(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2017. október 20-án az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, elektromos segédmotorral felszerelt pedálhajtásos kerékpárok (a továbbiakban: elektromos kerékpárok) Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) érkező behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. (2)

(3)

A Bizottság a vizsgálatot az Európai Kerékpárgyártók Szövetsége (a továbbiakban: panaszos, EBMA) által 2017. szeptember 8-án benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszos az elektromos kerékpárok teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviseli. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(4)

A Bizottság 2017. december 21-én szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínából származó elektromos kerékpárok Unióba érkező behozatalára vonatkozóan, amely független a dömpingellenes vizsgálattól. A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. (3)

(5)

A panaszos 2018. január 31-én az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be a Kínából származó elektromos kerékpárok behozatalainak nyilvántartásba vétele iránt. A Bizottság 2018. május 3-án az (EU) 2018/671 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (4) útján 2018. május 4-i hatállyal nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó elektromos kerékpárok behozatalára vonatkozóan.

(6)

A Bizottság 2018. július 18-án az (EU) 2018/1012 bizottsági végrehajtási rendelet (5) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó elektromos kerékpárok Unióba érkező behozatalára.

(7)

Az ideiglenes rendelet (7) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2016. október 1. és 2017. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak), a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata pedig a 2014. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszosok, a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: CCCME), az Európai Elektromoskerékpár-importőrök Közössége (a továbbiakban: CEIEB), egyénileg eljáró független importőrök és egyénileg eljáró kínai exportáló gyártók nyújtottak be írásos beadványt az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából.

(9)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. A meghallgatások a panaszosok, a CEIEB, független importőrök és egy egyénileg eljáró kínai exportáló gyártó részvételével zajlottak. Az említett kínai exportáló gyártóval a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő tartott meghallgatást.

(10)

A Bizottság az érdekelt felek észrevételeit mérlegelte és az e rendeletben foglaltak szerint megválaszolta.

(11)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításainak megtételéhez szükségesnek tartott információk összegyűjtését és ellenőrzését. A független importőrök kérdőívre adott válaszainak ellenőrzése céljából az alábbi felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(12)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot szándékozott kivetni a Kínából származó elektromos kerékpárok Unióba érkező behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása).

(13)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(14)

A kínai exportáló gyártók egyike a nevét Easy Electricity Technology Co., Ltd-re változtatta, a Bizottság ennek megfelelően módosította a kínai exportáló gyártók e rendelet 1. mellékletében szereplő jegyzékét, egy másik exportáló gyártóval, a Wuxi Shengda Vehicle Technology Co., Ltd-vel pedig kiegészítette az 1. mellékletet.

(15)

A mintában nem szereplő exportáló gyártók közül hat az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti alapján hivatalosan egyedi vizsgálatot kért. E vállalatok közül három vállalatcsoport volt, amelyek összesen hat kereskedővel álltak kapcsolatban. Emellett a hivatalosan egyedi vizsgálatot kérő vállalatok közül kettő piacgazdasági elbánást is kért. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően e vállalatok közül négy megerősítette az egyedi vizsgálat iránti kérelmét.

(16)

Miként az az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdésében is kifejtésre került, ilyen nagy számú kérelem vizsgálata indokolatlan többletterhet jelentett volna és megakadályozta volna a vizsgálatnak az alaprendeletben rögzített határidőn belüli lezárását. Az ideiglenes és a végleges fázis között rendelkezésre álló többletidő nem volt elegendő ahhoz, hogy a Bizottság ilyen nagy számú kérelmet megvizsgáljon. A Bizottság ezért megerősítette azt a döntését, hogy egyetlen egyedi vizsgálat iránti kérelemnek sem ad helyt.

(17)

A CCCME, a Bodo Vehicle, a Suzhou Rununion és a Jinhua Vision megerősítették azon állításukat, hogy miután a Kínának a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza a) pontjának ii. alpontja 2016. december 11-én hatályát vesztette, a dömping tényét a kínai exportáló gyártók hazai árai és költségei alapján kell meghatározni. A Bizottság erre az állításra az ideiglenes rendelet 3.1.1. szakaszában leírtak szerint válaszolt.

(18)

A Bizottság a hatályban lévő és e vizsgálatra vonatkozó jogszabályt, vagyis az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontját alkalmazta.

(19)

A Giant Electric Vehicle (a továbbiakban: Giant) az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatására adott válaszában megerősítette azon állításait, melyek szerint a Bizottságnak piacgazdasági elbánásban kellett volna részesítenie a Giant vállalatot, a Giant ugyanis véleménye szerint teljesítette a piacgazdasági elbánás alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában írt feltételeit, nevezetesen az 1. és a 3. feltételt. A Giant különösen az állami beavatkozás Bizottság általi értelmezését vitatta, azt állítva beadványában, hogy az állami beavatkozás esetleges fennállása nem elegendő alap a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek elutasításához. Ismét felhozta továbbá azokat az érveit, amelyek szerint az alumínium árára gyakorolt torzító hatás nem volt számottevő.

(20)

Az 1. feltétel tekintetében a Bizottság úgy találta, hogy az állam jelentős befolyást gyakorolt az alumíniumpiacra, amit részletesen ki is fejtett a piacgazdasági elbánásra vonatkozó, 2018. május 3-i tájékoztató dokumentumban, a Giant piacgazdasági elbánásra vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos észrevételeire reagáló, május 29-én kelt levelében, valamint az ideiglenes rendelet (88) és (89) preambulumbekezdésében. A Bizottság meglátása szerint a kínai kormány teljes ellenőrzést gyakorolhat az alumíniumpiac felett, és azzal a céllal szabályozza az alumíniumpiacot, hogy megakadályozza a közgazdasági értelemben vett arbitrázst. A Bizottság megítélése szerint ez a helyzet torzult alumíniumpiacot eredményez Kínában, és a kínai kormány jelentős mértékű állami beavatkozásának minősül. Az alumíniumpiac oly mértékben torzult, hogy nincs arbitrázs, amelynek hiánya már önmagában is jelentős torzulásról árulkodik.

(21)

A Giant egyszer sem vitatta a Bizottság kínai alumíniumpiacon megvalósuló jelentős állami beavatkozásra és a kínai kormány alumíniumpiac felett gyakorolt teljes ellenőrzésére vonatkozó ténymegállapításait. Csupán azt állította, hogy az állami beavatkozás hatása értékben nem volt számottevő a vizsgálati időszakban. A Bizottság nem tudja elfogadni a javasolt értelmezést, amelyet nem támaszt alá a Giant által hivatkozott ítélkezési gyakorlat (6) sem. Valójában az ítélkezési gyakorlat szerint az 1. feltétel kizárja a piacgazdasági elbánás alkalmazását azokban az esetekben, amikor az állam jelentős mértékben beavatkozik a piaci erők működésébe. Az e tekintetben fennálló jelentős állami beavatkozás nem teszi lehetővé azt a következtetést, hogy az ilyen piacon tevékenykedő gyártók piaci körülmények között működnek. (7)

(22)

Ebből kifolyólag tehát megerősítést nyertek az 1. feltétel kapcsán az ideiglenes rendeletben tett bizottsági ténymegállapítások.

(23)

A 3. feltétel tekintetében a Giant azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott arra vonatkozó állításaival, hogy a pénzügyi ösztönzők elhanyagolható mértékűek voltak, illetve hogy ezek az ösztönzők nem a korábbi nem piacgazdasági rendszerből áthozott eszközök, hanem a legitim iparpolitika kifejeződései. Emellett a Giant ismét megjegyezte beadványában, hogy a gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül biztosított földhasználati jogok jelentőségét a Bizottságnak a jogok 50 éves élettartamára vetítve kellett volna meghatároznia.

(24)

A Bizottság megjegyzi, hogy a pénzügyi ösztönzőkkel és a földhasználati jogok tekintetében alkalmazott módszerrel kapcsolatban megfogalmazott állítással már kimerítően foglalkozott nem csupán a piacgazdasági elbánásra vonatkozó tájékoztató dokumentumban, hanem a Giant észrevételeire reagáló, 2018. május 29-én kelt levélben is. Ezen túlmenően a Bizottság az ideiglenes rendeletben, különösen annak (91) és (92) preambulumbekezdésében is ismertette érveit.

(25)

Az említett dokumentumokban leírt okfejtés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes adókulcs egy lényegében állandó, nyílt végű pénzügyi ösztönzőként működött, amely kedvezményes kamatozású tőke bevonásának célját is szolgálhatta, hosszú időre jelentősen torzítva ezáltal a versenyt. A Bizottság azt is megállapította, hogy a kutatási-fejlesztési költségek után járó adókedvezmény nem időben korlátozott, hanem visszatérő jelenség, ezért hasonló hatást fejtett ki. Végezetül a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Giant ténylegesen nem fizetett a számára biztosított földhasználati jogokért (lásd a (21) preambulumbekezdést). A Giant nem hozott fel egyetlen új érvet sem.

(26)

Tehát a 3. feltétel, vagyis az a követelmény, hogy nincsenek a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások, továbbra sem teljesül.

(27)

A CEIEB állítása szerint a piacgazdasági elbánás megtagadása valamely kínai exportáló gyártótól hátrányos megkülönböztetést jelent, mivel az uniós gazdasági ágazat Kínából szerzi be az alumínium vázakat, ezért szintén részesül a kínai alumíniumpiac torzulásának előnyeiből. A CEIEB felvetette továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat vámfelfüggesztési rendszer keretében importált alumínium vázakat Kínából. A Bizottság ezeket az állításokat elutasította. Az uniós gazdasági ágazat beszerzései irrelevánsak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerint végzett elemzés szempontjából, amely azt igyekszik megállapítani, hogy egy adott exportáló gyártó a rendes érték meghatározása során jogosult-e piacgazdasági elbánásra. Ebből kifolyólag a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az állítás a piacgazdasági elbánás megállapítása szempontjából nem releváns.

(28)

Mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, az ideiglenes rendelet (7) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(29)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően három kínai exportáló gyártó, egy importőr és a CCCME megismételte az ideiglenes rendelet (57)–(63) preambulumbekezdésében ismertetett, arra vonatkozó állítását, hogy a legfeljebb 45 km/h sebességű segédmotoros pedálhajtásos rásegítésű elektromos kerékpárokat (a továbbiakban: elektromos gyorsasági kerékpárok) ki kell zárni a termékkörből.

(30)

Az említett felek arra alapozták érvelésüket, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok jellemzői és rendeltetése lényegesen eltérő, azokra eltérő szabályozási előírások vonatkoznak, lényegesen eltérőek az azokhoz kapcsolódó árak és költségek, valamint hogy a felhasználók szempontjából nem felcserélhetők az e vizsgálat hatálya alá vont többi, legfeljebb 25 km/h sebességű segédmotoros pedálhajtásos rásegítésű elektromos kerékpárral.

(31)

A CCCME állítása szerint a Bizottság nem észrevételezte, hogy a sebességhatárt szabályozó szoftver felhasználó általi módosítása – amelyről a panaszos említést tett – jogellenes, és hozzátette, hogy ezt a lehetőséget nem lehet valószínű eshetőségként kezelni.

(32)

A panaszos egyetértett azzal, hogy jogellenes, ha a felhasználók a szoftver módosítása révén növelik a segédmotoros pedálhajtásos rásegítés sebességhatárát. Azonban emlékeztetett arra, hogy állítása nem erre a lehetőségre vonatkozott, hanem arra, hogy a gazdasági szereplők (importőrök, kereskedők) hajtják végre ezt a módosítást az elektromos kerékpárok uniós piacon történő értékesítése előtt. Valójában, ha a szoftverprogramozás ezen módosításának hatására csökken a segédmotoros pedálhajtásos rásegítés sebességhatára, akkor az típus-jóváhagyási szempontból nem ütközne jogszabályba. A panaszos hozzátette, hogy a szoftverprogramozás ilyen módosításai a dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések kijátszásának nyilvánvaló kockázatát hordozzák magukban.

