16.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 12/1

(1)

2009. január 15-i levelében Finnország értesítette a Bizottságot arról a megmentési célú támogatásról, amelynek keretében átütemezték az Osuuskunta Karjaportti (a továbbiakban ‧Karjaportti‧; az értesítés időpontjában használt neve Järvi-Suomen Portti Osuuskunta) számára vállalt kezességet és az adósságot. 2009. február 5-i, 2009. február 11-i, 2009. február 16-i és 2009. február 20-i levelében Finnország további információkat szolgáltatott a Bizottságnak.

(2)

2009. április 8-i levelében a Bizottság tájékoztatta Finnországot arról a határozatáról, hogy az értesítésben szereplő intézkedés valamint több korábban végrehajtott intézkedés tekintetében megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást (2). A megindító határozatot követően Finnország 2009. május 13-i levelében további információkat szolgáltatott a Bizottságnak.

(3)

A Bizottságnak az eljárás megindítására irányuló határozata az Európai Unió Hivatalos Lapjában került közzétételre (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a támogatási intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(4)

A Bizottság az érdekelt felek egyikétől kapott észrevételeket. Azokat továbbította Finnországnak, amely lehetőséget kapott észrevétel tételére. Azokat az észrevételek a 2009. augusztus 28-i levélben tették meg. Finnország 2009. november 3-i emailjében további tájékoztatást adott.

(5)

2009. december 15-i levelében a Bizottság tájékoztatta Finnországot arról, hogy kiterjeszti az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást a korábban végrehajtott intézkedésekre. Finnország 2010. február 12-i levelében további tájékoztatást nyújtott a Bizottságnak.

(6)

A Bizottságnak az eljárás kiterjesztésére irányuló határozata az Európai Unió Hivatalos Lapjában került közzétételre (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a támogatási intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére. A Bizottság nem kapott további észrevételeket az érdekelt felektől.

(7)

Finnország 2010. március 1-jén tájékoztatta a Bizottságot, hogy visszavonta a Karjaportti számára nyújtott kezességről szóló értesítést. A Bizottság 2010. március 26-i levelében tájékoztatta Finnországot arról, hogy a kezességvállalásról szóló értesítés visszavonásával a végső határozatban a többi értékelt intézkedéssel együtt fog foglalkozni. Ezenkívül a Bizottság kérdéseket intézett Finnországhoz, amelyekre Finnország 2010. április 22-i levelében válaszolt. A Bizottság 2010. július 15-én tájékoztatás kért Finnországtól, amelyre Finnország 2010. augusztus 20-án válaszolt. A Bizottság 2010. szeptember 28-án további tájékoztatást kért Finnországtól, amelyre Finnország 2010. november 29-én válaszolt. Végezetül a Bizottság 2011. november 16-i levelében további tájékoztatást kért. Finnország ezt a tájékoztatást 2011. december 16-án adta meg.

(8)

A Karjaportti szövetkezet telephelye Mikkeli városban található, termelő létesítményei Mikkeli és Kouvola városokban, mindkét helység az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint regionális támogatásra jogosult kelet-finnországi régióban (Itä-Suomi) van. A szövetkezetet eredetileg 1914-ben alapították. 1950-ben neve Osuusteurastamo Karjaportti lett; 2002. december 31. óta használt neve Järvi-Suomen Portti Osuuskunta, 2010. december 14. óta Karjaportti néven ismert. Jelenleg a Karjaportti 300 állandó alkalmazottal valamint tavasszal és nyáron további 100–120 idénymunkással dolgozik.

(9)

A Karjaportti tevékenysége élelmiszergyártás, mégpedig hús feldolgozása olyan termékekké, mint húsgombóc és kolbász. Ezenkívül a szövetkezet csomagolt hús, darabolt hús és zsigerelt állat értékesítésével foglalkozik. A Karjaportti kis mennyiségben exportál más tagállamokba.

(10)

2004. december 1-je óta a Karjaportti a 47/1993 számú Vállalatszerkezet-átalakítási Törvény (5) szerinti bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás alatt áll (a továbbiakban „bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás”; a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárásról további információk találhatók a (31)–(43) preambulumbekezdésben).

(11)

A Karjaportti bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás előtti és alatti pénzügyi helyzetére vonatkozó adatok az alábbi táblázatban láthatók:

I.   táblázat

A Karjaportti főbb pénzügyi adatai euróban

(12)

2008-ban a finn adóhatóság kétszer csődeljárást kezdeményezett a Karjaportti ellen. Az első eljárás kezdeményezésekor 2008. október 7-én ideiglenes intézkedésként 461 579 EUR befizetését rendelték el. Ezután az adóhatóság visszavonta az eljárás kezdeményezését. Az eljárás újbóli kezdeményezésére 2008. december 1-jén került sor egy 981 658 EUR befizetését elrendelő ideiglenes intézkedéssel. A Karjaportti elleni csődeljárás 2009. júniusban lezárult, mivel a szövetkezet kifizette az adóhatóság felé fennálló tartozását.

(13)

A vizsgált intézkedések a Karjaportti telephelyéül szolgáló Mikkeli városa által hozott intézkedéseket és a Finnvera Oyj (a továbbiakban ‧Finnvera’) által hozott intézkedéseket jelentik. A Finnvera a finn állam tulajdonában álló, finanszírozásra szakosodott vállalat, Finnország hivatalos exporthitel ügynöksége (6). Az alábbiakban először a Mikkeli város által hozott intézkedések leírása található (3.1. pont), amelyet a Finnvera által hozott intézkedések követnek (3.2. pont).

(14)

1. intézkedés: Mikkeli város tanácsa 2000. június 12-i határozatával korlátlan kezességet („takaus”) vállalt a Karjaportti számára, amely egy későbbi 25 millió FIM (körülbelül 4,2 millió EUR) összegű kölcsön 100 %-át fedezte (7). A Karjaportti a kölcsönt 2000. szeptemberben kapta meg a Tapiola Pankki Oy (‧Tapiola’) banktól 5,35 % rögzített kamatra, 10 éves futamidővel. Ugyanakkor a kezességet a kezességvállalási megállapodást aláíró Mikkeli városi bizottsága vállalta. A kezességvállalást kezességvállalási díj felszámítása nélkül nyújtották korlátlan kezességvállalás formájában, amely esetében a kezes a tőketartozásért úgy felel, mintha az a kezes saját adóssága lenne, vagyis a hitelező követelheti a kezestől a tőketartozás visszafizetését a tőketartozás esedékessé válásakor. A garantált kölcsön azzal a céllal nyújtották, hogy finanszírozzák Mikkeli városának Tikkala negyedében megvalósuló termelő létesítmény építését (8).

(15)

A kezességvállalás biztosítékául egy már fennálló 7,5 millió FIM (1 261 409 EUR) bejegyzett értékű ingatlan jelzálogot jegyeztek be (9). Az 1. intézkedés meghozatalakor körülbelül 3 millió FIM ingatlan jelzálog állt rendelkezésre biztosítékként. Ezenkívül a kezességvállalás biztosítékául a Karjaportti ingó vagyonára bejegyzett 25 millió FIM illetve 30,5 millió FIM összegű üzleti jelzálogot (10) jegyeztek be.

(16)

A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás kezdetekor 2004. decemberében a Tapiola a kezességvállalás alapján a Karjaportti fennmaradó tartozásának visszafizetését követelte Mikkeli városától. A fenti összeg Tapiola számára történő visszafizetése után Mikkeli városa lépett a Karjaportti hitelezőjeként a Tapiola helyébe (lásd a (34) preambulumbekezdést).

(17)

2. intézkedés: Szintén 2000-ben a Karjaportti egy telket kapott a Tikkala termelő létesítmény felépítésére a Mikkeli külterületi körzettől (11). A telek mérete 152 366 m2 volt, és Mikkeli városa ellenszolgáltatás nélkül adta át, azaz nem került sor vételár kifizetésére. Ezenkívül Mikkeli városa kötelezettséget vállalt a földterület építésre kész állapotban történő átadására. Ennek érdekében Mikkeli városa megtérítette a Karjaportti számára a földterület planírozásának a költségét, aminek összege 2 000 000 FIM (körülbelül 336 376 EUR) volt (12).

(18)

Egyéb intézkedéseket is hoztak a Karjaportti számára a Tikkala területén levő termelő létesítmény felépítése érdekében. A Finnvera kölcsönt nyújtott és kezességet vállalt 20 000 000 FIM (körülbelül 3 363 759 EUR) összegben, a Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztérium (akkori nevén Kereskedelmi és Ipari Minisztérium) pedig közvetlen támogatást nyújtott 15 000 000 FIM (körülbelül 2 552 819 EUR) összegben.

(19)

Együttesen a (14)–(18) preambulumbekezdésben leírt, a Tikkala területén levő termelő létesítmény felépítése érdekében hozandó intézkedések névértéke 63 783 719 FIM (körülbelül 10 757 652 EUR) volt. A meghozott intézkedésekkel egyenértékű bruttó támogatás összege 3 617 143 EUR volt az alábbi táblázatban szereplő áttekintés szerint:

II.   táblázat

Az intézkedésekkel egyenértékű bruttó támogatás euróban

(20)

A Mikkeli városa által vállalt kezesség bruttó támogatási egyenértékét Finnország az alábbi módon számolta ki: összevetette egy hasonló kezességvállalás piaci kamatlábát (1,75 %) a Mikkeli városa által ténylegesen felszámított kezességvállalási díjjal (0 %). A kezességvállalás támogatási eleme egyenlő a két díj közti különbséggel, azaz 1,75 %. Ha Mikkeli városa ezzel a kamatlábbal kalkulált díjat számított volna fel, akkor 2 406 250 FIM díjbevétele keletkezett volna a kezességvállalás 10 éves futamideje alatt, amely a kezességvállalás napján 5,7 %-os kamatlábbal diszkontálva 1 055 949 FIM (körülbelül 345 786 EUR) összeget eredményez.

(21)

A Finnvera kölcsön bruttó támogatási egyenértékét Finnország az alábbi módon számította ki: Összevetette a Finnvera által a kölcsönre felszámított kamatlábat (6 hónapos EURIBOR + 1,75 %) a hitel nyújtásának napján érvényes, a referencia és diszkont kamatlábak meghatározására vonatkozó bizottsági közlemény szerinti referencia-kamatláblábbal (13). A támogatási elem a két kamatláb különbsége a kölcsön futamideje során (10 év). A Karjaportti által a kölcsönre fizetett jutalékot (0,5 %) levonták a számítás eredményéből. A kezességvállalás napján 5,7 %-os kamatlábbal diszkontálva a támogatási elem 82 162 EUR volt.

(22)

Az elszámolható beruházási költséget a beszerzési ár költségének alapján számították ki az alábbi táblázatban szereplő felosztás szerint:

III.   táblázat

Beszerzési árral kapcsolatos projekt költségek felosztása euróban

(23)

A 3 617 143 EUR támogatási elem 13,95 %-os támogatási intenzitásnak felel meg a 25 935 928 EUR teljes elszámolható költségre vetítve.

(24)

A Karjaportti a Mikkeli város által hozott intézkedéseket a beruházási munkák megkezdése előtt kérelmezte (14). Finnország az intézkedéseket regionális fejlesztés céljából hozta meg. Az új termelő telephely révén a régióban a munkahelyek száma nagyjából 400-ról 550-re vagy 600-ra növekszik.

(25)

2002. február 28-án Mikkeli városa hat ingatlant és egy épületet vásárolt meg a kapcsolódó lízinggel együtt a Karjaporttitól. A kifizetett vételár 6 646 787 EUR (15) volt. Az ingatlanok Mikkeli városa általi megvételének zárónapján, illetve egy ingatlan esetében Mikkeli városa általi birtokbavétel napján az ingatlanok jelzálogmentesek voltak.

(26)

Mikkeli városi tanácsa 2004. március 8-i határozatával kezességet vállalt, amely a Tapiola által adott 607 054 EUR kölcsön 100 %-át fedezte. 2004. április 14-én a kölcsönt 4 %-os rögzített kamatra nyújtották 10 éves futamidővel. A kezességet kezességvállalási díj felszámítása nélkül, feltétel nélküli kezességként nyújtották. A kölcsön nyújtásának illetve a kezesség vállalásának célja a Tapiola által nyújtott azon kölcsön kiváltása volt, amelyre Mikkeli városa 1992. november 2-i keltű döntésében vállalt eredetileg kezességet. Az eredeti kölcsön összege 7,5 millió FIM (1 261 409 EUR) volt, és 4,5 %-os kamatra, 10 éves futamidővel nyújtották.

(27)

A kezességvállalás biztosítéka egy a Tikkala területén levő termelő telephelyre vonatkozó ingatlan jelzálog volt, amelyet már az 1. intézkedés során biztosítékként használtak. Ezenkívül Mikkeli városa az üzleti jelzálog nyilvántartásban 25 millió FIM értékben bejegyzett értékű üzleti jelzáloggal is rendelkezett. Ezt az üzleti jelzálogot is már használták biztosítékként az 1. intézkedés során.

(28)

A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás kezdetekor 2004. decemberében a Tapiola a Karjaportti fennálló tartozásának visszafizetését követelte Mikkeli városától a kezességvállalás alapján. A fenti összeg visszafizetése után Mikkeli városa lépett a Karjaportti hitelezőjeként a Tapiola helyébe (lásd a (34) preambulumbekezdést).

(29)

Mikkeli város tanácsa 2004. május 10-i határozatával korlátlan kezességet vállalt, amely a Tapiola által nyújtandó 1,7 millió EUR összegű kölcsön 100 %-át fedezte. Ezután 2004. június 8-án a Tapiola úgy határozott, hogy 1,7 millió EUR összegű hároméves beruházási kölcsönt nyújt 12 hónapos EURIBOR + 0,3 %-os változó kamatra. A kezességet kezességvállalási díj felszámítása nélkül, feltétel nélküli kezességként nyújtották. A kezességvállalás biztosítéka az 1. intézkedés és a 4. intézkedés során már használt Tikkala területén levő termelő telephelyre vonatkozó ingatlan jelzálog volt, valamint a Mikkeli városának birtokában levő ugyanaz az üzleti jelzálog (16). Ezenkívül Mikkeli városa a Tikkala területén levő termelő telephelyre vonatkozó 1 135 268 EUR bejegyzett értékű új biztosítéki jelzálog okiratot kapott speciális zálogként.

(30)

A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás kezdetekor 2004. decemberében a Tapiola a Karjaportti fennálló tartozásának visszafizetését követelte Mikkeli városától a kezességvállalás alapján. A fenti összeg visszafizetése után Mikkeli városa lépett a Karjaportti hitelezőjeként a Tapiola helyébe (lásd a (34) preambulumbekezdést).

(31)

2004. november 17-én a Karjaportti a hitelezőivel (a Nordea Bank Finland Abp (a továbbiakban ‧Nordea Bank‧), a Nordea Rahoitus Suomi Oy (a továbbiakban ‧Nordea Financing‧) és az OKO Osuuspankkien Keskuspankki Oyj (2008. március 1-je óta a vállalat neve Pohjola Pankki Oyj; a továbbiakban ‧OKO/Pohjola Bank‧)) együtt egy bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a Mikkeli kerületi bírósághoz. A finn törvények szerint ilyen szerkezetátalakítási eljárást lehet végrehajtani a nehéz helyzetben levő adós életképes üzletágának a rehabilitálása érdekében a további életképesség fenntartása és az adósságra vonatkozó megegyezés elérése céljából (17). A Karjaporttira vonatkozó bíróság által felügyelt eljárást 2004. december 1-jén indította el a Mikkeli kerületi bíróság. Jogi szempontból az eljárás elindításától kezdve az adós nem fizetheti vissza szerkezetátalakítási adóságait és nem nyújthat biztosítékot ilyen adósságokra (18). Szerkezetátalakítási adósság minden olyan adósság, amely az eljárás elindításának napja előtt halmozódott fel.

(32)

Ezután a körzeti bírósághoz 2005. június 23-án benyújtották a szerkezetátalakítási programot, 2005. november 30-án pedig az átdolgozott szerkezetátalakítási programot. A körzeti bíróság által 2006. január 30-án jóváhagyott szerkezetátalakítási program futamideje tíz év volt (2015. július 1-jén jár le). 2004 és 2008 között a Karjaportti 372 munkaszerződést mondott fel és kiszervezett néhány tevékenységet, mint például a beszerzés, hentesipari és feldarabolási tevékenységek.

(33)

A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás alá eső szerkezetátalakítási adósság körülbelül [30-70] (19) %-a magánhitelezőkkel szemben állt fenn. Az említett adósság legnagyobb részével rendelkező magánhitelezők a fent említett bankok voltak, a Nordea Bank, az OKO/Pohjola Bank valamint a Nordea Financing.

(34)

2004. december 16-án ezekkel a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárásokkal kapcsolatban a Tapiola a Mikkeli városa által garantált, a 3.1.1, 3.1.3 és 3.1.4 pontokban leírt három kölcsön fennmaradó összegének a visszafizetését követelte. A fenti összegek Tapiola számára történő visszafizetése után Mikkeli városa lett a Karjaportti hitelezője a három fennálló adósság együttes összege, azaz 5 356 895 EUR tekintetében. A kölcsönöket a (15), (27) és (29) preambulumbekezdésben leírt biztosítékok biztosították.

(35)

Ezenkívül Mikkeli városa egy 682 087 EUR összegű követelést vont be a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárásba, amely a város ingatlangazdálkodása, Mikkeli vízgazdálkodási osztálya és Mikkeli hulladékgazdálkodási osztálya részére ki nem fizetett díjakból állt. Ezt a követelést is a (15), (27) és (29) preambulumbekezdésben leírt biztosítékok biztosították.

(36)

A Mikkeli városa felé fennálló kölcsönöket és egyéb adósságokat (kifizetetlen díjakat) a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során nagyösszegű biztosított adósságoknak tekintették (20). A többi nagyösszegű biztosított követelés magán felek (a Nordea Bank, a Nordea Financing, az OKO/Pohjola Bank) valamint a Finnvera kezében voltak (21).

IV.   táblázat

Nagyösszegű biztosított adósságok euróban

(37)

A Mikkeli városa felé fennálló kölcsönökkel és egyéb adósságokkal (kifizetetlen díjak) kapcsolatban az alábbi intézkedéseket irányozták elő a szerkezetátalakítási programban:

(38)

Mikkeli városának 5 356 895 EUR összegű kölcsönét „biztosított adósságként” kezelték és két részre osztották. Mindkét rész tekintetében csökkentették a kamatlábat a szerkezetátalakítási programnak megfelelően: Egy 4,0 millió EUR összegű rész esetében a kamatláb […] EURIBOR mínusz […]% volt (azonban 2010. december 31-ig a kamatláb nem lehetett több, mint […]% illetve kevesebb mint […]%). Ezt követően […] EURIBOR kamatot számoltak fel. A további 1 356 895 millió EUR összeg esetében […] EURIBOR kamatot számoltak fel (22). A kölcsönökhöz hasonlóan a 682 087 EUR összegű kifizetetlen díjakat „biztosított adósságként” kezelték és a kamatlábat […] EURIBOR értékre csökkentették (23).

(39)

A magánhitelezők biztosított adósságai tekintetében is […] EURIBOR szintnek megfelelő kamatlábat irányoztak elő a szerkezetátalakítási programban. A […] kivételével minden hitelező tekintetében egy bizonyos összeg erejéig 2010. december 31-ig csökkentett kamatlábat irányoztak elő […] EURIBOR mínusz […]% értékben; a minimális kamatláb […]% és a maximális kamatláb […]% volt. 2010. december 31. után az összes biztosított adósság tekintetében a kamatláb […] EURIBOR volt.

V.   táblázat

Nagyösszegű biztosított adósságok kamatai euróban

(40)

Mikkeli városa elfogadta a fent említett adósságok visszafizetésének elhalasztását. A szerkezetátalakítási program Mikkeli város biztosított adósságainak a visszafizetését 2015-re irányozta elő. Az első törlesztőrészletet 2009. július 1-jén kellett volna visszafizetni, 2010-től évente két törlesztőrészlet volt előirányozva, és 2015-ben a biztosított adósság fennmaradó legnagyobb részét kell visszafizetni, azaz […] EUR összeget a beváltott kezességvállalások miatti kölcsönök esetében és […] EUR összeget a többi adósság (kifizetetlen díjak) esetében.

(41)

A magánhitelezők is elfogadták a biztosított adósságaik visszafizetésének az elhalasztását.

VI.   táblázat

Elhalasztott visszafizetésű összegek euróban

(42)

A szerkezetátalakítási program szerint a kölcsönöket és kifizetetlen díjakat 2015-ig kell visszafizetni Mikkeli városa részére, a fennmaradó összeg legnagyobb része 2015-ben fizetendő. Ha 2015-ben a Karjaportti nem teljesít bizonyos gazdasági követelményeket a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás végén (a kötelezettségek és az árbevétel-arányos eredmény aránya nagyobb mint 4), akkor Mikkeli városa legfeljebb [0-3] millió EUR fennmaradó adósságot elenged.

(43)

A többi hitelező követelését is csökkentik a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás végén. A Nordea Bank maximum [0-3 millió] EUR összegről és a Nordea Financing maximum [0-2 millió] összegről mond le. A Finnvera követelését maximum [0-2 millió] összeggel csökkentik. […] követelése nem kerül csökkentésre. A szerkezetátalakítási program szerint a biztosított követelések csökkentési összegének az alapja a biztosított kölcsönök biztosítékainak az értéke két különböző esetben: az első esetben a Karjaportti folytatja a tevékenységét; a második esetben a Karjaportti módosítja vagy megszünteti a tevékenységét, azaz a biztosítékokat be kell váltani. A két értéket két független értékelés során állapították meg (24). A konkrét összeget, amellyel a biztosított adósságot csökkentették, ezután külön meghatározták mindegyik hitelezőre, figyelembe véve a hitelező rangsorolását és összehasonlítva az értékeket a két esetben.

(44)

2005. szeptember 2-án a Karjaportti eladta a Kiinteistö Oy Suksimäki ingatlanközvetítő vállalatban levő részvényei 50 %-át egy a városa tulajdonában levő vállalatnak 860 000 EUR vételáron.

(45)

A Karjaportti a 2004. december 16. és 2005. december 19. között a Mikkeli városával szemben felhalmozott biztosított adósságok kamatait nem fizette meg (25). Ezeknek a kamatoknak az összege 281 982 EUR volt, amelyet kölcsönné alakítottak át 2010. év végén lejáró futamidővel Mikkeli városi tanácsának 2005. december 19-i határozatával. A kölcsön kamatlába 3 havi EURIBOR + 0,3 %. A visszafizetést 2009. márciusban kellett elkezdeni és évi két alkalommal fizetendő négy egyenlő törlesztőrészletből állt, azaz 144 991 EUR összeget kellett volna fizetni 2009-ben és 144 991 EUR összeget 2010-ben (26). Az esedékes összegek visszafizetését legalábbis részlegesen elhalasztották (lásd 12. intézkedést).

(46)

A kifizetetlen kamatok átalakítása kölcsönné 2005-ben elvileg a szerkezetátalakítási programban szerepel. A program szerint nem csak Mikkeli városa, hanem valamennyi biztosított hitelező hasonló elbánásban részesül ebben a tekintetben. Ennek megfelelően 2005. december 28-án [egy magánhitelező] átalakította a kamatokat egy körülbelül 1 623 000 EUR összegű kölcsönné 2010 végén lejáró futamidővel. A kamatláb 3 havi EURIBOR + 1,5 % volt. A visszafizetést 2009-ben kellett elkezdeni. 2005. december 29-én [egy másik magánhitelező] átalakította a kamatokat egy körülbelül 1 532 500 EUR összegű kölcsönné 2010 végén lejáró futamidővel. A kamatláb 3 havi EURIBOR + 2 % volt. A visszafizetést 2009-ben kellett elkezdeni.

(47)

A Mikkeli városi bizottság 2007. február 5-i határozatával vállalta a Karjaportti által fizetendő 274 023 EUR összegű kintlevőség leírását a 2006. évi kimutatásokban. Az adósság leírása a kimutatásokban nem volt kihatással a hitelező és az adós közötti jogviszonyra, következésképpen Mikkeli városa folytatta az adósságok beszedését.

(48)

Mikkeli városa 2008. évi pénzügyi kimutatásaiban leírt egy Karjaportti által fizetendő 5,7 millió EUR összegű bizonytalan kintlevőséget. Az adósság leírása a kimutatásokban nem volt kihatással a hitelező és az adós közötti jogviszonyra, következésképpen Mikkeli városa folytatta az adósságok beszedését.

(49)

A Mikkeli városi tanács 2008. december 8-án úgy határozott, hogy feltétel nélküli kezességet vállal 2,75 millió EUR értékben a Tapiola által a Karjaportti számára nyújtott későbbi kölcsön fedezetére. A városi tanács felhatalmazta a városi bizottságot a feltétel nélküli kezességvállalás részletes feltételeiről szóló döntésre, azaz a kezességvállalás végrehajtására. A bejelentés szerint a kölcsön összege 5 819 807 EUR lett volna 3,65 %-os kamatlábbal. A kezességvállalás ellenszolgáltatásaként a bejelentett intézkedést egyszeri 4 %-os díjat irányoz elő és a kezességvállalás futamideje 10 év (27).

(50)

A Mikkeli városi tanács határozata nem vált jogerőssé, mivel panaszt nyújtottak be Kuopio város közigazgatási bíróságán (Kuopion Hallinto-Oikeus). A panaszt követően a bíróság elrendelte, hogy Mikkeli városa állítsa le a kezességvállalás végrehajtását és kérje a támogatás jóváhagyását a Bizottságtól.

(51)

Mivel a Mikkeli városi tanács kezesség vállalására vonatkozó határozata nem vált jogerőssé, a Tapiola nem nyújtott kölcsönt a Karjaportti számára. Végezetül Finnország 2010. márciusban visszavonta a kezességvállalás bejelentését, mivel a Karjaportti visszavonta a kezességvállalásra vonatkozó kérelmét és a városi bizottság 2010. február 22-én úgy határozott, hogy nem hajtja végre a városi tanács határozatát.

(52)

Biztosított adósságok visszafizetésének elhalasztása: A bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási program szerint a Karjaporttinak a biztosított adósság fennmaradó részéből […] EUR összeget kellett visszafizetnie 2009-ben és […] EUR összeget 2010-ben (lásd a VI. táblázatot). A bejelentés szerint ezeknek az összegeknek a visszafizetését el kellett volna halasztani legkésőbb 2015. július 1-jéig.

(53)

A 2005-ben nyújtott kölcsön visszafizetésének elhalasztása (kifizetetlen kamatok átalakítása): A Karjaporttinak a kölcsönné átalakított kamat fennmaradó részéből 140 991 EUR összeget kellett visszafizetnie 2009-ben és ugyanekkora összeget 2010-ben (lásd a (40) preambulumbekezdést). A bejelentés szerint ezeknek az összegeknek a visszafizetését el kellett volna halasztani legkésőbb 2011–2013-ig (28).

(54)

Kuopio közigazgatási bírósága (Kuopion Hallinto-Oikeus) 2009. február 4-én megtiltotta a városi tanács adósságátütemezésről szóló határozatának a végrehajtását. Úgy tűnik azonban, hogy az adósságátütemezést mégis végrehajtották. 2009. májustól kezdve a Karjaportti rendszeresen az esedékes adósságok visszafizetésének elhalasztására vonatkozó javaslatokat tett Mikkeli városának és más hitelezőinek a szövetkezet folyamatos működésének biztosítása érdekében (29). A Mikkeli városi bizottság elfogadta ezeket a javaslatokat.

(55)

A Finnország által adott tájékoztatás szerint a Finnvera több kölcsönt nyújtott és kezességet vállalt a Karjaportti számára 2004 és 2008 között.

(56)

A Finnvera Finnország tulajdonában álló, finanszírozásra szakosodott vállalat, Finnország hivatalos exporthitel ügynöksége. A Finnvera működését az állam által meghatározott iparpolitikai és tulajdonosi politikai célok vezérlik. E célok az alábbiakat tartalmazzák: az induló vállalkozások számának növelése; a kkv-k számára felmerülő változások finanszírozásának lehetővé tétele; és a vállalatok növekedésének, nemzetközivé válásának és exportjának az elősegítése. A működése során elvárás a Finnvera felé, hogy a gazdasági önfenntarthatóság elvét alkalmazza. Finnország azonban fedezi a Finnvera hitel és kezességvállalás veszteségeinek egy részét; az állam közvetlen felelősséget vállal a Finnvera által vállalt belföldi kezességekért és exporthitel kezességekért, és az állam kezességet vállal a Finnvera saját forrásbeszerzéséért. Ezek a Finnvera vállalattal kapcsolatos állami intézkedések a jelen határozat körén kívül esnek; a Bizottság fenntartja a jogot, hogy később értékelje őket. A Finnvera a 434/2003 számú Közigazgatási Eljárási Törvény hatálya alá esik.

(57)

A Finnvera vállalati irányítása tekintetében a Felügyelő Bizottság, amely a vállalat igazgatóság és ügyvezető igazgató általi vezetését felügyeli, képviseli a vállalat tulajdonosát, amely a Finnvera esetében az állam. A Felügyelő Bizottság tagjait a parlamenti frakciók tagjaiból választják meg a finn parlamentben képviselt arányuk alapján. Ezenkívül a Finnvera Felügyelő Bizottságának tagjai még a vállalat iparpolitikai céljainak megfelelő szervezetek képviselői. A 6–9 tagból és 2 póttagból álló igazgatóság megerősíti a vállalat stratégiáját, jóváhagyja a pénzügyi kimutatásait és időközi jelentését, elősegíti a vállalat fejlődését és biztosítja, hogy a működése megfelel a jogszabályoknak és eléri a tulajdonos által meghatározott célokat. Négy igazgatósági tagot és a két póttagot különböző minisztériumok jelöltjeiből választanak. Az ügyvezető igazgató felel a vállalat igazgatásáért.

(58)

A Finnvera 2007. szeptember 25-én mentesült a jövedelemadó fizetés alól. A Bizottság jóváhagyta ezt a mentességet. A jóváhagyási döntés a finn hatóságok kötelezettségvállalásán alapul, ami szerint a Finnvera tevékenysége az állami támogatási programok igazgatására fog korlátozódni (30).

(59)

2004. március 17-én a Finnvera teljes körű kezességet vállalt egy 91 000 EUR összegű kölcsönre évi 3 %-os kezességvállalási díj ellenében. A hároméves futamidejű kölcsönt a Tapiola nyújtotta rögzített évi [2-5]%-os kamatra. A kölcsön nyújtásának illetve a kezesség vállalásának célja a Tapiola által 1992-ben nyújtott kölcsön kiváltása volt.

(60)

2006. január 12-én a Finnvera 180 000 EUR összegű kölcsönt nyújtott hathavi EURIBOR + 2 % kamatra. A kölcsön a 2004. december 2. és 2008. február 28. között a szerkezetátalakítási folyamat során felhalmozódott kamatokra vonatkozik, amelyeket egy új hitelkeretté alakítottak át. A kölcsön biztosítéka a Tikkala, Lappeenranta és Kouvola városokban levő ingatlanok jelzáloga és a […]-ben birtokolt részvények voltak. A kölcsön futamideje 2010 végén járt le és a visszafizetést 2009-ben kellett volna elkezdeni. 2011. november 23-án még […] EUR fennmaradó tőkeösszeg volt. A […] és […] magánhitelezők ugyanakkor átalakították a kamatokat kölcsönökké.

(61)

2005. december 28-án [egy magánhitelező] a kamatokat egy körülbelül 1 623 000 EUR összegű kölcsönné alakította át, amelynek futamideje 2010 végén jár le. A kamatláb 3 havi EURIBOR + 1,5 % volt. A visszafizetést 2009-ben kellett elkezdeni.

(62)

2005. december 29-én [egy másik magánhitelező] átalakította a kamatokat egy körülbelül 1 532 500 EUR összegű kölcsönné 2010 végén lejáró futamidővel. A kamatláb 3 havi EURIBOR + 2 % volt. A visszafizetést 2009-ben kellett elkezdeni.

(63)

2006. szeptember 14-én a Finnvera egy 300 000 EUR összegű viszontkezességet vállalt a […] számára 1,65 % éves kezességvállalási díj ellenében, amelyet a Karjaportti fizetett. A […] viszont kezességet vállalt a Karjaportti számára ugyanarra az összegre 1,25 %-os kamattal. Ez a kezességvállalás és viszontkezesség a […] és a Karjaportti közötti alvállalkozói megállapodás 1,8 millió EUR összegének 16,7 %-át fedezte. A Finnvera kezességvállalásának futamideje 8 hónap volt. Az alvállalkozói megállapodás fennmaradó részét a […] és a […] kezességei (825 000 EUR illetve 675 000 EUR összegben) fedezték, akik 1,75 %-os kezességvállalási díjat számítottak fel. A Finnvera nem vett részt ezeknek a kezességeknek a vállalásában, azaz nem volt rájuk viszontkezesség. A Finnvera viszontkezessége 2007. június 30-án lejárt anélkül, hogy igénybe vették volna. Ennek megfelelően nem keletkezett fizetési kötelezettség a Finnvera számára ezen kezességvállalás alapján.

(64)

2007. július 6-án a Finnvera 250 000 EUR összegű kölcsönt nyújtott hathavi EURIBOR + 2,5 % kamatra. A kölcsön futamideje hat hónap volt és 2008. január 15-ig kellett volna visszafizetni. A kölcsönnek eddig még csak egy részét törlesztették (a 2011. november 23-án fennmaradó összeg: […]).

(65)

Ugyanakkor két magánhitelező, a […] és a […], 800 000 EUR illetve 650 000 EUR összegű kölcsönt nyújtottak szintén hathónapos futamidővel. Ezeknek a kölcsönöknek a kamatlába 1 havi EURIBOR + 2 % volt. Ezeknek a kölcsönöknek a törlesztését is elhalasztották (a 2011. november 23-án fennmaradó összegek: […] EUR illetve […] EUR).

(66)

Erre a két kölcsönre és a Finnvera által nyújtott kölcsönre a Karjaportti az alábbi biztosítékokat adta: 1 850 067 EUR bejegyzett összegű üzleti jelzálog; a […] vállalatban birtokolt részvények és egy bankszámla. Ezeket a biztosítékokat a Finnvera, a […] és a […] között a kölcsönökkel kapcsolatos kockázataik arányában osztották meg. Ténylegesen a három hitelező ugyanolyan rangú volt és a biztosítékot százalékos arányban osztották meg (Finnvera: [0-30]%; [első magánhitelező]: [10-50]%; [második magánhitelező]: [10-50]%).

(67)

2008. január 9-én a Finnvera egy 280 000 EUR összegű viszontkezességet vállalt a […] számára 2,5 % éves kezességvállalási díj ellenében, amelyet a Karjaportti fizetett. A viszontkezesség a […] által 2008. január 11-én a Karjaportti számára a […] és […] közötti alvállalkozási megállapodással kapcsolatos 350 000 EUR összegű kezességvállalás 80 %-át fedezte. A […] [0-3]%-os kezességvállalási díjat számított fel. A Finnvera biztosítékot kapott a Karjaportti […] vállalatban birtokolt részvénytulajdona formájában. A Finnvera által 2008. január 8-én végzett becslés szerint a viszontkezesség nyújtásának időpontjában ezeknek a részvényeknek a biztosítéki értéke a Finnvera számára […] EUR volt. A viszontkezesség 2011. február 28-án lejárt és annak alapján nem történt kifizetés.

(68)

A (2), (3) és (6) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság 2009. április 8-án úgy határozott, hogy formális vizsgálati eljárást indít (továbbiakban „az első megindító határozat”). Ezt a formális vizsgálati eljárást 2009. december 15-én kiterjesztették több további intézkedésre (továbbiakban „a második megindító határozat”).

(69)

Az első megindító határozatában a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a kérdéses intézkedés összhangban lenne a piacgazdasági magánbefektető elvével. Először, az EK Szerződés 87. és 88. cikkének kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatással kapcsolatos alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (31) („a 2000. évi Kezességvállalási Közlemény”) szerint, amely az intézkedés meghozatalának időpontjában hatályban volt, az intézkedés állami támogatásnak minősülhet, mivel a kezességvállalás a kérdéses kölcsön 100 %-át fedezte. Ezt a következtetést nem változtatja meg a jelenleg hatályban levő 2008. évi Kezességvállalási Közlemény (32). Ezenkívül kezesség vállalása kezességvállalási díj felszámítása nélkül, azaz pénzügyi kockázat ellenszolgáltatás nélküli tényleges vállalása nem tekinthető egy piaci szereplő szokásos fellépésének.

(70)

Az összeférhetőség tekintetében a Bizottság kétségét fejezte ki azt illetően, hogy a kezességvállalás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése szerinti kivételnek minősülne; az előzetes értékelés szerint úgy tűnik, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (33) („az 1999. évi R&R Iránymutatás”) feltételei nem teljesülnek.

(71)

A második megindító határozatában a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy az értékesítés a piacgazdasági befektető elvével összhangban lenne, mivel a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló bizottsági közlemény (34) feltételei nem teljesültek. A Bizottság úgy vélte, hogy nem fizettek piaci árat, mivel a földterületet átruházása a Karjaportti számára ellenszolgáltatás nélkül történt. Ezenkívül nem a Karjaporttinak kellett viselnie a terület planírozásának a költségeit.

(72)

A második megindító határozatában a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a vétel feltételei és kikötései összhangban álltak a piacgazdasági befektető elvével, mivel Finnország nem nyújtott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ingatlanok vétele piaci feltételekkel történt, mint például az ingatlanok független szakértő általi értékelése.

(73)

A második megindító határozatában a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a kérdéses intézkedés összhangban lenne a piacgazdasági magánbefektető elvével. Először, a 2000. évi Kezességvállalási Közlemény szerint, amely a kezesség vállalásának időpontjában hatályban volt, az intézkedés állami támogatásnak minősülhet, mivel a kezességvállalás a kérdéses kölcsön 100 %-át fedezte. Ezt a következtetést nem változtatja meg a jelenleg hatályban levő 2008. évi Kezességvállalási Közlemény. Ezenkívül kezesség vállalása kezességvállalási díj felszámítása nélkül, azaz pénzügyi kockázat ellenszolgáltatás nélküli tényleges vállalása nem tekinthető egy piaci szereplő szokásos fellépésének, különösen olyan esetben, amikor a vállalat már nehéz helyzetben van.

(74)

Az intézkedés összeférhetősége tekintetében a Bizottság nem kapott kielégítő tájékoztatást, ami lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy az 1999. évi R&R Iránymutatásban meghatározott követelmények teljesültek-e.

(75)

A Bizottságnak hasonló kétségei voltak, mint a 2004. március 8-án vállalt kezességgel kapcsolatban.

(76)

Az első megindító határozatban a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a szerkezetátalakítás során hozott intézkedések összhangban lennének a piacgazdasági magánbefektető elvével.

(77)

Először, Mikkeli városa vállalta a biztosított adósságok kamatlábának csökkentését, aminek hatására a felszámított kamatlábak sokkal alacsonyabban voltak, mint az akkor Finnországban alkalmazott referencia-kamatláb. Mivel a referencia-kamatlábat tekintik az egészséges vállalatok piaci kamatának, és mivel a Karjaportti abban az időben nehézségben volt, a Bizottság valószínűtlennek tartotta, hogy egy magánhitelező ilyen alacsony kamattal nyújtotta volna a kölcsönöket.

(78)

Az intézkedés összeférhetőségét illetően a Bizottságnak az eljárás megindításakor csak korlátozott ismeretei voltak a Karjaportti által 2004 óta hozott szerkezetátalakítási intézkedésekről Úgy vélték, hogy a folyamatos szerkezetátalakítás nem volt sikeres, mivel az adóhatóságok csődeljárást kezdeményeztek a Karjaportti ellen 2008. decemberben. Ezért a Bizottságnak kétségei voltak azt illetően, hogy a vállalat hosszú távú életképességét el lehetett volna érni a meghozott szerkezetátalakítási intézkedésekkel. A szerkezetátalakítási támogatás 2004. évi R&R Iránymutatás (35) szerinti többi kritériuma tekintetében a Bizottság értesítés és szerkezetátalakítási terv hiányában nem tudta értékelni, hogy a 2004. évi R&R Iránymutatás többi követelménye teljesült-e.

(79)

A második megindító határozatban a Bizottság kétségeit fejezte ki azt illetően, hogy a kérdéses intézkedés összhangban lenne a piacgazdasági magánbefektető elvével, mivel Finnország nem nyújtott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a részvények vétele piaci feltételekkel történt.

(80)

A kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítása tekintetében Mikkeli városa vállalta, hogy nagyon alacsony kamatot számít fel a kölcsönre. Ténylegesen a kifizetetlen kamatot átalakító magánhitelezők magasabb kamatlábban állapodtak meg, ami azt a kérdést vetette fel a Bizottság számára, hogy az ilyen megközelítés összhangban lehetett-e a piacgazdasági befektető elvével.

(81)

A második megindító határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy ha az adósságoknak a 2006. és 2008. évi pénzügyi kimutatásokban történt leírása tartalmazta volna a jogi kötelezettség megszűnését is, akkor a leírás előnyt biztosítana a Karjaportti számára. A Bizottság véleménye szerint kérdéses, hogy egy piaci magánbefektető ugyanígy cselekedett volna-e.

(82)

Az első megindító határozatban a Bizottság kétségét fejezte ki azt illetően, hogy Mikkeli városa egy piaci magánbefektetőhöz hasonló módon cselekedett volna, amikor a kezességet vállalta, és előzetesen úgy vélte, hogy a kezességvállalás állami támogatást eredményezett. Az összeférhetőség tekintetében a Bizottság kételkedett abban, hogy a kezességvállalás megfelel-e a 2004. évi R&R Iránymutatásnak, mivel úgy tűnt, hogy nem teljesíti az „először és utoljára” elvet. Ezenkívül a kölcsön kezességvállalási díja és kamatlába túl alacsony volt az Iránymutatás 25. pontja a) alpontjának teljesítéséhez és a kezességvállalás nem volt összhangban az Iránymutatás 25. pontja c) alpontjával, mivel nem korlátozódott hat hónapra.

(83)

Az első megindító határozatban a Bizottságnak kételyei voltak azt illetően, hogy Mikkeli városa egy piaci magánhitelezőhöz hasonló módon cselekedett volna, amikor elfogadta az adósságátütemezést, és előzetesen úgy vélte, hogy az intézkedés állami támogatást eredményezett. Az összeférhetőség tekintetében a Bizottság kételkedett abban, hogy az adósságátütemezés megfelel-e a 2004. évi R&R Iránymutatásnak, mivel úgy tűnt, hogy nem teljesíti az „először és utoljára” elvet. Ezenkívül az adósságátütemezés nem teljesítette a megmentési célú támogatásra vonatkozó követelményeket. Nem korlátozódott hat hónapra és ezért nem volt összhangban az Iránymutatás 25. pontja c) alpontjával.

(84)

A második megindító határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy az intézkedéseket állami erőforrásokkal biztosították és az államnak tulajdoníthatóak, mivel Finnország a Finnvera 100 %-os tulajdonosa. A kölcsönök tekintetében a Bizottságnak kételyei voltak azt illetően, hogy a felszámított kamatláb meghaladta volna a vonatkozó referencia-kamatlábakat. Ezenkívül nem rendelkezett elégséges információval annak megítélésére, hogy az intézkedéseket együttesen hozták-e meg és ugyanolyan feltételekkel, mint a magánbefektetők. A kezességek tekintetében a Bizottságnak kételyei voltak azt illetően, hogy létező programok alapján vállalták volna őket, mivel egy nehéz helyzetben levő nagyvállalat számára vállalt kezességek nem esnek az ilyen programok hatálya alá. Ha az intézkedéseket a létező támogatási programokon kívül hozták meg, akkor a Bizottságnak kételyei voltak azt illetően, hogy megfelelnének a piacgazdasági befektető elvének.

(85)

Finnország kifejti, hogy a kezességvállalás nem tekintendő állami támogatásnak, mivel a Karjaportti valószínűleg magán tőkepiacokon is tudott volna ilyen kezességet kapni. Finnország utal arra, hogy a kérdéses kezességgel biztosított kölcsönt a Tapiola egy olyan 25 millió EUR összegű finanszírozási csomag részeként nyújtotta, amely a Tikkala termelő telephelybe történő beruházást célozta. Egyéb felek is részt vettek a finanszírozásban. A beruházás állami támogatása az alábbiakból állt: a földterület átruházása és a terület planírozási költségének Mikkeli város általi kifizetése (lásd a (89) és (90) preambulumbekezdést), a Finnvera által nyújtott kölcsönök és vállalt kezességek, valamint a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium közvetlen támogatásai.

(86)

Ezenkívül Finnország állítása szerint Mikkeli városa egyenlő alapon kezelte a kezességet kérelmező valamennyi vállalatot.

(87)

Ha az intézkedést állami támogatásnak tekintenék, akkor Finnország véleménye szerint az ilyen támogatás összeegyeztethető a belső piaccal, mivel a nemzeti regionális támogatásról szóló iránymutatásnak (36) („1998. évi RAG”) megfelelően nyújtották. Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint regionális támogatási intézkedésre nagyvállalatok jogosultak, ha az intézkedések nem haladják meg az elszámolható nettó költségek 24 %-át. Ezek a feltételek teljesültek. Konkrétan Finnország egy számítást mutatott be, amely szerint a támogatás bruttó egyenértéke akkor is 24 % alatt marad, ha figyelembe veszik a beruházás valamennyi állami támogatását.

(88)

Finnország állítása szerint a telek jelenlegi könyv szerinti értéke nem összehasonlítható mutató a telek átruházáskori értékének meghatározására. Mikkeli városának becslése szerint a földterület piaci értéke az átruházás idején 300 000 EUR volt. Finnország szerint a terület planírozási költsége 2 millió FIM (336 376 EUR) volt.

(89)

Finnország megítélése szerint a telek átruházása és a terület planírozási költségének átvállalása összhangban volt az 1998. évi RAG Iránymutatással (lásd a (87) preambulumbekezdést).

(90)

Finnország szerint az ingatlanok 2002. évi megvétele a Tikkala termelő létesítmény építési beruházásához kapcsolódott, amihez a Karjaporttinak finanszírozásra volt szüksége. Finnország állítása szerint az ingatlanokat piaci áron vásárolták meg. Az értékelés figyelembe vette azt, hogy az ingatlanok vételének célja elsősorban lakossági használatúvá tételük volt egy tervmódosítás révén, míg a terület egy része üzleti használatban maradt. Ezenkívül az ingatlanok magánhitelezők birtokában levő jelzáloggal terheltek voltak, és a hat ingatlan között volt olyan, amit összesen körülbelül 9,6 millió EUR jelzálog terhelt, ami megerősíti, hogy az ingatlanok értéke magasabb volt a vételárnál. Ezért Mikkeli városa betartotta a piacgazdasági befektető elvet és a vétel nem jelentett állami támogatást.

(91)

Finnország szerint a garantált kölcsönt egy 1992-ben nyújtott nyugdíjkölcsön kiegyenlítésére nyújtották. Akkor Mikkeli városa a Finnvera vállalattal és a […]-val együtt garantálta a nyugdíjkölcsönt. Ellenbiztosítékként Mikkeli városa egy 7,5 millió FIM (1 261 409 EUR) összegű jelzálogot kapott egy Karjaportti ingatlanra. A kezességvállalás kibocsátásakor 2004. március 8-án Mikkeli városa megtartotta ezt a biztosítékot.

(92)

Finnország kifejti, hogy az eredeti kezességet még Finnország uniós csatlakozása előtt vállalták. Amikor 2004. március 8-án Mikkeli városa az új kezességet vállalta, új támogatást nem nyújtott, mivel a meglevő eredeti kezességet alakította át egy új kezességgé, megtartva az elégséges ellenbiztosítékokat. Ezenkívül ugyanakkor az 1992. évi eredeti nyugdíjkölcsön további kezesei is kölcsönt nyújtottak a Karjaportti számára.

(93)

Végezetül Finnország vitatja, hogy a Karjaportti nehéz helyzetben volt 2004 tavaszán az 1999. évi R&R Iránymutatás értelmében. Finnország szerint a piaci előrejelzések megnyugtatóak voltak 2004 első felében és a Karjaportti a 2004. évre 3 millió EUR nyereséget tervezett. Ezenkívül a Karjaportti kölcsönöket tudott szerezni magánhitelezőktől viszonylag alacsony kamatra 2004 tavasza és nyara során. Végezetül, a Karjaporttit életképes vállalkozásnak tekintették 2004. decemberben, amikor a hitelezői elhúzódó pénzügyi nehézségei ellenére jóváhagyták a szerkezetátalakítást. Különben a Karjaporttit csődben levőnek nyilvánították volna.

(94)

Finnország megítélése szerint a kezességvállalás a Mikkeli városa által a 2000. évben a Tikkala termelő létesítmény számára biztosított beruházás finanszírozásának a folytatása. A kezességet a 2000-ben kezdett eredeti beruházási terv befejezése érdekében vállalták. A kezesség vállalásának időpontjában a Karjaportti nem volt nehéz helyzetben az 1999. évi R&R Iránymutatás értelmében, ahogyan azt már a 2004. márciusban vállalt kezesség kapcsán bemutatták (lásd a (93) preambulumbekezdést).

(95)

Finnország szerint ha a kezességvállalás állami támogatást tartalmazott, akkor az összeegyeztethetőnek tekinthető, mivel összhangban van az 1998. évi RAG Iránymutatással. Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint regionális támogatási intézkedésre nagyvállalatok jogosultak, ha az intézkedések nem haladják meg az elszámolható nettó költségek 24 %-át. Ezek a feltételek teljesültek, mivel a kezességvállalás támogatási eleme csak 57 835 EUR volt, míg a Karjaportti Tikkala területén levő teljes beruházásának az értéke […] EUR volt.

(96)

Finnország kifejti, hogy a meghozott intézkedések mindegyike a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás megindításához kapcsolódott. A Bíróság esetjogának megfelelően a bíróság által felügyelt talpraállítási programokra és csődre vonatkozó jogszabályok önmagukban nem indokolják az ilyen jogszabályok támogatásként történő kezelését (37).

(97)

Másodszor, az eljárás során új kölcsönt nem nyújtottak, hanem a szerkezetátalakítás előtt keletkezett adósságok törlesztését átütemezték a vállalatok szerkezetátalakítására vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban, a hitelezőket egyenlően kezelve. Mikkeli városának kintlevőségei mellett magánszereplők kintlevőségeit is átütemezték az eljárás során. A Karjaportti hitelezőit több csoportra osztották. Mindegyik hitelezői csoport kintlevőségeire kölcsönösen egyenlő és hasonló feltételek vonatkoztak. Finnország rámutat arra, hogy ez különösen igaz a Mikkeli városának fizetendő biztosított adósságokra. Ezért az látható, hogy Mikkeli városa piacgazdasági magánbefektetőként cselekedett, amikor elfogadta a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárást.

(98)

Ezenkívül Finnország rámutat arra, hogy Mikkeli városa eredményesebbnek ítélte meg az adósságok átütemezését, mint a Karjaportti csődbemenetelét és végleges bezárását, amit a szerkezetátalakítási programhoz csatolt felszámolási mérleg is mutat.

(99)

Az intézkedések az 1999. évi R&R Iránymutatás szerinti összeegyeztethetőségét illetően Finnország kifejti, hogy a szerkezetátalakítási eljárás alá vont vállalatot általában nehéz helyzetben levő cégnek kell tekinteni az Iránymutatás értelmében. Majd megismétli, hogy a szerkezetátalakítási eljárás nem tartalmazott állami támogatást és Mikkeli városa nem hajtott végre támogatási intézkedéseket a szerkezetátalakítási eljárás során.

(100)

Ezután Finnország az egyes végrehajtott intézkedésekre vonatkozó érveket hozott fel: A 2000. évben nyújtott kölcsönnel kapcsolatos Mikkeli városa által adott kezességvállalás beváltásával kapcsolatban Finnország kifejti, hogy Mikkeli nem nyújtott új kölcsönt a Karjaportti számára, hanem egyszerűen hitelezőként lépett be a Tapiola kérésére a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás elején, ami szokásos intézkedés volt az ilyen szerkezetátalakítási eljárások során. A kölcsön törlesztésének feltételei és kikötései kapcsán Finnország rámutat, hogy azokat a szerkezetátalakítási programban határozták meg és egyenlőek voltak az ugyanazon hitelezői csoportban levő minden hitelező számára.

(101)

A kifizetetlen díjak kapcsán Finnország tisztázza, hogy a kintlevőségek a városi ingatlangazdálkodási, vízgazdálkodási és hulladékgazdálkodási osztálynak fizetendők. A kintlevőségek kifizetetlen díjakat tartalmaznak, amelyek a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás kezdete előtt keletkeztek. Mikkeli városa nem vállalt kezességet ezekre a kintlevőségekre, mivel ezeket a város számára kellett kifizetni. Ezért amikor a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás elkezdődött, ezeket egy összeggel vonták be a szerkezetátalakítási eljárásba.

(102)

Finnország állítása szerint a Kiinteistö Oy Suksimäki ingatlan vállalatban levő részvényeket a Karjaportti piaci áron vette meg. Finnország benyújtotta egy független értékelő értéknyilatkozatát, amely szerint a részvények értéke körülbelül 1 millió EUR volt az akkori bérleti díjak alapján. Ezt az értéket kiigazították az akkori tényleges bérleti díjak tekintetében és a részvényeket ennek megfelelően 860 000 EUR áron vették meg. Ezért az ingatlan ügylet nem tartalmazott támogatási elemet.

(103)

A kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítása kapcsán Finnország először kifejti, hogy a kamatok ki nem fizetése tipikus intézkedés bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárások során. A finn jogszabályok rendelkeznek az ilyen kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakításáról, ami aztán a többi kölcsönnél magasabb rangúnak minősül. Ezenkívül Finnország megítélése szerint a kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítását a piaci magánbefektető elvének megfelelően hajtották végre, mivel magánhitelezők alakították át a kifizetetlen kamatokat kölcsönökké Mikkeli városával együtt.

(104)

Finnország megerősíti, hogy az adósságok veszteségként történő leírása egyszerűen egy könyvelési művelet a hitelező részéről, amelyet az ésszerűség elvével és az 1336/1997. sz. Számviteli Törvényben vonatkozó rendelkezéseivel összhangban hajtottak végre. Finnország kifejti, hogy a leírás nem érinti a hitelező és az adós közötti jogviszonyt, azaz az adósságokról nem mondtak le. Mikkeli városa megerősítette, hogy nem mondott le a veszteségként nyilvántartott adósságokról és folytatja azok behajtását. Az adósság a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás keretébe tartozó biztosított adósság része.

(105)

A kezességvállalás bejelentésének 2010. márciusban történt visszavonása előtt Finnország kifejtette, hogy a kezességvállalás összeegyeztethető volt a 2004. évi R&R Iránymutatással. A bejelentés visszavonására tekintettel Finnország érveinek részletesebb bemutatása elmarad.

(106)

Finnország kifejti, hogy az adósságátütemezés a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárások velejárója és nem tartalmaz állami támogatást. Finnország szerint a Karjaportti hitelezői kölcsönösen egyetértettek abban, hogy az adósságátütemezés a kintlevőségeik megőrzése érdekében választott ésszerű alternatíva volt. Tájékoztatja a Bizottságot, hogy a bejelentett átütemezést nem hajtották végre, mivel Kuopio közigazgatási bírósága (Kuopion Hallinto-Oikeus) leállította az adósságátütemezés végrehajtását. Finnország elmondja, hogy a Karjaportti adósságát mégis átütemezték a Karjaportti által 2009–2011 között tett több javaslatot követően, amelyeket Mikkeli városa elfogadott. Finnország szerint ez a későbbi átütemezés összhangban volt a piacgazdasági befektető elvével, és Mikkeli városa és az összes többi hitelező egyenlő feltételekkel hajtotta végre az átütemezést.

(107)

Finnország megítélése szerint a kezességvállalás összhangban van a 2000. évi Kezességvállalási Közleménnyel. A kezességvállalás semmiképpen sem tartalmazott állami támogatást. Először, a Finnvera kockázata nem növekedett, mivel a kezességvállalás a Finnvera által korábban (1992-ben) egy nyugdíjkölcsönre vállalt kezesség helyébe lépett. Ezt a kölcsönt 2004-ben egy új nyugdíjkölcsön váltott fel, amelyre a Finnvera a kérdéses kezességet vállalta. Ezenkívül ugyanakkor két magánhitelező hitelkeretet nyújtott a Karjaportti számára annak érdekében, hogy finanszírozni lehessen a 2004. évi kifizetések elhalasztását. Továbbá a kezességvállalás magas kezességvállalási díjjal járt és a kezességvállalás támogatási eleme a de minimis küszöb alatt maradt. Végezetül, a kezesség vállalásának időpontjában a Karjaportti kilátásai jók voltak.

(108)

Finnország megítélése szerint a 2006-ban vállalt kezesség nem tartalmazott állami támogatást, mivel a Finnvera piaci magánhitelezőként cselekedett, amikor a szerkezetátalakítási programmal összhangban a kifizetetlen kamatot egy új kölcsönné alakította át. Ezenkívül magánhitelezők a kifizetetlen kamatot új kölcsönné alakították át nem sokkal azelőtt, hogy a Finnvera így tett, és ezt hasonló feltételekkel tették.

(109)

Finnország megítélése szerint a kezességvállalás összhangban van a 2000. évi Kezességvállalási Közleménnyel. A kezességvállalás semmiképpen sem tartalmaz állami támogatást, mivel az 1,8 millió EUR összegnek csak a 16,7 %-át fedezi és az összeg fennmaradó részét magánhitelezők fedezték kezességekkel.

