(1)

A belső piac magas szintű fogyasztóvédelmen és környezetvédelmen alapuló megfelelő működéséhez való hozzájárulás, valamint a zöld átállás terén való előrelépés érdekében alapvető fontosságú, hogy a fogyasztók megalapozott vásárlási döntéseket hozhassanak, és ezáltal hozzájáruljanak a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokhoz. Ez azt jelenti, hogy a kereskedők feladata, hogy egyértelmű, releváns és megbízható információkat szolgáltassanak. Ezért az uniós fogyasztóvédelmi jogban egyedi szabályokat kell bevezetni az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelése érdekében, amelyek félrevezetik a fogyasztókat, és megakadályozzák őket abban, hogy fenntartható fogyasztási döntéseket hozzanak, mint például az áruk korai elavulásával kapcsolatos gyakorlatok, a környezetbarát jellegre vonatkozó félrevezető állítások („zöldrefestés”), a termékek vagy a kereskedők szociális jellemzőire vonatkozó félrevezető tájékoztatás vagy a nem átlátható és nem hiteles fenntarthatósági címkék. Ezek a szabályok lehetővé fogják tenni az illetékes nemzeti szervek számára, hogy eredményesen kezeljék az ilyen gyakorlatokat. A környezetbarát jellegre vonatkozó állítások tisztességességének, érthetőségének és megbízhatóságának a biztosítása nyomán a kereskedők egyenlő versenyfeltételek mellett működhetnek, illetve a fogyasztók képesek lesznek arra, hogy olyan termékeket válasszanak, amelyek valóban környezetbarátabbak, mint a konkurens termékek. Ez ösztönözni fogja a versenyt, amely környezeti szempontból fenntarthatóbb termékeket eredményez, ezáltal csökkentve a környezetre gyakorolt káros hatásokat.

(2)

Az új szabályokat egyrészt a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 6. és 7. cikkének a módosítása útján kell bevezetni, amelyek az eseti értékelés alapján megtévesztőnek minősülő és ennélfogva tilos kereskedelmi gyakorlatokra vonatkoznak, másrészt pedig a 2005/29/EK irányelv I. mellékletének a módosítása útján, amelyet olyan konkrét megtévesztő gyakorlatokkal kell kiegészíteni, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek és ezért tilosnak tekintendők. Amint azt a 2005/29/EK irányelv már megállapította, továbbra is lehetővé kell tenni, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat az említett irányelv 5–9. cikke alapján tisztességtelennek minősüljön, még akkor is, ha az adott gyakorlat nem szerepel a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként.

(3)

A fogyasztók tájékozottabb döntéshozatalának lehetővé tétele és ezáltal a fenntarthatóbb áruk keresletének és kínálatának ösztönzése érdekében nem szabad megtéveszteni őket a termék környezeti vagy társadalmi jellemzői vagy körforgásos jellege, például tartóssága, javíthatósága vagy újrafeldolgozhatósága tekintetében a termék általános megjelenítése révén. A 2005/29/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezért úgy kell módosítani, hogy a termékek azon főbb jellemzőinek a felsorolását, amelyek tekintetében a kereskedők gyakorlatai megtévesztőnek tekinthetők, ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi jellemzőkkel, valamint a körforgásos jelleg szempontjaival. A kereskedők által a termék teljes értékláncában a termék szociális jellemzőiről nyújtott tájékoztatás vonatkozhat például az érintett munkaerő munkakörülményeinek minőségére és tisztességességére, például a megfelelő bérekre, a szociális védelemre, a munkahelyi biztonságra és a szociális párbeszédre. E tájékoztatás vonatkozhat az emberi jogok tiszteletben tartására, az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre mindenki számára, beleértve a nemek közötti egyenlőséget, a befogadásra és a sokszínűségre, a társadalmi kezdeményezésekhez való hozzájárulásra vagy az etikai kötelezettségvállalásokra, például az állatjólétre. Egy termék környezeti és társadalmi jellemzői tág értelemben vehetők, átfogva a környezeti és társadalmi szempontokat, a hatásokat és a termék teljesítményét.

(4)

A környezetbarát jellegre vonatkozó, különösen az éghajlattal kapcsolatos állítások egyre inkább a jövőbeli teljesítményhez kapcsolódnak, és a karbon- vagy klímasemlegességre való áttérés, illetve más hasonló célkitűzés egy adott időpontig történő elérése formájában jelennek meg. Ezekkel az állításokkal a kereskedők azt a benyomást keltik, hogy a fogyasztók a termékeik megvásárlásával hozzájárulnak a karbonszegény gazdasághoz. A szóban forgó állítások tisztességességének és hitelességének biztosítása érdekében a 2005/29/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése úgy módosítandó, hogy eseti értékelést követően minden olyan esetben meg kell tiltani az ilyen állítások alkalmazását, ahol azok mögött nem állnak a kereskedő által közölt egyértelmű, objektív, nyilvánosan elérhető és ellenőrizhető kötelezettségvállalások és célkitűzések, és nem szerepelnek olyan részletes és reális végrehajtási tervben, amely bemutatja e kötelezettségvállalások és célok elérésének módját, és forrásokat különít el erre a célra. A végrehajtási tervnek – adott esetben és az uniós joggal összhangban – tartalmaznia kell a kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges valamennyi releváns elemet, például költségvetési forrásokat és a technológiai fejlesztéseket. Ezeket az állításokat egy harmadik fél szakértőnek is ellenőriznie kell, akinek a kereskedőtől független, összeférhetetlenségtől mentes, környezetvédelmi kérdésekben jártas és szakértelemmel rendelkező személynek kell lennie, és akinek lehetővé kell tenni, hogy rendszeresen nyomon kövesse a kereskedő által a kötelezettségvállalások és a célkitűzések tekintetében elért előrehaladást, beleértve az elérésükhöz szükséges mérföldköveket is. A kereskedőknek biztosítaniuk kell, hogy a harmadik fél szakértő rendszeres megállapításai a fogyasztók rendelkezésére álljanak.

(5)

Szintén potenciálisan megtévesztő kereskedelmi gyakorlat – amely rögzítendő a 2005/29/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében említett konkrét gyakorlatok között – az olyan előnyök fogyasztók számára történő reklámozása, amelyek nem relevánsak és nem kapcsolódnak közvetlenül az adott termék vagy vállalkozás egyik tulajdonságához sem, és amelyek félrevezethetik a fogyasztókat, és elhitethetik velük, hogy azok előnyösebbek a fogyasztók, a környezet vagy a társadalom számára, mint más, azonos típusú termékek vagy kereskedők vállalkozásai, például azt állítva, hogy egy bizonyos márkájú palackozott víz gluténmentes, vagy azt állítva, hogy a papírlapok nem tartalmaznak műanyagot.

(6)

A termékek környezeti vagy társadalmi jellemzőik, illetve a körforgásos jelleg – például a tartósság, a javíthatóság vagy az újrafeldolgozhatóság – alapján történő összehasonlítása egyre elterjedtebb értékesítési módszer, amely félrevezető lehet a fogyasztók számára, akik nem mindig tudják értékelni ezen információk megbízhatóságát. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen jellegű összehasonlítás ne tévessze meg a fogyasztókat, módosítani kell a 2005/29/EK irányelv 7. cikkét annak előírása céljából, hogy a kereskedők tájékoztassák a fogyasztót az összehasonlítás módszeréről, az összehasonlítás tárgyát képező termékekről és e termékek szállítóiról, valamint az információk naprakészen tartására irányuló intézkedésekről. Ezzel biztosítható, hogy a fogyasztók tájékozottabb ügyleti döntéseket hozzanak az említett összehasonlításokra támaszkodva. Biztosítani kell, hogy az említett összehasonlítások objektívek legyenek, azonos funkciót betöltő termékek összehasonlításával, azonos módszer és azonos feltételezések alkalmazásával és az összehasonlított termékek lényeges és ellenőrizhető jellemzőinek az összehasonlításával.

(7)

A fenntarthatósági címkék a termék, a folyamatok vagy a vállalkozások számos jellemzőire vonatkozhatnak, és alapvető fontosságú azok átláthatóságának és hitelességének biztosítása. Ezért a nem valamilyen tanúsítási rendszeren alapuló, illetve nem a hatóságok által létrehozott fenntarthatósági címkék feltüntetését az ilyen gyakorlatoknak a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében szereplő felsorolásban történő rögzítése útján meg kell tiltani. A fenntarthatósági címke feltüntetése előtt a kereskedőnek biztosítania kell, hogy az a tanúsítási rendszer nyilvánosan elérhető feltételei szerint megfeleljen az átláthatóságra és a hitelességre vonatkozó minimumkövetelményeknek, beleértve a rendszer követelményeinek való megfelelés objektív nyomon követését is. Ezt a nyomon követést olyan harmadik félnek kell végeznie, amelynek alkalmasságát, valamint mind a rendszer tulajdonosától, mind a kereskedőtől való függetlenségét nemzetközi, uniós vagy nemzeti szabványok és eljárások alapján biztosítják, például a vonatkozó nemzetközi szabványoknak, például a „Megfelelőségértékelés – Termékek, folyamatok és szolgáltatások tanúsítását végző szervezetekre vonatkozó követelmények” ISO 17065 szabványnak vagy a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) előírt mechanizmusoknak való megfelelés igazolásával. A fenntarthatósági címkék feltüntetése tanúsítási rendszer nélkül továbbra is lehetséges, amennyiben az ilyen címkéket hatóság vezeti be, vagy az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 35. cikkével (5) összhangban az élelmiszerek további kifejezési és megjelenítési formái esetében.

A hatóságok által létrehozott fenntarthatósági címkék például az 1221/2009/EK (6) vagy a 66/2010/EK (7) európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeinek való megfelelés esetén odaítélt logók. Az (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 27. cikkében meghatározott egyes tanúsító védjegyek fenntarthatósági címkeként is működhetnek, ha egy terméket, folyamatot vagy vállalkozást például annak környezeti vagy társadalmi jellemzőire vagy mindkettőre való hivatkozással népszerűsítenek. A kereskedő csak akkor tüntetheti fel az ilyen tanúsító védjegyeket, ha azokat hatóság hozta létre, vagy azok tanúsítási rendszeren alapulnak. Ez a szabály a 2005/29/EK irányelv I. mellékletének 4. pontját egészíti ki, amely tiltja annak állítását, hogy egy kereskedőt, valamely kereskedő kereskedelmi gyakorlatait vagy egy terméket valamely közjogi vagy magánszervezet elismert, jóváhagyott, vagy engedélyezett, amennyiben nem ez a helyzet, illetve tiltja ennek állítását ha az adott kereskedő, gyakorlat vagy termék nem felel meg az elismerési, jóváhagyási vagy engedélyezési feltételeknek. A zöld és fenntartható kötvényekre vonatkozó önkéntes, piaci alapú standardok és önkéntes nyilvános standardok elsősorban nem a lakossági befektetőket célozzák, és külön jogszabályok hatálya alá tartoznak. Ezen okok miatt ezek a standardok nem tekinthetők az ezen irányelv értelmében vett fenntarthatósági címkéknek. Fontos, hogy a hatóságok lehetőség szerint és az uniós joggal összhangban előmozdítsák azokat az intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a kis- és középvállalkozások számára a fenntarthatósági címkékhez való hozzáférést.

