(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2021. november 17-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Marokkóból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes alumíniumkerekek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az Európai Kerékgyártók Szövetsége (Association of European Wheel Manufacturers, a továbbiakban: panaszos vagy EUWA) által 2021. október 4-én benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2022. június 17-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy három munkanapon belül tegyenek észrevételeket a számítások pontosságával kapcsolatban. A számítások pontosságával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(4)

A Bizottság 2022. július 15-én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Marokkóból származó egyes alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetéséről szóló (EU) 2022/1221 bizottsági végrehajtási rendeletet (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(5)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) a Dika Morocco Africa S.A.R.L. (a továbbiakban: Dika), a Hands 8 S.A.A. (a továbbiakban: Hands), az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (European Automobile Manufacturers, a továbbiakban: ACEA) és az EUWA az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezenkívül az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidő lejárta után a marokkói kormány beadványt nyújtott be, amelyben alátámasztotta azokat az állításokat, amelyeket más felek a dömpinggel és a kárral kapcsolatban fogalmaztak meg.

(6)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra került sor a Dika, a Hands, az ACEA és az EUWA részvételével. Emellett a Dika kérését követően 2022. július 7-én meghallgatásra került sor a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel.

(7)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Egy ellenőrző látogatásra egy felhasználó telephelyén került sor. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(8)

2022. október 17-én a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(9)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA, a Dika, az EUWA, a Hands és a marokkói kormány észrevételeket nyújtott be.

(10)

A Bizottság 2022. november 21-én újabb végső tájékoztatást küldött a Hands részére a dömpingszámításaival kapcsolatban végzett bizonyos korrekciók és pontosítások tekintetében (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítése), és határidőt biztosított a vállalat számára észrevételei megtételére. Ezen túlmenően valamennyi érdekelt fél tájékoztatást kapott, amely a Hands esetében a rendes érték számtani képzéséhez használt SGA-költségek összegének alapját tisztázta. A Hands észrevételeket nyújtott be, amelyekkel a rendelet foglalkozott.

(11)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásra került sor az ACEA, a Dika, az EUWA és a Hands részvételével.

(12)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az ideiglenes rendelet 1.4. szakaszában említetteken kívül egyéb állítást vagy észrevételt egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be. A Bizottság ezért megerősítette ideiglenes rendelet (6)–(28) preambulumbekezdésében közölt ténymegállapításokat és következtetéseket.

(13)

A mintavétellel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (29)–(34) preambulumbekezdését.

(14)

Amint azt az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdése is közli, a Bizottság kérdőíveket küldött három uniós gyártónak, a panaszosnak, a két ismert felhasználónak, továbbá az érintett országban működő két exportáló gyártónak.

(15)

Az ideiglenes rendelet (36) és (37) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a kérdőívre adott válaszok keresztellenőrzésére vagy ellenőrzésére a válaszadó fél telephelyén került sor.

(16)

Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra az egyik felhasználó telephelyén került sor. E felhasználó nevét az ideiglenes rendelet (5) preambulumbekezdésének megfelelően adatvédelmi okokból nem hozzák nyilvánosságra.

(17)

Az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(18)

A Bizottság az (EU) 2022/934 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(19)

A Hands azt állította, hogy a behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó határozat megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételek.

(20)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a nyilvántartásba vétel jogalapja az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése, amely szerint a Bizottság az alaprendelet 19a. cikke szerinti előzetes tájékoztatási időszak folyamán nyilvántartásba veszi az érintett termék behozatalát, kivéve, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy nincs olyan döntő bizonyíték, amely arra utalna, hogy ebben az ügyben ne lett volna indokolt az előzetes tájékoztatási időszak folyamán az érintett termék behozatalát nyilvántartásba venni. Valójában az eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele óta, azaz amióta az exportáló gyártók tudatában voltak vagy tudatában lehettek volna a vélt dömpingnek és kárnak, az érintett termék behozatala tovább növekedett oly módon, hogy a növekedés már az előzetes tájékoztatási időszak folyamán súlyosan ronthatja a dömpingellenes vámok javító hatását. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(21)

A Hands előadta, hogy a nyilvántartásbavételi rendelet közzétételével a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét. A Hands szerint a nyilvántartásbavételi rendelet közzétételét és a behozatal nyilvántartásba vételének hatálybalépését megelőzően nem tájékoztatták a Bizottság azon szándékáról, hogy a vizsgált termék behozatalát nyilvántartásbavételi kötelezettség alá kívánja vonni, holott a nyilvántartásbavételi intézkedés hátrányosan érintheti a Hands érdekeit. A Bizottság megsértette a Hands védelemhez való alapvető jogát, mivel a nyilvántartásbavételi intézkedés elfogadása előtt nem közölte a Handsszel a behozatal nyilvántartásba vételének esetleges elrendelésére vonatkozó szükséges információkat időben, hatékonyan és személyesen, és nem tette lehetővé a Hands számára álláspontjának kifejtését és a meghallgatást, holott az említett intézkedés közvetlenül érinti a Handset. Következésképpen a nyilvántartásbavételi rendelet érvénytelen, és hatályon kívül kell helyezni.

(22)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvántartásba vétel csak előkészítő adminisztratív lépés, amely a végleges szakaszban nem feltétlenül vezet vámok visszamenőleges hatályú kivetéséhez. A nyilvántartásba vétel önmagában nem jár hátrányos következményekkel az importőrökre nézve, és nem mondható el az sem, hogy az importőrök érdekeire hatással lenne (5). A Hands maga sem konkrét káros hatásokra hívta fel a figyelmet, hanem csupán „potenciális” hatásokra utalt. A nyilvántartásba vétel egyetlen hatása, hogy a Bizottság utasítja a nemzeti vámhatóságokat a vizsgált termék Unióba irányuló behozatalának nyilvántartásba vételére. Továbbá az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdésében és máshol sem szerepel olyan eljárási követelmény, amely szerint a nyilvántartásba vételt megelőzően konzultálni kellene az importőrökkel vagy más felekkel. Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt követelmény – miszerint a feleknek lehetőséget kell biztosítani észrevételeik megtételére – csak akkor alkalmazandó, ha a nyilvántartásba vételt követően hoznak határozatot vámok visszamenőleges beszedéséről, de magára a nyilvántartásba vételre nem alkalmazandó. Ez egyértelműen kitűnik abból, hogy az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése csak azt írja elő, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) és d) pontját kell teljesíteni az e rendelkezés szerinti nyilvántartásba vételhez, és szándékosan nem hivatkozik a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontjára. Ez összhangban van a nyilvántartásba vétel fentebb tárgyalt hatásával. A Bizottság tehát nem köteles lehetőséget biztosítani az importőröknek észrevételeik megtételére azelőtt, hogy a vámhatóságokat a behozatal nyilvántartásba vételére utasítaná. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(23)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (39) preambulumbekezdése közli – az érintett termék a jelenleg az ex 8708 70 10 és ex 8708 70 50 KN-kódok (TARIC-kódok: 8708701015, 8708701050, 8708705015 és 8708705050) alá tartozó, következőképpen meghatározott termék: a 8701–8705 HR-vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek Marokkóból származó alumíniumkerekei (a továbbiakban: az érintett termék) tartozékaikkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül.

(24)

Az alumíniumkerekeket hagyományosan két értékesítési csatornán keresztül értékesítik az Unióban: az eredetiberendezés-gyártók (főleg személygépjármű-gyártók) részére, és az utópiacok (például forgalmazók, kiskereskedők, javítóműhelyek) stb. részére. A figyelembe vett időszakban a Marokkóból származó érintett terméket kizárólag az eredeti termékek értékesítési csatornáján keresztül értékesítették. Az eredeti termékek értékesítési csatornájában a személygépjármű-gyártók az alumíniumkerekekkel kapcsolatos pályázati eljárásokat hirdetnek, és gyakran részt vesznek azoknak az új kerekeknek a fejlesztési folyamatában, amelyeket saját márkanevük alatt értékesítenek. Az uniós gyártók és a marokkói exportőrök részt vehetnek ugyanazokon a pályázatokon.

(25)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(42) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(26)

Amint azt az ideiglenes rendelet (43)–(51) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Dika nem működött együtt a Bizottsággal ebben a vizsgálatban, és a Bizottság az alaprendelet 18. cikkével összhangban ideiglenesen a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg a Dika dömpingkülönbözetét.

(27)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika fenntartotta, hogy teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal, és hogy esetében a dömpingkülönbözetet egyedileg kellett volna kiszámítani. A Dika a következő érveket terjesztette elő.

(28)

Először, a Dika megismételte, hogy véleménye szerint az értékesítési jegyzékek nem tartalmaznak hibákat, mivel az értékesítési jegyzékek összértéke a társaság számviteli rendszerével összeegyeztethető. Ezenkívül az értékesítéseket a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (a továbbiakban: IFRS) megfelelően sorolták fel. A Dika előadta továbbá, hogy a Bizottságnak bőséges idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy a CITIC Dicastal Co., Ltd (a továbbiakban: CITIC) kapcsolt vállalkozás által benyújtott felülvizsgált értékesítési jegyzékek keresztellenőrzését elvégezze, és ezt még a végleges dömpingellenes intézkedések bevezetése előtt megtehette volna.

(29)

A Dika ezzel hasonló állítást fogalmazott meg, mint az ideiglenes szakaszban, azonban új információt nem közölt. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az értékesítési jegyzékek benyújtására nem a számlák alapján került sor, hogy a számlán feltüntetett összeg és a ténylegesen befolyt összeg közötti különbséget a vállalat értékesítési jegyzékei nem tükrözték szisztematikusan, és hogy a felülvizsgált jegyzékek keresztellenőrzése nem volt elvégezhető. Az, hogy a vállalat értékesítéseit az IFRS standardoknak megfelelően sorolták fel, nem változtatott azon, hogy a vállalat nem nyújtotta be a Bizottság által kért információkat.

(30)

Ezenkívül a CITIC a vizsgálat során több (legalább négy) különböző és hiányos értékesítési jegyzéket nyújtott be. Az utolsó változat – melyet a Dika által a Bizottság 2022. május 5-én kelt, a 18. cikk szerinti levelére adott válasszal együtt nyújtottak be – még mindig hiányos volt, és több olyan ügyletet is tartalmazott, amelyek esetében a befolyt összeget nem tüntették fel, hanem „Ez idáig meg nem fizetett összeg” megjegyzéssel látták el, vagy amelyek esetében a számlán feltüntetett összegek és a befolyt összegek között eltérés volt. Az ilyen hiányos adatok nem tekinthetők a keresztellenőrzés vagy az ellenőrzés megbízható alapjának. Ezenkívül – amint azt az ideiglenes rendelet (48) preambulumbekezdése is említi – a további távoli ellenőrzést nem lehet az adatok nem kellő időben történő benyújtásának vagy a megszabott határidőn belül már lezajlott távoli ellenőrzés során megállapított hibáknak az orvoslására felhasználni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(31)

Másodszor: a Dika előadta, hogy a Bizottság által kért, a kifizetések időpontjára és összegére vonatkozó ügyletspecifikus adatok az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése, valamint a WTO dömpingellenes megállapodásának (6) 6.8. cikke és II. melléklete értelmében nem minősülnek „szükséges információnak”. A Dika szerint a Bizottság nem kérte be ezeket az információkat a kérdőívben vagy a hiánypótlást kérő levelekben, és a dömpingkülönbözet kiszámításához nem is volt szükséges ilyen információ. A Dika előadta továbbá, hogy az ideiglenes rendeletben a rendelkezésre álló tények figyelembevételéhez más alapot alkalmaztak, mint amelyet a Bizottságnak a 18. cikk alkalmazásáról szóló, 2022. május 5-i levele (a továbbiakban: a 18. cikk szerinti levél) határoz meg.

(32)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság kezdettől fogva arra kérte a vállalatot, hogy az ügyletspecifikus adatokat a számla kelte alapján nyújtsa be. A Dika és a CITIC (a Dika kapcsolt vállalkozása) részére megküldött dömpingellenes kérdőív E. szakaszának legelső része például felhívja a figyelmet arra, hogy a válaszadóknak „a számla keltét kell az értékesítés időpontjának tekinteniük”. A szóban forgó probléma azonban nem (kizárólag) az értékesítés időpontja, hanem inkább az az összeg, amelyet az ügyfelek a társaság részére ténylegesen kifizettek. Ez az a probléma, amelyet a 18. cikk szerinti levél kifejtett és az ideiglenes rendelet közölt. Nem fogadható el a Dika azon állítása, miszerint a levélben közölt indokok „teljes mértékben eltérnek” az alaprendeletben foglaltaktól. A Bizottság mindkét esetben kifejtette, hogy az értékesítési jegyzékeket nem tartja megbízhatónak, mivel számos hibát és ellentmondást tartalmaznak.

(33)

A Dika által eredetileg szolgáltatott értékesítési adatok nem álltak összhangban a kifizetésként ténylegesen kapott összegekkel. Ezenfelül a CITIC egyértelműsítette a távoli ellenőrzés során, hogy a számlán feltüntetett összeg és a ténylegesen befolyt összeg közötti különbséget rendszerint az értékesítési jegyzékekben engedmény, kedvezmény, jóváírás formájában vagy más jogcímen rögzítik. Azonban – amint azt az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdése és a fenti (29) preambulumbekezdés megemlíti – ezt a vállalat nem szisztematikusan végezte el. Az értékesítési jegyzékeket ezért nem lehetett megbízható forrásként felhasználni a rendes értéknek vagy az exportárnak az alaprendelet 2. cikk (1) és (8) bekezdése szerinti megállapításához, amely kimondja, hogy a rendes érték „rendszerint […] a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”. Ebből logikusan következik, hogy mivel a Dikára vonatkozó rendes értéket vagy exportárat nem volt lehetséges a vállalat saját adatai alapján megállapítani, a dömpingkülönbözet kiszámítására sem volt mód. Az értékesítési jegyzékek tehát a vizsgálat szempontjából nemcsak szükségesek, hanem alapvető fontosságúak is voltak. Megbízható – az összes értékesített terméktípushoz kapcsolódó ügyleteknek és azok árainak teljes listáját is tartalmazó – értékesítési jegyzékek hiányában a Bizottság nem tud észszerűen elvárható pontosságú ténymegállapításra jutni a dömpinggel kapcsolatban.

(34)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Dika megismételte állítását, hogy mivel értékesítési jegyzékei megfeleltek az IFRS standardoknak, a Bizottságnak nem jogos az az állítása, hogy azok hiányosak és nem ellenőrizhetők. A Dika előadta továbbá, hogy mivel az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése arra hivatkozik, hogy az exportár általában „a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár”, az értékesítési jegyzékek helyesek voltak, mert a fizetendő árakat tükrözték. Végezetül, a Dika megismételte állítását, miszerint a kifizetésekre vonatkozó adatok nem minősülnek az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében véve „szükségesnek”.

(35)

Az, hogy az értékesítési jegyzékeket összességében az IFRS standardoknak megfelelően jelentették-e, nem releváns a jelentett árakkal kapcsolatban feltárt problémák szempontjából. Amint arra a Bizottság több alkalommal rámutatott, az uniós és a belföldi értékesítési jegyzékekkel kapcsolatos probléma ügyleti alapon állt fenn. Amint azt a Dika az ideiglenes intézkedéseket követő meghallgatás során előadta, és az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megismételte, az uniós értékesítési jegyzékekben szereplő ügyletek mintegy 20 %-a esetében a kifizetés összege nem felelt meg a jelentett számlaösszegnek. A „fizetendő ár” kifejezés a vevő által az eladó részére teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetést jelöli, beleértve azokat a helyzeteket is, amikor például az áru eladására már sor került, de a vevő még nem fizetett. Az uniós értékesítési jegyzékben szereplő ügyletek többségének esetében nem ez volt a helyzet. Ezekben az esetekben az ügyfél által már megfizetett ár tért el a számlázás időpontjában fizetendő árként rögzített ártól.

(36)

Amint azt a Dika és kapcsolt vállalkozása a távoli ellenőrzés és a helyszíni ellenőrzés során, valamint a 18. cikk szerinti levélre adott válaszban kijelentette, ezeket a különbségeket az értékesítési jegyzékekben általában engedmény, kedvezmény, jóváírás formájában vagy más jogcímen rögzítik, amint az a (33) preambulumbekezdésben is szerepel. Erre került sor az értékesítési jegyzékekben szereplő számos ügylet esetében, de nem szisztematikusan minden ügylet esetében. Az a tény, hogy erre általában sor kerül, azt jelenti, hogy a fizetendőként nyilvántartott ár általában megegyezik a fent említett jóváírásokkal, kedvezményekkel stb. kapcsolatos bizonyos intézkedések végrehajtását követően végül kifizetett árral. Ez magának a Dikának a magyarázata; a vállalat SAP rendszerében a kifizetéseket követően végrehajtott korrekciókra így került sor. Azonban egyes esetekben a belföldi és az uniós értékesítési jegyzékekben rögzített árakat korrigálták ilyen módon, míg más esetekben nem. A végül kifizetett árak és a fizetendőként nyilvántartott árak közötti különbség egyes esetekben negatív, más esetekben pozitív volt, és elszámolása nem történt meg, ami azt jelenti, hogy egyes esetekben a vállalat nagyobb összeget kapott, mint amekkorát kiszámlázott, más esetekben pedig kisebbet.

