25.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/208

(1)

2012. október 3-i e-mailjükben a portugál hatóságok nem hivatalosan rövid tájékoztató feljegyzést nyújtottak be a Bizottságnak az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. (a továbbiakban: ENVC) privatizációjából származó bevétel maximalizálását célzó állami intézkedésekről. A benyújtott információ alapján 2012. október 5-én a Bizottság úgy határozott, hogy hivatalból eljárást indít SA.35546 (2012/CP) nyilvántartási számon. Portugáliát a 2012. október 11-én kelt levélben tájékoztatta az eljárás megindításáról.

(2)

2012. október 12-én kelt levelében a Bizottság kiegészítő információkat kért, amelyre Portugália 2012. november 9-én kelt e-mailjében és 2012. november 20-án kelt levelében válaszolt. Ezekből az információkból az derült ki, hogy az ENVC korábban olyan intézkedésekben részesült, amelyek állami támogatásnak minősülhetnek. 2012. október 16-án konferenciahívásra került sor a portugál hatóságokkal. A portugál hatóságok kérésére 2012. december 11-én személyes találkozóra került sok a Bizottság és a portugál hatóságok között. Portugália kiegészítő információkat nyújtott be 2012. december 28-án kelt levelében és 2013. január 18-án kelt e-mailjében.

(3)

A Bizottság a 2013. január 23-án kelt levelében tájékoztatta Portugáliát, hogy a támogatás tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2), amelyben felkérték az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be az intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket. Portugália 2013. március 12-én kelt levelében észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban. A Bizottsághoz az érdekelt felektől nem érkezett észrevétel.

(5)

A hivatalos vizsgálati eljárás során Portugália számos alkalommal nyújtott be információt a Bizottság információkéréseire. Ezen túlmenően a Bizottság és a portugál hatóságok telefonos konferenciahívásokat tartottak 2013. május 27-én, 2013. július 29-én, 2013. november 13-án és 2015. január 20-án. Továbbá 2014. március 17-én személyes találkozóra került sor a Bizottság és a portugál hatóságok között.

(6)

2015. február 27-i levelében Portugália felkérte a Bizottságot annak megerősítésére, hogy semmilyen esetleges visszafizetési kötelezettséget nem terjesztenek ki a WestSea-re. Ugyanebben a levelében Portugália beleegyezett, hogy lemond az EUMSZ 342. cikkéből eredő jogairól az 1/1958 rendelet (3) 3. cikkével kapcsolatban, és elfogadtatja ezt a határozatot, majd angol nyelven értesítést küld róla.

(7)

Az ENVC egy portugál hajógyár volt, amelyet 1944-ben alapítottak és 1975-ben államosítottak. Teljes mértékben állami tulajdonban volt az EMPORDEF-en – Empresa Portuguesa de Defesa (SGPS), S.A. (a továbbiakban: EMPORDEF), egy 100 %-os állami tulajdonban lévő holdingtársaságon keresztül, amely számos állami tulajdonú vállalatot irányít a védelmi szektorban.

(8)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat időpontjában (lásd a fenti (3) preambulumbekezdést) az ENVC 638 alkalmazottat foglalkoztatott, és az egyetlen olyan hajógyár volt Portugáliában, amely képes volt hadihajókat építeni (4). Az ENVC hajógyártási portfóliója abban az időben két aszfaltszállító hajó építésére korlátozódott, amelyeket a Petróleos de Venezuela S.A (a továbbiakban: PDVSA), egy 100 %-ban a venezuelai állam tulajdonában lévő vállalat megrendelésére készítettek.

(9)

Az ENVC koncessziós területen dolgozott. A koncessziót először 1946-ban adták meg az ENVC számára, ezt követően pedig 1948-ban, 1949-ben, majd 1974-ben módosították. 1989-ben a koncessziós területet kibővítették és a koncesszió időtartamát – amely eredetileg 2006-ban járt volna le – 2031-ig meghosszabbították (5).

(10)

Az eljárás megindításáról szóló határozat időpontjában az ENVC még mindig aktív volt a piacon. A 2012. augusztus 13-i 186/2012 számú törvényerejű rendelettel a kormány úgy határozott, hogy újraprivatizálja a vállalatot (6).

(11)

A privatizációs folyamatra a portugál privatizációs törvény keretében került sor (7). A folyamatra vonatkozó különleges szabályok, azaz a 186/2012 számú törvényerejű rendelet és a Miniszterek Tanácsának 73/2012 számú állásfoglalása 2012. augusztus 13-án, illetve 29-én kerültek kihirdetésre Portugália Hivatalos Közlönyében (8). A Miniszterek Tanácsának 73/2012 számú állásfoglalása kifejtette, hogy a privatizációt közvetlen értékesítés – és nem pályázati eljárás – útján kell végrehajtani az ENVC részvénytőkéje 95 %-áig.

(12)

Portugália jelezte, hogy az EMPORDEF és pénzügyi tanácsadója több mint 70 potenciális befektetőt azonosított. Három befektető nyújtott be kötelező erejű ajánlatot a 2012. november 5-i határidőig, ebből azonban csak kettő minősült megfelelőnek: a brazil Rio Nave Serviços Navais és az orosz JSC River Sea Industrial Trading ajánlata (9).

(13)

A Miniszterek Tanácsának 2013. április 17-i 27/2013 számú állásfoglalásában a portugál kormány úgy határozott, hogy elutasítja a JSC River Sea Industrial Trading egyetlen érvényes ajánlatát (a Rio Nave Serviços Navais ajánlata időközben lejárt) azzal érvelve, hogy a feltételek túlzóak és nem vállalhatóak.

(14)

2013. július 24-i 98/2013 számú törvényerejű rendeletében a portugál kormány felhatalmazta az ENVC-t, hogy bocsássa rendelkezésre a területet, amelyen működött. A rendelkezésre bocsátási eljárás 2013. július 31-én indult el. Két ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, de csak a Martifer-Energy Systems SGPS, S.A.-nak a Navalria-Docas, Construções e Reparações Navais, S.A.-val (a WestSea közös leányvállalatukon keresztül) közösen benyújtott ajánlata volt elfogadható. Portugália megerősítette, hogy a WestSea ajánlatát 2013. október 11-én kiválasztották.

(15)

Figyelembe véve az ENVC pénzügyi helyzetét, amely 2013 közepére már 264 millió EUR összeget meghaladó veszteséget halmozott fel, a portugál kormány úgy határozott, hogy a Miniszterek Tanácsa 2013. december 5-i 86/2013 számú állásfoglalásával felszámolja az ENVC-t. Ezzel egy időben a kormány utasította az ENVC igazgatótanácsát, hogy kezdje meg a vállalat eszközeinek értékesítését, és átlátható eladással maximalizálja értéküket.

(16)

2014. március 4-én az ENVC közgyűlést tartott, amelyen az EMPORDEF, mint az ENVC egyedüli részvényese, jóváhagyta az ENVC eszközeinek értékesítéséről, valamint az akkor körülbelül 607 munkavállaló elbocsátásáról szóló határozat végrehajtását a vállalat mielőbbi felszámolása és feloszlatása érdekében.

(17)

Miután megtették az ENVC közgyűlése határozatának való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, eladták az eszközöket és elbocsátották a munkavállalókat, a portugál kormány felkérte a Comissão de Recrutamento e Selecção para a Administração Pública-t – CRESAP (a vezető beosztású közigazgatási tisztviselőket kiválasztó és toborzó portugál ügynökség), hogy jelölje ki az ENVC felszámolását végző felszámolási csoportot. A portugál hatóságok megerősítették, hogy az ENVC-t az elkövetkezendő hónapokban felszámolják.

(18)

A Portugália által a hivatalos vizsgálati eljárás során benyújtott információk alapján úgy tűnik, hogy az ENVC korábban számos támogatási intézkedésben részesült („a korábbi intézkedések”).

(19)

Néhány korábbi intézkedést az EMPORDEF vagy a portugál államkincstár biztosított az ENVC működési költségeinek és/vagy veszteségeinek fedezésére 2006 és 2013 között. Ezen intézkedéseket az alábbi 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat

Korábbi intézkedések az ENVC működési költségeinek és/vagy veszteségeinek fedezésére

(20)

2006. május 11-én az ENVC közgyűlése (amelynek egyetlen tagja az EMPORDEF volt) úgy határozott, hogy 24,875 millió EUR értékű tőkeemelést hajt végre az ENVC társaságban (a továbbiakban: a 2006. évi tőkeemelés) (10). Portugália szerint a 2006. évi tőkeemelésre azért volt szükség, hogy lehetővé tegye az ENVC számára, hogy teljesítse pénzügyi és kereskedelmi kötelezettségeit (különösen a portugál haditengerészettel szemben), és azt az ENVC 2005. augusztus 17-i szerkezetátalakítási tervének (lásd alább a (47) preambulumbekezdést) figyelembevételével végezték el. Portugália továbbá megállapítja, hogy a 2006. évi tőkeemelésre a portugál társasági törvény („Código das Sociedades Comerciais”) 35. cikkének való megfelelés érdekében volt szükség, aminek alternatívája az ENVC tőkéjének leszállítása vagy a vállalat felszámolása lett volna.

(21)

2012-ben és 2013 elején számos bank megtagadta, hogy hitelt nyújtson az ENVC-nek, és arra csak az EMPORDEF-fel összefüggésben volt hajlandó. Következésképpen, az ENVC tevékenységei folytatásának biztosítása érdekében az EMPORDEF – egyedüli részvényeseként – pénzügyi támogatást biztosított az ENVC számára több kamatozó hitel formájában összesen 101 118 066,03 EUR összegben („a 2012. és 2013. évi hitelek”) (11). Portugália kifejti, hogy a hiteleket a működési költségek fedezésére és a meglévő banki hitelek megújításának biztosítása érdekében nyújtották. A 2012. és 2013. évi hitelekre vonatkozó kamatokat az egyes szerződésekben határozták meg. Portugália állítása szerint az EMPORDEF által az ENVC-vel szemben alkalmazott kamatok megfeleltek az EMPORDEF számára biztosított hitelekre vonatkozó banki kamatoknak. 2014 februárjától kezdődően az ENVC nem fizette vissza sem a 2012. és 2013. évi hiteleket, sem a kamatokat.

(22)

Végezetül, 2006-ban, 2008-ban, 2010-ben és 2011-ben az ENVC összesen 56 millió EUR támogatást kapott a portugál államkincstártól („Direção-Geral do Tesouro e Finanças” – DGTF) több hitelszerződés formájában (a továbbiakban: a DGTF-hitelek). Portugália kijelenti, hogy az alkalmazott kamatláb az EURIBOR-kamatláb plusz a szerződéstől függően változó kamatrés volt. A DGTF-hiteleket a korábbi fennálló pénzügyi kötelezettségek és az ENVC működéséhez szükséges készpénzigények fedezésére biztosították. Portugália megerősítette, hogy a DGTF-hiteleket nem fizették vissza (12).

