30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 217/24

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2012. július 10-én ajánlást (4) fogadott el Finnország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Finnország 2012–2015-ös időszakra vonatkozó stabilitási programját.

(5)

A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Finnországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2013. február 7-én elfogadta a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2013. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette a Finnországra vonatkozó részletes vizsgálat eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Finnországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely nyomon követést tesz szükségessé és szakpolitikai intézkedéseket igényel. A folyamatos figyelemmel kísérés különösen a folyó fizetési mérleg pozíciójának jelentős mértékű romlása és az ipari szerkezetátalakítás, valamint a versenyképesség költségalapú és nem költségalapú tényezői által kiváltott gyenge exportteljesítmény miatt indokolt.

(9)

Finnország 2013. április 18-án benyújtotta a 2013. évi nemzeti reformprogramját és a 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(10)

A 2013. évi stabilitási programnak az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy az államháztartás helyzete Finnországban összességében rendezett, és a középtávú költségvetési cél elérése érdekében Finnország erőfeszítéseket tett a bevételek növelésére és a kiadások korlátok között tartására. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A 2013-ra vonatkozó növekedési előrejelzés hasonló a Bizottság szolgálatainak 2013 tavaszi előrejelzéséhez, ugyanakkor a 2014-re vonatkozó előrejelzés 0,6 százalékponttal magasabb a Bizottság által várt értéknél. A stabilitási programban felvázolt költségvetési stratégia célja az államháztartás egyensúlyának megteremtése és a GDP-arányos államadósságnak csökkenő pályára állítása legkésőbb 2015-ig. A stabilitási program részeként a középtávú költségvetési cél a GDP 0,5 %-áról – 0,5 %-ra változik. Az új középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A stabilitási program a középtávú költségvetési cél 2014-re történő elérésével és annak 2017-ig történő tartásával számol. A stabilitási programban közölt információkra alapozott (újrakalkulált) strukturális egyenleg alapján Finnország 2012-ben nem teljesítette a korábbi középtávú költségvetési célt, 2013-ban pedig nem fogja teljesíteni az új középtávú költségvetési célt.

A stabilitási programban szereplő előrejelzés szerint az újrakalkulált strukturális költségvetési egyenleg a GDP – 1 %-ának megfelelő 2012-es értékről 2013-ra a GDP – 0,9 %-ára javul. A stabilitási program szerint a 2014 és 2017 közötti időszakban a strukturális egyenleg a GDP – 0,6 és – 0,7 %-a között fog maradni. Finnország nettó kiadásai 2012-ben 0,4 %-kal nőttek, ami alatta marad a kiadások növekedési ütemére vonatkozó Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott referenciaértéknek. A reál GDP 2012-es negatív növekedése miatt, a strukturális kiigazítás alacsony értéke elegendőnek tekinthető. 2013-ban Finnország újrakalkulált strukturális költségvetési egyenlege javul, nettó kiadásai várhatóan mindössze a GDP 0,1 %-ával fognak eltérni a kiadási referenciaértéktől. Finnország nagy negatív kibocsátási rése miatt ez megfelelőnek tekinthető. 2014-ben Finnország újrakalkulált strukturális költségvetési egyenlege várhatóan tovább javul, eléri a GDP – 0,6 %-át, elegendő közelségbe kerülve ezáltal a középtávú költségvetési célhoz. A Bizottság szolgálatainak 2013. tavaszi előrejelzése szerint 2014-ben el is éri azt. Összességében ez azt jelenti, hogy Finnország eleget tesz a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának. Az államháztartás bruttó konszolidált adóssága 2012-ben a GDP 53 %-ának felelt meg, és az előrevetített időszak alatt a stabilitási program szerint a GDP 60 %-a alatt marad. A stabilitási program az adósságráta csökkenésével számol 2016-ban és 2017-ben. A költségvetési politika szempontjából a legfontosabb kihívás továbbra is a hosszú távú fenntarthatóság. A népesség elöregedésével összefüggő – a nyugdíjrendszert, az egészségügyet és a tartós ápolás-gondozást érintő – fenntarthatósági rés problémáját felismerték, a probléma kezelése folyamatos monitoringot tesz szükségessé.

