(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikke az Unió alapvető értékeiként ismeri el az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogot. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 10. cikke előírja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és küzd mindenfajta, nemen alapuló megkülönböztetés ellen. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke védi a megkülönböztetésmentességhez való jogot, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséghez való jogot. Az Unió már több irányelvet elfogadott a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről.

(2)

Ezen irányelv célja, hogy az egyenlő bánásmód előmozdításával foglalkozó szervek (a továbbiakban: az egyenlőséggel foglalkozó szervek) működésére vonatkozó minimumkövetelményeket állapítson meg e szervek hatékonyságának javítása és függetlenségének garantálása céljából, az egyenlő bánásmód 2006/54/EK (3) és 2010/41/EU (4) európai parlamenti és tanácsi irányelvből eredő elve alkalmazásának megerősítése érdekében.

(3)

A 2006/54/EK irányelv tiltja a nemen alapuló megkülönböztetést az előmenetelt is magában foglaló munkavállalás, illetve munkavégzés és a szakképzés vonatkozásában, a díjazást is magában foglaló munkafeltételek vonatkozásában, valamint a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek vonatkozásában.

(4)

A 2010/41/EU irányelv tiltja az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti megkülönböztetést.

(5)

A Bíróság megállapította, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazási körét nem lehet az adott személy egyik vagy másik nemhez való tartozásán alapuló hátrányos megkülönböztetés megtiltására korlátozni. Céljánál és az általa oltalmazandó jogok természeténél fogva azt a nemváltoztatásból eredő hátrányos megkülönböztetésre is alkalmazni kell (5).

(6)

A 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki egy vagy több egyenlőséggel foglalkozó szervet az egyenlő bánásmód előmozdítása céljából, ideértve a minden személlyel szemben megvalósuló, a vonatkozó irányelv hatálya alá tartozó tulajdonságokon alapuló megkülönböztetéstől mentes egyenlő bánásmódra vonatkozó elemzést, nyomon követést és támogatást is. Az említett irányelvek annak biztosítására kötelezik a tagállamokat, hogy az ilyen szervek hatásköre kiterjedjen az áldozatoknak történő önálló segítségnyújtásra, a megkülönböztetéssel kapcsolatos független vizsgálatok lefolytatására, független jelentések közzétételére és ajánlások tételére az ilyen megkülönböztetéssel összefüggő bármely kérdésben. Előírják továbbá a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az említett szervek feladatai magukban foglalják a megfelelő európai szervekkel, például a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével történő információcserét.

(7)

A 2000/43/EK (6) és a 2004/113/EK (7) tanácsi irányelv szintén rendelkezik egyenlőséggel foglalkozó szervek kijelöléséről, amelyek feladata a minden személy tekintetében megvalósuló, a vonatkozó irányelv hatálya alá tartozó tulajdonságokon alapuló hátrányos megkülönböztetéstől mentes egyenlő bánásmód előmozdítása, elemzése, nyomon követése és támogatása.

(8)

Valamennyi tagállam kijelölte a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv szerinti, egyenlőséggel foglalkozó szerveket. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek sokszínű rendszere jött létre, és jó gyakorlatok alakultak ki. Számos egyenlőséggel foglalkozó szerv azonban kihívásokkal néz szembe, különösen a feladatai ellátásához szükséges erőforrások, függetlenség és hatáskörök tekintetében .

(9)

A 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel a tagállamokat az egyenlőséggel foglalkozó szervek felépítése és működése tekintetében. Ennek eredményeként jelentős különbségek vannak a tagállami egyenlőséggel foglalkozó szervek megbízatása, hatásköre, felépítése, forrásai és operatív működése tekintetében. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamok eltérő védelmet nyújtanak a hátrányos megkülönböztetéssel szemben.

(10)

Annak érdekében, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek hatékonyan hozzájárulhassanak a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv végrehajtásához az egyenlő bánásmód előmozdítása, a hátrányos megkülönböztetés megelőzése, valamint a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő valamennyi egyén és csoport számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén az Unió egész területén biztosított segítségnyújtás révén, e szervek működésére vonatkozóan minimumelőírásokat kell megállapítani. Az ezen irányelvben meghatározott minimumelőírások figyelembe veszik az (EU) 2018/951 bizottsági ajánlást (8), építve annak egyes rendelkezéseire, valamint az abban ajánlott megközelítésre. Más releváns eszközökből is merítenek, például a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság által elfogadott, az egyenlőséggel foglalkozó szervekről szóló, felülvizsgált 2. általános politikai ajánlásból, valamint az ENSZ által elfogadott, a nemzeti emberi jogi intézmények jogállására vonatkozó párizsi elvekből, amely eszközök alkalmazandók a nemzeti emberi jogi intézményekre.

