(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2023. augusztus 11-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó egyes alkil-foszfát-észterek behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság az ICL Europe U.A., a Lanxess Deutschland GmbH és a PCC Rokita S.A. (a továbbiakban: panaszosok) által 2023. június 30-án benyújtott panaszt követően indította meg a vizsgálatot. A panaszt az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyes alkil-foszfát-észterekkel foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtották be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

2023. december 21-én a Bizottság külön szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínából származó alkil-foszfát-észterek behozatalára vonatkozóan, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3) való közzétételével.

(4)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése szerint a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak folyamán nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalokat, kivéve abban az esetben, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének akár a c), akár a d) pontjában foglalt feltétel nem teljesül.

(5)

A Bizottság az előzetes tájékoztatási időszakban nem vette nyilvántartásba a behozatalt, mivel a vizsgálat megindítását követően nem nőtt a behozatali volumen, ezért a 10. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek.

(6)

Az uniós gazdasági ágazat a panaszban és 2023. december 11-i beadványában a 14. cikk (5) bekezdése alapján a behozatal nyilvántartásba vételét kérte. E kérelmet a Bizottság elutasította azon az alapon, hogy a behozatali volumen a vizsgálat megindítását követően csökkent.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a panaszosokat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat, a kereskedőket, valamint a vizsgálat megindításában érintettként ismert szövetségeket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(8)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben rendelkezett az uniós gyártókból álló minta kiválasztásának lehetőségéről. Mivel úgy kell tekinteni, hogy a panaszosként eljáró három gyártó az uniós gazdasági ágazat egészét képviseli, a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy nincs szükség mintavételre.

(11)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket a mindhárom ismert uniós gyártó vizsgálatára vonatkozó ideiglenes határozattal kapcsolatban. Nem érkeztek észrevételek, és a három ismert uniós gyártó vizsgálatára vonatkozó határozat megerősítést nyert.

(12)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(13)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A válaszok alacsony számára tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség mintavételre, és felkérte az együttműködő importőröket, hogy nyújtsák be a kérdőívekre adott válaszaikat.

(14)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(15)

A Kínában működő exportáló gyártók közül 14 nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe.

(16)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen meg lehetett vizsgálni.

(17)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az összes ismert exportáló gyártó és a kínai hatóságok véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban.

(18)

A mintában nem szereplő egyik exportáló gyártó, a Zhejiang Wansheng Co., Ltd válaszolt a konzultációra, és kérte a mintába való felvételét, kiterjesztve a mintát négy exportáló gyártóra.

(19)

A Bizottság nem fogadta el ezt a kérést, mivel ez indokolatlanul megterhelő lenne tekintve, hogy a Zhejiang Wansheng egy nagy vállalatcsoport, és a Zhejiang Wansheng mintába történő felvétele gyakorlatilag megkétszerezné az ellenőrizendő vállalatok számát.

(20)

A kezdeti minta ezért megerősítésre került, és annak indoklását, hogy miért nem módosította a mintát, a Bizottság elhelyezte az ügy nyilvánosan megtekinthető iratai között (4).

(21)

Két kínai exportáló gyártó, a Zhejiang Wansheng Co., Ltd (amely szintén kérte a mintába való felvételét) és a Futong Chemical Co., Ltd az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében vett egyedi vizsgálatot kértek.

(22)

E kérelmeknek a vizsgálat ideiglenes szakaszában való vizsgálata indokolatlanul megterhelő lett volna, tekintettel arra, hogy ellenőrizni kellett volna a mintában már szereplő három exportáló gyártót.

(23)

Az egyedi vizsgálatra irányuló mindkét kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról a végső döntést a Bizottság a vizsgálat végső szakaszában hozza meg.

(24)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(25)

A panaszosok a panaszukban szintén elegendő bizonyítékkal szolgáltak arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentettek szerint a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazza-e. Ezért Bizottság további kérdőívet küldött a kínai kormány részére.

(26)

A Bizottság kérdőíveket küldött az uniós gyártóknak, az importőröknek és az exportáló gyártóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (5).

(27)

A kérdőívre három uniós gyártó, egy importőr, nyolc felhasználó, valamint öt kínai exportáló gyártó válaszolt. A kínai kormánytól nem érkezett a kérdőívre adott válasz.

(28)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(29)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2022. július 1-jétől 2023. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata 2019. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(30)

A vizsgált termék a jelenleg az ex 2919 90 00 (TARIC-kód: 2919900050 és 2919900065) és 3824 99 92 (TARIC-kód: 3824999238) KN-kódok alá tartozó egyes alkil-foszfát-észterek (APE) (a továbbiakban: a vizsgált termék).

(31)

Alkil-foszfát-észterek (APE): a kizárólag két vagy három szénatom hosszúságú oldalláncokon (beleértve a klórozott alkilláncokat is) alapuló, legalább 9 tömegszázalék foszfortartalmú, 1 és 100 mPa.s közötti viszkozitású (20–25 °C-on), a Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (CAS) 13674-84-5, 1244733-77-4 és 78-40-0 nyilvántartási számai alá tartozó egyes alkil-foszfát-észterek.

(32)

Az APE két terméktípust foglal magában, a trisz(2-klór-1-metiletil)-foszfátot (a továbbiakban: TCPP) és a trietil-foszfátot (a továbbiakban: TEP). Ezen gyakorta használják égésgátlóként merev és rugalmas habokban.

(33)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó vizsgált termék.

(34)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(35)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(36)

A Kínai Petrolkémiai és Vegyipari Szövetség (China Petrochemical and Chemical Industry Federation, a továbbiakban: CPCIF), az érintett termék két importőre (a Prochema és a Quimidroga), valamint egy felhasználó (a Kingspan) kérelmet nyújtott be, kérve a TEP kizárását a termékkörből.

(37)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy a TCPP-nek és a TEP-nek különböző felhasználási területei vannak, és azok nem helyettesíthetők egymással. Rámutatott ezen anyagok gyártási folyamatainak, értékesítési csatornáinak, valamint műszaki és kémiai jellemzőinek különbségeire.

(38)

Azt állította, hogy a TCPP-t túlnyomórészt égésgátlóként használják merev és rugalmas poliuretánhabokban, míg a TEP-et lágyítóként polimerekben, gumikban és műanyagokban, és azokat csak másodlagosan, korlátozottan használják égésgátlóként.

(39)

A CPCIF szerint a TEP előállítása 60 %-kal drágább, mint a TCPP előállítása, ezért a TCPP TEP-pel való helyettesítése gazdaságilag nem lenne életképes. A CPCIF előadta továbbá, hogy a TCPP és a TEP a Kombinált Nómenklatúra különböző fejezetei alá tartozik.

(40)

Az érintett termék két importőre, a Prochema és a Quimidroga, valamint egy felhasználó, a Kingspan nyújtott be hasonló észrevételeket.

(41)

Érvként felhozták a műszaki és kémiai jellemzőket, és vitatták azt az álláspontot, miszerint a TCPP és a TEP helyettesíthetőek egymással a műszaki jellemzőik és az égésgátló viselkedésük különbségei miatt.

(42)

A Kingspan azzal is érvelt, hogy Kína az egyetlen TEP-gyártó világszerte, és ahol a TEP és a TCPP egymással való helyettesítése technikailag lehetséges is lenne, ott is számottevő átalakításra, újbóli tanúsításra és jelentős tőkekiadás lenne szükség ehhez.

(43)

A Kingspan és a Quimidroga továbbá azt állította, hogy a TEP termékkörbe való felvétele önkényes, mivel számos más termék is hasonló fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, mint a TEP és a TCPP, mint például a krezil-difenil-foszfát (CDP), a trisz(2-etilhexil)-foszfát (TEHP) és tributil-foszfát.

(44)

A Bizottság elemezte ezeket az állításokat. Először is, még ha a TCPP és a TEP gyártási folyamata, molekulaszerkezete és bizonyos kémiai jellemzői el is térnek, mindkettő hasonló alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, amelyeket a (31)–(32) preambulumbekezdés ismertet.

(45)

A Kingspan és a Quimidroga által megnevezett egyéb termékek (CDP, TEHP és tributil-foszfát) nem tartoznak a panaszban és a (31)–(32) preambulumbekezdésben meghatározott alkil-foszfát-észterek termékkörébe. Ugyanis ezek a termékek nem alkil-foszfát-észterek, és nem ugyanannyira hatásos égésgátlók. Nem terjesztettek elő továbbá bizonyítékot arra vonatkozóan sem, hogy a CDP, a TEHP és a tributil-foszfát hatékonyan felhasználható lenne ugyanazon alkalmazásokban a TCPP vagy TEP helyettesítőjeként.

(46)

Másodszor, egyik fél sem vitatta, hogy a TCPP és a TEP helyettesíthetők egymással a merev habokban való alkalmazások esetében, amelyek a TCPP és TEP teljes uniós felhasználásának körülbelül kétharmadát teszik ki. A TEP-nek magasabb a foszfortartalma, mint a TCPP-nek, ezért fokozottabban égésgátló tulajdonságú. A Kingspan beadványa szerint a TCPP helyettesítéséhez kisebb mennyiségű TEP szükséges (1 kg TEP helyettesítéséhez körülbelül 1,8 kg TCPP szükséges), ami részben kompenzálná a TEP magasabb előállítási költségét.

(47)

Még ha az új terméktípusokban vagy összetételekben a TCPP-nek TEP-pel való helyettesítése átalakítási és újbóli tanúsítási eljárást is tenne szükségessé, nem terjesztettek elő arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ez a folyamat jelentős vagy rendkívüli tőkebefektetést igényelne. Ezenkívül egy újbóli tanúsítás költségei jellemzően egyszer felmerülő, nem pedig ismétlődő költségek.

(48)

Harmadszor, a gyártási folyamatban, a forgalmazási csatornákban és a Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásban mutatkozó különbségek nem cáfolják azt a tényt, hogy mind a TCPP, mind a TEP beletartozik a (30)–(32) preambulumbekezdésben foglalt termékmeghatározásba, és hasonló alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel, valamint azonos fő felhasználásokkal rendelkezik.

(49)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen szakaszban a TEP nem zárandó ki a termékkörből.

(50)

mivel a vizsgálat megindításakor Kínát illetően elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a kínai exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(51)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat az alkil-foszfát-észterek előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat 10 exportáló gyártó küldte meg.

(52)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben is felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal.

(53)

A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kínai kormánytól a kitűzött határidőn belül.

(54)

Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(55)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulásmentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(56)

A Bizottság 2023. október 25-én tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához felhasználni szándékozik egy feljegyzés közzététele (a továbbiakban: első feljegyzés) útján. E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az alkil-foszfát-észterek előállításához felhasználnak. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság Brazíliát és Törökországot jelölte meg lehetséges megfelelő reprezentatív országként.

(57)

A Bizottsághoz két kínai exportáló gyártótól (Shandong Yarong és Anhui RunYue), valamint a CPCIF nevű kínai szövetségtől érkeztek észrevételek az első feljegyzéssel kapcsolatban.

(58)

2024. január 19-én a Bizottság egy második feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kíván használni, valamint arról, hogy a vizsgálat ezen szakaszában Brazíliát választotta reprezentatív országnak.

(59)

Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget az Elekeiroz elnevezésű, a vizsgált termékkel azonos általános kategóriába tartozó terméket előállító brazil gyártó rendelkezésre álló, 2022. évre vonatkozó pénzügyi adatai alapján állapítja meg.

(60)

A Bizottsághoz a Shandong Yarong és az Anhui RunYue vállalatoktól, valamint a CPCIF nevű kínai szövetségtől érkeztek észrevételek a második feljegyzéssel kapcsolatban. Minden beérkezett észrevétellel a 3.2. szakasz foglalkozik részletesen.

(61)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében meghatározott módszerrel kell kiszámítani, és a Kínában érvényes költségeket és árakat el kell utasítani.

(62)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(63)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor, ha „megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek [SGA-költségek], valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(64)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(65)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(66)

Mivel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt elemeknek nem együttesen kell fennállniuk, a jelentős torzulások fennállásának megállapításához nem szükséges mindegyik elemnek rendelkezésre állnia. Emellett bizonyos esetekben ugyanazok a ténybeli körülmények több felsorolt elem fennállásának megállapításához is felhasználhatók.

(67)

Mindazonáltal az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására vonatkozó következtetést az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell megfogalmazni. A torzulások fennállására vonatkozó általános értékelés során figyelembe vehetők az exportáló országot jellemző általános összefüggések és körülmények is, különösen olyan esetekben, amikor az exportáló ország gazdasági és közigazgatási berendezkedésének alapelemeiből fakadóan a kormányzat olyan alapvető hatáskörökkel rendelkezik, amelyek segítségével érdemben beavatkozhat a gazdaságba, és ennek hatására az árak és a költségek nem a piaci erőviszonyok szabad alakulásának eredményeként jönnek létre.

(68)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(69)

E rendelkezés alapján a Bizottság országjelentést állított össze Kínáról (a továbbiakban: jelentés (6)), amelyek bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kormányzat számos szinten jelentős mértékben beavatkozik a gazdaság működésébe, és ezzel torzulásokat idéz elő különösen több fontos termelési tényező (például a földterület, az energia, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő) esetében, illetve meghatározott ágazatokban (például az acél- és a vegyiparban). Az érdekelt felek az eljárás megindításakor felkérést kaptak arra, hogy cáfolják, észrevételezzék vagy egészítsék ki a vizsgálat iratai között található bizonyítékokat. A Bizottság a jelentést a vizsgálat megindításakor elhelyezte a vizsgálat iratai között. Emellett a panasz is tartalmazott néhány olyan releváns bizonyítékot, amely kiegészíti a jelentésben foglaltakat.

(70)

Pontosabban a panasz jelezte, hogy egyes alkil-foszfát-észterek kínai belföldi árai és költségei nem elfogadhatóak, mivel ezek összeegyeztethetetlenek a piaci erők szabad érvényesülésének eszméjével, és inkább az összetett és mindenre kiterjedő állami beavatkozás eredményeként alakulnak ki.

(71)

A panasz rámutatott arra, hogy az egyes alkil-foszfát-észterek kínai iparában tapasztalható torzulások elsősorban magából Kína berendezkedéséből fakadnak, amely a szocialista piacgazdaság elvén alapul.

(72)

A szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP vagy a párt) vezetésével történik, amely az állam minden aspektusát irányítása alatt tartja, beleértve a gazdaságot és az igazságszolgáltatást is. A KKP beavatkozási joga minden szinten érvényesül, beleértve az egyes vállalkozások üzleti döntései terén is, mind az állami tulajdonú vállalatok, mind a magántulajdonban lévő vállalatok esetében.

(73)

Következésképpen bár a kínai gazdaság jelentős részben nem állami szereplőkből áll, a KKP és az állam továbbra is meghatározó szerepet tölt be az ország gazdasági irányításában. A kínai kormány kínai gazdaságba való beavatkozásának fő csatornáit az állam adminisztratív, pénzügyi és szabályozási ellenőrzése jelenti.

(74)

Ami a pénzügyi források Kínában való elosztását illeti, öt nagy, többségében állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank jelentős országos fiókhálózatot működtet, és a teljes banki eszközállomány közel felét teszi ki. E bankok állami tulajdona mellett a KKP vezetőket nevez ki állami tulajdonú bankok és más állami tulajdonú pénzügyi intézmények élére.

(75)

Ami a szabályozási csatornát illeti, az állam jelentős ellenőrzést és befolyást tart fenn, különösen a közbeszerzések és a beruházások területén, amelyek a gazdasági hatékonyság helyett köz- és iparpolitikai célkitűzéseket szolgálnak. Más ágazatokhoz hasonlóan az egyes alkil-foszfát-észterek ágazata is ki van téve az állami beavatkozásnak és az ebből eredő torzulásoknak.

(76)

A sokrétű támogatások és az állami beavatkozások következtében egyes alkil-foszfát-észterek kínai piaca elszakadt a piacon tapasztalható szokásos magatartástól, így az egyes alkil-foszfát-észterek kínai ágazatának belföldi árai és költségei nem használhatók fel.

(77)

Ezenkívül a panasz a következő, jelentős torzulásokat eredményező elemekre mutatott rá.

(78)

Az APE-ágazatot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek állami hatóságok tulajdonában vannak, ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak. A jelentésben foglaltak szerint a kínai kormány erős befolyást biztosít mind az állami tulajdonban lévő vállalatok, mind pedig a magánvállalatok felett, különösen a stratégiainak tekintett iparágakban, ami igaz egyes alkil-foszfát-észterek esetében is.

(79)

Összességében a kínai kormány és a KKP ellenőrzést gyakorol az állami tulajdonban lévő vállalatok felett, alakítva azok vállalati struktúráját, valamint az általános versenykörnyezetet bizonyos stratégiai gazdasági célok elérése érdekében. A KKP nevezi ki a kulcsfontosságú állami tulajdonú vállalatok vezetőit, és az állami tulajdonban lévő vállalatok kedvezményesen jutnak hozzá a fontos inputokhoz (például a földterületekhez és a tőkéhez), valamint más versenyelőnyökben részesülnek.

(80)

Emellett a kínai kormány létrehozta az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével foglalkozó bizottságát (a továbbiakban: SASAC). Ezek alapvető feladatai közé tartozik az állami tulajdonú vállalatok reformjának irányítása, valamint a nagy állami tulajdonú vállalatok mellé rendelt felügyelő testületek napi irányítása. A kínai kormány továbbra is teljes jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy az állami tulajdonban lévő társaságok hogyan használják fel az állami tőkét, és milyen projekteket hajtanak végre.

(81)

Egyes alkil-foszfát-észterek ágazatában továbbra is komoly mértékű a kínai kormányzat tulajdonosi szerepe. Először is, a rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy egyes alkil-foszfát-észterek kulcsfontosságú kínai gyártói közül sok állami tulajdonú vállalat.

(82)

A Zhejiang Wansheng Co., Ltd, a Jiangsu Yoke Technology Co., Ltd, a Yangzhou Chenhua New Material Co., Ltd, a Shouguang Weidong Chemical Co., Ltd és a Shandong Tianyi Chemical Co. Ltd a fő állami tulajdonban lévő égésgátlóanyag-gyártók Kínában.

(83)

A panasz rámutatott, hogy a Zhejiang Wansheng Co. Ltd, a Yangzhou Chenhua New Material Co. Ltd és a Jiangsu Yoke Technology Co. Ltd 2022-ben gyártott TCPP-t és azt exportálta az EU-ba. Ezenfelül a Zhejiang Wansheng Co. Ltd és a Jiangsu Yoke Technology Co. Ltd TEP-et is előállít.

(84)

A TCPP-t előállító állami tulajdonú vállalatokra egy másik példa a CMEC Wuxi Machinery Engineering Co. Ltd, amely a China Machinery Engineering Corporation (a továbbiakban: CMEC) 100 %-os tulajdonban lévő leányvállalata; ez utóbbi viszont a Sinomach nevű állami tulajdonú vállalat tulajdonában van.

