1. cikk

A „Watercress” / „Cresson de Fontaine” / „Berros De Agua” / „Agrião de Água” / „Waterkers” / „Brunnenkresse” (HKT) bejegyzésre kerül.

Az első bekezdésben említett elnevezés a 668/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet XI. melléklete szerinti 1.6. osztályba (Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva) tartozó terméket jelöl (3).

2. cikk

A „Watercress” (vízitorma) kifejezést „az Egyesült Királyság hagyományai szerint termesztett” vagy „Belgium hagyományai szerint termesztett” vagy „Spanyolország hagyományai szerint termesztett” vagy „Hollandia hagyományai szerint termesztett” vagy „Franciaország hagyományai szerint termesztett” vagy „Portugália hagyományai szerint termesztett” vagy „[…] hagyományai szerint termesztett” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

A „Cresson de Fontaine” kifejezést a „produit selon la tradition de la France” vagy „produit selon la tradition de la Belgique” vagy „produit selon la tradition de l’Espagne” vagy „produit selon la tradition des Pays Bas” vagy „produit selon la tradition du Portugal” vagy „produit selon la tradition du Royaume-Uni” vagy „produit selon la tradition de […]” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

A „Berros de Agua” kifejezést az „elaborado según la tradición de España” vagy „elaborado según la tradición de Bélgica” vagy „elaborado según la tradición de Francia” vagy „elaborado según la tradición de los Países Bajos” vagy „elaborado según la tradición de Portugal” vagy „elaborado según la tradición del Reino Unido” vagy „elaborado según la tradición de […]” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

Az „Agrião de Água” kifejezést a „produzido segundo a tradição de Portugal” vagy a „produzido segundo a tradição de Bélgica” vagy a „produzido segundo a tradição de Espanha” vagy „produzido segundo a tradição des Países Baixos” vagy a „produzido segundo a tradição de França” vagy a „produzido segundo a tradição de Reino Unido” vagy a „produzido segundo a tradição de tradição de […]” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

A „Waterkers” kifejezést a „vervaardigd volgens de traditie van België” vagy „vervaardigd volgens de traditie van Spanje” vagy „vervaardigd volgens de traditie van Frankrijk” vagy „vervaardigd volgens de traditie van Nederland” vagy „vervaardigd volgens de traditie van Portugal” vagy „vervaardigd volgens de traditie van Verenigd Koninkrijk” vagy „vervaardigd volgens de traditie van […]” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

A „Brunnenkresse” kifejezést a „hergestellt nach der Tradition Belgiens” vagy „hergestellt nach der Tradition Spaniens” vagy „hergestellt nach der Tradition Frankreichs” vagy „hergestellt nach der Tradition der Niederlande” vagy „hergestellt nach der Tradition Portugals” vagy „hergestellt nach der Tradition Vereinigten Königreichs” vagy „hergestellt nach der Tradition” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

3. cikk

A „Watercress”, „Cresson de Fontaine”, „Berros de Agua”, „Agrião de Água”, „Waterkers” és „Brunnenkresse” elnevezés továbbra is használható azon termékek esetében, amelyek nem felelnek meg a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Portugália és az Unió területén belül az Egyesült Királyság „hagyományai szerint termesztett”„Watercress” / „Cresson de Fontaine” / „Berros de Agua” / „Agrião de Água” / „Waterkers” / „Brunnenkresse” termékleírásnak, feltéve, hogy az adott jogrendben alkalmazandó elveket és szabályokat tiszteletben tartják.

4. cikk

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt változatát e rendelet melléklete tartalmazza.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

MELLÉKLET

„WATERCRESS”/„CRESSON DE FONTAINE”/„BERROS DE AGUA”/„AGRIÃO DE ÁGUA”/„WATERKERS”/„BRUNNENKRESSE”

EU-szám: TSG-GB-0062 – 2010.12.6.

