23.4.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 144/14

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosítására, az említett országokkal szembeni lépésekre, ugyanezen országok listájának összeállítására, a listáról való törlésre, e lista nyilvánosságára és a sürgősségi intézkedésekre vonatkozó eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 32. cikke szerint a Bizottságnak értesítenie kell a harmadik országokat arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő országként kerülhetnek azonosításra. Az ilyen értesítés előzetes jellegű. Az értesítést az IUU-rendelet 31. cikkében megállapított kritériumokra kell alapozni. A Bizottságnak emellett a rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést („démarche”-ot) meg kell tennie az értesített harmadik országokkal szemben. A Bizottságnak az értesítésben fel kell tüntetnie különösen az ilyen azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényeket és megfontolásokat, továbbá az érintett országok számára lehetőséget kell biztosítania a válaszadásra, valamint az azonosítást cáfoló bizonyítékok, vagy adott esetben a javításra irányuló cselekvési terv és a helyzet rendezése érdekében hozott intézkedések ismertetésére. A Bizottság az érintett harmadik országoknak az értesítés megválaszolásához megfelelő időt, a helyzet orvoslásához pedig ésszerű időt köteles biztosítani.

(4)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében a Bizottságnak azonosítania kell azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint. Egy harmadik ország akkor azonosítandó nem együttműködő harmadik országként, ha nem teljesíti a nemzetközi jog szerint rá mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló azon kötelezettségét, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(5)

A nem együttműködő harmadik országok azonosítása az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti valamennyi információ áttekintésén alapul.

(6)

Az IUU-rendelet 33. cikke értelmében a Tanácsnak össze kell állítania a nem együttműködő harmadik országok listáját. Ezen országokkal szemben többek között az IUU-rendelet 38. cikkében megállapított intézkedések alkalmazandók.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelesített fogási tanúsítványok lobogó szerinti harmadik országoktól való elfogadásának feltétele a Bizottságnak címzett értesítés azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket a halászhajóiknak be kell tartaniuk.

(8)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak az említett rendelet végrehajtásához kapcsolódó területeken igazgatási együttműködést kell folytatnia a harmadik országokkal.

(9)

A Trinidad és Tobago Köztársaság (a továbbiakban: Trinidad és Tobago) nem küldött az IUU-rendelet 20. cikkének megfelelő értesítését lobogó szerinti államként.

(10)

A Bizottság 2014 és 2016 között igazgatási együttműködést folytatott Trinidad és Tobago hatóságaival. Az együttműködés Trinidad és Tobago törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek alkalmazásával, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre terjedt ki. Észrevételek írásbeli és szóbeli cseréjét, valamint helyszíni látogatásokat is magában foglalt. A Bizottság az ország halászhajói által teljesítendő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó Trinidad és Tobagó-i rendelkezésekkel, illetve Trinidad és Tobago által az IUU-halászat elleni küzdelemben rá háruló kötelezettségek végrehajtása érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos minden szükségesnek ítélt információt beszerzett és ellenőrzött.

(11)

Trinidad és Tobago szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményének (UNCLOS), az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a nagy távolságra vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló 1995. évi megállapodásnak (UNFSA) és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságnak (ICCAT).

(12)

Annak megállapítása érdekében, hogy Trinidad és Tobago eleget tesz-e a (11) preambulumbekezdésben említett nemzetközi megállapodásokban előírt, az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetek által meghatározott, rá mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló kötelezettségeknek, a Bizottság minden szükségesnek információt felkutatott, összegyűjtött és megvizsgált.

(13)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése értelmében megvizsgálta a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként Trinidad és Tobagóra háruló kötelezettségeket. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt kritériumokat és a vonatkozó nemzetközi jogi rendelkezéseket vette figyelembe.

(14)

A lentebb és a 3.2. szakaszban ismertetett okok miatt Trinidad és Tobago halászati gazdálkodási jogi kerete, amely az 1916. évi halászai törvényen (2) és az 1986. évi, a szigetek közötti vizekről és a kizárólagos gazdasági övezetről szóló törvényen (3) alapul, úgy tűnik, nem határoz meg intézkedéseket, amelyekkel a Trinidad és Tobago lobogója alatt közlekedő hajók, valamint a harmadik országok Trinidad és Tobago vizein és kikötőiben tartózkodó hajói hatékonyan ellenőrizhetők.

(15)

A helyszíni ellenőrző látogatások során a Bizottság által összegyűjtött, valamint a nyilvánosan rendelkezésre álló információk alapján számos jel arra utal, hogy Trinidad és Tobago nem tud információval szolgálni a nyílt tengeri flottái által fogott, nagy távolságra vándorló fajok jellemzőiről, illetve a kikötőiben kirakodott vagy átrakott halászati termékekről és ezen termékek kereskedelmi forgalmáról.

(16)

Tekintettel a halak Trinidad és Tobago kikötőiben történt, a lobogója vagy harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók általi kirakodása vagy átrakása nyomonkövethetőségének és az azokkal kapcsolatban a hatóságok rendelkezésére álló információknak a hiányára, nem valószínű, hogy az ország biztosítani tudja, hogy a halászati termékek kereskedelme ne IUU-halászatból származzon.

(17)

Úgy tűnik tehát, hogy Trinidad és Tobago nem tesz eleget a kikötő szerinti államra háruló, a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 23. cikkében foglaltak szerinti kötelezettségének a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések hatékonyságát fokozó tevékenységek, többek között a dokumentumok, eszközök és fogások kikötői ellenőrzése és – azokban az esetekben, amikor a halak kifogása az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések hatékonyságát veszélyeztető módon történt – a kirakodások és átrakások tilalma tekintetében. Trinidad és Tobago emellett úgy tűnik, nem veszi figyelembe a FAO jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló cselekvési tervének (az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv) 24. pontjában foglalt ajánlásokat sem, amelyek azt javasolják, hogy a lobogó szerinti államok a tevékenység megkezdésétől a kirakodás helyszínén át egészen a végső célállomásig gondoskodjanak a halászat átfogó és hatékony megfigyeléséről, ellenőrzéséről és felügyeletéről, sem az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 71. pontját, amely az államoknak azt javasolja, hogy tegyenek lépéseket piacaik átláthatóságának javítása és a halak és halászati termékek nyomonkövethetőségének biztosítására érdekében. Úgy tűnik, nem teljesíti az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe (FAO magatartási kódex) 11. cikkét sem, amely meghatározza a kifogást követő szakaszok és a felelős nemzetközi kereskedelem helyes gyakorlatait.

(18)

Az e szakaszban ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az érintett ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontja értelmében – megállapítható, hogy számos jel arra utal, hogy Trinidad és Tobago elmulasztotta a nemzetközi jog alapján lobogó és forgalomba hozatal szerinti államként rá háruló azon kötelezettsége teljesítését, hogy megakadályozza az IUU-halászatból származó halászati termékeknek a piacára történő bejutását.

(19)

Trinidad és Tobago hatóságai általában együttműködőek voltak, válaszoltak az információkérésekre és visszajelzéseket küldtek, a válaszok megbízhatóságát és helytállóságát azonban megkérdőjelezte és aláásta az elavult jogi keret, amely láthatóan nincs összhangban a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásokkal, és a halászati gazdálkodási rendszer átláthatóságának hiánya (a 3. szakasz 1. pontjában és a (20)–(23) preambulumbekezdésben említettek szerint). Trinidad és Tobago hatóságai benyújtottak egy tervezetet az új halászati gazdálkodási törvényről, amelyet azonban még nem lehetett a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásokkal összhangban levőnek tekinteni.

(20)

Trinidad és Tobago fontos kikötőállam a kelet-karibi régióban. Trinidad és Tobago kikötőiben harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halfajokat rakodnak ki és raknak át. Ennek ellenére ezekkel a harmadik országokkal a jelek szerint nem folytatnak sem hivatalos, sem informális együttműködést. Trinidad és Tobago hatóságai továbbá nem tudtak információt nyújtani arról, hogy mely harmadik országok folytatnak tevékenységeket az ország kikötőiben.

(21)

Az elavult halászati jogi keret nem tartalmaz a nemzetközi jogi rendelkezéseknek megfelelő általános elveket és halászati állománymegőrzési és gazdálkodási intézkedéseket. Trinidad és Tobago jogi kerete továbbá nem rendelkezik az IUU-halászati tevékenységekről. E tekintetben a meglévő jogi keret nem határozza meg egyértelműen a súlyos jogsértések fogalmát, és nem sorolja fel kimerítően az arányos súllyal szankcionálható súlyos jogsértéseket. A bírságok mértéke nem kapcsolódik az illegálisan fogott halak értékéhez, és így nem fosztja meg a jogsértőket szisztematikusan a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól. Következésképp a szankciórendszer a jelenlegi formájában nem kellően átfogó és szigorú ahhoz, hogy visszatartó erővel bírjon.

(22)

A Földművelésügyi és Halászati Minisztérium Halászati osztályán belül nem található halászati ellenőrzéssel, felügyelettel és végrehajtással foglalkozó egység. Úgy tűnik, hogy a Trinidad és Tobago lobogója alatt közlekedő halászhajókat – bárhol folytassák is tevékenységüket –, valamint a harmadik országok lobogója alatt közlekedő, Trinidad és Tobago vizein és kikötőiben tartózkodó halászhajókat nem ellenőrizik. A Trinidad és Tobago lobogója alatt közlekedő fél-ipari és ipari (24 m-t meghaladó) hajók nem mindegyike rendelkezik fedélzeti hajómegfigyelési berendezéssel (VMS), és a hajónaplók vezetése nem kötelező. Megfigyelői program nem létezik. Nincs továbbá működő halászati felügyelő központ sem.

(23)

A megfelelő jogi keret és ellenőrzési eszközök nyilvánvaló hiánya miatt igen valószínűtlen bármilyen hatékony végrehajtás. Úgy tűnik, Trinidad és Tobago hatóságai csak a szereplők által kitöltött és benyújtott, a halászai utakról szóló jelentésekben szereplő információkat kapják meg. A jelenlegi helyzetben az IUU-halászat megnyilvánulásának alakulása, jellege, körülményei, mértéke és súlyossága nem vizsgálható megfelelően.

(24)

Trinidad és Tobago (20) preambulumbekezdésben leírt hiányosságai nem teszik lehetővé, hogy az ország megfeleljen az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 63., 64., és 117–119. cikkének, amelyek előírják, hogy az államok kötelesek együttműködni a tengeri élővilág – ideértve a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halfajokat is – megőrzése és az azzal való gazdálkodás területén. Az UNFSA 7., 8. és 20. cikke részletesebben kifejti az összevethető állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések meghozatala, illetve az ilyen intézkedéseknek való megfelelés és az intézkedések végrehajtása terén teljesítendő együttműködési kötelezettséget. Ezt tovább részletezi az IPOA IUU 28. és 51. pontja, amelyek részletesen meghatározzák az államok közötti közvetlen együttműködés gyakorlatait, ideértve a parti államok rendelkezésére álló adatok és információk cseréjét.

(25)

A jogi keret, azon belül különösen a végrehajtási intézkedések Trinidad és Tobagóban nem felelnek meg az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 61., 62. és 117–119. cikkében, valamint az UNFSA 5–23. cikkében foglalt alapvető követelményeknek. A (21)–(23) preambulumbekezdésekben ismertetett tényállásból nyilvánvaló, hogy Trinidad és Tobago nem tesz eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 94. cikkében foglalt feltételeknek, amelyek előírják, hogy a lobogó szerinti állam saját belső jogának megfelelően joghatóságot gyakorol a lobogója alatt közlekedő hajók, valamint azok parancsnoka, tisztjei és legénysége felett. A Trinidad és Tobago által a hajóit illetően folytatott leírt gyakorlat ellentmond a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikke (3) bekezdésének is, amely szerint egy államnak intézkedéseket kell hoznia a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében. Mindemellett Trinidad és Tobago nem teljesíti a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 19. cikke értelmében lobogó szerinti államként rá háruló megfelelési és végrehajtási kötelezettségeket, mivel nem bizonyította, hogy az említett cikkben foglalt részletes szabályokkal összhangban járt el. Úgy tűnik, a szankciórendszer különösen az UNFSA 19. cikkének (2) bekezdésével nincs összhangban, amely előírja, hogy a jogsértések tekintetében alkalmazandó szankcióknak a megfelelés biztosításához és a jogsértésektől való elrettentéshez megfelelő súlyosságúaknak kell lenniük, tekintet nélkül arra, hol fordulnak elő a jogsértések, és meg kell fosztaniuk a jogsértőket az illegális tevékenységből származó haszontól. Emellett úgy tűnik, hogy Trinidad és Tobago nem vette figyelembe az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 24. pontjában foglalt ajánlásokat sem, amelyek azt javasolják, hogy a lobogó szerinti államok a tevékenység megkezdésétől a kirakodás helyszínén át egészen a végső célállomásig gondoskodjanak a halászat átfogó és hatékony megfigyeléséről, ellenőrzéséről és felügyeletéről, többek között a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS) bevezetése révén, a vonatkozó nemzeti, regionális és nemzetközi előírásokkal összhangban.

(26)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy számos jel arra utal, hogy Trinidad és Tobago elmulasztotta a nemzetközi jog szerint az együttműködési és végrehajtási erőfeszítések tekintetében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségek teljesítését.

(27)

A Bizottság minden olyan információt megvizsgált, amelyet Trinidad és Tobagónak az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS), a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás (UNFSA) és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) szerződő feleként betöltött státusával kapcsolatban jelentősnek vélt.

(28)

Az ICCAT 2011 óta Trinidad és Tobago hatóságaival hivatalosan közölte (4), hogy az ország nem teljesítette teljes körűen és hatékonyan az egyes ICCAT-ajánlásban foglalt kötelezettségeit (ezek: a 05-09. számú ajánlásban foglalt, a statisztikák szolgáltatásával kapcsolatos kötelezettség, a 06-09. és a 12-04. számú ajánlásban foglalt, a kormosmarlin-állomány és fehérmarlin-állomány helyreállítására irányuló terv további megerősítésével kapcsolatos kötelezettség, valamint a 13-02. számú ajánlásban foglalt, az észak-atlanti kardhal megőrzésével kapcsolatos kötelezettség). Az ICCAT továbbá az alábbi hiányosságokat jegyezte meg Trinidad és Tobago vonatkozásában: 1. a Task I-es (flottajellemzők) adatokat nem nyújtották be; 2. a Task II-es (fogások mérete) vonatkozó adatokat nem nyújtották be; 3. a megfelelési táblázatokat nem nyújtották be; 4. nem nyújtottak be a kardhalra vonatkozó halászati gazdálkodási és fejlesztési tervet; 5. az ICCAT nem kapott választ a 2014-es figyelmeztető levelére; 6. a nagyszemű tonhalra és sárgaúszójú tonhalra halászó hajók listáját határidőn túl nyújtották be; 7. a kutatási és statisztikai állandó bizottság (SCRS) részére az éves jelentést határidőn túl nyújtották be; 8. folytatódott és növekedett a tűcsőrű csuka túlhalászása. A fehérmarlin- és a kormosmarlin-állományok folyamatos és jelentős túlhalászása, ezen halászatok vonatkozásában a nemzeti gazdálkodási intézkedések hiánya, valamint a hajónapló vezetésével és a kereskedelem nyomon követésével kapcsolatos követelménynek való meg nem felelés miatt az ICCAT 2015-ben azonosításról szóló levelet küldött az országnak (5).

(29)

Az ICCAT Megfelelési Bizottsága által is hangsúlyozottak szerint a jelentéstétel elmaradásával, a késedelmes benyújtással és az adatok hiányosságával és rossz minőségével kapcsolatos problémák folyamatosan hátráltatják a kutatási és statisztikai állandó bizottság (SCRS) munkáját a halállományok értékelése és a gazdálkodási javaslatok kidolgozása terén. A késedelmes vagy hiányos jelentések akadályozzák a Titkárságot a Bizottság, valamint annak munkacsoportjai és szakbizottságai részére készítendő dokumentumok elkészítésében, és csökkentik a Megfelelési Bizottság hatékonyságát.

(30)

Trinidad és Tobago sem szerződő, sem együttműködő félként nem vesz részt az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottságban (CCAMLR). A CCAMLR azonban 2012–2013-ban azonosította az országot, mint olyan nem szerződő felet, amely valószínűleg érintett a Dissostichus spp. halászatában, kirakodásában és/vagy kereskedelmében, azonban nem vesz részt a 2000-ben ezen fajoknak a kirakodási ponttól a teljes kereskedelmi cikluson át történő nyomon követésére létrehozott fogási dokumentációs rendszerben (CDS) (6). Az azonosítási státust 2014–2015-ben fenntartották (7).

(31)

A (28)–(30) preambulumbekezdésekben ismertetett tények miatt Trinidad és Tobago nem tud eleget tenni az UNCLOS 117–119. cikke szerinti, lobogó szerinti államként rá háruló együttműködési és állománymegőrzési kötelezettségeinek. Úgy tűnik, hogy Trinidad és Tobago nem felel meg a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikkének sem, amely előírja, hogy a nyílt tengeri halászatot folytató hajókkal rendelkező államoknak ellenőrző intézkedésekkel kell biztosítaniuk, hogy ezek a hajók eleget tegyenek a regionális halászati gazdálkodási szervezetek előírásainak.

(32)

Végül, az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 25., 26. és 27. pontjában foglalt ajánlásokkal ellentétben Trinidad és Tobago nem dolgozott ki a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni nemzeti cselekvési tervet.

(33)

A határozat e szakaszában ismertetett tényekre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy számos jel arra utal, hogy Trinidad és Tobago elmulasztotta a nemzetközi szabályok, előírások, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések tekintetében a nemzetközi jog szerint rá háruló kötelezettségei teljesítését.

(34)

Az ENSZ humán fejlettségi mutatója (UNHDI) (8) alapján Trinidad és Tobago 2015-ben magas humán fejlettségű országnak minősült (188 ország közül a 64. volt).

(35)

Figyelembe véve a humán fejlettségi mutató szerinti fent ismertetett besorolást, valamint a 2015. évi látogatás során megfigyelteket, nem található arra utaló bizonyíték, hogy Trinidad és Tobago az alacsony fejlettség miatt mulasztotta volna el a nemzetközi jog szerint ráháruló kötelezettségei teljesítését. Semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem létezik, amely alapján a halászati megfigyelés, ellenőrzés és felügyelet területén fennálló hiányosságokat összefüggésbe lehetne hozni a gyenge kapacitással és infrastruktúrával. Trinidad és Tobago soha nem hivatkozott arra, hogy a fejlettségi korlátok akadályoznák abban, hogy erős megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti rendszert alakítson ki.

(36)

A határozat e szakaszában ismertetett helyzetre tekintettel, valamint a Bizottság által összegyűjtött tények és az ország által tett nyilatkozatok alapján – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – megállapítható, hogy Trinidad és Tobago halászati gazdálkodással kapcsolatos fejlettségi állapotára és összteljesítményére az ország fejlettségi szintje nem gyakorol hátrányos befolyást.

(37)

A fenti megállapítások fényében, amelyek szerint Trinidad és Tobago elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló, valamint az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségek teljesítését, az országot az IUU-rendelet 32. cikke értelmében értesíteni kell arról az eshetőségről, hogy a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosítja.

(38)

Az IUU-rendelet 32. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottságnak értesítenie kell Trinidad és Tobagót arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosítják. A Bizottságnak emellett az IUU-rendelet 32. cikkében felsorolt valamennyi lépést („démarche-ot”) meg kell tennie Trinidad és Tobagóval szemben. A hatékony ügyintézés érdekében ki kell tűzni azt a határidőt, amelyen belül az érintett ország írásban válaszolhat az értesítésre, és rendezheti a helyzetet.

(39)

Továbbá ki kell jelenteni, hogy Trinidad és Tobago értesítése arról az eshetőségről, hogy olyan országként azonosítják, amelyet a Bizottság e határozat alkalmazásában nem együttműködő harmadik országnak tekint, nem zárja ki, de nem is vonja automatikusan maga után azt a lehetőséget, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő országok jegyzékének összeállítása céljából további lépéseket tegyen,