(1)

2015. szeptember 18-án panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz a vallon régió által a Belgiumban található Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó üzemeltetéséhez a Renewi Valorisation & Quarry (korábbi nevén „Shanks” (2), a továbbiakban: Renewi) vállalkozásnak nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban. A szóban forgó támogatási intézkedés állítólag abból eredt, hogy a vallon hatóságok által kiadott hulladékhasznosítási nyilvántartásba vételek és használati igazolások alapján csökkentett adómértéket vetettek ki olyan műveletekre, amelyek valójában hulladékártalmatlanítási műveleteknek minősülnek, és következésképpen a hulladéklerakókban történő ártalmatlanításra vonatkozó általános adómérték hatálya alá kellett volna tartozniuk.

(2)

A Bizottság 2020. február 6-i levelében tájékoztatta Belgiumot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott a támogatás vonatkozásában.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a támogatási intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket.

(4)

A Bizottság 2020. április 14-én, május 18-án, augusztus 6-án és december 17-én, 2021. május 3-án és 2022. május 17-én észrevételeket kapott a vallon régiótól, 2020. július 1-jén pedig a Renewitól. A Bizottság a Renewitól kapott észrevételeket 2020. július 10-én továbbította a vallon régiónak.

(5)

A vallon régió kérésére két találkozóra került sor 2020. október 22-én és november 12-én. Ezeken a találkozókon a Versenypolitikai Főigazgatóság, a Környezetvédelmi Főigazgatóság, a Renewi és a vallon régió képviselői vettek részt.

(6)

Harmadik felektől, tagállamoktól vagy a panaszostól nem érkezett további észrevétel.

(7)

mivel a vizsgált intézkedés már részletesen le van írva az eljárás megindításáról szóló határozatban (4), a jelen határozat csak a szükséges mértékben tartalmaz leírást.

(8)

A panaszos szerint a szóban forgó intézkedés keretében 2005-től kedvezményes adómértéket alkalmaztak bizonyos hulladékoknak a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban történő ártalmatlanítására, miközben e hulladék ártalmatlanításának főszabály szerint magasabb adómérték alá kellett volna tartoznia.

(9)

A jelen ügyben benyújtott panasz nem magára a vallon regionális adóra vonatkozott, amelyet a hulladéklerakókban történő ártalmatlanításra vetnek ki, hanem arra, ahogyan azt a vallon hatóságok által a Renewi részére 2005 és 2015 között egymás után kiadott, hulladékhasznosítási célú nyilvántartásba vételek és kapcsolódó használati igazolások alapján a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban végzett konkrét műveletekre alkalmazzák. A támogatás, amelyben a vállalkozás állítólagosan részesült, a panaszos szerint arra vezethető vissza, hogy a vállalkozás tevékenységét tévesen hasznosítási műveletnek minősítették, ami az általa fizetendő regionális adó összegének jelentős csökkenését eredményezte. A panaszos szerint a feltételezett támogatás tehát a regionális adó hulladékártalmatlanítási műveletekre alkalmazandó teljes mértéke és a bizonyos hulladékok Renewi általi, a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban történő hasznosítására alkalmazott kedvezményes adómérték közötti különbségnek felel meg. A Renewi tehát az ártalmatlanítási műveletekre alkalmazandónál alacsonyabb adómértékben részesült, amely tonnánként 0 EUR-nak, 2015-től pedig tonnánként 20 EUR-nak felelt meg (lásd a (12) és (13) preambulumbekezdést).

(10)

A panaszos azzal érvel, hogy a hulladékkezelésért a hulladéktermelőknek felszámított ár magában foglalja az előkezeléssel és kezeléssel (pl. égetéssel vagy ártalmatlanítással) kapcsolatos költségeket, valamint a hulladékkezelő vállalat által a vallon régiónak fizetendő adó összegét. A Renewi tehát állítólag különösen vonzó árat tudott kínálni a műanyagpehely (5) termelőinek a hulladékuk hulladéklerakóban történő ártalmatlanításáért a versenytársak által más hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben felszámított árhoz képest. Ezenkívül a panaszos azt állítja, hogy a vallon környezetvédelmi miniszternek a hasznosítási nyilvántartásba vételről és a vonatkozó igazolások kiadásáról szóló határozatait mérlegelési jogkörben fogadták el.

(11)

A hulladéklerakókban történő hulladékártalmatlanításra kivetett adót a vallon régión belüli hulladékmegelőzés és -hasznosítás ösztönzéséről szóló 2007. március 22-i adórendelet (6) szabályozza, amely 2008. január 1-jén lépett hatályba.

(12)

A 2007. évi adórendelet magasabb adómértékeket ír elő a környezeti és népegészségügyi szempontból károsabb kezelési módszerekre, mint például a hulladékártalmatlanításra, és kedvezőbb adómértékekről rendelkezik a kevésbé káros kezelési módszerek, például a hulladékhasznosítás esetében.

(13)

A 2007. évi adórendelet 6. cikke (1) bekezdésének 11. pontja tonnánként 0 EUR adómértéket ír elő (7)„a hulladéklerakókban a hulladéklerakó üzemeltetéséhez és rekultivációjához szükséges termékek vagy berendezések helyettesítésére használt hasznosítható hulladékra, a működési engedélynek vagy a környezetvédelmi engedélynek megfelelően”. A nem hasznosítható hulladékokra alkalmazandó általános adómértékek 2007 és 2017 között fokozatosan 35 EUR/tonnáról 100 EUR/tonnára emelkedtek (8).

(14)

A 2015. június 19-i rendelettel (9) a hasznosítási műveletekre alkalmazandó 0 EUR/tonna adómérték helyébe 20 EUR/tonna adómérték lépett.

(15)

Vallóniában a hulladékgazdálkodást az 1996. június 27-i hulladékrendelet szabályozza. Célja a környezet és az emberi egészség védelme a hulladék káros hatásaival szemben. A rendelet 1. cikke rögzíti a hulladékhierarchia elvét a vallon jogrendben.

(16)

Az 1996. évi hulladékrendelet alapján a vallon régió elfogadta az egyes hulladékok hasznosításának ösztönzéséről szóló 2001. június 14-i rendeletet (10) (a továbbiakban: hulladékhasznosítási rendelet). A rendelet 1. melléklete tartalmazza az a priori hasznosíthatónak tekintett hulladékok jegyzékét. A melléklet meghatározza a hasznosítandó anyagot, függetlenül attól, hogy felhasználása igazoláshoz kötött-e, valamint a hulladék hasznosításának körülményeit, a hulladék jellemzőit és a hasznosítási módszer(eke)t.

(17)

2012. május 10-i rendeletével (11) a vallon régió átültette a hulladékokról szóló 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (12) (a továbbiakban: a hulladékokról szóló irányelv). A rendelet fogalommeghatározása szerint „ártalmatlanítás” minden olyan művelet, amely nem számít hasznosításnak, még akkor is, ha a művelet másodlagos jelleggel anyag- vagy energia-visszanyerést eredményez. Ezzel szemben „hasznosítás” bármely művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek fő eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy az ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse.

(18)

A hulladékhasznosítási rendelet 13. cikke úgy rendelkezik, hogy olyan egyéb nem veszélyes hulladékok, amelyeket a rendelet elfogadásakor nem minősítettek hasznosíthatónak, hasznosíthatók, feltéve, hogy a miniszteri engedélyező határozat rendelkezik a hulladék előállításának körülményeiről, a hulladék jellemzőiről és felhasználási módjáról, valamint adott esetben a használati igazolásról. A cikk értelmében a veszélyes hulladék hasznosításával kapcsolatos kérelmeket elutasítják.

(19)

A „hulladékártalmatlanítás”, a „hasznosítás” és az „anyagában történő hasznosítás” fogalmát a hulladékokról szóló irányelv határozza meg.

(20)

„Hasznosítás”„bármely művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy az ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse” (13).

(21)

A hulladékokról szóló irányelv a következőképpen határozza meg az „anyagában történő hasznosítás” fogalmát: „bármilyen hasznosítási művelet, az energetikai hasznosítás[on] és a tüzelőanyagként vagy más módon energia előállítására felhasználandó anyagokká történő átalakításon kívül. Idetartozik többek között az újrahasználatra való előkészítés, az újrafeldolgozás és a feltöltés” (14).

(22)

A „feltöltés” a fogalommeghatározása szerint „olyan hasznosítási művelet, amely során nem veszélyes hulladékot használnak talajkiemeléssel érintett területek helyreállítására, mérnöki tájrendezési célokra. A feltöltéshez használt hulladékkal hulladéknak nem minősülő anyagot kell helyettesíteni, az ilyen hulladéknak alkalmasnak kell lennie a fent említett célokra és mennyiségének szigorúan az e célok eléréséhez szükséges mennyiségre kell korlátozódnia” (15).

(23)

„Ártalmatlanítás”„minden olyan művelet, amely nem számít hasznosításnak, még akkor is, ha a művelet másodlagos jelleggel anyag- vagy energiavisszanyerést eredményez” (16).

(24)

A hulladékokról szóló irányelvben meghatározott hulladékhierarchiát a 2012. május 10-i rendelet (17) ültette át, amely azt a következőképpen határozza meg:

„Az alábbi hulladékhierarchiát prioritási sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és -gazdálkodásra vonatkozó vallon jogszabályokban, rendeletekben és szakpolitikákban:

(25)

Az 1999/31/EK tanácsi irányelv (19) (a továbbiakban: hulladéklerakókról szóló irányelv) a következőképpen határozza meg az inert hulladékot: „olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inert hulladék nem oldódik, nem ég, sem más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, vagy nem befolyásol más vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberek egészségét. A hulladék teljes kimosódásának, szennyező anyag tartalmának, és a csurgalékvíz ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie és különösen nem szabad veszélyeztetnie a felszíni vizek és/vagy a talajvíz minőségét” (20).

(26)

A hulladéklerakókról szóló irányelv azt is elismeri, hogy a nem veszélyes hulladék alkalmas a tájképgondozási (tereprendezési) vagy rekonstrukciós (rekultivációs) célokra: „az e célra alkalmas inert és nem veszélyes hulladékok a 75/442/EGK irányelvnek megfelelő tájképgondozási, rekonstrukciós és feltöltési munkára, vagy építkezési célra való felhasználása nem tekinthető minden esetben hulladéklerakási tevékenységnek” (21).

(27)

Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint (22) ahhoz, hogy egy művelet a hulladékokról szóló irányelv értelmében vett hasznosítási műveletnek minősüljön, teljesülnie kell két együttes feltételnek:

(28)

A Bíróság szerint a hulladékhasznosítási művelet alapvető jellemzője, hogy annak fő célja, hogy a hulladékok egy adott funkció betöltéséhez használt anyag helyett, azt helyettesítve hasznos funkciót töltsenek be, és ezáltal természeti erőforrásokat lehessen megőrizni (25).

