30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/27

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedéstcélzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) (a továbbiakban: a 2012. évi ajánlás) fogadott el Franciaország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Franciaország 2012–2016-os időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Franciaországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést és határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. A folyamatos figyelemmel kísérés különösen a külkereskedelmi egyensúlynak és a versenyképességnek a költségalapú és nem költségalapú tényezőkre egyaránt visszavezethető romlása, továbbá a külső egyenleg romlása és a magas államadósság miatt indokolt, csökkentve ezáltal egyfelől a francia gazdaság, másfelől – tekintettel a francia gazdaság méretére – a gazdasági és monetáris unió működését érintő negatív hatások kockázatát.

(9)

Franciaország 2013. április 30-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a GDP 7,5 %-ának megfelelő 2009-es államháztartási hiánynak 2012-re 4,8 %-ra való leszorítása érdekében tett számottevő konszolidációs erőfeszítések ellenére Franciaországnak várhatóan nem sikerül a 2009. december 2-án hozott tanácsi ajánlásnak megfelelően 2013-ra korrigálnia a túlzott hiányát. Ez többek között a 2009. december 2-i tanácsi ajánlás elfogadásakor vártnál rosszabb gazdasági körülményekkel magyarázható, amit az egyszeri bevételek csak részben ellensúlyoztak, miközben a kiigazítás némiképp az időszak végére tolódott. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2013 tekintetében megalapozott, 2014-re vonatkozóan viszont túlságosan optimista. A francia hatóságok konkrétan azzal számolnak, hogy a 2012-es (0 %) és 2013-as (+0,1 %) stagnálást követően 2014-ben a GDP 1,2 %-kal fog nőni, egyúttal azzal a feltételezéssel élnek, hogy az államháztartási hiánynak a 2014-es GDP 2,9 %-ára való leszorítása érdekében meghozzák a szükséges költségvetési intézkedéseket. Ehhez képest a Bizottság – változatlan gazdaságpolitikát feltételező – előrejelzése szerint a GDP 2014-ben 1,1 %-kal fog nőni egy olyan forgatókönyv szerint, amelyben a Bizottság csak a már elfogadott vagy kellőképpen részletezett intézkedéseket figyelembevéve a hiányt a a 2014-es GDP 4,2 %-ára várja. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia legfőbb célkitűzése a strukturális egyensúlyban lévő költségvetésként meghatározott középtávú költségvetési cél elérése, csakúgy, mint a 2012–2016-os stabilitási programjában. Ez a célkitűzés meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtakat. A középtávú költségvetési cél elérését 2016-ra tűzték ki, szemben a 2012–2016-os stabilitási programban szereplő 2015-ös évvel.

A stabilitási programban tervezett államháztartási hiány összhangban van a túlzott hiány 2014-re tervezett korrekciójával, amelyet egy évvel későbbre terveznek, mint a Tanács által a túlzotthiány-eljárás keretében 2009. december 2-án megszabott, módosított határidő. Tekintettel a program 2014-re vonatkozó túlságosan optimista növekedési előrejelzésére, a Tanács úgy véli, hogy – a szóban forgó évet érintő további számottevő kiigazítás nélkül – a francia hatóságok által tervezett költségvetési kiigazítás nem alkalmas a túlzott hiány 2014-re történő tényleges korrekciójának megvalósítására. A kilátásba helyezett megtakarítási és pótlólagos bevételi intézkedések nem kellőképpen kidolgozottak. Ezen szempontokra tekintettel mind 2014-re, mind 2015-re vonatkozóan pontosítani kell az intézkedéseket annak hiteles garantálása érdekében, hogy a túlzott hiányt legkésőbb 2015-re a Tanács ajánlásának megfelelően korrigálják. 2016-ra a Bizottság által újrakalkulált strukturális egyenleg várhatóan a GDP -0,4 %-a lesz (-0,3 % 2017-ben), ami azt jelenti, hogy a középtávú költségvetési célt nem sikerül elérni a program időtávja alatt. A középtávú költségvetési cél felé várhatóan a GDP 0,3 %-ának megfelelő értékkel sikerül majd közelíteni 2016-ban, ami elmarad a GDP 0,5 %-aként meghatározott referenciaértéktől. Az államadósság a válság kezdete óta jelentősen emelkedett. A GDP-arányos államadósság a 2007-es 64,2 %-ról 2012-re 90,2 %-ra emelkedett, és a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése szerinti várhatóan 2014-re 96,2 %-ig nő. A francia hatóságok várakozása szerint a GDP-arányos államadósság 94,3 %-on tetőzik 2014-ben, majd 2017-re 88,2 %-ig csökken. Az adósságkritérium teljesítését illetően Franciaország 2016-tól kezdődően átmeneti időszakban lesz.

(11)

Tekintettel a magas és még mindig növekvő államadósságra, továbbá arra, hogy a túlzott hiány korrekciójára szabott határidőt ismét kitolják – ezúttal 2015-re – még inkább fontos, hogy a 2013. évi költségvetést szigorúan végrehajtsák, az azt követő években pedig számottevő, határozott kiigazítási erőfeszítéseket tegyenek. Különösen fontos, hogy Franciaország közkiadásai lényegesen lassabban növekedjenek, mint a potenciális GDP növekedése, mivel a strukturális hiány eddigi javulásai alapvetően bevételi intézkedéseknek voltak köszönhetők. Ezzel összefüggésben a közkiadások folyamatban lévő – a központi kormányzat mellett a helyi önkormányzatokra és a társadalombiztosítás igazgatási egységeire is kiterjedő – felülvizsgálata ('Modernisation de l’action publique') várhatóan kijelöli majd, hogy milyen módon javítható a közkiadások hatékonysága. A közigazgatás különböző szintjei és az azokhoz rendelt hatáskörök tekintetében is további ésszerűsítésre van lehetőség, amellyel újabb szinergiák, hatékonyságjavulás és megtakarítások érhetők el. A decentralizációról szóló, új törvény várhatóan foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Az egészségügyi közkiadások közép- és hosszú távon várható növekedése miatt az egészségügyre fordított jövőbeli közkiadásokat nagyobb körültekintéssel és fokozott hatékonysággal kell felhasználni, különösen a gyógyszerkiadások területén. A nyugdíjügyi tanács legfrissebb előrejelzései a nyugdíjrendszer állandósuló hiányát vetítik előre 2018-ig, szemben a 2010-es reform azon célkitűzésével, amely szerint addigra kiegyensúlyozott rendszert kellene elérni. A 2010-es reform részbeni visszafordítása ráadásul szembemegy a 2012-es ajánlással. Következésképp a nyugdíjrendszer 2020-ban is jelentős hiánnyal fog szembesülni, e helyzet megoldása pedig sürgősen új szakpolitikai intézkedések meghozatalát teszi szükségessé, miközben a rendszer alkalmasságát is fenn kell tartani.

A szóba jöhető intézkedések között szerepel mind a minimumnyugdíjra, mind a teljes nyugdíjra való jogosultság eléréséhez szükséges nyugdíjbavonulási életkor további emelése, a teljes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges járulékfizetési időszak megnövelése, az indexálási szabályok kiigazítása, továbbá a munkavállalók bizonyos kategóriáira vonatkozóan az általános szabályok vonatkozásában jelenleg érvényben lévő számos mentesség felülvizsgálata. A francia kormány amellett döntött, hogy a szociális partnereket teljes mértékben bevonja az átalakítások megtervezésébe, növelve ezzel a folyamatban való részvételüket. A munkaerőköltségre kifejtett negatív hatása miatt a társadalombiztosítási járulékok emelését mellőzni kell. A Franciaország előtt álló államháztartási kihívásokra való tekintettel rendkívül fontos, hogy a francia gazdaság hosszú távú növekedési potenciáljának erősítése és növelése érdekében a költségvetési intézkedések mellett fokozott erőfeszítéseket tegyenek a strukturális reformok terén is.

