(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2017. december 21-én szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó elektromos kerékpárok Európai Unióba történő behozatala tekintetében. A Bizottság a vizsgálatot az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikke alapján indította el. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) (2) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2017. november 8-án az Európai Kerékpárgyártók Szövetsége (European Bicycle Manufacturers Association, a továbbiakban: EBMA, panaszos) panaszt nyújtott be a teljes uniós elektromoskerékpár-gyártás több mint 25 %-át képviselő uniós gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt arról, (3) hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. A kínai kormány elfogadta a konzultációra irányuló felkérést, és a konzultációra 2017. december 18-án sor is került. A konzultáció során a Bizottság kellő mértékben figyelembe vette a kínai kormány által megfogalmazott észrevételeket. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

A Bizottság 2018. július 18-án ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó ugyanezen termék behozatalára (4) (a továbbiakban: dömpingellenes rendelet) egy 2017. október 20-án közzétett értesítéssel megindított vizsgálat keretében (5) (a továbbiakban: párhuzamos dömpingellenes vizsgálat).

(5)

Az e szubvencióellenes vizsgálat, illetve a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat keretében a kárra, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozóan végzett elemzések értelemszerűen megegyeznek, mivel az uniós gazdasági ágazat meghatározása és az azt képviselő uniós gyártók mindkét vizsgálatban azonosak, és a vizsgálati időszak is megegyezik. A Bizottság az e szempontokhoz kapcsolódó valamennyi lényeges elemet a jelenlegi vizsgálatban is figyelembe vette.

(6)

Az eljárás megindítását követően a kínai kormány, valamint a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: CCCME) és az Európai Elektromoskerékpár-importőrök Közössége (a továbbiakban: CEIEB) – utóbbi két szervezet több érdekelt fél képviseletében – észrevételeket nyújtott be.

(7)

Ezek a felek azzal érveltek, hogy azok az indokok, amelyekre tekintettel a Bizottság helyt adott a panaszt támogató egyes érdekelt felek kilétének bizalmas kezelésére irányuló kérelemnek, elégtelenek és megalapozatlanok voltak. Emellett hozzátették, hogy egyes uniós gyártók teljes elektromos kerékpárokat hoznak be Kínából, így az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében nem tekinthetők az uniós gazdasági ágazat részének. Rámutattak arra, hogy egyes érdekelt felek kilétének bizalmas kezelése miatt az exportáló gyártók ebben az ügyben nem tudják megfelelően vizsgálni a legitimációt. Hasonlóképpen azzal érveltek, hogy a panasz nem tartalmazza sem a hasonló termék valamennyi ismert uniós gyártójának felsorolását, sem az általuk előállított volument és értéket.

(8)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján nem zárhatók ki egyes uniós gyártók az uniós gazdasági ágazat szereplőinek köréből csupán azért, mert importálják az érintett terméket. Ezenfelül a Bizottság kielégítőnek találta az uniós gazdasági ágazattól az ezen eljárás megindításához kapott támogatást. Továbbá a panaszban szerepelt az ismert uniós gyártók felsorolása (6), valamint teljes termelési volumenük (7). Az érdekelt felek ennek megfelelően értékelhették a hasonló termék ismert uniós gyártóinak felsorolását.

(9)

Ennek alapján a kínai kormány, a CCCME és a CEIEB megállapíthatta, hogy az uniós gyártóként felsorolt vállalatok közül kettő importál is elektromos kerékpárokat az érintett országból. Ennek alapján egyértelmű, hogy az érdekelt felek e tekintetben teljeskörűen gyakorolhatták a védelemhez való jogukat.

(10)

Emiatt a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(11)

A CCCME azzal érvelt továbbá, hogy a panasz nem tartalmazott olyan kellő erejű bizonyítékokat, amelyek elegendőek voltak a vizsgálat megindításához. Ezt az állítását a CCCME négy indokkal támasztotta alá.

(12)

Először: a kínai vámhatóságoktól kapott kiviteli statisztikákon alapuló behozatali adatok, valamint azoknak a mostani vizsgálatban érintett termék kiszűrése céljából végzett kiigazításai nem kezelhetők bizalmasan, és azok forrását a Bizottságnak megfelelően meg kell vizsgálnia.

(13)

Másodszor: a panaszban foglalt egyes információk – például az, hogy az érintett kínai gazdasági ágazat állítólag kapacitásfelesleggel rendelkezik – félrevezetők, mivel nemcsak az elektromos kerékpárok ágazatára, hanem az elektromos kerékpárokra és a kerékpárokra együttesen vonatkoznak. Ugyanígy az elektromos kerékpárok uniós piacának értéke is túl van becsülve, mivel az nemcsak az elektromos kerékpárokat, hanem valamennyi könnyű elektromos járművet magában foglalja.

(14)

Harmadszor: a panasz a kínai elektromoskerékpár-piac támogatásával kapcsolatos állításokat helyezi előtérbe, ugyanakkor egyáltalán nem vizsgálja az Európában biztosított támogatásokat.

(15)

Negyedszer: a CCCME szerint a panaszban egy sor megalapozatlan, a kínai elektromoskerékpár-ágazat számára káros állítás található, amelyek szerint ebben az ágazatban az uniós gyártók képviselik az innovációt, míg a kínai gyártók csupán másolják az elektromos kerékpárok technológiája területén az Unióban folyó innováció eredményeit.

(16)

A Bizottság a panaszt az alaprendelet 10. cikkével összhangban vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy teljesültek a vizsgálat megindítására vonatkozó követelmények, vagyis a panaszos által benyújtott bizonyítékok kellően helytállóak és pontosak voltak. Az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a panasznak a panaszos számára szokásszerűen hozzáférhető információkat kell tartalmaznia az említett rendelkezésben felsorolt tényezőkre vonatkozóan. A benyújtott bizonyítékok alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a követelmény teljesült. E tekintetben a CCCME által felvetett egyik szempont sem játszott döntő szerepet a Bizottság azon döntésében, hogy vizsgálatot indít a vélelmezetten kárt okozó támogatás ügyében.

(17)

Először is, a kínai behozatali adatokat illetően a Bizottság hivatkozik az (EU) 2018/671 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (8) 3.2. szakaszára és e rendelet 4.3.1. szakaszára, amelyek kellő mélységben foglalkoznak ezzel az érvvel.

(18)

Másodsorban a kínai kapacitásfelesleget illetően: mindenképpen indokolt az elektromos kerékpárok és a kerékpárok együttes vizsgálata, mivel a kerékpár-termelési kapacitás csekély anyagi és energiaráfordítással elektromoskerékpár-termelési kapacitássá alakítható (lásd a (634) preambulumbekezdést), és bizonyított, hogy ezt a mindkét terméket gyártó vállalatok rendszeresen meg is teszik.

(19)

Végezetül, az innovációval és a másolással, illetőleg az uniós támogatással kapcsolatos érvek érdektelenek az ezen eljárás megindítását megalapozó értékelés szempontjából, mert ezek az állítások nem tartoznak az e célból figyelembe vett tényezők közé.

(20)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott a támogatással és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatban a vizsgálat megindításához.

(21)

A panaszos 2018. január 31-én az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be a Kínából származó elektromos kerékpárok behozatalainak nyilvántartásba vétele iránt. 2018. május 3-án a Bizottság a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet útján 2018. május 4-i hatállyal nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó elektromos kerékpárok behozatalára vonatkozóan.

(22)

A nyilvántartásba vétel iránti kérelemre válaszul az érdekelt felek észrevételeket nyújtottak be, amelyekkel a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet foglalkozott. A Bizottság megerősítette, hogy a panaszosok elegendő bizonyítékot szolgáltattak annak alátámasztására, hogy a behozatal nyilvántartásba vétele indokolt. Különösen sokat nyomott a latban a Kínából származó behozatal és az ország piaci részesedésének erőteljes növekedése. Emiatt a Bizottság elutasította az észrevételeket.

(23)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2016. október 1. és 2017. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2014. január 1. és 2017. szeptember 30. közötti időszak adatait elemezte (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(24)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai kormányt, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, továbbá az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte azokat a részvételre.

(25)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(26)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 27. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(27)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság rögzítette, hogy ideiglenesen meghatározott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék vizsgálati időszakon belüli legnagyobb reprezentatív értékesítési volumenei alapján választotta ki úgy, hogy egyúttal biztosítsa a terméktípusok megfelelő képviseletét és a megfelelő földrajzi eloszlást.

(28)

A minta négy uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók a teljes termelési volumen 60 %-át, az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének pedig 58 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(29)

Ennek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(30)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(31)

Huszonegy független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba érkező behozatal legnagyobb mennyisége alapján öt független importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság valamennyi ismert érintett importőr véleményét kikérte a minta kiválasztásáról.

(32)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a minta reprezentatív az együttműködő importőrökre nézve.

(33)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínai Népköztársaságban működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenfelül felkérte a kínai kormányhatóságokat, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(34)

Az érintett ország hetvennyolc exportáló gyártója (gyártócsoportja) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság az alábbi, az exportáló gyártók öt csoportjából álló mintát választotta ki – az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban – a (60) preambulumbekezdésben szereplő érintett termék Unióba irányuló kivitelének volumene alapján, ugyanakkor figyelembe véve az érintett termékkel kapcsolatos beruházások mértékét a vizsgálati időszakban, valamint a földrajzi eloszlást. Ez a minta az Unióba irányuló azon legnagyobb reprezentatív kiviteli mennyiségnek tekinthető, amely a rendelkezésre álló időn belül észszerűen megvizsgálható:

(35)

Az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai (a továbbiakban: mintában szereplő exportáló gyártók) 43 %-át adták az érintett termék Unióba irányuló összbehozatalának.

(36)

Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi ismert, érintett exportáló gyártó, továbbá a kínai kormány véleményét is kikérték a minta kiválasztásáról. A javasolt mintával kapcsolatban a panaszostól és három – egy, a mintában szereplő és kettő, a mintában nem szereplő – exportáló gyártótól érkezett észrevétel.

(37)

A panaszos megjegyezte, hogy Tianjin és Jiangsu tartományban gyártják a legnagyobb mennyiségben az elektromos kerékpárokat. Ezzel összefüggésben a panaszos úgy érvelt, hogy a javasolt minta nem képviseli kellő súllyal a Tianjin tartománybeli vállalatokat, ezért javasolta egy további exportáló gyártó felvételét a mintába.

(38)

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók vagy vállalatcsoportok közül kettő Tianjinban működik. Ebből kifolyólag a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Tianjin tartományi jogú városban működő vállalatok megfelelő mértékben képviseltették magukat.

(39)

Az egyik együttműködő, de a mintában nem szereplő gyártó kérelmezte a mintába való felvételét. Kérelme három érven alapult. Először is, a vállalat egy vele kapcsolatban álló kereskedőn keresztül exportált az Unióba. Másodszor: a vállalat nagy mennyiségű gyártási alapanyagot importált. Harmadszor: a vállalat felvétele révén bővülne a minta földrajzi eloszlása.

(40)

A Bizottság úgy találta, hogy az első két érv nem feltétele a minta kiválasztásának, aminek a 27. cikk (1) bekezdése szerint a vizsgálat tárgyát képező termék azon legnagyobb reprezentatív kiviteli mennyiségén kell alapulnia, amely a rendelkezésre álló időn belül észszerűen megvizsgálható. Ezen túlmenően a mintavétel során jelentkező vállalatok közül többen velük kapcsolatban álló kereskedőn keresztül értékesítenek az Unióban, és gyártási alapanyagokat is exportálnak. A Bizottság emellett már korábban megállapította, hogy a javasolt minta kellő mértékű földrajzi eloszlást biztosít, mivel lefedi az elektromoskerékpár-gyártás szempontjából legjelentősebb három régiót, ezért a kérelmet elutasította.

(41)

Az egyik mintában szereplő exportáló gyártó kérelmezte, hogy mentsék fel a mintavételben való részvétel alól. Kérelme három érven alapult. Először is, a vállalat a másik négy, a mintában szereplő csoporthoz képest alacsonyabb volument exportált. Másodszor: lefelé módosította beruházásainak szintjét, rámutatva arra, hogy a Bizottság által figyelembe vett összeg magában foglalta a más termékek tekintetében eszközölt beruházásait is. Harmadszor: a működési területéül szolgáló földrajzi térséget már lefedték a mintában szereplő más vállalatok.

(42)

A Bizottság a minta kiválasztása során nem csupán az Európai Unióba irányuló kivitel mennyiségét tartotta szem előtt, hanem figyelembe vette a vélelmezett támogatás jeleit is, az együttműködő vállalatok utolsó rendelkezésre álló éves pénzügyi kimutatásában szereplő információk alapján, valamint a vizsgálati időszakban tapasztalt földrajzi eloszlást. Mindezen tényezőket fontolóra véve a szóban forgó exportáló gyártó úgy tekinthető, hogy már képviselteti magát a kiválasztott mintában.

(43)

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy változatlan formában a javasolt mintát alkalmazza végleges mintaként.

(44)

A mintában nem szereplő két exportáló gyártó az exportáló gyártók számára összeállított szubvencióellenes kérdőívre adott válaszában hivatalosan kérte az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatát. Az egyikük egy csoport, amely két kapcsolatban álló vállalatot foglal magában, míg a másik gyártó az érintett termék vonatkozásában nem áll kapcsolatban más vállalattal. A mintában szereplő öt vállalatcsoport mellett két további kérelem vizsgálata azonban túlzott terhet jelentene, és észszerűen nem várható el a vizsgálatra rendelkezésre álló idő alatt. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy ez a vizsgálat párhuzamosan zajlik az ugyanezen érintett termék vonatkozásában folyó dömpingellenes vizsgálattal, és átfedések alakultak ki a Bizottság egyidejűleg folytatott más vizsgálataival is. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy egyetlen egyedi vizsgálat iránti kérelemnek sem ad helyt, és ennek megfelelően tájékoztatta az érintett vállalatokat.

(45)

Az egyik exportáló gyártó – a Wettsen Corporation – ismét hangsúlyozta, hogy a helyzetét egyedileg kellett volna megvizsgálni, és egyedi támogatási összeget és kárkülönbözetet számíthattak volna ki számára. Ez a vállalat azt állította, hogy tisztességtelen és észszerűtlen lenne, ha a rá alkalmazott támogatás és kárkülönbözet a mintában szereplő vállalatok adatain alapulna.

(46)

A Bizottság elutasította ezeket az észrevételeket, mivel úgy ítélte meg, hogy a kiválasztott minta – amint azt a (35) preambulumbekezdés mutatja – már reprezentatív, mivel azt 11 különböző jogi személyből álló öt gyártói csoport alkotja. Következésképpen a minta megfelel az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdése b) pontjának, továbbá a Bizottság megerősítette, hogy a vizsgálatra rendelkezésre álló idő alatt nem tudta volna az elemzést egy további vállalat esetében elvégezni. A Bizottság megjegyezte, hogy mindenesetre az ilyen együttműködő exportáló gyártó az alaprendelet 20. cikkének megfelelően gyorsított felülvizsgálatot kérhet.

(47)

A Bizottság eljuttatott egy kérdőívet a kínai kormány részére. Ez a kérdőív magában foglalta a China Development Bank (a továbbiakban: CDB), a China Export Import Bank (a továbbiakban: EXIM), a Bank of China (a továbbiakban: BOC), az Agricultural Bank of China (a továbbiakban: ABC), a China Construction Bank (a továbbiakban: CCB), az Industrial and Commercial Bank of China (a továbbiakban: ICBC), valamint a China Export & Credit Insurance Corporation (a továbbiakban: Sinosure) számára összeállított egyedi kérdőíveket is. Ezekre a bankokra és intézményekre a panasz kifejezetten (többek között a korábbi bizottsági vizsgálatok ténymegállapításai alapján) mint az ösztönözött iparágak számára – beleértve az elektromoskerékpár-gyártókat is – támogatásnyújtásra utasított és támogatásnyújtással megbízott közjogi intézményekre vagy szervekre utalt.

(48)

A Bizottság felkérte továbbá a kínai kormányt, hogy továbbítsa a pénzügyi intézmények számára készült egyedi kérdőívet minden olyan pénzügyi intézménynek, amely hiteleket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártóknak vagy (exportvásárlói hitelekkel összefüggésben) a mintában szereplő exportáló gyártók vevőinek, amelyek kilétéről a mintában szereplő exportáló gyártók nyújtanak tájékoztatást. A Bizottság felkérte az exportáló gyártókat, hogy juttassák el a kínai kormány részére az ügyben érdekelt, megkeresendő pénzügyi intézmények listáját. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy gyűjtsön össze minden, e pénzügyi intézmények által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(49)

A kínai kormány részére összeállított kérdőív olyan alapanyagokat (például összeszerelt vagy összeszereletlen akkumulátorokat, motorokat és egyéb kerékpáralkatrészeket) gyártó vállalatok számára is tartalmazott egyedi kérdőíveket, amelyek részben vagy teljes mértékben állami tulajdonban állnak vagy magántulajdonban állnak ugyan, de a kormány utasításai szerint működnek. E tekintetben arra is felkérték a kínai kormányt, hogy továbbítsa ezt az alapanyaggyártók számára készült egyedi kérdőívet minden olyan gyártónak, amely a mintában szereplő exportáló gyártók bevallása szerint gyártási alapanyagokkal látta el a mintában szereplő exportáló gyártókat. A Bizottság felkérte az exportáló gyártókat, hogy juttassák el a kínai kormány részére a megkeresendő alapanyaggyártók listáját. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy gyűjtsön össze minden, e vállalatok által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(50)

Az egyik alapanyag-beszállító, a Bafang Electric (Suzhou) Co., Ltd (a továbbiakban: Bafang) saját elhatározásából jelentkezett és kérte, hogy juttassák el részére az alapanyaggyártók számára készült kérdőívet. A vállalat az öt mintában szereplő exportáló gyártó közül három számára biztosított gyártási alapanyagokat. Ezért a Bizottság megküldte a Bafang részére az alapanyaggyártók számára készült egyedi kérdőívet.

(51)

Emellett kérdőíveket küldtek ki az exportáló gyártók öt mintában szereplő csoportjának, a mintában szereplő uniós gyártóknak és független importőröknek.

(52)

A kínai kormány benyújtotta kérdőívre adott válaszait a Bizottságnak. Ezek az EXIM, az ABC, a BOC, az ICBC és a Sinosure egyedi kérdőívre adott válaszait tartalmazták. A Bizottság ezenfelül kézhez kapta az exportáló gyártók öt mintában szereplő csoportjának, az (50) preambulumbekezdésben említett kínai alapanyag-beszállítónak, a mintában szereplő uniós gyártóknak és a mintában szereplő független importőröknek a kérdőívre adott válaszait is.

(53)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, az ebből eredő károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt.

(54)

Ellenőrző látogatásra került sor a Kínai Kereskedelmi Minisztériumnál, amely látogatáson más érintett minisztériumok tisztségviselői is részt vettek (a továbbiakban: a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás). Az ellenőrző látogatáson továbbá a következő pénzügyi intézmények képviselői is jelen voltak:

(55)

Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra került sor továbbá a következő vállalatok telephelyén:

(56)

A Bizottság megfelelő módon tájékoztatta a fenti vállalatokat az ellenőrző látogatások eredményéről.

(57)

A vizsgálat összetettségére és az érdekelt felek nagy számára való tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy ebben az ügyben nem vezet be ideiglenes intézkedéseket. 2018. szeptember 24-én a Bizottság tájékoztatta valamennyi érdekelt felet, hogy a Kínából származó elektromos kerékpárok Unióba irányuló behozatalára nem vet ki ideiglenes kiegyenlítő vámokat, ugyanakkor folytatja a vizsgálatot.

(58)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához.

(59)

2018. október 31-én a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az elektromos kerékpárok Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és felkérte azokat, hogy 25 napon belül tegyék meg észrevételeiket. E tájékoztatás keretében a Bizottság az ellenőrző látogatások eredményeit is ismertette az érdekelt felekkel, így többek között azokról az esetekről is beszámolt, amikor a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényeket felhasználni.

(60)

Az érintett termék: a Kínából származó, jelenleg a 8711 60 10 és ex 8711 60 90 (TARIC-kód: 8711609010) KN-kódok alá tartozó, elektromos segédmotorral felszerelt pedálhajtásos kerékpárok (a továbbiakban: érintett termék, elektromos kerékpár).

(61)

Ez a meghatározás különböző típusú elektromos kerékpárokat foglal magában.

(62)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető végfelhasználási területeik is megegyeznek:

(63)

Így az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében ezeket a termékeket hasonló terméknek kell tekinteni.

(64)

A vizsgálat megindítását követő észrevételeiben a kínai kormány és a CCCME vitatta a Bizottság azon szándékát, hogy minden elektromos kerékpárt egyetlen termékcsoportnak tekintsen. Így különösen azzal érvelt, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárokat (a 25 km/h-t meghaladó, legfeljebb 45 km/h sebességű elektromos kerékpárokat) ki kell vonni a vizsgálat hatálya alól. Állításuk szerint, míg az általános elektromos kerékpárok motorjának legnagyobb teljesítménye (9) 250 W, az elektromos gyorsasági kerékpárok motorja nagyobb teljesítményű, jellemzően 350–500 W lehet.

(65)

Ezen érdekelt felek azzal érveltek, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok lényegesen eltérő jellemzőkkel és rendeltetéssel bírnak, emellett az áruk is lényegesen eltérő. A fogyasztók szempontjából az elektromos gyorsasági kerékpárok nem felcserélhetők a jelen vizsgálat hatálya alá vont többi elektromos kerékpárral.

(66)

A kínai kormány és a CCCME szerint az elektromos gyorsasági kerékpárok több okból is különböznek más elektromos kerékpároktól. Először is más nyersanyagokból és alkotóelemekből készülnek. Például az elektromos gyorsasági kerékpárok motorja nagyobb teljesítményű, emellett az ilyen elektromos kerékpárok anyaga erősebb és jobb minőségű.

(67)

Másodszor: lényegesen eltérnek a költségek és az árak is. Mivel az elektromos gyorsasági kerékpárok gyártásához felhasznált alkatrészek minőségére és erősségére szigorúbb előírások vonatkoznak, az elektromos gyorsasági kerékpárok előállítási költsége magasabb az általános elektromos kerékpárokénál, emiatt pedig magasabb végső értékesítési áruk is.

(68)

Harmadszor: eltérőek a KN-kódok. 2017. január 1-je óta az általános elektromos kerékpárok a 8711 60 10, az elektromos gyorsasági kerékpárok a 8711 60 90 KN-kód alá tartoznak. 2017 előtt az általános elektromos kerékpárok az (ex) 8711 90 10, az elektromos gyorsasági kerékpárok az (ex) 8711 90 90 KN-kód alá tartoztak.

(69)

Negyedszer: az elektromos gyorsasági kerékpárok az L1e-B járműkategóriába tartozó gépjárműnek minősülnek, így csak vezetői engedéllyel és sisak használata mellett vezethetők. Az általános elektromos kerékpárokra nem vonatkoznak ilyen előírások. Ezek az előírások jelentős mértékben korlátozzák az elektromos gyorsasági kerékpárok vásárló- és üzemeltetői körét.

(70)

Ötödször: az elektromos gyorsasági kerékpárokat más típusú fogyasztók vásárolják. Rendszerint az általános elektromos kerékpárok vásárlói főként irodai alkalmazottak és idősek, akik a kiegészítő elektromos hajtásból eredő többletteljesítményt értékelik, míg az elektromos gyorsasági kerékpárok vásárlói főként fiatalok, akik az ilyen elektromos kerékpárokat nagyobb igénybevétellel járó, illetve sporttevékenységhez használják.

(71)

A panaszos szerint valamennyi elektromos kerékpár azonos lényegi jellemzőkkel rendelkezik. Így különösen mindkét említett típus pedállal való hajtásra tervezett, a pedálhajtás segítése céljából elektromos segédmotorral felszerelt kerékpár. Ezenkívül minden elektromos kerékpárra azonos, az EN 15194 európai szabvány szerinti vizsgálati eljárások vonatkoznak. Ennek alapján a panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a mostani vizsgálat alkalmazásában az összes típus egy terméknek tekinthető.

(72)

A panaszos rámutatott továbbá arra, hogy a segédmotoros rásegítés sebességhatára könnyen módosítható 25 km/h-ról 45 km/h-ra (és megfordítva), mivel ez elsősorban szoftverprogramozási kérdés, és nem tényleges fizikai eltéréseken múlik.

(73)

A vizsgálat során egy importőr azt állította, hogy az L1e-A kategóriába tartozó elektromos kerékpárokat ki kell vonni a vizsgálat termékköréből. Az L1e-A kategóriába olyan elektromos kerékpárok tartoznak, amelyeknél a segédmotoros rásegítés legfeljebb 25 km/h-ig, a motorteljesítmény legfeljebb 1 kW-ig terjed. Az L1e-A kategóriájú elektromos kerékpárokat állítólag nem gyártják az Unióban, és azokat a panasz konkrétan nem említi. Az importőr azt állította továbbá, hogy az L1e-A kategóriájú elektromos kerékpárok nem okozhattak kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel az első L1e-A kategóriájú elektromos kerékpárt több mint nyolc héttel azt követően értékesítették az uniós piacon, hogy a panaszos benyújtotta a panaszt.

(74)

A Bizottság maradéktalanul figyelembe vette ezeket az észrevételeket. Megállapította, hogy a panasz termékköre valóban minden, elektromos segédmotorral felszerelt pedálhajtásos kerékpárra kiterjed. A panasz termékköre nem tartalmaz járműkategóriára vonatkozó korlátozást. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az L1e-A kategóriájú elektromos kerékpár a panasz hatálya alá tartozik. A (73) preambulumbekezdésben említett importőr honlapjáról emellett az is egyértelműen kiderült, hogy az L1e-A típusú elektromos kerékpárok az általános elektromos kerékpárok minden előnyével rendelkeznek, csak nagyobb teljesítményűek.

(75)

Az elektromos gyorsasági kerékpárokkal kapcsolatban azt állítják, hogy e kerékpárok előállítási költsége és értékesítési ára lényegesen magasabb. Ez önmagában nem ok egy terméknek a termékkörből való kizárására, mivel a termékkör általában különböző árakon értékesített termékeket foglal magában. A Bizottság ugyanakkor figyelembe veszi ezt a tényezőt az árak összehasonlítása és a kárkülönbözet kiszámítása során.

