(1)

Az Uniónak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megalkotásának keretében biztosítania kell a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét, a menekültügy és a migráció, a külső határok ellenőrzése és a visszaküldés, és a tagállamok közötti jogellenes továbbutazások megelőzése terén a szolidaritáson és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásán alapuló olyan közös politikát kell kialakítania, amely egyben a harmadik országbeli állampolgárokkal és a hontalan személyekkel szembeni méltányos bánásmódot és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását is biztosítja.

(2)

Olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megerősítésére irányul, annak elismerése mellett, hogy ezen átfogó megközelítés hatékonyságának kulcsa valamennyi elem együttes és integrált végrehajtásának függvénye.

(3)

Az Unió és tagállamai igen eltérő migrációs kihívásokkal szembesülhetnek, különös tekintettel az érkezők nagyságrendjére és összetételére. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Unió különféle eszközökkel rendelkezzen annak érdekében, hogy minden típusú helyzetre reagálni tudjon. Az (EU) 2024/1351 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) felvázolt átfogó megközelítésnek – többek között az érintett harmadik országokkal kialakított partnerségek révén – biztosítania kell, hogy az Unió rendelkezzen a migráció hatékony kezeléséhez szükséges konkrét szabályokkal – különösen egy kötelező szolidaritási mechanizmus aktiválása tekintetében –, és hogy a válságok bekövetkeztének megelőzéséhez szükséges valamennyi intézkedés életbe lépjen. Ez a rendelet olyan szabályokat állapít meg, amelyek kiegészítik ezt a megközelítést és a 2001/55/EK tanácsi irányelvben (5) meghatározott szabályokat és azokkal egyidejűleg alkalmazhatók.

(4)

A szükséges megelőző intézkedések bevezetése ellenére sem zárható ki, hogy az Unió és tagállamai által nem befolyásolható körülmények miatt migrációs és menekültügyi válsághelyzet vagy vis maior helyzet alakul ki. Ilyen rendkívüli helyzet lehet például a harmadik országbeli állampolgárok és a hontalan személyek egy vagy több tagállam területére történő tömeges érkezése, vagy a migránsok harmadik ország vagy nem állami szereplő általi, a tagállam vagy az Unió destabilizálását célzó eszközként való felhasználása, vagy a tagállamban bekövetkező vis maior helyzet. Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az (EU) 2024/1351 rendelet és az (EU) 2024/1348 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által biztosított intézkedések, illetve rugalmasság nem elegendőek az ilyen rendkívüli helyzetek kezeléséhez. Ezek a rendkívüli helyzetek eltérnek azoktól, amelyekben valamely tagállam az érkezések által a jól felkészült menekültügyi, befogadási és migrációs rendszerére gyakorolt kumulatív hatás miatt szembesül komoly migrációs helyzettel, vagy amelyekben valamely tagállamra azért nehezedik migrációs nyomás, mert bár az érkezések nagyságrendje nem éri el a tömeges érkezések szintjét, mégis aránytalan kötelezettségeket ró a tagállam jól felkészült rendszereire, és amely helyzetekre alkalmazandó intézkedésekről az (EU) 2024/1351 rendelet rendelkezik. Ez a rendelet továbbá nem érinti a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(5)

E rendelet célja, hogy fokozza az Unió felkészültségét és rezilienciáját a válsághelyzetek kezelése tekintetében, valamint megkönnyítse az operatív koordinációt, a kapacitástámogatást és a finanszírozás rendelkezésre állását válsághelyzetekben.

(6)

Ez a rendelet biztosítja a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztása elvének hatékony alkalmazását, valamint a menekültügyi eljárásra – többek között a gyorsított eljárás alkalmazására – vonatkozó releváns szabályok kiigazítását annak érdekében, hogy a tagállamok és az Unió rendelkezzenek a válsághelyzetekre és a vis maior helyzetekre való reagáláshoz – többek között az összes eljárás lefolytatására vonatkozó határidő kiigazításához – szükséges jogi eszközökkel.

(7)

Ez a rendelet biztosítja, hogy a tagállamok teljes körű támogatásban részesüljenek válsághelyzetekben és vis maior helyzetekben, mégpedig többek között a szolidaritási mechanizmus révén, amely válsághelyzetek esetén biztosítja a felelősség méltányos megosztását és az erőfeszítések egyensúlyát a tagállamok között.

(8)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a harmadik országbeli állampolgárok és a hontalan személyek alapvető jogait, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) által – különösen az emberi méltóság tiszteletben tartására és védelmére, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód tilalmára, a magán- és a családi élet tiszteletben tartására, a gyermek mindenek felett álló érdekére, a menedékjogra, továbbá a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szembeni védelemre vonatkozóan – elismert elveket, valamint az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezményt (a továbbiakban: a genfi egyezmény). E rendeletet a Chartával, az uniós jog általános elveivel, valamint a nemzetközi joggal összhangban kell végrehajtani. Annak kifejezésre juttatása céljából, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kell kezelni – összhangban a gyermek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezménnyel –, továbbá hogy tiszteletben kell tartani a családi életet, valamint hogy biztosítani kell az érintett személyek egészségének védelmét, biztosítékokat kell alkalmazni a kiskorúak és családtagjaik, továbbá azon nemzetközi védelmet kérelmező személyek (a továbbiakban: a kérelmezők) tekintetében, akiknek egészségi állapota különleges és megfelelő támogatást igényel. Helyénvaló, hogy az (EU) 2024/1348 rendeletben meghatározott szabályok és garanciák továbbra is alkalmazandók legyenek az e rendeletben előírt eltérések hatálya alá tartozó személyek tekintetében, kivéve, ha ez a rendelet másként rendelkezik. Helyénvaló, hogy az (EU) 2024/1346 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott szabályok – ezen belül a kérelmezők őrizetére vonatkozó szabályok – továbbra is alkalmazandók legyenek a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételének időpontjától kezdve.

(9)

Ez a rendelet nem biztosít eltéréseket az (EU) 2024/1346 irányelv szerinti – többek között a befogadás anyagi feltételeire vonatkozó – szabályoktól és garanciáktól. A válsághelyzetben lévő tagállamnak további és elegendő emberi és anyagi erőforrást kell biztosítania ahhoz, hogy képes legyen teljesíteni az említett irányelv szerinti kötelezettségeit.

