6.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 63/15

(1)

Dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a Tanács az 1331/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó egyes varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek behozatalára.

(2)

A hatályban lévő dömpingellenes vámok a külön megnevezett vállalatok esetében 48,3 %-tól 71,9 %-ig terjedő vámtétellel, egyebekben 71,9 %-os maradékvám mellett kerültek kivetésre.

(3)

A Kínából származó egyes varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek tekintetében hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (3) közzétételét követően hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelem érkezett a Bizottsághoz az (EU) 2016/1036 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(4)

A kérelmet a varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek teljes uniós termelésének több mint 50 %-át képviselő Seamless Stainless Steel Tubes Industry of the European Union (a továbbiakban: ESTA, kérelmező) nyújtotta be.

(5)

A kérelem azon az indokoláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping megismétlődésével és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna.

(6)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság egy 2016. december 10-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

A Kínából származó érintett termékre vonatkozóan 2017. február 17-én eljárás indult az Indiában feladott termékek importja útján megvalósuló esetleges kijátszás vizsgálatára. (5) Az eljárás nyomán az intézkedések nem kerültek kiterjesztésre az Indiából érkező behozatalra. (6)

(8)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a felülvizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság külön értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, az ismert uniós gyártókat, felhasználókat és importőröket, a Kínai Népköztársaságban működő exportáló gyártókat, valamint a kínai hatóságokat, és felkérte őket az együttműködésre.

(9)

A Bizottság bejelentette továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország) az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: USA) tervezi figyelembe venni. Ennek megfelelően a Bizottság tájékoztatta az USA-ban működő gyártókat az eljárás megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(10)

Mindemellett a Bizottság levélben fordult a varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek összes ismert koreai köztársaságbeli, ukrajnai, indiai, japán, norvégiai és törökországi gyártójához, és felkérte őket a felülvizsgálatban való együttműködésre.

(11)

Valamennyi érdekelt fél lehetőséget kapott arra, hogy a felülvizsgálat megindításával kapcsolatban az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyen, és kérje a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatását. A Zhejiang Jiuli Hi-Tech Metals Co. Ltd kérésére 2017. december 14-én és 2018. január 19-én sor került egy-egy meghallgatásra a meghallgató tisztviselő előtt. 2018. január 30-án kérelem érkezett egy harmadik meghallgatás érdekében, amelynek a meghallgató tisztviselő helyt adott. Erre a meghallgatásra 2018. február 5-én került sor.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát, és felkérte az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül tegyék meg észrevételeiket. A Bizottság a mintát a hasonló terméknek a felülvizsgálati időszak alatti uniós termelési és értékesítési volumene alapján választotta ki oly módon, hogy megfelelő földrajzi eloszlást is biztosítson. A mintát a legnagyobb, Svédországban, Franciaországban és Spanyolországban található vállalatok alkották, amelyek az uniós gyártók három legnagyobb vállalatcsoportjához tartoztak.

(14)

Az egyik panaszos, a Tubacex-csoport azt tanácsolta a Bizottságnak, hogy a Spanyolországban található legnagyobb gyártóvállalata helyett az Ausztriában található második legnagyobb gyártóvállalata szerepeljen a mintában. Ezt a javaslatot azért tette, mert a spanyolországi gyártóvállalat terméktípusainak egy részét a felülvizsgálati időszak alatt nem importálták az érintett országból.

(15)

Figyelemmel azonban arra, hogy az alaprendelet 17. cikke szerint a Bizottságnak a legnagyobb termelési és értékesítési volumen alapján kell összeállítania a mintát, és mivel a kérdéses terméktípusokat lefedte a hasonló termék meghatározása, a Bizottság úgy döntött, hogy nem fogadja el a kérést. Továbbá a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az eredetileg kiválasztott minta teljes mértékben reprezentatív volt, és – ahogyan azt a (13) preambulumbekezdés elmagyarázza – a terméktípusok szempontjából is elegendő lefedettséget biztosított.

(16)

mivel az uniós gyártók ideiglenes mintájával kapcsolatban további észrevétel nem érkezett, a mintát a Bizottság végleges mintaként megerősítette.

(17)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(18)

A mintavétel keretében két független importőr jelentkezett és adta meg a kért információkat, ezért a Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy a független importőrök körében mintát vegyen.

(19)

A mintavételi űrlapot tíz exportáló gyártó küldte vissza. A Bizottság először – az Unióba irányuló kivitel volumene és a termelési kapacitás nagysága alapján – kettőt vett fel közülük a mintába. A mintába felvett gyártók egyikének visszalépése után a Bizottság új mintát állított össze oly módon, hogy a visszalépő exportáló gyártó helyett a soron következőt vette fel a mintába, így az új minta is két exportáló gyártóból állt, és az Unióba irányuló kivitel és a termelési kapacitás nagysága alapján került kiválasztásra.

(20)

A Bizottság a mintában szereplő két exportáló gyártónak, a potenciális analóg országokban működő ismert gyártóknak, a mintában szereplő három uniós gyártónak, valamint az Unió piacán működő valamennyi ismert importőrnek és felhasználónak küldött kérdőívet. Kitöltött kérdőív a mintában szereplő két exportáló gyártótól, négy analóg országbeli gyártótól és a mintában szereplő három uniós gyártótól érkezett. A (18) preambulumbekezdésben említett független importőrök közül csak az egyik küldte vissza a kérdőívet kitöltve. Emellett azonban öt további független importőr is küldött vissza kitöltött kérdőívet (közülük négy egyben felhasználó is volt).

(21)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, és értékelje, hogy az intézkedések bevezetése ellentétes lenne-e az uniós érdekkel. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(22)

A dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2015. október 1-jétől2016. szeptember 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(23)

A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2013. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(24)

A Bizottság minden érdekelt felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján fenn kívánta tartani a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseket. A felek számára meghatározott időszak állt rendelkezésre, hogy a tájékoztatással kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(25)

A Bizottság megfontolta és indokolt esetben figyelembe vette az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket.

(26)

Az érintett terméket a Kínai Népköztársaságból („Kína”) származó, a 7304 11 00, 7304 22 00, 7304 24 00, ex 7304 41 00, 7304 49 10, ex 7304 49 93, ex 7304 49 95, ex 7304 49 99 és ex 7304 90 00 KN-kódok (TARIC-kódok: 7304410090, 7304499390, 7304499590, 7304499990 és 7304900091) alá tartozó, rozsdamentes acélból készült varrat nélküli csövek alkotják (a szerelvényekkel ellátott, gázok és folyadékok továbbítására alkalmas, polgári légi járművekben való használatra szolgáló ilyen csövek kivételével; a továbbiakban: érintett termék).

(27)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(28)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(29)

Egy kínai exportáló gyártó felvetette, hogy a termékkör helytelenül tartalmazza a nukleáris és a katonai célú speciális termékeket, és ezeket a termékeket ki kellett volna zárni a vizsgálatból, vagy pedig kezdeményezni kellett volna a termékkör felülvizsgálatára irányuló eljárást annak érdekében, hogy ezek a termékek kikerüljenek a termékkörből.

(30)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a termékkör az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése miatt maradt ugyanaz, mint volt az eredeti vizsgálatban. A termékkör számos olyan különböző terméktípust tartalmaz, amelyek azonos vagy hasonló alapvető műszaki és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ítélkezési gyakorlat (7) szerint annak megállapításakor, hogy a termékek hasonlítanak-e egymásra és ezért ugyanannak a terméknek tekinthetők-e, azt kell mérlegelni, hogy ugyanazokkal a műszaki és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek-e, azonosak-e az alapvető felhasználási területeik, és megegyezik-e az ár-minőség arányuk. E mérlegelés során a felcserélhetőséget és a termékek közötti versenyt is számításba kell venni. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy mindegyik terméktípus rozsdamentes acélból, a varrat nélküli acélcsövek előállításához szükséges gyártási eljárást követve, tehát azonos gépekkel készül, így a gyártók a kereslethez igazodva bármikor átállhatnak egyik termékváltozat gyártásáról a másikéra. Ezért annak ellenére, hogy a különböző terméktípusok közül nem mindegyik cserélhető fel közvetlenül bármely másikkal, a gyártók a terméktípusok egy széles skáláján belül versenyeznek egymással a megrendelésekért. Továbbá ezeket a terméktípusokat mind az uniós gazdasági ágazat képviselői, mind pedig a kínai exportáló gyártók azonos gyártási eljárás segítségével gyártják és értékesítik. Ezért alaptalan az a felvetés, hogy a nukleáris és a katonai célú termékeknek nem indokolt beletartozniuk a termékkörbe.

(31)

A termékkör esetleges felülvizsgálata külön vizsgálatot jelentene, tehát a jelen vizsgálat keretei között nem hajtható végre. Továbbá maga a kínai exportáló gyártó nem kezdeményezte semmilyen módon a termékkör ilyen értelmű felülvizsgálatát. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(32)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(33)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság az összes érdekelt felet felkérte arra, hogy tegyen észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához piacgazdasággal rendelkező harmadik országként az USA-t kívánja kiválasztani. A Bizottság a gyártók nagy számára és az Unióba irányuló kivitel nagy volumenére való tekintettel Indiát is potenciális analóg országként azonosította. Az eljárás megindításáról szóló értesítés emellett Japánt, a Koreai Köztársaságot, Norvégiát, Törökországot és Ukrajnát is megnevezte potenciális analóg országként.

(34)

A Bizottság felkérte az együttműködésre az Indiában, a Japánban, a Koreai Köztársaságban, a Norvégiában, a Törökországban, az Ukrajnában és az USA-ban működő ismert gyártókat. Azon országok esetében, amelyekben nem ismert gyártót, a Bizottság a gyártókról a nemzeti hatóságoktól kért tájékoztatást. Kitöltött kérdőívet egy indiai és három USA-beli exportáló gyártó küldött vissza.

(35)

India és az USA közül a Bizottság a következő megfontolás alapján Indiát választotta: Indiában több mint 20 ismert hazai gyártó működött, ezért az indiai piacon valóban versenykörülmények között alakultak ki az árak. Az indiai gyártó ugyanazt a gyártási eljárást alkalmazta, mint amelyet a kínai gazdasági ágazat döntően alkalmazott, és termékskálája sokkal inkább hasonlított a Kínából kivitt termékekre, mint az USA-beli gyártóké. Továbbá, ahogyan azt az eredeti vizsgálat keretében elfogadott ideiglenes rendelet (8) (48) preambulumbekezdése elmagyarázza, az eredeti vizsgálatban azért nem az USA került kiválasztásra analóg országként, mert az USA-beli gyártók az alapanyagként szolgáló nyersanyagokat és késztermékeket az EU-ban működő anyavállalataiktól szerezték be, és csupán korlátozott, elsősorban az egyedi igényekre és a határidők szempontjából kritikus megrendelésekre összpontosító gyártási tevékenységet folytattak. Az USA-beli gyártóknak a gyártási tevékenységük speciális jellegéből adódóan nagyok voltak a feldolgozási költségei, és e költségek miatt az USA piacát magas belföldi árak jellemezték.

(36)

Az indiai gyártó kitöltötte a kérdőívet, és minden további információkérésnek eleget tett. A (45) preambulumbekezdésben ismertetett okokból a szolgáltatott adatokat a Bizottság pontosnak találta.