(11)

A közszolgáltatások termelékenységének növekedése elmaradt a termelékenységnek a szélesebb értelemben vett gazdaságra értelmezett növekedésétől, miközben az idősödő népességgel összefüggő terhek növekednek. Jóllehet az önkormányzati reform elveit lefektették, az összevonások továbbra is önkéntesen választhatók maradnak, de ehhez elérhetők lesznek a központi kormányzat által biztosított pénzügyi ösztönzők. A szociális és egészségügyi szolgáltatások folyamatban lévő reformja várhatóan nem fogja érdemben csökkenteni az egészségügyi ellátási körzetek jelenlegi számát.

(12)

Intézkedéseket tettek az ifjúsági és a tartós munkanélküliség visszaszorítása érdekében. Az intézkedések között szerepel az ifjúsági garancia, a fiatal felnőttek részére kidolgozott ideiglenes szakképzési program és a tartósan munkanélkülieket célzó kísérleti program is. Az említett programok mellett 2013-ban az ifjúsági garancia részeként pénzügyi támogatást nyújtottak szakmai gyakorlatokhoz is, a munkanélküliségi ráta valószínűsíthető növekedése miatt pedig ezek az intézkedések helyesnek tekinthetők. A feladat most – a célcsoportok szakképzettségi szintjének és munkaerő-piaci helyzetének javítását szem előtt tartva – az intézkedések végrehajtása. A fenntartható államháztartás, valamint a jövőbeni munkaerő-keresletnek való megfelelés érdekében fontos az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának növelése. Finnországban csökken a munkaképes korú népesség. Számos intézkedésről született megállapodás a korai nyugdíjbavonulás lehetőségeinek korlátozása érdekében. Ilyen intézkedés például a részmunkaidős nyugdíjazáshoz szükséges életkor emelése, a csökkentett előrehozott nyugdíj lehetőségének megszüntetése és a nyugdíjkorhatár megemelése munkanélküliséget követően. A várható élettartam növekedése azonban gyorsabb volt a 2005. évi nyugdíjreform során vártnál, és ezért a jelenleg érvényes törvényes nyugdíjkorhatár idővel túl alacsonynak, a nyugdíjak pedig elégtelennek bizonyulhatnak. A stabilitási programjában a kormány vállalta, hogy a tényleges nyugdíjbavonulási életkort 2025-ig 62,4 évre emeli, ami a várható élettartam és a demográfiai kihívások tükrében továbbra is alacsonynak tekinthető. Rövid távon az elfogadott intézkedések végrehajtása marad a prioritás.

(13)

A finnországi szolgáltatási ágazatokban a szabályozási akadályok továbbra is korlátozók, a piaci koncentráció pedig magas az olyan fontos ágazatokban, mint például a kiskereskedelem. A versenytörvénynek az élelmiszerkereskedők domináns piaci pozíciójával összefüggésben tervezett módosításai és a programnak – az ágazat fokozottabb felügyelet alá vonása és a hatályos szabályozás szükségtelenül versenykorlátozó, például a területfejlesztéssel és építéssel összefüggő rendelkezéseinek megszüntetése útján – az egészséges verseny megteremtésére irányuló célkitűzései várhatóan segíteni fognak az aktuális problémák megoldásában. A versenyhatóság és a fogyasztóvédelmi ügynökség összeolvadása, továbbá a létrejövő intézmény költségvetésének megnövelése és hatásköreinek kiterjesztése a közszektorbeli és a magánszektorhoz tartozó szereplők közötti versenysemlegesség kérdésére ugyancsak javítani fogják az általánosabb értelemben vett versenypolitika hatékonyságát és eredményeit. A versenyjogi büntetések Finnországban hagyományosan alacsonyak; a 2013-ra tervezett felmérés vélhetően megfelelő alapot ad majd a szankciók visszatartó erejének fokozására irányuló további reformokhoz.