(85)

Emellett ahelyett, hogy csökkentenék az egyes alkil-foszfát-észterek ágazatában működő állami tulajdonú társaságok számát, a közelmúltbeli kezdeményezések, amelyek arra irányulnak, hogy nyomást gyakoroljanak a magánvállalatokra az állami tulajdonú vállalatokba való beruházás vagy azokkal való egyesülés érdekében, inkább azt bizonyítják, hogy a kínai kormány és a KKP a piac további koncentrációja mellett döntött.

(86)

Például a TCPP-t és a TEP-et is gyártó Jiangsu Yoke Technology Co., Ltd részvényesei között – a magánrészvényeseken túlmenően – megtalálható a National Industry Integrated Circuit Industry Investment Fund Co., Ltd vállalat és a Mezőgazdasági Bankhoz tartozó Wuxi Equity Investment Center is. E két szervezet közvetlenül a kínai kormány irányítása alatt áll.

(87)

Hasonló módon a magántulajdonban lévő vállalatok szintén továbbra is a kínai kormány szoros ellenőrzése alatt vannak. Egyes alkil-foszfát-észterek magántulajdonban lévő gyártói hangsúlyozzák, hogy szorosan igazodnak a kínai kormány céljaihoz, és továbbra is a kínai kormány közvetlen befolyása alatt állnak.

(88)

Például a Futong Chemical Co., Ltd vállalatban a legnagyobb tulajdoni részesedést (45 %) a Hubei Xingfa Chemicals Group Co., Ltd birtokolja. A Hubei Xingfa Chemicals Group Co., Ltd legnagyobb részvényese (19,5 %) a Xingshan megyei SASAC. A TCPP gyártása mellett a Hubei Xingfa Chemicals Group Co., Ltd TEP-et is gyárt.

(89)

Ezenfelül a Hubei Xingfa Chemicals Group Co., Ltd vezérigazgatója küldöttként részt vett a KKP 20. Nemzeti Kongresszusán, ami viszont a kínai kormány és a vállalat közötti erős kötelékről tanúskodik. A férfi a KKP-nak is tagja.

(90)

Ezen túlmenően a Jiangsu Yoke Technology Co., Ltd felső vezetésének egyik tagja megkapta a Vuhszi Város Kiváló Kommunista Párttagja díjat. Emellett alelnöke a Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség égésgátló anyagokkal foglalkozó szakbizottságának, az említett szövetségen belül működő olyan entitásnak, amely viszont a KKP vezetéséhez igazodik (7). Számos példát fel lehet sorolni a TCPP- és TEP-gyártók vezetősége és a KKP közötti személyes kapcsolatokra, beleértve a KKP-tagok jelenlétét a TCPP-gyártók (többek között a Hubei Xingfa Chemical Group Co. Ltd és a Jiangsu Yoke Technology Co. Ltd) felső vezetésében.

(91)

Továbbá ami a TCPP előállításához használt nyersanyagokat illeti, Kína agresszíven fejlesztette saját propilén-oxid-gyártó bázisát. A propilén-oxid kínai gyártói közül a Sinochem egy állami tulajdonú vállalat.

(92)

Ezenfelül a Hangjin Technology Co., Ltd többségi tulajdonosa a Wuhan SASAC. A Ningbo ZRCC Lyondell Chemical Co., Ltd egy vegyes vállalat, amelybe a Sinopec beruházásokat hajtott végre. A Wanhua Chemical Group Co., Ltd többségi részvényese a Yantai SASAC. A Wudi Xinyue Chemical Group Co., Ltd a Lubei Enterprise Group leányvállalata, amely állami tulajdonú vállalat.

(93)

Ami a foszfor-oxikloridot illeti, amely mind a TEP, mind a TCPP előállításához használt, kulcsfontosságú nyersanyag, a Sinochem az egyik kínai gyártó.

(94)

Ami a TEP-gyártás másik kulcsfontosságú alapanyagát, az etanolt illeti, a kínai gyártók szintén jelentős állami jelenléttel rendelkeznek: Az SDIC Biological Jilin Co., Ltd a kínai állami Development and Investment Corporation része, amely egy nagy állami tulajdonú befektetési holding, míg a Henan Tianguan Fuel Ethanol Co., Ltd részvényeinek 40 %-át a Sinopec ellenőrzi.

(95)

Ezenkívül a kínai kormány gazdaságra gyakorolt befolyása túlmutat a tulajdonláson, mivel a nem állami szektorokat is a szocialista piacgazdaság alkotóelemének tekintik.

(96)

Emiatt még egyes alkil-foszfát-észterek magántulajdonban lévő gyártóit is arra ösztönzik, hogy tevékenységeiket hozzák összhangba a vonatkozó tervekben meghatározott állami szakpolitikákkal, mivel a tervek betartása nagyobb valószínűséggel eredményez kedvező bánásmódot a kormányzati hatóságok részéről, általában a pénzügyi elbánás vagy piacra jutás tekintetében.

(97)

Következésképpen egyes alkil-foszfát-észterek kínai piacát jelentős részben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek a kínai kormány tulajdonában vannak, ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak.

(98)

Az APE-t előállító vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi az állami hatóságok számára, hogy beavatkozzanak az árakba és/vagy a költségekbe. A kínai kormány a kulcsfontosságú vezetők kinevezése és eltávolítása révén őrzi meg befolyását az állami tulajdonú vállalatokban, ami a SASAC fő felelőssége. Mind az állami tulajdonú vállalatok, mind pedig a magánvállalatok otthont adnak belső pártbizottságoknak, amelyek képesek a kormány és a párt befolyását gyakorolni a vállalatirányítás és az üzleti döntések terén.

(99)

A KKP-alapszervezetek olyan helyzetben vannak, hogy jelentős befolyást szerezzenek még a magántulajdonban lévő cégek felett is, ahol ők határozzák meg a gazdasági menetrendet, ellenőrzésük alatt tartják végrehajtásának minden aspektusát, és egyre nagyobb nyomást fejtenek ki annak érdekében, hogy az üzleti döntéseknél ők mondják ki a végső szót. Ez azt jelenti, hogy az üzleti döntéseket (beleértve a költségekkel és árakkal kapcsolatos döntéseket is) jelentősen befolyásolják az állam közpolitikái, így nem a szabadpiaci erőviszonyok alakítják azokat.

(100)

Ez egyes alkil-foszfát-észterek ágazatára is vonatkozik. Például a Hubei Xingfa Chemical Group Co. Ltd több felsővezetője is kapcsolatban áll a KKP-vel. Közéjük tartoznak egyes igazgatók, köztük az ügyvezető vezérigazgató-helyettes és mások. Ez megerősíti a KKP befolyásának fontosságát a TCPP-t és a TEP-et gyártó vállalatokon belül, akkor is, ha azok magántulajdonban vannak.

(101)

A kínai kormány emellett a nyersanyagok és az inputok ágazatában való jelenléte és beavatkozása révén képes befolyásolni a TCPP és a TEP költségeit és árait. Például a propilén-oxidot és foszfor-oxikloridot gyártó Sinochem Pharmaceutical Co., Ltd felsővezetői a KKP tagjai.

(102)

A Sinochem elnöke és a Felügyelő Bizottságának elnöke is a KKP tagja. A párthoz fűződő hasonló kapcsolat figyelhető meg a Wanhua Chemical Group Co., Ltd esetében: például a Csoport igazgatója több mint 30 éven át töltött be különféle kormányzati tisztségeket, mielőtt a Csoporthoz került volna. 2018 óta a Pártbizottság titkára is, miközben az igazgatóság elnökeként szolgál.

(103)

A nyersanyagárakba való beavatkozás révén a kínai állam lehetővé teszi, hogy egyes alkil-foszfát-észterek ágazat hasznot húzzon az abnormális költségekből, mivel a kínai kormány abban a helyzetben van, hogy hatékonyan ellenőrizni tudja az operatív döntéshozatalt mind az állami tulajdonú vállalatoknál, mind pedig a magántulajdonban lévő vállalatoknál az állam jelenléte révén.

(104)

A kínai kormány továbbá beavatkozik az energiaárakba és -költségekbe. A kínai villamosenergia-piacot az állami tulajdonú vállalatok jelenléte jellemzi az ellátási lánc különböző szakaszaiban, mivel a termelési kapacitás mintegy 50 %-a állami tulajdonban van, továbbá a teljes átviteli hálózat két állami tulajdonú vállalat kezében van. Az állam energiapiacon való jelenléte és az árképzésre gyakorolt befolyása ezért lehetővé teszik a kínai kormány számára, hogy jelentősen csökkentse a villamosenergia-költségeket a TCPP- és a TEP-gyártók javára.

(105)

A kínai kormány a belföldi beszállítókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló közpolitikákat, vagy intézkedéseket valósít meg. A kínai gazdaság fejlődését jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel, és előírja azokat a célokat, amelyekre a központi és helyi kormányzati szerveknek összpontosítaniuk kell, és amelyek megvalósítására törekedniük kell. A tervezési mechanizmus irányítja az erőforrások elosztását, amelyeket a stratégiai vagy politikailag fontos ágazatok felé terelnek, így azokat nem a piaci erők alakítják.

(106)

A központi tizennegyedik ötéves terv meghatározza a kínai kormánynak a hagyományos iparágak átalakítására és korszerűsítésére, valamint a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak (többek között vegyipar, építőanyag, új anyagok és szintetikus szálak ágazata) fejlesztési tengelyére vonatkozó stratégiai vízióit. Az iparszerkezeti kiigazítás iránymutatás-gyűjteményének (8) 2019. évi verziója előírja az égésgátló anyagok gyártásának támogatását.

(107)

Következésképpen a TCPP- és TEP-termékek kedvezményes elbánásban részesülnek, különösen a forráshoz jutás tekintetében. A nagyobb teljesítményű és jó minőségű termékek előállítására szolgáló technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának ösztönzésével az állami hatóságok irányítják az egyes alkil-foszfát-észterek ágazatának egy globálisan versenyképes ágazattá történő alakítását. Az ágazat teljes szerkezetét tehát a tervezési rendszer és a végrehajtási határozatok szabják meg, azok nem szabadon alakulnak ki a piaci erők hatására.

(108)

Összességében az égésgátló anyagok tekintetében az állami beavatkozások két tengelyen történnek: i. iparfejlesztési támogatás, valamint ii. az ipar és nyersanyagainak aktív ellenőrzése és szabályozása.

(109)

Ami a TCPP-t illeti, a kínai kormány számos pénzügyi és egyéb támogatást nyújt az égésgátló anyagok ágazata számára közpénzek, adózás, hitel, import-export, valamint földterületek révén.

(110)

Az építőanyag-ipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv végrehajtásáról szóló vélemények például megjegyzik, hogy a kínai kormány szándéka a következő: az építőanyagok „[a]nnak javítása, hogy a gyártás és működés milyen mértékben intelligens”, valamint a „[f]inanszírozási csatornák kiszélesítése, a nemzeti pénzügyi alapok irányító szerepének teljes mértékű érvényre juttatása, a pénzintézetek támogatásának koordinálása”.

(111)

A kínai kormány nemcsak a TCPP-ágazatot szabályozza, hanem annak inputjait is. Például a sárga foszfor a foszfor-oxiklorid előállításához használt upstream nyersanyag, amelyet inputként használnak fel a TCPP és a TEP előállításához. Ezen túlmenően a sárga foszfor kivitelére exportengedélyezés formájában exportkorlátozás van érvényben. Az Export License Management Goods Catalog (2023-as verzió) szerint a foszfátérc exportja a Kereskedelmi Minisztérium által kiadott kiviteli engedélyhez kötött. Egyes alkil-foszfát-észterek e kulcsfontosságú inputjának előállítását és értékesítését ezért Kínában aktívan ellenőrzik és szabályozzák.

(112)

A TEP inputját illetően a kínai kormány célja határozottan támogatni az ilyen termékek előállítását és kereskedelmi forgalomba hozatalát. A kínai kormány például az etanolágazat fejlesztését tervezi. A megújuló energiaforrások fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv megjegyzi, hogy a kínai kormány továbbra is „előmozdítja az üzemanyag-etanol kereskedelmi forgalomba hozatalát […]”. Azt is megjegyzi, hogy tervei között szerepel „a cellulózt és más, nem élelmiszer-felhasználású, üzemanyag-etanol aktív fejlesztése”.

(113)

Az ágazatot – beleértve a TCPP-t és a TEP-et is – a kínai kormány támogatja és aktívan szabályozza különféle szakpolitikai eszközökkel, oly módon, hogy a hazai beszállítókat pozitívan diszkriminálja, és befolyásolja a szabadpiaci erőviszonyokat.

(114)

A csődeljárási, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok hiánya, diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése a kínai APE-ágazatban is fennáll. A kínai csődjogi rendszer alkalmatlan az elsődleges céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok jogai számára.

(115)

A rendszert a csődeljárásokban való aktív állami szerepvállalás jellemzi, többek között az államtól függő bíróságok széles körű mérlegelési jogköre, a felszámolók és az önkormányzatok szoros kapcsolata, vagy a fizetésképtelenségre vonatkozó állami iránymutatás révén. A legfontosabb, hogy a csődtörvények kapcsán a jogérvényesítés hiánya hatással van a kínai pénzügyi és hitelpiacra, ami egyes vállalatok számára implicit állami garanciákat jelent, ami viszont torzítja a hitelek költségeit és a finanszírozáshoz való hozzáférést.

(116)

A tulajdonjogra vonatkozó jogszabályokat illetően a rendszer hiányosságai különösen a földtulajdon és a földhasználati jogok tekintetében mutatkoznak meg. Minden földterület az állam tulajdonában van, így annak kiosztása kizárólag az államtól függ, és előfordulhat, hogy inkább politikai célok mentén valósul meg, mintsem a szabad piac elvét követve.

(117)

A földhöz kapcsolódó erőforrásokról szóló tizenharmadik ötéves terv szabályozza a földterületek kiosztását és a földhasználati díjakat, valamint kedvezményes földjuttatást biztosít a feltörekvőben lévő, stratégiai fontosságú iparágak és a modern szolgáltató vállalkozások számára. Mivel összességében a földterületek alacsony áron való odaítélése jellemzi a kínai feldolgozó ágazatot, ez a TCPP- és a TEP-ágazatra is vonatkozik.

(118)

A kínai gazdaság bármely más ágazatához hasonlóan egyes alkil-foszfát-észterek gyártói a kínai csődeljárási, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok hatálya alá tartoznak, ezért őket is érintik az e jogszabályok diszkriminatív alkalmazásából vagy nem megfelelő végrehajtásából eredő torzulások.

(119)

A bérköltségek az alkil-foszfát-észterek ágazatában is torzultak. Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Ugyanis csak egyetlen szakszervezetet ismernek el törvényesen, az ACFTU-t, amely nem független az államtól, mivel a KKP irányítása alá tartozik, és nem megfelelően vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalók jogainak védelmében.

(120)

Ezen túlmenően a szakszervezetben a vezető pozíciókat jellemzően állami tulajdonú vállalatokban dolgozó, magasrangú pártfigurák töltik be, ami hátráltatja a munkavállalók érdekeinek hatékony képviseletét. Emellett a kínai munkaerő mobilitására hatással van a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely előírja, hogy csak az adott közigazgatási területen lakók részesülhetnek a társadalombiztosítási és a közjóléti ellátások teljes körében.

(121)

A regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetben vannak és így alacsonyabb jövedelemhez jutnak. Az egyes alkil-foszfát-észterek ágazatára szintén vonatkoznak a kínai munkatörvények, ezért a bérköltségek ilyen torzulásai is.

(122)

A bérköltségek torzulását tovább fokozzák a munkaerő-támogatások, különösen, amelyeket a TCPP- és TEP-gyártóknak nyújtanak. Több vállalat számolt be ilyen támogatásokról, többek között képzési támogatásokról, gyakornoki támogatásokról, munkahely-stabilizációs támogatásokról, a tehetségek finanszírozására szolgáló alapok bevezetéséről és készségfejlesztési támogatásokról (9).

(123)

Az alkil-foszfát-észtereket gyártó vállalatok közpolitikai célokat megvalósító vagy az államtól más tekintetben nem függetlenül tevékenykedő intézmények által nyújtott finanszírozást vehetnek igénybe. A releváns torzulások közé tartozik a kormányzat erős jelenléte a pénzügyi intézményekben, valamint a beruházásélénkítési célzattal mesterségesen alacsonyan tartott hitelfelvételi költségek.

(124)

Először is, a bankszektor által uralt kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú vagy az állam ellenőrzése alatt álló bankok három kategóriájának erős pozíciója jellemzi: nagy kereskedelmi bankok, részvénytársasági formában működő kereskedelmi bankok és állami fejlesztési bankok. Az állam nemcsak a tulajdonjoga révén tartja ellenőrzése alatt a pénzügyi rendszert, hanem a kínai kormánynak a felső vezetői pozíciók kinevezésére irányuló hatáskörén keresztül is, amelyet erős döntéshozatali jogkör jellemez.

(125)

Ezenkívül a kínai jogszabályi keret kifejezetten előírja azt a jogi kötelezettséget a pénzügyi intézmények számára, hogy működésük során a nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztés igényeinek megfelelően, az állami iparpolitika iránymutatása szerint kell eljárniuk.

(126)

Ezen túlmenően minden gazdasági intézmény esetében hatályban vannak kötelező erejű jogszabályi rendelkezések a támogatott iparágak előmozdítására és támogatására, és az égésgátló anyagok ágazata kifejezetten szerepel az ösztönzött ágazatok között.

(127)

Ennek eredményeként a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosításakor a gazdasági életképességen kívül más kritériumokat is figyelembe vesznek, mivel a bankok a kormány által kidolgozott közpolitikákat hajtják végre.

(128)

A kötvénypiacot a kormányhoz köthető szereplők, a nem állami kötvénypiacot pedig nagymértékben az állami tulajdonú vállalatok uralják. A piacra jutást az állami intézmények szigorúan szabályozzák; a legfontosabb piaci szereplők (kötvényfelhasználók, -birtokosok, -kibocsátók) főként állami tulajdonban lévő szervezetek.

(129)

A kötvény- és hitelminősítések így különböző okok, például a vállalat stratégiai jelentőségének a kockázatértékelésre gyakorolt befolyása és a kormányzat által adott implicit garancia erőssége miatt erősen torzultak. Az APE-ágazatnak előnye származott a kötvénypiac torzulásaiból, mivel a kínai TCPP- és TEP-gyártók magas minősítést kaptak.

(130)

A Bizottság a közelmúltbeli dömpingellenes vizsgálatok során már megállapította, hogy a kínai pénzügyi rendszerben jelentős torzulások állnak fenn, amelyet az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma is megerősített. Ezen túlmenően komoly bizonyítékok támasztják alá, hogy az egyes alkil-foszfát-észterek kínai gyártói közvetlen gazdasági előnyhöz jutottak mind állami, mind pedig magánbankok által nyújtott kedvezményes kölcsönök révén (az érintett termék több gyártója arról számolt be, hogy nem piaci feltételek mellett kapott rövid és hosszú lejáratú kölcsönöket kínai bankoktól).

(131)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló volt-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása (lásd a (65) preambulumbekezdést). A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a jelentésben foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak.

(132)

Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette saját kutatásával. E kutatás azokat a különböző kritériumokat vizsgálta, amelyek a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából relevánsak.

(133)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul. Ez a kínai alkotmányban is rögzített koncepció határozza meg a kínai gazdaságirányítást. Alapelve, hogy „a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak”.

(134)

Az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja”, és az államnak feladata a gazdaság „konszolidációjának és növekedésének biztosítása” (10). Következésképpen Kína általános gazdasági berendezkedése nemhogy lehetővé teszi, hanem kifejezetten megköveteli a gazdaságba való jelentős mértékű állami beavatkozást. Az állami tulajdon magántulajdonnal szembeni elsőbbsége az egész jogrendszerben megfigyelhető, és minden fontosabb jogszabályban hangsúlyosan, általános elvként jelenik meg.

(135)

Jó példa erre a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti szakaszára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A jogrendszer megtűr más tulajdoni formákat is, de azoknak az állami tulajdon mellett kell fejlődniük (11).

(136)

A kínai jog szerint továbbá a szocialista piacgazdaság fejlesztése a KKP vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten – jogi, intézményi és személyi szinten is – egymásba fonódva olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg.

(137)

A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítását követően az alkotmány 1. cikkében való megerősítés révén még hangsúlyosabbá vált a KKP vezető szerepe.

(138)

A módosítás a cikk korábbi első mondata mögé, amely szerint „[a] Kínai Népköztársaság alaprendszere a szocialista rendszer”, beillesztett egy új második mondatot, amely szerint „[a] kínai típusú szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe” (12). Ez jól szemlélteti, hogy a KKP milyen mértékben gyakorol megkérdőjelezhetetlen és egyre nagyobb mértékű ellenőrzést a kínai gazdasági rendszer felett.

(139)

Ez a vezető szerep és ellenőrzés alapvető ismérve a kínai rendszernek, és túlmutat a más országokban megszokott helyzeten, ahol a kormány a szabadpiaci erők működése mellett lát el általános makrogazdasági szabályozó szerepet.

(140)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (13). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek, és az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre és a szabályozási környezet szintjére egyaránt kiterjednek.

(141)

Először: az állam által gyakorolt ellenőrzés általános szintjén a kínai gazdaság fejlődési irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. A tervek áthatják a gazdasági ágazatok és a horizontális politikák bonyolult szövevényét, és a kormányzat minden szintjén jelen vannak.

(142)

A tartományi szintű tervek részletesek, míg az országos szintűek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az adott ágazatok/szektorok támogatását szolgáló eszközöket, valamint a célkitűzések megvalósításának határidejét is. Egyes tervek konkrét kimeneti célokat is rögzítenek.

(143)

A tervek a kormányzati prioritásoknak megfelelően kijelölik, hogy mely konkrét ipari ágazatokat és/vagy projekteket kell pozitív vagy negatív prioritásnak tekinteni, és milyen konkrét fejlesztési célokat kell velük kapcsolatban teljesíteni (ipar-korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.).

(144)

A gazdasági szereplőknek – a magán- és az állami tulajdonban lévőknek egyaránt – lényegében a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Ez nem csupán a tervek kötelező jellege miatt van így, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket ennek megfelelően gyakorolva kényszerítik a gazdasági szereplőket a tervekben lefektetett prioritások betartására (14).

(145)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok uralják. Ezeknek a bankoknak a hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk, ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (15).

(146)

Ugyanez vonatkozik a kínai pénzügyi rendszer többi elemére, például a részvény-, kötvény- és magántőkepiacokra stb. Továbbá a pénzügyi rendszer ezen szegmenseiről is elmondható, hogy intézményi berendezkedésük és tevékenységük nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (16).

(147)

Harmadszor, a szabályozási környezet szintjén az államnak a gazdaságba való beavatkozása sokféle formában jelenik meg. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok elérése érdekében, ami akadályozza ezen a területen a piacközpontú elvek érvényesülését. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. E célok jellege azonban nincs meghatározva, így a döntéshozó szervek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (17).

(148)

A kínai kormány a beruházások terén is jelentős irányítást és befolyást gyakorol az állami és a magánberuházások célja és volumene fölött egyaránt. A hatóságok az iparpolitikai célok – például a legfontosabb ágazatok fölötti állami irányítás fenntartása vagy a belföldi ipar megerősítése – támogatásának fontos eszközeként használják a befektetésátvilágítást, valamint a befektetésekhez kapcsolódó különböző ösztönzőket, korlátozásokat és tiltásokat (18).

(149)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alapelveken nyugszik, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. A jelentős mértékű kormányzati beavatkozás ellentétes a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva a piaci elveknek megfelelő, hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (19).

(150)

Kínában az állam tulajdonában lévő, annak ellenőrzése és/vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak. Az érintett termék ágazatában az állami tulajdon mértéke továbbra is jelentős, és számos APE-gyártó részben vagy egészben állami tulajdonban van, például a következők: Shandong Yarong Chemical Co., Ltd (korábban Taian Yarong Biotechnology Co., Ltd néven volt ismert (20)), Nantong Jiangshan Agrochemical & Chemicals Limited Liability Co (21)., Wengfu (Group) Co., Ltd (22), Zhejiang Wansheng Co., Ltd (23).

(151)

Figyelemmel arra, hogy általánossá vált, hogy a KKP a magánvállalatok esetében is beavatkozik az operatív döntéshozatalba (24), és a KKP az ország gazdaságának szinte valamennyi területén vezető szerepet követel, az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással.

(152)

Hasonló szintű ellenőrzés és szakpolitikai felügyelet figyelhető meg az érintett ipari szövetségek, például a Kínai Petrolkémiai és Vegyipari Szövetség (a továbbiakban: CPCIF), az ágazati szövetség szintjén is.

(153)

A CPCIF alapszabályának 3. cikke kimondja, hogy a szervezet „elfogadja a nyilvántartásba vételért és irányításért felelős szervezetek, a pártépítésért felelős szervezetek, valamint az ipar igazgatásáért felelős illetékes szakhatóságok szakmai útmutatásait, felügyeletét és irányítását” (25).

(154)

Továbbá a Kínai Vegyipari Vállalatirányítási Szövetség (a továbbiakban: CCEMA), amely önmagát és tagjai úgy jellemzi, hogy „a szövetség több mint 200 tagja kiemelt vegyipari vállalkozás” (26) – áll alapszabályának 2. cikkében, valamint hogy „betartja az Alkotmányt, a törvényeket, a rendeleteket és a nemzeti szakpolitikákat, megvalósítja a szocializmus alapértékeit, előmozdítja a hazaszeretet szellemét, ragaszkodik a társadalmi erkölcshöz, tudatosan erősíti az integritás és a fegyelem építését”.

(155)

Ezenfelül alapszabályának 3. cikke szerint a CCEMA „létrehozza a Kínai Kommunista Párt egy szervezetét, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket”, valamint – csakúgy, mint a CPCIF – „elfogadja a nyilvántartó és irányító szervek, a pártépítő szervek, valamint az illetékes ágazati irányító közigazgatási szervek üzleti irányítását, felügyeletét és irányítását” (27).

(156)

Következésképpen az érintett termék ágazatában még a magántulajdonú gyártók sem működhetnek piaci feltételek mellett. Ugyanis az ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(157)

Amellett, hogy az állami tulajdonú vállalatok feletti tulajdonjogon és más eszközökön keresztül ellenőrzést gyakorol a gazdaság felett, a kínai kormányzat a vállalatokban való állami jelenlétének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre. Amellett, hogy a megfelelő állami hatóságokat a kínai jogszabályok szerint megillető azon jog, hogy kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, tekinthető úgy, hogy megfelelő tulajdonosi jogokat testesít meg (28), a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy másik olyan fontos csatornával is rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket.

(158)

A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál létre kell hozni egy KKP-szervezetet (és ebben a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagnak lennie kell (29)), amely számára az adott vállalkozásnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket. Ezt a követelményt a múltban láthatólag nem minden esetben tartották vagy tartatták be szigorúan.

(159)

Legkésőbb 2016-tól azonban a KKP erőteljesebben, mintegy politikai alapelvként érvényesíti azt az igényét, hogy az állami tulajdonú vállalatokban ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket (30), többek között azzal, hogy nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalatokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és pártfegyelmet tanúsítsanak (31).

(160)

Értesülések szerint 2017-ben a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működött pártalapszervezet, a vállalatokra pedig egyre nagyobb nyomás nehezedett azt illetően, hogy a KKP szervezetei mondják ki a végső szót az üzleti döntéshozatal során (32). Ezek a szabályok a kínai gazdaság teljes egészében, minden ágazatra kiterjedően érvényesülnek, így az érintett termék gyártói és inputjaik beszállítói esetében is.

(161)

Ezenfelül 2020. szeptember 15-én„A KKP Központi Bizottsága Főhivatalának iránymutatása az Egységfront munkájának a magánszektorban, az új korszak jegyében történő fokozásához” címmel megjelent egy dokumentum (a továbbiakban: az iránymutatás) (33), amely tovább növelte a pártbizottságok magánvállalkozásokban játszott szerepét.

(162)

Az iránymutatás II.4. szakasza kimondja: „[f]okoznunk kell a pártnak az Egységfront magánszektorban végzett munkájának vezetésére irányuló általános képességét, és hatékonyan intenzívebbé kell tennünk a munkát ezen a területen”; a III.6. szakasz pedig a következőket jelenti ki: „[t]ovább kell fokoznunk a pártépítési tevékenységet a magánvállalkozásokban, és lehetővé kell tennünk a pártalapszervezetek számára, hogy hatékonyan betölthessék védőbástya szerepüket, és lehetővé kell tennünk a párttagok számára, hogy élcsapatként és úttörőként maguk is szerepet játszhassanak”. Az iránymutatás tehát hangsúlyozza, illetve fokozni kívánja a KKP szerepét a vállalatokban és egyéb magánszektorbeli gazdasági szereplőkben (34).

(163)

A vizsgálat megerősítette, hogy az APE-ágazatban is előfordulnak a vezetői pozíciók és a KKP-tagság/pártfunkciók közötti átfedések. Példának okáért a Nantong Jiangshan Agrochemical & Chemicals Limited Liability Co (35) vállalat vezetőségének tagjai egyidejűleg a KKP-ben is betöltenek tisztségeket (36).

(164)

Az a tény, hogy a KKP az üzleti döntésekbe is beavatkozik, csoportszinten is nyilvánvaló, amint az a rendelkezésre álló vállalati dokumentumokból kiderül. A Sinopec csoport 2022. évi éves jelentése rámutat, hogy „[a] vállalat folyamatosan javítja a pártépítési munka minőségét, fejleszti az alkalmazottak szellemiségét, erősíti a fegyelem-ellenőrzési és felügyeleti munkát, segíti az igazgatóságot a különböző döntések és megállapodások hatékony végrehajtása, valamint a vállalat magas színvonalú fejlődésének elősegítése érdekében” (37).

(165)

A Sinopec weboldala a párt vállalatcsoporton belüli szerepét az alábbiak szerint írja le: „[a] párt vezető szerepének erősítése a vállalatirányítás javításának folyamatában, […] a pártszervezet előmozdítása, hogy döntés szülessen a pártépítéssel és egyéb szempontokkal kapcsolatos főbb kérdések listájáról, és lehetővé váljon a pártszervezet számára a belső ellenőrzések menedzsmentjének körébe egyidejűleg tartozó, főbb üzleti és gazdálkodási kérdések listájának előzetes kutatása és megvitatása, amelyet be kell építeni […] a döntéshozatalt érintő ügyek listájába; egy központi döntéshozatali és információs rendszer kidolgozása, amely elősegíti a döntéshozatali kompetenciák listájának kidolgozását, e lista bevonását a döntéshozatali folyamatba és a folyamat számítógépesítését. A főbb ügyvezetési kérdések előzetes kutatására és megvitatására akként való tekintés, hogy ezek a Pártcsoport vezetői feladatai teljeskörű ellátásának fontos szempontjai […]” (38).

(166)

Az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra (39). Az alkil-foszfát-észterek ágazatában és a más ágazatokban (így a pénzügyi és az inputokat előállító ágazatokban) működő vállalatokban való állami jelenlét lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és költségek tekintetében.

(167)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi, a megyei és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és gyakorlatilag minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket.

(168)

Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (40).

(169)

A kínai hatóságok több olyan szakpolitikát is elfogadtak, amelyek az érintett termék ágazatának működésére nézve irányadóak.

(170)

Először is: a nyersanyagokról szóló tizennegyedik ötéves terv (41) közvetlenül az érintett termék ágazatával foglalkozik, kijelentve, hogy „[a] karbamid-, az ammónium-foszfát-, a kalcium-karbid-, a marónátron- és a sárgafoszfor-ágazat termelési kapacitásának növelése szigorú ellenőrzés tárgyát fogja képezni. Az új projekteknek azt az elvet kell követniük, hogy a meglévő kapacitással egyenlő mértékű vagy annál nagyobb termelési kapacitást kell biztosítaniuk” (42).

(171)

Ezenfelül az égésgátló anyagok az iparági strukturális kiigazításokról szóló 2019. és 2024. évi útmutató katalógusban (43) is szerepelnek mint ösztönzött ágazat.

(172)

Ezenkívül az Ipari és Információtechnológiai Minisztériumnak a vegyipar és a petrolkémiai ipar tartós növekedéséről szóló 2023. évi munkaterve (44) rögzíti, hogy egyik fő célkitűzése „[a] petrolkémiai ipar és vegyiparban az új iparosítási modell nemzeti demonstrációs bázisainak támogatása a fejlesztés minőségének javítása érdekében, valamint a Ningboi Zöld Petrokémiai Klaszter és más nemzeti fejlett gyártási klaszterek előmozdítása a petrolkémiai és vegyiparban, a világszínvonalú klaszterek irányába tett előrehaladás érdekében. Egy ipari bázis kiépítése a foszfortartalmú erőforrások hatékony és nagy értékű hasznosítása érdekében, a hagyományos iparágak, például a foszfátműtrágya- és a sárgafoszfor-ágazat strukturális kiigazításának felgyorsítása, valamint az új energiához, élelmiszerekhez és egészséghez szükséges foszfortartalmú vegyi anyagok ellátási kapacitásának növelése” (45).

(173)

Ezenkívül a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által 2022-ben kiadott, a vegyi szálak ágazatának minőségi fejlesztéséről szóló iránymutatás (46) célja, hogy elősegítse az olyan új szálas anyagok csúcsminőségű fejlesztését, mint például „[ú]j funkcionális poliészterek, kiváló minőségű kémiai monomerek és szuperszimulátorok, égésgátló anyagok, valamint antibakteriális és vírusellenes, vezetőképes, fázisváltó és energiatároló, hőmérsékletszabályozó, fotokróm, folyadékszínező, elnyelő és elválasztó, orvosbiológiai és egyéb funkcionális szálak. […] A kulcsfontosságú anyagok és segédanyagok kutatása és fejlesztése. A kulcsfontosságú anyagok, segédanyagok és adalékanyagok, például égésgátló anyagok, módosítók, előkeverékek, katalizátorok és funkcionális szálakhoz használt olajok kutatása és fejlesztése” (47).

(174)

Tartományi szinten Shandong tartománynak a vegyipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve (48) felszólítja a helyi hatóságokat, hogy „teljes mértékben használják ki az abból eredő előnyöket, hogy klór és a hidrogén termelése során marónátron is keletkezik, gyorsítsák fel a sókra specializálódó vegyipar vertikális bővítését és horizontális összekapcsolását, javítsák a klóralkáli, a nátrium-karbonát és a bróm mélyfeldolgozását, […] irányítsák a hagyományos klóralkáli downstream ipart úgy, hogy valósuljon meg annak a finomvegyipari termékekre történő kiterjesztése, továbbá biztosítsák a szubklorid klór downstream mélyfeldolgozási projektjeinek bevezetését” (49). A terv III.2.3. az alábbi kormányzati fellépést irányozza elő: „A klóralkáli-termelési kapacitás csökkentésének felváltásának előmozdítása és a termelési kapacitás szigorú ellenőrzése. […] A hulladék sósav átfogó hasznosításának ösztönzése klór és hidrogén előállítása érdekében” (50).

(175)

Hasonlóképpen Jiangsu tartománynak a vegyipar csúcsminőségű területekre összpontosító fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve kimondja (51): „[a]z ipari alapokra és előnyökre való tekintettel az ipari koncentrációból, a földhasználat arányából, valamint a tényezők beviteléből és -kibocsátásából származó előnyöket jelentősen javítani kell a kiigazítás és az optimalizálás révén, […] és az ipari láncnak csúcsminőségű termékekre való kiterjesztése a tartomány klóralkáli-iparának magas színvonalú fejlődését fogja eredményezni” (52).

(176)

Ezen túlmenően a kormányzati hatóságok az alábbiak szerint kívánják alakítani ki az ágazat ipari szerkezetét: „[ö]sszhangban a nemzeti iparpolitikai követelményekkel, amelyek szerint szigorúan ellenőrizni kell az új termelési kapacitásokat a többletkapacitással rendelkező ágazatokban, és a meglévő kapacitást azonos mennyiségű vagy kevesebb kapacitással kell pótolni a fejlett technológiai átalakítási és korszerűsítési projektek esetében, amelyek megfelelnek a szakpolitikai követelményeknek. Az olyan termékek gyártási kapacitását, mint a marónátron ellenőrizni kell, és összességében a jelenlegi szinten kell maradnia. Összeolvadásokkal és átszervezésekkel, az elavult berendezések kiselejtezésével, kapacitáspótlással és horizontális szövetségekkel a kormányzat által irányított és a vállalatok által önkéntesen végrehajtott műveletek megvalósítása, amelyek a beruházások bevonzásán és a kapacitáspótlásiindex-ügyletek piacorientáltságán alapulnak, valamint a termelési kapacitásoknak, az erőforrásoknak és a piacoknak az erőteljes vállalatok irányába történő terelése, és azok integrációja. A klóralkáli ágazatban piacvezető kiemelt vállalkozások kialakítása, az ipari szerkezet és az erőforrás-allokáció optimalizálása, a koncentrációs szint növelése” (53).

(177)

Az itt felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány tehát az ágazat fejlesztését és működését és az upstream inputokat gyakorlatilag valamennyi vonatkozásukra kiterjedően irányítja és ellenőrzi.

(178)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ágazathoz kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(179)

Az ügyben rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan az elsődleges céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok törvényes jogai és érdekei számára. Ennek okai a jelek szerint abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más, Kínán kívüli országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés alapvető hiánya jellemzi.

(180)

A csődesetek száma az ország gazdaságának méretéhez képest feltűnően alacsony, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek a gyakorlatban visszatartják a vállalkozásokat a csődvédelem igénybevételétől. Emellett az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, és sok esetben közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét (54).