(10)

Helyénvaló, hogy az (EU) 2024/1356 (8), az (EU) 2024/1358 (9) és az (EU) 2024/1347 (10) európai parlamenti és tanácsi rendeletben és az (EU) 2024/XXX európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott szabályok és garanciák az e rendelet alapján alkalmazott eltérésektől függetlenül továbbra is alkalmazandók kell, hogy legyenek. A tagállamok az e rendeletben előírt intézkedéseket kizárólag az e rendelet alapján elfogadott tanácsi végrehajtási határozatban előírtak szerint az említett intézkedésekre vonatkozó feltételekkel összhangban alkalmazhatják, és amennyiben az feltétlenül szükséges és arányos.

(11)

Az, hogy e rendelet alapján egy adott tagállam tekintetében intézkedések elfogadására kerül sor, nem érintheti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó lehetőséget.

(12)

Harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek tömeges érkezése miatt olyan helyzet alakulhat ki, amelyben valamely tagállam nem képes a harmadik országbeli állampolgárok és a hontalan személyek nemzetközi védelem iránti kérelmeit az (EU) 2024/ 1351 rendeletben és az (EU) 2024/1348 rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően feldolgozni, és ez következményekkel jár a menekültügyi és migrációs rendszer működésére nemcsak az adott tagállamban, hanem az Unió egészében is. Ezért olyan különös szabályokat és mechanizmusokat kell megállapítani, amelyeknek lehetővé kell tenniük az ilyen helyzetek kezelését célzó hatékony fellépést.

(13)

A tagállamoknak elegendő emberi és pénzügyi erőforrással és infrastruktúrával kell rendelkezniük a menekültügy és a migráció kezelésére vonatkozó szakpolitikák hatékony végrehajtásához. A tagállamoknak gondoskodniuk kell az illetékes nemzeti hatóságok közötti, valamint a többi tagállam nemzeti hatóságaival való megfelelő koordinációról annak biztosítása érdekében, hogy menekültügyi, befogadási – a gyermekvédelmi szolgálatokat is beleértve – vagy visszaküldési rendszerük jól fel legyen készülve, beleértve a felkészültséget és a szükséghelyzeti tervezést, valamint, hogy mindegyik komponens elégséges kapacitással rendelkezzen.

(14)

Az eszközként való felhasználás helyzete akkor állhat elő, amikor egy harmadik ország vagy egy ellenséges nem állami szereplő ösztönzi vagy megkönnyíti harmadik országbeli állampolgároknak vagy hontalan személyeknek az Unió külső határai vagy valamely tagállam irányába való haladását, ha az ilyen cselekmények arra utalnak, hogy az adott harmadik ország vagy ellenséges nem állami szereplő szándéka az Unió vagy valamely tagállam destabilizálása, és amennyiben az ilyen cselekmények alkalmasak valamely tagállam alapvető funkcióinak, többek között közrendje fenntartásának és a nemzetbiztonsága védelmének a veszélyeztetésére.

(15)

Az olyan helyzetek, amelyekben nem állami szereplők szervezett bűnözésben – különösen csempészésben – vesznek részt, nem tekintendők migránsok eszközként való felhasználásának, feltéve, hogy nem áll fenn az Unió vagy valamely tagállam destabilizálásának a szándéka.

(16)

A humanitárius segítségnyújtás nem tekinthető a migránsok eszközként való felhasználásának, amennyiben nem áll fenn az Unió vagy valamely tagállam destabilizálásának a szándéka.

(17)

Az egyéb szakpolitikai területek és jogi eszközök alapján alkalmazandó intézkedések sérelme nélkül, a hibrid fenyegetésekre az uniós joggal és a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban történő azonnali és megfelelő reagálás biztosítása érdekében ez a rendelet a migráció területén alkalmazandó azon konkrét intézkedésekre összpontosít, amelyek célja az eszközként való felhasználás helyzeteinek kezelése.

(18)

Eszközként való felhasználás helyzete esetén előfordulhat, hogy valamely tagállam külső határán vagy tranzitzónájában nemzetközi védelmet kérelmeznek harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek, akik gyakran olyan személyek, akiket a külső határ szárazföldi, tengeri vagy légi úton történő jogellenes átlépése miatt fogtak el, vagy kutatási-mentési műveleteket követően szállítottak partra. Ez különösen ahhoz vezethet, hogy a külső határokon váratlanul jelentősen megnövekedik a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos ügyforgalom. E tekintetben a Charta 18. cikkével és a genfi egyezménnyel összhangban biztosítani kell a nemzetközi védelem iránti eljáráshoz való tényleges és valódi hozzáférést.

(19)

Ami Ciprust illeti, a 866/2004/EK tanácsi rendelet (12) külön szabályokat határoz meg, amelyek a Ciprusi Köztársaságnak a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alatt álló területei és a tényleges ellenőrzése alá nem tartozó területek közötti határvonalra alkalmazandók. Jóllehet az említett határvonal nem minősül külső határnak, azt a helyzetet, amelyben valamely harmadik ország vagy ellenséges nem állami szereplő ösztönzi vagy megkönnyíti harmadik országbeli állampolgároknak vagy hontalan személyeknek az említett határvonal átlépése céljából való haladását, eszközként való felhasználásnak kell tekinteni, amennyiben az eszközként való felhasználás minden egyéb eleme jelen van.

(20)

Valamely tagállam olyan rendellenes és előre nem látható, általa nem befolyásolható körülményekkel is szembesülhet, amelyek következményeit a kellő gondosság ellenére sem lehetett volna elkerülni. Az ilyen vis maior helyzetek megakadályozhatják a tagállamot abban, hogy eleget tegyen az uniós jog szerinti kötelezettségeinek, és következményekkel járhatnak nem csupán az adott tagállamban, hanem az Unió egészében is. A vis maior helyzetek közé tartoznak többek között a világjárványok és a természeti katasztrófák.

(21)

Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy területén válsághelyzet vagy vis maior helyzet állt elő, e tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy az e rendeletben előírt eltérések és szolidaritási intézkedések alkalmazásának engedélyezését kérje. Az említett kérelemnek tartalmaznia kell a helyzet leírását és meg kell határoznia a konkrét helyzet kezelése érdekében kérelmezett intézkedéseket. Meg kell adnia továbbá azon okokat, amelyek miatt a helyzet megoldásához az említett intézkedésekhez kell folyamodnia, valamint adott esetben fel kell tüntetnie a helyzet kezelése érdekében már meghozott intézkedéseket.