Egyesült Királyság

1.   Bejegyzendő elnevezés(ek)

„Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”

Az elnevezést „az Egyesült Királyság hagyományai szerint termesztett” vagy „Belgium hagyományai szerint termesztett” vagy „Spanyolország hagyományai szerint termesztett” vagy „Franciaország hagyományai szerint termesztett” vagy „Hollandia hagyományai szerint termesztett” vagy „Portugália hagyományai szerint termesztett” vagy „[…] hagyományai szerint termesztett” állításnak kell kísérnie, amelyet e tagállamok vagy harmadik országok mindegyikének vagy némelyikének nevével kell kiegészíteni.

2.   A termék típusa

1.6. osztály: Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.   A bejegyzés indokolása

3.1.   A termék:

☒	az adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül;

☐

a hagyományosan használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül. A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros De Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” (vízitorma) termesztése a Nasturtium Officinale vetőmagjaiból, folyóvízben történik egy több mint 200 éve alkalmazott hagyományos előállítási módszer segítségével.

3.2.   Az elnevezés:

☐	az adott termék leírására hagyományosan használt elnevezés;

☒	jelzi a termék hagyományos jellegét vagy sajátosságát.

Az Európában több mint 200 éve megkezdődött kereskedelmi előállítását megelőzően már évszázadokkal korábban külön megnevezést használtak e zsázsafélére – az Egyesült Királyságban „water-cress”, Franciaországban „cresson de fontaine”, Spanyolországban „berros de agua”, Portugáliában „agrião de água”, Hollandiában és Belgiumban „waterkers”, illetve Németországban „Brunnenkresse” –, amelynek termesztése folyóvízben történik. A zsázsa („cress”) a növény neve, a vízi („water”) pedig a jelzője.

4.   Leírás

4.1.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása, beleértve főbb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőit, alátámasztva a termék sajátos jellegét (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” (azaz vízitorma, botanikai neve: Nasturtium officinale) egy Európa-szerte, és számos más, mérsékelt éghajlatú országában ma is patakokban és forrásokban vadon növő vízi- vagy félvízi növény. A növényt a gyökérrendszer az ágyáshoz, illetve a patak vagy a forrás oldalához rögzíti, így a víz nem mossa el. A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” vadon történő betakarítását és az értékesítését nem érinti ez a termékleírás, amely csak a kereskedelmi célú termesztésre vonatkozik.

A kereskedelmi célú termesztés során egyszerűen a növény természetben való növekedési folyamatát reprodukálják a folyóvízből származó tápanyagok felhasználásával; ez az, amiről a vízitorma ismert, és amit a neve is tükröz: a víz a termesztőközeg, amelyben a növény, a zsázsa terem.

A Nasturtium officinale mellett a következő botanikai szinonimákkal is találkozhatunk: Rorippa nasturtium-aquaticum, Nasturtium nasturtium-aquaticum és Sisymbrium nasturtium-aquaticum L. E megnevezések a növény valódi vízi természetét és növekedési módját tükrözik.

A vásárlóknak értékesített termék a teljes szárhossz, a levelek mérete, valamint a kiszerelés és a csomagolás típusa tekintetében eltérő lehet.

A hagyományosan termesztett és a vízből betakarított növény puha, középzöld, húsos levelei sima élűek és ovális alakúak. A növény szárai roppanósak, kicsit fakóbb színűek, és lehet néhány olyan oldalgyökere, amely a levelek és a szár találkozásából nyúlik ki.

Mikrobiológiai tulajdonságok

A növény tulajdonságai élőhelyének környezetéből következnek; kereskedelmi célú termesztése folyó forrásvízben vagy fúrólyukakban történik, így az ártalmatlan Pseudomonad fajokban jellegzetesen gazdag, más növényekre rátelepedő mikrobapopulációval rendelkezik. A növényt kiváló mikrobiológiai minőségű, tiszta folyóvízben termesztik.

Fizikai tulajdonságok

—	Váltakozó, szárnyasan összetett levelek, amelyek 3–11 darab tojásdad vagy ovális, fényes, sötétzöld, a végükön kerek, sima vagy fodros szélű levélkéből állnak. Színe jellemzően a zöldtől (hex-hármas: 008000) a sötétzöldig (hex-hármas: 006400) változhat.

—	Kúszó vagy felemelkedő szárak, amelyek lédúsak vagy húsosak.

—	Egyenletes mellékgyökérzet, amely lehetővé teszi, hogy az alámerülő szárak mentén bárhol, de elsősorban a csomókon legyökerezzen.

—

A növény virágzata a szár végén található, illetve a legfelső levelek szárcsomójából növekszik, virágai fehérek és négy, körülbelül 3–5 mm hosszú sziromlevéllel rendelkeznek. A kis fehér és zöld virágok fürtökben nőnek. A növény természetes életciklusán belül a virágok a kora nyári hónapokban jelennek meg, amikor a leghosszabbak a nappalok.

—	Összehasonlításképpen a Barberea Verna nemzetségbe tartozó felföldi zsázsa szárán különálló, szárnyasan osztott zöld levelek nőnek, és a virágzási időszakban sárga virágai vannak.

Kémiai összetétel

—

A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” (vízitorma) glükozinolátokban gazdag és egyedülálló abban a tekintetben, hogy nagy mennyiségben tartalmaz glükozinolátot, B-fenil-etil-glükozinolátot, amelyből fenil-etil-izotiocianát (PEITC) szabadul fel. A PEITC rágás során szabadul fel, és ennek köszönhető a növény jellegzetes átható aromája. A jellegzetes csípős ízért a növényben található mustárolajok felelnek. A stresszhelyzetek befolyásolják a növényben található PEITC szintjét. Ha a növény alacsony vagy magas hőmérsékletnek van kitéve, illetve vízhiánytól szenved, eltérő mértékben termel fenil-etil-izotiocianátot.

Érzékszervi tulajdonságok

A vízitorma („Watercress”) és a szárazföldön termesztett zsázsa összehasonlító vizsgálatából az derült ki, hogy a vízitorma színe sötétebb/zöldebb, mint a szárazföldön termesztett zsázsáé, valamint jóval csípősebb és puhább szerkezetű.

2009-ben további érzékszervi vizsgálatokat végeztek, amelyek azt is megállapították, hogy a szárazföldön termesztett vízitormának enyhébb és kevésbé csípős íze van. Néhány olyan észrevételt is rögzítettek, miszerint a vízben termesztett példányok levele sötétebb színű és puhább szerkezetű.

E két vizsgálatból az derült ki, hogy a szárazföldi és vízi termesztésű növényekkel kapcsolatban végzett szakszerű értékelés mindkét esetben különbségeket tárt fel, és a preferenciák keresésénél arra megállapításra jutottak, hogy a „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” jobb minőségű – már csak az érzékszervi jellemzőket tekintve is.

A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” mustáros utóízzel rendelkezik; íze csípős, erős és enyhén keserű.

4.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék termelők által betartandó előállítási módjának leírása, beleértve adott esetben a felhasznált nyersanyagok vagy az összetevők jellegét és tulajdonságait, valamint a termék elkészítésének módját (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

A vízitormát („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”) Nasturtium officinale magok felhasználásával folyóvízben kell termeszteni. A magok azonban szaporító-berendezésben megfelelő táptalajba is elvethetők, majd a palánták áthelyezhetők a termesztésre szolgáló ágyásokba.

A növény speciális kialakítású ágyásokban egész évben nőhet, amelyeket a természetes forrásokból vagy fúrólyukakból származó, jellemzően 10–18 °C-os folyóvíz véd a meleg és hideg időjárás ellen.

Annak biztosítása érdekében, hogy a PEITC-szint viszonylag egységes és egyenletes maradjon (következésképpen pedig viszonylag egyforma legyen az íze), a növény számára hőmérsékleti, vízellátási és trágyázási szempontból stabil, stresszmentes termesztési körülményekről kell gondoskodni. A vízalapú termesztés, azaz amikor a növény teljes életciklusán keresztül biztosítják az állandó folyóvizet, az ideális módja a hőmérséklet megőrzésének; a folyóvíz meleg időben hűti, hideg időben melegíti a növényt.