(8)

Azokban az esetekben, amikor a fenntarthatósági címke feltüntetése olyan kereskedelmi kommunikációval jár, amely azt sugallja, vagy azt a benyomást kelti, hogy a termék kedvezen hat a környezetre, semmilyen hatást nem gyakorol a környezetre, illetve kevésbé ártalmas a környezetre, mint a konkurens termékek, a fenntarthatósági címke szintén a környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak tekintendő.

(9)

Ezenkívül a 2005/29/EK irányelv I. mellékletét módosítani kell a környezetbarát jellegre vonatkozó általános állítás megfogalmazásának abban az esetben történő megtiltása céljából, ha azokhoz nem kapcsolódik elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény. A környezetbarát jellegre vonatkozó általános állítások közé tartoznak például a „környezetbarát”, „ökobarát”, „zöld”, „a természet barátja”, „ökológiai”, „környezetvédelmi szempontból helyes”, „klímabarát”, „környezetkímélő”, „alacsony szén-dioxid-kibocsátású”, „energiahatékony”, „biológiailag lebontható”, „bioalapú” és más hasonló állítások” amelyek kiváló környezeti teljesítményt sugallnak, vagy annak benyomását keltik. A környezetbarát jellegre vonatkozó ilyen általános állítások alkalmazását minden olyan esetben meg kell tiltani, amikor nem bizonyítható elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény. Amennyiben a környezetbarát jellegre vonatkozó állítás részletes kifejtése egyértelműen és jól láthatóan szerepel ugyanabban a médiumban, például ugyanabban a reklámban, a termék csomagolásán vagy az online értékesítési felületen, a környezetbarát jellegre vonatkozó állítás nem tekinthető általános, környezetbarát jellegre vonatkozó állításnak. Például az „éghajlatbarát csomagolás” állítás általánosnak minősül, azonban az az állítás, hogy „az e csomagolás előállításához felhasznált energia 100 %-a megújuló energiaforrásból származik” olyan konkrét állításnak minősül, amely nem tartozik e tilalom hatálya alá, a 2005/29/EK irányelv azon egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek továbbra is alkalmazandók ezekre a konkrét állításokra. Ezenkívül az írásbeli formában vagy szóban, implicit állításokkal, például színekkel vagy képekkel kombinált állítás a környezetbarát jellegre vonatkozó általános állításnak minősülhet.

(10)

Az elismert kiváló környezeti teljesítmény a 66/2010/EK rendeletnek vagy a tagállamokban hivatalosan elismert EN ISO 14024 ökocímkerendszereknek való megfeleléssel, vagy az egyéb alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban egy konkrét környezeti jellemzővel kapcsolatos legmagasabb szintű környezetvédelmi teljesítménynek – például az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) szerinti A osztálynak – való megfeleléssel igazolható. Az elismert kiváló környezetvédelmi teljesítménynek kapcsolódnia kell az adott állítás egészéhez. Például az „energiahatékony” környezetbarát jellegre vonatkozó általános állítás az (EU) 2017/1369 rendelet szerinti elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény alapján alkalmazható. Ezzel szemben a „biológiailag lebontható” környezetbarát jellegre vonatkozó általános állítás a 66/2010/EK rendelet szerinti elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény alapján nem alkalmazható, amennyiben az érintett termékre vonatkozó uniós ökocímke feltételei között nem szerepelnek a biológiai lebonthatóságra vonatkozó követelmények. Hasonlóképpen, a kereskedő nem tehet kizárólag elismert kiváló környezetvédelmi teljesítményen alapuló általános állítást – például „tudatos”, „fenntartható” vagy „felelős” –, mivel ezek az állítások a környezetvédelmi jellemzőkön kívül más szempontokra, például társadalmi jellemzőkre is vonatkoznak.

(11)

Szintén minden körülmények között megtiltandó, tehát a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében szereplő felsorolásban rögzítendő megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül, ha a környezetbarát jellegre vonatkozó állítást az egész termék vagy a kereskedő üzleti tevékenységének egésze tekintetében alkalmazzák annak ellenére, hogy az ténylegesen a terméknek csak egy adott aspektusára vagy a kereskedő vállalkozásának egy konkrét, nem reprezentatív tevékenységére vonatkozik. Ez a tilalom alkalmazandó lenne például akkor, ha a terméket „újrafeldolgozott anyagokból készült” termékként forgalmaznák, azt a benyomást keltve, hogy az egész termék újrafeldolgozott anyagból készült, pedig valójában csak a csomagolás készült abból, vagy ha a kereskedő azt a benyomást kelti, hogy kizárólag megújuló energiaforrásokat használ, miközben a kereskedő több üzleti létesítménye valójában még fosszilis tüzelőanyagokat használ. Ennek megfelelően a tilalom nem akadályozhatja meg a kereskedőt abban, hogy környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat tegyen üzleti tevékenysége egésze a tekintetében, feltéve, hogy az állítások pontosak és ellenőrizhetők, és nem értékelik túl a környezeti előnyöket, ahogy az például az említett példák második esetében történne, amennyiben az említett kereskedő a fosszilis tüzelőanyagok használatának globális szintű csökkenéséről kívánna beszámolni üzleti tevékenysége egésze tekintetében.

(12)

Különösen fontos az olyan állítások betiltása, melyek kizárólag a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezése alapján kijelentik azt, hogy egy termék – akár áru, akár szolgáltatás – az üvegházhatásúgáz-kibocsátás szempontjából semleges, mérsékelt vagy pozitív hatással van a környezetre. Az ilyen állításokat minden körülmények között meg kell tiltani, és ezért azokat fel kell venni a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében szereplő felsorolásba, mivel félrevezetik a fogyasztókat azáltal, hogy elhitetik velük, hogy az ilyen állítások magára a termékre vagy a termék szállítására és gyártására vonatkoznak, vagy mivel azt a hamis benyomást keltik a fogyasztókban, hogy a termék fogyasztása nem jár környezeti hatással. Ilyen állítások például a „tanúsítottan karbonsemleges”, „karbonpozitív”, „klíma nulla nettó”, „klímakompenzált”, „csökkentett éghajlati hatás” és a „csökkentett szén-dioxid lábnyom” állítás. Ilyen állítások csak akkor engedhetők meg, ha a szóban forgó termék életciklusára gyakorolt tényleges hatásokon alapulnak, és nem a termék értékláncán kívüli üvegházhatásúgáz-kibocsátás ellentételezésén alapulnak, mivel az előbbi és az utóbbi nem egyenértékű. Ez a tilalom nem akadályozhatja meg a vállalatokat abban, hogy környezetvédelmi kezdeményezésekbe – többek között szén-dioxid-kreditprojektekbe – irányuló beruházásaikat reklámozzák, amennyiben ezeket az információkat nem félrevezető, az uniós jogban meghatározott követelményeknek megfelelő módon nyújtják.

(13)

A környezetbarát jellegre vonatkozó állításokkal kapcsolatos további követelményeket külön uniós jogi aktusokban kell rögzíteni. Ezek az új követelmények támogatni fogják a zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közlemény azon célkitűzését, amely szerint megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információk biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a vásárlók fenntarthatóbb döntéseket hozzanak, és hogy csökkenjen a „zöldrefestés” kockázata.

(14)

Azok a gyakorlatok, amelyek keretében egy árut úgy forgalmaznak, mintha megegyezne azzal, amit más tagállamokban forgalmaznak, miközben a valóságban az áruk összetételében vagy jellemzőiben jelentős eltérések vannak, megtéveszthetik a fogyasztókat, és olyan ügyleti döntés meghozatalára késztethetik őket, amit egyébként nem hoztak volna meg. Az ilyen forgalmazási gyakorlatokkal kifejezetten foglalkozik a 2005/29/EK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja, amelyet a tagállamok által 2022. május 28-a óta alkalmazandó (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) vezetett be. A Bizottság 2024-ben értékelni fogja az (EU) 2019/2161 irányelv alkalmazását, és jelentést készít arról, beleértve a 2005/29/EK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját is, illetve azt, hogy ezekre a gyakorlatokra szigorúbb követelményeket kell-e alkalmazni, beleértve az I. mellékletben szereplő tilalmat is. Ezen irányelv zöldrefestés elleni új rendelkezéseinek azokra a gyakorlatokra is vonatkozniuk kell, amikor ugyanazon termék egyes változatait a 2005/29/EK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett jelentős eltérések ellenére úgy forgalmazzák, mintha megegyeznének azokkal, amiket más tagállamokban forgalmaznak.

(15)

Minden körülmények között meg kell tiltani, hogy a kereskedő a kínálata megkülönböztető jegyeként mutassa be azokat a jog által előírt követelményeket, amelyek az uniós piacon az érintett termékkategóriába tartozó valamennyi termékre vonatkozóan alkalmazandók – ideértve az importált termékeket is –, és ezért ezt a tilalmat a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében foglalt felsorolásba is fel kell venni. Ez a tilalom például abban az esetben lenne alkalmazandó, amikor a kereskedő azt hirdeti, hogy egy adott termék nem tartalmaz egy bizonyos vegyi anyagot, miközben az Unióban az adott termékkategóriába tartozó összes termék esetében a jog tiltja az érintett anyag alkalmazását. Ezzel szemben a tilalom nem terjedhet ki azokra a kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek a kereskedők vagy a termékek olyan jogi követelményeknek való megfelelését hirdetik, amelyek csak egyes termékekre vonatkoznak, és nem alkalmazandók az uniós piacon elérhető, azonos kategóriába tartozó más konkurens termékekre, így például a nem uniós országokból származó termékekre. Előfordulhat, hogy bizonyos forgalomban lévő termékeknek meg kell felelniük bizonyos jogi követelményeknek, míg az ugyanabba a termékkategóriába tartozó más termékeknek nem. Például az uniós joggal összhangban fenntarthatóan előállított haltermékek vontakozásában reklámozhatnák az uniós jogi követelményeknek megfelelőtermékek fenntartható jellemzőit, amennyiben az uniós piacon kínált, harmadik országból származó haltermékeknek nem kell megfelelniük az említett uniós jogi követelményeknek.

(16)

A fogyasztók jólétének javítása érdekében a 2005/29/EK irányelv módosítása során a korai elavulással kapcsolatos egyes gyakorlatokkal is foglalkozni kell, ideértve azokat a tervezett korai elavulási gyakorlatokat is, amelyek olyan kereskedelmi politikaként határozhatók meg, amelyek keretében valamely terméket szándékosan korlátozott élettartamúra terveznek annak érdekében, hogy bizonyos idő elteltével vagy egy előre meghatározott intenzitású használat után idő előtt elavulttá vagy működésképtelenné váljon. Az olyan termékek megvásárlása, amelyek a vártnál rövidebb ideig működnek, kárt okoz a fogyasztóknak. A korai elavulási gyakorlatok ezenkívül a megnövekedett hulladékmennyiség, valamint az energia- és anyagfelhasználás növekedése miatt összességében negatívan hatnak a környezetre. Ezért a korai elavulási gyakorlatokkal kapcsolatos információk kezelése várhatóan csökkenti a hulladék mennyiségét, ezáltal pedig hozzájárul a fenntarthatóbb fogyasztáshoz.