(110)

Finnország megítélése szerint a 2007-ban vállalt kezesség nem tartalmazott állami támogatást, mivel a Finnvera két magánhitelezővel együtt cselekedett, akik ugyanakkor új kölcsönt nyújtottak hasonló feltételekkel. Ezenkívül a kölcsönt értékkel bíró jelzáloggal és üzleti jelzáloggal biztosították.

(111)

Finnország megítélése szerint a viszontkezesség összhangban van a 2000. évi Kezességvállalási Közleménnyel. Semmiképpen sem tartalmaz állami támogatást, mivel a másik résztvevő fél egy magánhitelező volt, és a Finnvera által felszámított kezességvállalási díj jóval magasabb volt, mint a magánhitelező által felszámított kezességvállalási díj.

(112)

Az érdekelt fél csak az 1., 2., 3., 5., 7., 9. és 10. intézkedésre tett észrevételt.

(113)

Az érdekelt fél kijelenti, hogy a kezességet az új termelő telephely beruházás 25 millió FIM összegű kölcsönének a biztosítása céljából vállalták.

(114)

Az érdekelt fél állítása szerint a Karjaportti egy telket kapott és Mikkeli városa vállalta, hogy városi tervezési és más szükséges műszaki munkákat végez, amelyek teljes költsége 2,5 millió FIM. A Karjaportti 1,2 millió FIM összeget fizetett a telekért. A telek Karjaportti könyveiben szereplő értéke 403 000 EUR és az érdekelt fél szerint kérdéses, hogy a telek átadása állami támogatást jelenthetett.

(115)

Az érdekelt fél állítása szerint Mikkeli városa hat elhagyatott gyárépületet vett Mikkeliben és összesen 6,7 milliót EUR-t fizetett értük. A piacgazdasági befektető elvének megfelelően cselekvő befektető nem vett volna egy komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalattól ingatlant ilyen áron.

(116)

Az érdekelt fél állítása szerint a Karjaportti súlyos nehézségekkel küzdött a kezesség vállalásának idején. A vállalatnak jelentős adósságai voltak Mikkeli városával és a Mikkeli városa tulajdonában levő csoportvállalatokkal szemben.

(117)

Az érdekelt fél állítása szerint az ingatlan vállalatban birtokolt részvényekért fizetett ár a részvények könyv szerinti értékénél magasabb volt.

(118)

Az érdekelt fél benyújtotta a Mikkeli városi bizottság 2007. február 5-i ülése jegyzőkönyvének a másolatát, amely szerint az adósságnak a 2006. évi pénzügyi kimutatásokban történő leírásáról határoztak. Ezenkívül az érdekelt fél rámutat arra, hogy legalábbis szokatlan volt, hogy Mikkeli városa leírta a Karjaportti több millió eurós adósságát a 2008. évi pénzügyi kimutatásaiban, és felveti különösen azt a kérdést, hogy Mikkeli városa miért volt ugyanakkor hajlandó további kezességeket vállalni a Karjaportti számára.

(119)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen egy tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja vagy torzíthatja a versenyt, és ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(120)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételek egymást kiegészítő jellegűek és ezért egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha minden feltétel egyidejűleg teljesül.

(121)

Amíg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése az állami támogatás általános Unión belüli tilalmáról szól, az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése kivételekről rendelkezik azon általános szabály alól, miszerint az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(122)

Az alábbi pontokban a Bizottság értékeli az állami támogatás fennállását mindegyik leírt intézkedés esetében. Ha az intézkedés állami támogatást eredményez, akkor a Bizottság értékeli a támogatási intézkedés összeegyeztethetőségét is. A Bizottság különbséget tesz a visszavont intézkedések, a Mikkeli városa által végrehajtott intézkedések és a Finnvera által végrehajtott intézkedések között. Előzetesen azt értékelte, hogy a Karjaportti mely időpontban tekinthető nehéz helyzetben levő vállalatnak.

(123)

Mind az állami támogatás fennállása, mind a kérdéses intézkedések összeegyeztethetősége esetében fontos, hogy a kedvezményezett nehéz helyzetben volt-e az intézkedések végrehajtásának idején. A kérdést, hogy a Karjaportti nehéz helyzetben levő vállalatnak tekinthető-e, az 1999. évi R&R Iránymutatás szerint kell értékelni 2004. október 9-ig, amikor az 1999. évi R&R Iránymutatás hatálya lejár (38). 2004. október 10-től a 2004. évi R&R Iránymutatás alkalmazandó (39).

(124)

A 1999. évi R&R Iránymutatás szerint egy vállalat akkor tekinthető nehéz helyzetben levőnek, ha teljesíti az Irányelv 5. pontjában meghatározott úgynevezett szigorú kritériumokat, azaz ha a jegyzett tőkéjének több mint felét elveszette vagy a nemzeti jogszabályok alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárás alá vonható. Ha a szigorú feltételek nem teljesülnek, attól még a vállalat mutathatja „a nehéz helyzetben levő vállalat szokásos jeleit” az 1999. évi R&R Iránymutatás 6. pontja szerint, mint például emelkedő veszteségek, csökkenő forgalom, növekvő raktárkészlet, felesleges kapacitások, csökkenő cash flow, egyre nagyobb adósság, növekvő kamatköltségek és zuhanó vagy nulla eszközérték (úgynevezett enyhe kritériumok). A 2004. évi R&R Iránymutatás hasonló szigorú és enyhe kritériumokat tartalmaz a 10. és 11. pontban.

(125)

Ennek tükrében a Bizottság megjegyzi, hogy a 2000. évben a Karjaportti nem vesztett tőkét és nem mutatta a nehéz helyzetben levő vállalat „szokásos jeleit”. Valójában úgy tűnik, hogy a Karjaportti a 2000 és 2002 közötti időszakban egészséges vállalat volt nagy forgalommal, pozitív működési eredménnyel, stabil részvénytőkével és viszonylag magas szintű tartalékokkal (lásd még az I. táblázatot).

(126)

A helyzet sötétebb volt a következő években. 2004-ben a forgalom csökkent és a veszteségek jelentősen emelkedtek 2003-hoz képest. Az adósság nőtt és a kedvezményezett már 2004 elején megkezdte az adósság átütemezését és az esedékes fizetések elhalasztását kérte a hitelezőktől (40). Az is látszik, hogy a Karjaportti némi felesleges kapacitásokkal rendelkezett. Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy a Karjaportti veszteségeit már 2004-ben sem fedezte a rendkívüli tartalékalap (lásd az I. táblázatot).

(127)

A Karjaportti pénzügyi kimutatásai szerint a Karjaportti részvénytőkéje 2004-ben szinte teljesen elfogyott, mivel drámai módon a 2003. évi értékéhez képest kevesebb mint egy tizedére esett vissza. Azóta a vállalat kimutatásaiban a saját tőkéje negatív volt, de az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott. A 2006. év kivételével a Karjaportti 2003 óta veszteséges volt. A 2006-ban elért nyereség nem tekinthető a vállalat fellendülése jelének, mivel nem a vállalat alaptevékenysége eredményezte. A Karjaportti működési eredménye negatív maradt, hasonlóan az előző és a következő évekhez. A 2006-ban elért nyereség nem volt elegendő sem az előző számviteli időszakok során felhalmozott veszteség ellentételezésére, sem a negatív saját tőke kiegyenlítésére. A Karjaportti általános pénzügyi helyzete igen kedvezőtlen maradt. 2008-ban a Karjaportti kétszer csődeljárás alá került az adóhatóságok kezdeményezésére.

(128)

A (125)–(127) preambulumbekezdésben bemutatott tények tükrében azt a következtetést lehet levonni, hogy a Karjaportti az 1999. évi R&R Iránymutatás 5. pontja illetve a 2004. évi R&R Iránymutatás 11. pontja értelmében nehéz helyzetben levő vállalatnak minősül 2004 eleje óta. 2008-ban, amikor a Karjaportti csődeljárás alá került, a 2004. évi R&R Iránymutatás 10. pontjának (c) alpontja értelmében is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült.

(129)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (41) („az Eljárási Rendelet”) 8. cikke a tagállam visszavonhatja a bejelentését a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdése előtt megfelelő határidőn belül, mielőtt a Bizottság határozatot hozna a bejelentett intézkedés támogatás jellegéről. Ilyen esetben a Bizottság az eljárás lezárásáról dönt, mivel az tárgytalanná vált.

(130)

Mivel a Mikkeli városi tanács határozata a Karjaportti számára vállalandó kezességről nem vált jogerőssé és a városi bizottság 2010. februárban úgy határozott, hogy nem nyújt kezességet, Finnország 2010. márciusban visszavonta a kezességvállalás bejelentését. Ezáltal a kezességvállalás tekintetében a vizsgálat tárgytalanná vált.

(131)

Kezességvállalás (1. intézkedés): A (14)–(16) preambulumbekezdésben leírtak szerint Mikkeli városa 2000. júniusban kezességet vállalt és 2004. decemberben kifizetéseket tett a kezességvállalás alapján. Miután Mikkeli városa Karjaportti hitelezője lett, a kölcsön feltételei megváltoztak a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során (részleteket lásd a (34)–(39) preambulumbekezdésben).

(132)

Ennek megfelelően több lépést kell megkülönböztetni. Mivel a támogatás az állami kezesség vállalásának pillanatában történik, az állam által a kezességvállalás feltételei alapján tett kifizetéseket nem kell állami támogatás nyújtásának tekinteni (42). Másrészt a kölcsön feltételeinek az állami kezes hitelezővé válását követő megváltozása állami támogatást eredményezhet. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a 2000. júniusban vállalt kezesség állami támogatásnak minősül-e. A kérdést, hogy a kölcsön feltételeinek a megváltozása állami támogatást eredményezhet-e, a 6. intézkedés részeként értékeljük (lásd a (188)–(195) preambulumbekezdést).

(133)

A kezességet Mikkeli városa vállalta és ennek megfelelően állami támogatást tartalmaz és az államnak tulajdonítható.

(134)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatás akkor történik, ha egy intézkedés olyan előnyt biztosít, amelyet a vállalkozás nem kapott volna meg szokásos piaci feltételek esetében. Az értékelés elvégzése érdekében a Bizottság a 2000. évi Kezességvállalási Közleményre támaszkodik. Az intézkedés végrehajtásának időpontjában a 2000. évi Kezességvállalási Közlemény volt hatályban. Mivel azonban a Bíróság esetjoga egyértelműen kimondja, hogy „azon kérdést, hogy valamely támogatás a Szerződés értelmében vett állami támogatásnak minősül-e, olyan objektív elemek alapján kell eldönteni, amelyeket a bizottsági határozat meghozatalának időpontjában értékelnek" (43). Ennek megfelelően az adott értékeléshez a Bizottság a 2008. évi Kezességvállalási Közleményre támaszkodik.

(135)

A 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja szerint egy adott állami kezességvállalás esetében az állami támogatás fennállása kizárható, ha négy követelmény egyidejűleg teljesül: „(a) A hitelfelvevő nincsen nehéz pénzügyi helyzetben […], (b) A kezességvállalás terjedelme a kezesség vállalásának időpontjában megfelelően mérhető, […] (c) A kezességvállalás legfeljebb a kintlévő hitel vagy egyéb pénzügyi kötelezettség 80 %-át fedezi […], (d) A kezességvállalásért piaci alapú díjat fizetnek […].”

(136)

Az adott ügy esetében a kölcsönfelvevő nem volt nehéz pénzügyi helyzetben a kölcsön nyújtásának idején (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést). Az értékelés alatt álló kezességvállalás a kölcsön 100 %-át fedezi.

(137)

Ezenkívül a kezességet kezességvállalási díj felszámítása nélkül vállalták, pedig a kezességet vállaló hatóság maga is úgy vélte, hogy az nagy kockázattal járt (44). Habár Finnország szerint a Karjaportti hasonló kezességet tudott volna kapni piaci feltételek mellett is, a Bizottság véleménye szerint a nulla kezességvállalási díj nem tekinthető a kezességvállalás idején alkalmazott piaci díjhoz közelinek. A kezességvállalás a kérdéses kölcsön 100 %-át fedezte, azaz a kezességet vállaló hatóság viselte egyedül a kedvezményezett nem-teljesítésének a kockázatát és feltétel nélküli kezességet vállalt, azaz a kezes a sajátjaként felelt a tőketartozásért és a hitelező a kezestől követelhette a tőketartozás visszafizetését a tőketartozás esedékessé válásakor.

(138)

Ennek megfelelően az adott ügyben Finnország véleményével ellentétben a Bizottság szerint az intézkedés nem tekinthető támogatástól mentesnek.

(139)

Finnország érve, hogy az intézkedést más felekkel együtt hozták meg elvethető, mivel a Finnországtól kapott tájékoztatás szerint a beruházásban részt vevő más felek is állami tulajdonúak voltak. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az intézkedést előnyt biztosít a Karjaportti számára.

(140)

Egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha konkrét vagy szeletív abban az értelemben, hogy csak bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének biztosít előnyt. Az értékelés alatt álló intézkedést egy konkrét vállalat, a Karjaportti számára hozták meg. Ezért a Bizottság megítélése szerint a meghozott intézkedés szelektív előnyt biztosít a kedvezményezett számára.

(141)

Végezetül a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a Mikkeli városa által a Karjaportti javára hozott intézkedés várhatóan torzítja-e a versenyt és hatással van-e a tagállamok közötti kereskedelemre azáltal, hogy előnyt biztosít az adott vállalatnak azon (lehetséges) versenytársaival szemben, amelyek nem kapnak állami támogatást. A tagállamok között hústermékek kereskedelme folyik, ezen a területen működik a kedvezményezett. Finnország szerint a Karjaportti termékei kivitelének fő célterülete Oroszország, de a tagállamokba is exportál. Ezért a Bizottság megítélése szerint a meghozott intézkedés várhatóan torzítja a versenyt és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(142)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül.

(143)

Földterület átruházása (2. intézkedés) Finnország nem tagadja, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősülhet. A kedvezményezett egyértelműen előnyben részesült, mivel nem kellett fizetnie semmit a földterület átruházásért. Ezenkívül Mikkeli városa megtérítette a terület planírozásának a költségét a kedvezményezett számára. Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedés olyan előnyt biztosít a Karjaportti számára, amelyben az a piacon nem részesült volna.

(144)

Ezenkívül az intézkedés teljesíti az állami támogatás fennállásának minden más követelményét. A (133), (140) és (141) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint a földterület átruházása állami forrásokat tartalmaz és az államnak tulajdonítható, szelektív és torzítja a versenyt és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(145)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül.

(146)

Finnország kifejti, hogy a kezességvállalás a Tikkala városban termelő telephely építését szolgáló földterület átruházásával együtt összeegyeztethetőnek tekinthető regionális támogatásként. Az 1. és 2. intézkedés meghozatalakor, azaz a 2000. évben, az 1998. évi RAG volt hatályban (45). A vizsgált intézkedéseket nem egy program részeként hozták meg, hanem egyedi ad hoc kifizetésként. Mivel olyan ágazatban hozták meg őket, amelyre az 1998. évi RAG alkalmazandó, az intézkedések elvben az 1998. évi RAG hatálya alá esnek. Az intézkedések meghozatalának idején a kedvezményezett a fenti (123)–(128) preambulumbekezdésekben leírtaknak megfelelően nem volt nehéz helyzetben, és Itä-Suomen területén működött, amely az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint regionális támogatásra jogosult régió. Ezért a Bizottság a projektet az 1998. évi RAG alapján értékelte. Ez az értékelés az alábbi megjegyzéseket eredményezte:

(147)

Az 1998. évi RAG 2. pontja szerint regionális támogatás csak akkor minősül összeegyeztethetőnek, ha egyensúly áll fenn a torzító hatás és a hátrányos helyzetű régió fejlődésével kapcsolatos előny között. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a kérdéses beruházástól azt várták, hogy pozitív hatással lesz a régió fejlődésére. Hozzájárult a gazdasági tevékenység további fejlődéséhez és új illetve közvetett munkalehetőségek teremtéséhez. Ténylegesen a (24) preambulumbekezdésben leírtak szerint az új termelő telephely révén a régióban a munkahelyek száma 400-ról 550–600-ra növekszik.

(148)

Az 1998. évi RAG 4. pontja meghatározza az összeegyeztethető regionális támogatás nyújtásának feltételeit.

(149)

Először, az 1998. évi RAG 4.1. pontja szerint a regionális támogatás tárgya termelő beruházás biztosítása (kezdeti beruházás) vagy a beruházáshoz kapcsolódó munkahelyteremtés. Az 1998. évi RAG 4.4. pontja szerint a kezdeti beruházás új létesítmény létrehozásával kapcsolatos állóeszközbe történő beruházás, meglévő létesítmény bővítése vagy olyan tevékenység beindítása, amely egy meglévő létesítmény valamely termékének vagy termelési folyamatának alapvető változását foglalja magában. A vizsgált intézkedések célja új termelő telephely építése volt, amely az 1998. évi RAG 4.4. pontja szerinti kezdeti beruházás.

(150)

Másodszor, a támogatás intenzitásának a regionális támogatás felső korlátját jelentő 24 %-os érték alatt kell maradnia (46). A támogatás intenzitásának kiszámolásához a beruházás értékét és az adott intézkedésben érintett támogatási elemet kell meghatározni.

(151)

A 3 617 143 EUR támogatási elem 13,95 %-os támogatási intenzitásnak felel meg a 25 935 928 EUR teljes elszámolható költségre vetítve. Ezért a támogatás intenzitás a 24 %-os küszöbérték alatt van.

(152)

Harmadszor, az 1998. évi RAG 4.10. pontja szerint a kezdeti beruházás támogatásának kötelező feltétele a kérdéses beruházás fenntartása legalább öt évig. Finnország megerősítette, hogy a kérdéses beruházást legalább öt évig fenntartják.

(153)

Negyedszer, az 1998. évi RAG 4.2. pontja szerint a kedvezményezettnek legalább 25 %-os hozzájárulást kell nyújtania a beruházás finanszírozásához. Finnország megerősítette, hogy ez fennáll.

(154)

Ötödször, a Bizottság megjegyzi, hogy az 1998. évi RAG 4.2. pontjával összhangban a támogatás iránti kérelmet a projektmunka megkezdése előtt nyújtották be, és a támogatások összevonásával kapcsolatos szabályokat betartották az 1998. évi RAG 4.18. pontjának rendelkezései szerint, és a regionális támogatásra vonatkozó felső korlátot nem haladták meg.

(155)

A fenti érvek alapján a Bizottság megállapította, hogy az 1. és 2. intézkedés teljesíti az 1998. évi RAG feltételeit és ezért összeegyeztethetőnek tekinthető.

(156)

Elvben a piacgazdasági befektető elve is vonatkozik a földterület vagy más eszköz állam általi vásárlására. Az ilyen vétel tartalmazhat állami támogatást, ha nem lehet szokásos kereskedelmi műveletnek tekinteni. Még ha egy közigazgatási szerv piaci áron is vásárol árukat vagy szolgáltatásokat, akkor is állhat fenn állami támogatás, amennyiben kiderül, hogy az államnak ténylegesen nem volt szüksége a kérdéses földterületre vagy eszközökre (47).

(157)

Ennek megfelelően a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a földterület vásárlása szokásos kereskedelmi műveletnek tekinthető-e. Ennek érdekében figyelembe kell venni, hogy a Mikkeli városa által fizetett ár tükrözte-e a megvásárolt ingatlanok és az épület értékét.

(158)

Az érdekelt fél szerint egy piaci magánbefektető nem lenne hajlandó 6.7 millió EUR árat fizetni azért a gyárépületért, amelyet Mikkeli városa megvett ezen az áron.

(159)

Finnország viszont az ingatlanok értékére vonatkozó tájékoztató információt szolgáltatott a Bizottság számára. Finnország szerint a vétel idején egy magánbank […] 7.5 millió EUR értékű jelzáloggal rendelkezett az egyik értékesített ingatlanon (48).

(160)

Finnország tájékoztatta a Bizottságot, hogy a földterületre vonatkozó értékelés nem áll rendelkezésre. A Bizottság megítélése szerint a magánbank birtokában levő jelzálog értéke tájékoztató információval szolgálhat az ingatlan értékére vonatkozóan. Ugyanis a biztosítékok elfogadása előtt a bank felértékeli a kérdéses ingatlant annak érdekében, hogy ha az adós nem tudja visszafizetni az adósságát, akkor a bank a jelzálog realizálásával visszakaphassa a pénzét.

(161)

A kérdéses ingatlanok esetében Mikkeli városa 6 646 787 EUR vételárat fizetett, amely az értékesítési eljárás lezárása előtt az egyik ingatlanon egy magánfél birtokában levő jelzálog bejegyzett összege alatt van. Ezen az ingatlanon kívül még öt másik ingatlant és egy épületet értékesítettek Mikkeli városa számára. Ezenkívül a Bizottság megjegyzi, hogy Mikkeli városa azzal a céllal vásárolta meg az ingatlant, hogy a földterületet átsorolja lakóterületté a helyi tervek módosításával; az ingatlanok a városközpont közelében helyezkedtek el egy vonzó lakóterületi részen.

(162)

Az előzőek alapján a Bizottság által a megindító határozatban az ingatlanokért és az épületért fizetett vételárral kapcsolatosan megfogalmazott kételyeket eloszlatták. A Bizottság úgy tekinti, hogy Mikkeli városa az ingatlanokat és az épületet olyan áron vette meg, amely az értéküket tükrözi, és a piaci befektetői tesztet teljesíti. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(163)

A 2000. júniusban vállalt kezesség tekintetében több lépést kell megkülönböztetni (kezesség vállalása; kifizetések a kezesség alapján; a kölcsön feltételeinek a változása; lásd a (132) preambulumbekezdést). Ennek megfelelően az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a 2004. márciusban és a 2004. májusban vállalt kezesség állami támogatásnak minősül-e. A kérdést, hogy a kölcsön feltételeiben bekövetkezett változások állami támogatást eredményezhettek-e, a 6. intézkedés részeként értékeljük (lásd a (188)–(195) preambulumbekezdést).

(164)

4. intézkedés: Finnország érvelésével ellentétben, amely a (92) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság megítélése szerint egy létező kötelezettség átalakítása egy új kezességvállalássá állami támogatásnak minősülhet. Ebben az összefüggésben különbséget kell tenni a létező támogatás és az új támogatás között. Meghatározás szerint a létező támogatás olyan egyedi támogatási intézkedéseket jelent, amelyeket a Szerződés hatályba lépése előtt foganatosítottak (Eljárási Rendelet 1. cikkének b) pontja). Az új támogatás viszont „minden olyan […] egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is” (Eljárási Rendelet 1. cikkének c) pontja). A 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK tanácsi rendelet szerint (49) a módosítás „a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével minden olyan változtatás, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését".

(165)

Ténylegesen Mikkeli városa 2004. március 8-án vállalta az új kezességet, amely a Tapiola által 2004. április 14-én nyújtott új kölcsönre nyújtott biztosítékot. Az új kezesség nem tekinthető a régi kezesség folytatásának, mivel egy új feltételekkel nyújtott új kölcsön kapcsán vállalták. A tény, hogy ez a kölcsön felváltotta a Tapiola által 1992-ben nyújtott kölcsönt, amelyre Mikkeli városa már vállalt kezességet, nem változtatja meg a Bizottság véleményét. Az igaz, hogy az új kölcsön összege megfelelt a régi kölcsön fennmaradó összegének és a kamatláb kedvezőbb volt a Karjaportti számára (évi 4,5 % a régi kölcsön esetében; évi 4 % az új kölcsön esetében), de a kölcsön futamideje változott (a régi kölcsönt a nyújtása után tíz évvel kellett volna visszafizetni, azaz 2002. novemberben; az új kölcsönt 2014-ig lehet visszafizetni). Összességében az új kölcsön összege (tőke plusz kamat 2004 és 2014 között) magasabb, mint a régi kölcsön összege. Ennek megfelelően az új kezesség vállalásával Mikkeli városa számára megnőtt a kockázat és ezáltal az intézkedés összege a régi kezességvállaláshoz képest. Az új kezesség vállalását a régi kezességvállalás módosításának kell tekinteni, ami lehetővé teszi az új kezességvállalás új támogatásként történő minősítését. Ennek megfelelően elutasítható Finnország érvelése, miszerint a régi kezességet Finnország uniós csatlakozása előtt vállalták és ezért létező támogatásnak tekinthető és az új kezességvállalás nem tekinthető új támogatás nyújtásának.

(166)

A kérdést, hogy a kezességvállalás előnyt biztosított-e a kedvezményezettnek, a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény alapján lehet értékelni. Az intézkedés meghozatalakor a 2000. évi Kezességvállalási Közlemény volt hatályban. A (134) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a 2008. évi Kezességvállalási Közleményre támaszkodik az intézkedés értékelésekor. A 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja szerint egy egyedi állami kezességvállaláson belül az állami támogatás fennállása akkor zárható ki, ha négy követelmény egyszerre teljesül (lásd a (135) preambulumbekezdést). Az értékelendő kezességvállalás a kölcsön 100 %-át fedezi. Ez elegendő annak megállapításához, hogy az állami támogatás fennállása nem zárható ki a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja alapján. Ezenkívül Finnország érveivel ellentétben a Bizottság megítélése szerint a Karjaportti az 1999. évi R&R Iránymutatás értelmében már 2004. márciusban nehéz helyzetben volt (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést), ami egy másik ok arra, hogy a kezességvállalás nem eshet a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontjának hatálya alá.

(167)

Ezenkívül a kezességet kezességvállalási díj felszámítása nélkül vállalták, habár a vállalat nehéz helyzetben volt és Mikkeli városa számára a kockázat jelentősnek volt tekinthető. A kezességvállalás a kérdéses kölcsön 100 %-át fedezte, azaz a kedvezményezett nem-teljesítésének a kockázatát egyedül a kezességvállaló hatóság viselte, és a kezességet feltétel nélküli kezességként vállalták, azaz a kezes úgy felelt a tőketartozásért, mintha az a kezes saját tartozása lett volna, és a hitelező követelhette a kezestől a tőketartozás visszafizetését a tőketartozás esedékessé válásakor.

(168)

Ezenkívül Finnország véleménye szerint az intézkedés összhangban van a piacgazdasági befektető elvével, különösen mivel magán felek voltak érintve. Ez az érv megcáfolható. A Finnország által adott tájékoztatás szerint először, a magán felek nem vállaltak kezességet, csak kölcsönt nyújtottak a kedvezményezettnek. Másodszor, a magán felek kölcsöneit nem ugyanakkor nyújtották, mint a kezességgel biztosított nyugdíjkölcsönöket. Harmadszor, legalább egy magánfél magasabb kamatot kért egy kölcsönért, mint a nyugdíjkölcsön kamata. Ami még fontosabb, a magán felek csak rövid lejáratú kölcsönöket nyújtottak néhány hónapos futamidővel, míg a Mikkeli városa által vállalt kezesség egy tízéves futamidejű kölcsönt fedezett.

(169)

A fentiek figyelembe vételével megállapítást nyert, hogy az intézkedés előnyt biztosít a Karjaportti számára. Ezenkívül a 4. intézkedés teljesíti az állami támogatás fennállásának összes többi követelményét. A (133), (140) és (141) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint ez a kezességvállalás állami forrásokból áll és az államnak tulajdonítható, szelektív és torzítja a verseny és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(170)

5. intézkedés: Elutasítható Finnország érve, miszerint az intézkedést a 2000-ben kezdett beruházás folytatásaként hozták meg, mivel a kezességvállalás egyértelműen egy új intézkedés volt.

(171)

A 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja szerint egy egyedi állami kezességvállaláson belül az állami támogatás fennállása akkor zárható ki, ha négy követelmény egyszerre teljesül (lásd a (135) preambulumbekezdést). A 4. intézkedéshez hasonlóan az értékelendő kezességvállalás a kölcsön 100 %-át fedezi, és a Karjaportti már nehéz helyzetben volt 2004. májusban az 1999. évi R&R Iránymutatás értelmében (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést). Ennek megfelelően a kezességvállalás nem eshet a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontjának hatálya alá.

(172)

Ezenkívül, és a 4. intézkedéshez hasonlóan, a kezességet kezességvállalási díj felszámítása nélkül vállalták, habár a vállalat nehéz helyzetben volt és Mikkeli városa számára a kockázat jelentősnek volt tekinthető. A kezességvállalás a kérdéses kölcsön 100 %-át fedezte és a kezességet feltétel nélküli kezességként vállalták. Ennek megfelelően az adott ügyben Finnország véleményével ellentétben a Bizottság szerint az intézkedés előnyt biztosít a Karjaportti számára.

(173)

Ezenkívül a 5. intézkedés teljesíti az állami támogatás fennállásának összes többi követelményét. A (133), (140) és (141) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint ez a kezességvállalás állami forrásokból áll és az államnak tulajdonítható, szelektív és torzítja a verseny és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(174)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 4. és 5. intézkedés állami támogatásnak minősül.

(175)

Finnország nem hozott fel semmilyen érvet a 4. intézkedés összeegyeztethetősége tekintetében. Az 5. intézkedés esetében Finnország az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára és az 1998. évi RAG Iránymutatásra hivatkozott (lásd a (95) preambulumbekezdést). Az 1998. évi RAG azonban nem alkalmazható az összeegyeztethetőség alapjaként, mivel a Karjaportti a két kezességvállalás idején nehéz helyzetben volt (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést). Az 1998. évi RAG szerint a nehéz helyzetben levő vállalatok számára nyújtott támogatást a Megmentési és Szerkezetátalakítási Iránymutatás alapján kell értékelni (50). Ezért a Bizottság először azt értékeli, hogy a 4. és 5. intézkedések összeegyeztethetőnek tekinthetők-e az R&R Iránymutatás szerinti megmentési és szerkezetátalakítási támogatásként. A kezességvállalás idején az 1999. évi R&R Iránymutatás volt hatályban (51).

(176)

Az 1999. évi R&R Iránymutatás szerint a megmentési támogatásnak bizonyos követelményeket kell teljesítenie, amelyeket a vizsgált intézkedés nem teljesít.

(177)

A 4. és 5. intézkedés nem teljesíti az 1999. évi R&R Iránymutatásban meghatározott szerkezetátalakítási támogatás összes követelményét sem.

(178)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedést nem az 1999. évi R&R Iránymutatásnak megfelelően hozták meg.

(179)

Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy a 4. és 5. intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott bármely más kivétel alapján.

(180)

Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kivételek nem érvényesek a jelen esetben, mivel a kérdéses intézkedéseknek nincs szociális jellege, nem magánszemély fogyasztóknak nyújtott támogatás, nem céljuk természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítása és nem a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás.

(181)

További kivételek szerepelnek az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében.

(182)

Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésének a) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság”. A Karjaportti az intézkedés idején ilyen területen helyezkedett el.

(183)

A 4. és 5. intézkedés meghozatalának idején a támogatott területeknek nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét az 1998. évi RAG szabályozta. A fenti Iránymutatások szerint a nehéz helyzetben levő vállalatok nem kaphatnak regionális támogatást. Ennek megfelelően a fentiek miatt a Bizottság megállapítja, hogy a támogatásra nem vonatkozik az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivétel.

(184)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás”. A Bizottság megjegyzi, hogy a kérdéses támogatásnak nem célja egy közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítása, és a Bizottság annak sem találta semmi bizonyítékát, hogy célja a Finnország gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése lenne. A fentiek miatt a Bizottság megállapítja, hogy a támogatásra nem vonatkozik az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjában rögzített kivétel.

(185)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését segítő támogatás az EUMSZ-szel összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az az Unión belüli kereskedelmi feltételeket és versenyt nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ez a cikk nyilvánvalóan nem vonatkozik a jelen esetre.

(186)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja olyan állami támogatást engedélyezéséről rendelkezik, amely egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését mozdítja elő, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. A Bizottság több iránymutatást és közleményt dolgozott ki, amelyekben kifejti, miként fogja alkalmazni az ebben a cikkben szereplő kivételeket. A Bizottság megítélése szerint azonban a támogatás jellege és jellemzői miatt nyilvánvaló, hogy a fenti iránymutatások és közlemények szerinti kivételek nem alkalmazhatóak a jelen esetre.

(187)

A fenti érvek alapján a Bizottság megítélése szerint a 4. és 5. intézkedés állami támogatást tartalmaz, azaz nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(188)

Finnországnak a (96)–(98) preambulumbekezdésben leírt fő érve szerint Mikkeli városa nem volt nagylelkűbb, mint a vállalat más hitelezői, ugyanakkor Mikkeli városa a kedvezményezett magánhitelezőivel együtt és ugyanolyan feltételekkel lépett fel. Ennek megfelelően piacgazdasági magánbefektetőként cselekedett, amikor elfogadta a szerkezetátalakítási programot.

(189)

Ebben az összefüggésben az első ellenőrizendő kérdés, hogy a piacgazdasági szereplőre vonatkozó teszt alkalmazható-e olyan helyzetben, amikor egy vagy több közigazgatási szerv, amelyek tevékenysége az államnak tulajdonítható, több intézkedést hoz meg egy vállalkozás vonatkozásában. A Törvényszék más foglalkozott ezzel a kérdéssel a BP Chemicals kontra Bizottság ügyben (52). A Törvényszék véleménye szerint önmagában az a tény, hogy egy közvállalkozás már korábban támogatásnak minősülő tőkeinjekciót biztosított egy leányvállalatnak, még nem jelenti automatikusan azt, hogy egy további tőkeinjekció nem minősülhet olyan beruházásnak, amely teljesíti a piacgazdasági magánbefektető tesztet. A Bizottságnak ezért meg kell határoznia, hogy az ugyanazon vállalkozás esetében hozott több intézkedést célszerűen fel lehet-e bontani és független intézkedésekként lehet-e tekinteni. Ebben az összefüggésben a Törvényszék szerint figyelembe kell venni a kérdéses intézkedések időrendiségét, célját és a leányvállalat helyzetét az egyes tőkeinjekciókról szóló döntések idején (53).

(190)

Az adott esetben a Bizottságnak meg kell határoznia, hogy a 2004. márciusban és májusban vállalt kezességek (4. és 5. intézkedés) elkülöníthetők-e a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárástól (6. intézkedés). Az ugyan igaz, hogy mindhárom intézkedésről egy éven belül határoztak, de a Bizottság megjegyzi, hogy a beavatkozások különböző körülmények között történtek. Időközben megkezdődött a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás, amelyben a vállalat valamennyi hitelezője részt vett. A 6. intézkedés célja már nem a vállalat életképességének a helyreállítása volt a fizetésképtelenség elkerülésével magánbankoktól történő újabb pénzbevonás révén. Ehelyett Mikkeli városa hitelezői szerepében a többi hitelezővel egyezően kintlevőségeinek maximális megtérülésére törekedett a nemzeti csődeljárási törvény kényszere alatt. Ezért a Bizottság megítélése szerint a 6. intézkedés elkülöníthető a 4. és 5. intézkedéstől.

(191)

A (31) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Karjaportti a magánhitelezőivel együtt bíróság által felügyelt átszervezési eljárás iránti kérelmet nyújtott be a Mikkeli kerületi bírósághoz a 47/1993 sz. Vállalati Szerkezetátalakítási Törvény szerint. A szerkezetátalakítási programot a jelenleg értékelés alatt álló intézkedés adataival együtt benyújtották a bírósághoz. A bíróság az adatok ellenőrzése után jóváhagyta a szerkezetátalakítási programot. A Bizottság megjegyzi, hogy a Karjaportti a finn törvények szerint a bíróság által felügyelt átszervezési eljárás alatt állt. Ténylegesen a bíróság által felügyelt átszervezési eljárás célja a bajban levő adós életképes vállalkozásának a rehabilitálása a további életképességnek biztosítása és az adósságrendezés elérése érdekében. Ezért a Bizottság megítélése szerint a Mikkeli városa által a bíróság által felügyelt átszervezési eljárás során hozott intézkedések a piacgazdasági befektető elvének megfelelően értékelhetők.

(192)

A Magefesa ítélkezési gyakorlat (54) szerint amennyiben az állam nagylelkűbb mint a vállalat többi hitelezője, akkor a bíróság által felügyelt átszervezési eljárás során hozott intézkedések állami támogatásnak minősülhetnek. Ennek megfelelően a Bizottság ellenőrzi, hogy a magán és állami hitelezőket tényleg egyenlően kezelték-e a szerkezetátalakítási eljárás során.

(193)

Először is megjegyzendő, hogy összességében a szerkezetátalakítási adósság […] (körülbelül [30-70]%-a) jelent a magánhitelezők felé fennálló tartozást. A fő magánhitelezők a Nordea Bank, a Pohjola Bank és a Nordea Financing voltak. Másodszor, figyelembe kell venni, hogy a Karjaportti hitelezőit különböző csoportokba sorolták rangsorolásuk szerint. A Nordea Bank, OKO/Pohjola Bank és Nordea Financing magánhitelezőkkel valamint az állami tulajdonú finanszírozási vállalattal, a Finnvera-val együtt Mikkeli városa a nagy biztosított hitelt nyújtó hitelezői csoportba tartozott. Ahogyan a IV. táblázat mutatja, ezeken a nagyösszegű biztosított adósságokon belül Mikkeli városának a részaránya [10–40] % volt, míg a magánhitelezők részaránya együttesen [30–70] % volt. A Finnvera részaránya [10–40] % volt.

(194)

Az alábbiakban a Mikkeli városa által hozott egyes intézkedéseket értékeljük részletesebben:

(195)

Biztosított adósságok kamatlábának csökkentése: Ahogyan az V. táblázat mutatja, a „nagy biztosított adósságoknak” tekintett kölcsönök és más adósságok (kifizetetlen díjak) kamatlábai egyformák voltak a magán és állami hitelezők esetében, kivéve a […]. Ez a hitelező […] EURIBOR kamatot kapott minden fennmaradó összegre a szerkezetátalakítási folyamat elejétől kezdve, míg a többi hitelező a fennmaradó összeg egy részére csak […] EURIBOR mínusz […]% kamatot kapott 2010-ig. A különbség oka az volt, hogy a […] volt a legmagasabbra sorolva a Karjaportti által nyújtott biztosítékok tekintetében. A megállapítás szerint a […] magasabb rangsorolás indokolja a magasabb alkalmazott kamatlábat.

(196)

Adósságátütemezés: Mikkeli városának követeléseit ugyanolyan mértékben halasztották el, mint a többi biztosított adós követeléseit. Ahogyan a VI. táblázat mutatja, a Karjaportti köteles törlesztő részleteket fizetni valamennyi biztosított hitelező számára 2009. júliustól 2015-ig, amikor a részletek legnagyobb része esedékessé válik (mindegyik biztosított adósság tőkéjének 43 %-a). Az egyes hitelezők számára fizetendő részletek mind ugyanolyan arányban állnak az adott hitelező követelésének teljes összegéhez képest (a fennmaradó összeg 2 %-a az első három részletfizetés esetében; 4 % a következő két részletfizetésnél; 6 % a fennmaradó részletfizetés esetén). Az utolsó részletfizetés összege az egyes biztosított hitelezők esetében a tőkeösszeg 43 %-a. Ennek megfelelően Mikkeli városát nem kezelték kevésbé kedvezően mint a hasonló helyzetben levő magánhitelezőket.

(197)

Adósság feltételes elengedése A (42) és (43) preambulumbekezdésben leírt szerkezetátalakítási program szerint a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás végén - amennyiben bizonyos gazdasági követelmények nem teljesülnek - elengedendő összegek alapja a Karjaportti tevékenységének folytatása esetén fennálló biztosíték értéke és a biztosíték beváltása esetén fennálló értéke közötti összehasonlítás, amelyet minden egyes hitelezőre meghatároznak figyelembe véve a rangsorolásukat. A biztosíték értékét e két esetre két független értékelő határozta meg a szerkezetátalakítási program létrehozásakor az összehasonlítható árak és bérlésre vonatkozó információk alapján. Ennek alapján a […]-nak nem kell adósságot elengednie a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás végén, mivel a legmagasabban rangsorolt hitelező. A többi hitelezőre vonatkozó összeget szintén az említett módszerrel számították ki, amelynek eredményét a (43) preambulumbekezdés mutatja. Az adott összegek meghatározására alkalmazott módszertan hitelesnek tekinthető, különösen mivel a rangsorolást köti össze az adott biztosíték értékével a két esetben. A gyakorlatban a számítás alapja két független értékelés volt, és ugyanazokat az elveket alkalmazták valamennyi hitelezőre azoknak az összegeknek a meghatározására, amelyekkel a szerkezetátalakítási adósságok legfeljebb csökkenthetők a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás végén. Ennek tükrében megállapítható, hogy valamennyi hitelezőt egyenlően kezeltek.

(198)

Összességében a Bizottság megítélése szerint a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során Mikkeli városát nem kezelték kevésbé kedvezően mint a magánhitelezőket. Amikor eltérés állt fenn a többi hitelezővel szemben, azt az adott hitelezők biztosítékainak az eltérő minősége indokolta. Ezért a fentiek tükrében meg kell állapítani, hogy a kedvezményezettnek nem származott az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti előnye a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárásból. A Bizottság által a megindító határozatban felvetett aggályokat eloszlatták, és a (31)–(43) preambulumbekezdésben leírt intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak.

(199)

Először, a Bizottság megjegyzi, hogy a részvények vásárlása nem volt része a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárásnak.

(200)

Finnország állítása szerint Mikkeli városa a piacgazdasági befektető elvének megfelelően cselekedett, amikor megvette a részvényeket. Először, a BP Chemicals ügy (lásd a (189)–(191) preambulumbekezdést) logikáját követve meg kell határozni, hogy a piacgazdasági befektető elve alkalmazható-e a 7. intézkedésre, mivel Mikkeli városa korábban már nyújtott támogatást a Karjaportti számára. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a 4. és 5. intézkedést a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás előtt hozták meg, míg a részvények megvételére csak azt követően került sor. Ezenkívül míg a 4. és 5. intézkedés célja a kedvezményezett folyamatos likviditásának a biztosítása volt, a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás kezdete után nyilvánvaló volt, hogy ezekkel az igényekkel az eljárás foglalkozik majd. Ezért megállapítható, hogy a 7. intézkedés elválasztható a 4. és 5. intézkedéstől és a piacgazdasági befektető elve elvileg alkalmazható a 7. intézkedésre.

(201)

A (156) preambulumbekezdésben leírtak szerint a piacgazdasági befektető elve alkalmazható a földterület és más eszközök állam általi megvásárlására. Finnország megadta a […] (55), egy helsinki székhelyű ingatlankezelő ügynökség által elvégzett részvényértékelés eredményét. A 2005. március 29-án elvégzett értékelés szerint az ingatlan vállalat részvényeinek az értéke 1 millió EUR és 1,1 millió EUR között volt. Az értékelés alapja a vállalat birtokában levő ingatlan értéke volt. Két módszert alkalmaztak az érték megállapítására: a tőkeértéket a piaci bérleti díjak alapján (a finn statisztikai hivatal lakásstatisztikái alapján) és az eladási értéket (a szokásos árak áttekintése alapján).

(202)

A részvények eladásakor az ingatlant a piaci bérleti díj szint alatt adták bérletbe. Az értékelés szerint a piaci bérleti díj szint két év alatt volt elérhető a maximális éves bérleti díj emeléssel. Ennek megfelelően az ingatlan értékét a vételkor kiigazították, és végül Mikkeli városa 860 000 EUR áron vette meg a részvényeket.

(203)

Az értékelést független szakértő végezte. A fent leírtaknak megfelelően az alkalmazott módszer szerint először megállapították a tőkeértéket a piaci bérleti díjak alapján, majd az eladási értéket. Mindkét érték piaci adatokon alapult, és a két érték alapján határozták meg a részvények értékét, amelyet a vétel idején alkalmazott bérleti díj szinthez igazítottak. Ez a módszertan elfogadhatónak tekinthető. A Bizottság megállapítja, hogy a Kiinteistö Oy Suksimäki vállalatban birtokolt részvények vétele piaci áron történt, és az intézkedés nem biztosított előnyt a Karjaportti számára.

(204)

Az előzőek alapján a Bizottság által a megindító határozatban megfogalmazott kételyeket eloszlatták és megállapították, hogy az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(205)

Finnország kifejti, hogy a kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítása szokásos intézkedés a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során. Lényegében az ilyen intézkedés a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás velejárójának tekinthető. Az adott esetben elvben már a szerkezetátalakítási programban meghatározták a kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítását a 2005. évben valamennyi nagy biztosított hitelt nyújtott hitelező számára ([két magánhitelező] és a Finnvera). Ennek tükrében a Bizottság nem tekinti a kifizetetlen kamatok kölcsönné történő átalakítását állami támogatásnak. Azt azonban ellenőrizni kell, hogy a Mikkeli városa által a Karjaportti számára felszámított kamat nem biztosított-e előnyt az utóbbinak.

(206)

Ezzel kapcsolatban Finnország megítélése szerint Mikkeli városa a piaci magánbefektető elvének megfelelően cselekedett, mivel Mikkeli városával együtt magánhitelezők is átalakították a kifizetetlen kamatokat kölcsönné. Mindenekelőtt a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljáráshoz hasonlóan megállapítható, hogy elvben a piaci magánbefektető elve alkalmazható a 8. intézkedésre, mivel ez az intézkedés elkülöníthető a 4. és 5. intézkedéstől (lásd a (189)–(191) preambulumbekezdést). A piaci magánbefektető elvét alkalmazva az adott esetre a Bizottság az alábbiakat jegyzi meg: Igaz ugyan, hogy az átalakítás nem csak Mikkeli városára vonatkozott a hanem [a magánhitelezőkre] is, de a kölcsönökre felszámított kamatláb nem volt egyforma. Ténylegesen [az egyik magánhitelező] háromhavi EURIBOR + 1,5 % kamatot kért és [a másik magánhitelező] háromhavi EURIBOR + 2 %-ot, míg Mikkeli városa csak háromhavi EURIBOR + 0,3 %-ot. Ezáltal a Mikkeli városa által a kölcsönre felszámított kamatláb 1,2 %-kal alacsonyabb, mint amit [az egyik magánhitelező] felszámított és 1,7 %-kal alacsonyabb, mint amit [a másik magánhitelező] felszámított. Ezért az az érv, hogy Mikkeli városa a magánhitelezőkkel azonos feltételekkel cselekedett, elvethető. A kamatlábak közti különbség tükrében azt is ki lehet zárni, hogy Mikkeli városa piaci díjat számított fel a kölcsönre. Ezért a kölcsön, amivé Mikkeli városa a kifizetetlen kamatokat átalakította, előny biztosított a Karjaportti számára.

(207)

Ezenkívül a 8. intézkedés teljesíti az állami támogatás fennállására vonatkozó valamennyi követelményt. A (133), (140) és (141) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint a kölcsön állami forrásokból áll és az államnak tulajdonítható, szelektív és torzítja a verseny és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(208)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 8. intézkedés állami támogatásnak minősül.

(209)

Finnország nem hozott fel semmilyen érvet a 8. intézkedés összeegyeztethetősége mellett. Mivel a Karjaportti nehéz helyzetben volt a kifizetetlen kamatok átalakításakor (lásd a (123)–(129) preambulumbekezdést), a Bizottság először azt értékeli, hogy a 8. intézkedés az R&R Iránymutatás szerinti megmentési és szerkezetátalakítási támogatásként összeegyeztethetőnek tekinthető-e. Az intézkedés meghozatala idején a 2004. évi R&R Iránymutatás volt hatályban (56).

(210)

A 2004. évi R&R Iránymutatás szerint a megmentési támogatásnak bizonyos követelményeket kell teljesítenie, a kérdéses intézkedés azonban nem teljesíti ezek mindegyikét.

(211)

Az intézkedés nem teljesíti a 2004. évi R&R Iránymutatásban meghatározott szerkezetátalakítási támogatás valamennyi követelményét sem.

(212)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedést nem a 2004. évi R&R Iránymutatásnak megfelelően hozták meg.

(213)

Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy a 8. intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott bármely más kivétel alapján. A 4. és 5. intézkedéssel kapcsolatban fent kifejtett okokból (lásd a (179)–(186) preambulumbekezdést) a Bizottság megítélése szerint egyik kivétel feltétele sem teljesül. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a 8. intézkedés állami támogatást tartalmaz, amely nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(214)

Először is igazolni kell, hogy ezek az adósság leírások előnyt biztosítanak-e a Karjaportti számára. Ez lenne a helyzet, ha Mikkeli városa abbahagyta volna az adósságok behajtását, azaz elengedte volna a kérdéses adósságokat.

(215)

A (105) preambulumbekezdésben leírtak szerint Finnország megerősítette, hogy az adósságok leírása csak egy számviteli intézkedés volt, amely nincs hatással a hitelező és az adós közti jogviszonyra, azaz az adósságokat nem engedték el. A Finnország által benyújtott dokumentumok szerint Mikkeli városa még mindig folytatja az adósságok behajtását.

(216)

A jó számviteli gyakorlat szerinti ésszerűség elve szerint és az 1336/1997 sz. Számviteli Törvénynek megfelelően a mérlegben szereplő kintlevőségek értéke nem haladhatja meg azok várható értékét. Ennek megfelelően a várhatóan behajthatatlan kintlevőségek az eredménykimutatásban kiadásként szerepelnek.

(217)

A fentiek alapján a Bizottság megítélése szerint a számviteli standardokkal összhangban az adósság leírása csak Mikkeli városának pénzügyi kimutatásaiban szerepelt, és az adott követelések behajtását még mindig folytatják a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során.

(218)

A Bizottság által a megindító határozatban megfogalmazott kételyeket eloszlatták és megállapítható, hogy az intézkedés nem biztosított előnyt a Karjaportti számára. Ezért a 9. és 10. intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(219)

Elvethető Finnország érve, hogy az intézkedés a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás velejárója és nem tartalmaz állami támogatást. Először, a 2009-ben végrehajtott adósságátütemezés nem szerepelt a kezdeti szerkezetátalakítási programban és másodszor, az a tény, hogy a szerkezetátalakítást a nemzeti jogszabályokkal összhangban hajtanák végre, nem elegendő az állami támogatás kizárásához (57).

(220)

Elvben az olyan intézkedések is állami támogatásnak minősülhetnek, amelyek a vállalkozás költségvetésében szokásos esetben szereplő díjakat csökkentik. Az adósságátütemezés tekintetében a Bizottság az ilyen fellépést a magánhitelezői teszttel értékeli (58). Eszerint az állam inkább magánhitelezőnek számít, amely a magánhitelezőkhöz hasonlóan a számára fizetendő összegek megtérülésére törekszik és ebből a célból megállapodásokat köt az adóssal, amelyek alapján a felhalmozódott adósságokat visszafizetésük megkönnyítése érdekében átütemezik vagy részletekben törlesztik (59). Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti előnyben részesítés áll fenn, ha a tartozás szerinti összeget kedvezőbb feltételekkel lehet visszafizetni, mint amit egy magánhitelező megengedne. A Bizottság tudomásul veszi Finnország érvét, hogy az átütemezést nem hajtották végre, mivel Kuopio város közigazgatási bírósága (Kuopion Hallinto-Oikeus) megtiltotta a végrehajtását. Finnország állítása szerint azonban az adósság visszafizetésének időtartamát meghosszabbították, ami az esedékes törlesztések elhalasztását eredményezte. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a ténylegesen végrehajtott átütemezés eltér a bejelentett átütemezéstől az összeg és az időkeret tekintetében. A Mikkeli városa által ténylegesen átütemezett összeg alacsonyabb, mint az eredetileg bejelentett összeg és az átütemezést az eredetileg bejelentettnél rövidebb időtartamra biztosították. Ennek tükrében megállapítható, hogy a bejelentett intézkedést módosításokkal hajtották végre. A fenti módosításoktól függetlenül a Bizottság megjegyzi, hogy egyetlen magánhitelező sem fogadta volna el az adósságátütemezést semmilyen formában a jelen preambulumbekezdésben meghatározott okokból.

(221)

Egy magánhitelező szokásos esetben érvényesíti a követeléseit, ha előzőleg megállapodást kötött az adósságátütemezésről, amelyet az adós nem tartott be (60). Mikkeli városa ezzel szemben elfogadott egy újabb adósságátütemezést azt követően, hogy a Karjaportti a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során megállapodott adósságátütemezés feltételeit nem teljesítette. Ezenkívül az érvényesítés elmaradásának nincs semmi olyan különös oka, mint amit például a Mikkeli városa számára nyújtott nagyobb biztosítékok jelentenének. Végezetül, a vállalat jövőbeli nyereségességének és életképességének a kilátásai tekintetében a Bizottság megítélése szerint a vállalat pénzügyi helyzete nem adott okot arra a feltételezésre, hogy a beruházások ésszerű időtartamon belül elfogadható nyereségességet biztosítanának. Az intézkedés meghozatala idején a Karjaportti ellen csődeljárás folyt és ezenkívül 2004 óta a vállalat bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás alatt állt. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy egy a Mikkeli városával hasonló helyzetben levő hipotetikus magánhitelező nem fogadta volna el az adósságátütemezés folytatását.

(222)

Ezzel kapcsolatban Finnország kijelenti, hogy Mikkeli városa hasonló feltételekkel cselekedett, mint a Karjaportti többi hitelezője.

(223)

Ténylegesen a bejelentett adósságátütemezés kapcsán Finnország szerint a magánhitelezők megállapodása a Mikkeli városa által kötött megállapodástól függött. Másodszor, úgy tűnik, hogy a tervezett adósságátütemezés nem ugyanolyan feltételeket szánt valamennyi biztosított hitelezőnek. Míg Mikkeli városa 2011-ig elhalasztotta volna a fennmaradó adósságok visszafizetését, a magánhitelezők 2009-ben kaptak volna egy törlesztő részletet. Ennek tükrében a Finnország által felhozott érv elvethető.

(224)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés nem teljesíti a magánhitelezői teszt követelményeit és előnyt biztosít a Karjaportti számára.

(225)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás fennállásának többi követelménye tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy az átütemezést Mikkeli városa vállalta és ennek megfelelően állami támogatást tartalmaz és az államnak tulajdonítható. Ezenkívül az intézkedés szelektívnek tekinthető. Végezetül, torzítja a versenyt és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre a (133), (140) és (141) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint.

(226)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül.

(227)

Finnország fő érve az volt, hogy ez az intézkedés nem tartalmazott állami támogatást; a 12. intézkedést is bejelentették azonban megmentési támogatásként (lásd az (1) preambulumbekezdést). Amikor Mikkeli városa elfogadta az adósságátütemezést, akkor a Karjaportti ténylegesen a 2004. évi R&R Iránymutatás 10. pontjának c) alpontja szerinti nehéz helyzetben volt (lásd a (123)–(129) preambulumbekezdést). Ennek megfelelően a kérdéses intézkedés összeegyeztethetőségét a 2004. évi R&R Iránymutatás alapján kell értékelni.

(228)

A 2004. évi R&R Iránymutatás szerint a megmentési támogatásnak bizonyos követelményeket kell teljesítenie, a kérdéses intézkedés azonban nem teljesíti ezek mindegyikét.

(229)

Az intézkedés nem teljesíti a 2004. évi R&R Iránymutatásban meghatározott szerkezetátalakítási támogatás valamennyi követelményét sem.

(230)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedést nem a 2004. évi R&R Iránymutatásnak megfelelően hozták meg.

(231)

Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy a 12. intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott bármely más kivétel alapján.

(232)

Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kivételek nem érvényesek a jelen esetben, mivel a jelen intézkedésnek nincs szociális jellege, nem magánszemély fogyasztóknak nyújtott jellegű támogatás, nem célja természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítása és nem a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás.

(233)

További kivételek szerepelnek az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében.

(234)

Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésének a) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság”. A Karjaportti az intézkedés meghozatala idején ilyen területen helyezkedett el.

(235)

A támogatott területeknek nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét az 1998. évi RAG szabályozta. A fenti Iránymutatások szerint a nehéz helyzetben levő vállalatok nem kaphatnak regionális támogatást. Ennek megfelelően a Bizottság megállapítja, hogy a támogatásra nem vonatkozik az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivétel.

(236)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás”. A Bizottság megjegyzi, hogy a kérdéses támogatásnak nem célja egy közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítása, és a Bizottság annak sem találta semmi bizonyítékát, hogy célja a Finnország gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése lenne. A fenti megfontolások miatt a Bizottság megállapítja, hogy a támogatásra nem vonatkozik az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjában rögzített kivétel.

(237)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás az EUMSZ-szel összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ez a cikk nyilvánvalóan nem vonatkozik a jelen esetre.

(238)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja olyan állami támogatást engedélyezéséről rendelkezik, amely az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését mozdítja elő, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. A Bizottság több iránymutatást és közleményt dolgozott ki, amelyekben kifejti, miként fogja alkalmazni az ebben a cikkben szereplő kivételeket. A Bizottság megítélése szerint viszont a támogatás jellege és jellemzői miatt nyilvánvaló, hogy a fenti iránymutatások és közlemények szerinti kivételek nem alkalmazhatóak a jelen esetre.

(239)

A fenti érvek alapján a Bizottság megítélése szerint a 12. intézkedés állami támogatást tartalmaz, azaz nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(240)

Előzetes megjegyzésként a Bizottság rögzíti, hogy Finnország az N 715/2006 sz. állami támogatásról szóló határozat kapcsán kötelezettséget vállalt, hogy a Finnvera tevékenysége az állami támogatási programok igazgatására fog korlátozódni. Ennek alapján a Bizottság 2007. szeptember 25-én (a bizottsági határozat dátuma) úgy határozott, hogy a Finnvera jövedelemadó-mentessége nem minősül állami támogatásnak. A 13–17. intézkedéseket az N 715/2006 sz. esetben hozott határozat előtt hozták meg. A 18. intézkedést az N 715/2006 sz. esetben hozott határozat elfogadása után hozták meg. A Bizottságnak ezért a 18. intézkedés értékelésekor figyelembe kell vennie a finn hatóságok által ebben az ügyben tett kötelezettségvállalást.