(14)

A finnországi termelékenység növekedése továbbra is elmarad a bérek növekedésétől, és közben gyengült a nemzetközi versenyképesség, amit a finn export csökkenő piaci részesedése is mutat. Jóllehet továbbra is magas a kutatási, fejlesztési és innovációs beruházások aránya, kritikus kérdés marad, hogy mennyire hatékonyan sikerül a kutatási eredményeket innovációk és olyan új, nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok szolgálatába állítani, amelyek képesek megjelenni a gyorsan növekvő exportpiacokon és megerősíteni a nemzetközi versenyképességet. Rövid távon Finnországnak végre kell hajtania a kutatási és innovációs rendszer fejlesztésére irányulóan a közelmúltban elfogadott szakpolitikai intézkedéseket, mint például az új cselekvési tervet, egyúttal – amennyiben szükségesnek mutatkozik – a meglévő értékelések és a készülőben lévő előretekintő jelentés alapján további reformjavaslatokat kell kidolgoznia. Az energiaárakat és a munkaerő árát azon inputárak közé sorolták, amelyek növelik a finn gyártók költségeit. Köszönhetően a 2013-ban lejáró háromoldalú bérmegállapodásnak a bérnövekedés az elmúlt években visszafogott mértékű volt. E tekintetben aggodalomra ad okot, hogy a szociális partnerek között mindeddig nem jött létre új megállapodás.

(15)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(16)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, az arról alkotott véleményét (5) pedig különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(17)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanács 1176/2011/EU rendeletének 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 3–5. ajánlás tükrözi,

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (6). Finnországnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Folytasson növekedésbarát költségvetési politikát és a terveknek megfelelően tartsa fenn a költségvetés rendezett pozícióját, biztosítva a programidőszak alatt a középtávú célnak való megfelelést. Továbbra is végezze el a népesség elöregedésével összefüggő fenntarthatósági rés mértékének éves értékelését, és az állami bevételeket és kiadásokat igazítsa a hosszú távú célkitűzésekhez és szükségletekhez. Biztosítsa a tartós ápolás-gondozás költséghatékonyságát és fenntarthatóságát, és helyezzen nagyobb hangsúlyt a megelőzésre, a rehabilitációra és a független életvitelre.

2.

Gondoskodjon az önkormányzati rendszerrel összefüggésben zajló közigazgatási reform hatékony végrehajtásáról annak érdekében, hogy a reform termelékenységjavulást és költségmegtakarításokat eredményezzen a közszolgáltatások nyújtása terén, ideértve a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat is.

3.

Tegyen további lépéseket az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának javítása érdekében, többek között foglalkoztathatóságuk javítása és a munkaerőpiacról történő korai kivonulás lehetőségeinek korlátozása, valamint a nyugdíjkorhatárnak és a nyugdíjjuttatásoknak a várható élettartamban bekövetkező változásokhoz való hozzáigazítása révén. Hajtsa végre és kövesse szorosan nyomon a fiatalok és a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló, folyamatban lévő intézkedéseket, különös tekintettel a munkahelyhez jutást segítő készségek fejlesztésére.

4.

Az egészséges verseny előmozdítását célzó új program végrehajtása révén folytassa a termék- és szolgáltatáspiacokon uralkodó verseny fokozására irányuló erőfeszítéseket, különösen a kiskereskedelmi ágazat tekintetében.

5.

Növelje Finnország kapacitásait az innovatív termékek és szolgáltatások előállítása és a gyorsan változó körülmények között nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok létrehozása terén, továbbá folytassa az ipar diverzifikálását; folytassa továbbá a gazdaság egészére vonatkozó energiahatékonyság javítását. A jelenlegi alacsony növekedési környezetben a szociális partnerek szerepének teljes körű tiszteletben tartása mellett és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően támogassa a reálbérek és a termelékenység alakulásának összehangolását.