(17)

A 2005/29/EK irányelv I. mellékletében azt is meg kell tiltani, hogy visszatartsák a fogyasztóktól az arra vonatkozó információkat, hogy valamely szoftverfrissítés negatív hatással lesz a digitális elemeket tartalmazó áruk működésére, illetve a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatások használatára. A szoftverfrissítések fejlesztéséért felelős kereskedőktől általában elvárható, hogy rendelkezzenek ezekkel az információkkal, míg más esetekben a kereskedők támaszkodhatnak például a szoftverfejlesztők, a beszállítók vagy az illetékes nemzeti hatóságok által szolgáltatott megbízható információkra. Például amikor a kereskedő felhívja a fogyasztókat, hogy frissítsék okostelefonjuk operációs rendszerét, nem szabad visszatartania a fogyasztóktól az azzal kapcsolatos információt, hogy a frissítés negatívan befolyásolja az okostelefon valamely funkciójának – például az akkumulátornak, bizonyos alkalmazások teljesítményének – a működését vagy az okostelefon teljes lelassulását okozza. A tilalomnak minden frissítésre vonatkoznia kell, beleértve a biztonsági és a funkcionalitást érintő frissítéseket is. Az áru, a digitális tartalom és a digitális szolgáltatás megfelelőségének fenntartásához szükséges frissítésekre – beleértve a biztonsági frissítéseket is – az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 8. cikke és az (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 7. cikke is alkalmazandó. Ez nem érinti az (EU) 2019/770 irányelv 19. cikkét.

(18)

A biztonsági frissítésnek minősülő szoftverfrissítések szükségesek a termék biztonságos használatához, míg a funkcionalitás javításához kapcsolódó frissítések nem. Ezért a 2005/29/EK irányelvnek meg kell tiltania, hogy a szoftverfrissítést a termék megfelelőségének fenntartásához szükségesnek tüntessék fel, ha a frissítés csak a funkcionális tulajdonságokat javítja.

(19)

A tartósság korlátozása érdekében bevezetett tulajdonságot tartalmazó árura vonatkozó kereskedelmi kommunikáció a fogyasztókra és a környezetre nézve káros kereskedelmi gyakorlatok, mivel ösztönzik az ilyen áruk értékesítését, ami magasabb költségeket eredményez a fogyasztók számára, és szükségtelen erőforrás-felhasználáshoz, hulladéktermeléshez és üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezet. Ezért meg kell tiltani az ilyen kereskedelmi kommunikációt, ha a kereskedő rendelkezésére állnak a tulajdonságra és annak az áru tartósságára gyakorolt hatására vonatkozó információk. Ilyen tulajdonság lehet például egy olyan szoftver, amely bizonyos idő elteltével leállítja vagy lerontja az áru funkcionalitását, vagy egy olyan hardver, amelyet úgy terveztek meg, hogy bizonyos idő elteltével meghibásodjon. Olyan tervezési vagy gyártási hiba is lehet, amely – bár nem e célból került bevezetésre – az áru idő előtti meghibásodásához vezet, ha azt nem javítják ki, amint a kereskedő rendelkezésére állnak a tulajdonság létezésére és hatásaira vonatkozó információk. Az említett tilalom vonatkozásában a kereskedelmi kommunikáció magában foglalja az áruk közvetlen vagy közvetett népszerűsítésére irányuló kommunikációt.

Az áruk gyártása és forgalomba hozatala nem minősül kereskedelmi kommunikációnak. Ennek a tilalomnak elsősorban azokra a kereskedőkre kell kiterjednie, akik egyben az áruk gyártói is, mivel ők határozzák meg az áruk tartósságát. Ennélfogva, ha egy árut a tartósságot korlátozó tulajdonságot tartalmazó áruként azonosítanak, az áru gyártójától elvárhatónak kell lennie, hogy tisztában legyen ezzel a tulajdonsággal és annak az áru tartósságára gyakorolt hatásával. Mindazonáltal ennek a tilalomnak vonatkoznia kell azokra a kereskedőkre, akik nem az áruk gyártói, mint például az eladók, amennyiben megbízható információk állnak rendelkezésükre az adott tulajdonságról és annak tartósságra gyakorolt hatásairól, mint például az illetékes nemzeti hatóság nyilatkozata vagy a gyártó által szolgáltatott információk. Ezért amint ez az információ a kereskedő rendelkezésére áll, a tilalmat attól függetlenül alkalmazni kell, hogy a kereskedő ténylegesen tudott-e vagy nem tudott az információról, például azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta azt. Ahhoz, hogy egy ilyen kereskedelmi gyakorlat tisztességtelennek minősüljön, nem kell bizonyítani, hogy az adott tulajdonság célja az érintett áru lecserélésének az ösztönzése, hanem elegendő lenne bizonyítani, hogy a tulajdonságot az áru tartósságának korlátozása érdekében vezették be. E tilalom kiegészíti és nem érinti az (EU) 2019/771 irányelv értelmében vett hibás teljesítés esetén a fogyasztók számára elérhető jogorvoslati lehetőségeket. Az áruk tartósságát korlátozó tulajdonságok alkalmazását meg kell különböztetni azoktól a gyártási gyakorlatoktól, amelyek általánosságban rossz minőségű anyagokat vagy eljárásokat alkalmaznak, ami az áruk korlátozott tartósságához vezet. Arra az esetre, ha az áru a rossz minőségű anyagok vagy eljárások alkalmazása miatt nem megfelelő, továbbra is az (EU) 2019/771 irányelvben az áruk szerződésszerűségére vonatkozóan meghatározott szabályok az irányadók.

(20)

Szintén a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében tiltandó az a gyakorlat, melynek keretében hamisan azt állítják, hogy az áru bizonyos szintű tartóssággal rendelkezik használati idő vagy intenzitás tekintetében, rendes használati feltételek mellett. Ez a helyzet például akkor, amikor egy kereskedő arról tájékoztatja a fogyasztókat, hogy valamely mosógép várhatóan egy adott számú mosási ciklusig fog működni a használati utasításban feltüntetett szokásos várható használat mellett, azonban a mosógép előírt feltételek melletti tényleges használata alapján ez nem felel meg a valóságnak. Ezeket az állításokat nagyrészt a gyártók teszik, mivel ők határozzák meg az áruk tartósságát. Ezért az áruk gyártóinak is minősülő kereskedőktől általában elvárható, hogy tudomásuk legyen az áru tartósságára vonatkozó hamis állításokról, míg más kereskedőknek, például az eladóknak a rendelkezésükre álló megbízható információkra kell támaszkodniuk, például az illetékes nemzeti hatóság nyilatkozata vagy a gyártó által szolgáltatott információk alapján. Arra az esetre, ha az áru a gyártás során előforduló alkalmi hibák miatt nem megfelelő, továbbra is az (EU) 2019/771 irányelvben az áruk szerződésszerűségére vonatkozóan meghatározott szabályok az irányadók.

(21)

A módosítás során azt is rögzíteni kell a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében, hogy tilos a termékeket javíthatóként bemutatni, ha a javításuk nem lehetséges.

(22)

A tartóssággal és javíthatósággal kapcsolatos említett gyakorlatoknak a 2005/29/EK irányelvben történő megtiltása további végrehajtási eszközt biztosítana a tagállamok fogyasztóvédelmi hatóságai számára a fogyasztói érdekek azon esetekben történő hatékonyabb védelméhez, amikor a kereskedők nem tartják be az áruk tartósságával és javíthatóságával kapcsolatban a termékspecifikus uniós jog szerinti követelményeket.

(23)

Szintén a korai elavulással kapcsolatos betiltandó és a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében meghatározott felsorolásban rögzítendő gyakorlat a fogyasztó arra való ösztönzése, hogy a termék fogyóeszközeit korábban cserélje ki vagy töltse fel, mint ahogy arra műszaki okokból szükség lenne. Ezek a gyakorlatok megtévesztik a fogyasztót, és elhitetik vele, hogy a termék nem fog tovább működni, ha a fogyóeszközöket nem cserélik ki, ezáltal arra ösztönzik őket, hogy a szükségesnél több fogyóeszközt vásároljanak. Tiltani kell például azt a gyakorlatot, amely a nyomtató beállításain keresztül arra ösztönzi a fogyasztót, hogy a nyomtató tintapatronjait még azelőtt cserélje ki, hogy azok ténylegesen kiürülnének, ezáltal további tintapatronok vásárlására ösztönözve a fogyasztót.

(24)

A módosítás során azt is rögzíteni kell a 2005/29/EK irányelv I. mellékletében, hogy tilos az azzal kapcsolatos információ visszatartása a fogyasztótól, hogy rontja az áru funkcionalitását, ha olyan fogyóeszközöket, pótalkatrészeket vagy tartozékokat használ, amelyeket nem az eredeti gyártó biztosított. Például ha egy nyomtatót úgy alakítottak ki, hogy a nem az eredeti gyártó által biztosított tintapatronok használata korlátozza a nyomtató funkcionalitását, ezt az információt nem szabad elrejteni a fogyasztó elől, mivel ez a gyakorlat megtévesztheti a fogyasztókat, és olyan alternatív tintapatronok megvásárlására késztetheti őket, amelyek nem használhatók az adott nyomtatóhoz; ez szükségtelen hulladékáramhoz vagy többletköltségekhez vezethet a fogyasztó számára. Hasonlóképpen, ha egy okoseszközt úgy alakítottak ki, hogy korlátozza annak funkcionalitását olyan töltők vagy pótalkatrészeket használata során, amelyeket nem az eredeti gyártó biztosít, ezt az információt nem szabad elrejteni a fogyasztó elől a vásárláskor. Meg kell tiltani továbbá a fogyasztók olyan típusú megtévesztését, amely elhiteti velük, hogy a nem az eredeti gyártó által szállított fogyóeszközök, pótalkatrészek vagy tartozékok használata rontja az áru funkcionalitását, miközben ez nem így van. Általában azoktól a kereskedőktől, akik az áruk gyártói is egyben, elvárják, hogy rendelkezzenek ezekkel az információkkal, míg más kereskedőknek, például az eladóknak a – például az illetékes nemzeti hatóság nyilatkozata vagy a gyártó által szolgáltatott információk alapján – rendelkezésükre álló megbízható információkra kell támaszkodniuk.

(25)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók tájékozottabb döntéseket hozhassanak, valamint a tartósabb áruk keresletének és kínálatának ösztönzése érdekében a szerződéskötés előtt minden árutípus esetében külön tájékoztatást kell nyújtani a termék tartósságáról és javíthatóságáról. A digitális elemeket tartalmazó áruk, a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások tekintetében a fogyasztókat arról is tájékoztatni kell, hogy meddig érhetők el az ingyenes szoftverfrissítések. Ezért a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (13) módosítani kell annak rögzítése érdekében, hogy a fogyasztókat a szerződéskötés előtt tájékoztatni kell a tartósságról, a javíthatóságról és a frissítések elérhetőségéről. A tájékoztatást a fogyasztók számára egyértelműen és közérthető módon, továbbá az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) akadálymentességi követelményeinek megfelelően kell nyújtani. Az említett információk fogyasztókkal való közlésének kötelezettsége kiegészíti, és nem érinti az (EU) 2019/770 és az (EU) 2019/771 irányelvben foglalt fogyasztói jogokat.