(29)

Amint arra a Bíróság rámutatott, ebből következően a természeti erőforrások megtakarításának kell a hasznosítási művelet elsődleges céljának lennie. Fordított esetben, amennyiben a nyersanyagokkal való takarékosság csak másodlagos hatása az olyan műveletnek, amelynek elsődleges célja a hulladék ártalmatlanítása, ez nem kérdőjelezheti meg e művelet ártalmatlanítási műveletnek való minősítését (26).

(30)

Meg kell tehát határozni, hogy a szóban forgó műveletre akkor is sor került volna-e, ha ilyen hulladék nem állt volna rendelkezésre, és ezért más anyagokat kellett volna felhasználni (27).

(31)

A Bíróság kimondta, hogy egy művelet csak akkor tekinthető hasznosítási műveletnek, ha a legújabb tudományos és műszaki ismeretek szerint a felhasznált hulladék alkalmas erre a célra (28).

(32)

A hulladéklerakókról szóló irányelv szerint az inert hulladék alkalmas tereprendezési vagy rekultivációs munkára (29). Ugyanazon irányelv (15) preambulumbekezdése azt is elismeri, hogy a nem veszélyes hulladék alkalmas a tájképgondozási (tereprendezési) vagy rekonstrukciós (rekultivációs) célokra: „az e célra alkalmas inert és nem veszélyes hulladékok a 75/442/EGK irányelvnek megfelelő tájképgondozási, rekonstrukciós és feltöltési munkára, vagy építkezési célra való felhasználása nem tekinthető minden esetben hulladéklerakási tevékenységnek”.

(33)

A hulladékokról szóló irányelv 3. cikkének 17a. pontja azt is megerősíti, hogy a feltöltési műveleteket arra alkalmas, nem veszélyes hulladék felhasználásával végzik (lásd a (22) preambulumbekezdést).

(34)

Az eljárás megindításakor rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés, vagyis a Renewi által a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban folytatott tevékenységekkel összefüggésben – a 2009 februárja óta az ártalmatlanítási műveletekre alkalmazandó teljes adómérték helyett – a hulladékhasznosítási műveletekre vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazása (lásd a (49), (50) és (51) preambulumbekezdést) kétségeket vet fel az állami támogatásnak való minősítését és a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

(35)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság a Bíróság C-147/15. sz. ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatára hivatkozva kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a belga hatóságok helyénvalóan minősítették-e hasznosítási műveletnek a hulladéklerakóban végzett műveletet. Az akkoriban rendelkezésre álló információk alapján nem lehetett bizonyítani, hogy ebben az esetben a művelet elsődleges célja a természeti erőforrások megőrzése volt. Különös tekintettel arra, hogy úgy tűnik, a kupola hulladéktól eltérő anyagok felhasználásával történő kialakítása nem volt tervbe véve, nem lehetett azzal érvelni, hogy a hulladék hasznosan más anyagokat helyettesítene. Csak a műanyagpehely bizonyult megfelelőnek és elegendő mennyiségben elérhetőnek, tekintettel arra, hogy milyen tudományosan meghatározott műszaki jellemzőknek kellett megfelelniük az anyagoknak (főként a könnyű súlyuk, valamint inert és biológiailag nem lebomló jellegük tekintetében), valamint hogy milyen mennyiségre volt szükség viszonylag rövid időn belül (néhány év alatt mintegy 80 000 tonna).

(36)

Ezenkívül az eljárás megindításakor rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a hulladékhierarchiának való megfelelés szempontjából a műanyagpehely alkalmasabb az égetésre és az energiatermelésre.

(37)

Ezen információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hasznosítási műveletekre alkalmazandó kedvezményes adómérték hulladéklerakásra történő alkalmazása szelektív előnynek minősülhet. A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy a Renewi mentesülhetett egy olyan adóteher alól, amelyet rendes körülmények között viselnie kellett volna, ha a tevékenységét ártalmatlanításnak, nem pedig hasznosításnak minősítik. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében említett többi kritérium teljesült.

(38)

A szóban forgó intézkedés tehát állami támogatásnak minősülhetett.

(39)

mivel a szóban forgó intézkedést a Bizottság értesítése előtt bevezették, lehetséges, hogy a vallon hatóságok nem tettek eleget az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségeiknek.

(40)

Ami az állítólagosan nyújtott támogatás összeegyeztethetőségét illeti, a Bizottság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kedvezményes adómértéknek a Renewi által a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban végzett műveletekre való alkalmazása – a hulladéklerakókban végzett ártalmatlanítási műveletekre alkalmazandó mérték helyett – i. az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdésével összeegyeztethető közszolgáltatási kötelezettség ellentételezésének minősül-e, vagy ii. összeegyeztethetőnek nyilvánítható-e a környezetvédelmi célú állami támogatásról szóló 2008. évi (30) vagy 2014. évi (31) iránymutatással.

(41)

Tekintettel az akkor rendelkezésére álló információkra, és mivel nem lehetett megerősíteni, hogy az állítólagos támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal, a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást.

(42)

Ami az intézkedés feltételezett állami támogatásnak minősítését illeti, a vallon régió úgy véli, hogy az előny és a szelektivitás feltételei nem teljesülnek. Megítélése szerint a műveletet az alkalmazandó uniós és vallon jogszabályokban előírt feltételeknek megfelelően helyesen minősítették hasznosításnak. A műveleteket valóban akkor is elvégezték volna, ha nem állt volna rendelkezésre elegendő mennyiségű hulladék (lásd a 3.1. szakaszt); akkor más anyagokat használtak volna fel (lásd a 3.3. szakaszt); és a felhasznált hulladék alkalmas volt a célra (lásd a 3.2. szakaszt).

(43)

A vallon régió szerint a szelektivitás hiánya az általános adójogi rendelkezésekből ered, amelyek a hulladék felhasználásának típusa szerint megkülönböztetés nélkül alkalmazandók minden vállalkozásra. Az egyes műveleteket megkülönböztetésmentes módon minősítik hasznosításnak vagy ártalmatlanításnak, mivel a környezetvédelmi miniszter határozata hivatalos eljárás részét képezi, és a hulladékhasznosítási nyilvántartásba vétel kérelmezője által benyújtott dokumentumok és információk vallon hatóságok általi alapos elemzésén alapul.

(44)

2020. december 17-i kiegészítő észrevételeiben a vallon régió rámutat arra, hogy a hulladéklerakók ágazati működési feltételeiről szóló 2003. február 27-i rendelet (a továbbiakban: az ágazati feltételekről szóló rendelet) (32) értelmében a vallon régió valamennyi hulladéklerakó-üzemeltetőjére kivétel nélkül vonatkozik az a kötelezettség, hogy a telepeket kupola formájában kell kialakítani annak érdekében, hogy a süllyedést követően legalább 3 %-os lejtést biztosítsanak, és lehetővé tegyék a csapadékvíz hulladéklerakón túli árkokba történő gravitációs lefolyását.

(45)

2004 óta a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakót egy 2004. május 10-i összevont engedély (a továbbiakban: összevont engedély) alapján kezelik, amelyet a vallon régió adott ki és 2014. november 20-ig volt érvényes (működési engedélyként).

(46)

A Mont Saint Guibert-i hulladéklerakó több szektorra van osztva.

(47)

Az összevont engedély kiadásakor a vallon környezetvédelmi miniszter:

(48)

A telep 2014. november 21-i bezárására való tekintettel munkálatok kezdődtek a rekultiváció (a lerakó kupolához hasonló alakítása) és a lezárás (33) érdekében (az 1. szektor esetében 2009 februárjától, a 2–8. szektor esetében pedig 2011 novemberétől). A régió rámutat arra, hogy a hulladékgazdálkodási ágazatban nagyon gyakori, hogy a hatékonyabb rekultivációs folyamat lehetővé tétele érdekében előkészítik a hulladéklerakó bezárását, miközben a hulladékártalmatlanítási műveleteket párhuzamosan folytatják. A hulladéklerakó működési ideje alatt a hulladéklerakó egyes olyan szektorait, amelyek már nem állnak nyitva az ártalmatlanítási műveletek előtt, előkészítik a rekultivációs műveletekre, miközben a hulladéklerakó más szektorait továbbra is használják. Ezekhez a rekultivációs műveletekhez olyan hasznosítási igazolásokra volt szükség, amelyek engedélyezik a Renewi számára bizonyos, a hulladékhasznosítási rendelet 1. mellékletében fel nem sorolt típusú hasznosítható hulladék felhasználását. Valamennyi nyilvántartásba vétel és igazolás megerősíti a szóban forgó műveletek fő célját, és pontosítja, hogy a műanyagpehely hasznosítása a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó tereprendezési és rekultivációs folyamatának részét képezi.

(49)

mivel a létesítmény bezárásával kapcsolatos hulladékhasznosítást az összevont engedély különleges feltételei előírták a Renewi számára, a társaság nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be, amelyet 2005. november 30-án kapott meg az 1. szektor feltöltésére vonatkozó 2005/13/73/3/4. sz. hasznosítási igazolással együtt. A hasznosítási igazolásban az szerepel, hogy a hasznosításra engedélyezett hulladék sűrűségének „megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a hulladéktest túlzott süllyedését, és stabil lejtést biztosítson, lehetővé téve a csapadékvíz lefolyását”. Az érintett hulladéknak „a 170107 – beton, tégla, cserép és kerámia kezelt keveréke, 170795 – kezelt bontási hulladék, 191204 – zúzott gumiabroncs és gumiléc, 191212 – biológiailag nem lebomló műanyagpehely és 200307 – zúzott lomhulladék” kód alá tartozó nem veszélyes inert hulladéknak kell lennie.

(50)

Végül azonban a nyilvántartásba vételt és a 3 évig érvényes igazolást soha nem használták, mivel az 1. szektorban a hasznosítási műveletek elvégzéséhez szükséges előkészítő munkálatok csak 2008 decemberében fejeződtek be.

(51)

Így a hasznosítási műveletek csak 2009 februárjában kezdődhettek meg az 1. szektorban, amint azt egy 2009. augusztus 3-i levél is bizonyítja, amelyben a Renewi a Vallon Hulladékgazdálkodási Hatósághoz fordult (Office wallon des déchets) újbóli nyilvántartásba vételért és új használati igazolásért. A 2008. december 18-án megszerzett nyilvántartásba vétel és használati igazolás alapján kezdődhettek meg a hasznosítási műveletek az 1. szektorban. Ez az új nyilvántartásba vétel és ez az új, 2009. december 31-ig érvényes használati igazolás a korábbiakkal azonos hulladék tekintetében engedélyezte a hasznosítási műveleteket (lásd a (49) preambulumbekezdést), az 1. szektor feltöltése céljából. A Renewi tehát 2009 februárjáig nem vehette igénybe a hasznosításnak minősülő műveletekre vonatkozó kedvezményes adómértéket.

