22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/29

(1)

2007. október 20-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) Közösségbe történő behozatala tekintetében. 2008. július 4-én az Európai Bizottság (Bizottság) a 642/2008/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék behozatalára.

(2)

A eljárás megindítására a feldolgozott gyümölcsök és zöldségek gyártóinak spanyol nemzeti szövetsége (Federación Nacional de Asociaciones de Transformados Vegetales y Alimentos Procesados – FENAVAL, korábbi nevén FNACV –, a továbbiakban: a panaszos) által 2007. szeptember 6-án az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) közösségi termelésének 100 %-át előállító gyártók nevében benyújtott panasz eredményeként került sor. A panasz bizonyítékot tartalmazott az érintett termék dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra, ami elégséges indoknak minősült az eljárás megindításához.

(3)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. október 1-jétől a vizsgált időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

2007. november 9-én a Bizottság ugyanezen Kínából származó termék behozatalára a Kínai Népköztársaságból származó egyes elkészített vagy tartósított citrusgyümölcsök (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló, 2007. november 5-i 1295/2007/EK rendelettel (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi rendelet) nyilvántartásba vételi kötelezettséget írt elő.

(5)

Emlékeztetni kell arra, hogy 2007. november 8-ig védintézkedések voltak hatályban ugyanezen termék behozatalával szemben. A Bizottság az 1964/2003/EK rendelettel (5) az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalával szemben ideiglenes védintézkedéseket rendelt el. A végleges védintézkedéseket a 658/2004/EK rendelet (6) (a továbbiakban: a védintézkedési rendelet) vezette be. Mind az ideiglenes, mind a végleges védintézkedések vámkontingens formáját öltötték, azaz csak a vámmentes behozatalok mennyiségének kimerítése után kellett vámot fizetni.

(6)

A Tanács az 1355/2008/EK rendelettel (7) (a továbbiakban: az eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára.

(7)

A végleges dömpingellenes vám mértéke a 361,4–531,2 EUR/tonna nettó terméktömeg közötti sávba esett.

(8)

A T-122/09. sz. Zhejiang Xinshiji Foods Co. Ltd és Hubei Xinshiji Foods Co. Ltd kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott 2011. február 17-i ítéletében (8) (a továbbiakban: a Xinshiji-ítélet) a Törvényszék a felperes Zhejiang Xinshiji Foods Co. Ltd és Hubei Xinshiji Foods Co. Ltd vonatkozásában megsemmisítette az eredeti rendeletet.

(9)

A Törvényszék ítéletének indoklása szerint a Bizottság azzal, hogy nem bocsátotta a felperes rendelkezésére az annak eldöntéséhez szükséges információkat, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e az exportárat az importőr gyártelepi árának szintjéhez igazítani, megsértette a védelemhez való jogot. A Törvényszék emellett úgy vélte, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel az intézkedés indokolását magának az intézkedés szövegének kell tartalmaznia, és nem később benyújtott írásbeli vagy szóbeli magyarázat keretében kell kifejteni, amikor az intézkedés már európai uniós bíróságok eljárásainak tárgyát képezi.

(10)

A Bizottság 2011 áprilisában fellebbezést nyújtott be a Xinshiji-ítélettel szemben (C-195/11P). Miután az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) 2012. március 22-én semmissé nyilvánította az eredeti rendeletet (lásd a (16) preambulumbekezdést), a Bizottság visszavonta a tárgytalanná vált fellebbezést.

(11)

2011. december 3-án a Bizottság a Törvényszék Xinshiji-ítéletének végrehajtása érdekében értesítést (9) tett közzé a dömpingellenes vizsgálat részleges újraindításáról (a továbbiakban: az első újraindítási értesítés). Az újraindítás csupán annak eldöntésére korlátozódott, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e az exportárat az importőr gyártelepi árának szintjéhez igazítani.

(12)

Ezzel egy időben minden érdekelt fél megkapta azt a nyilvánosságra hozatalra szánt dokumentumot és mellékleteit, amely kifejti, hogy miért volt indokolt a Kínai Népköztársaságból származó termékek árának kiszámításához figyelembe vett behozatal utáni költségek kiigazítása.

(13)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat és/vagy meghallgatást kérjenek.

(14)

A meghallgatás lehetőségét minden olyan fél megkapta, amely azt az említett határidőn belül kérelmezte, és bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös indokok támasztják alá.

(15)

Érdekelt félként a két felperes exportőr, nyolc importőr, két importőröket képviselő szövetség és egy gyártókat képviselő szövetség jelentkezett.

(16)

A Bíróság a C-338/10. sz. a Grünwald Logistik Service GmbH (GLS) kontra Hauptzollamt Hamburg-Stadt ügy ítéletében (10) (a továbbiakban: az analógország-ítélet) 2012. március 22-én érvénytelenné nyilvánította az eredeti rendeletet.

(17)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság és a Tanács, mivel a szóban forgó termék rendes értékét az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg anélkül, hogy a megkövetelt gondossággal járt volna el ezen értéknek egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban az ugyanezen termékre alkalmazott ár alapján történő megállapítása céljából, megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjából eredő követelményeket.

(18)

2012. június 19-én újabb értesítést (11) (a továbbiakban: a második újraindítási értesítés) tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az értesítésben tájékoztatták az érdekelt feleket, hogy a Bíróság említett ítélete miatt az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) Európai Unióba irányuló behozatalára többé nem vonatkoznak az eredeti rendelettel elrendelt dömpingellenes intézkedések, és hogy az érintett termék kapcsán az eredeti rendelet értelmében kifizetett végleges dömpingellenes vámokat vissza kell fizetni, vagy el kell engedni.

(19)

Az értesítés emellett a Bíróság említett ítéletének végrehajtása érdekében részlegesen újraindította a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatot.

(20)

Az értesítés szerint az újraindítás hatálya az analóg ország kiválasztására, amennyiben van ilyen, valamint a dömpingkülönbözet kiszámításához alkalmazandó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti rendes érték meghatározására korlátozódik.

(21)

Sőt, a Bizottság ugyanebben az értesítésben arra kérte az érdekelt feleket, hogy ismertessék álláspontjukat, szolgáltassanak információkat, és állításaikat támasszák alá bizonyítékokkal azon piacgazdasági berendezkedésű harmadik országokkal kapcsolatban – ideértve Izraelt, Szváziföldet, Törökországot és Thaiföldet is –, amelyeket ki lehetne választani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti rendes érték meghatározásához.

(22)

A Bizottság közvetlenül tájékoztatta az uniós iparágat és az iparági szövetséget, a tudomása szerint érintett exportáló gyártókat, beszállítókat, importőröket és szövetségeiket, továbbá az érintett harmadik országok hatóságait. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(23)

A meghallgatás lehetőségét minden olyan érdekelt fél megkapta, amely azt az említett határidőn belül kérelmezte, és bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös indokok támasztják alá.

(24)

Érdekelt félként nyolc importőr és egy importőröket képviselő szövetség jelentkezett.

(25)

A Kínából származó érintett termékre vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése után több érdekelt fél is írásban nyújtott be észrevételeket. E felek kérelem esetén lehetőséget kaptak a meghallgatásra is.

(26)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. A Bizottság különösen az uniós („közösségi”) érdek szempontjaival egészítette ki a vizsgálatot. E tekintetben a következő független uniós importőrök telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(27)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, melyek alapján a Kínából származó érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését helyezték kilátásba. E nyilvánosságra hozatalt követően a felek lehetőséget kaptak továbbá arra is, hogy adott határidőn belül ismertessék álláspontjukat.

(28)

Néhány importőr valamennyi érdekelt féllel közös találkozóra tett javaslatot az alaprendelet 6. cikkének (6) bekezdése értelmében, a kérést azonban az egyik érdekelt fél visszautasította.

(29)

Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(30)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően két független uniós importőr azzal érvelt, hogy bizonyos mandarinfajtákat ki kellene zárni az érintett termék köréből, vagy cukortartalmuk mértéke, vagy a kivitel során jellemző csomagolásuk miatt. E tekintetben megjegyzendő, hogy ezeket az állításokat nem kísérte semmiféle ellenőrizhető információ vagy adat, ami bizonyítaná, hogy ezek a fajták olyan jellemzőkkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket az érintett terméktől. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a csomagolás különbsége az érintett termék meghatározásakor nem tekinthető kritikus jelentőségűnek, ez esetben pedig különösen azért nem, mert a csomagolásokat az adott érintett termék meghatározásakor már figyelembe vették, amint azt az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése megfogalmazta. Ezeket az érveket ezért elutasítjuk.

(31)

Az intézkedések az eredeti rendeletben meghatározott következő termékeket érintették: a Kínai Népköztársaságból származó, a 2008. számú KN-vámtarifaszám meghatározása szerinti, jelenleg a 2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kód alá besorolt (TARIC-kód: 2008309061, 2008309063, 2008309065, 2008309067, 2008309069) – hozzáadott alkoholt nem, de hozzáadott cukrot vagy más édesítőanyagot adott esetben tartalmazó – feldolgozott vagy tartósított mandarin (beleértve a tangerine és a satsuma fajtát is), clementine, wilking és más hasonló hibrid citrusfélék.

(32)

E tekintetben a Bíróság az „analóg ország”-ítéletben úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által 2011. július 27-én vele közölt statisztikák kizárólag az érintett termék behozatalára vonatkoztak. Mindazonáltal a Bizottság a statisztikákban szereplő összes KN-kódot teljes mértékben újra megvizsgálta, és meg kell jegyezni, hogy azok tárgyköre szélesebb az intézkedésekkel érintett terméknél, mivel azok magukban foglalják a teljes 2008 30 55, 2008 30 75 és 2008 30 90 KN-kódokat. A vizsgálati időszak és az említett országok tekintetében az alábbiakban megadjuk a kizárólag a 2008 30 55 és 2008 30 75 KN-kód alá tartozó érintett vagy hasonló termékekre vonatkozó statisztikai adatokat:

(33)

A 2008 30 90 KN-kód kapcsán szolgáltatott statisztikák az érintett termékek mellett más termékeket is tartalmaztak. Következésképpen, a statisztikákból nem vezethető le, hogy a vizsgálati időszakban jelentős mennyiségben sor került volna a hasonló termék Izraelből vagy Szváziföldről való behozatalára.

(34)

Két független uniós importőr vitatta, hogy a mintául választott kínai exportáló gyártók az Unióba irányuló kivitel 60 %-át képviselik. Mindazonáltal ellenőrizhető információkkal nem tudták aláásni az együttműködő kínai exportáló gyártók által beküldött mintavételi adatok pontosságát, amelyet a vizsgálat további szakasza is nagyjából megerősített. Ezt az érvet ezért elutasítottuk.

(35)

Három együttműködő kínai exportáló gyártó nyilatkozatban állította, hogy kapcsolt vállalataik az érintett termék exportáló gyártói, és ezért szerepelniük kellene az együttműködő exportáló gyártók mellékletében. Ezen állításokat megalapozottnak tekintettük, és az érintett mellékletet ennek megfelelően módosítottuk. Egy független uniós importőr szerint az Unióba irányuló, nagykereskedők közreműködésével megvalósuló kivitel esetében általánosan engedélyezni kellene a kínai exportáló gyártókra vonatkozó intézkedések alkalmazását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben dömpingellenes intézkedéseket a vizsgált ország exportáló gyártói által előállított és az Unióba exportált termékekkel szemben alkalmaznak (függetlenül attól, melyik vállalat forgalmazza azokat), nem pedig a kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytató üzleti vállalkozásokkal szemben. Ezt a kérést ezért elutasítottuk.

(36)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a piacgazdasági elbánásra vonatkozóan nem érkeztek észrevételek az együttműködő kínai exportáló gyártóktól. Lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(33) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(37)

Lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek az egyéni elbánással kapcsolatos (34)–(37) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(38)

Egyes importőrök érvei szerint a kínai behozatalra szükség van az uniós kereslet kielégítéséhez, noha egyikük azt is jelezte, hogy a spanyol és a török termelés együttesen elég lenne az uniós piaci igények fedezésére. Egy importőr megjegyezte, hogy a dömpingellenes vámok kivetése jelentősen növelte volna az érintett termék árát. Az árak növekedését más importőrök is említették. E növekedésnek több okát is azonosították, például azt, hogy a belső és a külső kereslet növekedése, a terméskiesés és a kínai munkaerőhiány miatt csökken a kínai mandarin unióbeli elérhetősége. Egy másik okként az unióbeli verseny alacsony szintjét említették: jelenleg a becslések szerint csak három uniós gyártó működik a 2000. évi nyolccal szemben. Az egyik importőr panasza szerint a dömpingellenes intézkedések a nagy kereskedőket előnyben részesítik a tradicionálisakkal szemben, amelyek pedig az érintett termék tekintetében már évtizedek óta kereskednek Kínával. Ez az importőr a 2001 előtti adatokon alapuló engedélyezési rendszer mellett áll ki.

(39)

Az importőrök egy csoportja azt kérte, hogy az uniós intézmények indítsanak teljesen új vizsgálatot a dömpingellenes vizsgálat részleges újraindítása helyett, mivel az olyan intézkedések bevezetését eredményezte, amelyeket az „analóg ország”-ítélet hatályon kívül helyezett. Kérésüket azzal indokolták, hogy véleményük szerint a piac jelenlegi helyzetében nincs elég bizonyíték dömping vagy kár megvalósulására.

(40)

Más importőrök jelezték, hogy ha újból ki kell számítani a dömpingkülönbözetet, akkor szerintük nem a vizsgálati, hanem egy aktuálisabb időszak adatait lenne célszerű felhasználni; főként a 2010–11-es és a 2011–12-es időszak adatait javasolták.

(41)

Az importőrök egy csoportja úgy vélte, hogy a vizsgálat részleges újraindítása sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. cikkét. Szerintük a második újraindítási értesítésben említett ítélkezési gyakorlat (12) csak akkor releváns, ha az intézkedést téves kármegállapítás miatt semmisítik meg vagy nyilvánítják érvénytelenné. Saját szavaikkal: „a Közösség intézményei nem a kár meghatározásának szakaszában tévedtek, hanem már az érintett termékek dömpingjének megítélésekor”. Mivel a szóban forgó esetben az eredeti rendeletet a rendes érték meghatározása miatt nyilvánították érvénytelenné, az importőrök szerint az említett ítélkezési gyakorlat nem vehető figyelembe.

(42)

Végül több importőr javasolta Törökország, mint analóg ország alkalmazását. A meghallgatáson az egyik importőr Japán és Korea hatóságainak megkeresését is javasolta, mivel állítása szerint ezen országokban is vannak olyan társaságok, amelyek a vizsgálati időszakban a hasonló termék gyártói voltak.

(43)

A (38) preambulumbekezdésben felsorolt számos kérés tekintetében meg kell említeni, hogy a Bizottság az eredeti vizsgálat korlátozott újraindítása mellett döntött, amelynek célja csak az analóg ország esetleges megállapítása. Ellentétben azzal a megközelítéssel, amely az Industrie des poudres sphériques (IPS) kontra Tanács ügyben (C-458/98. P., EBHT 2000., I-8147. o.) hozott ítélethez vezetett, nem határozott meg új vizsgálati időszakot. Ez azzal indokolható, hogy a kivetett dömpingellenes vámok miatt az új vizsgálati időszakban gyűjtött adatok – különösen a kár megállapítása tekintetében – elkerülhetetlenül torzultak volna. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felek által a dömping állítólagos jelenlegi hiánya kapcsán felhozott érvek megvitatására az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálat fog alkalmas keretet biztosítani. Az eredeti vizsgálat során a kár fennállását utólagosan elemzik a vizsgálati időszak tekintetében, az időközi felülvizsgálat során azonban előre tekintő módon, mivel a felülvizsgálat vizsgálati időszakában megfigyelt kárra valószínűleg befolyással van az, hogy a dömpingellenes vám már érvényben van.

(44)

Felhívjuk az érintett felek figyelmét, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében az importőr vagy más fél az intézkedés teljes felülvizsgálata céljából időközi felülvizsgálatot kérhet. Az érintett felek e lehetőséggel a 11. cikk (3) bekezdésében említett, a végleges intézkedés megállapítását követő egy év letelte után élhetnek. A 11. cikk (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatot még az „analóg ország”-ítélet előtt kérő felektől a Bizottság szolgálatai meg fogják kérdezni, hogy fenntartják-e kérésüket.

(45)

A részleges újraindítás állítólagos jogellenességét illetően meg kell jegyezni, hogy az említett ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy részleges újraindításra csak akkor kerülhet sor, ha az az uniós iparágnak okozott kár meghatározásával kapcsolatos. A T-2/95. és a C-458/98. P. sz. ügy csupán azt tisztázza, hogy „egy többszakaszos igazgatási eljárást lezáró aktus megsemmisítése a megsemmisítést kihirdető ítélet eljárási vagy érdemi okaitól függetlenül nem szükségszerűen jár együtt a megtámadott aktus elfogadása előtt lefolytatott teljes eljárás megsemmisítésével” (13). Következésképpen lényegtelen, hogy a rendelet megsemmisítése vagy érvénytelenné nyilvánítása a kár meghatározásához vagy a rendes érték meghatározásához kötődik.

(46)

A vizsgálati időszak adatainak felhasználásával kapcsolatban fel kell idézni, hogy a második újraindítási értesítés az eredeti vizsgálat részleges újraindítására vonatkozott, nem egy új vizsgálatra. Ennek megfelelően csak a vizsgálati időszak adatai relevánsak és vizsgálandók, főként úgy, hogy az összehasonlításhoz használt exportárak is erre az időszakra vonatkoznak. Az aktuálisabb adatok használatára vonatkozó kéréseket ezért el kell utasítanunk.

(47)

A (16) preambulumbekezdésben említett ítéletben a Bíróság kiemelt négy olyan országot, amelyekből az Eurostat adatai alapján állítólag jelentős mennyiségű behozatal történt az Unióba a 2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kódok alá tartozó termékekből. A négy ország Izrael, Szváziföld, Thaiföld és Törökország. A Bizottság erre tekintettel az Európai Unió mellé akkreditált képviseletek útján felvette a kapcsolatot ezen országok hatóságaival. Mindegyiküket megkereste még a vizsgálat részleges újraindítása előtt, majd az újraindításkor is. Az érintett képviseleteket és az Európai Unió említett négy országbeli küldöttségét felkértük a hasonló termék esetleges hazai gyártóinak azonosítására, és az együttműködés kialakításához szükséges segítségnyújtásra.

(48)

Szváziföld és Thaiföld Európai Unió mellé akkreditált képviseletétől a kétszeri kapcsolatfelvétel ellenére sem érkezett válasz. Izrael és Törökország képviselete ugyanakkor válaszolt a felkérésre. A török képviselet megadta hat állítólagos gyártó címét, az izraeli képviselet pedig arról tájékoztatta a Bizottság szolgálatait, hogy a vizsgálati időszak alatt Izraelben nem került sor hasonló termék gyártására (és hogy jelenleg sem folyik ilyen tevékenység).

(49)

A hat török gyártó mindegyikével felvettük a kapcsolatot, ötükkel kétszer is. Hárman egyáltalán nem válaszoltak, a másik három pedig arról tájékoztatta a vizsgálatot végzőket, hogy a vizsgálati időszakban nem gyártottak hasonló terméket. Vagyis utóbbiak felajánlották ugyan együttműködésüket, de nem tudták a Bizottság számára rendelkezésére bocsátani a szükséges információkat. Ezt a megállapítást alátámasztotta egy törökországi érdekeltségekkel rendelkező német importőr bejelentése is, amely szerint a vizsgálati időszakban Törökországban nem került sor hasonló termék gyártására.

(50)

Annak ellenére, hogy Thaiföld képviseletétől nem érkezett válasz, az Európai Unió bangkoki küldöttsége által megszerzett aktuális címek útján két-két alkalommal is megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot két thaiföldi vállalkozással. A két gyártót már az eredeti vizsgálat alatt is felkerestük, de ez sem akkor, sem most nem vezetett együttműködéshez, mivel a gyártók egyike egyáltalán nem válaszolt a megkeresésekre, a másik pedig jelezte, hogy nem kíván együttműködni a vizsgálatban.

(51)

Szváziföldön a Bizottságnak a Szváziföld Európai Unió mellé akkreditált képviseletén és az Európai Unió szváziföldi küldöttségén keresztül tett erőfeszítései ellenére sem lehetett megfelelő gyártót vagy gyártókat találni.

(52)

A (42) preambulumbekezdésben említett javaslatok alapján Japán és a Koreai Köztársaság hatóságainak együttműködését is kértük, ezzel egy időben ezen országokban az Európai Unió küldöttségeit is felkértük a hasonló termék esetleges helyi gyártóinak azonosítására. A koreai hatóságok nem válaszoltak, de a Bizottságnak az Európai Unió Koreai Köztársaság melletti küldöttsége révén sikerült megszereznie a hasonló termék egy esetleges koreai gyártójának a címét. Ezzel a gyártóval egy ízben felvettük a kapcsolatot, de nem válaszolt az együttműködési megkeresésre.

(53)

A japán hatóságok kapcsolatba léptek az esetleges japán gyártókkal, amelyek azonban a japán hatóságok közlése szerint nem kívántak együttműködni az eljárásban és nem is akarták azonosságuk felfedését a Bizottság előtt.

(54)

Tekintettel a felek észrevételeire és azok elemzésére, valamint a potenciális harmadik országbeli gyártóknak a bizottsági szolgálatok jelentős erőfeszítései ellenére elmaradó együttműködési hajlandóságára az a döntés született, hogy a rendes értéket nem lehet megállapítani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott előírás szerint, azaz valamely piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján.

(55)

Emlékeztetni kell arra, hogy a rendes érték meghatározása az uniós iparágtól kapott adatok alapján történt. Ezeket az adatokat az együttműködő uniós gyártók telephelyein ellenőrizték.

(56)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a mintában szereplő mindhárom együttműködő kínai exportáló gyártó, valamint két független uniós importőr is kifogásolta, hogy a rendes érték kiszámításához az uniós iparág árait használták. Beadványuk szerint a rendes értéket a kínai előállítási költségek alapján kellett volna kiszámítani, figyelembe véve az Unió és Kína piacai között fennálló különbségek miatt szükséges kiigazításokat.

(57)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a nem piacgazdasági berendezkedésű országból és különösen olyan vállalatoktól származó információk felhasználása, amelyek nem részesülhetnek piacgazdasági elbánásban, ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával. Ezt az érvet ezért elutasítottuk. A felek azzal is érveltek továbbá, hogy az analóg országok együttműködésének hiányában ésszerű megoldásként az összes többi importáló ország áradatait vagy megfelelő nyilvánosságra hozott információit is fel lehetett volna használni. A Bizottság által használt adatokkal szemben azonban az ilyen általános információk pontosságát nem lehetett volna ellenőrizni és összehasonlítani, ami ellentétes az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdésének rendelkezéseivel. Ezt az érvet ezért elutasítottuk. Olyan további észrevételt pedig nem kaptunk, amely megkérdőjelezhette volna, hogy a Bizottság által használt módszertan összhangban van az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával, és hogy a szóban forgó esetben ez a módszer jelentette az egyetlen ésszerű alapot a rendes érték kiszámításához.

(58)

Egyéb észrevételek hiányában és tekintettel arra, hogy a Bizottság szolgálatainak az analóg országbeli együttműködő gyártók azonosítására tett jelentős erőfeszítései ellenére a vizsgálati időszak vonatkozásában nem volt lehetőség analóg országbeli gyártótól származó adatok beszerzésére, az ideiglenes rendelet (38)–(45) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(59)

Az ideiglenes rendelkezések bevezetése után a mintában szereplő egyik együttműködő kínai exportáló gyártó beadványában úgy érvelt, hogy exportárát bizonyos költségelemek (különösen a tengeri fuvardíjak) figyelembevétele érdekében ki kell igazítani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezt a kérdést a helyszíni ellenőrzés során rendezték mind az említett vállalat, mind a mintában szereplő többi vállalat esetében. Az ellenőrzés alkalmával mindegyik vállalat benyújtotta a szóban forgó költségekre vonatkozó információkat. A vállalat által ekkor közölt összeg jelentős mértékben meghaladja az eredetileg bejelentett összeget. Meg kell jegyezni, hogy ez az új kérés csak egy szállítmányozó nyilatkozatán alapul, és nem tükröz valós ügyletre vonatkozó adatokat. A mintában szereplő egyik exportáló gyártó sem kérdőjelezte meg a tengeri fuvardíjakra vonatkozó számokat. Ezen túlmenően a kései benyújtás miatt a kérés indokoltságát nem lehetett ellenőrizni. Kiemelendő, hogy a kért kiigazítás nincs összefüggésben az ügy egyéb adataival. E kérés után a Bizottság mindazonáltal felülvizsgálta a szóban forgó költség összegét, figyelembe véve annak jelentőségét a vállalat által bejelentett, Unióba irányuló exportügyletek kapcsán. Ennek eredményeképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy helyénvalóbb a mintában szereplő valamennyi kínai vállalat esetében a helyszínen ellenőrzött tengeri fuvardíjak átlagát használni. Következésképpen a vállalat exportárát ennek megfelelően kiigazították.

(60)

A mintában szereplő egyik együttműködő kínai exportáló gyártó az általa benyújtott kiviteli jegyzékkel kapcsolatos exportár kiszámolásában két számítási hibára hívta fel a figyelmet. A kérelem megalapozottnak bizonyult, és a gyártó megfelelő exportárát ennek megfelelően módosították.

(61)

Ehhez kapcsolódó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(62)

Ehhez kapcsolódó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(63)

A fentiek fényében a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, végleges dömpingkülönbözetek a következők:

az összes többi vállalat: 139,4 %.

(64)

Az érintett exportőrök és az importőrök egy csoportja ellenezte a C-338/10. sz. ügyben hozott ítélet kihirdetése előtti részleges újraindítást. Érveik szerint a vizsgálat újraindítása – úgy, hogy az eredeti rendelet érvényessége függőben van és az érintett felek véleménye szerint a jogszabályt valószínűleg semmissé fogják nyilvánítani – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére tekintettel sérti az arányosság és a megfelelő ügyintézés elvét, mivel szükségtelen terhet rak az érintett felek vállára, amelyeknek jelentős pénzügyi és humánerőforrásokat kell áldozniuk az újraindított eljárásra.

(65)

Ugyanezen felek emellett azzal érveltek, hogy a vizsgálatnak a C-195/11P. sz. fellebbezési ügyben hozott ítélet kihirdetése előtti újraindítása korai volt, és ellentétben állt az EUMSZ 266. és 264. cikkével, valamint a Bíróság alapokmányának 60. cikke (2) bekezdésével – állításuk szerint a Bizottság megelőlegezte saját fellebbezésének sikerét. E magatartás szerintük ellentmond egyfelől a Bizottság és a Tanács, másfelől a Bíróság közötti kapcsolatnak, és csorbítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Az érintett importőrök kérték, hogy a Bizottság várja meg a Bíróság végleges határozatát, mielőtt újraindítaná a dömpingellenes eljárást a szóban forgó ítélet végrehajtására.

(66)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az újraindítás sérti az alaprendelet 3. cikkét, mivel alapját a vizsgálati időszakban (vagyis 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. között), és nem egy aktuálisabb időszakban gyűjtött adatok képezték.

(67)

Az importőrök egy csoportja vitatta a Bizottság eljárásának tisztességességét és részrehajlástól való mentességét, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (1) bekezdése ír elő; kifogásuk alapja az volt, hogy a Bizottság állítólag annak ellenére elutasította az uniós importőrök kérelmét a teljes időközi felülvizsgálat elindítására, hogy az Eurostat hivatalos adatai már az importár fenntartható és tartós emelkedését mutatták.

(68)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az újraindítás kudarcra volt ítélve, mivel a védelemhez való jog megsértése és a végleges dömpingellenes rendelet indoklásának elmulasztása nem korrigálható egyoldalúan és visszamenőleges hatállyal. Különösen azzal érveltek, hogy az érdekelt felek védelemhez való jogát meg kellett volna védeni a folyamatban lévő dömpingellenes eljárás során, vagyis az intézkedés elfogadása előtt, és a végleges dömpingellenes rendelet megfelelő indoklását legkésőbb az eredeti rendelet elfogadásakor meg kellett volna adni.

(69)

Érveik szerint a nem megfelelően indokolt jogszabály kezdettől fogva hatástalan és az is marad, így a tervezett intézkedés csak akkor lesz hatásos, ha elfogadnak egy új, megfelelően indokolt jogszabályt.

(70)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának állítása szerint a nyilvánosságra hozatal az alábbiakban ismertetett okokból nem volt elégséges a Törvényszék által azonosított jogi hibák orvoslásához.

(71)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint az uniós jog Törvényszék által megállapított megsértése a megállapítások egészét és a kárkülönbözet-számítás eredményét is érintette, ami miatt új eljárást kell indítani a legújabb káradatok figyelembevételével.

(72)

Ugyanezen felek azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem tudta helyesen felmérni jogsértésének hatókörét és következményeit. A Törvényszék által megállapított jogsértés szerintük – a Bizottság értelmezésével ellentétben – nem kizárólag a kínai termékekkel kapcsolatos importköltségek (behozatal utáni költségek) 2 %-os emelésének és az uniós gyártók által előállított termékekkel kapcsolatos szállítási költségeknek a számítására vonatkozott. Az érintett importőrök azt állították, hogy a szóban forgó jogsértés teljes körűen érinti legalább a kárkülönbözet meghatározását.

(73)

Ezzel összefüggésben azt állították, hogy az újraindításkor küldött értesítés nem érintette a kereskedelmi szint összehasonlíthatóságának kérdését, és azt sem, hogy a Bizottság által az importárak és az uniós árak összehasonlításához választott módszer miként indokolható az adott piaci környezet mellett, vagyis hogy az uniós gyártók által előállított termékek és az importált termékek ténylegesen versenyeznek-e egymással a „hamburgi importőrök raktáraiban”. Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint a kereskedelmi szint meghatározása kapcsán az újraindításkor kapott információ túl általános volt ahhoz, hogy a felek megérthessék, az importár és az uniós iparági ár összehasonlítása miért ugyanazon kereskedelmi szint mellett történt, és lényegében nem fejtette ki a számítás alapjául szolgáló azon tényezőket sem, amelyek a vizsgálat eredményeként merültek fel. Az információ nem tért ki arra sem, hogy a szóban forgó 2 %-os emelés – amely sem üzemeltetési és adminisztrációs ráfordításokat (SGA-költségeket), sem az importőrök haszonkulcsát nem tartalmazta – miért volt szükséges az uniós gyártók értékesítési árainak és a kínai exportáló gyártók importárainak összehasonlíthatóságához.

(74)

Ugyanezen felek érvei szerint semmilyen megállapítás nem támasztja alá azon feltevést, mely szerint az uniós gyártók kizárólag importőrök révén értékesítették áruikat. Tagadták továbbá a kiválasztott kereskedelmi szint mögött meghúzódó azon érvelést, miszerint az uniós gyártók kizárólag importőröknek értékesítették áruikat, mivel a nyilvánosságra hozott információ alapján az uniós gyártók értékesítésének csupán 62 %-a ment független importőrökhöz. A felek érvelése szerint a Bizottság láthatóan nem vette figyelembe, hogy az uniós termelés 38 %-át nem importőrök révén értékesítik, vagyis hogy ezen értékesítések tekintetében az importált termékek más kereskedelmi szinten versenyeznek. Az értékesítés ezen része tekintetében a Bizottság által a kárkülönbözet meghatározásához használt módszer szerintük nem volt megfelelő, mivel az importőrök árait ki kellett volna igazítani a behozatal utáni költségekkel, az értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel és a független importőr méltányos haszonkulcsával. E korrekciók figyelembevételével az uniós termékek 38 %-a tekintetében csökkenteni kellett volna a kárkülönbözetet, ami összességében is a kárkülönbözet csökkenéséhez, és ezt követően a dömpingellenes vámok lényeges csökkenéséhez vezetne.

(75)

Végeredményben a felek azt állították, hogy a Bizottság nem dolgozta ki az összes behozatalra vonatkozó kárkülönbözet meghatározásának olyan megfelelő módszerét, amely figyelembe venné a tényleges piaci feltételeket. Érvelésük szerint az uniós gyártók eltérő értékesítési csatornái miatt a kárkülönbözet kiszámításához differenciált megközelítésre van szükség e gyártók termékértékesítésének értékeléséhez.

(76)

A felek felkérték a Bizottságot, hogy adja meg a kereskedelmi forgalom kapcsán ellenőrzött bizonyítékok részletes leírását és elemzését, továbbá a megállapításait alátámasztó vonatkozó mennyiségeket, és hozza nyilvánosságra a kapcsolódó nem bizalmas információkat.

(77)

Az importőrök egy csoportja az adatok bizalmasságára vonatkozó „sablonos nyilatkozatot” is kifogásolta, amely miatt az exportáló gyártók és az uniós importőrök nem juthattak hozzá az annak eldöntéséhez szükséges információforrásokhoz, hogy a piaci struktúrára tekintettel – az exportár és az uniós iparági ár azonos kereskedelmi szint melletti összehasonlíthatósága érdekében – helyes volt-e a vitatott kiigazítás. Az érintett importőrök szerint a Törvényszék a Xinshiji-ítélet 86. pontjában megerősítette ezen álláspontjukat.

(78)

Az érintett exportőrök kifogásolták az uniós iparági gyártelepi árnak az importőr raktárába történő szállítás költségeivel való megnövelését, mivel szerintük ez ellentétes a belső piac lényegével, és mivel a kereskedelem védelmét szolgáló intézkedéseknek nem célja az uniós iparág termelőegységeinek földrajzi elhelyezkedéséből adódó költséghátrányok kiegyenlítése.

(79)

Az érintett exportőröknek és az importőrök egy csoportjának érvelése szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy az importőrök magasabb átrakodási költségekkel szembesülnek, mivel a kínai termékeket konténerben szállítják, míg az uniós gyártók termékeit a közúti szállítás érdekében raklapra szerelik, vagyis ezek bármilyen további kezelés nélkül azonnal átirányíthatók a vevők számára, ami 50 %-kal, azaz 7 EUR-val csökkenti az anyagmozgatás tonnánkénti díját.

(80)

Az importőrök egy csoportja azt állította, hogy a Bizottság az uniós iparági termékek egy – importőrök révén értékesített – része esetében figyelmen kívül hagyta, hogy az uniós iparági termékeknek az importőr raktárába való szállításával kapcsolatos költségek csak akkor merülnek fel, ha a tartósított mandarinokat fizikailag is az érintett importőr raktárában bocsátják rendelkezésre. A gyakorlatban azonban az uniós gyártók az importőrök révén értékesített termékeik nagy részét közvetlenül az importőrök vevőihez szállítják. Ezzel az uniós gyártók állítólag olyan tekintélyes költségelőnyhöz jutnak az importtermékekkel szemben, amelynek megfelelő figyelembevételével a kárkülönbözet kisebb lenne a Bizottság számítási módszerével meghatározott összegnél.

(81)

Az importőrök szövetsége és egyes importőrök kifogásolták a szállítási költségek számításához alapul vett értéket (90 EUR). A felek azt állították, hogy a választott szállítási költségek túl magasak, valószínűleg a közúti szállításra vonatkoznak. A felek információi szerint azonban az áruk többségét hajón szállították, ami sokkal olcsóbb közlekedési mód.

(82)

A felek magyarázatot kértek arra, hogy a terminálhasználati díjak és az importőr telephelyére való szállítás költségei miért kerültek be a behozatal utáni költségek közé.

(83)

Azon érvelés kapcsán, miszerint a vizsgálatot mindaddig nem lett volna szabad újraindítani, amíg az eredeti rendelet érvényessége függőben van a C-338/10. sz. ügy miatt ((64) preambulumbekezdés), a Bizottság kifejtette, hogy a jogszerűség vélelme alapján járt el.

(84)

A C-195/11P. sz. fellebbezési ügy fényében korai újraindításra vonatkozó állítást ((65) preambulumbekezdés) a Bizottság tárgytalannak véli, mivel az újraindítás a Törvényszék megállapításain alapult. Ezenkívül a fellebbezést időközben visszavonták.

(85)

Az új vizsgálat iránti kérés tekintetében ki kell emelni, hogy a részleges újraindítás célja csupán a védelemhez való jog Törvényszék által megállapított megsértésének az orvoslása, és nem a teljes eljárás újraindítása. A Bizottság mindazonáltal tájékoztatni fogja az érintett feleket, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében az intézkedés időközi felülvizsgálatát kérhetik, amennyiben szeretnék, ha az intézmények ellenőriznék azon állításukat, miszerint az újabb adatok alapján már nem állnak fenn károk.

(86)

Azon állítás tekintetében, miszerint a kárelemzésnek aktuálisabb adatokon kellene alapulnia ((66) preambulumbekezdés), meg kell állapítani, hogy a megfigyelések szerint az aktuálisabb adatokat befolyásolja, hogy a dömpingellenes vám már érvényben volt. Következésképpen az aktuálisabb adatok elemzésének megfelelő eszköze az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében előírt időközi felülvizsgálat, és nem egy új vizsgálat (lásd még a (43) preambulumbekezdést).

(87)

Az eljárás részrehajlástól való mentességét és tisztességességét illető kétségek ((67) preambulumbekezdés) alapja az a félreértés, hogy a Bizottság elutasította az időközi felülvizsgálat iránti kérelmet. A Bizottság szolgálatai az érintett feleket 2011. szeptember 6-án levélben értesítették arról, hogy az addig szolgáltatott információk alapján nem lehet dönteni a felülvizsgálati kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. A levélben vázoltuk a további tisztázást vagy bizonyítást igénylő kérdéseket. A felek erről a 2012. február 29-i meghallgatáson is tájékoztatást kaptak, egyben felkértük őket arra, hogy folytassák a megbeszéléseket a Bizottság illetékes szolgálatával. A Bizottság szolgálatai tájékoztatni fogják az érintett feleket, hogy e rendelet hatálybalépése után visszatérhetnek majd kérésükre. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében előírt egyéves időszak jelen esetben nem érvényes, mivel ellentétes lenne saját céljaival, vagyis azzal, hogy a kezdeti vizsgálati időszak és az időközi felülvizsgálat között el kell telnie egy minimumidőszaknak. Esetünkben a minimumidőszak már letelt.

(88)

Ami a védelemhez való jog megsértésének visszamenőleges hatályú orvoslásával kapcsolatos érvet illeti ((68) preambulumbekezdés), a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék ítéletének eredményeként a vizsgálat a jogsértés időpontjában újraindult. A feleknek ezzel lehetőségük nyílt jogaik gyakorlására, amennyiben erre a Törvényszék által megállapított okokból eddig nem voltak képesek. A vámokat emellett csak a jövőben fogjuk kivetni. Ilyen előzmények után a Bizottság úgy véli, hogy szó sincs a felek által említett visszamenőleges hatályú alkalmazásról, ezért a felek ezen érvét el kell utasítanunk.

(89)

Ami a nem megfelelő indoklással kapcsolatos érvet illeti ((69) preambulumbekezdés), az újraindítás egyetlen célja az indoklás hiányának orvoslása és az új jogi aktus hiánytalan indoklással való alátámasztása. Következésképpen a felek ezen kérdését megválaszoltnak tekintjük.

(90)

Ami az ítélet hatályát illeti ((72) preambulumbekezdés), az újraindítás célja a megfelelő kereskedelmi szint megállapítása és különösen annak tisztázása, hogy miért volt szükség a CIF-exportár behozatal utáni költségekkel való kiigazítására annak biztosítása érdekében, hogy az exportár és az uniós iparági ár összehasonlítására ugyanazon kereskedelmi szint mellett kerüljön sor. A felek ezen érvét ezért el kell utasítanunk.

(91)

Ami a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentumban a jelen eset kapcsán alkalmazott kereskedelmi szint magyarázatának elmaradásával kapcsolatos állítást illeti ((73)–(76) preambulumbekezdés), a felek többféle módon is kiegészítő információkhoz és magyarázathoz jutottak, például a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 4. és 5. pontjában, valamint a 2012. február 29-i meghallgatáson.

(92)

E kérdés teljes tisztázása érdekében a kereskedelmi szinttel kapcsolatos megállapítások a következőkkel foglalhatók össze: i. A vizsgálat kimutatta, hogy konzervmandarint csak egyetlen spanyol régióban (Valenciában) állítanak elő, és a terméket főként Németországban és az Egyesült Királyságban értékesítik. A Németországba és az Egyesült Királyságba irányuló értékesítések aránya a teljes uniós értékesítés 62 %-a. ii. Az ellenőrzött adatok alapján megállapítottuk, hogy a vizsgálati időszak alatt az uniós gyártók és a kínai exportőrök lényegében ugyanazoknak a vevőknek értékesítettek, nevezetesen nagykereskedőknek vagy forgalmazóknak. iii. Ezen okokból az exportáló gyártóktól érkező behozatal és az uniós gyártóktól származó értékesítés összehasonlítását az exportáló gyártók esetében határparitáson (CIF), az uniós gyártók esetében pedig az importőr raktárához igazított gyárparitáson (gyártelepi áron) végeztük. iv. Az alkalmazott módszertan a következő módosításokat tette szükségessé: egyfelől a kínai CIF-exportár behozatal utáni költségekkel való kiigazítását az áruk kikötőből az importőr raktáráig való szállítása tekintetében; e 2 %-os mértékű kiigazítás a bekért és ellenőrzött számlákon alapult, a vonatkozó számításokat a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum mellékletében közöltük az érdekelt felekkel. Másfelől az uniós gyártelepi árakat meg kellett növelni a gyártótól (Valencia) az importőr telephelyéig (Németország és az Egyesült Királyság) való áruszállítás költségeivel. Az áruszállítási kiigazítást a Valencia–Hamburg útvonal megállapított szállítási költségei alapján számítottuk ki. Tekintve, hogy az uniós gyártók nem minden értékesítése irányul Németországba és az Egyesült Királyságba, ezt az átlagot csökkentettük a Németországba és az Egyesült Királyságba irányuló értékesítések arányával (62 %), illetve a közvetlen értékesítések arányával.

(93)

Az uniós gyártók általi közvetlen értékesítés aránya a vizsgálati időszak alatt 2–12 % közé esett. A pontos adat az üzleti titkok védelme miatt nem közölhető.

(94)

Elhangzott az a kérés is, hogy az uniós gyártók közvetlen értékesítéseire vonatkozó kereskedelmi szint meghatározása céljából differenciált megközelítést kellene kidolgozni ((72) preambulumbekezdés). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzött megállapítások alapján a vizsgálati időszakban a kínai behozatalt nem közvetlenül értékesítették. Mivel a kínai kivitel oldalán nem voltak hasonló nagyságú közvetlen értékesítések, az uniós gyártók közvetlen értékesítéseinek aránya tekintetében nem lehetett kidolgozni a kereskedelmi szint megállapítására vonatkozó differenciált megközelítést. Az uniós gyártók közvetlen értékesítéseinél a kárkülönbözeti számítás céljaira ehelyett a (92) preambulumbekezdés iv. pontja szerinti áruszállítási költségekkel kiigazított gyártelepi árat vettük figyelembe. Ezzel összefüggésben a felek ezen kérését el kell utasítanunk.

(95)

A felek azon állítását illetően, miszerint a CIF-exportár kiigazítása során figyelembe kellett volna venni az SGA-költségeket és a méltányos haszonkulcsot ((73) preambulumbekezdés), meg kell állapítani, hogy ha a Bizottság a CIF-exportárat az SGA-költségekkel és a haszonkulccsal is kiigazította volna, akkor az importált áruk értékesítésének szintje megegyezett volna a kiskereskedelemével. Ebben az esetben a kínai exportárak és az uniós értékesítési árak összehasonlítására különböző kereskedelmi szintek mellett került volna sor. Ezen okból a felek kérését el kell utasítanunk.

(96)

A felek azon érvét illetően, miszerint a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum alapján a vizsgálati időszakban az uniós gyártók értékesítésének 38 %-a közvetlen értékesítés volt ((74) preambulumbekezdés), a 2012. február 29-i meghallgatáson elmagyaráztuk a feleknek, hogy e következtetésük félreértésen alapult. Az a számadat, amely szerint az uniós iparág értékesítésinek 62 %-a Németországra és az Egyesült Királyságra koncentrálódott, az értékesítés földrajzi vetületére vonatkozik, vagyis a vevő típusa – és így a közvetlen értékesítés – szempontjából lényegtelen. Csupán arra lehet következtetni belőle, hogy az uniós gyártók értékesítésének fennmaradó 38 %-a Németországon és az Egyesült Királyságon kívül történt. Mivel a felek által az uniós gyártók értékesítésének 38 %-os kereskedelmi szintjével kapcsolatban tett feltételezés téves, a kárkülönbözet újraszámítására irányuló kapcsolódó kérésüket szintén el kell utasítanunk.

(97)

A kereskedelmi forgalommal kapcsolatos részletes információk és mennyiségi adatok nyilvánosságra hozatalára irányuló kérés ((76) preambulumbekezdés) kapcsán fel kell idézni, hogy a kereskedelmi szint meghatározására a szóban forgó esetben alkalmazott módszertan kiválasztása mögött meghúzódó tényeket és adatokat a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 3–7. pontja taglalta. A felek figyelmét felhívtuk erre az információra, továbbá a 2012. február 29-i meghallgatáson elhangzott magyarázatokra. Az egyértelműség kedvéért a mögöttes kereskedelmi forgalmat a (92) preambulumbekezdésben részletesen ismertettük.

(98)

Az adatok bizalmasságára vonatkozó „sablonos nyilatkozat” tekintetében tett kifogás ((77) preambulumbekezdés) kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy a bizalmasan kezelt információ i. a közvetlen értékesítések arányával és ii. az ellenőrző látogatások során gyűjtött számlákon és adatokon alapuló 2 %-os kiigazítás számítására vonatkozó információval volt kapcsolatos. Itt meg kell jegyezni, hogy a számlák jellegüknél fogva bizalmas információkat tartalmaznak. Ezek betekinthető összefoglalója a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum mellékletében megtalálható. A közvetlen értékesítés kapcsán a meghallgató tisztviselő a 2012. február 29-i közös meghallgatáson megerősítette, hogy a közvetlen értékesítés pontos számai bizalmas információnak minősülnek, és felajánlotta, hogy a felek kérésére megvizsgálja, a Bizottság vizsgálatért felelős szolgálatai miként használják ezeket a bizalmas adatokat, és arról is tájékoztatja a feleket, hogy a szolgálatok szerinte helyesen értelmezik-e az érintett adatokat a megállapításokban. A felek nem nyújtottak be ilyen irányú kérést. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a bizalmas információkon kívüli összes adat nyilvánosságra hozatalára vonatkozó követelmény teljesült. Emellett, mivel az értékelés tárgyát képező adatok 5 évnél régebbiek, a Bizottság úgy véli, a jelen szakaszban már közzéteheti, hogy a közvetlen értékesítés aránya 2–12 % közé esik.

(99)

A feleknek az áruszállítási költségekkel kiigazított uniós gyártelepi árra vonatkozó kifogása ((78) preambulumbekezdés) kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó kiigazítást azért hajtotta végre, hogy az árukat az importőr raktárához való szállítás után, vagyis a kínai kivitellel azonos kereskedelmi szinten vegye figyelembe. A kiigazítás az érintett piac sajátos körülményein alapult, vagyis azon, hogy konzervmandarint csak egyetlen spanyol régióban (Valenciában) állítanak elő, és a terméket főként Németországban és az Egyesült Királyságban értékesítik. Célja az volt, hogy lehetővé tegye az exportár és az uniós ár azonos kereskedelmi szint melletti tisztességes összehasonlítását, és nem az, hogy kiegyenlítse az uniós gyártók termelőegységeinek földrajzi elhelyezkedéséből adódó költséghátrányokat. A felek ezen érvét ezért el kell utasítanunk.

(100)

Azon érvelés kapcsán, miszerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az importőrök magasabb költségeit, mivel a kínai termékeket konténerekben szállítják, az uniós iparág termékeit pedig raklapra szerelik, és így az uniós gyártók alacsonyabb anyagmozgatási díjakat fizetnek ((79) preambulumbekezdés), meg kell jegyezni, hogy a kiigazítás csak az áruknak az importőr raktárához való szállításával kapcsolatos költségeket fedezi. Az áruk kiskereskedőkhöz való szállításának későbbi költségeit a kereskedelem adott szintjén kell viselni és ezért nem szabad figyelembe venni. Ezen okból a felek érvelését el kell utasítanunk.

(101)

Azon érvelés kapcsán, miszerint az uniós gyártók szállítási költségeit csökkenteni kellett volna azoknak az eseteknek a figyelembevétele érdekében, amikor a termékeket közvetlenül az importőr vevőihez szállítják, amint azt az importőrök állítják ((80) preambulumbekezdés), fel kell idézni, hogy az uniós gyártelepi ár áruszállítási költségekkel való kiigazítása a hamburgi raktárhoz történő fizikai leszállítás számlákkal igazolt költségein alapult (90 EUR), mivel a hamburgi raktár megfelelő kereskedelmi szintnek minősül az exportárak és az uniós termékárak összehasonlításához. Az áruszállítási kiigazításra nem azért került sor, hogy az uniós gyártók és a kiskereskedők közötti szállítás összes költségét figyelembe vegyék (ami magasabb lenne, mint a raktárhoz való szállítás költsége), hanem mivel az érintett termék piacának sajátosságait tekintve a hamburgi raktár a megfelelő kereskedelmi szint. Ezzel összefüggésben a felek érvelése tárgytalannak tűnik.

(102)

A felek azt állították, hogy az áruszállítási kiigazítás túl magas volt, mivel a közúti szállításon alapult ((81) preambulumbekezdés). Ezzel összefüggésben fel kell idézni, hogy az áruszállítási kiigazítás alapját a Hamburgba történő fizikai leszállítás költségei képezték, közúti és vízi szállítási módok figyelembevételével. A felek által kért kiigazítás ezért már benne van a Hamburgig történő áruszállítás költségeinek számításában. Következésképpen a felek által a meghallgatáson benyújtott adatok ellenőrzésére nem volt szükség, mivel, csakúgy mint az eredeti vizsgálat során, a Hamburgba történő szállítás költségeit az európai uniós gyártók ellenőrzött adataiból állapítottuk meg.

(103)

A felperes által a behozatal utáni költségek számítása kapcsán tett észrevétel tekintetében ((82) preambulumbekezdés) nyilvánvaló volt, hogy – amint azt a nyilvánosságra hozatalra szánt 2011. december 5-i dokumentum 9. pontjában is kifejtettük – a számítás mind a terminálhasználati díjakat, mind az importőr raktáráig történő közúti szállítás költségeit figyelembe vette. A terminálhasználati díjak a tengeri fuvardíjakat vagy a biztosítási díjakat nem tartalmazzák, mivel ezeket már az exportőr telephelyein folytatott helyszíni ellenőrzések során beszerzett és ellenőrzött CIF-árak is magukban foglalják. Ha tehát a Bizottság ezeket a költségeket a behozatal utáni költségek számításakor is figyelembe vette volna, akkor az kétszeri beszámításukat jelentette volna.

(104)

2011. december 5-én a Bizottság nyilvánosságra hozatalra szánt dokumentumban ismertette az azon indokokkal kapcsolatos tényeket és számokat, amelyekre alapozva a Törvényszék megsemmisítette az intézkedéseket. Az érdekelt feleket felkérte észrevételeik benyújtására.

(105)

2012. február 29-én a Bizottság meghallgatta az összes erre igényt tartó felet; a meghallgató tisztviselő az érintett exportőrök és az importőrök egy csoportja számára egy közös meghallgatást is tartott.

(106)

2012. március 26-án az érdekelt felek egyike arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a C-338/10. sz. ügyben hozott ítélet fényében okafogyottnak tartja a behozatal utáni költségekkel kapcsolatos részleges újraindítást.

(107)

2012. július 17-én a Bizottság azt válaszolta, hogy a 2012. június 19-i újraindításra figyelemmel véleménye szerint mindkét újraindítás függőben van és a vizsgálatok egyike sem cél nélküli.

(108)

A Bizottság az eredeti vizsgálat újraindított részével kapcsolatban a feleknek nyújtott további indoklás, információk és magyarázatok révén eleget tett a Törvényszék Xinshiji-ítéletének. A felek lehetőséget kaptak észrevételek tételére és meghallgatásukra. Felhozott érveiket megvizsgáltuk és kellően figyelembe vettük.

(109)

A felek által tett észrevételeknek és azok elemzésének figyelembevételével megállapítható, hogy az érdekelt felek által felhozott tények és érvek nem adtak okot a megtámadott kárkülönbözet-számítás módosítására.

(110)

Következésképpen az eredeti vizsgálatban meghatározott kárkülönbözet megerősítést nyer.

(111)

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Xinshiji-ítéletet a szóban forgó ügy felperesei vonatkozásában a végleges dömpingellenes vám újrakivetésével kell végrehajtani.

(112)

Megalapozott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(54) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(113)

Az egyik exportáló fél azzal érvelt, hogy eltérés van a védintézkedési rendeletben meghatározott fogyasztás mértéke és az ideiglenes rendeletben meghatározott mérték között. Kiemelendő, hogy a fogyasztási adatokban észlelt eltérés alapvetően annak köszönhető, hogy a jelenlegi vizsgálatban más volt a termékcsoport összetétele, illetve annak, hogy a két vizsgálatban eltért az érintett tagállamok száma. További új, megalapozott információ nem érkezett be erre a kérdésre vonatkozóan. Az ideiglenes rendelet (55)–(57) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások ennélfogva megerősítést nyernek. Ennek folyományaként e tekintetben az elemzés további, a fogyasztásból kiinduló részei is megerősítést nyernek.

(114)

A piaci részesedést illetően néhány érdekelt fél ellentmondott a Bizottság által az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében lefektetett megállapításainak, amelyek szerint a dömpingelt behozatalok piaci részesedése növekedett. Azzal érveltek, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben a Kínából származó behozatal piaci részesedése csökkent. A Kínából származó behozatal mennyiség és piaci részesedés szempontjából történő értékelését ezért ellenőrizni kellett. Amint azt az említett preambulumbekezdés megállapította, a kínai behozatal piaci részesedése csak egyetlen év során csökkent. A vizsgált időszak többi részében a Kínából származó behozatal piaci részesedése folyamatosan magas volt. Ennélfogva az ideiglenes szakasz megállapításai megerősítést nyernek.

(115)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszak utáni szakaszban jellemző mennyiségeket is vizsgálat alá kellene vonni ahhoz, hogy megállapítsák, valóban növekedett-e a kínai behozatal. Megjegyzendő, hogy a Kínából származó behozatal alakulását a 2002/2003–2006/2007. közötti időszakra vonatkozóan értékeltük, és egyértelmű növekedést figyeltünk meg. Az alaprendelet előírásainak megfelelően, a vizsgálati időszak utáni események nem vehetők figyelembe, kivéve a kivételes körülményeket. Mindazonáltal – ahogy azt a (136) preambulumbekezdés megállapítja – a vizsgálati időszakot követő behozatal mértékét megvizsgáltuk és jelentősnek találtuk.

(116)

Három együttműködő exportáló gyártó kétségbe vonta a Bizottság áralákínálásra vonatkozó megállapításait. Egyikük az áralákínálás számításához használt módszertant kérdőjelezte meg, és olyan kiigazítást kért, amely tükrözné a közvetett értékesítés kapcsán a nagykereskedők által viselt költségeket. Az indokolt esetekben a számításokat módosítottuk. A felülvizsgált összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék behozatalát az uniós iparági árakhoz képest – a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján 18,4–35,2 % közé eső mértékben – alákínált áron értékesítették az Unióban.

(117)

Két importőr és az importőrök szövetsége kétségbe vonta a gyártási időszaknak az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében megjelölt időtartamát. Azzal érveltek, hogy Spanyolországban a gyártási időszak csak három hónapig tart, ellentétben az ideiglenes rendeletben említett négy-öt hónapos időszakkal. Ez az állítás ugyanakkor a terméshez kötődik (ami természeténél fogva változó), valamint a gyártott mennyiséghez, és semmilyen esetben nincs hatással a kárt befolyásoló tényezőkre, ahogy azokat a Bizottság szolgálatai értékelték.

(118)

Az uniós iparág helyzetével kapcsolatos további megalapozott információk vagy észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (63)–(86) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(119)

Az ideiglenes rendelet nyilvánosságra hozatala után néhány importőr és néhány exportáló gyártó az ideiglenes rendelet (83)–(86) preambulumbekezdésére hivatkozva azt állította, hogy a Bizottság által a kár mértékének megállapításához használt adatok pontatlanok voltak, és értékelésük sem volt objektív. Azzal érveltek, hogy majdnem minden, a kárra vonatkozó mutató pozitív tendenciát követ, így a kárra vonatkozóan nem lehet bizonyítékot találni.

(120)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós iparág helyzetét még akkor is egészében kell értékelni, ha bizonyos mutatóknál némi javulás figyelhető meg, és figyelembe kell venni azt is, hogy a vizsgálati időszak végéig védintézkedések voltak érvényben. E kérdést az ideiglenes rendelet (51)–(86) preambulumbekezdése részletesen tárgyalta. Az e rendelkezések által lehetővé tett, a termelés és a kapacitás nagymértékű csökkenésével járó mélyreható szerkezetátalakítás rendes körülmények között az uniós gyártók általános helyzetének jelentős javulásához vezetett volna, beleértve a termelést, a kapacitáskihasználást, az értékesítést valamint az ár-költség arányokat. A mennyiségi mutatók mégis alacsonyak maradtak, a készletek jelentős mértékben növekedtek, a pénzügyi mutatók pedig továbbra is a veszélyt jelző piros tartományban maradtak, sőt, némelyik még rosszabbodott is.

(121)

Ennek alapján megállapítható, hogy az ideiglenes rendeletben az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár kapcsán tett következtetések nem változtak. További megalapozott információ, illetve érvelés hiányában e következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(122)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a kínai behozatal mennyisége 1982 óta stabil maradt, éppen ezért nem okozhatott kárt, ellentétben azzal, amit az ideiglenes rendelet kifejt (lásd az (58) preambulumbekezdést). Valójában viszont – ahogy azt a fenti (114) preambulumbekezdés kifejti –, a Kínából származó behozatal a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben emelkedett, az uniós iparág piaci részesedése kárára. Ezen túlmenően az érvelés olyan behozatali tendenciákra hivatkozik, amelyek jócskán túlhaladják a kérdéses időszakot, ennélfogva az érvet el kell utasítanunk.

(123)

Ahogy azt a (116) preambulumbekezdésben említettük, arra a végleges következtetésre jutottunk, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő kínai exportáló gyártók importárai 18,4 %–35,2 %-kal elmaradtak az uniós iparág átlagáraitól. Az alákínálási különbözet felülvizsgálata nem érinti a dömpingelt behozatal hatására vonatkozó, az ideiglenes rendelet (100) és (101) preambulumbekezdésében meghatározott következtetéseket.

(124)

Az ideiglenes vámok bevezetését követően néhány importőr azzal folytatta érvelését, hogy az árfolyam kedvezőtlen hatást gyakorolt az árszintre. Érveik szerint a kárt okozó legfőbb tényező az árfolyam szintje. A Bizottság értékelése azonban pusztán az árszintek különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését. Ennek következtében a magas dömpingszintek és az uniós iparág által elszenvedett kár között világos az okozati viszony, ezért az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyerhetnek.

(125)

Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy a kárt nem a dömpingelt behozatal, hanem inkább a rendelkezésre álló friss gyümölcs (azaz a konzervmandarin nyersanyaga) szűkössége okozta.

(126)

Ugyanakkor a spanyol Mezőgazdasági Minisztériumból származó hivatalos adatok megerősítik, hogy a konzervgyártás rendelkezésére álló mennyiség több mint elégséges ahhoz, hogy fedezze a spanyol gyártók termelési kapacitását.

(127)

A friss gyümölcs beszerzési piacán a gyártók bizonyos mértékben a friss gyümölcs közvetlen fogyasztóival versenyeznek. Ez a verseny ugyanakkor nem szakítja meg az okozati viszonyt. Az uniós iparág viszonylag alacsony termelését, értékesítését és piaci részesedését ehelyett egyértelműen a Kínából nyomott áron behozott áru dömpingje okozza. Ilyen helyzetben, valamint figyelembe véve, hogy a piaci árat a piaci szükségletek több mint 70 %-át kielégítő – egyben áralákínálást, árnyomást és árleszorítást indukáló – behozatal határozza meg, gazdaságtalan lenne többet gyártani, ha ésszerűen nem várható, hogy a terméket a rendes nyereséget lehetővé tevő áron értékesíteni lehet. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a spanyol gazdaság sokkal nagyobb mennyiségeket tudna termelni, ha a piaci árszint nem fogná vissza gazdasági teljesítményét.

(128)

Ezt az elemzést az uniós gyártóknál felhalmozott jelentős mennyiségű készlet létezése is alátámasztja, hiszen ebből világosan látszik, hogy az uniós ipar hátrányos helyzete nem a termelés elégtelensége, hanem a kínai import eredményeként eladhatatlan készletek miatt alakult ki.

(129)

Mezőgazdasági termékről van szó, így nyersanyagának ára jellemzően szezonális ingadozást mutat. Mindazonáltal a vizsgált, alacsony és magas árszinteket egyaránt tartalmazó ötéves időszak tekintetében a Bizottság megfigyelte, hogy a (például pénzügyi veszteség formájában jelentkező) kár az ingadozásoktól függetlenül megjelenik, vagyis az uniós iparág gazdasági eredményei közvetlenül nem függenek a szezonális áringadozásoktól.

(130)

Néhány fél azt állította, hogy a kínai termék jobb minőségű volt, mint az uniós. Az ebből eredő árkülönbségek azonban nem voltak kellően megalapozottak, és nincs bizonyíték arra, hogy az uniós iparág rossz helyzetét a kínai termékek iránti fogyasztói preferencia állítólagos intenzitása okozta volna. Mindenesetre az állítólagos árkülönbség a kínai termék szempontjából jelentene előnyt, hiszen megnövelné az árleszorítás/áralákínálás mértékét. Új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(131)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a kárt valójában egyes gyártók kivételes költségnövekedése okozta. Ezeket az állításokat nem támasztották alá kellő mértékben. A Bizottság vizsgálata nem talált semmiféle olyan eseményt, ami ellentmondana az okozati viszony értékelésének vagy befolyásolná a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítását.

(132)

Néhány fél észrevételeket nyújtott be a megnövekedett termelési költségek kapcsán és arra vonatkozóan, hogy az uniós iparág nem volt képes ezek csökkentésére. Bizonyos költségelemek (például az energia) valóban növekedtek, ám hatásuk nem olyan mértékű, hogy megszakítaná az okozati viszonyt akkor, amikor a dömpingelt kínai export leszorítja az uniós iparág értékesítését és termelését (vagyis növeli az uniós ipar fajlagos költségeit), illetve árleszorítást és árnyomást idéz elő.

(133)

Az EK támogatási programjai állítólag mesterségesen felduzzasztották az európai feldolgozóipart, majd az érintett termék nyersanyagellátásának csökkenéséhez vezettek. Ez az állítás általános jellegű, és nincs kellően alátámasztva. Mindenesetre a szóban forgó programokat 1996-ban módosították, és a támogatást ezentúl az érintett termékek feldolgozói helyett a mezőgazdasági termelőknek adták. A Bizottság elemzése a vizsgálati időszak alatt semmiféle maradványhatást nem észlelt, ami megszakítaná az okozati viszonyt. Az ellátás tekintetében hivatkozni kell a (128) és (129) preambulumbekezdésre.

(134)

További új és megalapozott információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(101) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(135)

A fentiekre való tekintettel meg kell erősíteni azt az ideiglenes megállapítást, amely szerint az uniós iparágat ért jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal között okozati viszony van.

(136)

2007. november 9. óta a Kínából származó behozatal nyilvántartásba vételi kötelezettség alá esett a nyilvántartásbavételi rendelet értelmében. Ezt a dömpingellenes vámok esetlegesen visszamenőleges hatályú kivetése fényében vezették be. Ebből következően és kivételes jelleggel a vizsgálati időszak utáni fejleményeket is elemeztük. Az Eurostat adatai is megerősítik, hogy a Kínából származó behozatal jelentős mértékű maradt, és ezt alátámasztotta néhány importőr is. A vizsgálati időszak utáni tíz hónapban a mennyiség elérte a 74 000 tonnát stabilan alacsony árakon.

(137)

Számos fél állította észrevételében, hogy a spanyol termelési szint túl alacsony az uniós piac teljes ellátásához. Önmagában igaz az, hogy a jelen helyzetben az uniós iparág nem látja el a teljes uniós piacot, de meg kell jegyezni, hogy ennek oka – mint azt fentebb bemutattuk – a kárt okozó behozatal. Mindenesetre az intézkedés célzott hatása nem az, hogy lezárják az uniós piacot a kínai behozatal előtt, hanem a káros dömping hatásainak megszüntetése. Mivel e terméknek csak két ellátási forrása van, a kínai termékek vélhetően a végleges intézkedések bevezetése esetén is jelentős uniós keresletre számíthatnak.

(138)

Az importőrök egyik szövetsége azt állította, hogy mennyiségi korlátozás nélkül semmiféle dömpingellenes intézkedés nem tudná megvédeni a spanyol gazdaságot, hanem automatikusan illegális kereskedést vonna maga után. Ez az érv valójában nem az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt előnyös hatásait vonja kétségbe, hanem inkább arra világít rá, hogy az intézményeknek megfelelően nyomon kell követniük az intézkedések végrehajtását.

(139)

Egy másik importőr azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések nem javítanák a spanyol gyártók helyzetét, mivel az uniós importőrök rövid távon az általuk felhalmozott nagy készletekből is képesek lennének kielégíteni a piaci keresletet. A készletek nagyságát és a felhalmozás jelenségét egy másik importőr is megerősítette. Ezek az észrevételek alátámasztják a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben, valamint az ebben a rendeletben más helyen kifejtett elemzését. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések nem egyetlen év alatt, hanem egy ötéves időszakban kívánják enyhíteni a káros dömping hatásait.

(140)

E tekintetben új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (103)–(106) és (115) preambulumbekezdésében az uniós iparág érdekeivel kapcsolatban levont következtetések.

(141)

Az együttműködő importőrök általában érdekeltek abban, hogy az érintett termék mindkét beszerzési forrását, azaz Kínát és Spanyolországot is megtartsák, mivel az ellátás biztonságát versenyképes árakon csak így lehet biztosítani.

(142)

Mindazonáltal végleges intézkedések bevezetése esetén az importőrök többsége jobban szeretné, ha az intézkedés mennyiségi elemeket is tartalmazna. Ez nem lenne helyes, ahogy azt a (156) preambulumbekezdés is kifejti.

(143)

A mintában szereplő együttműködő importőröktől származó ellenőrzött adatok megerősítették, hogy a konzervmandarin-ágazat teljes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át teszi ki, és hogy mind a vizsgálati időszak alatt, mind a 2004–2008 közötti időszakban átlagban 10 %-ot meghaladó nyereséget értek el.

(144)

Ebből következik, hogy az intézkedések importőrökre/nagykereskedőkre gyakorolt lehetséges hatása összességében nem lenne aránytalan az azokból származó pozitív hatásokhoz képest.

(145)

Az egyik, a fogyasztás kevesebb mint 1 %-át képviselő felhasználó általános észrevételei szerint a mandarin egyre kevésbé elérhető az Unióban, és a kínai termékeknek jobb a minősége. E felhasználót felkértük, hogy a további együttműködés céljából szolgáltasson konkrét adatokat, ám az érintett ezt elhárította és állításait nem támasztotta alá. Egy kiskereskedő, a fő importőr szövetség tagja, általánosságban kifogásolta az áremelést. A felhasználók/kiskereskedők érdekei kapcsán más beadványt nem kaptunk a vizsgálat során. Így a felhasználóktól/kiskereskedőktől érkező további megalapozott észrevételek hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (109)–(112) preambulumbekezdésében levont következtetések.

(146)

Ellentétben azzal, amit az egyik importőr állított, a fogyasztók érdekeit már az ideiglenes szakaszban is figyelembe vettük. A Bizottság megállapításai az ideiglenes rendelet (113) és (114) preambulumbekezdésében szerepelnek. Más felek véleménye szerint jelentős lenne a fogyasztókra gyakorolt hatás. Ugyanakkor e felek semmiféle olyan információt nem nyújtottak be, amely kétségessé tenné a fent említett preambulumbekezdések megállapításait. Még ha a vámok a fogyasztói árak növekedéséhez vezetnének is, azt egyik fél sem vitatta, hogy a szóban forgó termék nagyon csekély részt képvisel a háztartások élelmiszerekre fordított kiadásaiban. Ennélfogva a fogyasztóktól származó további észrevételek, illetve további új és megalapozott információk hiányában az említett preambulumbekezdések megerősítést nyernek.

(147)

Az érintett érdekek fenti kiegészítő elemzése e tekintetben nem módosította az ideiglenes következtetéseket. A mintában szereplő együttműködő importőröktől származó ellenőrzött adatok megerősítették, hogy a konzervmandarin-ágazat teljes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át teszi ki, és hogy átlagosan mind a vizsgálati időszakban, mind a 2004–2008 közötti vizsgált időszakban kielégítő eredményt értek el, vagyis az importőrökre gyakorolt hatás csekély lesz. Az is bebizonyosodott, hogy a végső fogyasztókra gyakorolt pénzügyi hatás a fogyasztó országokban szokásos egy főre jutó vásárlási mennyiség alacsony szintje miatt elhanyagolható lenne. Megállapítható, hogy az ideiglenes rendeletben szereplő, az uniós iparág érdekeivel kapcsolatban levont következtetések továbbra is fennállnak. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet ezen következtetései végleges megerősítést nyernek.

(148)

Egy importőr azt állította, hogy az ideiglenes szakaszban referenciaként használt 6,8 %-os mértékű haszonkulcs túlzó. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1998–1999 és 2001–2002 közötti időszak védintézkedéseinél ugyanezt a mértéket alkalmazták az uniós iparág által ténylegesen megvalósított nyereség mértékeként, és akkor azt elfogadták. Az érték az uniós gyártók azon nyereségére utal, amelyet rendes kereskedelmi körülmények között értek el, mielőtt az iparágnak kárt okozó behozatalnövekedésre sor került volna. Ezt az érvelést ezért elutasítottuk.

(149)

Az uniós gyártók azt állították, hogy az ideiglenes vámok nem vették figyelembe a konzervmandarin-piac azon jellegzetességét, hogy a termelés egyetlen országban összpontosul, míg az értékesítés, illetve a behozatal legnagyobb része egy másik európai országban koncentrálódik. Ennek fényében azt kérték, hogy a végső számításokban vegyék figyelembe a gyártó országból a fogyasztó országba történő szállítás költségét. A kérés megalapozott és indokolt volt, ezért a számítások úgy módosultak, hogy tükrözzék az értékesítés koncentrációját az Unió megfelelő területein.

(150)

Egy fél észrevételeket fűzött az árleszorítás és áralákínálás számításához. Amennyiben indokolt volt, a végleges szakaszban módosításokra került sor.

(151)

Az így kapott kárkülönbözetek – indokolt esetben az érdekeltek által beadott kérelmeket is figyelembe véve – a teljes CIF-importérték százalékában kifejezve, a mintában szereplő kínai exportőrök esetében az alábbi, a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb szinteket érték el:

az összes többi vállalat: 100,1 %.

(152)

Amint azt a (4) preambulumbekezdés pontosítja, a Bizottság 2007. november 9-én az uniós ipar kérésére nyilvántartásba vételi kötelezettséget írt elő a Kínából származó érintett termékre. E kérelmet visszavonták, így az ügyet a továbbiakban nem vizsgáltuk.

(153)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati viszonnyal és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, valamint az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban az alacsonyabb mértékű vámtételre vonatkozó szabály értelmében végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözet és a károkozási határérték közül az alacsonyabb érték szintjén. Ebben az esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(154)

A fentiek alapján és a Hivatalos Lap L sorozatának 258. számában (14) közzétett helyesbítéssel összhangban, a végleges vámok összege a következő:

az összes többi vállalat: 531,2 EUR/tonna.

(155)

Számos fél olyan intézkedéseket kérelmezett, amelyek árra és mennyiségre vonatkozó elemeket egyaránt tartalmaztak, miközben az első behozatali mennyiségre nem, vagy csak csökkentett mértékű vámot kellene fizetni. Bizonyos esetekben ezt engedélyezési rendszerhez kötötték volna.

(156)

Ezt a lehetőséget figyelembe vettük, de végül elvetettük, különösen a következők miatt. A dömpingellenes vámokat azért vetik ki, mert az exportár alacsonyabb, mint a rendes érték. Az Unióba exportált mennyiségek jelentősek annak megítélése szempontjából, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz-e. Mindazonáltal ezeknek a mennyiségeknek rendes körülmények között nincs jelentőségük a kivetendő vám mértéke tekintetében. Másként fogalmazva, amennyiben kiderül, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz, a dömping ellensúlyozható egy olyan vámmal, ami a vám jogerőre emelkedése utáni első behozott szállítmánytól kezdve alkalmazandó. Végül, amennyiben az Unió érdeke bizonyítottan az, hogy a termékeket bizonyos időn keresztül dömpingellenes vám kivetése nélkül hozzák be, az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az intézkedés felfüggesztését.

(157)

Néhány fél azt állította, hogy bármiféle, mennyiségi korlátozás nélküli intézkedés vámelkerüléshez fog vezetni. A felek újfent arra a felhalmozásra utaltak, amely az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítése nyomán jelentkezett. A Bizottság szolgálatainak elemzése megerősítette, hogy ez egyértelműen a vámok elkerülését szolgáló kísérlet volt. Ezen állítások és az ideiglenes rendelet (123) és (125) preambulumbekezdésében leírtak fényében a Bizottság nyomon fogja követni a fejleményeket annak érdekében, hogy szükség esetén meghozhassa az intézkedések megfelelő végrehajtását biztosító lépéseket.

(158)

Más felek azt az álláspontot képviselték, hogy az intézkedések ne vonatkozzanak a már meglévő értékesítési szerződések alá tartozó mennyiségekre. A gyakorlatban ez vámmentességgel lenne egyenértékű, ami aláaknázná az intézkedések javító hatását, éppen ezért a javaslatot elvetettük. Ezzel kapcsolatban hivatkozni kell a (138) és a (139) preambulumbekezdésre.

(159)

Az ideiglenes rendelet olyan dömpingellenes vámot vetett ki, amely minden vállalat esetében külön vámként jelenik meg, amelynek értéke a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetnek a vizsgálati időszak során történt dömping kiszámításához használt exportárakra való alkalmazásával számítható ki. Ez a módszertan a végleges intézkedéseknél is megerősítést nyer.

(160)

A vizsgálat késői szakaszában számos kínai exportáló gyártó az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel. Ezeket azonban a termék jelentős áringadozása, valamint a terméket érintő vámelkerülés és -kijátszás veszélye (lásd az ideiglenes rendelet (124) és (125) preambulumbekezdését) miatt nem lehetett elfogadni, nem beszélve arról, hogy a felajánlások nem tartalmaztak a kínai hatóságok részéről megfelelő nyomon követésre vonatkozó garanciát az olyan vállalatok esetében, amelyek nem kaptak piacgazdasági elbánást.

(161)

Az érintett termék behozatala az 572/2012/EU bizottsági rendelet (15) értelmében nyilvántartás-köteles. E nyilvántartási kötelezettséget célszerű megszüntetni. A vámok visszamenőleges beszedésének lehetőségéről későbbi szakaszban, a teljes körű statisztikai adatok rendelkezésre állásával fogunk dönteni.

(162)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetését tervezte. A felek rendelkezésére állt tovább egy olyan időszak, amelyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően ismertethették álláspontjukat. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Az importőrök két csoportja meghallgatást kért és kapott a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjétől.

(163)

A Xinshiji-ítélet tekintetében felhozott érveket már a nyilvánosságra hozatalra szánt általános dokumentumban megvizsgáltuk és elemeztük. Az érvek egyike sem vonta maga után azon alapvető tények és szempontok változását, amelyek alapján az eredeti vizsgálat során meghatározott kárkülönbözet megerősítése mellett döntöttünk. Az „analóg ország”-ítélet kapcsán az importőrök egy csoportja megismételte a vizsgálat során már előadott észrevételeit a részleges újraindítás hatályáról, a vizsgálati időszak adatainak használatáról és a rendes érték meghatározásáról. Ezeket az észrevételeket a (43), a (46) és az (54) preambulumbekezdésben tárgyaltuk. Az importőrök ugyanezen csoportja kifejtette, hogy dömpingellenes vámok helyett kvótákon alapuló védintézkedéseket részesítenének előnyben. A kvótarendszer elvetésének okát a (156) preambulumbekezdésben ismertettük. Emellett meg kell jegyezni, hogy a a behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. február 26-i 260/2009/EK tanácsi rendeletnek (16) megfelelően védintézkedéseket csak igen speciális helyzetekben lehet elrendelni. A káros dömping kezelésének legmegfelelőbb módja vélhetően a dömpingellenes vám. Az importőrök ezen csoportja a (44) és a (85) preambulumbekezdésben említett kérdések kapcsán rámutatott, hogy a Bizottság kérés ellenére sem indított időközi felülvizsgálatot. Meg kell ismételnünk, hogy az „analóg ország”-ítélet időpontjában már nem volt lehetőség időközi felülvizsgálatra, mivel a vám már nem volt érvényben. A Bizottság e rendelet hatálybalépése után újból megvizsgálja az időközi felülvizsgálat iránti függő kérelmet. Ha a kérelem vizsgálata során bebizonyosodik, hogy teljesülnek az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek, a lehető leghamarabb kezdeményezni fogjuk az időközi vizsgálatot.

(164)

A vizsgálat megállapításainak az érdekelt felek számára való nyilvánosságra hozatala után beérkezett észrevételeket megvizsgálva összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy egyik észrevétel sem volt olyan horderejű, amely szükségessé tette volna a vizsgálat alatt levont következtetések megváltoztatását.

(165)

Ez a rendelet végrehajtja a Bíróságnak az eredeti rendelettel kapcsolatos ítéleteit. Ezért ez a rendelet az eredeti rendelet hatálybalépését követően öt évvel hatályát veszti,