(26)

Jól mutatja az áru tartósságát, ha a gyártó az (EU) 2019/771 irányelv 17. cikke szerint a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállást vállalt. A tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállás a gyártó által a fogyasztó felé tett, az áru tartósságára vonatkozó kötelezettségvállalás. Pontosabban arra irányuló kötelezettségvállalás, hogy a rendeltetésszerű használat során az áru megőrzi szükséges funkcióit és teljesítményét. Annak érdekében, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak arról, hogy egy adott árura tartósságra vonatkozó jótállást kínálnak, ezt a tájékoztatást harmonizált címke használatával kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani. Az árukat értékesítő kereskedők számára elő kell írni, hogy – amennyiben a gyártó közölte ezt az információt a kereskedővel – tájékoztassák a fogyasztókat az egész árura kiterjedő, két évnél hosszabb időtartamú, a gyártó által többletköltségek nélkül kínált, tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállás meglétéről és időtartamáról. A kereskedő nem köteles aktívan rákeresni ezekre a gyártói információkra, például a termékre vonatkozó weboldalakon. Annak érdekében, hogy ne zavarják össze a fogyasztót a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállás és a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség tekintetében, a harmonizált címkén emlékeztetni kell a fogyasztókat arra, hogy a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség előnyeiben is részesülnek.

(27)

A közelmúltbeli jelentések azt mutatják, hogy a fogyasztók gyakran nincsenek tisztában az (EU) 2019/771 irányelv szerinti törvényes jogaikkal. Ezért a harmonizált értesítésnek emlékeztetnie kell a fogyasztókat a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására és annak fő elemeire, beleértve annak legalább kétéves időtartamát, és általános hivatkozást kell tartalmaznia arra a lehetőségre, hogy a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség időtartama a nemzeti jog értelmében ennél hosszabb lehet. Ezzel elkerülhető a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállásról szóló tájékoztatással való összetévesztés lehetősége.

(28)

A harmonizált címkét jól látható módon kell megjeleníteni, és úgy kell használni, hogy a fogyasztók könnyen azonosíthassák, hogy mely konkrét árura vonatkozik az egész árura kiterjedő, a gyártó által többletköltségek nélkül kínált, két évnél hosszabb időtartamú, tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállás, például a címkének közvetlenül az adott áru csomagolásán történő elhelyezése, a címkének az említett jótállás hatálya alá tartozó árukat tartalmazó polcon való feltüntetése vagy –online értékesítés esetén – közvetlenül az áru képe mellé helyezése révén. Kereskedelmi előnyszerzés céljából az ilyen tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállást kínáló gyártók maguk is elhelyezhetik a harmonizált címkét közvetlenül az adott árun vagy annak csomagolásán. A kereskedőknek biztosítaniuk kell, hogy a harmonizált címke jól látható legyen. A harmonizált értesítésnek ugyanakkor általános emlékeztetőt kell adnia a fogyasztók számára a szerződésszerűség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettségről, amely az (EU) 2019/771 irányelvvel összhangban minden árura alkalmazandó. A harmonizált értesítést jól látható módon kell megjeleníteni, például az üzlet falán, a pénztár mellett szembetűnő módon elhelyezett plakátont vagy online értékesítés esetén általános emlékeztetőként az árukat értékesítő kereskedő honlapján.

(29)

A Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni a harmonizált címke és a harmonizált értesítés kialakítása és tartalma tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(30)

Tekintettel arra, hogy az (EU) 2019/771 irányelvben előírt, a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség időtartama legalább két év, valamint arra, hogy számos termékhiba ezen időtartam után következik be, a kereskedő azon kötelezettsége, hogy harmonizált címke révén tájékoztassa a fogyasztókat a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállás meglétéről és időtartamáról, csak a két évnél hosszab időtartamra kínált jótállások esetében alkalmazandó. Emellett a harmonizált címkén emlékeztetni kell a fogyasztókat a megfelelőség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására is.

(31)

Annak érdekében, hogy az áruk szerződéskötés előtti összehasonlításakor megkönnyítsék a fogyasztók számára a tájékozott ügyleti döntés meghozatalát, a kereskedőknek nemcsak az áru egyes összetevői, hanem az egész áru tekintetében tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállás meglétéről és időtartamáról.

(32)

Biztosítani kell, hogy a gyártó és az eladó továbbra is szabadon nyújthasson más típusú jótállásokat és értékesítés utáni szolgáltatásokat. A fogyasztó ilyen egyéb jótállásokról vagy szolgáltatásokról történő tájékoztatása azonban nem zavarhatja össze a fogyasztót a gyártó által többletköltségek nélkül kínált, az egész árura kiterjedő, két évnél hosszabb időtartamú, harmonizált címke felhasználásával feltüntetett, tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállás létezését és időtartamát illetően.