(33)

A Bizottság rámutat arra, hogy az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése nem csupán a szoftver felhasználók általi módosítására utal, hanem általában a szoftverprogramozásra. Továbbá ugyanez a preambulumbekezdés egyértelműen megemlíti a sebességhatár mind felfelé, mind lefelé történő módosításának lehetőségét. Míg a CCCME megjegyzi, hogy a segédmotoros pedálhajtásos rásegítés sebességhatárának a felhasználó általi növelése jogellenes lenne, nem kérdőjelezi meg a szoftverprogramozás egyéb módosításait, például a pedálhajtás segítésére szolgáló segédmotor sebességhatárának e rendelet (32) preambulumbekezdésében említett, gazdasági szereplők általi csökkentését. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(34)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azzal érvelt, hogy a Bizottság első alkalommal csak az érdekelt felek végső tájékoztatása keretében adta elő azt az érvet, amely a segédmotoros rásegítés sebességének növelése vagy csökkentése érdekében a szoftverprogramozást módosító gazdasági szereplőkre és nem a felhasználókra vonatkozott. Ez a megállapítás nem helytálló. Az előző preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése mindenfajta szoftverprogramozásra vonatkozott, függetlenül attól, hogy ki végzi a szoftverprogramozást. Nincs arra utaló jel, hogy az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése csak a felhasználók általi szoftverprogramozásra vonatkozott, és nem terjedt ki a gazdasági szereplők általi szoftverprogramozásra. Mindenesetre a Bizottság megjegyzi, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásában való szerepeltetés elegendő ahhoz, hogy minden érdekelt fél megtehesse észrevételeit.

(35)

A CCCME felvetése szerint a panaszos pontatlanul állította, hogy minden elektromos kerékpárra azonos, az EN 15194 szabvány szerinti tesztek vonatkoznak. A CCCME beadványában hangsúlyozta, hogy az EN 15194 szabvány szerint minden elektromos kerékpárra azonos tesztelési eljárások vonatkoznak. A szabvány azonban nem foglakozik a sebességbeli különbséggel, amely eltérő előírások betartását teszi szükségessé, és amelynek következtében az elektromos gyorsasági kerékpárok nem felcserélhetők más elektromos kerékpárokkal. A CCCME további érvelése szerint az elektromos gyorsasági kerékpárok – a normál elektromos kerékpárokkal ellentétben – nem tartoznak az EN 15194 szabvány hatálya alá.

(36)

A CCCME beadványában kifejtette, hogy a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) az elektromos gyorsasági kerékpárokat a közúti forgalomban történő használatra szánt segédmotoros kerékpárok közé sorolja. E rendelet kizárja ebből a kategóriából a legfeljebb 25 km/h sebességű segédmotoros pedálhajtásos rásegítésű elektromos kerékpárokat. Az elektromos gyorsasági kerékpárokra vonatkozó kiegészítő szabályok kiterjednek az adókra, az engedélyezésre, a biztosításra, a rendszámtáblára, a segédmotoros kerékpárhoz tervezett sisakra és a biztonsági előírásoknak való megfelelőség ellenőrzésére.

(37)

A CCCME beadványában megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében szereplő okfejtés, amely szerint minden elektromos kerékpár azonos fizikai jellemzőkkel rendelkezik, nem dönti meg azt az érvet, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok alkatrészeire külön előírások vonatkoznak és e kerékpárokra külön szabályozói előírások vannak érvényben. A CCCME állítása szerint e külön előírások miatt az elektromos gyorsasági kerékpárok nem felcserélhetők más elektromos kerékpárokkal, és a felhasználók is ezt az álláspontot képviselik. Ezen érv alátámasztása érdekében a CCCME utalt arra, hogy az Európai Kerékpárosok Szövetsége tiltakozását fejezte ki a Bizottság azon javaslata ellen, hogy ne csak az elektromos gyorsasági kerékpárok, hanem minden elektromos kerékpár esetén tegyék kötelezővé a felelősségbiztosítást.

(38)

A panaszos megismételte azon állítását, hogy minden elektromos kerékpár azonos fizikai jellemzőkkel rendelkezik. A panaszos beadványában különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy valamennyi elektromos kerékpár azonos kerékpáralkatrészekből és alkotóelemekből áll, és nincsen olyan kerékpáralkatrész, amelyet kizárólag elektromos gyorsasági kerékpárokban használnának. Mindez érvényes a fő motorgyártók által előállított motorokra is, amelyek megfelelő szoftverprogramozással bármely típusú elektromos kerékpár meghajtására használhatók. Ebből kifolyólag az elektromos gyorsasági kerékpárok és a többi elektromos kerékpár közötti különbséget fizikai megjelenésük alapján nem lehet megbízhatóan meghatározni.

(39)

A panaszos beadványában kifejtette, hogy a felhasználói megítélés a piacvédelmi eljárások során nem mérvadó a termékkör meghatározásában, és hozzátette, hogy a segédmotoros pedálhajtásos elektromos kerékpárok minden rásegítési foka rendelkezésre áll a különböző felhasználási kategóriákban (például munkába járás, túrázás, versenyzés, valamint hegyi kerékpározás során), továbbá életkortól és nemtől függetlenül minden ügyfélcsoportnak értékesítik azokat. A felhasználói megítélés és felhasználás ezért nem indokolja az elektromos gyorsasági kerékpárok kizárását a termékkörből.

(40)

A panaszos beadványában megjegyezte, hogy a típusjóváhagyás feltétele, és általánosságban a 168/2013/EU rendelet szerinti osztályozás nem alkalmas ezen ügy termékkörének meghatározására. A panaszos azzal érvelt, hogy nem minden elektromos gyorsasági kerékpár képezi típusjóváhagyás tárgyát, hanem csak azok, amelyeket közúti forgalomban történő használatra szántak. Ennek alapján kizárhatók lennének például azok az elektromos hegyi kerékpárok, amelyeket kizárólag versenyzésre és terepkerékpározásra használnak, amelyekre így nem vonatkoznának a típusjóváhagyáshoz kapcsolódó egyéb előírások sem (rendszámtábla, sisak és biztosítás).

(41)

A panaszos azzal folytatta érvelését, hogy a 168/2013/EU rendelet szerint típusjóváhagyás hatálya alá nem tartozó elektromos kerékpároknak mindazonáltal – a gépekről szóló uniós irányelv értelmében – pontosan ugyanazoknak a termékbiztonsági előírásoknak kell megfelelniük. A panaszos hozzátette továbbá, hogy minden elektromos kerékpárra ugyanaz az egyedi követelményeket előíró szabvány vonatkozik, nevezetesen az EN 15194 harmonizált szabvány, ezért megismételte az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében szereplő állítását.

(42)

A Bizottság megítélése szerint a CCCME által a felcserélhetőséggel, a szabályozói előírásokkal és a felhasználói megítéléssel kapcsolatban megfogalmazott fenti állítások megismétlik azokat, amelyekkel az ideiglenes rendelet (67)–(73) preambulumbekezdése már foglalkozott.

(43)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kötelező felelősségbiztosítás követelményének valamennyi elektromos kerékpárra való kiterjesztésére irányuló javaslata, amelyre a CCCME a felhasználói megítélés vélelmezett különbözőségének alátámasztásaként hivatkozott, arra is rávilágított, hogy a szabályozói előírásokban fellelhető különbségek változók, ezért nem szolgáltatnak megfelelő és stabil alapot az elektromos gyorsasági kerékpároknak a termékkörből történő kizárásához.

(44)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott kiegészítő információk nem módosították a termékkörre vonatkozó ténymegállapításait, vagyis hogy az elektromos kerékpárok fizikai jellemzői és tulajdonságai azonosak, a felhasználói megítélés és felhasználás pedig jelentős átfedést mutat. A Bizottság ezért elutasította a CCCME érveit.

(45)

Az érdekelt felek egyike úgy érvelt, hogy a vizsgálat termékkörét az alsó kategóriás elektromos kerékpárokra kell korlátozni. A közép- és felső kategóriás elektromos kerékpárokat ki kell zárni a termékkörből, mivel az elektromos kerékpárok közép- és felső kategóriás szegmensében állítólag nem folyik dömping. A szóban forgó érdekelt fél felvetése szerint az említett piaci szegmensek között az elektromos kerékpárok minősége, teljesítménye, ára, költsége és haszonkulcsa alapján lehetne különbséget tenni.

(46)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az érintett terméket és a hasonló terméket fizikai jellemzőik alapján határozta meg. Olyan kritériumok, mint az ár, a költség és a haszonkulcs nem használhatók az érintett termék meghatározására. (9) Ami a minőséget és a teljesítményt illeti – azon túl, hogy az érdekelt fél nem szolgált magyarázattal arra, hogyan lehet ezeket a tényezőket szisztematikus módon mérni és számszerűsíteni –, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a minőség és a teljesítmény a fizikai jellemzők kiigazításával figyelembe vehető. Mindenesetre a Bizottság megjegyzi, hogy még ha ezek relevánsak lennének a termékkör meghatározása szempontjából – mint ahogy nem azok –, noha a vizsgálat során több érdekelt fél hasonló állításokat fogalmazott meg, egyikük sem nyújtott olyan lényeges információt, ami igazolta vagy lehetővé tette volna a piac esetleges szegmentációját. Bizonyítékok hiányában a Bizottság mindenesetre kénytelen volt elutasítani ezt az érvelést, és megerősítette az ideiglenes rendelet (122) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

(47)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(74) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(48)

Az uniós gazdasági ágazat analóg országként való kiválasztása tekintetében nem érkezett észrevétel, és más analóg országok meghatározására sem érkezett javaslat. Így az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(49)

Amint azt az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdése ismerteti, a rendes érték meghatározása az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján történt. Ezzel a ponttal kapcsolatban nem nyújtottak be észrevételt.

(50)

Két kínai exportáló gyártó vitatta a rendes érték megállapításához használt értékeket, példaként hozva fel olyan terméktípus-(termékkód-)párokat, amelyek közül az elektromoskerékpár-ágazat általános megítélése szerint az egyiknek drágábbnak kellene lennie a másiknál, de valójában olcsóbb volt. Ez a két exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak ki kellene igazítania a termékkódonként megállapított rendes értéket, hogy az jobban megfeleljen a felhasznált anyagok és alkatrészek feltételezett költségének.

(51)

Ezt az állítást a Bizottság elutasította, mivel a rendes ár az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett árakon alapul. Minden elektromos kerékpár több alkotóelemből tevődik össze, amelyek más tényezőkkel együtt határozzák meg az értékesítési árat. Ezen alkotóelemek és tényezők együttes hatása felülmúlhatja egy adott alkotóelem árában a két exportáló gyártó szerint fellelhető különbségek hatását. A két exportáló gyártó nem állította, hogy a rendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja értelmében ki kellene igazítani a fizikai jellemzőkből adódó különbségeket.

(52)

Az ideiglenes rendelet (104)–(106) preambulumbekezdését ezért a Bizottság helyben hagyta.

(53)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően két exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az (51) preambulumbekezdésben adott magyarázat nem kielégítő. Ezek az exportáló gyártók példaként említettek két termékkódot, amelyek csak a motorrásegítés teljesítményszintje tekintetében voltak eltérőek. Ebben a példában az alacsonyabb teljesítményű motorrásegítéssel rendelkező termékkód drágább rendesérték-tartományba esett, mint a magasabb teljesítményű motorrásegítéssel rendelkező termékkód.

(54)

A Bizottság megállapította, hogy ez a helyzet nem jellemző az e vizsgálat során használt rendes érték vonatkozásában, mivel az esetek többségében a drágább termékkód-jellemzők drágább rendesérték-tartományba esnek. Valójában a magasabb rásegítési fokú termékkódok átlagos rendes értéke 60,8 %-kal magasabb, mint az alacsonyabb rásegítési fokú termékkódoké. Az (53) preambulumbekezdésben leírt helyzet előfordulhat anélkül, hogy veszélyeztetné ennek a rendes értéknek a tisztességes összehasonlítás szempontjából fennálló megbízhatóságát, mivel a rendes érték több uniós gyártó unióbeli értékesítésein alapul. Ezek az értékesítések magukban foglalják az árkülönbségeket a konkrét modellektől függően, amelyek az értékesítések összetételén belül befolyásolják a termékkódonkénti árat. Ezenfelül az érintett termék rendes értékének tartományokban történő megadása egyes esetekben látszólag felerősíti az árkülönbséget. Ez azért van, mert két, nagyon alacsony árkülönbséggel rendelkező termékkód két különböző tartományban is feltüntethető, ha áraik közel állnak a tartomány határértékeihez.

(55)

A rendes értékre vonatkozó további megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (104)–(106) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(56)

Az exportárral kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (107)–(109) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(57)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellene levonnia a gyártó és a vele kapcsolatban álló európai értékesítő vállalatok között keletkezett hitelköltséget. Ezt az állítást a Bizottság elfogadta. Ennek következtében kevesebb mint 1 %-kal kiigazította az exportárat.

(58)

Ugyanez az exportáló gyártó megkérdezte, hogy a rendes érték magában foglalja-e a csomagolási költségeket is, és ha igen, akkor az exportárral történő összehasonlítást csomagolt termékek között végezték-e el. Az állítást a Bizottság valamennyi exportáló gyártó tekintetében elfogadta, mivel a rendes érték csomagolt hasonló termékek alapján került meghatározásra. Ennek következtében kevesebb mint 1 %-kal kiigazította az exportárat.

(59)

Az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésében a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy juttassák el a Bizottság részére költségeik megbízható és ellenőrizhető számszerűsítését, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja értelmében a rendes érték kiigazításához figyelembe tudja venni a márkás termékeket importáló vállalatoknál felmerült tervezési, marketing- és kutatási-fejlesztési költségeket.

(60)

A mintában szereplő két kínai exportáló gyártó nyújtott be az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás iránti kérelmet, és a kérelmét alátámasztó bizonyítékot is szolgáltatott uniós márkaimportőreitől. A benyújtott bizonyíték az érintett importőrök kutatási-fejlesztési és tervezési költségeire vonatkozó adatokból állt. A szóban forgó importőröket a Bizottság e vizsgálat keretében ellenőrizte.

(61)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a benyújtott adatok alátámasztják-e a kérelmet, és elfogadta, hogy bizonyos kutatási-fejlesztési és tervezési költségek valóban szükségesek a márkás termékeket importáló vállalatok tevékenységéhez. Nem tudta azonban elfogadni az exportáló gyártók által kiválasztott importőrök adatait, mivel azok az adatok a márkás termékeket importáló vállalatok kutatási-fejlesztési és tervezési költségeinél szélesebb tárgyköröket fedtek le. A két márkaimportőr forgalmának százalékában kifejezett, bejelentett költségkategóriák terén fennálló jelentős különbségek nem szolgáltattak reprezentatív alapot a kérelmezett kiigazításhoz szükséges költségek megállapításához.

(62)

A Bizottság azonban azonosítani tudta ezeket a költségeket a mintában szereplő és ellenőrzött, ebben a vizsgálatban a rendes érték meghatározásához adatforrást nyújtó uniós gyártók nyilvántartásaiban. A mintában szereplő és ellenőrzött uniós gyártókat ezért a Bizottság megbízható adatforrásnak tekintette a rendes érték 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja szerinti, a kutatási-fejlesztési és a tervezési költségek tekintetében történő kiigazításához.

(63)

Ennek alapján a Bizottság 2,3 %-kal kiigazította a rendes értéket azon három kínai exportáló gyártó tekintetében, amelyek kizárólag nem márkás elektromos kerékpárokat értékesítettek, vagyis Kínában gyártottak elektromos kerékpárokat uniós márkatulajdonosoknak.

(64)

Az uniós gazdasági ágazat tudomást szerzett a két kínai exportáló gyártó által benyújtott eredeti, a kutatási-fejlesztési, a tervezési és egyéb költségek figyelembevételét célzó kiigazítási kérelmekről, és úgy vélte, hogy ezeket a kérelmeket el kell utasítani. Véleménye szerint emellett a Bizottság által tett 2,3 %-os kiigazítást nem kellene alkalmazni másik kínai exportáló gyártóra, amely nem kérelmezte a kiigazítást.

(65)

A 2,3 %-os kiigazítást illetően azonban a Bizottság az uniós gazdasági ágazat által rendelkezésre bocsátott pénzügyi adatokra támaszkodott. Ezen túlmenően, az exportár és a rendes érték tisztességes és észszerű összehasonlítása érdekében a kiigazítást meg kellett tenni a három érintett kínai exportáló gyártó tekintetében. Ezért az uniós gazdasági ágazat állítását a Bizottság elutasította.

(66)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően tett észrevételeiben a három kínai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a kutatási-fejlesztési és a tervezési költségek miatti kiigazítást nem az ellenőrzött uniós gazdasági ágazat adataira kellett volna alapozni, hanem két független importőr adataira, amelyeket az exportáló gyártók az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően bocsátottak rendelkezésre. Ezek az importőrök is azt állították, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az ár-összehasonlításhoz szükséges összes releváns költségkülönbséget. Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a rendes érték 2,3 %-os kiigazítása túl alacsony a márkaépítési műveletekhez kapcsolódó saját költségeihez viszonyítva.

(67)

A (61) preambulumbekezdésben a Bizottság kielégítő magyarázatot adott ennek a kiigazításnak a forrására vonatkozóan, és megállapítja, hogy ezen kiigazítás során csak a márkatulajdonos importőrnek a szokványos importőrök műveletein felül végzett műveleteihez kapcsolódó költségeket lehetett figyelembe venni.

(68)

Azt a megállapítást illetően, miszerint a Bizottságnak inkább a két független importőrtől származó adatokat kellett volna használnia, a Bizottság az alábbiakat állapítja meg. A Bizottság megállapítja, hogy korábban már sor került az uniós gazdasági ágazat adatainak ilyen kiigazítás forrásaként történő felhasználására, a Kínai Népköztársaságból származó egyes öntöttvas árukat érintő eljárás során, (10) de a Bizottság független importőrök adatait is felhasználta, például a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbeliket érintő eljárás során. (11) Ebben az esetben a Bizottság úgy találta, hogy helyénvaló azon az uniós gyártók adatainak a felhasználása, amelyeknél márkaépítéssel kapcsolatos költségek merültek fel.

(69)

Egyrészt az uniós gyártók adatainak felhasználásával a Bizottságnak sikerült a gyártóktól teljes adatállományt begyűjteni. Ennélfogva a felhasznált adatok reprezentativitása magasabb, mint a két független importőrtől származó adatoké.

(70)

Másrészt a Bizottság nem ellenőrizte a két független importőr által rendelkezésre bocsátott adatállományokat, mégpedig azért, mert ezeket az adatokat az ellenőrző látogatások megtörténte után nyújtották be. Ezzel szemben az uniós gyártóktól származó adatok kifejezetten ellenőrzésre kerültek.

(71)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy mivel az uniós gazdasági ágazatból származó adatokat a rendes érték, valamint a kárt nem okozó ár kiszámítására használták fel, következetesebb volt ugyanazon vállalatoktól származó adatok felhasználása.

(72)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Giant a kutatási-fejlesztési és a tervezési költségekre való tekintettel 2,3 %-os kiigazítás alkalmazását kérte értékesítései azon részére, amelyek vonatkozásában ezeket a tevékenységeket a vevője, nevezetesen a márkatulajdonos importőr végezte. A kiigazításra sor került, ami a dömpingkülönbözete 1,2 százalékpontos csökkenéséhez vezetett. Az eredményről a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, és az nem képezte további észrevételek tárgyát.

(73)

Három kínai exportáló gyártó megismételte az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása előtt benyújtott és az ideiglenes rendelet (118)–(122) preambulumbekezdésében tárgyalt állításukat, amely szerint a Bizottság által a vizsgálat során használt termékkódokat egyéb elemekkel ki kell bővíteni.

(74)

Az említett három kínai exportáló gyártó nem nyújtott be olyan új információkat, amelyek lehetővé tennék ezen állítás újbóli vizsgálatát. Ennek megfelelően a Bizottság fenntartja az ideiglenes rendelet (121)–(122) preambulumbekezdésének ténymegállapításait.

(75)

Az említett három kínai exportáló gyártó ismételten megfogalmazta ugyanazt az állítást az érdekelt felek végső tájékoztatását követően, anélkül, hogy új információkat bocsátott volna rendelkezésre. A legutóbbi észrevételeikben előadott érveikkel ellentétben a Bizottság alaposan megvizsgálta a mintába felvett kínai exportáló gyártók által benyújtott bizonyítékokat minden egyéb rendelkezésre álló információval együtt, és az ideiglenes rendelet (118)–(122) preambulumbekezdésében megindokolta következtetéseit.

(76)

A kínai exportáló gyártók egyike bizonyítékot kért az uniós gazdasági ágazat belföldi piacon történő értékesítéseinek kereskedelmi szintjéről, amelyet felhasználnak a rendes érték meghatározásához, annak érdekében, hogy mérlegelni tudja a kereskedelmi szintnek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja szerinti kiigazítására irányuló kérelem indokoltságát. Ezt az információt – amelyet minden érdekelt fél, így maga a kínai exportáló gyártó is bizalmasnak minősített – az érdekelt felek sávonkénti bontásban közzétették a nyilvános aktában. Az információ rávilágított arra, hogy a mintában szereplő uniós gyártók értékesítéseinek általában több mint 85 %-a kiskereskedők részére történt.

(77)

Miután ez az új tény bekerült a nyilvános aktába, a kínai exportáló gyártó kérelmet nyújtott be a kereskedelmi szintek különbségeinek kiigazítására. Miután az említett kínai exportáló gyártó vele kapcsolatban álló uniós értékesítő vállalatokkal rendelkezett, úgy vélte, hogy exportárának az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében történt kiigazításából kifolyólag értékesítéseinek kereskedelmi szintje kiskereskedelmiről forgalmazóira módosult. Ugyanezt az érvet adták elő az érdekelt felek végső tájékoztatását követően. A Bizottság megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében végrehajtott kiigazítások célja, hogy kiküszöböljék a kapcsolt uniós importőrök hatását, nem pedig az, hogy módosítsák az értékesítés kereskedelmi szintjét, amely főként (általában 85 %-ot meghaladó mértékben) kiskereskedők számára történt. A felhozott érvek vizsgálatát követően a Bizottság elutasította ezt a kérelmet.

(78)

Amint azt a 3. szakasz részletesen kifejti, a Bizottság az érdekelt felek észrevételeit figyelembe vette és újraszámította az összes kínai exportáló gyártó dömpingkülönbözetét.

(79)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Végleges dömpingkülönbözetek

(80)

Az ideiglenes rendelet közzétételét és az észrevételek kézhez vételét követően a Bizottság tovább vizsgálta a hasonló termék azon uniós gyártóinak helyzetét, amelyek az ideiglenes rendelet (130)–(132) preambulumbekezdésében foglaltak szerint beszámoltak arról, hogy importálják az érintett terméket.

(81)

Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság megállapította, hogy eredetileg az uniós gazdasági ágazat részének tekintett hat vállalatot ki kell zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából. A Bizottság az észrevételek alapján újra felmérte e hat vállalat helyzetét, és arra a következtetésre jutott, hogy az importtevékenységükhöz fűződő érdekük meghaladja a termelési tevékenységükhöz fűződő érdeküket. Ennek következtében e hat vállalatot kizárta az uniós gazdasági ágazat meghatározásából.

(82)

Tekintettel arra, hogy a Bizottság hat uniós gyártót kizárt az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, a fennmaradó 31 gyártó alkotja az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(83)

A Bizottság ennek megfelelően a (106), a (113) és a (121) preambulumbekezdésben leírtak szerint felülvizsgálta a piaci részesedés, a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítési volumen, a foglalkoztatás és a termelékenység kármutatóit.

(84)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (133)–(135) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(85)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a CCCME megismételte azon kérését, hogy a Bizottság adjon tájékoztatást a panaszos által benyújtott részletes exportstatisztikákról és azok forrásáról, továbbá megismételte azon állítását, hogy a panaszos által az érintett termék meghatározásához alkalmazott módszertant nem ismerhette meg kellő részletességgel. A CCCME új vagy további érvekkel nem támasztotta alá ezen állításait, amelyekre az ideiglenes rendelet (143)–(148) preambulumbekezdése már választ adott. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(86)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME számára kérdéses volt, hogy miért maradt változatlan a kínai behozatal és más harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése annak ellenére, hogy hat gyártót kizártak az uniós gazdasági ágazatnak a (82) preambulumbekezdésben foglalt meghatározásából. E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy a piaci részesedés az uniós összfelhasználás százalékaként kerül kiszámításra. A (84) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós felhasználást az ideiglenes rendelet közzététele óta nem vizsgálták felül. Így a kínai behozatal és más harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése is változatlan maradt.

(87)

A független importőrök egyike azt állította, hogy a Kínából érkező behozatal árainak csökkenése nem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokból fakadt, hanem a lítiumhoz kapcsolódó költségek visszaesésének és az uniós piacirészesedés-szerzésért folyó intenzív versenynek tudható be. Arról azonban nem szolgált magyarázattal, hogy ezek a fejlemények miként érvénytelenítenék az ideiglenes rendeletben megfogalmazott ténymegállapítások bármelyikét, különösen a dömpingre vonatkozó ténymegállapítást. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította, és fenntartja az ideiglenes rendelet (151)–(158) preambulumbekezdésében ismertetett okfejtést.

(88)

A CCCME és néhány exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság helytelenül értékelte a kínai behozatal átlagárának alakulását, amikor arra a megállapításra jutott, hogy az jelentősen alatta maradt az uniós gyártók és harmadik országok átlagárának. E felek állítása szerint a kínai behozatal átlagára – „megegyező típusok szerinti elemzés”, vagyis terméktípusok alapján végzett elemzés hiányában – nem árul el semmit egy esetleges áralákínálásról. Állításuk szerint a Bizottságnak be kell látnia, hogy a kínai behozatal átlagárának csökkenése eredhet pusztán a terméktípusok egymáshoz viszonyított arányának változásából is.