(76)

Az eltérő használattal és fogyasztói megítéléssel kapcsolatos érv szerint az általános elektromos kerékpárok döntő többségét idősek, szabadidős kerékpárosok, valamint irodai alkalmazottak részére értékesítik, míg az elektromos gyorsasági kerékpárokat leginkább nagyobb igénybevétellel járó tevékenységekhez, például ingázáshoz használják. Mivel azonban az irodai alkalmazottak valószínűleg az otthonuk és a munkahelyük közötti közlekedéshez használják általános elektromos kerékpárjukat, az ilyen használat igen hasonló az elektromos gyorsasági kerékpárok ingázás céljára való használatához. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a rendeltetés és a fogyasztói megítélés jelentős átfedést mutat, ennélfogva pedig nem indokolt a termék kizárása.

(77)

Mindkét kizárásra irányuló kérelmet illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok és az L1e-A kategóriájú kerékpárok az egyéb elektromos kerékpárokkal azonos fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, így a termékkörbe tartoznak. Bár a Bizottság tudomásul vette, hogy az érintett termék általános kategóriáján belül különböző terméktípusok vannak, ezzel önmagában nem indokolható a termékkörből való kizárás. Az érintett termék azonos általános kategóriáján belüli eltérő tarifális besorolás szintén nem olyan kritérium, amely önmagában indokolná a kizárást. Sőt, a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokban az érintett termék igen gyakran foglal magában több vámtarifaszámot. Végül az érintett termék vagy a hasonló termék értékesítést követő felhasználására vonatkozó előírások nem érintik azokat az alapvető fizikai jellemzőket, amelyek a szubvencióellenes vizsgálatok szempontjából meghatározzák az adott terméket. Ugyanígy a termékkört nem az egyik vagy másik terméktípust választó fogyasztói kategóriák határozzák meg. Emiatt a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(78)

Egy importőr azt állította, hogy a háromkerekű elektromos kerékpárokat ki kell vonni a vizsgálat termékköréből. Állítása szerint nem egyértelmű, hogy a vizsgálat valójában a kerékpárok összes típusára (a két-, három- és a négykerekű kerékpárokra) egyaránt kiterjed-e, vagy csak a kétkerekű kerékpárokra, mivel az eljárás megindításáról szóló értesítés címe szerint a szubvencióellenes eljárás az elektromos kerékpárok behozatalára irányul.

(79)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a vizsgálat termékkörét nem az eljárás megindításáról szóló értesítés címe, hanem annak 2., a vizsgált termékkel foglalkozó szakasza határozza meg. Az említett szakasz egyértelműen meghatározza, hogy a vizsgált termék „kerékpárokat” foglal magában. A „kerékpár” fogalma nem korlátozódik a kétkerekű kerékpárokra, hanem magában foglalja a három- és a négykerekű kerékpárokat is. Mivel a kétkerekű kerékpár messze a kerékpár leggyakoribb típusa, az értesítés címében „kerékpár” szerepelt anélkül, hogy ez kizárta volna a vizsgálat hatálya alól a kerékpárok egyéb típusait. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(80)

Az importőr azt állította továbbá, hogy a vizsgálat kifejezetten kétkerekű kerékpárokra irányult. A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Információgyűjtése az elektromos kerékpárok minden típusára kiterjedt. Az uniós gyártóknak és az exportáló gyártóknak az általuk gyártott és az uniós piacon értékesített valamennyi termékre vonatkozóan fel kellett tüntetniük a kerekek számát. Egyértelmű tehát, hogy a háromkerekű kerékpárokat a vizsgálat során külön azonosították és vizsgálták. Mivel a kétkerekű kerékpárok vitathatatlanul a kerékpárok leggyakoribb típusát alkotják, nem meglepő, hogy az „elektromos kerékpár” kifejezés a vizsgálatban és a piacon egyaránt általánosan vonatkozik az elektromos kerékpárok minden típusára. Ez nem jelenti azt, hogy a vizsgálat nem vette figyelembe a kerékpárok egyéb típusait.

(81)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok, az L1e-A kategóriájú elektromos kerékpárok, valamint a háromkerekű elektromos kerékpárok azonos alapvető fizikai jellemzőkkel és végső felhasználási módokkal rendelkeznek, mint az elektromos kerékpárok egyéb típusai, így nem zárhatók ki a vizsgálat termékköréből.

(82)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően három kínai exportáló gyártó, egy importőr, valamint a CCCME ismételten hangsúlyozta, hogy az állításuk nem foglalta magában az olyan elektromos kerékpárokat, amelyeknél a segédmotoros rásegítés legfeljebb 45 km/h-ig terjed (a továbbiakban: elektromos gyorsasági kerékpárok).

(83)

A szóban forgó felek azzal érveltek, hogy az elektromos gyorsasági kerékpároknak lényegesen eltérő jellemzői és rendeltetésszerű felhasználási módjai vannak, nem azonos szabályozási követelmények hatálya alá tartoznak, jelentősen eltérő árakkal és költségekkel rendelkeznek, továbbá a fogyasztók szempontjából nem felcserélhetők a jelen vizsgálat hatálya alá vont más elektromos kerékpárokkal, amelyeknél a segédmotoros rásegítés legfeljebb 25 km/h-ig terjed.

(84)

A CCCME azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta megjegyezni, hogy a szoftvernek a panaszos által említett, a sebességhatárt érintő fogyasztói módosítása jogellenes, és hozzátette, hogy ez a lehetőség nem tekinthető valószínűnek.

(85)

A panaszos egyetértett abban, hogy a fogyasztók részéről jogellenes a segédmotoros rásegítés sebességhatárának a szoftver módosítása révén elért növelése. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy állítása nem e lehetőségre vonatkozott, hanem az elektromos kerékpároknak az uniós piacon történő forgalomba hozatalát megelőzően a gazdasági szereplők (importőrök, kereskedők) által végzett módosításokra. Valójában, amikor a szoftverprogramozásban végrehajtott változások a segédmotoros rásegítés sebességhatárának csökkenését vonják maguk után, ezek a típusjóváhagyás szempontjából jogszerűek. A panaszos hozzátette, hogy az ilyen szoftverprogramozásban végrehajtott változások a szubvencióellenes intézkedések megkerülésének nyilvánvaló veszélyét idézték elő.

(86)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a (72) preambulumbekezdés nemcsak a szoftver fogyasztók általi módosítására vonatkozik, hanem általánosságban a szoftverprogramozásra is. Ezen túlmenően a szóban forgó preambulumbekezdés egyértelműen utal a sebességhatár mind felfelé, mind lefelé történő módosításának lehetőségére. Míg a CCCME megjegyzi, hogy a segédmotoros rásegítés sebességhatárának fogyasztó általi növelése illegális lenne, nem kérdőjelez meg más programozási változtatásokat, mint például a segédmotoros rásegítés sebességhatárának a gazdasági szereplők általi, (85) preambulumbekezdésben említett csökkentését. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(87)

A CCCME azt állította, hogy a panaszos azon állítása, miszerint az összes elektromos kerékpárt ugyanazon vizsgálati eljárásnak vetik alá az EN 15194 szabvány szerint, pontatlan volt. A CCCME előadta, hogy az EN 15194 szabvány minden elektromos kerékpárt ugyanazon vizsgálati eljárásnak vet alá. Az említett szabványnak azonban nincs hatása a sebességkülönbségre, amely eltérő követelményeket tesz szükségessé, és ilyen módon az elektromos gyorsasági kerékpárok nem felcserélhetők más elektromos kerékpárokkal. A CCCME azzal érvelt, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok – ellentétben a hagyományos elektromos kerékpárokkal – nem tartoznak az EN 15194 szabvány hatálya alá.

(88)

A CCCME azt állította, hogy az elektromos gyorsasági kerékpárok a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) hatálya alá tartoznak mint közutakon használt segédmotoros kerékpárok. Az említett rendelet kizárja a legfeljebb 25 km/h segédmotoros rásegítéssel rendelkező elektromos kerékpárokat. Az elektromos gyorsasági kerékpárokra vonatkozó további szabályok az adózásra, az engedélyekre, a biztosításokra, a rendszámtáblákra, a segédmotoros kerékpárokhoz megfelelő sisakra, valamint a biztonsági előírásoknak való megfelelést ellenőrzésére terjednek ki.

(89)

A CCCME azt állította, hogy a (77) preambulumbekezdésben kifejtett érvelés, miszerint minden elektromos kerékpár azonos fizikai jellemzőkkel rendelkezik, nem dönti meg azt az érvet, miszerint az elektromos gyorsasági kerékpárokhoz külön berendezések és szabályozási követelmények kapcsolódnak. A CCCME azt állította, hogy e külön követelmények okán az elektromos gyorsasági kerékpárok nem felcserélhetők más elektromos kerékpárokkal, és a fogyasztók támogatták ezt az álláspontot. Az említett érvelés alátámasztására a CCCME az Európai Kerékpárosok Szövetségének a Bizottság azon javaslata elleni felszólalását említette, hogy minden elektromos kerékpár – és nem csak az elektromos gyorsasági kerékpárok – esetében kötelezően előírják kötelező felelősségbiztosítás meglétét.

(90)

A panaszos azt állította, hogy valamennyi elektromos kerékpár azonos fizikai jellemzőkkel rendelkezik. A panaszos különösen azt állította, hogy az összes elektromos kerékpár ugyanazon kerékpáralkatrészekből és -alkotóelemekből áll, és nem létezik olyan kerékpáralkatrész, amelyet kizárólag elektromos kerékpárokhoz használnak. Ez magában foglalja a főbb motorgyártók által gyártott motorokat is, amelyek a megfelelő szoftverprogramozással alkalmasak bármilyen típusú elektromos kerékpár meghajtására. Az elektromos gyorsasági kerékpárok és más elektromos kerékpárok közötti különbséget ezért nem lehet megbízhatóan megállapítani azok fizikai megjelenése alapján.

(91)

A panaszos azt állította, hogy a fogyasztói megítélés nem meghatározó tényező a termékkör piacvédelmi eljárásokban történő meghatározása során, és azt állította, hogy a segédmotoros rásegítés összes szintjével rendelkező elektromos kerékpárok rendelkezésre állnak a különböző felhasználási kategóriákban (azaz a munkába járáshoz, a túrázáshoz, a versenyzéshez és a hegyi kerékpározáshoz való kerékpárokban), és az életkortól és nemtől függetlenül minden ügyfélcsoport számára értékesítik azokat. A fogyasztók észlelése és a felhasználás ezért nem indokolja az elektromos gyorsasági kerékpárok kizárását a termékkörből.

(92)

A panaszos azt állította, hogy a típusjóváhagyás kritériuma, és általánosabb értelemben a 168/2013/EU rendelet szerinti besorolás a jelen ügyben nem alkalmas a termékkör meghatározására. A panaszos azzal érvelt, hogy nem minden elektromos gyorsasági kerékpár képezi típusjóváhagyás tárgyát, hanem kizárólag a közutakon való használatra szánt kerékpárok. Ez kizárná például a kizárólag hegyi versenyeken vagy hegyi terepen használt elektromos hegyikerékpárokat, amelyekre egyúttal nem vonatkoznának a típusjóváhagyással kapcsolatos további követelmények sem (rendszámtábla, sisak és biztosítás).

(93)

Ezenkívül a panaszos azzal érvelt, hogy azokra az elektromos kerékpárokra, amelyek a 168/2013/EU rendelet értelmében nem képezik a típusjóváhagyás tárgyát, ugyanakkor a gépekről szóló uniós irányelv értelmében teljességgel azonos termékbiztonsági követelmények érvényesek. A panaszos hozzátette továbbá, hogy a konkrét követelményeket előíró, alkalmazandó szabvány ugyanaz az összes elektronikus kerékpár esetében, nevezetesen az EN 15194 harmonizált szabvány, és ezért a (71) preambulumbekezdésben kifejtett állítást megismételte.

(94)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó követelmény összes elektromos kerékpárra történő kiterjesztéséről szóló javaslat, amelyet a CCCME a fogyasztói megítélés állítólagos különbségeinek alátámasztására használt, szintén azt mutatta, hogy a szabályozási követelmények közötti különbségek alakulóban vannak, és így nem nyújtanak megfelelő és stabil alapot az elektromos gyorsasági kerékpároknak a termékkörből való kizárásához. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott kiegészítő információk nem olyan jellegűek, hogy megváltoztatnák a termékkörre vonatkozó ténymegállapításait, nevezetesen, hogy az elektromos kerékpárok azonos alapvető fizikai jellemzőkkel és tulajdonságokkal rendelkeznek, valamint a fogyasztói megítélések és a felhasználási módok jelentősen átfedésben vannak. A CCCME érveit ezért a Bizottság elutasította.

(95)

A termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette a (74)–(81) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseket.

(96)

Mielőtt a Bizottság a konkrét támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte a vélelmezett támogatásnyújtás elemzését (3.5. és azt követő szakaszok), feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek több támogatást, illetve támogatási programot is érintettek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbiakban ismertetett okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(97)

Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésének tizenharmadik ötéves terve (a továbbiakban: tizenharmadik ötéves terv), amely a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozik, vázolja a kínai kormánynak a kulcsfontosságú iparágak, így az elektromoskerékpár-ágazat fejlesztésére és előmozdítására vonatkozó stratégiai jövőképét.

(98)

Hangsúlyozza a technológiai innováció szerepét Kína gazdasági fejlődésében, valamint a környezettudatos fejlesztés elvei további szem előtt tartásának fontosságát. Az 5. fejezet szerint a fő fejlesztési irányok egyike – csakúgy, mint a tizenkettedik ötéves tervben – a hagyományos iparszerkezet korszerűsítésének előmozdítása. A gondolat bővebb kifejtését a 22. fejezet tartalmazza, amely bemutatja azt a stratégiát, amely a hagyományos kínai ipar modernizálását annak technológiai átalakítása útján kívánja előmozdítani. E tekintetben a tizenharmadik ötéves terv rögzíti, hogy a vállalatok támogatást kapnak „az olyan területek átfogó fejlesztéséhez, mint a terméktechnológia, az ipari berendezések, a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság”.

(99)

Különösen az V. rész (22–24. fejezet) foglalkozik egy optimalizált modern ipari rendszer létrehozásával, amelynek célja, hogy Kína 2025-re a „gyártóipar fellegvárává” váljon. Annak érdekében, hogy a feltörekvő iparágak képesek legyenek lendületet adni a gazdaságnak, a terv „előmozdítja” az alternatív energiaforrással működő járművek fejlesztését és ösztönzi használatukat, továbbá előmozdítja a tisztán elektromos járművek fejlesztését. Részletesebben: a stratégiai jelentőségű feltörekvő iparágak fejlesztéséről szóló 23. fejezet említést tesz arról, hogy a kínai kormány „támogatni fogja a következő generációs információs technológiát, az alternatív energiaforrással működő járműveket, […], a környezetkímélő és kis szén-dioxid-kibocsátású technológiát, […]”. Emellett a kínai kormány „ösztönözni fogja az innovációt és az ipari alkalmazhatóságot az olyan feltörekvő élvonalbeli területeken, mint […] a magas hatékonyságú energiatárolásra és energiaelosztásra szolgáló rendszerek, […], környezetvédelem […]”.

(100)

A tizenharmadik ötéves terv az „alternatív energiaforrással működő járművek” gyártását Kína hat „stratégiai fontosságú iparága” között említi, továbbá kijelenti, hogy a kínai kormány „törekedni fog annak biztosítására, hogy a stratégiai jelentőségű feltörekvő iparágak hozzáadott értéke elérje Kína GDP-jének 15 %-át”. A 23. fejezetben a kínai kormány különösen a következő vállalásokat fogalmazza meg:

(101)

A tizenharmadik ötéves terv és a Made in China 2025 stratégia kínai kormány által készített megvalósítási terve, a Könnyűipari Fejlesztési Terv (2016–2020) (a továbbiakban: könnyűipari fejlesztési terv) szintén kulcsfontosságú iparágnak minősíti a kerékpár- és akkumulátorágazatot.

(102)

A kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazatnak „technológiai reformot létrehozó műszaki munkára” van szüksége, amely úgy valósítható meg, hogy „iparosítjuk az alternatív anyagokból készülő kerékpárok termelését, műszakilag átalakítjuk az intelligens, környezetbarát és hatékony elektromos kerékpárokat előállító gyártósorokat és a lényeges alkatrészeket”. A könnyűipari fejlesztési terv ajánlást fogalmaz meg arra nézve is, hogy „A kerékpárágazatot ösztönzőkkel a könnyű, diverzifikált, divatos és intelligens termékek gyártásának irányába kell terelnünk. Fel kell gyorsítanunk a kutatást-fejlesztést, valamint a nagy szilárdságú és könnyű anyagok, az erőátviteli és a meghajtó rendszerek, az új energiaforrások, az intelligens érzékelő technológiák és a dolgok internetéhez kapcsolódó technológiák alkalmazását. A hangsúlyt a diverzifikált kerékpárfejlesztésre kell helyeznünk, olyan kerékpárok fejlesztésére, amelyek divat- és hétköznapi célokat szolgálnak, edzéshez és az erőnlét fejlesztéséhez használhatók, hosszabb távú túrakerékpározásra alkalmasak, kedvező műszaki jellemzőik megőrzése mellett összecsukhatók, továbbá az elektromos kerékpárokat hagyományos akkumulátorral, az intelligens elektromos kerékpárokat pedig lítiumion-akkumulátorral kell felszerelnünk”.

(103)

A könnyűipari fejlesztési tervben szerepel néhány, a kulcsfontosságú iparágak, köztük az elektromoskerékpár- és az akkumulátorágazat ösztönzésére irányuló konkrét szakpolitikai intézkedés, amelyeket a következő három preambulumbekezdés ismertet.

(104)

Az intézkedések első csoportja a piaci hozzáférést bővítő reformot tartalmazza, és főként az adminisztrációs teendők egyszerűsítésére épül (megszünteti a szükségtelen jóváhagyásokat, csökkenti és egységesíti a díjakat és a jóváhagyási eljárást). Ezenfelül a kínai kormány felsorolja azokat az iparági területeket és üzletágakat, amelyek esetében tiltja vagy korlátozza a beruházásokat (beruházási katalógusok, lásd a (126) preambulumbekezdést).

(105)

Az intézkedések második csoportja a pénzügyi és adópolitikai támogatást növeli:

(106)

Az intézkedések harmadik csoportja fokozza a pénzügyi politika által nyújtott támogatást, különösen a következők tekintetében:

(107)

Könnyűipari fejlesztési tervek helyi szinten is készülnek. Ilyen például a tianjini önkormányzat 2011–2015-ös időszakra szóló tizenkettedik ötéves könnyű- és textilipari fejlesztési terve, amely szorgalmazta, hogy hozzanak létre négy országos jelentőségű könnyűipari központot a tartományban: „Tianjin városa országos jelentőségű kerékpárgyártó és -exportáló központot fog létesíteni. A Wuqing kerületben lévő »Kína kerékpárkirályság«ipari parkkal és a Binhai kerületben található, (elektromos) kerékpárok gyártására szakosodott ipari parkkal a központban intenzíven fejleszteni fogjuk a kerékpárok (köztük az elektromos kerékpárok), a pótalkatrészek stb. gyártását”.

(108)

Hasonlóképpen Tianjin tizenharmadik ötéves ipari gazdaságfejlesztési terve egyértelmű célokat fogalmaz meg a kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazat, valamint az alkatrészgyártás támogatására:

(109)

Konkrétabban a Kínai Kerékpárszövetség (a továbbiakban: CBA) által kidolgozott tizenharmadik ötéves kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazati terv (a továbbiakban: tizenharmadik kerékpárágazati terv) a kerékpárgyártást a „feltörekvő iparágak” közé sorolja: „a feltörekvő iparágak, úgymint az alternatív energiaforrások, az alternatív anyagok, az internet, az energiatakarékosság és a környezetvédelem, valamint az információs technológiák a nemzeti stratégia szintjére emelkedtek, ezért a hagyományos iparágak elkerülhetetlenül bekerülnek a közép- és felső kategóriás termékeket gyártók közösségébe. Különösen azután, hogy az ötödik plenáris ülés indítványozta”a közlekedés és a szállítmányozás kis szén-dioxid-kibocsátás melletti fejlesztésének elősegítését, valamint a környezetkímélő kerékpáros közlekedés ösztönzését„, a kerékpárágazat bizonyosan kihasználja majd a fejlődésre kínálkozó új történelmi lehetőségeket.”

(110)

A tizenharmadik kerékpárágazati terv a kerékpárágazat vonatkozásában 2020-ig megvalósítandó mérhető célokat határoz meg a kínai kormány számára: „az iparág egészét tekintve a küszöbértéket meghaladó árbevétellel rendelkező vállalatok fő tevékenységéből származó bevétel átlagos éves növekedési rátája 2020-ra el fogja érni a 6 %-ot, összege pedig meghaladja majd a 200 milliárd RMB-t. A kerékpárok és a pótalkatrészek exportvolumene stabil marad, az elektromos kerékpárok exportja viszont jelentős mértékben növekszik majd. Tovább fog erősödni az iparág integrációja, a vezető vállalatok pedig több mint 50 %-ban járulnak majd hozzá a megtermelt mennyiséghez. Az iparág 3–5 klasztert és jellegzetes régiót fog támogatni, közösen felépíteni és fejleszteni. A közép- és felső kategóriás kerékpárok, valamint a lítiumakkumulátoros elektromos kerékpárok aránya évről évre növekedni fog.”

(111)

Ezenfelül a tizenharmadik kerékpárágazati terv előirányozza „egy vagy két nemzetközi hírű márka kiépítését”. Az elektromoskerékpár-gyártók által már elnyerhető díjakon túl (például Híres kínai márka, Népszerű kínai védjegy, Könnyűipari márkagondozási rendszer, Előnyös könnyűipari márka és Ipari márkagondozásban élenjáró vállalkozásnak járó elismerés) a terv előirányozza a „márkagondozási rendszer” javítását, valamint a „márkaérték számszerűsítésének és értékelésének” megvalósítását.

(112)

Emellett a tizenharmadik kerékpárágazati tervben felsorolt legfontosabb feladatok közé tartozik „A sokoldalú, márkás és felső kategóriás kerékpárok fejlesztésének további támogatása az ágazaton belül, és a kerékpáros közlekedés arányának, valamint a közép- és felső kategóriás kerékpárok arányának fokozatos növelése; könnyű, lítiumakkumulátoros és intelligens elektromos kerékpárok gyártása, továbbá a lítiumakkumulátoros kerékpárok piaci részesedésének és az elektromos kerékpárok exportrészesedésének folyamatos javítása”.

(113)

Ezenfelül a tizenharmadik kerékpárágazati terv egyik fő célként határozza meg „az önálló elektromoskerékpár-márkák exportrészesedésének és árképzési jogainak” bővítését.

(114)

A kormányzati felülvizsgálatnak és jóváhagyásnak alávetett beruházási projektek katalógusában a kínai kormány jelzi az alternatív energiaforrással működő járművek, többek között az elektromos kerékpárok növekvő előtérbe helyezését: „A hagyományos üzemanyaggal hajtott járművek számát növelő termelési kapacitást szigorúan ellenőrizni kell, így a hagyományos üzemanyaggal hajtott járművek újonnan piacra lépő gyártói elvileg már nem vesznek részt a felülvizsgálatban, és gyártási tevékenységüket nem hagyják jóvá. Erőfeszítéseket kell tenni az alternatív energiaforrással működő járművek egészséges és kiegyensúlyozott fejlesztésének aktív támogatása érdekében.”

(115)

A kínai kormány ugyanakkor felvette a fosszilis üzemanyaggal működő kismotorkerékpárokat az Ipari átalakulásra vonatkozó útmutató katalógus (2011. kiadásának 2013. évi átdolgozása) „elavult termékek” jegyzékébe.

(116)

A kínai kormány erőfeszítései azonban nem korlátozódnak az elektromos kerékpárokra, hanem kiterjednek az alkatrészekre, azon belül a motorra, a vezérlőegységre és az akkumulátorra is.

(117)

A tizenharmadik kerékpárágazati terv kifejezetten összekapcsolta az elektromos kerékpároknak és azok alkatrészeinek fejlesztését azáltal, hogy azt javasolta: „Folyamatosan bővíteni kell az alumíniumötvözetek, a magnéziumötvözetek, a titánötvözetek és más könnyűfémötvözetek, valamint a szénszálas és más kompozitok kész kerékpárokban és kerékpár-alkatrészekben való felhasználását. Az alkatrészek minőségének és mennyiségének növelése révén fokozni kell a teljes kerékpárok önálló gyártásának képességét. Tovább kell javítani a négy legjelentősebb elektromos alkotóelem, vagyis a vezérlő, az akkumulátor, a motor és a töltő általános műszaki jellemzőit annak érdekében, hogy az elektromos kerékpárok kifejlesztett elektromos rendszere hatékony, energiatakarékos, biztonságos és megbízható legyen”.

(118)

Ezen túlmenően a tizenharmadik kerékpárágazati terv előirányozza, hogy a „tizenharmadik ötéves” időszakban „áttörést kell elérni a következő kulcsfontosságú technológiák terén”:

(119)

Az elektromos kerékpárok és alkatrészeik fejlesztésének összekapcsolása már megjelent a kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazat tizenkettedik ötéves tervében is. A dokumentum hosszasan értekezik a „termelési láncok” integrációjáról és annak szükségéről, hogy „felgyorsítsuk az egész iparágban alkalmazott kulcsfontosságú technológiák kutatását és fejlesztését”.

(120)

Konkrétabban a tizenkettedik kerékpárágazati terv az ágazat fejlesztésének a tizenkettedik ötéves időszakra kitűzött főbb céljai közé sorolja a következőket:

(121)

A tizenkettedik kerékpárágazati terv felsorolja emellett a tizenkettedik ötéves időszak alatt megvalósítandó legfontosabb technológiai innovációkat is. Ezek többek között a következőket foglalják magukban:

(122)

További utalás arra, hogy a beszállított alkotóelemek fejlesztését alárendelték az elektromos kerékpárok feldolgozó ágazata fejlesztésének a Suzhou Város Önkormányzatának Főhivatala által kiadott, a város ipari-gazdasági korszerűsítését támogató fejlesztési alapra vonatkozó adminisztratív intézkedésekről szóló közleményben (SU FU BAN 2014. évi 137. sz.), és az ahhoz kapcsolódó, a Suzhou városának 2016. évi fiskális fejlesztési alapprogramjára vonatkozó pályázati közleményben található. Ez utóbbinak az A3.1. cikkében a támogatásnyújtás feltételei között szerepel a következő kitétel: „A termékekre jellemző, hogy jelentős piaci potenciállal rendelkeznek, a gazdasági növekedés mozgatórugói és»hiánypótló«szerepet töltenek be az ipari láncban.”

(123)

A tizenharmadik ötéves terv a 23. fejezetében kifejezetten hivatkozik arra, hogy a kínai kormány támogatja a „nagy hatékonyságú energiatárolás” fejlesztését (lásd még a (97) preambulumbekezdést).