(23)

Portugália információt szolgáltatott továbbá több, az ENVC-nek korábban odaítélt más intézkedésről. Az intézkedéseket a 2. táblázat foglalja össze.

2. táblázat

Az ENVC-nek nyújtott más korábbi intézkedések  (13)

(24)

2010-ben az ENVC szerződést kötött a PDVSA-val két aszfaltszállító megépítésére. A szerződéses érték hajónként 64,45 millió EUR volt, összesen 128,9 millió EUR. A beruházási szerződés értelmében a PDVSA-nak a teljes szerződéses érték 10 %-ának megfelelő, azaz 12,89 millió EUR előleget kellett fizetnie az ENVC-nek azzal az előfeltétellel, hogy kap két készenléti hitellevelet, amelyek célja, hogy fedezzék a PDVSA előlegét abban az esetben, ha az ENVC nem teljesítené szerződéses kötelezettségeit. A két készenléti hitellevelet a CGD adta ki az EMPORDEF támogatói nyilatkozatai alapján, és 2014. február 28-án, illetve 2014. március 31-én vonták vissza őket.

(25)

Portugália továbbá kifejti, hogy 2007 és 2011 között az EMPORFED számos egyéb támogatói nyilatkozatot és garanciát bocsátott ki az ENVC és a kereskedelmi bankok közötti pénzügyi megállapodások támogatása céljából (a fenti (24) preambulumbekezdésben és az e preambulumbekezdésben részletezett támogatói nyilatkozatok a továbbiakban együttesen: „a támogatói nyilatkozatok” – értékük összesen 70 792 500 EUR). Portugália megállapítja, hogy az EMPORDEF soha nem számított fel díjat az ENVC-nek a támogatói nyilatkozatokért.

(26)

2000 és 2005 között az ENVC több támogatást kapott hajóépítési tevékenységre összesen 27 129 933,20 EUR összegben (a továbbiakban: a hajóépítési támogatások). Ez az összeg hajók és tartályhajók építésére vonatkozó több vissza nem térítendő támogatásból áll, amelyet Portugália szerint a 87/167/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló 296/89 számú törvényerejű rendelet értelmében biztosítottak (17).

(27)

Az ENVC szakmai továbbképzésre is kapott pénzügyi támogatást összesen 257 791 EUR értékben (a továbbiakban: a szakmai továbbképzési támogatások) 2005-ben és 2006-ban az Európai Szociális Alap által támogatott Foglalkoztatási, Képzési és Szociális Fejlesztési Operatív Program keretében.

(28)

Az Atlântida hajóval kapcsolatban Portugália kifejti, hogy építésére egy nyilvános nemzetközi pályázatot írtak ki 2006-ban, amelyen csak az ENVC és egy másik vállalat indult. Ugyanakkor mindkét ajánlatot elutasították, mert nem feleltek meg a pályázat szükséges követelményeinek. A hajók építésével később bízták meg az ENVC-t az Atlanticoline-nal, az azori-szigeteki óceáni szállításért felelős részvénytársasággal folytatott közvetlen tárgyalások során. Az Atlântida hajó megépítésére vonatkozó szerződés eredeti értéke 39,95 millió EUR volt, amelyet később 45,35 millió EUR-ra növeltek. Egy későbbi időpontban az Atlanticoline megszüntette az ENVC-vel kötött szerződést arra hivatkozva, hogy az Atlântida hajó nem tudta elérni a kikötött sebességet.

(29)

Az Atlanticoline és az ENVC közötti konfliktus megszüntetése érdekében az EMPORDEF 2009. december 23-án egy 37 millió EUR összegű hitelt kapott a CGD-től. A hitelszerződés kikötötte, hogy a hitelt az EMPORDEF arra használhatja, hogy biztosítsa az ENVC számára az Atlanticoline-nal folyamatban lévő eljárásnak a lezárásához szükséges hiteleket. Az alkalmazott kamat 6 havi EURIBOR és egy 2 %-os kamatrés volt (a továbbiakban: hitel az Atlântida hajóhoz).

(30)

A befejezett hajóra 2014 folyamán írtak ki pályázatot. Ezt az értékesítési eljárást nemzeti és nemzetközi lapokban tették közzé, és a pályázat nyertesének kiválasztásakor az ár volt az egyetlen kritérium. A vevővel (Mystic Cruises SA) a 8,75 millió EUR értékű adásvételi megállapodást 2014. szeptember 30-án írták alá.

(31)

2013. január 23-án a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást. Az eljárást megindító határozatában a Bizottság előzetes álláspontja az volt, hogy az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinthető a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004. évi közösségi iránymutatások (18) (a továbbiakban: a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások) értelmében, különösen az ENVC jelentős veszteségeit tekintve legalább 2000 óta.

(32)

Bár az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kiemelte, hogy csak korlátozott információ állt rendelkezésére a korábbi intézkedésekkel kapcsolatban, arra az előzetes álláspontra jutott, hogy mindegyik tartalmazott állami forrásokat, és az államnak tulajdoníthatók (19). A Bizottság azt az előzetes következtetést is levonta, hogy a korábbi intézkedések indokolatlan előnyt biztosítottak az ENVC-nek, mivel nem valószínű, hogy bármely ésszerűen eljáró magánszereplő biztosította volna ezeket a korábbi intézkedéseket az EMVC számára, figyelembe véve az ENVC akkori nehézségeit. Ez az előny a jellegét tekintve szelektív lenne, mert az ENVC az egyetlen kedvezményezettje.

(33)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a korábbi intézkedések valószínűleg érintették a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az ENVC versenyben állt az Európai Unió más tagállamainak, valamint a világ más részeinek hajógyáraival. A korábbi intézkedések így lehetővé tették, hogy az ENVC folytassa a működését, és ne kelljen szembenéznie – mint a többi vetélytársnak – a rossz pénzügyi eredményeiből általában fakadó következményekkel.

(34)

A fentiek alapján a Bizottságnak az az előzetes álláspontja, hogy a korábbi intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek. Továbbá, mivel a korábbi intézkedéseket jogellenesen, az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési és felfüggesztési kötelezettségek megszegésével nyújthatták, a Bizottság megállapította, hogy ezek jogszerűtlen állami támogatásnak minősülhetnek.

(35)

A Bizottság emellett hangot adott kételyeinek azzal kapcsolatban, hogy a korábbi intézkedések összeegyeztethetőek-e a belső piaccal, különösen mivel a portugál hatóságok nem adták meg az összeegyeztethetőség lehetséges indokait.

(36)

A Bizottság mindazonáltal megvizsgálta, hogy a korábbi intézkedésekre prima facie alkalmazható lenne-e az összeegyeztethetőség EUMSZ-ben megállapított bármely lehetséges jogalapja. Miután elvetette az EUMSZ 107. cikke (2) bekezdésében megállapított kivételek alkalmazhatóságát, a Bizottság előzetesen megállapította, hogy kizárólag az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában megállapított kivétel alkalmazható.

(37)

A Bizottság megállapította, hogy a korábbi intézkedéseket vélhetően nem a hajóépítő iparra vonatkozó, a korábbi intézkedések odaítélésének időpontjában érvényes konkrét állami támogatási szabályok, azaz a hajóépítéshez nyújtott állami támogatások keretszabálya (20), illetve annak előzményei szerint adták meg (21). Figyelembe véve, hogy a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások szerint az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalatnak számított a korábbi intézkedések odaítélésének időpontjában, a Bizottság megjegyezte, hogy az egyetlen összeegyeztethetőségi alapnak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatás tűnt, vagyis a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások tűntek.

(38)

A Bizottság megállapította, hogy a jelek szerint nem teljesültek a megmentési célú támogatásra vonatkozó, a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 3.1. szakaszában foglalt feltételek. Továbbá, a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 3.2. pontjának meghatározása szerinti szerkezetátalakítási támogatással kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy Portugália nem bizonyította, hogy a korábbi intézkedések szerkezetátalakítási támogatássá minősítéséhez szükséges elemek (szerkezetátalakítási terv, saját hozzájárulás, kompenzációs intézkedések stb.) fennálltak. A Bizottságnak ezért nincs bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy a korábbi intézkedések megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásként összeegyeztethetőek-e a belső piaccal a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások alapján.

(39)

A fentiek alapján a Bizottság kétségét fejezte ki az ENVC javára meghozott korábbi intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(40)

Emellett a Bizottság több észrevételt tett a Portugália által az ENVC privatizációjával kapcsolatban tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. Bár az ENVC privatizációját kísérő tervezett intézkedések nem képezték az eljárás megindításáról szóló határozat részét, a Bizottság, figyelembe véve az ENVC gazdasági helyzetét és a tervezett intézkedések jellegét, valószínűnek tartja, hogy az intézkedések állami támogatást tartalmazhatnak. Ugyanakkor a Bizottság megállapítja, hogy Portugália elutasította az ENVC privatizációjával kapcsolatos egyetlen érvényes ajánlatot, és helyette a vállalat felszámolása mellett döntött (lásd fentebb a (14)–(15) preambulumbekezdést). Ennek alapján a Bizottság tudomásul veszi, hogy az ENVC privatizációjával kapcsolatos tervezett intézkedéseket nem hozták meg, és ezért azok e határozatban nem kerülnek figyelembevételre.

(41)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozattal kapcsolatos észrevételeiben Portugália megjegyezte, hogy az ENVC által 2000, és különösen 2009 óta felhalmozott veszteségek ellenére a vállalatnak a megfelelő eszközök biztosításával történő életben tartása ésszerű választás volt az EMPORDEF részéről összhangban a piacgazdasági szereplő elvével.

(42)

Az ENVC nehézségeit illetően Portugália megjegyezte, hogy pénzügyi helyzetének súlyossága csak 2009–2010-ben vált nyilvánvalóvá, és visszafordíthatatlanságát csak a vállalat 2012. évi éves beszámolójában ismerték fel.

(43)

Portugália azt is kifejtette, hogy a 2006. évi tőkeemelésre a portugál társasági törvény 35. cikkének alapján fennálló jogi kötelezettség miatt volt szükség. A rendelkezés értelmében ha egy adott vállalat részvénytőkéjének fele elveszik, akkor i. a vállalatot fel kell számolni; ii. a részvénytőkét a vállalat saját tőkéjénél (capital próprio) nem alacsonyabb mértékben kell csökkenteni; vagy iii. a vállalat részvényeseinek hozzá kell járulniuk a részvénytőkéhez. Ez volt az alapja az ENVC részvényesei azon 2006-os döntésének, hogy 24,875 millió EUR tőkét injektálnak a vállalatba.