(52)

Tekintettel az 1. szektoron belüli rekultivációs és tereprendezési munkálatok késedelmére, a nyilvántartásba vételt és az igazolást 2009. november 10-én ismét meg kellett hosszabbítani három évvel, nyilvántartásba vétellel és a 2011. december 31-ig érvényes 2009/13/73/3/4. sz. igazolással. Ugyanezen a napon új nyilvántartásba vételre került sor és új (2011. december 31-ig érvényes) igazolást állítottak ki 2009/13/114/3/4. számmal, amely engedélyezte a Renewi számára, hogy a „ 170107 – beton, tégla, cserép és kerámia kezelt keveréke, 170795 – kezelt bontási hulladék, 191204 – zúzott gumiabroncs és gumiléc, 191212 – biológiailag nem lebomló műanyagpehely és 200307 – zúzott lomhulladék kód alá tartozó nem veszélyes inert hulladék” mellett a 191210 kód alá tartozó éghető műanyagpelyhet hasznosítson.

(53)

Mind az éghető műanyagpehely, mind a biológiailag nem lebomló műanyagpehely a 191210 – „éghető hulladék (hulladékból származó tüzelőanyag)” és a 191212 – „a [veszélyes anyagokat tartalmazó hulladékoktól eltérő] egyéb hulladék mechanikai kezeléséből származó egyéb hulladékok (beleértve a keverékeket is)” kategóriába tartozik, a hulladékok osztályozásáról szóló, 1997. július 10-i vallon kormányrendeletben (34) leírtaknak megfelelően. Ez a két kategória – 191210 és 191212 – az említett rendelet szerint nem veszélyes hulladéknak minősül.

(54)

A hulladékok osztályozásáról szóló rendelet szerint mind az éghető műanyagpehely, mind a biológiailag nem lebomló műanyagpehely „a hulladéklerakókban történő elhelyezés összefüggésében a biológiailag lebomló szerves hulladékkal kompatibilis, biológiailag le nem bomló hulladék” kategóriába tartozik, amennyiben nem alkalmasak arra, hogy biológiailag lebomló szerves hulladékkal reagáljanak, és nem veszélyeztetik a gázok visszanyerésének hatékonyságát (35). A vallon régió kifejti, hogy az „éghető” kifejezés kizárólag abból ered, hogy ezt az új típusú hulladékot a vallon jogszabályokban felsorolt meglévő hulladéktípusok egyikébe kellett besorolni, és hogy fűtőértékére tekintettel észszerű volt az ilyen típusú műanyagpelyhet a 191210-es kód – „éghető hulladék (hulladékból származó tüzelőanyag)” – alá besorolni. Az „éghető” kifejezés csak azt jelenti, hogy az ilyen típusú műanyagpehelynek van bizonyos nettó fűtőértéke, nem pedig azt, hogy ez a nettó fűtőérték kifejezetten alkalmas hulladékégetőkben vagy cementégető kemencékben végzett égetési műveletekre. Ahhoz, hogy a hulladék a legtöbb hulladékégetőben elfogadható legyen, körülbelül 10 000–12 000 kJ/kg vagy kis mennyiségben legfeljebb 13 000 kJ/kg nettó fűtőértékkel kell rendelkeznie. A magasabb fűtőértékű hulladék elégetése a kemencék túlzott degradációját eredményezi. A Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban a hasznosítási műveletekhez használt műanyagpehely azonban 14 100 kJ/kg nettó fűtőértékkel rendelkezik (36).

(55)

A vallon régió által szolgáltatott információk szerint azon hulladékok közül, amelyekre vonatkozóan a Renewi hasznosítási igazolásokat kapott, ténylegesen csak biológiailag nem lebomló műanyagpelyhet és zúzott lomhulladékot használtak fel hasznosítási célokra 2009 februárjától az 1. szektorban. Éghető műanyagpelyhet csak 2010-től kezdődően használtak.

(56)

2009 februárja és 2009 decembere között korlátozott mennyiségben (37) zúzott lomhulladékot (38) használtak fel a hulladéklerakóban. Az egyes hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének tilalmáról szóló vallon kormányrendelet (39)2010. január 1-jétől megtiltotta a lomhulladék hulladéklerakóba történő bevitelét.

(57)

Ami a 2–8. szektort illeti, a Renewi számára kiadott összevont engedély engedélyezte a hulladéklerakó kupolaszerű kialakítását, a süllyedés előtt legfeljebb 167 m magassággal, süllyedés után pedig 161 méteres tengerszint feletti magassággal. A műveletek végeztével a kupola süllyedést követő lejtésének 3 % és 14 % között kellett lennie (40).

(58)

Az összevont engedély előírja, hogy amennyiben a 161 méteres célmagasságot nem érik el, az üzemeltetőnek fel kell feltöltenie a hulladéklerakót olyan anyagokkal, amelyek megfelelnek az egyes hulladékok hasznosításának ösztönzéséről szóló rendeletben meghatározott hasznosítási műveletek körülményeinek és jellemzőinek, hogy ezt a magasságot maradéktalanul elérjék.

(59)

A lerakó üzemeltetése során az egyes hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének tilalmáról szóló vallon kormányrendelettel (41) egymás után több tilalmat is bevezettek bizonyos hulladékok hulladéklerakókban történő elhelyezésére a vallon régióban.

(60)

Így ez a rendelet megtiltja bizonyos típusú hulladékok – különösen bizonyos veszélyes hulladékok, valamint az összes használt gumiabroncs, elkülönítetten gyűjtött hulladék és fémhulladék – hulladéklerakókban történő elhelyezését.

(61)

Ezek az egymást követő tilalmak csökkentették a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban elhelyezett hulladék mennyiségét, ami arra kényszerítette a Renewit, hogy alkalmazkodjon a folyamatosan változó piachoz, ahol az ártalmatlanításra rendelkezésre álló hulladék mennyisége tovább csökkent. A vallon régió szerint 2009 és 2010 között 212 000 tonnával esett vissza a lerakókban elhelyezett hulladék mennyisége.

(62)

A Renewinak ezért 2004-től kezdődően minden évben alternatív módszereket kellett keresnie a különböző hulladékáramokhoz való hozzájutás érdekében, hogy elérje az ágazati feltételekről szóló rendelet (42) alapján az összevont engedély által számára előírt végleges profilt. 2013-ban és 2014-ben például a Renewi jelentős mennyiségű üvegszál-erősítésű műanyag hulladékot, valamint autóroncsok és -törmelékek megsemmisítéséből származó hulladékot tudott beszerezni a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban történő ártalmatlanításra.

(63)

A vallon régió kiemeli továbbá a telep különleges hidrogeológiai környezetét, amelyet nagy fokú sebezhetőség jellemez, tekintettel annak jelentős kockázatára, hogy a csurgalékvíz beszivárgása rontja a felszín alatti vizek minőségét, ami súlyosan veszélyezteti e víz ivóvíz előállításához való felhasználásának lehetőségeit. E bonyolult körülmények nyomán tudományos bizottság jött létre azzal a feladattal, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a hatóságok számára a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóval kapcsolatos döntések meghozatalakor.

(64)

A vallon régió hangsúlyozza, hogy a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó működési engedélyét az azonosított környezetvédelmi problémákra tekintettel nem lehetett megújítani. Hasonlóképpen nem lehetett csökkenteni a hulladéklerakóba bekerülő hulladék mennyiségét sem, hogy meg lehessen felelni a vallon szabályozás által a minimális lejtésre vonatkozóan előírt követelményeknek.

(65)

Amint arra a vallon régió rámutat, már 2011-ben el kellett kezdeni a telep bezárásának tervezését annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a 2014. november 21-ig történő tényleges bezárást. Ettől a ponttól kezdve a tudományos bizottság különös figyelmet fordított arra, hogy a végleges profilt úgy kell meghatározni, hogy a lerakóban létrejövő lejtés megakadályozza a különböző mértékű süllyedést, amely a felszíni víz pangásához vezetne, miközben annak le kellene folynia a vízelvezető árkokba. Ugyanezt a célt szem előtt tartva a tudományos bizottság előírta, hogy a telep rekultivációja során a „lehető legkönnyebb” hulladékot kell felhasználni, elkerülendő a túlságosan különböző mértékű süllyedést.

(66)

A vallon régió rámutat arra, hogy amikor 2011 elején meghozták a létesítmény bezárásáról szóló határozatot, a hulladéklerakó süllyedést követő profilja egyes helyeken kevesebb mint 3 %-os lejtést mutatott, és ezért nem felelt meg az ágazati feltételekről szóló rendelet 16. cikke ötödik albekezdésében foglalt követelményeknek. Ezt a profilt ezért át kellett alakítani annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák a 3 %-os minimális lejtésre vonatkozó kikötést. A tudományos bizottság által kidolgozott, a 2011. március 11-i véleményében bemutatott modellek segítségével ki lehetett számítani, hogy minimálisan milyen mennyiségű hulladék szükséges annak biztosításához, hogy i. a kupola süllyedés utáni átlagos lejtése legalább 3 %-os legyen a telep egész területén, és ii. az átlagos lejtés a telep egész területén legfeljebb 14 %-os legyen a hulladéktest stabilitása érdekében. A hulladéklerakó bezárásához szükséges végleges hulladékmennyiség így 76 401 m3-rel csökkent.

(67)

2011. június 28-án, a telep bezárásáról szóló határozatot követően, az összevont engedélyben meghatározott feltételeknek megfelelően és a tudományos bizottság 2011. március 11-i jelentésében megfogalmazott ajánlások alapján a Renewi nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be a 191210 – éghető műanyagpehely és 191212 – biológiailag nem lebomló műanyagpehely típusú, nem veszélyes hulladék hasznosítására irányulóan a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó egészének bezárásával összefüggésben.