(37)

Az uniós gazdasági ágazat az USA analóg országként való kiválasztása mellett foglalt állást. Azzal érvelt, hogy az Indiába irányuló nagy volumenű kínai kivitel torzítja az indiai belföldi árakat, ezért India nem alkalmas analóg országnak.

(38)

A Bizottság észrevételezte, hogy az indiai belföldi árak torz voltával kapcsolatos állítást az uniós gazdasági ágazat nem indokolta meg kellőképpen. A Bizottság emellett megállapította, hogy az indiai gyártó elsősorban saját maga által előállított nyersanyagot használt fel, és belföldi értékesítései nyereségesek voltak. Ezért nem volt jele annak, hogy a vélt ártorzulások miatt az indiai gyártó belföldi árai rendellenesen alacsonyak lettek volna.

(39)

A kínai exportáló gyártók felvetették, hogy a Kína WTO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza 2016. december 11-én hatályát vesztette, ezért az analóg országon alapuló módszer alkalmazása már nem indokolt.

(40)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a rendes értéknek az analóg országból vett adatok alapján történő meghatározása az alkalmazandó alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban történt. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(41)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egy kínai exportáló gyártó megkérdőjelezte India analóg országként történő figyelembevételét, és felvetette, hogy a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása keretében nem indokolta meg kellőképpen, miért Indiát választotta analóg országként. Érvelésként először előadta, hogy India azért nem megfelelő analóg ország, mert az indiai termékskála nem hasonlítható össze kielégítő mértékben a kínai exportáló gyártók által az Unióba kivitt termékekkel. Másodszor felvetette, hogy mivel az indiai gyártónál nem került sor ellenőrző látogatásra, a Bizottság nem tudja garantálni, hogy az indiai belföldi értékesítések nem tartalmaztak katonai és nukleáris célú speciális termékeket. Harmadszor azt állította, hogy a Bizottságnak a Kínából érkező öntvényekkel kapcsolatos dömpingellenes vizsgálat keretében megfogalmazott ideiglenes ténymegállapításai (9) szerint Indiában torzak voltak a vasércárak. Az árak vélt torz voltából pedig az következik, hogy a dömpingszámításban felhasznált rendes értékek indokolatlanul nagyok voltak. Negyedszer úgy érvelt, hogy az indiai rendes értékek rendellenesen nagy voltát jelezte az is, hogy az Unión belüli spanyol átlagos értékesítési árak kisebbek voltak az indiai átlagáraknál. Ebből következik, hogy ha Spanyolország lett volna az analóg ország, a dömpingkülönbözet negatívra adódott volna.

(42)

A Bizottság rámutatott arra, hogy India analóg országként történő figyelembevételének indokait a (35) preambulumbekezdés részletesen ismerteti, és a kínai exportáló gyártó az ott leírt indokok egyikét sem vitatta. Továbbá a kínai exportáló gyártó nem kezdeményezte másik analóg ország kiválasztását. A konkrét felvetések közül a termékskála összehasonlíthatóságával kapcsolatos elsőt a Bizottság elutasította, mert a rendelkezésre álló potenciális analóg országok közül – az Unióba irányuló kínai kivitel teljes egészét tekintve, ahogyan azt a (35) preambulumbekezdés elmagyarázza – India rendelkezik a legnagyobb számú összehasonlítható terméktípussal. Annak alapján, hogy egy adott kínai exportáló gyártó esetében milyen mértékű az összehasonlíthatóság, nem lehet megkérdőjelezni India analóg országként történő kiválasztását, hiszen az értékelés az ország egészének szintjén történt. Másodszor: a Bizottság rámutatott arra, hogy – ahogyan azt a (30) preambulumbekezdés elmagyarázza – a nukleáris és a katonai célú termékek beletartoznak a termékkörbe, ezért emiatt nem helytelen India analóg országként történő kiválasztása. A különböző terméktípusok helyes összehasonlításának ettől független kérdését a (60) és a (66) preambulumbekezdés tárgyalja. Harmadszor: a kínai exportáló gyártó nem indokolta meg kellőképpen, hogy a vasérc árának vélt torz volta miért befolyásolta a rendes értéket. Megjegyzendő, hogy a vasérc nem közvetlen nyersanyaga az érintett terméknek, és arra utaló bizonyíték sincs, hogy a vasérc ára közvetetten befolyásolja az indiai belföldi árakat. Továbbá a Bizottság vizsgálata, amelyre a kínai exportáló gyártó hivatkozott, éppenséggel elutasította azt a felvetést, hogy a vasérc ára torz volna. A vasérc árának torz voltával kapcsolatos felvetést ezért a Bizottság elutasította. Negyedszer: az, hogy egy másik analóg ország kiválasztása kedvezőbb lett volna egy adott kínai exportáló gyártó számára, nem adhat alapot egy analóg ország kiválasztásához vagy elvetéséhez. Továbbá a Spanyolországgal való összehasonlítás, amelyet a kínai exportáló gyártó javasol, széles termékkategóriák átlagárain alapult, és nem vette figyelembe a konkrét terméktípusokat. Ezért ezek az adatok nem bizonyították, hogy az indiai árak rendellenesen magasak voltak. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította. Spanyolországot egymagát már csak azért sem lehetett volna figyelembe venni analóg országként, mert az Unió tagállama. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az Unió egészének analóg országként való figyelembevétele nem változtatta volna meg a dömping folytatódására vonatkozó ténymegállapítást. Ennek az az oka, hogy a vizsgálat tanúsága szerint, ahogyan azt a (126) preambulumbekezdés elmagyarázza, a kínai exportárak alákínáltak az uniós áraknak.

(43)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egyik felvetés sem kérdőjelezte meg érvényesen India analóg országként történő kiválasztását, és megerősítette, hogy India megfelelő analóg ország.

(44)

A kérdés további pontosítása után a kínai exportáló gyártó megismételte az India analóg országként történő figyelembevételével, valamint általában véve az analóg országon alapuló módszer alkalmazásával szembeni kifogását. Korábbi felvetései mellett előadta, hogy mivel a Bizottság nem tett ellenőrző látogatást az indiai gyártónál, Indiát nem lett volna szabad analóg országként figyelembe venni.

(45)

A Bizottság rámutatott arra, hogy az ellenőrző látogatás nem előfeltétele az analóg ország kiválasztásának, és annak csak az indiai gyártó által szolgáltatott információk helytállóságának értékelése szempontjából lehet jelentősége. Alapos értékelés után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indiai gyártó által szolgáltatott adatok koherensek és teljeskörűek voltak, és az indiai gyártó korábban is bizonyítottan helyes adatokat szolgáltatott a Bizottság vizsgálataihoz. Ezért a Bizottság az indiai adatokat ellenőrző látogatás nélkül is helytálló kiindulópontnak tekintette. A többi észrevételt a Bizottság a (40), a (42) és a (43) preambulumbekezdésben már elutasította, ezért a Bizottság ténymegállapításai változatlanok maradtak.

(46)

Az (53) preambulumbekezdésben ismertetett pontosítások után a kínai exportáló gyártó felvetette, hogy a Bizottság kiegészítő analóg országként az Uniót is figyelembe vette, de nem adott lehetőséget az érdekelt feleknek arra, hogy ezzel kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(47)

A Bizottság egyértelművé tette, hogy az analóg ország India, és nincs kiegészítő analóg ország. Ahogyan azt az (51) és az (53) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság a más gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján csak azokban az esetekben határozott meg rendes értékeket, amikor arra a „Béléscső és termelőcső olaj- vagy gázfúráshoz” termékkategóriával kapcsolatos analóg országbeli (indiai) értékesítések hiányában szükség volt.

(48)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban először megvizsgálta, hogy az Unióba érkező teljes kínai kivitel volumenéhez képest a hasonló termék indiai gyártója által független vevőknek megvalósított belföldi értékesítések összmennyisége reprezentatív volt-e, azaz hogy e belföldi értékesítések összmennyisége elérte-e az érintett termék uniós exportra értékesített teljes volumenének 5 %-át.

(49)

A Bizottság ezt követően azonosította az analóg országban belföldön értékesített azon terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak a kínai exportáló gyártók által az Unióba való kivitelre értékesített terméktípusokkal. A Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – mindegyik ilyen terméktípus esetében megvizsgálta, hogy az analóg országbeli belföldi értékesítése reprezentatív volt-e.

(50)

A Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – megállapította, hogy a belföldi értékesítések a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történtek. Az elemzés kimutatta, hogy az indiai belföldi értékesítések nyereségesek voltak, és az értékesítési árak súlyozott átlaga nagyobb volt a termelési költségnél. Ezért a Bizottság a rendes értéket minden egyes terméktípus esetében a tényleges belföldi ár alapján állapította meg, amelyet a felülvizsgálati időszak folyamán az egyes terméktípusok esetében megvalósított összes belföldi értékesítés figyelembevételével képzett súlyozott átlagként számított ki.

(51)

Azon exportált terméktípusok esetében, amelyekhez nem tartozott belföldi értékesítés az analóg országban, a Bizottság a rendes értéket az analóg országban értékesített, az adott terméktípushoz leginkább hasonló terméktípus belföldi ára alapján határozta meg. A terméktípusok közötti különbségek figyelembevétele érdekében a Bizottság a rendes érték meghatározása során – a termékkódok által meghatározott módon – az egyes terméktípusok következő jellemzőit, illetve tulajdonságait tekintette: termékkategória, külső átmérő, falvastagság, acélminőség, vizsgálatok, végkiképzés, megmunkálás és hossz. A Bizottság ezeket a jellemzőket, illetve tulajdonságokat szorzók formájában számszerűsítette, amelyeket azután az adott terméktípushoz leginkább hasonló terméktípus indiai belföldi árára alkalmazott. Egyfelől a szorzók, másfelől pedig a „Béléscső és termelőcső olaj- vagy gázfúráshoz” termékkategóriához tartozó rendes értékek meghatározása során a Bizottság szükség szerint figyelembe vette a más gyártók kitöltött kérdőíveiben rendelkezésre álló információkat. A Bizottság két tulajdonság (a vizsgálatok és a végkiképzés) esetében nem alkalmazott növelő szorzót, ami biztonságosabb rendesérték-meghatározást eredményezett.

(52)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egy kínai exportáló gyártó rámutatott arra, hogy az indiai gyártó termékskálája nem terjedt ki minden olyan termékkategóriára, acélminőségre és átmérőre, amely a Kínából az Unióba irányuló kivitelben jelen volt. Ebből kiindulva azt állította, hogy az indiai belföldi értékesítéseken alapuló rendesérték-meghatározás helytelen volt.

(53)

A Bizottság elmagyarázta, hogy azokban az esetekben, amikor nem volt indiai belföldi értékesítés egy közvetlenül megfeleltethető terméktípusból, a számítások a más gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatokon alapultak. Azokban a kínai exportáló gyártó által jelzett esetekben, amikor egy adott termékkategória, acélminőség és átmérő esetében nem volt belföldi értékesítés, a Bizottság az egyes terméktípusokhoz tartozó rendes értékek meghatározását az uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben meghatározott, az adott terméktípushoz leginkább hasonló terméktípusok alapján végezte el. Ezekről a felhasznált terméktípusokról a Bizottság tájékoztatta a kínai exportáló gyártót, és ilyen eset kizárólag a „Béléscső és termelőcső olaj- vagy gázfúráshoz” termékkategóriában fordult elő.

(54)

E pontosítás után a kínai exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság a „Béléscső és termelőcső olaj- vagy gázfúráshoz” termékkategóriában kiválasztott leginkább hasonló terméktípusok révén felnagyította a dömpingkülönbözeteket. Másodszor: előadta, hogy a Bizottságnak közölnie kellett volna azt is, hogy melyik konkrét uniós gyártó adatait használta fel. Harmadszor: azt állította, hogy a pontosításból sem vált világossá, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazattól származó adatokat a szóban forgó termékkategóriába tartozó összes exportált terméktípus esetében felhasználta-e a számításokban, vagy csak egyes terméktípusok esetében. Végezetül: kérte, hogy a Bizottság a dömpingszámításból vegye ki a (13 %Cr) acélminőségből készült összes terméket, mert az ebből az acélminőségből készült termékek kivitele a viszonteladását jelentette olyan termékeknek, amelyeket nem maga a kínai exportáló gyártó állított elő.

(55)

A Bizottság elmagyarázta, hogy a leginkább hasonló terméktípusokat annak alapján választotta ki, hogy a (60) preambulumbekezdésben felsorolt tulajdonságok, illetve jellemzők közül hány esetében áll fenn megfelelés. A Bizottság a kínai exportáló gyártót tájékoztatta arról, hogy melyik exportált terméktípus esetében melyik terméktípust használta fel leginkább hasonlóként. Másodszor: ezzel a felvetéssel kapcsolatban a kínai exportáló gyártó nem adott elő érvelést. Harmadszor: a kínai exportáló gyártónak szolgáltatott pontosítások megerősítették, hogy a kínai exportáló gyártó által megjelölt konkrét termékkategóriához, acélminőséghez és átmérőhöz nem tartozott indiai belföldi értékesítés. Ezért a szóban forgó terméktípusok összes értékesítésével kapcsolatban más gyártók adatait kellett figyelembe venni. A kínai exportáló gyártónak megadott rendesérték-tartomány a termékkategórián belüli összes leginkább hasonló terméktípust lefedte. Végezetül: a Bizottságnak jogi kötelezettsége minden, az Unióba irányuló kivitelhez rendes értéket meghatározni, ezért nincs mód arra, hogy a megjelölt termékkategóriát kivegye a dömpingszámításból. Mindemellett a végeredmény, azaz a dömpingnek a felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó ténymegállapítás akkor sem változott volna, ha a szóban forgó termékkategóriához tartozó kivitelt a dömpingszámítás figyelmen kívül hagyta volna. A fenti felvetéseket ezért a Bizottság elutasította.

(56)

A Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, az első független vevőnek ténylegesen kifizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapította meg.

(57)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók által alkalmazott exportárakat hasonlította össze. Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a Bizottság az összehasonlítást úgy végezte, hogy a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó analóg országbeli rendes értékek súlyozott átlagát összevetette az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(58)

mivel a rendes értékek és az exportárak összehasonlítása a dömping meglétét jelezte, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az FOB-alapon rendelkezésre álló exportárak kiigazítása nem befolyásolta volna a dömping meglétével kapcsolatos ténymegállapítást, hiszen az exportárak további lefelé való kiigazítások útján történő csökkentése csupán a dömpingkülönbözet növekedését eredményezte volna.

(59)

Az egyik kínai exportáló gyártó felvetette, hogy az ár-összehasonlítás torz lehet, mert az indiai értékesítések nukleáris és katonai célra szánt, kiváló minőségű termékeket is magukban foglalhattak, amelyeket azután a Bizottság a normál kínai termékekhez hasonlított. A szóban forgó exportáló gyártó kritizálta a termékkódok rendszerét, azt állítva, hogy a termékkódok ezeket a fajta különbségeket nem adják vissza megfelelő módon, ezért méltánytalan összehasonlításokat eredményeznek. Ennek alapján arra kérte a Bizottságot, hogy egy módosított termékkódrendszer alapján bocsásson ki új kérdőíveket. A szóban forgó exportáló gyártó ugyanezeket az észrevételeket az uniós értékesítések kapcsán is megfogalmazta (lásd a (125) preambulumbekezdést).

(60)

A Bizottság figyelembe vette az egyes terméktípusok közötti különbségeket, és gondoskodott a méltányos összehasonlításról. Mindegyik olyan terméktípushoz egyetlen egyedi termékkódot rendelt, amelyet a kínai exportáló gyártók, az analóg országbeli gyártó és az uniós gazdasági ágazat képviselői gyártottak és értékesítettek. A termékkód a termék legfontosabb tulajdonságain, illetve jellemzőin alapult: a termékkategórián, a külső átmérőn, a falvastagságon, az acélminőségen, a vizsgálatokon, a végkiképzésen, a megmunkáláson és a hosszon. A termékkódok rendszere tehát részletesen figyelembe vette az egyes terméktípusok műszaki leírását, és ebből fakadóan lehetővé tette a méltányos összehasonlítást. Ezért nem volt szükség a termékkódok rendszerének módosítására és új kérdőívek kibocsátására. Továbbá, ahogyan azt a (42) preambulumbekezdés elmagyarázza, a nukleáris és a katonai célú termékek beletartoznak a termékkörbe, ezért nincs lehetőség a kizárásukra. Nincs jele annak, hogy a Bizottság nukleáris vagy katonai célú indiai termékeket méltánytalanul hasonlított volna a kínai kivitelhez. Azokat a terméktípusokat, amelyek kapcsán a kínai exportáló gyártó szerint tévedésre van lehetőség a normál célra szánt csövek és a nukleáris célra szánt csövek acélminőségét illetően, a kínai exportáló gyártó ténylegesen nem exportálta. Mivel az összehasonlítás ezen az alapon nem lehetett torz, a Bizottság a felvetést elutasította.

(61)

Mindezek alapján a mintában szereplő két gyártó esetében a súlyozott átlagos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve [25 % és 35 %] között volt. Ebből a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszakban folytatódott.

(62)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egy kínai exportáló gyártó egyrészt felvilágosítást kért a dömpingkülönbözetének számításával kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az analóg országbeli gyártó termékkódjai és a szorzók alapján hogyan történt a rendes értékek megállapítása. Másrészt további tájékoztatást kért az indiai belföldi árakról, azt állítva, hogy az érdekelt felek tájékoztatása keretében a rendes értékek és a dömpingkülönbözetek tekintetében megadott értéktartományok alapján nem tudja ellenőrizni a számítás helyességét, valamint hogy a magasabb értékek torz ténymegállapításokon alapulnak. Harmadrészt további tájékoztatást kért az indiai belföldi piacon értékesített terméktípusokról, különösen pedig arról, hogy a Bizottság hogyan biztosította, hogy a katonai és a nukleáris célú speciális termékek ne kerüljenek méltánytalan módon összehasonlításra az Unióba irányuló kínai kivitellel.

(63)

A Bizottság válaszát követően a szóban forgó kínai exportáló gyártó további kéréseket és észrevételeket fogalmazott meg. Negyedrészt olyan teljes listát kért az uniós gazdasági ágazat és az USA-beli gyártók termékkódjairól, amely tartalmazza a szorzók meghatározásának módját is. Ötödrészt azzal érvelt, hogy az USA-beli gyártóknak a kérdőívre adott válaszait nem lett volna szabad felhasználni a szorzók meghatározására, mert a Bizottság az USA-t a (35) preambulumbekezdésben ismertetett okokból nem tekintette megfelelő analóg országnak, továbbá azt állította, hogy az USA-beli árakon alapuló szorzók indokolatlanul nagyok lehetnek. Hatodrészt felvetette, hogy a Bizottság az egyik exportügyletét hibásan vette figyelembe az exportár számításában. Hetedrészt azt állította, hogy a Bizottságnak – az értéktartományok megadása helyett – több információt kellett volna szolgáltatnia az egyes termékkódokhoz tartozó rendes értékekről és dömpingkülönbözetekről. Nyolcadrészt azt állította, hogy a „bűnösség vélelmének” elkerülése érdekében a számításból ki kellett volna zárni és nem dömpingelt termékeknek kellett volna tekinteni azokat az exportált terméktípusokat, amelyekhez nem tartozott az analóg országban belföldi értékesítés. Végezetül ugyanez a kínai exportáló gyártó kérte az érdekelt felek tájékoztatása utáni észrevételek megfogalmazására rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását.

(64)

Először: a Bizottság átadta a kínai exportáló gyártónak azon termékkódok listáját, amelyek alapján a rendes értéket meghatározta, és ebben megjelölte azokat a termékkódokat, amelyek közvetlenül megfeleltek az adott exportáló gyártó Unióba irányuló kivitelének, ahol pedig ilyen közvetlenül megfeleltethető termékkód nem volt, tájékoztatást adott arról, hogy mely termékkódok szolgáltak alapként a rendes érték szorzók segítségével történő meghatározásához. A termékkódok listája azt mutatta, hogy a rendes érték meghatározásához felhasznált indiai belföldi értékesítések nem tartalmazták a jellemzően a nukleáris és a katonai célú termékekben felhasznált speciális acélminőségeket. A Bizottság emellett átadta az egyes felhasznált szorzók részletes listáját is.

(65)

Másodszor: a Bizottság – értéktartományok formájában – megadta a kínai exportáló gyártónak az egyes exportált terméktípusokhoz tartozó rendes értékeket és dömpingkülönbözeteket. A gyártó részletes adatainak megadására nem volt módja, mert ahhoz bizalmas adatokat kellett volna felfednie, ezért adta meg az adatokat értéktartományok formájában. A legnagyobb dömpingkülönbözetekkel kapcsolatos konkrét aggályokra reagálva a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a legnagyobb és a legkisebb dömpingkülönbözetek egyformán csupán korlátozott mennyiségeket (a kivitel kevesebb mint 7 %-át) érintettek, ezért nem voltak elegendőek ahhoz, hogy hatásukra megszűnjék a kínai exportáló gyártó összesített dömpingkülönbözete. Ezért ezen értékek figyelmen kívül hagyása nem módosította volna a dömping felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó ténymegállapítást.

(66)

Harmadszor: a terméktípusok közötti méltányos összehasonlítást illetően a Bizottság elmagyarázta, hogy a dömpingkülönbözet meghatározása egy adott kínai exportáló gyártó összes exportált terméktípusa esetében az exportár és az ugyanezen terméktípushoz tartozó rendes érték összehasonlításán alapult, ha pedig nem volt megfeleltethető terméktípus, akkor az összehasonlítás az adott terméktípushoz leginkább hasonló terméktípus felhasználásával történt olyan szorzók alkalmazásával, amelyek módot adtak az egyes termékkódokhoz tartozó tulajdonságok figyelembevételére. Ezért a szokványos terméktípusok exportára nem került összehasonlításra a speciális terméktípusokkal. Konkrétabban fogalmazva az összehasonlítás céljára figyelembe vett indiai belföldi értékesítések nem tartalmazták a jellemzően a katonai és a nukleáris célú speciális termékekben felhasznált speciális acélminőségeket. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportáló gyártó állításával ellentétben nem állt fenn a veszélye a méltánytalan összehasonlításnak. Mindemellett megjegyzendő, hogy bár a Bizottságnak jogi kötelezettsége minden, az Unióba exportált terméktípushoz rendes értéket meghatározni, a dömping fennállása már a közvetlenül egymásnak megfeleltethető terméktípusok vizsgálata alapján is megállapítható lett volna. Ez azt mutatja, hogy sem az adott terméktípushoz leginkább hasonló terméktípus megválasztása, sem pedig a szorzók meghatározása nem volt oka a dömpingre vonatkozó általános ténymegállapításnak.