(124)

A 2016 és 2020 közötti időszakra szóló könnyűipari fejlesztési terv szintén a „kulcsfontosságú iparágak” közé sorolja az akkumulátorágazatot. A (96)–(107) preambulumbekezdésben ismertetett általános politikai intézkedések mellett a terv szorgalmazza az „ólomakkumulátor-ágazatra vonatkozó előírások” végrehajtását.

(125)

A tianjini önkormányzat 2016–2020-as időszakra szóló tizenharmadik ötéves könnyű- és textilipari fejlesztési terve összekapcsolja az elektromoskerékpár-gyártás és az ahhoz szükséges alkatrészek támogatását: „Ösztönözni fogjuk az alternatív anyagok, többek között a kompozitok, a könnyűfém ötvözetek és az alacsony ötvözetű acél alkalmazását a kerékpár- és elektromoskerékpár-gyártásban. Elő fogjuk segíteni a mikroszámítógépes vezérlő technológia, az újfajta nagy energiájú akkumulátorok és a hatékony elektromos gépek elektromos akkumulátorokban való alkalmazását.”

(126)

A külföldi beruházással működő iparágakra vonatkozó útmutató katalógus (2017. évi átdolgozott kiadása) a kerékpáralkatrészek, az egyedi akkumulátor-alkatrészek és a kerékpárvázakhoz használt könnyűfémek gyártását a „támogatott iparágak” közé sorolja. A támogatott iparágak jegyzéke konkrétan a következőket tartalmazza:

(127)

A Közép- és nyugat-Kína külföldi beruházással működő elsődleges iparágainak katalógusa hasonlóképpen ösztönzi az elektromoskerékpár-alkatrészekhez kapcsolódó ágazatba fektetett külföldi beruházásokat, amely ágazat a következőket foglalja magában: i. alumíniumötvözetből készült anyagok és termékek gyártása, ii. szervomotorok és hajtószerkezetek gyártása, iii. lítiumakkumulátorok és más lítiumtermékek előállításához szükséges speciális berendezések kutatása-fejlesztése és gyártása, iv. könnyű és nagy szilárdságú anyagok fejlesztése és gyártása.

(128)

Az ipari átalakításra vonatkozó útmutató katalógus (2011. kiadás 2013. évi átdolgozása) – amelyet a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság 9. rendelete adott ki – a lítiumakkumulátorokat a „támogatott” jegyzékben tünteti fel.

(129)

a következő dokumentumok az elektromoskerékpár-ágazatot ugyancsak stratégiai, elsődleges fontosságú és/vagy támogatott ágazatként jelölik meg:

(130)

A rendelkezésre álló információk alapján tehát megállapítható, hogy az elektromoskerékpár-ágazat és az általa igényelt alkatrészek (vagyis akkumulátorok, motorok, vezérlőegységek és könnyűfém alkotóelemek) gyártása kulcsfontosságú/stratégiai iparágnak minősül, amelynek fejlesztését a kínai kormány biztosítani kívánja azáltal, hogy politikai célként tűzi ki.

(131)

A kínai kormány elsőként jelezte, hogy nem tudta azonosítani a tizenharmadik ötéves kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazati tervet, ezért nem állt módjában észrevételeket fűzni a tervhez.

(132)

Kérdőívre adott válaszában a kínai kormány kitért arra is, hogy a CBA csupán egy kerékpár-, elektromoskerékpár- és kerékpáralkatrész-gyártókat tömörítő, önkéntes alapon szerveződött ipari társulás. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a CBA nem kormányzati szerv.

(133)

A CBA saját állítása szerint egy független szervezet, amely felett nem gyakorol ellenőrzést a kínai kormány. Állításának alátámasztásaként a CBA a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Főhivatala és az Államtanács Főhivatala által kiadott, „A kereskedelmi kamarák és az államigazgatási szervek szétválasztásának átfogó terve” című kiadványra hivatkozott.

(134)

A CBA azt állította továbbá, hogy a tizenharmadik ötéves kerékpárágazati terv bizalmas dokumentum.

(135)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Giant csoport azt állította, hogy az egyik kapcsolatban álló vállalata csupán előállította a hasonló terméket, de nem exportált elektromos kerékpárokat az Unióba. Ezért az utóbbi által kapott támogatások nem tekinthetők az Unióban szabad forgalomba bocsátott terméknek nyújtott olyan támogatásnak, amely kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Továbbá az ilyen támogatásból származó esetleges gazdasági előnyök nem kerültek tovább az érintett terméket az Unióba exportáló kapcsolatban álló vállalathoz. A Giant csoport ezért azt állította, hogy a hasonló terméket gyártó vállalat által kapott támogatás nem volt kedvező hatással a kivitelre, így azt ki kell zárni az exportáló vállalatnak nyújtott támogatás összegének kiszámításából.

(136)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kínai kormánynak képesnek kellett volna lennie arra, hogy azonosítsa a tizenharmadik kerékpárágazati tervet, a terv pedig a következő tények alapján nem tekinthető korlátozott hozzáférésűnek:

(137)

Végezetül pedig a CBA semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá a tizenharmadik kerékpárágazati terv bizalmas jellegét.

(138)

A Bizottság összegyűjtött néhány információt, amelyek arra engednek következtetni, hogy a CBA-t szoros kapcsolat fűzte a kínai kormányhoz 2016-ban, amikor a kerékpárágazati tervet jóváhagyták:

(139)

A fentieket tekintetbe véve a Bizottság elutasította a tizenharmadik kerékpárágazati terv létezésére és bizalmas jellegére, valamint a CBA függetlenségére vonatkozó állításokat.

(140)

Ami a Giant csoport állítását illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az elektromos kerékpárokat gyártó és értékesítő különböző jogalanyok mindegyike ugyanazon csoport részét képezi. Ezt a Giant csoport nem vitatta. Ezért a kedvezményezett különleges szerepét (vagyis, hogy az érintett terméket közvetlenül exportálta-e vagy sem a vizsgálati időszak alatt) a Bizottság nem tekintette relevánsnak feltéve, hogy az exportáló gyártóval kapcsolt viszonyban állt, és hogy a vizsgált termékhez kapcsolódó előnyökben részesült. A Giant csoport nem vitatta, hogy ilyen előnyök nyújtására valóban sor került. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó, és az elektromos kerékpárok gyártásában és értékesítésében részt vevő jogalanyok által kapott előnyöket csoportszinten összevonják, és adott esetben megosztják. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(141)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy juttasson el egyedi kérdőíveket a panaszban megnevezett hat állami tulajdonú bank, tovább minden olyan pénzügyi intézmény részére, amely hitelt vagy exporthitelt nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártók számára.

(142)

A kínai kormány azt állította, hogy felvette a kapcsolatot a fent említett pénzügyi intézményekkel. Ugyanakkor a panaszos által kifejezetten nevesített állami tulajdonban lévő bankok közül csak négy válaszolt a kérdőívre.

(143)

A kínai kormány szerint nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen azoktól az állami tulajdonú bankoktól, amelyek nem válaszoltak a kérdőívre, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek. A kínai kormány emellett úgy ítélte meg, hogy a Bizottság indokolatlan terhet rótt rá, továbbá nem nyújtott kellő iránymutatást a kért információk benyújtásához és a válaszok nem bizalmas jellegű változatának elkészítéséhez.

(144)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Először is, az állami tulajdonban lévő szervezetektől kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Valójában a Kínai Népköztársaság vállalatok állami tulajdonú eszközeiről szóló törvénye (14) szerint az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága által alapított, állami tulajdonú eszközök felügyeletét és kezelését végző ügynökségek, valamint a helyi népi kormányzatok látják el az állami beruházással működő vállalatok tőkebefizetőjének feladatait és felelősségi köreit a kormány nevében. Ezek az ügynökségek tehát jogosultak az eszközök után járó hozamokra, a jelentős döntések meghozatalában való részvételre, valamint az állami beruházással működő vállalatok vezető beosztású személyzetének kiválasztására. Ezenkívül a fent említett, az állami tulajdonban lévő eszközökről szóló törvény 17. cikke értelmében az állami beruházással működő vállalatok elfogadják a kormányok és az érintett kormányzati szervek és ügynökségek igazgatását és felügyeletét, elfogadják az állami felügyeletet, és felelnek a tőkebefizetők felé.

(145)

Ezenkívül a kínai kormány rendelkezik a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz szükséges hatáskörrel, még abban az esetben is, ha azok nem állnak állami tulajdonban, mivel mindegyikük a kínai bankfelügyeleti hatóság illetékességi körébe tartozik. Például a bankfelügyeletről szóló törvény (15) 33. és 36. cikke szerint a CBRC hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Kínában székhellyel rendelkező összes pénzügyi intézményt információk – például pénzügyi beszámolók, statisztikai jelentések, valamint az üzleti tevékenységükkel és gazdálkodásukkal kapcsolatos információk – benyújtására kötelezze. A CBRC arra is utasíthatja a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak tájékoztatást ezekről az információkról. Ebből kifolyólag a Bizottság nem érti, hogy a kínai kormány miért nem tudta felkérni ezeket a pénzügyi intézményeket arra, hogy válaszoljanak a Bizottság által a vizsgálat céljára összeállított egyedi kérdőívre. A kínai kormányt nem a kért információk összegyűjtésére, felülvizsgálatára és benyújtására kérték fel, hanem mindössze arra, hogy segítséget nyújtson a Bizottságnak ahhoz, hogy a pénzügyi intézményektől megkapja a szükséges adatokat.

(146)

Ezenkívül, bár némi általános magyarázattal szolgáltak a hitelkérelem-jóváhagyási és kockázatkezelési rendszereik működésével kapcsolatosan, az együttműködő állami tulajdonú bankok egyike sem szolgált konkrét adatokkal a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekről, amit azzal magyaráztak, hogy a mintában szereplő exportáló gyártókkal kapcsolatos információk bizalmas kezelése tekintetében törvényi és szabályozási előírások, valamint szerződéses feltételek kötik azokat.

(147)

Ezért a Bizottság nem ítélte úgy, hogy indokolatlan terhet rótt volna a kínai kormányra. A Bizottság a kezdetektől fogva azokra a pénzügyi intézményekre korlátozta a vizsgálatot, amelyek a mintában szereplő exportáló gyártók számára hitelt nyújtottak. A Bizottság emellett úgy ítélte meg, hogy a kérdőív megfelelő iránymutatást nyújtott a kért információk benyújtásához és a válaszok nem bizalmas változatának elkészítéséhez. A kínai kormány azt sem jelezte, hogy konkrétan a kérdőív melyik útmutatása nem volt számára érthető. Az egyértelműség kedvéért: a Bizottság csupán ahhoz kérte a kínai kormány segítségét, hogy megkapja a szükséges adatokat a pénzügyi intézményektől, amelyek azonban nem működtek együtt. A Bizottság álláspontja tehát az, hogy a kínai kormányhoz intézett kérései teljesíthetők, az általa nyújtott útmutatások pedig megfelelők voltak.

(148)

Emellett a Bizottság felkérte az együttműködő bankokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a mintában szereplő exportáló gyártókkal, és kérjenek tőlük engedélyt az általuk nyilvántartott vállalatspecifikus adatokba való betekintéshez. A Bizottság kifejezett kérése ellenére sem a kínai kormány, sem az együttműködő bankok nem tettek ennek eleget.

(149)

A Bizottság ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártókat is felkérte, hogy engedélyezzék az összes olyan – állami tulajdonú és magántulajdonban lévő – bank által nyilvántartott vállalatspecifikus adathoz való hozzáférést, amelyektől hitelt kaptak. Bár a mintában szereplő exportáló gyártók engedélyezték a banki adataikhoz való hozzáférést, a bankok megtagadták a szükséges részletes információk benyújtását, arra hivatkozva, hogy az adatok bizalmas jellegük miatt nem adhatók ki.

(150)

A Bizottság az (52) preambulumbekezdésben említett négy állami tulajdonban lévő banktól kizárólag a vállalati felépítésükre és tulajdonviszonyaikra vonatkozó információkat kapta meg, a mintában szereplő exportáló gyártóknak folyósított hitelekre vonatkozó, fent említett adatokat nem. A Bizottság emellett semmiféle információt nem kapott a mintában szereplő exportáló gyártóknak hitelt biztosító más pénzügyi intézményektől. E bankok egyike, az EXIM, nem bocsátotta rendelkezésre alapszabályát, arra hivatkozva, hogy az bizalmas jellegű, így csak részleges információkat szolgáltatott vállalatirányítási rendszeréről.

(151)

Hasonlóképpen – a (146)–(150) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – a Bizottság nem kapott konkrét információkat a kockázatértékelésről, a belső hitelkérelem-jóváhagyási folyamatról és a mintában szereplő exportáló gyártóknak odaítélt hitelekkel kapcsolatban végzett hitelképesség-értékelésről. Ezek az információk azonban szükségesek annak megítéléséhez, hogy a hiteleket kedvezményes kamatok mellett nyújtották-e a mintában szereplő exportáló gyártóknak. Ezeket az információkat általában az érintett bankok belső dokumentumai tartalmazzák, ezért nem nyújthatók be a mintában szereplő exportáló gyártók kérdőívre adott válaszai révén.

(152)

Mivel a Bizottság nem rendelkezett információval a mintában szereplő exportáló gyártóknak hiteleket nyújtó, állami tulajdonban lévő bankok többségével kapcsolatban, és az együttműködő bankok nem szolgáltattak hitelekre vonatkozó vállalatspecifikus információkat, úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(153)

Figyelembe véve az együttműködés hiányának mértékét, a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben, és biztosított a kínai kormány részére egy adott időszakot észrevételeinek megtételére.

(154)

A kínai kormány nem nyújtott be az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos észrevételt.

(155)

A Bizottságnak emiatt részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(156)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy juttasson el egy egyedi kérdőívet a Sinosure részére. A Sinosure benyújtotta kérdőívre adott válaszát.

(157)

Ugyanakkor csupán részlegesen válaszolta meg a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott exporthitel-biztosítással kapcsolatos egyedi kérdőívet. Emellett a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az éves jelentését vagy az alapszabályát, azzal érvelve, hogy ez bizalmas információ.

(158)

A Sinosure nem szolgált semmiféle konkrét információval sem az elektromoskerékpár-ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, sem a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(159)

Ezen információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(160)

A (144) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Ez a Sinosure esetében is igaz, amely egy teljes mértékben állami tulajdonban lévő szervezet. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás exporthitel-biztosítás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben, és biztosított a kínai kormány részére egy adott időszakot észrevételeinek megtételére.

(161)

A kínai kormány nem nyújtott be az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos észrevételt.

(162)

A Bizottságnak így részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az exporthitel-biztosításra vonatkozó ténymegállapításainál.

(163)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egy, a Bizottság által készített kérdőívet a mintában szereplő exportáló gyártók számára alkatrészeket (azon belül motort, akkumulátort és vezérlőegységet) biztosító belföldi beszállítók részére. Ennek érdekében a Bizottság felkérte a mintában szereplő összes exportáló gyártót, hogy juttassa el hazai beszállítóinak listáját a kínai kormánynak.

(164)

Noha a mintában szereplő exportáló gyártók megküldték a kínai kormánynak hazai beszállítóik listáját, a kínai kormány elutasította, hogy kérdőívet küldjön ezeknek a beszállítóknak. A kínai kormány ezt azzal indokolta, hogy a kérdőív kiküldése túlzott terhet jelentene számára. Azt állította továbbá, hogy ezek a vállalatok a kínai kormánytól függetlenül fejtik ki tevékenységüket, ezért közreműködésük nem vezetett volna semmilyen eredményre.

(165)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Először is úgy ítélte meg, hogy egy előre összeállított kérdőív megadott listán szereplő kapcsolattartók számára történő továbbítása nem képvisel jelentős terhet, különösen, ha élnek az elektronikus levél használatának javasolt lehetőségével. Másodszor, a Bizottság szerint a hatóságok jelentősen hozzájárulhattak volna a vizsgálatban közvetlenül nem érintett vállalatok együttműködésének biztosításában, hogy ezáltal fel lehessen mérni a kínai piac helyzetét. A Bizottság meglátása szerint, ha a kínai kormány kérte volna fel a vállalatokat a vizsgálatban való együttműködésre, az hatékonyabb lett volna, mintha a Bizottság küldött volna felkérést a szóban forgó vállalatok részére. Mindenesetre a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a beszállítók elektromoskerékpár-ágazatra vonatkozó információi elengedhetetlenül fontosak annak megítéléséhez, hogy az elektromoskerékpár-ágazat számára biztosítottak-e megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében gyártási alapanyagokat. A Bizottság ezért arra az álláspontra jutott, hogy ezeket az információkat be kell gyűjteni, és ezt a feladatot a kínai kormány tudná a leghatékonyabban elvégezni, de legalábbis a Bizottság kérésének megfelelően meg kellene könnyítenie a folyamatot. A kínai elektromoskerékpár-ágazatnak is érdekében állna megcáfolni a panasz azon állításait, amelyek szerint az ágazat számára megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosítottak gyártási alapanyagokat. A kínai kormány e tekintetben felhozott érveit ezért a Bizottság elutasította.

(166)

A kínai kormány azt is megtagadta, hogy eljuttassa a Bizottságnak a belföldi alapanyag-beszállítók és tulajdonviszonyaik teljes jegyzékét, arra hivatkozva, hogy ez bizalmas információ. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet rendelkezik a bizalmas információk védelmének módozatairól. Emellett a kínai kormány nem jelezte, hogy az ismert beszállítók közül melyek álltak állami és melyek magántulajdonban. A kínai kormány magyarázata szerint nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen azoktól a vállalatoktól, amelyek nem válaszoltak a kérdőívre, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek. A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Emellett a vállalatoknak működési engedélyük megszerzése vagy megújítása során információt kell szolgáltatniuk részesedési viszonyaikról az ipari és kereskedelmi kormányzati szerveknek. Ennek alapján a részesedési viszonyokra vonatkozó információknak a kínai kormány rendelkezésére kellett állniuk. Ezen túlmenően a kínai kormány az árképzéssel kapcsolatban sem adott tájékoztatást.

(167)

A mintában szereplő exportáló gyártók számára gyártási alapanyagokat biztosító vállalatok közül mindössze egyetlen elektromosmotor-gyártó és akkumulátorbeszállító, a Bafang jelentkezett és kérte, hogy juttassák el hozzá a beszállítók számára készült egyedi kérdőívet. Ez a beszállító be is nyújtotta kérdőívre adott válaszát. Más alapanyag-beszállító nem jelentkezett.

(168)

Összefoglalva tehát a Bizottság úgy ítélte meg, hogy három területen nem rendelkezik lényeges információkkal: az első terület az alapanyag-beszállítók tulajdonviszonyai és irányítási struktúrája. Ezen információk hiányában a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy ezek a gyártók közjogi szervek-e, vagy sem. A második terület az alapanyag-beszállítók vállalatspecifikus információi, mint például a mintában szereplő exportőröknek biztosított gyártási alapanyagok árazásával kapcsolatos adatok. A harmadik terület a piac szerkezete. A belföldi alapanyag-beszállítóktól kért információk mindenképpen szükségesek annak megítéléséhez, hogy biztosítottak-e a mintában szereplő exportáló gyártók számára megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében gyártási alapanyagot. Ezenkívül ezeket az információkat csak maguk az alapanyag-beszállítók szolgáltathatják, ezért nem nyújthatók be a mintában szereplő exportáló gyártók kérdőívre adott válaszai révén. A piac szerkezetére vonatkozó információk szintén kulcsfontosságúak, ezeket az adatokat a kínai kormány tudta volna a leghatékonyabban biztosítani, de legalábbis segítenie kellett volna a Bizottságnak beszerezni azokat az alapanyag-beszállítóktól.

(169)

Ebből kifolyólag a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(170)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosított gyártási alapanyagok révén, és ha igen, akkor milyen mértékben, és biztosított a kínai kormány részére egy adott időszakot észrevételeinek megtételére. A kínai kormány nem nyújtott be észrevételeket.

(171)

A Giant azt állította, hogy a Bizottság helytelenül értelmezte az alaprendelet 28. cikkét. Előadta, hogy a 28. cikk az érdekelt felek együttműködésének hiányára utal, a motor- és akkumulátorszolgáltatók azonban nem érdekelt felek. Azt is előadta, hogy senki nem állította, hogy a Giant csoport nem működött együtt, és hogy tájékoztatással szolgált a motor- és akkumulátorbeszerzéseiről. Azt is állította továbbá, hogy a Bizottságnak közvetlenül a beszállítókkal kellett volna kapcsolatba lépnie, nem pedig a kínai kormányra hagyatkozni a vizsgálatot végző hatóság feladatainak elvégzésében; azaz az alapanyag-beszállítók részére kellett volna kérdőíveket küldenie.

(172)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem vitatott, hogy a Giant csoport teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során, és minden szükséges információt megadott. Ugyanakkor a (163)–(167) preambulumbekezdésben említettek és a (168) preambulumbekezdésben összefoglaltak szerint emlékeztetni kell arra, hogy a kínai kormány nem működött együtt a legjobb tudása szerint, és ily módon a Bizottság számára a vizsgálat e részének számos szempontjával kapcsolatos fontos információk hiányoztak, nevezetesen az alapanyag-beszállítók tulajdonosi és irányítási struktúrára, valamint a piaci struktúrára és magatartásra vonatkozó információk, mivel a kínai kormány nem gondoskodott arról, hogy az alapanyag-beszállítók megfelelően kitöltött kérdőíveket és vállalati információkat nyújtsanak be, mert a kínai kormány nem továbbította a megfelelő kérdőívet az alapanyag-beszállítók névjegyzékén szereplő vállalatoknak. Ami a kérdőív küldését illeti, hivatkozni kell a (164) és a (165) preambulumbekezdésre, ahol ezt a kérdést már korábban tárgyaltuk. Mindenesetre, mivel a kínai kormányt kétségtelenül a jelen eljárásban érdekelt félnek kell tekinteni, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem értelmezte helytelenül az alaprendelet 28. cikkét, amikor úgy ítélte meg, hogy a kínai kormány részlegesen működött együtt, és amikor az adott kérdésekben rendelkezésre álló tényeket felhasználta, mivel a kínai kormány részleges együttműködésének következményeként a Bizottság számára hiányoztak olyan fontos információk, amelyeket a kínai kormánynak kellett volna szolgáltatnia közvetlenül, illetve amelyeket az alapanyag-beszállítóknak kellett volna szolgáltatnia a megfelelő kérdőív kézhezvételét követően. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(173)

A Bizottságnak így a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban a rendelkezésre álló tényekre is kellett támaszkodnia arra vonatkozó ténymegállapításainál, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosítottak-e elektromos motorokat és akkumulátorokat.

(174)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata a kínai kormány következő támogatásaira terjedt ki:

(175)

A mintában szereplő öt exportáló gyártó által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatok számára 18 kínai székhelyű pénzügyi intézmény nyújtott hitelt, hitelkeretet vagy bankelfogadványokat. E 18 pénzügyi intézmény közül 11 állami tulajdonban lévő bank volt (16). A fennmaradó hét pénzügyi intézmény vagy magántulajdonban volt, vagy tulajdonviszonyai az együttműködés (141)–(155) preambulumbekezdésben ismertetett hiánya miatt nem meghatározhatók. Mindössze négy állami tulajdonú bank töltötte ki a bankok (vagy egyéb pénzügyi intézmények) számára összeállított egyedi kérdőívet, annak ellenére, hogy a kínai kormányt felkérték, vegye fel a kapcsolatot minden olyan pénzügyi intézménnyel, amely hiteleket nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártók részére, és juttassa el hozzájuk a számukra készített kérdőívet.

(176)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervként jártak-e el. Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (17): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.” A jelenlegi ügy kapcsán levont következtetés, miszerint az állami tulajdonú bankokra kormányzati feladatok gyakorolását ruházták át, a kormányzati ellenőrzésre kifejezetten utaló jeleken, illetve az érdemi ellenőrzésről tanúskodó következő bizonyítékokon alapul.

(177)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel a kínai kormány és az állami tulajdonú bankok megtagadták, hogy a kedvezményes hitelnyújtáshoz vezető döntéshozatali eljárásra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltassanak.

(178)

A Bizottság ahhoz, hogy elvégezze a szóban forgó elemzést, első lépésként annak a három állami tulajdonú banknak az adatait vizsgálta meg, amelyek kitöltötték az egyedi kérdőívet és hajlandóak voltak találkozni a Bizottság képviselőivel.

(179)

a következő négy állami tulajdonú bank nyújtott be kitöltött kérdőívet: EXIM, ABC, ICBC és BOC. A (150) preambulumbekezdésben már említettek szerint az EXIM nem nyújtotta be teljes alapszabályát, arra hivatkozva, hogy ez bizalmas információ. A Bizottság továbbá nem tudta ellenőrizni a benyújtott adatokat, mivel a szóban forgó bankok csak abba egyeztek bele, hogy a Bizottság képviselőivel a kínai kormányépületek egyikében találkoznak, a bankok telephelyein a helyi ellenőrzéseket nem engedélyezték.

(180)

A kérdőívre adott válaszokban szereplő, valamint a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás során beszerzett információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány e pénzügyi intézmények mindegyikében 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik.

(181)

A négy együttműködő állami tulajdonú bank kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság e bankokat kivétel nélkül „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézménynek”minősítette. A„Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek”című értesítésben foglaltak szerint:„Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki”.

(182)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bankok üzleti tevékenysége felett. Ezen az általános érvényű jelnek tekinthető tényezőn túlmenően a Bizottság a következő megállapításokra jutott a három állami tulajdonú bank kapcsán:

(183)

Az EXIM létrehozását és működését az „Export-Import Bank of China létrehozásáról szóló” államtanácsi közlemény, valamint az EXIM alapszabálya szabályozza. Alapszabálya (18) szerint az EXIM vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. A felügyelőbizottságot az Államtanács nevezi ki a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című rendelettel (282. sz. államtanácsi rendelet), valamint más törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és az Államtanácsnak tartozik beszámolással.

(184)

Az alapszabály azt is megemlíti, hogy az EXIM pártbizottsága vezető és politikai kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy az EXIM végrehajtsa a párt és az állam szakpolitikáját és főbb intézkedéseit. A pártvezetés a vállalatirányítás valamennyi aspektusában szerepet vállal.

(185)

Az alapszabály továbbá kimondja, hogy az EXIM elkötelezett a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlesztése, a határokon átnyúló beruházások, az „egy övezet, egy út” kezdeményezés, valamint a nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés támogatása iránt. Üzleti tevékenységei közé tartoznak – az állam által jóváhagyott és az állam külkereskedelmi és „külföld felé nyitási” politikájával összhangban álló – rövid távú, középtávú és hosszú lejáratú hitelek, mint például exporthitelek, importhitelek, külföldi megbízásos mérnöki szolgáltatásokra nyújtott hitelek, tengerentúli beruházási hitelek, a kínai kormány külföldi segélyként nyújtott hitelei és exportvásárlói hitelei.