(12)

Miként az a 2013-as részletes vizsgálatból kiolvasható, Franciaország versenyképessége továbbra is meghatározó kihívást jelent, mivel exportpiaci részesedése jelentős mértékben romlott az elmúlt években. A kormány 2012. novemberében számos szakpolitikai intézkedésre tett javaslatot a Versenyképességi Paktum keretében. A társasági adó vonatkozásában bevezetett kedvezmény (crédit d’impôt pour la compétitivité et l’emploi — CICE), amelynek éves hatását 20 milliárd EUR-ra becsülik, jelentős lépés, amely várhatóan hozzájárul majd a munkaerőköltség csökkenéséhez. Mivel az új adókedvezmény mindössze megfelezi a medián bérre értelmezett francia adóék és az OECD országainak átlagos adóéke közötti különbséget, további intézkedésekre kínálkozik lehetőség e téren. Másrészről a gazdasági társaságokat érintően 2010 óta hozott intézkedések, többek között az adókiadások csökkentése, összességében növelték a vállalkozások adóterheit, még az említett intézkedés hatásának figyelembevételével együtt is. Jóllehet a minimálbérnek a 2012. júliusi döntés alapján történt megemelése korlátozott mértékű volt, az mégis negatív hatást gyakorolhat a munkahelyteremtésre és a versenyképességre, miként azt az ajánlás is kiemelte a 2012-es ajánlásában. A minimálórabér 2002 és 2012 között 38 %-kal (reálértéken 16 %-kal) nőtt. A mediánbér 60 %-ának megfelelő minimálbér magas szintje a munkaadóknál kompenzálva van a munkaadók által fizetendő társadalombiztosítási járulékok tekintetében alkalmazott mentességek által. Az ebből fakadó államháztartási kiadások gyorsan növekedtek 1992 és 2002 között, és azóta a GDP 1 %-a körül stabilizálódtak. Másrészről az alternatív eszközök, mint például a jövedelemkiegészítési támogatások („Prime pour l'emploi”, „Revenu de solidarité active”), hatékonyabbnak bizonyultak az aktív keresők szegénységének kezelésében, mint a minimálbér emelése.

(13)

A nem áralapú versenyképességgel kapcsolatban elmondható, hogy bár a kormány nemrég megújította az exportot ösztönző stratégiáját, az exportorientált hálózatok és partnerségek fejlesztésének támogatása hozzájárulna a kis- és középvállalkozások (kkv-k) nemzetközivé válásához. Az üzleti környezetről általánosságban is elmondható, hogy lennének lehetőségek a kkv-k növekedésének ösztönzésére. A kutatás és fejlesztés-intenzív ágazatokban tevékenykedő vállalkozások számottevő erőfeszítései és a jelentős kormányzati támogatás (nevezetesen kutatási adókedvezmény) ellenére a csúcstechnológiai és a közepes technológiai színvonalú ágazatok csak kis és egyre kisebb részét teszik ki a francia gazdaságnak. Az említett ágazatokban tehát az innovációt és a vállalkozókészséget ösztönző keretfeltételek további javításán keresztül elő kell segíteni a kkv-k és a közepes méretű vállalatok alapítását és növekedését. További lehetőségként kínálkozik a kutatás, a fejlesztés és az innováció (K+F+I) üzleti hasznosítására irányuló, a közfinanszírozású kutatás és a magánvállalatok összekapcsolása céljából kidolgozott klaszterpolitikának az egymáshoz közel található, magántulajdonban lévő vállalatok közötti pozitív externáliák irányába történő továbbfejlesztése, valamint a kkv-k nemzetköziesítése. Emellett a magánvállalatok és a kutatási intézmények közötti kapcsolatok építésének elősegítése érdekében kellőképpen vonzóvá kell tenni a PhD-tanulmányokat és a kutatási tapasztalatok szerzését.