(67)

Negyedszer: a szorzók részletes listája mellett a Bizottság további magyarázatokkal szolgált arról, hogy hogyan alkalmazta a szorzókat a leginkább hasonló terméktípusok alapján végzett rendesérték-meghatározásban azon terméktípusok esetében, amelyeknek nem lehetett közvetlenül megfeleltetni analóg országbeli terméktípust. Az USA-beli és az uniós termékkódokat, valamint a szorzók számítását tartalmazó teljes lista átadására nem volt mód, mert ehhez fel kellett volna fedni USA-beli és uniós gyártók bizalmas üzleti adatait.

(68)

Ötödször: a Bizottság elmagyarázta, hogy a szorzók olyan százalékos értékek, amelyek a terméktípusok közötti relatív különbségeket, nem pedig az USA-beli abszolút árszinteket fejezik ki. Ennek alapján a Bizottság elutasította azt a felvetést, hogy az USA-beli abszolút árszint indokolatlanul megnövelte a rendes értéket.

(69)

Hatodszor: a Bizottság megjegyezte, hogy a kifogásolt ügylet kis mennyiséget érintett (a kivitel kevesebb mint 3 %-át), ezért figyelmen kívül hagyása nem változtatott volna azon a ténymegállapításon, hogy a felülvizsgálati időszakban folytatódott a dömping.

(70)

Hetedszer: ahogyan azt a (65) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság minden exportált termékkód esetében értéktartományok formájában adta meg a rendes értéket és a dömpingkülönbözetet. A gyártó részletes adatainak megadására nem volt módja, mert ahhoz bizalmas adatokat kellett volna felfednie, ezért adta meg az adatokat értéktartományok formájában.

(71)

Nyolcadszor: a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy mindegyik exportált terméktípus esetében kötelessége megállapítani a rendes értéket és elvégezni a dömpingszámítást. Nincs szó a „bűnösség vélelméről”, hiszen a dömping fennállása csak akkor állapítható meg, ha az exportár kisebb a rendes értéknél, és a negatív dömpingértékek teljes mértékben figyelembevételre kerülnek az összesített dömpingkülönbözet számításában.

(72)

Végezetül: a Bizottság meghosszabbította a határidőt annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártó reagálhasson a (64)–(70) preambulumbekezdésben foglalt, számára megküldött újabb pontosításokra.

(73)

A pontosítások megküldését követően a kínai exportáló gyártó tovább vitatta az összehasonlítás egyes konkrét vonatkozásait és a dömpingmeghatározást, és megismételte néhány korábbi kifogását.

(74)

Először: azt állította, hogy a méretgazdaságosság, a kereskedelem szintje, a kisebb termelékenység, az értékesítéssel kapcsolatos kiadások, az elszámolási kulcs, a jövedelmezőség és a nyersanyagköltség alapján ki kellett volna igazítani az analóg országban érvényesülő árakat. Másodszor: előadta, hogy a pontosításokból sem sikerült megértenie, hogyan történt a rendes értékek meghatározása. Harmadszor: megismételte az USA-beli és az uniós gyártók termékkódok szerinti költségadatainak – legalább értéktartományok formájában történő – teljeskörű átadására irányuló kérését. Emellett tájékoztatást kért a szorzók származásáról, és kérte, hogy a Bizottság küldje meg neki a terméktulajdonságokat és -jellemzőket. Negyedszer: azt állította, hogy a szorzók a nukleáris és a katonai célú termékek USA-beli és uniós jelenléte miatt torzak. Ötödször: azt állította, hogy a Bizottság által alkalmazott szorzók hibásak. Olyan alternatív szorzókat javasolt, amelyekből állítólag világos, hogy az Unióba irányuló kivitele nem dömpingáron történt. Alternatívaképpen arra kérte a Bizottságot, hogy a szorzókat az alkalmazott gyártási módszer, a kapcsolódó beszerzések vagy a felhasznált nyersanyag típusa figyelembevételével igazítsa ki. Hatodszor: előadta, hogy még ha kizárólag csak a közvetlenül egymásnak megfeleltethető terméktípusokat vizsgáljuk is, a dömping fennállására vonatkozó ténymegállapítás nem vette figyelembe, hogy az indiai árak általában véve alacsonyabbak voltak, sem pedig az analóg országban érvényesülő árak kért kiigazítását és az analóg országbeli gyártó speciális helyzetét.

(75)

A Bizottság részletesen megvizsgálta az újabb észrevételeket.

(76)

Először: ahogyan azt a (35) preambulumbekezdés elmagyarázza, az indiai belföldi árak tényleges versenykörülmények között alakultak ki, ezért megbízhatónak voltak tekinthetők. Az indiai belföldi árak torz voltával kapcsolatos felvetésekkel a (42) preambulumbekezdés már foglalkozott. Az indiai belföldi árak kiigazítására vonatkozó új észrevételeket a kínai exportáló gyártó nem indokolta meg kellőképpen, ezért azokat a Bizottság elutasította.

(77)

Másodszor: ahogyan azt a (64)–(71) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság már korábban részletes információkkal szolgált a szorzókról, azok forrásairól és számításuk módjáról, ezt követően pedig számos technikai kérdést megválaszolt a számítási módszerrel kapcsolatban. (10) Ahogyan a (83) preambulumbekezdés ismerteti, a Bizottság példával is szolgált arra vonatkozóan, hogy hogyan számította ki a költségadatokból a szorzókat. A példában a Bizottság a tényleges költségadatokat értéktartományok formájában adta meg, mert az alaprendelet 19. cikkének megfelelően gondoskodnia kellett az adatok bizalmas kezeléséről. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportáló gyártónak elegendő információ áll a rendelkezésére ahhoz, hogy visszafejtse a rendes értékek meghatározásának módját.

(78)

Harmadszor: az USA-beli és az uniós gyártók további adataihoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérést a (67) preambulumbekezdésben ismertetett okokból a Bizottság korábban már elutasította. A szorzók forrásának megadásakor óhatatlanul információkat kellett volna szolgáltatni az egyes gyártók által előállított konkrét terméktípusokról. Az összes adat értéktartomány formájában történő megadása pedig észszerűtlen terhet jelentett volna, hiszen hatalmas mennyiségű vállalati szintű költségadatról van szó (több mint 2 000 sor és több mint 50 oszlop). Emellett egyértelmű, hogy a kért adatok az egyes termékkódokhoz tartozó költségszintekre vonatkoztak. A költségszint önmagában nem befolyásolja a rendes értékek meghatározását, mert a szorzók arányszámok (százalékos értékek), nem abszolút mennyiségek. Tehát a termékkódonkénti költségszint nagysága nem befolyásolja a végeredményt. Végezetül értéktartományok formájában nem lehetett volna értelmezhető módon kifejezni a szorzók számításához szükséges pontossági fokot. Ennek az az oka, hogy az értéktartományok formájában kifejezett értékek szorzataként kiadódó értéktartományok olyan szélesek lettek volna, hogy azokból értékelhető következtetéseket nem lehetett volna levonni. Bár a Bizottság emiatt a számítás alapjául szolgáló költségadatokat nem adta meg, a szorzók számított értékeiről teljeskörű információkkal szolgált. Végezetül a Bizottság az indiai belföldi értékesítési árakat megadta értéktartományok formájában. Ennek az volt az oka, hogy a szorzók számításához felhasznált költségadatoktól eltérően az indiai árak kihatottak a rendes értékek bázisszintjére. Ezért indokolt volt, hogy a kínai exportáló gyártó hozzáférjen az adatokhoz és ellenőrizhesse azokat.

(79)

Negyedszer: ahogyan azt a (30) preambulumbekezdés elmagyarázza, a katonai és a nukleáris célú terméktípusok beletartoznak a termékkörbe, és a termékkör újradefiniálásának nincs létjogosultsága. A termékek jellemzőit a termékkódok visszatükrözik, ezért, ahogyan azt a (60) és a (66) preambulumbekezdés elmagyarázza, ez az eljárás méltányos összehasonlítást tett lehetővé a terméktípusok között. A fél a szorzók torz voltára vonatkozó állítást nem támasztotta alá érvekkel. Nincs jele annak, hogy a szorzók elegendően torzak lehettek ahhoz, hogy befolyásolják a dömping felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó általános ténymegállapítást. Ezért a nukleáris és a katonai célú terméktípusokkal kapcsolatos észrevételeket a Bizottság elutasította.

(80)

Ötödször: az észrevételek tükrében a külső átmérőhöz és az acélminőséghez tartozó szorzókat a Bizottság felülvizsgálta és módosította. A módosított szorzókról és az egyéni dömpingkülönbözetek emiatti változásáról a fél tájékoztatást kapott. Bár a módosítások következtében az egyik kínai exportáló gyártó dömpingkülönbözete csökkent, ez a változás nem volt elegendő ahhoz, hogy a dömping felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó általános ténymegállapítást megváltoztassa. Ezzel szemben a Bizottság nem fogadta el a kínai exportáló gyártó által javasolt alternatív szorzókat, mert egy uniós gyártó standard árjegyzékén alapultak, és a felülvizsgálati időszakon kívüli időszakból származtak. A felülvizsgálati időszakbeli tényleges vállalatspecifikus adatok megbízhatóbb alapot szolgáltatnak a rendes érték meghatározásához. A szorzóknak a gyártási módszer, a nyersanyagtípus és a kapcsolódó beszerzések alapján történő kiigazítására vonatkozó kérés nem volt kellőképpen megindokolva és kellően lényegbevágó, mert a kínai exportáló gyártó által megjelölt szempontok egyike sem befolyásolta a szorzók meghatározását; a Bizottság ezért ezt a kérést elutasította.

(81)

Hatodszor: a kért kiigazításokat a kínai exportáló gyártó nem indokolta meg kellőképpen, és nem volt jele annak, hogy azok olyan mértékűek, hogy hatásukra megfordulna a dömping fennállására vonatkozó ténymegállapítás. Az Unióba irányuló indiai kivitel általános árszintje irreleváns, hiszen a rendes érték meghatározása a belföldi árak, nem az exportárak alapján történt, és ettől függetlenül – a terméktípusok széles skálája és a közöttük lévő, az átlagárakban nem feltétlenül visszatükröződő árkülönbségek miatt – a termékkódonkénti összehasonlítás pontosabb, mint az átlagárak összehasonlítása. Emiatt ezeket az észrevételeket a Bizottság elutasította.

(82)

A vizsgálat kései szakaszában az egyik kínai exportáló gyártó egy második meghallgatást is kért a meghallgató tisztviselő előtt, azt állítva, hogy a védelemhez való joga csorbát szenvedett amiatt, hogy véleménye szerint nem kapott elegendő magyarázatot a Bizottság által a dömpingszámítás elvégzése során alkalmazott módszertanról, különösen pedig arról, hogy hogyan történt a szorzók megállapítása és a rendesérték-számításban való alkalmazása. Azt is kérte, hogy a találkozón más érdekelt felek: az uniós gyártók, az Indiában működő analóg országbeli gyártó és az együttműködő USA-beli gyártók is vegyenek részt. Azonban a felsorolt érdekelt felek egyike sem fogadta el a meghívást.

(83)

A meghallgatás után a meghallgató tisztviselő ajánlásokat fogalmazott meg, és arra utasította a Bizottságot, hogy szolgáljon további magyarázatokkal az alkalmazott módszertannal kapcsolatban, és egészítse ki az eljárás korábbi szakaszaiban tett tájékoztatásait és magyarázatait. Ennek alapján a Bizottság kiegészítő tájékoztatást adott, amelyben kizárólag azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a meghallgató tisztviselő álláspontja szerint érinthetik az érdekelt felek védelemhez való jogát, és felkérte az exportáló gyártót, hogy tegyen észrevételeket ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. E kiegészítő tájékoztatás tartalmát az (53), a (77), a (78) és a (80) preambulumbekezdés ismerteti. Emellett az exportáló gyártó észrevételei nyomán elvégzett kiigazítások csökkentették a kínai exportáló gyártók átlagos dömpingkülönbözetét: ahogyan a (61) preambulumbekezdés is bemutatja, a dömpingkülönbözet [25 % és 35 %] közé, tehát valamivel az érdekelt felek végső tájékoztatásakor eredetileg számított [30 % és 40 %] közötti érték alá esett vissza. A dömpingkülönbözet pontos értéke nem volt hatással az exportáló gyártók helyzetére, mert az intézkedések szintjét a hatályvesztési felülvizsgálat nem érinti (lásd a (195) preambulumbekezdést).

(84)

A Bizottság elegendő időt adott arra, hogy a kínai exportáló gyártók a számukra megküldött új információkkal kapcsolatban észrevételeket fogalmazzanak meg.

(85)

Beadványában azonban az egyik kínai exportáló gyártó nem a meghallgató tisztviselő által felvetett és a Bizottság kiegészítő magyarázataiban tárgyalt kérdésekkel kapcsolatos észrevételeinek megfogalmazására szorítkozott. Ehelyett újfent megkérdőjelezte a Bizottság által követett módszertant, és ellenvéleményének adott hangot az eljárás korábbi szakaszaiban szolgáltatott, az (59)–(83) preambulumbekezdésben ismertetett magyarázatokkal kapcsolatban. Továbbá 2018. január 26-án, pénteken késő délután, az észrevételek megfogalmazására meghatározott 2018. január 29-i, hétfői határidő lejárta előtt olyan új kérdésekkel és igényekkel állt elő, amelyeket addig sem az eljárás korábbi szakaszaiban, sem a meghallgató tisztviselő előtt nem hozott fel, és kijelentette, hogy sérülni fog a védelemhez való joga, ha ezekben a kérdésekben nem kap választ és kiegészítő tájékoztatást.

(86)

Válaszul a Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy a hatályvesztési felülvizsgálat lefolytatásának jogi és eljárási lépései, valamint határidői nem teszik lehetővé, hogy az eljárás kései szakaszában folytatólagosan benyújtott érveket, igényeket és kérdéseket befogadja, hiszen ezzel ellehetetlenülne a vizsgálat időbeni lezárása, különös tekintettel arra, hogy a feleknek korábban bőségesen volt idejük és lehetőségük észrevételeket megfogalmazni. Ez a jelen ügyben már csak azért is igaz volt, mert a Bizottság a módszertant több meghallgatás és az érdekelt felek többszöri tájékoztatása keretében is részletekbe menően elmagyarázta. Éppen emiatt kérte a Bizottság a meghallgatás utáni pontosításaiban kifejezetten azt, hogy a kínai exportáló gyártó az észrevételeiben azokra a konkrét kérdésekre szorítkozzon, amelyekben a meghallgató tisztviselő előtt kifejtett álláspontja szerint sérült a védelemhez való joga, és amelyek kapcsán akkor további felvilágosítást kapott. A kínai exportáló gyártó nem mutatta be, hogy a védelemhez való joga hogyan sérült, és azt sem indokolta meg kellőképpen, hogy a felhozott kérdések milyen befolyással voltak a vizsgálat általános ténymegállapításaira.

(87)

A rendesérték-meghatározás módszertanával kapcsolatos kritikája mellett a kínai exportáló gyártó továbbra is azt állította, hogy dömpingkülönbözetét felnagyította a katonai és a nukleáris célra szánt, illetve a szokásos célokra szánt csövek közötti összehasonlítás. Ahogyan azonban a (79) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság nem végzett ilyen összehasonlítást, és nem határozott meg rendes értéket e speciális terméktípusokra vonatkozóan.

(88)

Ezen túlmenően az exportáló gyártó az eljárás e kései szakaszában most először a méltányos ár-összehasonlítás érdekében is kért kiigazítást, azon az alapon, hogy 2,5-szer akkora termelékenységgel dolgozott, mint az analóg országbeli indiai gyártó. Szintén kiemelte az indiai gyártó haszonkulcsát, és kérte a rendes érték lefelé való kiigazítását azon az alapon, hogy a felülvizsgálati időszakbeli indiai belföldi értékesítések nyereségesebbek voltak, mint az eredeti vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat számára megállapított nyereségcél. A két kérés együttesen 28 %-kal csökkentette volna a rendes értékeket, aminek hatására az exportáló gyártó szerint negatívba fordult volna a dömpingkülönbözet.

(89)

Az első észrevétel akkor érkezett, amikor már nem volt lehetőség az ellenőrzésére. Mindazonáltal ha az első észrevétel az eljárás korábbi szakaszában érkezett volna, akkor sem elégítette volna ki az alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdésében foglalt követelményeket, mert nem volt alátámasztva bizonyítékokkal. A második észrevétel megalapozatlan volt, hiszen a (48)–(51) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a rendes érték az analóg országbeli gyártó tényleges belföldi értékesítési árai alapján került meghatározásra, nem pedig a költségek és a nyereség alapján számított érték volt. A Bizottság az analóg országbeli gyártó belföldi értékesítéseinek nyereségességét akkor vette figyelembe, amikor megállapította, hogy a belföldi értékesítések a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történtek (lásd az (50) preambulumbekezdést). Ezzel szemben az uniós gazdasági ágazat nyereségcélja azt a nyereséget jelenti, amely dömpingelt behozatal hiányában elérhető volna. Ilyeténképpen a belföldi nyereségesség és az uniós gazdasági ágazat nyereségcélja nem hasonlítható egymással össze. A Bizottság ezért mindkét észrevételt elutasította. A 28 %-os kiigazítás elutasításából következően a dömping felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó ténymegállapítás akkor sem változott volna, ha a Bizottság egyebekben elfogadja a kínai exportáló gyártó alternatív dömpingszámítását.

(90)

A 2018. február 5-i meghallgatáson ugyanez a kínai exportáló gyártó többször hivatkozott a WTO Fellebbezési Testületének a Kínából érkező kötőelem-behozatallal kapcsolatos határozatára (DS397. sz. ügy). Azzal érvelt, hogy a szóban forgó határozat alapján a Bizottságnak az analóg országbeli (indiai) gyártó, az együttműködő USA-beli gyártók és az uniós gazdasági ágazat minden egyes terméktípusa vonatkozásában minden költséget, árat és rendes értéket közölnie kellett volna, és azt állította, hogy enélkül sérült a védelemhez való joga.

(91)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a határozatban kimondott kötelezettség csak a kínai gyártó által exportált terméktípusokra és csak a rendesérték-meghatározás módszertanának közlésére vonatkozott, azaz a kivitel vonatkozásában biztosított teljeskörűséget. A határozatból nem következik, hogy az exportáló gyártónak az összes fél összes tevékenységére vonatkozó bizalmas vállalati adatokat meg kell kapnia. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(92)

A 2018. február 5-i meghallgatáson ugyanez a kínai exportáló gyártó ismét amellett érvelt, hogy még a Bizottság felülvizsgált szorzói is helytelenek voltak. Vitatta az acélminőségre vonatkozó felülvizsgált szorzókat és a legkisebb átmérőkhöz tartozó szorzókat. Azt állította, hogy az USA-beli exportáló gyártók adatain alapuló összes szorzót a standard költségmodell alapján kellett volna megállapítani. Ismertetett egy alternatív szorzókon alapuló alternatív dömpingszámítást, amely a (88)–(89) preambulumbekezdésben bemutatott 28 %-os kiigazítás miatt negatív dömpinget eredményezett.

(93)

A Bizottság ismételten elutasította az alternatív szorzókat, mert azok standard árjegyzékeken alapultak és a felülvizsgálati időszakon kívüli időszakból származtak (lásd a (80) preambulumbekezdést). A Bizottság megerősítette, hogy a dömpingellenes vizsgálatokban kötelezően a tényleges költségekből, azaz a mennyiség és az árak változásainak figyelembevételével kiigazított standard költségekből kell kiindulni. Továbbá a felülvizsgált szorzók lényegében megegyeztek a kínai exportáló gyártó által bemutatott alternatív szorzókkal. Mindemellett ha az alternatív szorzókat elfogadjuk is, azok önmagukban nem elegendőek a dömping felülvizsgálati időszakbeli folytatódására vonatkozó ténymegállapítás megváltoztatásához.

(94)

A Bizottság a felülvizsgálati időszak alatti dömpinggel kapcsolatos ténymegállapításon túlmenően azt is megvizsgálta, hogy az intézkedések esetleges hatályon kívül helyezése esetére valószínűsíthető-e a dömping folytatódása. Ennek keretében a Bizottság elemezte a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai gyártók által más harmadik országok viszonylatában folytatott árazási gyakorlatot, valamint az uniós piac vonzerejét.

(95)

A mintában szereplő két kínai gyártó kapacitáskihasználási aránya [40 % és 60 %] között volt. A mintában szereplő két gyártó szabad kapacitása [40 000 és 50 000 tonna] között volt. Ez az uniós felhasználás [30–50 %]-ának felelt meg. Emellett az is megállapítást nyert, hogy további kapacitások kiépítését tervezik.

(96)

A Kínában működő összes gyártó teljes kapacitását a kérelmező 1 millió tonnán felüli értékre becsülte. Ennek alapján a mintában szereplő gyártók kapacitáskihasználási aránya azt jelzi, hogy a Kínában rendelkezésre álló teljes szabad kapacitás mintegy 500 000 tonnára, azaz az uniós felhasználás több mint négyszeresére tehető. Ha a többi exportáló gyártó kapacitáskihasználási aránya nagyobb volt is, mint a mintában szereplő gyártóké, a teljes kínai szabad kapacitás akkor is jelentős, és a teljes uniós felhasználásnál nagyobb mennyiségnek felel meg.

(97)

A kérelmező becslése szerint a kínai belföldi termelést, az importot és az exportot egyaránt figyelembe véve a teljes kínai belföldi felhasználás 310 000 tonna volt. Minthogy a szabad kapacitás a becsült kínai belföldi felhasználás több mint 150 %-ának felelt meg, a Bizottság valószínűtlennek ítélte, hogy a Kínán belüli belföldi felhasználás 150 %-kal megnőjön, és így lekösse a rendelkezésre álló hatalmas szabad kapacitást.

(98)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nagyon komoly méretű az a szabad kapacitás, amely a Kínával szembeni intézkedések hatályvesztése esetén legalább részben mozgósítható az Unió piacának kiszolgálására.

(99)

Az érintett termék Kínából való behozatalával szemben az Eurázsiai Gazdasági Unió (Fehéroroszország, Kazahsztán és Oroszország), valamint Ukrajna rendelkezik hatályban lévő dömpingellenes intézkedésekkel. Ezek az intézkedések arról tanúskodnak, hogy a kínai gazdasági ágazat mint egész az érintett termék vonatkozásában más piacokon dömpinget folytat.