(11)

A 79/7/EGK tanácsi irányelv (9), a 2000/43/EK irányelv, a 2000/78/EK tanácsi irányelv (10) és a 2004/113/EK irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervek működésére vonatkozó azonos minimumelőírásokat az (EU) 2024/1499 tanácsi irányelv (11) tartalmazza.

(12)

Ezt az irányelvet az egyenlőséggel foglalkozó szervek fellépésére kell alkalmazni a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében. Az ezen irányelvben meghatározott minimumkövetelmények csak az egyenlőséggel foglalkozó szervek működésére vonatkozhatnak, és nem terjeszthetik ki az említett irányelvek tárgyi vagy személyi hatályát.

(13)

Ez az irányelv alkalmazandó az egyenlőséggel foglalkozó szervekre, amikor az (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 15. cikkében szereplő, a 2006/54/EK irányelv ezen irányelv által felváltott 20. cikkére való utalás alapján azok az (EU) 2019/1158 irányelv hatálya alá tartozó megkülönböztetéssel szembeni fellépés érdekében járnak el.

(14)

Az (EU) 2023/970 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (13) csak azon kérdések tekintetében kell lex specialisnak tekinteni a 2006/54/EK irányelvhez képest, amelyek annak hatálya alá tartoznak. Ez az irányelv nem sértheti az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozóan az (EU) 2023/970 irányelvben foglalt konkrétabb rendelkezéseket.

(15)

Fontos, hogy amikor az egyenlőséggel foglalkozó szervek tevékenysége ezen irányelvvel összhangban az egyenlő bánásmód előmozdítására, a hátrányos megkülönböztetés megelőzésére, a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó adatok gyűjtésére és az áldozatoknak történő segítségnyújtásra irányul, e szervek különös figyelmet fordítsanak az interszekcionális megkülönböztetésre, amely a nem és bármely más, a 79/7/EGK, a 2000/43/EK, a 2000/78/EK vagy a 2004/113/EK irányelv szerint védett tulajdonság vagy tulajdonságok kombinációján alapuló hátrányos megkülönböztetésként értendő.

(16)

A tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több szervet az ezen irányelvben meghatározott hatáskörök gyakorlására. A tagállamok megoszthatják a hatásköröket több egyenlőséggel foglalkozó szerv között például oly módon, hogy valamely szervet a hátrányos megkülönböztetés megelőzésével, az egyenlő bánásmód előmozdításával és a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtással, egy másik szervet pedig döntéshozatali feladatokkal bíznak meg. Ez az irányelv nem érintheti a munkaügyi felügyelőségek vagy egyéb végrehajtó szervek hatásköreit, valamint a szociális partnerek autonómiáját és szerepét.

(17)

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek csak akkor tölthetik be hatékonyan szerepüket, ha teljesen függetlenül, külső befolyás nélkül tudnak eljárni. E célból a tagállamoknak számos olyan intézkedést kell hozniuk, amelyek hozzájárulnak az egyenlőséggel foglalkozó szervek függetlenségéhez. Az ezen irányelvben meghatározott hatásköröket gyakorló, egyenlőséggel foglalkozó szervek lehetnek valamely minisztérium vagy más szervezeti egység részei, feltéve, hogy rendelkezésre állnak a szükséges biztosítékok annak biztosításához, hogy feladataikat politikai, pénzügyi, vallási vagy egyéb befolyástól függetlenül végezzék. Különösképpen, az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek a feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során meg kell őrizniük függetlenségüket a közvetlen vagy közvetett külső befolyással szemben azáltal, hogy tartózkodnak attól, hogy bárkitől utasításokat kérjenek vagy fogadjanak el. Ezen irányelv célkitűzéseivel összhangban és az alkalmazandó jogi kereten belül az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára lehetővé kell tenni, hogy kezeljék saját pénzügyi és egyéb erőforrásaikat, többek között saját személyzetük kiválasztása és irányítása révén, és hogy meghatározhassák saját prioritásaikat. A személyzet állandó vagy ideiglenes döntéshozó vagy vezetői pozíciót betöltő tagjainak – például az egyenlőséggel foglalkozó szerv vezetőjének vagy vezetőhelyettesének, valamint adott esetben az irányító testület tagjainak – függetleneknek kell lenniük, a pozíciójukhoz megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük, és kiválasztásuk átlátható eljárással kell, hogy történjen. Az említett folyamat átláthatósága például az álláshirdetések nyilvános közzétételével biztosítható.