(186)

Az ABC alapszabályának 137. cikkében foglaltak szerint az igazgatótanács valamennyi igazgatóját a – 79,62 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező fő részvényes – kínai kormánynak áll jogában kinevezni. Ugyanez vonatkozik – miként azt az alapszabály 204. cikke megállapítja – a felügyelőbizottságra is.

(187)

Az ABC alapszabálya értelmében emellett az igazgatótanács határozza meg a bank stratégiáját, dönt a bank költségvetéséről, a befektetésekről, nevezi ki a bank elnökét és az igazgatótanács titkárát, valamint határozza meg és kíséri figyelemmel a bank kockázatkezelési rendszerét. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az ABC napi üzletmenete felett.

(188)

A Bizottság azt is megállapította, hogy több állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmény, köztük az ABC, az ICBC és a BOC, 2017-ben módosította az alapszabályát annak érdekében, hogy a bankok legmagasabb döntéshozatali szintjén erősítsék a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) szerepét.

(189)

Ez az új alapszabály előírja, hogy:

(190)

Az alapszabály 125. cikkében foglaltak szerint a bank igazgatótanácsában helyet foglaló ügyvezető és nem ügyvezető igazgatókat a kínai kormánynak mint fő – 64,63 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező – részvényesnek áll jogában kinevezni.

(191)

Emellett a BOC alapszabálya értelmében az igazgatótanács dönt – többek között – a pénzügyi intézmény stratégiai elveiről, üzleti terveiről és főbb befektetési terveiről, illetve nevezi ki, hívja vissza a vezető tisztségviselőket, például az igazgatótanács elnökét és titkárát, az alelnököt, valamint a többi felső vezetőt. Az igazgatótanács dönt továbbá a közgyűlési határozatok végrehajtásáról és hagyja jóvá a vállalatirányítási szabályzatokat. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol a BOC napi üzletmenete felett.

(192)

Ezenfelül a KKP szerepére vonatkozóan a (189) preambulumbekezdésben említett új kikötések a BOC-ra is vonatkoznak.

(193)

Az alapszabály 115. cikkében foglaltak szerint a bank igazgatótanácsát alkotó ügyvezető és nem ügyvezető igazgatókat a kínai kormánynak mint 69,31 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező fő részvényesnek áll jogában kinevezni.

(194)

Emellett az ICBC alapszabálya értelmében az igazgatótanács dönt – többek között – a bank üzleti terveiről, befektetési javaslatairól és fejlesztési stratégiáiról, illetve nevezi ki, hívja vissza a vezető tisztségviselőket, például az igazgatótanács elnökét és titkárát, az alelnököt, valamint a többi felső vezetőt. Az igazgatótanács dönt továbbá a közgyűlési határozatok végrehajtásáról és alakítja ki az alapvető gazdálkodási rendszereket. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az ICBC napi üzletmenete felett.

(195)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az együttműködő négy állami tulajdonú bank hitelt nyújtott az elekromoskerékpár-ágazatnak, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bankok hitelezési politikája, illetve kockázatértékelési tevékenységei felett. E tekintetben a következő szabályozási dokumentumokat vette figyelembe:

(196)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy az alábbiakban ismertetett okoknál fogva a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(197)

Az EXIM-et a Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló közlemény, valamint az alapszabálya ruházza fel közpolitikai mandátummal.

(198)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „[a] kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli”. A vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik.

(199)

Ezenfelül az Általános hitelezési szabályzat 15. cikke úgy rendelkezik, hogy: „Az illetékes szervezeti egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(200)

A nyilvánosan hozzáférhető információk megerősítették továbbá, hogy a fenti rendelkezéseket a gyakorlatban is alkalmazzák. Például az ICBC 2016. évi éves jelentése többek között leszögezi, hogy „A Bank aktívan végrehajtotta a nemzeti politikákat, továbbá támogatta a kínálati oldal strukturális reformját, […] A Bank továbbra is támogatta a kormány kulcsfontosságú programjait és jelentős építési projektjeit, és proaktívan igazodott a»négy régió«(nyugati régió, északkeleti régió, keleti régió és központi régió) és a»három támogató övezet« (»egy övezet, egy út«kezdeményezés, a Peking-Tianjin-Hebei régió összehangolt fejlesztése és a Jangce-folyó gazdasági övezet fejlesztése) nemzeti fejlesztési stratégiájához”. (19)

(201)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (CBRC) széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (beleértve a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményeket is) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgymint: (20)

(202)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bankok hiteleket nyújtottak az elektromoskerékpár-ágazatnak, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bankok tevékenységei felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(203)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes hitelek kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. A vizsgálat során az együttműködő állami tulajdonú bankok fenntartották azon álláspontjukat, hogy a kérdéses hitelek nyújtásakor megfelelő kockázatértékelési irányelvek és modellek alapján jártak el.

(204)

A mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan azonban nem szolgáltak konkrét példával. Mint ahogy az a (144)–(155) preambulumbekezdésben is említésre került, a négy együttműködő állami tulajdonban lévő bank szabályozási és szerződéses okokból megtagadta a mintában szereplő exportáló gyártókkal kapcsolatos információk nyújtását, ideértve azok konkrét hitelkockázat-értékeléseit is, annak ellenére, hogy a Bizottság átadta a mintában szereplő exportáló gyártók írásbeli hozzájárulását, amelyben lemondtak a titoktartáshoz való jogukról.

(205)

A bankok hitelképességi vizsgálataira vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság a (195)–(202) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő négy állami tulajdonú banknak a mintában szereplő exportáló gyártók részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott megközelítését is megvizsgálta. E megközelítés láthatólag nem áll összhangban a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás során hivatalosan képviselt álláspontjukkal, mivel a gyakorlatban semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá, hogy részletes, piaci alapú kockázatértékelés alapján járnak el.

(206)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy egyetlen, a vizsgálati időszakban bankhitellel nem rendelkező exportáló gyártót leszámítva az exportáló gyártók mintában szereplő fennmaradó négy csoportjának a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábaihoz vagy bankközi referencia-kamatlábaihoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A hiteleket – a mintában szereplő négy exportáló gyártó kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – tehát a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották. Emellett az egyik mintában szereplő exportáló gyártónak régi hitelei visszafizetésének napján a lejáró hitelekéhez hasonló feltételekkel folyósítottak új hiteleket. Ez a megállapodás tehát ténylegesen egy rulírozó hitelrendszert takar. Ezenkívül a mintában szereplő öt exportáló gyártó közül három – a vállalat pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől függetlenül – 0,05 %-os átalánydíjért vehetett igénybe bankelfogadványokat.

(207)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő állami tulajdonú bankok tevékenységei felett a szóban forgó bankoknak az elektromoskerékpár-ágazatot érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(208)

A Bizottság megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet a négy együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézmény az elektromoskerékpár-ágazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járnak el.

(209)

Miként azt a 3.3. szakasz megállapította, a mintában szereplő exportáló gyártóknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank egyike sem válaszolt az egyedi kérdőívre. Ezért a (141)–(155)(153) preambulumbekezdésben ismertetett következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú bankok közjogi szerveknek minősülnek-e.

(210)

A Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban (21) a Bizottság megállapította, hogy a következő bankok, amelyek a mostani vizsgálatban érintett exportáló gyártók mintában szereplő öt csoportjának hitelt, hitelkeretet vagy bankelfogadványokat biztosítottak, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában voltak: China Merchants Bank, Shangai Pudong Development Bank, Bank of Ningbo, Everbright bank, Bank of Communications, China Construction Bank, Bohai Bank és Citic Bank. Ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(211)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.5.1.1. szakasz ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Kiemelendő, hogy az ellenkezőjére utaló bizonyítékok hiányában az említett nem együttműködő állami tulajdonú bankok esetében a menedzsereket és felügyelőket feltételezhetően – csakúgy, mint az együttműködő állami tulajdonú bankoknál – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(212)

Az érdemi módon gyakorolt ellenőrzést illetően, és egyéb információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a négy együttműködő pénzügyi intézménnyel kapcsolatos ténymegállapítások a nem együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézményekre nézve is reprezentatívnak tekinthetők. A 3.5.1.1. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon ezekre az intézményekre is érvényes. A rendelkezésre álló tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra – csakúgy, mint az együttműködő négy állami tulajdonú banknál – e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok.

(213)

A Bizottság ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártókkal kötött hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és hogy a megegyezés szerint felszámított hitelkamatlábak szintén hasonlóak, illetve részben átfedést mutatnak a négy együttműködő állami tulajdonú bank által felszámított kamatlábakkal.

(214)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy tekintettel a hitelfeltételek, illetve a hitelkamatlábak kapcsán megfigyelt hasonlóságokra és az ellenőrzött három pénzügyi intézmény reprezentatív jellegére, a többi állami tulajdonú bank vizsgálatához az együttműködő állami tulajdonú bankok kapcsán tett ténymegállapítások jelentik az alaprendelet 28. cikke szerint rendelkezésre álló tényeket.

(215)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő valamely exportáló gyártónak hitelt nyújtó összes többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(216)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártói csoportoknak hitelt nyújtó állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények mindegyike az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(217)

Másfelől: még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a (218)–(222) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A 3.5.1. szakasz magyarázata szerint magatartásuk ily módon mindenesetre a kínai kormánynak tulajdonítható.

(218)

A nyilvánosan elérhető információk alapján a Bizottság a következő pénzügyi intézményeket tekintette magántulajdonban lévőnek: Mizuho Bank (és Mizuho Vállalati Bank), Bank of Tokyo Mitsubishi UF és Minsheng Bank. Együttműködés és elegendő mértékű nyilvánosan elérhető információ hiányában a Bizottság nem tudott megbizonyosodni arról, hogy a következő pénzügyi intézmények állami tulajdonban vagy magántulajdonban állnak-e: Zhejiang Jinhua Chengtai Vidéki Kereskedelmi Bank, Zhejiang Yongkang Vidéki Kereskedelmi Bank és Pufa Bankwere. A Bizottság – óvatos megközelítéssel élve – ez utóbbiakat a magántulajdonú pénzügyi intézményekkel azonos módon elemezte, és a továbbiakban „magántulajdonú pénzügyi intézmények” elnevezéssel hivatkozik rájuk. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a magántulajdonú pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak az elektromoskerékpár-ágazatnak.

(219)

A WTO Fellebbezési Testületének az „Egyesült Államok – A Koreából származó dinamikus véletlen hozzáférésű memóriákra (DRAM-okra) kivetett kiegyenlítő vám vizsgálatáról” szóló jelentése (22) szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett gyakorolja hatásköreit. A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy közvetetten pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (23). Ugyanakkor az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (24), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (25). A megbízás és az utasítás ehelyett inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, mintsem puszta ösztönzést” (26) jelent.

(220)

A (195)–(202) preambulumbekezdésben említett, az elektromoskerékpár-ágazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és a CBRC különféle rendeletei kiterjednek a CBRC irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(221)

A vizsgálat során fény derült továbbá arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártókkal kötött hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak a legtöbb esetben hasonlóak és részben átfedést mutatnak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakkal.

(222)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az elektromoskerékpár-ágazatot illetően az állam a CBRC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az elektromoskerékpár-ágazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(223)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően több érdekelt fél vitatta azt a nézetet, miszerint a kínai magánbankokat a kínai kormány „megbízta” vagy „utasította” volna.

(224)

Először is, az egyik fél azt állította, hogy – a (198) preambulumbekezdésben említett kínai banktörvény 34. cikke ellenére – a törvény nem kötelezi a bankokat arra, hogy igazodjanak a kínai kormány iparpolitikai célkitűzéseihez. Azt állították, hogy a 34. cikk egy általános, gyakorlati következmény nélküli nyilatkozat, és hogy az állami iparpolitika csupán irányadó és nem meghatározó szerepet játszik. Ugyanez a fél hivatkozott a kínai banktörvény 41. cikkére is, alátámasztandó azt az érvét, miszerint a kínai kormány nem kényszeríthet magánbankokat semmilyen konkrét cselekvési módra. Elutasították továbbá, hogy „a magántulajdonban lévő pénzügyi intézmények által nyújtott hitelkamatlábak a legtöbb esetben hasonlóak voltak, mint az állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmények által nyújtott kamatlábak, és részben átfedték azokat”, amint az a (221) preambulumbekezdésben meghatározásra került, ami hitelesen jelzi a megbízás vagy az utasítás tényét. Összefoglalva, a fél azt állította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek a megbízás vagy az utasítás igazolására.

(225)

Másodszor, az adott fél azt állította, hogy a CBRC-nek a (200) preambulumbekezdésben ismertetettek szerinti, a vezetők kinevezése és az igazgatási intézkedések feletti jóváhagyási jogköre nem eredményez kifejezett vagy pozitív – megbízást vagy utasítást tartalmazó – intézkedést.

(226)

Harmadszor, ugyanez a fél azt állította, hogy pusztán az a tény, hogy a magánjogi felek kereskedelmi szempontból észszerűtlen módon járnak el, nem elegendő a megbízás vagy az utasítás megállapításához.

(227)

Negyedszer, több érdekelt fél azzal érvelt, hogy a Bizottság nem végezte el az egyes pénzügyi intézmények egyedi értékelését, és hogy bármely megbízás vagy utasítás nem igazolható anélkül, hogy az érintett pénzügyi intézményeknél ellenőrzést végeznének.

(228)

Végül az egyik fél azt állította, hogy a Bizottság összekeverte a „megbízás” és az „utasítás” fogalmát.

(229)

Ami az első, második és harmadik állítást illeti, a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a pénzügyi intézmények vagy a kínai kormány nem működött együtt, ily módon nem szolgáltattak olyan bizonyítékot vagy eltérő információt, amely ellentmondott volna a (175)–(222) preambulumbekezdésben levont következtetéseknek. Valójában a kínai banktörvényt a rendelkezésre álló bizonyítékok összességének fényében kell megvizsgálni, ami azt jelzi, hogy ezek a kijelentések többek, mint puszta ösztönzés. Továbbá ami a negyedik állítást illeti, az együttműködés hiánya miatt a pénzügyi intézmények egyikét sem lehetett egyedileg értékelni. Ezen túlmenően a kínai bankok nyilvánosan hozzáférhető információi ellentétesek azzal az állítással, hogy nincs bizonyíték a megbízásra vagy az utasításra, és hogy a kínai kormány nem kényszerítheti a magánbankokat semmilyen cselekvési módra. Valójában ezeket a magánbankokat a kínai kormány arra utasítja, hogy preferenciális hitelezés útján valósítsák meg a bizonyos ösztönzött ágazatok támogatására irányuló közpolitikai célkitűzéseket. Ezenkívül – ellenkező információk hiányában, amint arra a (221) preambulumbekezdés rámutatott – a Bizottság megállapította, hogy a magánbankok hasonló kondíciókat és kamatlábakat alkalmaztak, mint az állami bankok. Ez arra utal, hogy a magánbankok követték a banki törvényben és a CBRC különböző utasításaiban rögzített kormányzati hitelezési politikát. Végül, azt az állítást, miszerint a Bizottság összekeverte a megbízás és az utasítás fogalmát, nem támasztották alá, illetve fejtették ki részletesen. A Bizottság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a „megbízás” és az „utasítás” szempontok nem zárják ki egymást kölcsönösen, mivel a közvetett pénzügyi hozzájárulás nyújtásához a kormányzat mindkettő esetében magánjogi szervezetet vesz igénybe. Ezért ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(230)

Ahogyan azt a (195)–(202) preambulumbekezdés bemutatta, az elektromoskerékpár-ágazatban működő vállalatokra vonatkozó több szabályozói dokumentum arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatlábak mellett nyújtsanak hiteleket az elektromoskerékpár-ágazatnak. E dokumentumok alapján bizonyított, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes hitelnyújtást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába.

(231)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a kedvezményes hitelnyújtás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(232)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően több érdekelt fél azt állította, hogy a kedvezményes hitelezés nem jellemző az elektromoskerékpár-ágazatra, és nem tekinthető kiegyenlíthetőnek. Azzal érveltek, hogy a Bizottságnak pozitív bizonyítékok alapján kellett volna bizonyítania az egyedi jelleget. E felek egyike azt állította továbbá, hogy a tizenharmadik ötéves terv valójában az elektromos kerékpárokon kívül számos iparágat említ, és nem határoz meg vagy ír elő semmilyen támogatást, hanem csak ösztönzi az ott említett iparágak fejlesztését. Ez a fél azt is állította, hogy nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a bankokat kényszerítenék kedvezményes kamatozású hitelek nyújtására.

(233)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy először is, amint azt a (220) preambulumbekezdés említi, az elektromoskerékpár-ágazatra vonatkozó normatív keret a Kínában található valamennyi pénzügyi intézményre vonatkozik, és többek között előírja, hogy a kereskedelmi bankok a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdasági és a társadalmi fejlődés szükségleteivel összhangban, az állam iparpolitikáinak iránymutatásával folytassák. Másodszor, a (96)–(139) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint nemcsak a tizenharmadik ötéves terv, hanem számos más kormányzati terv rendelkezései sajátos kormánypolitikákat határoznak meg az elektromoskerékpár-ágazat támogatására. Továbbá a kínai kormány és bármely pénzügyi intézmény együttműködése híján ezek voltak az egyetlen olyan rendelkezésre álló információk, amelyek alapján a Bizottság az alaprendelet 28. cikkével összhangban levonhatta a következtetéseit. Ezen túlmenően az érdekelt felek egyike sem nyújtott be bizonyítékot ezeknek az állításoknak az alátámasztására. Végül a Bizottság megjegyezte, hogy a tizenharmadik ötéves tervet – a megfelelő összefüggésben vizsgálva – nem lehet pusztán ösztönzésnek tekinteni, és annak állami támogatásra vonatkozó célkitűzései nem a legtöbb kínai iparágra vonatoznak, hanem bizonyos iparágakra korlátozódnak. Ezért az állításokat a Bizottság elutasította.

(234)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához a Bizottság felmérte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetendő kamatösszeg és a vállalat által a szabadpiacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(235)

Ebben a tekintetben a Bizottság a kínai elektromoskerékpár-piaccal kapcsolatban több sajátosságra lett figyelmes. A 3.5.1–3.5.3. szakaszban ismertetett megfontolásokból következik, hogy a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(236)

Az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai különböző általános gazdasági helyzetben vannak. A vizsgálati időszak alatt – például a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más kapcsolódó feltételeket tekintve – mindegyikük más-más típusú hitelt kapott. E két ok miatt mindegyik exportáló gyártóhoz eltérő átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(237)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. E tekintetben a Bizottság a kedvezményes hitelnyújtás kapcsán a Kínai Népköztársaságból származó, melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban meghatározott (27), és a következő preambulumbekezdésekben kifejtett számítási módszert követte. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a kedvezményes hitelezési gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte az érintett termékhez.

(238)

A Kínai Népköztársaságból származó, melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban (28) a Bizottság már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap (a továbbiakban: IMF) által közzétett tanulmány (29) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak, amit e vizsgálat mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításai is igazoltak. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA kategóriába sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az Unió vagy az Egyesült Államok piacával. Például az Egyesült Államok piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála legmagasabb szintjének irányába hajlanak. Rendkívül széles minősítési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág minősítési kategóriába összevonni (30).

(239)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, például a Standard and Poor's és a Moody's, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák. (31) Egy másik nemzetközi hitelminősítő intézet, a Fitch pedig például – adott esetben – világosan jelzi, hogy ezek a garanciák kulcsszerepet játszanak a kínai vállalatok hitelminősítésében. (32)

(240)

A vizsgálat során a Bizottság további információkat talált ezen elemzés kiegészítésére. Egyrészt megállapította, hogy az állam képes befolyást gyakorolni a hitelminősítési piacra, mivel a hitelminősítő intézetek legalább részben állami tulajdonban vannak. Két 2016-ban közzétett tanulmány szerint ugyanis nagyjából 12 hitelminősítő intézet működött a kínai piacon, amelyek többsége állami tulajdonban volt. Az összes minősített vállalati kötvény 60 %-át állami tulajdonú hitelminősítő intézet minősítette Kínában. (33)

(241)

A kínai kormány megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt a kínai kötvénypiacon 12 hitelminősítő intézet működött, amelyek közül 10 volt belföldi hitelminősítő intézet. Emellett volt két kínai-külföldi vegyes vállalat formájában működő hitelminősítő intézet is.

(242)

Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Lényegében zárt piacról van szó, mivel a hitelminősítő intézeteket a Kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a Kínai Központi Banknak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket. (34) A vizsgálati időszak alatt a külföldi hitelminősítő intézetek számára nem engedték, hogy ilyen minőségben működjenek a kínai belföldi piacon, mivel a hitelminősítési piac a kínai kormány által kiadott, a külföldi tőkével működő vállalatokra vonatkozó útmutató katalógusban a „korlátozott” kategóriában szerepelt, és a külföldi hitelminősítő intézetek számára megtiltották a belföldi kötvények minősítését. A Kínai Központi Bank 2017 közepén bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezni fogják a külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki, ez azonban a vizsgálati időszak alatt még nem volt így. (35) Mindazonáltal időközben a külföldi intézetek közös vállalkozásokat hoztak létre egyes helyi hitelminősítő intézetekkel, és ezek a belföldi kötvénykibocsátásra vonatkozóan kiadnak hitelminősítéseket. Ezek a minősítések azonban a kínai minősítési skálákon alapulnak, így nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt fentebb kifejtettük.

(243)

A vizsgálat rámutatott továbbá arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók, ha egyáltalán rendelkeztek hitelminősítéssel, akkor azt kizárólag a számukra hitelt folyósító banktól, és nem hitelminősítő intézettől kapták.

(244)

A (238)–(243) preambulumbekezdésben leírt helyzetre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról.

(245)

E vizsgálat alkalmazásában a Giant csoport Kínában egy exportáló gyártóból és három, gyártási alapanyagokat biztosító vállalatból állt. Emellett egy, a vállalatcsoporttal kapcsolatban álló vállalat elektromos kerékpárokat gyártott ugyan Kínában, de az érintett terméket nem exportálta az Unió piacára. A Bizottság a vállalatcsoport többi tagját nem vette figyelembe a vizsgálat során, mivel azok nem foglalkoztak elektromos kerékpárok gyártásával és értékesítésével. A csoport székhelye Tajvanon található, és Kínában nincsen olyan holdingvállalat, amely a Kínában működő valamennyi vállalat felett irányítást gyakorolna.

(246)

A Giant csoport saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött. A Giant csoport exportáló gyártója a vizsgálati időszak során nyereséges volt, 2014-ben azonban veszteséget kellett elkönyvelnie. A csoport vizsgált két másik vállalata szintén küzdött veszteségekkel a vizsgálati időszak alatt. Más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság vagy a kamatfedezeti ráta – nem mutattak jelentős strukturális problémákat e vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően. A Giant csoport RMB-ben, USD-ban, EUR-ban és JPY-ben kibocsátott hiteleket vett fel kínai pénzügyi intézményektől. Emellett három banktól biztosította a számára szükséges forrásokat bankelfogadványok formájában is.

(247)

A Giant csoport exportáló gyártója által a Bizottságnak bemutatott hitelminősítéseket nem elismert hitelminősítő intézetek, hanem csak állami tulajdonban álló kínai pénzügy intézmények bocsátották ki. Ezek a hitelminősítések a vizsgálati időszak során az AA+ és a BBB+ között helyezkedtek el. A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításaira figyelemmel és hitelminősítő intézettől származó minősítés hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a minősítések nem megbízhatók.

(248)

A 3.5.1. szakaszban említettek szerint a hitelező kínai pénzügyi intézmények nem szolgáltak semmilyen hitelképesség-értékeléssel. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Giant csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(249)

A Giant csoport megbízható és egységes hitelminősítésének hiányában, valamint tekintettel a csoport (246) preambulumbekezdésben ismertetett jövedelmezőségi helyzetére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetésre ajánlott” minősítésnek. A „befektetésre ajánlott” minősítés esetében a hitelminősítő intézet megítélése szerint annak valószínűsége, hogy a vállalat az általa kibocsátott kötvények kapcsán teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit, elegendően nagy ahhoz, hogy a bankok ilyen kötvényeket vásárolhassanak. Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(250)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen (BB) minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára.

(251)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a Kínai Központi Bank által a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan közzétett referencia-kamatlábhoz (36). Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(252)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(253)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Giant csoport vitatta a BB minősítés referenciaértékként való használatát a csoport általános pénzügyi helyzete tekintetében. Azt állította, hogy a Bizottság a tájékoztatást megelőzően nem jelezte olyan követelmény létezését, miszerint csak olyan független, hitelminősítésre szakosodott intézetek, mint a Standard & Poor's, a Moody's vagy a Fitch által kibocsátott hitelminősítések minősülnek elfogadható bizonyítéknak, és nem kérte ilyen bizonyíték szolgáltatását. A Giant csoport azt is állította, hogy a kiválasztott referenciaértéknek tükröznie kell a Kínában uralkodó piaci feltételeket, és előadta, hogy Tajvanon vagy Hongkongon alapuló, megfelelőbb referenciaértéket kellene figyelembe venni. Azt is állította, hogy a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen, hogy a Giant csoport a pozitív pénzügyi mutatói ellenére miért nem felel meg a „befektetésre ajánlott” hitelminősítés feltételeinek, és megjegyezte, hogy globális, a tajvani tőzsdén jegyzett anyavállalattal rendelkező vállalatcsoportról lévén szó a csoport hitelképességére vonatkozó információk nyilvánosan elérhetőek.

(254)

Amint az a (238)–(244) preambulumbekezdésben ismertetésre került, a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. A vizsgálat során a vállalat sem szolgáltatott koherens és megbízható hitelminősítéseket. Emlékeztetni kell arra, hogy a pénzügyi intézmények együttműködésének hiánya miatt a Bizottság nem tudta ellenőrizni az általuk alkalmazott hitelminősítési eljárások megbízhatóságát, így az érintett exportáló gyártóval szemben alkalmazott eljárásét sem. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a (245)–(252) preambulumbekezdésben ismertetett módon helyénvaló a BB referenciaértéket alkalmazni. Emiatt a Bizottság elutasította ezt az állítást. E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az exportáló gyártóknak küldött kérdőívben valójában szerepelt az a követelmény, hogy adják meg a hitelminősítésüket, és a meghatározott határidőn belül nyújtsanak teljes körű tájékoztatást, továbbá ugyanezt a kérdőív is egyértelműen jelezte. Azonban a Bizottság által már korábban elemzetteken túlmenően a vállalat hitelképességével kapcsolatosan semmilyen egyéb információt nem szolgáltatott. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy nem kérte ezeknek az információknak a benyújtását.

(255)

Ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottságnak Tajvanon vagy Hongkongon alapuló referenciaértéket kellett volna választania, ez a jelek szerint abból az előfeltevésből indul ki, hogy a Bizottság a kamatlábak esetében az USA alapján választott referenciaértéket. Ez az előfeltevés nem helytálló. Amint azt a (251) preambulumbekezdés részletesen ismerteti, a relatív különbözet – nem pedig maga a kamatláb – meghatározása történt az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított különbözet kiszámításával. Továbbá, amint azt a (293) preambulumbekezdés részletesebben is ismerteti, ez a relatív különbözet országsemleges. Emiatt a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(256)

E vizsgálat alkalmazásában a Jinhua Vision csoport két exportáló gyártóból – amelyek egyike a vizsgálati időszakban beszüntette tevékenységét – és egy, az exportáló gyártóknak gyártási alapanyagokat biztosító vállalatból állt. A Bizottság a vállalatcsoport többi tagját nem vette figyelembe a vizsgálat során, mivel azok nem foglalkoztak elektromos kerékpárok gyártásával és értékesítésével. A csoport székhelye a kínai Jinhuában található.

(257)

A Jinhua Vision csoport két exportáló gyártója eltérő jövedelmezőségről adott számot. A Jinhua Vision Co., Ltd összességében nyereségesen működött a vizsgálati időszakban, míg a Yongkang Hulong Electric Vehicle Co., Ltd 2017-ben veszteséget szenvedett el, és 2018-ban beszüntette tevékenységét. Emellett más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság – nem mutattak jelentős strukturális problémákat e vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően. A Jinhua Vision csoport mindkét exportáló gyártója RMB-ben kibocsátott hiteleket vett fel kínai pénzügyi intézményektől.

(258)

A Bizottság megállapította, hogy a Jinhua Vision Co., Ltd vállalat a számára hiteleket folyósító mindkét pénzügyi intézménytől (amelyek közül az egyik állami tulajdonban áll) A hitelminősítést kapott. Emellett a Yongkang Hulong Electric Vehicle Co., Ltd BBB+ besorolást kapott a Jinhua Vision Co., Ltd számára hiteleket nyújtó állami tulajdonú pénzügyi intézmények egyikétől, és A minősítést egy másik pénzügyi intézménytől. A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításai és a csoport (257) preambulumbekezdésben részletezett jövedelmezőségére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a minősítések nem megbízhatók.

(259)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – a (248)–(252) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – a csoport általános pénzügyi helyzete indokolja a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését biztosító általános referenciaérték alkalmazását. Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(260)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Jinhua Vision csoport, valamint a CCCME, is, vitatta (az utóbbi általánosságban) a vállalat általános pénzügyi helyzete esetében a BB minősítés referenciaértékként való alkalmazását. Azt állították, hogy észszerűtlen a BB minősítésű vállalati kötvények alkalmazása a megfelelő referenciaérték meghatározásához anélkül, hogy kellően tekintetbe vennék a vállalat pénzügyi helyzetét.

(261)

Az érintett exportáló gyártó nem szolgáltatott olyan további bizonyítékot, amely alátámasztott volna ettől eltérő hitelminősítést. Ezért ezt az érvet a (254) és a (255) preambulumbekezdésben foglaltakkal azonos okok miatt a Bizottság elutasította.

(262)

E vizsgálat alkalmazásában a Yadea csoport Kínában két gyártóból (a Yadea Group Co., Ltd és a Tianjin Yadea Co., Ltd), egy exportáló kereskedőből (a Wuxi Yadea Export-Import Co., Ltd) és az egyik gyártónak gyártási alapanyagokat biztosító két vállalatból (a Jiangsu Yadea Technology Development Co., Ltd és a Wuxi Xingwei Vehicle Fittings Co., Ltd) állt. A Bizottság a vállalatcsoport többi tagját nem vette figyelembe a vizsgálat során, mivel azok nem foglalkoztak elektromos kerékpárok gyártásával és értékesítésével. A csoport székhelye a kínai Wuxiban található.

(263)

A Yadea csoport két gyártó vállalata saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött. Az üzemi nyereséget tekintve azonban a Yadea Group Co., Ltd jövedelmezősége 2017-ben negatívan alakult. 2017-ben csupán hosszú távú tőkebefektetéseiből származó jövedelme biztosította általános nyereségességét.

(264)

A Bizottság felkérése ellenére a Yadea csoport hitelminősítésére vonatkozólag nem szolgáltatott információt.

(265)

Bár a Yadea csoport érintett terméket gyártó egyik vállalata sem rendelkezett hitellel a vizsgálati időszakban, a csoport a szükséges forrásokat négy magán- és állami tulajdonú bank által kibocsátott bankelfogadványok révén biztosította.

(266)

A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításai és a csoport (263) preambulumbekezdésben részletezett jövedelmezőségére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – a (248)–(252) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – a csoport általános pénzügyi helyzete indokolja a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését biztosító általános referenciaérték alkalmazását. Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(267)

E vizsgálat alkalmazásában a Rununion csoport egy exportáló gyártóból, a Suzhou Rununion Motivity Co., Ltd vállalatból és az exportáló gyártó számára földterületet bérbeadó Suzhou Kaihua Electric Appliance Plastic Factory vállalatból állt. A Bizottság a vállalatcsoport többi tagját nem vette figyelembe a vizsgálat során, mivel azok nem foglalkoztak elektromos kerékpárok gyártásával és értékesítésével. A csoport valamennyi vállalatának Kínában található a székhelye.

(268)

Bár az exportáló gyártó pénzügyileg stabilnak tűnt, hiszen mind 2016-ban, mind 2017-ben nyereségesen működött, a vele kapcsolatban álló vállalat helyzete másként alakult, ugyanis 2016-ban veszteséget termelt. Ez utóbbi vállalat halmozott vesztesége több mint a hússzorosát tette ki befizetett tőkéjének.

(269)

A vizsgálati időszak folyamán az exportáló gyártó a szükséges forrásokat két állami tulajdonban álló bank által kibocsátott bankelfogadványok útján biztosította. Ezek a bankelfogadványok adták mérlegfőösszegének több mint 25 %-át. A vele kapcsolatban álló és a földterületet számára bérbe adó Suzhou Kaihua Electric Appliance Plastic Factory a saját tevékenységéhez szükséges forrásokat egy vele kapcsolatban álló vállalat által nyújtott hitel révén biztosította.

(270)

Emellett más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság vagy a kamatfedezeti ráta – nem mutattak jelentős strukturális problémákat e vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően.

(271)

A Bizottság megállapította, hogy a Suzhou Rununion Motivity Co., Ltd vállalat BBB+ besorolást kapott az egyik állami tulajdonú kínai pénzügyi intézménytől, míg a Suzhou Kaihua Electric Appliance Plastic Factory nem szolgáltatott hitelminősítésre vonatkozó adatokat. A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításai és a csoport (268)–(270) preambulumbekezdésben részletezett jövedelmezőségére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(272)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – a (236)–(240) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – a csoport általános pénzügyi helyzete indokolja a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését biztosító általános referenciaérték alkalmazását. Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(273)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Rununion csoport vitatta a BB minősítés referenciaértékként való használatát a vállalat pénzügyi helyzete esetében. Azt állította, hogy észszerűtlen a BB minősítésű vállalati kötvények használata a megfelelő referenciaérték meghatározására anélkül, hogy kellően tekintetbe vennék a vállalat pénzügyi helyzetét.

(274)

Az érintett exportáló gyártó nem szolgáltatott olyan további bizonyítékot, amely alátámasztott volna ettől eltérő hitelminősítést. Ezért ezt az érvet a (254) és a (255) preambulumbekezdésben foglaltakkal azonos okok miatt a Bizottság elutasította.

(275)

E vizsgálat alkalmazásában a Bodo csoport egy exportáló gyártóból, a Bodo Vehicle Group Co., Ltd vállalatból (a továbbiakban: Bodo) és egy, számos hitel tekintetében garanciavállalóként fellépő vállalatból (a Tianjin Xinbao Vehicle Industry Co., Ltd, a továbbiakban: Xinbao) állt. A Bizottság a vállalatcsoport többi tagját nem vette figyelembe a vizsgálat során, mivel azok nem foglalkoztak elektromos kerékpárok gyártásával és értékesítésével. A csoport valamennyi vállalatának Kínában található a székhelye.

(276)

Bár mindkét vállalat pénzügyileg életképesnek tűnt a vizsgálati időszakban, a Xinbao 2017-ben veszteséges évet zárt.

(277)

A vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó a szükséges forrásokat egy magánkézben lévő kínai pénzügyi intézménnyel kötött pénzügyi lízingszerződésen keresztül, valamint két állami tulajdonú bank által kibocsátott hitelek és bankelfogadványok révén biztosította.

(278)

A Bodo által egy állami tulajdonú kínai banktól felvett hitelekre egy, a Bodónál alacsonyabb hitelminősítéssel rendelkező vállalat vállalt garanciát, a hitel fedezetéül szolgáló biztosítékot pedig egy másik vele kapcsolatban álló vállalat nyújtotta, ami megkérdőjelezi a garancia megbízhatóságát.

(279)

A Bodo AA hitelminősítést kapott egy állami tulajdonú kínai pénzügyi intézménytől, míg a Xinbao hitelminősítése a vizsgálati időszakban A-ról BBB+-ra esett vissza. A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításai és a csoport (276)–(278) preambulumbekezdésben részletezett jövedelmezőségére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(280)

A kínai hitelminősítések (238)–(243) preambulumbekezdésben említett általános torzításai és a csoport (276)–(278) preambulumbekezdésben részletezett jövedelmezőségére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – a (217)–(221) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – a csoport általános pénzügyi helyzete indokolja a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését biztosító általános referenciaérték alkalmazását. Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(281)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Bodo csoport vitatta a BB minősítés referenciaértékként való használatát a vállalat pénzügyi helyzete esetében. Azt állította, hogy észszerűtlen a BB minősítésű vállalati kötvények használata a megfelelő referenciaérték meghatározására anélkül, hogy kellően tekintetbe vennék a vállalat pénzügyi helyzetét.

(282)

Az érintett exportáló gyártó nem szolgáltatott olyan további bizonyítékot, amely alátámasztott volna ettől eltérő hitelminősítést. Ezért ezt az érvet a (254) és a (255) preambulumbekezdésben foglaltakkal azonos okok miatt a Bizottság elutasította.

(283)

Amint azt a (234) preambulumbekezdés említi, a támogatásban részesülő feleknek nyújtott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel esetében és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében visszafizetendő összeg közötti eltérés.

(284)

Az RMB-ben felvett hitelek és pénzügyi lízingek tekintetében az összehasonlítható kereskedelmi hitel külső viszonyítási alapjaként a Kínai Központi Bank által meghatározott vonatkozó kamatláb szolgált, amelyet kiigazítottak a (BB minősítést tükröző) megfelelő felárral. A felár meghatározása az USA-beli A minősítésű és BB minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények közötti – a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított – átlagos relatív különbözet alapján történt. Az egyes futamidőkre (3 hónap, 6 hónap, 1 év stb.) vonatkozólag egyedi különbözetet állapítottak meg, amelyet hozzáadtak a viszonyítási alapként szolgáló kamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság az érintett exportáló gyártóknak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(285)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően két érdekelt fél azt állította, hogy a mintában szereplő vállalat számára pénzügyi lízinget nyújtó kínai pénzügyi intézmény magántulajdonban van, és nem tekinthető az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében vett kormányzati szervnek. Azt is állította, hogy a pénzügyi lízing nem hitel, mivel nem foglalja magában a hitelfelvételt és a kamatokkal együtt történő visszafizetést, mivel csak egyetlen lízingbe adási cselekményből áll. Továbbá azt állította, hogy az egyenértékű havi törlesztő részlet és a gazdasági előny kiszámítása nem volt kielégítő.

(286)

E tekintetben hivatkozunk a (218)–(229) preambulumbekezdésre, amelyekben megállapítást nyert, hogy az állam a CBRC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az elektromoskerékpár-ágazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(287)

Ami az ilyen típusú pénzügyi tranzakció minősítését illeti, meg kell jegyezni, hogy az érintett mintavételezett vállalat az ilyen ügylet költségeinek egy részét kamatráfordításként könyvelte el, és az ilyen pénzügyi tranzakciót a Kínai Központi Bank hitelinformációs központja (a továbbiakban: CRCP) is elismerte hitelként.

(288)

Ami az érdekelt felek tájékoztatását illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy részletes magyarázattal szolgált az egyenértékes havi törlesztőrészlet kiszámításához alkalmazott módszertan kapcsán, valamint megadta a kapott gazdasági előny kiszámításához használt összes képletet is.

(289)

Az USD-ban felvett hitelek tekintetében az összehasonlítható kereskedelmi hitel külső viszonyítási alapjaként a Bizottság az adott hónapra érvényes USD-ban denominált, 3 havi vagy 6 havi LIBOR-kamatlábat használta, kiigazítva a (BB minősítést tükröző) megfelelő felárral. A felár meghatározása az USA-beli A minősítésű és BB minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények közötti – a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított – átlagos relatív különbözet alapján történt. Az egyes futamidőkre (3 hónap, 6 hónap, 1 év stb.) vonatkozólag egyedi különbözetet állapítottak meg, amelyet hozzáadtak a viszonyítási alapként szolgáló kamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság az érintett exportáló gyártóknak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(290)

Az EUR-ban felvett hitelek esetében az összehasonlítható kereskedelmi hitel külső viszonyítási alapjaként a Bizottság az ICE BofAML Euro magas hozamú index vizsgálati időszakra vonatkozó átlagos kamatlábát használta. Az index – a Moody's, a S&P és a Fitch minősítésének átlaga alapján – a „befektetésre ajánlott” minősítés alatt elhelyezkedő értékpapírokból áll.

(291)

A JPY-ben felvett hitelek viszonylatában a Bizottság nem talált a japán piac ipari szegmenseiben tevékenykedő, BB minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvényekre vonatkozó adatokat. Mivel a japán gazdaság fejlettségi szintje hasonló az Egyesült Államokéhoz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a JPY-ben felvett hitelek legmegfelelőbb helyettesítője az USD-ban denominált átlagos LIBOR-kamatláb.

(292)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCME és a mintában szereplő öt vállalat közül három vitatta a Bizottság módszertanát, miszerint az USA-beli AA és BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet használta a kedvezményes kölcsönök révén biztosított előny számításához. Mindegyikük azt állította, hogy a Bizottságnak az USA-beli AA és az USA-beli BB minősítésű kötvények közötti relatív különbözet helyett az ugyanezen kötvények közötti abszolút különbözetet kellett volna használnia. A következő fő indokokat jelölték meg:

(293)

A felvetett érvek már ismertetésre kerültek a melegen hengerelt sík acéltermékekkel, (37) valamint az abroncsokkal (38) kapcsolatos ügyben. A melegen hengerelt sík acéltermékekkel kapcsolatos ügy (175)–(187) preambulumbekezdésének tanúsága szerint a Bizottság a következő okok miatt elutasította ezeket az érveket:

(294)

A fenti okoknál fogva, amelyek a jelen vizsgálatban is érvényesek, a Bizottság fenntartotta álláspontját, hogy a relatív különbözet módszere hitelesebben tükrözi azt a kockázati prémiumot, amelyet a pénzügyi intézmények egy torzulásoktól mentes piacon felszámolnának a kínai exportáló gyártóknak, különös tekintettel arra, hogy az idők során Kínában és az Egyesült Államokban különbözőképpen alakult az alapkamatláb.

(295)

Ezen túlmenően a Giant csoport azt állította, hogy az USD-ben denominált átlagos LIBOR-kamatlábakat nem lett volna szabad a JPY-ben denominált hitelek esetében helyettesítőként alkalmazni, és egy olyan kamatlábat kellett volna alkalmazni, amely valóban létezett a JPY-ben denominált hitelek esetében.

(296)

A Bizottság a (291) preambulumbekezdésben már kifejtette, miért vélte úgy, hogy a JPY-ben denominált hitelek esetében a legmegfelelőbb helyettesítők az USD-ben denominált átlagos LIBOR-kamatlábak voltak. Emellett a fél a japán piacon végrehajtott hasonló ügyletekre vonatkozóan sem szolgált bizonyítékkal. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(297)

A vizsgálat feltárta, hogy a kínai pénzügyi intézmények hitelkeretet is biztosítottak a mintában szereplő minden egyes exportáló gyártó számára történő egyedi hitelnyújtáshoz kapcsolódóan. Ezek olyan keretmegállapodásokból álltak, amelyek keretében a bank lehetővé teszi a mintában szereplő exportáló gyártók számára, hogy különböző adósságinstrumentumok (kölcsönök, áruváltók, kereskedelemfinanszírozás stb.) formájában egy bizonyos maximum összegig lehívhassanak pénzeszközöket. Normál piaci körülmények között az ilyen hitelkeretek után általában egy úgynevezett „ügyviteli” vagy „rendelkezésre tartási” díj fizetendő, hogy ellentételezzék a banknál a hitelkeret megnyitásával kapcsolatban felmerült költségeket és kockázatokat, emellett a hitelkeret megújításának ellentételezéseként éves szinten felszámolnak megújítási díjakat is. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók némelyike díjmentesen nyújtott hitelkeretben részesült.

(298)

A kedvezményezetteknek így juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a szóban forgó exportáló gyártó által a kínai pénzügyi intézményektől származó hitelkeret fejében fizetett összeg és azon összeg közötti különbözet, amelyet a vállalat a piacon megszerezhető, referenciaként szolgáló összehasonlítható hitelkeret fejében fizetett volna.

(299)

Az ügyviteli díj tekintetében a megfelelő referenciaértéket a Bizottság a hasonló hitelkeretek megnyitására vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető adatok (39) alapján 1,5 %-ban állapította meg. Ugyanezen forrás alapján a vizsgálati időszak kezdete előtt már rendelkezésre álló, és a vizsgálati időszak során megújított hitelkeretek vonatkozásában a Bizottság referenciaként 1,25 %-os megújítási díjat határozott meg. Az ügyviteli és a megújítási díj összege rendszerint évente fizetendő. Ennek megfelelően az ügyviteli és a megújítási díjat a Bizottság nem arányosította a hitelkeret fennállásának időtartama szerint.

(300)

A támogatás összegét a viszonyítási alapként használt díjak mértékének valamennyi érintett hitelkeret összegére történő arányos alkalmazásával (ebből a ténylegesen kifizetett díjakat levonva) állapították meg.

(301)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően egy exportáló gyártó vitatta a Bizottság azon értékelését, hogy a hitelkeret-megállapodások gazdasági előnyökkel járnának számára. A következő fő indokokat jelölték meg:

(302)

A Bizottság nem ért egyet a felhozott érvekkel az alább meghatározott okok miatt:

(303)

A fent kifejtett okok miatt a Bizottság az e vonatkozásban tett valamennyi állítást elutasította.

(304)

A bankelfogadványok olyan pénzügyi termékek, amelyek célja, hogy a hiteleszközök palettájának bővítése révén felpezsdítsék a belföldi pénzpiacot. A bankelfogadványok rendszere a kínai bankszektor vélelmezett stabilitásán alapul, a bankelfogadványi megállapodásokat kötő bankok feltétel nélküli kötelezettséget vállalnak arra, hogy egy adott összeget egy meghatározott jövőbeli időpontban kifizetnek. Következésképpen a bankelfogadványok egyfajta hitelnek tekinthetők, amelynek keretében a bank átvállalja a vevőtől annak a beszállítóval szemben fennálló kötelezettségeit, majd egy meghatározott időpontban kifizet egy adott összeget a beszállító számára. A vevőnek ugyanezen meghatározott időpontig át kell utalnia az adott összeget a banknak. A banknak történő fizetés időpontja megegyezhet a beszállítóval megállapodott fizetési határidővel, de lehet egy későbbi időpont is. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a banknak történő visszafizetésre sok esetben a beszállítónak való fizetés határideje után került sor. A késedelmes teljesítés bizonyos esetekben 4–6 hónappal meghaladta a számla esedékességi napját. Ebből következően ez a pénzügyi termék amellett, hogy bankgaranciaként szolgál, egyes esetekben hosszabb fizetési határidőt is biztosít a vevő számára, vagyis ténylegesen hitelként funkcionál.

(305)

A vizsgálat megállapította, hogy a bankelfogadványokat általában egy bankelfogadványi megállapodás keretében bocsátják ki, amely azonosítja a bankot, a beszállítókat és a vevőt, meghatározza a bank és a vevő kötelezettségeit, valamint részletesen ismerteti az egyes beszállítóknak fizetendő összeget, a fizetési határidőt és a biztosított garanciát. A bankelfogadványok többnyire havonta kerültek kibocsátásra.

(306)

Ami a bankokat illeti, a bankelfogadványok (váltótartozások) a bankelfogadványok birtokosainál forrásként, míg a mintában szereplő exportáló gyártóknál eszközként kerülnek kimutatásra a mérlegben. Bár néhány bankelfogadvány fedezeteként rendelkezésre állt hitelkeret, úgy tűnt, hogy annak meglétét a kínai jogszabályok nem követelik meg.

(307)

Az árubeszállítónak, mint a kibocsátott bankelfogadvány birtokosának lehetősége van arra, hogy a bankelfogadványt az eredeti számla esedékességi napja előtt leszámítolja a kibocsátó bankkal, vagy várhat a lejárati dátumig, hogy az őt illető teljes összeget megkapja, vagy a bankelfogadványt fizetési eszközként használva kiegyenlítheti a más felekkel szemben fennálló kötelezettségeit.

(308)

A vevő és az eladó közötti megállapodástól függően a vásárlási megállapodásban a bankelfogadványokat az intézvényekhez és a pénzutalványhoz hasonlóan általános fizetőeszközként tüntethetik fel.

(309)

A vizsgálat során az egyik mintában szereplő exportáló gyártó észrevételeiben megjegyezte, hogy a bankelfogadványok nem tekinthetők hitelnek, mivel a hitelhez szükség van hitelfelvételre, visszafizetésre és kamatfizetésre, míg a bankelfogadvány egy visszafizetésre tett ígéret. Állítása szerint a bankelfogadványok egy olyan fizetési módot képviselnek, amelynek során nem történik közvetlen pénzmozgás. Ugyanezen témakörben egy másik exportáló gyártó megismételte, hogy nem került sor pénzmozgásra, és azt állította, hogy a számviteli nyilvántartásaiban a bankelfogadványokat nem a bankkal szemben fennálló kötelezettségekként, hanem váltókötelezettségekként mutatta ki. Az utóbbi exportáló gyártó azt is előadta, hogy az ő sajátos esetében a szállítónak átutalt pénzösszegeket a bankelfogadvány esedékességi napja előtt kellett letétbe helyezni, és a bank a bankelfogadvány esedékességének napján levonta a pénzt a számlájáról a beszállítóknak történő továbbutalás céljából, az érintett szállítóval kötött megállapodással összhangban. Ezenkívül azt is jelezte, hogy nem származott semmilyen gazdasági előnye abból, ha a bankelfogadványt annak lejárati napja előtt diszkontálták, és nem volt tudomása arról, hogy a bankelfogadvány ténylegesen diszkontálták.

(310)

E tekintetben először is megjegyzendő, hogy a CRCP szerint a bankelfogadványok ugyanolyan szintű bank felé tett kötelezettségnek minősülnek, mint a hitelek, az akkreditívek vagy a kereskedelemfinanszírozás. Azt is meg kell jegyezni, hogy a CRCP számára a különböző típusú hiteleket nyújtó pénzügyi intézmények szolgáltatják az adatokat, és hogy ezek a pénzügyi intézmények így elismerték a bankelfogadványokat velük szemben fennálló kötelezettségként. Ezen túlmenően a vizsgálat során kézhez kapott bankelfogadványi megállapodások előírják, hogy amennyiben a vevő a bankelfogadvány lejáratakor nem egyenlíti ki a teljes összeget, a bank a ki nem fizetett összeget a bank felé teljesítendő lejárt tartozásként kezeli.

(311)

Továbbá a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vevő által kézhez kapott bankelfogadványok pénzmozgást vonnak maguk után, hiszen a bankelfogadványokat a pénzutalványokhoz hasonló fizetőeszközként használják; vagyis miután a bankelfogadványt kiadták a szállítónak, úgy tekintendő, hogy a vállalat a megfelelő számlát rendezte. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a bankelfogadvány beszállítónak való átadását követően a vevő rendszerint egyfelől csökkenti a beszállító felé fennálló kötelezettségeit, másfelől pedig azonos összeggel növeli a bank felé fennálló váltótartozásait. Ebben az összefüggésben a Bizottság azt is figyelembe vette, hogy annak a ténynek, hogy az ilyen kötelezettségeket a vállalat számviteli nyilvántartásaiban nem a bankok, hanem a szállítók felé fennálló váltótartozásokként mutatták ki, nincs jelentősége. Mindenesetre az auditált pénzügyi beszámolókban az ilyen kötelezettségeket nem a szállítókkal szembeni kötelezettségekként, hanem váltótartozásokként mutatták ki a hitelező kilétének meghatározása nélkül.

(312)

Ami a pénzmozgásokat illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó exportáló gyártó által benyújtott észrevételek ellentmondásosak voltak, mivel az exportáló gyártó egyrészt azt állította, hogy a pénzösszeget a bankelfogadvány esedékességi napját megelőzően át kellett utalnia annak biztosítására, hogy a kifizetés teljesüljön a számlájáról a szállító felé, míg másrészt nem tudja, hogy a váltók diszkontálásra kerültek-e, és így a kifizetés ténylegesen megtörtént-e. Ezen túlmenően az adott fél nem szolgáltatott a bank felé történt tényleges, előzetes pénzátutalásokra vonatkozóan bizonyítékot. A fentiek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(313)

Egy másik exportáló gyártó ismételten hangsúlyozta, hogy nem származott előnye a bankelfogadványokból, mivel esetében nem a számlák vagy a bankelfogadványok lejárta után került sor a visszafizetésre. Ugyanezen témakör kapcsán több érdekelt fél azt állította, hogy a bankelfogadványokat nem lehet hitelnek tekinteni, mert nem biztosítanak hosszabb fizetési határidőt a kedvezményezetteknek, és azt állították, hogy az, ahogyan a nemzeti jog minősít egy bizonyos eszközt, nem mérvadó az adott eszköz WTO-jog szerinti minősítése szempontjából.

(314)

E tekintetben, míg a vizsgálat megerősítette, hogy a szóban forgó exportáló gyártó esetében az összes kifizetésre a számlák vagy bankelfogadványok esedékességi napja előtt került sor, emlékeztetni kell arra, hogy a bankelfogadványok rendszere valamennyi exportáló gyártó számára – kedvezményes áron – egy olyan szolgáltatást nyújtott, amely a (323)–(342) preambulumbekezdésben ismertetett kiegyenlíthető gazdasági előnyt biztosította, amely révén a beszállítókkal szembeni kötelezettségeket megfizetettnek tekintették, és átvezették a bankokkal szembeni kötelezettségek közé, a bankok pedig ígéretet tettek, hogy a beszállítókat a bankelfogadványok lejárati időpontjáig kifizetik. Ami a fizetési feltételeket illeti, a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok azt mutatják, hogy több exportáló gyártó esetében a bankelfogadványok használata valóban ténylegesen kiterjesztette a megfelelő számlák fizetési feltételeit, és hogy az ilyen de facto hitelek után nem számoltak fel kamatot. Ezért, bár a bankelfogadványok célja állítólag nem a fizetési feltételek kiterjesztése volt, a rendelkezésre álló bizonyítékok ennek ellenkezőjét bizonyították. Mindenesetre a Bizottság álláspontja szerint az a tény, hogy a bankelfogadványok után nem fizetnek kamatot és azok meghosszabbítják az eladó fizetési határidejét, szintén arra utal, hogy a kínai bankszektor torz és kedvezményes hiteleket biztosít bizonyos kulcsiparágak számára. A fentiek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(315)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a gazdasági előny kiszámításának alapjából le kell vonni azoknak a betéteknek az összegét, amelyeket a bankelfogadványok garanciájaként helyezett el.

(316)

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a bankok részéről általános gyakorlat, hogy hitelkeretek nyújtása vagy hitelek nyújtásakor garanciát kérnek az ügyfeleiktől. Hivatkozni kell továbbá a (323) preambulumbekezdésre, amely előírja, hogy a kanadai hitelfelvevőknek hitelkerettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy bankelfogadványokat kaphassanak. Ennek alapján a kanadai piacon alkalmazott díjak figyelembe veszik az ilyen garanciák meglétét. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az ilyen garanciákat a bankok nem a szállítók felé fennálló tartozások kifizetésére használják, hanem olyan módszerként, amely biztosítja, hogy az exportáló gyártó teljesíteni fogja a bankkal szemben fennálló pénzügyi kötelezettségét. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a kínai bankok nem szisztematikusan kérik ezeket a garanciákat, és hogy különböző formákat ölthetnek, beleértve az előlegfizetéseket, illetve a kamatozó lekötött betéteket is. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a bankelfogadványokért fizetendő díjakat a bankelfogadványok névértéke, nem pedig a garancia összegével csökkentett összeg alapján számítják ki. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(317)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a bankelfogadványi díj kapcsán nem kellett volna gazdasági előnyt kiszámítani, mivel a bankoknak nem kell a váltókat azok kibocsátásakor vagy lejáratakor megfinanszírozniuk, hiszen az ilyen kifizetéseket az adott exportáló gyártó finanszírozza, hacsak nem válik fizetésképtelenné. Következésképpen a bankok állítólag nem vállalnak semmilyen pénzügyi kockázatot, hiszen csak közvetítőként járnak el. Ugyanez a fél azt is állította, hogy a szerződés feltételei megfelelő pénzügyi garanciákat biztosítanak a bankok számára.

(318)

E tekintetben a Bizottság a (310) preambulumbekezdésre utal, amely megerősíti, hogy a pénzügyi intézmények a bankelfogadványokat hitelként mutatják ki, valamint a (304) preambulumbekezdésre, amely kimondja, hogy a bankelfogadványokról szóló megállapodásokban részt vevő bankok feltétel nélkül ígéretet tesznek egy bizonyos összegnek egy adott időpontban történő megfizetésére. Továbbá, figyelembe véve, hogy a bankelfogadványok diszkontálhatók, a bankoknak meg kellene győződniük arról, hogy elegendő pénzeszköz áll rendelkezésre a bankelfogadványok kibocsátása és lejárata között. E tekintetben meg kell jegyezni továbbá, hogy a Kínában alkalmazandó szabványos hitelkeret-megállapodások előírják, hogy azok különböző hitelfajtákra felhasználhatók, beleértve a bankelfogadványokat is, ami megerősíti a bank részéről annak szükségességét, hogy elegendő pénzeszköz álljon rendelkezésre. A pénzügyi intézmények és az exportáló gyártók közötti szerződések feltételeinek elemzése után a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok nem megfelelőek tekintettel a részvételre, a feltétel nélküli kötelezettségekre és a pénzügyi kockázatra, amelyek a pénzügyi intézményeknek a bankelfogadványokról szóló megállapodásokban való szerepvállalását jellemzik. Következésképpen a fenti állítást el kellett utasítani.

(319)

Ami az egyedi jelleget illeti, a (106) preambulumbekezdésben foglaltak és a könnyűipari terv szerint a kínai kormány előirányoz „egy olyan pénzügypolitikát, amely támogatja a kis- és középvállalkozások fejlődését, további pénzügyi forrásokat tár fel a kis- és középvállalkozások számára, és tökéletesíti a kis- és középvállalkozások részére biztosított hitelgarancia-rendszert”, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bankelfogadványok az ösztönzött iparágakat, azon belül az elektromoskerékpár-ágazatot előnyben részesítő támogatás egy újabb formáját képviselik. Ezenfelül a támogatás e formája nem vette figyelembe a mintában szereplő exportáló gyártók pénzügyi helyzetét, mivel valamennyi bank átalánydíjat számított fel, amely – az aktában szereplő információk alapján – alacsonyabb a rendelkezésre álló nemzetközi referenciaértékeknél és jelentősen alacsonyabb a mintában szereplő exportáló gyártókhoz hasonlóan gyenge hitelminősítéssel rendelkező vállalatok esetében felszámolt díjnál (lásd a (324) preambulumbekezdést).

(320)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően több érdekelt fél megismételte az érdekelt felek tájékoztatását megelőzően előadott állítást, miszerint a bankelfogadványok rendszere egy általánosan elérhető finanszírozási eszköz, amely nem korlátozódik az elektromoskerékpár-ágazatra. Több érdekelt fél azt is állította, hogy a Bizottságnak pozitív bizonyítékokkal kell alátámasztania az egyedi jelleg meghatározását.

(321)

Ebben a tekintetben a Bizottság a (195)–(202) preambulumbekezdésre, illetőleg konkrétabban a (319) preambulumbekezdésre utal, amelyek pozitív bizonyítékokat szolgáltatnak az ilyen kedvezményes politika egyedi jellegének vonatkozásai tekintetében, miszerint az ilyen pénzügyi eszköz nem általánosan elérhető ilyen feltételek mellett, és ezért csak korlátozott számú iparágra – például az elektromoskerékpár-ágazatra – jellemző. Ezért ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(322)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához a Bizottság felmérte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét.

(323)

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bankelfogadványok rendszere a (304)–(308) preambulumbekezdésben ismertetett formában nem létezik az EU-ban. A nyilvánosan elérhető információk alapján azonban megállapítható, hogy ilyesfajta hitel elérhető Kanadában, ahol a vállalati hitelfelvevők rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére használják a bankelfogadványokat. Kanadában a bankelfogadványokat többnyire olyan vállalatok veszik igénybe, amelyek hitelminősítése nem éppen a legjobb. A bankelfogadványok használatához a hitelfelvevőknek rendelkezniük kell egy hitelkerettel, amelyből hitelt hívhatnak le.

(324)

E garancia biztosításának ellentételezéseként a bankok általában felszámítanak egy, a kanadai dollár irányadó rátájának (CDOR, Canadian Dollar Offered Rate) megfelelő bankelfogadványi díjat és egy adminisztrációs díjat, amely a hitelfelvevő hitelképességétől függően a néhány bázisponttal 100 bázispont alatti és feletti tartományban mozog. (40)

(325)

Normál piaci körülmények között tehát a bankelfogadványokért általában felszámítanak egy úgynevezett bankelfogadványi díjat, továbbá biztosítanak egy hitelkeretet is, mert a bankelfogadvány egy közvetlen és feltétel nélküli kötelezettségvállalás az elfogadó bank részéről. A mintában szereplő kínai exportáló gyártók esetében a bankelfogadványi díjat az egyes mintában szereplő exportáló gyártók hitelképességétől függetlenül a bankelfogadvány összegének 0,05 %-os átalányértékében határozták meg, és ha egyáltalán létezett hitelkeret, akkor azt díjmentesen biztosították.

(326)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság kétszeresen számított be néhány kiigazító bejegyzést, és a támogatási összeg számításakor a bankelfogadványok kibocsátásához nem kapcsolódó bejegyzéseket is figyelembe vett. A számítások azonban a vállalat által szolgáltatott és a Bizottság által ellenőrzött információkon alapultak, és az állítólagos hibák már nem voltak ellenőrizhetők. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(327)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a bankelfogadványokat nem lehet hitelnek tekinteni azzal az indokkal, hogy nem biztosítanak hosszabb fizetési feltételeket kedvezményezetteknek, és azt állították, hogy az, ahogyan egy tagállam nemzeti joga jellemez egy bizonyos eszközt, nem rendelkező jellegű az adott eszköz WTO-jog szerint jellemzése szempontjából.

(328)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a Kínában és a Kanadában elérhető bankelfogadványok eltérő instrumentumok. Míg Kínában fizetési módként alkalmazzák, Kanadában a vállalati hitelfelvevők rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére használják őket.

(329)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással, és úgy ítéli meg, hogy a bankelfogadványok mindkét országban a rövid távú finanszírozási igényekre szolgálnak megoldással. A bankelfogadványok révén a vállalatok valójában a szállítókkal szembeni fizetési kötelezettségeiket alakítják át a bankokkal szembeni kötelezettségekké. Ezenkívül a vizsgálat feltárta, hogy több exportáló gyártó esetében a bankelfogadványok kiterjesztették azoknak a számláknak a fizetési feltételeit, amelyekhez kapcsolódtak, ezáltal javítva a mintában szereplő exportáló gyártók rövid távú készpénzpozícióját. Továbbá a Bank of Canada személyzeti vitaanyagának (41) (a továbbiakban: Bank of Canada-dokumentum) 1. oldalán leírtak szerint, a kínai és a kanadai bankelfogadványok között léteznek más hasonlóságok is, amelyek egyaránt előírják a következő meglétét: „egy vállalati hitelfelvevőtől (ügyféltől) származó közvetlen és feltétel nélküli utasítás egy kanadai banknál meglévő hitelkeretből (amelyet bankári elfogadványnak (BA) neveznek) történő lehívásra. Miután sor került a lehívásra, az elfogadó (avagy hitelező) bank a papír lebélyegzésével garantálja a tőkét és a kamatot, így teljes mértékben felelőssé válik azok lejáratkori megfizetéséért a mögöttes vállalati hitelfelvevő nem teljesítése esetén.” Ezt az állítást el kellett utasítani a két piac között meglévő hasonlatosságok fényében.

(330)

Egy másik érdekelt fél továbbá azt állította, hogy – a kínai rendszerrel ellentétben – a kanadai bankoknak a bankelfogadvány kibocsátásának napján rendelkezésre kell bocsátaniuk a pénzeszközöket. Ennek alapján azt állította, hogy a garanciavállalási díj több kötelezettséget, költséget és kockázatot fed le a bankoknál, mint a kínai rendszer esetében.

(331)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy annak a ténynek, hogy a pénzeszközöket rendelkezésre bocsátják, nincs jelentősége, mivel a kínai rendszer azt is előírja, hogy a pénzeszközöket a banknak rendelkezésre kell bocsátania, amennyiben a bankelfogadvány birtokosa le kívánja azt számítoltatni, és a pénzeszközöknek a bank rendelkezésére kell állniuk. A felelősség átruházása és a pénzösszegek lehetséges átutalása a bankelfogadvány birtokosa számára azt is megmagyarázza, hogy a bankok miért hitelként mutatják ki a bankelfogadványokat. Ami a kötelezettségeket és a kockázatokat illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek egyenértékűek, mivel a pénzeszközöknek a kibocsátás napjától kezdve a bankok rendelkezésére kell állniuk, mivel feltétel nélküli ígéretet tettek arra, hogy a bankelfogadványt annak lejáratakor megfizetik a hitelfelvevő nem teljesítése esetén.

(332)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bank of Canada-dokumentum alapján a hitelkeretek a kanadai piacon nem jelentenek a bankelfogadványokra nézve törvényi követelményt. E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a Bank of Canada-dokumentumban nem szerepel ilyen kijelentés. Éppen ellenkezőleg, több esetben utal (42) egy meglévő hitelkeret létezésére. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(333)

A kedvezményezetteknek így juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének c) pontjával összhangban a vállalat által a kínai pénzügyi intézményektől származó bankelfogadványok fejében fizetendő összeg és azon összeg közötti különbözet, amelyet a vállalat a kanadai piacon megszerezhető, referenciaként szolgáló összehasonlítható bankelfogadványok fejében fizetett volna.

(334)

A pénzügyi előny meghatározása érdekében a Bizottság összevetette a mintában szereplő érintett exportáló gyártók által fizetett bankelfogadványi díjat a kanadai dollár irányadó rátájával (CDOR), amely az egy éves vagy annál rövidebb futamidejű bankelfogadványok elismert kanadai referenciaindexe, majd a vevők hitelképességének figyelembe vétele érdekében a kapott összeget kiigazította a megfelelő felárral (adminisztrációs díjjal). Az adminisztrációs díj mértékére vonatkozó adatok hiányában a Bizottság az RMB-ben felvett hitelek esetében használt felárat alkalmazta (lásd a (284) preambulumbekezdést). Emellett a kanadai helyzet analógiájára és a 6. cikk d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság kiszámította az általában alkalmazott hitelkeret hiányából fakadó pénzügyi előnyt is, méghozzá a (299) preambulumbekezdésben említett referencia alapján, a vizsgálati időszak egy adott időpontjában az egyes bankok bankelfogadványokkal kapcsolatos kötelezettségeinek legmagasabb összegét használva a számítás alapjául.

(335)

Az alaprendelet 6. cikkének b) pontja értelmében azon bankelfogadványok tekintetében, amelyek meghosszabbították a beszállítókkal szemben fennálló kötelezettségek kiegyenlítésének határidejét, a Bizottság szintén meghatározta a pénzügyi előnyt, mégpedig a mintában szereplő érintett exportáló gyártóknak nyújtott, kamatmentes rövid távú hitel formájában. E pénzügyi előnyt a Bizottság azonos módon határozta meg, mint az RMB-ben felvett hitelek esetében (lásd a (284) preambulumbekezdést).

(336)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság tévesen kétszeresen számította be a gazdasági előnyöket azáltal, hogy a bankelfogadványi díj esetében számított gazdasági előnyhöz hozzáadta az „elfogadvány – hitelkerettel kapcsolatos ügyviteli díj”, valamint az „elfogadvány – kedvezményes kamat” tételeket, amelyeket a de facto kölcsön után kellett volna megfizetni.

(337)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az adott exportáló gyártóra vonatkozó bizonyítékok azt mutatják, hogy a bankelfogadványok kiterjesztették azoknak a számláknak a fizetési feltételeit, amelyekhez kapcsolódtak. Következtetésképpen a Bizottság ezeket de facto hiteleknek tekintette. Mindezek alapján, és a (335) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, a gazdasági előny kiszámítására is egy de facto, kamatmentes, rövid lejáratú hitel formájában került sor. Továbbá a (334) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, a kanadai piac helyzetével analóg módon, a de facto hitel létezésétől függetlenül kiszámításra került annak a hitelkeretnek a gazdasági előnye is, amelyet létre kellett volna hozni. A fentiek alapján ezt az állítást el kellett utasítani.

(338)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a garanciavállalási díjon túlmenően a hitelkeret gazdasági előnyének kiszámítása kétszeres beszámítással járt, és ezt azzal indokolta, hogy a garanciavállalási díjat elegendőnek kell tekinteni a bankelfogadvány kibocsátásához kapcsolódó pénzügyi költségek és kockázatok fedezésére. Azzal is érvelt, hogy írásos hitelkeret-megállapodás esetén megalapozatlan úgy vélni, hogy egy bank díjat számít fel az ilyen hitelkeret létrehozásáért. Azt is állította, hogy a garanciavállalási díj és a hitelkeret díja azonos forrásból kell, hogy származzon.

(339)

E tekintetben a Bizottság a (323) preambulumbekezdésre utal, amely előírja, hogy a hitelfelvevőknek rendelkezniük kell hitelkerettel, amelyből a lehívásra sor kerül. Továbbá, amint azt a (318) preambulumbekezdés említi, emlékeztetni kell arra, hogy a mintában szereplő több exportáló gyártó hitelkeret-megállapodása azt írja elő, hogy az eszköz különböző típusú hitelekhez használható, beleértve a bankelfogadványokat is. Továbbá a Bank of Canada-dokumentum azt is előírja, hogy „az ügyviteli és ügynöki díjak alkalmazandóak mind az irányadó hitelkamatlábon, mind a bankári elfogadványon (BA) alapuló hitelkeretek esetében”. A kanadai piacon tapasztalt helyzettel analóg módon, a Bizottság észszerűnek tartotta, hogy a gazdasági előny kiszámításába belevegye a hitelkerettel kapcsolatos ügyviteli díjat. Ami a referenciaértékek forrását illeti, a Bizottság utal a 3.3.1. pontra, valamint arra a tényre, hogy a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben. Mindenesetre úgy tekinthető, hogy a felhasznált információk észszerűek, és a szokásos piaci feltételeket tükrözik.

(340)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította más kínai kereskedelmi bankok „kedvezőtlenebb feltételeit”, és nem indokolta meg, hogy miért lenne megfelelő egy országon kívüli referenciaérték, illetve nem tette meg a szükséges kiigazításokat az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.

(341)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – a 3.3.1. pontban kifejtettek szerint – Kína csak részlegesen működött együtt a kedvezményes hitelezés tekintetében, és hogy a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia a kedvezményes hitelezés révén nyújtott állítólagos támogatás létezésének és esetleges mértékének vizsgálata során. Az ilyen részleges együttműködésre tekintettel a Bizottságnak nem voltak a birtokában lényeges, döntő fontosságú információi, és ténymegállapításait így a rendelkezésre álló tényekre kellett alapoznia. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi piac torz, mivel – a (217) és a (222) preambulumbekezdés következtetéseinek megfelelően – az állami tulajdonban és magántulajdonban lévő pénzügyi intézményeket az állam azzal bízza meg, vagy arra utasítja, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az elektromoskerékpár-ágazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtsanak hitelt. Ezért ezt az állítást el kellett utasítani.

(342)

Az egyik érdekelt fél azt is állította, hogy a CDOR nem megfelelő referenciaérték a pénzügyi helyzetére figyelemmel. Ebben a tekintetben a Bizottság utal a 3.5.4.1. pontban a mintában szereplő exportáló gyártók tekintetében a hitelminősítésre vonatkozóan szereplő értékelésekre. Az ilyen értékelések alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő összes exportáló gyártónak BB minősítést kell kapnia. A fentiek alapján ezt az állítást el kellett utasítani.

(343)

Az egyik érdekelt fél további ellenőrizetlen dokumentumokat nyújtott be, és azt állította, hogy a gazdasági előny számítása téves, amelyet azzal indokolt, hogy bizonyos megállapodásokat egy korábbi megújításának, nem pedig önálló megállapodásnak kellett volna tekinteni. Azt is állította, hogy ha ügyviteli díj került volna felszámításra, ezt a díjat a vizsgálati időszak előtt fizették volna meg. Az adott fél azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az akta legfrissebb változatát (melyben egy oszlop helyesbítésre került).

(344)

Ami az első állítást illeti, a rendelkezésre áll, ellenőrzött bizonyítékok nem erősítik meg, hogy az ilyen megállapodás egy korábbi megújítása lett volna. Ezen túlmenően a szóban forgó állítás alátámasztása céljából az érdekelt felek tájékoztatását követően benyújtott dokumentumot nem lehetett ellenőrizni, és figyelmen kívül kellett hagyni. Ami a második állítást illeti, a vizsgálati időszakot megelőzően hatályba lépett hitelkeret-megállapodások lefedték a vizsgálati időszak egy részét, és ezért a Giant csoport számára a vizsgálati időszak alatt biztosított kibocsátás gazdasági előnyét. Ezért a Bizottság nem fogadhatta el ezt az állítást. Ami a harmadik állítást illeti, meg kell jegyezni, hogy ez a konkrét oszlop nem releváns a gazdasági előny kiszámítása tekintetében, és ezért a korrekciónak nem volt semmilyen hatása.

(345)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak során kedvezményes hitelnyújtás révén a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel ezeket a hiteleket, hitelkereteket és bankelfogadványokat kiegyenlíthető támogatásnak kell tekinteni.

(346)

A kedvezményes hitelnyújtás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összegek a következőképpen alakultak:

1. táblázat

Kedvezményes hitelnyújtás

(347)

A panaszos állítása szerint a Sinosure kedvezményes feltételek mellett nyújtott exporthitel-biztosítást az érintett termék gyártói számára.

(348)

A Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.).

(349)

A csúcstechnológiát képviselő kínai termékek 2006. évi exportkatalógusának kibocsátásáról szóló közlemény, Guo Ke Fa Ji Zi, 2006. évi 16. sz.

(350)

A mintában szereplő öt exportáló gyártó közül három rendelkezett fennálló exporthitel-biztosítási megállapodással a Sinosure-rel a vizsgálati időszak alatt.

(351)

Ahogyan arról a (157) preambulumbekezdésben szó esett, a Sinosure részlegesen kitöltötte a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott exporthitel-biztosítással kapcsolatos egyedi kérdőívet. Ugyanakkor, amint azt a (156)–(162) preambulumbekezdés említi, a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az éves jelentését vagy az alapszabályát.

(352)

A kínai kormánynál tett ellenőrző látogatáson a Sinosure is megjelent és megerősítette, hogy teljes mértékben állami tulajdonban áll.

(353)

A Sinosure továbbá nem szolgáltatott konkrétabb adatokat sem az elektromoskerékpár-ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, sem a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról. Ezért a Bizottságnak ki kell egészítenie a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló tényekkel.

(354)

A kérdőívre adott válasza szerint a Sinosure egy állami tulajdonban lévő biztosítási társaság, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A vállalat 100 %-os állami tulajdonban van. Rendelkezik igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal. A kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek kinevezésére és felmentésére. A kérdőívre adott válasz, valamint az ellenőrző látogatás során rendelkezésre bocsátott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure esetében kifejezetten léteznek az állami ellenőrzésre utaló jelek.

(355)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(356)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes biztosítási szerződések kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatás során a Sinosure fenntartotta azon állítását, miszerint a gyakorlatban a biztosítási díjai piacorientáltak voltak, és kockázatértékelési elveken alapultak. Az elektromoskerékpár-ágazatra vagy a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan azonban semmilyen konkrét példával nem szolgált.

(357)

A Sinosure által szolgáltatott információk részleges jellegéből kifolyólag a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott biztosítás tekintetében nem tudott olyan konkrét magatartást megállapítani a Sinosure-nél, amelynek alapján a Bizottság meg tudta volna határozni, hogy a Sinosure piaci elvek alapján járt-e el.

(358)

Ezzel összefüggésben a Bizottság azt sem tudta felmérni, hogy a Sinosure által felszámított biztosítási díjak fedezték-e a kárigények költségét és a Sinosure általános költségeit.

(359)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy néhány exportáló gyártó részesült a Sinosure-nek fizetett exporthitel-biztosítási díjak részleges vagy teljes visszatérítéséből.

(360)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure az elektromoskerékpár-ágazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében közjogi szervként jár el. Ezenkívül részleges együttműködése folytán a Sinosure nem tudta igazolni, hogy normál piaci feltételek szerint járt el és nem nyújtott gazdasági előnyt a mintában szereplő exportáló gyártók számára, vagyis hogy a biztosítást nem a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjakon nyújtotta. Egyéb adatok hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a (362) preambulumbekezdésben ismertetett külső referenciaérték a lehető legpontosabb becslését nyújtja a piaci feltételek mellett elegendő biztosítási díjnak is.

(361)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az exportbiztosítási program keretében nyújtott támogatások egyedi jellegűek, mivel ezekhez kivitel nélkül nem lehetne hozzájutni, és ezért az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteltől függenek.

(362)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a kedvezményezetteknek juttatott, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének c) pontja szerint a vállalat által a Sinosure rövid lejáratú biztosítása esetében fizetendő díj összege és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható exporthitel-biztosítás esetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(363)

Mivel a Sinosure Kína belföldi exporthitel-biztosítási piacának mintegy 90 %-át teszi ki, a Bizottság nem tudott megállapítani piaci alapú belföldi biztosítási díjat. A korábbi gyakorlattal összhangban a Bizottság így a legmegfelelőbb külső referenciaértéket alkalmazta, amellyel kapcsolatosan információk könnyen hozzáférhetőek voltak, azaz az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja (a továbbiakban: Ex-Im Bank) által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjakat (43).

(364)

A vizsgálati időszak alatt visszatérített exporthitel-biztosítási díjakat támogatásként kezelte. Mivel nem volt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az exportáló gyártóknál felmerültek volna olyan többletköltségek, amelyek kiigazítást tennének szükségessé, a gazdasági előny a vizsgálati időszak során kapott visszatérítés teljes összegeként került kiszámításra.

(365)

A Yadea felvilágosítást kért a gazdasági előny kiszámításáról, és azt állította, hogy a gazdasági előnyt – veszteség esetén – a tényleges tőkekompenzáció alapján kell kiszámítani, amennyiben ez alacsonyabb, mint a biztosított tőke. A Yadea továbbá felvilágosítást kért arra vonatkozóan, hogy a Bizottság alkalmazott-e a számításaihoz „mentességi arányt”.

(366)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a gazdasági előny kiszámítására a (362) preambulumbekezdésben meghatározott módszer szerint került sor. Ami a gazdasági előnyt illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azt a biztosított tőke összege után kell kiszámítani, ami egyúttal a Yadea által fizetett biztosítási díj kiszámításának alapja, amint az a kérdőívre adott válaszában szerepel. Megjegyzendő továbbá, hogy a Bizottság nem alkalmazott mentességi arányt. A fentiek alapján ezt az állítást el kellett utasítani.

(367)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási összeg a következő:

2. táblázat

Kedvezményes finanszírozás és biztosítás: exporthitel-biztosítás

(368)

A panaszos állítása szerint az elektromoskerékpár-ágazat a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében jutott gyártási alapanyagokhoz (például összeszerelt vagy összeszereletlen akkumulátorokhoz, motorokhoz és egyéb kerékpáralkatrészekhez).

(369)

A vizsgálat részeként a Bizottság ellenőrizte a mintában szereplő exportáló gyártók által az elektromoskerékpár-alkatrészek (akkumulátorok és motorok) belföldi beszerzéseire vonatkozólag benyújtott információkat. Ezzel egyidejűleg a Bizottság elemzésnek vetette alá a szóban forgó alkatrészek egyetlen együttműködő beszállítója, a Bafang árpolitikáját, az elemzés pedig rávilágított arra, hogy a vállalat alacsonyabb áron biztosította ezeket az alkatrészeket a hazai piac, mint a külföldi piac számára.

(370)

Amint azt a (163)–(173) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, a kínai kormány nem tanúsított együttműködést a kínai belső piacon tevékenykedő alkatrész-beszállítók tekintetében, és elutasította, hogy pontosítást nyújtson, vagy kulcsfontosságú információkkal szolgáljon az akkumulátorok és motorok belföldi piacáról. Ebből adódóan a Bizottságnak következtetéseit az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett alapoznia.

(371)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók számára alkatrészeket beszállító vállalatok némelyike állami tulajdonban áll vagy a Kínai Kerékpárszövetség (CBA) tagja. A Kínai Kerékpárszövetség tagjaként a vállalatokat terhelik bizonyos kötelezettségek a kínai kormány elektromoskerékpár-ágazatra vonatkozó politikájának végrehajtása terén. A Bizottság ezért elemzésnek vetette alá a kínai kormány motorokra és akkumulátorokra vonatkozó ismert politikáit, különösen annak megállapítása érdekében, hogy az elemzés vagy bármely más rendelkezésre álló információ alapján a kínai kormány ez irányú politikái értelmezhetők-e úgy, hogy megbízzák a motor- és akkumulátorbeszállítókat azzal, hogy kedvezőbb feltételekkel értékesítsenek a hazai elektromoskerékpár-gyártók számára. Végezetül a Bizottság elemezte, hogy ennek eredményeképpen a kínai kormány biztosított-e gazdasági előnyöket a kínai motor- és akkumulátorbeszállítók részére.

(372)

Amint azt a (164) preambulumbekezdés kiemeli, a kínai kormány a Bizottság felkérése ellenére nem juttatta el az elektromoskerékpár-alkatrészek beszállítói számára összeállított egyedi kérdőívet az ismert kínai beszállítókhoz. A kínai kormány azt állította, hogy nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen az elektromoskerékpár-alkatrészek beszállítóitól, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek.

(373)

Emellett a kínai kormány nem nyújtotta be a vizsgált elektromoskerékpár-alkatrészek kínai beszállítóinak és vállalatuk tulajdonosi szerkezetének jegyzékét, azt állítva, hogy ez bizalmas információ. A kínai kormány továbbá nem volt hajlandó részletes információkat szolgáltatni az elektromos kerékpárok gyártásához felhasznált alapanyagok kínai belső piacának jellemzőiről. Például az állami tulajdonban álló vállalatok belföldi termelésből és fogyasztásból való részesedéséről, a belföldi piac méretéről, az állam és/vagy az állami tulajdonú vállalatok árképzési politikájáról, a gyártáshoz felhasznált alapanyagok belföldi piacon érvényes tényleges áráról, a behozatalt és a kivitelt érintő korlátozásokról és a vonatkozó statisztikákról.

(374)

Amint azt az (50) preambulumbekezdés említi, csupán egyetlen, a mintában szereplő exportáló gyártók számára alapanyagot biztosító kerékpáralkatrész-beszállító (a Bafang) nyújtott be információt tevékenységéről, és működött együtt saját kezdeményezésére a vizsgálatban.

(375)

Mivel nem kapott információt a kínai kormánytól különösen a belföldi piac struktúrájára, az árképzési mechanizmusokra és az árakra, valamint a vállalatok részesedési viszonyaira nézve, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(376)

Az együttműködő beszállító az elektromoskerékpár-ágazat számára motorokat gyártó kínai vállalatok közül az egyik legjelentősebb. Ez a beszállító motorokat és akkumulátorokat is értékesített az elektromoskerékpár-ágazat számára. A vizsgálat fényt derített arra, hogy a vállalat egyenértékű motor- és akkumulátormodelleket piactól függően eltérő áron exportált, és következetesen jelentősen alacsonyabb árakon értékesített motorokat a hazai piacon, mint az exportpiacokon.

(377)

Amint azt a 3.2. szakasz említi, a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy a gyártási alapanyagokat beszállító vállalatok kérdőívre adott válaszainak és a kínai kormány ez irányú információszolgáltatásának hiányában a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében esetleg a rendelkezésre álló tényekre kell alapoznia a motorok, akkumulátorok, vezérlőegységek és az elektromos kerékpárok egyéb alkatrészeinek beszállítóival kapcsolatos információkra vonatkozó ténymegállapításait.

(378)

A Bizottság lehetőséget biztosított a kínai kormánynak észrevételei megtételére. A kínai kormány azonban ez ügyben nem tett észrevételt és nem szolgált további információkkal vagy bizonyítékokkal.

(379)

Amint azt a (404) preambulumbekezdés bővebben kifejti, elsőként megjegyzendő, hogy a kínai belső motorpiacot elsősorban a 90 %-ot meghaladó piaci részesedéssel rendelkező kínai beszállítók uralják.

(380)

Miután a kínai kormány nem szolgáltatott információkat az elektromoskerékpár-motorok hazai beszállítóinak számára és tulajdonosi szerkezetére vonatkozólag, a Bizottság elsőként az exportáló gyártók mintában szereplő öt csoportja által megnevezett beszállítók helyzetét elemezte.

(381)

Ennek alapján a Bizottság 10 kínai beszállítót azonosított.

(382)

A mintában szereplő exportáló gyártóknak motort beszállító 10 vállalat közül három – köztük a Bafang – tagja volt a Kínai Kerékpárszövetségnek (CBA), egy pedig állami tulajdonban állt. Az állami tulajdonú vállalat és a CBA-tagok a mintában szereplő exportáló gyártóknak beszállított teljes mennyiség 41 %-át, a teljes érték legfeljebb 66 %-át képviselték a vizsgálati időszakban. A Bizottság a többi beszállító közül csupán három esetében tudott megbizonyosodni arról, hogy magántulajdonban állnak (ezek a vállalatok a beszerzési volumen 46 %-át és a beszerzési érték 29 %-át tették ki), a fennmaradó három beszállítóról pedig nem tudott információt szerezni (ezek a vállalatok a volumen 13 %-át, az érték 5 %-át tudhatták magukénak). Amint azt a (133)–(134), valamint a (136)–(139) preambulumbekezdés kifejti, a figyelembe vett időszakban a CBA az Államtanács igazgatása alatt állt. Alapszabályának 3. cikke is kimondja, hogy a szövetségnek igazodnia kell – egyebek mellett – a nemzeti politikákhoz. Ezen túlmenően a CBA alapszabálya bizonyos kötelezettségeket ró tagjaira, 11. cikke ugyanis kimondja, hogy a tagoknak be kell tartaniuk „a kerékpárágazatot érintő nemzeti törvényeket és rendeleteket”, valamint „tiszteletben kell tartaniuk a szövetség szabályait és rendelkezéseit, és végre kell hajtaniuk a szövetség határozatait”.

(383)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a CBA tagjai szigorú kötelezettségekkel tartoznak a szövetség felé, amely az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának üzleti iránymutatása és felügyelete alatt áll. Következésképpen a Bizottság a CBA tagjait, köztük az alkatrész-beszállítókat úgy tekinti, mint a kerékpárágazat alárendelt kulcsszereplőit, amelyek megbízást kaptak a kínai kormánytól a nemzeti politika végrehajtására, hogy ezáltal megvalósítsák az elektromoskerékpár-gyártáshoz kapcsolódó tágabb célkitűzéseket. Ezért a Bizottság további vizsgálatnak vetette alá ezeket a politikákat.

(384)

Több fél azt állította, hogy a CBA egy nonprofit szervezet, amelynek tagjai a kerékpáriparban tevékenykedő olyan vállalatok, kutatóegységek és helyi szövetségek, amelyek önként csatlakoztak hozzá. E felek azt is állították, hogy a CBA tagjainak többsége magánvállalkozás.

(385)

Ebben a tekintetben a Bizottság hivatkozott a (166) és a (170) preambulumbekezdésre, amelyek kimondják, hogy mivel a kínai kormány megtagadta, hogy a belföldi alapanyag-beszállítók tulajdoni viszonyaival kapcsolatosan információt szolgáltasson, a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre támaszkodni. A Bizottság rendelkezésére álló információk azt mutatták, hogy számos CBA-tag állami tulajdonban lévő vállalat is.

(386)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a CBA egy állami szerv.

(387)

E tekintetben a Bizottság hivatkozott a (138) preambulumbekezdésre, és megerősítette azt a következtetését, miszerint a CBA az „Államtanács, a Polgári Ügyek Minisztériuma és a társadalom illetékes üzleti egységének” politikai iránymutatása és felügyelete alatt működik. Ez volt a helyzet a 2016-os évben is, amikor a tizenharmadik kerékpárágazati terv elfogadásra került.

(388)

A kínai kormány azt is állította, hogy az elektromos kerékpárok mintában szereplő exportáló gyártóinak motort szállító hazai beszállítók csak egyharmada állami tulajdonban lévő vállalat vagy a CBA tagja. Emellett rámutatott, hogy a meglévő joggyakorlat szerint az állami tulajdon nem elegendő a megbízás és az utasítás bizonyításához.

(389)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a kínai kormány nem vitatta azon ténymegállapításait, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók belföldi motorbeszállítóinak jelentős része állami tulajdonban lévő vállalat és/vagy a CBA tagja. Együttműködés hiányában, bár az állami tulajdon és/vagy a CBA-tagság önmagában nem elégséges feltétel a megbízás és az utasítás bizonyításához, fontos elem e tekintetben. Amellett, hogy a (138) preambulumbekezdésben bizonyítást nyert, hogy ezek a szervezetek követték a kormányzati politikákat és célkitűzéseket, a Bizottság azt is megállapította hogy – amint azt a (390)–(412) preambulumbekezdés is bemutatja – az elekromoskerékpár-ágazat belföldi motorbeszállítóinak a kínai kormány megbízást adott, és utasította azokat. Ennek alapján ezeket az észrevételeket el kellett utasítani.

(390)

A Bizottság több jogforrást talált, amelyek arra utalnak, hogy a motorágazat az elektromoskerékpár-ágazat beszállítói láncában betöltött szerepénél fogva állami támogatásban részesül.

(391)

E dokumentumok közé tartozik a kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazat tizenkettedik ötéves terve, a tizenharmadik kerékpárágazati terv, a Könnyűipari Fejlesztési Terv (2016–2020), a Suzhou Város Önkormányzatának Főhivatala által kiadott, a város ipari-gazdasági korszerűsítését támogató fejlesztési alapra vonatkozó adminisztratív intézkedésekről szóló közlemény (SU FU BAN 2014. évi 137. sz.) és az ahhoz kapcsolódó, a Suzhou városának 2016. évi fiskális fejlesztési alap programjára vonatkozó pályázati közlemény, valamint a tianjini önkormányzat 2016–2020-as időszakra szóló tizenharmadik ötéves könnyű- és textilipari fejlesztési terve. Ezeket a dokumentumokat a 3.1. szakasz elemezte.

(392)

Ezek a dokumentumok hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy javuljon az elektromoskerékpár-gyártók főbb gyártási alapanyagainak, többek között a motoroknak a minősége és működése, valamint hogy teljessé váljon a kerékpárágazat beszállítói lánca, és ezáltal létrejöjjön Kínában egy függőlegesen integrált, önálló elektromoskerékpár-gyártó lánc.

(393)

E dokumentumok ismertetik továbbá az elektromoskerékpár-gyártók és beszállítóik számára biztosított különféle támogatási rendszereket, vagyis a kedvezményes finanszírozás, adó-visszatérítés/adómentesség formájában rendelkezésre álló támogatásokat (lásd a (105)–(106) preambulumbekezdést).

(394)

A Bizottság elsőként emlékeztet arra, hogy a kínai kormány együttműködésének részleges hiánya miatt – a Bafangtól eltekintve – az alapanyag-beszállítóktól nem érkezett válasz a kérdőívre, ezért a motorbeszállítók belföldi piaca tekintetében a Bizottság nem volt birtokában alapvető fontosságú információknak. Következésképpen a megbízásra vonatkozó ténymegállapításainak meghozatala során a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia. A Bizottság számára e területen rendelkezésre álló információk a következőkből álltak: a mintában szereplő exportáló gyártóktól a hazai motorbeszállítóikra vonatkozólag kapott információk, a CBA-val és tagjaival kapcsolatos nyilvánosan hozzáférhető információk, az egyetlen együttműködő alapanyag-beszállítótól begyűjtött információk, valamint egy, kifejezetten a kínai motorgyártásra vonatkozó ágazati jelentés, amelyet a panaszos nyújtott be.

(395)

A mintában szereplő exportáló gyártók beszállítóival kapcsolatban a Bizottság a (382) preambulumbekezdésben megállapította, hogy azok a CBA-tagok, amelyek motort szállítottak be a mintában szereplő exportáló gyártóknak, a mintában szereplő exportáló gyártók részére beszállított teljes hazai mennyiség 41 %-át, a teljes hazai beszállítás értékének legfeljebb 66 %-át képviselték a vizsgálati időszakban. Emellett a Bizottság a (382) és a (383) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a CBA tagjai, köztük az alkatrész-beszállítók alárendelt kulcsszereplők, amelyek megbízást kaptak a nemzeti politika végrehajtására, hogy ezáltal megvalósítsák a kapcsolódó elektromoskerékpár-gyártás tágabb célkitűzéseit. A fentiek alapján és egyéb információk hiányában a Bizottság ezt a helyzetet a kínai belső motorpiac egésze szempontjából reprezentatívnak tekinti.

(396)

Konkrétabban megfogalmazva, a vizsgálat az egyetlen együttműködő motorbeszállítóról megállapította, hogy hasonló modelleket piactól függően eltérő árakon exportált, és következetesen kedvezőbb árakon értékesített motorokat a hazai piacán, mint exportpiacain. A hazai piacon alkalmazott értékesítési árak átlagosan több mint 33 %-kal alacsonyabbak voltak az exportáraknál. Ez az árkülönbözet egyes modelleknél elérte a 67 %-ot.

(397)

A vizsgálat rámutatott arra is, hogy az azonos modellekhez rendeltetési helyüktől függetlenül azonos költségek kapcsolódtak. Közvetkezésképpen az exportált és a hazai piacon értékesített modellek közötti árkülönbözet nem magyarázható az eltérő költségszerkezettel. A Bafang állítása szerint az árkülönbözet az exportpiacokon tapasztalható magasabb értékesítési költségekből ered. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az árkülönbözetnek csupán a töredéke tulajdonítható a magasabb értékesítési költségeknek. A Bafang nem állította, hogy az árkülönbözet az eltérő piaci feltételekből fakadt volna, és ezt a feltételezést a vizsgálat során megállapított tények sem támasztják alá. Éppen ellenkezőleg, a CBA tagjaként a Bafang alárendelt szerepet tölt be a szövetségben, amelynek tizenharmadik kerékpárágazati terve javítani igyekszik az elektromos kerékpárt exportáló gyártók exportteljesítményét (lásd a (112)–(113) preambulumbekezdést). Következésképpen, az ágazat exportteljesítményéhez való hozzájárulás érdekében a vállalat megbízást vagy utasítást kapott arra, hogy a gyártási alapanyagokat alacsonyabb áron értékesítse a hazai piacon, hogy az elektromos kerékpárt exportáló kínai gyártók jóval alacsonyabb árakon tudják kínálni termékeiket az exportpiacokon, mint versenytársaik, amelyeknek nem támogatott árakon kell beszerezniük a motorokat.

(398)

Több fél azt állította, hogy a Bafang azon döntése, miszerint az exportpiacokon magasabb árakat számít fel, mint a belföldi piacon, nem tekinthető irracionálisnak. Először is, ez kapcsolódhat az eladás utáni költségekhez. Másodszor, függhet a két piacon tapasztalható verseny eltérő szintjétől. Harmadszor, függhet a nagyobb belföldi kereslettől és a Bafang márka elismertségétől.

(399)

Az első felvetéssel kapcsolatban a Bizottság a (397) preambulumbekezdésre utal, amelyben már foglalkozott ezzel az állítással a beszállító létesítményeiben ellenőrzött információk fényében. Ami a második és a harmadik felvetést illeti, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a fent említett állítást nem támasztották alá új elemekkel. Mindenesetre, tekintettel a kínai kormány együttműködésének a (163)–(169) preambulumbekezdésben említett részleges hiányára, a Bizottság nem rendelkezett a belföldi és az exportpiacokon tapasztalható verseny eltérő szintjeire, valamint a belföldi piacon a különböző motorbeszállítók helyzetére vonatkozó, döntő fontosságú információkkal. Ennek alapján a Bizottságnak a rendelkezésre álló információkra, vagyis az alapanyag-beszállítóktól kapott egyetlen kitöltött kérdőívre kellett alapoznia ténymegállapításait. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a belföldi és az exportpiacon tapasztalható verseny szintje olyan mértékben eltérő lenne, hogy az a két piac között ilyen eltérő árszintet eredményezne. Nincs továbbá a Bafang márka elismertségére vonatkozóan sem bizonyíték, sem pedig arra vonatkozóan, hogy ez miként befolyásolta a különböző árképzést. Ha egyáltalán létezik, a márka elismertsége hatással lehetne az árképzésre a belföldi piacon is, mivel a belföldi piacon is indokolhatna a versenytársakénál magasabb árat. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(400)

Ezen túlmenően a hazai piacon értékesített és az exportra értékesített motorok ára közötti jelentős különbség alapján az észszerű gazdasági döntés az lenne, hogy a vállalat az elérhető jóval magasabb nyereség miatt inkább az exportpiacokon igyekszik értékesíteni motorjait. A vállalat még akkor is magasabb jövedelmezőséget ért volna el, ha a harmadik országok piacán meglévő részesedésének növelése érdekében a vizsgálati időszakban felszámított árakhoz képest csökkenti a motorok exportárát. Még ez esetben is jóval magasabb jövedelmezőséget ért volna el az exportpiacokon, mint a hazai piacon. Az exportértékesítés volumenének növekedése mellett a teljes jövedelmezőség meghaladta volna még a jelenlegi szinteket is. A fenti megfontolások ellenére a vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a Bafang fő tevékenysége mindvégig a haza piacra irányult. A Bafang azt állította, hogy az a tény, hogy belföldi értékesítésük a vizsgálati időszak alatt észszerű nyereséget eredményezett, azt bizonyította, hogy nem értékesítettek alacsonyabb áron a belföldi piacon, és hogy árazási magatartásuk nem volt irracionális.

(401)

Bár nem vitatott, hogy a Bafang belföldi értékesítése nyereséges volt, az aktában szereplő információk azt mutatják, hogy a belföldi árak lényegesen alacsonyabbak voltak az exportáraknál. A Bizottság által a (400) preambulumbekezdésben kifejtettek lényege nem az volt, hogy a racionális döntés a nyereség termelése lenne, hanem az értékesítés kiterjesztése olyan exportpiacokra, ahol a nyereséget a (396) preambulumbekezdésben tárgyalt jelentős árkülönbség miatt növelni lehet, vagy alternatív módon a belföldi értékesítési árak növelése legalább az exportértékesítésekkel azonos szintre, annak érdekében, hogy maximalizálják a teljes nyereséget.

(402)

A Giant azt is állította, hogy a WTO „EC — Countervailing Measures on DRAM Chips” [EK – a DRAM-chipekre kivetett kiegyenlítő intézkedések] ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentése (44) szerint az, hogy egy fél olyan módon jár el, amely „kereskedelmi szempontból észszerűtlen, nem elegendő a megbízás vagy az utasítás megállapításához”.

(403)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a (394)–(397) és a (404) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a megbízásra és az utasításra vonatkozó következtetés nem a Bafang esetében megfigyelt árkülönbségen alapul. A Bizottság ezt az elemet inkább a megbízás és utasítás hatásának, semmint alapjának tekintette. Ennek alapján a Bizottság az állítást elutasította.

(404)

Emellett a Bizottság figyelembe vett egy kifejezetten a kínai elektromoskerékpár-motor ágazattal foglalkozó jelentést („Tanácsadói jelentés a kínai elektromoskerékpár-motor ágazatban jelentkező piaci keresletről és beruházási igényekről a 2018 és 2023 között időszakra vonatkozólag”), amelyet a YuboZhiye Market Consulting vállalat készített (45). A honlapon szereplő leírás szerint a jelentés „az országos statisztikai intézetek, piacfigyelő adatbázisok, ágazati társulások (szakértők), behozatali és kiviteli statisztikákat összeállító szervek, kutatóintézetek és egyéb intézmények adataival összhangban a YuboZhiye kutatói által szolgáltatott adatokon alapul”. A nyilvánosan hozzáférhető jelentésből kiderül, hogy a kerékpármotorok behozatala 2017-ben a hazai értékesítésnek csupán kevesebb mint 10 %-át tette ki. Ebből a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az árakat egyértelműen a piac hazai szereplői határozzák meg, és nem gyakorolnak rájuk befolyást az importárak, amelyek jellemzően igazodnak a belföldi árakhoz. Mindezt megerősíti a mintában szereplő exportáló gyártók által importból beszerzett motorok árának elemzése, amely szerint az összevethető modellek esetében az importárak szorosan követik a hazai motorbeszállítók, köztük a Bafang által felszámított árakat. Konkrétan az elhelyezkedése és teljesítménye alapján fő modellnek számító motor tekintetében, amelyet a mintában szereplő exportáló gyártók a vizsgálati időszakban egyaránt beszereztek importból és a hazai piacról, az árkülönbség nem érte el a 3 %-ot.

(405)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Bafang kijelentette, hogy nem támasztották alá bizonyítékokkal azt a kijelentést, hogy a belföldi piaci szereplők ármeghatározók, és nem befolyásolhatják őket az importárakat. Azt is állította, hogy az a megállapítás, miszerint a belföldi árak ugyanolyan szinten vannak, mint az importárak, csak a megfelelő díjazást tükrözi.

(406)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kínai kormány együttműködésének a (163)–(173) preambulumbekezdés tárgyalt részleges hiánya miatt a motorok belföldi piacának szerkezetére, valamint az ármeghatározási mechanizmusra vonatkozó, döntő fontosságú információk nem álltak a Bizottság rendelkezésére. Ezért a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, és úgy ítélte meg, hogy a (404) preambulumbekezdésben említett, kifejezetten a motorgyártásra vonatkozó ágazati jelentésben szereplő információk észszerűek voltak. Ezen túlmenően, mivel a motorok behozatala 2017-ben csak az elektromos motorok fogyasztásának 10 %-át képviselte Kínában, nem valószínű, hogy más országok exportőrei képesek lennének – legalábbis jelentős mértékben – befolyásolni a belföldi árakat. Mindenesetre a Bafang nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot ennek az állításnak az alátámasztására. Ennek alapján a Bizottság elutasította az állítást.

(407)

Következésképpen az a tény, hogy a motorok ára a kínai belső piacon jelentősen alacsonyabb az exportra szánt motorok áránál egy további jele annak, hogy a kormány megbízta és utasította a belföldi motorbeszállítókat arra, hogy alacsony árakon értékesítsenek motorokat az elektromoskerékpár-ágazat számára, ami – a kínai kormány által szolgáltatott ellentétes információ hiányában – magyarázatot ad a hazai motorbeszállítók irracionális viselkedésére.

(408)

Ezenkívül a jelentés bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy az elektromoskerékpár-ágazat támogatásban részesül, és hogy ezeket a támogatásokat annak érdekében ítélik oda, hogy az elektromoskerékpár-ágazat, azon belül a motorbeszállítók gazdasági előnyhöz jussanak. Ezt támasztja alá a következő kivonat:

(409)

A Bizottság e „támogató politikák” jellegének meghatározásához a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló Könnyűipari Fejlesztési Tervre támaszkodott. A Bizottság különösen a támogató intézkedések (101)–(106) preambulumbekezdésben említett három csoportját vette figyelembe.

(410)

A jelentés más vonatkozó információkat is tartalmaz, amelyek igazolják, hogy a kínai motorágazat az elektromos kerékpárok beszállítói láncának részeként támogatásban részesül:

(411)

Összefoglalva tehát a jelentés megerősíti az elektromoskerékpár-ágazat és a motorágazat kapcsolatát, illetve azt, hogy a motorágazat fejlesztése kulcsszerepet tölt be az elektromoskerékpár-ágazat fejlődésében. Megerősíti továbbá azt is, hogy a kínai kormány támogatásokat biztosít a motorgyártás számára azzal a céllal, hogy fokozza a teljes iparági lánc, azon belül az elektromoskerékpár-ágazat versenyképességét.

(412)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány megbízza vagy utasítja a kínai motorgyártókat arra, hogy ezt az alapanyagot a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosítsák a hazai elektromoskerékpár-gyártók számára.

(413)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Giant csoport előadta, hogy a WTO Fellebbezési Testületének az „US – Countervailing Duty Investigation on DRAMs” [Egyesült Államok – A dinamikus véletlen hozzáférésű memóriákra (DRAM-okra) kivetett kiegyenlítő vám vizsgálata] esetről készített jelentése szerint „pusztán politikai nyilatkozatok” nem „minősülhetnek a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1 cikke a) bekezdése (1) pontja iv. alpontja értelmében megbízásnak vagy utasításnak.” (46) Továbbá „a felelősségnek egy magánjogi szervezetre történő átruházása vagy a hatalomnak az ilyen szervezet feletti gyakorlása révén megvalósuló megbízás és utasítás aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést jelent.” (47) A Fellebbezési Testület arra a következtetésre jutott, hogy „egy magánjogi szervezet megbízására vagy utasítására” vonatkozó bizonyíték „valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár.” (48) A Giant csoport ezen túlmenően hivatkozott a WTO Fellebbezési Testületének az „US – Export Restraints” [Egyesült Államok – kiviteli korlátozások] esetről készített jelentésére, amely megjegyzi, hogy „mind a megbízás, mind az utasítás cselekménye tehát szükségszerűen magában foglalja a következő három elemet: i. kifejezett és megerősítő intézkedés, legyen az akár delegálás, akár parancs; ii. egy konkrét félnek címzett; valamint (iii) tárgya egy konkrét feladat vagy kötelesség.” (49) Ezért pusztán a felügyelet vagy az általános szabályozási hatáskörök gyakorlása nem elegendő a megbízás és az utasítás megállapításához (50).

(414)

E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bizottság következtetései nem csupán a 3.1. pontban részletezett pusztán politikai nyilatkozaton alapulnak. A CBA szerepén is alapulnak, amely egy nemcsak kerékpárgyártókat, hanem motorgyártókat is tömörítő szervezetként a legmagasabb kínai hatóság, azaz az Államtanács felügyelete és irányítása alatt áll. Emellett emlékeztetni kell arra is, hogy a CBA tagjai kötelesek végrehajtani a CBA határozatait, és ezért alárendeltnek tekintendők. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a CBA kiadta a tizenharmadik kerékpárágazati tervet, amelynek célja az elektromos kerékpárokat exportáló gyártók exportteljesítményének javítása, amint azt a (112) és a (113) preambulumbekezdés említi. A fenti megfontolásokat a kifejezetten a motorgyártásra vonatkozó ágazati jelentésben szereplő, és a (408)–(410) preambulumbekezdésben felsorolt számos részlet is alátámasztja, ami azt mutatja, hogy a motorágazatnak nyújtott támogatás az elektromos kerékpárok ellátási láncában betöltött pozíció függvénye. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(415)

A Giant csoport emellett úgy vélte, hogy a Bizottság megfordította a bizonyítási terhet a (407) preambulumbekezdésben azzal, hogy a kínai kormány együttműködésének részleges hiányára hivatkozott a megállapított következtetések tekintetében. A Giant csoport hangsúlyozta, hogy a bizonyítási kötelezettség a Bizottságot terheli, és hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az elektromoskerékpár-akkumulátorok és -motorok biztosítása rendes körülmények között a kormány feladata lenne.

(416)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló tényeken alapuló, a (414) preambulumbekezdésben összefoglalt bizonyítékok elegendőek a megbízás és az utasítás bizonyításához. Emlékeztetni kell arra is, hogy a kínai kormány nem tett észrevételeket, illetve nem nyújtott be további információkat, miután tájékoztatták arról, hogy a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket kívánja alkalmazni a gyártási alapanyagoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében történő biztosítása tekintetében. Ennek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem fordította meg a bizonyítási terhet. Ezért ezt az állítást el kellett utasítani.

(417)

A Bizottság elsőként arra kíván emlékeztetni, hogy a kínai kormány együttműködésének részleges hiánya miatt a Bizottságnak ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre kellett alapoznia, amelyek egyfelől a panaszos által benyújtott, kifejezetten az ágazattal foglalkozó jelentésből, másfelől a bizottsági kérdőívre választ adó egyetlen együttműködő motorbeszállító által szolgáltatott információkból álltak.

(418)

Amint azt a (410) preambulumbekezdés említi, a jelentés több bizonyítékot is szolgáltat arra nézve, hogy az elektromosmotor-ágazat „adó-visszatérítés formájában nyújtott ösztönzés”, valamint „földhasználat, beruházási szolgáltatás és munkaerő-kiegészítés” révén támogatásban részesült.

(419)

Mindezt alátámasztották a Bafang tevékenysége kapcsán tett ténymegállapítások is. A vizsgálat ugyanis feltárta, hogy ez a vállalat a támogatás több formájában is részesült, azon belül a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosított földhasználati jogokban, csökkentett adókulcsban és több vissza nem térítendő támogatásban.

(420)

Az ellenszolgáltatás megfelelő volta kapcsán – a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 14. cikkének (d) pontjára, valamint az alaprendelet 6. cikkének (d) pontjára hivatkozva – több fél észrevételezte, hogy azt a szóban forgó áru vagy szolgáltatás esetén a szolgáltatásnyújtás vagy a vásárlás helye szerinti országban uralkodó piaci feltételek alapján kell meghatározni. Más szóval: az alkalmazott referenciaértéknek a kínai piacon uralkodó feltételekhez kell kapcsolódnia; vagy egy másik ország piacán vagy a világpiacon uralkodó, a kedvezményezett rendelkezésére álló feltételeken kell alapulnia.

(421)

A Bizottság megállapította, hogy a Kína piacán uralkodó feltételek torzultak a gazdasági szereplők által végrehajtott nemzeti és ágazati politikákra tekintettel. Ezen túlmenően a kínai kormány együttműködésének részleges hiánya miatt a Bizottság nem rendelkezett a kínai motorpiaci helyzetre és az esetlegesen szükséges kiigazításokra vonatkozó, döntő fontosságú információkkal. Ami a másik ország piacán vagy a világpiacon uralkodó feltételeket illeti, ilyen információk nem álltak rendelkezésre olyan részletességgel, amely lehetővé tette volna az értelmes összehasonlítást. Következésképpen a Bizottságnak a rendelkezésre álló információkra kellett támaszkodnia. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai piacon uralkodó feltételek nem igazolják a kiigazításokat, és ezért a referenciaértéket a (432) preambulumbekezdésben leírt módszerrel számította ki.

(422)

Több fél azt állította, hogy a Bizottságnak alternatív módon a mintában szereplő együttműködő gyártók motorjainak importárait kellett volna használnia torzítatlan referenciaértékként.

(423)

E tekintetben, figyelemmel a belföldi motorbeszállítók piaci részesedéseire, valamint arra a tényre, hogy ezek a (404) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint ármeghatározók a kínai piacon, a Bizottság nem tartotta megfelelőnek az importárak referenciaértékként való használatát, mivel ezek szintét ugyanúgy befolyásolták a belföldi piacon tapasztalható torzulások. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(424)

A Giant csoport és a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság megközelítése megsértette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 1.1. cikkének b) pontját, 10. cikkét és 32.1. cikkét, mivel a Bizottság nem kerülheti meg azon kötelezettségét, hogy megállapítsa, hogy a gyártókat megbízták vagy utasították. E tekintetben a Giant csoport azt állította, hogy a Bizottság köteles: (1) elemezni, hogy léteznek-e a gyártóknak nyújtott támogatások; (2) elemezni, hogy a motorokat és az akkumulátorokat a szokásos piaci feltételek mellett vásárolták-e meg; (3) kiszámolni, hogy a támogatások mekkora részét adták tovább a fogyasztóknak.

(425)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy következtetése a (414) preambulumbekezdésben összefoglalt, kellően részletes indokokon alapul. Ami a Giant csoport észrevételeit illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – tekintettel a kínai kormánya együttműködésének részleges hiányára, valamint arra a tényre, hogy csak egy szállító működött együtt önszántából – a Bizottságnak nem álltak rendelkezésére döntő fontosságú információk. Mindazonáltal a rendelkezésre álló információk és az általa elvégzett elemzések alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy teljesültek a megbízás és az utasítás megállapításának feltételei. Ami a fogyasztóknak való továbbadást illeti, mivel a Bizottság elemzése nem összpontosított erre a kérdésre, ezt az állítást lényegtelennek tekintette. A fentiek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(426)

Amint azt a (390)–(412) preambulumbekezdés bemutatta, az elektromoskerékpár-ágazatban működő vállalatokra vonatkozó több jogi dokumentum arra utasítja az alapanyag-beszállítókat, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosítsanak motorokat az elektromoskerékpár-ágazat számára. E dokumentumok alapján bizonyított, hogy az alapanyag-beszállítók csak azon néhány iparág/vállalat számára szállítanak be motorokat, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába.

(427)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosított motorok formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezenfelül az érdekelt felek egyike sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás e formája az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna.

(428)

A mintában szereplő összes exportáló gyártó a motorokat a hazai piacon többnyire tőle független vállalatoktól szerezte be, ugyanakkor bizonyos mennyiséget importált is. A velük kapcsolatban álló vállalatoktól beszerzett mennyiség nem számottevő. Néhány gyártónak a Bafang volt a fő beszállítója, vagyis tőle származott beszerzett volumenük több mint 50 %-a.

(429)

Amint azt a (396) preambulumbekezdés kifejti, a Bafang a nemzeti politika végrehajtásával megbízott alárendelt szereplőként jelentősen kedvezőbb árakon értékesített motorokat hazai piacán, mint az exportpiacain. Ebből következően a kínai exportáló gyártók a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében értékesített motorok révén gazdasági előnyre tettek szert.

(430)

Több fél azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének a) pontja és 2. cikkének b) pontja szerint csak a kormány jogosult támogatás nyújtására. Mivel a Bafang egy magántulajdonban lévő vállalat, a 2. cikk b) pontja értelmében nem tekinthető kormánynak, ezért nem nyújthat támogatást.

(431)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az észrevétel nem lényeges a (412) preambulumbekezdésben levont következtetések tekintetében; vagyis hogy az elektromoskerékpár-gyártók motorbeszállítóit a kínai kormány megbízta azzal, illetve utasította arra, hogy ezt az alapanyagot a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében szállítsák.

(432)

A mintában szereplő vállalatok gazdasági előnyének kiszámításához a Bizottság összevetette a vizsgálati időszakban a Bafang által a motorokért a hazai piacon felszámított árakat az exportárakkal. Az összevetés a motor elhelyezkedésének (agymotor vagy központi motor) és kW-ban mért teljesítményének kombinációja alapján történt. A kiszámított százalékokat a Bizottság alkalmazta azokra az árakra, amelyeket a mintában szereplő exportáló gyártók fizettek a hazai beszállítóktól vásárolt motorokért. További kiigazításokra nem került sor.

(433)

A Giant csoport azt állította, hogy nincs kapcsolat a helyben vásárolt motorok és az általa az EU-ba exportált elektromos kerékpárok között.

(434)

E tekintetben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a (428)–(429) preambulumbekezdésben meghatározott gazdasági előny azon elektromos kerékpárt exportáló kínai gyártók számára nyújt előnyt, amelyek a belföldi motorokat a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében szerzik be, és nem kapcsolódik az értékesített elektromos kerékpárok konkrét modelljeihez. Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a Giant csoport gazdasági előnyhöz jutott azzal, hogy belföldön, a kínai kormány (394)–(412) preambulumbekezdésben ismertetett megbízása és utasítása következtében torzított árakon szerzett be motorokat. Ezen az alapon az állítást el kellett utasítani.

(435)

Ami a belföldi értékesítést illeti, a Bafang azt állította, hogy az ügyleteknek a motorok belföldi eladási átlagárainak megállapításához használt listája egy kapcsolatban álló vállalat felé történt értékesítéseket is tartalmazott. Ezen túlmenően a Bafang egyértelműsítette, hogy ez az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítéseket exportra szánták, mivel a kapcsolatban álló vállalata az exportértékesítésért felelős belföldi kereskedőként járt el. Ezért a Bafang felkérte a Bizottságot, hogy ne vegye figyelembe ezeket az értékesítéseket a belföldi értékesítési átlagárak kiszámításánál.

(436)

A Bizottság elfogadta ezt az állítást, és nem vette figyelembe az ilyen értékesítéseket a belföldi értékesítési átlagárak kiszámításánál, mivel meggyőzőnek találta a Bafang által arra vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékokat, hogy az ilyen értékesítéseket valóban a belföldi, kapcsolatban álló kereskedőjén keresztül megvalósuló „exportértékesítésnek” kell tekinteni. Mindenesetre – a (437)–(441) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – nem állt rendelkezésre az aktában olyan bizonyíték, amely bizonyítaná, hogy a kapcsolatban álló kereskedőnek történő értékesítésekre „szokásos piaci feltételek mellett” került-e sor vagy sem. Következésképpen a Bizottság a számításokat ennek megfelelően módosította, csak a független vevők felé történt belföldi értékesítéseket figyelembe véve.

(437)

Ami az exportértékesítések átlagárát illeti, a Bafang a (435) és a (436) preambulumbekezdésben említett értékesítések tekintetében azt állította, hogy a belföldi, kapcsolatban álló kereskedőjén keresztül exportált motorok árait megfelelően ki kell igazítani, hogy azok ne tartalmazzák az utóbbi SGA-költségeit és nyereségét.

(438)

Ebben az összefüggésben nem lehetett megbizonyosodni arról, hogy a Bafang és vele kapcsolatban álló vállalat közötti ügyletekre „a szokásos piaci feltételek mellett” került-e sor, illetve hogy a kapcsolatban álló vállalat által nem független vevők felé történt exportértékesítést ki kell-e igazítani egy észszerű összeggel az SGA-költségek és a nyereség miatt. Mindenesetre az exportértékesítés árának mérésére szolgáló referenciaértéknek a független vevők által fizetett tényleges exportáron kell alapulnia, mivel ez tekintendő torzulástól mentes piaci árnak a belföldi piacon, függetlenül a Bafang kereskedője SGA-költségeinek és nyereségének szintjétől. Ezért a belföldi értékesítés és az exportértékesítés ugyanazon a kereskedelmi szinten történő, megfelelő összehasonlításának és a belföldi értékesítési áraknak a (435) és a (436) preambulumbekezdésben ismertetett kiigazításával való összhang biztosítása érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy kizárja ezeket a belföldi, kapcsolatban álló kereskedőn keresztül megvalósult közvetett exportértékesítéseket, és ennek megfelelően módosította az átlagos exportár számítását. Ennek eredményeképpen a belföldi és az exportár összehasonlítását csak a Bafangtól független vevők felé, mind a belföldi, mind az exportpiacon történt közvetlen értékesítések figyelembevételével határozta meg. Az így kiigazított, releváns értékesítések reprezentativitás szintje még mindig jelentős volt, és az összes exportértékesítés közel 70 %-át tette ki. Ezeket a ténymegállapításokat a Bizottság az érdekelt felek újabb végső tájékoztatása keretében az összes érdekelt fél tudomására hozta.

(439)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Bafang azt állította, hogy a kapcsolatban álló vállalata által független vevők felé történő exportértékesítést nem szabad figyelmen kívül hagyni a számításnál, továbbá azt állította, hogy a megfelelő értékesítési ügyleteket megfelelően lefelé ki kell igazítani az SGA-költségek és a nyereség eltávolításával. A Bafang azt is állította, hogy a Bizottság a vizsgálat során kérhette volna ezeket az információkat annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kapcsolatban álló vevők felé történő értékesítésekre „a szokásos piaci feltételek mellett” került sor.

(440)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ár-összehasonlításra kizárólag arra a célból került sor, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében értékesített motorok esetében a Bizottság megállapítson egy referenciaértéket. A Bafangnak az érdekelt felek tájékoztatását követően megfogalmazott észrevételei nyomán a Bizottság helyénvalónak tartották kizárni a Bafang állítása szerint kapcsolatban álló kereskedőn keresztül végrehajtott exportügyleteket, mivel ezek az ügyletek magukban foglaltak SGA-költségeket és nyereséget, és nem lehetett megállapítani, hogy ezeknek az ügyleteknek az értékesítési árai megbízhatóak-e vagy sem.

(441)

Ezen túlmenően tisztázni kell, hogy a kereskedő vállalat szintjén fennálló SGA-költségek és nyereség létezéséről csak az ellenőrző látogatást követően tájékoztatták a Bizottság szolgálatait, és hogy a Bafang nem vetette fel ezt a kérdést akkor, amikor tájékoztatást nyújtott a két különböző piacon elért jövedelmezőségére vonatkozóan, illetve amikor azonosította azokat az elemeket, amelyek indokolhatják a belföldi és az exportárak közötti árkülönbséget (lásd a (397) preambulumbekezdést). Végül meg kell jegyezni, hogy a Bafang nem támasztotta alá az állítását bizonyítékokkal, mivel a közzétételre, illetve az ismételt közzétételre tett észrevételeiben nem nyújtott be az említett SGA-költségek és a nyereség szintjére vonatkozóan semmilyen további információt. Mindenesetre, amint az a (437) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az exportértékesítés esetében a helyes referenciaérték csak a végső vevőknek felszámított tényleges áron alapulhatott, tekintet nélkül a közbenső értékesítésekre, valamint a kereskedők SGA-költségeinek és nyereségének megfelelő szintjeire, mivel ezek nem lényegesek a támogatással járó gazdasági előny kiszámításához használandó megfelelő piaci ár megállapítása során. Ezen az alapon a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(442)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási összeg a következő:

3. táblázat

A megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kisebb összeg fejében biztosított motorok

(443)

Miután a kínai kormány nem nyújtott be információkat az elektromoskerékpár-akkumulátorok hazai beszállítóinak számáról és tulajdonosi szerkezetéről, a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia. E tekintetben a Bizottság elemzett egy kifejezetten az elektromos kerékpárokhoz használt lítiumakkumulátorok kínai gyártásával foglalkozó ágazati jelentést, amelyet a panaszos nyújtott be, valamint elemezte az öt mintában szereplő exportáló gyártó akkumulátorbeszállítóinak helyzetét.

(444)

Ezzel párhuzamosan a Bizottság 23 kínai akkumulátorbeszállítót azonosított, amelyek közül legalább három CBA-tag volt és legalább egy részben állami tulajdonban állt. Ezek a beszállítók a vizsgálati időszakban beszerzett teljes akkumulátormennyiség 33 %-át, a beszerzések teljes értéknek pedig 31 %-át képviselték. Amint azt a (133)–(139) preambulumbekezdés kifejti, a figyelembe vett időszakban a CBA az Államtanács igazgatása alatt állt. Emellett, amint azt a (382) preambulumbekezdés említi, a CBA a nemzeti politika végrehajtásával kapcsolatban előír bizonyos kötelezettségeket tagjai számára.

(445)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a CBA tagjai szigorú kötelezettségekkel tartoznak a szövetség felé, amely az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának üzleti iránymutatása és felügyelete alatt áll. Következésképpen a Bizottság a CBA tagjait, köztük az akkumulátorbeszállítókat úgy tekinti, mint a kerékpárágazat alárendelt kulcsszereplőit, amelyek megbízást kaptak a nemzeti politika végrehajtására, hogy ezáltal megvalósítsák az elektromoskerékpár-gyártáshoz kapcsolódó tágabb célkitűzéseket. Ezért a Bizottság az akkumulátorok esetében is további vizsgálatnak vetette alá ezeket a politikákat.

(446)

A motorokhoz hasonlatosan, több fél azt állította, hogy a CBA egy nonprofit szervezet, amelynek tagjai a kerékpáriparban tevékenykedő olyan vállalatok, kutatóegységek és helyi szövetségek, amelyek önként csatlakoztak hozzá. E felek azt is állították, hogy a CBA tagjainak többsége magánvállalkozás.

(447)

Ebben a tekintetben a Bizottság a (166) és a (168) preambulumbekezdésre utal, amelyek kimondják, hogy mivel a kínai kormány megtagadta, hogy a belföldi alapanyag-beszállítók tulajdoni viszonyaival kapcsolatosan információt szolgáltasson, a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre támaszkodni. Ezek azt mutatták, hogy a CBA számos tagja egyúttal állami tulajdonban lévő vállalat is.

(448)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a CBA egy állami szerv.

(449)

E tekintetben a Bizottság a (138) preambulumbekezdésre utal, és megerősítette azt a következtetését, miszerint a CBA az „Államtanács, a Polgári Ügyek Minisztériuma és a társadalom illetékes üzleti egységének” üzleti irányítása és felügyelete alatt működik. Ez volt a helyzet a 2016-os évben is, amikor a tizenharmadik kerékpárágazati terv elfogadásra került.

(450)

A kínai kormány azt is állította, hogy a meglévő joggyakorlat szerint az állami tulajdon nem elegendő a megbízás és az utasítás bizonyításához.

(451)

Bár az állami tulajdon önmagában nem elégséges feltétel a megbízás és az utasítás bizonyításához, fontos elem e tekintetben. Megjegyzendő továbbá, hogy – a (452)–(484) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint – a Bizottság elemzése számos más olyan tényezőn alapul, amelyek alátámasztják azt az érvet, miszerint az elektromoskerékpár-ágazat belföldi akkumulátor-beszállítóit a kínai kormány megbízta és utasította. Ezen az alapon ezeket az észrevételeket el kellett utasítani.

(452)

A Bizottság több olyan jogforrást azonosított, amely arra utal, hogy az akkumulátorágazat az elektromoskerékpár-ágazat beszállítói láncában betöltött szerepénél fogva állami támogatásban részesül.

(453)

Az első dokumentum a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló Könnyűipari Fejlesztési Terv, amelyet a kínai kormány készített a tizenharmadik ötéves terv és a Made in China 2025 stratégia megvalósítása érdekében. A terv az akkumulátorgyártást a „kulcsfontosságú iparágak” közé sorolja. Az akkumulátorokra vonatkozólag a terv azt ajánlja, hogy „[a]z akkumulátorágazatot a környezetkímélő, biztonságos, kiváló működési jellemzőkkel rendelkező és hosszú élettartamú termékek előállításának irányába kell ösztönöznünk. Fel kell gyorsítanunk a kutatást-fejlesztést és az iparosítást a lítiumion-akkumulátorok kiváló működési jellemzőkkel rendelkező elektródaanyagai, az akkumulátorlamellák, az elektrolitok, az új típusú additív és fejlett rendszerintegrációs technológiák, az új típusú ólomakkumulátorokkal, például a tekercselt és az ólom-szén akkumulátorokkal kapcsolatos technológiák, valamint az új generációs ólomakkumulátorok technológiái, például a bipoláris és nem ólomlemezes rács és főbb anyagai […] terén. A hangsúlyt az új típusú primer akkumulátorok, új típusú ólomakkumulátorok, alternatív energiaforrással működő járművekhez készült nagy teljesítményű akkumulátorok és üzemanyagcellák fejlesztésére kell helyeznünk. A savas ólomakkumulátorok gyártásának általános feltételei (2015. évi kiadás) című dokumentummal összhangban fel kell gyorsítanunk az ólomágazatot átalakító és korszerűsítő műszaki berendezések fejlesztését. Aktívan ösztönöznünk kell az elhasznált ólomakkumulátorok újrafeldolgozására szolgáló rendszer kiépítését.”

(454)

A terv emellett konkrét szakpolitikai intézkedéseket is meghatároz minden egyes felsorolt kulcsfontosságú iparág ösztönzésére. Ezeket az intézkedéseket – amelyek többek között kedvezményes hitelnyújtást, exporthitel-biztosítási támogatást és adópolitikai támogatást foglalnak magunkban – a (101)–(106) preambulumbekezdés részletezi.

(455)

A második dokumentum a „Made in China 2025” stratégia. Ez a nemzeti stratégia tíz fő ágazatra összpontosít, amelyek kiemelt támogatásban és figyelemben részesülnek a 2025-ig tartó időszak folyamán. A támogatás – egyéb kiváltságok mellett – állami tulajdonú bankok által nem kereskedelmi alapon nyújtott hitelekből, valamint bizonyos előírások és rendelkezések tekintetében biztosított mentességekből áll. A kínai akkumulátorágazat a nemzeti stratégia által támogatott területek közé tartozik. Ezt támasztja alá a következő kivonat:

(456)

A harmadik dokumentum a tizenharmadik ötéves kerékpár- és elektromoskerékpár-ágazati terv, amely felsorolja a kerékpár- és az elektromoskerékpár-ágazatot, valamint a kerékpárok (köztük az elektromos kerékpárok) főbb alkotóelemeinek ágazatait, azon belül az akkumulátorágazatot érintő főbb célokat, prioritásokat és támogatási rendszereket:

(457)

A negyedik dokumentum az akkumulátorágazat tizenkettedik ötéves terve, amelyet 2015-ben fogadtak el, ennélfogva a vizsgált időszak kezdetén mindvégig érvényben volt:

(458)

Az ötödik dokumentum az akkumulátorágazat tizenharmadik ötéves terve, amelyet a Kínai Vegyi és Fizikai Energiaipari Szövetség fogadott el 2016. január 18-án:

(459)

A fentiekben ismertetett jogforrásokon túl a Bizottság támaszkodott egy, a Yubo Zhiye Business Consulting vállalat által készített, az elektromos kerékpárokhoz használt lítiumakkumulátorok kínai gyártásával foglalkozó jelentésre. A tanácsadó cég honlapján (www.chinabgao.com) nyilvánosan hozzáférhető jelentés („Az elektromos kerékpárokhoz használt lítiumion-akkumulátorok ágazatának 2018 és 2023 közötti időszakra vonatkozó részletes elemzése és a»tizenharmadik ötéves«fejlesztési tervhez készült útmutató jelentés”) (51) megerősíti, hogy az ágazat jelentős támogatásban részesül, és hogy ezeket a támogatásokat azzal a céllal nyújtják, hogy az elektromoskerékpár-ágazat számára átfogó előnyöket biztosítsanak.

(460)

Összegezve tehát ezek a dokumentumok bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a kormány támogatásban részesíti az akkumulátorágazatot, továbbá ismertetik az e terület számára az elmúlt években gazdasági előnyt nyújtó támogató intézkedéseket (kedvezményes finanszírozás, adó-visszatérítés/adómentesség és exporthitel-biztosítás). A dokumentumok emellett hangsúlyozzák az akkumulátorágazat és az elektromoskerékpár-ágazat – szoros együttműködés és szövetségek révén megvalósítandó – további integrációjának szükségességét, és elismerik az elektromos kerékpárokhoz használt akkumulátorok gyártására irányuló támogatási politika létezését, amelynek célja az elektromos kerékpárok népszerűsítésének és kivitelének elősegítése.

(461)

Ezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az akkumulátorágazat támogatott iparág, amely különféle támogatások révén előnyhöz juthat, és amelynek fejlődése szorosan összefonódik az elektromoskerékpár-ágazat fejlődésével.

(462)

A kínai kormány együttműködésének részleges hiánya miatt az alapanyag-beszállítóktól nem érkezett válasz a kérdőívre, ezért az akkumulátorbeszállítók belföldi piaca tekintetében a Bizottság nem volt birtokában alapvető fontosságú információknak. Következésképpen a megbízásra vonatkozó ténymegállapításainak meghozatala során a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia. A Bizottság számára e területen rendelkezésre álló információk a következőkből álltak: a 3.1. szakaszban ismertetett kormányzati tervek, a mintában szereplő exportáló gyártóktól a hazai akkumulátorbeszállítóikra vonatkozólag kapott információk, a CBA-val és tagjaival kapcsolatos nyilvánosan hozzáférhető információk, valamint az egyetlen együttműködő alapanyag-beszállítótól, a Bafangtól begyűjtött információk.

(463)

A Bizottság több olyan jogforrást is talált, amelyek arra a tényre utalnak, hogy a kínai kormány intézkedéseket hozott az akkumulátorok költségeinek csökkentésére annak érdekében, hogy előnyhöz juttassa az elektromoskerékpár-gyártók feldolgozó ágazatát.

(464)

Az első dokumentum a tizenharmadik kerékpárágazati terv. A terv hat kulcstechnológia terén irányoz elő áttöréseket. Ezek közül az egyik a savas ólomakkumulátor és a lítiumion-akkumulátor általános műszaki jellemzőinek javítása. Emellett a terv meghatároz három számszerűsített célkitűzést is: