30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/97

(1)

Az eurocsoport különös felelősséggel rendelkezik az euroövezet gazdasági kormányzása terén. A gazdasági és pénzügyi válság egyértelműen rávilágított az euroövezeten belüli szoros kölcsönhatásokra, és hangsúlyossá tette egyfelől az azon tagállamok közötti erős tovagyűrűző hatásokat figyelembe vevő koherens együttes politikai irányvonal, amelyek pénzneme az euro (a továbbiakban: az euroövezeti tagállamok),, másfelől a gazdasági környezetben bekövetkező változásokra történő gyors válaszadást elősegítő hatékony politikai koordináció szükségességét.

(2)

Az euroövezeti tagállamok a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 2012. március 2-i aláírásával kötelezettséget vállaltak egy sor további, nagy horderejű politikai reformra és politikai koordinációra. A második gazdasági kormányzási csomaghoz (az ún. „kettes csomag”) fűződő rendeletek (3) 2013-as hatálybalépése nyomán az euroövezeten belül még szorosabbá válik a költségvetési és gazdaságpolitikai koordináció.

(3)

Jelenleg is zajlik a gazdasági és monetáris unió további mélyítését célzó munka. A Bizottság 2012. november 28-án előterjesztette a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezetéről szóló közleményét. A tervezet meghatározta a valódi gazdasági és monetáris unió értelmét és célkitűzéseit, csakúgy, mint az ezek elérését lehetővé tevő eszközöket és lépéseket. A tervezetet egyúttal európai vitaindítónak is szánták. A Bizottság 2012. szeptember 12-én benyújtotta a bankunió kiépítésének ütemtervét. Ezt a javaslatot az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásához szükséges két rendeletről szóló javaslat kísérte. Az Európai Tanács elnöke 2012. december 5-én közzétett egy, a Bizottság elnökével, az eurocsoport elnökével és az EKB elnökével szoros együttműködésben készített jelentést, amely magában foglalta egy valódi gazdasági és monetáris unió megvalósításának konkrét, határidőket tartalmazó ütemtervét. A jelentés vázát az integrált pénzügy-, költségvetés- és gazdaságpolitikai keret területei, valamint a demokratikus legitimáció és az elszámoltathatóság alkotta.

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. december 14-én határoztak a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésének ütemterve szerinti további munkáról, felismerve az euroövezet gazdaságai közötti kölcsönös függőséget és az euroövezet stabilitásából származó lehetséges előnyöket az euroövezet tagállamaira és az Unió egészére nézve.

(4)

Az Európai Parlament megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. november 20-i állásfoglalásában kifejtette nézeteit a gazdasági és monetáris unió mélyítéséről.

(5)

Az euroövezeti válságkezelést határozott fellépés jellemezte. A tagállamok és az uniós intézmények elkötelezettsége az euroövezet integritásának megőrzése iránt egyáltalán nem vonható kétségbe. Mégis, az euroövezet irányításának hatékonyságát és az eurocsoport válságkezelő tevékenységét egyaránt javítani kell a hatékony, euroövezeti szintű koordináció teljes körű biztosítása érdekében. Az euroövezeten belüli koherens együttes politikai irányvonal kialakítása és a szükséges szakpolitikai intézkedések végrehajtásának biztosítása szintén fokozott koordinációt igényel. E célok elérése megerősíti majd a polgárok és a piacok bizalmát, ezáltal pedig hozzájárul az euroövezet gazdasági fellendüléséhez és pénzügyi stabilitásához.

(6)

A kettes csomag végrehajtása megerősíti a költségvetési felügyeletet az euroövezetben. A kettes csomag értelmében a megfelelő átfogó költségvetési irányvonal biztosítása érdekében az eurocsoport szerepet kap az egyes tagállamok költségvetés-tervezeteinek, valamint az egész euroövezet költségvetési kilátásainak megvitatásában. Ezek a tárgyalások az euroövezeti tagállamok előzetes költségvetés-tervezeteiről szóló bizottsági véleményen, és az egész euroövezet előzetes költségvetés-tervezetére vonatkozó bizottsági értékeléseken, illetve ezek kölcsönhatásán alapulnak. Az euroövezet egészére kiterjedő költségvetési konszolidáció szempontjából a GDP-arányos államadósság folyamatosan csökkenő pályára állítása jelent kihívást. Ez differenciált, növekedést ösztönző költségvetési politikák követése, és ezzel párhuzamosan az euroövezet növekedési potenciáljának javítása által valósulhat meg.

A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ága strukturális értelemben meghatározott, a nominális referenciaérték irányába mutató költségvetési kiigazítást ír elő, amely rövid és középtávon egyaránt figyelembe veszi az országok fenntarthatósági kockázatai közötti különbségeket, és lehetővé teszi, hogy a kiigazítási pályán automatikus stabilizátorok lépjenek működésbe. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága előírja a középtávú költségvetési célok irányába történő fokozatos kiigazítást, évi 0,5 % referenciaértékű strukturális javulás mellett. Ez a konjunkturális körülmények és az adósság fenntarthatósági kockázatainak függvényében országspecifikus jelleggel módosítható. A költségvetési politika hitelességét középtávon erősítené, ha az állami kiadások és bevételek összetétele jobban tükrözné a különböző kiadási tételek és bevételi források növekedésre gyakorolt hatását. Ezen túlmenően a gazdaság növekedési potenciálját azáltal lehetne javítani, hogy további strukturális reformokat vezetnek be, és kiaknázzák a meglévő uniós költségvetési keret által kínált azon lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik az állami termelő beruházások iránti igények és a költségvetési fegyelem vonatkozásában a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában foglalt célkitűzések összeegyeztetését.

(7)

Az uniós pénzügyi piacokra és a piaci hangulatra vonatkozó legtöbb kockázati mutató javult 2012-höz képest, mivel az önbeteljesítő és ártalmas bizalmi spirálok vesztettek intenzitásukból. A piac töredezettsége azonban továbbra is jelentős mértékű. A bankfinanszírozás javított feltételei még nem éreztetik hatásukat a reálgazdaságba áramló hitel kihasználásában, a bankok hitelnyújtási tevékenysége és a magánszféra finanszírozási költségei tekintetében pedig továbbra is lényeges különbségek vannak a tagállamok között. A jelenlegi helyzet első számú kihívása a szabályos tőkeáttétel-csökkentés megkönnyítése mind a bankszektor, mind a nem pénzügyi magánszektor számára, és ezzel egyidejűleg a termelési célú új hitelek reálgazdaságba, és különösen a kis- és középvállalkozásokba (kkv) áramlásának fenntartása.

(8)

A bankok mérlegének további javítása és szükség esetén a sajáttőke-pufferek további megerősítése hozzájárulna a hitelcsatornák helyreállításához. Ebben az összefüggésben az egységes felügyeleti mechanizmus (EFM) és az Európai Bankhatóság (EBH) által végzett eszközminőségi felülvizsgálatoknak és stresszteszteknek köszönhetően a bankok mérlege átláthatóvá válik, könnyebb lesz meghatározni a fennmaradt sebezhető pontokat, és következésképpen megerősödik az ágazat egésze iránti bizalom. A pénzügyi piaci töredezettség fokozódásának és a pénzügyi zavarok kialakulásának kockázata jól szemlélteti, mennyire fontos, hogy az euroövezet gyors előrelépést érjen el a bankunió megteremtése terén, miközben a bankszanálás tekintetében tartózkodik mindennemű ad hoc megközelítés alkalmazásától.

(9)

A versenyképesség növelése, a jelenleg is zajló kiigazítási folyamat megerősítése és az erőforrások megfelelő újraelosztásának biztosítása érdekében tehát az egész euroövezetben a termék- és munkaerőpiacok jobb működését célzó strukturális reformokra van szükség. Ezen túlmenően a strukturális reformok elengedhetetlen szerepet játszanak az egyensúly-helyreállítás és a tőkeáttétel-csökkentés folyamatában. A hiánnyal küzdő tagállamokban a versenyképesség javulása növelni fogja a pozitív nettó exportot, ami elősegíti, hogy a növekedési mintát a termelékenyebb, kevésbé munkaerő-igényes, kereskedelemképes szektorok irányába mozdítsák el, ugyanakkor támogassák a gazdasági fellendülést és csökkentsék az adósságrátákat. Ezzel egyidejűleg a folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamokban a verseny javítását célzó reformok hozzájárulhatnak az erőforrások újraelosztásához és segíthetik a nem kereskedelemképes szektorokban megvalósuló beruházások élénkítését. Ez megnövelné a hazai kereslet súlyát a növekedés összetevői között, ezáltal szimmetrikusabbá téve az euroövezeten belüli kiigazításokat. A válság ugyanakkor jelentősen aszimmetrikus hatást gyakorolt az euroövezeti tagállamok foglalkoztatási helyzetére, leginkább azokat a tagállamokat sújtva, amelyekben a folyó fizetési mérleg hiányának jelentős csökkenése következtében a hazai kereslet a legsúlyosabb mértékben zsugorodott. Amennyiben a ciklikus munkanélküliség hatékony és gyors elnyelése nem valósul meg, hiszterézishatás alakulhat ki, így a munkanélküliség megmerevedik és egyre kevésbé fog igazodni a bérdinamikához. A munkaerő-piaci strukturális reformok ezért továbbra is kiemelt jelentőséggel bírnak az euroövezet társadalmi kohézióját és jövőbeli növekedési potenciálját fenyegető kockázatok enyhítése tekintetében. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 2012. március 2-i aláírásával az euroövezeti tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legjobb gyakorlatok azonosítása és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása céljából előzetesen megvitatják és adott esetben össze is hangolják a jelentősebb gazdasági reformokra vonatkozó nemzeti terveiket. Az eurocsoportnak nyomon kellene követnie az eddig elfogadott intézkedések hatásait abból a célból, hogy szükség esetén ösztönözze a további fellépést, valamint hogy az országspecifikus ajánlásokkal összhangban növelje a reformok horderejét,

1.

Vállaljanak felelősséget az euroövezeten belüli együttes politikai irányvonalért, így biztosítva egyrészt az euroövezet megfelelő, a növekedést és foglalkoztatást fokozó működését, másrészt pedig a gazdasági és monetáris unió elmélyítésével kapcsolatos munka előrehaladását. Tegyék lehetővé, hogy az eurocsoport központi szerepet játsszon egyrészt az euroövezeti tagállamokra vonatkozó megerősített felügyeleti keretben, a stabil és erős euroövezet szempontjából elengedhetetlen nemzeti szintű és euroövezeti szintű reformok koordinálása és nyomon követése, valamint a szakpolitikák koherenciájának biztosítása érdekében, másrészt pedig az euroövezeti csúcstalálkozók előkészítésében.

2.

Biztosítsák, hogy az eurocsoport nyomon követi és koordinálja az euroövezeti tagállamok költségvetési politikáit, valamint az euroövezet egészére vonatkozó egységes költségvetési irányvonalat a növekedést ösztönző és differenciált költségvetési politika biztosítása érdekében. Ebből a célból az eurocsoportnak meg kellene vitatnia az euroövezet egyes tagállamainak előzetes költségvetés-tervezetéről szóló bizottsági véleményeket, és az euroövezet egészének költségvetési helyzetét, illetve kilátásait, az előzetes költségvetés-tervezetekre és ezek kölcsönhatására vonatkozó átfogó bizottsági értékelés alapján. A koordináció hozzájárulna annak biztosításához, hogy a költségvetési konszolidáció üteme a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban a strukturális értelemben meghatározott, a kiigazítási pályán automatikus stabilizátorok működésbe lépését lehetővé tevő költségvetési kiigazítást végző euroövezeti tagállamok költségvetési és gazdasági helyzetének megfelelően differenciált legyen, valamint hogy a költségvetési politika hitelességének középtávon történő javítása céljából a költségvetési konszolidációt a kiadások és bevételek átfogó, hatékony és növekedést ösztönző összetétele, továbbá a gazdaság növekedési potenciálját fokozó megfelelő strukturális reformok által támogassák.

3.

Az eurocsoport keretében értékeljék az euroövezeti tagállamok tekintetében a hitelkamatlábak – különösen a kkv-knek nyújtott hitelek kamatlábai – közötti eltérések okait, valamit mérjék fel az euroövezeti pénzügyi piacok töredezettségének következményeit, és járuljanak hozzá ennek megszüntetéséhez;

4.

Az elmúlt években megvalósult feltőkésítésekre és szerkezeti átalakításokra építve ösztönözzék a bankok mérlegeinek további javítását, mivel ezáltal megszüntethető az egységes piac töredezettsége és javítható a reálgazdaságba, különösen a kkv-khez irányuló hiteláramlás. Ebből a célból: a) biztosítsák, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus által az EBH-val együttműködve végzendő mérlegértékelésekre és stressztesztekre az elfogadott időkeretnek megfelelően kerül sor; b) biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket a bankok feltőkésítése során alkalmazott tehermegosztási követelmények tekintetében; c) a mérlegértékelések és stressztesztek összefüggésében biztosítsák a hiteles költségvetési védőháló rendelkezésre állását; d) számolják fel a bankokat az eszközök és források nemzeti határokon belüli kiegyensúlyozására ösztönző felügyeleti tényezőket; valamint e) az Európai Tanács által előirányzottaknak megfelelően gyorsítsák fel a bankunió létrehozásához szükséges lépéseket.

5.

Előzetesen koordinálják az euroövezeti tagállamok fő gazdasági reformtervezeteit. Kövessék nyomon a strukturális reformok végrehajtását, különösen a munkaerő- és termékpiacokon, és mérjék fel ezek euroövezetre gyakorolt hatását, figyelembe véve az egyes euroövezeti tagállamoknak szóló tanácsi ajánlásokat. Ösztönözzék a további kiigazításokat az euroövezetben, biztosítva ezzel a külső és belső egyensúlyhiány korrigálását, mégpedig többek között azáltal, hogy szigorúan követik a költségvetési hiánnyal vagy többlettel rendelkező tagállamokra jellemző megtakarítási és beruházási magatartások torzulásait kezelő reformokat. Tegyék meg a szükséges lépéseket a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás hatékony végrehajtása érdekében, különösen elemezzék a túlzott hiánnyal rendelkező tagállamok által elért előrelépéseket a reformvállalások terén, valamint azon tagállamok teljesítményét a reformok végrehajtása terén, amelyekben az egyensúlyhiány határozott fellépést tesz szükségessé annak érdekében, hogy mérséklődjenek a más euroövezeti országokba tovagyűrűző negatív hatások.

6.

A 2013. évi éves növekedési jelentésben foglaltakkal összhangban alapvető fontosságú, hogy az euroövezeti tagállamok érdemi kollektív intézkedéseket hozzanak a válság társadalmi következményeinek és az egyre nagyobb munkanélküliségnek a kezelése érdekében. A fiatal munkanélküliek helyzete különösen aggasztó, így e tekintetben határozott fellépés javasolt a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum és az uniós ifjúsági garancia irányvonalai mentén. Ezen túlmenően olyan további reformok végrehajtása is ajánlott, amelyek a munkához jutás elősegítésére, a munkaerőpiac korai elhagyásának megelőzésére, a munkaerőköltségek csökkentésére, a munkaerő-piaci szegmentáció elleni küzdelemre, valamint az innováció támogatására irányulnak.