(89)

Amint az az ideiglenes rendelet (154) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság egyetért azzal, hogy a terméktípusok egymáshoz viszonyított arányának változása befolyásolhatja a Kínából érkező behozatal átlagárának alakulását. Fenntartja azonban, hogy a Kínából érkező behozatal átlagárai tartósan és jelentősen alatta maradtak az összes többi beszerzési forrás átlagárainak, annak ellenére, hogy a CCCME maga is azt állítja, hogy az érintett termék minősége javult és kibővült magasabb árkategóriát képviselő szegmensekkel. Ezenfelül a csökkenő tendenciát a megegyező típusok szerinti elemzésekkel összefüggésben kell értékelni, aminek alapján jelentős mértékű áralákínálásra és dömpingre lehetett következtetni.

(90)

Az áralákínálás kiszámítása tekintetében az egyik, uniós kapcsolt importőrökkel rendelkező kínai exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak a behozatal bejelentett CIF-értékét kellett volna használnia a számtanilag képzett CIF-érték helyett. Állítása szerint tájékoztatást kell adni az áralákínálás kiszámítása során használt CIF-érték meghatározásához alkalmazott módszerről. Azt állította továbbá, hogy a Bizottság e módszer alkalmazásával árait mesterségesen az uniós határparitáson számított szintre hozta, ugyanakkor nem a határ az a pont, ahol az uniós gyártókkal versenyez. Beadványában kijelentette emellett, hogy e módszer alkalmazása módosította a kereskedelmi szintet, ami tisztességtelen ár-összehasonlításhoz vezetett.

(91)

A Bizottság elsőként megjegyzi, hogy valamennyi érintett fél, köztük a szóban forgó kínai exportáló gyártó számára megfelelő tájékoztatást nyújtott az áralákínálás kiszámításához alkalmazott módszerről (az uniós gazdasági ágazat egységárát terméktípusonként összehasonlította az egyes exportáló gyártók egységárával, és a különbséget megszorozta az exportáló gyártók által exportált mennyiséggel). Másodszor: a kínai exportáló gyártónak a dömpingre vonatkozó számítással kapcsolatos, az exportár kiszámítására vonatkozólag tett állításával megegyező állítását a Bizottság a (75) preambulumbekezdésben ismertetett módon elutasította. Ugyanezen okokból kifolyólag, vagyis hogy a CIF-ár kiszámítása nem módosítja az értékesítés kereskedelmi szintjét, amely túlnyomóan (általában 85 %-ot meghaladó mértékben) a kiskereskedők számára történik, a Bizottságnak az áralákínálás kiszámítására vonatkozó állítást is el kellett utasítania. Végezetül: a Bizottság az áralákínálás kiszámításához nem használhatja a bejelentett CIF-árakat, mert az alapul szolgáló értékesítés kapcsolt felek között történt. Továbbá a szóban forgó kínai exportáló gyártó nem határozta meg, hogy a fennálló kapcsolat mellett miként lehetne megbízhatónak tekinteni ezeket az árakat.

(92)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ugyanez az érdekelt fél megismételte a (90) preambulumbekezdésben ismertetett állítást.

(93)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alákínálási különbözet meghatározását illetően az alaprendelet nem ír elő konkrét módszertant. A Bizottság ezért széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik e tényező értékelése során. Ezt a mérlegelési mozgásteret korlátozza annak szükségessége, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján a következtetéseket egyértelmű bizonyítékokra kell alapozni, valamint objektív vizsgálatot kell végezni. Azt is fel kell idézni, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a dömpingelt behozatal szintjén kell megvizsgálni, hogy történt-e jelentős áralákínálás, nem pedig az uniós piacon érvényesülő bármely későbbi viszonteladói ár szintjén.

(94)

Ennek alapján, az alákínálás (különösen az exportár) kiszámításánál figyelembe vett elemek tekintetében a Bizottságnak azonosítania kell az első olyan pontot, ahol az Unió piacán az uniós gyártókkal folytatott versenyre kerül (vagy kerülhet) sor. Ez a pont valójában az első független importőr beszerzési ára, mivel az adott vállalat elvben választhat, hogy az uniós gazdasági ágazattól vagy tengerentúli beszállítóktól szerez-e be. Ezt az értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szinten lévőnek. Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztüli export értékesítések esetén az összehasonlítási pontnak közvetlenül az után kell lennie, hogy az áru átlépi az uniós határt, és nem az értékesítési lánc valamely későbbi szakaszában, pl. az áru végső felhasználója részére történő értékesítéskor. Így a dömpingkülönbözet kiszámítása során alkalmazott megközelítés analógiájára az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vásárlónak felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel ez az alaprendelet egyetlen olyan cikke, amely útmutatást nyújt az exportár képzésére vonatkozóan, indokolt annak analógia útján történő alkalmazása.

(95)

Ez a megközelítés biztosítja a következetességet olyan esetekben is, amikor egy exportáló gyártó közvetlenül értékesíti az árukat egy független vevőnek (legyen ez akár importőr, akár végső felhasználó), mivel e forgatókönyv esetében annak jellegénél fogva nem alkalmaznának viszonteladói árakat. Egy másik megközelítés az exportáló gyártók közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetne, kizárólag az általuk használt értékesítési csatorna alapján. A Bizottság úgy véli, hogy az alákínálás kiszámítására vonatkozó adott importár megállapítását nem befolyásolja az, hogy kapcsolatban álló vagy független uniós gazdasági szereplők részére történik-e a kivitel. A Bizottság által követett módszer biztosítja, hogy mindkét helyzet egyenlő bánásmódban részesüljön.

(96)

Ezért, a tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében indokolt a kapcsolt importőr által független vevők felé alkalmazott viszonteladási árból az értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek) és a nyereség levonása ahhoz, hogy egy megbízható CIF-árat kapjunk. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

A CCCME és négy kínai exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdése szerinti kereskedelmi szint alapján történő kiigazítás iránti kérelmük elutasítása nem szolgált magyarázattal az eredetiberendezés-gyártói vevők szintjén felmerülő árkülönbségekre. Ezen érdekelt felek beadványukban megjegyezték, hogy az árak tisztességes összehasonlítása megkívánja, hogy az exportárat felfelé igazítsák, hogy az tükrözze az eredetiberendezés-gyártói vevők és a behozatalt követő márkatulajdonosok árrését. Ugyanezt az érvelést ismételten előadták az érdekelt felek tájékoztatását követően.

(98)

Az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság megvizsgálta a kereskedelmi szint alapján történő kiigazítás iránti kérelmet, és arra a következtetésre jutott, hogy az eredetiberendezés-gyártói vevők részére történő, valamint a saját márkanév alatti értékesítés árai között nem áll fenn tartós és határozott eltérés. Amennyiben a Bizottság a kínai importárat felfelé igazítaná a márkás termékeket importáló vállalatok állítólagosan eltérő kereskedelmi szintet tükröző árrésével, az aláásná a vizsgálat azon ténymegállapítását, mely szerint az Unióban nem áll fenn tartós és határozott eltérés az eredetiberendezés-gyártói vevők részére történő, valamint a saját márkanév alatti értékesítés árai között. Ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(99)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Giant állítást fogalmazott meg a szerződéses vámtételek kiszámítására vonatkozóan, az importőrként eljáró, kapcsolatban álló vállalatok általi behozatalok esetén. Azt állította, hogy a szerződéses vámtételek összegét a tényleges CIF-értékre kell alapozni, nem pedig a képzett CIF-értékre. Ezt az állítást a Bizottság elfogadta. A felülvizsgált alákínálási különbözetek 16,2 % és 43,2 % közötti tartományban mozogtak, a 2. táblázat szerint.

2. táblázat

Alákínálási különbözetek

(100)

A Kínából érkező behozatalra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában, valamint az áralákínálási számításoknak a (99) preambulumbekezdésben ismertetett felülvizsgálata nyomán a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (136)–(157) preambulumbekezdésében foglalt összes más következtetést.

(101)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően az egyik importőr azt állította, hogy a Bizottságnak magyarázattal kell szolgálnia arról, milyen módon határozta meg és becsülte fel a teljesítménymutatókat, mivel az ideiglenes rendeletben feltüntetett teljesítménymutatók nincsenek összhangban a mintában szereplő uniós gyártók által benyújtott számadatokkal. Különösen azt emelte ki, hogy a mintában szereplő uniós gyártók egyike sem számolt be termelésének és értékesítésének visszaeséséről.

(102)

A Bizottság utal az ideiglenes rendelet (162) preambulumbekezdésére, amelyben elmagyarázta, hogy a makrogazdasági mutatókat nem csupán a mintában szereplő uniós gyártóktól begyűjtött információkra alapozta, hanem az Európai Kerékpár-ágazati Szövetség (a továbbiakban: CONEBI) által a piacra vonatkozólag benyújtott információkra és a behozatali statisztikákra is.

(103)

Amint azt az ideiglenes rendelet (163) preambulumbekezdése említi, a Bizottság épített a CONEBI által benyújtott és a Bizottság által ellenőrzött felhasználási adatokra. A Bizottság az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenét úgy határozta meg, hogy a teljes felhasználást jelző számadatból levonta az importot. A termelés becslését pedig az értékesítések és a termelés megfelelő arányszámaira alapozta, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártóknál ellenőrzött.

(104)

Amint azt az ideiglenes rendelet (164) preambulumbekezdése ismerteti, a Bizottság a panaszban részletezett módszer alapján járt el, amelyre vonatkozólag e vizsgálat során nem érkezett hozzá észrevétel.

(105)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (159)–(166) preambulumbekezdését.

(106)

Miután a Bizottság a (80)–(83) preambulumbekezdésben ismertetett módon bizonyos vállalatokat kizárt az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, a 3. táblázat szerint módosította az uniós termelést, termelési kapacitást és kapacitáskihasználást tükröző számadatokat.

3. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(107)

A 2016 és a vizsgálati időszak közötti 3 %-os visszaesés ellenére az uniós gazdasági ágazat termelési volumene tehát 28 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A termelési kapacitás 2014 és a vizsgálati időszak között 34 %-kal bővült. A termelési kapacitás 2014 és 2016 közötti 50 %-os bővülését 2016 és a vizsgálati időszak között 9 %-os visszaesés követte. A kapacitáskihasználás a 2014. évi 75 %-ról a vizsgálati időszak alatt 72 %-ra csökkent, 2014 és 2016 között 75 %-ról 66 %-ra esett vissza, majd 2016 és a vizsgálati időszak között 66 %-ról 72 %-ra nőtt. Az ideiglenes rendeletben ismertetett tendenciák tehát az uniós gazdasági ágazatot alkotó vállalatok szerint végzett felülvizsgálatot követően is változatlanok maradtak a termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás tekintetében.

(108)

A CCCME és négy exportáló gyártó állítása szerint a termelés növekedése nem utal kár bekövetkeztére. Beadványukban megjegyezték továbbá, hogy az uniós gyártók 2014 és 2016 között bővítették kapacitásukat. Az érdekelt felek állítása szerint ezt csak az tette lehetővé, hogy az uniós gazdasági ágazat 2016-ig nem szembesült versennyel, ahogyan azt a panaszban állítólag elismerte. Beadványukban kifejtették, hogy 2014 és 2016 között az uniós gazdasági ágazat jelentős többletkapacitást épített ki, mígnem ráébredtek arra, hogy ez a kapacitásfelesleg kedvezőtlenül hat jövedelmezőségükre, ezért a jövedelmezőség javítása érdekében a továbbra is erőteljes értékesítés mellett csökkentették kapacitásukat. Ugyanakkor észrevételezték, hogy a kapacitáskihasználás mindvégig jelentős maradt, és a kapacitáskihasználás 2015–16-os visszaesésével párhuzamosan a kapacitás jelentősen bővült.

(109)

A Bizottság megjegyezte, hogy a panasz egyáltalán nem állította azt, hogy az uniós gazdasági ágazat 2014 és 2016 között nem szembesült versennyel. Amint azt az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdése megállapította, a termelés bővülése a felhasználás bővülését követte. 2015 után azonban a termelés és a felhasználás számottevően és egyre növekvő módon eltávolodott egymástól, ami tükrözte az értékesítésre nehezedő nyomást és a piaci részesedés folyamatos csökkenését. Hasonlóképpen, a kapacitás 2016-ig a felhasználással azonos ütemben bővült, ezért a kapacitáskihasználás romlása ugyanezt a mintát követte. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (172) preambulumbekezdése kifejti, a kapacitás és a kapacitáskihasználás mutatói a jövedelmezőség szempontjából csupán korlátozott relevanciával bírnak.

(110)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CEIEB azt állította, hogy nincs kapcsolat a kapacitás és a kapacitáskihasználás romlása, valamint a Kínai Népköztársaságból érkező dömpingelt behozatal között, mivel nehéz meghatározni, hogy a kapacitás mely részét fordították hagyományos és mely részét elektromos kerékpárokra, és mivel a hagyományos kerékpárok gyártása 2016-ban 3,7 %-kal csökkent a CONEBI által közzétett számadatok alapján.

(111)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kapacitás és a kapacitáskihasználás ellenőrzésre került a vizsgált termékkel összefüggésben, és kizárta a hagyományos kerékpárokat. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(112)

A termelésre, a termelési kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában, valamint a (106) preambulumbekezdésben említett kiigazítást figyelembe véve a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (167)–(172) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(113)

Miután a Bizottság a (80)–(83) preambulumbekezdésben vázolt módon bizonyos vállalatokat kizárt az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, módosította az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenét és piaci részesedését jelző számadatokat.

4. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(114)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene tehát 20 %-kal növekedett. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének 2014 és 2016 közötti 25 %-os bővülését 2016 és a vizsgálati időszak között 4 %-os visszaesés követte. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a vizsgálati időszak alatt jelentős mértékben, a 2014. évi 75 %-ról 51 %-ra csökkent. Az ideiglenes rendeletben ismertetett tendenciák az uniós gazdasági ágazatot alkotó vállalatok szerint végzett felülvizsgálatot követően is változatlanok maradtak az értékesítési volumen és a piaci részesedés tekintetében.

(115)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azt állította, hogy az értékesítések teljes, 20 %-os növekedését a figyelembe vett időszakban komoly teljesítménynek kell tekinteni, ami nem jelezhet jelentős kárt.

(116)

Ugyanakkor az értékesítések 20 %-os növekedését az uniós gazdasági ágazatban az uniós felhasználás ugyanazon időszak során bekövetkezett, az ideiglenes rendelet 2. táblázatában jelzett 74 %-os növekedésével összefüggésben kell szemlélni. A Bizottság nem talált arra utaló jelet, hogy az értékesítésekben bekövetkezett növekedés, amely sokkal kisebb mértékű volt a felhasználás növekedésénél, komoly teljesítménynek lenne tekinthető, és ne jelezhetne jelentős kárt.

(117)

A CCCME továbbá azt állította, hogy a panaszban foglalt információk szerint a panaszt támogató uniós gyártók piaci részesedése csak kis mértékben, 2 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ez az enyhe csökkenés vélelmezhetően azt támasztja alá, hogy a panaszosok nem szenvedtek jelentős kárt az érintett termék behozatala miatt.

(118)

Az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt meghatározás alapján kár „az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrány”. Ennélfogva a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat egészének, nem pedig csak a panaszosoknak okozott kárt kell értékelnie. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős mértékű, 24 százalékpontos piacirészesedés-veszteség érte. Az, hogy egyes uniós gyártók kevesebb (vagy több) piaci részesedést veszítettek, mint mások, nem teszi kérdésessé ezt a megállapítást.

(119)

Az értékesítési volumenre és a piaci részesedésre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában, valamint a (113) preambulumbekezdésben ismertetett kiigazítás nyomán a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (173)–(176) preambulumbekezdésében foglalt összes további következtetést.

(120)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (177) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(121)

Miután a Bizottság a (80)–(83) preambulumbekezdésben vázolt módon bizonyos vállalatokat kizárt az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, módosította az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási és termelékenységi adatait.

5. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(122)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat tehát 40 %-kal növelte a foglalkoztatási szintet. A növekedésre nagyrészt 2014 és 2016 között került sor. 2016 és a vizsgálati időszak között 1 százalékponttal emelkedett a foglalkoztatás. A termelékenység 9 %-kal visszaesett amiatt, hogy a foglalkoztatás gyorsabb ütemben bővült a termeléshez képest. Az ideiglenes rendeletben ismertetett tendenciák a felülvizsgálatot követően is változatlanok maradtak a foglalkoztatás és a termelékenység tekintetében.

(123)

A foglalkoztatásra és a termelékenységre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában, valamint a (121) preambulumbekezdésben ismertetett kiigazítás nyomán a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (178)–(180) preambulumbekezdésében foglalt összes további következtetést.

(124)

A dömpingkülönbözet nagyságára és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülésre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (181) és (182) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(125)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CEIEB, a CCCME és négy másik exportáló gyártó beadványban jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagárainak 15 %-os növekedése ellentmond a Bizottság azon ténymegállapításainak, melyek szerint a kínai behozatal árleszorító vagy árlenyomó hatása miatt az uniós gazdasági ágazat nem volt képes emelni árait.

(126)

Először is a Bizottság megjegyzi, hogy a növekedés mérésének referenciaéve 2014 volt, amikor az uniós gazdasági ágazat rendkívül alacsony jövedelmezőséget ért el, és a figyelembe vett időszak során a legalacsonyabb haszonkulcsot tudhatta magáénak. Másodszor, ebben az összefüggésben az átlagárak növekedése az átlagos termelési költségek emelkedését tükrözi, és nem haladta meg e költségek emelkedését. Harmadszor, amint azt az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdése megemlíti, ez a növekedés nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valamely hasonló termék költsége és ára az átlagos költséggel és árral azonos módon emelkedett, mivel a termékskála értékesítési időszakonként változó. Figyelembe véve e tényezőket és az áralákínálás kapcsán tett ténymegállapításokat, a Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékek átlagárának növekedése bizonyítja az árleszorítás vagy árlenyomás hiányát.

(127)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem születtek észrevételek a mintában szereplő uniós gyártók munkaerőköltségeit illetően. Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (186)–(187) preambulumbekezdésében levont következtetéseit.

(128)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CEIEB azt állította, hogy a Bizottság nem tudta meghatározni az értékesítési időszak végét sem július közepén, amikor felmérte a nyilvántartásba vétel feltételeit, sem szeptember végén, amikor kárelemzése során felmérte a készletek jelentőségét. Beadványában megjegyezte továbbá, hogy a készletek 2016 és a vizsgálati időszak között nem növekedtek számottevően.

(129)

A Bizottság megítélése szerint az értékesítési időszak márciustól szeptemberig tartott. A nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletében a Bizottság úgy vélte, hogy észszerűen feltételezhető, hogy a behozatal további jelentős bővülése valószínűleg rontani fogja a vám javító hatását, mivel az ideiglenes intézkedések bevezetésének határidejét július 20-ban határozták meg. Ebben a helyzetben ez valóban azt jelentette, hogy a készletszint növelése lehetővé tenné az importőrök számára, hogy az érintett terméket az értékesítési időszak végéig biztosítsák. Az értékesítés ugyanezen szezonális alakulását alapul véve a Bizottság az ideiglenes rendeletben megállapította, hogy az a tény, hogy a vizsgálati időszak szeptemberében a készletszint magasabb volt az előző év decemberi készletszintnél, arra utal, hogy a készletek tartósan és jelentősen növekedtek, mivel a készletszinteknek az értékesítési időszak végén általában alacsonynak kellene lenniük. A Bizottság véleménye szerint ez a két elemzés nem mond ellent egymásnak, és megerősítette az ideiglenes rendelet (188)–(191) preambulumbekezdésben ismertetett ténymegállapításait.

(130)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CEIEB beadványában kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsa 2016 és a vizsgálati időszak között, amikor a kínai behozatal növekedési üteme felgyorsult, mindössze 0,4 %-kal csökkent, ami arra utal, hogy nem történt károkozás. Hasonlóképpen a CCCME és négy exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsának szintje a vizsgálati időszakban, valamint a haszonkulcs alakulása a figyelembe vett időszakban nem utal jelentős kárt okozó helyzetre.

(131)

A vizsgálat amellett, hogy megállapította a jelentős volumenű dömpingelt és alákínált árakon értékesített behozatal tényét, megállapította azt is, hogy élénk kereslet alakult ki az elektromos kerékpárok piacán, ami bizonyos mértékben korlátozta az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsára gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ez a megállapítás érvényes a CEIEB által kiemelt, 2016 és a vizsgálati időszak közötti periódusra is, amikor a Kínából érkező behozatal ugrásszerű növekedése az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek viszonylag csekély mértékű visszaesésével párosult, ami a felhasználás tartós erősödésének tudható be. Mindazonáltal a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsa egy év kivételével az összes évben csökkent, és általában véve alacsony szinten maradt. Ezen túlmenően a jelentős kár tényét a Bizottság nem egyetlen mutató alapján állapította meg. A jelentős kárt okozó helyzet fennállásának megállapításához a Bizottság a haszonkulcs alakulását egyéb mutatókkal, köztük néhány pénzügyi mutatóval, például a pénzforgalommal együtt elemezte. A Bizottságnak ezért az állítást el kellett utasítania.

(132)

A CCCME beadványában kifejtette továbbá, hogy a haszonkulcs 2015 és a vizsgálati időszak közötti visszaesésének legvalószínűbb magyarázata nem a kínai behozatal által gyakorolt nyomásban rejlik, hanem abban, hogy az uniós gazdasági ágazat beruházásai megnövelték az ágazat termelési kapacitását. A CCCME azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe ezt az érvet.

(133)

Ezt az észrevételt a Bizottság az ideiglenes rendelet 5.2.3. szakaszában, azon belül a (221) preambulumbekezdésben elemezte, amelyben elmagyarázta, hogy a beruházások nem gyakoroltak számottevő hatást az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére. További információk hiányában a Bizottság elutasította az állítást.

(134)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CEIEB úgy értékelte, hogy a 4,3 %-os célhaszonkulcs nem volt jelentős mértékben magasabb, mint a vizsgálati időszakban elért 3,4 %-os haszonkulcs, és előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat termelékenységi szintje a vizsgálati időszak során nem bizonyítja a kárt.

(135)

Az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az elektromos kerékpárok ágazata szerkezeti felépítéséből adódóan nagy pénzforgalmat bonyolít. Fontos tehát megvizsgálni, hogy az elért termelékenység képes-e elegendő pénzforgalmat generálni az uniós gazdasági ágazat működésének fenntartásához. Az ideiglenes rendelet 11. táblázatában bemutatottak szerint az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma gyenge volt a vizsgálati időszak alatt, az értékesítési forgalom mindössze 0,6 %-át tette ki. Ezért az uniós gazdasági ágazat egésze pénzügyi teljesítményének értékelése során, nem pedig a termelékenységet külön vizsgálva, fenntartható az uniós gazdasági ágazat gyenge pénzügyi teljesítményére vonatkozó megállapítás.

(136)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME megállapította, hogy a nagy beruházások és a foglalkoztatás lényegesen megnövekedett állandó költségeket eredményezhetett az uniós gyártók számára, és jelentős hatást gyakorolhatott a termelékenységre, különösen alacsony kapacitáskihasználás mellett.

(137)

A beruházásokat illetően, az ideiglenes rendelet (197) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a figyelembe vett időszakban a beruházások értéke nem haladta meg az értékesítés 2 %-át. A Bizottság ezért arra a megállapításra jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat nem eszközölt olyan „nagy beruházásokat”, amelyek jelentős hatást gyakorolhattak volna a termelékenységre a figyelembe vett időszak során.

(138)

A foglalkoztatást illetően a CCCME azzal érvelt, hogy a munkavállalói létszám lényeges növekedése jól tükrözte a hatalmas kapacitásnövekedést. Ugyanakkor azonban az is egyértelmű, hogy a foglalkoztatás növekedésének másik oka a termelés jelentős mértékű növekedése volt.

(139)

A Bizottság megállapította, hogy különösen a 2014 és 2016 közötti időszakban a foglalkoztatás sokkal jobban tükrözte a termelést, mint a termelési kapacitást. A vizsgálati időszakban, melynek során az uniós értékesítés és termelés negatív irányban alakult az uniós felhasználás növekedése ellenére, az uniós gazdasági ágazat nem tudta csökkenteni a foglalkoztatást, ami az egy munkavállalóra jutó termelékenység csökkenéséhez vezetett. Ez a csökkenő termelékenység, valamint az ebből következően az uniós gazdasági ágazat termelékenységére gyakorolt kedvezőtlen hatás ugyanakkor közvetlenül kapcsolódik a kínai elektromos kerékpárok növekvő mennyiségű dömpingelt behozatalához a figyelembe vett időszak során.

(140)

A jövedelmezőséggel, pénzforgalommal, beruházásokkal, a beruházások megtérülésével és a tőkebevonási képességgel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (192)–(199) preambulumbekezdésében foglalt következtetését a Bizottság megerősítette.

(141)

Az ideiglenes intézkedések meghozatalát követően a CCCME és négy kínai exportáló gyártó beadványában megjegyezte, hogy a kárelemzés nem foglalkozott a versenyhelyzetet érintő tényezőkkel. Állításuk szerint a panaszos elismerte, hogy a Kínából érkező behozatal 2016-ig – amíg a behozatal az uniós piac alsó és középkategóriás szegmenseire összpontosult – nem okozott problémát a piacon, ezért a kárelemzésnek ezekre a konkrét szegmensekre kellett volna helyeznie a hangsúlyt. Az importőrök egyike azt állította továbbá, hogy a kár, amennyiben bebizonyosodik, elsősorban az elektromos kerékpárok alsó kategóriás szegmensét érintené, illetve arra összpontosulna, valamint hogy saját tapasztalata alapján a kár nem terjedt ki a piac felső kategóriás szegmenseire.

(142)

Amellett, hogy a CCCME állításai a panasz pontatlan értelmezéséből fakadtak, a Bizottság emlékeztet arra, hogy következtetéseit nem a panaszra alapozta, hanem a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozó vizsgálatára és e téren tett ténymegállapításaira. Amint azt az ideiglenes rendelet (249) preambulumbekezdése megállapította, a vizsgálat rávilágított arra, hogy az uniós gazdasági ágazat minden piaci szegmensben aktív. Ebből kifolyólag az érintett termék vonatkozásában ilyen jellegű különbségtétel nem indokolt, ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(143)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azzal érvelt, hogy az ideiglenes rendeletben a Bizottság nem adta meg az ideiglenes rendelet (249) preambulumbekezdésében megemlített „belépő szintű termékek” jellemzését. Azt állította továbbá, hogy a Kínai Népköztársaságból (és harmadik országokból) érkező behozatal bármely, az utóbbi években történt növekedésének a hatását azokra a konkrét piaci szegmensekre tekintettel kell megítélni, amelyekben az importált elektromos kerékpárokat értékesítették.

(144)

E tekintetben „belépő szintű termékek” azok az elektromos kerékpárok, amelyek rendelkeznek a PCN-rendszerben meghatározott alapvető jellemzőkkel. A „belépő szintű termékek” meghatározása eltér a piac szegmensek szerinti állítólagos megkülönböztetésétől. A (42) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, habár több érdekelt fél hasonló állításokat fogalmazott meg a szegmentációra vonatkozóan, senki sem szolgált olyan bizonyítékkal, amely igazolta vagy lehetővé tette volna a piac esetleges szegmentációját. Egyik érdekelt fél sem határozott meg semmilyen fizikai vagy más objektív kritériumot, amely alátámasztana a piac szegmentációján alapuló elemzést a (45) és (46) preambulumbekezdésben leírtak szerint.

(145)

A CCCME továbbá azzal érvelt, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat piacirészesedés-vesztesége főként a panaszosoktól eltérő uniós gyártókat érintette, amint az a (117) preambulumbekezdésből kiderül, a Kínai Népköztársaságból érkező behozatal és a panaszosok termelése vélhetőleg jórészt elkülönülő piaci szegmensekben zajlott. A (118) preambulumbekezdésben már korábban említettek alapján azonban a kárelemzés lefedte az uniós gazdasági ágazat egészét, és nem csak a panaszosokat. Vitathatatlan, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős mértékű, 24 százalékpontos piacirészesedés-veszteség érte, főként a kínai behozatal miatt, amelynek a piaci részesedése a figyelembe vett időszak során 17 százalékponttal nőtt.

(146)

A CEIEB nem értett egyet a Bizottság kárral kapcsolatos következtetésével. Azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a piaci részesedés megtartásán kívül rendkívül jó teljesítményt nyújtott. A CEIEB a továbbiakban azzal érvelt, hogy a kapacitás, a kihasználás, az értékesítési volumen és a foglalkoztatás mutatói mindvégig kedvezően alakultak a figyelembe vett időszak során, és hogy a Bizottság kedvezőtlen ténymegállapításai következetlen és rövidebb elemzési időszakokon alapultak. A CEIEB különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bizottság az értékesítést a 2016 és a vizsgálati időszak közötti periódus, míg a kapacitáskihasználást a 2014 és 2016 közötti időszak viszonylatában elemezte.

(147)

A CCCME és négy exportáló gyártó beadványában kijelentette, hogy az ideiglenes rendelet (205) preambulumbekezdésében megfogalmazott állítás, mely szerint az összes ott felsorolt mutató „negatívan alakult”, téves és félrevezető. Ezen érdekelt felek állítása szerint a „növekedés” mutatója mind a termelés, mind az értékesítés tekintetében, valamint az értékesítés mind értékét, mind volumenét tekintve jelentősen pozitívan alakult a figyelembe vett időszakban. Azt állították továbbá, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat „kapacitása” jelentősen bővült, valamint a jövedelmezőség és az árak egyaránt nőttek. A CCCME hozzátette, hogy az ideiglenes rendelet (204) és (205) preambulumbekezdésben foglaltakkal ellentétben a teljesítménymutatók és különösen a jövedelmezőség nem estek vissza a figyelembe vett időszakban. Végezetül a CCCME azt állította, hogy mivel maga a panaszos is elismerte, hogy a Kínából érkező behozatal 2016-ig nem növekedett és nem vált versenytényezővé, a 2014. évi alacsony haszonkulcs kizárólag az uniós gyártók kereskedelmi kudarcának tulajdonítható.

(148)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a kárelemzés célja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár mértékének felmérése. A kárelemzés magában foglalja az egyes teljesítménymutatók relevanciájának, kölcsönhatásának és alakulásának értékelését a vizsgálati időszakban és azon belül. Pusztán az egyes külön kezelt mutatók végpontjainak összevetésével nem lehet feltárni az uniós gazdasági ágazatban végbemenő gazdasági tendenciákat. A Bizottság az ideiglenes rendelet (177) és (200) preambulumbekezdésében ismerteti a növekedési mutatóra vonatkozó ténymegállapítását, amelynek alapja a felhasználás alakulása és az uniós gazdasági ágazat értékesítésének alakulása közötti számottevő és egyre növekvő eltérés, ami jelentős mértékű piacvesztésbe torkollott. Amint azt a (201)–(203) preambulumbekezdésben elmagyarázza, a szóban forgó eltérés hatása idővel átterjedt a termelésre, a készletekre, a kapacitásra, a kapacitáskihasználásra és a foglalkoztatási szintre. Továbbá, amint arról a (204) preambulumbekezdés említést tesz, a haszonkulcs elismerten alacsony szinten maradt, és egy év kivételével valamennyi évben csökkenő tendenciát mutatott. Ezen túlmenően – tekintettel arra, hogy az elektromoskerékpár-ágazat nagy készpénzforgalmat bonyolít le és banki finanszírozásra támaszkodik – pénzügyi helyzetének elemzése során figyelembe kell venni, hogy a nyereség milyen mértékben konvertálható működési pénzforgalommá, amely elégtelen volt és jóval alatta maradt a haszonkulcsoknak. Összességében tehát a Bizottság megerősítette, hogy az ebben a preambulumbekezdésben korábban említett tendenciák egy visszafogott és negatív helyzetről tanúskodnak, továbbá megerősítette azt a következtetését, hogy jelentős kár érte az uniós gazdasági ágazatot.

(149)

Végezetül a Bizottság nem értett egyet a CCCME azon állításával, mely szerint az uniós gazdasági ágazat 2014. évi alacsony nyereségkulcsa kizárólag az ágazat kereskedelmi hibájának tulajdonítható, mivel a panaszos elismerte, hogy a Kínából érkező behozatal 2016-ig nem növekedett és nem vált versenytényezővé. A Bizottság véleménye szerint ez az állítás a panasz pontatlan értelmezéséből fakadt, mindenesetre ellentmondanak annak a vizsgálat arra rámutató ténymegállapításai, hogy a Kínából érkező behozatal 2014-ben jelentős, 18 %-os piaci részesedést ért el, volumene pedig 2016-ra már megduplázódott. A Bizottságnak ezért a CCCME állításait el kellett utasítania.

(150)

A CEIEB és két importőr állítása szerint a jelentős kárra vonatkozó ténymegállapítások elsősorban a Bizottság azon értékelésén alapultak, mely szerint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedést veszített a behozatallal szemben, ez az értékelés ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy a piacvesztés olyan strukturális hibáknak tudható be, mint a potenciális lehetőségek megfelelő időben történő felismerésének és a termelési kapacitásba való korábbi beruházásoknak az elmulasztása, a vonzerőt nélkülöző termékek és a nem megfelelő értékesítési csatornák.

(151)

A Bizottság elsőként megjegyezte, hogy ezek az állítások láthatólag ellentmondanak a CCCME és a kínai exportáló gyártók azon állításainak, hogy az elektromos kerékpárok uniós piacát az uniós gazdasági ágazat uralta, valamint hogy a kínai elektromoskerékpár-behozatal a minőség és a versenyképesség terén csak fokozatosan érte utol az uniós gazdasági ágazatot, illetve hogy végső soron a kár valószínűleg az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitásába fektetett túlzott mértékű beruházásoknak tulajdonítható.

(152)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a CEIEB egyaránt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat rendkívül jól teljesített a figyelembe vett időszakban (amint az a (146) preambulumbekezdésben szerepel), illetve hogy üzleti modelljét és irányítását olyan mértékű strukturális hibák és egyéb hiányosságok jellemezték (lásd a (151) preambulumbekezdést), amelyek magyarázatot nyújtanak arra, hogy a figyelembe vett időszak során miért nőtt az uniós gazdasági ágazat értékesítése csupán 20 %-kal, miközben a Kínából érkező behozatal 250 %-kal bővült.

(153)

Ezzel összefüggésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ilyen jellegű állítások akkor vehetők figyelembe, ha azokat pontosan fogalmazzák meg és számokkal támasztják alá. Mindenesetre a Bizottság emlékeztetett arra, hogy bár a piaci részesedésvesztés jelentős tényezője a kárelemzésnek, az nem csupán erre az egy tényezőre korlátozódott. E tekintetben a Bizottság említést tesz a többi kármutató elemzéséről és az áralákínálással kapcsolatos ténymegállapításáról, amelyek szintén hozzájárulnak a kárelemzés átfogó értékeléséhez. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(154)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CEIEB előadta, hogy a Bizottság az általános végleges tájékoztató (115) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az áralákínálás puszta megléte elegendő a lényegesség feltételének teljesüléséhez, és egyet nem értését fejezte ki. A Bizottság azonban nem talál olyan megállapítást a (115) preambulumbekezdésben, amely „említést tesz a többi kármutató elemzéséről és az áralákínálással kapcsolatos ténymegállapításáról, amelyek hozzájárulnak a kárelemzés átfogó értékeléséhez”. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(155)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése nyomán a CCCME és négy exportáló gyártó azt állította, hogy a mintában szereplő uniós gyártók nem bizalmas indexált mutatóinak alakulása alaposan aláássa a Bizottság azon következtetését, mely szerint az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében vett jelentős kár érte.

(156)

Szokásos gyakorlata és az ideiglenes rendelet (166) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság a makrogazdasági kármutatók figyelembe vétele során felhasználta a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött adatait. A szóban forgó mutatók hozzájárultak a jelentős kárra vonatkozó ténymegállapításhoz, ugyanakkor nem értelmezhetők úgy, hogy a Bizottság kizárólag azokra alapozva hozta meg a jelentős anyagi kárra vonatkozó átfogó ténymegállapítását (illetve hogy éppenséggel helyettesítenék a Bizottság által végzett átfogó kármegállapítást). A makrogazdasági kármutatókat a Bizottság a teljes uniós gazdasági ágazatra vonatkozólag állapította meg. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(157)

Egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (200)–(206) preambulumbekezdésében foglalt, kárra vonatkozó következtetéseit.

(158)

Észrevételek hiányában, valamint tekintettel az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének (113)–(114) preambulumbekezdésben elvégzett felülvizsgálatára és a (99) preambulumbekezdésben ismertetett alákínálási különbözetekre, a Bizottság az ideiglenes rendelet (209) preambulumbekezdésében tett következtetéseit megerősítette.

(159)

A független importőrök egyike azt állította, hogy bár a figyelembe vett időszakban a Kínából érkező import abszolút mértéke jelentősen meghaladta a többi országból érkező behozatal volumenét, figyelembe kell venni az egyes országokból érkező import relatív növekedését is. Az érdekelt fél különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a figyelembe vett időszakban a Svájcból érkező behozatal 3 000 %-kal bővült. Az importőr állítása szerint a Kínán kívüli országokból érkező behozatal olyan hatást gyakorolt a piacra, amely nem tekinthető pusztán csak elhanyagolhatónak, amint azt az ideiglenes rendelet (215) preambulumbekezdése kijelenti.

(160)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Svájcból érkező behozatal a vizsgálati időszakban 1 %-os piaci részesedéssel bírt. Továbbá az importőr nem fejtette ki, miként érvénytelenítenék megfigyelései a Bizottság azon ténymegállapítását, amely szerint a Kínán kívüli többi országból érkező behozatal nem gyengítette a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést, amint azt az ideiglenes rendelet (210)–(214) preambulumbekezdése megindokolja. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(161)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CCCME és négy exportáló gyártó beadványában azt állította, hogy számos közép-európai uniós gyártó importált alkatrészeket Kínából, majd összeállította azokat és az elektromos kerékpárokat az Unióban értékesítette. Hozzátették, hogy az e vállalatok által előállított elektromos kerékpárok ára viszonylag alacsonynak tűnik, ami szintén hozzájárulhatott a – felső kategóriás elektromos kerékpárokat előállító – uniós gyártók által elszenvedett kárhoz.

(162)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a vizsgálat földrajzi hatóköre az Unió teljes piaca, nem annak részei. A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós elektromoskerékpár-gyártók tevékenysége kiterjedt valamennyi szegmensre, és néhány mintában szereplő gyártó termelőegységei kelet-európai tagállamokban helyezkedtek el. Mindenesetre az állítás nem volt megalapozott, ezért a Bizottság elutasította azt.

(163)

Emellett a CCCME és négy exportáló gyártó beadványában felvetette, hogy az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményét az uniós gyártók üzletvezetési hibái okozhatták.

(164)

A Bizottság hivatkozik a (151) preambulumbekezdésben adott válaszára. A szóban forgó feltevés nem tartalmazott új elemet és nem volt megalapozott, ezért a Bizottság elutasította azt.

(165)

A CCCME és négy exportáló gyártó felvetése szerint az uniós piac számára nyújtott támogatások előnyt biztosíthattak az olcsóbb kínai elektromos kerékpárok értékesítésének, ezért felkérték a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a támogatásoknak az uniós piacon az elektromoskerékpár-vásárlási szokásokra gyakorolt hatását.

(166)

Az elektromos kerékpárok használatának előmozdítását célzó támogatások hatása egy teljesen más kérdés, mint a kínai behozatal révén megvalósuló áralákínálásra és kárra vonatkozó ténymegállapítás. A Bizottság ismét felhívja a figyelmet a vizsgálat azon megállapítására, mely szerint az uniós gazdasági ágazat minden piaci szegmensben aktív. Ezért, még ha a vélelmezett támogatások relevánsak lennének is ezen értékelés szempontjából, nem adnának magyarázatot arra, hogy a kínai kerékpárok száma az Unióban előállított olcsóbb kerékpárok rovására növekedett, erre csak a kínai kerékpárok dömpingje szolgálhat magyarázatul. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(167)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (210)–(222) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(168)

A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (223)–(226) preambulumbekezdésében rögzített, ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseit.

(169)

Az ideiglenes rendelet (228) preambulumbekezdésében a Bizottság tévesen jelezte, hogy a CONEBI levélben kinyilvánította támogatását az intézkedések iránt, valójában a levelet az alkatrész-beszállítókat képviselő nemzeti szervezeteket tömörítő COLIPED (a kerékpáralkatrész- és kerékpárkellék-gyártók európai egyesülete) nevében nyújtották be.

(170)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (228)–(230) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(171)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (231)–(234) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(172)

A vizsgálat folyamán 31 importőr, köztük 19 CEIEB-tag, az intézkedések bevezetése ellen foglalt állást. Ezek közül 13 (ismert behozatali volumenű) vállalat együttesen a vizsgálati időszakban Kínából érkező teljes behozatal 10 %-át adta.

(173)

Amint azt a (81) preambulumbekezdés ismerteti, a Bizottság hat, a hasonló termék gyártásával foglalkozó vállalatot kizárt az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, és független importőrként sorolt be. Ezek a vállalatok jelezték, hogy támogatják az intézkedéseket. Behozataluk közel 12 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt Kínából érkező teljes behozatalnak.

(174)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CEIEB beadványában kijelentette, hogy a vizsgálat megindítása nagyszámú importőrnek okozott jelentős és különféle károkat.

(175)

A nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet közzétételét követően a CEIEB hatvanöt importőr részvételével deklaratív felmérést végzett. A felmérés eredménye szerint 21 %-uk nem folytatná tevékenységét végleges vámok kivetése esetén, 33 %-uk már leállította a Kínából érkező elektromos kerékpárok behozatalát, de még nem talált alternatív megoldást, 39 %-uk a vizsgálat hatására megemelte termékeinek árát, és 37,5 %-ukat a dömpingvizsgálat megindítása pénzügyileg érintette.

(176)

A Bizottság megjegyezte, hogy a felmérésre 2018 májusában került sor. Ez idő tájt a panaszban és a nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletben szereplő információk alapján 189 %-os vám kivetésére lehetett számítani.

(177)

A Bizottság észrevételezte, hogy ennek ellenére a felmérésben részt vevő importőrök többsége azt jelezte, hogy végleges vámok kivetése esetén folytatná tevékenységét. Hasonlóképpen, a többségük talált alternatív beszerzési forrást vagy továbbra is Kínából importált.

(178)

Az ideiglenes rendelet (238) preambulumbekezdésében a Bizottság említést tett arról, hogy a legnagyobb importőröknek megvolt a módjuk arra, hogy megfelelő elektromos kerékpárokat szerezzenek be Kínán kívülről, többek között az uniós gazdasági ágazatból, és/vagy potenciális alternatív beszállítói forrásokkal rendelkeztek ebben a körben. A CEIEB által végzett felmérés eredménye összhangban van ezzel a ténymegállapítással, amely a CEIEB és más importőrök részvételével zajló későbbi meghallgatásokon is megerősítést nyert.

(179)

A Bizottság észrevételezte továbbá, hogy a behozatal volumenének jelentős hányadát képviselő hat importőr támogatta az intézkedések meghozatalát, ami megerősíti, hogy az importőrök képesek tevékenységüket a meghozandó intézkedések alapján kiigazítani.

(180)

Összességében a Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése hátrányosan érintheti a kisméretű importőröket, ugyanakkor a vámok kivetésének kedvezőtlen hatását ellensúlyozhatja az a lehetőség, hogy megfelelő kerékpárokat szerezzenek be az uniós gazdasági ágazatból, más harmadik országokból, valamint tisztességes árakon Kínából is.

(181)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CEIEB kiigazította eredeti beadványát, és jelezte, hogy felmérését nem a nyilvántartást elrendelő rendelet közzétételekor végezte, hanem 2018. június 22-én online elérhetővé tette, és az azóta is elérhető.

(182)

A CEIEB továbbá azt állította, hogy felmérése nem erősítette meg, hogy az importőrök többsége folytatná üzleti tevékenységét a vámok kivetése ellenére, és utalt a 2018. október 5-én tartott meghallgatáson előadott információkra. A CEIEB előadta továbbá, hogy soha nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy többségüknek sikerült alternatív ellátási láncot találniuk az üzleti tevékenységükre gyakorolt kedvezőtlen hatás nélkül.

(183)

A CEIEB által ismertetett felmérés alapján a Bizottság megállapította, hogy a válaszadók 21 %-a jelezte, hogy vámok kivetése esetén felhagyna tevékenységével. Ez azt jelenti, hogy a válaszadók többsége abban az időben ezt nem tartotta valószínű kimenetelnek. Ezen túlmenően a 2018. október 5-én tartott meghallgatáson a CEIEB információkat szolgáltatott 15 importőr nevében, amelyek közül 4 kijelentette, hogy végleges intézkedések bevezetése esetén nem folytatná tovább a tevékenységét. Ez a 4 importőr a 15 bemutatott importőr teljes forgalmának a 8 %-át képviseli. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Unióba irányuló legnagyobb mennyiségű behozatalok alapján 5 független importőrt vett fel a mintába. Ezen reprezentatív minta alapján a Bizottság levonta következtetéseit az intézkedések importőrökre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. E tekintetben a mintában szereplő importőrök egyike sem jelezte, hogy végleges intézkedések bevezetése esetén kénytelen lenne beszüntetni a tevékenységét.

(184)

Ugyanezt a logikát követve a Bizottság megállapította, hogy ha a CEIEB felmérése során a válaszadók 33 %-a kijelentette, hogy beszüntették az elektromos kerékpárok behozatalát a Kínai Népköztársaságból, de még nem találtak alternatív megoldást, akkor a többség folytatta a Kínából érkező behozatalt, vagy pedig más ellátási forrást talált. Ezenfelül a CEIEB 2018. október 5-i meghallgatásán 12 importőr (amelyek a bemutatott 15 importőr forgalmának 96 %-át képviselték) már módosította az ellátási láncát, vagy éppen dolgozott annak módosításán. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a mintában szereplő és a Bizottság által ellenőrzött importőrökre, valamint feltehetőleg azokra az importőrökre is, amelyek támogatták az intézkedések bevezetését.

(185)

A Bizottság ennélfogva megerősítette a (177)–(179) preambulumbekezdésben ismertetett ténymegállapításait.

(186)

A CEIEB előadta továbbá, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően az importőrök ellátási lánca módosításával járó nehézségeket és költségeket, amelyeket az intézkedések bevezetése okozott, és figyelmen kívül hagyta a kisebb importőrök helyzetét.

(187)

A Bizottság nem ért egyet ezzel a megállapítással, és hivatkozik e rendelet (180) preambulumbekezdésére, valamint az ideiglenes rendelet (242) preambulumbekezdésére, amelyben egyértelműen szerepel az intézkedések bevezetésének a kisebb importőrökre gyakorolt hátrányos hatása. Ezenfelül az ideiglenes rendelet (243) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések bevezetése nem áll az importőrök érdekében. A Bizottság mindazonáltal fenntartja azt a megállapítását, miszerint ezt a kedvezőtlen hatást ellensúlyozhatja az a lehetőség, hogy megfelelő elektromos kerékpárokat szerezzenek be az uniós gazdasági ágazatból, más harmadik országokból, valamint tisztességes árakon Kínából is, valamint hogy a kedvezőtlen hatás nem haladja meg az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatását.

(188)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (243) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(189)

A CCCME, négy kínai exportáló gyártó és két importőr állítása szerint az intézkedések bevezetése csökkentené a felhasználók választási lehetőségeit, növelné az árakat és szembe menne az elektromos kerékpárok használatának előmozdítását célzó környezetvédelmi szakpolitikákkal.

(190)

A CCCME kétségbe vonta a Bizottság arra vonatkozó ideiglenes következtetését, hogy az uniós gazdasági ágazat a piac valamennyi szegmensében aktív, és azt állította, hogy a Bizottság e következtetését semmiféle bizonyítékkal nem támasztotta alá.

(191)

Két importőr azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik megfelelő termelési kapacitással a kereslet kielégítéséhez, és kétségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az alternatív beszállítói források be tudják tölteni a hiányt.

(192)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mintában szereplő gyártók ellenőrzése során beigazolódott, hogy az uniós gazdasági ágazat a piac valamennyi szegmensében aktív, ideértve a belépő szintű termékek szegmensét is.

(193)

Emellett, amint azt az ideiglenes rendelet (249) preambulumbekezdése megfogalmazta, az intézkedések várhatóan fokozzák és diverzifikálják az uniós gazdasági ágazatból és alternatív beszállítói forrásokból származó elektromos kerékpárok kínálatát azáltal, hogy helyreállítják az egyenlő versenyfeltételeket, miközben megőrzik a Kínából érkező, tisztességes árakon kínált behozatalt.

(194)

Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználási szintje, annak lehetősége, hogy a hagyományos kerékpárok előállításához használt meglévő gyártósorok egyszerűen átalakíthatók elektromos kerékpárok termeléséhez, valamint az a sebesség, amellyel az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzetben képes volt 2014 és 2016 között bővíteni termelési kapacitását, arra utal, hogy rendelkezik a kínálat terén esetlegesen felmerülő hiányok betöltéséhez szükséges potenciállal, erőforrásokkal és készségekkel.

(195)

A Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy a hagyományos kerékpárokra vonatkozó intézkedések bevezetése nem korlátozta a felhasználók választási lehetőségeit, ellenben növelte a beszállítók és a származási országok sokféleségét. Várhatóan az elektromos kerékpárok esetében is hasonlóképpen alakul majd a piac.

(196)

Az intézkedések árra gyakorolt hatását illetően a Bizottság az ideiglenes rendelet (250) és (251) preambulumbekezdésére utal, és különösen arra a megállapításra, hogy a felhasználók érdeke nem merül ki abban, hogy a Kínából érkező behozatal árhatását kárt nem okozó szintre kell mérsékelni.