(37)

A megbízható – az összes értékesített terméktípushoz kapcsolódó ügyleteknek és azok árainak teljes listáját is tartalmazó –, pontos és ellenőrizhető adatokat magukban foglaló értékesítési jegyzékek alapvető fontosságúak a dömpingkülönbözet megállapításához, és ezért az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükséges információnak minősülnek. Mivel a ténylegesen kifizetett és fizetendőként nyilvántartott árak közötti különbség az uniós értékesítési jegyzékben szereplő ügyletek jelentős részét érintette, ez a jegyzék nem volt felhasználható megbízható exportár ügylet- vagy terméktípus alapján történő megállapításához. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(38)

Harmadszor: a Dika azzal érvelt, hogy mivel a Bizottság ellenőrizte a Dika előállítási költségeit, és nem állapított meg eltéréseket, a Dika esetében a rendes értéket a vállalat ellenőrzött előállítási költségei alapján kellett volna képezni. A Dika véleménye szerint a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belföldi és az uniós értékesítési jegyzékek döntő fontosságúak a rendes érték és az exportár meghatározása szempontjából, mivel a belföldi értékesítési jegyzékeket semmi esetre sem használták volna fel a rendes érték számtani képzéséhez. Ezért az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak a Dika saját adatait kellett volna felhasználnia, és ennek alapján egyéni dömpingkülönbözetet kellett volna kiszámítania.

(39)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében valóban arra a következtetésre jutott, hogy a Dika nem rendelkezik a rendes érték kiszámításához használható belföldi értékesítési jegyzékekkel, mivel a Dika marokkói értékesítéseire gazdasági övezetek között került sor, és az áruk nem léptek be Marokkó vámterületére. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló tények alkalmazásának hiányában a Dika esetében a rendes értéket számtanilag lehetett volna képezni. Azonban a dömpingkülönbözet megállapításához ezt a rendes értéket össze kellene hasonlítani az exportárral. Az exportárat azonban a Dika értékesítési jegyzékeinek megbízhatatlansága miatt nem lehetett kiszámítani.

(40)

A 2022. szeptember 6-i meghallgatáson a Dika azt javasolta, hogy a Bizottság az exportár megállapítása során az uniós értékesítési jegyzékekben szereplő azon ügyleteket vegye figyelembe, amelyek esetében (a Dika szerint) a számlán feltüntetett összeg megfelel a kifizetett összegnek. A Dika állítása szerint az összes tranzakció mintegy 80 %-a esetében ez teljesül. A fennmaradó 20 %-ra vonatkozóan a Dika azt javasolta, hogy a Bizottság a Hands esetében kiszámított maradékvámot alkalmazza. A Dika véleménye szerint ez a megközelítés összhangban állna azzal, ahogy a Bizottság a korrózióálló acélok Oroszországból és Törökországból történő behozatalára vonatkozó közelmúltbeli vizsgálat során eljárt (7).

(41)

Amellett, hogy a Dika a meghallgatás során megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló értékesítéseinek egyötöde esetében voltak eltérések az értékesítési jegyzékben, a felülvizsgált értékesítési jegyzékek keresztellenőrzésére nem került és nem is kerülhetett sor (amint azt a (29) és (30) preambulumbekezdés kifejti), ezért az értékesítési jegyzékeket az exportár megállapításához nem lehetett felhasználni. Emellett az Oroszországból és Törökországból származó korrózióálló acélokra vonatkozó vizsgálat nagy mértékben eltérő tényeket érintett. Abban az ügyben egy orosz gyártó előadta, hogy nem áll kapcsolatban azon két kereskedő egyikével, amelyeken keresztül termékeit az Unióban értékesítette. Ez a kereskedő nem működött együtt a vizsgálatban. A Bizottság nem értett egyet az orosz vállalat állításával, és úgy ítélte meg, hogy az érintett kereskedő kapcsolt kereskedőnek minősül. Azonban tekintettel arra, hogy a kereskedő nem működött együtt a vizsgálatban, a viszonteladói árakról nem állt rendelkezésre információ. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az alaprendelet 18. cikkének értelmében vett rendelkezésre álló tényekként a másik (együttműködő) kereskedőtől származó információkat használja fel.

(42)

Azonban az ügyre jellemző vállalati struktúra és az értékesítési csatornák felépítése eltér a jelen ügyre jellemzőktől. Az Oroszországból és Törökországból származó korrózióálló acélok ügyében két értékesítési csatorna működött, ezzel szemben a jelen ügyben minden értékesítésre ugyanazon a kapcsolt jogalanyon (nevezetesen a CITIC-en) keresztül került sor. Ennek a következtében a Bizottságnak nem állt a rendelkezésére más megbízható adatkészlet, amelyet a Dika exportárának a kiszámításához tudott volna felhasználni. Ez a helyzet nagy mértékben eltér a Dika által említett vizsgálattól, ahol a másik kereskedőn keresztül történő exportértékesítéseket a Bizottság keresztellenőrzésnek vetette alá és megbízhatónak találta. A szóban forgó vizsgálat során nem állt rendelkezésre olyan exportár, amelyet össze lehetett volna hasonlítani a rendes értékkel, függetlenül attól, hogy a Dika esetében a rendes érték kiszámítására hogyan került volna sor.

(43)

Az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése kijelenti, hogy „amennyiben egy érdekelt fél által benyújtott információ nem tekinthető minden szempontból a lehető legmegfelelőbbnek, az ilyen információt ezek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, feltéve, hogy a hiányosságok nem okoznak indokolatlan mértékű nehézséget az észszerűen elvárható pontosságú tények feltárásában, és ha az információkat a megfelelő módon és a megfelelő határidőkön belül nyújtották be és azok ellenőrizhetők”. Amint azt a (32) és (33) preambulumbekezdés kifejti, a Dika által benyújtott értékesítési jegyzékekkel kapcsolatos hiányosságok miatt ezen az alapon nem volt lehetséges észszerűen elvárható pontosságú megállapításokat tenni. Ezenkívül – amint azt a (30) preambulumbekezdés említi – az értékesítési jegyzékek nem voltak ellenőrizhetők, mivel még az utolsó változatokban is voltak eltérések és hiányzó adatok, továbbá a benyújtásukra sem kellő időben került sor. Mivel az exportár meghatározására nem volt lehetőség, a Dika esetében a rendes érték bármely alapon történő képzésének sem lenne értelme. Ez összhangban van a Törvényszéknek a Kínából származó közúti acélkerekekkel kapcsolatos ítéletével is, amelyben megállapította, hogy „felesleges lett volna a rendes érték bármilyen meghatározása, mivel […] (az) exportár meghatározására vonatkozó lehetőség hiányában nem lehetett volna megállapítani a dömpingkülönbözetet” (8). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány és a Dika előadta, hogy mind a Bizottság megközelítése, mind a Törvényszéknek a (43) preambulumbekezdésben idézett ítélete sérti a WTO dömpingellenes megállapodásának azon követelményeit, amelyek szerint az exportőr által szolgáltatott valamennyi adatot fel kell használni, amennyiben azok megfelelnek az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. A Dika azt állította továbbá, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a Törvényszék idézett ítélete nem alkalmazandó. A Törvényszék ítéletének tárgyát képező üggyel ellentétben a Dika esetében a Bizottság egyéni dömpingkülönbözet határozott meg, és (a Dika szerint) bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy a vállalat mely termékeket exportálta az Unióba.

(45)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Amint azt az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdése és a fenti (43) preambulumbekezdés már ismertette, a Bizottság a rendes értéket azért nem a Dika adatai alapján állapította meg, mert annak nem lett volna értelme, tekintettel arra, hogy nem állt rendelkezésre olyan exportár, amellyel azt össze lehetett volna hasonlítani. Az, hogy a Törvényszék fent említett ítéletének alapjául szolgáló tények eltérnek-e a jelen ügyben szereplő tényektől, nem cáfolja azt a következtetést, hogy az exportár hiányában a rendes érték megállapítása felesleges lenne. Ez nem sérti a WTO dömpingellenes megállapodását, mivel a megállapodás nem írja elő a vizsgálatot végző hatóságok számára, hogy olyan számításokat végezzenek, amelyek a dömpingkülönbözet megállapításához nem használhatók fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(46)

A Dika kifejezetten azt állította, hogy a Törvényszék idézett ítéletében az ügy körülményei eltérnek a jelen ügyéitől, mivel a Dika esetében egyéni dömpingkülönbözet megállapítására került sor. Ez az állítás azonban félreértésen alapult. A Dika esetében e vizsgálat egyik szakaszában sem állapítottak meg egyéni dömpingkülönbözetet. Amint azt az alábbi (98) preambulumbekezdés is kifejti, a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása idején úgy határozott, hogy a Dika tekintetében egyedi vámtételt állapít meg azáltal, hogy a jelen rendelet vonatkozó részeiben egyedileg azonosítja a vállalatot és az arra vonatkozó vámtételt. Ezt az egyedi vámtételt a maradékvám szintjén állapította meg, amely nem a Dika saját adatain alapult. Hasonlóképpen, az e rendeletben említett, a Dika esetében alkalmazandó dömping- és kárkülönbözetet a Bizottság a maradvány dömping- és kárkülönbözet szintjén állapította meg, nem pedig a Dika saját adatai alapján. A Dika állítását ezért a Bizottság elutasította.

(47)

A Dika előadta továbbá, hogy esetében a maradékvám alkalmazása helyett a Bizottságnak gyártási költségei és terméktípus-specifikus összetétele alapján kellett volna kiszámítania a rendes értéket, amelyet a Dika dömpingkülönbözetének kiszámítása céljából össze kellett volna hasonlítani a Hands ellenőrzött exportárával.

(48)

Ez a módszertan nem volt elfogadható. Először is azért, mert az egyik vállalat számtanilag képzett rendes értékének és egy másik vállalat exportárának az összehasonlításából nem adódhat pontos dömpingkülönbözet. Ez azt jelentené, hogy az egyik vállalat adatain alapuló értéket egy másik vállalat exportárával hasonlítanák össze. Másodszor, még ha a Bizottság ezt a módszert választotta volna is, nem lett volna mód annak a terméktípusok szintjén történő alkalmazására. Jóllehet a Dika által értékesített terméktípusok nagyrészt átfedésben voltak a Hands által értékesített terméktípusokkal, az egyezés nem volt teljes. A Hands értékesített olyan terméktípusokat, amelyeket a Dika nem, és fordítva. Ezzel a módszertannal tehát nem lenne lehetséges olyan pontos dömpingkülönbözetet képezni, amely összhangban lenne a Dika által ténylegesen végrehajtott exportügyletekkel (9). Ezenkívül ez a megközelítés ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében foglalt követelménnyel, amely kifejezetten előírja, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításakor a rendes érték és az exportár összehasonlításának választott módszerétől függetlenül „az […] összes exportügylet árait” kell figyelembe kell venni (10). Végezetül, ez a módszertan azzal járna, hogy a Dika tudomására hoznák a Hands bizalmas adatait mind az értékesített terméktípusok, mind az exportár tekintetében. Ez nem fogadható el, mivel a Hands az egyetlen ismert marokkói alumíniumkerék-gyártó, és közvetlen versenyben áll a Dikával. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(49)

Amint azt az ideiglenes rendelet (52)–(65) preambulumbekezdése közli, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján képezte, mivel a Hands nem végezte hasonló termék belföldi értékesítését. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EUWA előadta, hogy valójában belföldi értékesítésekre került sor, és jelezte, hogy az ezt alátámasztó bizonyítékokat egy meghallgatáson fogja benyújtani. Azonban az EUWA által ezt követően szolgáltatott információk nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a marokkói vállalatok által Marokkóban végrehajtott eladások belföldi értékesítésnek tekinthetők. Tekintettel az érintett vállalati adatok érzékeny jellegére, az EUWA nem rendelkezett releváns információkkal a marokkói vállalatok értékesítéseinek időzítéséről, mennyiségéről és árairól, továbbá azon ügyfelek pontos elhelyezkedéséről, amelyek részére az értékesítések állítólagosan történtek.

(50)

Ezenkívül sem a Bizottság, sem az érdekelt felek nem tagadták azt, hogy a Hands foglalkozott alumíniumkerekek értékesítésével Marokkóban. Az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében megállapítottak szerint ezeket az értékesítéseket a Bizottság azért nem tekintette belföldi értékesítésnek, mert mind a Hands, mind pedig ügyfelei gazdasági övezetekben helyezkednek el. Továbbá ezen értékesítések egyikére sem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében került sor, és semmi esetre sem használhatók fel a rendes érték megállapításához. Másrészt a Hands elfogadta, hogy nem végzett belföldi értékesítést és hogy szükség van a rendes érték számtani képzésére. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(51)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány előadta, hogy a Bizottság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a gazdasági övezetekben történő értékesítések nem minősülnek belföldi értékesítésnek. Állításának alátámasztására a marokkói kormány előadta, hogy mivel az alumíniumkerekeket a gazdasági övezetekben működő vállalatok részére értékesítették abból a célból, hogy akár az Unióban, akár Marokkóban új járművek gyártására használják – tehát akár az Unióban, akár Marokkóban használják fel – azokat, a marokkói gazdasági övezeteiben végrehajtott ilyen értékesítéseket belföldi értékesítésnek kell tekinteni. Ez a marokkói kormány állítása szerint összhangban lenne az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának megközelítésével, amely belföldi piaci fogyasztásnak tekinti a gazdasági övezetekben történő olyan értékesítést, amelynek célja végső soron az Egyesült Államokon kívülre exportálandó termékben történő felhasználás.

(52)

Azonban – amint azt az ideiglenes rendelet (53) és (54) preambulumbekezdése már kifejtette – a Bizottság a jelenlegi és a korábbi vizsgálatok során nem ezt a megközelítést alkalmazta. A jelen ügy szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az Egyesült Államok eltérő megközelítést alkalmaz-e döntéshozatala során. A Bizottság a gazdasági övezetek közötti értékesítést a dömpingszámítások szempontjából nem tekinti belföldi értékesítésnek, mivel az értékesítés időpontjában nem ismert, hogy a terméket a belföldi piacon szabad forgalomba bocsátják-e vagy exportra szánják-e (lásd az ideiglenes rendelet (53) és (54) preambulumbekezdését). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(53)

A marokkói kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság megközelítése ellentétes az Unió kizárólagos gazdasági övezeteiben történő olyan értékesítések esetében alkalmazott megközelítésével, amelyekre dömpingellenes vámok vonatkozhatnak (11), valamint a Bizottság azon gyakorlatával, hogy a dömpingellenes vizsgálatokban a kárelemzéshez használt importstatisztikákba belefoglalja a gazdasági övezetekbe irányuló aktív és passzív feldolgozási behozatalt.

(54)

Először is, a kizárólagos gazdasági övezetekre való hivatkozás a jelen ügy szempontjából irreleváns. A kizárólagos gazdasági övezetek olyan övezetek, amelyeket valamely tagállam az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye alapján annak nyilvánított. A jelen ügyben említett gazdasági övezetek nem ilyen kizárólagos gazdasági övezetek, és nem tartoznak a marokkói kormány által hivatkozott szabályok hatálya alá (12).

(55)

Másodszor, az Unió gazdasági övezeteibe irányuló aktív és passzív feldolgozási behozatal is szerepel a kárelemzésben, mivel az importált áruk „nem csupán áthaladnak az Unión, hanem olyan, hozzáadott értéket képviselő feldolgozási műveleteken is átesnek az Unióban, mint például az összeszerelés és az átalakítás. E behozatal tehát egyértelműen verseng az uniós gazdasági ágazat által előállított termékekkel” (13). A gazdasági övezetekbe irányuló vagy azok közötti értékesítés azonban nem volt belföldi értékesítésnek tekinthető, mivel nem volt ismert, hogy a terméket a belföldi piacon szabad forgalomba bocsátják-e vagy exportra szánják-e. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(56)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően mind a Dika, mind a Hands kifogásolta azt, hogy a Bizottság a rendes érték számtani képzéséhez a brazil SGA-költségeket és nyereséget vette figyelembe. A Hands előadta, hogy a brazil vállalatok adatait nem lenne szabad felhasználni az SGA-költségeknek és a nyereségnek a rendes érték kiszámítása céljából történő megállapításához. Azt állította, hogy a Bizottság nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna, hogy a Brazíliából származó adatok a rendes érték képzésének céljára megfelelőek lennének. A Hands ehelyett a koreai alumíniumkerék-gyártók (jelentősen alacsonyabb) SGA-költségeinek és nyereségének alkalmazását javasolta. Előadta, hogy ez megfelelőbb lenne, mivel a Hands végső soron egy koreai alumíniumkerék-gyártó tulajdonában van, és az így számított SGA-költség és nyereség összhangban állna a két brazil vállalat egyikének a Bizottság által figyelembe vett értékeivel.

(57)

A Dika előadta, hogy az egyik brazil vállalat adatait figyelmen kívül kellene hagyni, mivel a Bizottság a konszolidált éves beszámolókat vette figyelembe, amelyek az egyéb országokban működő leányvállalatok eredményeire és az alumíniumkerekektől eltérő termékekre is kiterjedtek. A Hands és a Dika is előadta, hogy az egyik brazil vállalat SGA-költségeit a Bizottság tévesen számította ki.

(58)

Tekintettel a brazil adatoknak a rendes érték számtani képzéséhez való felhasználására vonatkozó érvekre, a Bizottság újraértékelte a módszert, amelyet az ideiglenes szakaszban alkalmazott. A Bizottság nem értett egyet a Handsszel abban, hogy Marokkó esetében a Koreai Köztársaság megfelelőbb alternatíva lenne, mint Brazília. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának indoka az, hogy a vizsgált exportáló gyártó SGA-költségeinek és nyereségének helyettesítő értékeit észszerű módszer alkalmazásával kell meghatározni. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető fordulata, valamint ugyanezen cikk a) és b) pontja egyértelműen a származási ország belföldi piacán zajló termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos adatokat részesíti előnyben. Tehát a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerint ideális esetben a belföldi piac észszerű alternatívája a belföldi piachoz hasonló – például a gazdasági fejlettség szempontjából ahhoz közel álló – piac lenne, mivel ez a tényező hatással van a vállalatok költségeinek és nyereségének szintjére. Míg Brazília Marokkóhoz képest kis mértékben fejlettebb gazdaságilag, addig Korea – mint egy igen fejlett gazdaság – nem tekinthető észszerű alternatívának Marokkó esetében (14).

(59)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a brazil alumíniumkerék-gyártókra vonatkozó adatok helyett észszerűbb az együttműködő gyártó (Hands) esetében rendelkezésre álló adatokat felhasználni. A Hands SGA-költségeit nem lehetett felhasználni a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikk (6) bekezdés bevezető fordulata szerinti kiszámításához, mivel a Hands nem végzett belföld értékesítést szokásos kereskedelmi forgalom keretein belül. Azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Hands belföldi értékesítéséhez kapcsolódó SGA-költségek helyettesítőjeként észszerű alternatívának tekinthetők a Hands valamennyi értékesítésére vonatkozó SGA-költségek. Emellett a vizsgálat nem mutatott ki különbséget a belföldi értékesítések és az exportértékesítések SGA-költségei között, mivel az összes releváns költséget a forgalom alapján osztották fel. Ezenkívül a Hands által Marokkóban végrehajtott értékesítések száma olyan alacsony volt, hogy érdemi összehasonlítás elvégzésére nem volt mód. A Hands adatait ellenőrizték, és azok egy Marokkóban található vállalat értékesítéseire vonatkoztak, amely csak alumíniumkerekek gyártását és értékesítését végzi. Ezenkívül ezek az adatok csak a vizsgálati időszakra vonatkoztak. A Bizottság úgy véli, hogy a brazil adatok figyelembevétele kevésbé lenne észszerű, mivel a rendelkezésre álló információk 2019-ből származnak, valamint több termékre és több országban működő gyártóüzemekre vonatkoznak. A Hands saját adatai alapján így megállapított SGA-költségek mértéke az érintett termék előállításához közvetlenül nem kapcsolódó tételek és a nem realizált tételek tekintetében történő kiigazításokat követően [12–16 %] volt.

(60)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Hands megismételte állítását, miszerint Korea lenne a legmegfelelőbb választás a Handsre vonatkozó rendes érték megállapításához szükséges SGA-költségek és nyereség szintjének meghatározására, mivel ezek az adatok a Hands koreai anyavállalatára vonatkoznak. A Hands véleménye szerint irreleváns az, hogy Korea gazdasági fejlettségi szintje nem hasonló Marokkóéhoz, mivel egy alternatív ország gazdasági fejlettségi szintje csak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának jelentős torzulások esetén történő alkalmazása esetén releváns, mely helyzet Marokkó esetében nem áll fenn.

(61)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Jóllehet az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja valóban a „hasonló gazdasági fejlettségi szint” kifejezést használja, ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági fejlettség szintje ne lenne releváns tényező annak meghatározása során, hogy egy Marokkótól eltérő ország észszerű választás lenne-e az SGA-költségek megfelelő szintjének az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározásához. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy – amint azt a fenti (58) preambulumbekezdés kifejti – kevésbé lenne észszerű egy igen fejlett gazdaságban működő alumíniumkerék-gyártóktól származó adatok felhasználása, mint a gazdasági fejlődés szempontjából hasonló országok adatainak felhasználása.

(62)

A Hands előadta továbbá, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben felhasznált brazil adatokkal kapcsolatos állításainak egyikére sem reagált. Mivel azonban a Bizottság a brazil adatok helyett a Hands saját adatait használta fel, ezek az állítások okafogyottá váltak. A Hands azzal érvelt, hogy a brazil adatokról a saját adataira való áttérés egyetlen oka az volt, hogy a Bizottság számára ez volt alkalmasabb. Azonban a Bizottság – amint azt a fenti (59) preambulumbekezdésben kifejtette – megállapította, hogy a Hands saját adatai észszerűbbek, mint a brazil adatok, nem pedig alkalmasabbak azoknál. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(63)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány, a Dika és a Hands kifogásolta azt, hogy a Bizottság a rendes érték számtani képzéséhez a Hands SGA-költségeit használta fel.

(64)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a marokkói kormány és a Dika előadta, hogy a Hands SGA-költségeinek felhasználása nem áll összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.2.2. cikkével. Mindkét fél megjegyezte, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének iii. pontjában szereplő „bármely más észszerű módszer” magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a nyereség összege közelíti-e azt a haszonkulcsot, amely akkor realizálódott volna, ha a szóban forgó terméket az exportáló országban a szokásos kereskedelmi forgalom keretében értékesítették volna. A felek azt is megjegyezték, hogy a Bizottság által alkalmazott SGA-költségek kizárólag a kivitel SGA-költségeire vonatkoztak, amelyek a Dika véleménye szerint természetüknél fogva nem közelíthetik meg azt a haszonkulcsot, amely akkor lett volna realizálható, ha a szóban forgó terméket a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítették volna Marokkóban. Végezetül, a Dika azzal érvelt, hogy nem ellenőrizhető tényszerűen az, hogy a Hands exportra vonatkozó SGA-költségei valóban észszerű alapot szolgáltattak-e a belföldi értékesítések szempontjából, tekintettel arra, hogy a Hands nem végzett belföldi értékesítést.

(65)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Hands lényegében azzal érvelt, hogy saját SGA-költségeinek felhasználása ellentétes volt az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének betűjével és szellemével, mivel a Hands nem végzett belföldi értékesítést a szokásos kereskedelmi forgalomban. A Hands véleménye szerint a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának alkalmazásával kerülte meg azt, hogy nem hivatkozhatott az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében foglalt általános szabályra, amely előírja, hogy az értékesítésnek a szokásos kereskedelmi forgalom keretében kell történnie.

(66)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének (és a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének) általános rendeltetése a hasonló termék azon haszonkulcsának és SGA-költségeinek a megközelítése, amely az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban lett volna realizálható, illetve ott adódott volna. A WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének iii. pontjában említett „bármely más észszerű módszer” magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a nyereség és az SGA-költségek összegének meghatározása a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt mérlegelésének eredménye-e. E tekintetben – a Dika és a Hands állításával ellentétben – a Bizottság azt is megjegyezte, hogy az összes rendelkezésre álló bizonyíték mérlegelése során nem vette figyelembe sem az exportértékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségeket, sem pedig a nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő belföldi értékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségeket; ehelyett a Hands valamennyi eladására vonatkozó SGA-költségeket használta fel észszerű helyettesítő mutatóként.

(67)

A Bizottság több okból is észszerűnek ítélte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének (és a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikke iii. pontjának) értelmében a Hands általi valamennyi értékesítéshez kapcsolódó SGA-költségeket használja fel azon SGA-költségek helyettesítő mutatójaként, amelyek az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban a hasonló termék kapcsán adódtak volna.

(68)

Először is, maga a Hands sem vitatta azt, hogy az összes ügyletéhez kapcsolódó SGA-költségek hasonlóak lennének a belföldi értékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségekhez (amennyiben a Hands végzett volna ilyen értékesítéseket). Épp ellenkezőleg, amint azt a végleges tájékoztató (45) bekezdése kifejti, a forgalom alapján felmerült összes SGA-költség felosztásával a Hands elismerte, hogy e költségek azonosak, függetlenül attól, hogy az értékesítésre mely földrajzi piacokon kerül sor.

(69)

Másodszor, a Hands tényleges felépítése és a pályázati eljáráson alapuló piacon történő értékesítéseinek módja szintén megerősítette azt, hogy az SGA-költségek bejelentett (a forgalom alapján, a termék földrajzi rendeltetési helyétől függetlenül történő) felosztása a valóságot tükrözte. A vizsgálati időszak során az értékesítési folyamat és a kapcsolódó költségek tekintetében nem lehetett különbséget tenni a piacok között; e folyamat bizonyos részeit a Hands Koreában működő anyavállalata végezte.

(70)

Harmadszor, az alumíniumkerekekre vonatkozó pályázati eljárásokat – köztük azokat is, amelyekben a Hands részt vett – nem a piac, hanem az ügyfelek szerint osztották fel (pl. az „X” személygépjármű-gyártó részére értékesített, akár az Unióban, akár Marokkóban szállított alumíniumkerekekre vonatkozó pályázatokkal az „X” autógyártó székhelye foglalkozott). A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Hands SGA-költségeinek szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ügylet tárgyát Marokkóban vagy például Franciaországban történő felhasználásra szánták-e. Ennek megfelelően a Handsnél az összes ügylet során jelentkező SGA-költségek elfogadható helyettesítő mutatónak tekinthetők azoknak az SGA-költségeknek a tekintetében, amelyek Marokkóban a szokásos kereskedelmi forgalom keretében adódtak volna.

(71)

A végső tájékoztatás kiegészítését követően a Hands előadta, hogy nem minden SGA-költséget a forgalom alapján oszt fel, mivel például a fuvarozással kapcsolatban jelentkező költségei a piaconkénti tényleges költségeken alapultak. Ezenkívül véleménye szerint a pályázati és ajánlattételi eljárásokra való hivatkozás ugyanezen okból indokolatlan volt, mivel nem vette figyelembe a különböző fuvarozási feltételeket, amelyek piaconként eltérőek lehetnek. Végezetül, a Hands azzal érvelt, hogy az értékesítési tevékenység piaconként eltérhet. A Hands ezért előadta, hogy a Bizottság megsértette az alaprendeletet, amikor úgy ítélte, hogy a Hands saját adatai észszerűen felhasználhatók a Handsre vonatkozó rendes érték számtani képzéséhez.

(72)

Állításában azonban nem említette meg azt, hogy a Hands valamennyi ügyletére vonatkozó SGA-költségeit úgy igazították ki, hogy közelítsék azokat az SGA-költségeket, amelyek a hasonló termék esetében az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban adódtak volna. Amint azt a végső tájékoztatás kiegészítése kifejti, és amint azt a Hands későbbi észrevételeiben üdvözölte, a fuvarozással kapcsolatban felmerülő költségeket a Bizottság levonta mind a nettó értékesítésből, mind pedig az SGA-költségek teljes összegéből, tehát azokat az SGA-költségek kiszámításakor nem vette figyelembe. A fuvarozással kapcsolatos költségek képezték az egyetlen olyan költségtételt, amelyet a Hands a földrajzi piacokra jellemző SGA-költségként azonosított. Az értékesítéssel kapcsolatos egyéb költségek esetében nem lehetett jelentős különbséget felfedezni a piacok között. Az, hogy az értékesítéssel kapcsolatos bizonyos egyéb költségek nem kapcsolódtak közvetlenül a pályázati eljárásokhoz, amint azt a Hands állítja, nem jelenti azt, hogy e költségek ne lettek volna kitéve a pályázati eljárások felépítése és az ügyfélkapcsolatok által kiváltott hatásnak. Amint az a fenti preambulumbekezdésekben szerepel, a Bizottság megállapította, hogy egyes költségek (például a fuvarozással kapcsolatos költségek) a piachoz kapcsolódnak, és e költségeket eltávolította. Más költségek nem a piachoz kapcsolódtak, vagy azért, mert a piacot a pályázati eljárások határozták meg, vagy azért, mert olyan (fizetésekhez, pénzügyi vagy egyéb) műveletekhez kapcsolódtak, amelyek természetüknél fogva és a vállalat felépítése okán nem voltak a földrajzi piacok alapján megkülönböztetve. Ezenkívül maga a vállalat osztotta fel a fuvarozáshoz nem kapcsolódó összes költségét a forgalom alapján, a földrajzi piacok közötti különbségtétel nélkül.

(73)

A végső tájékoztatás kiegészítésével kapcsolatos észrevételeiben a Hands – azon túlmenően, hogy észrevételezte azt, hogy a Bizottság hogyan értelmezte az SGA-költségek jelentésének fent említett módját – nem támasztotta alá újabb érvekkel az alaprendelet megsértésére vonatkozó állítását. Ezen belül a Hands nem nyújtott be észrevételeket a Bizottság (74) preambulumbekezdésben adott magyarázatával kapcsolatban, amely a Hands által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megfogalmazott észrevételek ezen részét tárgyalta. A Hands azzal kapcsolatban sem szolgált magyarázattal, hogy a Bizottság által figyelembe vett SGA-költségek – amelyek nem tartalmazták a fuvarozással kapcsolatos költségeket – miért voltak észszerűtlen helyettesítő mutatói az SGA-költségek azon értékének, amely az exportáló ország belföldi piacán a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a hasonló termék esetében adódott volna. Végezetül, a Hands – azon túl, hogy nem értett egyet a Bizottság megközelítésével – a végső tájékoztatás kiegészítésével kapcsolatos észrevételeiben nem mutatott rá észszerűbb alternatívára. Nevezetesen sem a Hands, sem más érdekelt fél nem tett észrevételt a Bizottság által a (75) preambulumbekezdésben adott magyarázattal kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat során figyelembe vett alternatívák miért ne lennének észszerűbbek a Hands saját adatainál. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(74)

Egyik érdekelt fél sem szolgáltatott meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az összes értékesítésre vonatkozó SGA-költségek miért ne minősülnének észszerű helyettesítő mutatónak. Azzal kapcsolatban, hogy a belföldi piacon a szokásos kereskedelmi forgalomban nem került sor összehasonlítható értékesítésre, a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának (valamint a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikke iii. pontjának) éppen az a célja, hogy az ilyen értékesítések hiányában megközelítőleg meghatározza, hogy mekkorák lettek volna ezek az SGA-költségek. Figyelembe véve a sajátos helyzetet, vagyis azt, hogy a Hands milyen módon értékesítette az alumíniumkerekeket és osztotta fel SGA-költségeit, valamint figyelembe véve annak a piacnak a működését, ahol a Hands jelen van, kijelenthető, hogy a Bizottság a megfelelő helyettesítő mutatót alkalmazta.

(75)

Egyetlen érdekelt fél sem javasolt észszerűbb alternatívát. Az alternatívák – a brazíliai IIOCHPE MAXION S.A. és a koreai Hands Corporation – nem minősültek jobb helyettesítőnek abból a szempontból, hogy mekkora SGA-költségek adódtak volna a hasonló termék esetében az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban. A Hands SGA-költségeivel ellentétben a brazil SGA-költségek távol esnének a hasonló termékéitől (és főként az alumíniumkeréktől eltérő termékek értékesítéséhez kapcsolódnának). Ez különösen fontos abban az esetben, ha egy adott termék értékesítése annyira speciálisan zajlik (mint a jelen ügyben is), hogy az ilyen alternatívákat ki kell zárni. Ami a koreai adatokon alapuló alternatívát illetően a Bizottság már kifejtette, hogy ezek az adatok – tekintettel a Marokkó és Korea közötti gazdasági fejlettségbeli különbségekre, melyek hatással lehetnek e vállalatok költségeire – nem feltétlenül jelentenek észszerű alternatívát.

(76)

Végezetül, a Dika által a számtanilag képzett rendes érték megállapításakor használt haszonkulcsra való hivatkozás irreleváns volt. Ez a haszonkulcs nem a Hands általi értékesítéseken alapult, hanem az uniós gazdasági ágazat számára meghatározott nyereségcélon, amelyet az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban a más exportőrök vagy gyártók által az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek a származási ország belföldi piacán történő értékesítése során szokásosan elért nyereségben maximalizáltak.

(77)

A Hands több állítást is megfogalmazott az SGA-költségeinek kiszámítása során elkövetett hibákkal kapcsolatban. A Bizottság elfogadott egy állítást, amely az értékesítési jutalékoknak a Hands SGA-költségeiből való levonására vonatkozott. A fennmaradó állításokat elutasította. A dömpingkülönbözetet ennek megfelelően újraszámították. Az állítások egy részét érintő elutasítás indokait a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítésében ismertette a Handsszel. Az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítését követően a Hands beadványában nem terjesztett elő újabb információkat ezekkel az állításokkal kapcsolatban.

(78)

A végső tájékoztatás kiegészítését követően a Hands hivatkozott az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban tett korábbi észrevételeire is, amelyekben azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad képletet használnia arra, hogy a forgalomra vetített SGA-költségek arányát az értékesített áruk költségére vetített SGA-költségek arányára átváltsa, hanem közvetlenül kellett volna kiszámítania a Hands által értékesített áruk tényleges ellenőrzött költségére vetített SGA-költségeket. Ez azonban félreértésen alapult, mivel a Bizottság nem az értékesített áruk költségeire, hanem az előállítási költségekre vetített SGA-költségeket számította ki. A Hands továbbá nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért nem volt helyénvaló az előállítási költségek figyelembevétele, és miért lett volna helyénvaló az értékesített áruk költségeinek az alkalmazása. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. A vonatkozó számításokat az érdekelt felek végső tájékoztatása tartalmazza, és az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítése pontosította. Először is, a Bizottság a Hands tényleges költségei alapján meghatározta az SGA-költségek teljes összegét, amelyet aztán a teljes eladási érték százalékában fejezett ki. Ezután az SGA-költségekre vonatkozó százalékos értéket a nyereség százalékos értékével együtt hozzáadta az előállítási költségekhez, így képezve a rendes értéket.

(79)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EUWA kifogásolta a rendes érték kiszámításához használt módszert, mivel az így képzett dömpingellenes vám véleménye szerint nem orvosolja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt okozó dömping hatását. Ehelyett az EUWA azzal érvelt, hogy a dömpingszámítások során az ideiglenes rendelet (160) preambulumbekezdésében az uniós gyártókra vonatkozóan megállapított nyereségcélt kellene alkalmazni, mivel az észszerűbb rendes értéket eredményezne.

(80)

A Bizottság nem értett egyet az EUWA-val abban, hogy a számítások eredménye azt igazolná, hogy a rendes érték képzése során magasabb nyereséget kell alkalmazni. A Bizottság azonban úgy döntött, hogy – amint azt a (44) és (45) preambulumbekezdés kifejti – a marokkói SGA-költségek kiszámításához a továbbiakban nem a brazil adatokat, hanem a Hands saját ellenőrzött adatait veszi figyelembe. Másfelől a Hands esetében nem lehetett az ellenőrzött adatok alapján megállapítani az észszerű nyereséget, mivel a vállalat értékesítései a vizsgálati időszak alatt nem voltak nyereségesek. A Bizottság ehelyett úgy döntött, hogy az alábbiakban ismertetett okok miatt észszerű alternatívaként az uniós gazdasági ágazat esetében a szokásos versenyfeltételek mellett megállapított alapnyereséget veszi figyelembe.

(81)

Mind az uniós, mind a marokkói alumíniumkerék-gyártók homogén piacon végeznek értékesítést ugyanazon ügyfelek részére, ugyanazon pályázatok keretében versenyeznek, továbbá hasonló szerkezetű gyárakkal és mindenekelőtt hasonló költségekkel rendelkeznek. Ezért várható, hogy összehasonlítható körülmények között összehasonlítható nyereséget érnek el. A rendes értéknek a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerinti kiszámításához a Bizottság az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésében megállapított 7,9 %-os alapnyereséget alkalmazta, amelyre az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint a nyereség tekintetében felső határértéket alkalmazott.

(82)

Ezzel kapcsolatban az EUWA előadta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az ügy sajátos körülményeire tekintettel ne alkalmazzon felső határértéket. Az EUWA szerint a Bizottság a felső határérték alkalmazása során nem olyan terméket vett figyelembe, amely ugyanabba az általános kategóriába tartozik, mint az alumíniumkerekek. Ehelyett olyan termékkategóriát vett figyelembe, amelyet a feldolgozó iparágak általi további feldolgozásra szánnak, amit az is bizonyít, hogy az alumíniumkereket és a Bizottság által figyelembe vett termékeket a statisztikai nómenklatúra különböző árucsoportokba sorolja. Az EUWA véleménye szerint ezért e termékek nem tekinthetők az ugyanazon általános termékkategóriába tartozóknak. Az EUWA valójában azt állította, hogy Marokkóban egyáltalán nem értékesítenek az alumíniumkerekekkel azonos általános kategóriába tartozó termékeket.

(83)

Az EUWA ezt követően azzal érvelt, hogy a Bizottság nem köteles a felső határértéket alkalmazni abban az esetben, ha a származási ország belföldi piacán nem kerül sor azonos általános kategóriába tartozó termékek értékesítésére. Az EUWA továbbá azt is előadta, hogy a felső határérték alkalmazásának célja csupán annak elkerülése, hogy a rendes érték számítani képzése során túlzottan magas nyereségszinteket alkalmazzanak. Az EUWA véleménye szerint a 8,3 %-os nyereségszint (az ideiglenes rendeletben megállapított kárt nem okozó nyereségcél) nem lenne túlzott mértékű, a Bizottság által alkalmazott 4,16 %-os felső határérték viszont nem elégséges.

(84)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a felső határérték alkalmazását az alaprendelet írja elő, továbbá a WTO Vitarendezési Testületének több vizsgálóbizottsági jelentése (15) is alátámasztja. A Bizottság tehát – az EUWA állításával ellentétben – nem dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a felső határértéket.

(85)

Azonban a Bizottság a nyereség felső határértékének alkalmazására vonatkozó kötelezettségének teljesítése során e határérték meghatározásakor széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az EUWA észrevételeket tett a Bizottság által az ideiglenes rendeletben alkalmazott általános kategória megfelelőségével kapcsolatban, ám nem javasolt sem alternatívát, sem pedig megfelelőbb megoldást. Pusztán az, hogy az uniós gazdasági ágazat véleménye szerint a nyereség felső értékhatára nem eléggé magas, még nem jelenti azt, hogy maga a felső értékhatár ne lenne észszerű, megfelelő vagy helyes. Ezért a felek által előterjesztett megfelelőbb alternatívák hiányában a Bizottság fenntartotta az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében megállapított 4,16 %-os nyereségkorlátot.

(86)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EUWA megismételte állítását, miszerint a rendes érték számtani képzéséhez a Bizottság túlságosan alacsony nyereségszintet (felső határértéket) alkalmazott. Mivel azonban az EUWA nem nyújtott be új információkat, és nem is javasolt alternatív módszert a nyereség felső határértékének megállapítására, a Bizottság elutasította ezt az állítását.

(87)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (66)–(68) preambulumbekezdése tartalmazta. Az e módszertannal kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette ideiglenes következtetéseit.

(88)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyetlen érdekelt fél sem tett észrevételt az exportár és a számtanilag képzett rendes érték összehasonlításához használt módszertannal kapcsolatban. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (69) és (70) preambulumbekezdését.

(89)

A Bizottság az érdekelt felek (57)–(59) és (77) preambulumbekezdésben ismertetett állításai nyomán felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket. Ezen állításokon kívül mind a Dika, mind az EUWA kifogásolta a módszert, amelyet a Bizottság a maradékvám megállapításához alkalmazott.

(90)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika előadta, hogy a maradékvám megállapított értéke túlságosan magas. A Bizottság a Dikát büntette az együttműködés hiánya miatt, amikor a legmagasabb dömpingkülönbözeteket vette figyelembe rendelkezésre álló tényekként. A Dika szerint ezt az alaprendelet 18. cikke, valamint a vonatkozó WTO-rendelkezések tiltják.

(91)

Azonban egy másik WTO-vitarendezési ügyben (Kanada – hegesztett csövek) a vizsgálóbizottság azt állapította meg, hogy „adott esetben nagyon vékony a határvonal egyfelől az együttműködés ösztönzése és a kijátszás megelőzése, másfelől a nem együttműködő exportőrök megbüntetése között” (16). E tekintetben nem szabad „túllépni azon a határon, ami megfelelő és szükséges az együttműködés ösztönzésére és a szabályok kijátszásának megakadályozására irányuló célkitűzések eléréséhez” (17). A Bizottság véleménye szerint az ideiglenes rendeletben alkalmazott módszernek pontosan ez a célja. Az említett rendelet (73) preambulumbekezdése kifejtette, hogy a Bizottság a Hands által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözetet alkalmazta (e terméktípusok teszik ki a Hands Unióba irányuló összes kivitelének mintegy 50 %-át).

(92)

A Hands Unióba irányuló kivitelének 50 %-át kitevő terméktípusok kiválasztásakor a Bizottság az összes rendelkezésre álló információ értékelésén alapuló észszerű módszert alkalmazott. Ez összhangban van a korábbi vizsgálatokkal és azzal a megállapítással is, amelyet a Törvényszék a Kínából származó közúti acélkerekekkel kapcsolatban hozott ítéletében fogalmazott meg: „bár a felperesek a maradvány dömpingkülönbözetet »büntetőnek« minősítik, nem vitatott az, hogy a Bizottság ezt a különbözetet nem önkényesen vagy büntető jelleggel határozta meg, hanem a mintavétel nem megfelelő mivoltának megállapítását követően, valamint hogy a felperesekre az alaprendelet 18. cikkét megfelelően alkalmazta. Ezt a maradványkülönbözetet az egyetlen exportáló gyártó kivitelének nem elhanyagolható hányada alapján állapította meg, következésképpen e besorolás alkalmazása e különbözet tekintetében – bármilyen magas legyen is az – nem indokolt” (18). Amint azt a fenti (57) preambulumbekezdés leírja, az exportvolumenek 50 %-os reprezentativitása hasonló vagy magasabb, mint a más dömpingellenes vizsgálatokban alkalmazott érték (19).

(93)

A Bizottság a maradékvámot ellenőrzött adatok felhasználásával, kialakított módszertan alapján számította ki, összhangban a fenti (58) preambulumbekezdésben ismertetett korábbi vizsgálatokkal. Ezenkívül a maradékvám megállapításához felhasznált adatok a marokkói vállalatoktól importált terméktípusok szerinti bontásban szolgáltatott információk alapján reprezentatívak voltak. Ezt a módszert nem érvényteleníti az, hogy az eredmény alacsonyabb annál a vámnál, amit az EUWA kedvezőnek talált volna vagy amit a Kínából származó behozatalra állapítottak meg.

(94)

A Bizottság ezért elutasította a Dika azon állítását, miszerint a maradékvám büntető jellegű és túlságosan magas, valamint az EUWA azon állítását, miszerint a maradékvám túl alacsony, és az együttműködés hiányáért adott bónusznak tekinthető.

(95)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Dika megismételte azt az állítását, miszerint a maradékvám megállapításának módszere büntető jellegű volt, és hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogyan állapította meg az alkalmazott módszertan megfelelőségét, illetve hogyan használta fel a legmegfelelőbb információkat a Dikára vonatkozó vámtétel megállapításához. A Dika előadta továbbá, hogy ezt a módszert a WTO-vizsgálóbizottság a China – GOES jelentésben jogszerűtlennek nyilvánította, kijelentve, hogy „a rendelkezésre álló tények felhasználásának nem célja, hogy az érdekelt felek együttműködésének ösztönzése érdekében túlzott dömpingkülönbözethez vezessen”. A marokkói kormány hasonló állításokat fogalmazott meg.

(96)

Azonban a jelen ügyben megállapított maradékvám nem eredményezett „túlzott dömpingkülönbözetet”. A Bizottság a maradékvám megállapításához használt módszertant észszerűnek tekintette, mivel olyan terméktípusok dömpingkülönbözetén alapult, amelyek a Hands exportjának 50 %-át tették ki, ennélfogva rendkívüli mértékben reprezentatívak voltak. Megjegyzendő az is, hogy ezek a terméktípusok a Dika exportjának közel 25 %-át tették ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika előadta azt is, hogy esetében egyéni dömping- és kárkülönbözetet kell kiszámítani, mivel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése és a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. cikke kimondja, hogy ezeket az egyéni különbözeteket az együttműködés mértékétől függetlenül minden egyes szállító esetében ki kell számítani.

(98)

Jóllehet (amint azt a fenti (26)–(48) preambulumbekezdés kifejti) az egyéni dömpingkülönbözetek a vállalat saját adatai alapján nem voltak kiszámíthatók, a Dika a Bizottság számára ismert marokkói gyártó, amelyre a maradékvám szintjén vállalatspecifikus dömpingellenes vámot vetnek majd ki. A Bizottság ezért elfogadta az állítást annyiban, hogy úgy határozott: a Dika tekintetében egyedi vámtételt állapít meg azáltal, hogy a jelen rendelet vonatkozó részeiben egyedileg azonosítja a vállalatot és az arra vonatkozó vámtételt.

(99)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Dika megismételte azt a kérését is, hogy kézhez kaphassa az esetében alkalmazott dömping- és kárkülönbözet-számításokat, valamint az áralákínálásra és árlenyomásra vonatkozó számításokat. A Dika azzal érvelt, hogy ilyen tájékoztatás hiányában nem áll módjában árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot benyújtani vagy érdemi észrevételeket tenni a Bizottság megállapításaival kapcsolatban.

(100)

Azonban a (46) és (48) preambulumbekezdésben kifejtettekkel megegyező okokból, valamint az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően a Dikával közölt okokból nem volt lehetőség arra, hogy a Dika egyedi tájékoztatást kapjon. Mivel a Dika esetében nem került sor egyéni dömping- vagy kárkülönbözet kiszámítására, nem volt olyan számítás, amelyet nyilvánosságra lehetett volna hozni. Ezenkívül a (Dikára alkalmazandó) maradékvám meghatározására szolgáló számítások a Hands ellenőrzött adatain alapultak, amelyeket titoktartási okokból nem lehetett a Dika rendelkezésére bocsátani. Az ideiglenes rendelet, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika rendelkezésére bocsátott információk (20), a végleges tájékoztató és a jelen rendelet tartalmazott minden olyan tényt és megfontolást, amelyre a Bizottság a Marokkóból származó alumíniumkerekekre vonatkozó ideiglenes és végleges intézkedések bevezetéséről szóló javaslatát és határozatát alapozta, valamint tartalmazta a Dikára alkalmazandó maradékvám kiszámításához alkalmazott módszertant is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(101)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(102)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (75) és (76) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(103)

Az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében az uniós felhasználás megállapításához felhasznált átváltási arányt Marokkó esetében a Hands és az „A” felhasználó által a Marokkóból származó behozatalra vonatkozóan szolgáltatott információk alapján helytelenül állapították meg. Az „A” felhasználó egyike volt annak a két felhasználónak, amelyek együttműködtek a vizsgálatban, és amelyeknek az anonimitásra irányuló kérelmét a Bizottság elfogadta. Az ACEA szerint a helyes átváltási arány 13,5 kg/egység lenne. Az ACEA által végzett számítások szerint Törökország esetében a helyes átváltási arány 9,3 kg/tétel lenne. Ez a számítás egy olyan ACEA-tag (a továbbiakban: a nem együttműködő felhasználó) által szolgáltatott információkon alapult, amely a vizsgálat során nem tanúsított együttműködést, és nem nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(104)

Az átváltási arány megállapításához a Bizottság a Hands, a Dika és a mintában szereplő három uniós gyártó által a kérdőívre adott válaszokat használta fel. A marokkói kerekek tételenkénti súlyozott átlagos tömegét tehát a két gyártó (vagyis a Hands és a Dika) által bejelentett információk alapján állapította meg. Az így megállapított átváltási arány 11,3 kg/tétel volt. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az ACEA nem nyújtott be alátámasztó bizonyítékot arra az átváltási arányra vonatkozóan, amelyet a Hands állítólagosan a rendelkezésére bocsátott. Ez az arány mindenesetre nem felelt meg a Hands által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszban megadott információknak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(105)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy az átváltási aránynak nem lenne szabad tartalmaznia a Dika adatait, mivel a vállalat exportértékesítési adatait az alaprendelet 18. cikke alapján elutasították.

(106)

A Bizottság az átváltási arány megállapítása során kizárta a Dika adatait. Ennek eredményeként a tételenkénti 11,3 kg-os érték nem változott. Ez azzal magyarázható, hogy a Dika adatai viszonylag kis súlyt képviseltek a teljes adatkészletben, amely nemcsak a Hands, hanem a mintában szereplő három uniós gyártó adatait is magában foglalta. A Dika a figyelembe vett tételek teljes számának mindössze [10–15 %-át] képviselte. Ezért a Bizottság az ideiglenes szakaszban kiszámított átváltási arányt megerősítette.

(107)

Törökországot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA által kiszámított átváltási arány körülbelül 1 680 tonna összsúlyon alapul, amely a Törökországból származó teljes behozatal (a vizsgálati időszak alatt körülbelül 94 000 tonna) körülbelül 1,7 %-át tette ki. A Bizottság ezért ezt a számítást nem tartotta kellően pontosnak.

(108)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA a „B” felhasználótól a helyszínen gyűjtött bizonyítékokra hivatkozott, és a „B” felhasználótól származó kiegészítő információkat is benyújtott állításának alátámasztására. A „B” felhasználó egyike volt annak a két felhasználónak, amelyek együttműködtek a vizsgálatban, és amelyeknek az anonimitásra irányuló kérelmét a Bizottság elfogadta. Az ACEA a „B” felhasználó adatai és a nem együttműködő felhasználótól származó adatok alapján úgy becsülte, hogy a Bizottság által átváltási arányként használt tételenkénti tömegnek 11,3 kg-nál kisebbnek kellene lennie.

(109)

A Bizottság megvizsgálta a „B” felhasználótól származó, benyújtott információkat. A „B” felhasználó elérhetővé tett egy [30–45] terméktípust tartalmazó listát, amelyen feltüntette a teljes mennyiséget és a terméktípusonkénti tömeget. A Bizottság megjegyezte, hogy csupán egy terméktípus esetében nyújtottak be olyan alátámasztó dokumentumot, amelyben feltüntették a terméktípus tömegét. Az ACEA által a „B” felhasználóra vonatkozóan szolgáltatott kiegészítő információk kapcsán megjegyzendő, hogy a késedelmes benyújtás miatt a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni ezeket az információkat. A nem együttműködő felhasználó által szolgáltatott információk (összefoglaló táblázat) kapcsán megjegyzendő, hogy a Bizottság az említett felhasználó együttműködésének általános hiánya miatt nem tudta ellenőrizni ezen információkat, és emiatt e vizsgálat céljára nem vehette figyelembe azokat. Mindenesetre az ACEA által kiszámított felülvizsgált teljes átváltási arány körülbelül 3 900 tonna össztömegen alapult, ami a Törökországból származó teljes behozatalnak csupán mintegy 4 %-át tette ki.

(110)

A Bizottság ezért megállapította, hogy az ACEA által az érdekelt felek végső tájékoztatását megelőzően, illetve azt követően az átváltási arány megállapításához használt különböző mennyiségek a teljes behozatal szempontjából nem tekinthetők reprezentatívnak. Továbbá az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében említettek szerint megfigyelhető az a piaci trend, hogy a kerékátmérő egyre nagyobb lesz, aminek következtében a tételenkénti tömeg is megnő. Ezt a trendet a kérdőívekre adott válaszok alapján kiszámított átváltási arány is alátámasztotta. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(111)

Következésképpen egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (77)–(80) és (137) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(112)

A fenti (110) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság elutasította a volumenre vonatkozó állítást, ezzel az importárak megerősítést nyertek.

(113)

Így a teljes behozatal értékével kapcsolatos észrevételek hiányában megerősítést nyertek az ideiglenes rendelet (81)–(86) preambulumbekezdésének megállapításai.

(114)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta az alumíniumkerekek uniós piacán fennálló versenyfeltételeket, amikor nem vette figyelembe azt, hogy az eredeti berendezésnek minősülő kerekek rendelésre készülnek, és amikor az alumíniumkerekek uniós és marokkói gyártói által a vizsgálati időszak alatt megvalósított tényleges értékesítésekre összpontosította figyelmét ahelyett, az árversenyt és a pályáztatási eljárások során kieső értékesítéseket elemezte volna. Ezzel szemben egy, az alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó korábbi vizsgálatban (21) a Bizottság az ACEA által kért megközelítést alkalmazta. Ezért az ACEA azt állította, hogy minden árelemzést (beleértve az áralákínálás és az alulértékesítés elemzését is) a pályázatok szintjén kell elvégezni.