(68)

A tudományos bizottság véleményei alapján és az összevont engedélyben foglalt feltételeknek megfelelően a környezetvédelmi miniszter 2011. november 4-én az 1. szektor tekintetében már megkezdett lezárási eljárás nyomán 2011/13/132/3/4. nyilvántartási számmal és a kapcsolódó hasznosítási igazolással öt évre engedélyezte a műanyagpehely hasznosítását a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó egészének bezárása keretében, a felhasználói kézikönyvnek megfelelően. Így az új nyilvántartásba vétel és az új igazolás lehetővé tette az éghető műanyagpehely és biológiailag nem lebomló műanyagpehely hasznosítását az egész hulladéklerakó – és azon belül az 1. szektor – bezárásának részeként, amit azután integráltak a hulladéklerakó bezárásának általános folyamatába.

(69)

Ezt a nyilvántartásba vételt és a használati igazolást, amely eredetileg a terület kupolaszerű kialakítására vonatkozott, egy 2015. augusztus 18-i határozattal megújították (2015/13/223/3/4. sz. nyilvántartásba vétel és használati igazolás). Az igazolás 2020. augusztus 18-ig volt érvényes, ezt az érvényességi időt pedig a vallon régió szerint a kupola feltöltéséhez szükséges jelentős mennyiségű anyag indokolta (a használati igazolás értelmében a Renewi 400 000 tonnáig terjedő mennyiségű műanyagpehely hasznosítására volt jogosult). A „kupola” 2019 novemberében, a használati igazolás lejárta előtt készült el.

(70)

Mind a 2011/13/132/3/4. számon történő nyilvántartásba vétel és a kapcsolódó hasznosítási igazolás, mind a 2015/13/223/3/4. sz. nyilvántartásba vétel a kapcsolódó használati igazolás lehetővé tette a hulladéklerakónak az összevont engedély szerinti tereprendezését (a hulladéktest túlzott süllyedésének elkerülése és a csapadékvíz természetes lefolyását lehetővé tevő, kellően stabil lejtők biztosítása érdekében).

(71)

A rekultivációs szakasz – a 2–8. szektor lezárásának formájában – 2020-ban, a kupola befejezését követően kezdődött. A vallon régió előadja, hogy a rekultivációt eredetileg a 2016/616/3/4. sz., 2026. október 26-án lejáró nyilvántartásba vételnek megfelelő anyagok felhasználásával végezték. A 2016/616/3/4. sz. nyilvántartásba vétel alá tartozó hulladék megfelel a hulladékhasznosítási rendelet 1. mellékletében felsorolt hulladékoknak.

(72)

2021. május 3-i észrevételeiben a vallon régió megismétli azon álláspontját, hogy a hulladéklerakó bezárására és rekultivációjára vonatkozó jogi kötelezettség miatt a szóban forgó műveleteket akkor is elvégezték volna, ha a hulladékot nem használták volna fel.

(73)

A vallon régió azt is megerősíti, hogy a Greisch tanácsadó cég által készített és 2002. október 31-én, jóval a hulladéklerakó bezárása előtt benyújtott tanulmány (a továbbiakban: Greisch-tanulmány) (43) alapján úgy döntöttek, hogy hulladékot használnak fel a rekultivációs műveletekhez, „elkerülendő, hogy ilyen nagy mennyiségű »nemes« anyagot helyezzenek el egy hulladéklerakóban”. A Greisch-tanulmány szerint a hulladéknak „ideális esetben nagy mennyiségben (100 000 m3) rendelkezésre kell állnia, könnyen feldolgozhatónak, kis súlyúnak, vízállónak és nem rothadónak kell lennie”.

(74)

Ezt követően az összevont engedélybe belefoglalták azt a határozatot, hogy elsődleges anyagok, például lávakő helyett hulladékot kell felhasználni.

(75)

mivel az összevont engedély előírta, hogy az 1. szektor bezárására tekintettel hasznosítási műveleteket kell elvégezni, a tudományos bizottság 2005. június 23-án véleményt fogadott el, amelyben meghatározta az 1. szektor feltöltéséhez használandó anyagokhoz szükséges műszaki jellemzőket. Ezt a véleményt 2006. március 28-án újból kiadták.

(76)

A Renewi által kérelmezett 2005/13/73/3/4. számú hasznosítási igazolásban az szerepel, hogy a hasznosításra engedélyezett hulladék sűrűségének „megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a hulladéktest túlzott süllyedését, és stabil lejtést biztosítson, lehetővé téve a csapadékvíz lefolyását”. A biológiailag nem lebomló műanyagpehely rendelkezett ezekkel a jellemzőkkel (lásd a (49) preambulumbekezdést). A 2008. december 18-i használati igazolás és az azt követő igazolások (lásd az (51) és (52) preambulumbekezdést) szintén engedélyezték a (biológiailag nem lebontható és éghető) műanyagpehely használatát, mivel az az 1. szektor bezárásához megfelelő műszaki jellemzőkkel rendelkezett.

(77)

2009 decemberében a tudományos bizottság által kiadott, „Az 1. szektor rekultivációja” című technikai feljegyzés megállapítja, hogy az 1. szektor rekultivációjához használandó hulladéknak műanyagpehelynek (azaz műanyaghulladéknak, a hulladék válogatásából és előkezeléséből származó könnyű frakciónak) kell lennie.

(78)

2011. március 11-én a tudományos bizottság véleményben ismertette a lesüppedés elkerüléséhez a hulladéklerakó esetében szükséges lejtések és profilok felülvizsgálatával kapcsolatos előzetes műszaki megfontolásokat, amelyeket a 2010 végén elvégzett alapos domborzati felmérések alapján állapítottak meg. Ennek alapján a dokumentum kifejti, hogy az anyagoknak (a lesüppedés elkerülése érdekében) alacsony sűrűségűnek, biológiailag nem lebomlónak és nem rothadónak, továbbá (a víz és a gázok keresztülhaladásának lehetővé tétele érdekében) áteresztőnek kell lenniük. A vonatkozó szemelvény az alábbiakban olvasható:

„Három jellemzőt kell kiemelni:

(79)

E műszaki jellemzőkre tekintettel, valamint a tudományos bizottságnak az összevont engedélyben foglalt kötelezettségeket tükröző, egymást követő véleményeivel összhangban a véleményben a műanyagpelyhet jelölték meg a műveletre alkalmas fő hulladéktípusként. A vallon régió azt is megemlíti, hogy a környezetvédelmi szempontok alapján objektív módon megállapított műszaki jellemzők vezettek el a felhasználandó hulladék típusának kiválasztásához, nem pedig fordítva (azaz nem a műanyagpelyhet választották ki előbb, hogy azután annak sajátos jellemzői szolgáljanak a műszaki jellemzők meghatározásának alapjául).

(80)

A vallon régió hangsúlyozza, hogy az erőforrások megóvása érdekében a hulladéklerakók bezárására irányuló folyamat kezdetétől fogva a hulladék előkezelése mellett döntöttek annak érdekében, hogy az hasznos funkciót töltsön be. Mivel azonban nem állt rendelkezésre azonnali használatra kész hulladék vagy anyag, meglévő anyagokat/hulladékokat kellett előállítani vagy előkezelni a hasznos célokra történő felhasználásuk érdekében.

(81)

Ennélfogva a műanyagpelyhet kifejezetten a Mont-Saint-Guibert-i telep rekultivációja céljából hozták létre és szabták a körülményekhez.

(82)

A vallon régió arra is rámutat, hogy a műanyagpehely alkalmazását a hulladékhasznosítási rendeletben meghatározott hulladékhasznosítási eljárásnak megfelelően gondosan elemezték. A jelen ügyben vizsgált műanyagpelyhet a hulladékok osztályozásáról szóló rendelettel (lásd az (53) preambulumbekezdést), valamint a Renewi számára kiállított valamennyi nyilvántartásba vétellel és igazolással összhangban nem veszélyes hulladéknak minősítették. A hulladék nem veszélyes jellegét feltételként szabták ahhoz, hogy a hulladékot hasznosítási műveletekre alkalmasnak lehessen tekinteni. Ennélfogva a hulladékhasznosítási rendelet 13. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] miniszter támogathatja az I. mellékletben fel nem sorolt nem veszélyes hulladékok hasznosítását, valamint a jelen rendelet I. mellékletében foglaltaktól eltérő nem veszélyes hulladékok hasznosítását minden olyan személy esetében, aki a jelen rendeletben meghatározott eljárás szerint nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújt be […]”.

(83)

A vallon régió szerint a műanyagpehely számos tulajdonsága megegyezik az inert hulladék tulajdonságaival. Így a vallon régió azt „a hulladéklerakókban elhelyezett hulladékok összefüggésében a biológiailag lebomló szerves hulladékkal összeegyeztethető, biológiailag nem lebomló hulladéknak” minősíti, mivel nem alkalmas arra, hogy biológiailag lebomló szerves hulladékkal reakcióba lépjen, és nem veszélyezteti a gázok visszanyerésének hatékonyságát (lásd az (54) preambulumbekezdést). A vallon régió szerint a műanyagpehely utóbbi jellemzője hasonló az inert hulladék fogalmához, mivel az a jellemző vonatkozik azokra a hulladékokra is, amelyek „nem idéznek elő semmilyen egyéb fizikai vagy kémiai reakciót, biológiailag nem lebonthatók, és nem befolyásolják hátrányosan a velük érintkezésbe kerülő egyéb anyagokat oly módon, hogy az környezetszennyezést okozhatna vagy károsíthatná az emberi egészséget” (44).

(84)

A vallon régió arra is rámutat, hogy a hulladékokról szóló irányelv 23. cikke értelmében minden olyan létesítménynek, ahol energetikai hasznosítás érdekében hulladékégetést végeznek, biztosítania kell, hogy a hasznosítási műveletek „nagy fokú energiahatékonyság mellett” valósuljanak meg. E tekintetben a vallon hatóságok rámutatnak, hogy a műanyagpehely fűtőértéke túl magas (14 000 kJ/kg, míg a hulladékból származó tüzelőanyagok fűtőértéke 10,5 és 11,5 kJ/kg közötti) ahhoz, hogy hulladékégetőkben és cementégető kemencékben elégethető legyen, így nem lehetett volna energetikai hasznosítás céljából égetni. A vallon régió azt is állítja, hogy a hulladékhierarchia nem ír elő prioritási sorrendet az energetikai hasznosítási műveletek és az anyagában történő hasznosítási műveletek között.

(85)

Ami a 2009 februárja és 2009 decembere közötti időszakban felhasznált zúzott lomhulladékot illeti, a vallon régió kijelenti, hogy az rendelkezett az összes szükséges műszaki jellemzővel, mivel sűrűsége alacsony (0,6 tonna/m3 tömörítés után), biológiailag nem lebomló és nem rothadó (ami által elkerülhető a talajsüllyedés és nem áll fenn a hulladékbomlási reakciók kialakulásának kockázata), áteresztő (így lehetővé teszi a víz és a gázok keresztülhaladását), valamint elegendő mennyiségben szállítható és zúzható. A zúzott lomhulladékot ezért műszaki szempontból megfelelőnek tekintették.

(86)

A vallon régió szerint azonban az a döntés, hogy a természeti erőforrások megőrzése érdekében elsődleges anyagok helyett hulladékot használnak fel, nem jelenti azt, hogy a hulladéklerakó rekultivációja tekintetében nem volt valódi alternatívája a hulladék felhasználásának. Az alternatív megoldások megléte tehát lehetővé teszi annak meghatározását, hogy hasznos célokra használták-e fel a műanyagpelyhet és a zúzott lomhulladékot, és hogy a telep rekultivációjára mindenképpen sor került volna-e, függetlenül attól, hogy rendelkezésre állt-e megfelelő mennyiségű hulladék.

(87)

A vallon régió 2021. május 3-i észrevételeiben kifejti, hogy mivel a teljes időszak alatt megfelelő mennyiségben rendelkezésre állt olyan hulladék, amely (a sűrűség, a biológiai lebonthatóság hiánya, a rothadással szembeni ellenálló képesség és az áteresztőképesség tekintetében) megfelelő a hulladéklerakó rekultivációjához (főként műanyagpehely és zúzott lomhulladék), a vallon régiónak nem kellett foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy mely nyersanyagokat lehetne felhasználni a hulladék alternatívájaként. A vallon régió azonban állítja, hogy ilyen kérdés felmerülése esetén a rekultivációs munkálatok 2009. februári elindulásától kezdve elegendő mennyiségű alternatív anyag állt volna rendelkezésre a hulladéklerakó egészének rekultivációjához. A vallon régió úgy véli, hogy a jelen ügyben az Argex (természetes nyers agyagból, annak feldolgozásával előállított könnyű duzzasztott agyaggranulátumból álló elsődleges anyag) és a különböző típusú habok (poliuretánhab, expandált polisztirol tömbök vagy töltőhabok) műszaki jellemzőikre tekintettel tökéletesen alkalmasak lettek volna a hulladéklerakó rekultivációjára, beleértve a kupola létrehozását is. Ezek az anyagok elegendő mennyiségben elérhetőek is voltak a piacon. Ami konkrétan az Argexet illeti, a vallon régió azt állítja, hogy Belgium jelentős, körülbelül évi 450 000 m3 termelési kapacitással rendelkezik az antwerpeni régióban. Tekintettel a hulladéklerakó rekultivációjához szükséges mennyiségekre (2003-as becslések szerint évente mintegy 100 000 m3, amely a munkálatok végén 80 000 m3-re, majd 70 000 m3-re csökken), a régió úgy véli, hogy a Renewi használhatta volna ezt az anyagot a telep rekultivációjához és bezárásához.

(88)

Ezenkívül a vallon régió kifejti, hogy egy másik alternatív elsődleges anyag, nevezetesen a lávakő (pozzolana) szintén alkalmas lett volna, és elegendő mennyiségben rendelkezésre állt volna (45) természetes kőként a hulladéklerakó rekultivációjához. A régió szerint a pozzolana az Argexhez hasonló anyag, amelyet gyakran hasonló célokra használnak (pl. épületek építése, kerti munkák, feltöltés).

(89)

A régió azt állítja, hogy műszaki jellemzői miatt a lávakő (pozzolana) megfelel a hulladéklerakó rekultivációjára vonatkozó különleges követelményeknek (különösen az alacsony sűrűsége, biológiailag nem lebontható jellege, rothadással szembeni ellenálló képessége és áteresztőképessége miatt), és a műanyagpehely használatának alternatíváját jelenthette volna, ha az nem állt volna rendelkezésre elegendő mennyiségben. A régió továbbá azt állítja, hogy a hulladéklerakóban végzett műveletekhez lávakövet is lehetett volna használni a zúzott lomhulladék alternatívájaként, amennyiben az nem állt volna rendelkezésre elegendő mennyiségben.

(90)

A Renewi szerint a jelen ügyben nem adottak azok a feltételek, amelyek alapján egy adott intézkedés állami támogatásnak minősíthető, nevezetesen az előny fennállása és az intézkedés szelektív jellege.

(91)

Ami az első pontot illeti, a Renewi úgy véli, hogy a vallon jogszabályok által a hasznosítási műveletekre előírt kedvezményes adómérték alkalmazása nem minősülhet az adóterhek indokolatlan csökkentésének, mivel a műanyagpehelynek a terület bezárása érdekében történő használata megfelel az uniós és a vallon jogszabályokban meghatározott hasznosítási kritériumoknak (lásd a 4.1. szakaszt). A Renewi ezért rámutat arra, hogy a műanyagpehely rendelkezik az ilyen típusú műveletekhez szükséges műszaki jellemzőkkel, és hogy az ilyen típusú hulladék használata lehetővé tette az elsődleges anyagok használatának elkerülését a természeti erőforrások megőrzése érdekében (lásd a 4.3. szakaszt).

(92)

Ami a szelektivitás hiányát illeti, a Renewi úgy véli, hogy a részére kiadott nyilvántartásba vételi és hasznosítási igazolásokat nem diszkrecionális módon adták ki, hanem annak ellenőrzését követően, hogy megfelelt-e a szóban forgó művelet a „hasznosítás” adórendeletben szereplő fogalommeghatározásának. A Renewi megjegyzi továbbá, hogy a hasznosítási és az ártalmatlanítási műveletekre vonatkozó eltérő adómértékek alkalmazása egy általános rendszer részét képezte, amely minden olyan vállalatra érvényes, amely megfelel a különböző típusú műveletekre vonatkozó kritériumoknak (lásd a 4.2. szakaszt).

(93)

Észrevételeiben a Renewi azt állítja, hogy 2003-ban összevont engedély iránti kérelmet nyújtott be a hulladéklerakó oly módon történő kialakításának céljával, hogy az a süllyedés után legalább 3 %-os lejtésű legyen, és ezáltal – a csapadékvíz és a biogáz összegyűjtésének biztosításával – lehetővé váljék a hulladéklerakó bezárást követő rekultivációja. A kérelem nyomán kiadták a 2003. december 18-i engedélyt, amelyet a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó üzemeltetésének és bezárásának feltételeiről szóló 2004. május 10-i miniszteri rendelet váltott fel.

(94)

A Renewi 2005. november 30. óta számos kapcsolódó nyilvántartásba vételi és hasznosítási igazolást kapott (lásd a (49)–(52) preambulumbekezdést) a műanyagpehely és a zúzott lomhulladék hasznosítására vonatkozóan.

(95)

A Renewi kifejti, hogy a hulladéklerakó üzemeltetésének kezdete óta – amelyet a 2004-es összevont engedély tett lehetővé – a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban elhelyezett hulladék mennyisége jelentősen csökkent, mivel a vallon kormány 2004. március 18-i rendelete (46) megtiltotta egyes hulladékok hulladéklerakóban történő ártalmatlanítását. Ennek eredményeként az ártalmatlanított hulladék mennyisége a 2009. évi 223 000 tonnáról 2010-ben körülbelül 11 000 tonnára csökkent, különösen a zúzott háztartási lomhulladék és a biológiailag lebomló szerves hulladék hulladéklerakókban történő elhelyezésének 2010. január 1-jétől érvényes tilalma következtében (47). Ez a tilalom a hulladéklerakókról szóló irányelv átültetésének következménye.

(96)

Tekintettel a hulladéklerakóban ártalmatlanítható hulladék mennyiségének csökkenésére, nyilvánvalóvá vált, hogy annak (2014 novemberéig történő) feltöltését már nem lehet biztosítani az összevont engedélyben eredetileg előirányzott határidőn belül (48). A 2010 végén és 2011 elején lefolytatott konzultációs eljárást követően döntés született arról, hogy a hulladéklerakóban végzett műveleteket a kitűzött határidőn belül befejezik, és megkezdik a 18. cikk (5) bekezdésében említett lezárási eljárást az összevont engedély különleges feltételeinek megfelelően.

(97)

A Renewi hangsúlyozza továbbá, hogy a hulladéklerakóban végzett műveletek befejezésére vonatkozó döntést megelőzően a tudományos bizottságot felkérték annak megvizsgálására, hogy csökkenthető-e a hulladéklerakó bezárásakor szükséges hulladékmennyiség annak érdekében, hogy a hulladéklerakót a jelenlegi állapotában be lehessen zárni. A Renewi szerint azonban a tudományos bizottság 2011. március 11-i jelentésében úgy becsülte, hogy a 2010 végén még feldolgozásra váró hulladék maradványmennyisége csak 76 401 m3-rel csökkenthető. A jelentés ezt a számítást azzal indokolta, hogy nehéz megváltoztatni a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó profilját, mivel annak 2003-ban meghatározott végső területe már a lehető legközelebb volt a minimális (3 %) és a maximális (14 %) lejtési kritérium teljesítéséhez szükséges követelményekhez.

(98)

Figyelembe egyrészről a hulladékáramokat, amelyekkel kapcsolatban a Renewi jelezte, hogy fel tudja őket dolgozni, másrészt pedig az arra vonatkozó tanulmányokat, hogy milyen típusú anyag használandó a telep bezárásához, valamint az összevont engedélyben foglalt rendelkezéseket, a tudományos bizottság 2011. március 11-i véleményében úgy ítélte meg, hogy a lezárási eljárás során a telep rekultivációja érdekében alkalmazható hulladék elsősorban a műanyagpehely.

(99)

A tudományos bizottság véleményei alapján és az összevont engedélyben foglalt feltételeknek megfelelően a környezetvédelmi miniszter 2011. november 4-én az 1. szektor tekintetében már megkezdett lezárási eljárás nyomán 2011/13/132/3/4. nyilvántartási számmal és a kapcsolódó hasznosítási igazolással öt évre engedélyezte a műanyagpehely hasznosítását a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó egészének bezárása keretében.

(100)

2013. december 6-án a tudományos bizottság megismételte 2011. évi véleményét, és hangsúlyozta, hogy „az egyetlen elfogadható műszaki megoldás a hulladéklerakó olyan anyag felhasználásával történő lezárása, amely – különösen a sűrűség tekintetében – a műanyagpehellyel azonos műszaki jellemzőkkel bír. Bármely alternatív megoldás a hulladéklerakó bezárásának hosszabb időre történő elhalasztását, valamint az utógondozási szakasz elhúzódását vonná maga után”. A tudományos bizottság e véleményére tekintettel 2015. augusztus 18-án 2015/13/223/3/4. számon újabb nyilvántartásba vételt és használati igazolást adtak ki, öt évre.

(101)

A Renewi hangsúlyozza, hogy a használati igazolások mindegyike előírta, hogy minőségi vizsgálatokat kell végezni az e követelményeknek való megfelelés ellenőrzése érdekében. Ily módon ellenőrizni kellett, hogy megfelel-e a műanyagpehely a nyilvántartásba vételek és a hasznosítási igazolások követelményeinek. A Renewi tehát vitatja a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban előadott azon érvet, amely szerint a nyilvántartásba vételek és az igazolások nem teszik lehetővé annak ellenőrzését, hogy mi minősül műanyagpehelynek, és milyen jellemzőkkel kell rendelkeznie.

(102)

A Renewi előadja, hogy az adórendelet a hulladéklerakókban végzett hulladékhasznosítási műveletekre az ilyen műveleteket végző bármely hulladékkezelő vállalkozás számára kedvezményes adómértéket ír elő.

(103)

Az adórendelet 6. cikke (1) bekezdésének 12. pontja (korábbi 11. pontja) úgy rendelkezik, hogy a 2005 és 2015 közötti időszakban 0 EUR/tonna, 2015-től kezdődően pedig 20 EUR/tonna adómérték alkalmazandó „a hasznosítható hulladéknak a hulladéklerakó működéséhez és rekultivációjához – és azon belül az utógondozáshoz – szükséges termékek vagy berendezések helyettesítőjeként történő felhasználására, a működési engedélynek vagy a környezetvédelmi engedélynek megfelelően”.

(104)

A Renewi szerint az említett cikk egy sor objektív és előre meghatározott kritériumot rögzít, amelyek szerint minden olyan vállalat, amely (1) hasznosítható hulladékot használ egy hulladéklerakóban (2) olyan termékek vagy berendezések helyett, amelyek (3) a hulladéklerakó működéséhez és rekultivációjához – és azon belül az utógondozáshoz – szükségesek, (4) a hulladéklerakó működési engedélyének vagy környezetvédelmi engedélyének megfelelően, részesülhet a hasznosítási műveletekre alkalmazandó kedvezményes adómértékben. A hulladékhasznosítási rendelet 1. melléklete tartalmazza az automatikusan hasznosíthatónak tekintett hulladékok listáját. A Renewi azonban hangsúlyozza, hogy az 1. melléklet nem kimerítő jellegű, mivel eleve lehetetlen kimerítő jellegű listát készíteni az összes olyan hulladékról, amely hasznosítható lehet. A Renewi továbbá azt állítja, hogy a hulladékhasznosítási rendelet 13. cikke lehetővé teszi a miniszter számára, hogy nyilvántartásba vételek és igazolások útján engedélyezze az 1. mellékletben fel nem sorolt egyéb nem veszélyes hulladékok hasznosítását. A Renewi szerint a miniszter által engedélyezett hulladék ezért a 2007. évi adórendelet 6. cikke (1) bekezdésének 12. pontja (korábbi 11. pontja) értelmében „hasznosíthatónak” tekinthető.

(105)

A Renewi emlékeztet arra, hogy a nyilvántartásba vételek és az igazolások kiállításakor a miniszter határozatát körülhatárolják a különböző alkalmazandó rendeletek, valamint a korábban hozott határozatok és elvégzett elemzések, amelyek szigorúan korlátozzák a döntéshozatali jogkörét.

(106)

A Renewi ezért rámutat arra, hogy a miniszternek ellenőriznie kellett a hulladékhasznosítási rendelet 3. és 6. cikkében foglalt feltételek teljesülését. Határozatát a hulladékhasznosítási rendelet 13. cikkével összhangban hozta meg, amely kimondja, hogy „a miniszter támogathatja az I. mellékletben fel nem sorolt nem veszélyes hulladékok hasznosítását, valamint a jelen rendelet I. mellékletében foglaltaktól eltérő nem veszélyes hulladékok hasznosítását minden olyan személy esetében, aki a jelen rendeletben meghatározott eljárás szerint nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújt be. Ez a nyilvántartásba vétel mentesül a hulladékokról szóló 1996. június 27-i rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti engedélyezés alól”.

(107)

Ehhez kapcsolódóan a Renewi emlékeztet arra, hogy a Bizottság az állami támogatás fogalmáról szóló közleményében (49) úgy véli, hogy „az a tény, hogy az adókedvezményhez előzetes hatósági engedély kell, nem jelenti azt automatikusan, hogy szelektív intézkedés lenne. Az intézkedés nem szelektív, ha az előzetes hatósági engedélyt előre ismert, objektív, megkülönböztetésmentes feltételekre alapozták, korlátok közé szorítva a közigazgatások mérlegelési jogkörének gyakorlását. Az ilyen előzetes hatósági engedélyezési rendszernek továbbá egy olyan eljárási rendszerre kell épülnie, amely könnyen hozzáférhető és képes biztosítani, hogy az engedély iránti kérelmet objektíven és részrehajlás nélkül, észszerű határidőn belül kezelik, és az engedély elutasításának megfellebbezhetőnek kell lennie bírósági vagy kvázi bírósági eljárások keretében”.

(108)

mivel e határozat elfogadásakor a minisztert kötötték a vallon jog különböző szabályai, és csak a hasznosításra engedélyezett hulladék típusát illetően rendelkezett mérlegelési jogkörrel, ezt a mérlegelési jogkört pedig előre meghatározott, objektív és megkülönböztetésmentes tudományos tanulmányok és kritériumok korlátozták, az, hogy a hasznosítási műveletekre alkalmazandó adómérték alkalmazásához hatósági engedély beszerzésére volt szükség, nem jelentette azt, hogy az engedélyezési intézkedések szelektívek.

(109)

A Renewi arra is rámutat, hogy a miniszterhez „a termelés körülményeinek, a hulladék jellemzőinek és az érintett felhasználási módoknak a megállapításához szükséges valamennyi dokumentummal” együtt kellett kérelmeket benyújtania. E kérelmek benyújtására – csakúgy, mint a Mont-Saint-Guibert-i telepre vonatkozó összes engedélyezési kérelemre – nézve a független szakértőkből álló tudományos bizottság véleménye volt irányadó. Ezek a vélemények konkrétan keretet biztosítanak az engedély iránti kérelmekhez és a miniszter engedélyező határozataihoz annak biztosítása érdekében, hogy azok a lehető legszorosabban megfeleljenek az elvégzett hatásvizsgálatok és környezeti vizsgálatok eredményeinek, tekintettel a telep esetében felmerülő geotechnikai nehézségekre. A miniszter tehát mindenkor e különböző információforrások és különösen a tudományos bizottság 2005. június 23-i, 2006. március 28-i, 2011. március 11-i és 2013. december 6-i, a kérelem irataiban szereplő véleményei alapján állította ki a nyilvántartásba vételeket és a hasznosítási igazolásokat.

(110)

Ezenkívül ezen engedélyezési határozatok mindegyike tartalmaz egy „felhasználói kézikönyvet”, amely leírja a hasznosításra engedélyezett hulladék előállítási körülményeit, jellemzőit és felhasználási módszereit. Végezetül valamennyi használati igazolás előírja, hogy a hasznosításra engedélyezett hulladékon minőségi vizsgálatokat kell végezni az előírt jellemzőknek való megfelelés ellenőrzése érdekében.

(111)

A Renewi tehát úgy véli, hogy a nyilvántartásba vételeket és az igazolásokat az alkalmazandó szabályoknak megfelelően adták meg, és hogy a miniszter nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel. Következésképpen a Renewi azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedések nem egyedi intézkedések, hanem olyan általános rendszer alapján elfogadott intézkedések, amelyek szelektivitása nem vélelmezhető, hanem azt bizonyítani kell.

(112)

Végezetül a Renewi a BEP Environnement példájára hivatkozik, amelyet 2008-ban vettek nyilvántartásba a hulladékhasznosítási rendelet 13. cikke alapján, lehetővé téve számára, hogy az Happe–Chapois-i hulladéklerakó telephelyén „zúzott, nem veszélyes lomhulladék” hasznosítására irányuló műveleteket végezzen a működési engedélyében előírt kupola végleges kialakításához szükséges munkálatok elvégzése céljából. Tekintettel arra, hogy bizonyos magasságú kupolára van szükség ahhoz, hogy biztosított legyen a legalább 3 %-os átlagos fennmaradó lejtés, továbbá arra, hogy a bizonyos hulladékok hulladéklerakóban való elhelyezésének tilalmáról szóló 2004. március 18-i vallon kormányrendelet hatálybalépése miatt az üzemeltető az üzemeltetés során nem tudta elérni a megkövetelt szintet, a vallon miniszter kiadta a BEP Environnement részére az ahhoz szükséges nyilvántartásba vételt, hogy a terület rekultivációjára irányuló hasznosítási műveletekbe kezdhessen.

(113)

A Renewi megjegyzi, hogy a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó működési engedélyének megadása céljából készített tanulmányok magukban foglalták annak külön mérlegelését, hogy használhatók-e „nemes anyagok” a hulladéklerakókról szóló irányelv 13. cikke értelmében vett, a hulladéklerakó lezárására irányuló eljárás keretében végzett hulladéklerakási műveletek során. Ezt a lehetőséget azonban elvetették annak érdekében, hogy helyette hulladékot használva megőrizzék az elsődleges anyagokat. A Renewi szerint felmerült annak a lehetősége, hogy a kupolát hulladéktól eltérő anyagokkal hozzák létre, de azt nagyon gyorsan elvetették, mivel nyilvánvaló volt, hogy ennek következtében anyagokat pazarolnának el. A Renewi úgy véli, hogy a műveleteknek nem az volt a célja, hogy az egyik típusú hulladékot egy másik hulladéktípussal helyettesítsék, mivel az összevont engedély lejártát követően már nem lehetett hulladékot vinni a hulladéklerakóba ártalmatlanítás céljából. A Renewi fenntartja, hogy a hulladéklerakóban hasznosított hulladék nemes anyagokat váltott ki – amelyeket hulladék helyett kellett volna felhasználni –, nem pedig más típusú hulladékokat, amelyeket akkoriban tilos volt bevinni a hulladéklerakóba. Az anyagoknak a természeti erőforrások megőrzése érdekében történő helyettesítésére vonatkozó feltétel, amely az uniós jog értelmében alapvető fontosságúnak minősül a hasznosítási műveletek szempontjából, a jelen ügyben tehát egyértelműen teljesül.

(114)

A Renewi fenntartja, hogy a tudományos bizottság az összevont engedély környezetvédelmi céljaihoz kapcsolódó műszaki okokból, valamint megfelelő mennyiségben való rendelkezésre állása, sűrűsége és áteresztőképessége miatt választotta a lerakó feltöltésének fő anyagaként a műanyagpelyhet (a maradékanyag jelleggel alkalmazott zúzott lomhulladék mellett, a 3.1. és 3.2. szakaszban kifejtettek szerint).

