(1)

Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás (1) (a továbbiakban: társulási megállapodás) 2000. március 1-jén lépett hatályba.

(2)

A társulási megállapodás hatálybalépése óta az Unió folytatta a Marokkói Királysággal létesített kétoldalú kapcsolatainak megerősítését, és kiemelt státuszt biztosított számára.

(3)

Az Unió nem befolyásolja a Nyugat-Szahara végleges jogállására vonatkozó, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretei között folytatott politikai párbeszédet, és több alkalommal következetesen megerősítette, hogy elkötelezett a Nyugat-Szaharára – amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete felvett az önkormányzattal nem rendelkező területek listájára, és amelynek jelentős része jelenleg a Marokkói Királyság igazgatása alatt áll – vonatkozó vitarendezésre. Az Unió teljes mértékben támogatja az Egyesült Nemzetek főtitkára és személyes megbízottja annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy a felek segítséget kapjanak egy olyan igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás eléréséhez, amely az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt – az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataiban, és különösen a 2152. (2014), a 2218 (2015), a 2385 (2016), a 2351 (2017) és a 2414 (2018) sz. határozatban foglalt – céloknak és elveknek megfelelő megállapodások keretében lehetővé tenné a nyugat-szaharai nép önrendelkezését.

(4)

A társulási megállapodás hatálybalépése óta behozatalra kerültek az Unióba olyan, Nyugat-Szaharából származó és igazoltan marokkói származású termékek, amelyek az említett megállapodás vonatkozó rendelkezéseiben előírt vámkedvezményekben részesültek.

(5)

ABíróság a C-104/16 P. sz. ügyben hozott ítéletében (2) azonban pontosította, hogy a társulási megállapodás csak a Marokkói Királyság területére vonatkozott, az önkormányzattal nem rendelkező területnek minősülő Nyugat-Szaharára nem.

(6)

Ügyelni kell arra, hogy az évek során kialakult kereskedelmi forgalomban ne keletkezzen zavar, ugyanakkor megfelelő garanciákat kell létrehozni a nemzetközi jog, beleértve az emberi jogok védelmére és az érintett területek fenntartható fejlődésére vonatkozóan. A Tanács 2017. május 29-én felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékeknek a társulási megállapodásban előírt vámkedvezményekben való részesítésére vonatkozó jogalap létrehozása érdekében, a Bíróság határozatával összhangban tárgyalásokat kezdeményezzen a Marokkói Királysággal. Kizárólag az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti megállapodással biztosítható, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékek behozatala preferenciális származású legyen, mivel kizárólag a marokkói hatóságok tudnak gondoskodni a szóban forgó kedvezmények biztosításához szükséges szabályok betartásáról.

(7)

A Bizottság értékelte az ilyen megállapodásnak a fenntartható fejlődésre kifejtett lehetséges hatásait, többek között a nyugat-szaharai termékekre biztosított vámkedvezményekből fakadóan a nyugat-szaharai érintett népesség számára jelentkező előnyök és hátrányok tekintetében, valamint az érintett területek természeti erőforrásainak kiaknázására kifejtett hatásokat. A vámkedvezményeknek a foglalkoztatásra, az emberi jogokra és a természeti erőforrások kiaknázására kifejtett hatásai nagyon nehezen mérhetőek, mivel közvetett jellegűek. Ugyanígy objektív információkat sem könnyű szerezni ezzel a helyzettel kapcsolatban.

(8)

Mindazonáltal ebből az értékelésből az következik, hogy a társulási megállapodás által a Nyugat-Szaharából származó termékekre előírt vámkedvezmények biztosításából a nyugat-szaharai gazdaság számára jelentkező előnyök, különösen a jelentős gazdasági katalizátorhatás és az így kiváltott társadalmi fejlődés összességében meghaladja a konzultációs folyamatok során felmerült hátrányokat, többek között a természeti erőforrások – különösen a felszín alatti víztartalékok – kiterjedt felhasználását, amelyre vonatkozóan intézkedéseket tettek.

(9)

Úgy értékelték, hogy a vámkedvezményeknek a Nyugat-Szaharából származó termékekre történő kiterjesztése összességében pozitív hatást fog gyakorolni az érintett lakosságra. Várható, hogy ez a hatás a jövőben is fennmarad, sőt, esetlegesen fokozódhat is. Az értékelés jelzi, hogy a vámkedvezményeknek a nyugat-szaharai termékekre történő kiterjesztése előmozdítja a beruházási feltételeket, emellett gyors és jelentős fellendülést segít elő, amely kedvez a helyi foglalkoztatásnak. Az, hogy Nyugat-Szaharában léteznek olyan gazdasági és termelési tevékenységek, amelyek esetében kiemelkedő érdek fűződne ahhoz, hogy a társulási megállapodásban előírt vámkedvezményekben részesüljenek, azt jelzi, hogy a vámkedvezmények – többek között a halászati és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámkedvezmények – biztosításának elmaradása jelentősen veszélyeztetné a nyugat-szaharai kivitelt. Úgy értékelték, hogy a beruházások ösztönzése révén a vámkedvezmények biztosítása pozitív hatást fejt ki a nyugat-szaharai gazdaság fejlődésére.

(10)

Figyelemmel a Bíróság ítéletében megfogalmazott, a beleegyezésre vonatkozó megállapításokra, a Bizottság az Európai Külügyi Szolgálattal együtt minden indokolható és megvalósítható lépést megtett a jelen lehetőségekhez mérten az értintett lakosság megfelelő bevonása érdekében abból a célból, hogy megbizonyosodjon affelől, hogy az értintett lakosság beleegyezését adja a megállapodáshoz. Széleskörű konzultációkat folytattak, és a konzultációkban részt vett érdekelt szociális, gazdasági és politikai szereplők többsége a társulási megállapodás szerinti vámkedvezmények Nyugat-Szaharára történő kiterjesztése mellett foglalt állást. Azok, akik elvetették a vámkedvezmények kiterjesztését alapvetően úgy vélték, hogy az ilyen megállapodás a Nyugat-Szahara területével kapcsolatos marokkói álláspontot támogatja. Ugyanakkor e megállapodás nem vonja maga után Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának elismerését. Az Unió egyébiránt – megerősített erőfeszítésekkel – a továbbiakban is támogatni fogja az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt megkezdett és folytatott békés vitarendezési folyamatot.

(11)

A Bizottság ezért az Unió nevében tárgyalásokat folytatott a társulási megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodásról (a továbbiakban: a megállapodás), amelyet a felek 2018. január 31-én parafáltak.

(12)

A megállapodás hozzájárul az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke keretében kitűzött uniós célok megvalósításához.

(13)

Következésképpen a megállapodást alá kell írni,