Vízellátás

Hagyományosan a víz mélyről fakadó, ásványokban gazdag természetes forrásokból vagy pedig természetes vízfolyásokkal vagy szivattyúzás révén táplált fúrólyukakból származik, de más vízforrás is elfogadható, ha kellően jó a mikrobiológiai minősége (célérték: E. coli baktériumtól mentes, tűréshatár: 100 cfu/100 ml; célérték: Listeria baktériumtól mentes, tűréshatár: 100 cfu/100 ml, Salmonella baktériumtól mentes, STEC-mentes), valamint mentes a felszíni vizek szennyezettségétől. A víz minőségének a minimálisan feldolgozott élelmiszerek termesztésére alkalmasnak kell lennie, ami olyan vizet takar, amely főzés nélkül is fogyasztható.

Az ágyás kialakítása

A termesztésre szolgáló ágyások elhelyezkedését rendszerint a víz forrása és a vízelvezető határozza meg. Az ágyásokat vízzáró oldalfalakkal alakítják ki, a víz ágyásba való belépési pontjától számítva egy bizonyos emelkedésű lejtőn, méghozzá oly módon, hogy kizárják a felszíni vizet vagy megakadályozzák a túlfolyást. A bejövő vizet hagyományosan a bemeneti tartófalon szelepek, csapok vagy egyszerű nyílások segítségével vezetik az egyes ágyásokba, illetve szabályozzák. A korszerűbb gazdálkodási rendszereket úgy alakították ki, hogy lehetővé tegyék a vízforrásokból történő automatikus ellátást és a szabályozott hőmérsékletet, vízellátást és műtrágyázást. Az ágyások területe az elhelyezkedéstől függően és országonként eltérő. Meg kell akadályozni a felszíni vagy kifolyó víznek a területre való belépését. Gondoskodni kell arról, hogy ne jöjjenek létre tartósan sáros területek, amelyek az iszapcsigák élőhelyévé válhatnak.

Termesztési mód

Magról új növényeket kell telepíteni, hogy megakadályozzák a vírusok megtelepedését, amelyek némelyike vetőmaggal terjed. A magokat vagy közvetlenül az ágyásalapba, vagy – ami gyakoribb – szaporító-berendezésben komposztba vagy táptalajba vetik el és ott az első valódi levél állapotig (kb. 3–5 cm magasságig) nevelik. A kora nyári betakarításhoz magról hajtott új növényekre van szükség, a természetes virágzási időszak áthidalásához, amelyre az évnek ebben a szakaszában kerül sor. A többi hónapban a termék az újra nőtt levelekből takarítható be. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a betakarított növény megújuljon és új hajtásokat hozzon. Sok termesztő saját magot termel oly módon, hogy hagyja, hogy néhány növény virágozzon és felmagozzon, jóllehet a mag vetőmagértékesítő vállalatoktól is beszerezhető.

A közvetlen vetés történhet kézzel vagy géppel, a termesztésre szolgáló ágyásokba szórva a magokat, illetve ugyanígy a szaporítási területen előállított palánták kiültetése is történhet kézzel vagy géppel annak érdekében, hogy elérjék a megfelelő sűrűséget az ágyásalapban, amely képes megtartani a tápanyagban gazdag nedvességet, lehetővé téve a korai gyökérzet kialakulását és megerősödését.

Ezt követően hagyják, hogy a beérkező, tápanyagban dús víz elárassza az ágyásalapot, amiből a növény a növekedéshez szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket nyeri; ahogy a növény fejlődik, úgy növelik a víz áramlását, hogy kielégítsék a növény szükségleteit.

A vízben és az ágyásalapban található tápanyag kiegészítése érdekében magas foszfáttartalmú általános kertészeti trágyákat használhatnak és azok alkalmazása a növény igényeinek megfelelően történik.

A növényt folyó vízben kell termeszteni, bár gyökérzetük a peremeken is kialakulhat. A Lepidium sativum magjából származó felföldi zsázsát teljes egészében talajon termesztik, és eltér a vízben termesztett vízitormától („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agriã de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”).

Betakarítás

A vízitorma („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”) értékesítésre történő betakarítása gyökerekkel vagy táptalajjal együtt vagy anélkül történik, és azt mosatlanul vagy megmosva értékesítik. A csokorba kötött termék jellemzői közé tartozik, hogy a leveleitől és a gyökerétől megfosztott, 5–6 cm-es fakó szárakat gumival vagy zsineggel összekötik, amely felett 2–5 cm (célérték) széles levelek képezik a csokor „fejét”. A termék forgalmazásának módja azonban eltérő lehet mind magának a terméknek a tekintetében (laza levelek, rozetták, gyökerekkel és/vagy táptalajjal vagy azok nélkül), mind a csomagolás tekintetében.