(115)

Így a műanyagpelyhet használták annak biztosítására, hogy a kupola rendelkezzen a szükséges magassággal és lejtéssel. Ez a hulladék olyan sajátos jellemzőkkel bírt, amelyek lehetővé tették e cél elérését: i. sűrűsége nagyon alacsony (0,4 tonna/m3 a hulladéklerakóban történő elhelyezéskor és 0,6 tonna/m3 süllyedés után); ii. biológiailag nem lebomló és nem okozhat hulladékbomlási reakciókat, továbbá iii. áteresztőképes.

(116)

A Renewi arra is rámutat, hogy az anyagában történő hasznosítást, amelyet saját jogán hulladékhasznosítási módszerként ismernek el, az összevont engedélyben, valamint magasabb szinten az adórendeletben a környezet szempontjából legkedvezőbb megoldásnak tekintették a hulladéklerakó szükséges rekultivációjának befejezéséhez.

(117)

A Renewi szerint a szóban forgó éghető és biológiailag nem lebontható műanyagpehely nem volt alkalmas sem égetésre, sem cementégető kemencében alkalmazott tüzelőanyagként, ezért energiatermelés céljából nem lehetett volna elégetni (lásd az (54) preambulumbekezdést). Ami azt a néhány másik hulladékégetőt illeti, amelyek esetlegesen készek lettek volna befogadni egy bizonyos (korlátozott) mennyiségű műanyagpelyhet ilyen magas nettó fűtőértékkel, egyik sem lehetett érvényes alternatíva, például a szóban forgó műanyagpehely klóros összetételével kapcsolatos okokból vagy az említett égetőművek és a műanyagpehely előállítási helye közötti távolság miatt.

(118)

A Renewi rámutat továbbá, hogy a műanyagpehely olyan nettó fűtőértékkel rendelkezik, amely túl alacsony ahhoz, hogy cementégető kemencébe kerüljön. Ennek az az oka, hogy a hulladéknak egy cementégető kemencében való elfogadásához általában körülbelül 17 000–18 000 kJ/kg nettó fűtőértékkel kell rendelkeznie.

(119)

Ezenkívül, mivel a Mont-Saint-Guibert-i telepen használt műanyagpelyhet nem hulladékégetőben vagy cementégetőben történő elégetésre szánták, semmilyen előkezelésnek nem vetették alá a klóros összetétele tekintetében. A rájuk rótt környezetvédelmi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében azonban – különös tekintettel a hulladékégetőkből vagy cementégetőkből kibocsátott füstökben található klórmennyiségre – ezek a létesítménytípusok maximális klórtartalomszinteket határoznak meg, amelyek felett a hulladékot nem fogadják el. Ezek a szintek általában 0,8–1 % körül vannak. Ez a maximális klórtartalom csak úgy érhető el, ha a hulladékot e célból külön előkezelésnek vetik alá. Mivel a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban hasznosított műanyagpehely esetében nem ez a helyzet, a Renewi fenntartja, hogy azt a panaszos állításával ellentétben nem engedhették volna hulladékégetőbe vagy cementégető kemencébe. A Renewi ezért arra a következtetésre jut, hogy a műanyagpelyhet nem lehetett volna energetikai hasznosításra felhasználni, és hogy a műanyagpehelynek nincs olyan alternatív felhasználása, amely jobban megfelelne a hulladékhierarchiának.

(120)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásként történő besoroláshoz teljesülnie kell az abban a rendelkezésben előírt valamennyi feltételnek (50).

(121)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy csak azok az előnyök tekintendők az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett támogatásnak, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásból nyújtanak. Ezen túlmenően ezeknek az előnyöknek az államnak betudhatónak kell lenniük.

(122)

A szóban forgó ügyben az állami források átruházása adóbevétel-kiesés formájában nyilvánul meg, mivel a vallon hatóságok által állítólagosan helytelenül megadott használati igazolások lehetővé tették a Renewi számára, hogy a hulladék hulladéklerakóban történő elhelyezésére kivetett regionális adó szokásosan alkalmazandó teljes adómértéke helyett kedvezményes adómértékben részesüljön.

(123)

Meg kell határozni, hogy a szóban forgó intézkedés a tagállamnak tudható-e be.

(124)

Az ítélkezési gyakorlat értelmében az intézkedés államnak való betudhatóságának értékelése érdekében elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy a hatóságok részt vettek-e ezen intézkedés meghozatalában (51).

(125)

Először is meg kell állapítani, hogy az adórendelet a vallon hatóságok által elfogadott aktus, csakúgy, mint az adókedvezmény nyújtása. Hasonlóképpen a hasznosítás céljából történő egymást követő nyilvántartásba vételek és a kapcsolódó használati igazolások Renewi részére történő kiadása a vallon környezetvédelmi miniszter határozatán alapul. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az intézkedés betudható az államnak.

(126)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés valószínűleg állami forrásoktól fosztotta meg az államot, és az intézkedések az államnak tudhatók be.

(127)

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint formájától függetlenül állami támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyet a kedvezményezett vállalkozás a szokásos piaci feltételek között nem érhetett volna el (52).

(128)

A gazdasági előny fogalma magában foglalja a vállalkozás költségvetését érintő szokásos adóteher csökkentését. Másfelől egy feltételes adómegállapítási határozat nem biztosít semmilyen előnyt, ha az adóalany megfizeti a szóban forgó (nemzeti és nemzetközi) szabályok helyes alkalmazása alapján szokásosan fizetendő adókat.

(129)

A 2007. évi vallon regionális adórendelet az alkalmazott hulladékkezelési módszertől függően különböző adókat ír elő a hulladéklerakókra. A hulladékhasznosítás ezért kedvezőbb adómérték alá esik, mint a környezetre és a népegészségre károsabb kezelési módszerek, például a hulladékártalmatlanítás.

(130)

Annak eldöntéséhez, hogy előnyben részesült-e a Renewi a kedvezményes adómérték alkalmazása révén, meg kell határozni a szóban forgó művelet besorolását az alkalmazandó uniós jogszabályokban szereplő fogalommeghatározások és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által nyújtott pontosítások fényében.

(131)

Az anyagában történő hasznosítási és feltöltési műveleteket a hulladékokról szóló irányelv határozza meg (lásd a (21) és (22) preambulumbekezdést).

(132)

Az említett irányelv I. és II. melléklete fel is sorolja azokat a műveleteket, amelyek ártalmatlanításnak, illetve hasznosításnak minősíthetők. A Bíróság megjelölte az irányelv azon rendelkezéseit, amelyek szerint ezek a példák nem kimerítő jellegűek, és amennyiben egy hulladékkezelési művelet az említett irányelv I. és II. mellékletében felsorolt műveletek vagy műveletkategóriák egyikéhez sem rendelhető hozzá kizárólag az adott műveletek megnevezése alapján, akkor azt az irányelv célkitűzései és fogalommeghatározásai alapján eseti alapon kell besorolni. Meg kell tehát határozni, hogy a szóban forgó művelet fő célja olyan hulladék hasznosítása-e, amely más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként használni lehetett volna.

(133)

Amint azt a (27)–(32) preambulumbekezdés részletesen kifejti, egy műveletnek két feltételnek kell megfelelnie ahhoz, hogy hulladékhasznosítási műveletnek minősüljön: i. megőrzési feltétel és ii. alkalmassági feltétel.

(134)

Az 1997. július 10-i vallon kormányrendelet (lásd az (53) és a (148) preambulumbekezdést) értelmében nem veszélyes hulladékként történő nyilvántartásba vételük alapján a hulladéklerakó 1. és 2–8. szektorában egyaránt használt kétféle műanyagpelyhet (éghető műanyagpehely és biológiailag nem lebontható műanyagpehely) együttesen kell vizsgálni a megőrzési és az alkalmassági feltétel elemzése céljából. A hasznosítási műveletekhez csak 2009-ben használt zúzott lomhulladékot is e két feltétel figyelembevételével kell elemezni.

(135)

A 2016-ban kapott nyilvántartásba vételnek megfelelően (lásd a (71) preambulumbekezdést) a lezárási szakaszban felhasznált hulladék megfelel a hulladékhasznosítási rendelet 1. mellékletében említett hulladéknak, és ezért de facto hasznosíthatónak minősül (azoktól a hulladékoktól eltérően, amelyek tekintetében eseti igazolást kell kérni, mint például a fent említett kétféle típusú műanyagpehely).

(136)

Bár a panaszt 2015. szeptember 18-án nyújtották be, és az a Renewi által ezen időpont előtt megszerzett hulladékhasznosítási nyilvántartásba vételekre és használati igazolásokra vonatkozott, a Bizottság elemzésében figyelembe fogja venni a Renewi részére ezt követően kiadott nyilvántartásba vételeket és igazolásokat is.

(137)

A Bíróság szerint a hulladékhasznosítási művelet alapvető jellemzője, hogy annak fő célja, hogy a hulladékok egy adott funkció betöltéséhez használt anyag helyett, azt helyettesítve hasznos funkciót töltsenek be, és ezáltal természeti erőforrásokat lehessen megőrizni.

(138)

A hasznosítási művelet fő céljának a természeti erőforrások megtakarításának kell lennie. Fordított esetben, amennyiben a nyersanyagokkal való takarékosság csak másodlagos hatása az olyan műveletnek, amelynek elsődleges célja a hulladék ártalmatlanítása, ez nem kérdőjelezheti meg e művelet ártalmatlanítási műveletnek való minősítését.

(139)

A Bíróság szerint ezért meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó műveletre a rendelkezésre álló hulladék hiányában is sor került volna-e, amely esetben más anyagok felhasználására lett volna szükség.

(140)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy a felek észrevételeiből kitűnik, hogy az összevont engedély környezetvédelmi okokból előírta a Renewi számára, hogy a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó 1. szektorának rekultivációjára irányuló hasznosítási műveleteket végezzen (lásd a (47) preambulumbekezdést). A Renewi ezért több igazolást is kért és kapott (lásd a (49)–(52) preambulumbekezdést).

(141)

A 2–8. szektor tekintetében a 2004. május 10-i összevont engedély eredetileg lehetővé tette a Renewi számára ezen szektorok üzemeltetését (lásd a (47) preambulumbekezdést). A Bizottság azonban rámutat arra, hogy a telepnek az összevont engedély követelményeivel összhangban történő bezárására vonatkozó határozatot követően és a tudományos bizottság 2011. március 11-i jelentésében megfogalmazott ajánlások alapján a Renewi 2011-től jogilag köteles volt a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakó egészének bezárására és rekultivációjára az 1–8. szektorok vonatkozásában (lásd a (65)–(72) preambulumbekezdést).