(100)

Emellett a Bizottság megállapította, hogy a kínai kivitel általában véve minden más ország felé alacsonyabb árakon valósul meg, mint az Unió felé. A kínai exportstatisztika szerint a harmadik országokba irányuló kínai kivitel átlagosan 23 %-kal alacsonyabb exportáron valósult meg, mint az Unióba irányuló kivitel.

(101)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók valószínűsíthetően átirányítanák kivitelük egy részét az Unió piacára, és ott dömpingárakon értékesítenék azt.

(102)

Az uniós piac mérete meghaladta a 100 000 tonnát, és ezzel a becslések szerint Kína után a világ második legnagyobb piacának számított, nagyobbnak, mint az USA. Tehát az uniós piac már csak méreténél fogva is vonzó piac a kínai exportőrök számára.

(103)

Másrészt a Bizottság megállapította, hogy az Unióba irányuló kivitel kapcsán Kína által felszámított átlagos exportárak sokkal magasabbak voltak, mint a más piacokon alkalmazott kínai exportárak, ami további jele az uniós piac vonzerejének. Mint a (100) preambulumbekezdésben láttuk, a harmadik országokba irányuló kínai kivitel 23 %-kal alacsonyabb exportáron valósult meg, mint az Unióba irányuló kivitel.

(104)

Harmadrészt a más piacokon, például Oroszországban és Ukrajnában hatályban lévő dömpingellenes intézkedések leszűkítették a kínai kivitel számára hozzáférhető más piacok körét. Ezért valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai kivitel ismét az uniós piacot venné célba, és uniós piaci részesedése valószínűsíthetően közelebb kerülne az intézkedések bevezetése előtti 18 %-os szinthez.

(105)

Mindezek alapján a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós piac valószínűsíthetően nagyon vonzó célpiac lenne a kínai kivitel számára.

(106)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban a kínai behozatal továbbra is dömpingáron érkezett az uniós piacra. Emellett az is bebizonyosodott, hogy a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználáshoz képest nagyon jelentős nagyságú szabad kapacitás állt rendelkezésre Kínában. Az intézkedések hatályvesztése esetén ezt a szabad kapacitást valószínűsíthetően legalább részben az uniós piac kiszolgálására használnák fel.

(107)

Emellett az érintett termék Kínából érkező behozatalával szemben más piacokon is voltak hatályban dömpingellenes intézkedések, és a más piacokra irányuló kínai kivitel alacsonyabb exportárakon valósult meg, mint az uniós piacokon érvényesülő árak. A kínai exportnak a harmadik országok piacain tapasztalható árazási gyakorlata alátámasztja annak valószínűségét, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén folytatódna az Unióba irányuló dömping.

(108)

Végezetül az a körülmény, hogy az uniós piac mind méretét, mind az árakat tekintve vonzó célpiacnak számít, valamint hogy más piacok a dömpingellenes intézkedések miatt továbbra is zárva vannak a kínai kivitel előtt, azt jelezte, hogy a kínai kivitel az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthetően hangsúlyosabban irányulna az uniós piac felé.

(109)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése nagy valószínűséggel azzal járna, hogy nagy mennyiségben érkezne dömpingelt behozatal Kínából az Unióba.

(110)

A felülvizsgálati időszakban a hasonló terméket az Unióban 23 ismert gyártó gyártotta, amelyek közül néhány kapcsolatban állt egymással. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot.

(111)

A kérelmező által szolgáltatott adatok tanúsága szerint a teljes uniós termelés a felülvizsgálati időszakban mintegy 117 000 tonna volt.

(112)

A vizsgálat keretében a mintába felvett vállalatok az uniós termelés 54 %-át és az uniós értékesítések 55 %-át tudhatják magukénak. A minta adatai így reprezentatívnak tekinthetők az uniós gazdasági ágazat helyzete szempontjából.

(113)

A Bizottság az uniós felhasználást i. a kérelmező által szolgáltatott adatok alapján az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon realizált értékesítési volumen, valamint ii. a harmadik országokból érkező behozatalnak az Eurostat adatbázisában található adatai alapján állapította meg. Ez az adatbázis tartalmazza a legpontosabb adatokat, mert a rendes behozatali eljárás mellett az aktív feldolgozási eljárás keretében behozott termékekre is kiterjed.

(114)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(115)

Miután 2014-ben az uniós felhasználás 8 %-kal nőtt, 2014 és a felülvizsgálati időszak között 11 %-os csökkenés volt megfigyelhető. Ez a csökkenés elsősorban az egyik legnagyobb felvevőpiacnak számító kőolaj- és földgáziparban végrehajtott beruházások visszaesésével magyarázható.

(116)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisában található információk alapján állapította meg (10 számjegyű szint). Az Eurostat adatbázisában található behozatali adatok származási országok szerinti bontásából azonban világos volt, hogy egyes figyelembe vett országokban nem gyártottak varrat nélküli rozsdamentes acélcsöveket. Ezért a Bizottság ezen országok behozatali adatait kizárta a vizsgálatból, mert egyértelműen nem kapcsolódtak az érintett termékhez. Ennek részletei megtalálhatók voltak az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában. A Kínára, az Indiára, az Ukrajnára és a varrat nélküli rozsdamentes acélcsöveket gyártó más országokra vonatkozó adatok nem szorultak korrekcióra.

(117)

Az egyes behozatalok piaci részesedése szintén az Eurostat korrigált adatai alapján került meghatározásra.

(118)

A Kínából az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(119)

A figyelembe vett időszak alatt csak kis mennyiségben érkezett behozatal Kínából. A teljes kínai behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban mindvégig 2 % körül volt. Ha az aktív feldolgozási eljárás keretében behozott termékeket figyelmen kívül hagyjuk, a piaci részesedés a figyelembe vett időszakban mindvégig 1 % körül alakult. Az aktív feldolgozási eljárás keretében behozott mennyiségek késztermékek, például hőcserélők formájában újrakivitelre kerültek.

(120)

A behozatal volumene – feltehetően a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseknek köszönhetően – az eredeti intézkedések 2011. évi bevezetése óta ilyen alacsony szintű.

(121)

Előzetesen megjegyezzük, hogy az érintett termék átlagárai a terméktípusok széles skálája és a közöttük lévő tekintélyes árkülönbségek miatt nem minden terméktípus esetében reprezentatívak. Mindazonáltal az alábbiakban bemutatjuk őket.

3. táblázat

A Kínából érkező behozatal átlagárai

(122)

A Kínából érkező behozatal átlagára a figyelembe vett időszak alatt 13 %-kal csökkent.

(123)

Az együttműködő exportáló gyártók 56 %-át adták a felülvizsgálati időszak alatt Kínából érkező behozatalnak, és ugyanebben az időszakban mintegy 1 %-os piaci részesedéssel rendelkeztek.

(124)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás értékelése keretében a Bizottság a mintában szereplő három uniós gyártó által az uniós piacon független vevőknek felszámított és gyártelepi szintre átszámított súlyozott átlagos értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlította a mintában szereplő gyártóktól érkező behozatal esetében az uniós piacon az első független vevő részére történő értékesítéshez tartozó, uniós határparitáson számított, CIF-alapon megállapított és a behozatal után felmerülő költségekkel megfelelő módon kiigazított súlyozott átlagárakkal. Az árak összehasonlítása típusonként történt az egyes ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti megfelelő kiigazításával és a kedvezmények és az árengedmények levonásával. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság az uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatti forgalmának százalékában fejezte ki.

(125)

Az egyik kínai exportáló gyártó felvetette, hogy az ár-összehasonlítás torz lehet, mert az uniós értékesítések nukleáris és katonai célra szánt, kiváló minőségű termékeket is magukban foglaltak, amelyeket azután a Bizottság a normál kínai termékekhez hasonlított. A szóban forgó exportáló gyártó kritizálta a terméktípusok rendszerét, azt állítva, hogy a terméktípusok ezeket a fajta különbségeket nem adják vissza megfelelő módon. A terméktípusok rendszere azonban biztosította, hogy ezek az uniós gazdasági ágazat által előállított speciális terméktípusok ne kerüljenek összehasonlításra a kínai exportáló gyártóktól érkező terméktípusokkal. Ez úgy lehetséges, hogy ezek az uniós gazdasági ágazat által előállított speciális termékek az acélminőségre való tekintettel külön kód alá tartoznak.

(126)

A fentiekben ismertetett módszerrel megállapítást nyert, hogy a behozatal átlagosan 44 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak. A dömpingellenes vámok beszámításával (amely nem indokolt akkor, ha a behozatal az aktív feldolgozási eljárás keretében történik) a szóban forgó kínai behozatal átlagára 32 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak.

(127)

Egy kínai exportáló gyártó észrevételezte, hogy egyik értékesítési ügyletét a Bizottság tévesen tekintette úgy, hogy az aktív feldolgozási eljárás keretében került rá sor, holott a valóságban nem így volt. Mivel a kérdéses ügylet (összesen több mint száz közül egy) kevesebb mint 3 %-ot képviselt a kínai exportáló gyártó által az Unióba értékesített volumenen belül, nem befolyásolta jelentős mértékben a (126) preambulumbekezdésben megjelölt különbözeteket.

(128)

Az alábbi táblázat a más harmadik országokból az Unióba érkező behozatalnak a figyelembe vett időszak alatti alakulását mutatja a behozatalok volumene, piaci részesedése és átlagárai tükrében. Az átlagárak reprezentativitásával kapcsolatban a (121) preambulumbekezdésben tett megjegyzés itt is érvényes.

4. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(129)

Az érintett országon kívüli harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése a felülvizsgálati időszakban a teljes uniós felhasználás 43,1 %-át tette ki. A legnagyobb piaci részesedéssel az Indiából érkező behozatal rendelkezett (a teljes uniós felhasználás 19 %-a). Emellett jelentős mennyiségben még Ukrajnából érkezett behozatal a felülvizsgálati időszakban (11,3 %-os piaci részesedés).

(130)

Ezek az Unióba érkező behozatalok az uniós gazdasági ágazat átlagos áraihoz képest viszonylag alacsony átlagárakon valósultak meg. Az Indiából érkező behozatalhoz a felülvizsgálati időszakban különösen alacsony átlagos értékesítési egységár tartozott (4 519 EUR/tonna).

(131)

Két kínai exportáló gyártó észrevételezte, hogy az indiai gyártók átlagos importára kisebb volt a kínai importáraknál. Ahogyan azt a (121) preambulumbekezdés elmagyarázza, az átlagárak nem képeznek szükségképpen méltányos – vagy éppen értékelhető – alapot az ár-összehasonlításokhoz. A Bizottság által a kínai behozatal tekintetében elvégzett és a (126) preambulumbekezdésben ismertetett alákínálás-elemzés típusonként történt. Az Unióba érkező indiai behozatal tekintetében nem álltak rendelkezésre típusonkénti adatok a vizsgálat céljára.

(132)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(133)

A kárelemzés céljából a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az ESTA által rendelkezésre bocsátott adatok alapján értékelte. Az adatok az összes ismert uniós gyártóra vonatkoznak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben rendelkezésre bocsátott ellenőrzött adatok alapján értékelte. Mindkét adategyüttesről megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából reprezentatív.

(134)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(135)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, egységköltség, munkaerőköltségek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(136)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(137)

A termelési volumen a figyelembe vett időszakban 20 %-kal csökkent, a legnagyobb visszaesés 2015-ben következett be.

(138)

A termelési kapacitás a felülvizsgálati időszakban enyhén, a figyelembe vett időszakban 2 %-kal nőtt. Ez a növekedés az üzemekre és a berendezésekre irányuló beruházásoknak volt köszönhető, amelyek nyomán kismértékben javult a gyártás hatékonysága.

(139)

A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban csökkent. A kapacitáskihasználás 22 %-os csökkenése a termelési volumennek a figyelembe vett időszakon belüli csökkenését tükrözi.

(140)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(141)

Az uniós piacon értékesített mennyiség a felülvizsgálati időszakra 57 295 tonnára csökkent, ami a figyelembe vett időszak egészét tekintve 11 %-os visszaesést jelent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanebben az időszakban 8 %-kal csökkent, míg az uniós gazdasági ágazat exportvolumene 22 %-kal esett vissza.

(142)

Mint a 6. táblázatban látható, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban nem nőtt, hanem éppenséggel csökkent.

(143)

A foglalkoztatás és a termelékenység a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(144)

Az alkalmazottak száma a figyelembe vett időszakban 8 %-kal csökkent. Az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – az egy alkalmazottra jutó éves termelésben (tonna) mérve – 14 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(145)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

8. táblázat

Készletek

(146)

A felülvizsgálati időszakra a zárókészlet a 2013-as értékhez viszonyítva 20 %-kal csökkent. Ugyanebben az időszakban a zárókészletnek a termelési volumenre vetített szintje viszonylag állandó értéket mutatott.

(147)

Ahogyan azt a 3. szakaszban bemutattuk, a dömping a felülvizsgálati időszakban is folytatódott. A kínai gyártók által folytatott jelentős mértékű dömping rontotta az uniós gazdasági ágazat teljesítményét, mert a kínai gyártók árai súlyosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak.

(148)

A figyelembe vett időszakban a Kínából érkező dömpingelt behozatal volumene mindazonáltal jelentősen elmaradt az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában tapasztalt szinttől. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömpingkülönbözet nagyságának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása is kevésbé volt markáns.

(149)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(150)

A figyelembe vett időszak alatt az értékesítési árak az Unióban 10 %-kal csökkentek. A termelési egységköltség a nyersanyagárak és különösen a nikkelár visszaesésével 7 %-kal csökkent. Az egységköltség 2015-ös növekedése a termelési és az értékesítési volumen adott évi csökkenésével magyarázható (5. és 6. táblázat).

(151)

Megjegyzendő, hogy a fentiekben megadott átlagárak és átlagos egységköltségek olyan kiváló minőségű, meghatározott vállalatoknak értékesített termékek adatait is tartalmazzák, amelyekkel a kínai behozatal nem versenyez. Ezeket a termékeket emiatt a Bizottság nem vette figyelembe a behozatal és az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítései közötti ár-összehasonlításokban (lásd a (124) preambulumbekezdést).

(152)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

10. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(153)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban viszonylag állandó értéket mutatott. Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 2013 és a felülvizsgálati időszak között 3 %-kal csökkent.

(154)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség.

(155)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(156)

A figyelembe vett időszak folyamán az uniós gazdasági ágazat nyeresége csökkent. A 2014. évben az ágazat 23 %-os nyereségnövekedést realizált 2013-hoz képest. A nyereség 2014-ről 2015-re 88 %-kal csökkent, és a felülvizsgálati időszakban az ágazat éppen hogy csak képes volt kitermelni ráfordításait, nyeresége 0,3 %-ra zsugorodott.

(157)

A nettó pénzforgalom és a beruházások megtérülése a jövedelmezőséghez hasonló pályát követett.

(158)

A mintában szereplő vállalatok beruházásai a figyelembe vett időszakban viszonylag állandó szinten voltak. A beruházások célja elsősorban a meglévő gyártósorok hatékonyságának javítása, valamint egészségi, biztonsági és környezetvédelmi szempontú fejlesztés volt.

(159)

A figyelembe vett időszak kezdetén az uniós gazdasági ágazat egyes gazdasági mutatói kedvező helyzetről tanúskodtak, és határozottan mutatkoztak annak jelei, hogy az uniós gazdasági ágazat megkezdte az eredeti vizsgálatban megállapított kár hatásaiból való felépülést. Az uniós gazdasági ágazat például 2013-ban és 2014-ben a nyereségcélját meghaladó mértékű nyereséget realizált. Emellett az uniós gazdasági ágazat képes volt jelentősen javítani termelési és kapacitáskihasználási adatait, illetőleg növelni az exportra értékesített mennyiséget.

(160)

A 2015. évtől fogva azonban a legtöbb gazdasági mutató határozott romlást jelzett. Különösen szembetűnő, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen visszaesett (a felülvizsgálati időszakra 0,3 %-ra), és a termelés, illetőleg a kapacitáskihasználás, valamint az értékesítési egységár és a foglalkoztatás is jelentősen csökkent. A figyelembe vett időszak folyamán összességében csaknem valamennyi gazdasági mutató a helyzet romlását jelezte.

(161)

A kedvezőtlen tendencia több tényező együttes hatásával magyarázható, amelyek együtt tovább rontották a még egyébként is sérülékeny uniós gazdasági ágazat állapotát: a dömpingelt kínai behozatal folyamatosan jelen volt, és bár ez a jelenlét a mennyiségeket tekintve korlátozott mértékű volt az eredeti vizsgálat kapcsán tapasztalthoz képest, az árakat tekintve jelentősen alákínált az uniós gyártók árainak; az érintett termék legnagyobb piacának számító kőolaj- és földgázpiacon a világon mindenütt visszaestek a beruházások; továbbá teret nyert a harmadik országokból (elsősorban Indiából, de Ukrajnából is) alacsony árakon érkező behozatal, és mind az árakon, mind a mennyiségeken keresztül jelentős nyomás alá helyezte az uniós gazdasági ágazatot.

(162)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően két kínai exportáló gyártó jelezte, hogy további információkat kellett volna szolgáltatni a (161) preambulumbekezdésben említett három mögöttes tényezőről. Ezeket a tényezőket azonban a Bizottság megfelelő módon elmagyarázta, és egyetlen érdekelt fél sem vetette fel, hogy más tényező is jelentős szerepet játszott a folyamatokban. Ezért a Bizottság a teljesség szempontjából kielégítőnek és megfelelőnek találta elemzését.

(163)

Az, hogy a Kínából érkező behozatal – az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésében foglalt követelménynek megfelelően – jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat állapotára, a 4.3.2. szakaszban ismertetett nagymértékű alákínálásból következik. Helytelen az az állítás, amelyet az érdekelt felek tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó megfogalmazott, miszerint a kínai behozatalnak csupán 1 %-os volt a piaci részesedése, mert Kína piaci részesedésébe az aktív feldolgozási eljárás keretében végrehajtott uniós értékesítéseket is bele kell számítani. Ennek az az oka, hogy az aktív feldolgozási eljárás keretében behozott termékek a felülvizsgálat tárgyát képező termék vizsgálata szempontjából felhasznált terméknek minősülnek, és versengnek az uniós piacon értékesített többi termékkel, köztük az uniós gazdasági ágazat termékeivel. A (115) preambulumbekezdés elmagyarázza továbbá, hogy a figyelembe vett időszak alatt 3 %-kal csökkent a felhasználás, és ez a csökkenés elsősorban az érintett termék legnagyobb felvevőpiacának számító kőolaj- és földgáziparban végrehajtott beruházások 2015 óta megfigyelt visszaesésével magyarázható. A szóban forgó ágazat részéről a figyelembe vett időszak kései szakaszában tapasztalt lanyha keresletet az ESTA is megerősítette egy beadványában, amelyet minden érdekelt fél megkapott és amelyet egyetlen érdekelt fél sem vitatott. Ezért ez a tényező – a keresletcsökkenésen keresztül – befolyásolta az uniós gazdasági ágazat helyzetét a figyelembe vett időszak kései szakaszában. Végezetül: az Indiából és a más harmadik országokból érkező behozatal növekedésével a 4.3.3. szakasz részletesen foglalkozik, és a 4. táblázat teljes képet fest a növekedések nagyságáról, az árak alakulásáról és a piaci részesedések növekedéséről. Miközben az átlagos indiai importárakból látszólag az szűrhető le, hogy az indiai behozatal alákínál az uniós gazdasági ágazat árainak, ezt teljes bizonyossággal nem lehet állítani, mert az ár-összehasonlítások helyes elvégzéséhez pontosabb adatokra volna szükség, és a várható lényeges fejleményeket is figyelembe kellene venni (lásd a (176)–(180) preambulumbekezdést). Mindazonáltal a Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése nem írja elő, hogy abban az esetben, ha a dömping megismétlődésének és a kár folytatódásának valószínűsége megállapítást nyert, a vámok kiterjesztésének feltétele volna az ok-okozati összefüggés külön vizsgálata, és e rendelet esetében ez a helyzet áll fenn. Mindezen megfontolások alapján nem mondható ki, hogy az Indiából vagy a más harmadik országokból érkező behozatal az egyedüli olyan tényező, amely a felülvizsgálati időszakban kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság a szóban forgó három tényező létezését és fontosságát a rendelkezésre álló információk alapján állapította meg, és ezek az információk valamennyi érdekelt félnek rendelkezésére álltak. Mindezek alapján azt a felvetést, hogy az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban az érdekelt felek tájékoztatása hiányos volt, a Bizottság elutasítja.

(164)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat előnyét látta az eredeti intézkedéseknek, hiszen helyzete a figyelembe vett időszakban (és különösen 2013-ban és 2014-ben) az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakához (2010-hez) képest némi javulást mutatott. Az uniós gazdasági ágazat felépülése azonban lassú, és az ágazat a fentiekben említett tényezők miatt továbbra is sérülékeny állapotban, kiszolgáltatott helyzetben van. Mindezek alapján a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszakban az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(165)

A vizsgálatnak a (164) preambulumbekezdésben bemutatott következtetése szerint az uniós gazdasági ágazatot kár érte. Ezért a Bizottság – az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban – értékelte, hogy valószínűsíthető-e a Kínával szembeni intézkedések hatályvesztése esetére a kínai dömpingelt behozatal miatti kár folytatódása.

(166)

Ennek érdekében a Bizottság elemezte a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitást, az uniós piac vonzerejét, a Kínából érkező behozatalnak a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetére valószínűsíthető árszintjét, valamint ennek az árszintnek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását.

(167)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az uniós piacra érkező kínai behozatal dömpingárakon valósult meg, és jelentősen alákínált az uniós gyártók árainak. A Bizottság ebből fakadóan arra a következtetésre jutott (lásd a (109) preambulumbekezdést), hogy az intézkedések hatályvesztése esetére valószínűsíthető a dömping folytatódása.

(168)

A (95)–(98) preambulumbekezdésben a Bizottság megerősítette, hogy Kínában nagy mennyiségben, a teljes uniós piaci felhasználás több mint négyszeresének megfelelő méretben állnak rendelkezésre szabad kapacitások. Ebben az összefüggésben a vizsgálat azt is megerősítette (lásd a (102) preambulumbekezdést), hogy a felhasználást tekintve a varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek uniós piaca Kínát nem számítva a világ legnagyobb piacának számít.

(169)

Emellett a vizsgálat arra is rámutatott, hogy a kínai exportáló gyártók más piacokon is folytattak dömpinget. Ezért a kínai exportáló gyártókkal szemben több országban is bevezettek dömpingellenes intézkedéseket, ami leszűkítette a kínai exportőrök által igénybe vehető piacok körét.