(14)

A szolgáltatások tekintetében csak korlátozott mértékű előrelépés volt tapasztalható 2012-ben. Nem kezdeményeztek például horizontális reformot a szabályozott szakmákra és ágazatokra vonatkozó indokolatlan korlátozások megszüntetésére irányulóan. A szakmai szolgáltatások nyújtói közül sokan ma is korlátozásokkal szembesülnek a jogi formájukat és tőkeszerkezetüket tekintve (pl. korlátozások vannak érvényben az állatorvosokra és az ügyvédekre vonatkozóan). Bizonyos ágazatokban (például a taxisoknál, egyes egészségügyi szakmákban, a közjegyzők és egyéb jogi szakmák esetében) további jelentős akadályok vannak még mindig érvényben a piacralépésre vagy a tevékenység folytatására vonatkozóan (például a kereskedelmi kommunikáció tekintetében, vagy kvóták, illetve területi korlátozások formájában). A kiskereskedelmi ágazat továbbra is egy sor szabály hatálya alá tartozik, például körülményes és időigényes engedélyezési eljárások vonatkoznak a kiskereskedelmi egységek nyitására. Továbbá a bekerülési ár alatti értékesítésre vonatkozóan érvényben lévő tilalom számos torzítást eredményez, jóllehet a termelők és a kisboltok támogatásának célja kevésbé torzító intézkedésekkel is hatékonyan elérhető lenne. A szabályozott ágazatokra és szakmákra vonatkozó túlzott mértékű korlátozások kihatnak a versenyre, és általában megemelik a szolgáltatások árait. A részletes vizsgálat megállapítása szerint a feldolgozóiparban a termelési költségek közel egynegyedét kitevő közvetített szolgáltatások magasabb árai végső soron kihatnak a francia cégek külpiaci versenyképességére. A hálózatos iparágak terén csak korlátozott mértékű előrehaladást sikerült elérni 2012-ben. A francia villamosenergia-piac továbbra is egyike a leginkább koncentráltaknak az EU-ban. A villamos energia és a földgáz piacának szabályozott árai torzítják a versenyt és továbbra is akadályként állnak az új belépők előtt. A nem lakossági fogyasztók tekintetében a francia hatóságokkal közösen elfogadott menetrend szerint meg kell szüntetni a szabályozott árak alkalmazását. A szomszédos országokkal való összeköttetést biztosító rendszerösszekötő kapacitások bővítése és a vízerőművek koncessziós engedélyeinek megpályáztatása ugyancsak hozzájárulna a verseny fokozásához a villamos energia piacán.

A vasúti ágazatban az áruszállítási piac évek óta folyamatos hanyatlást mutat (a tonna/km mennyiség ennek megfelelően 17 %-kal csökkent 2006 és 2011 között), a vasúti személyszállítás pedig – a nemzetközi szolgáltatások kivételével – nincs is megnyitva a verseny előtt. A készülőben lévő reform várhatóan biztosítani fogja, hogy bármely új „egységesített pályahálózat-működtető” független maradjon a meglévő szolgáltatótól, tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférést garantálva ezáltal az új belépők számára.

(15)

A széles körben alkalmazott mentességek és különleges kedvezmények, továbbá a szabályozás gyakori módosítása miatt a francia adórendszer továbbra is összetett és nem hatékony. Az adókiadások csökkentésére és ésszerűsítésére irányuló erőfeszítések ellenére továbbra is magas az ezek miatt kieső bevételek aránya. A társasági adó és a személyi jövedelemadó esetében szélesebb adóalap és alacsonyabb adómérték alkalmazása jobban segítené a növekedést és a társadalmi jólétet. A köztes hozzáadottértékadó (héa) mértéke 2014 januárjától 7 %-ról 10 %-ra fog emelkedni. Ez helyes irányba mutató lépés, de további erőfeszítésekre van szükség. A különböző adó- és társadalombiztosítási mentességek költsége összességben továbbra is nagyon magas, akár a GDP 10 %-át is elérő mértékű. Annak ellenére, hogy a csökkentett héa-adómértékek egy része – például az éttermi szolgáltatásokra alkalmazott héa – láthatóan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tettek kellőképpen célirányos szakpolitikai intézkedéseket ezekkel kapcsolatban. A társasági adó vonatkozásában bevezetett, részben a köztes héamérték fent említett emelésén, de egyúttal az általános héamértéken keresztül is finanszírozott adókedvezmény (CICE) áthárítja az adóterhet a munkáról. További intézkedésekre van azonban szükség, különösen a környezetvédelmi adók megfelelő arányú részesedésének biztosításához. Franciaország tavaly intézkedéseket hozott a társasági adózás terén az eladósodás irányába ható ösztönzők kezelésére. A kamat levonhatósága 3 millió EUR felett korlátozott: ezen összeghatár felett a kamatnak 2013-ban mindössze 15 %-a, – amely hányad 2014-re 25 % lesz – nem vonható le. További intézkedésekre van azonban szükség.

(16)

A munkanélküliségi ráta a 2010-es 9,7 %-ról 2012-re 10,2 %-ra nőtt. A Bizottság tavaszi előrejelzése szerint a tartósan gyenge gazdasági növekedés miatt a munkanélküliségi ráta növekedni fog, 2013-ra eléri a 10,6 %-ot, 2014-re a 10,9 %-ot. Erre való tekintettel a francia munkaerőpiac szegmentációja továbbra is aggodalomra ad okot. A határozott idejű foglalkoztatásból határozatlan idejű foglalkoztatásba való átmenet valószínűsége 2010-ben mindössze 10,6 % volt, szemben a 25,9 %-os uniós átlaggal. Ennek következtében jellemzően a foglalkoztatás bizonytalan formáiban érintett alacsony képzettségű munkavállalók viselik az esetleges munkaerő-piaci korrekciók terheinek túlnyomó részét. A szociális partnerek között 2013 januárjában kötött szakmaközi megállapodás (ANI) alapján 2013 májusában törvényt fogadtak el a munkahelyek garantálásáról, amely az elbocsátásokkal kapcsolatos jogbizonytalanság kérdéseinek kezelésén keresztül egyfelől bővíti a munkavállalók jogait, másfelől nagyobb rugalmasságot biztosít a munkáltatók részére. A törvény pozitív lépés a rugalmasabb munkaerőpiac felé. Bizonyos kérdések tekintetében a szóban forgó reform tényleges megvalósítása, csakúgy, mint annak hatása, további ágazati és vállalati megállapodások elfogadásához van kötve, amelyekre a megállapodás teljes körű hatályba lépéséhez lesz szükség.

(17)

Franciaországban a fiatalok egyhatoda végzettség megszerzése nélkül hagyja ott az oktatási és képzési rendszert. Ez különösen annak fényében aggasztó, hogy 2012 végén a fiatalok körében 25,4 % volt a munkanélküliség, és a legkevésbé képzett fiatalok esetében a munkanélküliség kockázata közel kétszeres volt. A gyakornoki programoknak különösen a legkevésbé képzett fiatalokat kell megcélozniuk. A nemzeti programoknak a 2013. április 22-i tanácsi ajánlás (5) alapján megvalósított ifjúsági garanciához történő hozzáigazítása meghatározó szerepet tölthet be e kihívás kezelésében. A 2009-ben indított reformok ellenére a francia felnőttek az uniós átlagnál kisebb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban (2012-ben 5,7 %, alacsonyan képzett felnőttek esetében: 2,5 %). Bizonyos hatásköröknek a regionális tanácsokhoz történő tervezett áthelyezése lehetőséget kínálhat a jelenlegi rendszer hiányosságainak orvosolására. Az egyértelműen javuló folyamat ellenére az 55–64 év közötti munkavállalók foglalkoztatási rátája továbbra is alacsony, az uniós tagállamok középmezőnyében szerepel (2012 negyedik negyedévében 45,7 %), és az uniós átlaghoz képest meglévő lemaradást mindössze a felére sikerült csökkenteni 2008 óta (a 2008-as 7,4 százalékpontról 3,8 százalékpontra 2012-ben). A munkanélküliség ugyanolyan mértékben nő az idősek körében mint az általános munkanélküliség esetében. Bár jó irányába tett lépés, nem világos, hogy a „generációk közötti szerződések” milyen mértékben fogják segíteni az idősebb munkavállalók foglalkoztatását, illetve az idősebb álláskeresők munkahelyhez jutását. A munkanélküli-járadékokra fordított francia közkiadások 5,3 %-kal nőttek 2012-ben, és a stabilitási program szerint várhatóan további 6,1 %-kal nőnek majd 2013-ban. A munkanélküli-járadékok rendszerének összesített hiánya 2013-ra megközelíti a GDP 1 %-át, ami szükségessé teszi a rendszer megreformálását.

A rendszer egyes elemei, így például a jogosultsági feltételeket, a járadékok időben degresszív jellegét vagy a legmagasabb fizetéssel rendelkező munkavállalók esetében alkalmazott helyettesítési rátát oly módon kell kiigazítani, hogy biztosítva legyenek a munkavégzés ösztönzői. Az állami foglalkoztatási szolgálat (Pôle emploi) új, háromoldalú egyezménye a munkavállalók differenciált nyomon követését írja elő. Ezzel szemben a munkanélküliek növekvő száma miatt a karriertanácsadók ügyfélköre tovább nőtt, és a foglalkoztatási szolgálatokra épített stratégia megújítását a rossz gazdasági helyzet is hátráltatja. A negatív gazdasági kilátások és a franciaországi munkanélküliség várhatóan folytatódó növekedése miatt további intézkedésekre van szükség.

(18)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Franciaország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(19)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programott, és arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(20)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Franciaország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1., 2., 3., 4., 5. és 6. ajánlás tükrözi.

(21)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Franciaországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Erősítse meg és kövesse a költségvetési stratégiát 2013-ban. A túlzott hiány fenntartható, legkésőbb 2015-ig megvalósuló korrekciója és a túlzotthiány-eljárás keretében hozott tanácsi ajánlásban meghatározott strukturális kiigazítás elérése érdekében a 2014-es évre és az azt követő időszakra vonatkozó, szükséges intézkedések 2013-ig őszéig történő konkretizálásán és végrehajtásán keresztül erősítse meg a kiigazítás hitelességét. Az egyszeri bevételeket fordítsa a hiány csökkentésére. A költségvetési egyensúlyhiány tartós kiigazítása nagyívű strukturális reformok hiteles végrehajtását teszi szükségessé, amelyek növelik a kiigazítási mozgásteret és ösztönzik a növekedést és a foglalkoztatást. Tartson fenn növekedésbarát költségvetési kiigazítási pályát és fokozza a közkiadások hatékonyságát, amihez – többek között – a terveknek megfelelően folytassa a kiadási kategóriáknak az államháztartás összes alágazataira kiterjedő felülvizsgálatát. A beharangozott decentralizációs törvényen keresztül tegyen intézkedéseket a központi és a helyi szintű kormányzatok közötti hatékonyabb szinergiák és megtakarítások elérése érdekében. A túlzott hiány korrekcióját követően hajtson végre megfelelő ütemű strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy 2016-ra elérje a középtávú költségvetési célt. 2013 végéig tegyen intézkedéseket a nyugdíjrendszer fenntartható egyensúlyának legkésőbb 2020-ig történő megteremtése érdekében, és ennek jegyében módosítsa például az indexálási szabályokat, növelje a teljes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges járulékfizetési időszakot, emelje meg a tényleges nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjuttatásokat igazítsa hozzá a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz, vizsgálja felül a különleges szabályokat, egyúttal tartózkodjon a munkaadók járulékterheinek emelésétől, továbbá javítsa az egészügyi kiadások költséghatékonyságát, többek között a gyógyszerkiadások terén.

2.

Gondoskodjon arról, hogy a versenyképességi és munkahelyteremtési adókedvezmény a tervezett mértékben csökkentse a munkaerőköltségeket, és más intézkedés ne rontsa le ezt a hatást. Tegyen további intézkedéseket a munkaerőköltségek csökkentése érdekében, konkrétan például a munkaadók társadalombiztosítási járulékterheinek további csökkentése terén. A szociális partnerekkel együttműködve biztosítsa, hogy a minimálbért érintő változások hozzájáruljanak a versenyképesség javításához és a munkahelyteremtéshez, és ennek keretében vegye figyelembe a bérkiegészítő támogatásokat és a társadalombiztosítási járulékfizetés alóli mentességeket.

3.

Tegyen további intézkedéseket az üzleti környezet javítása és a vállalkozások innovációs kapacitása és exportlehetőségeinek fejlesztése érdekében, különösen a kkv-k és a közepes méretű vállalatok tekintetében. Többek között indítsa el a szabályozási keret bejelentett egyszerűsítésére irányuló kezdeményezést, továbbá a technológiatranszfer és a kutatási eredmények üzleti hasznosításának fejlesztésén keresztül javítsa az innováció keretfeltételeit, például azáltal, hogy új területek felé irányítja a versenyképességi központokat.

4.

Tegyen intézkedéseket a verseny fokozására a szolgáltatások piacán; számolja fel a piacrajutásra és a szakmai szolgáltatások nyújtására vonatkozó indokolatlan korlátozásokat, amelyek többek között a jogi formát, a tulajdonosi struktúrát, a kvóták és területi korlátozások alkalmazását érintik; tegyen intézkedéseket a kereskedelmi egységek nyitására vonatkozó engedélyezés egyszerűsítése és a veszteséggel történő értékesítés korlátozásának feloldása érdekében; szüntesse meg a szabályozott árak alkalmazását a földgáz és a villamos energia nem lakossági piacán, és a szomszédos országokkal együttműködve erősítse meg a rendszerösszekötő kapacitásokat; a vasúti ágazatban nyissa meg a belföldi személyszállítási üzletágat a verseny előtt.

5.

Tegyen erőfeszítéseket az adórendszer egyszerűsítése és hatékonyságának javítása érdekében, továbbá biztosítsa az adószabályok tartós változatlanságát. Hozzon további intézkedéseket a társasági adózás adósságösztönző elemeinek megszüntetése érdekében. Fokozza a személyi jövedelmi adóval és a társasági adóval kapcsolatos adókiadások visszafogására és egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket; a csökkentett héa-adómértékeket közelítse az általános adómértékhez, és szüntesse meg a nem hatékony csökkentett adókulcsokat. Tegyen további intézkedéseket az adótehernek a munkáról a környezetvédelmi adózásra vagy a fogyasztásra történő áthelyezése érdekében.

6.

Teljes körűen és késlekedés nélkül, a szociális partnerekkel konzultálva hajtsa végre a 2013. januári szakmaközi megállapodást. Tegyen további intézkedéseket a munkaerő-piaci szegmentáció ellen, és ennek jegyében többek között kezelje az ügynökségek által kiközvetített ideiglenes munkavállalók helyzetét. A szociális partnerekkel együttműködve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően sürgősen kezdje meg a munkanélküli-járadékok rendszerének reformját a rendszer fenntarthatóságának biztosítása érdekében, egyúttal biztosítva azt, hogy a rendszer megfelelő ösztönzőket nyújtson a munkába való visszatérésre. Javítsa az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátáját és ösztönözze munkaerő-piaci részvételüket. Többek között célirányos tanácsadáson és képzésen keresztül tegyen külön intézkedéseket az idősebb munkanélküliek foglalkoztatási kilátásainak javítása érdekében. Növelje a felnőttek, különösen a legkevésbé képzettek és a munkanélküliek részvételét az egész életen át tartó tanulásban. Gondoskodjon arról, hogy a foglalkoztatási szolgálatok hatékony, egyénre szabott támogatást nyújtsanak a munkanélkülieknek, továbbá hogy az aktív munkaerő-piaci intézkedések ténylegesen a leginkább rászorulókat érjék el. Tegyen további intézkedéseket az iskolából a munkába való átmenet javítása érdekében, például az ifjúsági garancián (8) és a gyakornoki programok előmozdításán keresztül.