(115)

A Bizottság az alábbi (192) preambulumbekezdésben az áron aluli értékesítési számításokkal kapcsolatos hasonló érveléssel foglalkozott. Az egyes pályázatok kiválasztása ugyanis nem helyettesítheti a Bizottság általi elemzést, tekintettel arra, hogy ez az elemzés a mintában szereplő uniós és exportáló gyártók által benyújtott, teljeskörű és megfelelően ellenőrzött tényleges értékesítési adatokon – vagyis az ügyletek értékesítési jegyzékén és a típusonkénti ár-összehasonlításon – alapult. Ez a jegyzék a vizsgálati időszak alatt értékesített és kiszámlázott mennyiség tényleges értékeit tartalmazta, amelyek – amint azt a (136) preambulumbekezdés kifejti – gyakran eltérnek az ajánlatok feltételeiben megadott értékektől. Ez utóbbiakkal ellentétben a tényleges értékesítési adatok figyelembe veszik a ténylegesen megadott és a vizsgálati időszakra vonatkozó árengedményeket és kedvezményeket, függetlenül attól, hogy azok halasztottak-e vagy sem. Következésképpen a pályázatok alapján történő elemzés nem tükrözné pontosan az alumíniumkerekek piacára jellemző versenyfeltételeket. Az ACEA továbbá nem vitatta, hogy a Marokkóban gyártott alumíniumkerekek alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint alapvető felhasználási területei megegyeznek az uniós gazdasági ágazat által előállított alumíniumkerekekéivel. Ezért a pályázati eljáráson alapuló elemzéssel ellentétben a terméktípusonkénti összehasonlítás az áralákínálás és az áron aluli értékesítés megállapítása céljából megfelelően tükrözte a Marokkóból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat értékesítései között zajló ár- és volumenversenyt. Amint azt észrevételeiben is jelezte, az ACEA kifejtette, hogy a pályázati eljáráshoz kapcsolódó szerződések a szállítandó kerekek hozzávetőleges számát tükrözik, míg a pontos számról jellemzően a fuvarozást megelőző néhány hétben születik megállapodás, továbbá hogy egy adott személygépjármű-modell sikere, és így az alumíniumkerekek gyártási volumene is a fogyasztóktól függ. Az egyes személygépjármű-modellek esetében több típusú alumíniumkerék kínálható, és a személygépjármű-gyártók nem tudják előre jelezni az egyes típusok teljes értékesítését az adott személygépjármű-modell teljes gyártási élettartama alatt. Még ha a Bizottság figyelembe is venné a pályázatok szintjén jelentkező árhatásokat, megjegyzendő, hogy a pályázatokról kapott adatok hiányosnak bizonyultak, mivel csak két együttműködő felhasználótól származtak, és nem volt lehetőség az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott adatokkal való teljeskörű összevetésükre. Emellett az egyik legnagyobb felhasználó nem működött együtt a vizsgálat során, és a nevében az ACEA-tól kapott részleges adatok ellenőrzésére nem volt lehetőség. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(116)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatást követően az ACEA előadta, hogy az azonos műszaki leírással rendelkező alumíniumkerekek nem helyettesíthetők, mivel az egyes alumíniumkerekek gyártására egy adott gépjárműmodellre vonatkozó személygépjármű-gyártói megrendelést követően kerül sor. A tervezést, valamint a tulajdonságokat és a kikészítést a vevő határozza meg. Az egyes kerekek egyedileg a megrendelő személygépjármű-gyártók számára készülnek; a különböző személygépjármű-gyártóknak szánt alumíniumkerekek egymással nem helyettesíthetők.

(117)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy valamennyi alumíniumkerék – függetlenül attól, hogy az uniós gazdasági ágazatból, Marokkóból vagy egyéb harmadik országokból származik-e – az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében véve ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. Amint az a vizsgálat során megállapítást nyert és amint azt az ACEA az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egyértelműsítette: lehetséges, hogy a bizonyos személygépjármű-gyártók által elfogadott tanúsítvánnyal rendelkező gyártók versenyeznek, és pontosan ugyanazon típusú kerekeket szállítják a személygépjármű-gyártók részére. Az ACEA által benyújtott egyik dokumentum például azt mutatta, hogy az Unióban, Marokkóban, Törökországban és más harmadik országokban működő több tanúsított gyártó versenyez az alumíniumkerekek ugyanazon típusa tekintetében. Szükség esetén egy adott személygépjármű-modellre különböző típusú kerekek szerelhetők fel, nem csupán a pályázatokban meghatározott alumíniumkerekek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(118)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a különböző típusú kerekek nem helyettesíthetők egymással, mivel a vizsgálat tárgyát az eredeti berendezésnek minősülő kerekek képezik, és hogy az „eredeti berendezés” kifejezés definíció szerint olyan kereket jelöl, amelyet egy gyártó egy adott személygépjármű-márkához állít elő, és amelynek védjegyét szellemitulajdon-jogok védik. Az alumíniumkerekek a személygépjármű általános megjelenésének és kialakításának szerves részét képezik, és egy adott modellen belül minden egyes személygépjárművön egységesnek kell lenniük.

(119)

Az ACEA előadta továbbá, hogy a Bizottság nem rendelkezett bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos személygépjármű-modellre különböző típusú kerekek is felszerelhetők, és nem csak a pályázatokban meghatározott alumíniumkerekek. Az alumíniumkerekek a személygépjármű általános megjelenésének és kialakításának szerves részét képezik, és egy adott modellen belül minden egyes személygépjárművön egységesnek kell lenniük. A szavatosság jellemzően érvényét veszti abban az esetben, ha a fogyasztó az alumíniumkerekeket eredeti berendezésnek nem minősülő alkatrészekkel helyettesíti. Az ACEA két személygépjármű-gyártó által kiadott két dokumentummal támasztotta alá a szavatosságra vonatkozó állítását.

(120)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA hivatkozott bizonyítékra, illetve nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy valamennyi alumíniumkerék – függetlenül attól, hogy az uniós gazdasági ágazatból, Marokkóból vagy egyéb harmadik országokból származik-e – az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében véve ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy bár lehetnek olyan műszaki korlátok, amelyek miatt nem lehetséges az, hogy bármely típusú személygépjármű-modellre bármely típusú kereket felszereljenek, a különböző személygépjármű-modellekhez használt alumíniumkerekek bizonyos mértékben felcserélhetők egymással. A személygépjármű-gyártó például dönthet úgy, hogy a személygépjármű-modellt a külső alkatrészeknek (adott esetben az alumíniumkerekek tervezési modelljének) a módosításával átalakítja. Azonban a személygépjármű-platformra vonatkozó műszaki előírások többsége változatlan marad. Szükség esetén tehát a személygépjármű-gyártó régebb alumíniumkerék-modellel is felszerelheti ezt a személygépjárművet. Az alumíniumkerekek gyártóinak ezért a gyártás befejezése után telephelyükön évekig meg kell őrizniük a korábban használt öntőformákat. Ezt megerősítették a mintában szereplő uniós gyártók is, amelyek egy bizonyos személygépjármű-modellhez, majd később ugyanazon modell áttervezett változatához tartozó alumíniumkerekek beszerzésére irányuló pályázatot nyertek el.

(121)

A szavatossággal kapcsolatos állítást illetően a Bizottság először is megjegyezte, hogy a benyújtott szavatossági nyilatkozatok egyike nem tartalmazott semmilyen követelményt a használandó keréktípusokra vonatkozóan. Másodszor, a benyújtott bizonyítékok csak a szavatossági időre vonatkoztak, nem pedig a gépjármű teljes hasznos élettartamára. Harmadszor, az, hogy az alumíniumkerekek esetében az utópiaci értékesítési csatorna is létezik, arra enged következtetni, hogy az eredeti berendezésnek minősülő alkatrészek javítási célú használatára vonatkozó követelményt a szavatossági időszak lejárta után nem alkalmazták következetesen, és az ilyen jellegű használat műszakilag és jogilag megengedett volt. Végezetül, az ACEA által benyújtott két dokumentum egyike az Amerikai Egyesült Államok piacára vonatkozott, a másik esetében pedig nem volt egyértelmű, hogy érinti-e az uniós piacot. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(122)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a terméktípus-leírások (az úgynevezett termékkódok) nem fedték le az adott alumíniumkerék-projekt valamennyi jellemzőjét és egy adott pályázat valamennyi pénzügyi vonatkozását. Ennek következtében a termékkód nem biztosította az összehasonlítandó kerekek összehasonlíthatóságát, ami aláásta a vonatkozó volumen- és árelemzés pontosságát.

(123)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a termékkód meghatározása lefedte az alumíniumkerekek fő jellemzőit: a gyártási folyamatot (szabványos öntött kerekek lézerhegesztés nélkül, lézerhegesztett kerekek, kovácsolt kerekek, két- vagy háromrészes kerekek), az átmérőt és a tömeget, a hőkezelés meglétét vagy hiányát, a megmunkálás típusát, a betétek alkalmazását, vagy azt, hogy a kerék gumiabroncsokkal felszerelt-e). Az eljárás során az együttműködő felek egyike sem tett észrevételt a termékkód meghatározásával kapcsolatban. Az ACEA nem fejtette ki, hogy mely további jellemzőt kellene figyelembe venni. Ezenkívül – amint azt a fenti (115) preambulumbekezdés említi – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a pályázatok nem szolgáltak a dömpingelt behozatal ár- és volumenhatásainak megállapításához szükséges információkkal. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(124)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a nem bizalmas akta és a végső tájékoztatás nem ad támpontot a megállapított jelentős mértékű áralákínálás és árlenyomás kapcsán. A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (90) és (91) preambulumbekezdése tartalmazta az áralákínálás Bizottság által elvégzett elemzését és számszerűsítését, valamint a Bizottság árlenyomásra vonatkozó megállapításait. Ezenkívül az együttműködő exportáló gyártók tájékoztatást kaptak az áralákínálás részletes kiszámításáról, és észrevételeket tehettek a számítás pontosságával kapcsolatban. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(125)

Az áralákínálásra és az árhatásokra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(91) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(126)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (92)–(96) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(127)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (97)–(99) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(128)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (100)–(102) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(129)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (103) és (104) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(130)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (105)–(107) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(131)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (108)–(110) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(132)

Az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdését illetően az ACEA előadta, hogy az alumíniumkerekek szállítójának kiválasztásában az árak bizonyosan szerepet játszanak, de más megfontolások ugyanilyen fontosak. Az ACEA továbbá azt állította, hogy alapvető hiba azt feltételezni, hogy az uniós gyártóknak a szerződés odaítélésére irányuló eljárás során igazodniuk kellene a marokkói gyártók áraihoz.

(133)

A Bizottság megállapította, hogy a személygépjármű-gyártók és az alumíniumkerék-gyártók alkupozíciója egymáshoz képest kiegyensúlyozatlan. A személygépjármű-gyártók száma korlátozott, és ez a szám 2021 januárjában tovább csökkent a Stellantis csoport létrehozásával. A személygépjármű-gyártók alkupozícióját a pályázatokban megállapított feltételek mutatják, mely feltételek az ő érdekeiknek felelnek meg. A személygépjármű-gyártók például nem garantálják a szállítandó – tehát az alumíniumkerék-gyártók által gyártandó – mennyiségeket, és a projekt időtartama alatt nem teszik lehetővé az eladási ár felfelé történő módosítását (az indexált alumíniumköltségek kivételével). Ezek a feltételek kedvezőtlenek az alumíniumkerék-gyártókra nézve, mivel azoknak nem áll módjában optimalizálni a gyártóüzemek munkaterhét, emiatt jövedelmezőségük maximalizálása érdekében nem képesek optimális méretgazdaságosságot elérni. Amint azt a (122) preambulumbekezdés is kifejti, a személygépjármű-gyártók kedvező helyzetét az a kapacitásfelesleg is alátámasztja, amely az alumíniumkerekek piacán a marokkói gyártók létrehozása miatt tapasztalható.

(134)

Ezenkívül a vizsgálat során a Bizottság a személygépjármű-gyártóktól azt az információt kapta, hogy az ár kulcsszerepet játszik. A „B” felhasználó kifejtette, hogy a fő kritérium továbbra is az ár, és hogy az ajánlatok beérkezését követően egy olyan tárgyalási folyamatra kerül sor, amely elsősorban az árakra összpontosít és amelynek során a gyártók kedvezőbbé tehetik ajánlataikat. Az EUWA ismertette, hogy a pályázati eljárás során rendszerint az áralkalmazkodást célzó ártárgyalások folynak, és hogy az áralkalmazkodás mindkét irányban megtörténhet. Hasonlóképpen, az „A” felhasználó kifejtette, hogy egyéb tényezők – például a minőség, a K+F és az ellátási képességek – igen hasonlóak az alumíniumkerekek szállítóinak körében, és emiatt az alumíniumkerekek szállítójának kiválasztása során az ár a kulcsfontosságú kritérium. Továbbá az ACEA-val folytatott meghallgatás során a nem együttműködő felhasználó megerősítette, hogy a szállítók számos tárgyalási fordulóban vesznek részt, melyek során megtörténik műszaki kapacitásaik, minőségi besorolásuk, termelési képességük stb. ellenőrzése, de – ami a legfontosabb – a gyártóknak az árak szempontjából legversenyképesebb ajánlatukat kell bemutatniuk. Emellett – amint azt az ideiglenes rendelet (90) és (91) preambulumbekezdésében megállapítja – az uniós gazdasági ágazat a jelentős áralákínálás és árlenyomás melletti költségnövekedés ellenére sem volt képes emelni árait, ami azt mutatta, hogy a marokkói exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt árnyomást gyakoroltak az uniós gyártókra. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(135)

Az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet helytelenül utalt arra, hogy a szerződéseket minden évben újratárgyalják, és hogy az alumíniumkerekek uniós gyártói valamilyen módon képesek újratárgyalni áraikat annak érdekében, hogy azok tükrözzék a nyersanyagárak emelkedését. Az ACEA kifejtette, hogy az alumíniumkerék-vásárlási szerződések szerinti árképzési mechanizmus egy olyan képleten alapult, amelynek egyetlen változó eleme az alumíniumöntecs költségeinek alakulása. Az értékesítési számlák tehát inkább a szerződéses feltételeket, semmint a piaci feltételeket tükrözték.

(136)

A Bizottság megerősítette, hogy a szerződések általában nem teszik lehetővé azt, hogy egy projekt élettartama alatt az árak a költségek fedezése érdekében (ez alól kivétel az alumíniumöntecsek költsége), valamint a szállító nyereségességének javítása érdekében emelkedhessenek. Az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében a Bizottság nem azt az érvet fogalmazta meg, hogy az alumíniumkerék-gyártóknak módjukban áll, hogy a projekt élettartama alatt emeljék eladási áraikat, hanem azt fejtette ki, hogy e gyártók nem tudták emelni áraikat, amikor a vizsgálati időszak alatt új pályázatokról tárgyaltak. A Bizottság továbbá bizonyítékokat gyűjtött a felhasználóktól és az uniós gyártóktól arra vonatkozóan, hogy a személygépjármű-gyártók egy projekt időtartama alatt különböző típusú engedményekről és kedvezményekről tárgyaltak, többek között az éves teljes forgalom alapján kiszámított engedményekről. Ezért nem helytálló azzal érvelni, hogy az árakat a projekt teljes élettartamára rögzítették (az alumíniumindexálás kivételével). Valójában az árak az alumíniumindexálás miatt változhatnak, de nem emelhetők tovább az egyéb költségek – például a munkaerő, az energia, a nyersanyagok vagy az általános költségek – figyelembevétele érdekében. Ezenkívül a tényleges eladási árak a különböző engedmények és kedvezmények következtében a projekt teljes élettartama alatt csökkenhetnek. Az egyik felhasználó esetében jelentősnek bizonyult az alumíniumkerék-gyártótól kapott engedmények és kedvezmények összege. Az árakat tehát nem csak az eredeti szerződés alapján határozzák meg. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(137)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint az árakat csak az eredeti szerződés alapján határozták meg, mivel a szerződésben rögzítették a termelékenységi engedményeket, és a szerződéses megállapodásokon kívül nem nyújtottak termelékenységi engedményeket. Az ACEA előadta továbbá, hogy az ügyben a Bizottság nem rendelkezett olyan egyértelmű bizonyítékkal, amely azt bizonyítaná, hogy az árakat nem csak az eredeti szerződésben határozták meg. Végezetül, az ACEA azt állította, hogy a felhasználóktól gyűjtött bizonyítékok nem támasztják alá ezt a következtetést, és kiemelte, hogy a fenti preambulumbekezdésben említett bizonyíték anekdotikus: egy harmadik országbeli szállító által harmadik országból származó kerekekre vonatkozóan kiállított jóváírás.

(138)

Először is, a Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő uniós gyártók és együttműködő felhasználók egyike sem nyújtott be észrevételeket az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban, tehát nem is kérdőjelezte meg a (136) preambulumbekezdésben ismertetett értékelést, amely a tőlük begyűjtött ellenőrzött bizonyítékokon alapult.

(139)

Másodszor, az ACEA észrevételei és a benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA észrevételeiben az együttműködő felhasználók – az ACEA tagjai – kiküldetési jelentéseinek bizalmas változatára, tehát az e felhasználók ellenőrző látogatásai során gyűjtött bizonyítékokra hivatkozott. Ez egyértelműen kiderült azokból a hivatkozásokból, amelyeket az ACEA a szóban forgó felhasználók bizalmas kiküldetési jelentéseire tett a beadványaiban. A Bizottság különösen a „B” felhasználói rendszerből kinyert számviteli könyvekre hivatkozott, amelyekben megtalálható az kedvezmények/engedmények különböző típusainak listája. Az ellenőrző látogatás során a „B” felhasználó kifejtette, hogy az árcsökkentéseket közvetlenül az eladási árra alkalmazzák. Ennek következtében a könyvelt kedvezmények/engedmények bármely más típusát kiegészítő kedvezménynek/engedménynek kell tekinteni.

(140)

Ezenkívül a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött a mintában szereplő uniós gyártóktól, amelyek azt mutatják, hogy a felhasználók különböző típusú kedvezményeket/engedményeket (például éves megtakarítási lehetőség stb.) kértek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy részletesebb információk nem hozhatók nyilvánosságra, mivel a felhasználóktól és az uniós gazdasági ágazattól gyűjtött információk olyan konkrét egyedi ügyletekre vonatkoztak, amelyekről az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében összefoglaló nem készülhet. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(141)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy elegendő bizonyítékot nyújtottak be annak alátámasztására, hogy az alumíniumkerék-szállítóknak pályázatok keretein belül ítélik oda a beszállítandó volumeneket, és hogy a pályázatokon kívül beszállítási volumen odaítélésére nem kerül sor. Mindenesetre az ACEA szerint nem áll rendelkezésre – és nem is létezik – arra utaló bizonyíték, hogy a pályázat odaítélését követően és az ilyen pályázat eredményeként aláírt szerződés teljesítése során az uniós gyártóhoz rendelt volumeneket egy marokkói beszállító javára csoportosítanák át. Az ACEA azzal érvelt, hogy az egyik együttműködő felhasználónál végzett helyszíni ellenőrzés során bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a pályázati eljárás lezárását követően aláírt szerződésben megállapított volumen általában jól mutatja az szállított áruk tényleges jövőbeli volumenét.

(142)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ACEA megerősítette a (157) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításokat, miszerint „ezek a gyártók nem kapnak garanciát annak kapcsán, hogy végső soron mekkora mennyiséget rendelnek hozzájuk”. Amint azt az ACEA észrevételeiben jelezte, és az „A” felhasználó ellenőrzési jelentése alapján megállapítható, „a szállítók árajánlatot nyújtanak be egy bizonyos volumenről. E volumenek nincsenek ugyan garantálva, de a szállítóknak van információjuk arról, hogy mekkora volumenre nyújtanak be árajánlatot. Ha a projekt befejezése után (ami több évet is jelenthet) a volumenek a vártnál lényegesen kisebbnek bizonyulnak, a szállítók kompenzációban részesülhetnek a nem amortizált berendezésekért”. Jóllehet az árajánlatban szereplő volumen fel volt tüntetve, a szerződések tipikusan nem tartalmazták a szállítás pontos időpontját és a tervezett értékesítési volument. Amint azt az ACEA észrevételeiben kifejtette: „a szállítandó kerekek pontos számáról jellemzően a gyártósorra történő szállítást megelőző 4–8 héten belül állapodnak meg.” A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(143)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy – amint azt az EUWA is elismerte – az általánosabb gyakorlat az, hogy az alumíniumkerekekkel kapcsolatos adott projektre vonatkozó pályázatot egy szállítónak, nem pedig kettő vagy több szállítónak ítélnek oda. Az ACEA három tagja (a nem együttműködő felhasználó és a két együttműködő felhasználó) által a vizsgálati időszakban lefolytatott pályázatok alapján megállapítható, hogy korlátozott volt azon pályázatok száma, amelyet egyidejűleg két beszállító nyert el. A legtöbb pályázatot csak egy beszállító nyerte, ami azt jelenti, hogy a szállítóra kiosztják a pályázatban meghatározott hozzávetőleges volument. Ha a pályázatot egy szállító nyeri, nincs lehetőség az áruk más szállítóhoz történő átcsoportosítására.

(144)

A Bizottság e tekintetben megvizsgálta az ACEA által benyújtott összefoglaló táblázatot. Először is, a pályázatok felsorolása csak a vizsgálati időszak alatt lezárult pályázatokat tartalmazta, e pályázatok tehát nem a vizsgálati időszak alatti tényleges szállításokat érintették, mivel a szóban forgó pályázatok keretében történő szállítás becsült kezdő időpontja a tervek szerint a vizsgálati időszakot követő periódusra esett. Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a felsorolt pályázatok többségét (körülbelül 85 %-át) a nem együttműködő felhasználó jelentette be. A felhasználó együttműködésének hiánya miatt a Bizottság nem tudta ellenőrizni a listára való felvétel helyességét, valamint azt, hogy a lista tartalmazta-e az összes pályázatot és képes volt-e kielégíteni a szóban forgó személygépjármű-gyártó éves igényeit. Mindazonáltal a Bizottság e következtetés ellenére is elvégezte a benyújtott adatok elemzését.

(145)

A nem együttműködő felhasználó pályázatainak listája azt mutatta, hogy e pályázatok többségét egyetlen szállítónak ítélték oda. Az említett súlyozott átlagos volumen azonban meglehetősen alacsony volt (egy projekt teljes élettartama alatt pályázatonként körülbelül 50 000 tétel), ami magyarázatul szolgált arra, hogy a szóban forgó pályázatokat miért csak egy szállító nyerte. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy az egyik projektet „a nagy volumen miatt” két szállító között osztották fel, amint az az ACEA-val folytatott meghallgatáson említésre került. Harmadszor, az együttműködő felhasználók által a pályázatokra vonatkozóan szolgáltatott információk három pályázatot érintettek. A „B” felhasználó esetében az adatok azt mutatták, hogy az egymilliónál nagyobb mennyiségre vonatkozó pályázatot két szállító között osztották fel. Továbbá az „A” felhasználó esetében az ACEA által szolgáltatott adatok ellentmondásosak voltak. Egyfelől valóban azt mutatták, hogy egy pályázatot egy szállító nyert el, másfelől viszont a pályázatokra vonatkozó külön táblázat szerint a szóban forgó pályázat ugyanazon mennyiségeit két pályázat között osztották fel. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ACEA által szolgáltatott információk nem mondanak ellent a (157) preambulumbekezdésben közölt megállapításoknak, miszerint a pályázatokat az árajánlatban szereplő mennyiségtől függően több szállító között oszthatják fel, ami felveti a kérdést, hogy az egyes szállítók a projekt teljes időtartama alatt ténylegesen mekkora mennyiséget kötelesek szállítani. Ezenkívül – amint azt a fenti (115) preambulumbekezdésben kifejti – az ACEA elismerte, hogy a szállítandó teljes volumen az adott gyártandó személygépjármű-modell sikerétől is függhet.

(146)

Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(147)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (111) és (113) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(148)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (114) és (115) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(149)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (116) és (117) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(150)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (118)–(123) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(151)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (124)–(129) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(152)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (131)–(136) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(153)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a Marokkóból származó, 2020-ban és a vizsgálati időszakban értékesített behozatal 2018–2019-ben lefolytatott pályázati eljárásokon alapult. Tehát 2020-ban vagy a vizsgálati időszakban nem gyakorolhatott hatást az árakra, mivel 2020-ban és a vizsgálati időszakban nem – hanem csak azt megelőzően, a pályázati eljárások időpontjában – eredményezett csökkent értékesítést.

(154)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyereség és a veszteség nem a pályázatok tárgyalása során következett be, hanem akkor, amikor a termelésre vagy az értékesítésre sor került. Amint azt a (89) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, egy projekt élettartama alatt előfordulhatnak olyan ár- és volumenváltozások, amelyek túlmutatnak az adott pályázat feltételein. Ezenkívül – amint az ideiglenes rendelet (113) és (146)–(148) preambulumbekezdése kifejti – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a marokkói gyártók hatása nem csupán a marokkói exportáló gyártók által elnyert pályázatok miatt elveszített mennyiségnek tudható be, hanem az általános árnyomásnak is, amely az összes olyan pályázati eljárást érintette, amelyben e gyártók részt vettek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(155)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet 4.4.3.1. pontjában említett árelemzést a pályázatok szintjén kell elvégezni, és hogy e forgatókönyv szerint nem volt árkülönbség az ideiglenes rendeletben feltüntetett uniós árak és marokkói árak között.

(156)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA azt is állította, hogy a szállítók közötti árverseny a pályázati eljárás során zajlik. Ezért véleménye szerint az áralákínálást, az árlenyomást és az alulértékesítési különbözetet a pályázatok szintjén kell kiszámítani, nem pedig a teljesítési szakaszban. Az értékesítések és a teljesítések nem a jelenlegi versenyfeltételeket tükrözték. Ezenkívül a teljesítések volumene nem a szállítóktól függött, hanem egy adott személygépkocsi-modell relatív sikerétől, tehát a gyártás szintjétől.

(157)

A Bizottság megjegyezte, hogy az érdekelt felek által szolgáltatott információk azt mutatják, hogy az árak nem maradtak változatlanok egy adott pályáztatási eljárás teljes időtartama alatt. Amint azt a (79) preambulumbekezdés is kifejti, a pályázatok tárgyalása során az alumíniumkerék-gyártóknak egy adott projekt teljes élettartama alatt kell egy engedményrendszert biztosítaniuk. Ezenfelül a projekt időtartama alatt a személygépkocsi-gyártók további engedményeket is kérhetnek. Hozzá kell tenni azt is, hogy az alumíniumkerék-gyártók nem kapnak garanciát az értékesítési volumenre nézve. A személygépkocsi-gyártók egy adott projekthez több gyártót is kiválaszthatnak, de ezek a gyártók nem kapnak garanciát arra nézve, hogy végül soron mekkora mennyiséget rendelnek hozzájuk. Az egyes alumíniumkerék-gyártók esetében a szállított mennyiség nem csupán egy adott személygépkocsi-modell relatív sikerétől függött, hanem attól is, hogy a személygépkocsi-gyártók milyen döntést hoztak az adott mennyiségnek a kiválasztott gyártók közötti felosztásáról. Emiatt – amint arra a (115) preambulumbekezdés is felhívja a figyelmet – az egyes pályázatok válogatott adatai nem helyettesíthetik a Bizottság teljes adatsor alapján végzett elemzését, azaz a típusonkénti ügyleti eladási listákat és ár-összehasonlításokat. Az említett összehasonlítás a ténylegesen lezajlott értékesítési ügyletekre vonatkozó lehető legnagyobb számú adatot tükrözi.

(158)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a pályázatok hiányos képet adtak, és az árhatások teljes mértékben csak az érintett országból származó összes behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt végzett összes értékesítés terméktípusonkénti bontásban történő összehasonlításával érthetők meg teljes mértékben. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(159)

Az ACEA és a Hands előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat a Marokkóból származó behozatal hiányában is kárt szenvedett volna, bizonyítva ezzel, hogy a Marokkóból származó behozatal nem okozott jelentős kárt. Az ACEA az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte ezt az állítását. Az uniós gazdasági ágazat által 2020-ban és a vizsgálati időszakban végzett értékesítés jóval a 2019. évi szint alatt maradt volna 2020-ban (–22 % Marokkót is beleszámítva és –20 % Marokkót figyelmen kívül hagyva) és a vizsgálati időszakban (–18 % Marokkót is beleszámítva és –14 % Marokkót figyelmen kívül hagyva). A vizsgálati időszak bekövetkezett kárt nem lehetett a Marokkóból származó behozatalnak tulajdonítani, mivel a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat 2020-hoz képest nagyobb mértékben (2 281 ezer tétellel) növelte értékesítéseit, mint a marokkói exportáló gyártók (1 478 ezer tétel). A Marokkóból származó behozatal nem gyakorolt hatást a volumenre. Ezenfelül a Marokkóból származó behozatal a vizsgálati időszakban nem válthatott ki árhatást, mivel a vizsgálati időszak alatt lezárt pályázatok nem foglaltak magukban jelentős mértékű áralákínálást, míg a Marokkóból származó behozatalnak a vizsgálati időszak alatt megfigyelt értékesítési árai nem gyakorolhattak kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat által az ugyanezen időszakban végrehajtott értékesítésre.

(160)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA azt is előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét befolyásolta a termelés és az értékesítés csökkenése, amely az uniós gépjárműgyártás 2020. és 2021. évi jelentős visszaeséséből eredt, ami pedig az állandó költségek növekedését eredményezte.

(161)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában ezeket a megnövekedett állandó költségeket áthárítani a személygépkocsi-gyártókra, mivel – a fentiekben ismertetetteknek megfelelően – a személygépkocsi-gyártókkal kötött hosszú távú szerződések alapján nem volt lehetőség az állandó költségek növekedése miatti áremelésre (kivéve az alumíniumöntecsek költségének indexálását).

(162)

Amint azt az ideiglenes rendelet (140)–(142) preambulumbekezdése említi, a Bizottság elismerte, hogy a felhasználás 2020-ban visszaesett, főként a Covid19-világjárvány miatt. A Marokkóból származó behozatal azonban egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra 2020-ban és különösen a vizsgálati időszakban, amikor a behozatali volumen exponenciálisan megnőtt. Ezért amikor a vizsgálati időszak alatt a feltételek a felhasználás növekedése tekintetében javulni kezdtek, az uniós gazdasági ágazat a Marokkóból származó dömpingelt behozatal miatt – amely 26,9 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak – arra kényszerült, hogy az előállítási költségek növekedése ellenére is tartsa alacsonyan árait. Következésképpen az árlenyomás miatt az uniós gazdasági ágazat olyan árakon végezte az értékesítést, amelyek még az előállítási költségeiket sem fedezték, nemhogy a szokásos haszonkulcsot. Ez a következtetés akkor is érvényes, ha feltételezzük, hogy az árakat (főként) hosszú távú szerződésekben rögzítették, mivel a marokkói behozatal ezen alacsonyabb árainak kedvezőtlen hatásai akkor jelentkeztek, amikor a korábbi szakaszban tárgyalt szerződések szerinti tényleges teljesítések 2020-ban és a vizsgálati időszakban megkezdődtek. Ezenkívül a marokkói termelők közbeszerzési eljárásokban való részvétele és árpolitikája további árnyomást gyakorolt a jelenleg túlkínálattal jellemzett piacra. Még ha az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége nőtt is a vizsgálati időszak alatt, a Marokkóból származó behozatal miatt továbbra is csökkent a piaci részesedése, és ennek következtében pénzügyi helyzete is jelentősen romlott. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(163)

A Hands előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt nem okozhatta a Hands exportja, amely Marokkóból az Unióba irányult. A Hands véleménye szerint a kármutatók többsége (pl. uniós felhasználás, termelési mennyiség, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiség, eladási ár) már 2018 és 2019 között romlani kezdett, és nem tulajdonítható a Handsnek, mivel ott a termelés 2020 januárjában vette kezdetét. A Hands előadta, hogy az üzemet többek között a marokkói és az Unión kívüli piacokon jelentkező növekvő kereslet kielégítése érdekében is építették, és nem csak azért, hogy az Uniót ellássák. A Hands azt is hozzátette, hogy az Unióba irányuló exportjának egy része a termelés Dél-Koreából Marokkóba történő áthelyezésének felelt meg.

(164)

Annak ellenére, hogy 2018-ban és 2019-ben az uniós felhasználás, valamint az uniós gazdasági ágazat általi értékesítés és termelés csökkent, az uniós gazdasági ágazat 7,5 %-ról 8,2 %-ra növelte jövedelmezőségét. Következésképpen az említett évekre vonatkozóan nem állapítottak meg kárt. A kár 2020-ban kezdett bekövetkezni, ugyanakkor, amikor a Handstől származó behozatal a Marokkóból származó egyéb behozatallal együtt elkezdett beérkezni az Unióba. E tekintetben meg kellett jegyezni, hogy az alaprendelet 3. cikkével összhangban a Bizottság nem csak a Hands dömpingelt behozatalának, hanem a Marokkóból származó valamennyi dömpingelt behozatalnak a hatását elemezte. A Hands kapcsán mindenesetre megállapítható, hogy behozatala az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált, és hogy a vizsgálati időszak alatt jelentősek voltak a dömping- és kárkülönbözetek. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a Hands behozatala nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(165)

A Hands előadta továbbá, hogy az ideiglenes rendelet megállapításai nem támasztják alá a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatala által okozott jelentős kárral kapcsolatos ténymegállapítást. Az elemzés zavaros adatokból és megalapozatlan feltételezésekből indult ki, amelyeket nem támasztották alá a vizsgálat során rögzített információk, mi több, az alumíniumkerekek piacának kereskedelmi realitásai sem.

(166)

A Bizottság ennek az állításnak az alapján nem tudta azonosítani, hogy a kárelemzésének mely része volt zavaros, megalapozatlan vagy puszta feltételezés. A Bizottság ténymegállapításait a vizsgálat során összegyűjtött egyértelmű bizonyítékokra alapozta, melyeket az ügy aktájában valamennyi érdekelt fél rendelkezésére bocsátottak, és melyeket az ideiglenes rendelet ismertet. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(167)

Az ACEA előadta, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében véve a marokkói behozatal volumene nem nőtt jelentősen, valamint hogy a marokkói behozatal olyan rést szolgált ki, amelyet az uniós gyártók önkéntes döntésük alapján nem szolgáltak ki, ez pedig nem gyakorolt kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségekre.

(168)

Amint azt az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdése kifejti, a Marokkóból származó behozatal a vizsgálati időszak alatt elérte a 2,5 millió tételt, míg 2018-ban nulla volt, 2019-ben pedig alig volt mérhető. Ez a vizsgálati időszakban 3,9 %-os piaci részesedést eredményezett. A marokkói behozatal piaci részesedését illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA ellentmondott a (191) preambulumbekezdésben kifejtett érvelésének, amely szerint az alulértékesítési különbözeteket a pályázatoknak azon a szintjén kell kiszámítani, ahol a marokkói gyártók és az uniós gyártók közötti verseny zajlik, ami bizonyítja, hogy közvetlen verseny állt fenn a marokkói behozatal és az uniós termelés között. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a behozatal az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében véve jelentős volt mind abszolút értelemben, mind pedig az uniós felhasználáshoz képest. A megállapított árszintek alapján kijelenthető, hogy a volumenek az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett kedvezőtlen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat áraira. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (131)–(136) preambulumbekezdésében összefoglalt következtetéseket.

(169)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a marokkói behozatal nem gyakorol kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazatra. Az ACEA előadta továbbá, hogy a Bizottság nem fejtette ki azt, hogy a Marokkóból származó alumíniumkerekek 3,9 %-os piaci részesedéssel rendelkező behozatala hogyan okozta az uniós termelés 17 %-os és az uniós értékesítés 21 %-os csökkenését a figyelembe vett időszakban.

(170)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA az elemzésében a figyelembe vett időszakra hivatkozott, holott – amint azt a fenti (162) preambulumbekezdés említi – az uniós termelés 2018 és 2020 közötti csökkenése főként a Covid19-válságnak volt betudható. Ezenkívül a rákövetkező 2020-as időszakkal és a vizsgálati időszakkal kapcsolatban (amikor az uniós felhasználás + 8,0 %-kal bővült) megjegyzendő, hogy a Marokkóból származó behozatal jelentősen (244 %-kal) nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat általi értékesítés csupán 5,2 %-kal. Emellett a Marokkóból származó behozatal piaci részesedése 2020 és a vizsgálati időszak között mintegy 2,1 százalékponttal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 1,8 százalékponttal csökkent. Továbbá a Marokkón kívüli országokból érkező összes behozatal származási helye kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy a behozatali volumenek növekedése 2020 és a vizsgálati időszak között mintegy 6,6 %-os volt. Ez a növekedést a Törökországból származó behozatal volumenének (19 %-os) bővülése váltotta ki, míg az összes többi országból érkező behozatal volumene összességében csökkent ugyanebben az időszakban. Azonban – amint azt az alábbi (171)–(174) preambulumbekezdés ismerteti – a Bizottság megállapította, hogy a Törökországból származó behozatal nem gyengítette a Marokkóból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság megismételte a fenti (168) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításait, miszerint a Marokkóból származó behozatal volumene az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat áraira. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(171)

A Hands és az ACEA előadta, hogy el kell végezni a harmadik országokból érkező behozatal hatásának megfelelő elemzését: az egyéb harmadik országok a teljes behozatal közel 90 %-át képviselték, és mintegy 25 %-os piaci részesedéssel rendelkeztek. Törökország a figyelembe vett időszakban 10,3 %-ról 13,0 %-ra növelte piaci részesedését.

(172)

A Bizottság elemezte a harmadik országokból származó behozatalt. A fő importáló ország, Törökország tekintetében a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdése említi – Törökország átlagárai jelentősen magasabbak voltak a marokkói import árainál (+ 14 %), sőt, kis mértékben az uniós gazdasági ágazat árait is meghaladták (+ 1,0 %). Ezenkívül a Törökországból származó behozatal átlagára 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban meghaladta az uniós gazdasági ágazat termelési költségeit, és csak a vizsgálati időszakban esett vissza csaknem 1 %-kal. Emellett 2020-ban és a vizsgálati időszakban, amikor az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen mértékben visszaesett, a török behozatal árai meghaladták az uniós gazdasági ágazat árait. Következésképpen e behozatalok nem gyengítették a Marokkóból érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(173)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Törökországból származó behozatallal kapcsolatban a Hands megismételte állítását, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe, hanem egyszerűen ignorálta a Törökországból származó behozatal káros hatásait. A Hands állítása szerint a Bizottság állítólag nem végzett részletesebb elemzést a Hands saját adatai alapján, amelyek azt mutatják, hogy a Hands pályázati eljárások során adott árajánlatai nem minden esetben voltak a legalacsonyabbak, és hogy az összes pályázatnak csak kis részét nyerte el. Az ACEA ugyanezen gyártót illetően hasonló állítást fogalmazott meg.

(174)

A Bizottság a következő indokok alapján utasította el a Hands érveit. Először is, amint azt az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak alatti tényleges értékesítés terméktípusonkénti összehasonlítása során jelentős, 26,9 %-os alákínálási különbözetet állapított meg, amely magában foglalta a Hands értékesítéseit is. Másodszor, amint azt a (115) és (192) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság elutasította az ACEA azon állítását, miszerint az árakra gyakorolt hatásokat a pályázatok szintjén kell elemezni. Harmadszor, a Hands nem állította, hogy a pályázati eljárások során adott árajánlataiban feltüntetett árak szükségszerűen magasabbak lettek volna a török exportáló gyártók árainál. Az állítása inkább általánosságban vonatkozott a „más alumíniumkerék-gyártókra”. Hozzá kell tenni, hogy még ha a Hands által ajánlott árak nem is feltétlenül a legalacsonyabbak voltak, a Bizottság az árhatások elemzését a Marokkóból származó összes behozatal alapján végezte, melyben jelentős részesedése volt a másik exportáló gyártónak, a Dikának (a Dika a piacnak mintegy [60–70] %-át képviseli). Végezetül, amint azt a fenti (172) preambulumbekezdés megállapítja, a Törökországból származó behozatal árai magasabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti átlagára. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(175)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte a (159) preambulumbekezdésben említett állítását, miszerint a pályázatok alapján a Marokkóból származó behozatal általi áralákínálás nem volt jelentős (3,7 %), különösen az ACEA által a Törökország és Thaiföld esetében kiszámított körülbelül 10 %-os, illetve 1 %-os áralákínáláshoz képest.

(176)

Először is, a Bizottság elvégezte az ACEA által az árajánlatokra vonatkozóan benyújtott összefoglaló táblázat értékelését. Ez a táblázat 15 pályázatot tartalmazott, amelyek három ACEA-tagtól (a nem együttműködő felhasználótól és a két együttműködő felhasználótól) érkeztek. A következő információk kerültek benyújtásra: a felhasználónév, a mennyiség és az egyes szállítók által ajánlott tételár. A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy az egyes pályázatok belső számozását nem nyújtották be, így a Bizottságnak nem állt módjában összevetni az adatokat a két együttműködő felhasználó által a vizsgálat során már benyújtott, ellenőrzött információkkal. Ezenkívül egyes árelemeket (például a tervezett éves engedményeket, az úgynevezett termelékenységi engedményeket) nem adtak meg, így lehetetlen volt értékelni azt, hogy ezek mindegyikét belefoglalták-e a kínált tételárba. Ennél is fontosabb, hogy az árajánlatok többsége a nem együttműködő felhasználót érintette. Amint azt a (109) preambulumbekezdés is közli, az említett felhasználó együttműködésének általános hiánya miatt az általa szolgáltatott korlátozott információkat a jelen vizsgálat céljából nem lehetett figyelembe venni. Az ACEA által az „A” és „B” felhasználóra vonatkozóan szolgáltatott kiegészítő információk kapcsán megjegyzendő, hogy azok olyan árajánlatokra vonatkoztak, amelyek ellenőrzése a késedelmes benyújtás miatt a Bizottságnak nem állt módjában. A Bizottság különösen azt nem tudta megállapítani, hogy a szolgáltatott adatkészlet kimerítő volt-e vagy sem. Mindenesetre az adatkészlet 14 marokkói ajánlatot tartalmazott (15 pályázatból), továbbá 5–5 törökországi és thaiföldi ajánlatot. Az áralákínálás ACEA által végzett számítása az árajánlatban szereplő áron alapult (22). A Bizottság megállapította, hogy az ACEA saját számításai azt mutatják, hogy a marokkói gyártók árajánlataiban feltüntetett árak alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazatéinál. Továbbá az e táblázatban feltüntetett volumeneknek (23) a Törökország és Thaiföld esetében az Eurostat adatai alapján megállapított teljes behozatali volumenekkel való összehasonlítása során (lásd az ideiglenes rendelet 11. táblázatát) úgy tűnt, hogy különösen a Törökország esetében bejelentett volumen nem reprezentatív (nem éri el az 5 %-ot). Tehát az ACEA által szolgáltatott ezen információkból nem lehetett érdemi következtetést levonni. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében a Bizottság már megállapította, hogy a Thaiföld és Törökország nem gyengítette a Marokkóból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért az állításokat a Bizottság elutasította.

(177)

A Hands előadta, az alumíniumkerekek iránti uniós kereslet 2020-ban visszaesett. A visszaesés mértéke 14 millió tétel, amely a Marokkóból behozott alumíniumkerekek volumenének húszszorosát teszi ki. A világjárvány hatása tehát olyan jelentős volt, hogy a Bizottságnak be kell látnia, hogy e hatás megszünteti az alumíniumkerekek Marokkóból történő behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között esetlegesen fennálló ok-okozati összefüggést.

(178)

Amint azt az ideiglenes rendelet (140)–(142) preambulumbekezdése említi, a Bizottság elismerte a Covid19 uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását. Mivel azonban a vizsgálati időszak a Covid19-válság utáni helyreállítás időszakát is magában foglalta, a Bizottságnak – a fenti (94) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – módjában állt megállapítani, hogy amikor a piac a Covid után ismét fellendült, az uniós gazdasági ágazat az érintett országból dömpingelt áron érkező megnövekedett behozatal következtében nem részesült gazdasági előnyben. Épp ellenkezőleg: helyzete a vizsgálati időszakban tovább romlott. A Covid19-világjárvány kedvezőtlen hatása nem tekinthető az uniós gazdasági ágazatot ért kár egyetlen okának, így nem gyengíthette a kár és az érintett országból származó dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(179)

A Hands megismételte kérését, miszerint a kielégítő és részletes magyarázatra különösen szükség van, tekintettel arra, hogy a Bizottság kifejezetten elismerte, hogy a Covid19-világjárvány kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(180)

Pontosabb és konkrétabb kérelem hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen szakaszban már szereplő magyarázatok elegendőek ahhoz, hogy a vállalat megérthesse a Bizottság érvelését és gyakorolhassa védelemhez való jogát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(181)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (143)–(145) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(182)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (146)–(148) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(184)

Az ACEA előadta, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna az Unión belüli versenyt. Az ACEA információkat gyűjtött tagjaitól, és megállapította, hogy az összesen 45 pályázatból 31-ben voltak sikeresek uniós gyártók, ötben marokkói és thaiföldi szállítók, négyben pedig törökországi szállítók, jóllehet a tételek alapján számolva a pályázatok többségét Törökország nyerte.

(185)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az ACEA nem vitatta az uniós gyártóknak az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban megállapított mintájának reprezentativitását. Az ACEA tehát nem állíthatja érvényesen, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a dömpingelt behozatal által az árakra gyakorolt állítólagos hatás vajon nem a mintában nem szereplő uniós gyártók között zajló árversenyből eredt-e (24). Továbbá – amint azt az ideiglenes rendelet 5. táblázata is mutatja – az uniós gyártók 2018–2019-ben bebizonyították, hogy képesek piaci részesedésüket 70 % fölött tartani, de ugyanakkor körülbelül 8 %-os jövedelmezőséget is képesek elérni. Ezt az eredményt egy erősen versengő, a személygépkocsi-gyártók által szervezett pályázati eljárásokon alapuló piacon érték el, ahol valamennyi uniós gyártó és egyéb harmadik országban működő gyártó ugyanazon pályázati eljárások keretében versenyezhetett. Ez azt jelentette, hogy az uniós gyártók a szokásos és tisztességes piaci feltételek mellett versenyképesek voltak, és az ágazat egészét nem érte kár. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az ACEA az állítását három tagjának 45 pályázatára (a két együttműködő felhasználó által bejelentett 4 szerződésre, és egy nem együttműködő felhasználó 41 szerződésére) alapozta. Az információk a pályázati eljárás nyertesére, a becsült mennyiségekre és a többi nem uniós (marokkói, thaiföldi vagy törökországi) pályázó eredetére korlátozódtak. Ezenkívül ezeket az információkat nem támasztották alá olyan bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna azok pontosságát és megbízhatóságát. Még csak nem is hivatkoztak pályázatokra. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(186)

Az ACEA előadta továbbá, hogy még ha feltételezzük is azt, hogy a pályázati eljárásban részt vevő szereplőknek a legalacsonyabb ajánlatot benyújtó szereplőhöz kell igazodniuk, az ACEA szerint cáfolhatatlan bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az ilyen összehangolásra elsősorban a legolcsóbb uniós gyártó tekintetében, másodsorban pedig a harmadik országokból származó behozatal tekintetében kerül sor, míg a marokkói szállítók árajánlataihoz való igazodás csak harmadik a sorban (5 esettel).

(187)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA által végzett elemzés korlátozott számú (azaz 15) pályázaton alapult, és hogy az ACEA által szolgáltatott információk az ACEA három tagja által benyújtott 15 árajánlatot tartalmazó táblázatból álltak, amely az érintett termék valamennyi fő forrását (az uniós és valamennyi főbb harmadik országbeli gyártót) lefedte. A két együttműködő felhasználó 4 szerződésről számolt be, egy nem együttműködő felhasználó pedig 11-ről. Ezenkívül – akárcsak az előző kijelentés esetében – ezeket az információkat nem támasztották alá olyan bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna azok pontosságát és megbízhatóságát. Még csak nem is hivatkoztak pályázatokra. Nem nyújtottak be például információt arról, hogy a bejelentett ár tartalmazta-e az ajánlatokban szereplő összes járulékos költséget és engedményt. Ezenkívül az alapul szolgáló pályázati dokumentációt sem nyújtották be, és ennek következtében a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni a benyújtott információkat. Ezért az állítást a Bizottság elutasította. Meg kell jegyezni, hogy még ha a Bizottság figyelembe is vette volna ezeket az információkat, a hivatkozott ajánlatok teljes volumene a teljes uniós felhasználás mintegy 5 %-át fedte le, ezért az információkat a Bizottság nem tekintette reprezentatívnak. Emellett a marokkói gyártók árajánlatai (két kivétellel) az uniós gyártók árajánlatainál alacsonyabbak voltak. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az ACEA nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a pályázati eljárás résztvevőinek a legolcsóbb árakat kínáló uniós gyártókhoz kell igazodniuk és hogy a marokkói szállítók nem nyomták le az árakat.

(188)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy maga a Bizottság kérte fel az ACEA tagjait arra, hogy bocsássanak rendelkezésre ilyen adatokat pályázati árajánlatokról a gyártás kezdetén elérhető információk alapján, melyeket az ACEA a kérésnek megfelelően rendelkezésre is bocsátott. Az ACEA a „B” felhasználótól származó további dokumentumokat is benyújtott. Végezetül: az ACEA úgy ítélte meg, hogy ez az adatkészlet reprezentatív, mivel 29 pályázaton alapul, a marokkói alumíniumkerék-beszerzések közel 100 %-át fedi le, és bizonyítékok támasztják alá.

(189)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a pályázatokra vonatkozó információkat csak attól a két felhasználótól kérte be, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálat során, kitöltötték a kérdőívet és ellenőriztették adataikat. Az ACEA által a nem együttműködő felhasználóra vonatkozóan később benyújtott adatokat a Bizottság a szóban forgó felhasználó együttműködésének hiánya miatt hiányosnak, megbízhatatlannak és ellenőrizhetetlennek minősítette. A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA főként a nem együttműködő felhasználóra alapozta elemzését. Továbbá, bár az ACEA azt állította, hogy adatkészletét bizonyítékok támasztják alá, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adatkészlet főként összefoglaló táblázatokból áll, és hogy az ACEA által említett pályázati referenciák valójában az egyes pályázatok ajánlatok belső számai voltak. A pályázatokra vonatkozó teljes dokumentációt azonban – például a referenciák másolatát, a ténylegesen beérkezett ajánlatokat stb. – nem nyújtották be. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(190)

mivel az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (152)–(154) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(191)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a Bizottságnak az alulértékesítési különbözetre vonatkozó számításokat a pályázatok szintjén kellett volna elvégeznie, ahogy a Kínából származó alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó eredeti vizsgálat során is tette (25).

(192)

A Bizottság megvizsgálta ezt az érvet, és megállapította, hogy a fent említett intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata során már megfogalmaztak hasonló állítást (26), amely elutasításra került. A fenti (115) preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette, hogy az egyes pályázatok válogatott adatai nem helyettesíthetik a Bizottság által a teljes adatsor alapján végzett ár- és volumenelemzést, azaz a típusonkénti ügyleti eladási listákat és ár-összehasonlításokat. Az említett összehasonlítás a ténylegesen lezajlott értékesítési ügyletekre vonatkozó lehető legnagyobb számú adatot tükrözi. Ezenkívül az alulértékesítési különbözetet a Bizottság a vizsgálati időszak alatt érvényesített exportár százalékában fejezte ki. A mintában szereplő exportáló gyártóktól és az uniós gyártóktól származó teljes adatok alapján végzett elemzés a Hands esetében 44 %-os, a többi marokkói gyártó esetében pedig 51,6 %-os mértékű alulértékesítést mutatott ki. Emiatt a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(193)

A Hands előadta, hogy a Bizottság jövőbeli környezeti költségekkel kapcsolatos kiigazításai önkényesek és spekulatívak, befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot, és torzítják az uniós és marokkói értékesítések árainak összehasonlíthatóságát. A Hands hivatkozott a Marokkó által 2021 áprilisában bevezetett „New Development Model” elnevezésű új fejlesztési modellre, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparágakban elérendő versenyképességet megcélozva a fenntartható zöld energiába való beruházásokat is magában foglal, továbbá arra, hogy Marokkó vállalta, hogy 2030-ra villamos energiájának több mint 50 %-át megújuló energiaforrásokból szerzi majd be. Egyértelmű tehát, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azokat a jövőbeli költségeket, amelyek az intézkedések végrehajtása során a Handsnél felmerülnek majd, beleértve a marokkói dekarbonizációs erőfeszítésekhez kapcsolódó költségeket is.

