19.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 225/52

(1)

2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (2).

(2)

Az 1472/2006/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: az 1472/2006/EK tanácsi rendelet vagy a vitatott rendelet) a Tanács két éves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.

(3)

A Tanács a 388/2008/EK rendelettel (4) kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra.

(4)

A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot (5) követően a Tanács az 1294/2009/EU rendelettel (6) (a továbbiakban: az 1294/2009/EU rendelet) meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát 15 hónappal, vagyis 2011. március 31-ig, amely napon tehát az intézkedések hatályukat vesztették.

(5)

A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: a kérelmezők) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-671. o.) és a T-407/06. és T-408/06. sz., Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-747. o.) hozott ítéleteivel a Törvényszék elutasította a kereseteket.

(6)

A kérelmezők fellebbezést nyújtottak be ezen ítéletek ellen. A C-249/10 P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd. ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben (a továbbiakban: a Brosmann- és Aokang-ítéletek) a Bíróság hatályon kívül helyezte az említett ítéleteket. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10.P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10.P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).

(7)

A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Kimondta, hogy: „[…] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5 %-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7 %-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).

(8)

Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett kérelmezőket érintő részében.

(9)

2013 októberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (7) közzétett értesítés útján bejelentette, hogy úgy határozott, hogy a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja a dömpingellenes eljárást, és megvizsgálja, hogy a kérelmezők tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e, valamint felkérte az érdekelt feleket, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál.

(10)

A Tanács 2014 márciusában a 2014/149/EU tanácsi végrehajtási határozattal (8) elutasította a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelikre vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló tanácsi végrehajtási rendelet elfogadására irányuló bizottsági javaslatot, és e gyártók tekintetében megszüntette az eljárást. A Tanács úgy vélte, hogy az azon exportáló gyártóktól cipőt vásárló importőrök esetében, akik részére az illetékes nemzeti vámhatóságok a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/1992/EGK rendelet (a továbbiakban: a Közösségi Vámkódex) (9) 236. cikke alapján visszatérítették az érintett vámokat, jogos elvárás keletkezett a vitatott rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján, amely előírta a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek és különösen a 221. cikkének alkalmazását a vámok beszedésére vonatkozóan.

(11)

Az érintett termék három importőre, a C&J Clark International Ltd. (a továbbiakban: Clark) és a Puma SE (a továbbiakban: Puma), valamint a Timberland Europe B.V. (a továbbiakban: Timberland) (a továbbiakban: érintett importőrök) az (5)–(7) preambulumbekezdésben említett joggyakorlatra hivatkozva megtámadták az egyes lábbelik Kínából és Vietnamból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket nemzeti bíróságaik előtt, amelyek az ügyeket előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé terjesztették.

(12)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben a Bíróság érvénytelennek nyilvánította az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU tanácsi rendeletet, amennyiben az Európai Bizottság az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (10) 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelmények ellenére nem vizsgálta meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás (MET) és egyéni elbánás (IT) iránti kérelmeket (a továbbiakban: az ítéletek).

(13)

A C-571/14. sz., Timberland Europe B.V. kontra Inspecteur van de Belastingdienst, kantoor Rotterdam Rijnmond ügyben a Bíróság 2016. április 11-én úgy határozott, hogy az ügyet – a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság kérésére – törli a nyilvántartásból.

(14)

Az EUMSZ 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal kell felváltani (11).

(15)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett (12). Ez elsősorban azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárás megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének (13).

(16)

Eltekintve attól a ténytől, hogy az intézmények nem vizsgálták meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket, az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU tanácsi rendeletben foglalt minden egyéb ténymegállapítás érvényben marad.

(17)

A jelenlegi ügyben a jogellenesség a megindítás után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy a jelenlegi, az ítéleteket követően még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között, amely időszak az (1) és (2) preambulumbekezdésben említett végleges vámok kivetéséhez vezető vizsgálatban a vizsgálati időszak volt (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat). A Bizottság adott esetben azt is megvizsgálta, hogy a 765/2012/EU rendelet (14) hatálybalépése előtti formájában az alaprendelet (a továbbiakban: a módosítás előtti alaprendelet) (15) 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban, az érintett exportáló gyártók egyéni elbánásra jogosultak-e.

(18)

Első lépésként a Clark és a Puma Kínai Népköztársaságból származó behozatalai esetében a Bizottság megvizsgált valamennyi, az érintett exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet, azon exportáló gyártók esetében, akik az eredeti vizsgálatban ilyen kérelmet benyújtottak.

(19)

A Timberland Kínai Népköztársaságból származó behozatalai tekintetében a C-571/14. sz. ügyben két beszállítót azonosítottak. E beszállítók egyike a Zhongshan Pou Yuen szerepelt az eredeti vizsgálat mintájában, ezért e beszállító tekintetében nem történt jogsértés az eredeti vizsgálatban. A második beszállító a General Shoes Limited helytelenül kínai beszállítóként volt feltüntetve, miközben a vállalat székhelye Vietnámban volt. Az alábbi (150) preambulumbekezdésben említettek szerint ezt az Európai Sportszergyártók Szövetsége (FESI) vitatta, amely azt állította, hogy a General Shoes Ltd. valójában kínai beszállító volt.

(20)

A Puma, a Clark és a Timberland Vietnámból származó behozatalai esetében a Bizottság jelenleg is vizsgál valamennyi, az érintett exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet, azon exportáló gyártók esetében, akik az eredeti vizsgálatban ilyen kérelmet benyújtottak. Ez a vizsgálat jelenleg is folyamatban van.

(21)

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítse, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (16).

(22)

Ez a rendelet a vitatott rendelet azon aspektusainak helyesbítésére irányul, amelyekről megállapítást nyert, hogy nem állnak összhangban az alaprendelettel, és ezáltal egyes kínai exportáló gyártók tekintetében történő érvénytelenítés kinyilvánításához vezettek.

(23)

A vitatott rendelet összes többi megállapítása, amelyeket a Bíróság nem nyilvánított érvénytelennek, továbbra is érvényes marad és ezennel beillesztésre kerül ezen rendeletbe.

(24)

Az alábbi preambulumbekezdések ezért az ítéletek teljesítéséhez szükséges új értékelésre korlátozódnak.

(25)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás vonatkozott-e a Clark és a Puma kínai exportáló gyártóira, akik piacgazdasági elbánás és/vagy egyéni elbánás iránti kérelmeket nyújtottak be a szóban forgó vizsgálatban a 2004. április 1-től2005. március 31-ig tartó időszakban. E meghatározás célja, hogy meggyőződjünk arról, milyen mértékben jogosult a két érintett importőr a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet benyújtó kínai beszállítóik kivitelére fizetett dömpingellenes vám tekintetében fizetett dömpingellenes vám visszafizetésének átvételére.

(26)

Amennyiben az elemzésből kitűnik, hogy piacgazdasági elbánásban részesült az a kínai exportáló gyártó, akinek exportja a két érintett importőr valamelyike által fizetett dömpingellenes vám hatálya alá tartozott, úgy a vám visszafizetése a megfizetett vám, nevezetesen 16,5 % és a mintában szereplő egyetlen, piacgazdasági elbánásban részesült exportáló vállalatra, vagyis a Golden Stepre kivetett vám, nevezetesen 9,7 % közötti különbségnek megfelelő összegre korlátozódna.

(27)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy annak a kínai exportáló gyártónak kell egyéni bánásmódot megadni, akitől a piacgazdasági elbánást megtagadták, de akinek az exportja a két érintett importőr valamelyike által fizetett dömpingellenes vám hatálya alá tartozott, úgy az érintett exportáló gyártó számára egyéni vámtételt kellett volna meghatározni, és a vám visszafizetését a befizetett vám és az érintett exportáló gyártó számára kiszámított egyéni vámtétel közötti különbözetre kellett volna korlátozni, ha van ilyen.

(28)

Amennyiben azonban az ilyen piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek elemzéséből az derül ki, hogy mindkét kérelmet el kell utasítani, úgy a dömpingellenes vámok visszafizetését nem lehet elrendelni.

(29)

A (12) preambulumbekezdésben foglaltak alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet és az 1294/2009/EU rendeletet tizenhárom kínai exportáló gyártótól, konkrétan a Buckinghan Shoe Mfg Co., Ltd., a Buildyet Shoes Mfg., a DongGuan Elegant Top Shoes Co. Ltd, a Dongguan Stella Footwear Co Ltd, a Dongguan Taiway Sports Goods Limited, a Foshan City Nanhai Qun Rui Footwear Co., a Jianle Footwear Industrial, a Sihui Kingo Rubber Shoes Factory, a Synfort Shoes Co. Ltd., a Taicang Kotoni Shoes Co. Ltd., a Wei Hao Shoe Co. Ltd., a Wei Hua Shoe Co. Ltd. és a Win Profile Industries Ltd. vállalatoktól (a továbbiakban: érintett exportáló gyártók) származó egyes, a Clark és a Puma importált lábbelik Unióba történő behozatala tekintetében, amennyiben a Bizottság nem vizsgálta meg a – többek között – kínai exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket.

(30)

Első lépésként a Bizottság ezért megvizsgálta e tizenhárom exportáló gyártó piacgazdasági elbánásra és egyéni elbánásra vonatkozó kérelmét a kiviteleikre vonatkozó vámtétel meghatározása érdekében. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a benyújtott információk nem elégségesek annak bizonyítására, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági feltételek alapján működtek vagy egyéni elbánásra jogosultak (a részletes magyarázatot lásd a (32) és az azt követő preambulumbekezdésekben).

(31)

Hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezt a mérlegelést valamely nyilvánvaló hiba nem érvényteleníti-e (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 32. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja).

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint az e cikkben felsorolt mind az öt kritériumnak teljesülnie kell ahhoz, hogy egy exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesülhessen. Ennélfogva a Bizottság úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasításához.

(33)

Az érintett exportáló gyártók egyike sem tudta bizonyítani, hogy megfelelt volna az 1. (a vállalkozás döntései) és a 3. kritériumnak (eszközök és áthozott torzulások). Konkrétabban, ami az 1. kritériumot illeti, az érintett exportáló gyártók nem szolgáltattak lényegi és teljes körű információt (többek között pl. a vállalati struktúrára és tőkére, a belföldi értékesítésre és az alkalmazottak javadalmazására vonatkozó bizonyítékot) annak igazolása érdekében, hogy vállalkozásuk döntései jelentős állami beavatkozás nélkül a piaci fejlemények figyelembevételével születtek. A 3. kritériumot illetően az érintett exportáló gyártók sem szolgáltattak lényegi és teljes körű információt (pl. a vállalat tulajdonában lévő eszközökre és a földhasználati jogra vonatkozó bizonyítékot) annak igazolása érdekében, hogy nem maradtak fenn torzulások a nem piacgazdasági rendszerből.

(34)

Ezenfelül, ami a 2. kritériumot (könyvelés) illeti, négy vállalat (az A, az I, a K és az M vállalat) nem felelt meg ennek a kritériumnak, mivel nem nyújtott be átlátható könyvelési nyilvántartást.

(35)

A fennmaradó kilenc vállalat (a B, a C, a D, az E, az F, a G, a H, a J és az L vállalat) tekintetében a 2. kritériumot (könyvelés) a (32) preambulumbekezdésben meghatározott oknál fogva nem értékelték.

(36)

A (22) preambulumbekezdésben meghatározott ugyanazon oknál fogva egyik érintett exportáló gyártó tekintetében sem vizsgálták a 4. (csőd és tulajdonjogok) és 5. kritériumot (árfolyam-átváltás).

(37)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett tizenhárom kínai exportáló gyártó egyike se részesüljön piacgazdasági elbánásban, és erről megfelelően tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, akiket felkért észrevételeik megtételére. Az érintett tizenhárom kínai exportáló gyártó egyikétől sem érkezett észrevétel a Bizottsághoz.

(38)

Ennélfogva az érintett tizenhárom kínai exportáló gyártó egyike sem teljesítette az összes, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételt, és így mindegyiküktől megtagadják a piacgazdasági elbánást.

(39)

Emlékeztetni kell a Bíróság azon megállapítására, amely szerint amennyiben az uniós intézmények úgy találnák, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében piacgazdasági feltételek érvényesültek, akkor e gyártókat a piacgazdasági elbánásban részesített, mintában szereplő vállalatra kivetett vámmal egyenértékű vám illette volna meg (17).

(40)

Minthogy azonban az újrakezdett vizsgálat megállapításai alapján valamennyi érintett exportáló gyártó esetében elutasították a piacgazdasági elbánást, egyikükre sem vonatkozik a piacgazdasági elbánásban részesített, mintába felvett vállalat számára meghatározott egyéni vámtétel.

(41)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben ugyanazon rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, mindenféleképpen egyedi vámtételt kell megállapítani az olyan exportőr esetén, amely bizonyítani tudja, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelménynek megfelel.

(42)

A (31) preambulumbekezdésben említettek szerint hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése alapján egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ebből a célból a 9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a benyújtott kérelmet megfelelően alá kell támasztani. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy az exportőr nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett exportőr által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében előírt kritériumok teljesülnek az egyéni elbánás megadása tekintetében.

(43)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az egyéni elbánás megadása érdekében az exportőröknek megfelelően alátámasztott kérelem alapján bizonyítaniuk kell, hogy az ebben a cikkben felsorolt öt kritérium mindegyike teljesül.

(44)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasításához.

(45)

Az öt kritérium a következő:

(46)

Mind a tizenhárom, mintába felvett és piacgazdasági elbánásért folyamodó kínai exportáló gyártó egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha az előbbit nem adják meg számukra.

(47)

Az érintett exportáló gyártók többsége (az A, B, C, D, E, G, H, I, J, K, L, M vállalat) nem tudták bebizonyítani, a második feltétel teljesítését (az exportértékesítések és -árak szabadon történő meghatározását). Konkrétabban ez azt jelenti, hogy egyes érintett exportáló gyártók esetében (az E, G, H, J, K, L vállalat) az alapszabály a termelés korlátozását írta elő, ezért ezek a gyártók nem tudták bebizonyítani, hogy az olyan üzleti döntéseket, mint például az export mennyisége, a keresletet és kínálatot tükröző piaci jelzésekre adott válaszul hozták meg. A többiek (az A, B, M) vállalatok nem értékesítettek a belföldi piacon és nem adtak további magyarázatokat, így nem bizonyították be, hogy ez nem állami beavatkozásnak volt betudható. A többi exportáló gyártó (a C, D, I) nem nyújtott be lényegi és teljes körű dokumentációt, és ezért nem bizonyította be a második feltétel teljesülését.

(48)

Ami a harmadik feltételt illeti (Vállalat – kulcsfontosságú vezetés és részvények – megfelelően független az állami befolyástól), tíz kínai exportáló gyártó (a B, E, F, G, H, I, J, K, L, M vállalat) nem nyújtott be lényegi és teljes körű dokumentációt (főleg például arról, hogyan szerezte be a vállalat az eszközeit, kinek a tulajdonában vannak az eszközök és földhasználati jogok, stb.) és ezért nem bizonyították be az állami beavatkozás hiányát és ezért nem bizonyították be, hogy ezt a feltételt teljesítették.

(49)

Emellett az egyik exportáló gyártó (a C vállalat) nem teljesítette az első feltételt (a tőke hazatelepítése), mivel a vizsgálat az állami beavatkozásnak betudhatóan a tőke hazatelepítésére vonatkozó korlátozásokra derített fényt. Továbbá ugyanaz az exportáló gyártó (a C vállalat) nem tudta bebizonyítani az ötödik feltétel teljesítését (nincs állami beavatkozás, amely lehetővé teszi az intézkedések kijátszását), mivel nem adtak tájékoztatást két Kínában elhelyezkedő, kapcsolódó vállalatra vonatkozóan és ezért lényeges dokumentáció hiányzott e feltétel teljesülésének bizonyításához.

(50)

Ennélfogva az érintett tizenhárom kínai exportáló gyártó egyike sem teljesítette az összes, a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott feltételeket, és így mindegyiküktől megtagadták az egyéni elbánást.

(51)

A Kínai Népköztársaságra alkalmazandó maradék dömpingellenes vámot ezért ennek megfelelően az 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszakára kell kivetni ezekre az exportáló gyártókra. A rendelet alkalmazási időszaka eredetileg a 2006. október 7-től2008. október 7-ig tartó időtartamot ölelte fel. A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását követően 2009. december 30-án ezt az időszakot 2011. március 31-ig meghosszabbították. Az ítéletek által megállapított jogellenesség abban áll, hogy az uniós intézmények nem állapították meg, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozóan a maradékvámot, vagy egyedi vámtételt vagy pedig a piacgazdasági elbánásban részesített, mintába felvett vállalatra kivetett vámot kell-e alkalmazni.

(52)

A Bíróság által megállapított jogellenességből adódóan nincs jogalap arra, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékek után egyáltalán ne kelljen dömpingellenes vámot fizetni. A Bíróság által megállapított jogellenesség jogorvoslatára szolgáló új aktusnak ezért kizárólag az alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell újra felmérnie, és nem kell magukat az intézkedéseket értékelnie.

(53)

Mivel megállapítást nyert, hogy az érintett exportáló gyártók esetében a vitatott rendelettel és az 1294/2009/EU rendelettel eredetileg kivetett vám mértékével azonos maradékvámot kell ismét kivetni, nem szükséges a 388/2008/EK tanácsi rendelet módosítása. A szóban forgó rendelet érvényben marad.

(54)

A fenti megállapításokat és következtetéseket az érdekelt felek tudomására hozták, akiknek megfelelő időt biztosítottak észrevételeik megtételére. Az importőröket – köztük a Pumát és a Timberland-et, a Clarkot – képviselő FESI és egy másik importőr, valamint egy exportáló gyártó, – akinek a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelme nem volt a jelenlegi végrehajtás tárgya – jelentkezett észrevételekkel.

(55)

A FESI és egy importőr azt állította, hogy számos eljárási hiba történt a jelenlegi végrehajtás során. Ők arra a tényre mutattak rá, hogy az érintett kínai exportáló gyártók egyéni elbánás iránti kérelmeit már a Bíróság C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítélete előtt, azaz 2015. december 3-án, megvizsgálták és nyilvánosságra hozták, valamint a Bizottság szándékára, hogy 16,5 %-os végleges dömpingellenes vámokat vessen ki újból a lábbelik behozatalára. Ezeket az értékeléseket szerintük tehát jogalap nélkül és a Bíróság küszöbön álló ítéletét megelőzve végezték.

(56)

A Bizottság nem ért egyet a fenti megállapítással, mivel az csak a lehetséges jövőbeli ítélet végrehajtását készítette elő. Ezen előkészítés a jó közigazgatás biztosítása érdekében történt az alábbi okokból: Először is nem lehet vitatni, hogy a Bizottságnak kötelessége volt a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás iránti kérelmek vizsgálata. A bírósági eljárásokban az egyetlen függőben lévő kérdés az volt, hogy az olyan független importőrök mint a Clark, a Puma és a Timberland hivatkozhatnak-e erre a jogellenességre. Mivel ez egy eldöntendő bináris választás volt, a Bizottság kivételesen jól felkészülhetett a kérdésre vonatkozó negatív ítéletre. Másrészt a gyors végrehajtásra azért volt szükség, hogy a nemzeti hatóságok gyorsan tudják kezelni a függőben lévő visszatérítési kérelmeket, és jogbiztonságot biztosítsanak valamennyi gazdasági szereplőnek. A Bíróság ítéletének bárminemű befolyásolása ki volt zárva, mivel a szóban forgó ítélet tárgya eltérő volt (nevezetesen az, hogy az importőrök hivatkozhatnak-e arra a jogra, hogy az exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelését megadják számukra).

(57)

Az említett felek továbbá azt állították, hogy a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló értesítés, amelyet később 2016. március 17-én tettek közzé (18), nem orvosolta a fenti eljárási hibákat, mert nem biztosított érdemi lehetőséget az érdekelt feleknek védelmi joguk gyakorlására.

(58)

Több fél ezen kívül azt állította, hogy hozzáférést kellett volna kapnia az eredeti vizsgálat teljes vizsgálati aktához, valamint, hogy a releváns exportáló gyártók nevét nem kellett volna anonimizálni a dokumentáció nyilvánosságra hozatalakor.

(59)

Következésképpen ezek a felek azzal érveltek, hogy a fenti eljárási hibák következtében a Bizottság megsértette az EU alapvető jogi keretét és ezáltal visszaélt hatalmával.

(60)

Egy másik fél az (55) preambulumbekezdésben említett nyilvánosságra hozatal és a legutóbb 2016. május 20-án küldött nyilvánosságra hozatal közötti összefüggésre kérdezett rá és tájékoztatást kért az üggyel kapcsolatban.

(61)

Az átláthatóság növelése érdekében az ítélet végrehajtásáról szóló értesítés közzétételre került a Bizottság piacvédelmi vizsgálataira vonatkozó átláthatósági politikája alapján, valamint a meghallgató tisztviselő kérésére, egy meghallgatást követően, ahol az egyik fél felvetette az ügyet. A Bizottság továbbra is azon a véleményen van, hogy a közzététel lényegében jogilag nem volt szükséges. Mindenesetre még ha szükséges is lett volna – jóllehet nem ez a helyzet – a jogszerű eljárás és a meghallgatáshoz való biztosítása érdekében, ezek a követelmények teljesültek a közzététellel és azzal a ténnyel, hogy minden fél részére biztosítva volt a lehetőség, hogy észrevételeket tegyen.

(62)

Az eredeti vizsgálat teljes aktájához való hozzáférésre lehetőség volt, még akkor is, ha a Bizottság számára nem világos, hogy az érintett exportáló gyártó piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmén kívül milyen más egyéb információ lett volna releváns a szóban forgó eljárás szempontjából. Az exportáló gyártók nevének anonimizálására bizalmas üzleti adataik védelme érdekében volt szükség; mindazonáltal az importálást végző érdekelt feleket kérésükre tájékoztattuk arról, hogy mely importőrök voltak az ő importőreik.

(63)

A második nyilvánosságra hozatalra azért volt szükség, mert a rendelet jelenleg az egyéni elbánást is lefedi, amelyet kezdetben nem értékeltek.

(64)

Ezen okokból az eljárások szabálytalanságával kapcsolatos állításokat vissza kell utasítani.

(65)

Számos érdekelt fél állította, hogy a jelenlegi végrehajtásnak nem volt jogalapja. Különösen azt állították, hogy az EUMSZ 266. cikke nem alkalmazandó azon az alapon, hogy a lábbelire kivetett végleges intézkedések 2011. március 31-én lejártak és ezért nem állnak fenn az intézkedések jogellenességéből adódó tartós hatások. A felek úgy érveltek, hogy az EUMSZ 266. cikkének nem célja a lejárt intézkedések visszamenőleges hatályú korrekciója. Ezt a véleményt erősíti az EUMSZ 263. és 265. cikke, amely határidőket állapít meg a jogszerűtlen jogszabályok elleni keresetbenyújtásra, valamint arra az esetre, ha az uniós intézmények elmulasztják a döntéshozatalt. A jelenlegi megközelítésnek nincsenek előzményei, és a Bizottság sem ismertetett semmilyen olyan érvelést vagy korábbi joggyakorlatot, amely alátámasztotta volna az EUMSZ 266. cikkének értelmezését.

(66)

A felek azzal is érveltek, hogy ebben az esetben nem lehet újraindítani a vizsgálatot abban a pontban, amikor az EUMSZ 266. cikke szerinti jogellenesség bekövetkezett, mert a Bíróság nem egyszerűen csak az indokolás hiányát állapította meg, hanem a jogellenesség az alaprendelet központi jogi rendelkezésére vonatkozott, ezzel az érintett kínai exportáló gyártók dömpingjének egész értékelését érintette.

(67)

A felek azt is állították, hogy a lejárt intézkedések visszamenőleges hatályú korrekciója sérti a bizalomvédelem elvét. Először is azzal érveltek, hogy a feleknek bizonyosságuk volt afelől, hogy az intézkedések 2011. március 31-én lejártak, és az eredeti vizsgálat óta eltelt idő miatt a feleknek jogosan voltak megalapozott várakozásai, hogy az eredeti vizsgálatot nem indítják vagy nyitják meg újra. Másodszor, maga a tény, hogy az eredeti vizsgálat során a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket nem vizsgálták a három hónapos határidőn belül, jogbiztonságot adott a kínai exportáló gyártóknak, hogy a piacgazdasági elbánás iránti kérelmüket nem fogják felülvizsgálni. Következésképpen a felek azt állították, hogy mivel hosszú időszakokról volt szó, a vizsgálat újrafelvétele sértette az univerzális elévülés vagy korlátozás elvét, amely minden jogi kontextusban érvényes.

(68)

Számos érdekelt fél azzal érvelt, hogy sem az EUMSZ 266. cikke, sem az alaprendelet nem teszi lehetővé 16,5 %-os végleges dömpingellenes vám visszamenőleges hatályú ismételt kivetését az érintett kínai exportáló gyártók behozatalára.

(69)

Ami a szóban forgó intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével kapcsolatos állítást illeti, a Bizottság számára nem világos, hogy az intézkedés hatályvesztése miért bírna bármiféle jelentőséggel a tekintetben, hogy a Bizottságnak lehetősége van a megsemmisített aktust új aktus elfogadásával felváltani. Az ítélkezési gyakorlat szerint az eredeti jogi aktust megsemmisítő ítélet újra megnyitja az igazgatási eljárást, amelyet a jogellenesség előfordulásának bármely időpontjában újra lehet indítani.

(70)

A dömpingellenes eljárásokat lezáró aktus megsemmisítésének eredményeként ezen eljárások továbbra is folyamatban vannak. A Bizottságnak kötelessége az említett eljárásokat lezárni, mivel az alaprendelet úgy rendelkezik, hogy a vizsgálatot a Bizottság jogi aktusával kell lezárni.

(71)

Ami az alaprendelet 13. cikkén és a WTO dömpingellenes megállapodásának 10. cikkén alapuló visszamenőleges hatályra vonatkozó állítást illeti, az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése, amely átveszi a WTO dömpingellenes megállapodásának szövegét, amely kimondja, hogy ideiglenes intézkedéseket és végleges dömpingellenes vámot – az e rendeletben meghatározott kivételekkel – csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, a 7. cikk (1) bekezdése vagy a 9. cikk (4) bekezdése szerint hozott intézkedések hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba. A jelen esetben a kérdéses dömpingellenes vámokat csak azokra a termékekre alkalmazzák, amelyek az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése és a 9. cikkének (4) bekezdése szerint hozott ideiglenes és vitatott (végleges) rendelet hatálybalépése után kerültek szabad forgalomba. Az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett visszamenőleges hatály azonban csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor az árukat az intézkedések bevezetése előtt helyezték szabad forgalomba, amint az magából a rendelkezés szövegéből, valamint az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése által biztosított kivételből látszik (19).

(72)

A Bizottság azt is megállapítja, hogy ebben az ügyben nincs szó visszamenőleges hatályról, és a jogbiztonság, valamint a bizalomvédelem elve nem sérül.

(73)

Ami a visszamenőleges hatályt illeti a Bíróság egy intézkedés visszamenőleges hatályának értékelésekor különbséget tesz aközött, hogy egy új szabályt olyan helyzetre alkalmaznak, amely véglegessé vált (erre létezőként vagy véglegesnek minősülő jogi helyzetként történik utalás) (20), illetve egy olyan helyzet között, amely az új szabály hatálybalépése előtt kezdődött, de amely még nem végleges (amelyre átmeneti helyzetként is történik utalás) (21).

(74)

A jelen esetben az érintett termékeknek az 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazása idején történt behozatalának helyzete még nem végleges, mert a vitatott rendelet megsemmisítésének eredményeként a rájuk vonatkozó végleges dömpingellenes vámot még nem határozták meg. Ugyanakkor a lábbelik importőreit figyelmeztettük, hogy valószínűleg ilyen vám kivetésére kerülhet sor a megindításról szóló értesítés és az ideiglenes rendelet közzétételekor. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata, hogy a gazdasági szereplőknek nem keletkezhet jogos elvárása addig, amíg az intézmények nem fogadták el a véglegessé vált igazgatási eljárást lezáró jogi aktust (22).

(75)

Ezt a rendeletet úgy lehet megítélni, hogy egy alakulóban lévő helyzet jövőbeli hatásaira alkalmazzák azonnal: A lábbelikre vonatkozó vámokat a nemzeti vámhatóságok vetették ki. A visszatérítések iránti kérelmek eredményeként, amelyekről még nem született végleges döntés, folyamatban lévő helyzetet jellemeznek. E rendelet határozza meg a szóban forgó behozatalokra alkalmazandó vámtételeket és így szabályozza egy alakulóban lévő helyzet jövőbeli hatásait.

(76)

Mindenesetre, még ha az uniós jog értelmében lenne is visszamenőleges hatály – jóllehet nem ez a helyzet – az ilyen visszamenőlegesség mindenesetre indokolható lenne az alábbi okból:

(77)

A hatálybalépés előtt létrejött helyzetekre alkalmazhatók az uniós jogrendben szereplő anyagi jogi szabályok, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (23). A C-337/88. sz. Società agricola fattoria alimentare (SAFA) ügyben kimondták: jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos elvárását megfelelően tiszteletben tartják. (24)

(78)

Jelen esetben a cél a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikkéből eredő kötelezettségének teljesítése. Minthogy a Bíróság kizárólag az alkalmazandó vámtétel meghatározásával kapcsolatban állapított meg jogellenességet, az intézkedések bevezetésével (vagyis a dömping és az okozott kár fennállására, illetve az uniós érdekre vonatkozó megállapításokkal) kapcsolatban pedig nem, az érintett exportáló gyártóknak nem keletkezhetett jogos elvárása a tekintetben, hogy a dömpingellenes vámok kivetésére nem fog sor kerülni. Következésképpen a vámkivetés, még akkor is, ha az visszamenőleges hatályú lenne – jóllehet nem ez a helyzet –, nem tekinthető a jogos elvárások megsértésének.

(79)

Ezenfelül a jogbiztonság és a jogos elvárás védelmét illetően elsőként azt kell megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az importőrök nem hivatkozhatnak a jogbiztonság és a jogos elvárás védelmére abban az esetben, ha értesítették őket az uniós kereskedelmi politika közelgő átalakulásáról (25). A jelenlegi ügyben az importőröket az – uniós jogrendnek továbbra is részét képező – eljárás megindításáról szóló értesítés és ideiglenes rendelet Hivatalos Lapban történt közzétételével tájékoztatták arról, hogy fennáll annak az esélye, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre esetleg dömpingellenes vámokat vetnek ki. Az exportáló gyártók tehát nem támaszkodhatnak az uniós jognak a jogbiztonságra és jogos elvárásra vonatkozó általános alapelveire.

(80)

A gazdasági szereplők teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy a lábbeli behozatalakor az import vám hatálya alá tartozott. Azt a vámot figyelembe vették értékesítési áraik meghatározásakor és a gazdasági kockázatok értékelésekor. Ezért részükről nem merülhetett fel az a jogbiztonság vagy jogos elvárás, hogy a behozatal vámmentes lenne, és hogy a vámfizetést általában átháríthatnák vevőikre. Ennélfogva az Unió érdekében áll, hogy most meghatározásra kerüljön az alkalmazandó vámtétel, ahelyett, hogy váratlan nyereség érje az érintett importőröket, akiket kellő indok nélkül illetne vagyongyarapodás.

(81)

Nem sérültek tehát az elévülés, a jogbiztonság és a jogos elvárások elvei, valamint az alaprendelet és a WTO dömpingellenes megállapodásának rendelkezései sem.

(82)

Az állítást illetően, amely szerint a vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül meg kellett volna hozni a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második albekezdése semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy következményekkel járna, ha a Bizottság túllépi a három hónapos határidőt. A Törvényszék ennek alapján azt az álláspontot képviseli, hogy a piacgazdasági elbánásról későbbi szakaszban hozott döntés egészen addig nem befolyásolja a végleges intézkedéseket bevezető rendelet érvényességét, amíg a felperesek nem bizonyítják, hogy a három hónapos határidő Bizottság általi túllépésének hiányában a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el (26). A Bíróság azt is elismerte, hogy a végleges intézkedések elfogadásáig az intézmények módosíthatják a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelést (27).

(83)

A fenti ítélkezési gyakorlatnak nem mondtak ellent a Brosmann- és Aokang-ügyben hozott ítéletek. A Bizottság azon kötelezettségét, amely szerint három hónapon belül kell elvégezni az értékelést, annak alátámasztására említik meg a Brossmann- és Aokang-ügyben hozott bírósági ítéletek, hogy az értékelés elvégzésének kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy a Bizottság alkalmaz-e mintavételt vagy sem. A Bíróság nem foglal állást a tekintetben, hogy milyen jogi következményekkel jár, ha a Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában végzi el a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelést. A Bíróság mindössze azt mondja ki, hogy az intézmények nem hagyhatnák teljesen figyelmen kívül a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, és azok értékelését legkésőbb a végleges intézkedések bevezetéséig el kellene végezniük. Az ítéletek megerősítik az előző preambulumbekezdésben idézett ítélkezési gyakorlatot.

(84)

A jelenleg vizsgált ügy kapcsán az érintett exportáló gyártók nem bizonyították, hogy a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el abban az esetben, ha a Bizottság 2005-ben a dömpingellenes eljárás megindítástól számított három hónapon belül elvégezte volna a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó értékelést. A piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelésére vonatkozó jogvesztésről szóló állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(85)

Azt is állították, hogy mivel a jogellenesség a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelésekor következett be, úgy a Bizottságnak az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző időpontig folytatnia kellett volna az eljárást.

(86)

E tekintetben a Bizottság úgy látja, hogy az ideiglenes intézkedések nem jelentik az eljárás szükséges lépését, inkább autonóm jogi aktus, amelynek joghatásai a végleges intézkedések elfogadásával szűnnek meg (28). A végleges intézkedések elfogadását megelőző egyetlen lényeges eljárásbeli lépés a vizsgálat megindítása. Ezért ez az érv nem helytálló.

(87)

Néhány a Törvényszék T-2/95. sz., IPS kontra Tanács ügyben hozott ítéletre hivatkozó fél a „vizsgálat” és „eljárás” közötti különbségre mutatott rá és azzal érvelt, hogy amikor egy eljárás lezárul, mint a jelent esetben, azt nem lehet többé újraindítani.

(88)

A Bizottság nem lát lényeges különbséget a „vizsgálat” és „eljárás” kifejezések között. Az alaprendeletben és az ítélkezési gyakorlatban ezeket a kifejezéseket egymást felcserélhető módon használják. Mindenesetre a T-2/95. sz. ügyben hozott ítéletet ebben az esetben a másodfokú ítélet fényében kell értelmezni.

(89)

Több fél azt is állította, hogy az EUMSZ 266. cikke nem teszi lehetővé a Bíróság ítéletének részleges végrehajtását és ebben az esetben a bizonyítási teher megfordítását. Azt is állították, hogy a Bizottság csak azon exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeit értékelte rosszul, akik visszatérítés iránti kérelmeket benyújtó importőrök beszállítói voltak. Ezek a felek állításaikat azon értelmezésre alapozták, hogy a Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítéleteinek hatása erga omnes, és nem lehet kizárni, hogy a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek jelenlegi értékelésének eredményei hatással vannak a valamennyi kínai exportáló gyártóra vonatkozó maradványvámra. Ezek a felek ezért azt állították, hogy a Bizottságnak az eredeti vizsgálat során megadott valamennyi piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet értékelnie kellett volna.

(90)

Ezek a felek továbbá nem értettek egyet azzal, hogy a bizonyítási teher a piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást kérelmezőkre hárul, azzal érvelve, hogy a gyártók 2005-ben mentesültek a bizonyítási tehertől a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelem benyújtásával. Azzal sem értettek egyet, hogy a Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítéleteit végre lehet hajtani a mintába fel nem vett exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelem egyszerű értékelésével, mivel a Bíróság nem emelte ki külön, hogy a megállapított érvénytelenítés ténylegesen erre az aspektusra korlátozódik.

(91)

A Bizottság úgy véli, hogy az ítélet végrehajtása csak azon exportáló gyártókra nézve szükséges, amelyek számára még nem minden importügylet vált véglegessé. Ténylegesen, amint ezt az ítéletek megerősítik, a vám véglegessé válik amint a Közösségi Vámkódexben előírt három éves elévülési határidő lejár. A maradványvámra történő bármely hatás kizárható, mert a mintában szereplő vállalkozások piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmét már értékelték, és az a tény, hogy a mintába fel nem vett egyik vállalkozásnak piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást adnak, nem érinti a maradványvámot.

(92)

A bizonyítási teher nem korlátozódik a kérelem beadására. A kérelem tartalmára vonatkozik, amelynek be kell bizonyítania, hogy a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás valamennyi feltétele teljesül.

(93)

Az ítéletekben talált egyetlen jogellenesség a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésének hiánya volt.

(94)

Számos érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna két különböző jogrendet alkalmaznia egyrészt az exportáló gyártó egyéni elbánás iránti kérelmére vonatkozó módosítás előtti alaprendeletet és másrészt a jelenlegi alaprendeletet, amely magában foglalta az Európai Parlament és a Tanács 1168/2012/EU rendelet (29) módosításait, amely komitológiai eljárást vezetett be többek között a piacvédelem területére, és ezzel a Bizottságra ruházva a döntéshozatalt.

(95)

Ezek a felek azt is ismételték, hogy az EUMSZ 266. cikke nem teszi lehetővé a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetését, ezt erősíti meg a Bíróság a C-/459/98P sz., IPS kontra Tanács ügyben hozott ítélete, valamint az 1515/2001/EK tanácsi rendelet azon intézkedések tekintetében, amelyeket a Közösség hozhat meg a WTO Vitarendezési Testület dömpingellenes és támogatásellenes ügyekben elfogadott jelentését követően (30). Ezek a felek azzal érveltek, hogy a Bizottság nem adott helytálló indokolást a visszaható hatály tilalmának elvétől való eltérésre és ezért megsértette a jogos elvárások elvét.

(96)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az intézkedések bevezetése mindenesetre tárgytalan, mivel a Közösségi Vámkódex 103. cikkében meghatározott korlátozó rendelkezések lejártak. A dömpingellenes vámok beszedése ezért sértené a jó közigazgatás elvét, valamint az alaprendelet 21. cikkét és hatáskörrel való visszaélésnek minősülne.

(97)

Több fél azzal is érvelt, hogy a végleges dömpingellenes intézkedések újbóli kivetése a jelenlegi végrehajtás által érintett kínai exportáló gyártók behozatalára: i. a jelenlegi végrehajtás által érintett kínai exportáló gyártók hátrányos megkülönböztetése lenne a Brosmann- és Aokang ítéletek végrehajtása által érintett importőrökkel szemben, akiknek az ezen ítéletek által érintett öt exportáló gyártó visszafizette a lábbelik behozatala után fizetett vámokat, ii. a jelenlegi végrehajtás által érintett exportáló gyártók hátrányos megkülönböztetése a Brosmann- és Aokang-ügyben hozott ítéletek végrehajtása által érintett öt exportáló gyártóval szemben, akikre semmilyen vámot nem vetettek ki a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló végrehajtási rendeletre irányuló javaslat elutasításáról szóló, 2014. március 18-i tanácsi végrehajtási határozatot követően (31).

(98)

Azt állították, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának hiányát tükrözte, ami sérti a hatékony jogi védelemhez való alapvető jogot.

(99)

Ami a különböző jogi rendszerek használatára vonatkozó állítást illeti, a Bizottság úgy véli, hogy az a szóban forgó alaprendeletet módosító három rendeletben foglalt átmeneti szabályok különbségéből adódik.

(100)

Először az egyéni elbánással foglalkozó, 765/2012/EU (az ún. „kötőelem módosítási”) rendelet 2. cikke előírta, hogy „Ezt a rendeletet hatálybalépését követően a 1225/2009/EK rendelet alapján indított valamennyi vizsgálatra alkalmazni kell”. Mivel a jelen vizsgálat ezen időpont előtt kezdődött, ebben az esetben az említett rendelet alaprendeletre irányuló módosításai nem vonatkoznak.

(101)

Másodszor a piacgazdasági elbánással foglalkozó, 1168/2012/EU (az ún. „Brosmann-módosítási”) rendelet 2. cikk előírta, hogy „Ezt a rendeletet 2012. december 15-től kezdődően valamennyi új és valamennyi folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazni kell”. Következésképpen ha a Bizottság szigorúbb megközelítést alkalmazott volna, akkor a mintába fel nem vett vállalkozások piacgazdasági elbánás iránti kérelmének értékelésére sem lett volna szükség, mivel azok 2012. december 15-én elvesztették a piacgazdasági elbánás értékeléséhez való jogukat. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az ilyen elbánást nehezen tudná összeegyeztetni az ítéletek végrehajtására vonatkozó kötelezettségével. Az 1168/2012/EU rendelet sem tűnik úgy, hogy teljes tilalmat vezet be a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek mintán kívüli elemzésére, mivel az egyéni elbánás esetében engedélyez ilyen típusú vizsgálatot. Ennek analógiájára azt lehet mondani, hogy az eltérés vonatkozhat a jelen esetre. Alternatívaként a Bizottság úgy véli, hogy az 1168/2012/EU rendelet jelen esetre való alkalmazása ugyanolyan eredményre vezetett volna, mivel valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet értékelés nélkül automatikusan visszautasítottak volna.

(102)

Harmadsorban, ami a komitológiát illeti a 37/2014/EU rendelet 3. cikke úgy rendelkezik, hogy a Tanács illetékessége fennmarad abban az esetben, ha a Bizottság jogi aktust fogadott el, ha a konzultáció kezdeményezése már megtörtént, vagy a Bizottság a javaslatot fogadott el. A jelen esetben semmilyen ilyen intézkedésre nem került sor a szóban forgó rendelet hatálybalépése előtti ítélet végrehajtása tekintetében.

(103)

A végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetése tekintetében, felhívjuk a figyelmet a fenti (73)–(81) preambulumbekezdésben kifejtett szempontokra, ahol ezen állításokkal részletesen foglalkoztunk.

(104)

A hátrányos megkülönböztetést illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a jelen rendelet által érintett exportáló gyártók és egyes importőrök a jelen rendelettel szemben jogi védelmet élveznek az uniós bíróságokon. Más importőrök a nemzeti bíróságok és igazságszolgáltatási fórumok előtt élveznek ilyen védelmet, amelyek a rendes uniós jog bíráiként lépnek fel.

(105)

A megkülönböztetés vádja ezért szintén megalapozatlan. A Brosmantól és a többi négy exportáló gyártótól importáló importőrökre más tényszerű és jogi helyzet vonatkozik, mivel exportáló gyártóik úgy határoztak, hogy megtámadják a vitatott rendeletet és mivel a vámokat részükre visszatérítették, hogy a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése szerinti védelem alatt álljanak. A többiekre vonatkozóan nem került sor ilyen megkérdőjelezésre és visszatérítésre. A Bizottság a Clark, a Puma és a Timberland kínai exportáló gyártói tekintetében megkezdi a végrehajtás előkészítését; a mintába fel nem vett minden más kínai vagy vietnami exportáló gyártó és importőreik a jelen rendeletben meghatározott eljárás értelmében ugyanolyan elbánásban részesülnek majd egy későbbi szakaszban.

(106)

Ugyanazok az érdekelt felek azt is állították, hogy az alaprendelet 14. cikke nem szolgálhat jogalapként ahhoz, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkének alkalmazását akadályozza, továbbá a Közösségi Vámkódex 236. cikkének működése független bármilyen, az alaprendelet alapján hozott határozattól vagy a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikkéből adódó kötelezettségeitől.

(107)

Ebben az összefüggésben azzal érveltek, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkének alkalmazása a nemzeti vámhatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelynek keretében az utóbbiak kötelesek visszatéríteni a jogtalan vámtartozásokat. Az érintett felek továbbá azzal is érveltek, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikke nem vethető alá az alaprendelet 14. cikkének és annak kiegészítésének sem tekinthető, mivel mindkettő a másodlagos jog kategóriájába tartozik és ezért egyik sem helyezi hatályon kívül a másikat. Ezen kívül az alaprendelet 14. cikkének hatálya olyan különleges rendelkezésekre vonatkozik, amelyek az alaprendelet vizsgálatait és eljárásait fedi le, és nem vonatkozik semmilyen olyan más jogi eszközre, mint például a Közösségi Vámkódex.

(108)

A Bizottság megállapítja, hogy a Közösségi Vámkódex nem vonatkozik automatikusan a dömpingellenes vámok kivetésére, hanem csak egy hivatkozás a dömpingellenes vámokat kivető rendeletben. Az alaprendelet 14. cikke értelmében a Bizottság dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a Vámkódex bizonyos rendelkezéseit, hanem különleges különleges szabályokat alkot. Mivel a Közösségi Vámkódexet csak referenciaalapként alkalmazzák a Tanács és a Bizottság végrehajtási rendeleteiben, ezért a Vámkódex az alaprendelet 14. cikkéhez képest nem ugyanazt a helyet foglalja el a jogszabályi hierarchiában, hanem szerepe alárendelt és eltérő módon lehet alkalmazni vagy alkalmazásától eltekinteni.

(109)

A fent említett érdekelt felek azzal érveltek, hogy az EUMSZ 296. cikkét megsértve a Bizottság nem adott megfelelő indokolást és nem jelölte meg azt a jogalapot, amelynek alapján a vámokat visszamenőleges hatállyal újra kivetették és ezért megtagadták a jelenlegi végrehajtás által érintett importőrök számára a vámok visszatérítését.

(110)

A megfelelő indokolás hiánya elsősorban az alábbiakkal kapcsolatban merült fel: i. a vizsgálat újraindítására vonatkozó jogalap hiánya és az ilyen újraindítást bejelentő megfelelő értesítés közzétételének hiánya; ii. a Törvényszék ítéletének csak részleges végrehajtása azzal, hogy csak azon exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmét vizsgálták, akik esetében az importőrök visszatérítés iránti kérelmeket nyújtottak be; iii. a visszaható hatály tilalmának elvétől való eltérés a dömpingellenes vámok esetében; iv. egyrészt az alaprendelet 2012. szeptember 6-i módosítása előtti alkalmazása az exportáló gyártók egyéni elbánás iránti kérelmének értékelése és az 1168/2012/EU rendelet által módosított jelenlegi alaprendelet a vonatkozó döntéshozatali eljárások tekintetében, és v. ezen felek által – a Bizottság által az érintett kínai exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmére vonatkozó értékelés 2015. december 15-i nyilvánosságra hozatalát követően – benyújtott jogi érvekre adott adott válasz hiánya.

(111)

Ami a vizsgálat újraindítására vonatkozó jogalapot illeti, a Bizottság emlékeztet a fenti (15) preambulumbekezdésben említett ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a vizsgálat folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett. Erre a vizsgálat megindítását követően került sor. A Bizottságot jogilag semmi sem kötelezi az eljárás vagy a vizsgálat újbóli kezdeményezéséről, folytatásáról vagy újbóli megindításáról szóló értesítés közzétételére. Sokkal inkább ez az ítéletből automatikusan következik, amelyet az intézményeknek végre kell hajtaniuk.

(112)

Az ítélkezési gyakorlat szerint a dömpingellenes rendelet jogszerűségét az uniós jog objektív normái fényében kell értékelni és nem a döntéshozatali gyakorlat alapján, még ha ilyen gyakorlat létezik is (ami jelen esetben nem áll fenn) (32). Ennélfogva az a tény, miszerint a Bizottság a múltban egyes esetekben eltérő gyakorlatot követett, még nem keletkeztethet jogos elvárást. Sokkal inkább ez a helyzet, mivel az említett korábbi gyakorlat nem felel meg a jelen eset tényszerű és jogi helyzetének, és a különbségek a jelen esettől eltérő tényszerű és jogi különbségekkel magyarázhatók.

(113)

Az eltérések a következők: A Bíróság által megállapított jogellenesség kizárólag a vám pontos mértékére vonatkozik, és nem érinti a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos megállapításokat, tehát magát a vámkivetés elvét sem. Azok a korábbi megsemmisítések viszont, amelyekre az érdekelt felek hivatkoztak, kiterjedtek a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos megállapításokra. Az intézmények ezért találták helyénvalóbbnak, hogy ha a jövőre vonatkozóan új intézkedéseket fogadnak el.

(114)

Különösen a jelen esetben egyáltalán nem volt szükség arra, hogy az érdekelt felektől további információkat kérjenek. A Bizottságnak inkább az 1472/2006/EK rendelet elfogadását megelőzően nem értékelt, de nyilvántartásba vett információkat kellett elemeznie. Mindenesetre a más esetekben alkalmazott korábbi gyakorlat nem jelent pontos és feltételhez nem kötött biztosítékot a jelen esetre nézve.

(115)

Végül valamennyi olyan felet, aki ellen az eljárás irányul, vagyis az érintett exportáló gyártókat és a folyamatban lévő bírósági ügyekben érintett feleket, továbbá a szóban forgó felek egyikét képviselő szövetséget is tájékoztatták azon kapcsolódó tények közzététele nyomán, amelyek alapján a Bizottság a piacgazdasági elbánás iránti kérelem jelen értékelését el kívánja fogadni. A védelemhez való joguk így biztosított. E tekintetben különösen azt kell megjegyezni, hogy a dömpingellenes eljárás során a független importőröket nem illeti meg a védelemhez való jog, mivel ezek az eljárások nem ellenük irányulnak (33).

(116)

Ami az ítéletek részleges végrehajtását illeti, az, hogy egy ítéletet végre kell-e hajtani és milyen mértékben, az ítélet konkrét tartalmától függ. Különösen annak eldöntése, hogy lehetséges-e vagy sem az ítélethozatalt megelőzően lebonyolított behozatalra történő vámkivetés megerősítése, attól függ, hogy az ítéletben azonosított jogellenesség magára a kárt okozó dömping megállapítására vagy csak a pontos vámtétel kiszámítására gyakorol-e hatást. Az utóbbi helyzetben, amely a jelen esetet is jellemzi, nem indokolja semmi, hogy az összes vámot vissza kellene téríteni. Ehelyett elegendő meghatározni a megfelelő vámtételt és az esetleges különbözetet visszatéríteni (miközben nem lenne lehetséges a vámtétel növelése, mivel a megnövelt rész visszamenőleges vámkivetést eredményezne).

(117)

Az érdekelt felek által hivatkozott múltbeli megsemmisítések a dömping, az okozott kár és az uniós érdek megállapítására vonatkoztak (vagy a ténymegállapítás, a tények értékelése vagy a védelemhez való jog tekintetében).

(118)

Az említett megsemmisítések vagy részlegesek, vagy teljes körűek voltak.

(119)

Az uniós bíróságok a részleges megsemmisítés módszerét abban az esetben alkalmazzák, ha azt a következtetést tudják levonni, hogy az intézményeknek bizonyos kiigazítást kellett volna biztosítaniuk vagy egy bizonyos számításhoz eltérő módszert kellett volna használniuk, amelynek eredményeként alacsonyabb vámot vetettek volna ki (de nem kérdőjelezték meg a dömping, az okozott kár és az uniós érdek megállapítását). Az (alacsonyabb) vám hatályban marad a megsemmisítést megelőző és követő időszakra vonatkozóan egyaránt (34). Az ítéletnek való megfelelés érdekében az intézmények újból kiszámítják a vámot és a múltra és jövőre nézve is megfelelően módosítják a vámot kivető rendeletet. A nemzeti vámhatóságokat arra is felszólították, hogy térítsék vissza a különbözetet, amennyiben a kérelmeket megfelelő időben benyújtották (35).

(120)

Az uniós bíróságok akkor járnak el a megsemmisítés ügyében, amennyiben az aktában fellelhető tények alapján nem állapítható meg, hogy az intézmények joggal feltételezték-e a dömping, az okozott kár és az uniós érdek fennállását, mivel az intézményeknek vizsgálatuk egy részét újra el kellett végezniük. Mivel az uniós bíróságok nem illetékesek a Bizottság helyett elvégezni a vizsgálatot, így teljes mértékben megsemmisítették a végleges vámok kivetését meghatározó rendeleteket. Következésképp az intézmények csak a vámok megsemmisítését elrendelő ítéletet követően állapították meg érvényes módon az intézkedések bevezetéséhez szükséges három feltétel meglétét. A dömping, az okozott kár és az uniós érdek érvényes megállapítása előtt megvalósult behozatalok tekintetében a végleges vámok kivetését tiltja mind az alaprendelet, mind pedig a dömpingellenes megállapodás (ADA). Az intézmények által az említett vizsgálatok lezárása érdekében elfogadott jogi aktusok ezért végleges vámokat csak a jövőre nézve vetettek ki (36).

(121)

A jelen eset eltér a múltbeli (részleges vagy teljes) megsemmisítésektől, mivel nem vonatkozik a dömping, az okozott kár és az uniós érdek meglétére, csupán a megfelelő vámtétel kiválasztására (vagyis a mintában szereplő, piacgazdasági elbánásban részesült egyetlen vállalatra alkalmazandó vámtétel és maradékvám közötti választásra). Ezért nem a vám kivetésének ténye vitatott tehát, hanem csupán a vám pontos összege (más szóval: modalitás). A kiigazítás pedig – amennyiben szükséges – csak lefelé történhet.

(122)

A fenti (119) preambulumbekezdésben vitatott részleges múltbeli megsemmisítések eseteivel ellentétben a Bíróság nem tudta eldönteni, hogy új (csökkentett) vámtételt kell-e biztosítani, mivel e döntéshozatalhoz először is a piacgazdasági elbánás iránti kérelem értékelése szükséges. A piacgazdasági elbánás iránti kérelem értékelésének feladata a Bizottság jogosultságaiból ered. A Bíróság ennélfogva nem végezheti el a Bizottság helyett a vizsgálat e részét anélkül, hogy hatásköreit túllépné.

(123)

A teljes körű múltbeli megsemmisítések eseteivel ellentétben a dömpingre, az okozott kárra, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozó megállapításokat nem érvénytelenítették. Az 1472/2006/EK tanácsi rendelet elfogadásának időpontjában ezért érvényesen megállapításra került a dömping, a kár, az ok-okozati összefüggés és az uniós érdek. Ennélfogva nem indokolt a végleges dömpingellenes vám újbóli kivetésének korlátozása a jövőre nézve.

(124)

A jelen rendelet ezért semmi esetre sem indul ki az intézmények döntéshozatali gyakorlatából, még ha az releváns is lenne.

(125)

Végül az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a dömpingellenes vám megsemmisítése nem járna az importőrök jogtalan vagyongyarapodásával, mint azt a Bizottság állítja, mivel ezen importőrök értékesítései valószínűleg visszaestek az eladási árban foglalt vám miatt.

(126)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata elismeri, hogy a jogellenesen beszedett összegek visszatérítése megtagadható, amennyiben az a kérelmező jogtalan vagyongyarapodását idézné elő (37). A Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó érdekelt felek nem vitatják, hogy a vámfizetést áthárították és nem szolgálnak bizonyítékkal az értékesítésben tapasztalt visszaesést illetően. Mindenesetre a jogtalan vagyongyarapodásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat csak az áthárítást veszi figyelembe, annak esetleges másodlagos hatásait azonban nem.

(127)

Az állítólagos visszaható hatály tilalmának elvétől való eltérést illetően felhívjuk a figyelmet a (76)–(81) preambulumbekezdésekre, ahol ezzel a témával részletesen foglalkoztunk.

(128)

A jelenlegi végrehajtásban állítólagosan két különböző jogrend alkalmazását illetően felhívjuk a figyelmet a (99)–(102) preambulumbekezdésekre, ahol ezzel a témával részletesen foglalkoztunk.

(129)

Végül ami az érintett kínai exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmére vonatkozó értékelés nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan e felek által tett észrevételeket illeti, úgy gondoljuk, hogy ezzel már részletesen foglalkoztunk ebben a rendeletben.

(130)

A fenti érdekelt felek azt állították, hogy ugyanazokat az eljárási jogokat kellett volna biztosítani a jelenlegi végrehajtás által érintett exportáló gyártók számára, mint az eredeti vizsgálat során a mintába felvett exportáló gyártók számára. Azzal érveltek, hogy elsősorban a kínai exportáló gyártók nem kaptak lehetőséget arra, hogy a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelemre vonatkozó igénylőlapokat hiánypótlásra felszólító levelekkel egészítsék ki és csak dokumentumalapú vizsgálatot végeztek a helyszíni ellenőrzések helyett. Ráadásul a Bizottság nem biztosította az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeire vonatkozó értékelésről való tájékoztatás megfelelő kézbesítését az érintett exportáló gyártók részére, mivel azt csak ezen vállalkozások jogi képviselőinek küldték el az eredeti vizsgálat idején.

(131)

Azt is állították továbbá, hogy ezen végrehajtás által érintett exportáló gyártók számára nem biztosították a szabványos dömpingellenes vizsgálatban alkalmazott eljárási garanciákat, hanem annál szigorúbb szabványokat alkalmaztak rájuk. A Bizottság nem vette figyelembe az eredeti vizsgálatban benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek benyújtása, valamint ezen kérelmek értékelése közötti időbeli eltolódást. Ezen kívül az exportáló gyártók az eredeti vizsgálat során csak 15 napot kaptak a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek kitöltésére a szokásos 21 nap helyett.

(132)

Emellett az egyik importőr azt állította, hogy az exportáló gyártók eljárási jogai sérültek, mivel nem kaptak lehetőséget érdemi észrevételek vagy kiegészítő információk nyújtására olyan kérelmek alátámasztása érdekében, amelyeket 11 évvel ezelőtt nyújtottak be, mivel előfordulhat, hogy a vállalkozások már nem léteznek vagy a dokumentumok már nem állnak rendelkezésre.

(133)

Ugyanaz a fél azt állította, hogy az eredeti vizsgálattól eltérően az intézkedések jelenlegi újra kivetése csak az Unió importőreit érinti, anélkül azonban, hogy bármilyen lehetőséget biztosítanának részükre az érdemi hozzájáruláshoz.

(134)

Azt is állította, hogy a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében rendelkezésre álló de facto tényeket alkalmazott, miközben a Bizottság nem tartotta be az alaprendelet 18. cikk (4) bekezdésében meghatározott eljárási szabályokat.

(135)

A Bizottság megállapítja, hogy az alaprendeletben semmi sem kötelezi őt arra, hogy a piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást kérelmező exportáló vállalatoknak lehetőséget biztosítson a hiányzó tényszerű információk pótlására. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően, ahogy azt a Brosmann- és Aokang-ügyekben hozott bírósági ítéletek is kimondják, nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. A Bizottságnak ellenben mérlegelnie kell, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek (lásd a fenti (31) preambulumbekezdést). A meghallgatáshoz való jog a szóban forgó tények értékelésére vonatkozik, de nem tartalmazza a hiányos információk orvoslásához való jogot. Az exportáló gyártó különben határozatlan időre meghosszabbíthatná az értékelést, ha egyesével szolgáltatná az információt.

(136)

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles felkérni az exportáló gyártókat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik kiegészítésére. Az előző preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság alapozhatja értékelését az exportáló gyártó által benyújtott információkra. Az érintett exportáló gyártók ugyanakkor nem vitatták a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik Bizottság általi értékelését és azt sem jelezték, hogy mely dokumentumok, illetve személyek nem állnak jelenleg már a rendelkezésükre. Ez az állítás tehát annyira elvont, hogy az intézmények nem vehetik figyelembe az említett nehézségeket a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésekor. Ezt az érvet el kell utasítani, mivel egyfelől feltevésen alapul, másfelől pedig nem határozták meg pontosan, hogy mely dokumentumok és személyek nem állnak immár rendelkezésre, illetve azt sem, hogy e dokumentumok és személyek milyen jelentőséggel bírnak a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelése szempontjából.

(137)

Az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésének de facto alkalmazása nem teszi automatikusan szükségessé az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdésének alkalmazását is. Ez csak azokban az esetekben szükséges, amikor a Bizottságnak az érdekelt fél által nyújtott információkat vissza kellett utasítania. A jelen esetben a Bizottság elfogadta az érintett exportáló gyártók által benyújtott információkat és értékelését erre az információkra alapozta. Ez nem tekinthető a rendelkezésre álló tények felhasználásának, hanem inkább arról van szó, hogy a Bizottság nem utasított vissza semmilyen információt.

(138)

Az egyik importőr azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az Unió érdekében állna-e és azzal érvelt, hogy az intézkedések az Unió érdeke ellen valóak, mert i. az intézkedések már az első kivetés idején elérték a szándékozott hatást; ii. az intézkedések nem okoznak járulékos hasznot az uniós gazdasági ágazatnak; iii. az intézkedések nem érintik az exportáló gyártókat és iv. az intézkedések jelentős költségekkel járnak az Unió importőrei számára.

(139)

A jelen eset csak a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás iránti kérelmeket illeti, mert ez az egyetlen pont, amellyel kapcsolatban az uniós bíróságok jogi hibát állapítottak meg. Az Unió érdekében a kiindulási rendelet értékelése továbbra is teljesen érvényes. Továbbá a jelen intézkedés indokolt az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében.

(140)

A Fesi és a Puma vitatta a kínai beszállítóik piacgazdasági elbánás iránti kérelmének bizottsági értékelését, és azt állította, hogy ezeket a kérelmeket a Bizottság elsősorban a teljes információk hiánya miatt utasította el. Az 1. kritériumot illetően ezek a felek azzal érveltek, hogy a Bizottság azon kívül, hogy nem tett semmilyen erőfeszítést a hiányzó információk beszerzésére, azt sem részletezte, hogy milyen információkra lett volna szükség annak bizonyítására, hogy nem volt jelentős állami beavatkozás az érintett exportáló gyártók üzleti döntéseibe. A 3. kritériumot illetően, a Bíróság T-586/14. sz., Xinyi OV kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére hivatkozással ezek a felek azzal érveltek, hogy az adókedvezmények és kedvezményes adórendszerek nem számítanak a versenytorzulás vagy a nem piacgazdasági magatartás ismérveinek.

(141)

Ezen az alapon a felek úgy érveltek, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát vétett az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjának alkalmazásában, továbbá megfelelő indokolást sem nyújtott az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmének elutasítására.

(142)

Az 1. kritérium hiányzó információi tekintetében a (135) preambulumbekezdés nyújt tájékoztatást, amely felvázolja, hogy nincs semmi az alaprendeletben, ami előírná a Bizottság számára, hogy a piacgazdasági elbánást kérelmező exportáló gyártóknak lehetőséget adjon a hiányzó tényszerű információk pótlására, továbbá, hogy a bizonyítási teher a piacgazdasági elbánást kérelmező exportáló gyártóra hárul.

(143)

A 3. kritériumot illetően, egyértelművé vált, hogy semmilyen adókedvezményt vagy kedvezményes adórendszert (ha volt egyáltalán) nem használtak indokul a piacgazdasági elbánás kérelem visszautasítására.

(144)

Ugyanazon érdekelt felek a 2. kritériumra vonatkozó érvelése szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy az exportértékesítést nem szabadon határozták meg, továbbá a Bizottság feladata volt annak meghatározása, hogy az exportárakra volt-e hatással állami beavatkozás és milyen módon.

(145)

Emellett azzal érveltek, hogy az a megállapítás, miszerint az exportértékesítéseket nem szabadon határozták meg, ellentmond az eredeti vizsgálat eredetiberendezés-gyártói eladásokra vonatkozó vizsgálat megállapításainak, amelyek szerint az olyan importőrök mint a Puma saját K+F tevékenységet és nyersanyagbeszerzést folytattak, amikor a kínai beszállítóktól vásároltak (38). Ezen az alapon azt állították, hogy a Puma és a Timberland jelentős ellenőrzést gyakorolt a gyártási folyamat és specifikációk felett és ezért nem volt lehetőség állami beavatkozásra.

(146)

Amint az már a fenti (42) preambulumbekezdésben is szerepel, a bizonyítási teher az egyéni elbánást igénylő gyártóra hárul. Amint azt a (47) preambulumbekezdésben is kifejtettük, az exportáló gyártók nem bizonyították be, hogy az üzleti döntéseket állami beavatkozás nélkül hozták. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a 2. kritérium nem kizárólag az exportárakra vonatkozik, hanem általában az exportértékesítésekre, amelybe beletartoznak az exportárak és mennyiségek, valamint az értékesítések egyéb feltételei, amelyeket állami beavatkozás nélkül, szabadon kell meghatározni.

(147)

Annak alátámasztására, hogy az exportárakat szabadon határozták meg, az érintett érdekelt felek az 553/2006/EK bizottsági rendelet (ideiglenes rendelet) (269) preambulumbekezdésére hivatkoztak. Ez a preambulumbekezdés azonban az uniós importőrök viszonteladói áraira vonatkozik és ezért nem szolgálhat megfelelő alapként arra, hogy megállapítsák az exportáló gyártók exportárainak megbízhatóságát. Ugyanígy az ideiglenes rendelet (132) preambulumbekezdésére és az 1472/2006/EK rendelet (39) (vitatott rendelet) (135) preambulumbekezdésére való hivatkozás a rendes érték kiigazításaira vonatkozott, az exportárral való összehasonlítás során, és nem tesz lehetővé semmilyen következtetést arra vonatkozóan, hogy a kínai vállalkozások exportértékesítéseit szabadon határozták meg.

(148)

Továbbá ezek a felek azt állították, hogy a Bizottság azt sem fejtette ki, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a dömpingellenes intézkedés kijátszásának kockázata állna fenn, ha az érintett exportáló gyártók egyéni vámtételt kaptak volna, ami azonban az egyéni elbánás kritériumának mögöttes célja.

(149)

Ami a kijátszás kockázatát illeti ez csak egy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében felsorolt öt kritérium közül. E cikk szerint az exportáló gyártónak mind az öt kritérium teljesítését bizonyítania kell. Ezért legalább egy kritérium nem teljesítése elegendő az egyéni elbánás iránti kérelem elutasításához a többi kritérium teljesülésének vizsgálata nélkül.

(150)

A FESI vitatta a fenti (19) preambulumbekezdésben szereplő állítást, miszerint a Timberland egyik beszállítóját, a General Shoes Limitedet helytelenül kínai beszállítóként tüntették fel a nemzeti bírósághoz benyújtott kérelemben, holott a vállalkozás székhelye Vietnámban volt. A FESI azzal érvelt, hogy a Bizottságnak tovább kellett volna vizsgálódnia, és azt állította, hogy a vállalkozást könnyen be lehetett azonosítani kínai vállalkozásként. Kifejtette, hogy bár a vállalkozás egy másik néven szerepelt a mintavételi űrlapon és az eredeti vizsgálatban szereplő piacgazdasági elbánás iránti kérelemben (General Footwear Ltd), a Timberland nemzeti bíróság előtti kérelmében szereplő eltérő vállalatnév (General Shoes Ltd.) a legnagyobb valószínűség szerint fordítási hiba következménye. Ezért a General Footwear Ltd. kínai vállalkozás piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét is értékelni kellett volna.

(151)

A General Footwear Ltd egy vállalatcsoport része, amely Kínában és Vietnamban is rendelkezik kapcsolt vállalkozásokkal. Az eredeti vizsgálatban egy vietnami és egy másik kínai gyártó is nyújtott be piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet. A kínai vállalat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmében a név következetesen General Footwear Ltd-ként, kínai cím feltüntetésével szerepel. A vietnami gyártó General Shoes Ltd-ként szerepel. Azonban a vonatkozó piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás kérelmezésére szolgáló űrlap sem egyértelmű arra vonatkozóan, hogy a kérdéses vállalkozás valójában kínai vagy vietnami-e. Ezért nem volt ésszerűtlen az a feltételezés, hogy a nemzeti bíróság irataiban említett vállalat valójában vietnami volt.

(152)

Mindenesetre a Bizottság még mindig meg szándékozik vizsgálni a General Footwear Ltd (Kína) piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét. A jó közigazgatás szellemében és annak érdekében, hogy a folyamatban lévő végrehajtási gyakorlat ne húzódjon el szükségtelenül hosszú ideig, az említett értékelés azonban egy különálló jogi aktus tárgya lesz.

(153)

Az egyik importőr elismerte, hogy a jelenlegi végrehajtás által érintett egyik exportáló gyártó sem volt beszállítója és ezért úgy vélte, hogy a következtetéseknek nem volt jelentőségük a helyzete szempontjából. Ez a fél azt állította, hogy a jelenlegi végrehajtás következtetései ezért nem szolgálhatnak alapul a nemzeti vámhatósághoz címzett visszatérítési kérelmei elutasítására. Az importőr továbbá azt kérte, hogy a beszállítói piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit az illetékes belga vámhatóságok által a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok alapján vizsgálják ki.

(154)

A fenti kérelemmel kapcsolatban a Bizottság a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 bizottsági végrehajtási rendeletre (40) hivatkozik, amely meghatározza az ebben az ügyben követendő eljárást. A rendelet 1. és 2. cikkével összhangban a Bizottság – amint megkapja a megfelelő okmányokat a vámhatóságtól – megvizsgálja a piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet.

(155)

A benyújtott észrevételek figyelembevételével és azok vizsgálata után megállapítást nyert, hogy az érintett tizenhárom exportáló gyártó tekintetében a vitatott rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan ismételten ki kell vetni a Kínai Népköztársaságra alkalmazandó dömpingellenes maradékvámot.

(156)

Az érintett exportáló gyártókat és valamennyi jelentkező felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a tizenhárom érintett exportáló gyártó behozatalaira alkalmazandó végleges dömpingellenes vám újbóli kivetését javasolták. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e tájékoztatást követően előadhatták észrevételeiket.

(157)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,