(18)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek belső struktúrája – a belső szervezeti felépítésüket és folyamataikat is ideértve – lehetővé tegye különböző hatásköreik független és adott esetben pártatlan gyakorlását azáltal, hogy megfelelő biztosítékokat hoznak létre azokra az esetekre, amikor az egyenlőséggel foglalkozó szervek esetlegesen összeférhetetlen feladatokat látnak el, különösen, ha e feladatok némelyike az áldozatok támogatására összpontosít. Az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek mindenekelőtt pártatlanul kell eljárniuk a vizsgálatok lefolytatása vagy az ügyek értékelése során, különösen, ha az adott, egyenlőséggel foglalkozó szerv kötelező erejű határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskörrel rendelkezik.

(19)

Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szerv több megbízatással is rendelkező szerv – például szélesebb megbízatással rendelkező ombudsman vagy nemzeti emberi jogi intézmény – része, az említett, több megbízatással is rendelkező szerv belső struktúrájának garantálnia kell az egyenlőséggel kapcsolatos konkrét megbízatás hatékony gyakorlását.

(20)

A tagállamoknak saját nemzeti költségvetési eljárásaikon keresztül biztosítaniuk kell, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek elegendő erőforráshoz jussanak, valamint hogy képzett személyzetet alkalmazhassanak és megfelelő helyiségekkel és infrastruktúrával rendelkezzenek ahhoz, hogy minden egyes feladatukat hatékonyan, észszerű időn belül vagy a nemzeti jogban megállapított határidőkön belül elvégezhessék. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek hatékony működéséhez és feladataik ellátásához elengedhetetlen, hogy ilyen erőforrásokhoz jussanak. Fontos, hogy amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervekre új hatásköröket ruháznak, a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy e szervek pénzügyi és egyéb erőforrásai továbbra is lehetővé tegyék számukra feladataik hatékony ellátását és hatásköreik hatékony gyakorlását.

(21)

Fontos, hogy a pénzügyi erőforrások allokációja stabil maradjon, többéves alapon legyen megtervezve, és lehetővé tegye az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy fedezzék az esetlegesen nehezen előre látható költségeket, melyek például a panaszszám és a perköltségek emelkedése, vagy automatizált rendszerek használata esetén merülhetnek fel. Kulcsfontosságú az, hogy figyelmet fordítsanak az automatizált rendszerek – többek között a mesterséges intelligencia – használatában rejlő lehetőségekre és kockázatokra. Az egyenlőséggel foglalkozó szerveket megfelelő emberi és műszaki erőforrásokkal kell ellátni. Ezen erőforrásoknak különösképpen lehetővé kell tenniük az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára azt, hogy egyrészt automatizált rendszereket használjanak a munkájukhoz, másrészt hogy értékeljék e rendszereket a megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályoknak való megfelelésük szempontjából. Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szerv több megbízatással is rendelkező szerv része, biztosítani kell az egyenlőséggel kapcsolatos megbízatása teljesítéséhez szükséges erőforrásokat.

(22)

Az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek – más szereplőkkel, például a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel együtt – kulcsszerepe van a hátrányos megkülönböztetés megelőzésében és az egyenlőség előmozdításában. A hátrányos megkülönböztetés strukturális vonatkozásainak kezelése és a társadalmi változás elősegítése érdekében az egyenlőséggel foglalkozó szerveket fel kell hatalmazni arra, hogy tevékenységeket végezzenek a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv hatálya alá tartozó tulajdonságokon alapuló és az említett irányelvek hatálya alá tartozó területeken történő hátrányos megkülönböztetés megelőzése, valamint az egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében. Az ilyen tevékenységek közé tartozhat a jó gyakorlatok megosztása, a pozitív fellépés és az egyenlőség általános érvényesítése az állami és magánszervezetek körében, valamint a megfelelő képzés, tájékoztatás, tanácsadás, iránymutatás és támogatás biztosítása számukra. Az is létfontosságú, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek kommunikáljanak az érdekelt felekkel, és nyilvános vitákban vegyenek részt.