(181)

A tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában elsősorban a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak (55). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterületek kollektív, a városi földterületek állami tulajdonban vannak); kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek – például aukciók előírásával – azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jogok allokálása átlátható módon, piaci árakon történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és egyes vevők ingyen vagy a piaci ár alatt jutnak földterülethez (56). Emellett a hatóságok a földterületek kiosztása során gyakran konkrét szakpolitikai célokat próbálnak megvalósítani, ideértve többek között a gazdasági tervek végrehajtását (57).

(182)

A kínai gazdaság más ágazataihoz hasonlóan az érintett termék gyártóira is az általános kínai csődjogi, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok alkalmazandók. Ennek következtében ezek a vállalatok is ki vannak téve a csődjogi és a tulajdonjogi szabályozás diszkriminatív alkalmazásából és nem megfelelő érvényesítéséből fakadó, felülről lefelé ható torzulásoknak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján e megfontolások maradéktalanul érvényesek az alkil-foszfát-észterek ágazatára is. A jelenlegi vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely kétségbe vonná ezeket a ténymegállapításokat.

(183)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett termék ágazatában a csődeljárási és a tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatív módon alkalmazzák, vagy nem érvényesítik megfelelő módon.

(184)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet több alapegyezményét, köztük azokat sem, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra vonatkoznak (58).

(185)

A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. Ez a szakszervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, és továbbra is csak korlátozott mértékben vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében (59). Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely a szociális és egyéb ellátásokat kizárólag egy adott közigazgatási területen lakók számára teszi maradéktalanul elérhetővé.

(186)

Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók jellemzően kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetben vannak és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (60). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(187)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az alkil-foszfát-észterek ágazata ne tartozna az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. Ennélfogva az ágazatban a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék és annak legfontosabb nyersanyaga előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesül.

(188)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(189)

Először, a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (61), valamint az, hogy ezek a bankok a források kihelyezésekor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat vesznek figyelembe. A pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nemcsak a tulajdoni jogviszonyon, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (62), továbbá – szintén a pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan – rendszeresen részt vesznek a kínai kormány által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában.

(190)

Ezzel összefüggésben a bankok eleget tesznek azon kifejezett jogszabályi kötelezettségüknek, hogy működésük során a nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztés igényeinek megfelelően, az állami iparpolitika iránymutatása szerint kell eljárniuk (63). Ezt a jelenséget erősítik további olyan szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket (64).

(191)

Amellett, hogy léteznek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek a rendes banki magatartás követéséről és a prudenciális követelmények tiszteletben tartásáról, így például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségességéről rendelkeznek, a számos bizonyíték – ideértve a piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításait is – azt valószínűsíti, hogy ezek a fajta szabályok a különböző jogszabályi rendelkezések alkalmazása során csupán másodlagos szerepet töltenek be.

(192)

Például a kínai kormány tisztázta, hogy a KKP-nak még a magánkézben lévő kereskedelmi bankok döntéseit is felügyelnie kell, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal. Jelenleg az állam bankirányítással kapcsolatos három átfogó céljának egyike az, hogy megerősítse a párt vezető szerepét a banki és biztosítási ágazatban, többek között a működési és irányítási kérdésekkel kapcsolatban (65). Ezenkívül a kereskedelmi bankok teljesítményértékelési kritériumainak most nevezetesen azt kell figyelembe venniük, hogy a szervezetek „hogyan szolgálják a nemzeti fejlesztési célkitűzéseket és a reálgazdaságot”, és különösen azt, hogy miként szolgálják a „stratégiai fontosságú és a feltörekvő iparágakat” (66).

(193)

Emellett a kötvény- és a hitelminősítések gyakran különféle okokból torzultnak tekinthetők, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás megléte. A becslések határozottan arra mutatnak, hogy a kínai hitelminősítések szisztematikusan gyengébb nemzetközi minősítésnek felelnek meg (67).

(194)

Ezt a jelenséget erősítik további olyan szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket (68). Emiatt a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező, nagyobb méretű magántulajdonú vállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatokban működő vállalatok felé tolódik el, ami azt jelzi, hogy a tőkéhez jutás feltételei és költségei nem minden piaci szereplő számára azonosak.

(195)

Másodszor: az elmúlt időszakban a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségen alacsonyan tartották. Ez túlhajtotta a tőkeberuházásokat, amelyek egyre kisebb megtérülési ráta mellett valósultak meg. A folyamatot szemlélteti, hogy az állami szektorban a vállalatok tőkeáttételi mutatója a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a szokásos kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(196)

Harmadszor: bár 2015 októberében megtörtént a nominális kamatlábak liberalizációja, az árjelzések a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok eredményei. 2018 végén a referencia-kamatlábon vagy az alatt nyújtott hitelek aránya még mindig az összes hitelezés legalább egyharmadát tette ki (69). Kína hivatalos médiája nemrégiben arról számolt be, hogy a KKP „a hitelpiaci kamatláb letörését” szorgalmazta (70). A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(197)

A kínai hitelezés általános bővülése azt jelzi, hogy a tőkeallokáció hatékonyságának romlása ellenére nincs jele a hitelezési gyakorlat szigorításának, amelyre pedig torzulásmentes piaci környezetben számítani lehetne. Emiatt rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelek volumene; a kínai kormány többször is úgy döntött, hogy vagy elkerüli a nemteljesítéseket (ami úgynevezett „zombicégek” létrejöttéhez vezetett) vagy átruházza az adósságot (például vállalategyesülések vagy hitel-tőke konverzió formájában), ezek a módszerek azonban nem feltétlenül oldották meg az általános hitelproblémát vagy kezelték annak elsődleges okait.

(198)

Összességében a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(199)

E vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki az érintett termék ágazatára. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(200)

A Bizottság megállapította, hogy a jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről fentebb és a jelentés I. részében tett ténymegállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkkel kapcsolatban fentebb és a jelentés II. részében ismertetett jellemzésre is.

(201)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az érintett termék gyártásához bizonyos inputokra van szükség. Amikor az érintett termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül. Ezeket a torzulásokat a fentiekben részletesen ismertettük, különösen a (167)–(199) preambulumbekezdésben. A Bizottság rámutatott arra, hogy az e torzulások mögött meghúzódó szabályozási felépítés általánosan alkalmazandó, és az alkil-foszfát-észterek gyártóira ugyanúgy vonatkoznak ezek a szabályok, mint bármely más kínai gazdasági szereplőre. A torzulások ezért közvetlen hatással vannak az érintett termék költségszerkezetére.

(202)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak az érintett termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás.

(203)

A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(204)

Sem a kínai kormány, sem a jelenlegi vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(205)

2023. november 6-án a CPCIF az első feljegyzésre válaszolva észrevételeket nyújtott be, többek között az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban.

(206)

Először is, a CPCIF azt az álláspontot képviselte, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nem alkalmazható, mivel az összeegyeztethetetlen a WTO-megállapodásokkal és a WTO Vitarendezési Testületének határozataival. A WTO-megállapodásokkal való összeegyeztethetetlenséget illetően a CPCIF azzal érvelt, hogy mivel Kína WTO-csatlakozási jegyzőkönyvének egyes, a dömpingszámításra vonatkozó rendelkezései 2016. december 11-én lejártak, az EU-nak tiszteletben kell tartania a WTO jogszabályai szerint fennálló, megfelelő kötelezettségeit. A Vitarendezési Testület határozataival való összeegyeztethetetlenséget illetően a CPCIF előadta, hogy – a Fellebbezési Testület által a DS 473 sz. ügyben tett megállapításokkal összhangban – az érintett termék rendes értékének kiszámításához szükséges költségek kiszámítása céljából, ha az exportáló ország belföldi ára nem használható fel, a vizsgáló hatóságok nem értékelhetik az exportőr/gyártó által vezetett nyilvántartásokban bejelentett költségeket a származási ország termelési költségeitől független referenciaérték alapján.

(207)

Ami a CPCIF-nek a WTO jogszabályaival való összeegyeztethetőségre vonatkozó érveit illeti, Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Kínából érkező termékekkel kapcsolatos dömpingellenes eljárásokban a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azon részei, amelyek nem vesztették hatályukat, mind a piacgazdaság fogalmi jellemzői, mind pedig a nem a kínai árakkal és költségekkel való szigorú összehasonlításon alapuló módszertan alkalmazása tekintetében továbbra is alkalmazhatók a rendes érték megállapítására.

(208)

Ami a CPCIF-nek a DS 473 sz. ügyre való hivatkozását illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Fellebbezési Testület DS 473 sz. ügyre vonatkozó jelentése nem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének végrehajtására vonatkozott, hanem egy, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében foglalt konkrét kikötésre. Mindenesetre a WTO jogszabályai – a Fellebbezési Testület által a DS 473. sz. ügyben adott értelmezés szerint – a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett lehetővé teszik egy harmadik ország adatainak felhasználását. Ezért a CPCIF érveit nem lehetett elfogadni.

(209)

Másodszor, a CPCIF azt állította, hogy az állítólagos torzulásokra nem szolgáltattak megfelelő bizonyítékokat, és még ha azok fenn is álltak volna, nem befolyásolták az alkil-foszfát-észterek előállítási költségeinek minden aspektusát, ezért nem kell a kínai exportáló gyártók költségeit teljes egészében más alapon megállapítani.

(210)

A CPCIF konkrétan azzal érvelt,

(211)

Ami a CPCIF azon érveit illet, hogy a bizonyítékok nem voltak elégséges a jelentős torzulások fennállásának és a termelési költségekre gyakorolt hatásuk mértékének bizonyítására, a Bizottság elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontja szerint, ha a Bizottság a panaszosok által a jelentős torzulásokra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat elegendőek ítéli meg, ennek alapján megindíthatja a vizsgálatot.

(212)

A jelentős torzulások fennállásának és lehetséges hatásának felmérése érdekében a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontjával összhangban összegyűjtötte azokat az adatokat, amelyek szükségesek a jelentős torzulások fennállásának és hatásának megállapításához, valamint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában előírt módszertan ebből következő alkalmazásához szükségesek.

(213)

A Bizottság által összegyűjtött adatokat és az abból fakadó – az állami tulajdonú vállalatoknak az érintett termék ágazatában való jelenlétére, a KKP-hez fűződő viszonyról, illetve a költségstruktúrát befolyásoló szakpolitikákra vonatkozó – következtetéseket e rendelet részletesen ismerteti. Ezért téves a CPCIF érvelése, mely szerint a panaszban szereplő bizonyítékok megkérdőjelezhető bizonyító erejű állításokat tartalmaznak, illetve hogy a Bizottság automatikusan vonta le következtetéseit.

(214)

2023. november 22-én az Anhui RunYue nevű exportáló gyártó észrevételeket nyújtott be az első feljegyzésre, többek között az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazására reagálva.

(215)

Először is, az Anhui RunYue azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nem egyeztethető össze a WTO jogszabályaival és a Vitarendezési Testület ítélkezési gyakorlatával. Anhui RunYue azzal érvelt, hogy a WTO dömpingellenes megállapodásának (a továbbiakban: ADA) 2.2. cikke nem ismeri el a jelentős torzulások fogalmát, és még ha a fogalom az ADA 2.2. cikkének hatálya alá is tartozna, a számtanilag képzett rendes érték EU általi kiszámításának szintén meg kell felelnie az ADA 2.2.1.1. cikkének, valamint az említett cikk Fellebbezési Testület általi értelmezésének, amelyet a DS 473 sz. ügyben ismertetett.

(216)

Azokkal a helyzetekkel kapcsolatban, amelyekben az ADA 2.2. cikke megengedi a rendes érték számtani képzését, Anhui RunYue azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti vizsgálatnak vagy a nem „szokásos kereskedelmi forgalomban”, vagy a „különleges piaci helyzetben” történő értékesítések meghatározása alá kell esnie. Mivel az alaprendelet ehelyett lehetővé teszi a rendes érték kiszámítását, miután megállapítást nyert, hogy a jelentős torzulások miatt nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása, az Anhui RunYue rámutatott, hogy az uniós jogszabályok olyan fogalmat vezetnek be, amely nem létezik az ADA-ban.

(217)

Ezenkívül az Anhui RunYue azt állította, hogy egy reprezentatív harmadik ország termelési tényezőire vonatkozó adatok felhasználása olyan helyzetet eredményez, amelyben a számtanilag képzett rendes érték semmilyen módon nem tükrözi az exportáló ország ár- és költségszintjét, amely következésképpen újabb összeegyeztethetetlenség a WTO jogszabályaival.

(218)

Másodszor, az Anhui RunYue azt állította, hogy nincs elegendő bizonyíték a vizsgált termék ágazatában tapasztalható jelentős torzulásokra.

(219)

Az Anhui RunYue szerint ennek a következő okai vannak:

(220)

Az Anhui RunYue érvelését nem lehetett elfogadni. Először is, ami azt az állítást illeti, hogy a jelentős torzulások alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti fogalma nem felel meg az ADA 2.2. cikke szerinti hasonló fogalomnak, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése teljes mértékben megfelel az ADA vonatkozó szabályainak, beleértve a rendes érték számtani képzésének az ADA 2.2. cikkében biztosított lehetőségeit.

(221)

Ami az Anhui RunYue DS 473 sz. ügyre való hivatkozását és azt az érvet illeti, hogy a számtanilag képzett rendes érték nem tükrözi az exportáló ország ár- és költségszintjét, ezzel a kérdéssel a (208) preambulumbekezdésben már foglalkoztunk.

(222)

Másodszor, a jelentésben szereplő bizonyítékok elavultságára, valamint annak szükségességére vonatkozó állítás tekintetében, hogy a Bizottság naprakész és érvényes bizonyítékokkal szolgáljon a jelentős torzulásokról a végső határozat meghozatala előtt, a Bizottság megjegyezte, hogy a jelentés átfogó dokumentum, amely széles körű objektív bizonyítékokon – többek között a kínai hatóságok által közzétett jogszabályokon, szabályokon és hivatalos szakpolitikai dokumentumokon, nemzetközi szervezetek mint harmadik felek által összeállított jelentéseken, szakemberek tudományos tanulmányain és cikkein, továbbá egyéb megbízható független forrásokon – alapul.

(223)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a jelentésben hivatkozott jogszabályok és szakpolitikai dokumentumok, beleértve az érintett termékre vonatkozó jogszabályokat is, javarészt hatályban maradnak, vagy a későbbi jogalkotási és szakpolitikai dokumentumokban is folytatódtak.

(224)

Az ilyen újabb fejleményeket dokumentálják a Bizottság ténymegállapításai, amelyek kiegészítették a kérelemben és a jelentésben szereplő, jelentős torzulások fennállására utaló információkat (lásd a (69) és (132) preambulumbekezdést). Ami az Anhui RunYue-nek az uniós szakpolitikákkal kapcsolatos megjegyzéseit illeti, amelyek állítólagosan hasonlóak a kínai ötéves tervekhez, a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint az exportáló országban alkalmazott árak és költségek tekintetében az adott rendelkezésben felsorolt egy vagy több torzító elem lehetséges hatását elemzi.

(225)

Ezen eljárás keretében semmilyen jelentőséggel nem bírnak a más piacokra (például az uniós piacra) jellemző költségszerkezetek és árképzési mechanizmusok.

(226)

Másodszor, ami a tizennegyedik ötéves terv jellegét illeti, a Bizottság rámutatott, hogy a kínai gazdaságot az ötéves tervek bonyolult szövevénye hatja át, amelyek minden szinten a hatóságok döntéseinek mozgatórugói.

(227)

Az Anhui RunYue-nak a kínai szakpolitikai dokumentumok jellegére vonatkozó érvelését illetően a Bizottság az ötéves terveket kötelező érvényű dokumentumoknak tekinti, nem utolsósorban azért, mert a tizennegyedik ötéves terv például egy egész szakaszt szentel a „tervek végrehajtására szolgáló mechanizmus javításának” (71), és kimondja, hogy: „Ami a jelen tervben meghatározott kötelező erejű mutatókat, jelentősebb műszaki projekteket, közszolgáltatási, környezetvédelmi, biztonsági és egyéb feladatokat illeti, tisztázni kell a felek felelősségét és elő kell irányozni a követelményeket, a közforrások elosztása, a társadalmi erőforrások irányítása és ellenőrzése, valamint az ütemtervnek megfelelő teljesítés biztosítása érdekében. Az iparfejlesztés és strukturális kiigazítás kapcsán a jelen tervben megfogalmazott várható mutatókat és feladatokat illeti, ezek megvalósításához elsősorban a piaci szereplők szerepére kell támaszkodni. A kormányzatoknak minden szinten kedvező politikai, intézményi és jogi környezetet kell teremteniük”.

(228)

Ami a panaszosok állítólagos képmutató álláspontját illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint az exportáló országban alkalmazott árak és költségek tekintetében az adott rendelkezésben felsorolt egy vagy több torzító elem lehetséges hatását elemzi.

(229)

Ezen vizsgálat szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bírnak azok az iparpolitikák, amelyek célja a létfontosságú ágazatok támogatása más piacokon (például az uniós piacon).

(230)

Ezenkívül a Bizottság nem értett egyet azzal az érvvel, amely szerint az állami beavatkozással kapcsolatos állítások alaptalanok, mivel nem minden gyártó állami tulajdonú vállalkozás, és a KKP-vel fennálló kapcsolat nem utal a kormány általi ellenőrzésre.

(231)

Az állami tulajdon, valamint az állami ellenőrzés és a szakpolitikai felügyelet vagy irányítás jelentős mértékben jelen van az APE-ágazatban. Ezen túlmenően a KKP-struktúrák jelenléte az APE szektor vállalataiban, valamint az a tény, hogy a vállalatok elősegítik a pártépítő tevékenységet és a KKP-tagok „döntéshozatalba” való bevonását, egyértelmű jele annak, hogy az említett vállalatok nem függetlenek az államtól, és felelősek azért, hogy a KKP szakpolitikái szerint, nem pedig a piaci erőknek megfelelően járjanak el.

(232)

Az Anhui RunYue kínai jogszabályokra való hivatkozása itt nem helyénvaló.

(233)

Először is, a vállalatokban állami tulajdonban lévő eszközökről szóló kínai törvény Anhui RunYue általi olvasata szelektív. Noha a vállalat hangsúlyozta az állam adminisztratív és részvényesi szerepköreinek a törvény 6. cikke szerinti formális megosztását, úgy döntött, hogy elhagyja az 1. cikkre való hivatkozást, amely a törvény általános célját úgy határozza meg, többek között, hogy „az állami tulajdonú gazdasági szektor nemzetgazdasági vezető szerepének támogatása és a szocialista piacgazdaság fejlődésének elősegítése”.

(234)

Az Anhui RunYue nem hivatkozott sem a 7. cikkre, amely felhatalmazza az államot, hogy ösztönözze az állami tőke nagyobb mértékű befektetését a nemzetgazdaság szempontjából fontos kulcsfontosságú iparágakba és területekbe, sem a 36. cikkre, amelynek értelmében az állami tulajdonú vállalatok beruházásainak meg kell felelniük a nemzeti iparpolitikának. Ami a kínai társasági törvény 11. cikkét illeti, a Bizottság számára nem volt világos, hogy a KKP miért ne lenne abban a helyzetben, hogy beavatkozzon egy vállalkozás működésébe, csupán azért, mert nem vett részt a vállalkozás alapszabályának megszövegezésében.

(235)

E tekintetben a Bizottság különösen rámutatott arra, hogy – 1. cikkének megfelelően – a kínai társasági törvényt többek között a szocialista piacgazdaság fejlődésének előmozdítása érdekében fogadták el.

(236)

A jelen szakaszban ismertetett, az egyebek mellett az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig az érintett termék ágazatára irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékok vizsgálatát is tartalmazó elemzés – és az annak során megvizsgált elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatása – arról tanúskodott, hogy az érintett termék árai és költségei (a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségeket is ideértve) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.

(237)

Ezen az alapon a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(238)

A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző termelési és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes termelési és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(239)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(240)

A Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést is fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: az első feljegyzés (73) és a második feljegyzés (74) (a továbbiakban: termelési tényezőkre vonatkozó feljegyzések).

(241)

E feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel.

(242)

A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy Brazíliát szándékozik megfelelő reprezentatív országnak tekinteni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások fennállása.

(243)

A vizsgált terméket csak Kínában, az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban gyártják. Ezek egyike sem olyan ország, amely – a 2. cikk (6a) bekezdésében meghatározott kritériumok szerint – Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettséggel rendelkezne.

(244)

A Bizottság ezért kiterjesztette az elemzését annak érdekében, hogy a vizsgált termékkel azonos általános kategóriába és/vagy ágazatba tartozó terméket találjon, és ez alapján válasszon ki egy reprezentatív országot.

(245)

A Bizottság mind az első, mind a második feljegyzésben ismertette a módszert, amely segítségével keresett egy olyan azonos általános kategóriába és/vagy ágazatba tartozó terméket, amelyet a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országok valamelyikében gyártottak.

(246)

A Bizottság az első feljegyzésben kifejtette, hogy az alkil-foszfát-észterek szerves foszfátokat tartalmazó égésgátlók (OPFR), ezért a reprezentatív ország megtalálását célzó elemzés az APE-vel azonos általános kategóriába tartozó terméket, azaz OPFR-t gyártó országok felkutatásával kezdődik, mivel mind a TCPP, mind a TEP szerves foszfátokat tartalmazó égésgátló.

(247)

Az első feljegyzés megállapította, hogy mind az Orosz Föderációban, mind Törökországban gyártanak szerves foszfátokat tartalmazó égésgátlót. Az Orosz Föderációt a továbbiakban a Bizottság nem tekintette lehetséges reprezentatív országnak a megbízható importadatok hiánya miatt.

(248)

Az alábbiakban kifejtettek szerint nincsenek a szerves foszfátokat tartalmazó égésgátló törökországi gyártóira vonatkozó, könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok.

(249)

A Bizottság ezt követően az első feljegyzésben kifejtette, hogy a lágyítószerek az alkil-foszfát-észterekhez kellően hasonló terméknek tekinthetők a következő okok miatt:

(250)

A Bizottság megállapította, hogy Brazíliában van lágyítószer-gyártást, és egy nyereséges termelő nyilvánosan elérhető pénzügyi adatait is megtalálta. A Bizottság nem talált arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó másik országban is gyártanának lágyítószereket.

(251)

A Bizottság felkérte a feleket, hogy tegyenek észrevételeket az első feljegyzésben szereplő, a reprezentatív ország megtalálásának módszerére vonatkozó érvelés kapcsán.

(252)

Egyetlen érdekelt fél sem tudott más olyan vegyi anyagot azonosítani, amely az APE-vel azonos általános kategóriába tartozó terméknek tekinthető.

(253)

A CPCIF nem értett egyet azzal, hogy a lágyítószerek valójában kellően hasonló termékek, és egyetértett a Bizottsággal abban, hogy az OPFR-t hasonlóbb termékként kell használni. A CPCIF azonban egyetértett abban, hogy nem állnak rendelkezésre könnyen elérhető adatok az OPFR-re vonatkozóan Törökországból vagy bármely más, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országból.

(254)

A CPCIF kijelentette, hogy a lágyítószerek egy nagyobb vegyianyagcsalád csupán egyik tagja, és sok más észter vagy vegyi anyag megfelel az első feljegyzésben meghatározott kritériumoknak.

(255)

A Bizottság a második megjegyzésben összefoglalta az észrevételeket, és válaszolt azokra, valamint arra a következtetésre jutott, hogy a lágyítószerek jobban hasonlítanak az APE-hez és általában az OPFR-hez, mint más észterek, amelyek nem rendelkeznek az APE-éval megegyező tulajdonságokkal.

(256)

A második feljegyzés a következő okok miatt jutott erre a következtetésre:

(257)

A Bizottság ezért Brazíliát kívánja reprezentatív országnak tekinteni az alapján, hogy az országban folyik lágyítószer-gyártás.

(258)

A Bizottság megjegyezte, hogy bár Törökország reprezentatív országnak tekinthető az OPFR gyártása alapján, az első és a második feljegyzés is problémákat fogalmaz meg mind a nyilvánosan elérhető importadatokkal, mind a könnyen elérhető pénzügyi adatokkal kapcsolatban.

(259)

A Törökországból származó importadatokat a Bizottság nem tekintette megbízhatónak a fő nyersanyagok kis mennyiségű behozatala, különösen a propilén-oxid és a foszfor elhanyagolható mennyisége miatt.

(260)

A Bizottság és az érdekelt felek nem találtak az olyan török vállalatokra, könnyen elérhető pénzügyi adatokat sem, amelyek hasonló terméket – OPFR-t vagy lágyítókat – gyártottak.

(261)

A fentebb kifejtettek szerint Brazília használható megfelelő reprezentatív országként, mivel az országban előállítanak lágyítószereket, és tekintettel arra, hogy a fő termelési tényezők behozatalát nem befolyásolta jelentősen a Kínából vagy az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében felsorolt más országok bármelyikéből érkező behozatal (75).

(262)

A Bizottságnak sikerült egy olyan brazíliai vállalatot is találnia, amely lágyítószereket gyárt, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében a nyilvánosan elérhető pénzügyi adatai torzulástól mentes és észszerű összegű SGA-költségeket és nyereséget mutatnak.

(263)

A Bizottság ezért a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni.

(264)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Brazília mint reprezentatív ország és az Elekeiroz SA mint a reprezentatív országban működő vállalat megfelelőségéről. Ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(265)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Brazília az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(266)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(267)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például nyersanyagok, energia, munkaerő), amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(268)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező (különösen a propilén-oxid, az etanol, a foszfor és a klór) torzulásoktól mentes költségét.

(269)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike foszfor-oxikloridot (egy TCPP és TEP előállításához egyaránt használt félkész terméket) vásárolt, ahelyett, hogy azt klórból és foszforból előállította volna.

(270)

mivel veszélyes természete miatt a foszfor-oxikloriddal világszerte nagyon korlátozott mennyiségben kereskedtek, a Bizottság a második feljegyzésben bejelentette, hogy referenciaértékét az alábbiak szerint határozza meg:

(271)

Ezenkívül a Bizottság kijelentette, hogy az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet, IBGE) (76) statisztikáit fogja felhasználni a torzulástól mentes brazil munkaerő-költségek megállapítására, valamint a Ministério de Minas e Energia (77) (Bányászati és Energiaügyi Minisztérium) által közzétett villamosenergia- és gőzárakat (amelyek a földgázárakon alapulnak).

(272)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy tekintettel arra, hogy bizonyos nyersanyagok a teljes előállítási költségnek csak elhanyagolható részét teszik ki, ezeket az elhanyagolható tételeket, amelyek a mintába, szereplő exportáló gyártók által jelentett teljes előállítási költség kevesebb mint 0,6 %-át teszik ki, a fogyóeszközök kategóriájában vonta össze.

(273)

A Bizottság azt is kijelentette, hogy kiszámítja majd a fogyóeszközöknek az alapanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív ország megállapított torzulástól mentes referenciaértékeinek használata során ezt az arányszámot alkalmazza majd az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(274)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

Termelési tényezők

(275)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásoktól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló importnak a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti súlyozott átlagos importárát vette alapul, amelyet megnövelt az importvámmal és a fuvarozási költségekkel, a (280) és (281) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(276)

A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 rendelet I. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta.

(277)

A Bizottság azért döntött a Kínából Brazíliába irányuló import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (61) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása.

(278)

mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából a reprezentatív országba irányuló behozatal kizárását követően az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene továbbra is reprezentatív maradt.

(279)

Egyes termelési tényezők esetében az együttműködő exportáló gyártók által viselt tényleges költségek az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki a felülvizsgálati időszakban. Mivel e termelési tényezők értéke a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számítást, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (272) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségében veszi figyelembe.

(280)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta.

(281)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére.

(282)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártók nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat reprezentatív országban található telephelyére leszállított nyersanyagok torzulástól mentes fuvarozási költségeinek becslésére.

(283)

A második feljegyzésre válaszul a Shandong Yarong arra kérte a Bizottságot, hogy igazítsa ki a propilén-oxid Brazíliába irányuló behozatalának importárát azon az alapon, hogy a Brazíliába irányuló behozatal csomagolási költségei esetleg nem egyeznek a kínai belföldi piacon felmerült költségekkel.

(284)

Tekintettel arra, hogy e kérelemhez nem szolgáltattak bizonyítékot, és nem álltak rendelkezésre olyan információk, amelyek lehetővé tennék a Bizottság számára e kiigazítást, ezt a kérést elutasította.

(285)

Az első és a második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben az Anhui RunYue azt állította, hogy a nyersanyagok GTA-ban szereplő importárait CIF-szinten határozták meg, és ezért tartalmazzák a tengeri szállítási költségeket és a biztosítási díjakat, miközben a kínai gyártók a helyi piacról olyan áron vásárolták a nyersanyagokat, amelyek nem tartalmazzák a tengeri szállítási költségeket és a biztosítási díjakat.

(286)

Ezért a vállalat véleménye szerint a tengeri szállítási költségeket és a biztosítási díjakat le kell vonni a Brazíliára vonatkozóan a GTA-ban szereplő adatokból a tisztességes összehasonlítás érdekében.

(287)

A Bizottság megjegyezte, hogy korábbi dömpingellenes vizsgálatai során következetesen a kereskedelmi statisztikákban rendelkezésre álló CIF-árakat használta a reprezentatív ország belföldi piacán elérhető inputok vételárának megállapítására.

(288)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az ár közvetlen versenyben volt a reprezentatív ország belföldi áraival, és ezért megfelelő viszonyítási alapként használható a vizsgálat céljaira. A Bizottság ennek alapján elutasította az állítást.

(289)

Az Anhui RunYue, az egyetlen foszfor-oxikloridot beszerző exportáló gyártó szintén arra kérte a Bizottságot, hogy hozzon nyilvánosságra további információkat az e termelési tényező referenciaértékének kiszámítására használt módszeréről. A Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak alatt közölte ezt a referenciaérték-számítást az Anhui RunYue vállalattal.

(290)

A Bizottság az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (a továbbiakban: IBGE) (80) által közzétett statisztikákat használta fel a brazil munkaerő referenciaértékének meghatározásához. Az IBGE statisztikái részletes információkat szolgáltattak a 2021. évi bérekről, a kapcsolódó társadalombiztosítási járulékokról és a foglalkoztatottak számáról a feldolgozóiparban. Ezeket az adatokat éves szinten közölték.

(291)

A Bizottság a NACE Rev.2 besorolás szerinti (81)„Vegyi anyag, -termék gyártása” elnevezésű gazdasági tevékenységnél szereplő munkaerőköltségekre vonatkozó adatokat (a termeléshez köthető személyzet adataira korlátozva) használta fel.

(292)

Az értékeket a Bizottság a vizsgált időszakhoz indexálta az IBGE által közzétett Nemzeti Fogyasztói árindex (Índice Nacional de Preços ao Consumidor, INPC) (82) segítségével.

(293)

A Brazíliában ledolgozott órákra vonatkozó információ nem állt rendelkezésre az IBGE statisztikáiban, ezért a referenciaérték kiszámításához a Bizottság a Brazíliában ledolgozott heti óraszámra vonatkozóan az ILO által közzétett adatokat (83) használta fel.

(294)

Következésképpen a Bizottság úgy számította ki az óránkénti munkaerőköltséget Brazíliában, hogy az IBGE statisztikáiban szereplő éves munkaerőköltséget elosztotta az éves ledolgozott órák számával.

(295)

A (331) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a rendes érték kiszámításakor a brazil óránkénti munkaerőköltséget ezután megszorozta az együttműködő kínai exportáló gyártók által bejelentett ledolgozott órák számával.

(296)

A második feljegyzést követően a CPCIF, az Anhui RunYue és a Shandong Yarong nyújtott be észrevételt a torzulástól mentes munkaerőköltségek megállapításához használt forrásra vonatkozóan.

(297)

A CPCIF azzal érvelt, hogy az IBGE által használt statisztikai módszer (vállalkozások körében végzett felmérés) és az adatok típusa (a felmérésből származó adatok) a statisztikák minőségét a vállalatok felmérésre való válaszadási hajlandóságától tette függővé, ami a felmérésben részt vevő vállalatokra vonatkozó részletek hiányában megkérdőjelezte az adatok reprezentativitását az érintett ágazat tekintetében.

(298)

A Bizottság megjegyezte, hogy az IBGE a szövetségi közigazgatás által működtetett, a Gazdasági Minisztérium irányítása alatt álló szervezet, amely az országra vonatkozó adatok és információk fő szolgáltatója. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a szervezet által gyűjtött adatok és az általa alkalmazott módszerek kellően megbízhatóak, és a statisztikai adatok elsődleges forrásaként szolgálnak Brazíliában. Az adott felmérésben részt vevő vállalatokra vonatkozó adatok rendelkezésre állását nem tartotta szükségesnek az ilyen intézmény megbízhatóságának, az alkalmazott statisztikai módszereknek és az általa gyűjtött adatoknak a megerősítéséhez. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(299)

A CPCIF azt is előadta, hogy a Bizottság által kiszámított munkaerőköltséget számos tényező növelte, nevezetesen a társadalombiztosítási járulékok túl magas százaléka, a nem kötelező költségek beszámítása és az egyéb költségek kétszeres figyelembevétele. Ezenkívül vitatta a számítást, azzal érvelve, hogy az alkalmazottak létszámának meghatározása év végén történt, és így nem tartalmazza az év folyamán elbocsátott személyzetet, ellenben tartalmazza azok végkielégítését, ami magasabb egy alkalmazottra jutó béreket eredményezett.

(300)

Először is a Bizottság a termeléshez köthető alkalmazottak bérére a társadalombiztosítási járulékok és egyéb munkaügyi juttatások olyan százalékát alkalmazta, amelyet az összes járulék és a teljes bér arányaként számított ki. A CPCIF meglátása szerint a Bizottságnak ki kell igazítania ezt a százalékos arányt, mivel a termeléshez nem köthető személyzet költségei a feltételezhetően magasabb javadalmazási szintjük miatt várhatóan nagyobb súllyal esnek latba. A CPCIF azonban ezt semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá, és semmilyen lehetséges módszert nem javasolt a kiigazításra.

(301)

Másodszor, az IBGE statisztikáiban részletes munkaügyi költségek szerepeltek, ideértve nemcsak a társadalombiztosítási járulékok törvényben előírt kiigazításait, hanem a munkáltatókat terhelő nem kötelező költségeket is. Mivel ezek a munkaerőköltségek szerves részét képezték, és az átlagos munkaerőköltség kiszámítása szempontjából is relevánsak, nem volt indokolt azok kizárása. Ráadásul a CPCIF nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy egyes költségeket kétszer is beleszámították volna a statisztikákba.

(302)

Végül a Bizottság megjegyezte, hogy a termeléshez köthető alkalmazottak száma 2021-ben gyakorlatilag változatlan maradt, mivel nagyon korlátozott, 2 %-os növekedést mutatott. Ezért úgy ítélte meg, hogy az év végi létszámszámlálás megbízható mutatója a termelésben foglalkoztatottak éves átlagos számának.

(303)

Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(304)

Az Anhui RunYue azt állította, hogy a munkaerőköltségeket számos tényező befolyásolta, és azok jelentősen eltértek a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó különböző országok között. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy mérlegelje, hogy munkaerőköltségeik nem torzultak, és így nem kell azokat helyettesíteni.

(305)

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy miután az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjával összhangban megállapítást nyert, hogy a vizsgált terméket érintő jelentős torzulások állnak fenn, akkor a Bizottság nem veheti figyelembe az egyes exportáló gyártók tényleges költségeit, kivéve, ha pontos és megfelelő bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítást nyert, hogy azok nem torzultak. Nem ez a helyzet állt fent, és ennek eredményeként a releváns költségeket a Bizottság torzultnak ítélte, és a kérelmet elutasította.

(306)

Mind a CPCIF, mind pedig az Anhui RunYue arra kérte a Bizottságot, hogy ne használja a fogyasztói árindexet (INCP) az IBGE adatok kiigazításához. A CPCIF azt állította, hogy nem helyénvaló ezt az árindexet használni, mivel az alkalmazottak vásárlóereje csökkent a magas infláció miatt, és az IBGE által közzétett, negyedéves brazil átlagbér alkalmazását javasolta. Az Anhui RunYue meglátása szerint nem áll fenn egyértelműen pozitív korreláció a nemzeti fogyasztói árindex és a bérszínvonal között, mivel azokat különböző tényezők befolyásolták. Azonban sem a CPCIF, sem az Anhui RunYue nem támasztotta alá bizonyítékokkal állítását.

(307)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az INCP-t széles körben használják Brazíliában a bértárgyalások során, mivel az a minimálbér ötszöröséig terjedő fizetési sávba tartozók esetében méri az árváltozást (84). Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az megfelelő index a bérinfláció mérésére. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(308)

A Shandong Yarong bírálta a Bizottságot amiatt, hogy két különböző forrást használt a Brazíliában érvényes óránkénti munkaerőköltség meghatározásához, nevezetesen az IBGE-t a bérek és a társadalombiztosítási járulékok forrásaként, valamint az ILO adatait a Brazíliában havonta ledolgozott órák számának vonatkozásában.

(309)

A Shandong Yarong azt állította, hogy a Bizottságnak csak az ILO adatait kellene felhasználnia, ahelyett, hogy két különböző forrást kombinálna, vagy pedig a kínai exportáló gyártók ténylegesen ledolgozott munkaidejét kellene felhasználnia.

(310)

mivel az IBGE nem teszi közzé a Brazíliában havonta ledolgozott órák számára vonatkozó számításait, a Bizottság nem tudta ugyanabból a forrásból megszerezni a költségeket és a ledolgozott órákat, és az ilyen korlátozások szükségtelenek voltak. A Shandong Yarong azt sem indokolta, hogy az adatforrások bármelyike miért ne lenne megbízható.

(311)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az ILO nem szolgáltatott ugyanolyan részletességű adatokat, mint az IBGE, mivel az előbbi a teljes feldolgozóipari ágazatra vonatkozóan összesített adatokat, függetlenül a vállalatok méretétől és tevékenységi alcsoportjától, ezért az IBGE-t megbízhatóbb adatforrásnak ítélte a torzulástól mentes munkaerőköltség megállapításához.

(312)

Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy módszertanilag hibás lenne a munkaerőköltség referenciaértékének egy adott országban – jelen esetben Brazíliában – egy másik országban ledolgozott óraszám alapján történő meghatározása; a munkaerőköltség-statisztikáknak tükrözniük kell a munkaerő-ráfordítás mennyiségét, azaz a ténylegesen ledolgozott munkaórák számát, valamint a munkaadót ezen munkaerő-ráfordítás mennyisége után terhelő megfelelő költségeket.

(313)

Ezért az állításokat a Bizottság elutasította.

(314)

A brazil ipari felhasználóknak felszámított villamosenergia-árat a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (Ministério de Minas e Energia) teszi közzé. A Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan a „Brazil havi energetikai közlönyben” közzétett átlagárakat használta.

(315)

A CPCIF azt állította, hogy a közlöny nem megfelelő forrás, mivel ugyanezen brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium szerint csak „a brazil teljes havi és halmozott energiaigényre vonatkozó észszerű becslést” tett lehetővé. A CPCIF felkérte a Bizottságot, hogy a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium egy másik kiadványából (85) származó adatokat használja, amelyet már korábbi ügyekben is alkalmazott.

(316)

A Bizottság elutasította az állítást. A Bányászati és Energiaügyi Minisztérium az összes villamos energiával kapcsolatos kiadványhoz ugyanabból a forrásból, az Agência Nacional de Energia Elétrica-tól (ANEEL) (86) szerezte be az adatokat, ezért a havi közlöny ugyanolyan megbízhatóságú, mint más kiadványok.

(317)

A CPCIF azt is felvetette, hogy a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium havi közlönyében szereplő árak tartalmazhatják az adókat és az áfát, és ha ez a helyzet, akkor ezeket le kell vonni.

(318)

A Bizottság megvizsgálta ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy Brazíliában nem vetnek ki áfát az energiára. A havi közlönyben közzétett díjak azonban tartalmazták az „Imposto sobre Circulação de Mercadorias e Serviços” (a továbbiakban: ICMS) elnevezésű adót, amely a brazil államok az áruforgalomra, valamint az államok és települések közötti szállítási és kommunikációs szolgáltatásokra vetnek ki. Ezt az adót az ipari felhasználók visszaigényelhették, ezért ténylegesen nem fizették meg. Mivel a legtöbb állam 17–18 %-os kulcsú ICMS-t szedett be a vizsgálati időszak alatt, a Bizottság újraszámította a villamos energia referenciaértéket, átlagosan 17,5 %-ot levonva a közzétett díjakból.

(319)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a gőz Brazíliában érvényes árát az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma által javasolt módszerrel (87) kívánja kiszámítani. Ez a módszertan a gőz költségét az előállításához szükséges hőbevitel alapján számítja ki. Ebből a célból a Bizottság a földgázt használta hőbevitelként, és a brazil ipari felhasználóknak felszámított, a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (88) a vizsgálati időszakra vonatkozóan közzétett gázárat használta fel.

(320)

A CPCIF felvetette, hogy mivel Brazília hatalmas széntartalékokkal rendelkezik, a gőzt nagyobb valószínűséggel állítanák elő feketekőszénből, mintsem földgázból, és hogy a Bizottság módszertanának tükröznie kellene ezt a felvetést.

(321)

A CPCIF nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a feketekőszén megfelelőbb input lenne a gőztermeléshez Brazíliában, pontosabban a vegyi ágazatban. Éppen ellenkezőleg, a brazil energiamérleg (89), amelyet az Empresa de Pesquisa Energética (a továbbiakban: EPE), a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium kutatóirodája tett közzé, azt mutatta, hogy a földgáznak sokkal nagyobb részaránya van a vegyiparban használt energiaszerkezetben, mint a feketekőszénnek, a földgáz ugyanis az energiafogyasztás 31 %-át teszi ki, szemben a feketekőszén 2,2 %-ával. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(322)

Ami a villamos energiát illeti, a CPCIF azt állította, hogy a Bizottságnak a gáz adómentes árát kellene alkalmaznia, mivel a közlönyben közzétett ár az adókat is tartalmazza. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kérés megalapozott, és az ICMS-t a gázra is kivetették, de azt az ipari felhasználók visszaigényelhetik, és nem fizették meg ténylegesen. Ezért a Bizottság újraszámította a gáz árát, levonva a 17,5 %-os ICMS-et.

(323)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy a fenti termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(324)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulástól mentes értékére.

(325)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes észszerű összegének megállapítása érdekében a Bizottság az Elekeiroz SA 2022. évi, a vállalat weboldalán közzétett pénzügyi adatokból indult ki (90).

(326)

A CPCIF megjegyezte, hogy ezek a 2022. évi beszámolók a vállalati eredményeket ketté bontják szerves és szervetlen vegyi anyagok értékesítésére. A CPCIF azt állította, hogy a szerves vegyi anyagok üzleti szegmensére vonatkozó pénzügyi adatok felhasználása jobban tükrözné egy APE-gyártó SGA-költségét és nyereségét.

(327)

mivel az APE szerves vegyület, a Bizottság megalapozottnak ítélte a CPCIF állítását, ezért az SGA-költségek és a nyereség kiszámításakor csak a szerves vegyi anyagok üzleti szegmensére vonatkozó adatokat vette figyelembe.

(328)

A Shandong Yarong arra kérte a Bizottságot, hogy az Elekeiroz SA vállalat nyereségét korlátozza az uniós gazdasági ágazatnak a panaszban meghatározott nyereségcéljára.

(329)

Tekintettel arra, hogy ez a javaslat valójában feleslegessé tenné az Elekeiroz beszámolóinak használatát, és nem tükrözné a szóban forgó vállalat nyereségét, a Bizottság a nyereség csökkentésére vonatkozó állítást elutasította.

(330)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípus szerinti bontásban megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(331)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártó által felhasznált mennyiségeket megszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság az ellenőrzés során megvizsgálta a mintában szereplő exportáló gyártók által közölt felhasználási arányok helytállóságát. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(332)

A torzulástól mentes gyártási költség megállapítását követően a Bizottság a (324) preambulumbekezdésben leírtak szerint meghatározott gyártási általános költségeket alkalmazta.

(333)

Ezt követően a Bizottság – a (325) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – hozzáadta az Elekeiroz SA 8,49 %-os SGA-költségeit és 8,39 %-os nyereségét (mindkét érték az eladott áruk bekerülési értékének százalékában volt kifejezve).

(334)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(335)

Az érintett termék közvetlenül független uniós vevőknek történő, említett exportja esetén az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(336)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártó esetében az Unióba irányuló kivitelből egy kis mennyiséget a gyártóval kapcsolatban lévő, harmadik országbeli kereskedőn keresztül bonyolítottak le. Ebben az esetben az exportár azon ár volt, amelyen a terméket először értékesítették egy független vevőnek az Unióban.

(337)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze. Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével.

(338)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság kiigazításokat hajtott végre a szállítási, biztosítási, kezelési és anyagmozgatási költségek, vámok, hitelköltségek, banki költségek és jutalékok tekintetében.

(339)

A Nantong Jiangshan exportáló gyártó esetében a 2. cikk (10) bekezdésének i. pontja szerinti kiigazítást hajtott végre a szingapúri székhelyű, vele kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül történő értékesítések tekintetében az árak összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében.

(340)

A Bizottság megállapította, hogy a Nantong Jiangshannal kapcsolatban álló szingapúri székhelyű vállalat jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat látott el. Ez a ténymegállapítás a következő egybehangzó bizonyítékokon alapult (91):

(341)

A másik országban székhellyel rendelkező kereskedő az értékesítéssel kapcsolatos alapvető feladatokat látott el, mint például az ügyfelek felkutatása, az értékesítési tárgyalások lebonyolítása, a szerződések aláírása, a szállítmányok intézése és a vámkezeléshez szükséges dokumentumoknak az ügyfél igényei szerinti elkészítése. Ezeket a funkciókat az Unióba irányuló valamennyi exportértékesítéssel kapcsolatban ellátták, amelyben a kereskedő részt vett. Ezek az értékesítések a Nantong Jiangshan Unióba irányuló összes exportértékesítésének kis részét tették ki a vizsgálati időszak során.

(342)

Végezetül a Nantong Jiangshan és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti szerződés tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek megerősítik a kereskedő függetlenségét gazdasági tevékenységei terén, valamint a kereskedő és a Nantong Jiangshan közötti „összetartozás hiányát”.

(343)

Ennek a kereskedőnek a feladatai egy jutalékalapon dolgozó ügynök feladatai voltak, ezért indokolt volt a 2. cikk (10) bekezdésének i. pontja szerinti kiigazítás. E kiigazítás a kereskedelmi vállalat SGA-költségeinek és egy olyan elvi nyereségnek a levonásából állt, amelyet a Bizottság általában az együttműködő független importőröktől esetében von le.

(344)

Mivel az együttműködő független importőr (92) nyereségét nem lehetett nyilvánosságra hozni, a Bizottság úgy döntött, hogy egy vegyi termékre vonatkozó legutóbbi vizsgálat során használt haszonkulcsot alkalmazza, nevezetesen egy független importőrnek a polivinil-alkoholokkal kapcsolatos vizsgálatban megállapított 6,89 %-os haszonkulcsát használja (93). Ezt a haszonkulcsot a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján megfelelőnek ítélte.

(345)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(346)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(347)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(348)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 59,1 %.

(349)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét.

(350)

Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – az Eurostat statisztikai adatai alapján megállapított – teljes importvolumen arányában kifejezve.

(351)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak több mint 80 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság megfelelőnek ítélte a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének a mintában szereplő, a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén való megállapítását.

(352)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(353)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban három uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(354)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 18 274 tonna volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, mint például a három uniós gyártó által kitöltött dömpingellenes kérdőívek alapján állapította meg. A (10) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a három vizsgált uniós gyártó adta a hasonló termék teljes uniós termelését.

(355)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint annak érdekében, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetét leíró különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(356)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók össztermelésének kis részét szánták belső felhasználásra. Az uniós gyártók közül csak egy értékesítette vagy alkalmazta a terméket belső felhasználásra, és ezen üzleti adatok bizalmas jellege miatt a pontos volumenek nem hozhatók nyilvánosságra ebben a rendeletben. A kötött piac stabil volt, és a teljes uniós felhasználás 2 %-a alatt maradt.

(357)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes gazdasági mutatók vizsgálatát szabadpiaci értékesítési adatok alapján végezte el. E gazdasági mutatók a következők: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen és -árak, jövedelmezőség, a beruházások megtérülése, valamint pénzforgalom.

(358)

Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást és kötött értékesítést is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. Ezek a következők: termelés; kapacitás és kapacitáskihasználás; beruházások; készletek; foglalkoztatás; termelékenység; munkabérek; valamint tőkebevonási képesség. Ezek a mutatók a teljes tevékenységtől függnek, függetlenül attól, hogy a termékeket belső felhasználásra szánják, vagy a szabadpiacon értékesítik.

(359)

Tekintettel arra, hogy az uniós gyártók termelésüknek csak kis részét szánták a kötött piacra, a vizsgálat nem tárt fel jelentős különbséget a gazdasági mutatók között, akár a teljes tevékenységre, akár a szabadpiacra vonatkozó adatok alapján vizsgálta őket.

(360)

Az érintett termék behozatala különböző TARIC-kódok alá tartozik, és az egyik kód az érintett terméken kívül más termékeket is tartalmaz. Ezért a behozatalt az érintett termékre vonatkozó, egy piaci információs szolgáltatótól (ThinkReal (94)) származó konkrét adatokkal kombinált Eurostat-statisztikái alapján kellett megállapítani. Mivel ezek a piaci információk csak előfizetéssel érhetők el, a Bizottság csak arra kapott engedélyt, hogy ezeket az adatokat tartományokban és/vagy indexálva hozza nyilvánosságra.

(361)

2020 előtt a TCCP-t a 2919900090 TARIC-kód alá sorolták be, amely a TCPP-nél szélesebb termékkört fed le. 2020 óta a TCPP a 3824999238 TARIC-kód alá tartozik, amely nem tartalmaz más termékeket. A TCPP behozatalát azonban továbbra is a korábbi kód (2919900090) alatt jelentették. A TCPP behozatali volumenének meghatározásához a Bizottság a ThinkReal piaci információt használta fel, amelyek csak a TCPP kínai exportvolumeneit tartalmazzák. A Bizottság az Eurostat és a ThinkReal adatait egymással kombinálva használta fel a TCPP figyelembe vett időszakban érvényes árának megállapításához. Ami a TEP behozatalát illeti, a Bizottság a 2919900050 TARIC-kód alatt jelentett Eurostat-statisztikákra támaszkodott, mivel ez a kód csak az érintett terméket fedi le.

(362)

A Bizottság egy 2023. november 15-én közzétett feljegyzésben (95) tájékoztatta az érdekelt feleket a fenti módszertanról, amelyet a behozatal megállapításához használni kívánt. Ebben a feljegyzésben a Bizottság részletesen ismertette a módszertant, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket a módszertannal, valamint a megállapított behozatali volumenekkel és -értékekkel kapcsolatban. A CPCIF, az érintett termék egyik importőre (Prochema) és egy felhasználó (Kingspan) nyújtott be észrevételeket e feljegyzés kapcsán.

(363)

A Kingspan kijelentette, hogy a legjobb tudomása szerint Kínán kívül nem gyártanak TEP-et, és a harmadik országokból érkező TEP-import nagy valószínűséggel szintén kínai eredetű.

(364)

A Prochema a kínai partnerei által gyűjtött kínai exportra vonatkozó információkat közölt. A Prochema továbbá megismételte az intézkedések bevezetése ellen korábban felhozott érveit, amelyekkel e rendelet 7.2. fejezete részletesebben foglalkozik.

(365)

A fenti (362)–(364) preambulumbekezdésben említett észrevételek egyike sem foglalkozott sem a Bizottság behozatali statisztikákról szóló feljegyzésében leírt módszerrel, sem az abban megállapított behozatali volumenekkel és értékekkel, illetve nem vitatta azokat.

(366)

Ezért az eljárás jelenlegi szakaszában a Bizottság a 2023. november 15-i feljegyzésben leírt módszertant alkalmazza.

(367)

A Bizottság az uniós felhasználást a) az összes ismert uniós gyártó uniós piacon történő szabadpiaci értékesítése (96) és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló – az Eurostat-adatokban és a (360) preambulumbekezdésben ismertetett piaci információs szolgáltatótól származó adatokban jelentettek szerinti – behozatal volumene alapján határozta meg, figyelembe véve az érintett ország együttműködő exportáló gyártói által benyújtott adatokat is. A fent említettek alapján a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(368)

A vizsgált termék teljes uniós felhasználása először 2019 és 2021 között csökkent. Ez a csökkenés egybeesett a gazdasági tevékenységnek a Covid19-válság idején elrendelt bezárások és a nemzetközi kereskedelmi forgalom csökkenése által előidézett lassulásával. A felhasználás 2022-ben kismértékben nőtt, de nem érte el a 2019-es szintet, és a vizsgálati időszakban tovább csökkent az építőipari tevékenység lassulásával összefüggésben. Összességében elmondható, hogy a figyelembe vett időszakban az érintett termék felhasználása 21 %-kal csökkent.

(369)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat és a ThinkReal behozatali adatai alapján határozta meg. A kínai behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította a 2. táblázat szerinti uniós szabadpiaci felhasználással.

(370)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(371)

A Kínából érkező behozatal volumene 2019-ben az uniós felhasználás 60 %-át tette ki. 2020-ban és 2021-ben a Kínából érkező import volumene csökkent a Covid19-válság kapcsán felmerülő logisztikai korlátok és a nemzetközi kereskedelmi forgalom lassulása miatt.

(372)

2021 után, a logisztikai korlátok enyhülését követően a Kínából érkező behozatal mennyisége gyorsan nőtt. A legjelentősebb – az előző évhez képest 56 %-os – növekedést 2021 és 2022 között regisztrálták. A kínai behozatal volumene a vizsgálati időszakban is magas szinten maradt az uniós felhasználás csökkenése ellenére.

(373)

Ennek eredményeként a kínai behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 60 %-ról 80 %-ra nőtt, ami 2019 és a vizsgálati időszak között 32 %-os növekedést jelent.

(374)

A Bizottság az importárakat az Eurostat és a ThinkReal adatai alapján határozta meg. A behozatalt érintő alákínálást az érintett ország együttműködő exportáló gyártóinak adatai, valamint az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakra megadott belföldi értékesítési adatok alapján állapították meg.

(375)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(376)

A Kínából érkező behozatal átlagos importára először jelentősen emelkedett. Ez az emelkedés egybeesett az importvolumennek a Covid19-válságból adódó logisztikai korlátok miatti csökkenésével. Ez a tendencia 2021 után megfordult. A volumen növekedésével párhuzamosan az érintett termék Kínából érkező behozatalának ára jelentősen csökkent 2021-hez képest. 2020 és 2021 kivételével az importárak a mintában szereplő uniós gyártók értékesítési árai és termelési költségei alatt maradtak a figyelembe vett időszakban, amint az a 8. táblázatban is látható.

(377)

A TCPP importára az egész figyelembe vett időszakban alacsonyabb volt, mint a TEP importára. Mindkét terméktípus ára azonos tendenciát követett: jelentős növekedés 2021-ben és 2022-ben, majd csökkenés a vizsgálati időszakban. A TEP importára a figyelembe vett időszakban összességében 28 %-kal, míg a TCPP importára 5 %-kal nőtt.

(378)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás megállapítása keretében a Bizottság az uniós gyártók által az uniós piacon független vevőknek felszámított és gyártelepi szintre átszámított súlyozott átlagos értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlította, és az együttműködő kínai gyártóktól származó behozatal tekintetében az első független uniós vevő részére történő értékesítéshez tartozó, CIF-alapon (a költségek, a biztosítások és a fuvardíjak megfizetésének feltételezésével) megállapított, a vámokkal és a behozatal után felmerülő költségekkel megfelelő módon kiigazított terméktípusonkénti súlyozott átlagárakat.

(379)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte az uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett ország együttműködő gyártóinak behozatalához tartozó alákínálási különbözet súlyozott átlaga az uniós piacon 32,0 % és 35,5 % között mozgott.

(380)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(381)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az uniós gyártók által rendelkezésre bocsátott – és a panaszban szereplő adatokkal összevetett – adatok alapján értékelte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság az uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Mivel a három vizsgált uniós gyártó az uniós gazdasági ágazat egészét képviselte, mind a makrogazdasági, mind a mikrogazdasági adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak, és megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére nézve.

(382)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(383)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, egységköltség, bérköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(384)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(385)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 56 %-kal esett vissza. A termelés csökkenése valamennyi uniós gyártót érintette. A termelési volumenek alakulása a kínai importvolumenekkel ellentétes képet mutatott: az uniós gazdasági ágazat kezdetben, 2019 és 2021 között növelni tudta termelését, amikor a kínai behozatal a Covid19-válságból eredő logisztikai korlátok miatt visszaesett. 2021 után a kínai behozatal ismét emelkedni kezdett, és az uniós termelési volumen 64 %-kal visszaesett 2021 és 2022 között, annak ellenére, amikor az uniós felhasználás nőtt. A vizsgálati időszakban, amikor az uniós felhasználás visszaesett, az uniós gazdasági ágazat termelési volumene tovább csökkent.

(386)

A termelési kapacitás gyakorlatilag változatlan maradt a figyelembe vett időszakban, 2020-tól csak kismértékű növekedés következett be a szűk keresztmetszetek megszüntetésére irányuló kisebb beruházások miatt. A termelési volumenek csökkenése miatt a kapacitáskihasználtság a 2019. évi 69 %-ról a vizsgálati időszakban csupán 30 %-ra csökkent. A kapacitáskihasználás csökkenése ugyanazt a tendenciát követte, mint a termelési volumen csökkenése. A figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás összességében 56 %-os csökkenést mutatott.

(387)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(388)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 58 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének ez a csökkenése jóval nagyobb volt, mint az uniós felhasználás 21 %-os csökkenése ugyanebben az időszakban.

(389)

Ez abban mutatkozott meg, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a szabadpiacon a 2019. évi 39 %-hoz képest a vizsgálati időszakban 20 %-ra esett vissza.

(390)

Az uniós szabadpiaci felhasználás a figyelembe vett időszakban mintegy 21 %-kal csökkent az építőipari tevékenység lassulását követően. Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat uniós szabadpiaci értékesítési volumene 58 %-kal visszaesett. Az uniós gazdasági ágazat így piaci részesedésének jelentős részét elveszítette, szemben az érintett országból származó behozatal piaci részesedésével, amely jelentősen növekedett ugyanezen időszak alatt.

(391)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(392)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje először – az értékesítés és a termelés emelkedését követően – nőtt. A termelés és az értékesítés 2021 utáni visszaesését követően a foglalkoztatás is csökkent, visszafordítva a korábbi tendenciát 2019 és 2021 között. A teljes figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás csökkent az uniós gyártók termelési volumenének visszaesése miatt. Ennek következtében a munkaerő – a közvetett foglalkoztatást nem számítva – 14 %-kal csökkent.

(393)

2019 és 2021 között a termelékenység is nőtt. A termelékenység azonban a termelési volumen csökkenésével párhuzamosan drasztikusan visszaesett 2021 után. A vegyi feldolgozóipar sajátosságaiból adódóan, ahol egy bizonyos alkalmazotti létszám szükséges a termelési folyamatok működésben tartásához függetlenül termelési volumentől, a foglalkoztatás nem volt képes teljes mértékben alkalmazkodni a csökkenő termelési szintekhez. Ez a termelékenység 49 %-os csökkenését eredményezte a teljes figyelembe vett időszakban.

(394)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(395)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Az érintett termék egy részét (TCPP) 2010-ben vizsgálta a Bizottság, de a vizsgálatot intézkedések nélkül megszüntette. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(396)

Az uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(397)

Az uniós gazdasági ágazat uniós szabadpiaci értékesítési árai először 2019 és 2020 között csökkentek, majd – a kínai behozatal csökkenése és az e behozatal által az uniós piacra gyakorolt árnyomás enyhülése következtében – emelkedtek. A vizsgálati időszakban az árak ismét csökkentek az importvolumen ismételt növekedését és az érintett országból érkező behozatal árainak csökkenését követően. Az Unióban az átlagos értékesítési egységár összességében 36 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(398)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége 42 %-kal növekedett. A költségek növekedését főként a legfontosabb nyersanyagok, a sárga foszfor és a propilén-oxid magasabb költségei idézték elő, amelyek a teljes termelési költség több mint 50 %-át teszik ki. Ugyanebben az időszakban az értékesítési árak 36 %-kal emelkedtek, de ez nem volt elegendő a kínai behozatal által gyakorolt jelentős árlenyomás miatti nyersanyagár-emelkedés ellensúlyozásához.

(399)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(400)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 2020-ban 7 %-kal csökkent, majd 2021-ben 8 %-kal, 2022-ben 2 %-kal növekedett, ezt követően a vizsgálati időszakban további 2 %-kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy a figyelembe vett időszak alatt összességében 5 %-kal nőtt.

(401)

Az uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(402)

A készletszintek meglehetősen mérsékeltek voltak a figyelembe vett időszakban, és a termelési volumen kevesebb mint 10 %-át tették ki. Összességében elmondható, hogy a figyelembe vett időszakban a zárókészletek szintje – a termelési volumen csökkenésével összhangban – 33 %-kal csökkent. A vizsgálat a figyelembe vett időszakban nem észlelt rendellenes készletszinteket, hanem csak normális ingadozásokat, különösen a termelési szintekkel összevetve. Ez tükrözi az uniós gyártók azon képességét, hogy rugalmasan reagáljanak a változó keresletre.

(403)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(404)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(405)

A figyelembe vett időszakban a jövedelmezőség először a 2019. évi 3 %-ról 29 %-ra javult 2021-ben, amikor a kínai import visszaesett, az árszint pedig a Covid19-válságból eredő logisztikai korlátok miatt emelkedett. 2021 után a kínai import volumene jelentősen nőtt, az importárak pedig meredeken visszaestek. Az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége ugyanakkor megnövekedett. A kínai import által kifejtett árnyomás miatt az uniós gyártók nem tudták a költségnövekedésre reagálva emelni áraikat. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2021. évi 29 %-ról –6 %-ra esett vissza a vizsgálati időszak alatt.

(406)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalomban tapasztalt tendencia a figyelembe vett időszakban követte a jövedelmezőség tendenciáját, amelyre viszont hatással voltak a megnövekedett termelési költségek és az értékesítési mennyiségek negatív alakulása, valamint az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes árait a megnövekedett termelési költségekkel összhangban emelni.

(407)

Az uniós gazdasági ágazat beruházásai először 2019 és 2020 között csökkentek, majd a megnövekedett termelési volumennel és teljesítménnyel összhangban 2020 és 2022 között emelkedtek. A romló eredmények mellett a beruházások is csökkentek a vizsgálati időszak alatt. Összességében elmondható, hogy a beruházások volumene 28 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(408)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Hasonló tendencia mentén alakult, mint a jövedelmezőség: először 2019-től 2021-ig javult, majd meredeken csökkent, és a vizsgálati időszakban negatívba fordult.

(409)

Az uniós gyártók viszonylag nagy csoportok tagjai voltak, amelyek vegyi termékek sokaságát gyártották. A vizsgált termék nem képviselt jelentős hányadot e csoportok teljes bevételében. Ezért rövid távon a csoportszintű tőkebevonási képességet nem befolyásolta jelentősen a vizsgált termékből származó nyereségnek a figyelembe vett időszak alatt bekövetkezett csökkenése.

(410)

A figyelembe vett időszak alatt valamennyi fő kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott. Az uniós ágazat termelési volumene 56 %-kal, szabadpiaci értékesítési volumene pedig 58 %-kal csökkent. Ez a csökkenés jelentősen meghaladta a felhasználás figyelembe vett időszakban tapasztalt 21 %-os csökkenését, és azt eredményezte, hogy a szabadpiaci piaci részesedés a 2019. évi 39 %-ról a vizsgálati időszak alatti 20 %-ra esett vissza, ami 19 százalékpontos csökkenést jelent.

(411)

A Kínából érkező behozatal 5 %-kal nőtt 2019 és a vizsgálati időszak között, és miközben az uniós piaci felhasználás 21 %-kal zsugorodott, a kínai behozatal piaci részesedése számottevően megnőtt. Az érintett országból érkező behozatal piaci részesedése jelentősen, 60 %-ról 80 %-ra nőtt 2019 és a vizsgálati időszak között.

(412)

Ezenkívül a kínai importárak mindössze 11 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban, amikor az uniós termelési költségek 42 %-kal nőttek a megnövekedett nyersanyagköltségek miatt.

(413)

A kínai importárak szintén az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradtak, kivéve 2020-ban és 2021-ben, amikor a behozatalt a Covid19-válság idején jelentkező logisztikai korlátok miatt visszaszorították.

(414)

A vizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártók importárai átlagosan 34,6 %-kal kínáltak az uniós árak alá.

(415)

Ezenkívül az alákínálástól függetlenül a Bizottság a 3., 4., 6. és 8. táblázatban szereplő tendenciák alapján megállapította továbbá, hogy a dömpingelt behozatal leszorította az uniós gazdasági ágazat árait. Az uniós gazdasági ágazat ugyanis nem tudta olyan mértékben növelni árait, mint a termelési költségek növekedése, különösen a vizsgálati időszakban, amikor a dömpingelt behozatal növelte piaci részesedését, és az uniós gazdasági ágazat veszteségeket szenvedett el.

(416)

A Covid19-válság 2020-ban és 2021-ben átmenetileg csökkentette a kínai behozatal volumenét, és ebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat mutatói pozitívan alakultak. Ezek a pozitív tendenciák azonban gyorsan megfordultak 2021 után, amikor a Kínából érkező behozatal volumene ismét megugrott, és az importárak pedig lezuhantak. Még ha az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai emelkedtek is a figyelembe vett időszakban, ez az emelkedés alacsonyabb volt, mint a termelési költség növekedése. A kínai behozatal által kifejtett árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta olyan mértékben növelni árait, hogy az tükrözze termelési költségei emelkedését. Ennek eredményeképpen a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat veszteségessé vált.

(417)

Összefoglalva, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene drámaian, csaknem 60 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban, ami jóval több, mint a felhasználás csökkenése az uniós piacon, és így az uniós gazdasági ágazat elveszítette a piaci részesedésének felét. A Kínából érkező behozatal számottevő volt a figyelembe vett időszakban a 2020-ban és 2021-ben bekövetkezett átmeneti visszaeséstől eltekintve, és árai az uniós gazdasági ágazat árainál jóval alacsonyabbak voltak (kivéve 2020-ban és 2021-ben egy átmeneti időszakot). A kínai behozatal és az árlenyomás jelentette teher miatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési szintje 2021 és a vizsgálati időszak között rövid időn belül több mint 50 %-kal esett vissza. A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat olyan árakon értékesített, amelyek már nem fedezték költségeit, és ennek következtében veszteségessé vált.

(418)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(419)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: a más országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a magas beruházási költségek miatt az uniós gazdasági ágazat által önmagának által okozott kár, a Covid19-világjárvány alatt és után tapasztalt kivételes piaci feltételek, az uniós fogyasztás csökkenése, az uniós gazdasági ágazat behozatala, a megnövekedett nyersanyag- és energiaköltségek az Unióban, az infláció, valamint a helyettesíthetőség hiánya.

(420)

Az érintett országból érkező behozatal volumene (amint azt a 3. táblázat mutatja) 2019 és a vizsgálati időszak között 5 %-kal nőtt, következésképpen annak piaci részesedése 20 százalékponttal 60 %-ról 80 %-ra bővült. Ez a növekedés jelentős mértékben meghaladta az uniós piaci felhasználás ugyanezen időszak alatti alakulását, amely 21 %-kal csökkent. Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 58 %-kal, piaci részesedése pedig 19 %-kal csökkent. Ezenkívül az érintett országból érkező behozatal árai, még ha 2020 és 2022 között átmenetileg emelkedtek is, 2022 után meredeken visszaestek, és 32,0–35,5 %-kal, átlagosan 34,6 %-kal kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak.

(421)

A dömpingelt behozatal által gyakorolt nyomás szintén jelentős árlenyomást okozott, amit az is bizonyít, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta a költségei növekedésével azonos mértékben emelni az árait. Amint azt a 8. táblázat mutatja, a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési költségei 42 %-kal emelkedtek, miközben az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai 36 %-kal estek vissza. Ez az elégtelen áremelkedés az értékesítési volumenek és a piaci részesedés jelentős csökkenését eredményezte. Következésképpen amiatt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes emelni az árait és az értékesítési volumenek csökkentek, az ágazat jövedelmezősége (a kivételes 2021-es évet követően) meredeken visszaesett, és a vizsgálati időszak alatt elérte a –6 %-os veszteséget.

(422)

A kármutatókra vonatkozóan a (353)–(418) preambulumbekezdésben bemutatott elemzés tanúsága szerint az uniós gazdasági ágazatnak különösen a figyelembe vett időszak vége felé romlott a gazdasági helyzete, ami egybeesett az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős növekedésével. E behozatalról megállapították, hogy a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált és mindenesetre jelentős árlenyomást okozott, mivel az uniós gazdasági ágazat nem volt képes az előállítási költségek növekedésének megfelelően emelni árait, különösen a vizsgálati időszak alatt.

(423)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a Kínából érkező, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett dömpingelt behozatal okozta. Az említett kár mind a volumenekre, mind pedig az árakra hatással volt.

(424)

Az eljárás megindítására vonatkozó észrevételeiben CPCIF azt állította, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatot ért kárt nem a kínai export, hanem más tényezők okozták, mint például a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat saját behozatala, az uniós gazdasági ágazat kivitelének csökkenése, az uniós gazdasági ágazat rendkívül magas beruházási költségei, a piaci egyensúly visszaállításának hatásai, a megnövekedett nyersanyagköltségek az Unióban, az energiaárak megugrása az Unióban, az infláció az Unióban, valamint a termék helyettesíthetőségének hiánya.

(425)

A Bizottság elemezte, hogy ezek a tényezők hozzájárultak-e a kárhoz, és ha igen, milyen mértékben.

(426)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban legfeljebb 2 861 tonnát tett ki, a vizsgálati időszakban pedig csupán 185 tonnát.

(427)

Ezért az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem lehetett a kár forrása.

(428)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményt nyújtott az exportpiacon a vizsgálati időszakban, és hogy az uniós gazdasági ágazat gyenge exportteljesítménye az uniós gazdasági ágazatot ért kár fő oka.

(429)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(430)

A figyelembe vett időszakban az exportvolumen az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítési volumenének kevesebb mint 20 %-át tette ki. Ezen kivitelek átlagára először 80 %-kal nőtt 2019 és 2022 között. Ez a szint ezután csökkent a vizsgálati időszakban, azonban 40 %-kal magasabb maradt a 2019. évi szintnél. Ezen kivitelek átlagára magasabb volt, mint az uniós gazdasági ágazat uniós piacon felszámított átlagára, és a figyelembe vett időszak során a termelési költségnél is magasabb szinten maradt.

(431)

Az exportértékesítési árak ezért pozitív haszonkulcsot biztosítottak a figyelembe vett időszak egészében. Ezenkívül, mivel az exportértékesítések mennyisége az uniós gyártók teljes értékesítési volumenének kevesebb mint 20 %-át tette ki, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(432)

A Bizottság ezért elutasította a CPCIF azon érvelését, amely szerint az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye hozzájárult a kárhoz.

(433)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy az uniós gyártók számottevő beruházásokat hajtottak végre 2022-ben, és felvetette, hogy e beruházások jelentős súllyal bírhattak a teljes termelési költségben, ezáltal kárt okozva.

(434)

A vizsgálat megállapította, hogy bár a beruházások relatív értékben megduplázódtak 2021 és 2022 között, abszolút értékben mért szintjük szerény maradt (az uniós gazdasági ágazat értékesítési forgalmának kevesebb mint 1 %-át tették ki) a teljes figyelembe vett időszakban. Sem a beruházások, sem az azok miatt megnövekvő értékcsökkenési leírás nem gyakorolt jelentős hatást az olyan kármutatókra, mint a termelési költség, a jövedelmezőség vagy a pénzforgalom.

(435)

A Bizottság ezért elutasította azt az érvet, miszerint az uniós gazdasági ágazat által végrehajtott beruházások hozzájárultak a kárhoz.

(436)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy a kárt a piaci feltételek okozták. Azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által a jövedelmezőség és a piaci részesedés terén 2021-ben tapasztalt ugrásszerű növekedés a Covid19-világjárvány által okozott különleges gazdasági feltételeknek és piaci helyzetnek volt köszönhető, valamint hogy a piacnak a normál feltételekhez való visszatérésével a Kínából származó érintett termék ára csökkent, de a 2019-es árszint felett maradt. Így a panaszosok jövedelmezőségének csökkenése várható volt a szokásos piaci dinamika következtében.

(437)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az érveléssel. Míg a Covid19-világjárvány által előidézett helyzet valóban hozzájárult az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének és jövedelmezőségének növekedéséhez 2020-ban és 2021-ben, az ezt követő csökkenést nem lehet úgy jellemezni, mint a piac visszatérését a szokásos feltételekhez. A (360)–(373) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kínai behozatal nőtt a figyelembe vett időszakban, miközben az uniós felhasználás csökkent. Ez a (387)–(389) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 39 %-ról 20 %-ra történő csökkenését eredményezte. A jövedelmezőségnek a figyelembe vett időszak során bekövetkezett csökkenése nem az abszolút árszintek változásának, hanem az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és termelési költsége közötti eltérésnek volt köszönhető. A (396)–(398) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az értékesítési áraknak a figyelembe vett időszakban tapasztalt 36 %-os növekedése nem volt elegendő a kínai behozatal által kiváltott jelentős árnyomás miatti nyersanyagár-emelkedés ellensúlyozásához.

(438)

A Bizottság ezért elutasította azt az érvet, hogy a kárt a szokásos piaci feltételek okozták.

(439)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy a kár az Unióban megnövekedett nyersanyag- és energiaköltségeknek, valamint általában véve az inflációnak tudható be. Azt állította, hogy különösen a legfontosabb nyersanyagok, nevezetesen a foszfor-oxiklorid és a propilén-oxid árai jelentősen emelkedtek az Unióban, ellenben Kínában nem. Hasonlóképpen a CPCIF azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének romlása egybeesett a villamosenergia- és gázárak emelkedésével, valamint az emelkedő inflációs rátákkal az Unióban.

(440)

A vizsgálat megállapította, hogy a foszfor-oxiklorid és a propilén-oxid valóban jelentős részt képvisel a vizsgált termék előállítási költségében, míg a többi termelési tényező részesedése kevésbé hangsúlyos. A (396)–(398) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az átlagos uniós értékesítési egységár a figyelembe vett időszakban összességében 36 %-kal nőtt, miközben az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége 42 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Mivel az uniós gyártók jövedelmezőségének fő tényezője az, hogy a költségnövekedést az értékesítési árban érvényesíteni tudják, a költségek és az értékesítési árak közötti egyenlőtlenség valóban az uniós gyártók jövedelmezőségének romlását okozta.

(441)

A (440) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat képtelen volt továbbhárítani a költségnövekedést az érintett országból érkező dömpingelt behozatal alacsony árai miatt, amelyek alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, és mindenesetre jelentős árlenyomást okoztak. Amint a 8. táblázat mutatja, 2022-től a vizsgálati időszakig az uniós gazdasági ágazat előállítási költsége stabil maradt, ugyanakkor a dömpingelt kínai export nyomása miatt az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt 20 %-kal csökkenteni értékesítési árait, ami miatt jövedelmezősége 15 %-ból – 6 %-os veszteségbe fordult át.

(442)

Végül a vizsgálat megállapította, hogy a többi termelési tényező részesedése nem jelentős, ezért az infláció e termelési tényezőkre gyakorolt hatása sem okozhatta az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének romlását.

(443)

A Bizottság ezért elutasította azt az érvelést, miszerint a kárt az Unióban megnövekedett nyersanyag- és energiaköltségek vagy az infláció okozta.

(444)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CPCIF azt állította, hogy a TCPP és a TEP nem helyettesíthetők egymással, ezért a Kínából származó TEP behozatala nem okozhatott jelentős kárt a csak TCPP-t gyártó és értékesítő uniós gazdasági ágazatnak.

(445)

A (48) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a TEP és a TCPP hasonló alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel bírnak, és – a teljes uniós felhasználás nagy részét kitevő – merevhabokban való alkalmazások esetében helyettesíthetők egymással. Mivel a két terméktípus közvetlen versenyben áll egymással az uniós piacon, a kárt nemcsak a TCPP, hanem a TEP behozatala is okozta.

(446)

A Bizottság ezért ezt az érvet elutasította.

(447)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Az összes többi tényező által az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen fejleményeire – a piaci részesedés és a jövedelmezőség visszaesésére, a beruházások romló megtérülésére és a csökkenő pénzforgalomra – gyakorolt hatás csak korlátozott volt.

(448)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár elsősorban piacvesztés, áralákínálás és árlenyomás, romló jövedelmezőség, a beruházások romló megtérülése, valamint a pénzforgalom csökkenése formájában jelentkezik.

(449)

A panaszosok a panaszban azt állították, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn.

(450)

Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt.

(451)

Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete magasabb lenne-e, mint a kárkülönbözetük.

(452)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(453)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(454)

A kínai behozatal piaci részesedése 60 % volt a figyelembe vett időszak első évében, és a teljes időszak alatt magas maradt. Ilyen körülmények között a figyelembe vett időszakban nem lehetett megállapítani a kínai behozatal növekedését megelőző jövedelmezőséget.

(455)

A panaszos azt állította, hogy 2021-ben rendes versenyfeltételek uralkodtak, és a Bizottságnak ezt az évet kellene felhasználnia az alapnyereség megállapítására. A 2021-ben elért 29 %-os jövedelmezőség azonban a kínai kijárási korlátozásokkal és a Covid19-válság idején lecsökkent nemzetközi kereskedelmi forgalommal magyarázható. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az említett évben elért jövedelmezőség szintje nem felelt meg a szokásos versenyfeltételeknek.

(456)

2020-ban és 2022-ben az uniós gazdasági ágazat 6 %-os vagy annál magasabb jövedelmezőséget ért el, amint az a (403) preambulumbekezdésben látható. Ezekre az évekre azonban – legalábbis részben – szintén hatással volt a Covid19-válság okozta felfordulás, és nem minősülnek szokásos versenyfeltételekkel jellemezhető éveknek.

(457)

Olyan időszakot keresve, amikor a verseny szokásos feltételei érvényesülnek, a Bizottságnak szándékában állt az elmúlt tíz év során elért jövedelmezőséget megvizsgálni. Csak egy panaszos nyújtotta be a kért információt. Ezért lehetetlen volt olyan jövedelmezőséget megállapítani, amely az uniós gazdasági ágazat egészére nézve reprezentatív lenne a 10 éves időszakban. Ezenkívül a kínai behozatal jelentős volt (legalább 47 000 tonna) a teljes 10 éves időszak alatt, így ebben az időszakban egyetlen év sem tekinthető a kínai behozatal növekedése előtti időszaknak.

(458)

A szokásos alapnyereség értékelésére a panaszosok egy alternatív módszert javasoltak, amely az érintett termékhez állítólag hasonló, de nem dömpingelt kínai behozatal tárgyát képező termékek által elért jövedelmezőség méréséből állt.

(459)

Az egyik panaszos ismertette az érintett terméket, valamint egyéb foszforszármazékokat és egyes lágyítószereket gyártó üzletág haszonkulcsát.

(460)

A második panaszos ismertette az érintett terméket kivéve az összes foszforszármazék esetében elért haszonkulcsot.

(461)

Egy harmadik panaszos ismertette egy különálló foszforalapú égésgátló anyag haszonkulcsát.

(462)

A panaszosok azonban nem tudták bizonyítani, hogy az állítólagos hasonló termékekre ugyanaz a versenykörnyezet, piacméret, vevőszerkezet és más, a jövedelmezőséget befolyásoló tényezők voltak érvényesek.

(463)

Ezért az e kapcsolódó termékek esetében elért jövedelmezőség nem tekinthető egyenértékűnek az érintett termék szokásos alapnyereségével, és a Bizottság elvetette ezt az alternatív módszert.

(464)

mivel nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szokásos versenyfeltételek mellett 6 %-nál magasabb jövedelmezőséget lehetne elérni, a Bizottság az alapnyereséget 6 %-ban határozta meg.

(465)

Egyik panaszos sem szolgált bizonyítékokkal arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna.

(466)

Ennek alapján a kárt nem okozó ár a 2 325 és 2 355 EUR/t közötti tartományba (97) esik, amelyet a Bizottság úgy számított ki, hogy a fent említett 6 %-os haszonkulcsot alkalmazta az uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségeire.

(467)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele.

(468)

Az egyik panaszos benyújtotta az érintett termék tanúsított szénlábnyomát, valamint a közvetlen és közvetett CO2-kibocsátás szintjére vonatkozó bizonyítékot, amely a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) szerinti kibocsátási tanúsítvány vásárlását teszi szükségessé. E bizonyítékok és a Bloomberg szerint az ETS-tanúsítványok előre jelzett növekvő ára alapján a Bizottság kiszámította, hogy a megfelelés átlagosan további 3,3 EUR/t költséggel fog járni a következő öt évben. Ezt a különbözetet a Bizottság hozzáadta a (466) preambulumbekezdésben említett kárt nem okozó árhoz.

(469)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékére 2 330 és 2 360 EUR/t közötti kárt nem okozó árat számított ki.

(470)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözet szintjét, hogy a Kínában működő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította az uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos, kárt nem okozó árával. Az ezen összehasonlítás során megállapított esetleges különbséget a Bizottság kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában.

(471)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy kerül meghatározásra, mint az ilyen vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet.

(472)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(473)

mivel azonban a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek nagyobbak a dömpingkülönbözeteknél, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat e szakaszában nem szükséges foglalkozni ezzel a szemponttal.

(474)

A fentiekben bemutatott értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vámok összegét az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban helyénvaló meghatározni.

(475)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani.

(476)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét.

(477)

Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(478)

A vizsgált termék összes uniós gyártója együttműködött a vizsgálatban, és jelezte, hogy támogatja az intézkedések bevezetését.

(479)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár éri az érintett országból érkező dömpingelt behozatal miatt. Ez a behozatal jelentősen alákínál az uniós gazdasági ágazat árainak, és mindenesetre jelentős árlenyomást fejt ki, amint azt a megállapított alulértékesítési különbözetek is mutatják, és jelentős piacirészesedés- és nyereségvesztést okozott a figyelembe vett időszak vége felé, valamint a vizsgálati időszak alatt, amint azt a (380)–(448) preambulumbekezdés kifejtette.

(480)

Az intézkedések bevezetése valószínűleg megakadályozná a Kínából nagyon alacsony áron érkező behozatal további felfutását. Intézkedések hiányában a kínai gyártók tovább folytatnák az érintett termék uniós piacra irányuló dömpingelt behozatalát, megakadályozva az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy megfelelő áron értékesítsen és elegendő nyereséget termeljen, és így további jelentős kárt okozva az uniós gazdasági ágazat számára.

(481)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínával szembeni intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekében állna.

(482)

Két független importőr nyújtott be mintavételi űrlapot. Közülük azonban csak egy nyújtott be válaszokat a kérdőívre. Ezenkívül egy importőr részlegesen töltötte ki a kérdőívet, szöveges megjegyzések nélkül, egy importőr és egy kereskedő pedig benyújtott észrevételeket.

(483)

A kérdőívre válaszoló együttműködő importőr a Kínából érkező behozatal 25–30 %-át tette ki. Ellenezte az intézkedések bevezetését, azt állítva, hogy az ellentétes lenne az érintett termék uniós felhasználóinak érdekeivel. Úgy vélte továbbá, hogy még ha az importőrök és kereskedők veszítenének is némi piaci részesedést az uniós gyártók javára, akkor is megtartanák piaci részesedésük egy részét, mivel az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik elegendő kapacitással a teljes uniós kereslet kielégítésére.

(484)

A kérdőívre válaszoló együttműködő importőr esetében az érintett termék a teljes forgalmában 2 % és 5 % közötti súlyt képviselt. Az érintett termékhez hozzárendelhető munkahelyek száma körülbelül 15-re becsülhető.

(485)

Összességében véve az együttműködő importőr nyereséges volt. Figyelembe véve az érintett termék korlátozott súlyát a teljes forgalmában, és azt a tényt, hogy az importőrök mindenesetre megtartanák a piaci részesedésük egy részét, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorolna jelentős negatív hatást az importőrökre.

(486)

Azon importőr, amelyik csak észrevételeket nyújtott be, szintén ellenezte az intézkedések bevezetését, azt állítva, hogy az ellentétes lenne az érintett termék uniós felhasználóinak érdekeivel.

(487)

Ezért a rendelkezésre álló információkból egyértelműen kiderül, hogy az intézkedések kivetése csupán korlátozott hatást gyakorolna az importőrökre, és e hatást egyértelműen ellensúlyozná az intézkedéseknek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatása.

(488)

A vizsgálat során több felhasználó jelentkezett, közülük tíz legalább részben válaszolt a kérdőívre. Az egyik vállalat, amely jelentkezett, a vizsgált termékből csak elhanyagolható mennyiséget használt fel laboratóriumi vizsgálati célokra, és nem nyújtott be további észrevételeket vagy beadványokat. Három másik felhasználó, bár benyújtott válaszokat a kérdőívre, nem tett szöveges észrevételt. A kérdőívre válaszoló felhasználók a termék Kínából érkező teljes behozatalának körülbelül 25 %-át vásárolták meg a vizsgálati időszakban.

(489)

Bár a válaszok egy része hiányos volt, a Bizottság fel tudta becsülni az intézkedések felhasználókra gyakorolt hatását. A vizsgált termék kevesebb mint 5 %-át tette ki azon végtermékek előállítási költségének, amelyekhez felhasználják, úgymint a poliuretánból és a poliizocianurátból készült szigetelőanyagok. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések költsége korlátozott jelentőséggel bír a downstream termékek végső árában, és az viselhető vagy legalábbis áthárítható a fogyasztókra.

(490)

Hat szöveges észrevételt tevő felhasználó ellenezte az intézkedéseket. Egyetlen felhasználó sem támogatta az intézkedéseket.

(491)

A Kingspan azzal érvelt, hogy az uniós termelési kapacitás nem elegendő az uniós kereslet kielégítésére, és sem a TCPP, sem pedig a TEP esetében Kínán kívül nincs más beszerzési forrás. Ezért a Kingspan szerint bármely intézkedés csak növelné a szigetelés és a tűzvédelem költségeit.

(492)

Az Arkema azzal érvelt, hogy az érintett termék helyettesítése nem életképes megoldás, és az uniós gazdasági ágazat rendszeresen nem volt képes megfelelő mennyiségben szállítani a vizsgált terméket. Az Arkema azt is előadta, hogy az Unióban előállított vizsgált termék ára magasabb, mint az importált vizsgált terméké.

(493)

A Recticel előadta, hogy az érintett termék helyettesítése nem életképes, és az uniós kereslet meghaladja az uniós gazdasági ágazat kapacitását.

(494)

A Stepan (mind a Stepan Deutschland GmbH, mind a Stepan Netherlands B.V.) előadta, hogy az érintett termékre vonatkozó intézkedések felhajtanák a downstream termékek árát, és rontanák a poliuretán- és poliizocianurát-habok versenyképességét más szigetelési technológiákkal szemben, továbbá kedvezőtlen hatást gyakorolnának az Unió szigeteléssel és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseire.

(495)

Ezenkívül a Stepan azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat elutasította olyan hosszú távú szerződések megkötését, amelyek megvédték volna a piaci áringadozásoktól.

(496)

A Polinvent azzal érvelt, hogy jelenleg nem érhető el alternatív termék a piacon. Az érintett termék helyettesítése időigényes lenne, és gazdaságilag nem volna életképes. Azzal érvelt, hogy az intézkedések bevezetése ellátási hiányhoz vezetne, és növelné a nagykereskedők, a gyártók és a végfelhasználók költségeit.

(497)

A Bizottság mérlegelte a felhasználók által felhozott érveket.

(498)

Ami azt az állítást illeti, hogy az érintett termék helyettesítése bizonyos alkalmazásokban kivitelezhetetlen vagy gazdaságilag nem életképes, emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes vámok célja nem a behozatal megtiltása, hanem a tisztességes kereskedelmi és versenyfeltételek helyreállítása. Ezért nem releváns az a kérdés, hogy a vizsgált termék helyettesíthető-e más termékekkel.

(499)

A Kínából érkező behozatal továbbra is szükséges forrás az érintett termék felhasználói számára. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal által kifejtett nyomás alatt az uniós termelés tovább csökken vagy leáll. Ez kedvezőtlenül hatna a felhasználók ellátásának biztonságára, különösen azért, mert a globális termelés már jelenleg is erőteljesen Kínában összpontosul. Másrészt, ha a tisztességes versenyt dömpingellenes intézkedések bevezetésével sikerülne visszaállítani, az Unió kedvezőbb feltételekkel rendelkezne termelési kapacitásának növeléséhez, és mérsékelhető lenne az ellátásbiztonsági kockázat.

(500)

Ami azt az állítást illeti, miszerint az uniós gazdasági ágazat megtagadta olyan hosszú távú szerződések megkötését, amelyek megvédték volna a felhasználókat az áringadozásoktól, a vizsgálat nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a piaci szereplők bármelyike – beleértve a kínai exportőröket és importőröket is – olyan szerződéseket ajánlott volna, amelyekben az eladási árakat hosszú távra rögzítették volna. Ez racionális választás is olyan helyzetben, amikor a fő nyersanyagok ára ingadozik a piacon.

(501)

A felhasználók válaszai alapján megállapítást nyert, hogy bár a köztes downstream termékek költségeire gyakorolt hatás nagyobb lehet, a vizsgált termék a végtermékek költségének kevesebb mint 5 %-át tette ki. Ezért a dömpingellenes vámok fogyasztókra gyakorolt hatása korlátozott lenne.

(502)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések valószínűleg növelik a felhasználók termelési költségeit. Közép-, illetve hosszú távon azonban az Unió javuló ellátásbiztonsága valószínűleg a felhasználók számára is előnyös lesz. Figyelembe véve, hogy a vámok tervezett összege nem lesz korlátozó hatással a behozatalra, és a végtermékek költségének csupán kevesebb, mint 5 %-át teszi ki, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felhasználókra gyakorolt hatás korlátozott lesz, és nem haladja meg az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatást.

(503)

Ezenkívül, mivel a vizsgált termék a szigetelőanyagok költségének kevesebb mint 5 %-át tette ki, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedéseknek nem lenne jelentős káros hatása az Unió szigeteléssel és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseire.

(504)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az alkil-foszfát-észterek Kínából érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(505)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(506)

A Kínai Népköztársaságból származó alkil-foszfát-észterek behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kár megszüntetésének megfelelő szintje a dömpingkülönbözet.

(507)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(508)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelenlegi vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak.

(509)

Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalatok – ideértve a kifejezetten megnevezett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is – által előállított érintett termék behozatalára a „minden más vállalat” esetében alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(510)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok hatálya alá tartozó vállalatoknak érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk a tagállamok vámhatóságainak. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, a „minden más vállalat” esetében alkalmazandó dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(511)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai az egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassák a behozatalra, a vámhatóságoknak nem kizárólag a számlát kell figyelembe venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(512)

A Bizottság az alaprendelet 19. cikkének a) pontjával összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(513)

A Nantong Jiangshan exportáló gyártó válaszolt az előzetes tájékoztatásra, és négy észrevételt tett. Először arról értesítette a Bizottságot, hogy a vállalat nevének angol nyelvű írásmódja eltér a korábban a levelezés során használt névtől. A rendelet ezért frissítette a vállalat angol nevét.

(514)

Másodszor az exportáló gyártó észrevételt fűzött ahhoz, hogy a rendes érték kiszámítása a brazil importstatisztikák (határparitáson megadott) referenciaértékeinek felhasználásával történt. A Bizottság ezeket a kiigazított importárakat azonban a gyárba történő szállítás költségeinek figyelembevételére használja, ezért a referenciaértékeket nem használná fel közvetlenül a rendes érték kiszámításához.

(515)

Harmadszor az exportáló gyártó észrevételt fűzött ahhoz, hogy az előállítási költséghez hozzáadott SGA-költségek olyan rendes értéket eredményeznének-e, amely magában foglal fuvarköltségeket is, amelyeket kivontak az exportárból. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendes érték nem tartalmazza a fuvarköltségeket, ezért a rendes értéket és az exportárat azonos gyártelepi szinten hasonlították össze.

(516)

Végül a gyártó megjegyezte, hogy dömpingkülönbözete magasabb volt, mint a mintában szereplő másik kínai exportáló gyártóé, amelyre nem vonatkoznak az előzetes tájékoztatás során kezelendő észrevételek.

(517)

Az előzetes tájékoztatással kapcsolatos észrevételek elemzését követően nem volt szükség a dömpingkülönbözet módosítására.

(518)

A Shandong Yarong exportáló gyártó arra kérte a Bizottságot, hogy ellenőrizze az etil-alkohol literenkénti árának a tonnánkénti árra történő, Bizottság általi átváltását.

(519)

A Bizottság megerősíti, hogy a tonnánkénti árat a következőképpen számította ki:

(520)

Az előzetes tájékoztatással kapcsolatos észrevételek elemzését követően nem volt szükség a dömpingkülönbözet módosítására.

(521)

A mintában nem szereplő Zhejiang Wansheng kínai exportáló gyártó az e rendelet mellékletében szereplő angol nevének javítását kérte, és a változtatásra sor került.

(522)

Több felhasználó válaszolt az előzetes tájékoztatásra, ellenezve az intézkedések bevezetését, és észrevételeket nyújtott be az uniós érdekkel és a termékmeghatározással kapcsolatban.

(523)

mivel az észrevételek egyike sem vetett fel aggályokat a számítások pontosságával kapcsolatban, a Bizottság ezekkel az észrevételekkel a végleges szakaszban foglalkozik majd.

(524)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(525)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,