(33)

A fogyasztók tájékozottabb döntéshozatala és a digitális elemeket tartalmazó áruk tartósságával kapcsolatos, gyártók közötti verseny előmozdítása érdekében az ilyen árukat értékesítő kereskedőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról a minimális periódusról – akár időtartam, akár egy időpontra való utalás formájában meghatározva azt –, amely alatt a gyártó vállalja, hogy a szóban forgó árukhoz szoftverfrissítéseket biztosít. A digitális tartalmakat és szolgáltatásokat kínáló kereskedőknek hasonlóképpen tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról a minimális időszakról is, amely alatt a digitális tartalom vagy szolgáltatás szolgáltatója vállalja a digitális tartalmak és szolgáltatások szerződésszerűségének a fenntartásához szükséges szoftverfrissítések – köztük a biztonsági frissítések – biztosítását. Ennek a kötelezettségnek biztosítania kell, hogy a fogyasztók az említett tájékoztatást egyszerű és egyértelmű módon kapják meg, ami lehetővé teszi számukra a különböző minimális időtartamok összehasonlítását. Ez nem érinti az uniós jogban, különösen az (EU) 2019/770 és az (EU) 2019/771 irányelvben, valamint adott esetben a termékspecifikus uniós jogban meghatározott kötelezettségeket. A szoftverfrissítésekre vonatkozó tájékoztatást a 2005/29/EK irányelv értelmében oly módon kell nyújtani, hogy az ne legyen félrevezető. A kereskedő csak akkor köteles a tájékoztatás nyújtására, ha a gyártó vagy a szolgáltató rendelkezésre bocsátotta ezeket az információkat.

(34)

A 2011/83/EU irányelv 5. cikke (1) bekezdésének e) pontja és 6. cikke (1) bekezdésének m) pontja értelmében – mielőtt a szerződés a fogyasztóra nézve kötelezővé válna – a kereskedők kötelesek tájékoztatni a fogyasztót az értékesítés utáni szolgáltatások elérhetőségéről és feltételeiről, ideértve a javítási szolgáltatásokat is, amennyiben azok elérhetők. Emellett annak érdekében, hogy a fogyasztók tájékozott ügyleti döntést hozhassanak, és a könnyebben megjavítható árukat választhassák, a kereskedőknek adott esetben – mielőtt a szerződés a fogyasztóra nézve kötelezővé válna –közölniük kell az árura vonatkozó, a gyártó által megadott és uniós szinten meghatározott javíthatósági pontszámot.

(35)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatásban részesüljenek az általuk megvásárolt áruk javíthatóságáról, ha nem került sor az uniós szintű javíthatósági pontszám megállapítására, a kereskedők kötelesek megosztani a gyártó által rendelkezésre bocsátott egyéb releváns javítási információkat, például az áruk szerződésszerűségének megőrzéséhez szükséges pótalkatrészek elérhetőségére, becsült költségére és megrendelési eljárására, a javítási és karbantartási utasítások rendelkezésre állására, valamint a javítást korlátozó tényezőkre vonatkozó információkat.

(36)

A kereskedőknek a fogyasztók rendelkezésre kell bocsátaniuk a harmonizált címkét, és tájékoztatniuk kell őket a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállás meglétéről és időtartamáról, a frissítések biztosításának minimális időtartamáról és a javíthatósági pontszámon kívüli egyéb javítási információkról, amennyiben a gyártó, illetve a digitális tartalom vagy szolgáltatás szolgáltatója – ha nem azonos a kereskedővel – rendelkezésre bocsátja a megfelelő információkat. Az áruk tekintetében a kereskedőnek különösen azokat az információkat kell közölnie a fogyasztókkal, amelyeket a gyártó a kereskedő rendelkezésére bocsátott, vagy egyéb módon – magán a terméken vagy annak csomagolásán feltüntetve, illetve a fogyasztó által a szerződés megkötése előtt általában megtekintett címkéken és feliratokon keresztül – könnyen hozzáférhetővé kívánt tenni a fogyasztó számára a szerződéskötés előtt. A kereskedő nem köteles aktívan rákeresni ezekre a gyártói információkra, például a termékre vonatkozó weboldalakon. A kereskedelmi előnyszerzés érdekében ugyanakkor a gyártóknak érdekében állna, hogy proaktívan rendelkezésre bocsássák ezeket az információkat.

(37)

A kereskedőknek adott esetben tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a környezetbarát szállítási lehetőségek elérhetőségéről, például az áruk teherkerékpárral vagy elektromos szállítójárművel történő szállításáról vagy a kombinált szállítási lehetőségek választhatóságáról.

(38)

Ha az elektronikus úton megkötendő, távollevők közötti szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára, a kereskedő egyértelműen és jól látható módon, valamint közvetlenül a megrendelés fogyasztó általi megtétele előtt felhívja a fogyasztó figyelmét a harmonizált címkére, amennyiben azt használják, annak biztosítására, hogy a fogyasztó figyelembe vegye az abban foglalt információkat.

(39)

A 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelvnek továbbra is „biztonsági hálóként” kell szolgálnia, és minden ágazatban biztosítja a fogyasztóvédelem magas szintjének a fenntarthatóságát azáltal, hogy kiegészíti a konfliktus esetén irányadó ágazati és termékspecifikus uniós jogot.

(40)

mivel az irányelv céljait – azaz a fogyasztók tájékozottabb ügyleti döntéseinek a fenntartható fogyasztás előmozdítása érdekében történő lehetővé tételét, a fenntartható gazdaságra nézve ártalmas és a fogyasztókat a fenntartható fogyasztási döntésekben akadályozó gyakorlatok megszüntetését, valamint az uniós fogyasztóvédelmi jogi keret hatékonyabb és következetesebb alkalmazásának a biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és azok a probléma egész Unióra kiterjedő jellege miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(41)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(42)

Ezen irányelv helyes alkalmazásának megkönnyítése érdekében fontos, hogy a Bizottság ezen irányelv tartalmának figyelembevétele érdekében naprakészen tartsa a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelvre vonatkozó iránymutatásokat,

1.

A 2. cikk első bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 7. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

4.

Az I. melléklet az ezen irányelvhez csatolt melléklettel összhangban módosul.

1.

A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:

2.

Az 5. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

3.

A 6. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

4.

A 8. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

5.

Az V. fejezet a következő cikkel egészül ki:

6.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).” "