(1)

A Bizottsághoz 2022. április 4-én benyújtották a „Good Clothes, Fair Pay” elnevezésű európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti kérelmet.

(2)

A kezdeményezés célja a szervezők megfogalmazásában az, hogy felkérje a Bizottságot olyan jogszabály iránti javaslat előterjesztésére, amely előírja a ruha- és cipőipari vállalatok számára, hogy vállalati átvilágítás keretében vizsgálják meg az ellátási láncaikon belül fizetett munkabéreket, a következő célkitűzések elérése érdekében: a) „az EU fenntartható vállalatirányításra vonatkozó szabályozási keretének” és az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló uniós irányelvnek a kiegészítése, és azokra építés; b) a vállalkozások számára annak előírása, hogy azonosítsák, előzzék meg és enyhítsék a létminimumhoz való emberi jogra, az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra gyakorolt káros hatásokat; c) a szegénység csökkentése az EU-ban és világszerte, kiemelt figyelmet fordítva a nők, a migránsok és a bizonytalan szerződéssel rendelkező munkavállalók körülményeire, valamint a gyermekmunka elleni küzdelem szükségességére; d) az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok betiltása, amelyek tényleges és potenciális károkat okoznak a ruha- és cipőipari ágazatban dolgozóknak, vagy hozzájárulnak azokhoz, valamint a tisztességes beszerzési gyakorlatok előmozdítása; e) a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának biztosítása a ruha- és cipőipari ágazatban működő vállalkozásokról; f) a ruha- és cipőipari vállalkozások átláthatóságának és elszámoltathatóságának javítása.

(3)

A kezdeményezéshez csatolt melléklet további részleteket tartalmaz a kezdeményezés tárgyáról, célkitűzéseiről és hátteréről. A szervezők azt állítják, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbér sok tagállamban a létminimumnak csak kis százalékát teszi ki, és hogy a ruhaiparral foglalkozó, Unión kívüli főbb országokban a jogszabályban meghatározott minimálbér átlagosan nem éri el az alapszintű tisztességes megélhetés finanszírozásához szükséges összeg 50 %-át. E tekintetben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére hivatkoznak, amelyek magukban foglalják az olyan díjazáshoz való jogot, amely – legalább – tisztességes megélhetést biztosít a munkavállalók és családjuk számára. A szervezők kijelentik, hogy a ruha- és cipőipari ágazatban a létminimumot biztosító bérek kezelése így hozzájárulna a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend (2) céljainak eléréséhez, nevezetesen a szegénység felszámolásához, a nemek közötti egyenlőséghez, a tisztességes munkához, valamint a fenntartható termeléshez és fogyasztáshoz. A szervezők azt is hangsúlyozzák, hogy az alacsony bérek kezelése a gyermekmunka egyik fő hajtóerejét kezelné, összhangban a Bizottságnak a gyermekmunka felszámolására irányuló kötelezettségvállalásával, amelyet a Bizottság szerint minden releváns szakpolitikai területen előtérben kell tartani. Az érintett vállalkozások számára elő kell írni, hogy kövessék nyomon és közöljék a vállalati átvilágításuk keretében hozott enyhítő intézkedések előrehaladását. A szervezők kijelentik, hogy a Bizottság megfelelő és jogszerű módszereket javasolhat a létminimum meghatározására, amelyeket ezt követően figyelembe lehet venni az ágazatban folyó bértárgyalások során. A szervezők az (EU) 2019/633 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) építve jogszabályt is szorgalmaznak az ágazatban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépés érdekében.

(4)

Végezetül a mellékletben a szervezők szorgalmazzák a nagyobb átláthatóságot az ágazatban, kötelezve a vállalkozásokat arra, hogy bizonyos termelési információkat tegyenek közzé az ellátási láncaikból, valamint a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát a bérekhez és a bizonytalan szerződéskötési megállapodásokhoz kapcsolódó tényleges és lehetséges káros hatásokról. A szervezők benyújtottak egy irányelvre irányuló javaslattervezetet, amely számos elemet tartalmaz a kezdeményezésüket támogató célkitűzések elérése érdekében.

(5)

Ami a kezdeményezés célkitűzéseit illeti, a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy olyan jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő, amely a Szerződés 50. és 114. cikke alapján előírja a ruha- és cipőipari ágazatban működő vállalkozások számára, hogy kellő gondossággal járjanak el az ellátási láncukban a létminimum tekintetében.

(6)

Ezen okból a kezdeményezés egyetlen része sem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

(7)

Ez a következtetés nem érinti annak vizsgálatát, hogy a Bizottság fellépéséhez szükséges konkrét tényszerű és érdemi feltételek – beleértve az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelést, továbbá az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőséget – ebben az esetben teljesülnének-e.

(8)

A szervezői csoport megfelelő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a kezdeményezés megfelel az (EU) 2019/788 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és az említett rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban kijelölte a kapcsolattartó személyeket.

(9)

A kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű, illetve nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékeivel és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal.

(10)

A „Good Clothes, Fair Pay” elnevezésű európai polgári kezdeményezést ezért nyilvántartásba kell venni.

(11)

Az a következtetés, hogy a nyilvántartásba vételnek az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei teljesülnek, nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen módon megerősítené a kezdeményezés tartalmának ténybeli helytállóságát, ami a kezdeményezés szervezői csoportjának kizárólagos felelőssége. A kezdeményezés tartalma csak a szervezői csoport véleményét fejezi ki, és semmilyen módon nem tükrözi a Bizottság álláspontját,