(44)

Portugália szerint ezt a döntést abban a meggyőződésben hozták, hogy a portugál társasági törvény 35. cikke értelmében fennálló alternatív megoldások nem tennék lehetővé, hogy az ENVC teljesítse pénzügyi és kereskedelmi kötelezettségeit (különösen a portugál haditengerészettel szemben). 2006-ban az ENVC megrendelési nyilvántartásában 15 építési projekt szerepelt összesen 386 millió EUR összegben.

(45)

Portugália azt állítja, hogy egy piacgazdasági befektető is az ENVC tőkéjének növelése mellett döntött volna, lehetővé téve a további működés folytatását, megerősítve ezzel a versenyképességét a hajóépítési piacon.

(46)

2014. február 14-i beadványában Portugália jelezte, hogy a 2006. évi tőkeemelésre vonatkozó döntés esetében nem csak a vállalat portfólióját, hanem az ENVC 2005 augusztusi szerkezetátalakítási tervét is figyelembe vették.

(47)

A szerkezetátalakítási tervet, amelynek vázlatát szintén benyújtották, a Banco Português de Investimento S.A. (a továbbiakban: BPI) készítette és a 2005–2009-es időszakra vonatkozott. A szerkezetátalakítási terv szerint az ENVC-nek a katonai tevékenységekre kellene összpontosítania az életképesség helyreállítása érdekében, ugyanakkor a terv elismerte, hogy az ENVC pénzügyi és gazdasági fenntarthatósága az irányítási kapacitás, a meglévő szerződések teljesítése, valamint a hajóépítési piac alakulásának függvénye is.

(48)

A szerkezetátalakítási terv nem számszerűsítette az ENVC számára abban az időpontban rendelkezésre álló szerződések nemteljesítésének költségeit. Ugyanakkor a vállalat megszüntetésének költségeit (beleértve a munkavállalók elbocsátását és a kötelezettségek rendezését) 175 millió EUR-ra becsülték. Portugália szerint, figyelembe véve, hogy a felszámolás hátrányosabb lett volna a tőkeemelésnél, az első opciót elvetették.

(49)

Portugália továbbá kifejti, hogy a szerkezetátalakítási terv szerint az ENVC-nek szüksége volt támogatásra, mivel a vállalat egyedül nem tudta folytatni a tevékenységét 2005–2007-ben. Portugália ugyanakkor megállapítja, hogy az Inspecção-Geral de Finanças – IGF (a portugál állami vállalatok felügyeletével megbízott szervezet) 2009. évi jelentse szerint az ENVC szerkezetátalakítási tervét nem megfelelően hajtották végre, és a 2008–2011-es időszakra vonatkozó pénzügyi és gazdasági előrejelzések túl optimisták voltak.

(50)

A 2012. és 2013. évi hitelekkel kapcsolatban Portugália megjegyzi, hogy az ENVC-re vonatkozó kamatok azonosak voltak az EMPORDEF piacról szerzett kamataival. Ezért a kamatokat piaci feltételek mellett határozták meg, és támogatástól mentesek. Portugália szerint, mivel az EMPORDEF az ENCV egyedüli részvényese, végső fokon ő tekinthető felelősnek az ENVC adósságaiért és kötelezettségeiért. Portugália ezért azt állítja, hogy az EMPODEF nem növelte kockázatát azáltal, hogy azt átruházta az ENVC-re a 2012. és 2013. évi hitelekkel.

(51)

2014. február 14-i beadványában Portugália tisztázta, hogy 2014 februárjától az ENVC nem fizette vissza sem a 2012. és 2013. évi hiteleket, sem a kamatokat. Portugália továbbá megállapította, hogy az ENVC számára biztosított hiteleket szükség esetén az EMPORDEF által kiadott támogatói nyilatkozatok kísérték.

(52)

A 2006-ban, 2008-ban, 2010-ben és 2011-ben odaítélt DGTF-hiteleket illetően Portugália azon a véleményen van, hogy azokat piaci feltételek mellett biztosították, mivel az alkalmazott kamat EURIBOR-kamatráta és a hitelszerződéstől függően változó kamatrés volt. Portugália azt is megállapította, hogy a DGTF-hiteleket az ENVC megrendelési nyilvántartásának figyelembe vételével nyújtották, amely alapján ésszerű várakozás volt, hogy az ENVC vissza tudja majd fizetni a hiteleket.

(53)

Portugália hangsúlyozta továbbá, hogy a támogatói nyilatkozatok kiállítása bevett gyakorlat magántársaságok között, és célja, hogy hozzáférést biztosítson a pénzpiacokhoz az alacsonyabb hitelfelvevő kapacitással rendelkező vállalatok számára. Portugália megállapítja, hogy minden esetben az EMPORDEF tekinthető felelősnek végső fokon az ENVC adósságaiért, lévén, hogy ő az egyedüli részvényese. Portugália mindenesetre elismeri, hogy az EMPORDEF soha nem kötelezte díjfizetésre az ENVC-t a támogatói nyilatkozatokért.

(54)

A hajóépítési támogatások tekintetében Portugália azt állítja, hogy azokat a – 87/167/EGK irányelv végrehajtásáról szóló – 296/89 számú törvényerejű rendelet alapján biztosították, és ezért a hajóépítő ipar számára nyújtott összeegyeztethető támogatásnak minősülnek. A szakmai továbbképzési támogatásokat illetően Portugália azt állítja, hogy azokat a szabályozási feltételeknek megfelelő összes vállalat megkapta, és ezért nem biztosítottak indokolatlan szelektív előnyt az ENVC számára.

(55)

Az Atlântida hajóval kapcsolatban Portugália megállapítja, hogy 2012 júniusában piaci értékét 29,24 millió EUR-ra becsülték, figyelembe véve többek között a gazdasági elavulást és a fizikai és funkcionális amortizációt. Ebben az összefüggésben Portugália azt állítja, hogy nincs ok azt gondolni, hogy a hajó megépítése indokolatlan előnyt jelentett volna az ENVC számára, mivel az építési költség meghaladta a szerződéses árat.

(56)

Ez a határozat kiindulásképpen azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül-e (22). Ezt követően elemzi, hogy a vizsgált intézkedések vajon az ENVC-nek nyújtott állami támogatásnak minősülnek-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében, és vajon az ilyen támogatás – amennyiben létezik – jogszerű-e, illetve összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(57)

A fenti (42) preambulumbekezdésben megállapítottakkal összhangban Portugália azt állítja, hogy az ENVC pénzügyi helyzetének súlyossága csak 2009–2010-ben vált nyilvánvalóvá, és visszafordíthatatlanságát csak a vállalat 2012. évi éves beszámolójában ismerték fel.

(58)

A Bizottság megismételte az eljárás megindításáról szóló határozatában foglalt nézeteit. A 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások 9. preambulumbekezdése értelmében a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen – akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén – arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét.

(59)

A 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások 10. preambulumbekezdése pontosítja, hogy egy korlátolt felelősségi alapon működő társaság akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el, vagy a hazai jog szerint megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak.

(60)

A 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások 11. preambulumbekezdése hozzáteszi, hogy egy vállalat a 10. premabulumbekezdésben hivatkozott feltételek teljesülése hiányában is nehézségben lévőnek tekinthető, különösen akkor, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint pl. a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték.

(61)

A Bizottság megállapítja, hogy az ENVC egy korlátolt felelősségi alapon működő társaság, amely folyamatosan jelentős veszteségeket könyvel el legalább 2000 óta (lásd az alábbi 3. táblázatot):

3. táblázat

Az ENVC nettó eredménye 2000 és 2013 között

(62)

Az ENVC jelentős veszteségei mellett, ami az első jele annak, hogy egy vállalat nehéz helyzetben van, jelen vannak a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások érelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozások egyéb szokásos jelei is. Az ENVC forgalma például folyamatosan csökkent legalább 2008 óta, az az évi 129,62 millió EUR-ról 2009-ben 55,58 EUR-ra, 2010-ben 20,22 millió EUR-ra, és 2011-ben 15,11 millió EUR-ra. Bár 2012-ben nőtt a forgalom (30,38 millió EUR) egy logisztikai segédhajóval kapcsolatos kiegészítő munkáknak köszönhetően (23), ez egy egyszeri esemény volt, és a 2013-as forgalom ismét zuhanásba kezdett és 3,79 millió EUR-n állapodott meg.

(63)

Emellett az ENVC-nek legalább 2009 óta negatív a saját tőkéje: – 25,62 millió EUR 2009-ben, – 74,49 millió EUR 2010-ben, – 129,63 millió EUR 2011-ben, – 142,45 millió EUR 2012-ben és – 193,46 millió EUR 2013-ban (24).

(64)

Portugália szerint (lásd fentebb a (43) preambulumbekezdést) a 2006. évi tőkeemelésre a portugál társasági törvény 35. cikkének való megfelelés érdekében is szükség volt, amelynek alternatívája az ENVC tőkéjének leszállítása vagy a vállalat felszámolása lett volna. Emellett a BPI által 2005 augusztusában készített szerkezetátalakítási terv (lásd fentebb a (47) preambulumbekezdést) rávilágít, hogy az ENVC 2003 vége óta technikai csődhelyzetben (falência técnica) volt. Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy az IGF 2009. évi jelentése azt mutatja, hogy 2005. december 31-én és 2008 végén az ENVC ismét technikai csődhelyzetben volt. Ezért úgy tűnik, hogy azokban az időpontokban, amikor az ENVC technikai csődhelyzetben volt, a csőd minden jelét mutatta, kivéve, hogy formálisan nem nyilvánította fizetésképtelennek az illetékes bíróság. Ez arra enged következtetni, hogy a vállalat a hazai jog szerint megfelelt a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak, összhangban a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások 10. preambulumbekezdésével legalább 2003, 2005 és 2008 végén.

(65)

A fentiek fényében a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az ENVC a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalat volt abban az időpontban, amikor a korábbi intézkedéseket nyújtották.

(66)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(67)

Az állami támogatás esetleges jelenlétének megállapítása érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az azonosított intézkedések esetében teljesülnek-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt halmozott feltételek (azaz az állami forrásokból történő kifizetés, a szelektív előny, a verseny potenciális torzulása és az EU-n belüli kereskedelemre gyakorolt hatás).

(68)

A Bizottság már megállapította, hogy Portugália nem vitatja a hajóépítési támogatások állami támogatás jellegét, mivel azokat – a portugál hatóságok szerint – a 87/167/EGK irányelv végrehajtásáról szóló 296/89 számú törvényerejű rendelet értelmében biztosították. A Bizottság az alábbi 6.4. szakaszban fogja vizsgálni ezeknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(69)

A 2005-ben és 2006-ban 257 791 EUR értékben nyújtott szakmai továbbképzési támogatásokkal kapcsolatban Portugália kijelenti, hogy ezeket az Európai Szociális Alap által finanszírozott Foglalkoztatási, Képzési és Szociális Fejlesztési Operatív Program keretében biztosították. A Bizottság megjegyzi, hogy ezek az alapok per se állami támogatásnak minősülnek, mivel ezeket a tagállamok biztosították a 2000–2006-os Strukturális Alapok keretében. A Bizottság ezért az alábbi 6.4. szakaszban közvetlenül fogja vizsgálni ezeknek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(70)

Portugália nem vitatja a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatában szereplő előzetes megállapításait az állami források jelenlétét és az államnak való betudhatóságot illetően.

(71)

A Bizottság elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a DGTF-hiteleket, a hajóépítési támogatásokat és a szakmai továbbképzési támogatásokat közvetlenül az állami költségvetésből biztosították (elsősorban a DGTF-en keresztül), és ezért nem kétséges, hogy a korábbi intézkedések állami forrásokat tartalmaznak és az államnak tudhatók be.

(72)

Az EMPORDEF-et illetően a Bizottság szintén úgy véli, hogy tevékenysége állami forrásokat is érintett (mivel az EMPORDEF költségvetését közvetlenül az állam biztosítja), és tevékenysége az államnak tudható be a Stardust Marine ítélkezési gyakorlat értelmében (25). A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy ez egy 100 %-os állami tulajdonban lévő holdingtársaság: az EMPORDEF egyedüli részvényese az állam részéről a DGTF. Ezenkívül az EMPORDEF pénzügyi felügyelet tekintetében a Pénzügyi és Közigazgatási Minisztérium, ágazati felügyelet tekintetében pedig a Honvédelmi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt áll (26).

(73)

Emellett – az EMPORDEF honlapja szerint – működése megfelel az egyedüli részvényese, azaz az állam által meghatározott célkitűzéseknek, politikáknak és céloknak (27). Ezenkívül az EMPORDEF elnökét és ügyvezető igazgatóját közvetlenül a honvédelmi miniszter nevezi ki (28).

(74)

A fentiek mellett az ENVC tervezett privatizációjára vonatkozó szabályok (lásd a fenti 2.2. szakaszt) egyértelműen jelezték, hogy a végső döntést a portugál kormánynak, és nem az EMPORDEF-nek kell meghoznia. Közvetett bizonyítékként a Bizottság megállapítja, hogy 2012. január 4-én a portugál Honvédelmi Minisztérium sajtóközleményében az alábbiakat írta: „2011. július 2-án a Honvédelmi Minisztérium úgy határozott, hogy felfüggeszti az [ENVC] leszerelését. Augusztusban a Honvédelmi Minisztérium megbízta az EMPORDEF új vezetőségét, hogy megoldást találjon az ENVC leszerelésének és bezárásának elkerülésére.” (29) Emellett a Honvédelmi Minisztérium számos alkalommal bejelentette, hogy milyen lépéseket kell tenni az ENVC tervezett privatizációjával kapcsolatban (30). A privatizációs tervek elvetését követően a portugál kormány felhatalmazta az EMPORDEF-et, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket az ENVC-vel kapcsolatban (31).

(75)

A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy az EMPORDEF intézkedései az államnak tudhatók be, és az ENVC számára biztosított korábbi intézkedések állami forrásokat tartalmaztak.

(76)

Azt a kérdést illetően, hogy a korábbi intézkedések indokolatlan szelektív előnyt biztosítottak-e az ENVC számára, a Bizottság megállapítja, hogy Portugália szerint a legtöbb korábbi intézkedés esetében ez nem így volt, mivel azok összhangban vannak a piacgazdasági szereplő elvével.

(77)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság jelezte, hogy az akkor rendelkezésre álló korlátozott információ ellenére nem valószínű, hogy bármely ésszerűen eljáró magánszereplő biztosította volna ezeket a korábbi intézkedéseket az ENVC számára. Valójában, tekintettel az ENVC akkori nehéz helyzetére, a Bizottság azon az előzetes állásponton volt, hogy egy piaci körülmények között működő ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő nem biztosított volna ilyen finanszírozást egy olyan vállalatnak, mint az ENVC. A Bizottság előzetesen megállapította azt is, hogy az előny jellegét tekintve szelektív lenne, mert az ENVC volt az egyetlen kedvezményezettje.

(78)

A 2006. évi tőkeemelés tekintetében a Bizottság nem osztja Portugália azon véleményét, hogy egy piacgazdasági szereplő az ENVC tőkéjének emelése mellett döntött volna – a felszámolás helyett – annak érdekében, hogy a vállalat tovább működhessen a hajógyártási piacon, figyelembe véve különösen, hogy abban az időben a megrendelési nyilvántartás 15 építési projektet tartalmazott összesen 386 millió EUR értékben (lásd fentebb a (44) preambulumbekezdést).

(79)

A Bizottság elsősorban megállapítja, hogy egy ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő mérlegelte volna, hogy a vállalat felszámolása vagy a további tőketámogatás biztosítása a gazdaságilag ésszerűbb döntés, figyelembe véve az ENVC rossz pénzügyi teljesítményét 2000 és 2006 között, valamint az állam által az ENVC-nek a 2006. évi tőkeemelés előtt biztosított intézkedéseket (többek között a 2006 január/februárban nyújtott 30 millió EUR értékű DGTF-hiteleket, a több mint 27 millió EUR összegű hajógyártási támogatásokat, valamint a szakmai továbbképzési támogatásokat).

(80)

Bár a megrendelési nyilvántartásban szereplő összeg meghaladta a korábbi intézkedésekből származó összeget, a Bizottság azon a véleményen van, hogy egy ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő annak valószínűségét is mérlegelte volna, hogy vajon az ENVC nyereségesen és/vagy a szerződéses határidő betartásával el tudja-e végezni a feladatokat a bírságok elkerülése érdekében (32). A Portugália által benyújtott információk alapján semmi nem utal arra, hogy az EMPORDEF mérlegelte volna ezeket a kérdéseket a 2006. évi tőkeemelés végrehajtása időpontjában.

(81)

Portugália emellett megjegyzi, hogy a BPI által 2005 augusztusában készített szerkezetátalakítási terv 175 millió EUR-ra becsüli az ENVC bezárásával kapcsolatos költségeket. Portugália szerint, figyelembe véve, hogy a felszámolás hátrányosabb lett volna a tőkeemelésnél, az első opciót elvetették.

(82)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a BPI által a szerkezetátalakítási tervbe foglalt becslést bizonyítékokkal nem támasztották alá. Ennek alapján a Bizottság nem tudja értékelni a becslés pontosságát és megállapítani, hogy gazdaságilag vajon tényleg ésszerűbb döntés volt-e az EMPORDEF számára a tőkeemelés a vállalat felszámolása helyett.

(83)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a BPI által készített szerkezetátalakítási terv szerint az ENVC önmagában nem rendelkezett olyan kapacitással, hogy ismét életképessé váljon, és hogy ehhez alaphelyzetben 45–50 millió EUR, pesszimista forgatókönyv szerint 70–80 millió EUR külső finanszírozásra lett volna szüksége. A 2006. évi tőkeemelés összege (24,875 millió EUR) jelentősen elmarad ezektől a becslésektől, és nem tette volna lehetővé, hogy az ENVC ismét életképessé váljon.

(84)

Végezetül a Bizottság tudomásul veszi, hogy az ENVC-nek mélyreható szerkezetátalakításra volt szüksége, amit a BPI által készített szerkezetátalakítási terv is elismer. Bár a szerkezetátalakítási terv csak egy tervezet volt, így is jól mutatta az ENVC nehézségeit, valamint hogy további külső finanszírozásra lenne szükség. Ugyanakkor a szerkezetátalakítási terv egyértelművé teszi, hogy az ENVC életképessé válása jelentős mértékben függ attól, hogy a vállalat vezetése képes-e teljesíteni a megkötött szerződéseket, valamint hogy hogyan alakul a hajógyártási piac. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy Portugália nem szolgáltatott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az EMPORDEF mérlegelte volna ezeket a kérdéseket a 2006. évi tőkeemelés végrehajtása kapcsán, amely mindenképp elmaradt volna attól az összegtől, amelyre a szerkezetátalakítási terv szerint a vállalat újra életképessé tételéhez szükség lett volna.

(85)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy egy körültekintő gazdasági szereplő nem hajtotta volna végre a 2006. évi tőkeemelést, és ezért az indokolatlan előnyt jelentett az ENVC számára.

(86)

Az EMPORDEF által 101 118 066,03 EUR összegben biztosított 2012. és 2013. évi hitelek tekintetében a Portugália által nyújtott információk alapján kiderül, hogy 2012-ben az EMPORDEF 70 szerződést írt alá az ENVC-vel, tipikusan rövid távú, 90 napos futamidővel. A kölcsönök több különböző összegről szóltak különböző kamatokkal, főleg 3 havi EURIBOR-kamatlábbal és egy árréssel. Ugyanakkor egyes szerződésekre rögzített kamatlábak vonatkoztak, különösen a 2012. október után aláírt szerződések esetében (lásd a 2012. március 30-án aláírt 16,7 millió EUR összegű szerződést 2 %-os kamattal, a 2012. november 2-án aláírt 10,570 millió EUR összegű szerződést 5,871 %-os kamattal vagy a 2012. december 1-jén aláírt 1 millió EUR összegű szerződést 5,871 %-os kamattal). Úgy tűnik továbbá, hogy a hitelszerződések nem voltak fedezettel biztosítva.

(87)

Portugália szerint a DGTF-hitelek nem tartalmaztak támogatást, mivel az EMPORDEF ugyanazokat a kamatokat alkalmazta az ENVC-re, amelyeket a piacról kapott. Mivel az EMPORDEF felelős az ENVC adósságaiért és kötelezettségeiért, lévén hogy ő az egyedüli részvényese, Portugália szerint az EMPORDEF nem növelte saját kockázatait azáltal, hogy átruházta azokat az ENVC-re.

(88)

Először is, nem tűnik úgy, hogy az EMPORDEF lenne felelős az ENVC összes adósságáért és kötelezettségéért, mivel mind az EMPORDEF, mind az ENVC korlátolt felelősségi alapon működő társaságok („sociedade anónima”). Általános szabályként korlátolt felelősségi alapon működő társaságok esetében a tagok (részvényesek) felelőssége a portugál társasági törvény 271. cikke értelmében a részvények névértékére korlátozódik (33). Ennek alapján az ENVC-nek biztosított 2012. és 2013. évi hitelekkel az EMPORDEF további kockázatot vállalt, amely túllépi a vállalatbeli részvények mértékét.

(89)

Mindenesetre a fentiektől függetlenül a Bizottság úgy véli, hogy az EMPORDEF nem ésszerű piacgazdasági befektetőként járt el a 2012. és 2013. évi hitelek ENVC számára történő biztosítása idején. Abban az időben az ENVC rendkívül nehéz gazdasági helyzetben volt: veszteségei a megelőző évben elérték a 22,70 millió EUR-t (lásd a fenti 3. táblázatot), és negatív saját tőkéje -129, 63 millió EUR volt (lásd fentebb a (63) preambulumbekezdést). Az ENVC nehézségeit figyelembe véve a Bizottság úgy véli, hogy egy piacgazdasági befektető felmérte volna az ENVC pénzügyi helyzetét, és megvizsgálta volna, hogy a vállalat képes-e visszafizetni a kölcsönöket és a kamatokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapítja, hogy számos pénzügyi intézmény – amelyekkel kapcsolatban a Bizottságnak nincs oka feltételezni, hogy nem piaci befektetőként jártak volna el – elutasította, hogy hitelt nyújtson közvetlenül az ENVC számára. Ez önmagában is azt mutatja, hogy a piac már nem hitt abban, hogy az ENVC vissza tudná fizetni a kölcsönöket.

(90)

Egyszerűen átvéve azokat a kamatokat, amelyet a piacon felvett hitelért kapott, az EMPORDEF jogosulatlan előnyhöz juttatta az ENVC-t, mivel ez utóbbi nem érte volna el ezeket a feltételeket – valójában az ENVC semmilyen hitelt nem kapott a piactól. Bár az EMPORDEF által az ENVC számára meghatározott kamatok némelyike viszonylag magasnak tűnhetett (pl. a 3 havi EURIBOR plusz 8,431 % a 2012. május 30-án aláírt szerződés esetében), a Bizottság szerint egy magán pénzügyi intézmény sem nyújtott volna ilyen hitelt fedezet nélkül egy egyértelműen nehézségekkel küzdő vállalat számára.

(91)

A Bizottság azt is megállapítja, hogy amint az első szerződések elérték a 90 napos lejárati határidőt, az EMPORDEF-nek látnia kellett volna, hogy az ENVC nem fizette vissza a tőkét, és nem fizetett kamatot sem (lásd fentebb az (51) preambulumbekezdést). Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy egy ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő nem nyújtott volna további hiteleket az ENVC számára.

(92)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a 2012. és 2013. évi hitelek indokolatlan előnyt nyújtottak az ENVC számára.

(93)

A Bizottság most megvizsgálja, hogy az 56 millió EUR összegű DGTF-hitelek indokolatlan előnyt nyújtottak-e az ENVC számára. Portugália jelzi, hogy ezeknek a hiteleknek a kamata 6 havi EURIBOR és a hitelszerződéstől függően változó kamatrés volt. Portugália szerint ez az ellentételezés megfelelő lenne egy befektető számára, ezért kizárja a jogosulatlan előny és az állami támogatás meglétét. Portugália megjegyzi továbbá, hogy a DGTF-hiteleket az ENVC megrendelési nyilvántartásának figyelembevételével nyújtották.

(94)

A Bizottság nem osztja Portugáliának azon véleményét, hogy egy 6 havi EURIBOR-nak és egy változó kamatrésnek megfelelő kamat miatt a DGTF-hitelek a piacnak megfelelőek voltak. Az alábbi 4. táblázat bemutatja a DGTF-hitelekre vonatkozó teljes kamatot aláírásuk időpontjában:

4. táblázat

A DGTF hitelekre vonatkozó teljes kamat

(95)

A DGTF-hitelekre vonatkozó kamatok piaci megfelelőségének meghatározása érdekében a Bizottság az akkor alkalmazandó szabályokból eredő referencia-kamatlábakat fogja használni a rendelkezésre álló legjobb megközelítésként.

(96)

Először is, ahogy a fenti 6.1. szakaszban olvasható, a Bizottság úgy véli, hogy 2006-ban és 2008-ban az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalatnak volt tekinthető. Különösen a 2006. évi DGTF-hitellel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy az IGF 2009. évi jelentése szerint 2005. december 31-én az ENVC technikai csődhelyzetben volt. A 2008. évi DGTF-hitellel kapcsolatban ugyanez a jelentés megállapítja, hogy 2008 végén az ENVC ismételten technikai csődhelyzetben volt (lásd fentebb a (64) preambulumbekezdést).

(97)

Különösen a 2006. évi DGTF-hitellel kapcsolatban az akkor hatályos, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló 1997. évi bizottsági közlemény (36) megállapította, hogy az alapkamatláb (2006 januárjában Portugáliában 3,70 %) (37) különleges kockázatot jelentő helyzetekben a 400 bázispontot elérő vagy azt meghaladó értékű prémiummal emelhető. E tekintetben a Bizottság kiemeli az ENVC akkori nehézségeit, valamint hogy a vállalat technikai csődhelyzetben volt. Emellett, a 2006. évi DGTF-hitelszerződés értelmében, az ENVC hozzájárult, hogy a portugál haditengerészet számára építendő egyes hajók megépítéséből származó bevétel hitelbiztosítékként szolgáljon. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy egy piacorientált hitelező elfogadott volna egy ilyen hitelbiztosítékot, figyelembe véve, hogy az ENVC-nek problémái voltak az építési munkák nyereséggel és/vagy a szerződéses határidők betartásával történő elvégzésével (lásd e tekintetben a (80) preambulumbekezdést és fentebb a 28. lábjegyzetet). Mindenesetre a Bizottság nem rendelkezett bizonyítékkal, amely lehetővé tette volna ezeknek a beruházási szerződéseknek a vizsgálatát. A Bizottság ezért úgy véli, hogy ésszerű lenne egy legalább 400 bázispontos kamatfelár alkalmazása. Ennek következtében az alkalmazandó referenciakamat legalább 7,70 % lenne, amely messze meghaladja a DGTF által valójában alkalmazott 4,198 %-os rátát.

(98)

A 2008. évi DGTF-hitel tekintetében az akkor érvényben lévő, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló 2008. évi bizottsági közlemény (38) megállapította, hogy az alapkamatlábra (2008 decemberében Portugáliában 2,05 %) (39) az érintett vállalkozás hitelminősítésétől és a nyújtott biztosítékoktól függő kamatfelár alkalmazandó. Figyelembe véve az ENVC akkori nehézségeit és a fedezet alacsony szintjét (lásd fentebb a (97) preambulumbekezdést, amely értelemszerűen alkalmazandó), az alkalmazott kamatfelár legalább 1 000 bázispont lenne. Ezek alapján az alkalmazott referencia-kamatláb legalább 12,05 % lenne, amely szintén magasabb, mint a DGTF által valójában alkalmazott 4,417 %.

(99)

A 2010. és 2011. évi DGTF-hitelekkel kapcsolatban a Bizottság megismétli azon véleményét, hogy az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalatnak számított a kölcsönök odaítélésének időpontjában (lásd fentebb 6.1. szakaszt.) Az akkor hatályos, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló 2008. évi bizottsági közlemény szerint a Portugáliára vonatkozó alapkamatláb 1,24 % volt 2008 áprilisában, és 1,49 % volt 2011 áprilisában.

(100)

A 2010. évi DGTF-hitellel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy nincs szigorú fedezet, csupán egy ígért az ENVC részéről, hogy egy, a Honvédelmi Minisztériummal kötött adott keretszerződésből származó bevételeket használja a kölcsön visszafizetésére. Ennek alapján, és figyelembe véve az ENVC akkori nehézségeit, a Bizottság azon a véleményen van, hogy az alkalmazott kamatfelárnak legalább 1 000 bázispontnak kellene lennie. Ezért az alkalmazott referencia-kamatlábnak legalább 11,24 %-nak kellene lennie a DGTF által alkalmazott sokkal alacsonyabb 1,964 % helyett.

(101)

Végezetül, a 2011. évi DGTF-hitelt illetően a Bizottság megállapítja, hogy a 2010. évi DGTF-hitelhez hasonlóan szigorúan véve nincs fedezet, csupán egy ígért az ENVC részéről, hogy egy, a Honvédelmi Minisztériummal kötött adott keretszerződésből származó bevételeket használja a kölcsön visszafizetésére, amit ezen túlmenően meg kellett erősítenie az ENVC igazgatótanácsának és jóvá kellett hagynia a Honvédelmi Minisztériumnak. Nagyon kétséges tehát, hogy ezt a szintű fedezetet megfelelőnek találta-e volna egy piacorientált hitelező. Ezért, mivel a abban az időben az ENVC nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, a Bizottság úgy véli, hogy az alkalmazott kamatfelárnak legalább 1 000 bázispontnak kellene lennie, amely egy legalább 11,49 %-os referencia-kamatlábat eredményezne, amely sokkal magasabb, mint az ENVC-vel szemben valójában alkalmazott kamatok (5,568 % 2011 áprilisában és 5,241 % 2011 júniusában).

(102)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a DGTF-hitelek indokolatlan előnyt nyújtottak az ENVC számára.

(103)

Az EMPORDEF által 2007 és 2011 között kiállított támogatói nyilatkozatokat illetően a Bizottság először is megállapítja, hogy a kezességvállaláshoz nagyon hasonló jellegűek, mert a legtöbb nyilatkozatban az EMPORDEF kifejezetten kijelentette, hogy minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy az ENVC rendelkezésére álljon a szóban forgó hitelszerződés teljesítéséhez szükséges összes eszköz. Ugyanakkor a 2007. január 8-i és 2008. június 26-i támogatói nyilatkozatok szövegezése ettől eltérő. Ezekben a levelekben az EMPORDEF megjegyzi, hogy az ENVC 100 %-os tulajdonában van, és hogy ez a részesedés nem fog csökkenni; különben a hitelt biztosító bank felszólíthatja az ENVC-t hogy fizesse vissza a kölcsönt a lejárati időpont előtt. Pusztán ezen kijelentés alapján a Bizottság nem tekintheti úgy, hogy az EMPORDEF lenne felelős az ENVC nemteljesítése esetén az adott hitelek vonatkozásában, és ezért nem lehet ezeket garanciának tekinteni. Ezért nem állapítható meg, hogy ezek a nyilatkozatok előnyt jelentettek az ENVC számára.

(104)

A többi támogatói nyilatkozatot illetően (vagyis a 2009., 2010. és 2011. évi nyilatkozatokat illetően), mivel az EMPORDEF kijelenti, hogy kész közbelépni, ha az ENVC nem teljesíti az adott hitelszerződést, egyértelműnek tűnik, hogy ezek a kezességvállalással egyenértékűek, mivel az EMPORDEF biztosítja a támogatást nyújtó pénzügyi intézményt arról, hogy minden szükségeset megtesz annak érdekében, hogy az ENVC rendelkezésére álljanak a kölcsön visszafizetéséhez szükséges eszközök. Egy rendes piaci szereplő külön díjat számított volna fel egy ilyen típusú „garanciáért” cserébe, amelyet az EMPORDEF soha nem tett meg annak ellenére, hogy igen jelentős volt a kockázata, hogy az akkori nehéz helyzetét figyelembe véve az ENVC nem lesz képes visszafizetni a hiteleket.

(105)

Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (40) (a továbbiakban: a kezességvállalásról szóló közlemény) 2.2. szakasza értelmében „a kockázatviselést általában megfelelő díjjal ellentételezik. Ha a hitelfelvevő nem köteles díjat fizetni, vagy alacsony összegű díjat fizet, akkor előnyhöz jut. A kezesség nélküli helyzethez képest az állami kezességvállalás lehetővé teszi a hitelfelvevő számára, hogy a pénzpiacokon az általában elérhető pénzügyi feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett jusson hitelhez. Az állami kezességvállalás segítségével a hitelfelvevő jellemzően alacsonyabb kamatot kaphat, illetve kevesebb biztosítékot kínálhat. Egyes esetekben állami kezességvállalás nélkül a hitelfelvevő nem találna olyan pénzügyi intézményt, amely kész lenne bármilyen feltétel mellett is hitelezni.” Meg kell vizsgálni tehát, hogy a kezességvállalás piaci feltételek mellett elvileg hozzáférhető lett-e volna a pénzpiacokról, és hogy megfizették-e piaci prémiumot a kezességvállalásért (41).

(106)

A Bizottság megállapítja, hogy a támogatói nyilatkozatokat nem ellentételezték, és az ENVC nem fizetett semmilyen díjat az EMPORDEF számára. Ezért az EMPORDEF által vállalt kockázatot nem ellentételezték. Ez önmagában elég azon következtetés levonásához, hogy a támogatói nyilatkozatok, amelyek a kezességvállaláshoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, indokolatlan előnyt nyújtottak az ENVC számára.

(107)

Portugália érvelését tekintve, miszerint végső esetben az EMPORDEF mindenképp felelős lett volna az ENVC tartozásaiért, lévén hogy ő az egyedüli részvényese, a Bizottság a (88) preambulumbekezdésben foglalt érvelésére hivatkozik, amely értelemszerűen alkalmazandó.

(108)

Ezért a Bizottság azon a véleményen van, hogy a 2009., 2010. és 2011. évi támogatói nyilatkozatok indokolatlan előnyt nyújtottak az ENVC számára.

(109)

Az Atlântida hajó megépítéséhez biztosított hitel tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy 2009 decemberében az EMPORDEF 37 millió EUR-t biztosított az ENVC számára a CGD-től az Atlanticoline-nal fennálló jogvita rendezésére. Abban az időpontban, amikor az ENVC már nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, egy ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő felmérte volna a vállalat helyzetét és hitel-visszafizetési képességét ahelyett, hogy egyszerűen átutalta volna a pénzt az ENVC-nek. Hasonlóan, egy ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő megvizsgálta volna a művelettel kapcsolatos kockázatot és annak lehetőségét, hogy egy másik vevőnek adják el a hajót – ami 2014 szeptemberében meg is történt (lásd fentebb a (30) preambulumbekezdést). A Bizottság emellett megállapítja, hogy az EMPORDEF számára a hitelt 6 havi EURIBOR plusz 2 % éves kamattal biztosították, amely a szerződés idején 2,993 %-ot jelentett. Ugyanakkor az akkor hatályos, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló 2008. évi bizottsági közlemény szerint 2009 decemberében 1,45 % volt a portugál alapkamatláb, amelyhez legalább egy 1 000 bázispontos kamatfelárat kell hozzáadni figyelembe véve az ENVC nehézségeit és a szigorú fedezet hiányát. Ezért az alkalmazandó referencia-kamatláb legalább 11,45 % lett volna.

(110)

A Bizottság tudomása szerint az ENVC nem fizette vissza az Atlântida hajó céljára biztostított 37 millió EUR összegű hitelt az EMPORDEF-nek, és nem fizetett semmilyen kamatot erre az összegre, kivéve a 2010-ben fizetett 840 480,54 EUR kamatot. Ennek alapján, és a fentiek figyelembevételével a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Atlântida hajó céljára biztosított hitel indokolatlan előnyt jelentett az ENVC számára.

(111)

A korábbi intézkedések valószínűleg érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az ENVC versenyben áll az Európai Unió más tagállamainak, valamint a világ más részeinek hajógyáraival. A kérdéses korábbi intézkedések így lehetővé tették, hogy az ENVC folytassa a működését, és ne kelljen szembenéznie – mint a többi vetélytársnak – a nehéz pénzügyi eredményeiből általában fakadó következményekkel. Ezért a korábbi intézkedések torzították is a versenyt.

(112)

A fenti értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy a korábbi intézkedések állami támogatásnak minősülnek, mivel megfelelnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás szükséges követelményeinek, kivéve a 2007. január 8-i és 2008. június 26-i támogatói nyilatkozatokat (lásd fentebb a (103) preambulumbekezdést).

(113)

A (68) és (69) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a teljes hajóépítési támogatás és szakmai továbbképzési támogatás állami támogatást képez 27 129 933,20 EUR és 257 791 EUR összegben.

(114)

A többi korábbi intézkedést illetően a Bizottság megismétli, hogy figyelembe véve az ENVC akkori nehézségeit, egy piacorientált szereplő sem biztosította volna azokat a vállalat számára. Ezért a Bizottság azon az állásponton van, hogy az ENVC összesen a 2006. évi tőkeemelésnek megfelelő mértékű állami támogatásban részesült (24,875 millió EUR).

(115)

A 2009., 2010. és 2011. évi támogatói nyilatkozatokat illetően a Bizottság megismétli, hogy ezek a kezességvállaláshoz hasonló jellegűek (lásd fentebb a (103) és a (104) preambulumbekezdést). E tekintetben a kezességvállalásról szóló közlemény 4.1. szakasza kimondja: „A Bizottság megjegyzi, hogy a nehéz helyzetben levő társaságok esetében a piaci hitelező, ha egyáltalán van ilyen, a kezesség vállalásakor a várható nemfizetési arányra tekintettel magas díjat számítana fel. Ha különösen megnő annak valószínűsége, hogy a hitelfelvevő nem lesz képes a hitel visszafizetésére, akkor elképzelhető, hogy ez a piaci arány nem is létezik, és kivételes körülmények között a kezesség támogatási eleme elérheti a kezességgel ténylegesen fedezett összeget.”

(116)

A Bizottság megállapítja, hogy a bankok csak ezeknek az EMPORDEF által biztosított „kezességvállalásoknak” a (támogatói nyilatkozatok formájában való) megléte miatt nyújtottak az ENVC számára hiteleket, és az EMPORDEF biztosította a bankokat, hogy minden szükségeset megtesz azért, hogy az ENVC visszafizesse a hiteleket. Ezenkívül a Bizottság megjegyzi, hogy a támogatói nyilatkozatokat ingyen biztosították akkor, amikor az ENVC nehéz helyzetben volt, és azon jelentős kockázat ellenére, hogy nem fogja tudni betartani kötelezettségvállalásait. A Bizottság emellett megállapítja, hogy az ENVC legalább három alkalommal technikai csődhelyzetben volt (lásd fentebb a (64) preambulumbekezdést), és ennek ellenére az EMPORDEF úgy döntött, hogy díjazás nélkül kiállítja a támogatói nyilatkozatokat. Ebben az összefüggésben a Bizottság megállapítja, hogy nincs olyan lehetséges piaci kamatláb, amelyet ésszerű összehasonlítási alapként lehetne tekinteni, és ezért azon az állásponton van, hogy az ENVC összesen a 2009., 2010. és 2011. évi támogatói nyilatkozatok által biztosított összegben (vagyis 51 280 000 EUR összegben) állami támogatásban részesült.

(117)

Hasonló logika alkalmazandó az ENVC számára biztosított hitelek, vagyis a 2012. és 2013. évi hitelek, a DGTF-hitelek és az Atlântida hajó céljára biztosított hitel esetében. Az EMPORDEF és a DGFT akkor biztosította ezeket a hiteleket az ENVC számára, amikor a vállalat nehéz helyzetben volt, és egyetlen ésszerűen eljáró piacgazdasági szereplő sem tette volna ezt. Ez különösen nyilvánvaló a 2012. és 2013. évi hitelek esetében, mivel ahogy fentebb a (21) preambulumbekezdés mutatja, a bankok nem voltak hajlandók hitelt biztosítani az ENCV számára, és ezt csak az EMPORDEF-fel kapcsolatban tették meg. A Bizottság emellett megállapítja, hogy a DGTF-hiteleket és az Atlântida hajó céljára biztosított hitelt 2006 és 2011 között nyújtották: ezekben az években a magánbankok csak az EMPORDEF (támogatói nyilatkozatok formájában való) kezességvállalása mellett voltak hajlandók hitelt biztosítani az ENVC számára. Ez azt mutatja, hogy egyetlen piacgazdasági szereplő sem volt hajlandó hitelt biztosítani egyedül az ENVC számára. A fentiekre tekintettel ezért a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az ENVC összesen a 2012. és 2013. évi hitelek (101 118 066,03 EUR), a DGTF-hitelek (30 millió EUR, 8 millió EUR, 5 millió EUR és 13 millió EUR) és az Atlântida hajó céljára biztosított hitel (37 millió EUR) mértékének megfelelő összegben állami támogatásban részesült.

(118)

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése megállapítja, hogy az érintett tagállam a támogatási intézkedést nem hajthatja végre, amíg a Bizottság nem határoz az intézkedés jóváhagyásáról.

(119)

A Bizottság megállapítja, hogy Portugália anélkül biztosította a korábbi intézkedéseket az ENVC számára, hogy azokat jóváhagyásra bejelentette volna a Bizottságnak (kivéve a lenti (125) preambulumbekezdésben jelzett kivételeket). A Bizottság sajnálja, hogy Portugália nem tett eleget a felfüggesztési kötelezettségének, amivel megsértette az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében fennálló kötelezettségét.

(120)

Minthogy az előbbiekben leírt intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek, az összeegyeztethetőségüket az említett rendelkezés (2) és (3) bekezdésében meghatározott kivételek figyelembevételével kell értékelni.

(121)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamnak kell megjelölnie azokat a lehetséges okokat, amelyek alátámasztják a belső piaccal való összeegyeztethetőséget, és a tagállamnak kell igazolnia, hogy az összeegyeztethetőség előfeltételei fennállnak (42). A portugál hatóságok úgy vélik, hogy a legtöbb korábbi intézkedés nem minősül állami támogatásnak, és nem jelöltek meg a belső piaccal való összeegyeztethetőséget alátámasztó lehetséges okokat.

(122)

A Bizottság mindazonáltal megvizsgálta, hogy alkalmazható lenne-e a korábbi intézkedésekre az összeegyeztethetőség EUMSZ-ben megállapított bármely lehetséges jogalapja.

(123)

A hajóépítési támogatások tekintetében Portugália azzal érvel, hogy azokat a 87/167/EGK irányelv végrehajtásáról szóló 296/89 számú törvényerejű rendelet értelmében biztosították (lásd fentebb a (68) preambulumbekezdést). Ugyanakkor a Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatában megjegyezte, hogy ez az irányelv 1990. december 31-én hatályát vesztette (lásd annak 13. cikkét).

(124)

Portugália emellett nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a hajóépítési támogatások összeegyeztethetőek lennének bármilyen azt követő jogalappal, amelynek értelmében ezeket összeegyeztethető hajógyártási célú támogatásnak lehetne tekinteni.

(125)

Az egyetlen kivétel az ENVC számára 2003-ban és 2005-ben nyújtott két hajógyártási támogatás két hajó megépítésére (C224 és C225 számú szerződések – lásd a II. mellékletet). Ezeket a támogatásokat az 1540/98/EK rendelet alapján a C 33/2004. sz. ügyben hozott bizottsági határozat (43) engedélyezte. A Bizottság ezért a benyújtott információk alapján megállapítja, hogy a C224 és C225 szerződésben nyújtott egyenként 2 675 275 EUR összegű támogatás (összesen 5 350 550 EUR) a belső piaccal összeegyeztethető hajóépítési támogatást jelent.

(126)

A Bizottság ugyanakkor arra az álláspontra jutott, hogy a többi hajóépítési támogatás (összesen 21 779 383,21 EUR) – amelyek állami támogatás jellegét Portugália nem tárgyalja – a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

(127)

A többi korábbi intézkedéssel kapcsolatban (kivéve a 2007. január 8-i és 2008. június 26-i támogatói nyilatkozatokat), ahogy az eljárás megindításáról szóló határozatban szerepel, figyelembe véve az intézkedések jellegét és az ENVC nehézségeit, az egyetlen releváns összeegyeztethetőségi kritériumnak az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatás, vagyis a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás tűnt (44).

(128)

Először is, a Bizottság megismétli az eljárás megindításáról szóló határozatának megállapításait, miszerint a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 3.1. szakaszában a megmentési célú támogatásra vonatkozóan megállapított feltételek nem teljesültek. A 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 25. bekezdésének a) pontja szerint a megmentési célú támogatásnak hitelgarancia, illetve kölcsön formájában nyújtott likviditási támogatásból kell állnia; a kölcsön kamatlábának mindkét esetben legalábbis összehasonlíthatónak kell lennie a jól működő vállalkozásoknak nyújtott kölcsönöknél szokásos kamatlábbal. A 2006. évi tőkeemelés például már nem felel meg ennek a követelménynek.

(129)

Emellett a 25. bekezdés a) pontja hozzáteszi, hogy az első részletnek a vállalkozás részére történő folyósításától számított legfeljebb hat hónapon belül minden kölcsönt vissza kell fizetni, és minden kezességvállalásnak meg kell szűnnie. Az előzőekben kifejtettek alapján úgy tűnik, ez egyik vizsgált korábbi intézkedés esetében sem történt meg.

(130)

A 25. bekezdés b) pontja megállapítja, hogy a megmentési célú támogatást súlyos szociális problémáknak kell indokolniuk, és nem megengedhető, hogy nemkívánatos hatásai jogtalanul begyűrűzzenek a többi tagállamba. Portugália nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ez volt a helyzet bármelyik korábbi intézkedés tekintetében.

(131)

Továbbá a nem bejelentett megmentési célú támogatások esetében a 25. bekezdés c) pontja értelmében az érintett tagállamnak a megmentési célú intézkedés első végrehajtásától számított hat hónapon belül a Bizottság elé kell terjesztenie egy szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervet, illetve annak bizonyítékát, hogy a kölcsönt teljes egészében visszafizették és/vagy a kezességvállalás megszűnt. Ismételten, Portugália nem teljesítette ezt a szükséges összeegyeztethetőségi követelményt.

(132)

A 25. bekezdés d) pontja értelmében a megmentési célú támogatásnak olyan összegre kell korlátozódnia, amely feltétlenül szükséges a vállalkozás üzleti tevékenységének fenntartásához. Figyelembe véve a korábbi intézkedésekből származó jelentős összegeket, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a követelmény sem teljesült.

(133)

Végezetül a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások 25. bekezdésének e) pontja megköveteli az „először és utoljára” elv betartását. Ezen elv szerint amennyiben a megmentési támogatás nyújtása vagy a szerkezetátalakítási időszak vége óta kevesebb, mint tíz év telt el, a Bizottság nem engedélyez további megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatást. Figyelembe véve a korábbi intézkedések által lefedett időszak alatt történt számos állami beavatkozást, egyértelmű, hogy az „először és utoljára” elvet nem tartották be, és az ENVC számos alkalommal részesült jogellenes állami támogatásban.

(134)

A 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 3.2. szakaszának meghatározása szerinti szerkezetátalakítási támogatással kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy Portugália a fenti intézkedéseket nem jelentette be a Bizottságnak szerkezetátalakítási támogatásként, és így elmulasztotta bizonyítani, hogy fennállnak a szerkezetátalakítási támogatássá minősítésükhöz szükséges elemek (szerkezetátalakítási terv, saját hozzájárulás, kompenzációs intézkedések stb).

(135)

Különösen a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 34. preambulumbekezdése értelmében a szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának feltétele a szerkezetátalakítási terv végrehajtása, amelyet valamennyi egyedi támogatás esetén jóvá kell hagyatni a Bizottsággal. Emellett minden szerkezetátalakítási támogatásnak tartalmaznia kell az indokolatlan versenytorzulások elkerülését célzó intézkedéseket (kompenzációs intézkedések – lásd a 38–42. pontot), valamint „saját hozzájárulást” a kedvezményezett részéről, aminek az ENVC esetében el kellett volna érnie a szerkezetátalakítási költségek 50 %-át, mivel egy nagyvállalkozásról volt szó (lásd a 38–45. pontot). Emellett, ahogy a megmentési célú támogatás esetében, be kell tartani az „először és utoljára” elvet.

(136)

A Bizottság először megismétli, hogy az „először és utoljára” elvet nem tartották be (lásd fentebb a (133) preambulumbekezdést). A Bizottság megállapítja, hogy valójában számos korábbi intézkedést a tervezett 2005 és 2009 közötti szerkezetátalakítási időszakon kívül biztosítottak. Ez sérti az „először és utoljára” elvet, és ez elegendő ahhoz, hogy a korábbi intézkedéseket ne lehessen a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás szerinti összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak tekinteni.

(137)

Mindenesetre a Bizottság hangsúlyozza, hogy Portugália csak 2014-ben nyújtotta be a BPI által elkészített szerkezetátalakítás tervet, vagyis 5 évvel a tervezett szerkezetátalakítási időszak (2005–2009) lejárta után. Emellett a Bizottság kiemeli, hogy a BPI által készített terv tárgyalásra szánt tervezetnek tűnik. Mindenesetre miközben a szerkezetátalakítási terv tartalmaz néhány, a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban előírt elemet, nem tartalmaz semmilyen kompenzációs intézkedést és nem irányoz elő saját hozzájárulást az ENVC részéről. Ezért nem tekinthető úgy, hogy a BPI szerkezetátalakítási terve teljesíti a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási irányelv szükséges követelményeit.

(138)

A kompenzációs intézkedések és az ENVC általi saját hozzájárulás hiányában, valamint figyelembe véve, hogy az „először és utoljára” elvet nem tartották tiszteletben, a Bizottság megállapítja, hogy a többi korábbi intézkedés nem tekinthető a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatások szerinti összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak.

(139)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a C224 és C225 szerződésekre vonatkozó egyenként 2 675 275 EUR összegű hajóépítési támogatás (lásd fentebb a (125) preambulumbekezdést) a belső piaccal összeegyeztethető hajóépítési támogatásnak minősül.

(140)

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a többi korábbi intézkedés (vagyis a 2006. évi tőkeemelés, a 2012. és 2013. évi hitelek, a DGTF-hitelek, a 2009., 2010. és 2011. évi támogatói nyilatkozatok, a szakmai továbbképzési támogatások, az Atlântida hajó céljára biztosított kölcsön és a többi hajóépítési támogatás) nem felel meg a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás feltételeinek. A Bizottság nem talált más összeegyeztethetőségi alapot. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a többi korábbi intézkedés állami támogatásnak minősül, és nem összeegyeztethető a belső piaccal.

(141)

A Szerződés és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e azt a támogatást, amely a Bizottság álláspontja szerint nem egyeztethető össze a belső piaccal (45). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a Bizottság határozata által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában az államra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (46).

(142)

A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (47).

(143)

Az említett ítélkezési gyakorlat értelmében a 659/1999/EK tanácsi rendelet (48) 14. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”. Ugyanazon rendelet 15. cikke tisztázza, hogy „a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető”, amely „azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek nyújtják […]. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt.” Mivel a Bizottság által az SA.35546 ügyben tett első intézkedés 2012. október 11-én történt (lásd fentebb az (1) preambulumbekezdést), az összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetése nem vonatkozhat 2002. október 11-e előtt nyújtott támogatásra.

(144)

A Bizottság e tekintetben megállapítja, hogy a hajóépítési támogatások némelyikét 2002. október 11-e előtt biztosították, különösen a C206, C211, C217, C218, C219, C220, C221 és C222 szerződések tekintetében (lásd a II. mellékletet). Ezért az e szerződésekben biztosított összeegyeztethetetlen támogatás, összesen 11 297 009,19 EUR, a tíz éves elévülési időszak hatálya alá tartozik és azért nem visszatéríttethető.

(145)

A jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülő többi korábbi intézkedést (lásd az alábbi 5. táblázatot) a támogatásokat megelőző piaci helyzet helyreállítása érdekében vissza kell fizettetni. A visszafizettetés arra az időszakra vonatkozik, amikortól a kedvezményezett előnyben részesült, azaz arra az időtartamra, amely a támogatásnak a kedvezményezett részére történő rendelkezésre bocsátásával veszi kezdetét és a támogatás tényleges visszafizetésével fejeződik be; a visszafizettetendő összegek tartalmazzák a tényleges visszafizetés időpontjáig esedékes visszafizetési kamatokat is.

5. táblázat

Visszatérítendő összegek (EUR)

(146)

2014. március 4-én az ENVC közgyűlést tartott, amelyen az EMPORDEF mint egyedüli részvényes jóváhagyta az ENVC eszközeinek értékesítéséről, valamint a munkavállalók elbocsátásáról szóló határozat végrehajtását a vállalat mielőbbi felszámolása és feloszlatása érdekében.

(147)

2015. február 27-én, tekintettel az ENVC jövőbeni felszámolására, Portugália ekét kéréssel fordult a Bizottsághoz:

(148)

Valójában amennyiben a Bizottság az EUMSZ 107. és 108. cikkével összefüggésben a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésére vonatkozó negatív határozatot hoz egy vállalattal kapcsolatban, a szóban forgó tagállam általában köteles visszatéríttetni az összeegyeztethetetlen támogatást. A támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség kiterjeszthető az olyan új társaságra, amelyre a kedvezményezett társaság átruházta vagy amelynek részére értékesítette eszközei egy részét, amennyiben az átruházás vagy értékesítés struktúrája alapján megállapítható, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a két társaság között. Továbbá, még ha nem is áll fenn gazdasági folytonosság, a vevőnek biztosított (új) állami támogatás az eszközök piaci áron alul történő eladásából is származhat.

(149)

E határozatában a Bizottság nem vizsgálja a két aszfaltszállító megépítésére vonatkozó szerződések odaítélését (51), amelyre még nem került sor.

(150)

Annak eldöntésére, hogy állami támogatásban részesülnek-e az eszközök megvásárlói, a Bizottságnak a) meg kell állapítania, hogy az eszközöket piaci áron értékesítik-e; és b) figyelembe kell vennie az alábbi preambulumbekezdésben részletezett egyéb kritériumokat is.

(151)

A Bíróságnak az Olaszország és SIM 2 kontra Bizottság ügyben hozott ítélete  (52) szerint, amelyre a Bizottság az Olympic Airlines, az Alitalia és a SERNAM társaságot érintő határozatait (53) alapozta, a korábbi (támogatott) vállalat és a vevő közötti gazdasági folytonosság megállapítása egy sor mutató alapján történik. A következő tényezőket kell figyelembe venni: i. az eladott eszközök köre (eszközök és kötelezettségek, a munkaerő folytonossága, csoportos eszközök), ii. az értékesítési ár, iii. a vevő(k) személyazonossága, iv. az adásvétel időzítése (az előzetes értékelés, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását vagy a végső döntést követően) és v. az ügylet gazdasági logikája. Ezeket a mutatókat a Bíróság a Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott 2012. március 28-i ítéletében (54) is megerősítette, amely megerősítette az Alitaliával kapcsolatos határozatot.

(152)

A gazdasági folytonosság kizárásához a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az átruházott eszközök és az üzleti tevékenység más elemei a korábbi vállalat vagy tevékenységeinek csak egy részét képezik. Minél nagyobb az eredeti vállalkozásnak az új szervezethez átkerülő része, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az ezen eszközökhöz kapcsolódó gazdasági tevékenység továbbra is részesül az előző jogalanynak biztosított, a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásból.

(153)

Az ENVC főbb eszközei i. a Viana do Castelo Port Administration által nyújtott koncesszió a területre, ahol a hajógyár található és ii. különböző felszerelések és nyersanyagok. Ezeket az eszközöket mind átlátható, megkülönböztetésmentes és feltétel nélküli, portugál és nem portugál ajánlattevők előtt egyaránt nyitott pályázatok alapján értékesítették, ahol az ajánlat kiválasztásának egyedüli kritériuma a legmagasabb összegű ajánlat volt.

(154)

A hajógyár területének rendelkezésre bocsátását illetően egy tendereljárást követően a területet 2031 márciusáig a Martifer portugál holdingtársaság és a Navalria portugál hajógyár közös leányvállalata, a WestSea nyerte el. A WesSea évi 419 233,95 EUR bérleti díjat és 435 500 EUR összegű garanciát fog fizetni.

(155)

A különböző felszereléseket és nyersanyagokat illetően, beleértve a járműveket és a nagyobb emelőket/darukat, ezeket 120 kisebb pályázat keretében értékesítették összesen 884 tételben. Következésképpen az összesen 3 358 905,13 EUR értékű eladott áruból a vevők átlagosan 55 981,75 EUR értékű árut vásároltak 10 EUR-tól 1,035 millió EUR értékig. A Ministério dos Transportes e Comunicações de Timor volt a legfontosabb vevő 31 %-os részesedéssel. A WestSea az eladott eszközök kevesebb mint 20 %-át vette meg.

(156)

Végezetül, a munkavállalók tekintetében, munkaszerződést nem ruháztak át egy vevőre sem: 596 munkaszerződést már korábban megszüntettek, és a maradék 13 munkavállaló elbocsátása folyamatban van. A pályázatok nem tartalmaztak az ENVC munkaszerződéseinek vagy munkavállalóinak a vevők általi átvételére vonatkozó külön feltételeket.

(157)

A fentiek következtében a Bizottság megállapítja, hogy a WestSea által felvásárolt vagy felvásárolandó eszközök köre jelentősen szűkebb, mint az ENVC eszközeinek vagy korábbi tevékenységének köre.

(158)

Az ENVC és a WestSea közötti gazdasági folytonosság kizárásához a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az átruházott eszközöket és az üzleti tevékenység más elemeit piaci áron értékesítették. A piaci ár az az ár, amelyet egy magánbefektető piaci feltételek mellett meghatározna (55).

(159)

A hajógyár területét és a különböző eszközöket és nyersanyagokat nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és feltétel nélküli pályázatokon keresztül bocsátották rendelkezésre, ahol az ajánlatok kiválasztásának egyedüli kritériuma a legmagasabb összegű ajánlat volt.

(160)

A fentiek következtében a Bizottság megállapítja, hogy a hajógyár területét és az ENVC különböző felszereléseit és nyersanyagait nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és feltételek nélküli pályázati eljárások során bocsátották a WestSea rendelkezésére a legmagasabb ajánlatot tevő ajánlattevőnek, és ezek alapján piaci áron.

(161)

A gazdasági folytonosság kizárásához a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az átruházott eszközök és az üzleti tevékenység többi eleme vevőjének nincsen gazdasági vagy vállalati kapcsolata az ENVC-vel.

(162)

A hajógyár területének koncesszióját illetően a portugál hatóságok megerősítik, hogy a WestSea-nek nincs gazdasági vagy vállalati kapcsolata az ENVC-vel vagy a portugál állammal.

(163)

A már értékesített különböző felszereléseket és nyersanyagokat illetően a portugál hatóságok megerősítik, hogy egyik fő vevőnek sincs gazdasági vagy vállalati kapcsolata az ENVC-vel vagy részvényeseivel.

(164)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság megállapítja, hogy a WestSea az ENVC-től és részvényeseitől független vállalkozás.

(165)

A gazdasági folytonosság kizárásához a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az átruházott eszközöknek és az üzleti tevékenység többi elemének az adásvételi időpontja nem vezet a Bizottságnak az összeegyeztethetetlen állami támogatás visszafizetésére vonatkozó határozata megkerüléséhez.

(166)

A Bizottság megállapítja, hogy a hajógyár területének rendelkezésére bocsátására, valamint az eszközök és felszerelések megszerzésére kiírt ajánlattételi eljárásokat a Bizottság ezen végleges határozatának elfogadása előtt írták ki és zárták le.

(167)

Mi több, a fenti (1) preambulumbekezdésben említettek szerint először Portugália kereste meg a Bizottságot, hogy az uniós állami támogatási szabályokkal összhangban, megfelelően szervezze meg az ENVC privatizációját. Ezért az események azt mutatják, hogy a privatizációt nem a meglévő negatív határozatok vagy a Bizottság folyamatban lévő vizsgálatainak megkerülésére irányuló mechanizmusként kell értelmezni.

(168)

A fentiek következtében a Bizottság megállapítja, hogy az, hogy a hajógyár területének rendelkezésre bocsátása, valamint az ENVC különböző felszereléseinek és nyersanyagainak felvásárlása a Bizottság e végleges határozatának elfogadása előtt történt, nem jelenti a Bizottság esetleges visszafizetési határozatának megkerülését.

(169)

A gazdasági folytonosság kizárásához a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy az átruházott eszközöknek és az üzleti tevékenység többi elemének felvásárlói a kérdéses eszközöket nem a korábbi tulajdonossal megegyező módon, hanem egy attól eltérő tevékenység vagy stratégia kidolgozására fogják használni.

(170)

Az ENVC egyes eszközeit, amelyeket a WestSea vásárolt fel elképzelhető, hogy azonos általános tevékenység (hajóépítés) végzéséhez fogják használni, különösen a hajógyár területét. Ugyanakkor pusztán az a tény, hogy a vevő ugyanabban a gazdasági ágazatban tevékenykedik, mint a korábbi szervezet, még nem jelent szükségképpen gazdasági folytonosságot. A WesSea nem köteles átvenni az ENVC munkavállalóit vagy munkaszerződéseit. Emellett a WesSea integrálni fogja a hajógyárat üzleti stratégiájába, hogy szinergiákat alakítson ki más hajógyárakkal. A WestSea-nek lehetősége lesz az ENVC működésétől eltérő működési feltételek mellett folytatni tevékenységeit, és szabadon alkalmazhatja saját üzleti modelljét.

(171)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság megállapítja, hogy a WestSea integrálni fogja ezeket az elemeket saját vállalati stratégiájába, és azokat saját gazdasági logikájának követésére fogja használni.

(172)

Először is, a WestSea által megvásárolt eszközök köre jelentősen csökkent az ENVC eszközeinek és korábbi tevékenységének köréhez képest. Másodszor, a hajógyár rendelkezésére bocsátása és a különböző eszközök és nyersanyagok felvásárlása nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes és feltétel nélküli pályáztatás útján történt. Harmadszor, a WestSea az ENVC-től és részvényeseitől független entitás. Negyedszer, a hajógyár területének rendelkezésre bocsátása, valamint az ENVC különböző felszereléseinek és nyersanyagainak felvásárlása nem jelenti a Bizottság esetleges visszafizetési határozatának megkerülését. Ötödször, a WestSea az ENVC eszközeit saját vállalati stratégiájába fogja integrálni, és azokat saját gazdasági logikájának követésére fogja használni.

(173)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn gazdasági folytonosság az ENVC és a WestSea között.

(174)

A Bizottság megállapítja, hogy a korábbi intézkedések a 2007. január 8-i és 2008. június 26-i támogatói nyilatkozatok kivételével az ENVC javára végrehajtott állami intézkedéseknek minősülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(175)

Az állami támogatásnak minősülő korábbi intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlenek (kivéve a Bizottság C 33/2004 számú ügyben hozott határozata által engedélyezett két hajóépítési támogatást), mivel a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás vonatkozó feltételei nem teljesültek, és a belső piaccal való összeegyeztethetőséget alátámasztó egyéb okok nem kerültek megjelölésre.

(176)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy Portugália jogszerűtlenül, az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtotta végre a fent említett intézkedéseket.

(177)

A belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást a fenti 6.6 szakaszban foglaltak szerint a kedvezményezettel vissza kell fizettetni.

(178)

Ez a visszatérítés az ENVC és a WestSea közötti gazdasági folytonosság hiányában a WestSea-t nem érinti.

(179)

Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy Portugália beleegyezett abba, hogy elfogadtatja ezt a határozatot, majd angol nyelven értesítést küld róla.

a)

az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott, illetve tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.