(23)

A megelőzés mellett az egyenlőséggel foglalkozó szervek legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújtsanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak. Az „áldozat” fogalma alatt értendő minden olyan személy – függetlenül például társadalmi-gazdasági helyzetétől, politikai véleményétől, életkorától, egészségi állapotától, állampolgárságától, tartózkodási jogállásától, nyelvétől, színétől, írástudásának szintjétől, nemétől, nemi identitásától, nemi önkifejezésétől vagy nemi jellegeitől –, aki úgy ítéli meg, hogy a 2006/54/EK irányelv 4. cikkében, illetve a 2010/41/EU irányelv 4. cikkében említett hátrányos megkülönböztetést tapasztalt. Bármely személy nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés áldozata lehet, és már korai szakaszban részesülnie kell az egyenlőséggel foglalkozó szervek segítségében, függetlenül attól, hogy megállapítást nyert-e a hátrányos megkülönböztetés. Az ilyen segítségnyújtásnak mindig magában kell foglalnia legalább a kulcsfontosságú információk rendelkezésre bocsátását a panaszosok számára, beleértve az arra vonatkozó tájékoztatást is, hogy a panaszt lezárják-e, vagy indokolt-e további vizsgálatot folytatni, kivéve, ha a panaszt névtelenül nyújtották be. A tagállamok felelnek azon részletszabályoknak, például az eljárás időkeretének vagy az ismétlődő vagy visszaélésszerű panaszokkal szembeni eljárási garanciáknak a meghatározásáért, amelyek szerint az egyenlőséggel foglalkozó szerv tájékoztatja a panaszosokat.

(24)

Annak biztosítása érdekében, hogy minden áldozat panaszt tehessen, lehetővé kell tenni a panaszok különböző módokon történő benyújtását. Az (EU) 2018/951 ajánlás szerint lehetővé kell tenni az egyenlőséggel foglalkozó szervekhez történő szóbeli, írásbeli és online panaszbenyújtást a panaszos által választott olyan nyelven, amely az egyenlőséggel foglalkozó szerv elhelyezkedése szerinti tagállamban általános nyelv. Az alacsony bejelentési arány egyik okának – nevezetesen a megtorlástól való félelemnek – a kezelése érdekében az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek tájékoztatniuk kell az áldozatokat az alkalmazandó titoktartási szabályokról.

(25)

Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a viták gyors, megfizethető, peren kívüli rendezését, a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a felek maga az egyenlőséggel foglalkozó szerv vagy más, meglévő illetékes szervezet által nyújtott alternatív vitarendezéshez folyamodjanak. Egy másik illetékes szervezet kiválasztásakor fontos figyelembe venni a tartós alapon létrehozott szervezeteket, és biztosítani, hogy a vitarendezési folyamatért felelős személy(ek) független(ek) és pártatlan(ok) legyen(ek), valamint rendelkezzen(ek) a szükséges szakértelemmel. A viták peren kívüli rendezése nagyobb valószínűséggel jár sikerrel, ha arra a felek megegyezésével kerül sor. Az a lehetőség, hogy független tanácsadást kérjenek, vagy harmadik fél, például a szociális partnerek képviseljék vagy segítsék őket, szintén hasznos lehet a felek számára a vitájuk alternatív rendezésének bármely szakaszában. A vitarendezés hiánya – például azért, mert valamelyik fél elutasította az eljárás eredményét – nem akadályozhatja a feleket abban, hogy bíróság előtt eljárjanak. A tagállamoknak a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően meg kell határozniuk az alternatív vitarendezési eljárás körülményeit.

(26)

Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek az egyenlő bánásmód 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvben megállapított elvének esetleges megsértését gyanítják, lehetővé kell tenni számukra, hogy – különösen panaszt követően vagy saját kezdeményezésre – vizsgálatot folytassanak.

(27)

A bizonyítékok kulcsfontosságúak annak megállapításához, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés, és azok gyakran nem az áldozat birtokában vannak. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára ezért lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjenek az annak megállapításához szükséges információkhoz, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés, és együttműködjenek más illetékes szervekkel – amelyek magukban foglalhatják az érintett közszolgálatokat, például a munkaügyi vagy a tanfelügyelőségeket –, valamint a szociális partnerekkel. A tagállamoknak megfelelő keretet kell létrehozniuk e hatáskör gyakorlásához, a nemzeti szabályokkal és eljárásokkal összhangban. A tagállamok – a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban – más illetékes szervet is megbízhatnak azzal, hogy vizsgálatot folytassanak. A párhuzamos eljárások elkerülése érdekében az említett illetékes szervnek a folyamat lezártát követően – kérésre – tájékoztatnia kell az egyenlőséggel foglalkozó szervet a vizsgálat eredményeiről.

(28)

Lehetővé kell tenni az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy az összegyűjtött bizonyítékok alapján dokumentálják értékelésüket a panaszról. A tagállamoknak meg kell határozniuk ezen értékelés jogi jellegét, amely lehet nem kötelező erejű vélemény vagy kötelező erejű határozat. Mindkettőnek tartalmaznia kell az értékelés indokolását, és adott esetben az egyenlő bánásmód elve bármely feltárt megsértésének orvoslására és a további előfordulások megelőzésére irányuló intézkedéseket, figyelembe véve a vélemények és a határozatok eltérő jellegét. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek munkájának hatékonysága érdekében a tagállamoknak megfelelő mechanizmusokat kell elfogadniuk a vélemények nyomon követésére és a határozatok végrehajtására.

(29)

A munkájukkal, valamint az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességről szóló joggal kapcsolatos tudatosságnövelés érdekében lehetővé kell tenni az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy közzétegyék azon véleményeiknek és határozataiknak legalább az összefoglalóját, amelyek szerintük különös relevanciával bírnak.

(30)

Az egyenlőséggel foglalkozó szerveket fel kell jogosítani arra, hogy az egyenlő bánásmód 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvben megállapított elve tiszteletben tartásának biztosításához való hozzájárulás érdekében bíróság előtt eljárjanak. Az ilyen bírósági eljárásokra – összhangban a nemzeti joggal és gyakorlattal – sor kerülhet bíróságok, illetve olyan, azokkal egyenértékű szervek előtt, amelyek az egyenlő bánásmóddal és a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben járnak el. A keresetek elfogadhatóságára vonatkozó nemzeti jog és gyakorlat, valamint különösen a jogos érdekre vonatkozó feltételek nem alkalmazhatók oly módon, amely alááshatja az egyenlőséggel foglalkozó szervek eljáráshoz való jogának hatékonyságát. Az ezen irányelv szerint az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára biztosított vizsgálati és döntéshozatali hatáskörök, valamint a bíróság előtti eljáráshoz való jog várhatóan megkönnyíti a 2006/54/EK irányelvben foglalt, a bizonyítási teherről szóló, valamint a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvben foglalt, a jogok védelméről szóló hatályos rendelkezések gyakorlati végrehajtását. Az ezen irányelvben előírt feltételek mellett az egyenlőséggel foglalkozó szervek képesek lesznek olyan tényeket megállapítani, amelyekből vélelmezni lehet, hogy közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés történt, és ezáltal teljesítik a 2006/54/EK irányelv 19. cikkében előírt feltételeket. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek által ezen irányelv szerint nyújtott támogatás ezért meg fogja könnyíteni az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését. Lehetővé kell tenni az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy kiválasszák azokat az ügyeket, amelyeket bíróság elé kívánnak utalni annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok megfelelő értelmezéséhez és alkalmazásához.

(31)

Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy kötelező erejű határozatokat hozzanak, fel kell hatalmazni őket arra, hogy félként járjanak el az említett határozatok végrehajtására vagy bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásokban. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára lehetővé kell tenni emellett azt is, hogy a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban észrevételeket nyújtsanak be a bíróságokhoz, például szakértői véleményük előterjesztése révén.

(32)

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek bíróság előtti eljáráshoz való joga különböző formákat ölthet a különböző nemzeti jogi keretekben. Ezért a tagállamoknak – a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban – választaniuk kell az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozóan a következő intézkedési formák közül kell egyet vagy többet: eljárás egy vagy több áldozat nevében, vagy egy vagy több áldozat támogatása érdekében, vagy bírósági eljárás indítása az adott szerv saját nevében.

(33)

Lehetővé kell tenni az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy az áldozatok nevében vagy támogatása érdekében – adott esetben az áldozatok beleegyezésével – eljárjanak, lehetővé téve az áldozatok számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést azokban az esetekben, amikor az eljárási és pénzügyi akadályok vagy a viktimizációtól való félelem gyakran visszatartja őket a cselekvéstől. Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek egy vagy több áldozat nevében járnak el, az áldozatokat képviselik a bíróság előtt. Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek egy vagy több áldozat támogatása érdekében járnak el, részt vesznek az áldozatok által indított bírósági eljárásokban a kereset támogatása érdekében.

(34)

A hátrányos megkülönböztetés egyes eseteivel nehéz felvenni a küzdelmet, mivel a panaszosok maguk nem indítanak ügyeket. A Bíróság a C-54/07. sz. ügyben (14) hozott ítéletében, amelyet egy egyenlőséggel foglalkozó szerv indított a saját nevében, megerősítette, hogy a hátrányos megkülönböztetés akár azonosítható sértett hiányában is megállapítható. Ezért a hátrányos megkülönböztetés elleni, a közérdek védelmét szolgáló küzdelem érdekében a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek a hátrányos megkülönböztetés bizonyos eseteiben eljárhatnak a saját nevükben, például az esetek gyakorisága vagy súlyossága, illetve a jogi tisztázás szükségessége okán, amelyek mindegyike arra utalhat, hogy a hátrányos megkülönböztetés strukturális vagy szisztematikus jellegű. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban úgy rendelkezzenek, hogy a hátrányos megkülönböztetés ezen eseteiben valamely azonosítható személy vagy szervezet mint alperes megléte szükséges.

(35)

A személyhez fűződő jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a tagállamoknak megfelelő eljárási garanciákkal együtt kell meghatározniuk az egyenlőséggel foglalkozó szervek hatásköreit, biztosítva a titoktartáshoz való jog és az általános jogelvek – így például a tisztességes eljáráshoz való jog, a védelemhez való jog és a kötelező erejű határozatok bírósági felülvizsgálatához való jog – megfelelő védelmét, többek között abban az esetben is, amikor az egyenlőséggel foglalkozó szerv félként vagy valamely fél nevében jár el bírósági eljárásokban. A tagállamok például felajánlhatják a tanúk és a visszaélést bejelentő személyek számára a titoktartást, ami fontos módja annak, hogy ösztönözzék a hátrányos megkülönböztetés eseteinek bejelentését.

(36)

Ezen irányelvnek az egyenlőséggel foglalkozó szervek bíróság előtti eljáráshoz való jogára vonatkozó rendelkezései nem módosítják az áldozatoknak, vagy azon, az áldozatok jogait érvényesítő egyesületeknek, szervezeteknek vagy más jogi személyeknek a jogait, amelyeknek – a nemzeti jogban megállapított kritériumoknak megfelelően – jogos érdeke fűződik a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelv betartásának biztosításához, az említett irányelvekben meghatározottak szerint, ideértve azt az esetet is, amikor az említett áldozatok, egyesületek, szervezetek vagy más jogi személyek valamilyen bírósági vagy közigazgatási eljárásban, vagy mindkettőben részt vesznek.

(37)

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek munkájának hatékonysága attól is függ, hogy a hátrányos megkülönböztetés kockázatának kitett csoportoknak teljes körű hozzáférést biztosítanak-e szolgáltatásaikhoz. Az Európai Uniónak az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről végzett második felmérése szerint az etnikai vagy bevándorló kisebbségi csoportok tagjainak 71 %-a számolt be arról, hogy nincs tudomása olyan szervezetről, amely támogatást vagy tanácsadást nyújt a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak. Az ilyen hozzáférés támogatása szempontjából kulcsfontosságú lépés a tagállamok részéről annak biztosítása, hogy az emberek ismerjék jogaikat, és tisztában legyenek az egyenlőséggel foglalkozó szervek létezésével és az általuk kínált szolgáltatásokkal. Ez különösen fontos a hátrányos helyzetű csoportok és azon csoportok esetében, amelyek esetében az információkhoz való hozzáférés – például bizonytalan gazdasági helyzet, életkor, fogyatékosság, az írástudás szintje, állampolgárság, illetve tartózkodási jogállás vagy az online eszközökhöz való hozzáférés hiánya miatt – akadályozott lehet.