(22)

Az (EU) 2024/1351 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével létrehozott állandó uniós migrációs támogatási eszköztárban (a továbbiakban: az eszköztár) foglalt intézkedések alkalmazása nem lehet előfeltétele az e rendelet szerinti szolidaritási intézkedések igénybevételének.

(23)

Válsághelyzetben az ilyen helyzettel szembesülő tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy olyan szolidaritási és támogatási intézkedéseket kérjen más tagállamoktól, amelyek a leginkább megfelelnek a helyzet kezeléséhez szükséges szükségleteinek, és amelyek az (EU) 2024/1351 rendeletben előírt szolidaritáshoz képest fokozott szolidaritást tesznek szükségessé a tagállam válsághelyzet kezelésével kapcsolatos felelősségének enyhítése terén. A megerősített szolidaritási és támogatási intézkedések áthelyezéseknek, pénzügyi hozzájárulásoknak, alternatív szolidaritási intézkedéseknek vagy mindezek kombinációjának formájában valósulhatnak meg.

(24)

Válsághelyzet vagy vis maior helyzet esetén az adott nehézséggel szembesülő tagállam számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy engedélyt kérjen a menekültügyi eljárásra vonatkozó szabályoktól való eltérések alkalmazására, ideértve a határon folytatott menekültügyi eljárást. Adott esetben az ilyen kérelmeknek az érintett tagállam arra vonatkozó döntését is tartalmazniuk kell, hogy a kérelmezők meghatározott kategóriái tekintetében a határon folytatott eljárást kizárja vagy megszünteti. Az érintett tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen kérelemmel együtt értesítse a Bizottságot arról, hogy a nyilvántartásba vételre vonatkozó határidőtől való eltérést azelőtt alkalmazni kívánja, hogy azt a tanácsi végrehajtási határozat engedélyezte volna a számára, pontosan megjelölve azokat az okokat, amelyek azonnali fellépést tesznek szükségessé. Az említett eltérés alkalmazása nem haladhatja meg a kérelem benyújtását követő naptól számított tíz napot, kivéve, ha azt a tanácsi végrehajtási határozat engedélyezi. A Bizottságnak és a Tanácsnak az engedélyezési eljárás szerinti feladataik teljesítése során a lehető legrövidebb időn belül kell eljárniuk annak érdekében, hogy korlátozzák az említett időszak vége és a vonatkozó tanácsi végrehajtási határozat elfogadása közötti időhiátust.

(25)

Tekintettel arra, hogy egy tagállam egyidejűleg az e rendeletben leírt helyzetek közül többel is szembesülhet, az említett tagállam e rendelet alapján több intézkedést kérelmezhet, és engedélyt kaphat azon intézkedések egyidejű alkalmazására és igénybevételére, amelyek egymást kiegészítő intézkedésként lettek kialakítva.

(26)

A válsághelyzetek – az eszközként való felhasználást is beleértve – vagy vis maior helyzetek megfelelő kezelésének lehetővé tétele érdekében, valamint a kiszámíthatóság, és a – többek között a határon folytatott – menekültügyi eljárásra vonatkozó szabályoknak az ilyen helyzetekhez való megfelelő igazítása céljából a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján értékelje a helyzetet és végrehajtási határozat útján meghatározza, hogy a kérelmező tagállamban fennáll-e válsághelyzet – az eszközként való felhasználást is beleértve – vagy vis maior helyzet.

(27)

Válsághelyzetben az ilyen helyzet megoldására irányuló szolidaritási intézkedéseknek meg kell haladniuk az (EU) 2024/1351 rendeletben előírt intézkedéseket. Emiatt a Bizottságnak a helyzet értékelésekor figyelembe kell vennie az említett rendelet 9. cikkében említett mennyiségi és minőségi mutatókat, valamint a kérelmező tagállam által szolgáltatott megfelelően alátámasztott információkat, illetve az (EU) 2021/2303 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13), az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14), valamint az (EU) 2024/1351 rendeletben említett európai éves menekültügyi és migrációs jelentésnek az alapján gyűjtött információkat. Az eszközként való felhasználás eseteiben a Bizottságnak figyelembe kell vennie annak okait is, hogy az eszköztár miért nem elégséges a helyzet kezeléséhez. Annak megfelelő értékeléséhez, hogy a kérelmező tagállamban fennáll-e válsághelyzet – az eszközként való felhasználást is beleértve – vagy vis maior helyzet, a Bizottságnak – az érintett ügynökségekkel, különösen az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségével (a továbbiakban: Menekültügyi Ügynökség), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, valamint nemzetközi szervezetekkel, különösen az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM), valamint más érintett szervezetekkel konzultálva – elegendő információt kell gyűjtenie.

(28)

A magas szintű politikai ellenőrzés és támogatás, valamint az Unió szolidaritása kifejezésének biztosítása érdekében figyelembe kell venni, hogy az Európai Tanács elismerte-e, hogy az Unió vagy annak egy vagy több tagállama a migránsok eszközként való felhasználásának helyzetével szembesül. A migránsok eszközként való felhasználása veszélyeztetheti az adott tagállam alapvető funkcióinak ellátását, beleértve a közrend fenntartását és a nemzetbiztonság védelmét.

(29)

A helyzet kezeléséhez szükséges és arányos megfelelő reagálás biztosítása érdekében a bizottsági javaslatban adott esetben meg kell határozni azokat a konkrét eltéréseket, amelyek alkalmazását a tagállamok számára engedélyezni kell. Eszközként való felhasználás esetén egyértelműen meg kell határozni az eszközként való felhasználás azon alanyait, akikkel szemben a vonatkozó eltérések alkalmazhatók. Válsághelyzetben – adott esetben és a válsághelyzettel szembesülő tagállammal való egyeztetést követően – a Bizottságnak a javaslatba be kell illesztenie a szolidaritási reagálási terv tervezetét, feltüntetve az adott különleges helyzetre vonatkozó szolidaritási intézkedéseket és azok szintjét, ezen belül az áthelyezések teljes számát, a pénzügyi hozzájárulásokat vagy az alternatív szolidaritási intézkedéseket és azok szintjét, megállapítva, hogy a szolidaritás különböző típusai azonos értékűek, valamint tiszteletben tartva a tagállamok teljes mérlegelési jogkörét a szolidaritási intézkedések megválasztása tekintetében.