(197)

A Bizottságnak ezért ezeket az állításokat el kellett utasítania.

(198)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (244)–(252) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(199)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (253) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(200)

Összefoglalva, az érdekelt felek által felvetett érvek egyike sem támasztja alá azt, hogy az érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szóló kényszerítő okok állnának fenn.

(201)

A független importőrökre gyakorolt negatív hatásokat nem lehet aránytalannak tekinteni, és azokat mérsékli az a tény, hogy rendelkezésre állnak alternatív beszállítói források, legyen szó harmadik országokról vagy az uniós gazdasági ágazatról. A dömpingellenes intézkedések uniós piacra – és különösen az uniós gazdasági ágazatra – gyakorolt pozitív hatása jelentősebb a más érdekcsoportokra gyakorolt potenciális negatív hatásnál.

(202)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (254)–(255) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősíti.

(203)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(204)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából a Bizottság figyelembe vette a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gyártók által elszenvedett kár dömpingkülönbözetek túllépése nélküli megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(205)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az exportáló gyártók egyike beadványában azt állította, hogy a Bizottság által az uniós gyártóknak kárt nem okozó ár kiszámításához használt módszer hibás. Állítása szerint a vizsgálati időszak átlagos nyereségének levonásával és a nyereségcél hozzáadásával a Bizottság figyelmen kívül hagyta az uniós gyártók által a különböző modellek esetében elért eltérő profitszinteket. A szóban forgó érdekelt fél azt állította, hogy a kárt nem okozó árat úgy kell kiszámítani, hogy a tényleges árakból le kell vonni a termékkódonként elért átlagos nyereséget, majd ezt követően kell hozzáadni a nyereségcélt.

(206)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet nem határozza meg a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításához használt konkrét módszert. Emellett a Bizottság ármegállapítása az uniós gazdasági ágazat által értékesített hasonló termékre vonatkozik. E tekintetben teljesen elfogadható módszer az, hogy a hasonló termék előállításához kapcsolódó átlagos költség meghatározásához az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagáraiból levonják az ágazat átlagos nyereségét, majd a nyereségcél hozzáadásával megállapítják a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. A Bizottság a múltban következetesen ezt a módszert használta, és tág mérlegelési jogkörrel rendelkezik az értékelés elvégzése során.

(207)

A vizsgálat során minden terméktípust egy kalap alá véve mérte fel a kárt. Ennek megfelelően valamennyi kármutatót, így a jövedelmezőséget és a nyereségcélt is az érintett termék összes terméktípusának átlagaként határozta meg. A kárt nem okozó ár megállapításakor azt a célt tartotta szem előtt, hogy megszüntesse a teljes dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt. A kár megszüntetése érdekében elegendő, ha a Bizottság a kárt nem okozó ár megállapításához minden terméktípus értékesítési árát egységesen megnöveli a vizsgálati időszakban elért tényleges nyereség és a nyereségcél közötti különbözet összegével, lehetővé téve ezáltal, hogy az uniós gazdasági ágazat elérje nyereségcélját. Nincs szükség arra, hogy a Bizottság egyenként felmérje az egyes terméktípusok jövedelmezőségi helyzetét.

(208)

Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(209)

A panaszos nem értett egyet a Bizottság által a kárt nem okozó ár kiszámítása során használt nyereségcéllal. Beadványában kifejtette, hogy a nyereségcélt nem az uniós gazdasági ágazat átlagos nyereségeként, hanem a kínai behozatal következtében nem károsodott vállalatok 2015. évi átlagos nyereségeként kellene meghatározni. A panaszos érvelése szerint a nyereségcél az az észszerűen elérhető nyereség, amelyre az uniós gyártók a dömpingelt/támogatott behozatal által okozott kár hiányában tennének szert, ezért a Bizottság értelemszerűen nem használhatja kiindulópontként a dömpingelt/támogatott behozatal miatt már jelentős kárt elszenvedett uniós gyártók jövedelmezőségét. A panaszos beadványában javaslatot tett arra, hogy ehelyett a nyereségcélt a hagyományos kerékpárok nyereségcélja (8 %) alapján lehetne meghatározni, amelyet a technológiára, a hozzáadott értékre és a beruházásra vonatkozó magasabb szintű követelmények miatt 1,5 % hozzáadásával ki kellene igazítani.

(210)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a nyereségcél az a nyereség, amelyet az uniós gazdasági ágazat egésze a kárt okozó dömping hiányában képes elérni. Ebből következően nem állapítható meg néhány kiválasztott uniós gyártó által elért nyereség alapján. A Bizottságnak ezért el kellett utasítania ezt az érvelését. Az alternatív javaslatot illetően (amely a hagyományos kerékpárokra vonatkozó vizsgálatban alkalmazott, felfelé kiigazított nyereségcél használatára irányult) a Bizottság emlékeztet arra, hogy minden vizsgálatát az érintett termékkel kapcsolatos ügy egyedi tényei alapján, nem pedig más termékekre vonatkozó vizsgálatokban megállapított tények alapján végzi el. Ebben a konkrét ügyben a Bizottság megerősítette, hogy az alkalmazott nyereségcél helyes, és nem látja indokoltnak, hogy más termék nyereségcéljának használatához folyamodjon. A kérelmet tehát a Bizottságnak el kellett utasítania.

(211)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos megismételte állításait, és előadta, hogy más esetekben a Bizottság eltért a haszonkulcs releváns körülmények alapján történő megállapítása során alkalmazott szabványos módszertanától. A (210) preambulumbekezdésben már említettek alapján a Bizottság emlékeztet arra, hogy minden egyes eset értékelésére az adott konkrét tények alapján kerül sor. Ebben a konkrét esetben a Bizottság megállapította, hogy nem volt olyan különleges körülmény, ami indokolta volna a csupán bizonyos gyártók által elért haszon alkalmazását, amint azt a panaszos kérte. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(212)

Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy az (59)–(63) preambulumbekezdésben foglaltak szerint figyelembe vett bizonyos, a mintában szereplő uniós gyártók oldalán felmerült költségeket az uniós gazdasági ágazat számára kárt nem okozó ár kiigazítása érdekében. A kár megszüntetéséhez szükséges szint ennek megfelelően kiigazításra került, ami a kárkülönbözet 3–5 %-os csökkenését eredményezte. A (72) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az említett kiigazítás a Giant által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően benyújtott kérelem tárgyát képezte. Ezt a kérést a Bizottság elfogadta, és arról tájékoztatta az érdekelt feleket; további észrevétel nem érkezett.

(213)

Tekintettel a (212) preambulumbekezdésben említett kiigazításra és a kár megszüntetéséhez szükséges szinttel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (257)–(262) preambulumbekezdésében leírt módszer megerősítést nyert.

(214)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az egyik kínai exportáló gyártó, a Wettsen Corporation árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel.

(215)

A Wettsen Corporation nem szerepelt a mintában, és bár egyedi vizsgálatot kért, ez a kérelem minden más, egyedi vizsgálatra vonatkozó kérelemmel együtt elutasításra került.

(216)

Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás-felajánlás elutasításának számos oka volt, amelyről a Wettsen Corporationt külön levélben értesítették. Ezek az okok a következők voltak:

(217)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a dömping- és kárkülönbözet megállapított szintje közül az alacsonyabbikat figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az érintett termék behozatalára, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően. Ebben az esetben, egy kínai exportáló gyártó kivételével, a végleges dömpingellenes vámtétel tehát a megállapított kárkülönbözetek szintjén kerül meghatározásra.

(218)

Megjegyzendő, hogy a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan egy szubvencióellenes vizsgálatra is sor került. Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 24. cikkének (1) bekezdése alapján, tekintettel az alacsonyabb vám szabályának alkalmazására és arra, hogy a végleges támogatási ráta alacsonyabb a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, indokolt a megállapított végleges támogatási ráta mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vám bevezetése, majd végleges dömpingellenes vám kivetése, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges szint mértékében.

(219)

A Yadea Technology Group Co., Ltd (a továbbiakban: Yadea) esetében vállalatspecifikus kárkülönbözetet (13) állapítottak meg a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatban a Yadea által rendelkezésre bocsátott információk alapján. A Bizottság ezért helyénvalónak tartotta, hogy a dömpingellenes vám és a kiegyenlítő vám összesített hatásának felmérése során a dömpingellenes vizsgálatban az együttműködő vállalatok tekintetében megállapított kárkülönbözet helyett a Yadea vállalatspecifikus kárkülönbözetét használja.

(220)

Emellett a Yadea – a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél alacsonyabb dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártó – esetében a végleges kiegyenlítő vámot a megállapított végleges támogatási ráta szintjén határozták meg, a végleges dömpingellenes vámot pedig a kiegyenlítő vám összegével csökkentett vonatkozó dömpingkülönbözet szintjén vetették ki. A kiegyenlítő vám levonására azért volt szükség, mert abban a helyzetben, amikor a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján határozzák meg, a támogatási szintet és a teljes dömpingszintet tükröző halmozott vám kivetése a támogatás hatásainak kétszeres kiegyenlítését eredményezheti („kétszeres beszámítás”). Az alaprendelet 18. cikke értelmében a dömpingellenes vizsgálatban nem együttműködő vállalatokra (noha a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatban együttműködnek) maradvány dömpingkülönbözet és kárkülönbözet vethető ki.

(221)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Giant által benyújtott, a (72) és a (212) preambulumbekezdésben leírt kérelem elfogadása, valamint a párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatban a kiegyenlítő vámok megváltozása a dömpingellenes vámok megváltozását eredményezte. Ezt a változást közölték az érdekelt felekkel, és az nem képezte további észrevételek tárgyát a dömpingellenes vizsgálat keretében.

(222)

Ezért a bevezetésre kerülő végleges dömpingellenes vámtételek az alábbi 6. táblázatnak megfelelően a következők:

6. táblázat

Végleges intézkedések

(223)

Az ebben a rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján állapította meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Emiatt e vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos szintű vámmal) kizárólag a Kínából származó és a vállalatok – vagyis az említett konkrét jogi személyek – által gyártott érintett termék behozatalára alkalmazandók. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott importált érintett termékekre; azokra az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételek alkalmazandók.

(224)

A szóban forgó, egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogi személy nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (15) kell intézni, mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi dömpingellenes vámtételekben részesülő vállalatok felsorolásának aktualizálásával.

(225)

Azokban az esetekben, amikor a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a kiegyenlítő vámot levonták a dömpingellenes vám összegéből, a kiegyenlítő vám beszedésével a Bizottság igyekszik kiegyenlíteni mind a kiegyenlíthető támogatás, mind a dömpingkülönbözet hatásait (a támogatási ráta mértékéig). Következésképpen a beszedett vám visszatérítésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha bizonyítást nyert, hogy a szóban forgó vám meghaladja a tényleges támogatási rátát és a megfelelő dömpingkülönbözetet. Ezért az (EU) 2016/1037 rendelet 21. cikke értelmében végzett visszatérítési vizsgálatokban mérlegelni kell az exportáló gyártónak a visszatérítési vizsgálattal érintett időszakban fennálló tényleges dömpingkülönbözethez viszonyított helyzetét is.

(226)

Amennyiben az alacsonyabb egyedi dömpingellenes vámtételben részesülő valamely vállalat kiviteli volumene az érintett intézkedések elrendelése után jelentősen nőne, ezt a volumennövekedést önmagában a kereskedelmi szerkezet intézkedések elrendelése miatti, az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megváltozásának lehetne tekinteni. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(227)

A vámtételek közötti jelentős különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(228)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vámtétel nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba, kivéve, ha ez utóbbiak teljesítik a 3. cikkben meghatározott feltételeket.

(229)

Az új exportőrök és a mintába fel nem vett, e rendelet I. és II. mellékletében említett együttműködő vállalatok közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy az ez utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagos vámot kell alkalmazni az esetleges új exportőrökre is, amelyek máskülönben az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint felülvizsgálatra lennének jogosultak.

(230)

A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatára (16) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

(231)

Amint azt az (5) preambulumbekezdés említi, a Bizottság 2018. május 3-án az uniós gazdasági ágazat kérésére nyilvántartásbavételi kötelezettséget írt elő a Kínából származó érintett termékre. Ezt a kérelmet azóta visszavonták, így a kérdést a továbbiakban a Bizottság nem vizsgálta.

(232)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(233)

A végleges vámtételek az ideiglenes vámtételeknél alacsonyabbak. Ennélfogva a végleges dömpingellenes vámtételt meghaladóan biztosított összegeket fel kell szabadítani.

(234)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,