(38)

Mindenki számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egyenlőséggel foglalkozó szervek szolgáltatásaihoz és kiadványaihoz. E célból fel kell tárni és kezelni kell az egyenlőséggel foglalkozó szervek szolgáltatásaihoz való hozzáférés potenciális akadályait. A szolgáltatásoknak ingyeneseknek kell lenniük a panaszosok számára. A tagállamoknak továbbá – a regionális és helyi hatóságok autonómiájának sérelme nélkül – azt is biztosítaniuk kell, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek szolgáltatásai a tagállamok egész területén, minden potenciális áldozat számára elérhetőek legyenek, például helyi irodák – többek között mobil irodák – létrehozása, kommunikációs eszközök használata, helyi kampányok szervezése, a helyi megbízottakkal vagy civil társadalmi szervezetekkel való együttműködés vagy szerződéses szolgáltatók révén.

(39)

Annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférést biztosítsanak az egyenlőséggel foglalkozó szervek valamennyi szolgáltatásához és tevékenységéhez, biztosítani kell egyfelől az akadálymentességet az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (15) meghatározott követelményekkel összhangban, másfelől pedig az észszerű alkalmazkodást a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án elfogadott ENSZ-egyezménnyel összhangban. Ezért az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek biztosítaniuk kell a fizikai és elektronikus hozzáférhetőséget azáltal, hogy megelőzik és megszüntetik azokat az akadályokat, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek az egyenlőséggel foglalkozó szervek által nyújtott szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférés során szembesülhetnek, valamint szükséges és megfelelő módosítások és kiigazítások révén észszerű alkalmazkodást kell biztosítaniuk, amennyiben az egyedi esetben indokolt.

(40)

Elengedhetetlen az egymástól való tanulás, a koherencia és a következetesség szempontjából annak lehetővé tétele, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek hosszú távon rendszeresen egyeztessenek és együttműködjenek különböző szinteken, ami szélesítheti a munkájuk hatását és ismertségét. Az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek – saját hatásköreiken belül – együtt kell működniük ugyanazon tagállam más, egyenlőséggel foglalkozó szerveivel, valamint helyi, regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szintű közjogi és magánszervezetekkel, például egyenlőséggel foglalkozó szervek uniós szintű hálózataival, civil társadalmi szervezetekkel, adatvédelmi hatóságokkal, szociális partnerekkel, munkaügyi és tanfelügyelőségekkel, bűnüldöző szervekkel, az emberi jogok védelméért nemzeti szinten felelős ügynökségekkel, nemzeti statisztikai hivatalokkal, az uniós forrásokat kezelő hatóságokkal, a nemzeti roma kapcsolattartó pontokkal, fogyasztói szervekkel, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előmozdítását, védelmét és nyomon követését szolgáló független nemzeti mechanizmusokkal.

(41)

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek akkor láthatják el teljes mértékben szakértői szerepüket az egyenlő bánásmód területén és járulhatnak hozzá a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséhez, ha a politikai döntéshozatali folyamatban kellő időben konzultálnak velük a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvből eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekben. Ezért a tagállamoknak eljárásokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy ilyen konzultációra időben sor kerüljön, valamint lehetővé kell tenniük az egyenlőséggel foglalkozó szervek számára, hogy amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek szükségesnek ítélik, ajánlásokat fogalmazzanak meg és azokat közzétegyék, kellő időben ahhoz, hogy az ajánlásokat figyelembe vegyék.

(42)

Az egyenlőségre vonatkozó adatok elengedhetetlenek a tudatosság fokozásához, az emberek érzékenyítéséhez, a hátrányos megkülönböztetés számszerűsítéséhez, a tendenciák időbeli alakulásának bemutatásához, a hátrányos megkülönböztetés fennállásának bizonyításához, az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának értékeléséhez, a pozitív intézkedések szükségességének bizonyításához és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal elősegítéséhez. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek hozzájárulhatnak az egyenlőségre vonatkozó releváns adatok e célokból történő kidolgozásához, például úgy, hogy kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek az összes érintett szervezet részvételével. Az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek emellett – a nemzeti joggal összhangban – saját tevékenységükkel kapcsolatos adatokat kell gyűjteniük és elemezniük, lehetővé kell tenni számukra, hogy felméréseket végezzenek, valamint, hogy hozzáférjenek a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvből eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos statisztikákhoz, és felhasználják azokat. Az egyenlőséggel foglalkozó szerv által összegyűjtött személyes adatokat anonimizálni kell, vagy ha ez nem lehetséges, álnevesíteni kell azokat.