(30)

Míg a migrációs nyomással járó helyzetekben az (EU) 2024/1351 rendelet értelmében az áthelyezési igények 60 %-át kell fedezni az áthelyezés vagy a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedések révén, addig a válsághelyzetekben az érintett tagállam összes szolidaritási igényét teljesíteni kell. Ezért, amikor a tanácsi végrehajtási határozat megállapítja a szolidaritási reagálási tervet, a válsághelyzettel szembesülő tagállamnak elsőbbséget kell élveznie azon szolidaritási vállalások igénybevétele terén, amelyeket nem osztottak ki vagy még nem hajtottak végre, és amelyek rendelkezésre állnak az (EU) 2024/1351 rendelet 57. cikkével összhangban létrehozott éves szolidaritási vállalásalapban. Amennyiben erre nincs lehetőség, vagy ha az éves szolidaritási vállalásalap nem tartalmaz elegendő vállalást az azonosított szükségletek fedezéséhez, a válsághelyzettel szembesülő tagállam számára lehetővé kell tenni azt is, hogy igénybe vegye a tanácsi végrehajtási határozatban foglalt hozzájárulásokat, megállapítva, hogy a szolidaritás különböző típusai azonos értékűek. Az érintett tagállam valamennyi szükségletének kezelése céljából, amennyiben az éves szolidaritási vállalásalapban és a tanácsi végrehajtási határozatban rendelkezésre álló áthelyezési vállalások együttvéve nem elegendőek, a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedéseknek a szolidaritási reagálási tervben meghatározott szükségletek fedezése érdekében kötelezővé kell válniuk. Ehhez a hozzájáruló tagállam területén jelen kell lenniük olyan személyeknek, akikre a kiegyensúlyozó intézkedések alkalmazandók.

(31)

A válsághelyzetek vagy a vis maior helyzetek valószínűsíthetően az adott tagállam alapvető funkcióinak ellátását is veszélyeztetik. A tagállamok közötti kölcsönös bizalom megerősítése és az uniós szintű koordináció javítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Tanácsra, hogy végrehajtási határozatot fogadjon el, amelyben felhatalmaz valamely tagállamot az e rendeletben meghatározott eltérések alkalmazására, amennyiben a megállapított feltételek teljesülnek. Az eredeti végrehajtási határozatban engedélyezett intézkedések alkalmazási időtartamának három hónapnak kell lennie. Lehetővé kell tenni az említett időszak további három hónappal történő meghosszabbítását, ha a Bizottság megerősíti, hogy a válsághelyzet vagy a vis maior helyzet továbbra is fennáll. A Tanácsot fel kell hatalmazni arra, hogy a Bizottság javaslata alapján, amennyiben az eltérések és a szolidaritási intézkedések meghosszabbítását indokoló körülmények továbbra is fennállnak, legfeljebb három hónappal meghosszabbítsa az eltérések és a szolidaritási intézkedések alkalmazására vonatkozó engedélyt. Lehetővé kell tenni az említett időszak további három hónappal történő meghosszabbítását, ha a Bizottság megerősíti, hogy a helyzet továbbra is fennáll. A Tanácsot fel kell hatalmazni arra, hogy a Bizottság javaslata alapján hatályon kívül helyezze az intézkedések alkalmazását, amennyiben az eltérések és a szolidaritási intézkedések alkalmazását indokoló körülmények megszűntek. Lehetővé kell tenni, hogy az engedélyt meghosszabbító határozat módosítsa az alkalmazott eltéréseket. A hatásköreik gyakorlása és feladataik ellátása során a Bizottságnak és a Tanácsnak mindenkor biztosítania kell az arányosság és a szükségesség elvének tiszteletben tartását.

(32)

A tanácsi végrehajtási határozatnak adott esetben meg kell határoznia azon különös eltéréseket, amelyek alkalmazására a válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesülő tagállam – az egyes eltérések jellegétől függően – engedélyt kap, és meg kell határoznia ezek esetleges alkalmazásának kezdőnapját. Ezenkívül a határozatban meg kell jelölni az alapjául szolgáló indokokat és az eltérések személyi hatályát.

(33)

A tanácsi végrehajtási határozattal adott esetben szolidaritási reagálási tervet kell létrehozni, feltüntetve benne a szükséges konkrét szolidaritási és támogatási intézkedéseket és azok szintjét, valamint a hozzájáruló tagállamok által tett vállalásokat. E célból a vállalástételi eljárásra a tanácsi végrehajtási határozat elfogadásának keretében kell sort keríteni. Fontos biztosítani, hogy a hozzájáruló tagállam teljes mérlegelési jogkörrel rendelkezzen a szolidaritási és a támogatási intézkedések típusai közötti választás tekintetében.

(34)

Tekintettel annak fontosságára, hogy az e rendeletben meghatározott intézkedéseket a feltétlenül szükséges ideig és mértékben alkalmazzák, a Bizottságnak és a Tanácsnak folyamatosan nyomon kell követnie és felül kell vizsgálnia a helyzetet az említett intézkedések szükségessége és arányossága szempontjából. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az alapvető jogok és a humanitárius normák betartására, és felkérheti a Menekültügyi Ügynökséget arra, hogy az (EU) 2021/2303 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján kezdeményezzen az érintett tagállam menekültügyi vagy befogadási rendszerére vonatkozó ellenőrzési gyakorlatot.

(35)

Az áthelyezés végrehajtására vonatkozó, az (EU) 2024/1351 rendeletben meghatározott eljárási szabályok a szolidaritási intézkedések válsághelyzetben történő megfelelő végrehajtásának biztosítása céljából alkalmazandók, figyelembe véve e helyzet súlyosságát és sürgősségét.

(36)

Az e rendelet szerinti szolidaritási mechanizmus zökkenőmentes végrehajtásának biztosítása érdekében az uniós szolidaritási koordinátornak az (EU) 2024/1351 rendeletben megállapított feladatok mellett támogatnia kell az áthelyezési tevékenységeket, és elő kell mozdítania a felkészültség, az együttműködés és a reziliencia kultúráját a tagállamok között. Válsághelyzetben az uniós szolidaritási koordinátornak kéthetente hivatalos jelentést kell készítenie az áthelyezési mechanizmus végrehajtásának és működésének állásáról. Az uniós szolidaritási koordinátor hivatala számára megfelelő személyzetet és erőforrásokat kell biztosítani az e rendelet szerinti szerepe eredményes betöltéséhez. Az áthelyezés végrehajtása során elsődlegesen a kiszolgáltatott személyeket kell figyelembe venni.