(142)

A Bizottság ezért megjegyzi, hogy a vallon jogszabályok előírásai szerint a kupola magassága nem nem haladhatja meg az összevont engedélyben meghatározott magasságot, és lejtése nem lehet kevesebb, mint 3 %. A Renewi számára kiadott engedély 161 méteres maximális magasságot ír elő, legalább 3 %-os (legfeljebb 14 %-os) lejtéssel. Az engedélyben meghatározott feltételek szerint amennyiben az említett magasság elérése lehetetlennek bizonyul, a Renewi köteles a hulladéklerakót a hasznosítható hulladék jellemzőinek és feltételeinek megfelelő anyagokkal feltölteni, összhangban a hulladékhasznosítási rendelettel. Mivel a vallon kormány 2004. március 18-i rendelete (lásd az (59) és a (62) preambulumbekezdést) egymás után tilalmakat vezetett be egyes hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésére vonatkozóan, lehetetlenné téve a hulladéklerakónak az összevont engedélyben eredetileg meghatározott határidőn belüli feltöltését, az a döntés született, hogy megszüntetik a hulladéklerakó működését. A műanyagpehely használatát ezenkívül az is indokolta, hogy a meglévő hulladékmennyiséggel technikailag lehetetlen volt lezárni a telepet (lásd a (68) preambulumbekezdést).

(143)

A telep rekultivációjára (a kupola létrehozására és a lezárásra) (lásd a (69) és a (71) preambulumbekezdést) tehát mindenképpen sort kellett volna keríteni az említett szabályozási kötelezettségek miatt, még akkor is, ha erre a célra nem állt volna rendelkezésre megfelelő mennyiségű hulladék.

(144)

Ezért a lerakó rekultivációjára csak műanyagpelyhet és zúzott lomhulladékot használtak fel, noha lehetséges lett volna más olyan anyagok felhasználása, amelyek akkoriban léteztek és elegendő mennyiségben álltak rendelkezésre. Ezek az anyagok, mint például a duzzasztott agyag, a különböző típusú habok és a lávakő (lásd a (87)–(89) preambulumbekezdést) megfeleltek a hulladéklerakó rekultivációjára vonatkozó különleges követelményeknek.

(145)

A Bizottság ezért a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy a jelen ügyben a megőrzési feltétel teljesül.

(146)

A Bíróság szerint valamely művelet csak akkor minősíthető hasznosítási műveletnek, ha a legújabb tudományos és műszaki ismeretek szerint a felhasznált hulladék alkalmas erre a célra.

(147)

A hulladéklerakókról szóló irányelvvel összhangban (lásd a (32) preambulumbekezdést) az inert és nem veszélyes hulladék alkalmas tereprendezési vagy rekultivációs munkálatok elvégzésére. Ezenkívül a hulladékokról szóló irányelv 3. cikkének 17a. pontja megerősíti, hogy a nem veszélyes hulladék feltöltési műveletekre is alkalmas (lásd a (33) preambulumbekezdést).

(148)

A Bizottság megjegyzi, hogy a vallon hatóságok és a Renewi megerősítették, hogy a vallon kormány hulladékok osztályozásáról szóló 1997. július 10-i rendeletében, valamint a Renewi számára kiállított valamennyi nyilvántartásba vételben és igazolásban meghatározott feltételek szerint a műanyagpehely nem minősül veszélyes hulladéknak. A hulladék nem veszélyes jellege (lásd az (53) preambulumbekezdést) ezért a hulladékhasznosítási rendelet 13. cikkével összhangban a hulladék hasznosítási célú felhasználásának előfeltétele (lásd a (18) preambulumbekezdést).

(149)

Bár a vallon hatóságok elismerték, hogy a műanyagpehely szigorúan véve nem tekinthető inert hulladéknak, a felek által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a jelen ügyben és a tényleges felhasználás tekintetében e hulladék rendelkezik több, az inert hulladékban megtalálható jellemzővel. A műanyagpehely tehát valószínűsíthetően nem gyullad meg a terület feltöltésére való használatának alkalmazásában (lásd a (84) és a (117)–(119) preambulumbekezdést).

(150)

A Bizottság ezért a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy az eset sajátos körülményei között a műanyagpehely megfelelő hulladéknak tekinthető, és az alkalmassági feltétel teljesül. Hasonlóképpen, ami a 2009 februárja és 2009 decembere közötti időszakban felhasznált lomhulladékot illeti, a Bizottság véleménye szerint a jelen ügyben úgy tekinthető, hogy e hulladék megfelel az alkalmassági feltételnek, mivel rendelkezik a hulladéklerakó rekultivációjához szükséges műszaki jellemzőkkel, nevezetesen sűrűsége alacsony, biológiailag nem lebontható és a megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll (lásd a (85) preambulumbekezdést).

(151)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a vallon hatóságok helyesen minősítették a szóban forgó műveleteket a hulladékokról szóló irányelv értelmében vett hasznosítási műveleteknek, különös tekintettel a feltöltési műveletnek az említett irányelv 3. cikkének 17a. pontjában szereplő fogalommeghatározására, és helyesen alkalmazták az ebből eredő kedvezményes adómértéket a vonatkozó vallon jogszabályoknak megfelelően. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó intézkedés nem biztosít előnyt a Renewi számára.

(152)

A Bizottság megjegyzi, hogy a jelen ügyben benyújtott panasz nem a hulladékok hulladéklerakóban történő lerakására vonatkozó vallon regionális adórendszer egészére vonatkozik, hanem csak arra, ahogyan azt a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban végzett műveletek konkrét esetében alkalmazták, a vallon régió által a Renewi részére egymás után kiadott nyilvántartásba vételek és használati igazolások alapján.

(153)

Az adóintézkedések szelektivitásának értékelése három lépésből álló elemzéssel történik: i. először is azonosítani kell a referenciarendszert; ii. második lépésben meg kell határozni, hogy egy adott intézkedés az említett rendszer alóli kivételnek minősül-e azáltal, hogy különbséget tesz a rendszer lényegéből fakadó célok tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között; iii. harmadik lépésben pedig meg kell állapítani, hogy indokolja-e a kivételt a referenciarendszer jellege vagy általános felépítése.

(154)

A referenciarendszer olyan következetes szabályok összessége, amelyeket a rendszer célja szerint – objektív kritériumok alapján – annak hatálya alá tartozó valamennyi vállalkozásra általánosan alkalmazni kell. Az adók esetében a referenciarendszer alapját olyan elemek képezik, mint az adóalap, az adóalanyok, az adóztatandó tényállás és az adómértékek. Következésképpen a referenciarendszer főszabály szerint maga az adó (53).

(155)

A jelen ügyben a referenciarendszer a hulladék hulladéklerakókban történő hasznosítását terhelő adó, amint az a 2007. március 22-i adórendeletben, az azt módosító 2015. június 19-i rendeletben és a hulladékhasznosítási rendeletben előírt szabályokból következik. Ez a rendszer a következő tényezőkön alapul:

(156)

A (134) preambulumbekezdésben meghatározott tényezők objektív kritériumok. Ezenkívül megfelelnek a hulladéklerakókban történő hulladékhasznosításra kivetett adó céljának. Konkrétabban, a vallon jogrend – a hulladékra vonatkozó uniós keretszabályozáshoz hasonlóan – különbséget tesz a hulladékártalmatlanítási és a hulladékhasznosítási műveletek között. A vallon szabályozás két különböző adómértéket ír elő a hulladéklerakókban végezhető két különböző művelettípusra. A hasznosítási műveletek alkalmazásának ösztönzése érdekében a hasznosítási műveletekre alkalmazandó adómérték kedvezőbb, mint az ártalmatlanítási műveletekre alkalmazandó adómérték.

(157)

A hulladéklerakókban felhasznált hasznosítható hulladékra vonatkozó 0 EUR/tonna adómérték, valamint 2015 júliusától a 20 EUR/tonna adómérték olyan általános intézkedés, amelyet valószínűsíthetően az adórendelet 6. cikke (1) bekezdésének 12. pontja (korábbi 11. pontja) szerinti hulladékgazdálkodással kapcsolatos tevékenységet folytató valamennyi vállalkozásra alkalmazni kell. Ez az intézkedés általános és absztrakt módon csökkentett adómértékről rendelkezik a hulladéklerakókban a hulladéklerakó üzemeltetéséhez és rekultivációjához – és azon belül az utógondozáshoz – szükséges termékek vagy berendezések helyettesítésére használt hasznosítható hulladékra, a működési engedélynek vagy a környezetvédelmi engedélynek megfelelően. Ez az adómérték nem vezet be különbségtételt olyan gazdasági szereplők között, amelyek a rendszer lényegéből fakadó célkitűzéseire tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel a hasznosítható hulladékot hasznosítási művelet keretében hasznosító hulladéklerakó-üzemeltető – a rendszer lényegéből fakadó célját, különösen a hulladék megelőzésének és hasznosításának a vallon régióban történő előmozdítását illetően – nincs ugyanabban a helyzetben, mint a hulladékártalmatlanítást végző gazdasági szereplő.

(158)

A kedvezményes adómértéknek a Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban végzett műveletekre történő alkalmazása megfelel a hatályos adóügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak, ami összhangban áll a hulladékhierarchiával, és nem az illetékes vallon miniszter mérlegelési jogkörben hozott határozatából ered. A Bizottság ezért a felek által szolgáltatott információk alapján megjegyzi, hogy a miniszter arra vonatkozó határozatai, hogy az egyes műveletek hasznosításnak vagy ártalmatlanításnak minősülnek-e, szigorúan körülhatároltak, és egy folyamatban lévő közigazgatási eljárás részét képezik, amelynek során értékelik az arra vonatkozó kritériumokat, hogy mi minősülhet hasznosítási műveletnek. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a minősítés egyáltalán nem szubjektív, mivel szigorúan tiszteletben tartja az alkalmazandó szabályokat, és a különböző alkalmazandó rendeletekben előre meghatározott objektív és átlátható kritériumokon alapul (lásd a (105)–(111) preambulumbekezdést).

(159)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az állítólagos támogatási intézkedés nem szelektív jellegű.

(160)

Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedés, nevezetesen a Renewi Mont-Saint-Guibert-i hulladéklerakóban folytatott tevékenységeire a hulladékhasznosítási műveletek esetében kivetett kedvezményes adómérték alkalmazása az ártalmatlanítási műveletek esetében alkalmazandó teljes mérték helyett, nem minősül állami támogatásnak,