(43)

Az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek olyan, a prioritásaikat és jövőbeni tevékenységeiket meghatározó munkaprogramot kell elfogadniuk, amelynek segítségével hosszú távon biztosíthatják különböző munkaterületeik koherenciáját, a megbízatásuk körébe tartozó hátrányos megkülönböztetés rendszerszintű problémáit pedig egy hosszú távú cselekvési terv részeként kezelhetik.

(44)

Az éves tevékenységi jelentés közzététele mellett az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek rendszeresen jelentést kell közzétenniük többek között a megbízatásuk körébe tartozó hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos tagállamokbeli helyzet átfogó értékeléséről, valamint egyéb jelentéseket a hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben.

(45)

Az ezen irányelvnek megfelelően kijelölt, egyenlőséggel foglalkozó szervek működése tekintetében a tagállami jelentéstételi kötelezettségek végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az adatgyűjtés alapjául szolgáló releváns mutatók jegyzékének létrehozása érdekében. Az ilyen mutatók nem szolgálhatnak az egyes tagállamok rangsorolására vagy az egyes tagállamoknak címzett konkrét ajánlások kibocsátására. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell gyakorolni.

(46)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket határoz meg, így lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem szolgálhat alapul a már elért szinthez képest történő visszalépéshez.

(47)

A személyes adatok ezen irányelv szerinti, egyenlőséggel foglalkozó szervek általi kezelését az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) teljes összhangban kell végezni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervek feladatait – az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban – jogszabályban egyértelműen meghatározzák. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek kizárólag az ezen irányelv szerinti feladataik ellátásához szükséges mértékben kezelhetnek személyes adatokat. Azokat az egyéneket, akiknek a személyes adatait kezelik, tájékoztatni kell az érintettként őket megillető jogokról, többek között a nemzeti szinten rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről.

(48)

Amennyiben az egyenlőséggel foglalkozó szervek feladatainak teljesítése a személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett különleges kategóriáinak a kezelését teszi szükségessé, a tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti jog egyrészt tiszteletben tartsa az adatvédelemhez való jog lényegi tartalmát, másrészt az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének g) pontjával összhangban megfelelő és konkrét intézkedéseket írjon elő az érintett alapvető jogainak és érdekeinek védelme érdekében. E biztosítékoknak magukban kell foglalniuk például olyan belső szabályzatokat és intézkedéseket, amelyek biztosítják az adattakarékosságot, lehetőség szerint többek között a személyes adatok anonimizálása révén; alkalmazzák a személyes adatok álnevesítését és titkosítását; megakadályozzák a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést és azok jogosulatlan továbbítását; valamint amelyek biztosítják, hogy a személyes adatokat csak a kezelésük céljainak eléréséhez szükséges ideig kezelik.

(49)

Ez az irányelv a 2006/54/EK és a 2010/41/EU irányelvben megállapított szabályokra épül azáltal, hogy megerősített előírásokat vezet be az egyenlőséggel foglalkozó szervek működésére vonatkozóan. A 2006/54/EK és 2010/41/EU irányelvnek az egyenlőséggel foglalkozó szervekre vonatkozó rendelkezéseit ezért el kell hagyni.

(50)

Ezen irányelv célja, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának megerősítése céljából biztosítsa az egyenlőséggel foglalkozó szervek minimumszabályoknak megfelelő működését e szervek hatékonyságának javítása és függetlenségének garantálása érdekében. Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv, amely minimumelőírások megállapítására korlátozódik, nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(51)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. február 2-án véleményt nyilvánított (19),

a)

munkaprogramot fogadjanak el, amelyben meghatározzák prioritásaikat és jövőbeni tevékenységeiket;

b)

éves tevékenységi jelentést készítsenek és hozzanak nyilvánosságra, amely tartalmazza éves költségvetésüket, személyzetüket és pénzügyi beszámolójukat; valamint

c)

legalább négyévente tegyenek közzé egy vagy több, ajánlásokat tartalmazó jelentést az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés helyzetéről tagállamukban, beleértve az esetleges strukturális kérdéseket is.