(37)

Az áthelyezés tekintetében elsődlegesen a kiszolgáltatott személyeket kell figyelembe venni, különösen, ha az (EU) 2024/1436 irányelv 24. cikke értelmében vett különleges befogadási szükségletekkel rendelkeznek vagy az (EU) 2024/1348 rendelet 20–23. cikkében említettek szerinti különleges eljárási garanciákat igényelnek. Az (EU) 2024/1436 irányelv 24. cikke szerint a következő kategóriák valamelyikébe tartozó kérelmezők nagyobb valószínűséggel rendelkeznek különleges befogadási szükségletekkel: kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, fogyatékossággal élő személyek, időskorúak, várandós nők, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek, kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, emberkereskedelem áldozatai, súlyos betegségben szenvedő személyek, mentális zavarokkal küzdő személyek, többek között poszttraumás stressz-zavarban (PTSD) szenvedők, valamint a kínzásnak, nemi erőszaknak vagy a pszichikai, fizikai, vagy szexuális erőszak más súlyos formáinak, például a nemi alapú erőszaknak, a női nemi szerv megcsonkításának áldozatául esett személyek, a gyermek- vagy kényszerházasság áldozatai, valamint a szexuális, nemi, rasszista vagy vallási indítékkal elkövetett erőszak áldozatai.

(38)

Szemben az (EU) 2024/1351 rendeletben megállapított szabályokkal, amelyek értelmében a tagállamok nem kötelezhetők felelősség vállalására az igazságos részesedésüket meghaladó mértékben, válsághelyzetben a szolidaritási reagálási terv végrehajtása azt eredményezheti, hogy egy vagy több hozzájáruló tagállam az igazságos részesedését meghaladó mértékben vállal felelősséget a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért. Ez esetben az ilyen tagállamnak jogosultnak kell lennie arra, hogy öt éven keresztül arányosan csökkentse az (EU) 2024/1351 rendelet következő éves ciklusai szerinti szolidaritási vállalások végrehajtásából rá eső, az igazságos részesedése feletti részt. Ezt a csökkentést a 4. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott tanácsi végrehajtási határozatban is lehet alkalmazni, mégpedig az igazságos részesedésen felüli kérelmekkel megegyező mennyiség levonásával és az attól a naptól számított öt éven belül, amelytől kezdődően azon tanácsi végrehajtási határozat már nem hatályos, amelynek eredményeként a tagállam túllépte az igazságos részesedését. Lehetővé kell tenni, hogy a következő éves ciklusok és a tanácsi végrehajtási határozat szerinti csökkentések alternatív módon vagy egyidejűleg is alkalmazhatók legyenek, feltéve, hogy megegyeznek azon kérelmek számával, illetve nem haladják meg azon kérelmek számát, amelyek révén az adott tagállam az igazságos részesedését meghaladó hozzájárulást tett.

(39)

Előfordulhat, hogy amikor egy tagállam válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesül, erőforrásokat kell átirányítania a határaihoz érkező harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek beáramlásának kezelésére. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy az említett tagállamnak időre van szüksége erőforrásai átszervezéséhez és kapacitása növeléséhez, amihez többek között a releváns uniós ügynökségek is támogatást nyújthatnak. Előfordulhat, hogy az említett tagállamnak több időre van szüksége a kérelmekben való döntéshez, anélkül, hogy lehetővé tenné a területére való belépést. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni az említett tagállam számára, hogy eltérjen a nyilvántartásba vételre és a határon folytatott eljárásra vonatkozó határidőtől.

(40)

Amennyiben egy tagállam az e rendeletben előírt intézkedések közül egyet vagy többet alkalmaz, a tagállamnak – olyan nyelven, amelyet a harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy megért, vagy észszerűen feltételezhető, hogy megért – tájékoztatnia kell a harmadik országbeli állampolgárokat és hontalan személyeket az alkalmazott eltérésekről, továbbá az intézkedések időtartamáról. A tagállamok kötelesek figyelembe venni a kérelmezők esetlegesen felmerülő különleges eljárási és különleges befogadási szükségleteit, és ennek megfelelően alkalmas módon tájékoztatni őket. Ezenkívül alkalmazni kell az (EU) 2024/1348 rendelet 8. cikkét a tájékoztatás tekintetében, a kérelemre vonatkozó határozat elleni fellebbezés lehetőségéről szóló tájékoztatással kapcsolatban pedig a 36. cikkének (3) bekezdését.

(41)

A menekültügyi eljárástól való eltérések alkalmazása esetén az illetékes hatóságoknak elsődleges szempontként a különleges eljárási, illetve különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőkkel, többek között az orvosi kezelésre szoruló kérelmezőkkel kapcsolatos biztosítékokat kell szem előtt tartaniuk. Ezért a válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesülő tagállam nem alkalmazhatja a menekültügyi eljárástól való eltéréseket, illetve meg kell szüntetnie azok alkalmazását olyan esetekben, amikor az (EU) 2024/1348 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban orvosi okok indokolják a határon folytatott eljárás alkalmazásának mellőzését, amikor az említett rendelet 53. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban nem biztosítható a szükséges támogatás a különleges eljárási igényekkel rendelkező kérelmezők számára, vagy amikor az (EU) 2024/1346 irányelvvel összhangban nem biztosítható a szükséges támogatás a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők számára. Az érintett tagállamnak elsőbbséget kell biztosítania az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti különleges eljárási igényekkel rendelkező, valamint az (EU) 2024/1346 irányelv 2. cikkének 14. pontjában meghatározottak szerinti, különleges befogadási szükségletekkel rendelkező személyek – különösen a kiskorúak és családtagjaik – kérelmei vizsgálatának.

(42)

Válsághelyzetekben és vis maior helyzetekben a tagállam számára engedélyezni kell az (EU) 2024/1348 rendelettől való eltérést annak érdekében, hogy a kérelmeket az azok benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított legfeljebb négy héttel vegye nyilvántartásba. Ez a meghosszabbítás nem érintheti a menedékkérőknek a Charta, az (EU) 2024/1348 rendelet és az (EU) 2024/1346 irányelv által garantált jogait. A kérelem és a tanácsi végrehajtási határozat elfogadása közötti időszakra vonatkozóan előírt kivétel sérelme nélkül, az olyan válsághelyzetekben, amelyeket harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tömeges érkezése jellemez, a nyilvántartásba vételi időszak meghosszabbítása kizárólag az eredeti tanácsi végrehajtási határozatban foglalt időszak során alkalmazható.

(43)

A válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesülő érintett tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy hat héttel meghosszabbítsa a nemzetközi védelem iránti kérelmek határon folytatott vizsgálatát. Ez a meghosszabbítás nem adható hozzá az (EU) 2024/1348 rendelet 51. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett időtartamhoz.

(44)

Amennyiben egy tagállam válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesül, lehetővé kell tenni a számára, hogy a határon folytatott eljárás alkalmazása tekintetében többféle lehetőség közül igényeljen intézkedéseket, figyelembe véve az áramlásoknak a pontos válsághelyzettől függő összetételét és eltérő jellegét.

(45)

Az olyan válsághelyzetekben, amelyeket harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tömeges érkezése jellemez, illetve a vis maior helyzetekben, szükség lehet annak lehetővé tételére, hogy a tagállamok ne alkalmazzák a határon folytatott eljárást az olyan harmadik országokból érkező személyek esetében, amelyek tekintetében az elismerő menekültügyi határozatok uniós szintű aránya 20 % alatt van. Az ilyen eltérés alkalmazásához a tanácsi végrehajtási határozatban értékelni kell, hogy az érintett tagállamnak az (EU) 2024/1346 irányelv 32. cikkében említett készenléti tervében foglalt intézkedések elegendőek-e a szóban forgó helyzet kezeléséhez. Az (EU) 2024/1348 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének c) és f) pontjában említett helyzetek fennállásakor a tagállamok minden esetben kötelesek alkalmazni a határon folytatott eljárást.

(46)

Az olyan válsághelyzetekben, amelyeket nemzetközi védelmet kérelmező, harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tömeges érkezése jellemez, szükség lehet annak lehetővé tételére, hogy a tagállamok csökkentsék az (EU) 2024/1348 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének j) pontjában előírt, a határon folytatott eljárás kötelező alkalmazására vonatkozó küszöbértéket. A csökkentett küszöbérték semmi esetre sem lehet kevesebb, mint 5 %. A tagállamok az említett rendelet 42. cikke (1) bekezdésének c) és f) pontjában említett helyzetekben kötelesek a határon folytatott eljárást alkalmazni.

(47)

Az olyan válsághelyzetekben, amelyeket nemzetközi védelmet kérelmező, harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek tömeges érkezése jellemez, szükség lehet arra, hogy bővítsék az (EU) 2024/1348 rendelet 43. cikkében meghatározott, határon folytatott eljárás alkalmazásának hatályát, valamint arra, hogy a tagállamok számára lehetővé tegyék azt, hogy a határon folytatott eljárás keretében a kérelemről érdemben döntsenek azokban az esetekben, amikor a kérelmező olyan harmadik ország állampolgára, vagy hontalan személyek esetében korábban olyan harmadik országban rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel, amelynek tekintetében a nemzetközi védelmet megadó határozatok aránya uniós szinten 50 % vagy annál alacsonyabb. Ennek eredményeképpen a határon folytatott válsághelyzeti eljárás alkalmazása során a tagállamoknak továbbra is alkalmazniuk kell az említett rendelet 43–54. cikkében előírt, határon folytatott eljárást, de a határon folytatott eljárás alkalmazását kiterjeszthetik azokra a harmadik országbeli állampolgárokra vagy hontalan személyekre, akik olyan harmadik országokból érkeznek, amelyek tekintetében az elismerő menekültügyi határozatok uniós szintű átlagos aránya 20 % felett, de 50 % alatt van, figyelembe véve a származási országban esetleg felmerülő, a frissített negyedéves Eurostat-adatokban tükröződő, gyorsan változó védelmi szükségleteket. A határon folytatott eljárás hatályának e bővítése nem érintheti az említett rendelet szerinti, határon folytatott kötelező eljárásra alkalmazandó indokokat és egyéb szabályokat. Amennyiben egy tagállam felhatalmazást kap a határon folytatott eljárás hatályának bővítésére, az ezen eljárás keretében vizsgált kérelmek nem tekinthetők az említett rendelet 47. cikke szerinti megfelelő kapacitás részének, továbbá nem lehet azokat az 50. cikke szerinti éves felső határ alkalmazása során beszámítani.

(48)

A kérelmezők őrizetét azon alapvető elvvel összhangban kell alkalmazni, hogy – különösen a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeivel és a genfi egyezmény 31. cikkével összhangban – senki sem tartható őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy nemzetközi védelmet kér. Az (EU) 2024/1346 irányelvvel összhangban a kiskorúakat főszabály szerint nem szabad őrizetbe venni, hanem kifejezetten kiskorúak ellátására alkalmas szálláshelyen kell elhelyezni, ideértve adott esetben a szabadságelvonással nem járó, közösségi alapú elhelyezést is. Tekintettel az őrizetnek a kiskorúakra gyakorolt negatív hatására, azt – az uniós joggal összhangban – kizárólag kivételes körülmények között, amennyiben feltétlenül szükséges, csak végső eszközként és a lehető legrövidebb ideig lehet alkalmazni, és soha nem büntetés-végrehajtási intézetben vagy egyéb, bűnüldözési célokat szolgáló létesítményben. A kiskorúak nem választhatók el a szüleiktől vagy gondviselőiktől, és a család egysége elvének általában az őrizet megfelelő alternatíváinak alkalmazását kell eredményeznie a kiskorúakat nevelő családok esetében, a számukra megfelelő szálláshelyen. Emellett mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezésre álljanak és hozzáférhetők legyenek a kiskorúak őrizetének megfelelő, megvalósítható alternatívái.

(49)

Eszközként való felhasználás esetén annak megelőzése érdekében, hogy egy harmadik ország vagy egy ellenséges nem állami szereplő meghatározott állampolgárságú személyeket vagy harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek meghatározott kategóriáit célozza meg, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az e rendeletben meghatározott menekültügyi eljárástól eltérve az (EU) 2024/1348 rendelet 44–55. cikke szerinti, határon folytatott eljárás keretében valamennyi kérelemről érdemben döntsenek. Az említett rendeletben meghatározott elveket és garanciákat tiszteletben kell tartani. A tagállamot az említett eltérések alkalmazására felhatalmazó tanácsi végrehajtási határozatban meg kell határozni, hogy mely harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek az eszközként való felhasználás alanyai. Ezen eltérés alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani az olyan, harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek bizonyos kategóriáira, akik az eszközként való felhasználás alanyai voltak, különösen a 12 éven aluli kiskorúakra és családtagjaikra, valamint azon kiszolgáltatott személyekre, akik különleges eljárási vagy befogadási szükségletekkel rendelkeznek. Ezeket a csoportokat ezért vagy ki kell zárni a határon folytatott eljárás hatálya alól, vagy – ha egyedi elbírálást követően megállapítást nyer, hogy a kérelmük valószínűsíthetően megalapozott –, esetükben meg kell szüntetni az említett eljárást. Az ezen alternatívák közötti választás továbbra is az ezen eltérés alkalmazását kérő tagállam mérlegelési jogkörébe tartozik. Az ezen eltérés alkalmazására való felhatalmazásról szóló tanácsi végrehajtási határozatban tükrözni kell a kérelemben feltüntetett választást. A határon folytatott eljárás hatályának eszközként való felhasználás esetén történő bővítése nem érintheti az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti, határon folytatott kötelező eljárásra alkalmazandó indokokat és egyéb szabályokat. Amennyiben egy tagállam felhatalmazást kap a határon folytatott eljárás hatályának bővítésére, az ezen eljárás keretében vizsgált kérelmek nem tekinthetők az említett rendelet 48. cikke szerinti megfelelő kapacitás részének, továbbá nem lehet azokat az 51. cikke szerinti éves felső határ alkalmazása során beszámítani.

(50)

Az ENSZ ügynökségeinek és főleg az UNHCR-nek, továbbá a tagállamok által konkrét feladatokkal megbízott más érintett partnerszervezeteknek az (EU) 2024/1346 irányelvben és az (EU) 2024/1348 rendeletben meghatározott feltételek mellett tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a határhoz annak érdekében, hogy az érintett tagállamot támogatni tudják az e rendelet hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek részére történő szükséges segítségnyújtásban. Az UNHCR számára lehetővé kell tenni, hogy kapcsolatba léphessen a kérelmezőkkel, köztük a határon tartózkodókkal is. E célból az érintett tagállamnak fenn kell tartania az említett szervezetekkel való együttműködést.

(51)

Különös szabályokat kell megállapítani az olyan válsághelyzetekre vonatkozóan, amelyeket tömeges érkezés jellemez, és a vis maior helyzetekre vonatkozóan annak érdekében, hogy a tagállamok az (EU) 2024/1351 rendeletben meghatározott határidőket szigorú feltételek mellett meghosszabbíthassák, ha e határidőket a rendkívüli helyzet miatt nem lehet betartani. Az ilyen határidő-meghosszabbítást egyidejűleg kell alkalmazni az átvétel iránti megkeresések és a visszavételi értesítések küldésére és megválaszolására vonatkozó határidők, valamint a kérelmezőnek a felelős tagállam számára történő átadására vonatkozó határidő esetében. A határidőket meg kell hosszabbítani, függetlenül attól, hogy az említett rendelet bizonyos helyzetekre rövidebb határidőket ír-e elő.

(52)

Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a nemzetközi védelem megadására irányuló eljáráshoz való tényleges hozzáférést olyan esetekben, amikor az átadásra amiatt nem kerül sor, hogy tartósan fennáll a válsághelyzet, amelyet tömeges érkezések jellemeznek, illetve a vis maior helyzet, vagy amikor az átadó tagállam nem hajtja végre az átadást, miközben a kérelmező az átadó tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére áll, meg kell határozni azt a maximális határidőt, ameddig az átadást az ilyen helyzettel szembesülő tagállam irányába végre kell hajtani. Ez a maximális határidő nem lehet hosszabb, mint az átvétel iránti megkeresés más tagállam általi elfogadásától, a visszavételi értesítés más tagállam általi visszaigazolásától, vagy az (EU) 2024/1351 rendelet 43. cikkének (3) bekezdésével összhangban halasztó hatállyal bíró átadási határozattal szembeni fellebbezésre vagy felülvizsgálatra vonatkozó jogerős határozattól számított egy év. Ez a maximális határidő nem érinti az említett rendelet 46. cikkének (2) bekezdése szerinti, az átadás végrehajtására vonatkozó határidők meghosszabbításának lehetőségét.

(53)

Annak megelőzése érdekében, hogy a közös európai menekültügyi rendszer működésképtelenné váljon amiatt, hogy a tömeges érkezés a nagyságrendjét és intenzitását tekintve annyira rendkívüli, hogy még abban az esetben is, ha egy tagállam jól felkészült menekültügyi, befogadási és visszaküldési rendszerrel rendelkezik – ha a helyzet kezelésére nem kerül sor az Unió egésze által – a kérelmezőkkel való bánásmódot illetően súlyos hiányosságok komoly veszélyével fenyeget, a tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy e rendkívüli körülmények között mentesüljön az (EU) 2024/1351 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése és 38. cikkének (4) bekezdése szerinti, a kérelmező visszavételére vonatkozó kötelezettség alól. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy az ilyen eltérés alkalmazása ne növelje az ilyen helyzettel szembesülő tagállamra nehezedő nyomást, az említett eltérést kizárólag az említett tagállamban a tanácsi végrehajtási határozat elfogadásának napját megelőző négy hónapon belül már nyilvántartásba vett kérelmekre kell visszamenőleges hatállyal alkalmazni.

(54)

Amennyiben az (EU) 2024/1347 rendelettel összhangban objektív körülmények – vagy pedig az említett rendelet szerint megállapított kritériumok – alapján arra lehet következtetni, hogy az olyan kérelmezői csoportoktól származó, nemzetközi védelem iránti kérelmek, amelynek tagjai egy bizonyos konkrét származási országból vagy korábbi szokásos tartózkodási országból, vagy annak valamely részéről érkeznek, megalapozottak lehetnek, az eljáró hatóságoknak és az érintett kérelmezőknek egyaránt érdeke, hogy a kérelem érdemi vizsgálata mihamarabb lezáruljon, és lehetőség nyíljon a nemzetközi védelem gyors és hatékony megadására válsághelyzetben.

(55)

Azon kérelmezők számára, akiknek kérelmét az e rendeletben előírt gyorsított eljárás keretében vizsgálják meg, biztosítani kell mindazon jogokat és garanciákat, amelyek a kérelmezőket az (EU) 2024/1348 rendelettel megilletik, beleértve a tájékoztatáshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot is.

(56)

A gyorsított eljárásra vonatkozó bizottsági ajánlás alkalmazásakor nem kerülhet sor érdemi meghallgatásra, de ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a kérelmező az említett ajánlásban meghatározott személyek kategóriájába vagy kategóriáiba tartozik-e, vagy hogy a kizáró okok fennállnak-e, ilyen meghallgatásra szükség lehet. Az eljárás semmi esetre sem tarthat tovább a kérelem benyújtásának napjától számított négy hétnél. Amennyiben egy tagállam megállapította, hogy a kérelmező veszélyt jelent a belső biztonságra, az adott tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy az adott kérelmező tekintetében ne alkalmazza a gyorsított eljárást. Ilyen körülmények között a kérelmet az (EU) 2024/1348 rendelet 36. és 40. cikkével összhangban kell megvizsgálni.

(57)

Azon kérelmezők számára, akiknek kérelmét az e rendeletben előírt gyorsított eljárás keretében vizsgálják meg, az (EU) 2024/1348 rendelet 29. cikkével összhangban biztosítani kell egy, a jogállását igazoló dokumentumot, amelyet olyan nyelven kell kiállítani, amelyet megért, vagy észszerűen feltételezhető, hogy megért.

(58)

A gyorsított eljárás alkalmazásának különböző szakaszai során konzultáció folytatható az érintett uniós ügynökségekkel, az UNHCR-rel, valamint más érintett szervezetekkel.

(59)

A válsághelyzetekre való megfelelő szintű felkészültség biztosítása érdekében a tagállamoknak vészhelyzeti tervükbe bele kell foglalniuk a válsághelyzetekre való reagáláshoz és azok megoldásához szükséges intézkedéseket, beleértve a közös európai menekültügyi rendszer működésével kapcsolatos kihívások leküzdéséhez, a kérelmezők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek jogainak védelméhez, valamint az érintett tagállamban a jövőbeli reziliencia előmozdításához szükséges intézkedéseket is. A tagállamoknak ezenkívül igénybe kell venniük a nemzeti és az uniós jog alapján rendelkezésre álló eszközöket is, beleértve a migrációval kapcsolatos felkészültségi és válságkezelési uniós mechanizmusról szóló (EU) 2020/1366 bizottsági ajánlásban (15) előírt előrejelző és korai előrejelző eszközöket.

(60)

Válsághelyzetben – a fentiek sérelme nélkül és adott esetben – az eszköztár valamennyi válságkezelési mechanizmusát igénybe kell venni, különösen az uniós ügynökségek, az uniós alapok és az uniós polgári védelmi mechanizmus által az alkalmazandó jogi aktusokkal összhangban nyújtható pénzügyi és operatív támogatást. Ezt követően a Bizottságnak a technikai szintű migrációs fórum keretében biztosítania kell a koordinációt és az információcserét a válsághelyzet kezelése szempontjából releváns egyéb platformokkal, többek között az (EU) 2020/1366 ajánlás szerinti, az EU migrációs felkészültségi és válságkezelési hálózatával, valamint a politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmussal (IPCR).

(61)

A válsághelyzettel vagy vis maior helyzettel szembesülő tagállam támogatást kérhet a Menekültügyi Ügynökségtől, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségtől vagy az Europoltól, azok megbízatásával összhangban. Ezen túlmenően és adott esetben a Menekültügyi Ügynökség az (EU) 2021/2303 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban saját kezdeményezésére is javasolhat segítséget, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség pedig az érintett tagállammal egyetértésben a visszaküldés terén javasolhat segítséget az (EU) 2019/1896 rendelet 48., 50., 52. és 53. cikkével összhangban, míg az Europol az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban javasolhat segítséget.

(62)

Azon tagállamok számára, amelyek szolidaritási intézkedésként áthelyezést hajtanak végre, pénzügyi támogatást kell nyújtani az uniós költségvetésből, többek között az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) összhangban a tematikus eszközből.

(63)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a menekültügyi eljárásokra és adott esetben a szolidaritásra vonatkozó szabályok annak biztosítása érdekében történő szükséges kiigazítását, hogy a tagállamok képesek legyenek kezelni az Unión belüli menekültügyi és migrációkezelési válsághelyzeteket és vis major helyzeteket, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(64)

Az EUSZ-hez és EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet 12. és 13. cikke, valamint 1–6. cikke – annyiban, amennyiben azok a 12. és a 13. cikkben foglalt eltérésekre vonatkoznak – az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a Dániában vagy az Európai Unió egy másik tagállamában benyújtott menedékjog iránti kérelem elbírálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról, valamint a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló megállapodás (18) 3. cikke értelmében módosításnak minősül, Dániának a módosítások elfogadásakor vagy az azt követő 30 napon belül értesítenie kell a Bizottságot arról a döntéséről, hogy végrehajtja-e e módosítások tartalmát.

(65)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(66)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet 12. és 13. cikke, valamint 1–6. cikke – annyiban, amennyiben azok a 12. és a 13. cikkben foglalt eltérésekre vonatkoznak – új jogszabálynak minősül az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, valamint a Norvég Királyság közötti, a tagállamok egyikében, illetve Izlandon vagy Norvégiában benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálására illetékes állam meghatározására vonatkozó kritériumokról és mechanizmusokról szóló megállapodás (19) mellékletének tárgykörébe tartozó területen.

(67)

Svájc tekintetében e rendelet 12. és 13. cikke, valamint 1–6. cikke – annyiban, amennyiben azok a 12. és a 13. cikkben foglalt eltérésekre vonatkoznak – az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodás (20) 1. cikkének rendelkezéseit módosító vagy kiegészítő jogi aktusnak vagy intézkedésnek minősül.

(68)

Liechtenstein tekintetében e rendelet 12. és 13. cikke, valamint 1–6. cikke – annyiban, amennyiben azok a 12. és a 13. cikkben foglalt eltérésekre vonatkoznak – az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodás 1. cikkének rendelkezéseit módosító vagy kiegészítő jogi aktusnak vagy intézkedésnek minősül, amely megállapodásra az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv szóló jegyzőkönyv (21) 3. cikke hivatkozik,