(170)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a Kínában rendelkezésre álló hatalmas szabad kapacitásoknak legalább egy részét valószínűsíthetően mozgósítanák az uniós piac kiszolgálására.

(171)

Az 5.1. szakaszban ismertetett megfontolások alapján a vizsgálat megerősítette, hogy a dömpingellenes intézkedések hiányában a kínai exportáló gyártók erősen ösztönözve lennének arra, hogy jelentősen megnöveljék az Unió piacára irányuló behozataluk volumenét. A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén nagy valószínűséggel folytatódna a dömping ((106)–(109) preambulumbekezdés).

(172)

Annak érzékeltetésére, hogy az intézkedések hiányában a Kínából érkező behozatal milyen árszinteken valósulna meg, a Bizottság megvizsgálta i. azt, hogy a felülvizsgálati időszakban az Unióba érkező kínai behozatalnak a dömpingellenes vám hiányában (azaz az aktív feldolgozási eljárás keretében) érvényesülő importárai hogyan viszonyultak az uniós gazdasági ágazat áraihoz; valamint ii. a kínai exportáló gyártók magatartását az árazás területén a harmadik országok piacain (ott, ahol nincsenek hatályban dömpingellenes intézkedések).

(173)

Az ár-összehasonlítások arról tanúskodtak, hogy a Kínából az uniós piacra érkező behozatalnak a dömpingellenes vám hiányában érvényesülő importárai átlagosan 44 %-kal voltak alatta az uniós gazdasági ágazat árainak. A kínai gyártóknak az exportpiacokon tanúsított magatartása kapcsán végzett elemzés azt mutatta, hogy a harmadik országokba irányuló kínai kivitel általában véve valamivel alacsonyabb árakon valósult meg, mint az Unióba irányuló kivitel. Ennek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a kínai exportáló gyártók minden piacra következetesen nagyon alacsony árakon exportáltak.

(174)

A fentiek fényében nagy a valószínűsége annak, hogy a dömpingelt kínai behozatal jelentős mértékben az uniós gyártók árai alá kínáló árakon és nagy mennyiségben érkezne az Unió piacára. Ez kedvezőtlenül befolyásolná az uniós gazdasági ágazat helyzetét, hiszen ezek az uniós piacra beérkező komoly többletmennyiségek leszorítanák az uniós gazdasági ágazat által elérhető értékesítési árakat és csökkentenék az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenét és kapacitáskihasználását, aminek következtében nőnének a termelési költségek. Az alacsony áron érkező dömpingelt behozatal várható megnövekedése tehát nagymértékben tovább rontaná az uniós gazdasági ágazat pénzügyi eredményeit, különösképpen jövedelmezőségét.

(175)

Az egyik kínai exportáló gyártó a jelenlegi nagy volumenű indiai behozatal miatt megkérdőjelezte azt a ténymegállapítást, hogy az érintett termék kínai behozatala ismét nagy mennyiségekben jelenne meg az uniós piacon, és ezáltal súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezzel összefüggésben a fél azzal érvelt, hogy az indiai behozatal a kínai behozatalt váltotta ki, és valószínűtlen, hogy a kínai behozatal ismét ilyen értékesítési volumenekre tenne szert, hiszen az indiai árak folyamatosan alacsonyabbak a kínai áraknál. Miközben a harmadik országokban felszámított kínai árak csak csekély mértékben kisebbek az Unióban felszámított kínai áraknál, az Unióban felszámított indiai árak sokkal kisebbek az Unióban felszámított kínai áraknál.

(176)

Ezzel az észrevétellel szemben több érv is felsorakoztatható.

(177)

Először: a jelenlegi vizsgálat – az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményekhez igazodva – annak értékelésére korlátozódik, hogy a vizsgálat tárgyát képező vámok megszüntetése esetén fennáll-e a valószínűsége az érintett termék kárt okozó módon árazott kínai behozatala miatt a dömping és a kár megismétlődésének. Az, hogy a kínai import jelenleg sokkal kisebb volumenben érkezik az uniós piacra, mint az intézkedések bevezetése előtt, azt jelzi, hogy a vámok sikeresen helyreállították az érintett termék kínai exportőrei és az uniós gazdasági ágazat közötti torzítatlan verseny feltételeit. Amiatt, hogy az indiai behozatal alákínált a kínai behozatalnak, a Bizottság nem térhet el attól a kötelezettségétől, hogy megmaradjon a jelenlegi vizsgálat keretei között. Ahogyan arról a Törvényszék ítélkezési gyakorlata is tanúskodik, az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottságnak egyértelműen csakis arról kell meggyőződnie, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén fennáll-e a valószínűsége a dömpingelt kínai behozatal által okozott kár megismétlődésének vagy folytatódásának. (11) A (183) preambulumbekezdésben a Bizottság bemutatta, hogy az e rendelettel összefüggésben elvégzett értékelés alapján e valószínűség fennállása bizonyítást nyert.

(178)

Másodszor: emlékeztetni kell arra, ahogyan azt a (121) preambulumbekezdés is teszi, hogy az érintett termék átlagáraival kapcsolatban kellő elővigyázatossággal kell eljárni, mert a tonnánkénti árak széles tartományba esnek, és mindenfajta ár-összehasonlítást terméktípusonként szabad csak elvégezni. Amikor megállapította, hogy fennáll a kár folytatódásának valószínűsége, a Bizottság a kínai értékesítési árakat és volumeneket nem az indiai értékesítési árakkal és volumenekkel hasonlította össze, hanem az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumeneivel és áraival. A Bizottság nem állítja, hogy a kínai behozatal kiszorítaná az indiai behozatalt. Ez a fejlemény önmagában nem súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Azonban a kínai behozatallal összefüggésben megállapított nagy alákínálási különbözet (lásd a (173) preambulumbekezdést) és a rendelkezésre álló nagy szabad kapacitások miatt a Bizottság úgy látja, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai behozatal jelentősen megnőne, és emiatt az uniós gazdasági ágazatot további kár érné. Ez a behozatal ennélfogva az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumeneire és jövedelmezőségére nézve romboló hatású lenne.

(179)

Harmadszor, a kínai importárak és az indiai importárak összehasonlításával összefüggésben: a mintában szereplő kínai exportáló gyártók adatainak elemzése egyértelműen azt jelzi, hogy a figyelembe vett időszakban a behozatal speciális célú termékekből (például precíziós csövekből) állt, vagy pedig az aktív feldolgozási eljárás keretében megvalósuló behozatalhoz kapcsolódott. Nyilvánvaló, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén szélesebb termékkör behozatala válna lehetségessé, és megnőne a szokványosabb terméktípusok behozatala (amelyekből az uniós gazdasági ágazat is a legtöbbet állítja elő). A kínai behozatali volumenek tehát valószínűsíthetően az indiai verseny meglététől függetlenül is megnőnének.

(180)

Továbbá a szóban forgó kínai exportáló gyártó az Unióba irányuló indiai behozatal átlagos árai alapján adott magyarázatot arra, hogy a harmadik országokban felszámított kínai exportárak miért nem alapozzák meg a kár folytatódásának valószínűségével kapcsolatos ténymegállapítást. Az átlagárak alkalmazása miatt a Bizottság ezt az elemzést ez esetben sem tudta elfogadni. A Bizottság a harmadik országokba irányuló kínai kivitelre vonatkozó adatokat megalapozott, terméktípusonként végzett összehasonlítások keretében használta fel.

(181)

A kínai exportőr hivatkozott a (7) preambulumbekezdésben említett, Indiával kapcsolatos kijátszásellenes vizsgálatra. Azonban ez az észrevétel sem fogadható el, mert helyes következtetést csak típusonként elvégzett ár-összehasonlítások alapján lehet megfogalmazni. A jelenlegi felülvizsgálat összefüggésében az átlagos importárakra való hivatkozás attól függetlenül érdektelen, hogy ezek az átlagárak mennyire alacsonyak.

(182)

A fenti okokból a Bizottság elutasítja azt az észrevételt, amely szerint a kár folytatódásával kapcsolatban nem szolgált kellő magyarázattal.

(183)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése minden valószínűség szerint az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló árakon érkező kínai dömpingelt behozatal jelentős megnövekedésével járna, és tovább súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt. Mindez súlyosan veszélyeztetné az uniós gazdasági ágazat életképességét.

(184)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínával szembeni meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nagykereskedők és a felhasználók érdekeit is. Ez az értékelés lehetőséget ad annak megítélésére, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseknek van-e indokolatlan negatív hatása az érintett felekre.

(185)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(186)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani a meglévő intézkedéseket.

(187)

Bár a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések nagymértékben akadályozták a dömpingelt behozatal belépését az uniós piacra, az uniós gazdasági ágazat továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van, amit egyes kármutatók kedvezőtlen alakulása is megerősít.

(188)

Az intézkedések esetleges hatályvesztése esetére valószínűsíthető, hogy az érintett országból érkező, valószínűsíthetően nagy mennyiségű dömpingelt behozatal további kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak. Ez a nagy mennyiségű behozatal valószínűsíthetően többek között a piaci részesedés csökkenését, az értékesítési árak visszaesését, a kapacitáskihasználás csökkenését és általában az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének súlyos romlását idézné elő.

(189)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Kínával szembeni dömpingellenes intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(190)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az intézkedések bevezetése valószínűsíthetően nem gyakorol jelentős negatív hatást az uniós importőrök és felhasználók helyzetére. A jelenlegi vizsgálatban hat importőr tanúsított együttműködést és nyújtott be kitöltött kérdőívet (közülük négy egyben felhasználója is volt az érintett terméknek), és mindössze egyikük jelezte, hogy ellenzi az intézkedéseket.

(191)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a legtöbb behozatal az aktív feldolgozási eljárás keretében történt (ilyenkor nem kell dömpingellenes vámot fizetni). Emellett a szóban forgó importőrök olyan nagyméretű üzletágakkal rendelkeznek, amelyek egyáltalán nem foglalkoznak az érintett termékkel. Továbbá ezek az importőrök elmagyarázták, hogy az érintett terméket számos más forrásból is be tudják szerezni. Mindemellett a felhasználók költségeinek vizsgálata azt mutatta, hogy az érintett termék kevesebb mint 10 %-át tette ki (átlagosan) a végtermék teljes termelési költségének.

(192)

A fenti preambulumbekezdés alapján a Bizottság megerősítette, hogy az intézkedések nem fejtettek ki jelentős hatást az importőrökre és a felhasználókra, amiből a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedések fenntartása nem befolyásolná jelentős mértékben kedvezőtlenül az uniós importőrök és felhasználók érdekét.

(193)

Egy érdekelt fél a külföldi beszerzési forrásainak egy jelentős részét a kínai exportáló gyártóktól az indiaiakhoz tette át, és azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem látta előnyét az intézkedések bevezetésének. Ahogyan azonban azt a 4.5. szakasz elmagyarázza, az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetét vizsgálva bizonyított, hogy az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező nagy mennyiségű behozatal hiányában előnyét látta az intézkedéseknek.

(194)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek olyan kényszerítő okok az uniós érdek tekintetében, amelyek a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék behozatalára alkalmazandó meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(195)

A dömping és a kár folytatódásának valószínűségére vonatkozó következtetések tükrében az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján fenn kell tartani a Kínából származó egyes varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek behozatalára az 1331/2011/EU végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket.

(196)

A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatára (12) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

(197)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,