EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32015R0728

A Bizottság (EU) 2015/728 rendelete (2015. május 6.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet V. mellékletének a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok meghatározása tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

C/2015/2908

HL L 116., 2015.5.7, p. 1–2 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2015/728/oj

7.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 116/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2015/728 RENDELETE

(2015. május 6.)

az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet V. mellékletének a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok meghatározása tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 23. cikke első bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályokat állapít meg az állatokban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozóan. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére.

(2)

A 999/2001/EK rendelet előírja, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat a rendelet V. mellékletével összhangban kell eltávolítani és ártalmatlanítani. A mellékletnek megfelelően a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok közé tartoznak a bármilyen korú szarvasmarhafélék belei a patkóbéltől (duodenum) a végbélig (rectum), valamint bélfodra.

(3)

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2010. július 16-i, A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében című bizottsági közlemény (2) rögzíti, hogy a 999/2001/EK rendelet V. mellékletében szereplő különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok jelenlegi listájának bármely módosítását – az Európai Unión belüli fogyasztóvédelem meglévő magas szintjének fenntartása mellett – az új, formálódó tudományos ismeretekre kell alapozni.

(4)

2014. február 13-án az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos véleményt adott ki a szarvasmarhák beleinek és bélfodrának BSE-kockázatáról (3) (a továbbiakban: EFSA-vélemény), amely a szarvasmarhák belei és bélfodra különböző részei infektivitásának mennyiségi meghatározását tartalmazza. Az EFSA-vélemény szerint a BSE-vel fertőzött szarvasmarhák esetében: i. 36 hónapos életkorig a BSE-infektivitás több mint 90 %-a a vékonybél utolsó négy méterét és a vakbelet érinti; ii. 36 és 60 hónap közötti életkorban jelentős az egyedek közötti eltérés a vékonybél és a bélfodrok struktúráinak a teljes infektivitáshoz való relatív hozzájárulásában; iii. 60 hónapos életkor felett a BSE-infektivitás több mint 90 %-a a bélfodri idegekhez és a ganglion coeliacum és a ganglion mesentericum együtteséhez kötődik; iv. a patkóbél, a vastagbél és a bélfodri nyirokcsomók a teljes infektivitás kevesebb mint 0,1 %-át teszik ki fertőzött állat esetében, függetlenül a vágáskori életkortól. Az EFSA-vélemény továbbá azt is megállapítja, hogy az említett szövetekkel kapcsolatos teljes infektivitás változik a fertőzött állat életkora függvényében, csúcsa a 18 hónaposnál fiatalabb állatok esetében van, a 60 hónaposnál idősebb állatok esetében pedig progresszív csökkenés tapasztalható.

(5)

A bélfodri idegek és a ganglion coeliacum és a ganglion mesentericum együttese olyan szövetek, amelyek a bélfodrokkal és a mesenterialis zsírszövettel kapcsolatban állnak, és ezért a gyakorlatban nem választhatók szét hatékonyan egymástól.

(6)

Annak érdekében, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítására vonatkozó szabályok működőképesek, és ne szükségtelenül bonyolultak legyenek, valamint az ellenőrzések megkönnyítése érdekében a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listájában az állatok vágáskori életkorára vonatkozó különbségtételeket minden lehetséges esetben meg kell szüntetni. Annak érdekében, hogy az emberi egészség magas szintű védelme továbbra is biztosított legyen, a vékonybél utolsó négy méterét, a vakbelet és a bélfodrot (amelyek nem választhatók el a bélfodri idegektől, a ganglion coeliacum és a ganglion mesentericum együttesétől, valamint a mesenterialis zsírszövettől) minden életkorú állat esetében továbbra is szerepeltetni kell a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listájában.

(7)

Az EFSA 2011-ben kiadott, a feldolgozott állati fehérjék által okozott BSE-kockázat mennyiségi kockázatértékelésének felülvizsgálatáról (4) szóló tudományos véleménye megállapítja, hogy klinikai BSE-esetben a teljes infektivitás 90 %-a a központi vagy a perifériás idegrendszer szöveteihez kapcsolódik, míg körülbelül 10 %-a kapcsolódik a csípőbélhez. A bélnek a vékonybél utolsó négy méterétől és a vakbéltől eltérő részei fennmaradó infektivitása elhanyagolhatónak tekinthető. A kockázat teljes megszüntetése nem reális célkitűzés a kockázatkezelési döntések során.

(8)

A patkóbélnek, a vastagbélnek és a vékonybélnek – annak utolsó négy métere kivételével – a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listájából való kizárásával a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok uniós listája jobban megfelelne a nemzetközi szabványoknak. A szarvasmarhák belei és bélfodra tekintetében az OIE Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexének 11.4.14. cikke ajánlása szerint a bármely életkorú, ellenőrzött BSE-kockázatot vagy meghatározhatatlan BSE-kockázatot jelentő országból származó szarvasmarhák csípőbele (a vékonybél utolsó része) nem képezheti kereskedelem tárgyát. Vagyis nem létezik olyan OIE-ajánlás, amely ellenjavallná a szarvasmarhák belének fennmaradó része vagy a bélfodor kereskedelmét.

(9)

Az EFSA-vélemény és az OIE Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexének ajánlásai alapján a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listáját a szarvasmarhák tekintetében úgy kell módosítani, hogy szerepeltetni kell benne a vékonybél utolsó négy méterét, a vakbelet és a bélfodrot (amelyek nem választhatók el a bélfodri idegektől, a ganglion coeliacum és a ganglion mesentericum együttesétől, valamint a mesenterialis zsírszövettől), de ki kell zárni belőle a szarvasmarhák belének fennmaradó részét, vagyis a patkóbelet, a vastagbelet és a vékonybelet, annak utolsó négy métere kivételével.

(10)

A 999/2001/EK rendelet V. mellékletét ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet V. melléklete (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„iii.

bármilyen korú állatok mandulája, vékonybelének utolsó négy métere, vakbele és bélfodra”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2015. május 6-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében; COM(2010) 384 végleges

(3)  EFSA Journal (2014); 12(2):3554.

(4)  The EFSA Journal 2011; 9(1):1947.


Top