4.3.   A termék hagyományos jellegét alátámasztó főbb tényezők leírása (e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése)

A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” hagyományos jellegzetessége a termesztési módszerben rejlik, és évezredek óta összekapcsolódik a folyóvízzel; a történelem során a növényt mindig összekapcsolták az akvakultúrás termeléssel, és ezen morfológiai szempontból és az íz tekintetében a kiválasztás és a szaporítás sem változtatott. Napjainkban még mindig ugyanúgy néz ki, mint a római időkből származó rajzokon.

A feljegyzések szerint Hippokratész, a modern orvostudomány atyja, azért választott Kos szigetén egy patakhoz közeli helyet a világ első kórháza számára, mert alkalmas volt a növény termesztésére, amelyet elengedhetetlennek tartott a betegei kezeléséhez. A rómaiak ugyancsak folyóvízben termesztették a vízitormát („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”).

Nicholas Culpeper az 1653-ban megjelent, Complete Herbal című könyvében úgy mutatja be a vízitormát, mint amely „kis vízfolyásokban nő”.

A „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” első kereskedelmi célú termesztése Németországban kezdődött a 18. század közepén, míg az 1800-as években a növényt nagy mennyiségben termesztették tiszta, szabad folyású patakokban Anglia déli részén. Ez a kereskedelmi célú termesztési módszer lényegében semmit sem változott, jóllehet a „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” folyóvízben történő termesztésének módszere a római időkre nyúlik vissza. A franciaországi termesztésről 1866-ban Adophle Chatin a következőképpen írt: „Ezek az árkok a vízitorma bámulatos kultúráját képviselték, amely kultúra évek óta a vízforrásokra épült”.

Az 1800-as évek végére a „Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse” kiemelkedő munkalehetőséget és jelentős jövedelemforrást jelentett, és a növényt egész Észak-Európában a nagyobb agglomerációkba szállították. Például az Egyesült Királyságban a vasutat meghosszabbították Alresfordig (Hampshire), hogy hetente 30 tonnánál is többet szállítsanak a londoni piacokra. A helyreállított gőzvasút napjainkban még mindig „The Watercress Line” néven ismert.

Az 1930-as évekből számos filmfelvétel maradt ránk, amely szerint a vízitormát („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”) folyóvízben termesztik.

A hagyományos vízitormát („Watercress”/„Cresson de Fontaine”/„Berros de Agua”/„Agrião de Água”/„Waterkers”/„Brunnenkresse”) minden országban folyóvízben kell termeszteni. A felszín alatti kőzetrétegekből fakadó tiszta forrásvizek tartalmazzák a növekedéshez szükséges összes ásványi anyagot, azonban általában nem tartalmaznak foszfort. Ez Észak-Európában bázikus salak formájában, lassú kioldódású foszfáttrágyaként véletlenül állt rendelkezésre, amely a hagyományos acélgyártási eljárás mellékterméke volt. Csaknem 200 éve a növényt tiszta forrásvíz használatával termesztették, amelyet ágyásalapban alkalmazott bázikus salakkal egészítettek ki; ez gondoskodott a foszfáttrágyáról és azokról a nyomelemekről, amelyeket a növény nem kaphatott meg a folyóvízből. Mára megváltozott az acélgyártási eljárás, és többé már nem áll rendelkezésre bázikus salak. Következésképpen jelenleg ehelyett kereskedelmi forgalomban lévő, lassú kioldódású foszfáttrágyákat használnak.

A növényt hagyományosan folyóvízben termesztik, és puha, középzöld, húsos, ovális alakú levelek jellemzik. Szárai roppanósak, és lehet néhány olyan oldalgyökere, amely a levelek és a szár találkozásából nyúlik ki. A növény jellegzetes mustáros utóízzel rendelkezik; íze csípős, erős és enyhén keserű.