22.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 286/9

1.1.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedelmi adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 10. cikkének (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak (EÉPH) konzultálnia kell az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) és egyéb illetékes hatóságokkal olyan szabályozástechnikai standardok kifejlesztéséről, amelyek meghatározzák: a) annak kritériumait, hogy mely tőzsdén kívüli származtatott ügyletek csökkentik mérhető módon, közvetlenül a 10. cikk (3) bekezdésében említett kereskedelmi vagy vállalkozásfinanszírozási tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat; és b) az elszámolási értékhatárokat, amelyek fölött a nem pénzügyi vállalatoknak a központi szerződő feleken keresztül kell elszámolniuk jövőbeni származtatott ügyleteiket, és amelyeknek megállapítása során figyelembe veszik az egy szerződő félre eső tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kategóriánkénti nettó pozíciói és kitettségei összegének rendszerszintű jelentőségét.

1.2.

Az EÉPH 2012. június 26-án azzal fordult az ERKT-hoz, hogy a fenti kérdésekkel kapcsolatban tanácsot kérjen, és ennek során a 2012. június 25-én publikált EÉPH dokumentumra (2) hivatkozott.

1.3.

A pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 3. cikk (2) bekezdése b) és g) pontjának, valamint a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően az ERKT igazgatótanácsa fogadta el ezt a tanácsot, amelyet az Európai Rendszerkockázati Testület eljárási szabályzatának létrehozásáról szóló, 2011. január 20-i ERKT/2011/1 határozat (4) 30. cikke értelmében közzétettek.

2.1.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket a nem pénzügyi vállalatok főként a kereskedelmi és vállalkozásfinanszírozási tevékenységek fedezésére használják. Az elszámolási értékhatár meghatározásánál elvi alapon biztosítani kellene a következő gazdaságpolitikai célok megvalósulását:

2.2.

Számos piaci szegmensben, mint például az árupiacok, amelyekhez korábban főként nem pénzügyi vállalatok fértek hozzá, uralkodóvá vált a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek spekulatív, befektetési vagy kereskedési célú felhasználása. Ez részben a pénzintézeteknek ezekre a piacokra való belépésére, vagyis az úgynevezett „financializálódás” folyamatára vonatkozó reakció. Erre tekintettel a nem pénzügyi vállalatok által alkalmazott származtatott ügyletek kockázatait körültekintően kellene kezelni.

2.3.

A kereskedelmi és vállalkozásfinanszírozási tevékenységeket a lehető legrészletesebben és legtárgyilagosabban kellene definiálni a különböző értelmezések és az arbitrázs elkerülése végett, mivel annak, hogy megfelelnek-e a definíciónak vagy sem, komoly következményei lehetnek.

2.4.

Részletes elemzést (5) követően az ERKT azt javasolja, hogy a küszöbértékek kiszámításánál a kétlépcsős megközelítést alkalmazzák, amelynek célja a piac integritásának megőrzése és átláthatóságának biztosítása, nem pedig az egyes piaci szereplők érdekeinek védelme. További cél a nem pénzügyi vállalatok származtatott ügyletei állományából fakadó kockázatok megfelelő módon történő figyelembe vételének a biztosítása.

2.5.

A kereskedelmi és vállalkozásfinanszírozási tevékenységhez kapcsolódóan állományban tartott származtatott ügyletek nem kockázatmentesek, hiszen az olyan esetekben, amikor azok nem megfelelően vannak beárazva, ésszerűtlenül nagy fedezeti szinthez vezethetnek, aminek rendszerszintű következményei lehetnek.

2.6.

Makroprudenciális szempontból előnyösebb, ha a nem pénzügyi vállalatok a származtatott ügyleteiket központi szerződő feleken keresztül fedezet-kiegészítéssel számolják el, mintha díj ellenében vennének igénybe bankoktól hasonló szolgáltatásokat. Fennáll annak a kockázata, hogy a banki díjak – amelyek lényegében erőforrások, és távoznak a nem pénzügyi vállalatoktól – sem a bankok, sem pedig a nem pénzügyi vállalatok szempontjából nem árazzák be megfelelően a kockázatokat.

3.1.

Az ERKT örömmel fogadja az EÉPH-nak a kereskedelmi és vállalkozásfinanszírozási tevékenységek fogalmának a meghatározására irányuló munkáját, és összességében egyetért annak eredményeivel a következők figyelembevételével:

3.2.

A nem pénzügyi vállalatok kereskedelmi tevékenységeinek a mérleg meghatározott tételeire, konkrétabban a nem pénzügyi vállalkozás fő tevékenységi körére kellene vonatkozniuk, nevezetesen: állományokra, kötelezettségekre, követelésekre, ingatlanvagyonra, berendezésekre és eszközökre. A „tőkekiadások” és a „működési kiadások” fogalmát a kereskedelmi tevékenységek meghatározásába kellene bevezetni, mivel a kereskedelmi tevékenységek meghatározásánál a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokra történő hivatkozás nem biztos, hogy optimálisnak bizonyul. A nem pénzügyi vállalat kereskedelmi tevékenységeihez kapcsolódó származtatott ügyletek maximális szintjét az állomány, kötelezettségek, követelések, ingatlan, berendezések és eszközök könyv szerinti értékében kellene megállapítani.

3.3.

A vállalkozásfinanszírozási tevékenységeket a nem pénzügyi vállalat pénzforgalmi kimutatásainak segítségével kellene meghatározni, megállapítva, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket a nem pénzügyi vállalatok finanszírozásából az év során generált pénzforgalomra kellene korlátozni.

3.4.

Az ERKT örömmel fogadja az EÉPH-nak az elszámolási értékhatárok meghatározására irányuló munkáját, a következők figyelembevételével:

3.5.

A nem pénzügyi vállalatok számára megszabott kezdeti alacsony elszámolási értékhatároknak egyértelmű makroprudenciális alapelveken kellene nyugodniuk, annak biztosításával, hogy az értékhatárokat későbbi felülvizsgálatok során szükség szerint emelni lehessen.

3.6.

Az elszámolási értékhatár kiszámításának bonyolultsága és a nem pénzügyi vállalatok tőzsdén kívüli származtatott ügyletinek állományából fakadó kockázatok csökkentése között meg kellene találni az egyensúlyt.

3.7.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknél korlátozott számban olyan kategóriákat kellene létrehozni, amelyekre az elszámolási értékhatár tekintetében eltérő követelményeknek kellene vonatkozniuk.

3.8.

Az elszámolási értékhatárokat nem szerződő felek szerint kellene meghatározni, hiszen az számottevő előny nélkül növelné a rendszer összetettségét.

3.9.

Az elszámolási értékhatár definiálásánál a névleges értékkel szemben a bruttó piaci értéket kellene előnyben részesíteni, mivel az pontosabb képet ad a nem pénzügyi vállalatok származtatott termékei állományának piaci értékéről, és így pontosabban felmérhető a származtatott ügyletekből fakadó rendszerkockázat. Az elszámolási értékhatárt meghatározott rendszerességgel újra kellene számolni, továbbá az illetékes hatóságok számára lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy pénzügyi válság idején a számítást gyakrabban elvégezhessék.

3.10.

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kategóriánkénti elszámolási értékhatárát, amelyre a 4. pontban tárgyalt kétlépcsős megközelítés szerinti fokozatosság vonatkozik, a következőképpen kellene meghatározni:

a)

A nem pénzügyi vállalatokat két alcsoportba kellene sorolni a következő kritériumok alapján:

és

b)

Azoknál a nem pénzügyi vállalatoknál, amelyeknél az a) pontban meghatározott érték meghaladja a 0,03-at, a következő értékhatárokat kellene alkalmazni a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamennyi kategóriájára:

c)

A nem pénzügyi vállalatoknál, amelyeknél az a) pontban meghatározott érték nem haladja meg a 0,03-at, a következő értékhatárokat kellene alkalmazni a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamennyi kategóriájára:

d)

Azoknál a nem pénzügyi vállalatoknál, amelyeknél az a) pontban meghatározott érték meghaladja a 0,03-at, a következő, abszolút mennyiségekből számolt értékhatárokat kellene alkalmazni:

NCNTFD (x) > ε'

e)

Azoknál a nem pénzügyi vállalatoknál, amelyeknél az a) pontban meghatározott érték nem haladja meg a 0,03-at, a következő, abszolút mennyiségként számolt értékhatárokat kellene alkalmazni:

NCNTFD (x) > γ'