(194)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a jövőbeli környezetvédelmi költségeknek az uniós gazdasági ágazat célárába történő beemelése összhangban áll az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével. E költségek beszámítása nem pusztán spekuláción alapult, hanem a tervezett tényleges beruházásokra vonatkozó egyértelmű bizonyítékokból indult ki. Az, hogy Marokkó végrehajt-e majd beruházásokat a fenntartható zöld energia terén, lényegtelen az alaprendelet azon vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából, amelyek az uniós célár megállapítását érintik, melynek során figyelembe kell venni a jövőbeli környezeti költségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(195)

A Hands előadta, hogy a Bizottság nem adott magyarázatot a jövőbeli költségek kiszámításának módjáról, és ezáltal megfosztotta a Handset és más érdekelt feleket a védelemhez való jogtól.

(196)

A Bizottság a Dika kérésének nyomán nyújtott tájékoztatást a jövőbeli költségekről. A választ a nyilvános aktában tette közzé, amely valamennyi fél számára elérhető volt. A védelemhez való jog tehát nem sérült.

(197)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (165) és (166) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(198)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA megismételte az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdésében ismertetett állítását, miszerint az alumíniumkerekek uniós gazdasági ágazata nem képes kielégíteni a keresletet. Állítása szerint az uniós piacot – az uniós gyártók elégtelen beruházásai miatt – több mint 15 éve kapacitáshiány és a hiány egyéb formái sújtják. Az ACEA véleménye szerint az alumíniumkerekek uniós gyártói rendszeresen nem teljesítik a termelési kapacitás növelésére és az uniós ellátás biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalásukat. Az ACEA emlékeztetett arra, hogy a Kínából származó alumíniumkerekekre vonatkozó bizottsági dömpingellenes vizsgálattal összefüggésben az uniós gyártók állítólag kötelezettséget vállaltak gyártási kapacitásuk növelésére, és a Bizottság állítólag kiterjesztette a dömpingellenes intézkedést azzal a feltétellel, hogy a kapacitásokat növelni fogják. Az ACEA szerint 2006 és a vizsgálati időszak között az uniós kapacitás 14 %-kal, a felhasználás pedig 33 %-kal bővült.

(199)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (171) preambulumbekezdése már tárgyalta ezt az állítást, és hogy új elemek vagy bizonyítékok előterjesztésére nem került sor. A Bizottság megjegyezte, hogy szükség esetén az uniós alumíniumkerék-ágazat viszonylag rövid időn belül képes lenne kapacitása megnövelésére, mivel a felhasználók által hivatkozott beruházás nem a kemencékkel vagy a festőfülkékkel kapcsolatos, hanem a könnyen telepíthető öntőgépekkel. Ezért ha az uniós alumíniumkerék-gyártók nem ruháztak be további termelési kapacitásokba, az inkább nehéz gazdasági helyzetük és a személygépjármű-gyártókkal kötött és az ilyen beruházást indokló jövőbeni megfelelő szerződések hiánya miatt történt. Ezért a termelés iránti kereslet előrelátható növekedése hiányában az uniós gazdasági ágazat nem volt kellően ösztönözve arra, hogy további kapacitásokba ruházzon be.

(200)

Ezenkívül az uniós felhasználás 64,31 millió tétel volt a vizsgálati időszakban. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat teljes kapacitása 61,29 millió tétel, míg a teljes uniós termelés 48,75 millió egység volt, az uniós gazdasági ágazat exportja pedig 2,71 millió tételt tett ki, ami azt jelenti, hogy 9,83 millió tételnek megfelelő kapacitást nem használtak ki. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat eleve elegendő termelési kapacitással rendelkezett ahhoz, hogy az alumíniumkerekek iránti szinte teljes uniós keresletet kielégítse. Hozzá kell tenni, hogy az uniós piacot harmadik országbeli exportáló gyártók is elláthatják. Az alumíniumkerekek gyártására való teljes globális kapacitás még növekedett is a marokkói gyártók belépésével. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(201)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy nem támasztják alá bizonyítékok a Bizottság azon állítását, miszerint a vonatkozó beruházások nem a kemencékkel vagy a festőfülkékkel kapcsolatosak, hanem a könnyen telepíthető öntőgépekkel. Az ACEA előadta, hogy az együttműködő felhasználók bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a megfelelő festőfülkék hiánya az egyik legjelentősebb szűk keresztmetszet, amely korlátozza az Unió termelési kapacitását.

(202)

A Bizottság megállapította, hogy az „A” felhasználó által benyújtott bizonyítékok az egyik uniós gyártónak a 2015–2016-ban (tehát a figyelembe vett időszakot megelőzően) fennálló termelésikapacitás-hiányára vonatkoztak. Ezenkívül az „A” felhasználó nem nyújtott be olyan dokumentumot, amely arra engedett volna következtetni, hogy a figyelembe vett időszak alatt problémák merültek fel a termelési kapacitással kapcsolatban. A „B” felhasználó kapcsán megjegyzendő, hogy a benyújtott dokumentumok szintén a figyelembe vett időszakot megelőzően keletkeztek (a többségük 2016-ban). Az ellenőrző látogatás során azonban a „B” felhasználó kijelentette, hogy „egy szokásos évben, amilyen a 2018–2019-es év volt, nem volt hiány alumíniumkerekekből”. Az ACEA és más felhasználók nem szolgáltattak bizonyítékot, amely alátámasztotta volna azt, hogy a figyelembe vett időszakban a megfelelő festőfülkék hiány miatt termelési hiány állt volna be.

(203)

A vizsgálat során a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy az uniós gazdasági ágazat végrehajtotta a festőfülkéket érintő beruházásokat akkor, amikor bővülni kezdett a gyémántvágással gyártott (a gyártás során kétszer festendő) kerekek felhasználása. A festőfülkékbe és öntőberendezésekbe történő beruházásokat illetően megjegyzendő, hogy a Bizottság olyan beszerzési számlák másolatait gyűjtötte össze, amelyek azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat korábban képes volt kapacitásának növelésére akkor, amikor a termékei iránti kereslet biztos volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy részletesebb információk nem szerepeltethetők a nem bizalmas aktában, mivel a szóban forgó információk olyan konkrét egyedi ügyletekre vonatkoztak, amelyekről az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében összefoglaló nem készülhet. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(204)

Az ACEA előadta, hogy egy olyan időszakban, amikor a marokkói szállítók megnyerték a kerekek Unióba történő szállítására irányuló pályázati eljárásokat, az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezett szabad termelési kapacitással, tehát e behozatalok a személygépjármű-gyártók stratégiai szükségleteit elégítették ki.

(205)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem szolgáltatott bizonyítékot ezen állításának alátámasztására, például olyan pályázatokra vonatkozó bizonyítékokat, amelyek esetében az uniós gyártók nem nyújtottak be árajánlatot (különösen a marokkói gyártók által elnyert pályázatok esetében). A Bizottság azt is megjegyezte, hogy nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az alumíniumkerekek uniós gazdasági ágazata a figyelembe vett időszakban ne szállított volna alumíniumkereket azután, hogy a személygépkocsi-gyártók jelezték ilyen igényüket (27). A fent említettek szerint az uniós gazdasági ágazat és a harmadik országbeli exportáló gyártók termelési kapacitása nagyrészt elegendő a gépjárműipar szükségleteinek kielégítéséhez. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(206)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy egyik uniós gyártó sem döntött a további termelési kapacitásba történő beruházás mellett, holott az uniós gépjárműgyártás 2013 óta folyamatosan bővült.

(207)

A Bizottság azonban megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása ugyanebben az időszakban mintegy 10,8 millióval nőtt (a 2013. évi 51 644 millió tételről (28) a 2019. évi 62 475 millió tételre (29)). Az állítást tehát nem támasztották alá bizonyítékokkal, ennélfogva el kellett utasítani.

(208)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem képes kielégíteni az uniós keresletet, még a zavaroknak kitett piacon és a kereslet történelmi mértékű visszaesése idején sem.

(209)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a vizsgálati időszakban 80 %-os volt. Ez azt jelenti, hogy további szabad kapacitás állt rendelkezésre a kereslet kielégítésére. Nem volt továbbá olyan követelmény, amely előírta volna, hogy az uniós gazdasági ágazatnak rendelkeznie kell a teljes kereslet kielégítéséhez szükséges kapacitással. A felhasználók bármely olyan harmadik országból behozhatták az alumíniumkerekeket, ahol azok gyártása zajlik. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(210)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy bizonyítékokkal szolgált arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezett szabad termelési kapacitással, és emiatt a marokkói behozatal az autógyártók stratégiai szükségleteit fedezte. Ezenkívül az ACEA bizonyítékokat szolgáltatott az uniós gazdasági ágazat 2016. évi termelésének hiányára vonatkozóan.

(211)

A Bizottság úgy ítélte, hogy ezt az állítást nem támasztják alá megfelelő bizonyítékok. Az ACEA például nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a marokkói beszállítók olyan pályázati eljárásban nyertek volna, ahol az uniós gyártók nem vettek részt az ajánlattételi eljárásban. A termelés hiányát illetően megjegyzendő, hogy az ACEA nem nyújtott be rendszerszintű problémára utaló bizonyítékot, mivel a benyújtott bizonyítékok a figyelembe vett időszak előtt keletkeztek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(212)

Az ACEA előadta, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal, hogy a személygépkocsi-gyártók költségei a személygépkocsi-gyártáshoz használt egyéb nyersanyagokra, alkatrészekre és alkotóelemekre alkalmazott dömpingellenes intézkedések halmozott hatásai miatt megnövekedtek.

(213)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA ezt az állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Még ha a növekedtek is a szállítóik költségei, és e növekedést részben vagy egészben áthárították a személygépkocsi-gyártókra, mindez láthatólag nem gyakorolt kedvezőtlen hatást azok gazdasági helyzetére. Amint arra az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdése rámutat, a személygépkocsi-gyártók a 2021. évre vonatkozóan olyan pénzügyi eredményeket tettek közzé, amelyek szerint az előző években bejelentett szokásos nyereségnél magasabb nyereséget sikerül realizálniuk. Végezetül, amint azt az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdése már megállapította, az alumíniumkerekek költségei százalékos arányban vizsgálva a személygépkocsi-gyártás költségének csak csekély részét (körülbelül 0,5 %-át) teszik ki. Az intézkedések tehát csak igen korlátozott hatással voltak a személygépkocsi-gyártókra, ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(214)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA kifogásolta a fenti preambulumbekezdésben ismertetett bizottsági értékelést. Az ACEA előadta, hogy a dömpingellenes vámok 241–413 millió EUR többletköltséget jelentenek majd. Ez jelentős összeg a személygépjármű-gyártók számára egy olyan iparágban, amely számára továbbra is kihívást jelent az uniós személygépjármű-gyártás alacsony szintje, miközben viselnie kell a környezeti többletköltségeket is.

(215)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem vitatta a Bizottság azon megállapításait, miszerint az alumíniumkerekek költségeinek részaránya a személygépjárművek teljes előállítási költségén belül csekély (körülbelül 0,5 %), és a viszonylag alacsony dömpingellenes vám e 0,5 %-nak is csak töredékét tenné ki. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a személygépjármű-gyártók ne lennének képesek viselni ezeket a költségeket. Hozzá kell tenni, hogy – jóllehet az ACEA által becsült többletköltségek helyesek voltak – e becslés az uniós célárból indult ki, tehát a megállapított kárkülönbözetekre vonatkozik. A vám azonban a megállapított kárkülönbözetnél alacsonyabb dömpingkülönbözeten alapult, és ennek következtében a dömpingellenes vám hatásai alacsonyabbak az ACEA által becsült összegeknél. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(216)

Az ACEA előadta, hogy egyes tagjai becslése szerint a marokkói szállítók egyre inkább elköteleződnek amellett, hogy nyomon kövessék az ellátási láncok szén-dioxid-kibocsátását. Ennek következtében a kínálat egyéb harmadik országokba való átirányítása jelentős hatással lenne arra, hogy a személygépkocsi-gyártók teljesíteni tudják-e a szén-dioxid-csökkentés terén megfogalmazott célkitűzéseiket.

(217)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem nyújtott be alátámasztó bizonyítékot ezzel az állítással kapcsolatban, ezzel szemben az egyik együttműködő felhasználó ellenőrző látogatása során szerzett információk arra engedtek következtetni, hogy a marokkói behozatal kapcsán – a marokkói üzemek és az uniós személygépjármű-gyártók üzemei közötti távolság miatt – a személygépjármű-gyártók szén-dioxid-csökkentési céljaira gyakorolt hatás tekintetében hasonló problémák merülnek fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(218)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA hivatkozott az európai zöld megállapodás végrehajtását segítő 10 pontból álló tervére (30), valamint arra, hogy a „B” felhasználó az ellenőrző látogatást követően bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a marokkói üzemek és személygépjármű-gyártó üzemek földrajzi közelsége miatt a marokkói behozatal szén-dioxid-kibocsátása jelentős.

(219)

A Bizottság megállapította, hogy a 10 pontból álló terv nem említi általában a kerekek behozatalának, és ezen belül Marokkónak a hatását. Következésképpen a terv nem minősült megfelelő bizonyítéknak a fenti (216) preambulumbekezdésben ismertetett állítás tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy a „B” felhasználó valóban arról számolt be, hogy bevezette a szállítók kiválasztása során alkalmazandó szén-dioxid-kibocsátási kritériumot, és hogy célja az üzemek és a szállítók közötti távolság – és ezáltal a szénlábnyom – csökkentése. A „B” felhasználó azonban azt is kijelentette, hogy a versenyképesség továbbra is nagyon fontos tényező a szállító kiválasztásában. Ezenkívül a Bizottság nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a „B” felhasználó a szerződés odaítélésére irányuló eljárás során ténylegesen értékelte volna ezt a kritériumot, vagy hogy egy gyártót a szén-dioxid-kibocsátási kritériumok miatt ne vettek volna figyelembe. Végezetül, még ha ez a kritérium alapvető szerepet is tölt majd be a jövőben, a dömpingellenes intézkedéseknek nem a Marokkóból származó behozatal megszüntetése a célja, hanem annak biztosítása, hogy e behozatal tisztességes árakon lép be az Unióba. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(220)

Az ACEA előadta, hogy a Német Szövetségi Kartellhivatal 2022 márciusában versenykorlátozó magatartásra vonatkozó állítások alapján vizsgálatot indított egy uniós gyártóval szemben. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy nem fogalmaztak meg állítást azzal kapcsolatban, hogy az ilyen jellegű állítólagos magatartásra vonatkozó vizsgálat megállapításainak milyen lehetséges hatásai vannak. Ez a vizsgálat mindenesetre jelenleg is folyamatban van, és ténymegállapításokra még nem került sor. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(221)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy ilyen kivételes körülmények között a dömpingellenes intézkedéseket a Német Szövetségi Kartellhivatal által folytatott vizsgálat eredményéig nem lenne szabad alkalmazni, összhangban a megfelelő ügyintézés és a helyes hivatali gyakorlat elvével, amint az a varrat nélküli csöveket érintő ügy során kialakult (31).

(222)

Amint azt a fenti (220) preambulumbekezdés már kifejtette, a nemzeti hatóságok még nem hoztak határozatot. Ezzel szemben a varrat nélküli csövekkel kapcsolatos ügyben a vámokat csak a versenyellenes gyakorlatot szankcionáló végleges határozat meghozatalát követően alkalmazták, akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gyakorlat a vizsgálat során figyelembe vett időszakra vonatkozott, és az érintett termékhez kapcsolódott. Ezen elemek egyike sem volt jelen a szóban forgó ügyben. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(223)

A fentiek alapján, és mivel nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (177) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(224)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések mértékével és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(225)

Amint azt a (63) preambulumbekezdés is említi, a végleges szakaszban sor került a dömpingkülönbözeteket kismértékű felülvizsgálatára.

(226)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(227)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek a vizsgálat során az e vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek így kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(228)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (32). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(229)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(230)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. A tagállamok vámhatóságai akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és – minden más esethez hasonlóan, a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) megkövetelni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(231)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható, amely irányulhat többek között annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(232)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(233)

A 8701–8705 vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek alumíniumkerekeire (tartozékokkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül) vonatkozó statisztikák gyakran darabszámmal dolgoznak. A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (33) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrában azonban nem szerepel ilyen kiegészítő egység a 8701–8705 vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek alumíniumkerekeire (tartozékokkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül). Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem az egységek számával kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A tételeket az ex 8708 70 10 és az ex 8708 70 50 KN-kód (TARIC-kódok: 8708701015, 8708701050, 8708705015 és 8708705050) alatt kell feltüntetni.

(234)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(235)

Az 1.2. szakaszban említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett a vizsgált termék behozatalára.

(236)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat értékelte. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatállyal történő beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti kritériumok.

(237)

A Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban (2022. június 18. és 2022. július 16. között) behozott tételek volumene körülbelül 291 000 tétel volt, ami a nyilvántartásba vételi rendeletben elemzett vizsgálati időszak – azaz a 2021. december 1. és 2022. április 30. közötti időszak – havi átlagos behozatali volumenéhez képest 11 %-os visszaesést jelent. A Bizottság tehát nem talált bizonyítékot arra, hogy az előzetes tájékoztatási időszak alatti készletfelhalmozásra került volna sor. Emellett az importárak 11 %-kal emelkedtek, ami összhangban áll a Londoni Fémtőzsdén jegyzett (3 havi) árak emelkedésével. Következésképpen nem állt rendelkezésre bizonyíték, amely alátámasztotta volna azt, hogy a behozatal aláásta volna a vámok javító hatásait.

(238)

Ennek alapján az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti jogszabályi feltételek nem teljesültek, ezért a vámokat nem szükséges visszamenőleges hatállyal kivetni a nyilvántartásba vett behozatalra.

(239)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (34) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(240)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,