(241)

Egy intézkedés akkor minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, ha közvetlenül vagy közvetetten állami forrásokból hajtják végre és az államnak tulajdonítható. Finnország nem vitatta, hogy a Finnvera által hozott intézkedések állami forrásokat tartalmaznak és az államnak tulajdoníthatóak. Az ítélkezési gyakorlat szerint egy vállalkozás erőforrásait akkor kell állami forrásoknak tekinteni, ha az állam az adott vállalkozásra gyakorolt domináns befolyása révén az erőforrásai felhasználását irányítani tudja (61). Az alapszabálya szerint közigazgatási szervezetnek tekinthető szakosodott finanszírozási intézmény által hozott intézkedések általában az államnak tulajdoníthatóak (62). A Törvényszék továbbá kifejtette a tulajdoníthatóság fogalmát a Stardust Marine ügyben (63). A tulajdoníthatóság megállapítására az alábbi mutatókat határozta meg: a közvállalkozás integráltsága a közigazgatás szervezetébe; tevékenységeinek a jellege és azok folytatása a piacon magán szolgáltatókkal folytatott szokásos verseny esetében; a vállalkozás jogállása (abban az értelemben, hogy a közjog vagy a társasági jog vonatkozik rá); a közigazgatási szervek által a vállalkozás irányítása felett gyakorolt felügyelet erőssége. Ebben a vonatkozásban a Bizottság megjegyzi, hogy a Finnvera tevékenységére a közigazgatási jog vonatkozik, ami azt mutatja, hogy szorosan kapcsolódik a közigazgatáshoz. A Finnvera 100 %-os állami tulajdonban levő szakosodott finanszírozási vállalat, amely állami kezességvállalást élvez és fő tevékenysége állami támogatás és a piacon nem elérhető finanszírozás nyújtása, mint például exporthitel. Ezért tevékenységét nem a magán szolgáltatókkal folytatott szokásos verseny feltételei között folytatja, habár tevékenységei részben átfedésben lehetnek a kereskedelmi bankokkal. A bejegyzése a társasági jog szerint történt; ugyanakkor az állam erős felügyeletet gyakorol felette: az állam nevezi ki a Felügyelő Bizottság tagjait a parlamenti frakciók tagjaiból azok finn parlamenti képviseletének arányában. Az Igazgatóság tagjainak többségét különböző minisztériumok által választott jelöltek közül választják ki (lásd az (56)–(57) preambulumbekezdést). Ennek tükrében a Bizottság megítélése szerint a Finnvera által hozott intézkedések állami támogatást jelentenek és az államnak tulajdoníthatóak.

(242)

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a 13. intézkedés előnyt biztosít-e a kedvezményezettnek, Finnország véleményével ellentétben az intézkedést nem magánhitelezőkkel együtt hozták meg egyenlő feltételekkel. Az ugyan igaz, hogy a […] és a […] 2004-ban kölcsönt nyújtottak a Karjaportti számára, de a Bizottságnak nincs tudomása arról, hogy ezek a bankok is kezességet vállaltak volna. Ezenkívül a két magánhitelező csak 2004 nyarán nyújtott kölcsönt, azaz egy pár hónappal azután, hogy a Finnvera meghozta a 13. intézkedést, és ezért nem tekinthető úgy, hogy a Finnvera velük „együtt” cselekedett. Finnország érve, hogy a kezességet a 2000. évi Kezességvállalási Közleménynek megfelelően vállalták, szintén elvethető. Először, a fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság a 2008. évi Kezességvállalási Közleményre támaszkodik az intézkedés értékelésekor (lásd a (134) preambulumbekezdést). A 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja szerint egy egyedi állami kezességvállaláson belül az állami támogatás fennállása akkor zárható ki, ha a hitelfelvevő nincs nehéz pénzügyi helyzetben. Mivel a Bizottság megítélése szerint a Karjaportti az 1999. évi R&R Iránymutatás értelmében már nehéz helyzetben volt 2004. májusban (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést), a Kezességvállalási Közlemény alkalmazását ki lehet zárni. Finnország azt is felhozta érvként, hogy a kezességvállalás magas díjjal járt. A Karjaporttinak a kezesség vállalása idején fennálló pénzügyi nehézségeinek tükrében megállapítható, hogy a Finnvera által felszámított kezességvállalási díj nem piaci alapú díj. Ténylegesen a kedvezményezett teljes finanszírozási költsége a kölcsön [5-8]%-a volt a kezességvállalással együtt, míg a referencia-kamatláb abban az időben 4,43 % volt, amelyhez legalább 400 bázispontot kellene még adni figyelembe véve a kedvezményezett pénzügyi nehézségeit. A fentiek figyelembevételével megállapítást nyert, hogy az intézkedés előnyt biztosít a Karjaportti számára.

(243)

Továbbá egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha konkrét vagy szeletív abban az értelemben, hogy csak bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének biztosít előnyt. A 13. intézkedést egy konkrét vállalat, a Karjaportti számára hozták meg. Ezért a Bizottság megítélése szerint az szelektív előnyt biztosít a kedvezményezett számára.

(244)

Ezenkívül a Bizottságnak az is figyelembe kell vennie, hogy a meghozott intézkedés várhatóan torzítja-e a versenyt és hatással van-e a tagállamok közötti kereskedelemre. Ezzel kapcsolatban Finnország kifejti, hogy a kezességvállalás támogatási eleme a de minimis küszöb alatt maradt. A 13. intézkedés meghozatalakor a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (64) („a 2001. évi de minimis rendelet”) volt hatályban (65). A 2001. évi de minimis rendelet alkalmazásának az egyik feltétele az, hogy a vállalat számára nyújtott teljes de minimis támogatás nem haladhatja meg a 100 000 EUR értéket bármely három év során. A vizsgált kezességvállalás összege csak 91 000 EUR volt, azaz még ha a teljes összeget is figyelembe vennénk támogatási elemként, akkor is a felső korlát alatt maradna. Azt kell azonban meghatározni, hogy a 13. intézkedést együtt kell-e értékelni a 4. intézkedéssel, a Mikkeli városa által 2004. márciusban – a 13. intézkedés, azaz a Finnvera által vállalt kezesség előtt csak 9 nappal – vállalt kezességgel. A két kezességet ugyan két különböző szervezet vállalta és két különböző kölcsönre vonatkoztak különböző futamidővel, de ezek a kölcsönök a Tapiola által 1992-ben nyújtott egyetlen kölcsönt váltották ki. Ezért megállapítható, hogy a 4. intézkedés és a 13. intézkedés célja azonos volt: lehetővé tenni a Tapiola által 1992-ben nyújtott kölcsön átalakítását új kölcsönné. A két intézkedés közti fenti szoros kapcsolat tükrében a Bizottság megítélése szerint a 4. intézkedést és a 13. intézkedést egyetlen intézkedésként kell tekinteni a 2001. évi de minimis rendelet szerinti 100 000 EUR összegű felső korlát alkalmazása tekintetében. Együttesen a fenti két intézkedésben levő támogatási elem meghaladja a 100 000 EUR összeget. A Bizottság ezért megállapítja, hogy a 13. intézkedés nem esik a 2001. évi de minimis rendelet hatálya alá.

(245)

Végezetül Finnország kifejti, hogy a 13. intézkedés már fennálló kötelezettségek folytatása és ezért a Finnvera kockázata nem növekedett. Finnország hasonló érvet hozott fel a 4. intézkedéssel kapcsolatban is. A 4. intézkedéshez hasonlóan a Bizottság megítélése szerint a 13. intézkedés nem csak egyszerűen a folytatása egy előzőleg meghozott intézkedésnek (lásd a (164)–(165) preambulumbekezdést).

(246)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 13. intézkedés állami támogatásnak minősül.

(247)

Finnország nem hozott fel semmilyen érvet a 13. intézkedés összeegyeztethetősége tekintetében. Mivel a Karjaportti nehéz helyzetben volt a Finnvera által vállalt kezesség idején (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést), a Bizottság először azt értékeli, hogy az az R&R Iránymutatás szerinti megmentési és szerkezetátalakítási támogatásként összeegyeztethetőnek tekinthető-e. A kezesség vállalása idején az 1999. évi R&R Iránymutatás volt hatályban (66).

(248)

A 1999. évi R&R Iránymutatás szerint a megmentési támogatásnak bizonyos követelményeket kell teljesítenie, a kérdéses intézkedés azonban nem teljesíti ezek mindegyikét.

(249)

A 4. és 5. intézkedéssel kapcsolatban fent kifejtett okokból (lásd a (177)–(178) preambulumbekezdést) a Bizottság megítélése szerint a 13. intézkedés nem teljesíti az 1999. évi R&R Iránymutatásban meghatározott szerkezetátalakítási támogatás összes követelményét sem. Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedést nem a 1999. évi R&R Iránymutatásnak megfelelően hozták meg.

(250)

Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy a 13. intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott bármely más kivétel alapján. A 4. és 5. intézkedéssel kapcsolatban fent kifejtett okokból (lásd a (179)–(186) preambulumbekezdést) a Bizottság megítélése szerint egyik kivétel feltétele sem teljesül. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a 13. intézkedés állami támogatást tartalmaz, amely nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(251)

Finnország kifejti, hogy az intézkedés szerepelt a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során a szerkezetátalakítási programban és a Finnvera az intézkedést magánhitelezőkkel együtt hozta meg.

(252)

Az igaz, hogy az intézkedést már szerepelt a Karjaportti magánhitelezői és állami hitelezői számára készített szerkezetátalakítási programban. A Finnország által benyújtott dokumentumok szerint a kamat átalakítása ténylegesen 2005 végén és 2006 elején történt. Magánhitelezők is átalakították a kamatokat kölcsönné.

(253)

Először, a BP Chemicals ügy (lásd a (189)–(191) preambulumbekezdést) logikáját követve meg kell határozni, hogy a piacgazdasági befektető elve alkalmazható-e a 14. intézkedésre. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a 4., az 5. és a 13. intézkedést a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás előtt, a 14. intézkedést viszont az eljárás során hozták meg. A (189)–(191) preambulumbekezdésben meghatározott okokból a Bizottság megítélése szerint a 14. intézkedés elkülöníthető a 4., 5. és 13. intézkedéstől. Ezenkívül a 14. intézkedés magában a szerkezetátalakítási programban is szerepelt, amelynek célja a vállalat talpraállítása volt.

(254)

Másodszor, a piacgazdasági befektető elvének az adott intézkedésre történő alkalmazása tekintetében a Bizottság megítélése szerint a […] magánhitelezők és a […] által nyújtott kölcsön összehasonlítható a Finnvera által nyújtott kölcsönnel. A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során biztosított hitelezőkként a vállalatok valamennyien hasonló helyzetben vannak. Mivel ezeket a kölcsönöket a Finnvera által nyújtott kölcsönhöz hasonló feltételekkel nyújtották (ugyanolyan futamidő, összehasonlítható törlesztési időszak) és a Finnvera által felszámított kamatláb még kedvezőbb is volt a Finnvera számára (6 havi EURIBOR + 2 %, ami 4,643 % volt 2006. január 1-jén) mint a magánhitelezők kamatlába (2006. január 1-jén 3 havi EURIBOR + 1,5 %, ami 3,988 % volt; 3 havi EURIBOR + 2 %, ami 4,488 % volt), ezért a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés nem biztosított előnyt a Karjaportti számára.

(255)

Az előzőek alapján megállapítható, hogy az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(256)

Először, a Bizottság megítélése szerint az intézkedés kedvezményezettje a Karjaportti, habár a viszontkezességet a […] számára vállalták. A […] által a Karjaportti számára felszámított alacsony díj mutatja, hogy a […] csak a Finnvera által vállalt kezességre tekintettel vállalta a kezességet. Ténylegesen a Karjaportti és nem a […] fizeti a kezességvállalási díjat a Finnvera viszontkezesség-vállalása esetében.

(257)

Mindenesetre Finnország megítélése szerint a Finnvera ugyanolyan feltételekkel cselekedett mint a […] és a […] magánhitelezők. Igaz az, hogy a […] és a […] hasonló helyzetben voltak mint a Finnvera. Mindhárom vállalat bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során biztosított hitelező. Mindegyikük már korábban nyújtott kölcsönt és vállalt kezességet a Karjaportti számára ([…]).

(258)

A 14. intézkedéshez hasonlóan, a BP Chemicals ügy (lásd a (189)–(191) preambulumbekezdést) logikáját követve megállapítható, hogy a piacgazdasági befektető elve alkalmazható a 15. intézkedésre, mivel ez az intézkedés elkülöníthető a 4., 5. és 13. intézkedéstől (lásd a (253) preambulumbekezdést).

(259)

A kérdéses intézkedés esetében a teljes kezességgel nyújtott kölcsön összege 1,8 millió EUR volt. A Finnvera […] csak ennek az összegnek a 16,7 %-ára (300 000 EUR) vállalt viszontkezességet. A kölcsön fennmaradó részére a […] és a […] (825 000 EUR illetve 675 000 EUR összegű) kezessége vonatkozott, amelyre a Finnvera nem vállalt viszontkezességet. A kedvezményezett Karjaportti számára a viszontkezességgel fedezett kezesség teljes költsége magasabb volt, mint a […] és a […] által vállalt kezesség esetében. Amíg az utóbbi két vállalat 1,75 % kezességvállalási díjat számított fel a Karjaportti számára, a viszontkezessége teljes finanszírozási költsége a Karjaportti számára 2,9 % volt (1,65 % a […] kezességére plusz 1,25 % a viszontkezességre). Ebből következik, hogy a Finnvera által hozott intézkedés nem biztosított előnyt a Karjaportti számára.

(260)

Az előzőek alapján megállapítható, hogy az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(261)

A (110) preambulumbekezdésben leírtak szerint Finnország kifejti, hogy a kölcsön nem tartalmazott állami támogatást, mivel egy nagyobb finanszírozási intézkedés része volt, amelyben magánhitelezők is részt vettek.

(262)

A 14. intézkedéshez hasonlóan, a BP Chemicals ügy (lásd a (189)–(191) preambulumbekezdést) logikáját követve megállapítható, hogy a piacgazdasági befektető elve alkalmazható a 16. intézkedésre (lásd a (253) preambulumbekezdést).

(263)

A (254) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság megítélése szerint a […] és a […] hasonló helyzetben vannak mint a Finnvera. A vizsgált konkrét intézkedés esetében igaz, hogy a Finnvera ugyanakkor és hasonló feltételekkel nyújtott a kölcsönt, mint a […] és a […]. A kölcsönök futamideje valamennyi hitelező esetében hat hónap volt; valamennyi kölcsön esetében a törlesztést ugyanolyan arányban halasztották el (a fennmaradó összeg valamennyi hitelező esetében körülbelül az eredeti összeg […]%-a). Mindhárom kölcsönt ugyanazzal a biztosítékkal biztosították a (66) preambulumbekezdésben leírtak szerint, és a biztosíték az egyes hitelezők által nyújtott kölcsönökkel kapcsolatos kockázatok arányában oszlott meg a hitelezők között. A kamatláb tekintetében úgy tűnik, hogy a Finnvera által felszámított kamat még kedvezőbb is volt a Finnvera számára (6 havi EURIBOR + 2,5 %, ami 6,847 % volt 2007. július 6-án), mint a magánhitelezők kamata (2007. július 9-én 1 havi EURIBOR + 2 %, ami 6,105 % volt). Ennek megfelelően megállapítható, hogy a kölcsön összhangban volt a piacgazdasági befektető elvével és nem eredményezett állami támogatást.

(264)

Az előzőek alapján megállapítható, hogy az intézkedés nem tartalmaz állami támogatást.

(265)

Először, meg kell állapítani, hogy melyik fél – a […] vagy a Karjaportti – jutott előnyhöz a kérdéses intézkedésből. A Finnvera vállalta a viszontkezességet a […], a Karjaportti elsődleges számlavezető bankja számára. A […] viszont kezességet vállalt a Karjaportti számára. A […] nagyon alacsony díjat számított fel a Karjaportti számára ezért a kezességért, ami mutatja, hogy a […] csak azért vállalta a kezességet a Karjaportti számára, mivel azt fedezte a Finnvera viszontkezessége. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy nem a […], hanem a Karjaportti fizeti a kezességvállalási díjat a Finnvera viszontkezesség-vállalása esetében. Ennek tükrében a Bizottság megítélése szerint az intézkedés kedvezményezettje a Karjaportti.

(266)

Másodszor, értékelni kell, hogy az intézkedés előnyt biztosít-e a Karjaportti számára. Ezzel kapcsolatban Finnország állítása szerint a viszontkezesség-vállalás nem tartalmaz állami támogatást, mivel egy másik magánfél is részt vett benne. Ez az érv elvethető, mivel a Finnvera viszontkezességet vállalt a résztvevő magánfél kezességére, vagyis a Finnvera és a magánfél egyáltalán nem voltak hasonló helyzetben.

(267)

Ennek tükrében a Bizottság az intézkedést a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény alapján értékeli. Igaz ugyan, hogy a Finnvera viszontkezessége a […] kezességének csak 80 %-át fedezi, de a kedvezményezett, a Karjaportti nehéz helyzetben volt a kezességvállalás idején a (123)–(128) preambulumbekezdésben részletesen leírtak szerint. Ennek megfelelően az állami támogatás fennállása nem zárható ki a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontja alapján.

(268)

Még ha egy kezesség nem teljesíti is a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 3.2. pontjának valamennyi követelményét, a kezességért fizetett díj igazolhatja azt a következtetést, hogy a kezesség nem eredményezett állami támogatást. Mindenesetre az adott ügyben Finnország véleményével ellentétben a Bizottság szerint az intézkedés nem tekinthető támogatástól mentesnek. A kezességet alacsony kezességvállalási díj felszámításával vállalták, habár a vállalat nehéz helyzetben volt (lásd a (123)–(128) preambulumbekezdést) és a Finnvera számára a kockázat jelentősnek volt tekinthető. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az intézkedés előnyt biztosít a Karjaportti számára. A Bizottság azt is megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a Finnvera a finn hatóságok által az N 715/2006 sz. ügyben tett kötelezettségvállalás szerint nem nyújthatott piaci alapú finanszírozást.

(269)

Ezenkívül az intézkedés teljesíti az állami támogatás fennállásának minden más követelményét. A (241) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Finnvera által hozott intézkedések állami forrásokat tartalmaznak és az államnak tulajdoníthatóak. A 17. intézkedés is szelektív, mivel a Karjaportti az egyetlen vállalat, amelynek előnye származik belőle. Végezetül, torzítja a versenyt és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

(270)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül.

(271)

Finnország nem állította, hogy a 17. intézkedés összeegyeztethető volt a belső piaccal. Amikor a Finnvera meghozta az intézkedést, akkor a Karjaportti ténylegesen a 2004. évi R&R Iránymutatás szerinti nehéz helyzetben volt (lásd a (123)-(128) preambulumbekezdést). Ennek megfelelően az intézkedés csak a 2004. évi R&R Iránymutatás szerint tekinthető összeegyeztethető megmentési és szerkezetátalakítási támogatásnak.

(272)

A 2004. évi R&R Iránymutatás szerint a megmentési támogatásnak bizonyos követelményeket kell teljesítenie, amelyeket a vizsgált intézkedés nem teljesít.

(273)

Az intézkedés nem teljesíti a 2004. évi R&R Iránymutatásban meghatározott szerkezetátalakítási támogatás valamennyi követelményét sem.

(274)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint az intézkedést nem a 2004. évi R&R Iránymutatásnak megfelelően hozták meg.

(275)

Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy a 17. intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott bármely más kivétel alapján. A 4. és 5. intézkedéssel kapcsolatban fent kifejtett okokból (lásd a (179)–(186) preambulumbekezdést) a Bizottság megítélése szerint egyik kivétel feltétele sem teljesül. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a 17. intézkedés állami támogatást tartalmaz, amely nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(276)

Az EUMSZ és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság illetékes arról határozni, hogy az érintett tagállamnak meg kell szüntetnie vagy módosítania kell a támogatást (67), amennyiben azt a belső piaccal összeegyeztethetetlennek találta. A Bíróság következetesen azon a véleményen volt, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tartott támogatás megszüntetésére vonatkozó tagállami kötelezettség célja az előzőleg fennálló helyzet helyreállítása (68). Ezzel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy a cél elérése akkor történik meg, amikor a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatással kapott összegeket, ezáltal megszüntetve a versenytársaival szemben a piacon élvezett előnyt, és a támogatás kifizetése előtti helyzet helyreállt (69).

(277)

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az eljárási rendelet 14. cikke rögzíti, hogy „jogellenes támogatást érintő elutasító határozat esetén a Bizottság elrendeli, hogy az érintett tagállam tegyen meg minden szükséges intézkedést a támogatás kedvezményezett általi visszatérítésére.”

(278)

Így hat intézkedés tekintendő jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak:

(279)

Ezért ezeket vissza kell téríteni annak érdekében, hogy visszaálljon a piacon a támogatás nyújtása előtt fennálló helyzet. A visszatérítésnek attól az időponttól kell kezdődnie, amikor az előny létrejött a kedvezményezett számára, azaz amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, és a visszatérítés időpontjáig visszatérítési kamatot kell fizetnie.

(280)

A Mikkeli városa által 2004-ben vállalt két kezesség (4. intézkedés és 5. intézkedés) és a Finnvera által 2005-ben (13. intézkedés) és 2008-ban (17. intézkedés) vállalt kezességek összeegyeztethetetlen támogatási elemét az alábbi elvek alapján kell meghatározni.

(281)

Elvben az állami kezességvállalás a mögöttes kölcsön teljes összegének erejéig támogatás lehet, ha a kedvezményezett nem tud saját erőből a pénzügyi piacokon finanszírozáshoz jutni (70). Az adott esetben azonban Finnország a magánhitelezők által a kedvezményezettnek nyújtott kölcsönökre vonatkozó információk bemutatásával (lásd a (93) preambulumbekezdést) igazolta, hogy 2004-ben a kezességvállalások létrejöttekor a Karjaportti még finanszírozáshoz tudott jutni a pénzügyi piacokon. Kevés információ van arról, hogy a Karjaportti még 2008-ban, a 17. intézkedés meghozatalakor is tudott-e piaci finanszírozáshoz jutni. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a Finnvera által vállalt viszontkezesség a magánhitelező által vállalt kezességnek csak 80 %-át fedezte, vagyis a magánhitelezőnek még volt 20 % kockázata. Ennek tükrében megállapítható, hogy a vállalat még képest volt finanszírozáshoz jutni a pénzügyi piacokon a 2008. évi kezességvállalás nélkül.

(282)

Az intézkedések meghozatalakor a Karjaportti fennálló pénzügyi nehézségei miatt a kereskedelmi bankok annak megfelelően magasabb kamatlábat számítottak volna fel, mint amit a vállalat az állami kezességvállalással elért, mivel az utóbbi kiegészítő biztonságot jelent a bankoknak. Ezért a Bizottság megítélése szerint a Karjaportti számára előnyt jelentett az alacsonyabb kamatláb, amit a kezességvállalásnak köszönhetően elért.

(283)

A 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 4.2. pontja szerint összehasonlítható piaci kezességvállalási díj hiányában a kezességgel biztosított kölcsön teljes finanszírozási költségét (kamat plusz kezességvállalási díj) kell összehasonlítani az állami kezességvállalás nélküli hasonló kölcsönök piaci kamatával. Sok esetben ilyen piaci kamatlábak nem állnak rendelkezésre. Ezért a Bizottság a referencia- és a diszkontált kamatlábak meghatározási módszerének felülvizsgálatáról szóló közleményében (71) („a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény”) kidolgozott egy pénzügyi módszertant, amely a 2008. évi Kezességvállalási Közlemény 4.2. pontjában meghatározott okokból a piaci kamatláb helyettesítőjeként használható.

(284)

Az adott esetben nincs információ arról, hogy a Karjaportti mennyit fizetett volna egy összehasonlítható kezességvállalás nélküli kölcsönért. Ezenkívül a három kezesség vállalása a gazdasági és pénzügyi válság előtt történt. Ezenkívül a Bizottság véleménye szerint az intézkedések meghozatala óta eltelt idő miatt nagyon nehéz lenne a „valós” piaci kamatláb kiszámítása egy finn húsipari termelő esetében. Ezért a Bizottság a vonatkozó referencia-kamatlábat használja a piaci kamatláb helyettesítőjeként.

(285)

A 4. intézkedés tekintetében a Karjaportti kölcsöneire vonatkozó biztosítéknyújtás szokásosnak tekinthető a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény céljaira. A Karjaportti ingatlan jelzálogot és üzleti jelzálogot biztosított a 4. intézkedéshez. A két eszköz bejegyzett értéke igen nagy (lásd a (27) preambulumbekezdést). Azt azonban figyelembe kell venni, hogy ugyanazokat a biztosítékokat már felhasználták Mikkeli városa más követeléseinek a biztosítására (például az 1. intézkedés során), ezért nem a teljes összeg állt volna rendelkezésre az adott intézkedés számára. Azt is figyelembe kell venni, hogy az ingatlan jelzálog valamint az üzleti jelzálog tényleges értéke függ a megterhelt áruk értékétől és Mikkeli városának rangsorolásától.

(286)

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Finnország nem tudott értékelést benyújtani a biztosítékoknak a kezesség vállalása idején fennálló értékéről. Szolgáltatott azonban két független értékelést általánosságban a biztosítékokról, amelyeket a szerkezetátalakítási program kidolgozásához használtak fel (lásd a (43) preambulumbekezdést) 2005. február 15-i dátummal, amely a kezesség vállalásának időpontjához egészen közeli. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Mikkeli városának rangsorolása fényében az ingatlan jelzálog elegendő lehet követeléseinek fedezésére, amennyiben az ingatlan használatban marad; ha a Karjaportti felszámolására kerül sor, akkor az ingatlan értéke túl alacsony lehet Mikkeli városa bármely követelésének a fedezésére. Az üzleti jelzálog csak Mikkeli városa követeléseinek egy részét fedezheti. Ennek tükrében elfogadhatónak tűnik az a megállapítás, hogy az adott biztosíték szokásos minőségi biztosíték.

(287)

Ezért a kamat, amit a Karjaportti kezességvállalás nélkül piaci feltételekkel a kölcsönért fizetett volna, 4,43 %-os referencia-kamatláb + 650 bázispont kockázati felár, ami tükrözi a szokásos biztosítékot nyújtó, nehéz helyzetben levő vállalat esetében alkalmazott kockázati felárat. A támogatási összeg ezért a fenti elméleti piaci kamata és a kezességvállalással nyújtott kölcsön tényleges kamata (4 %) közti különbség mínusz a kezességvállalásért tényleges fizetett ár, azaz 0 bázispont. A fenti kamatok közti különbséget a kamatláb tényleges alkalmazásának az időtartamára kell kiszámolni.

(288)

A támogatásra még visszatérítési kamatot is kell számolni attól az időponttól, amikor az elméleti kamat és a kezességvállalással biztosított kölcsön ténylegesen felszámított kamata közti különbség esedékessé vált, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(289)

Az 5. intézkedés tekintetében a biztosítéknyújtás szokásosnak tekinthető a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény céljaira. A Karjaportti ugyanazt a biztosítékot nyújtotta mint a 4. intézkedéshez, azaz a Tikkala termelő telephelyre vonatkozó ingatlan jelzálogot és egy üzleti jelzálogot. Ezenkívül a Tikkala területén levő termelő telephelyre vonatkozó „speciális zálogot” is nyújtottak 13 526 829 EUR bejegyzett értékkel (lásd a (29) preambulumbekezdést). Az összes fenti biztosítékra ugyanaz az indoklás vonatkozik, mint a fenti 4. intézkedés esetében, és elfogadhatónak tűnik az a megállapítás, hogy az adott biztosíték szokásos biztosíték.

(290)

A kamat, amelyet a Karjaportti piaci feltételek esetén egy kezességvállalás nélküli kölcsönért fizetett volna, ismét a 4,43 %-os referencia-kamatláb + 650 bázispont kockázati felár. A támogatási összeg ezért a fenti elméleti piaci kamatláb és a kezességvállalással nyújtott kölcsön tényleges kamata (12 havi EURIBOR + 0,3 %) közti különbség mínusz a kezességvállalásért tényleges fizetett ár, azaz 0 bázispont. A fenti kamatok közti különbséget a kamatláb tényleges alkalmazásának az időtartamára kell kiszámolni.

(291)

A támogatásra még visszatérítési kamatot is kell számolni attól az időponttól, amikor az elméleti kamat és a kezességvállalással biztosított kölcsön ténylegesen felszámított kamata közti különbség esedékessé vált, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(292)

A Bizottságnak nincs információja a 13. intézkedés biztosítéknyújtásának részleteiről, és ezért csak a visszatéríttetés módszerét tudja megadni. Az első lépésben, ha a 13. intézkedésre ténylegesen nyújtottak biztosítékokat, az ilyen biztosíték értékét kell meghatározni a referencia-kamatláb közlemény szerint.

(293)

A kamat, amelyet a Karjaportti piaci feltételek esetén egy kezességvállalás nélküli kölcsönért fizetett volna, ismét a 4,43 %-os referencia-kamatláb plusz a biztosítéknyújtás értékét tükröző kockázati felár. A támogatási elem ezért a fenti elméleti piaci kamatláb és a kezességvállalással nyújtott kölcsön tényleges kamatlába ([2-5] %) közti különbség mínusz a kezességvállalásért tényleges fizetett ár, azaz 3 %. A fenti kamatok közti különbséget a kamatláb tényleges alkalmazásának az időtartamára kell kiszámolni.

(294)

A támogatásra még visszatérítési kamatot is kell számolni attól az időponttól, amikor az elméleti kamat és a kezességvállalással biztosított kölcsön ténylegesen felszámított kamata közti különbség esedékessé vált, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(295)

Az 17. intézkedés tekintetében a biztosítéknyújtás szokásosnak tekinthető a referencia-kamatlábról szóló 2008. évi közlemény céljaira. A Karjaportti egy vállalatban birtokolt részvények formájában nyújtott biztosítékot, amelynek a biztosítéki értéke a Finnvera becslése szerint […] EUR, a (67) preambulumbekezdésben részletesebben leírtak szerint. A kamat, amelyet a Karjaportti piaci feltételek esetén egy kezességvállalás nélküli kölcsönért fizetett volna, ismét az 5,19 %-os referencia-kamatláb + 650 bázispont kockázati felár. A támogatási összeg ezért a fenti elméleti piaci kamatláb és a kezességvállalással nyújtott kölcsön tényleges kamata ([0-3]% plusz az alvállalkozói megállapodás alapján fennmaradó összeg kamata) közti különbség mínusz a kezességvállalásért tényleges fizetett ár, azaz 250 bázispont. A fenti kamatok közti különbséget a kamatláb tényleges alkalmazásának időtartamára kell kiszámolni.

(296)

A támogatásra még visszatérítési kamatot is kell számolni attól az időponttól, amikor az elméleti kamat és a kezességvállalással biztosított kölcsön ténylegesen felszámított kamata közti különbség esedékessé vált, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(297)

A 8. intézkedés, azaz a Mikkeli városa által nyújtott kölcsön összeegyeztethetetlen támogatási elemét meg kell határozni. A (45)–(46) preambulumbekezdésben leírtak szerint Mikkeli városa a kölcsönt alacsonyabb kamattal nyújtotta, mint a Karjaportti magánhitelezői. Elvben egy kölcsön esetében a támogatási elem a kölcsön tényleges kamata és a piaci kamat közti különbség. Az adott esetben magánhitelezők nyújtottak kölcsönt Mikkeli városával együtt. A magánhitelezők által felszámított kamat a piaci kamatlábra vonatkozó tájékoztató információnak tekinthető.

(298)

A támogatási összeg ezért a magánhitelezők által nyújtott kölcsönre felszámított kamatok átlaga (3 havi EURIBOR + 2 % illetve 3 havi EURIBOR + 1,5 %) és kölcsön tényleges kamata (3 havi EURIBOR + 0,3 %) közti különbség.

(299)

A fenti kamatok közti különbséget a kamat tényleges alkalmazásának az időtartamára kell kiszámolni.

(300)

A támogatásra még visszatérítési kamatot is kell számolni attól az időponttól, amikor az elméleti kamat és a kölcsön ténylegesen felszámított kamata közti különbség esedékessé vált, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(301)

A 12. intézkedés, azaz a Mikkeli városa által biztosított adósságátütemezés összeegyeztethetetlen támogatási elemét meg kell határozni. A (219)–(226) preambulumbekezdésben leírtak szerint a bejelentett adósságátütemezést módosításokkal hajtották végre. Mivel a Bizottságnak nincs információja a ténylegesen végrehajtott átütemezés részleteiről, ezért csak a visszatéríttetés módszerét tudja megadni.

(302)

A támogatás attól az időponttól állt a vállalat rendelkezésére, amikor az Osuuskunta Karjaportti eltért a 2006-ban a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során elfogadott fizetési ütemtervtől. A Bizottság megítélése szerint a támogatás nyújtásának időpontjában a Karjaportti már nem tudott finanszírozáshoz jutni a pénzügyi piacokon. Ezért a támogatás egyenlő az átütemezett adósság összegével. A visszatérítendő összeg ezért az átütemezett adósság, amivel Mikkeli városának tartoztak. A korábbi törlesztéseket azonban le lehet vonni a visszatérítendő összegből.

(303)

A támogatásra kamatot kell számítani attól a naptól, amikor a támogatást a vállalat rendelkezésére bocsátották, egészen a tényleges visszatérítésig.

(304)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 2,75 millió EUR összegben Finnország által vállalt, majd később visszavont kezességvállalásra vonatkozó hivatalos vizsgálat tárgytalanná vált az eljárási rendelet 8. cikke alapján.

(305)

A Mikkeli városa által a 2000. évben nyújtott kezességvállalás és az ugyanazon évben történt földterület átruházás esetében a Bizottság ezeket az intézkedéseket olyan állami támogatásnak ítéli, amelyek beruházási támogatásként összeegyeztethetők az 1998. évi RAG rendelet szerint.

(306)

A Mikkeli városa által 2002-ben végrehajtott földterület vásárlás a megítélés szerint nem eredményezett támogatást, mivel piaci feltételekkel történt.

(307)

A Mikkeli városa által 2004. márciusban és 2004. májusban vállalt kezességek állami támogatásnak tekinthetők azt figyelembe véve, hogy a kezességvállalás idején a Karjaportti az 1999. évi R&R Iránymutatás szerint nehéz helyzetben levő vállalat volt. Ezek az intézkedések nem egyeztethetők össze a belső piaccal, mivel az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésének egyik rendelkezését sem teljesítik.

(308)

A bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során a Mikkeli városa által hozott intézkedéseket összehasonlítható magánhitelezőkkel együtt és hasonló feltételekkel hozták meg. Ennek megfelelően a Bizottság megállapítja, hogy a piacgazdasági befektető elve teljesült és az intézkedések nem eredményeznek állami támogatást.

(309)

A Mikkeli városa általi részvényvásárlás és az adósságok leírása a 2007. és 2008. évi pénzügyi kimutatásokban támogatásmentesnek tekinthető.

(310)

A kifizetetlen kamatok átalakítása kölcsönné Mikkeli városa által 2005. decemberben állami támogatásnak tekinthető azt figyelembe véve, hogy a kezességvállalás idején a Karjaportti a 2004. évi R&R Iránymutatás szerint nehéz helyzetben levő vállalat volt. Ezek az intézkedések nem egyeztethetők össze a belső piaccal, mivel az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésének egyik rendelkezését sem teljesítik.

(311)

A Mikkeli városa által 2009-ben jóváhagyott adósságátütemezéssel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy ez utólagos adósságátütemezés volt. Ennek tükrében a Bizottság megítélése szerint egy magánhitelező nem egyezett volna bele az ilyen adósságátütemezésbe, és az intézkedés állami támogatásnak minősül. Mivel a Karjaportti a 2004. évi R&R Iránymutatás szerint nehéz helyzetben volt az intézkedés meghozatalakor, az intézkedés csak azon Iránymutatás értelmében lehetett összeegyeztethető. Mivel nem teljesül minden követelmény, a Bizottság megállapította, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

(312)

A Finnvera által 2004. március 17-én vállalt kezesség is állami támogatást eredményez, amely nem egyeztethető össze az 1999. évi R&R Iránymutatás szerint. A Finnvera által 2006. január 12-én nyújtott kölcsön nem minősül állami támogatásnak, mivel összehasonlítható magánhitelezőkkel együtt és hasonló feltételekkel nyújtották. Ugyanez érvényes a Finnvera által 2006. szeptemberben vállalt kezességre és 2007. júliusban nyújtott kölcsönre.

(313)

Végezetül a Finnvera által 2008. január 9-én vállalt kezesség állami támogatásnak tekinthető azt figyelembe véve, hogy a kezességvállalás idején a Karjaportti a 2004. évi R&R Iránymutatás szerint nehéz helyzetben levő vállalat volt. Az intézkedés nem egyeztethető össze a belső piaccal, mivel az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésének egyik rendelkezését sem teljesíti.

—

földterület vásárlása 2002-ben (3. intézkedés),

—

a bíróság által felügyelt szerkezetátalakítási eljárás során hozott intézkedések (6. intézkedés),

—

részvényvásárlás az Osuuskunta Karjaporttitól (7. intézkedés),

—

adósságok leírása a 2006. és 2008. évi pénzügyi kimutatásokban (9. intézkedés és 10. intézkedés),

—

a 2006. júniusban a Finnvera által nyújtott kölcsön (14. intézkedés),

—

a 2006 szeptemberében a Finnvera által vállalt viszontkezesség (15. intézkedés), és

—

a 2007 júliusában a Finnvera által nyújtott kölcsön (16. intézkedés)

—

2000 júniusában vállalt kezesség (1. intézkedés), és

—

földterület átruházása ugyanabban az évben (2. intézkedés)

—

2004. március 8-án Mikkeli városa által vállalt kezesség (4. intézkedés);

—

2004. május 10-én Mikkeli városa által vállalt kezesség (5. intézkedés);

—

kifizetetlen kamatok átalakítása kölcsönökké (8. intézkedés);

—

2004. március 17-én a Finnvera által vállalt kezesség (13. intézkedés);

—

2008. január 9-én a Finnvera által vállalt kezesség (17. intézkedés);

—

adósságátütemezés 2009 óta (12. intézkedés)

a)

a kedvezményezett által visszatérítendő teljes összeg (tőketartozás és kamatok);

b)

az e határozat végrehajtása érdekében már megtett és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)

azon dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszatérítésére.