban szereplő információk pontosságának, megfelelőségének és naprakész voltának biztosítására irányuló, többrétű megközelítés részeként – hozzájárul az említett nyilvántartásokban tárolt információk minőségéhez és megbízhatóságához. Alacsony kockázatú helyzetekben és olyankor, amikor a kötelezett szolgáltató ismeri a tényleges tulajdonosokat, a kötelezett szolgáltató számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezze az ügyfél számára az eltérések bejelentését, amennyiben a feltárt eltérések olyan csekély eltérések, mint például tipográfiai vagy hasonló – technikai jellegű – hibák.

(55)

Megfelelően csökkenteni kell a külföldi jogi személyek és külföldi jogi konstrukciók által jelentett kockázatokat. Amennyiben az Unión kívül létrehozott jogi személy vagy az Unión kívül igazgatott kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagy hasonló jogi konstrukció, vagy amely vagyonkezelője vagy a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személy az Unión kívül rendelkezik tartózkodási hellyel vagy telepedett le, kötelezett szolgáltatóval tervez üzleti kapcsolatot létesíteni, a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információknak a tagállam központi nyilvántartásába történő bejegyzését az üzleti kapcsolat létesítésének előfeltételéül kell szabni. Az Unión kívül létrehozott jogi személyekre azonban a követelmény csak a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás tekintetében a külföldi jogi személy kategóriájával összefüggő, vagy annak az ágazatnak a kategóriájával összefüggő, amelyben a külföldi jogi személy működik, közepes-magas vagy magas kockázatok esetében alkalmazható, vagy a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás tekintetében az azon ágazattal összefüggő közepes-magas vagy magas kockázatok esetében, amelyben a kötelezett szolgáltató működik. A tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk bejegyzésének abban az esetben is az Unión kívül létrehozott jogi személlyel történő üzleti kapcsolat folytatása előfeltételének kell lennie, ha az említett kapcsolat a létrehozása után válik ilyen közepes-magas vagy magas kockázatúvá.

(56)

Az üzleti kapcsolat létesítésének vagy az alkalmi ügylet lebonyolításához szükséges lépések végrehajtásának folyamata akkor veszi kezdetét, amikor az ügyfél érdeklődését fejezi ki valamely termék vagy szolgáltatás kötelezett szolgáltatótól való megvásárlása iránt. Az ingatlanügynökök által kínált szolgáltatások közé tartozik, hogy segítséget nyújtanak az ügyfeleknek ingatlanvásárlás, -eladás, -bérlés vagy -lízingelés során. Az ilyen szolgáltatások akkor válnak relevánssá a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szempontjából, ha egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a felek készek lebonyolítani a vásárlást, eladást, bérlést vagy lízingelést vagy megtenni az annak előkészítéséhez szükséges lépéseket. Ilyen lehet például az az időpont, amikor valamely fél ajánlatot tesz az ingatlan megvásárlására vagy bérlésére, a másik fél pedig elfogadja azt. Ezen időpontot megelőzően egyetlen leendő ügyfél esetében sem lenne szükség átvilágításra. Hasonlóképpen nem lenne arányos ügyfél-átvilágítást végrehajtani olyan személyek esetében, akik még nem jelezték, hogy további lépéséket kívánnának tenni egy adott ingatlan megvásárlásával vagy bérlésével kapcsolatban.

(57)

Az ingatlanügyletek esetében fennáll a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázata. E kockázatok csökkentése érdekében az ingatlanvásárlás, -eladás és -bérbeadás során közvetítő szerepet betöltő ingatlanügynökökre alkalmazni kell e rendelet követelményeit, tekintet nélkül megnevezésükre vagy a fő üzleti tevékenységükre vagy a szakmájukra, beleértve az ingatlanfejlesztőket is, ha és amennyiben közvetítenek ingatlanvásárlás, -eladás és -bérbeadás során.

(58)

Az egyes elektronikus pénzeszközökhöz kapcsolódó anonimitás miatt fennáll esetükben a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázata. Az ágazatban azonban jelentős eltérések figyelhetők meg, és nem minden elektronikus pénzeszköz jár ugyanakkora kockázattal. Például egyes olyan kis értékű elektronikus pénzeszközök, mint például az előre fizetett ajándékkártyák vagy az előre fizetett utalványok esetében alacsony lehet a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázata. Annak biztosítása érdekében, hogy az ágazat számára előírt követelmények arányosak legyenek a kockázattal, és ne akadályozzák ténylegesen a működését, lehetővé kell tenni, hogy egyes, bizonyítottan alacsony kockázattal járó körülmények között és szigorú kockázatcsökkentő feltételek mellett e termékek mentességben részesüljenek bizonyos ügyfél-átvilágítási intézkedések – például az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosítása és ellenőrzése – alól, az ügyletek vagy az üzleti kapcsolatok nyomon követése alól azonban nem. A felügyeletek számára ilyen mentesség biztosítását csak a bizonyítottan alacsony kockázatnak az AMLA által meghatározandó releváns kockázati tényezők figyelembevételével történő, olyan módon való ellenőrzését követően szabad lehetővé tenni, amely hatékonyan csökkenti a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázatát, és amely kizárja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályok megkerülését. A mentességet minden esetben szigorú korlátokhoz kell kötni a termék maximális értékét illetően, továbbá a termék kizárólag áruk vagy szolgáltatások vásárlására lehet felhasználható, és a rajta tárolt összeg nem váltható át más értékre.

(59)

A kötelezett szolgáltatók számára nem helyénvaló átvilágítási intézkedések alkalmazását előírni olyan ügyfelek esetében, akik bizonyos érték alatti alkalmi ügyletet vagy ügyletsorozatot hajtanak végre, kivéve, ha fennáll a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja. A 10 000 EUR vagy azzal egyenértékű, hazai pénznemben kifejezett összeg küszöbérték a legtöbb alkalmi ügyletre vonatkozik, ugyanakkor a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás szempontjából nagyobb kockázatot jelentő ágazatokban működő vagy ügyleteket lebonyolító kötelezett szolgáltatók számára elő kell írni, hogy az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket már alacsonyabb küszöbértékű ügyleteknél is végezzék el. Az ágazatok vagy ügyletek, valamint az ezen ágazatokra vagy ügyletekre vonatkozó megfelelő küszöbértékek azonosítása érdekében az AMLA-nak célzott szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia.

(60)

Vannak olyan konkrét helyzetek, amikor az ügyfél-átvilágítás alkalmazásában az ügyfél nem csupán a kötelezett szolgáltatóval ügyleteket kötő személyre korlátozódik. Ez a helyzet például akkor, ha egy ingatlanügyletben csak egy közjegyző vesz részt. Annak biztosítása érdekében, hogy az ügylet megfelelően ellenőrzésre kerüljön a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás lehetséges eseteinek felderítése érdekében, a kötelezett szolgáltatóknak ilyen esetekben mind a vevőt, mind az eladót ügyfélnek kell tekinteniük, és mindkét fél tekintetében ügyfél-átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazniuk. Ennek a rendeletnek fel kell sorolnia azokat a helyzeteket, amikor az ügyfél nem a kötelezett szolgáltató közvetlen ügyfele, vagy nem csak arra korlátozódik. E felsorolásnak segítenie kell annak megértését, hogy bizonyos tipikus helyzetekben ki minősül fogyasztónak, és nem értelmezhető úgy, hogy az a fogalom kimerítő értelmezését biztosítja. Hasonlóképpen, az üzleti kapcsolatnak nem kell minden esetben szerződéses kapcsolatot vagy más hivatalos szerepvállalást megkövetelnie, amennyiben a szolgáltatásokat ismétlődően vagy bizonyos időtartamon keresztül nyújtják oly módon, hogy az időben tartós legyen. Amennyiben a nemzeti jog kizárja, hogy a köztisztviselőnek minősülő kötelezett szolgáltatók szerződéses kapcsolatot létesítsenek ügyfelekkel, a nemzeti jogot nem szabad úgy értelmezni, hogy az megtiltja a kötelezett szolgáltatóknak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem alkalmazásában egy ügyletsorozat üzleti kapcsolatként való kezelését.

(61)

A nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozó uniós szintű korlát bevezetése csökkenti az ilyen fizetésekkel járó kockázatokat. Azok a kötelezett szolgáltatók esetében azonban, amelyek az említett korlát összegénél kisebb értékű készpénzes ügyleteket hajtanak végre, továbbra is fennáll a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázata, mivel belépési pontot biztosítanak az Unió pénzügyi rendszerébe. Ezért a készpénzzel való visszaélés kockázatának csökkentése érdekében elő kell írni ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazását. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések arányosak legyenek a 10 000 EUR-nál kisebb értékű ügyletek által jelentett kockázatokkal, ezen intézkedéseket az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosítására és ellenőrzésére kell korlátozni, amennyiben legalább 3 000 EUR összegű készpénzes alkalmi ügyleteket hajtanak végre. Az említett korlátozás nem mentesíti a kötelezett szolgáltatót az összes ügyfél-átvilágítási intézkedés alkalmazása alól, amennyiben fennáll a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja, vagy pedig az alól, hogy bejelentse a gyanús ügyleteket a pénzügyi információs egységnek.

(62)

Egyes üzleti modellek alapja az, hogy a kötelezett szolgáltató egy kereskedővel áll üzleti kapcsolatban, akinek részére olyan fizetés-kezdeményezési szolgáltatást nyújt, amelyen keresztül a kereskedő áruk vagy szolgáltatások nyújtásáért részesül kifizetésben, nem pedig a kereskedő vevőjével, aki engedélyezi, hogy a fizetés-kezdeményezési szolgáltatás egyszeri ügyletet kezdeményezzen a kereskedő felé. Ebben az üzleti modellben a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályok alkalmazásában a kötelezett szolgáltató ügyfele a kereskedő, nem pedig a kereskedő vevője. Ezért a fizetés-kezdeményezési szolgáltatások esetében a kötelezett szolgáltatónak a kereskedővel szemben kell alkalmaznia az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket. Az e rendelet hatálya alá tartozó egyéb pénzügyi szolgáltatások tekintetében – beleértve azt is, ha azokat ugyanazok a piaci szereplők nyújtják – az ügyfél meghatározását a nyújtott szolgáltatások figyelembevételével kell elvégezni.

(63)

A szerencsejáték-tevékenységek jellege, földrajzi hatálya és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok eltérőek. E rendelet arányos és kockázatalapú alkalmazásának biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy azonosítsák a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás szempontjából alacsonyabb kockázatot jelentő szerencsejáték-szervezést – mint például az állami vagy a magántulajdonú lottójátékok vagy az állami szervezésű szerencsejáték-tevékenységek –, valamint hogy úgy határozzanak, hogy magukra nézve ne alkalmazzák az e rendeletben foglalt valamennyi vagy néhány követelményt. A tagállami mentességek esetleges határokon átnyúló hatásaira tekintettel biztosítani kell a szigorú kockázatalapú megközelítésnek az egész Unióban történő következetes alkalmazását. E célból a Bizottság számára lehetővé kell tenni a tagállamok határozatainak jóváhagyását, illetve elutasítását, amennyiben a mentességet nem indokolja bizonyítottan alacsony kockázat. Semmilyen esetben sem szabad mentességet adni magasabb kockázatot jelentő tevékenységek vonatkozásában. Ez a helyzet például az olyan tevékenységek esetében, mint a játékkaszinók, az online szerencsejáték és a sportfogadás, kivéve az állami szervezésű online szerencsejáték-tevékenységeket, akár közvetlen szolgáltatásnyújtás útján, akár annak szabályozásával, hogy miként kell e szerencsejáték-szervezéseket lebonyolítani, működtetni és szervezni. Az esetlegesen a szerencsejátékokhoz kapcsolódó közegészségügyi kockázatokra vagy büntetendő cselekményekre figyelemmel a szerencsejátékok szervezését, lebonyolítását és irányítását szabályozó nemzeti intézkedések – amennyiben azok célja ténylegesen a közpolitika, a közbiztonság vagy a közegészség előmozdítása – segíthetnek csökkenteni az adott tevékenységhez társuló kockázatok mértékét.

(64)

A szerencsejáték-szervezőkre vonatkozó 2 000 EUR-s vagy azzal egyenértékű, hazai pénznemben kifejezett összegű küszöbértéket attól függetlenül kell alkalmazni, hogy az ügyfél egyetlen, legalább ilyen összegű ügyletet hajt végre, vagy pedig több kisebb ügyletet, amelyek együttes értéke eléri az említett összeget. Ezért annak érdekében, hogy a szerencsejáték-szervezők meg tudják állapítani, hogy elérésre került-e a küszöbérték, és ha igen, mikor, lehetővé kell tenni számukra, hogy az ügyleteket egy adott ügyfélhez rendeljék, még akkor is, ha még nem ellenőrizték az ügyfél személyazonosságát. Ezért a szerencsejáték-szervezőknek olyan rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyek az ügyfél-átvilágítási követelmény alkalmazását megelőzően lehetővé teszik az ügyletek hozzárendelését és nyomon követését. A játékkaszinók vagy más fizikai szerencsejáték-termek esetében előfordulhat, hogy kivitelezhetetlen az ügyfelek személyazonosságának ellenőrzése minden egyes ügyletnél. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni, hogy az ügyfél azonosítására és az ügyfél személyazonosságának ellenőrzésére a szerencsejáték-terembe való belépéskor kerüljön sor, feltéve, hogy vannak olyan rendszerek, amelyek a szerencsejáték-teremben végrehajtott ügyleteket – beleértve a zsetonok vásárlását vagy váltását – az adott ügyfélhez rendelik.

(65)

Az (EU) 2015/849 irányelv annak ellenére, hogy bizonyos mértékben harmonizálta a tagállami szabályokat az ügyfél-azonosítási kötelezettségek területén, nem állapított meg részletes szabályokat a kötelezett szolgáltatók által követendő eljárásokra vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy az említett szempont rendkívül fontos a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésében, a kockázatalapú megközelítéssel összhangban helyénvaló konkrétabb és részletesebb rendelkezéseket bevezetni az ügyfél azonosítására és személyazonosságának ellenőrzésére vonatkozóan, legyen szó természetes vagy jogi személyekről, jogi konstrukciókról, például bizalmi vagyonkezelési konstrukciókról vagy a nemzeti jog szerint jogképességgel rendelkező szervezetekről.

(66)

A technológiai fejlődés és a digitalizáció terén elért haladás lehetővé teszi a leendő és a meglévő ügyfelek biztonságos távoli vagy elektronikus azonosítását és ellenőrzését, és megkönnyítheti az ügyfél-átvilágítás távoli elvégzését. A 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (23) meghatározott azonosítási megoldások mind a leendő, mind a meglévő ügyfelek esetében lehetővé teszik a biztonságos és megbízható ügyfél-azonosítást és ellenőrzést, emellett megkönnyíthetik az ügyfél-átvilágítás távoli elvégzését. Az említett rendeletben meghatározott elektronikus azonosítást a kötelezett szolgáltatóknak figyelembe kell venniük és el kell fogadniuk az ügyfél-azonosítási folyamat során. Az ilyen azonosítási módok használata – amennyiben megfelelő kockázatcsökkentő intézkedések vannak érvényben – csökkentheti a kockázati szintet normálisra vagy akár alacsonyra. Amennyiben valamely ügyfél számára nem áll rendelkezésre ilyen elektronikus azonosítás – például az adott tagállamban való tartózkodási jogállás jellege vagy harmadik országban lévő tartózkodási hely miatt – az ellenőrzést releváns minősített bizalmi szolgáltatásokon keresztül kell elvégezni.

(67)

Annak érdekében, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret megakadályozza a jogellenes tevékenységből származó pénzeszközök bejutását a pénzügyi rendszerbe, a kötelezett szolgáltatóknak a kockázatalapú megközelítéssel összhangban ügyfél-átvilágítást kell végezniük, mielőtt leendő ügyfelekkel üzleti kapcsolatot létesítenek. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a szokásos üzletmenet ne szenvedjen szükségtelen késedelmet, a kötelezett szolgáltatók részére lehetővé kell tenni, hogy az üzleti kapcsolat létesítése során az információkat a leendő ügyféltől is beszerezhessék. A hitelintézetek és pénzügyi intézmények a leendő ügyfelektől a kapcsolat létrejöttét követően is beszerezhetik a szükséges információkat, feltéve, hogy az ügyfél-átvilágítási folyamat sikeres lezárultáig nem kerül sor ügylet kezdeményezésére.

(68)

Az ügyfél-átvilágítási folyamat nem korlátozódik az ügyfél azonosítására és személyazonosságának ellenőrzésére. Üzleti kapcsolatok létesítése vagy alkalmi ügyletek végrehajtása előtt a kötelezett szolgáltatóknak az üzleti kapcsolat vagy alkalmi ügylet célját és jellegét is értékelniük kell. A javasolt termékre vagy szolgáltatásra vonatkozó, a leendő ügyféllel közölt, szerződéskötést megelőző vagy egyéb tájékoztatás hozzájárulhat a cél megismeréséhez. A kötelezett szolgáltatóknak mindig képesnek kell lenniük arra, hogy egyértelműen értékeljék a leendő üzleti kapcsolat vagy alkalmi ügylet célját és jellegét. Amennyiben a kínált szolgáltatás vagy termék lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy különböző típusú ügyleteket vagy tevékenységeket hajtsanak végre, a kötelezett szolgáltatóknak elegendő információt kell szerezniük az ügyfélnek az adott kapcsolat felhasználásával kapcsolatos szándékáról.

(69)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret eredményessége érdekében a kötelezett szolgáltatóknak a kockázatalapú megközelítéssel összhangban rendszeresen felül kell vizsgálniuk az ügyfeleiktől kapott információkat. Az üzleti kapcsolatok valószínűleg fejlődnek, ahogy az ügyfél körülményei és az üzleti kapcsolaton keresztül végzett tevékenységei idővel változnak. Az ügyfélkockázati profil átfogó megértésének megőrzése és az ügyletek érdemi vizsgálatának elvégzése érdekében a kötelezett szolgáltatóknak a kockázatalapú megközelítéssel összhangban rendszeresen felül kell vizsgálniuk az ügyfeleiktől kapott információkat. Ezeket a felülvizsgálatokat rendszeresen el kell végezni, de azokat az ügyfél releváns körülményeiben bekövetkező változások is maguk után vonhatják, amennyiben a tények és az információk arra utalnak, hogy előfordulhat, hogy változás következett be az ügyfél kockázati profiljában vagy azonosító adataiban. E célból a kötelezett szolgáltatónak mérlegelnie kell, hogy szükség van-e az ügyféllel kapcsolatos adatok felülvizsgálatára olyan lényeges változásokat követően, mint például az ügyletek által érintett joghatóságokban, az ügyletek értékében vagy volumenében bekövetkezett változások, valamint a kockázat szempontjából jelentősen eltérő új termékek vagy szolgáltatások igénylését, vagy a tényleges tulajdonlással kapcsolatos információkat érintő változásokat követően.

(70)

Olyan ismétlődő ügyfelek esetében, akik tekintetében a közelmúltban sor került ügyfél-átvilágítási intézkedések végrehajtására, lehetővé kell tenni, hogy az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket úgy teljesíthessék, hogy az ügyfél megerősíti, hogy a nyilvántartásokban tárolt információk és dokumentumok nem változtak. Ez a módszer megkönnyíti a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek alkalmazását olyan helyzetekben, amikor a kötelezett szolgáltató biztos abban, hogy az ügyfélre vonatkozó információk nem változtak, mivel a kötelezett szolgáltatók feladata annak biztosítása, hogy megfelelő ügyfél-átvilágítási intézkedéseket hozzanak. Minden esetben rögzíteni kell az ügyféltől kapott megerősítést és az ügyfélre vonatkozó információkban bekövetkezett változásokat.

(71)

A kötelezett szolgáltatók üzleti kapcsolat keretében egynél több terméket vagy szolgáltatást is nyújthatnak. Ilyen körülmények között az információk, adatok és dokumentumok rendszeres időközönkénti frissítésére vonatkozó kötelezettség nem az egyes termékeket vagy szolgáltatásokot, hanem az üzleti kapcsolat egészét célozza. A kötelezett szolgáltatók feladata, hogy a nyújtott termékek vagy szolgáltatások teljes körére kiterjedően felmérjék, hogy mikor áll be változás az ügyfél releváns körülményeiben, vagy hogy mikor teljesülnek az ügyfél-átvilágítás frissítésének elindításához szükséges egyéb feltételek, és hogy az üzleti kapcsolat egészére vonatkozóan elvégezzék az ügyféllel kapcsolatos adatok felülvizsgálatát.

(72)

A kötelezett szolgáltatóknak nyomonkövetési rendszert is létre kell hozniuk az olyan ügyletek felderítésére, amelyek esetében felmerülhet a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja. Az ügyletek hatékony nyomon követése érdekében a kötelezett szolgáltatók nyomonkövetési tevékenységének elvben ki kell terjednie az ügyfeleknek kínált valamennyi szolgáltatásra és termékre, valamint minden olyan ügyletre, amelyet az ügyfél nevében hajtanak végre, vagy amelyet a kötelezett szolgáltató kínál azt ügyfélnek. Nem szükséges azonban minden ügyletet egyenként megvizsgálni. A nyomon követés intenzitásának igazodnia kell a kockázatalapú megközelítéshez, emellett pontos és releváns kritériumok köré kell szerveződnie, figyelembe véve különösen az ügyfél jellemzőit és a hozzájuk kapcsolódó kockázati szintet, a kínált termékeket és szolgáltatásokat, valamint az érintett országokat vagy földrajzi területeket. Az AMLA-nak iránymutatások kidolgozásával kell biztosítania, hogy az üzleti kapcsolatok és az ügyletek nyomon követésének intenzitása elégséges és a kockázat mértékével arányos legyen.

(73)

Csökkenti az ügyfél profiljában bekövetkező esetleges változásokból eredő kockázatokat az üzleti kapcsolat abban az esetben történő megszüntetése, ha nem lehet elvégezni az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor közérdekű célok miatt nem szabad megszüntetni a kapcsolatot. Ez a helyzet például az életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban, amelyek esetében a kötelezett szolgáltatóknak szükség esetén a megszüntetés alternatívájaként intézkedéseket kell hozniuk az üzleti kapcsolat befagyasztására, többek között azáltal, hogy megtiltják további szolgáltatások nyújtását az adott ügyfélnek és visszatartják a kedvezményezetteknek történő kifizetést mindaddig, amíg nem lehet teljesíteni az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket. Emellett bizonyos termékek és szolgáltatások esetében a kötelezett szolgáltatónak továbbra is tartania vagy fogadnia kell az ügyfélnek az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározott pénzét, például hitelezés, fizetési számlák vagy betétgyűjtés keretében. Ezt azonban nem szabad az üzleti kapcsolat megszüntetésére vonatkozó követelmény akadályának tekinteni, az üzleti kapcsolat ugyanis megszüntethető annak biztosítása révén, hogy az ügyfél számára ne hajtsanak végre ügyleteket vagy tevékenységeket.

(74)

E rendelet következetes alkalmazása érdekében az AMLA számára feladatként kell előírni az ügyfél-átvilágításra vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozását. E szabályozástechnikai standardoknak meg kell határozniuk a kötelezett szolgáltatók által az ügyfelekkel új üzleti kapcsolatok létesítése vagy a fennálló kapcsolatok értékelése céljából az egyes ügyfelekhez kapcsolódó kockázat szintjének megfelelően beszerzendő információk minimális körét. A szabályozástechnikai standardtervezeteknek továbbá kellően egyértelműnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a piaci szereplők számára, hogy biztonságos, hozzáférhető és innovatív eszközöket dolgozzanak ki az ügyfelek személyazonosságának ellenőrzésére, beleértve az ügyfél-átvilágítás távolról történő elvégzését, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a technológiasemlegesség elvét. Ezek a konkrét feladatok összhangban vannak az AMLA-nak az (EU) 2024/1620 rendeletben meghatározott szerepével és felelősségi körével.

(75)

Az ügyfél-átvilágítási intézkedések harmonizációja hozzá fog járulni a meglévő vagy leendő ügyfélhez kapcsolódó kockázatok következetes és következetesen eredményes megértéséhez – attól függetlenül, hogy az üzleti kapcsolatot az Unión belül hol létesítik –, és a harmonizációnak hozzá kell járulnia e cél eléréséhez. Az említett harmonizációnak azt is biztosítania kell ugyanakkor, hogy az ügyfél-átvilágítás során szerzett információk felhasználásával a kötelezett szolgáltatók ne folytassanak olyan kockázatmentesítési gyakorlatot, amely más – különösen a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) vagy az (EU) 2015/2366 irányelvben rögzített – jogszabályi kötelezettségek kijátszásához vezethetnek anélkül, hogy az Unió pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésére irányuló célkitűzései megvalósulnának. Az ügyfél-átvilágítási kötelezettségeknek való megfelelés megfelelő felügyeletének lehetővé tétele érdekében fontos, hogy a kötelezett szolgáltatók nyilvántartást vezessenek az ügyfél-átvilágítási folyamat során tett intézkedésekről és a megszerzett információkról, függetlenül attól, hogy új üzleti kapcsolat jön-e létre, és attól is, hogy az üzleti kapcsolat létesítésének megtagadásakor bejelentették-e a gyanús ügyletet. Amennyiben a kötelezett szolgáltató úgy dönt, hogy nem létesít üzleti kapcsolatot a leendő ügyféllel, megtagadja egy alkalmi ügylet végrehajtását, vagy alternatív intézkedéseket alkalmaz az üzleti kapcsolat megszüntetésére, az ügyfél-átvilágítási nyilvántartásnak tartalmaznia kell a döntés indokait. Ez lehetővé teszi a felügyeleti hatóságok számára annak felmérését, hogy a kötelezett szolgáltatók megfelelően kalibrálták-e ügyfél-átvilágítási gyakorlataikat, és hogy miként alakul a szervezet kockázati kitettsége, valamint elősegíti az ügyfél-átvilágítási szabályok kötelezett szolgáltatók általi alkalmazására vonatkozó statisztikai bizonyítékok összegyűjtését az egész Unióra kiterjedően.

(76)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó jelenlegi keret már kockázatalapú megközelítést ír elő a meglévő ügyfelek felülvizsgálatára vonatkozóan. Mivel azonban bizonyos közvetítő struktúrák esetében magasabb a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás kockázata, ez a megközelítés nem feltétlenül teszi lehetővé a kockázatok időben történő felderítését és értékelését. Ezért fontos biztosítani, hogy a meglévő ügyfelek világosan meghatározott kategóriái tekintetében is rendszeres legyen a nyomon követés.

(77)

A kockázatok jellege változó, a változók pedig önmagukban vagy egymással ötvözve növelhetik vagy csökkenthetik a felmerülő potenciális kockázatot, és ennek folytán hatással vannak a megelőző intézkedések, például az ügyfél-átvilágítási intézkedések megfelelő szintjére.

(78)

Alacsony kockázatú helyzetekben a kötelezett szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak. Ez nem azonos az ügyfél-átvilágítási intézkedések alóli mentességgel, vagy azok mellőzésével. Inkább egyszerűsített vagy szűkített ellenőrzési intézkedéseket jelent, amelyeknek azonban a standard átvilágítási eljárás valamennyi elemére ki kell terjedniük. A kockázatalapú megközelítéssel összhangban azonban a kötelezett szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy csökkentsék ügyfeleik vagy ügyleteik ellenőrzési gyakoriságát vagy intenzitását, vagy megfelelő feltételezésekre hagyatkozzanak az üzleti kapcsolat célja vagy az egyszerű termékek használata tekintetében. Az ügyfél-átvilágításra vonatkozó szabályozástechnikai standardoknak meg kell határozniuk azokat a konkrét egyszerűsített intézkedéseket, amelyeket a kötelezett szolgáltatók a Bizottság által elvégzett uniós szintű kockázatértékelésben azonosított, alacsonyabb kockázatú helyzetekben alkalmazhatnak. A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az AMLA-nak kellő figyelmet kell fordítania arra, hogy azok továbbra is szem előtt tartsák a társadalmi befogadást és a pénzügyi kirekesztés felszámolását.

(79)

Fel kell ismerni, hogy bizonyos helyzetek nagyobb kockázatot jelentenek a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás szempontjából. Bár minden ügyfél személyazonosságát és üzleti profilját meg kell állapítani az ügyfél-átvilágítási intézkedések rendszeres alkalmazásával, vannak olyan esetek, amikor különösen szigorú ügyfél-azonosítási és ellenőrzési eljárásokra van szükség. Ezért részletes szabályokat kell megállapítani az ilyen fokozott átvilágítási intézkedésekre vonatkozóan, beleértve a határokon átnyúló levelezőbanki kapcsolatokra vonatkozó konkrét fokozott átvilágítási intézkedéseket is.

(80)

A harmadik országbeli válaszadó intézményekkel folytatott, határokon átnyúló levelezőbanki kapcsolatokra a folyamatosság és a rendszeresség jellemző. Ráadásul a határokon átnyúló levelezőbanki szolgáltatások közül nem mindegyik hordoz azonos szintű pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot. Ezért a fokozott átvilágítási intézkedések intenzitását a kockázatalapú megközelítés elveinek alkalmazásával kell meghatározni. A kockázatalapú megközelítést azonban nem kell alkalmazni azon harmadik országbeli válaszadó intézményekkel való kapcsolattartás során, amelyek a létrehozásuk helyén nem rendelkeznek fizikai jelenléttel, illetve a kriptoeszköz-szolgáltatást nyújtó, be nem jegyzett és engedéllyel nem rendelkező szervezetekkel való kapcsolattartás során. Tekintettel arra, hogy a fiktív intézetek, illetve intézmények magas pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatot hordoznak, a hitelintézeteknek és a pénzügyi intézményeknek tartózkodniuk kell a fiktív intézetekkel, illetve intézményekkel, valamint azok harmadik országbeli olyan partnereivel való levelezőbanki kapcsolattól, amelyek lehetővé teszik, hogy fiktív intézetek, illetve intézmények használják a számláikat. Az Unió pénzügyi rendszerével szabályozatlan szolgáltatások nyújtása céljából történő visszaélések elkerülése érdekében a kriptoeszköz-szolgáltatóknak arról is gondoskodniuk kell, hogy beágyazott tőzsdék ne használják a számláikat, és rendelkezniük kell az ilyen kísérletek felderítésére szolgáló szabályzatokkal és eljárásokkal.

(81)

Felügyeleti funkciójuk ellátása során a felügyeletek azonosíthatnak olyan helyzeteket, amikor a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények harmadik országbeli válaszadó intézmények általi megsértése, vagy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények végrehajtásának hiányosságai kockázatot jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve. E kockázatok csökkentése érdekében lehetővé kell tenni az AMLA számára, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az uniós hitelintézetek és pénzügyi intézmények részére annak érdekében, hogy tájékoztassa őket az említett harmadik országbeli válaszadó intézmények hiányosságaival kapcsolatos álláspontjáról. Ilyen ajánlásokat akkor kell kiadni, ha az AMLA és az uniós pénzügyi felügyeletek egyetértenek abban, hogy a harmadik országbeli válaszadó intézmények esetében tapasztalható jogsértések és hiányosságok hatással lehetnek az Unión belüli hitelintézetek és pénzügyi intézmények levelezőbanki kapcsolatainak kockázati kitettségére, feltéve, hogy a harmadik országbeli válaszadó intézménynek és a felügyeletének lehetősége volt véleményt nyilvánítani. Az Unió pénzügyi rendszere megfelelő működésének megőrzése érdekében a hitelintézeteknek és a pénzügyi intézményeknek az AMLA ajánlásaira válaszul megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, többek között azáltal, hogy tartózkodnak levelezőbanki kapcsolat létesítésétől vagy annak fenntartásától, kivéve abban az esetben, ha megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket tudnak bevezetni a levelezőbanki kapcsolat által jelentett kockázatok kezelésére.

(82)

A fokozott átvilágítási intézkedésekkel összefüggésben a felső vezetés által az üzleti kapcsolat létesítéséhez adott jóváhagyásnak a megszerzése nem teszi szükségessé minden esetben az igazgatótanács jóváhagyását. Indokolt, hogy a jóváhagyást olyan személy is megadhassa, aki elegendő ismerettel rendelkezik a jogi személy pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak való kitettségéről, valamint megfelelő vezetői hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kockázati kitettséget befolyásoló döntéseket hozzon.

(83)

Az Unió pénzügyi rendszere megfelelő működésének a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással szembeni védelme érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon harmadik országok azonosítása céljából, amelyeknél a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszer hiányosságai veszélyt jelentenek az Unió belső piacának integritására nézve. A pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos, az Unión kívülről eredő veszélyek változó természete – kiegészülve a bűnözők rendelkezésére álló technológiák és eszközök folyamatos fejlődésével – a harmadik országok tekintetében szükségessé teszi a jogi keret gyors és folyamatos kiigazítását a meglévő kockázatok eredményes kezelése és az új kockázatok kialakulásának megakadályozása érdekében. A Bizottságnak az értékelés kiindulópontjaként figyelembe kell vennie a pénzmosás megelőzése és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem területén az illetékes nemzetközi szervezetektől és standardalkotó intézményektől érkező olyan információkat, mint például a nyilvános FATF-nyilatkozatok, a kölcsönös értékelési jelentések vagy a részletes értékelési jelentések, illetve a közzétett nyomonkövetési jelentések, és adott esetben az ezekben esetlegesen bekövetkező változások alapján ki kell igazítania a saját értékeléseit. A Bizottságnak 20 napon belül kell eljárnia annak megállapítását követően, hogy olyan hiányosságok tapasztalhatók valamely harmadik ország pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerében, amelyek veszélyt jelentenek az Unió belső piacának integritására nézve.

(84)

A vonatkozó nemzetközi standardalkotó, nevezetesen a FATF „fellépési felhívásának tárgyát képező” harmadik országok a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem jogi és intézményi keretrendszerében és végrehajtásában tartósan fennálló, jelentős stratégiai hiányosságokat mutatnak, amelyek valószínűleg nagy kockázatot jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve. Az említett jelentős stratégiai hiányosságok tartós jellege, amely azt tükrözi, hogy a harmadik ország nem vállalta vagy folyamatosan elmulasztja azok kezelését, az ilyen harmadik országokból eredő fokozott veszélyt jelzi, ami hatékony, következetes és összehangolt uniós szintű kockázatcsökkentő válaszintézkedéseket tesz szükségessé. Ezért a kötelezett szolgáltatók számára elő kell írni, hogy a mögöttes kockázatok kezelése és csökkentése érdekében a rendelkezésre álló fokozott átvilágítási intézkedések teljes körét alkalmazzák a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat érintő alkalmi ügyletekre és üzleti kapcsolatokra. Ezenkívül a kiemelt kockázat további konkrét ellenintézkedések alkalmazását indokolja, akár a kötelezett szolgáltatók, akár a tagállamok szintjén. Ezzel a megközelítéssel elkerülhetők a vonatkozó ellenintézkedések meghatározásában mutatkozó eltérések, amelyek kockázatoknak tennék ki az Unió teljes pénzügyi rendszerét. Amennyiben a tagállamok olyan konkrét kockázatokat azonosítanak, amelyek nem kerültek csökkentésre, lehetővé kell tenni számukra, hogy további ellenintézkedéseket alkalmazhassanak, amelyekről értesíteniük kell a Bizottságot. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezek a kockázatok relevanciával bírnak a belső piacra nézve, lehetővé kell tenni számára, hogy naprakésszé tehesse az érintett felhatalmazáson alapuló jogi aktust annak érdekében, hogy az tartalmazza az e kockázatok csökkentéséhez szükséges további ellenintézkedéseket. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nincs szükség ezekre az ellenintézkedésekre, és azok aláássák az Unió belső piacának megfelelő működését, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy úgy határozzon, hogy a tagállamnak meg kell szüntetnie az adott ellenintézkedést. Az említett határozat meghozatalára irányuló eljárás megindítása előtt a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítania az érintett tagállam számára, hogy kifejtse véleményét a Bizottság álláspontjáról. Technikai szakértelméből adódóan az AMLA hasznos információkkal szolgálhat a Bizottság számára a megfelelő ellenintézkedések meghatározásához.

(85)

A bűnözők kihasználhatják azokat a megfelelési hiányosságokat, amelyek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó jogi és intézményi keretben, valamint annak a FATF által „fokozott nyomonkövetési eljárás alatt álló” harmadik országokban történő végrehajtásában jelentkeznek. Ez valószínűleg kockázatot jelent az Unió pénzügyi rendszerére nézve, és az említett kockázatot kezelni és csökkenteni kell. Az, hogy az említett harmadik országok kötelezettséget vállalnak a feltárt hiányosságok orvoslására, és a kockázatot mégsem szüntetik meg, a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok esetében előírtakhoz képest kevésbé szigorú kockázatcsökkentő válaszintézkedést indokol. Amennyiben az ilyen harmadik országok kötelezettséget vállalnak a feltárt hiányosságok orvoslására, a kötelezett szolgáltatóknak az ilyen harmadik országban letelepedett természetes vagy jogi személyt érintő alkalmi ügyletek és üzleti kapcsolatok során az egyes harmadik országokban azonosított konkrét hiányosságokhoz igazodó fokozott átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazniuk. Az alkalmazandó fokozott átvilágítási intézkedések részletes, a kockázatalapú megközelítéssel összhangban történő meghatározása azt is biztosítaná, hogy az intézkedések arányosak legyenek a kockázat szintjével. E következetes és arányos megközelítés biztosítása érdekében a Bizottságnak képesnek kell lennie annak meghatározására, hogy mely konkrét fokozott átvilágítási intézkedésekre van szükség az országspecifikus kockázatok csökkentéséhez. Technikai szakértelméből adódóan az AMLA hasznos információkkal szolgálhat a Bizottság számára a megfelelő fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések meghatározásához.

(86)

Olyan országok is jelenthetnek konkrét és súlyos fenyegetést az Unió pénzügyi rendszerének integritására nézve, amelyeket a FATF nyilvánosan nem minősített fellépési felhívás tárgyát képezőként vagy fokozott nyomonkövetési eljárás alatt állóként, vagy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerükben tapasztalható megfelelési hiányosságok, vagy pedig az említett rendszer tartós és jelentős stratégiai hiányosságai miatt. Lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy azon konkrét kockázatok csökkentése érdekében, amelyek nem csökkenthetők a stratégiai hiányosságokkal vagy megfelelési hiányosságokkal rendelkező országokra alkalmazandó intézkedéseken keresztül, kivételes körülmények között intézkedéseket hozzon ezen harmadik országok egyértelmű kritériumok alapján és az AMLA támogatásával történő azonosítása révén. Az Unió pénzügyi rendszerére jelentett kockázat szintjének megfelelően a Bizottságnak elő kell írnia az összes fokozott átvilágítási intézkedés és országspecifikus ellenintézkedés alkalmazását a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokkal kapcsolatban, vagy az országspecifikus fokozott átvilágítási intézkedések alkalmazását a megfelelési hiányosságokkal rendelkező harmadik országokkal kapcsolatban.

(87)

Az olyan harmadik országok következetes azonosításának biztosítása érdekében, melyek az Unió pénzügyi rendszerére konkrét és súlyos fenyegetést jelentenek, de amelyeket a FATF nyilvánosan nem minősített fellépési felhívás tárgyát képezőként vagy fokozott nyomonkövetési eljárás alatt állóként, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy – végrehajtási jogi aktusok útján – meghatározza az ilyen harmadik országok kivételes körülmények közötti azonosítására vonatkozó módszertant. Az említett módszertannak különösen azt kell tartalmaznia, hogy hogyan kell értékelni a kritériumokat, továbbá az ilyen harmadik országokkal való kapcsolattartás folyamatát, valamint a tagállamoknak és az AMLA-nak az azonosítás előkészítő szakaszaiban való részvételét.

(88)

Tekintettel arra, hogy az e rendelet alapján azonosított harmadik országok pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretében vagy annak végrehajtásában változások következhetnek be – például annak eredményeként, hogy az ország kötelezettséget vállal a feltárt hiányosságok kezelésére, vagy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni releváns intézkedéseket fogad el –, amelyek megváltoztathatják az ilyen országokból eredő kockázatok jellegét és szintjét, a Bizottságnak az említett konkrét fokozott átvilágítási intézkedések meghatározását rendszeresen felülvizsgálva biztosítania kell, hogy azok arányosak és megfelelőek maradjanak.

(89)

Az Unió pénzügyi rendszerét fenyegető potenciális külső veszélyek nemcsak harmadik országokból erednek, hanem olyan konkrét ügyfélkockázati tényezőkkel vagy termékekkel, szolgáltatásokkal, ügyletekkel vagy szállítási csatornákkal kapcsolatban is felmerülhetnek, amelyek az Unión kívüli meghatározott földrajzi területtel összefüggésben figyelhetők meg. Ezért azonosítani kell azokat a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási trendeket, kockázatokat és módszereket, amelyeknek az uniós kötelezett szolgáltatók ki lehetnek téve. Az AMLA a legalkalmasabb arra, hogy felderítse az Unión kívülről érkező pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási tipológiákat, és nyomon kövesse azok alakulását azzal a céllal, hogy iránymutatást nyújtson az uniós kötelezett szolgáltatóknak az ilyen kockázatok csökkentését célzó fokozott átvilágítási intézkedések alkalmazásának szükségességéről.

(90)

Az olyan magánszemélyekkel való kapcsolatok, akik uniós vagy nemzetközi szinten fontos közhivatalt töltenek vagy töltöttek be és különösen az olyan magánszemélyekkel való kapcsolatok, akik olyan országokból származnak, ahol elterjedt a korrupció, jelentős reputációs és jogi kockázatoknak tehetik ki a pénzügyi szektort. A korrupció elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítés is indokolja az ilyen személyek esetében alkalmazott különös figyelmet, valamint a megfelelő fokozott átvilágítási intézkedések alkalmazását az olyan személyekre vonatkozóan, akiket fontos közhivatal ellátásával bíztak meg, illetve akik nemzetközi szervezetek vezető személyiségei. Ezért meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kötelezett szolgáltatóknak alkalmazniuk kell a kiemelt közszereplőkkel folytatott ügyletek vagy üzleti kapcsolatok tekintetében. A kockázatalapú megközelítés megkönnyítése érdekében az AMLA számára feladatként kell előírni, hogy iránymutatásokat adjon ki a kiemelt közszereplők, azok családtagjai vagy a kiemelt közszereplőkkel közeli kapcsolatban álló személyek adott kategóriájával kapcsolatos kockázatok szintjének értékeléséről.

(91)

A fontos közhivatal ellátásával jelenleg vagy korábban megbízott személyekkel kapcsolatos kockázatok nem korlátozódnak nemzeti szintre, hanem regionális vagy önkormányzati szinten is előfordulhatnak. Ez különösen igaz helyi szinten a sűrűn lakott területek, például a városok esetében, amelyek a regionális szinttel együtt gyakran jelentős állami pénzeszközöket, valamint kritikus szolgáltatásokhoz vagy engedélyekhez való hozzáférést is kezelnek, aminek következtében fennáll a korrupció és az ahhoz kapcsolódó pénzmosás kockázata. Ezért a fontos közhivatal ellátásával jelenleg vagy korábban megbízott személyek kategóriájába fel kell venni a legalább 50 000 lakosú regionális és helyi hatóságok vezetőit, beleértve a települések csoportosulásait és a nagyvárosi régiókat is. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a tagállamok földrajza és közigazgatási szervezete jelentősen eltér egymástól, és a tagállamok számára lehetővé kell tenni adott esetben, hogy a kockázat alapján alacsonyabb küszöbértéket állapíthassanak meg az érintett helyi hatóságokra vonatkozóan. Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy alacsonyabb küszöbértékeket határoznak meg, ezekről az alacsonyabb küszöbértékekről tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

(92)

Az állam vagy a regionális vagy helyi hatóságok által ellenőrzött vállalkozások ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületeinek tagjai szintén ki lehetnek téve a korrupció és az ahhoz kapcsolódó pénzmosás kockázatának. Tekintettel e vállalkozások költségvetésének nagyságára és az általuk kezelt pénzeszközökre, ezek a kockázatok különösen súlyosak az állam által ellenőrzött vállalkozások vezető tisztségviselőivel kapcsolatban. Kockázatok merülhetnek fel továbbá a regionális és helyi hatóságok által ellenőrzött, jelentős méretű vállalkozásokkal kapcsolatban is. Következésképpen a regionális vagy helyi hatóságok által ellenőrzött vállalkozások felső vezetőit kiemelt közszereplőknek kell tekinteni, amennyiben ezek a vállalkozások a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) 3. cikkében meghatározott közép- vagy nagyvállalkozásnak, illetve közepes vagy nagy méretű csoportnak minősülnek. Figyelembe véve azonban a földrajzi és a közigazgatási szervezetet érintő különbségeket, valamint az e vállalkozásokhoz és azok felső vezetőihez kapcsolódó hatásköröket és felelősségi köröket, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a kockázat alapján alacsonyabb éves árbevételi küszöbértéket határozzanak meg. A tagállamoknak ebben az esetben értesíteniük kell a Bizottságot e döntésről.

(93)

Az Unió kiemelt közszereplőinek azonosítása érdekében a tagállamoknak nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések szerint fontos közhivatalnak minősülő meghatározott funkciókat pontosan feltüntető jegyzékeket kell kiadniuk. A tagállamoknak elő kell írniuk a területükön akkreditált valamennyi nemzetközi szervezetnek egy, az említett nemzetközi szervezet fontos közhivatalait feltüntető jegyzék kiadását és naprakészen tartását. A Bizottság számára feladatként kell előírni, hogy állítson össze és tegyen közzé az Unió egész területén érvényes jegyzéket az uniós intézményeknél vagy szerveknél fontos közhivatalt ellátó személyekről. A fontos közhivatalok azonosítására és az azokról történő értesítésre vonatkozó harmonizált megközelítés biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy – végrehajtási jogi aktusok útján – meghatározza a tagállami értesítések formátumát, és fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben azonosított fontos közhivatalok kategóriáinak kiegészítése céljából, amennyiben azok valamennyi tagállamban közösek.

(94)

Az ügyfelek jelentős kockázatot hordozhatnak akkor is, ha már nem viselnek fontos közhivatalt, például mert nem hivatalos befolyást gyakorolhatnak, vagy mert korábbi és jelenlegi hivataluk kapcsolódik egymáshoz. Alapvető fontosságú, hogy a kötelezett szolgáltatók figyelembe vegyék e továbbra is fennálló kockázatokat, és egy vagy több fokozott átvilágítási intézkedést alkalmazzanak mindaddig, amíg az érintett személyek kockázatosnak tekinthetők, de minden esetben legalább a fontos közhivatal viselésének megszűnésétől számított 12 hónapig.

(95)

A biztosítók gyakran nincsenek ügyfélkapcsolatban a biztosítási kötvények kedvezményezettjeivel. Ennek ellenére képesnek kell lenniük arra, hogy azonosítsák a magasabb kockázatú eseteket, például amikor a kötvény alapján kiemelt közszereplő javára teljesítenek kifizetést. Annak megállapításához, hogy ez a helyzet áll-e fenn, a biztosítási kötvénynek észszerű intézkedésekről kell rendelkeznie arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezettet új ügyfélhez hasonlóan azonosítsák. Lehetővé kell tenni az ilyen intézkedés alkalmazását legkésőbb a kifizetéssel egyidejűleg vagy a biztosítás engedményezésekor.

(96)

A szoros magánjellegű és szakmai kapcsolatokkal pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljából vissza lehet élni. Ezért a kiemelt közszereplőkre vonatkozó intézkedéseket a családtagjaikra és a kiemelt közszereplőkkel közeli kapcsolatban álló személyekre is alkalmazni kell. A családtagok és a közeli kapcsolatban álló személyek megfelelő azonosítása a kiemelt közszereplő országának társadalmi-gazdasági és kulturális struktúrájától függhet. Mindezt figyelembe véve az AMLA számára feladatként kell előírni, hogy iránymutatásokat adjon ki azokra a kritériumokra vonatkozóan, amelyek alapján a közeli kapcsolatban állónak minősülő személyek azonosíthatók.

(97)

Az azon családtagokkal való kapcsolatok, akik a kiemelt közszereplők révén visszaélést követhetnek el, nem csak a szülőkkel és a leszármazottakkal való kapcsolatokat foglalják magában, hanem a testvérekkel való kapcsolatokat is. Ez különösen igaz a kiemelt közszereplők azon kategóriáira, akik vezető központi kormányzati tisztséget töltenek be. Elismerve azonban a nemzeti szinten meglévő, olyan eltérő társadalmi-gazdasági és kulturális struktúrákat, amelyek befolyásolhatják a testvérkapcsolatokkal való visszaélés lehetőségét, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy tágabb hatályt alkalmazzanak a testvéreknek kiemelt közszereplők családtagjaiként való megjelölésére vonatkozóan, hogy megfelelően csökkentsék az e kapcsolatokkal való visszaélés kockázatát. Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy tágabb hatályt alkalmaznak, tájékoztatniuk kell a Bizottságot e tágabb hatály részleteiről.

(98)

A kiemelt közszereplőkre, a családtagjaikra és a kiemelt közszereplőkkel közeli kapcsolatban álló személyekre vonatkozó előírások megelőző és nem büntető jellegűek, és nem értelmezhetők úgy, hogy azt jelentik, hogy a kiemelt közszereplők, a családtagjaik vagy a kiemelt közszereplőkkel közeli kapcsolatban álló személyek büntetendő cselekményben vesznek részt. E rendelet betűjével és szellemével ellentétes az, ha pusztán annak megállapítására tekintettel tagadják meg az üzleti kapcsolat létesítését egy személlyel, hogy kiemelt közszereplőnek, kiemelt közszereplő családtagjának vagy kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személynek minősül.

(99)

Tekintettel a befektetői letelepedési programoknak a pénzmosással, az adóbűncselekményekkel, a korrupcióval és a célzott pénzügyi szankciók kijátszásával, valamint a kapcsolódó, potenciálisan az Unió egészét érintő jelentős biztonsági fenyegetésekkel szembeni sebezhetőségére, helyénvaló, hogy a kötelezett szolgáltatók legalább meghatározott fokozott átvilágítást végezzenek azon harmadik országbeli állampolgárságú ügyfelek tekintetében, akik valamely tagállamban tartózkodási jog iránti kérelmet nyújtottak be.

(100)

A nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyeknek nyújtott személyre szabott vagyonkezelési szolgáltatások a hitelintézeteket és a pénzügyi intézményeket, valamint a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, vagy társasági szolgáltatókat sajátos kockázatoknak tehetik ki, beleértve az ilyen szolgáltatások összetett és gyakran személyre szabott jellegéből eredő kockázatokat. Ezért meg kell határozni azokat a fokozott átvilágítási intézkedéseket, amelyeket legalább akkor kell alkalmazni, ha úgy ítélik meg, hogy az ilyen üzleti kapcsolatok magas kockázatot jelentenek a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás tekintetében. Annak megállapítása során, hogy az ügyfél rendelkezik-e legalább 50 000 000 EUR-t vagy azzal egyenértékű, hazai vagy külföldi pénznemben kifejezett értékű eszközökkel, figyelembe kell venni a pénzügyi és a befektethető eszközöket, beleértve a pénzeszközöket és a pénzeszköz-egyenértékeseket – függetlenül attól, hogy azokat betétként vagy megtakarítási termékekben tartják-e –, valamint az olyan befektetéseket, mint például a részvények, a kötvények és a kölcsönös kockázatkezelési alapok, még akkor is, ha azokat az adott kötelezett szolgáltatóval kötött hosszú távú megállapodások keretében tartják. Ezenkívül figyelembe kell venni az ügyfél ingatlan eszközeinek értékét, a magánlakás kivételével. Az említett megállapítás alkalmazásában a hitelintézeteknek, pénzügyi intézményeknek, valamint a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, vagy társasági szolgáltatóknak nem kell elvégezniük és nem kell kérniük az ügyfél teljes vagyonának pontos kiszámítását. Ehelyett e jogalanyoknak annak meghatározása céljából kell intézkedéseket hozniuk, hogy az ügyfél rendelkezik-e legalább 50 000 000 EUR-t vagy azzal egyenértékű, hazai vagy külföldi pénznemben kifejezett értékű pénzügyi, befektethető vagy ingatlan eszközökkel.

(101)

Annak érdekében, hogy elejét lehessen venni az ügyfél-azonosítási eljárás újbóli lefolytatásának, megfelelő biztosítékok mellett helyénvaló engedélyezni a kötelezett szolgáltatók számára, hogy más kötelezett szolgáltatók által gyűjtött ügyfélinformációkat használjanak fel. Azokban az esetekben, amikor valamely kötelezett szolgáltató más kötelezett szolgáltatótól származó információkat használ fel, az ügyfél-átvilágításért a végső felelősséget annak a kötelezett szolgáltatónak kell viselnie, amely úgy dönt, hogy valamely más kötelezett szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítást veszi igénybe. Helyénvaló, hogy a valamely más kötelezett szolgáltató által igénybe vett kötelezett szolgáltatót továbbra is felelősség terhelje a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelésért, beleértve a gyanús ügyletek bejelentésére és a nyilvántartások megőrzésére vonatkozó követelményt.

(102)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos harmonizált követelmények Unió-szerte történő bevezetése – többek között a csoportszintű szabályzatok és eljárások, az információcsere és a más kötelezett szolgáltatók igénybevétele tekintetében – lehetővé teszi az adott csoporton belül működő kötelezett szolgáltatók számára, hogy az ugyanazon ügyfeleket érintő helyzetekben a lehető legnagyobb mértékben kihasználják az adott csoporton belül működő rendszereket. Az említett szabályok nemcsak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályok következetes és hatékony végrehajtását teszik lehetővé a csoporton belül, hanem csoportszintű méretgazdaságossági előnyökkel is járnak, például azáltal, hogy lehetővé teszik a csoporton belüli kötelezett szolgáltatók számára, hogy az ügyfelek azonosítására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeik teljesítése céljából a csoporton belüli más kötelezett szolgáltatók által elfogadott eljárások eredményeire támaszkodjanak.

(103)

Annak érdekében, hogy egy harmadik fél által elvégzett intézkedések igénybevétele hatékonyan működhessen, további pontosításra van szükség az az ilyen igénybevétel feltételeit illetően. Az AMLA számára feladatként elő kell írni, hogy iránymutatásokat dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek mellett kerülhet sor harmadik felek igénybevételére, valamint az érintett felek szerep- és felelősségi körére vonatkozóan. Annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik felek igénybevételével kapcsolatos gyakorlatok felügyelete az Unióban mindenütt következetes legyen, az iránymutatásoknak egyértelművé kell tenniük azt is, hogy a felügyeleteknek milyen módon kell figyelembe venniük ezeket a gyakorlatokat, és hogyan kell ellenőrizniük a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelést, amikor a kötelezett szolgáltatók e gyakorlatokhoz folyamodnak.

(104)

A tényleges tulajdonlás fogalmát az összetett vállalati struktúrák átláthatóságának növelése érdekében vezették be. A tényleges tulajdonosra vonatkozó pontos, naprakész és elégséges információkhoz való hozzáférés alapvető tényező azon bűnözők felderítése szempontjából, akik személyazonosságukat egyébként átláthatatlan struktúra mögé tudják rejteni. A tagállamoknak jelenleg gondoskodniuk kell arról, hogy a gazdasági társaságok és a más jogi személyek, valamint a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és más hasonló jogi konstrukciók elégséges, pontos és naprakész információkat szerezzenek be és tartsanak nyilván a tényleges tulajdonosaikról. A tagállamok által előírt átláthatóság mértéke azonban eltérő. A szabályokat eltérően értelmezik, így egy adott jogi személy vagy jogi konstrukció tényleges tulajdonosainak azonosítása is eltérő módszerekkel történik. Ez többek között egyrészt annak tudható be, hogy egy adott jogi személy vagy jogi konstrukció közvetett tulajdonlását nem egységes módszerrel számítják, másrészt pedig a tagállamok jogrendszerei közötti különbségeknek. Ez akadályozza az elérni kívánt átláthatóságot. Ezért egyértelművé kell tenni a szabályokat annak érdekében, hogy a tényleges tulajdonos fogalmának meghatározása és a belső piacon történő alkalmazása egységes legyen.

(105)

A jogi személyek, valamint a jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak azonosítására vonatkozó szabályok alkalmazása végrehajtási kérdéseket vethet fel, amikor az érdekelt felek konkrét esetekkel szembesülnek, különösen összetett vállalati struktúrák esetében, ahol a tulajdonosi érdekeltség és az ellenőrzés kritériuma együttesen létezik, vagy a közvetett tulajdon vagy ellenőrzés meghatározása céljából. E szabályok jogi személyek és kötelezett szolgáltatók általi alkalmazásának támogatása érdekében, valamint e rendelet harmonizációs céljával összhangban a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy iránymutatásokat fogadhasson el, amelyek meghatározzák, hogy a különböző forgatókönyvekben miként kell alkalmazni a tényleges tulajdonos(ok) azonosítására vonatkozó szabályokat, többek között példák alkalmazása révén.

(106)

A tényleges tulajdonosok érdemi azonosításához meg kell határozni, hogy az ellenőrzést más módon gyakorolják-e. A tulajdonosi érdekeltség révén gyakorolt ellenőrzés megállapítása szükséges, de nem elégséges, és nem zárja ki a tényleges tulajdonosok meghatározása érdekében történő ellenőrzések szükségességét. Az arra vonatkozó vizsgálat, hogy valamely természetes személy más módon gyakorol-e ellenőrzést, nem olyan kiegészítő vizsgálat, amelyre csak akkor kerül sor, ha tulajdonosi érdekeltség nem állapítható meg. A tulajdonosi érdekeltség révén, illetve a más módon gyakorolt ellenőrzésre vonatkozó két vizsgálatot egymással párhuzamosan kell elvégezni.

(107)

Egy gazdasági társaság tényleges tulajdonlása a részvények, a szavazati jogok vagy általában az egyéb tulajdonosi érdekeltségek legalább 25 %-ának a tulajdonlását jelenti. A tulajdonosi érdekeltségnek magában kell foglalnia mind az ellenőrzési jogokat, mind azokat a jogokat, amelyek valamely olyan gazdasági előny megszerzése szempontjából jelentősnek tekinthetők, mint például a nyereségből való részesedéshez, az egyéb belső erőforrásokhoz vagy a felszámolási egyenlegből való részesedéshez fűződő jog. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor nagyobb annak a kockázata, hogy a gazdasági társaságok bizonyos kategóriáit pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára használják fel, például amiatt, hogy ezek a gazdasági társaságok bizonyos magasabb kockázatú ágazatokban működnek. Ilyen helyzetekben fokozott átláthatósági intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a bűnözőket visszatartsák ilyen társaságok létesítésétől vagy attól, hogy közvetlen vagy közvetett tulajdonlás vagy ellenőrzés révén beszivárogjanak azokba. Annak biztosítása érdekében, hogy az Unió képes legyen megfelelően csökkenteni az ilyen eltérő kockázati szinteket, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy azonosítsa a gazdasági társaságok azon kategóriáit, amelyek esetében a tényleges tulajdonlás tekintetében alacsonyabb átláthatósági küszöbértékeket kell alkalmazni. E célból a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, amikor gazdasági társaságok olyan kategóriáit azonosítják, amelyek magasabb pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak vannak kitéve. Ezekben az értesítésekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megjelölhessenek olyan alacsonyabb tulajdonlási küszöbértéket, amely a megítélésük szerint csökkentené ezeket a kockázatokat. Ennek az azonosításnak folyamatosnak kell lennie, és annak az uniós szintű és a nemzeti kockázatértékelés eredményeire, valamint az AMLA, az Europol vagy más olyan uniós szervek által készített releváns elemzésekre és jelentésekre kell támaszkodnia, amelyek részt vesznek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésében és az azzal kapcsolatos nyomozásban, illetve vádemelésben. Ennek az alacsonyabb küszöbértéknek kellően alacsonynak kell lennie ahhoz, hogy csökkentse az azzal kapcsolatos magasabb kockázatokat, hogy gazdasági társaságokkal bűnelkövetési célból visszaéljenek. Ezért célszerű, hogy ez az alacsonyabb küszöbérték általában ne haladja meg a részvények, a szavazati jogok vagy az egyéb tulajdonosi érdekeltségek 15 %-át. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor – kockázatérzékeny értékelés alapján – egy magasabb küszöbérték arányosabb lenne az azonosított kockázatok kezeléséhez. Ezekben az esetekben lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy a küszöbértéket a tulajdonosi érdekeltség 15 %-a és 25 %-a között állapítsa meg.

(108)

A többrétegű tulajdonosi és ellenőrzési struktúrák összetett jellegüknél fogva megnehezítik a tényleges tulajdonosok azonosítását. A „tulajdonosi vagy ellenőrzési struktúra” fogalma annak leírására szolgál, hogy – a jogi személyek vagy konstrukciók között fennálló többrétegű kapcsolatok eredményeként – egy jogi személy milyen módon áll közvetett tulajdonlás vagy ellenőrzés alatt, illetve hogy egy jogi konstrukció milyen módon áll közvetett ellenőrzés alatt. Annak biztosítása érdekében, hogy a belső piacon következetes megközelítés kerüljön alkalmazásra, egyértelművé kell tenni az ilyen helyzetekre vonatkozó szabályokat. E célból egyidejűleg meg kell vizsgálni, hogy bármely természetes személy rendelkezik-e közvetlen vagy közvetett részesedéssel a részvények, szavazati jogok vagy egyéb tulajdonosi érdekeltségek legalább 25 %-ának a birtokában, és hogy bármely természetes személy ellenőrzi-e a közvetlen részvényest a gazdasági társaság részvényeinek, szavazati jogainak vagy egyéb tulajdonosi érdekeltségeinek legalább 25 %-ával. Közvetett részesedés esetén a tényleges tulajdonosokat a tulajdonlási láncon belüli részvények szorzatával kell azonosítani. E célból össze kell adni az ugyanazon természetes személy közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő valamennyi részvényt. Ehhez a tulajdonviszonyok minden szintjén fennálló részesedéseket figyelembe kell venni. Amennyiben a gazdasági társaság részvényeinek, szavazati jogainak vagy egyéb tulajdonosi érdekeltségeinek 25 %-a olyan részvényes tulajdonában van, amely gazdasági társaságtól eltérő jogi személy, a tényleges tulajdonlást a részvényes sajátos struktúrájának figyelembevételével kell megállapítani, beleértve azt is, hogy bármely természetes személy más módon gyakorol-e ellenőrzést valamely részvényes felett.

(109)

A gazdasági társaság tényleges tulajdonosának meghatározása nehezebb lehet olyan helyzetekben, amikor a gazdasági társaság részvényeit jogi konstrukció keretében birtokolják, vagy ha azok alapítvány vagy hasonló jogi személy birtokában vannak, tekintettel a jogi személyek és a jogi konstrukciók tényleges tulajdonlásának eltérő jellegére és azonosítási kritériumaira. Ezért egyértelmű szabályokat kell megállapítani az ilyen többrétegű struktúrákkal kapcsolatos helyzetek kezelésére. Ilyen esetekben a jogi konstrukció vagy a hasonló jogi személy, például egy alapítvány valamennyi tényleges tulajdonosa kell, hogy annak a gazdasági társaságnak a tényleges tulajdonosai legyenek, amelynek a részvényeit jogi konstrukció keretében birtokolják, vagy amelynek a részvényei az alapítvány birtokában vannak.

(110)

A szabályok belső piacon való következetes alkalmazásának biztosításához elengedhetetlen az ellenőrzés fogalmának közös értelmezése, valamint az ellenőrzés módjainak pontosabb meghatározása. Ellenőrzés alatt azt kell érteni, hogy valaki tényleges képességgel rendelkezik arra, hogy érvényesítse az akaratát a gazdasági társaság érdemi kérdésekben való döntéshozatalában. Az ellenőrzés szokásos módja a szavazati jogokból való többségi részesedés. A tényleges tulajdonos helyzetét a más módon gyakorolt ellenőrzés alapján is meg lehet állapítani, anélkül, hogy az jelentős vagy bármilyen tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezne. Ezért annak érdekében, hogy meg lehessen határozni minden olyan személyt, aki tényleges tulajdonosa valamely jogi személynek, az ellenőrzést a tulajdonosi érdekeltségtől függetlenül kell azonosítani. Az ellenőrzés általában bármilyen módon gyakorolható, beleértve a jogi és nem jogi eszközöket is. Az említett eszközök figyelembe vehetők annak értékelésekor, hogy gyakorolnak-e ellenőrzést más módon, az egyes jogi személyek sajátos helyzetétől függően.

(111)

A közvetett tulajdonlást vagy ellenőrzést meghatározhatja egy lánc több láncszeme, vagy pedig több egyéni vagy összekapcsolt lánc. Láncszem lehet bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi konstrukció. A láncszemek közötti kapcsolatok tulajdonosi érdekeltségek, szavazati jogok vagy más módon történő ellenőrzés formáját ölthetik. Ilyen esetekben, amikor a tulajdonosi struktúrában a tulajdonosi érdekeltség és az ellenőrzés párhuzamosan létezik, a tényleges tulajdonosok azonosítására vonatkozó harmonizált megközelítés támogatásához a tényleges tulajdonosok azonosítására vonatkozó konkrét és részletes szabályokra van szükség.

(112)

A tényleges átláthatóság biztosítása érdekében a tényleges tulajdonlásra vonatkozó szabályoknak a tagállamok területén létrehozott vagy létesített jogi személyek, illetve társulás jellegű jogi megállapodások lehető legszélesebb körére kell vonatkozniuk. Ide tartoznak azok a gazdasági társaságok, amelyekre jellemző, hogy lehetőség van bennük tulajdonosi részesedés fennállására, valamint más jogi személyek és a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi konstrukciók is. A tagállamok eltérő jogrendszereiből adódóan ezek a tág kategóriák különböző szervezeti struktúrákat foglalnak magukban. A tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a jogi személyek azon típusainak jegyzékét, amelyek esetében a tényleges tulajdonosok azonosítása a gazdasági társaságok és más jogi személyek tényleges tulajdonosainak azonosítására vonatkozó szabályokkal összhangban történik.

(113)

Bizonyos jogi személyek, például az egyesületek, szakszervezetek, politikai pártok vagy egyházak sajátos jellege miatt nem lehetséges az esetükben a tényleges tulajdonosok tulajdonosi érdekeltség vagy tagság alapján történő érdemi azonosítása. Ezekben az esetekben azonban előfordulhat, hogy a vezető tisztségviselők más módon gyakorolnak ellenőrzést a jogi személy felett. Ezekben az ilyen tisztségviselőket kell tényleges tulajdonosként bejelenteni.

(114)

A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló jogi személyek (például alapítványok) vagy hasonló jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak következetes azonosítása érdekében harmonizált szabályokat kell megállapítani a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan. A tagállamok számára elő kell írni, hogy értesítésék a Bizottságot a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi személyek és jogi konstrukciók azon típusainak jegyzékéről, amelyek esetében a tényleges tulajdonosok azonosítása a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók, valamint a hasonló jogi személyek és jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak azonosításával összhangban történik. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy – végrehajtási jogi aktus útján – elfogadja a tagállamok jogának hatálya alá tartozó azon jogi konstrukcióknak és jogi személyeknek a jegyzékét, amelyek struktúrája vagy funkciója hasonló a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz.

(115)

A szabad rendelkezésű bizalmi vagyonkezelési konstrukciók a vagyonkezelő(k) számára diszkrecionális jogkört biztosítanak a kezelt vagyon vagy az abból származó előnyök felosztását illetően. Így kezdetben nem a kedvezményezettek vagy a kedvezményezetti csoportok kerülnek meghatározásra, hanem azon személyek köre, akik közül a vagyonkezelők kiválaszthatják a kedvezményezetteket, illetve azok a személyek, akik kedvezményezettek lesznek, amennyiben a vagyonkezelők nem gyakorolják diszkrecionális jogkörüket. Amint azt a jogi konstrukciókra vonatkozó FATF-standardok közelmúltbeli felülvizsgálata is elismerte, az ilyen diszkrecionális jogkörrel vissza lehet élni, és az lehetővé teszi a tényleges tulajdonos elfedését, amennyiben nem határoznak meg átláthatósági minimumszintet a szabad rendelkezésű bizalmi vagyonkezelési konstrukciókra, mivel a kedvezményezettekre vonatkozó átláthatóság csak a vagyonkezelő diszkrecionális jogkörének gyakorlását követően valósulhat meg. Ennélfogva annak érdekében, hogy a jogi konstrukciók valamennyi formája számára biztosítani lehessen a megfelelő szintű és következetes átláthatóságot, fontos, hogy a szabad rendelkezésű bizalmi vagyonkezelési konstrukciók esetén a lehetséges kedvezményezettekről és az alapértelmezett kedvezményezettekről – azaz azon személyekről, akik a vagyoni eszközöket vagy az előnyöket kapnák, ha a vagyonkezelők nem élnének diszkrecionális jogkörükkel – is információt kell gyűjteni. Előfordulnak olyan helyzetek, amikor a lehetséges kedvezményezetteket vagy az alapértelmezett kedvezményezetteket nem lehetséges egyenként azonosítani, hanem csak csoportként. Ilyen esetekben a csoportról, valamint a csoportból kiválasztott egyes személyekről is információt kell gyűjteni.

(116)

Az egyes tagállamokban eltérők a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és a hasonló jogi konstrukciók jellemzői. Az összehangolt megközelítés biztosítása érdekében helyénvaló közös elveket meghatározni az ilyen konstrukciók azonosítása érdekében. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók létesítése a vagyonrendelő kezdeményezésére történik. A jogszabály által létesített bizalmi vagyonkezelési konstrukciókat vagy azokat, amelyek nem a vagyonrendelő azok létesítésére irányuló kifejezett szándékának eredményeként jöttek létre, ki kell zárni e rendelet hatálya alól. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók létesítése általában egy dokumentummal, például egy írásbeli megállapodással vagy egy létesítő okirattal történik, és általában egy üzleti vagy személyes igény teljesítését szolgálja. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi konstrukciók jogi személyiség nélküli, struktúrájukban vagy funkciójukban azokhoz hasonló konstrukciók. A meghatározó tényező nem a jogi konstrukció típusának nevesítése, hanem az, hogy teljesülnek-e a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció fogalommeghatározásának alapvető jellemzői, nevezetesen a vagyonrendelő arra irányuló szándéka, hogy a vagyoni eszközöket egy bizonyos személy kezelésébe vagy ellenőrzése alá adja egy meghatározott – általában üzleti vagy magánjellegű – céllal, például a kedvezményezettek javára. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak következetes azonosítását, a tagállamoknak értesítést kell küldeniük a Bizottság számára a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi konstrukciók típusainak jegyzékéről. Ezen értesítéssel együtt egy értékelést is kell küldeniük, amelyben alátámasztják, hogy miért azonosítottak bizonyos jogi konstrukciókat a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonlóként, valamint annak magyarázatát, hogy más jogi konstrukciókról miért vélik úgy, hogy struktúrájukban vagy funkciójukban nem hasonlóak a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz. Ezen értékelés elvégzése során a tagállamoknak a saját joguk hatálya alá tartozó minden jogi konstrukciót figyelembe kell venniük.

(117)

A jogi személyek egyes típusaival kapcsolatban – például alapítványok, kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló jogi konstrukciók esetében – nem lehetséges azonosítani az egyes kezdeményezetteket, mivel azok meghatározására a későbbiekben kerül sor. Ilyen esetekben a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk között ehelyett a kedvezményezetti csoportot és azok jellemzőit kell bemutatni. Amint sor kerül a csoporton belül a kedvezményezettek kijelölésére, ők lesznek a tényleges tulajdonosok. Ezen túlmenően léteznek a jogi személyeknek és a jogi konstrukcióknak olyan konkrét típusai, amelyeknek vannak ugyan kedvezményezettjei, de azok azonosítása az e jogi személyekkel és jogi konstrukciókkal összefüggő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok tekintetében nem arányos. Ez a helyzet például az olyan szabályozott termékekkel kapcsolatban, mint az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) hatálya alá tartozó nyugdíjkonstrukciók, és ez lehet a helyzet például a munkavállalói résztulajdonosi vagy pénzügyi részvételi konstrukciókkal, illetve a nonprofit vagy jótékonysági célra létrehozott jogi személyekkel vagy jogi konstrukciókkal kapcsolatban, feltéve, hogy az ilyen jogi személyekkel vagy jogi konstrukciókkal összefüggő kockázatok alacsonyak. Ilyen esetekben elegendő a kedvezményezetti csoport azonosítása.

(118)

Az (EU) 2016/2341 irányelv által szabályozott nyugdíjkonstrukciók olyan szabályozott termékek, amelyekre szigorú felügyeleti előírások vonatkoznak, és a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás szempontjából alacsony kockázatot jelentenek. Amennyiben az ilyen nyugdíjkonstrukciókat jogi konstrukciók formájában létesítik, azok kedvezményezettjei azon alkalmazottak és munkavállalók, akik munkaszerződéseikhez kapcsolódóan e termékekre hagyatkoznak a nyugdíjazási juttatásaik kezelése céljából. A nyugdíjazási juttatások speciális jellege miatt, mivel azok a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás szempontjából alacsony kockázatot jelentenek, nem lenne arányos előírni e kedvezményezettek mindegyikének azonosítását, és az átláthatósági követelmények teljesítéséhez elegendő kell, hogy legyen a csoport, valamint a csoport jellemzőinek azonosítása.

(119)

A kollejtív befektetési társaságok tényleges tulajdonosai következetes azonosításának biztosítása érdekében harmonizált szabályokat kell meghatározni a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan. Attól függetlenül, hogy a kollektív befektetési társaság jogi személyiséggel rendelkező jogi személy formájában, jogi személyiséggel nem rendelkező jogi konstrukció formájában, vagy egyéb formában létezik a tagállamban, a tényleges tulajdonos azonosítására vonatkozó megközelítésnek következetesnek kell lennie a társaság céljával és funkciójával.

(120)

A tényleges tulajdonlásra vonatkozó átláthatósági rendszerrel kapcsolatos következetes megközelítés további feltétele, hogy a belső piacon mindenütt azonos információkat gyűjtsenek a tényleges tulajdonosokról. Helyénvaló pontos követelményeket bevezetni az egyes esetekben összegyűjtendő információkra vonatkozóan. Ezen információk közé tartoznak a tényleges tulajdonosra vonatkozó személyes adatok minimális köre, a jogi személyben vagy jogi konstrukcióban meglévő tényleges tulajdonosi érdekeltség jellegére és mértékére vonatkozó információ, valamint a jogi személyre vagy jogi konstrukcióra vonatkozó azon információk, amelyekre szükség van azon természetes személy megfelelő azonosításához, aki a tényleges tulajdonos, továbbá annak okai, hogy miért az adott természetes személyt azonosították tényleges tulajdonosként.

(121)

Ahhoz, hogy a tényleges tulajdonlásra vonatkozó átláthatósági keret hatékony legyen, többféle csatornán kell információkat gyűjteni. E többirányú megközelítésbe beletartoznak a jogi személy vagy egy kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonkezelője vagy – hasonló jogi konstrukció esetén- a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személyek birtokában lévő információk, a kötelezett szolgáltatók által ügyfél-átvilágítás keretében szerzett információk, valamint a központi nyilvántartásokban szereplő információk. Az információk e pillérek közötti egybevetése segít biztosítani, hogy minden pillér információi megfelelőek, pontosak és naprakészek legyenek. Ennek érdekében, továbbá a különböző megközelítések okozta eltérések elkerülése érdekében fontos azonosítani, hogy mely adatkategóriákat kell mindig gyűjteni a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk megfelelőségének garantálásához. Ide tartoznak a jogi személyre és a jogi konstrukcióra vonatkozó alapinformációk, amelyek az előfeltételei annak, hogy a jogi személy vagy a jogi konstrukció maga is megérthesse saját ellenőrzési struktúráját, akár tulajdonlás, akár egyéb kontrollmechanizmusok révén valósul is meg.

(122)

Amikor valamely jogi személyek vagy jogi konstrukciók egy komplex struktúra részei, kritikus jelentőségű világosan látni tulajdonosi vagy ellenőrzési struktúrájukat annak megállapításához, hogy kik a tényleges tulajdonosaik. E célból fontos, hogy a jogi személyek és a jogi konstrukciók világosan értsék azokat a kapcsolatokat, amelyek közvetett tulajdonlásukat vagy ellenőrzésüket irányítják – beleértve a tényleges tulajdonosok és maguk a jogi személyek és a jogi konstrukciók közötti minden köztes lépést –, függetlenül attól, hogy az említett kapcsolatok más jogi személyek és jogi konstrukciók vagy meghatalmazotti viszonyok formáját öltik-e. A tulajdonosi és ellenőrzési struktúra azonosítása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy milyen módokon jött létre a tulajdonlás, továbbá, hogy miként lehet ellenőrzést gyakorolni egy jogi személy felett, ezért ez az azonosítás alapvető fontosságú a tényleges tulajdonos helyzetének átfogó megértéséhez. A tényleges tulajdonosra vonatkozó információknak ezért mindig tartalmazniuk kell a kapcsolatrendszer bemutatását.

(123)

A tényleges tulajdonlás átláthatóságára vonatkozó keret akkor alkalmazható eredményesen, ha a jogi személyek tisztában vannak azzal, hogy mely természetes személyek a tényleges tulajdonosaik. Ennélfogva az Unióban található valamennyi jogi személynek megfelelő, pontos és naprakész információkat kell beszereznie és nyilvántartania a tényleges tulajdonlásról. Ezeket az információkat 5 évig meg kell őrizni, és az információk megőrzéséért felelős személy személyazonosságát be kell jelenteni kell a központi nyilvántartásoknak. Ez a megőrzési idő megegyezik a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények – például az ügyfél-átvilágítási intézkedések – alkalmazása során szerzett információk megőrzési idejével. Annak érdekében, hogy az információk – például az eltérések bejelentésére szolgáló mechanizmus keretében – egybevethetők és ellenőrizhetők legyenek, indokolt biztosítani a megőrzési idők összhangját.

(124)

A tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk naprakészségét biztosítandó, a jogi személynek bármely változás után haladéktalanul naprakésszé kell tennie, és rendszeresen ellenőriznie kell ezeket az információkat, például a pénzügyi kimutatások benyújtása időpontjában, vagy a hatóságok és a jogi személyek közötti egyéb ismétlődő érintkezés alkalmával. Az információ naprakésszé tételére vonatkozó határidőnek – figyelembe véve az esetleges komplex helyzeteket – észszerűnek kell lennie.

(125)

A jogi személyeknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük tényleges tulajdonosaik azonosítása érdekében. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor nem azonosítható olyan természetes személy, aki valamely jogi személy végső tulajdonosa lenne vagy afelett végső ellenőrzést gyakorolna. Ilyen kivételes esetekben – feltéve, hogy az azonosítás valamennyi eszközét kimerítették – lehetővé kell tenni, hogy a tényleges tulajdonosok helyett a vezető tisztségviselők legyenek bejelenthetők az ügyfél-átvilágítási folyamat során a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk kötelezett szolgáltatókkal való közlésekor, vagy az információk központi nyilvántartásba való benyújtásakor. Bár az említett esetekben a vezető tisztségviselők kerülnek azonosításra, ők nem a tényleges tulajdonosok. A jogi személyeknek nyilvántartást kell vezetniük a tényleges tulajdonosaik azonosítása érdekében tett intézkedésekről, különösen akkor, ha az említett végső eszközhöz folyamodnak, amit megfelelően indokolni és dokumentálni kell.

(126)

Az információ megszerzésének nehézsége nem lehet érvényes indok az azonosítási erőfeszítés elkerülésére, és arra, hogy a jogi személyek ehelyett a vezető tisztségviselők bejelentéséhez folyamodnak. A jogi személyeknek ezért mindig meg kell indokolniuk a gyűjtött információk valósághűségével kapcsolatos kételyeiket. Ennek az indokolásnak arányosnak kell lennie a jogi személyre gyakorolt kockázattal, valamint tulajdonosi struktúrájának összetettségével. Így mindenekelőtt szükség esetén haladéktalanul az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani a meghozott intézkedésekre vonatkozó információkat, és kockázatérzékenységi alapon lehetővé kell tenni, hogy ezek közé tartozhassanak a következők is: az igazgatótanács határozatai, üléseik jegyzőkönyvei, partnerségi megállapodások, bizalmi vagyonkezelési megállapodások, a meghatalmazással egyenértékű hatásköröket rögzítő informális megállapodások, vagy egyéb szerződéses megállapodások és dokumentumok. Olyan esetekben, amikor a tényleges tulajdonosok hiánya a jogi személy sajátos formája vagy struktúrája miatt evidens, indokolás alatt az e tényre való hivatkozást kell érteni, nevezetesen arra, hogy a jogi személynek sajátos formája vagy struktúrája miatt nincs tényleges tulajdonosa. Tényleges tulajdonos hiánya előfordulhat például ha a jogi személyben nincsen tulajdonosi érdekeltség, vagy ha a jogi személy végső ellenőrzése más eszközökkel nem lehetséges.

(127)

A tényleges tulajdonlás meghatározásának célját – azaz a jogi személyek tényleges átláthatóságának biztosítását – tekintve arányos lépés mentesíteni bizonyos jogalanyokat a tényleges tulajdonosuk azonosítására irányuló kötelezettség alól. Ez csak olyan jogalanyokra alkalmazható, amelyek esetében a tényleges tulajdonosuk azonosítása és nyilvántartásba vétele nem hasznos, és amennyiben a tényleges tulajdonlástól eltérő egyéb eszközökkel hasonló szintű átláthatóság érhető el. E tekintetben a tagállamok közjogi intézményeit nem kell kötelezni tényleges tulajdonosuk meghatározására. A 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) szigorú átláthatósági követelményeket vezetett be azon társaságok számára, amelyek a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokkal rendelkeznek. Ezek az átláthatósági követelmények bizonyos körülmények között a tényleges tulajdonlásra vonatkozóan e rendeletben meghatározott átláthatósági szabályokkal egyenértékű átláthatósági rendszert hoznak létre. Ez a helyzet akkor, ha a társaság feletti ellenőrzés gyakorlása szavazati jogokkal történik, és a társaság tulajdonosi és ellenőrzési struktúrája csak természetes személyekből áll. Ilyen körülmények között e tőzsdén jegyzett társaságokra nem szükséges a tényleges tulajdonlásra vonatkozó követelményeket alkalmazni. A jogi személyek azon kötelezettség alóli mentesítése, hogy meghatározzák és nyilvántartásba vegyék saját tényleges tulajdonosukat, nem érintheti a kötelezett szolgáltatók arra irányuló kötelezettségét, hogy egy ügyfél tényleges tulajdonosát az ügyfél-átvilágítás elvégzése során azonosítsák.

(128)

Egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a különböző jogi formák számára, továbbá el kell kerülni a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókkal és a jogi konstrukciókkal való visszaélést, amely konstrukciók gyakran összetett struktúrákba rétegződve teszik még átláthatatlanabbá a tényleges tulajdonosi viszonyokat. A valamely tagállamban igazgatott, vagy valamely tagállamban letelepedett vagy tartózkodási rendelkező kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonkezelőinek ezért felelősséget kell vállalniuk a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció tényleges tulajdonlására vonatkozó megfelelő, pontos és naprakész információk megszerzéséért és nyilvántartásáért, valamint jogállásuk felfedéséért és ezen információknak az ügyfél-átvilágítást végző kötelezett szolgáltatók részére történő továbbításáért. A kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció bármely egyéb tényleges tulajdonosának segítenie kell a vagyonkezelőt az ilyen információk megszerzésében.

(129)

A jogi konstrukciók természete, valamint a struktúráikra és céljaikra irányuló nyilvános tájékoztatás hiánya különleges terhet ró a vagyonkezelőkre vagy a hasonló jogi konstrukciókban a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személyekre a tekintetben, hogy a jogi konstrukcióval kapcsolatban valamennyi releváns információt beszerezzen és megőrizzen. Az ilyen információknak lehetővé kell tenniük a jogi konstrukció, az annak keretében átadott vagy kezelt vagyon, valamint a bizalmi vagyonkezelési konstrukció bármely ügynökének vagy szolgáltatójának az azonosítását. Az illetékes hatóság által a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére, felderítésére és nyomozására irányulóan végzett tevékenységek megkönnyítése érdekében fontos, hogy a vagyonkezelők naprakészen tartsák ezeket az információkat, és azokat elegendő ideig megőrizzék azt követően, hogy vagyonkezelői vagy azzal egyenértékű szerepük megszűnt. Szükséges továbbá a jogi konstrukcióra vonatkozó minimális mennyiségű információt átadni a kötelezett szolgáltatók részére annak lehetővé tétele érdekében, hogy teljes bizonyossággal megállapíthassák egy, a jogi konstrukciót érintő üzleti kapcsolat vagy alkalmi ügylet célját, megfelelően értékelhessék a kapcsolódó kockázatokat, és e kockázatok mérséklése érdekében arányos intézkedéseket hajthassanak végre.

(130)

Tekintettel egyes jogi konstrukciók sajátos struktúrájára, valamint arra, hogy biztosítani kell azok tényleges tulajdonlásának megfelelő átláthatóságát, a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló jogi konstrukciókra a tényleges tulajdonlást illetően a kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciókra vonatkozókkal egyenértékű követelményeknek kell vonatkozniuk.

(131)

A meghatalmazotti megállapodások lehetővé tehetik a tényleges tulajdonosok személyazonosságának elfedését, mivel a meghatalmazott eljárhat egy jogi személy igazgatójaként vagy részvényeseként úgy, hogy meghatalmazója kilétét nem minden esetben fedik fel. Ezek a megállapodások átláthatatlanná tehetik a tényleges tulajdonlási és ellenőrzési struktúrát, amennyiben a tényleges tulajdonosok nem kívánják felfedni személyazonosságukat vagy a struktúrán belüli szerepüket. Ezért átláthatósági követelményeket kell bevezetni annak érdekében, hogy az ilyen megállapodásokkal ne lehessen visszaélni, és a bűnözők ne rejtőzhessenek a nevükben eljáró személyek mögé. A meghatalmazott és a meghatalmazó közötti kapcsolatot nem az határozza meg, hogy az hatással van -e a nyilvánosságra vagy harmadik személyekre. Noha azon részvényesi meghatalmazottak, akik neve szerepel a nyilvános vagy hivatalos dokumentumokon, hivatalosan független ellenőrzéssel rendelkeznének a társaság felett, elő kell írni annak felfedését, hogy e személyek magánmegállapodás alapján valaki más utasítására járnak-e el. A jogi személyek részvényesi meghatalmazottainak és meghatalmazott igazgatóinak elegendő információt kell nyilvántartaniuk a meghatalmazójuk, továbbá annak bármely tényleges tulajdonosa személyazonosságáról, és fel kell fedniük azokat és a jogi személlyel fennálló jogállásukat. Ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazása esetében ugyanezeket az információkat a jogi személyeknek a kötelezett szolgáltatókkal és a központi nyilvántartásokkal is közölniük kell.

(132)

Csökkenteni kell az olyan külföldi jogi személyek és külföldi jogi konstrukciók jelentette kockázatokat, amelyekkel annak érdekében élnek vissza, hogy pénzeszközöket vagy jövedelmeket irányítsanak az Unió pénzügyi rendszerébe. Mivel előfordulhat, hogy a harmadik országok tényleges tulajdonlásra vonatkozó előírásai nem elegendőek annak biztosításához, hogy a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk ugyanolyan mértékben átláthatók legyenek és ugyanúgy a kellő időben rendelkezésre álljanak, mint az Unióban, megfelelő eszközöket kell biztosítani a külföldi jogi személyek vagy külföldi jogi konstrukciók tényleges tulajdonosainak egyedi körülmények közötti azonosítására. Ezért elő kell írni, hogy az Unión kívül létrehozott jogi személyek és az Unión kívül igazgatott kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukciók vagy hasonló jogi konstrukciók vagy amelyek vagyonkezelői vagy – hasonló jogi konstrukció esetén – a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személyek az Unón kívül rendelkeznek lakóhellyel vagy ott telepedtek le, fedjék fel tényleges tulajdonosaik kilétét, amikor az Unióban működnek úgy, hogy üzleti kapcsolatot létesítenek valamely uniós kötelezett szolgáltatóval, ingatlant szereznek az Unióban, vagy az Unióban található kötelezett szolgáltatóktól bizonyos nagy értékű árukra tesznek szert, vagy árukra vagy szolgáltatásokra, vagy koncessziókra irányuló közbeszerzési eljárás eredményeként szerződéseket nyernek el. A kockázati kitettség tekintetében eltérések mutatkozhatnak a tagállamok között, többek között a kötelezett szolgáltatók által végzett tevékenységek kategóriájától vagy típusától, illetve attól függően, hogy a területükön található ingatlanok mennyire vonzóak a bűnözők számára. Ezért lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy amennyiben magasabb kockázatú eseteket azonosítanak, e kockázatok kezelése érdekében további kockázatcsökkentő intézkedéseket hozzanak.

(133)

A külföldi jogi személyekre és külföldi jogi konstrukciókra vonatkozó nyilvántartásba vételi követelményeknek arányosnak kell lenniük az említettek Unión belüli működésével. Az uniós belső piac nyitott jellege miatt, valamint mivel olyan külföldi jogi személyek is igénybe veszik az Unióban letelepedett kötelezett szolgáltatók által kínált szolgáltatásokat, amelyek közül sokan alacsonyabb kockázatot jelentenek a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás szempontjából, helyénvaló a nyilvántartásba vételi követelményt olyan jogi személyekre korlátozni, amelyek magas kockázatú ágazatokhoz tartoznak vagy magas kiemelt kockázatot jelentő kategóriákban tevékenykednek, vagy pedig magasabb kockázatú ágazatokban működő kötelezett szolgáltatók szolgáltatásait veszik igénybe. A jogi konstrukciók magán jellege, valamint az, hogy külföldi jogi konstrukciók esetében akadályok állnak a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés előtt, indokolja nyilvántartásba vételi követelmény alkalmazását, függetlenül attól, hogy a jogi konstrukció számára szolgáltatást nyújtó kötelezett szolgáltatóhoz, illetve adott esetben ahhoz az ágazathoz, amelyben a jogi konstrukció működik, milyen szintű kockázat kapcsolódik. Az (EU) 2024/1640 irányelv 7. cikke szerinti jelentés első elkészítését megelőzően az (EU) 2024/1640 irányelv 7. cikke szerinti uniós szintű kockázatértékelésre való hivatkozást a Bizottság által az (EU) 2015/849 irányelv 6. cikke alapján végzett kockázatértékelésre való hivatkozásként kell értelmezni.

(134)

A megfelelés ösztönzése és a tényleges tulajdonlás eredményes átláthatósága érdekében a tényleges tulajdonlásra vonatkozó követelményeket érvényesíteni kell. E célból a tagállamoknak szankciókat kell alkalmazniuk e követelmények megsértése esetén. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és azok nem léphetik túl a megfelelés ösztönzéséhez szükséges mértéket. A tagállamok által bevezetett szankcióknak Unió-szerte egyenértékű elrettentő hatással kell bírniuk a tényleges tulajdonlásra vonatkozó követelmények megsértésének vonatkozásában. Lehetővé kell tenni, hogy a szankciók közé tartozhassanak például a jogi személyekre és a vagyonkezelőkre vagy – hasonló jogi konstrukció esetén – a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személyekre a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információ pontosan, megfelelően és naprakészen tartásának elmulasztásáért kirótt bírságok, azon jogi személyek törlése a jegyzékből, amelyek nem tesznek eleget a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információk megőrzésére, valamint az ilyen információk megadott határidőn belüli benyújtására vonatkozó kötelezettségnek, az olyan tényleges tulajdonosokra és egyéb személyekre kirótt bírságok, akik nem működnek együtt a jogi személlyel, egy kifejezett bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagyonkezelőjével vagy – hasonló jogi konstrukció esetén – a vagyonkezelői pozícióval egyenértékű pozíciót betöltő személlyel, az olyan részvényesi meghatalmazottakra és meghatalmazott igazgatókra kirótt bírságok, akik nem tesznek eleget a felfedési kötelezettségeknek, illetve a fel nem fedett tényleges tulajdonosokra vonatkozó olyan magánjogi következmények, mint a nyereség kifizetésének tilalma vagy a szavazati jogok gyakorlásának tilalma.

(135)

Annak biztosítása érdekében, hogy tényleges tulajdonlásra vonatkozó követelmények végrehajtására a teljes belső piacon következetes megközelítés vonatkozzon, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza a szankciók hatálya alá tartozó jogsértések kategóriáit, az ilyen jogsértésekért felelős személyek körét, valamint a súlyossági szintekre vonatkozó mutatókat és a szankciók szintjének meghatározására vonatkozó kritériumokat. Annak érdekében, hogy támogatást nyújtson az említett szint meghatározásához, valamint e rendelet harmonizációs céljával összhangban a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy iránymutatásokat fogadhasson el, amelyekben meghatározza a jogsértések egyes kategóriáira alkalmazandó bázisösszeget.

(136)

A gyanús ügyleteket és azok megkísérlését, valamint a pénzmosásra, annak alapbűncselekményére és a terrorizmusfinanszírozásra vonatkozó más információkat be kell jelenteni a pénzügyi információs egységnek, amelynek egyedüli központi tagállami egységként kell működnie a bejelentett gyanúk fogadása és elemzése, valamint elemzési eredményeinek az illetékes hatóságokhoz történő továbbítása tekintetében. Minden gyanús ügyletet – a megkísérelt ügyleteket is – jelenteni kell az összeg nagyságától függetlenül, és a gyanúra való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy abba beletartoznak a gyanús ügyletek, tevékenységek, viselkedés és az ügyletek gyanús mintázata. A bejelentett információk küszöbértéken alapuló információkat is tartalmazhatnak. Annak érdekében, hogy segítse a gyanús eseményeknek a kötelezett szolgáltatók általi felderítését, az AMLA-nak iránymutatást kell kiadnia a gyanús tevékenység vagy viselkedés indikátorairól. Tekintettel a változó kockázati környezetre, ezt az iránymutatást rendszeresen felül kell vizsgálni, és az nem érintheti a pénzügyi információs egységek által a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással összefüggő kockázatokkal kapcsolatban kidolgozott iránymutatásokat és indikátorokat, sem a nemzeti szinten meghatározott módszereket. A kötelezett szolgáltató, vagy annak alkalmazottja vagy igazgatója által a pénzügyi információs egység felé jóhiszeműen teljesített információközlés nem képezheti az információközlésre vonatkozó korlátozás megsértését, és nem eredményezheti a kötelezett szolgáltató, annak igazgatója vagy alkalmazottja felelősségét.

(137)

A kötelezett szolgáltatóknak átfogó bejelentési rendszereket kell létrehozniuk, amelyeknek az összegtől vagy a kapcsolódó bűnözői tevékenység érzékelt súlyosságától függetlenül minden gyanúra ki kell terjedniük. A kötelezett szolgáltatóknak tisztában kell lenniük a pénzügyi információs egységek elvárásaival, és a lehető legjobban hozzá kell igazítaniuk felderítési rendszereiket és elemzési folyamataikat a letelepedési helyük szerinti tagállamot érintő kulcsfontosságú kockázatokhoz, valamint szükség esetén elemzésüket e kulcsfontosságú kockázatok kezelésére kell összpontosítaniuk.

(138)

Az ügyleteket azon információk alapján kell értékelni, amelyek a kötelezett szolgáltatók előtt ismertek voltak, vagy amelyeknek előttük ismertnek kellett lenniük. Ide tartoznak az ügynököktől, forgalmazóktól és szolgáltatóktól származó releváns információk is. Amennyiben a kapcsolódó alapbűncselekmény nem ismert vagy nem nyilvánvaló a kötelezett szolgáltató számára, a gyanús ügyletek azonosítására és bejelentésére vonatkozó feladatot hatékonyabban lehet teljesíteni azáltal, ha a gyanús események felderítésére és haladéktalan benyújtására összpontosítanak. Ilyen esetekben a kötelezett szolgáltatóknak nem kell megjelölnie az alapbűncselekményt, amikor bejelenti a gyanús ügyletet a pénzügyi információs egységnek, amennyiben az nem ismert előtte. Amennyiben ez az információ rendelkezésre áll, azt a bejelentéssel együtt közölni kell. Az uniós pénzügyi rendszer kapuőreiként a kötelezett szolgáltatóknak képesnek kell lenniük bejelentést tenni akkor is, ha tudják vagy gyanítják, hogy pénzeszközöket bűnözői tevékenységre – például tiltott áruk vásárlására – használtak vagy fognak használni, még akkor is, ha a rendelkezésre álló információk nem utalnak arra, hogy a használt pénzeszközök jogellenes forrásokból származnak.

(139)

A gyanús ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettségek tagállamok közötti eltérései súlyosbíthatják a határokon átnyúlóan jelenlévő vagy működő kötelezett szolgáltatók által a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem terén tapasztalt megfelelési nehézségeket. Ezenkívül a gyanús ügylet bejelentésének struktúrája és tartalma hatással van a pénzügyi információs egységek elemzési képességére és az elvégzett elemzés jellegére, valamint a pénzügyi információs egységek együttműködésre és információcserére való képességére is. Annak érdekében, hogy a kötelezett szolgáltatók könnyebben eleget tehessenek bejelentési kötelezettségeiknek, valamint hogy a pénzügyi információs egységek elemzési tevékenysége és együttműködése hatékonyabbá válhasson, az AMLA-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell elfogadnia, amelyekben kidolgozza a gyanús ügyletek bejelentésére szolgáló, az egész EU-ban egységes alapként használandó közös sablont.

(140)

Lehetővé kell tenni a pénzügyi információs egységek számára, hogy bármely kötelezett szolgáltatótól gyorsan beszerezhessék a feladataik ellátásához szükséges valamennyi információt. Az információhoz való akadálytalan és gyors hozzáférés elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a pénzmozgásokat megfelelően nyomon lehessen követni, továbbá hogy az illegális hálózatokat és pénzmozgásokat korai szakaszban fel lehessen deríteni. Annak szükségessége, hogy a pénzügyi információs egységek a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás gyanúja alapján további információkat kérjenek a kötelezett szolgáltatóktól, alapulhat a pénzügyi információs egységnek tett, gyanús ügyletre vonatkozó előzetes bejelentésen, de alapulhat más tényezőkön, például a pénzügyi információs egység saját elemzésén, az illetékes hatóságoktól kapott felderítési információkon, vagy egy másik pénzügyi információs egység birtokában lévő információn. A pénzügyi információs egységek számára ezért feladataik végzése során lehetővé kell tenni, hogy bármely kötelezett szolgáltatótól információt szerezhessenek, akár előzetes bejelentés hiányában is. A pénzügyi információs egységek elemzési munkája számára mindenekelőtt a bankszámlákon, fizetési számlákon vagy kriptoeszköz-számlákon keresztül lebonyolított pénzügyi ügyletek és átutalások adatai kritikus jelentőségűek. A harmonizáció hiánya miatt azonban jelenleg a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények különböző, elemzési célokra nem azonnal felhasználható formátumban adják át az ügyleti adatokat a pénzügyi információs egységek számára. A pénzügyi információs egységek elemzési tevékenységeinek határon átnyúló jellegére tekintettel, a formátumok közötti eltérések és az ügyleti adatok feldolgozása során jelentkező nehézségek akadályozzák a pénzügyi információs egységek közötti információcserét és a határon átnyúló pénzügyi elemzések kidolgozását. Az AMLA-nak ezért végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben létrehozza a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények által az ügyleti adatok átadására szolgáló, az egész EU-ban egységes alapként használandó közös sablont.

(141)

A kötelezett szolgáltatóknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb a megkereséstől számított 5 munkanapon belül, vagy a pénzügyi információs egység által megszabott bármely ennél rövidebb vagy hosszabb határidőn belül reagálniuk kell a pénzügyi információs egységtől érkező információkérésre. Indokolt és sürgős esetekben a kötelezett szolgáltatónak 24 órán belül kell válaszolnia a pénzügyi információs egység megkeresésére. Az említett határidők kellően meghatározott feltételeken alapuló információkérésekre alkalmazandók. Biztosítani kell továbbá, hogy a pénzügyi információs egységek egy másik pénzügyi információs egység kérése alapján is hozzájuthassanak az információkhoz a kötelezett szolgáltatóktól, és megoszthassák az információkat a kérelmező pénzügyi információs egységgel. A kötelezett szolgáltatókhoz intézett kérések különböző jellegűek lehetnek. Így például a komplex kérésekhez több időre lehet szükség, és ezek megválaszolása hosszabb határidőt tehet indokolttá. Ennek érdekében a pénzügyi információs egységek hosszabb határidőket adhatnak a kötelezett szolgáltatóknak, feltéve hogy ez nem gyakorol negatív hatást a pénzügyi információs egység általi elemzésre.

(142)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos kötelezett szolgáltatók esetében megfelelő önszabályozó testületet jelöljenek ki, amelyet a pénzügyi információs egység helyett első körben tájékoztatni kell. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban az első körben az önszabályozó testületnek történő jelentéstétel fontos biztosítékot jelent a jogászokra alkalmazandó bejelentési kötelezettségekkel kapcsolatos alapvető jogok védelmének fenntartása szempontjából. A tagállamoknak rendelkezniük kell a szakmai titoktartás, az információk bizalmas jellege és a magánélet védelme biztosításának módjáról, illetve az ehhez szükséges eszközökről.

(143)

A közjegyzőket, az ügyvédeket, más jogi független jogi szakembereket, a könyvvizsgálókat, a külső könyvelőket és az adótanácsadókat nem szabad kötelezni arra, hogy átadják a pénzügyi információs egységnek vagy az önszabályozó testületnek azon információkat, amelyeket valamely ügyfelük hoz tudomásukra vagy amelyeket valamely ügyfelükről szereznek be az ügyfél jogi helyzetének megállapításakor vagy az ügyfélnek az igazságszolgáltatási eljárásban vagy azzal kapcsolatban történő védelme vagy képviseletének ellátása során, ideértve az eljárás megindítására vagy az annak elkerülésére vonatkozó tanácsadást, attól függetlenül, hogy az ilyen információ ezen eljárás előtt, alatt vagy után jut tudomásukra, illetve kerül birtokukba. Az ilyen kivételeket azonban nem szabad alkalmazni, ha a jogi szakember, könyvvizsgáló, külső könyvelő vagy adótanácsadó pénzmosásban vagy terrorizmusfinanszírozásban vesz részt, ha a jogi tanácsadás nyújtása pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára történik, vagy ha a jogi szakember, könyvvizsgáló, külső könyvelő vagy adótanácsadó tudatában van annak, hogy az ügyfél a jogi tanácsot pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára kéri. Az ilyen tudomásra és a szándékra objektív, ténybeli körülményekből lehet következtetni. A valamely folyamatban lévő bírósági eljárással kapcsolatban kért jogi tanács nem tekintendő pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából kért jogi tanácsnak. A kockázatalapú megközelítéssel összhangban lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy meghatározzanak olyan további helyzeteket, amelyekben – figyelemmel bizonyos ügylettípusokkal összefüggésben a pénzmosás, annak alapbűncselekményei vagy a terrorizmusfinanszírozás magas kockázatára – a bejelentési kötelezettség alóli mentesség nem alkalmazandó. Az ilyen további helyzetek meghatározásakor a tagállamoknak biztosítaniuk kell különösen a Charta 7. és 47. cikkének való megfelelést.

(144)

A kötelezett szolgáltatók számára kivételes esetben lehetővé kell tenni, hogy a pénzügyi információs egységek értesítését megelőzően végrehajtsák a gyanús ügyleteket, ha a végrehajtás mellőzése lehetetlen, vagy valószínűleg akadályozná egy feltételezett pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási művelet kedvezményezettjeinek felderítését. E kivétel azonban nem alkalmazható a pénzügyi információs egység tagállama által elfogadott bármely olyan nemzetközi kötelezettséggel összefüggésben, hogy terroristák, terrorista szervezetek vagy a terrorizmust finanszírozó személyek pénzeszközeit és vagyoni eszközeit az ENSZ BT vonatkozó határozatainak megfelelően haladéktalanul befagyassza.

(145)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok befagyaszthassák és lefoglalhassák a pénzmosáshoz, annak alapbűncselekményeihez vagy a terrorizmusfinanszírozáshoz potenciálisan kapcsolódó vagyoni eszközöket, elengedhetetlen a gyanús ügyletek bejelentésével és a pénzügyi információs egységeknek nyújtott egyéb releváns információkkal kapcsolatos titoktartás. Egy gyanús tranzakció nem feltétlenül jelez bűnözői tevékenységet. A bejelentett gyanú nyilvánosságra kerülése ronthatja az ügyletben érintett személyek hírnevét, és veszélyeztetheti az elemzések és a vizsgálatok elvégzését. A kötelezett szolgáltatók, valamint igazgatóik és alkalmazottaik, illetve az ezekkel összehasonlítható pozícióban lévő személyek, többek között az ügynökök és a forgalmazók ezért nem tájékoztathatják sem az érintett ügyfelet, sem harmadik feleket arról, hogy – akár közvetlenül, akár az önszabályozó testületen keresztül – információkat közöltek, közölnek vagy fognak közölni a pénzügyi információs egységgel, illetve arról, hogy pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos vizsgálat folyik, vagy arra kerülhet sor. A felfedés tilalma nem alkalmazandó különleges körülmények esetén, például az illetékes hatóságok és az önszabályozó testületek felé azok felügyeleti feladatainak ellátása során teljesített információközlésre, a bűnüldözési célú információközlésre, vagy az azonos csoporthoz tartozó kötelezett szolgáltatók közötti közlésekre.

(146)

A bűnözők a jogellenes tevékenységből származó jövedelmeket a felderítésük elkerülése érdekében számos közvetítőn keresztül mozgatják. Ezért fontos lehetővé tenni a kötelezett szolgáltatók számára az információcserét nemcsak a csoport tagjai között, hanem bizonyos esetekben – az adatvédelmi szabályok kellő figyelembevételével – a hitelintézetek és pénzügyi intézmények, valamint a hálózatokon belül működő más jogi személyek között is. Egy információmegosztási partnerségen kívül, az ugyanazon ügyletre vonatkozó esetekben a kötelezett szolgáltatók bizonyos kategóriái közötti megengedett információközlésre csak az érintett kötelezett szolgáltatók között végbemenő vagy általuk elősegített konkrét ügylet tekintetében kerülhet sor, kapcsolódó korábbi vagy későbbi ügyletek tekintetében nem.

(147)

A kötelezett szolgáltatók és adott esetben az illetékes hatóságok közötti információcsere növelheti a pénzmosáshoz, a terrorizmusfinanszírozáshoz és a bűncselekményből származó jövedelemhez kapcsolódó illegális pénzmozgások felderítésére nyíló lehetőségeket. Ezért lehetővé kell tenni a kötelezett szolgáltatók és az illetékes hatóságok számára, hogy információmegosztási partnerség keretében információt cseréljenek, ha úgy ítélik meg, hogy az ilyen információcserére szükség van a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemhez kapcsolódó kötelezettségeik és feladataik teljesítéséhez. Az információmegosztásra robusztus biztosítékoknak kell vonatkozniuk a titoktartást, az adatvédelmet, az információ felhasználását és a büntető eljárásjogot illetően. A kötelezett szolgáltatók nem hagyatkozhatnak kizárólag az információcsere keretében kapott információkra, amikor következtetéseket vonnak le egy ügyfél vagy ügylet által a pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás szempontjából jelentett kockázatokra vonatkozóan, illetve amikor döntéseket hoznak egy üzleti kapcsolat kialakításával vagy megszüntetésével, vagy pedig egy ügylet végrehajtásával kapcsolatban. Amint azt a 2014/92/EU irányelv is elismerte, a belső piac zökkenőmentes működése és a modern, társadalmilag befogadó gazdaság fejlődése egyre inkább függ a pénzforgalmi szolgáltatások egyetemes biztosításától függ. Ezért az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem tagadható meg a kötelezett szolgáltatók, illetve a kötelezett szolgáltatók és az illetékes hatóságok vagy az AMLA közötti információcsere alapján.

(148)

Az e rendelet követelményeinek való megfelelést felügyeletek által kell ellenőrizni. Amennyiben a kötelezett hatóságok információmegosztási partnerség keretében információt cserélnek, ezen ellenőrzések keretében az e rendeletben az ilyen információcserére vonatkozóan meghatározott feltételeknek való megfelelést is ellenőrizni kell. Noha a felügyeleti ellenőrzéseket kockázati alapon kell végezni, azokat minden esetben el kell végezni az információmegosztási partnerség tevékenységeinek megkezdését megelőzően. Az olyan információmegosztási partnerségek, amelyek keretében személyesadat-kezelésre is sor kerül, a természetes személyek jogai és szabadságai tekintetében nagy kockázatot jelenthetnek. Ezért a partnerség tevékenységeinek megkezdése előtt az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) szerinti adatvédelmi hatásvizsgálatot kell végezni. A felügyeleti ellenőrzések keretében a felügyeleteknek egyeztetniük kell adott esetben az adatvédelmi hatóságokkal, amelyek kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek az adatvédelmi hatásvizsgálatot illetően. Az e rendeletben szereplő adatvédelmi rendelkezéseket és a gyanús ügyletekkel kapcsolatos információk bizalmas kezelésére vonatkozó valamennyi követelményt alkalmazni kell a valamely partnerség keretében megosztott információkra. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban konkrétabb rendelkezéseket tarthassanak fenn vagy vezethetnek be az említett rendelet alkalmazásának testre szabása céljából annak érdekében, hogy konkrétabb követelményeket határozzanak meg az információmegosztási partnerségek keretében megosztott személyes adatok kezelésével kapcsolatban.

(149)

Bár az információmegosztási partnerségek lehetővé teszik operatív információk és személyes adatok szigorú biztosítékok melletti megosztását, ezek az információcserék nem válthatják ki e rendelet azon követelményét, hogy minden gyanút be kell jelenteni az illetékes pénzügyi információs egységnek. Ezért, ha a kötelezett szolgáltatók egy információmegosztási partnerség keretében kapott információk alapján gyanús tevékenységeket azonosítanak, e gyanújukat be kell jelenteniük a letelepedési szerinti tagállam pénzügyi információs egységének. A gyanús tevékenységre utaló információkra szigorúbb szabályok vonatkoznak, amelyek értelmében azok felfedése tilos, és ezen információkat csak akkor szabad megosztani, amennyiben erre a pénzmosás, annak alapbűncselekményei és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és az ezek ellen való küzdelem céljára szükség van, és ezen információmegosztásra az alapvető jogokat, a pénzügyi információs egységek általi munka bizalmasságát, valamint a bűnügyi nyomozások integritását védő biztosítékoknak kell vonatkozniuk.

(150)

A személyes adatok e rendelet alkalmazásában végzett kezelésére az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet minden tagállam fontos közérdekként ismeri el. A kötelezett szolgáltatóknak különleges figyelmet kell fordítaniuk azon elvekre, amelyek előírják, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeiknek való megfelelés során kezelt személyes adatoknak pontosaknak, megbízhatóknak és naprakészeknek kell lenniük. Az e rendeletnek való megfelelés érdekében a kötelezett szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy olyan eljárásokat vezethessenek be, amelyek lehetővé teszik az (EU) 2016/679 rendelet 22. cikkében meghatározott automatizált, a profilalkotást is magában foglaló döntéshozatalt egyedi ügyekben. Amennyiben így tesznek, a személyes adatok védelmére vonatkozóan az uniós jogban meghatározott bármely más releváns követelmény mellett az e rendeletben az ilyen eljárások hatálya alá tartozó személyek jogainak védelmére vonatkozó követelményeket is alkalmazni kell.

(151)

Alapvető fontosságú, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keretnek és a felülvizsgált FATF-ajánlásoknak az összehangolását az uniós jognak – különösen az uniós adatvédelmi jog és a Chartában rögzített alapvető jogok védelme tekintetében – teljes mértékben megfelelve végezzék. A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret végrehajtásának egyes aspektusai adatok gyűjtését, elemzését, tárolását és megosztását foglalják magukban. Az ilyen személyesadat-kezelést az alapvető jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, kizárólag az e rendeletben rögzített célokra indokolt engedélyezni, beleértve az ügyfél-átvilágítás végrehajtását, a folyamatos nyomon követést, a gyanús ügyletek elemzését és bejelentését, valamely jogi személy vagy jogi konstrukció tényleges tulajdonosának azonosítását, a kiemelt közszereplők azonosítását, továbbá az információk hitelintézetek és pénzügyi intézmények és egyéb kötelezett szolgáltatók általi megosztását. A kötelezett szolgáltatók a személyes adatok összegyűjtését és ezt követő kezelését szigorúan csak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények betartásához szükséges mértékig végezhetik el, és a személyes adatok nem kezelhetők tovább olyan módon, amely összeegyeztethetetlen e céllal. Szigorúan meg kell tiltani mindenekelőtt a személyes adatok kereskedelmi célból történő további kezelését.

(152)

Az érzékeny adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkében meghatározott egyes kategóriái kezelése következtében kockázatok merülhetnek fel az ezen adatok érintettjeinek alapvető jogait és szabadságait illetően. Azon kockázatok minimálisra csökkentése érdekében, hogy a kötelezett szolgáltatók általi ilyen adatkezelés az ügyfelet károsan érintő, diszkriminatív vagy elfogult eredményekhez – például az üzleti kapcsolat megszüntetéséhez vagy kialakításának megtagadásához – vezessen, a kötelezett szolgáltatók nem hozhatnak döntéseket kizárólag a személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet értelmében vett különleges kategóriáira vonatkozóan a birtokukban lévő információk alapján, amennyiben ezen információk nem relevánsak a valamely ügylet vagy kapcsolat által a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás tekintetében jelentett kockázatokat illetően. Hasonlóképpen, annak biztosítása érdekében, hogy az ügyfél-átvilágítás intenzivitása az ügyféllel kapcsolatos kockázatok holisztikus értelmezésén alapuljon, a kötelezett szolgáltatók nem végezhetnek magasabb vagy alacsonyabb szintű ügyfél-átvilágítást kizárólag az ügyfélről birtokukban lévő érzékeny adatokra alapozva.

(153)

A felülvizsgált FATF-ajánlások szerint a teljes körű együttműködés lehetővé tétele, továbbá az illetékes hatóságok általi, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése, nyomozása, illetve felderítése céljaira történő információkérések gyors teljesítése érdekében a kötelezett szolgáltatóknak legalább 5 éven át meg kell őrizniük az ügyfél-átvilágítási intézkedések keretében tudomásukra jutott szükséges információkat, valamint az ügyletek adatait. Az eltérő megközelítések alkalmazásának elkerülése, továbbá a személyes adatok védelmére és a jogbiztonságra vonatkozó előírások teljesítése érdekében az adatmegőrzés időtartamát az üzleti kapcsolat végét, illetve az alkalmi ügylet befejezését követő 5 évben kell meghatározni. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor az illetékes hatóságok nem végezhetik el hatékonyan a feladataikat, ha a kötelezett szolgáltatók birtokában lévő releváns információkat az adatmegőrzési időtartam lejártát követően törlik. Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok ilyen esetekben felkérjék a kötelezett hatóságokat, hogy eseti alapon hosszabb ideig őrizzék meg az adatokat, de ez sem haladhatja meg az 5 évet.

(154)

Amikor illetékes hatóságok fogalma alatt nyomozó és bűnüldöző hatóságok értendők, azt úgy kell értelmezni, hogy magában foglalja az Európai Ügyészséget (a továbbiakban: az EPPO) azon tagállamok tekintetében, amelyek részt vesznek az EPPO létrehozására irányuló megerősített együttműködésben.

(155)

A pénzügyi információs egységek általi információmegosztás kulcsfontosságú szerepet játszik az EPPO vagy az Európai Csalás Elleni Hivatal (a továbbiakban: az OLAF) hatáskörébe tartozó, illetve az olyan esetleges bűnözői tevékenységek korai szakaszban történő felderítésében, amelyek esetében az Europol és az Eurojust megbízatásának megfelelően operatív támogatást tud nyújtani, és segíteni tudja a gyors és hatékony nyomozásokat és büntetőeljárásokat. A pénzügyi információs egységek által az EPPO-val és az OLAF-fal megosztott információk között szerepelnie kell azon gyanút alátámasztó okoknak is, hogy az EPPO, illetve az OLAF hatáskörében tartozó bűncselekmény elkövetésére kerülhet vagy került sor, és ahhoz minden olyan, a pénzügyi információs egység birtokában lévő releváns – többek között pénzügyi és adminisztratív – információt mellékelni kell, amely segítheti az intézkedéseket. Amennyiben az EPPO és az OLAF információt kér a pénzügyi információs egységektől, ugyanilyen fontos, hogy a pénzügyi információs egységek képesek legyenek megosztani minden olyan információt, amely az üggyel kapcsolatban a birtokukban van. Az EPPO-nak és az OLAF-nak az őket létrehozó jogi eszközökben szereplő alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban tájékoztatnia kell a pénzügyi információs egységeket a megosztott információval kapcsolatban tett lépésekről, valamint a releváns eredményekről.

(156)

Annak érdekében, hogy az e rendelet hatálybalépése és alkalmazása közötti időszakban biztosítható legyen a megfelelő és hatékony igazságszolgáltatás, továbbá hogy a rendeletet zökkenőmentesen együtt lehessen alkalmazni a tagállamok nemzeti eljárásjogával, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás lehetséges eseteinek megelőzése, nyomozása vagy felderítése céljából végzett, a tagállamokban a rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő jogi eljárásokat érintő információkat és dokumentumokat a hatálybalépés napjától számított 5 éven át kell megőrizni, mely időszak további 5 évre meghosszabbítható.

(157)

Az érintettnek az adathoz való hozzáférési joga alkalmazandó az e rendelet alkalmazásában kezelt személyes adatokra. Az érintettnek a gyanús ügyletekhez kapcsolódó bejelentésekben foglalt bármely információhoz való hozzáférése azonban súlyosan aláásná a pénzmosás, illetve a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem hatékonyságát. Ezért indokolt lehet e jog alól kivételeket meghatározni, vagy azt az (EU) 2016/679 rendelet 23. cikkével összhangban korlátozni. Az érintettnek jogában áll kérelmezni, hogy az (EU) 2016/679 rendelet 51. cikkében említett valamely hatóság ellenőrizze az adatkezelés jogszerűségét, továbbá joga van az említett rendelet 79. cikkében említett jogorvoslathoz. Az említett hatóság hivatalból is eljárhat, amennyiben azt az (EU) 2016/679 rendelet előírja. Lehetővé kell tenni, hogy a felügyeleti hatóság – a hozzáférési jogot érintő korlátozások sérelme nélkül – tájékoztassa az érintettet arról, hogy a felügyeleti hatóság minden szükséges ellenőrzést elvégzett, továbbá arról, hogy milyen eredménnyel zárult az adatkezelés jogszerűségének a vizsgálata.

(158)

A kötelezett szolgáltatók más magánszereplők szolgáltatásait is igénybe vehetik. Helyénvaló azonban, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret csak a kötelezett szolgáltatókra vonatkozzon, és azok teljes körű felelősséget vállaljanak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeknek való megfelelésért. A jogbiztonság garantálása és annak elkerülése érdekében, hogy egyes szolgáltatások szándékolatlanul e rendelet hatálya alá kerüljenek, egyértelművé kell tenni, hogy azok a személyek, akik vagy amelyek valamely kötelezett szolgáltató számára, szerződés alapján, kizárólag papíralapú dokumentumok elektronikus adatokká való átalakítását végzik, valamint azon személyek, akik vagy amelyek a hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények számára kizárólag az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározott pénzek továbbításával kapcsolatos üzenetküldő vagy egyéb támogató rendszert, illetve elszámolási és kiegyenlítési rendszert működtetnek, nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(159)

A kötelezett szolgáltatóknak megfelelő és pontos információkat kell beszerezniük és megőrizniük a jogi személyek tényleges tulajdonlásáról és ellenőrzéséről. A bemutatóra szóló részvényeknél a tulajdonjogot a bemutatóra szóló részvény okiratát birtokló személy gyakorolhatja, ami lehetővé teszi a tényleges tulajdonos névtelenségét. Annak érdekében, hogy az ilyen részvényekkel ne lehessen visszaélni pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából, a társaságoknak – kivéve azokat, amelyek részvényeit szabályozott piacon jegyzik, vagy amelyek részvényeit közvetített értékpapírként bocsátják ki – minden meglévő bemutatóra szóló részvényt névre szóló részvényre kell váltani, immobilizálni kell azokat, vagy pedig azokat egy pénzügyi intézménynél kell elhelyezni. Ezenkívül a bemutatóra szóló opciós utalványok csak közvetített formában engedélyezhetők.

(160)

A kriptoeszközöknél azok anonimitásából adódóan fennáll a bűncselekmény céljából elkövetett visszaélés kockázata. A nem névre szóló kriptoeszköz-számlák, valamint az egyéb, anonimitást biztosító eszközök nem teszik lehetővé a kriptoeszköz-átruházások nyomonkövethetőségét, és megnehezítik az esetlegesen gyanút keltő ügyletsorozatok azonosítását vagy a megfelelő szintű ügyfél-átvilágítás alkalmazását. Annak biztosítása érdekében, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeket eredményesen lehessen a kriptoeszközökre alkalmazni, meg kell tiltani a kriptoeszköz-szolgáltatók számára a nem névre szóló kriptoeszköz-számlák, illetve az anonimitást vagy az ügyletek fokozott elfedését egyebek mellett az anonimitást elősegítő kriptopénzek révén lehetővé tévő számlák rendelkezésre bocsátását és letétkezelését. Ez a tilalom nem alkalmazandó a hardverek és szoftverek szolgáltatóira, valamint a nem letétkezelő kriptotárcákat kínáló szolgáltatókra, amennyiben az említettek e kriptoeszköz-tárcákhoz nem férnek hozzá vagy nem gyakorolnak ellenőrzést azok felett.

(161)

A nagy összegű készpénzfizetések esetén igen magas a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázata, és ezt a kiszolgáltatottságot nem csökkentette elégséges mértékben az a követelmény sem, hogy az árukkal kereskedő személyekre a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályoknak kell vonatkozniuk, ha legalább 10 000 EUR összegű készpénzfizetést hajtanak végre vagy fogadnak. A tagállami megközelítések közötti különbségek egyúttal aláásták az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon, ami hátrányosan érinti a szigorúbb kontrollmechanizmusokat alkalmazó tagállamokban működő vállalkozásokat. Ezért a nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozóan a teljes Unióban 10 000 EUR összegű felső határt kell bevezetni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ennél alacsonyabb küszöbértékeket vagy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el, amennyiben azok a közérdeket szolgáló jogszerű célkitűzések teljesülését célozzák. Tekintve, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó keret a vállalkozások szabályozásán alapul, e felső határ nem alkalmazandó olyan természetes személyek közötti kifizetésekre, akik nem hivatalos minőségben járnak el. Emellett annak érdekében, hogy a teljes Unióra vonatkozó felső határral ne jöjjenek létre szándékolatlanul akadályok a valamely kifizetést teljesíteni kívánó olyan személyek számára, akik nem használnak banki szolgáltatásokat vagy azok nem elérhetőek számukra, vagy a vállalkozások számára akkor, ha a tevékenységükből származó bevételt kívánják számláikon elhelyezni, a hitelintézetek, pénzügyi intézmények vagy elektronikuspénz-kibocsátó intézmények helyiségeiben és területein tett kifizetéseket vagy letéteket mentesíteni kell e felső határ alól.

(162)

A hitelintézetek, pénzügyi intézmények vagy elektronikuspénz-kibocsátó intézmények helyiségeiben vagy területein tett, a nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozó felső határt meghaladó készpénzfizetéseket vagy -letéteket nem szabad alapértelmezetten a pénzmosásra, annak alapbűncselekményeire vagy a terrorizmusfinanszírozásra utaló jelzésnek vagy gyanúnak tekinteni. Az ilyen ügyletek bejelentése lehetővé teszi a pénzügyi információs egységek számára, hogy felmérjék és azonosítsák a pénzmozgás mintázatait, továbbá míg ezek az információk hozzájárulnak a pénzügyi információs egységek operatív vagy stratégiai elemzéseihez, ezek a küszöbértéken alapuló információközlések jellegüktől fogva elkülönülnek a gyanús ügyletek bejelentésétől. E célból a küszöbértéken alapuló információközlés nem helyettesíti a gyanús ügyletek bejelentésére vagy a magasabb kockázat esetén magasabb szintű ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazására irányuló követelményt. A pénzügyi információs egységek számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák, hogy a bejelentésekre egy meghatározott határidőn belül kerüljön sor, és ebbe beletartozhat a rendszeres, aggregált adatszolgáltatás is.

(163)

Adódhatnak olyan esetek, amikor vis maior események – például természeti katasztrófák – miatt a készpénztől eltérő kifizetési mechanizmusokhoz való hozzáférés széles körben ellehetetlenül. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok ilyen esetekben felfüggesszék a nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozó felső határ alkalmazását. Ezt a felfüggesztést rendkívüli intézkedésként csak szükség esetén, kivételes, megfelelően indokolt helyzetekben lehet alkalmazni. Az, hogy lehetetlen hozzáférni a pénzügyi szolgáltatásokhoz, nem jelent érvényes indokot a felső határ alkalmazásának felfüggesztésére olyan esetekben, ha ez a helyzet annak tudható be, hogy valamely tagállam nem képes garantálni, hogy a fogyasztók a teljes területén hozzáférjenek a pénzügyi infrastruktúrához.

(164)

A Bizottságnak értékelnie kell a nagy összegű készpénzfizetésekre vonatkozó felső határ uniós szintű kiigazításának költségeit, előnyeit és hatásait, amely kiigazítás célja, hogy a vállalkozások számára egyenlőbb versenyfeltételeket lehessen teremteni, és korlátozni lehessen annak lehetőségeit, hogy a bűnözők pénzmosásra használják fel a készpénzt. Az értékelés során különösen azt kell vizsgálnia, hogy a készpénzfizetésekre vonatkozó uniós szintű, harmonizált felső határ szintjét milyen összegben lenne a legmegfelelőbb megállapítani, figyelembe véve a számos tagállamban a készpénzfizetésre vonatkozóan jelenleg érvényben lévő értékhatárokat, valamint egy ilyen felső határ uniós szintű érvényesíthetőségét és az euróra mint törvényes fizetőeszközre gyakorolt hatását.

(165)

A Bizottságnak értékelnie kell továbbá a tényleges tulajdonosok azonosítására vonatkozó 25 %-os küszöbérték olyan eseteket érintő csökkentésének költségeit, előnyeit és hatásait, amikor az ellenőrzést tulajdonosi érdekeltség útján gyakorolják. Az értékelés során figyelembe kell venni különösen az alacsonyabb küszöbértéket bevezető tagállamok vagy harmadik országok tapasztalataiból levont tanulságokat.

(166)

A nagy értékű árukkal összefüggő kockázatok más, nagymértékben hordozható árukra, például a ruházati cikkekre és a ruházati kiegészítőkre is kiterjedhetnek. A Bizottságnak ezért értékelnie kell, hogy szükséges-e kiterjeszteni a kötelezett szolgáltatók hatályát úgy, hogy az az ilyen nagy értékű árukkal kereskedő személyekre is kiterjedjen. Emellett, mivel e rendelet első alkalommal vezet be uniós szinten kötelező, küszöbértéken alapuló információközlést bizonyos nagy értékű árukkal kapcsolatban, a Bizottságnak az e rendelet végrehajtása kapcsán szerzett tapasztalatok alapján értékelnie kell, hogy szükséges-e kiterjeszteni a küszöbértéken alapuló információközlés hatálya alá tartozó áruk hatályát, valamint hogy a küszöbértéken alapuló információközlés pénzügyi információs egységek általi felhasználása fényében kell-e harmonizálni az ilyen információközlés formátumát. Végezetül, tekintve a nagy értékű árukkal a vámszabad területeken összefüggő kockázatokat, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükséges-e kiterjeszteni az ilyen vámszabad területeken nagy értékű árukkal kereskedő és azokat ott tároló piaci szereplők által bejelentendő információk körét.

(167)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos követelmények következetes alkalmazása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok, a megfelelési hiányosságokkal rendelkező harmadik országok és az Unió pénzügyi rendszerére konkrét és súlyos fenyegetést jelentő harmadik országok, valamint ellenintézkedések vagy az ilyen harmadik országokból eredő kockázatokat csökkentő konkrét fokozott átvilágítási intézkedések azonosítására; az Uniót érintő magasabb kockázat és a kapcsolódó átvilágítási intézkedések további esetei azonosítására; a fontos közhivatalok további közös kategóriái azonosítására; a magasabb kockázatokat jelentő gazdasági társaságok kategóriái és a tényleges tulajdonlás tulajdonosi érdekeltség alapján történő azonosítása céljából a kapcsolódó alacsonyabb küszöbértékek azonosítására; a szankciók hatálya alá tartozó, a tényleges tulajdonlásra vonatkozó átláthatósági követelmények megsértésének kategóriái és az azokért felelős személyek, az ezen jogsértések súlyossága szintjének osztályozására szolgáló indikátorok és a szankciók szintjének megállapításakor figyelembe veendő kritériumok meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (29) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(168)

A Bizottságra felhatalmazáson alapuló hatásköröket kell ruházni, hogy elfogadja azokat az AMLA által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat, amelyek meghatározzák a csoportszintű szabályzatokra, eljárásokra és kontrollmechanizmusokra vonatkozó minimumkövetelményeket, többek között az információmegosztásra vonatkozó minimumstandardokat, az anyavállalat kilétének megállapítására vonatkozó kritériumokat és azokat a feltételeket, amelyekkel a közös tulajdonosi körrel, irányítással vagy megfelelési kontrollmechanizmusokkal rendelkező struktúráknak csoportszintű szabályzatokat, eljárásokat és kontrollmechanizmusokat kell alkalmazniuk; meghatározzák a kiegészítő intézkedések típusát, többek között a csoportok számára olyan esetben előírt minimumintézkedéseket, amikor harmadik országok joga szerint nem megengedett csoportszintű szabályzatok, eljárások és kontrollmechanizmusok, valamint kiegészítő felügyeleti intézkedések alkalmazása; meghatározzák – az ügyfél-átvilágítás elvégzése céljából – a magasabb kockázatú szolgáltatókat, ágazatokat és ügyleteket, amelyek alacsony értékű alkalmi ügyleteket bonyolítanak, a kapcsolódó értékeket, az alkalmi ügyletek és az üzleti kapcsolatok azonosításához figyelembe veendő kritériumokat, valamint az ügyletsorozatok azonosításának kritériumait; és meghatározzák az ügyfél-átvilágítás elvégzéséhez szükséges információkat. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, és az (EU) 2024/1620 rendelet 49. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(169)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek végrehajtása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az Unió pénzügyi rendszerére konkrét és súlyos fenyegetést jelentő harmadik országok azonosítására szolgáló módszertan meghatározása; a fontos közhivatalok tagállami jegyzékeinek létrehozására és közlésére vonatkozó formátum meghatározása; és a tagállamok jogának hatálya alá tartozó kifejezett bizalmi vagyonkezeléshez hasonló jogi személyek típusainak és jogi konstrukciók típusainak azonosítása érdekében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (30) megfelelően kell gyakorolni. A Bizottságra továbbá végrehajtási hatásköröket kell ruházni a konkrét kiegészítő nemzeti ellenintézkedések befejezéséről való döntés érdekében.

(170)

A Bizottságot fel kell hatalmazni az AMLA által kidolgozott, a gyanú bejelentésére és az ügyleti adatok megadására használandó formátumot, valamint a pénzügyi információs egységek által az információk EPPO-hoz való bejelentéséhez használandó formátumot meghatározó végrehajtás-technikai standardok elfogadására. A Bizottságnak az említett végrehajtástechnikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, és az (EU) 2024/1620 rendelet 53. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(171)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a Charta által elismert elveket, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot és a vállalkozás szabadságát.

(172)

A Charta mindennemű megkülönböztetést tiltó 21. cikkével összhangban az ügyfél-átvilágítással összefüggésben minden kötelezett szolgáltatónak megkülönböztetés nélkül kell kockázatértékelést végeznie.

(173)

Az e rendelet végrehajtását értékelő jelentés elkészítésekor a Bizottságnak kellő figyelmet kell fordítania az alapvető jogok és a Charta által elismert elvek tiszteletben tartására.

(174)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az Unió pénzügyi rendszere pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási célból történő felhasználásának megakadályozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(175)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2021. szeptember 22-én véleményt (31) nyilvánított,